Nemzetközi politika elmélete

Átírás

1 1 Nemzetközi politika elmélete I. ELADÁS Kiss J. László Tematika: 1) A modern államközpontú nemzetközi rendszer (vesztfáliai paradigma); a nemzetközi rendszer modernizációja. 2) A nemzetközi rendszer történeti változásai 3) A nemzetközi politika elmélete; viták; iskolák; módszerek. 4 nagy vita: idealizmus, liberalizmus ) realizmus ismeretelmélet: pozitivizmus tradicionalizmus ) scientizmus institucionalzmus (neoliberalizmus) )neorealizmus új elméletek: szociál-konstruktivista irányzat 4) Biztonság, konfliktus, válságkezelés, válságok, külpolitikai döntéselmélet Vizsga: írásbeli; 8 kérdés (5-5 pont) fogalmak, pontos definíciók Irodalom: Kiss J. László: Globalizálódás és külpolitika Galló Béla: A túlélés tudománya Az óra felépítése: 1. A nemzetközi kapcsolatok elméletének kialakulása 2. A diszciplína sajátosságai 3. Történeti el0zmények államteoretikusok 4. Mai viták 5. 4 nagy iskola: realizmus; idealista (liberális); köztes: institucionalizmus; strukturalizmus 1. A nemzetközi kapcsolatok elméletének kialakulása Létrejötte: I. vh. utáni id0szak. (Carr: válság nélkül nincs diszciplína, válság: I. vh.) I. vh.: a klasszikus hatalmi rendszer összeomlása intellektuális sokk; a nemzetközi rendszer m9ködésének kudarca : új tudományra gerjesztett keresletet: Angol-amerikai akadémiai közösség republikánus liberalizmus elgondolásai: - lehetséges a kompromisszum - cél: a demokratikus formák elterjesztése - liberális világkereskedelem nemzetközi munkamegosztás Meg kell vizsgálni a háború okait; és olyan nemzetközi rendszert kell kialakítani, ami kizárja a háborút. Ehhez normatív, nemzetközi jogi megközelítés kell. 2 alternatíva: Bolsevizmus a nyugat számára nem járható Wilson 14 pontja: credo az új nemzetközi rendszerre; politikai és tudományos program: - Liberális szabad kereskedelem - A titkos diplomácia felszámolása - Nemzetközi biztonság megteremtése (béke és stabilitás) institucionalizmus (Népszövetség szervezete) (Kellogg-Briand paktum: multilaterális egyezmény; a háború elkerülése érdekében) május brit és amerikai delegáció formális megállapodása, hogy létre kell hozni intézményeket : ez a diszciplína intézményesedésének kezdete; a diszciplína 1. megalapítása (University of Wales, Wilson tanszék; Chatham House; Council of Foreign Relations; USA és UK nagy egyetemeinek vezet0 szerepe a 20-as években). 2. megalapítás: a II. vh. után: mivel nem sikerült stabil nemzetközi rendszert létrehozni.

2 2 Kett0s frusztráció: - Megrendült a nemzetközi jogba vetett hit - A gy0ztes hatalmak egy egységes rendszerben elképzelés nem valósult meg: kialakult a K-NY konfliktus Morgenthau: újra kell alapozni a rendszert, de nem morális alapon. A realitások talaján kell mozogni: a nemzeti érdek és a biztonság szem el0tt tartásával (ez az 1. hullám kritikája). Saját kategóriákat hoz létre önálló elmélet. USA: korán nagyfokú elméleti önállóság volt a jellemz0 meghatározó az európai (f0leg német) társadalomtudósok kivándorlása (pl. Wolfers). 2. A diszciplína sajátosságai Thomas Kuhn nevéhez f9z0dik. Paradigma: Gondolati iskola; közös kommunikációt létrehozó elmélet Módszertani elv, útmutató; hogyan kell a kutatásokat irányítani Nincs egyenes vonalú fejl0dés, inkább a tudományon belüli fejl0désr0l beszélhetünk. Az új paradigmák együtt léteznek a régiekkel, és csak egy id0 után váltják fel egymást. Karl Popper: Csak az lehet igaz, amit cáfolni tudunk 2 nagy sajátosság: A tudományon kívüli fejl0dés is meghatározó az elmélet alakulásában. Kérdés, hogy a tudomány mennyire magyarázza a változásokat. Az új iskola megjelenése nem jelenti a régiek megsz9nését paradigma; az elméletek újratermel0dése. Mit várhatunk el egy elmélett0l, azért, hogy tudományos legyen? - leírni az empirikus valóságot; - magyarázni; - el0re látni, prognosztizálni; - a politikai cselekvéshez tanácsot adni. Fejl0dés: kölcsönhatás a többi tudománnyal. [Pl. 70-es években olajárrobbanás gazdasági realizmus; 1989-es rendszerváltás, világtársadalom kialakulása szociológia] 3. Történeti el7zmények 4 f0 gondolkodó: Hobbes; Machiavelli; Locke; Kant Machiavelli: a realista gondolkodás klasszikus megalapozója A politikai cselekvés autonomizálódik, önálló lesz. Nincsen egy univerzális etika, morál. Politikai cselekvés: mindig az adott helyzet morális etikája a meghatározó. Instrumentális racionalitás: a célokat el kell érni, ahhoz megfelel0 eszközöket kell társítani (költség haszon elemzés). Államelméletek: pesszimista emberkép. Az ember alapvet0en rossz; a szerzési vágy hajtja; destruktív. Kell egy központi er0szakszerv (állami feladat), az emberi destruktivitás korlátozása érdekében. Hobbes: Ember állam viszonya Az állam el0tt természeti, prepolitikai állapot volt, ahol az er0sebb joga érvényesült. Az ember 2 f0 tulajdonsága a szerzési ösztön és a hatalmi vágy ez mindenki háborújához vezet, mindenkivel szemben. Ami a fennmaradással kapcsolatos, az mind összefügg. F0m9ve: Leviatán (Állam) az emberek megállapodnak egy ember kiemelésében, az lesz az uralkodó : er0szak-monopólium átruházása egy szuverén egyénre. Ez tulajdonképpen

