Váradi József Pálilonka

Átírás

1 Váradi József Pálilonka A Teremtő bizonyosan nagyon jó kedvében volt, amikor ennek a hét falunak telepítésére elküldte a cövekeket. Az égi küldöttek elvégezték a dolgukat. A leszúrt cövekek környékén hamarosan majorságok, aztán falvacskák kezdtek dagadozni. Némelyek lélekszáma a másfél ezerrel is kacsintgatott. A medence olyan, mint egy fatörzsből faragott, dagasztó tekenő. A tekenő hosszán megy át a Feketeügy. Rigolyás és fergeteges vízfolyás. A felső folyáson alig van víze, tele van akkora s nagyobb kövekkel, mint a fejem. Az alsó folyáson úgy viselkedik mint egy meglett nagy folyó, egy kő sem látszik, csak a vadon töredezett, magas partok. Nyár közepén, fenn a marhák alig kenik fel a nyelvükkel. Ha nem lennének a patakok, tán még ki is száradna. Tavaszon olvadáskor vagy őszi esők idején, özönvizet hirdet. Hat, nagy patakot ölel ott magába, egyik egyik éppenhogy megtérésekor. Ettől mind vizesebb lesz. A teknő aljában aztán lesz épp elég vize. Csapkodja is a martnak. Patakér ott van a lapály közepén, saját pataka ugyan nincs, mégis három vízben áztathatja lábát. Akik egy vizből isznak, azok jobban szeretik egymást. Hétfalu község, valóban hét falu közösségéből állt az idők elején. Aztán több rendben szét mentek. Mindenki követte a maga utját. Ha valamelyikre bármi baj szakadt, rögtön az egyesülést vették a szájukra. Nem épp a másik hat faluval, csak éppen az egyik vagy a másik jobban menővel. Az emberek ilyenek, ha nincs baj, megvannak egymás nélkül. Ha baj van, megbánják önző tetteiket, megkeresik egymás 1

2 vigasztaló szavát. Fohászkodnak és fogadkoznak. Istenünk, nem lesz több meggondolatlanság! Máris mehet minden tovább. Csakhogy az emberi gyarlóságon kívül van egyéb is. A közhivatalnokok számának csökkentéséről szóló kormányrendelet új területi és gazdasági felosztást hozott. Ha valamelyik falu rendelkezik akármi olyannal, amivel a másik nem rendelkezhet, akkor ezt a kettőt össze kellene vonni, egyetlen közigazgatási helyre. Ez kellett csak, ennek a sokat próbált népnek. A bajban eső választás pedig néha elhamarkodott is lehet. Patakér az egyetlen, amelyiknek rég nem volt erdeje, nem volt soha havasi legelője. Van ellenben a két oldalági patakon, igen erős hírű pálinkafőzője. Veresmartra esett megint a pillantás, volt erdeje és legelője a szükséglet fölött is, de olyan pataka nem, ami elmosta volna a pálinkafőző mocskát. Ráadásul ez a két falu többet volt szövetségben, mint nem. Egyik ilyen dolog a közös állomásra való szövetkezés. Mondhat bárki amit akar, az állomás közös létesítése a két falu közös izzadmánya. Az egyetlen amit senki sem bánhatott meg, mégha mutogattak is, mégha dühöngtek is egymásra. Mind a két falu közelebb akarta az állomást. Végül a vasúti társaság döntött. Mind a két falutól egyenlő távolságra építették fel a megállót. Voltak, vannak és lesznek emberek, akik a legjelentékenyebb pillanatokban is elégedetlenek lesznek, éppen azzal, amit ők maguk tesznek. A patakon elfolyó vízhez hasonlóan teltek a mindennapok. Reggel állatlátás, házak körüli dolgok, másoknak délelőtti hivatalosságok. Mezei munka. Délben ebéd, vagy állatpatika, vagy emberorvos, netalán pap. A gyermekek jönnek az iskolából, az emberek hazalépnek a téglagyártól, otthon ebédelnek. A mezei dolgot hamar be kell végezni, menni kell az otthoni 2

3 dolog után. Máris indul a délutáni és kora esti állatlátás, istállórendezés, fejés, csarnokbamenés. Akik a havason a fásoknál vannak, vagy hazajönnek este vagy csak a hét végén. Kinek milyen messze van a vágata. Este igen korán oltanak villanyt. Tíz órakor alig van hely, ahol a televizíó sápadt sugara kiles a függöny mögül, az utcára. Hajnalban, még szinte kinn semmi fény sincs, egy két ember nekivág a sötétnek. Ki buszra, ki vonatra iparkodik, vagy az állata éjjeli állapotát vizslatja. Mosógépet gyömöszölik vagy a sűtőkemencét hevítik. Minden kezdődik előlről. Néha annyi a másabb, ha valaki vásárol vagy javít. Ehhez rendszerint segedelem kell. Kiválasztani még csak, hanem elhozni a boltból vagy a raktárból, oda kezet kell hívni. Szekér vagy autó sem hiányozhat. Ma már szinte senki nem jár taligával. A javításnál a mesternek anyagot kell keríteni vagy éppen a helyettesítő anyag felől mondanak vélekedést. Ezt is csak sürgölödvén teszik. Sietnek a dolgon túl lenni, mert sok időbe valami csak télen kerülhet. A veresmarti gazdák kertjében három négy szilvafa bizonyosan van. Van még alma, körte és dió. Néha nyáron érő cseresznye. A meggy, a rövid nyártól nem fér meg. A gyümölcsök három csoportba sorakoznak. Van amit egyből megesznek, egészségükre. Van aki az alma torzsát nem veti el, kádba teszi, rádobja a hulláskörtét s a cseresznyét, elindítja a vegyes pálinka cefréjét. A második a szilva javának a leszedésekor, kompótnak vagy lekvárnak főzik. Az almát és a szilvát elég sokat megaszalják, vagy szárazon vagy füstön tartva. Málna és szeder eltevéskor, a zöld dióból is kitűnő ízű csodákat varázsolnak elő és zárnak kisebb nagyobb üvegecskékbe. A hullás aztán teljesen a cefrébe megy. Csak a szilvát szokták külön tenni. Az történik, hogy az ősz közepén a rendes gazda fájának ága hegyén 3

4 sem maradhat gyümölcs. A fa adományát leszedéssel illik megbecsülni. Ameddig semmi baj nem mutatkozott a környéken az emberek dolga felől, addig minden ment a maga megszokott módján. Ha valami megváltozott némi hirtelenséggel, átalakult valami csodálatos és megfoghatatlan váratlanságba, az emberek azt sem vették észre azonnal. Valami időnek mindig el kellett telnie, hogy megálljanak, s egymást faggassák: Komám vagy kománém, te hallottad e, mit mond ez meg az, erről vagy amarról? és figyelőn egymásra bámul a kérdező s a kérdezett. Nagy szünet után bukkan elé a válasz. Kiderül, ha tud róla a kérdezett, vagy nem tartja egyáltalán figyelemre méltónak. Egy hónapja megy a pálinkafőzés. Egy hónapja van az összevonási rendelet. Hol intézik a világ dolgait? Hát a pálinkafőzőben. A komák már hallottak, viszik haza, a kománék is hallják, egymással megbeszélik, ahol csak lehet s a komák által vissza küldik, csak a pálinkafőzőbe. Ott ismét gazdát cserél, amit hallani és tudni illik. Nagy dolog van készülőben. Egyszerke az egyesülés. Melyik faluba lenne a szék? Az még csak, hogy a két mostani tanácselnök lenne a fő és az alelnök. Azon túl pedig minden kettőből egy maradna. Hát ez jelentékenyen zavarná a mai állapotokat. Aztán egyenlően osztanák a megmaradt helyeket, vagy Veresmart nagyobb lévén, magának követelne többet? Erre a választ ma még senki nem tudja. Hogy neveznék a községet, ki lenne az első tagfalu? Aztán az adók hasznával mi lenne, mert nem jó az, amikor a nagy mindent elvisz. Most mondja valaki, hogy Veresmart, meglátjátok felfalja Patakéret. Ha nem egyeznek egymással a megye adja ki a parancsot, akkor pedig kivel álljanak össze? Omlás túl messze van. 4