3 3 a magántulajdon biztosítéka is. A nemzetközi politikában kormány nélküli állapot van; nincs er0szak-monopólium, nincs leviatán. Locke: a liberális irányzat el0futára (Kant is) Az emberek már az állam el0tt rendelkeznek kooperációs képességgel, ez csak belátás eredménye. Az állam célja a képességek oltalmazása; a biztonság és a vagyon biztosítása. Az államok akkor is képesek kooperálni, ha nincsen felettük egy er0szakszerv; elég a belátás képessége. Kant: Az Örök Békér0l Kozmopolita, globális modell Demokratikus/ republikánus alkotmány (liberális: demokratikus béke koncepciója) Az államot a szabadság gondolata/ koncepciója hozza létre. Az ember a saját érdekeit követi, de más emberek érdekei ezt korlátozzák. Az emberek nem mindig cselekszenek racionálisan állam: a jogaikban korlátozott emberek megsegítése a feladata; ez egy kényszer, amir0l nem lehet lemondani; ezt minden állampolgár elfogadja. Ha minden államnak demokratikus alkotmánya lenne, akkor béke lenne. De ez nem világállam, inkább konföderáció. 4. A tudomány feltételei és tárgya A nemzetközi rendszert vizsgálja, ami a 17. században alakult ki. Az állam határai a vesztfáliai rendszerben megegyeznek a gazdasági és társadalmi határokkal. A modern államok létrejöttét0l vizsgálja a rendszert. Tárgy: a nemzetközi rendszer fejl0dése. Ennek ki a f0szerepl0je? : erre különböz0 elméletek vannak, amihez különböz0 tárgyakat lehet rendelni. Klasszikus: az állam a cselekvés központja Liberális: nem állami; nem territoriális (multik; NGO-k; nemzetközi szervezetek) A tárgya lehet nemzetközi (államközi interstate) vagy globális (új irányvonal): attól függ, hogy milyen szintet választunk a vizsgálódásra: 1. kormányzati egyéni 2. nemzeti 3. nemzetközi: Milyen állandó struktúrák jönnek létre? 4. (?) globális globális világtársadalom; a vesztfáliai rendszer túlhaladása (új vita) Konzervatív megközelítés: tárgy néz0pontok: Az államok funkciója és szerepe a nemzetközi rendszerben Az állami és nem állami (transznacionális) szerepl0k viszony, interakciói Hogyan lehetséges kooperálni? Hogyan m9ködhet a nemzetközi rendszer, amikor nincsen világméret9 er0szak-monopólium. Hobbes: a nemzetközi rendszer prepolitikai; minden állam a saját érdekét képviseli. A gazdasági, katonai, politikai hatalom és biztonság hogyan függ össze. Morális, etikai megközelítés: az er0szak-alkalmazás törvényessége; legitimitása. (Humanitárius akciók: intervenció gyakorlata.) Az elemzési szint konstituálja a tárgyat. Politika meghatározása: Easton: különböz0 értékek elosztása; értékallokáció (jólét; biztonság; hatalom; presztízs). Ez a nemzetközi rendszerben de facto valósul meg; nemzetállami szinten de jure értékelosztás történik. Nemzeti politikák Nemzetközi politika: több állam politikájának interakciója

4 4 Transznacionális politika: nemcsak az államok között van külpolitikai viszony; növekszik a társadalmi szerepl0k jelent0ssége ( társadalmasodik a külpolitika ) f7 elmélet 1. Idealizmus: pozitív emberkép (a felvilágosodás racionalizmusa); optimizmus; elérhet0 a béke állapota (egyeztetéssel); léteznek univerzális emberi jogok; Pareto-hatékony; nincs globális er0szak-monopólium korlátozható az anarchia 2. Realizmus: pesszimista emberkép (lásd Machiavelli). Kooperáció helyett önsegély (az államok magukra vannak utalva, nem számíthatnak a nemzetközi rendre). Minden állam a hegemónia elérésére törekszik. Zéró összeg9 játék; a legkevésbé rossz megoldásra kell törekedni. 3. Institucionalizmus: az intézmények önálló szerepét hangsúlyozza. Ez egy köztes elmélet: a kooperáció alapja az önérdek (realizmus), és ez konfliktust jelent; létezik viszonyt kooperáció is (idealizmus) : tehát mindkett0t elképzelhet0nek tartja. 4. Strukturalizmus: neomarxista a nemzetközi kapcsolatok anyagi viszonyaiból kell kiindulni. A nemzetközi rendszerben alapvet0 egyenl0tlenség van. Az önsegély egyes országok dominanciájához vezetett. Nem tartja kizárhatónak a kooperációt; igazi kooperáció azonban csak egyenl0 felek között lehetséges. A háború nem feltétlen negatív; van emancipáló hatása (háború okainak megszüntetése: egyenl0tlenség felszámolása). A vesztfáliai államrendszer kialakulása 3 funkció: Normát közvetít; hogyan kell az államokat irányítani; cselekvési utasítás Fogalmak összefoglalása: homogén politikai kultúra; nemzetközi egyensúlyi rendszer (francia hatás) Összehasonlító mérce: hogyan fejl0dik a nemzetközi rendszer éves háború ( a háborúk háborúja ) Jelent0ssége: - Létrejön egy államközpontú nemzetközi rendszer - Kialakulnak a nagyhatalmak, akik elismerik egymást - Els0 multinacionális békekonferencia - Középkori (vallási) háborúk újkori háborúk (világi uralkodók békéje) Ezel0tt: középkori univerzalizmus (Német-római Birodalom) a kereszténység, mint ideológia szerepelt: Egy vallás, egy nyelv, egy világegység. 2 törekvés Európa megszervezésére: - Univerzális világmonarchia; keresztény ideológia alapján - Kis politikai egységek létrehozatala (mikro szinten) Az univerzalizmus birodalmi modellje: pápa császár ( makrokozmosz ) de facto (önállósodás) intermedier szint de jure (alattvalók) vazallusi viszony földosztás territoriális uralkodók mikrokozmosz falvak; királyi városok

5 5 Probléma: nem igazán volt szuverenitása a pápának és a császárnak. A szuverenitás egyre inkább felparcellázódott. Folyamat: az egyes területek egyre inkább önállósodnak, amib0l majd kialakulnak az államok. Mikro szint: lojalitás csak a középszint felé érvényesül. Ez a modell az állandó bomlás folyamatában volt ami a felbomlást felgyorsította: A vallási vezet0k, mint birtokosok eretnek mozgalmak, a világegyház ellen Technológiai fejl0dés: l0por; könyvnyomtatás : nagyobb mobilitás Távolsági kereskedelem Kereskedelem pénzben; a bartell felváltása Nagy földrajzi felfedezések A vallás és politika viszony megváltozik: a vallás primátusa megsz9nik a politika felett. Richelieu: a nagy Habsburg Birodalom kialakulása ellen szövetséget kötött a protestánsokkal, ezzel a politika céljai alá rendelte a vallást. Megjelenik az államérdek (raison d etat) fogalma megjelenik. Új folyamat: territoriális szinten folynak háborúk. Er0szak államosítása A háború a központi hatalom döntésének következménye Megsz9nik a vallás univerzalizmusa: Augsburg Akié a föld, azé a vallás. II. ELADÁS Kiss J. László A modern államközpontú nemzetközi rendszer Referenciapont: a keresztény Európa; a Német-Római Császárság (NRCS); a középkori keresztény erkölcs. Birodalmi modell (NRCS): A világ egységes, univerzális ennek jellemz0i a keresztény egyház és a latin nyelv. Napóleon 1806-os hadjáratával az NRCS fikciója is megsz9nik A középkori ordo-gondolat (rend), ami egy teologikus rendet jelentett. A h9béri rendszer csúcsán a pápa és a császár áll. Paradoxon: szuverenitás nélkül állandóan a felbomlás állapotában volt. A világi és egyházi hatalom összekeveredése ment végbe. A tér és id0 forradalma alapvet0en változtatott a helyzeten. A fejl0dés az agrárius térb0l a merkantilista térbe ment át. Machiavelli: a politikai cselekvés autonóm cselekvés Augsburgi vallásbéke: az oszthatatlan kereszténység oszthatóvá válik. Az egyház alárendel0dik a politikának (Richelieu etatizmusa). Franciaországban az államérdek lesz a politika vezérfonala, míg a Habsburgok a jezsuita tanácsadóknak köszönhet0en vallásos, konzervatív vonalat követnek. Ez az ellentét csúcsosodik ki a 30 éves háborúban. A felfedezések kora kitágítja az európai univerzalizmust: az államok kifelé elhatárolódnak, befelé centralizálódnak. A 17. századra megsz9nik az egységes, univerzális keresztény egyház. Kialakulnak a nemzeti egyházak; territorializálódnak az egyházak (korábban nem volt jelent0ssége a territóriumoknak). Az új hatalmi rendszer legf0bb forrása a territóriumok felett szerzett hatalom. Er0szak alkalmazása államosítása; centralizálása; monopolizálódása. Fehde: középkori magánháborúk a hatalmi centrumok között. Krieg: államilag szervezett háború az