5 Útépítéssel kellene kezdeni. Farkasvágó közelebb volna, csak ott mindenki a megyei fővárosba ingázik. Össze akaszkodnánk a gazdálkodáson. Hétvégi falu lenne belőlünk. A többiek szóba se jöhetnek. Mindenki legyintett. A hivatalosok nem indultak meg, az emberek pedig csak sugdolóztak. Újévre pedig nyélbe kell ütni a szerszámot. A veresmarti uton levő pálinkafőzőt, Páll Lajos nevű, nyugodt életű mesterember bérelte. Egy hombárban fészkelt az óriás kazán, alatta kétágú tűzszekrény. Az egyiken felfőzték a cefrét, a másikon lefinomították. A csillogó rezeken kívül semmi pompa. A sarokban két asztal, az egyik iroda, alatta vámos hordó, a másik ebédlő, azon kóstolták és nyomtatták az első főzeteket. A falakon vagy négyféle csövezet szaladgált, színes csapokkal, a sarokban egy szekrény, benne zsebszámoló, számlázó, egy kisebb pénzes vasláda, fokoló és merítő, hordó és korsó lopók. A szekrény tetején tiszta cinvedrek. A falak elég füstösek és kopottak, sokat adtak volna egy kis meszelésért. A hombár mellett egy kis gát, hogy a mosadék egyből ne ömölne a nagyobb patakba, A hombár előtt egy emelvény erre teszik a cefrés kádakat bemerés előtt. Itt vizsgálja meg a mester, hogy aztán a keverő sebességét beállíthassa. A külső falon egy intelem, mindenki tartsa be az egyeztetett sorát. Nap, óra, perc valami három napra előre gondolva. A gáton túl egy fenyőszál a hegyéig lekopasztva. Azon egy kampó húzható fel. A kampóra zászlót tesznek, ha a főzetek késnek vagy csúszás lett a tervben. Még Veresmart lápi végétől is ide látnak. A falubeliek pedig a háztetőn át is meglátják. Senki nem jár fölösen kérdezősködni. Minden főzet végére lelassul az élet egy rövid időre, amíg a legyengült komák eltakarodnak, s eléáll a friss töltés új erővel. 5

6 Az éjjelre csúf idő igérkezett, de Tüdős Márton uram, időben felvonult a három szekerével. Két szekeren, két két kád cefre, tiszta edény az italnak, a végeiken bőségesen tűzifa a főzéshez. A harmadik szekéren a segítségek és bőségesen feltarisnyált eleségek szorultak. A rakodás előtt, s aztán az indulásra már kaptak egy egy pohárral az avasból. Ettől elég hangosan folyt az ugratás. Csorja Benedek egy fogadást is elindított. Íme a tét: Fogadjunk húsz lejbe, hogy az éri tanácselnök velünk lesz a pálinkafőzőben. Hát ezen harsány derültség mellett viccelődtek Márton urammal, hogy reggelig talán egyezséget is keresnek a patakériek. Szorítja az idő a múló tanácsot. Amire aztán elégedetten legyintett is néhányszor. Hogy pontosan ki mit tudott vagy művelt el a pálinkafőzés fűszerezéséért azt most nem mondom el. De Csorja bátyó nem tévedett. Az éri tanácselnök főzőtt a veresmarti tanácselnök előtt. Éppen mosogattak mire odaért a vidám társaság. Hamar feltöltötték a kazánt, megrakták a tüzet, valaki a keverő mellé lépett, s beindult a dolog. Csorja uram kerített egy asztalt, s két asztalra kirakodtak. Az éri polgármester hozományából is maradt, a veresmarti polgármester hozománya is bőségesnek ígérkezett. Sok dolog van ennyi káddal s részegen nem bírnak vele. Egy kis falatozás után, mindenki dolga után látott, csak a két vezér maradt az asztalnál. Csendesen is beszéltek, az asztalra is ütöttek egy néhányszor, nemet többet lehetett hallani. Igenből egyetlen egy sem volt, ha csak a bológatást nem tartjuk annak. Aztán papírt vettek elő Páll gazda szekrényéből, neveket kezdtek írogatni. Ment a tervezett munka, folyt az egyeztetés. A veresmartiaknak kétharmad hely ígérkezett, de a főnök erre rákért volna. Az érieknek egyharmad hely maradt, a főnökük erre szeretett volna 6