6 6 uralkodó kompetenciája a béke és a háború kérdése, a biztonság biztosítása (high politics). A politikai kérdésekben is racionalizálódás megy végbe. Lojalitás kérdése: kihez kell lojálisnak lenni: 1. a nagyobb területi egység territoriális hatalmához; 2. a pápához és a császárhoz. Tehát jelen van a lojalitás pluralitása, de lényegében az uralkodóhoz kell lojálisnak lenni : egyértelm9 lojalitási viszonyok kialakulása. Államérdek: a politikai cselekvés racionális normává válik. Az állam fenntartása a legfontosabb politikai normává válik. A legf0bb érdek az állam fennmaradása a nemzetközi rendszerben. Az államhoz való tartozás jelenti a rendet, a hierarchiát. Morális parancs: a keresztény erkölcs és a mindennapi erkölcs felett áll az államérdek. A politikai hatalom racionalizálódik és elveszti a személyes jellegét. A vesztfáliai rendszer jellemzése 3 rendez7elv: 1) Territorialitás: - A hatalom forrása a territórium lesz. - Az államok világos határokkal rendelkeznek, az államon belül de jure er0szakmonopólium - A kongurencia elve: a terület, az állam és a nép egy egységet alkot 2) Szuverenitás: az állam magánál nagyobb egységet magán kívül nem ismer el, sem az államon kívül; sem az államon belül. Az uralkodó maga a törvényhozó. 3) Legalitás: a szuverén államok egymás között egyenrangúak, mérett0l függetlenül. A nemzetközi jog; a diplomácia kialakulása ehhez köt0dik. Grotius: a nemzetközi jog alapjait megveti (a háború joga) az er0szak alkalmazását a jogrenddel összeegyezteti. A háború joga a szuverenitás széls0séges megnyilvánulása. Egyéb: a tenger és a szél mindenkié. Ki az ellenség és ki a barát? : ennek maghatározása az államot jelent0 uralkodó feladata volt állandó bürokrácia és állandó hadsereg. Külpolitika primátusa: az államra fenyegetés a nemzetközi térben van az állam fennmaradása megkérd0jelez0dik. A bel- és külpolitika között éles különbség alakult ki. A külpolitika az össztársadalmi érdekeket jeleníti meg; tárgya a fragmentált, decentralizált világ. A belpolitika eszközei sokkal korlátozottabbak; tárgya a centralizált, integrált társadalom. A merkantilizmus ideológiája: Az államépítés legfontosabb ideológiája; nemcsak gazdaságpolitika. Külpolitika: annál hatékonyabb, minél inkább biztosítja az állam függetlenségét a többi államtól. A gazdaság és a politika egymástól elválaszthatatlan hatalom összpontosítása. A gazdaság f0 fokmér0je a nemesfémek felhalmozása ezek mennyisége konstans; konfliktusos jelleget hordoz magában (kereskedelmi kapcsolatok és háborúk). A politika legfontosabb feladata az er0források összpontosítása Autarkia és autonómia: függetlenség : hódítás : autarkia. Az állandó expanzió a szuverenitás egy szintje. Hatalmi egyensúly (balance of power): az angol politikai gondolkodásból jön. Hogyan lehet megmagyarázni az államok viselkedését a nemzetközi rendszerben? - Az államrendszernek van egy sajátos önszabályozása a többi állam szövetséget (ellenhatalmat) hoz létre. Minden állam hegemóniára törekszik, de egyik se tudja igazán megvalósítani. - Rugalmas rendszer, a szövetségkötésnek nagy tárháza van. - Konzervatív, status quo orientált politika területi határok befagyasztása.

7 7 A vesztfáliai rendszer sajátosságai: Világi hatalmak békekötése. Európa közepe francia érdekek: Habsburg Birodalom visszaszorítása; független Svájc; Németország megosztása. A nemzetközi rendszer dekoncentrált legyen. A nagyhatalmak nem érintkeznek: Európa közepén ütköz0zóna. Hosszú háborúk: lassú mozgósítás alacsony intenzitású konfliktusok; nincsenek kontinentális háborúk. A nemzetközi rendszer modernizációja Archaikus modell eltt Hierarchikus modell (ókor): a vallás összetartó er0 állandó expanzió Non-hierarchikus modell (görög városállamok kapcsolata) 2 szükséglet: Migránsok új államok: biztosítani kell az összeköttetést A mez0gazdasági háttérr0l gondoskodni kell Ezért kell a diplomácia (azonos súlyok) Vezet0 hatalom Szatellit államok Imperiális kapcsolatok II. vh. utáni Szu. is A szatellit államok között nincsenek horizontális kapcsolatok Hegemón modell: vannak interakciók horizontálisan USA európai integráció (a hidegháború alatt) Hatalmi piramis középkori h9béresség : biliárdgolyó modell Vesztfáliai államrendszer: pókháló modell IGD Á: államok (Wolfers: biliárdgolyók) szuverenitás: fizikai állandó Á 1 Á 2 T: társadalmi kapcsolatok Modernizáció: komplex nemzetközi rendszer szerepl0k pluralizmusa T 1 T 2 Vannak nem állami szerepl0k; nemzetközi szervezetek (NGO)

8 8 : multinacionális vállalatok; államnélküli szervezetek (PFSZ); civiltársadalmi csoportok Több szerepl0 : változnak az interakciók Transznacionális kapcsolatok: minden olyan interakció, ahol az államon kívül legalább egy szerepl0 nem állami szerepl Á 1 Á 2 Modernizáció: az államok áthatják egymást Rosencrance: Trading State - Territoriális, bürokratikus állam - Új kereskedelmi állam ez jelenti a modernizációt: a terület és a hatalom szétválik egymástól; az államok funkcionálisan különböznek egymástól világgazdasági munkamegosztás. Hatalmi rendez0elv: terület hódítani akarnak. Modernizáció: a kétfajta állam kialakulása A modernizáció nem egy lineáris folyamat; nem az egyidej9ségek egyidej9sége. 4 alrendszer fejl0dési tendenciák: 1. Atlanti régió: Nyugat-Európa és az USA (demokratikus berendezkedés; sajátos érdekközösség) 2. Nagy ázsiai országok: India; Kína; Japán (19. századtól fejl0dés) nagy beruházások, katonai területen : feltörekv0 nagyhatalmak 3. Közel-keletirendszer: prevesztfáliai vesztfáliai egyben. Reciprok elismerési folyamat a vesztfáliai rendszerben. 4. Afrikai államok: mesterséges határok; nincs nemzetfejl0dés. Nagyfokú heterogenitás; nem m9ködik a legitim er0szak-monopólium. Többféle szemlélet: Premodern államiság el0tti Modern homogén nemzet Posztmodern az állami szuverenitást megosztják az integrációval még intenzívebb Modernizáció: különböz0 formák egyidej9leg; nem lineáris folyamat. Kétfajta integráció kett0s struktúra: Nemzetállami, territoriális integráció: nemzetállamok; vesztfáliai rendszer Nem állami, nem politikai integráció: gazdasági/ társadalmi világ. Szervezése nem állami, territoriális, politikai létezik egy magánintegráció: funkcionális politikai integráció; globális magánszerepl0kkel. Probléma: a két világ Két elméleti megközelítés: - Rosenau: a két világ állam centrikus és multi-centrikus világ (nem állami). A kett0 között er0s kölcsönhatás van. - Czempiel: az államok világának fogyása; a határok elmosódnak : világtársadalom Világgazdasági folyamatok; interdependencia és összefonódás- A globális magánszerepl0k döntései egyre inkább érintik az állami szerepl0k döntéseit. Gazdaságföldrajz: er0források elosztása

9 9 Beck: rizikó világtársadalomban élünk egyre több kockázat, amit nem tudunk megoldani. III. ELADÁS Kiss J. László A nemzetközi rendszer komplexitása meg növekedett; többszerepl0ssé vált (civiltársadalom; NGO). A modernizáció, ami ezt eredményezte, nem lineáris folyamat, hanem többfajta nemzetközi alrendszere van. Globalizáció: távoli szomszédság : minden állam egymás közvetlen szomszédja. Egyetlen hely : a távolságoknak nincsen szerepe. Az államok áthatják egymást; a modernizáció feltöri a távolság kemény héját. A távoli eseményeket a magunk egyidej9ségében éljük meg. Alapja a territoriálisan megszervezett államok léte. Kongluencia: a politikai és nem politikai terek egybevágósága Inkongluencia: meg nem egyezés túlnyúlnak az államok a nemzeti, területi határokon. Denacionalizálódás: túlterjednek a határokon, de nem globális jelleg9ek. A globalizáció a kultúra; a gazdaság és a kereskedelem új földrajzi elrendezése (ellenföldrajz transzterritoriális). A globalizációban vannak ellentétes folyamatok (pl. glokalizáció; fragmegráció). Ennek hatása: a külpolitika és belpolitika közötti éles határvonal megsz9nik. /international + domestic : intermestic/. A nemzetközi rendszerben egy homogenizálódási folyamat megy végbe. Sok szerepl0: világtársadalom koncepció (nagyfokú összefonódás); nemzetközi társadalom az állami és nem állami szerepl0k egyidej9leg. A világpolitika privatizálódik: az ENSZ együttm9ködik a multikkal (pl. CNN) + NGO-k szerepe. Problémák: Fukuyama: a parlamenti demokráciának és a piacgazdaságnak nincsen alternatívája ez egy evolúciós szakasz vége. Egyfajta triumphializmust képvisel, de ez nem áll összhangban a 90- es évekre jellemz0 feszültségekkel, amelyek a liberális demokrácia problémáiból erednek. Demokrácia fenyegetése: a nemzeti keretek túlhaladása; a területi demokrácia nem tud érvényesülni. A politikai közösségek a területekhez köt0dtek (tér és távolság), ezek homogén politikai közösségek voltak (nemzeti identitás). A globalizáció megbontja a nemzeti kereteket. A gazdasági kapcsolatok dematerializálódnak; absztrakttá válnak. A politikai közösségek léte kérdésessé vált (ebbe születünk bele); az öröklött közösségek mellett funkcionális közösségek hozhatók létre (kommunikációs eszközök segítségével). 2 fontos kérdés: - Az irányítás, a kormányzás kérdése - A territoriális demokrácia lehet0sége A multinacionális vállalatok nem politikai szerepl0k, de a döntéseik igen, mert ezek területileg visszaható döntések. A kormányok m9ködése olyan dolgoktól függ, amely felett nem rendelkezhetnek. Ez a határokon átnyúló irányítás; az internacionális kormányzás kísérlete nemzetközi szervezetek, integráció: ez nem megválasztott; demokratikus deficit. [EU: nincs európai állam; nép.] Az államon belüli cselekv0képesség elvesztése internacionális kormányzás (a demokrácia nem ellen0rizhet0). Global governance világméret9 kormányzás állami és nem állami együttm9ködés Governance without state kormányzás, államok nélkül