7 rákerekíteni. A beszélgetés tűrhető volt amíg meg nem jött Ilonka néni. Páll uram felesége, Ilona néni iskolatárs volt Márton urammal, így merte nevén szólítani: Marci te, ha ittatok, most ne ügyködjetek mondta a jólélek. Most ebbe a helybe bezárjuk a politikát válaszolt Márton uram. Pálilonka lelkem, engedje, hogy pálinka mellett fejezzük be amit elkezdtünk tréfálkozott az éri vezér. Mesélj arról, mit csinál a családod, van e már unokád? kérdezett újra az asszony. Ilona néni hallotta is, meg nem is az urak akaratát. Látta is, hogy nem alkalmas a perc a jó döntéshez. Nem akarta, hogy az ura munka helyén legyen, ha véletlen nem tudnak egyezségre jutni. Aztán a férje segítségéhez folyamodott. Azt nem kaphatta meg, a segítségek csak nevetgéltek nemes küzdelmén. Mindenki irigyelte Csorja bát, mert ezen az estén valóságosan meggazdagodott. Ilyen szerencsés fogadást bárki feleségének megtetszett volna, nem szidta volna folyton az urát, hogy mindenki beígérkezik segíteni, csak a pálinka közelébe kerülhessen. Mire visszaért az asztalhoz, két vezér egymást ölelgetve mondogatta, készen vagyunk, megvagyunk, a jővőnkkel van tele a markunk. Még motyogtak valamit, de azt senki nem értette meg. Megint terítettek. A munka fele megvolt. Nagyon finom szilvapálinka lett. A gazda nem érezte mennyire finomítsák, ezt Horváth bácsira bízták, mert ő nem ivott annál többet, mint a finomítóból egy gyűszűvel. Ő állította be a fokot. Ettek komótosan. Még ittak rá egyet, aztán a két vegyes kádnak estek. Az éri elnök két korsót ajándékozott jővőbeli főnökének. A saját pálinkáját az emberei már régen haza vitték. Aztán harsányan búcsút intett a népeknek, óvatosan elmendegélt a kert alatti 7

8 ösvényen. A patró vagy húsz lépésre ment mögötte. Oka volt rá. Kikerülte a kötekedést. Ha nem bukott fel, akkor nem is fognak köszönni egymásnak. Csorja bácsi a Tüdős uramnak is emlegette, jó volna egy szunyókálás. Feküdjön akinek nincs dolga, hárított az elnök. Mégis ennél többet semmit sem dolgozott. Virradat után vissza jött Ilona néni. Ha azt remélte valakivel beszélgethet, akkor azt tévedésnek tarthatja. Márton bácsi, de Benedek bácsi sem volt nagy mesélő kedvében. A névsor tartalmáról senki nem tudott semmit. Valamivel később Benedek bácsi feladta a leckét az elnöknek. Hivatalos dolgai is vannak, menjen haza. Jelentkeztek kísérők, de elhárította. Az első könnyű szekeret választotta. Egy cseber pálinkát, egy nagyobb üvegballont, egy kisebb hordócskát s az éri elnök ajándékát mind felpakolták, szélein szalmával megvetették, hogy a drága szállítmányt valami ne lelje az uton. Napvilág pedig senki nem is gondolt valami rosszra. Rögtön elcsendesedett a pálinkafőzőbe szorult társaság. Aztán dolgoztak, s még egyszer ettek és ittak is. Megvolt a bejáratott menetrend. Horváth bácsi még loccsantott agy kevés párlatot a rézkazán oldalára, a lángot figyelte. Mihelyt kialudt, oda szólt az embereknek: -Lehet mosogatni, takarítsák ki a helyet elég szépen mondta, senkinek sem jutott eszébe nem aszerint cselekedni. Munkába lendültek a bóbiskoló emberek. A csebrek és a kádak felkerültek a szekerekre. Két cseberbe ment a vegyes pálinka, Kovács Pista szerint az elnök leve nagyon sokat eresztett. Valami kellett legyen benne. Végül kiderült, hogy az elnököktől nem vettek vámot. Kovács Pistának ez sem tetszett, szerinte az elnöktől több vámot kellene venni. Ezen kacagtak egyet, aztán 8

9 mindenki mindenkitől elbúcsúzott. A lovak feje között Veresmart felé néztek. Az elnök még nem ért haza. Lerakodtak. A szekereket kivezényelték az udvarból. Mindenki azon volt, hogy az elnök betért az éri kollegájához. Szakbeszélgetést folytatni, amit nem egyeztek meg a zajos és füstös hombárban. A segítségek saját kezdeményre még egyet kóstoltak a vegyesből, aztán szépen haza széledtek. Az elnököt délután, az állomás melletti kertben találták meg. Hasra feküdve horkolt. Mind aki a legjobban végezte a dolgát. A lovak is ott voltak. A szekér azonban üresen tátongot. Az edényeket az uton túli rétről szedték össze, üresen és megszáradva. Ilyen finom szilvapálinkával még nem öntözték az útmellékét. (2008) 9