10 10 David Held: kozmopolita demokrácia a felel0sség újra meghatározása; regionális és globális parlamentek szerepe. Nye: elektronikus feudalizmus a nemzetállamhoz kell lojálisnak lenni; internacionális keretek között többfajta lojalitás létezik (EU: többszint9 szervezet). Új állam réason: az államok egymással megállapodásokat kötnek, hogy a saját társadalmuktól függetlenné váljanak. A globalizáció iskolái: 1) Hiperglobalisták: a nemzetállam, mint szabályozó keret a globális versennyel szemben alulmaradt posztvesztfáliai rendszer 2) Szkeptikusok: nincs új a nap alatt tágulási folyamat; az állam irányítóképessége növekedett. 3) Transzformácionalisták: új jelenségekkel állunk szemben, amely folyamat a 80-as, 90-es évekt0l felgyorsult a technikai fejl0désnek köszönhet0. A társadalomnak és az államnak alkalmazkodnia kell. A transzformációnak mi lesz a vége? erre nincs válasz Hidegháború: a globalizáció óriási szerepet vállalt a felbomlásában. NATO + új világgazdasági rendszer : globalizáció (keleten is törekvések, de sikertelenek) A vesztfáliai rendszer alternatívái Ideológia Szerepl7 Szuverenitás Béke és háború Kül- és belpolitika Diplomácia Vesztfáliai rendszer területi (nemzet) állam; antiinternacionalizmus territoriális szuverenitás merkantilizmus; nulla összeg9 játék külpolitika primátusa államérdek képviselete Liberalizmus egyén és társadalom funkcionális szuverenitás - nemzetközi kereskedelem (máshoz is lojális) A háború diszfunkcionális; konfliktus lerombolása belpolitika primátusa; demokratikus béke demokratikus értékek védelme; er0szakalkalmazás ellen; megjelenik a gazdasági diplomácia Marxizmus - leninizmus osztály világforradalom megvalósítása A háború létjogosultsága természetes a belpolitika lényeges; a külpolitika meghosszabbítása missziótudat Nacionalizmus nemzetállam territoriális A háború elkerülhetetlen; a fejl0dés új dimenziója külpolitika primátusa, a növekedési feltételek biztosítására érdekorientált; önérdekkövet0; a nemzetközi status quo megkérd0jelezése Politikai liberalizmus: Az egyén és a társadalom a f0szerepl0 Merkantilizmus: egységes bels0 piac; nincs partikularizmus. 3. rend: polgárság az államhoz lojális (a rend és az egyén összeegyeztethetetlen); a nemzetközi kereskedelemben a partnerekhez kell lojálisnak lenni. Liberális kritika: nincs helye az egyéni szabadságnak

11 11 Locke: a rend és a politikai szabadság összeegyeztethet0. Smith: egyén szabadpiac (szabad kereskedelem; konföderáció). A politika és a gazdaság egymással párhuzamos, de különálló szféra. A piac csak eszköz a jóléthez. A hatalom és a jólét nem véges, hanem az egyén képes azt gyarapítani: Kereskedelmi kapcsolatot, a nemzetközi szabad-kereskedelem keretében, a magánszerepl0k között Sajátos a külpolitika és a diplomácia: kereskedelem és gazdaság; anyagi javak gyarapítása. (1713. utrechti béke kereskedelmi fejezet) Marxizmus leninizmus Internacionalista világméret9 integráció. Államnélküli világtársadalom; nemzetállamok túlhaladása. Kett0s támadás: abszolutizmus és liberalizmus (de ez sem szüntette meg a háborúkat). Iparosodás: a gazdaság elosztása egyenl0tlen; az egyenl0tlenség (kizsákmányolás) okozza a társadalmi és nemzeti konfliktusokat. Osztály: transznacionális kategória [Manchesteri kapitalizmus leírása keletre helyez0dött át: hiányoztak az objektív feltételek, ezt er0szakkal próbálták pótolni.] Az osztály transznacionalitásából adódik a kett0s lojalitási igény. Az elméletet önmagára nem alkalmazta; tudományos totalitás. Amennyiben a háború az ellentét felszámolásához vezet, akkor ez egy igazságos háború ez az univerzális emberiség kialakulásához vezet. A háború és béke alárendel0dik a világforradalomnak állami ideológia lett sajátos diplomáciai szemlélet. Jaltai vagy Rigai állam (ideológia, aminek állama van). A külpolitika kett0s természete: nagyhatalom biztonsági szükségletek pártpolitikai dimenzió: SZKP a világforradalom megvalósítása. A diplomácia ezért missziótudattal itatódik át: átmeneti; szükségszer9 feladat. Lenin: monopol-kapitalizmus; imperializmus elmélet (neomarxizmus). Ez az elmélet az univerzalizmus felé vezet, ahogy a liberalizmus is. Nacionalizmus: 19. századi, megkésett nemzetállamok. Ez az elmélet antiinternacionalista; neomerkantilista. A külpolitika alapvet0 funkciója nem változott. Iparosodás következménye: új hatalmi tényez0; új verseny. Vita a brit diplomáciával (Manchesteri kapitalizmus). Friedrich List: a liberalizmus egy angol stratégia; a szabad-kereskedelem álcázott kapitalizmus. A legnagyobb állam nyer rajta a legtöbbet Anglia komparatív el0nyét emeli ki. Ez tehát egy antiliberalista elmélet, amivel Smith-t bírálja. Az állam szerepe a fejl0dés tekintetében protekcionizmus. F0 konfliktus: az emberi fejl0dés inherens része; a háború elkerülhetetlen. Külpolitika: a növekedés és az ipar fejl0désének biztosítása. Ennek eszközei: protekcionizmus; a kialakuló bels0 piac. A háború hozzátartozik az ipar fejl0déséhez; a hadiipar is modernizál. Ez az aktív, etatista iparpolitika a növekedés igazságos hányadának biztosítása érdekében. IV. ELADÁS Kiss J. László

12 12 Realizmus Morgenthau: Conflict among nations (Konfliktus a nemzetek között) a diszciplína Bibliája Morgenthau célja az volt, hogy egy valóságos tudományt hozzon létre. Az új tudomány kiindulása: nem az érdekazonosságból, hanem a meglév0, konkrét tényekb0l kell kiindulni. A liberalizmus globális érdekközösségb0l, érdekharmóniából vezetett le elvárásokat a nemzetközi stabilitás és béke kialakításának szempontjából. Morgenthau szerint nem ebb0l, nem a nemzetközi intézményekb0l kell kiindulni, hanem ami létezik nemzeti érdek; nemzet, v. állam; nemzeti biztonság (nem kollektív, nem globális biztonság). A realizmus elméleti forrásai: Carr: The Twenty Years Crisis Szakítani kell az érdekközösség- és harmónia ideákkal A nemzeti érdekek szolgálata a f0 cél Minden politika végs0 soron hatalompolitika Közvélemény; propaganda; ideológia az ok, ahol az államok nemzetközi szinten több befolyást akarnak El kell fogadni azt a realitást, ami van Liberalizmus/ idealizmus: a jognak és a morálnak tulajdonított jelent0sséget Niebuhr: az USA-ban lév0 német társadalomtudós nemzedékb0l Keresztény realizmus; meghatározó az emberképe Az ember többre törekszik, mint amennyit valójában képes elérni. Az ember mindig a rossz hajlamait követi; cselekvését a szent önzés (=egoizmus) határozza meg. Jellemz0 + az uralkodás vágya is. Az embert sajátos pluralizmus jellemzi: 1. képesek vagyunk ideális elképzeléseket megvalósítani; 2. képtelenek vagyunk ezeket az ideális elképzeléseket a valóságban megvalósítani, és ha megvalósítjuk, akkor az csak er0szak által lehetséges. Egy állandó veszély van, hogy a legszebb ideáljainkat lényegében a hatalompolitika eszközeként, a partikuláris (rész-) érdekek szolgálatára használjuk fel. A politikai cselekvés alapvet0 motívuma az önzés, a hatalomra való törekvés az ember magatartását ez a beállítottság racionalizálja (racionális egoizmus). És az államok magatartása is hasonló ehhez. Max Weber: Megért0 szociológiai felfogás: tényeket állapít meg, és a tényeknek értelmet tulajdonít. (cél-racionális; érték-racionális) Felel0sség etika: nem arra törekszünk, hogy a legszebb eszményeket megvalósítsuk, hiszen ez immorális, nem etikus. Azt kell szem el0tt tartani, hogy a cselekvésünknek mi a következménye ez a felel0sségteljes viselkedés. Morgenthau: 40-es évek második fele Ami meghatározta ezt a társadalmi klímát, az az illúzióvesztés volt. Korábban azt állították, hogy egy nemzetközi rendszer létezik a hidegháború léte ennek az elméletnek a képvisel0it defenzívába szorította. (New Deal elleni támadás kemény bírálatok). Felléptek a nyitott társadalom ellenségei is (Popper; Hegel). Hayek: A rabszolgasághoz/ A szolgasághoz. Totalitarizmus eredete (racionalizmus ~ szocializmus) Fontos momentum volt a megbékülési politika csalódásai. 1. Chamberlain eredetileg azt gondolta, hogy lehetne teljesíteni Hitler követeléseit, és azzal elkerülhet0 lett volna a háború (?). 2. George Kennan távirata: nem lehetséges Sztálinnal a békés együttm9ködés. 3. Churchill fultoni beszéde ban Paul Lindsey NSC 68. határozata: a feltartóztatási politika. Klasszikus realizmus 3S elve: statism; self-help; survival

13 13 Statism államizmus: A nemzetközi rendszer decentralizált; államokból áll. Az államok autonóm és homogén szerepl0k, 0k az alapegység. Az egyes államok részérdekei konkurálnak egymással. Ez a rendszer az er0szak alkalmazás nélkül elképzelhetetlen. Az er0szaknak van egy bels0, és egy küls0 része: - Az államon belül legitim, törvényes er0szak-monopólium (de jure) - Az államon kívül minden állam által elfogadott dönt0bíró biztonságot teremt (de facto) Self-help önsegély: mivel nincs egy nemzetközi, legitim er0szak-monopólium (világállam, vagy világkormány), ezért minden állam saját magára van utalva. Survival: az állam fennmaradása, túlélése. Az államok cselekvésének legfontosabb eleme (high politics) a biztonság; az állam fennmaradásának biztosítása. A realizmus legjobb leírása Morgenthau könyve a realizmus elméletfelfogása: A tudománynak (a nemzetközi politika elméletének) is az a feladata, hogy tényeket állapítson meg (Weber) és a tényeknek értelmet kölcsönözzön. A külpolitika megértéséhez mérlegelni kell a politikai cselekvések következményeit. Morgenthau elmélete: képzeljük magunkat egy döntéshozó helyébe. Ennek a döntéshozónak meghatározott külpolitikai problémákat, meghatározott el0feltételek között kell megoldania. Kérdés: Milyen elképzelhet0 alternatívák állnak a döntéshozó el0tt? : A döntéshozó a legjobb alternatívát próbálja választani. Legjobb alternatíva: ha a költségeinket csökkentjük, és a hasznunkat maximalizáljuk. Amikor kiválasztjuk azt a döntést, ami ennek megfelel, azt szembeállítjuk a valóságos döntéssel. Az ideális döntést szembeállítjuk azzal, ahogy a döntés a valóságban végbemegy. Racionális döntés tények és következmények. Minden körülmények között létezik a külpolitikai döntéshozatalban egy racionális, optimális döntés. A külpolitikai cselekvés objektív értéke tulajdonképpen a hatalom-maximalizálásként felfogott érdek. Nemzetközi hatalompolitika: Ideális döntések (rational choice); legjobb hipotézisek tényleges döntés összeköt0 kapocs: a hatalom növeléseként felfogott nemzeti érdek Eszerint: a külpolitikában a legfontosabb cél a hatalom felhalmozása ez tekinthet0 racionális cselekvésnek, döntésnek. A legfontosabb cél a nemzetközi politikában az állam hatalmának növelése. Morgenthau könyvében a hatalom meghatározása nem egyértelm9. Különböz0 meghatározások: Általában: az ember uralma egy másik ember felett Morgenthau: a hatalomfogalom annyira magától értet0dik (univerzális, egyetemes jellege van térben és id0ben), annyira mindennapi tapasztalati tényeken alapul, hogy ezt nem is lehet részletesen meghatározni. Az emberi természet, amelyben a politikai törvényszer9ségek gyökereznek, a kínai, indiai és görög filozófusok fáradozásai óta tulajdonképpen ennek a törvénynek az elismerését tekintve nem változott. A hatalom növeléseként felfogott érdek az, ami a meghatározó a politikai cselekvésben. Morgenthau hangsúlyozza azt, hogy a politikának sajátos öntörvénye van (~ közgazdaságtan; jog; morál). A politikai realista úgy teszi fel a kérdést, hogy ezek a javak a politikának milyen kihatása van az állam hatalmának a csökkenésére/ ez az állam hatalmát a politika mikéntje befolyásolja. A külpolitikát egy olyan cselekvésnek tartja, ami egy cél-racionális cselekvés, tehát tulajdonképpen a megfelel0 eszközöket társítjuk a cél eléréséhez, és az eredmény lényegében a hatalomnak a növelése, a hatalomként felfogott érdekeknek a megvalósítása.

14 14 Sokat merít Hobbes és Machiavelli munkásságából. Kérdés: Ez a felfogás összeegyeztethet0-e a morállal? : Ez egy cél-racionális cselekvés hogyan egyeztethet0 össze a morális cselekedettel? Morgenthau: ez az elmélet nemcsak megérteni és megmagyarázni akarja a külpolitikai cselekvést, hanem konkrét, cselekvést vezet0 tanácsot is akar adni; konkrét ajánlásokat akar adni a politikusoknak, hogy hogyan kell a politikai cselekvést megvalósítani. Ezért tehát normatív elmélet is. Nincsen politikai cselekvés anélkül, hogy a politikai következményeit a cselekvésnek nem gondolnánk át. A racionalitás és a cselekvéseink következményeinek felfogása, számbavétele a politikai cselekvésnek egy konkrét felvétele. Válasz: szerinte ez összeegyeztethet0 a morállal! A morális cselekedet, amennyiben politikai cselekedet az, hogy racionálisan döntünk, és megnézzük, hogy a döntéseinknek milyen következményei vannak. Ez a fajta kiindulás er0teljesen bírálja azokat a felfogásokat (liberális internacionalizmus; idealizmus), amelyek abból indulnak ki, hogy van egyfajta univerzális, morális mérce, amit meg kell valósítani. Ez egyenesen immorális. Az univerzális elvek azok mindig valamifajta konkrét hatalompolitikai célt szolgálnak. A morális cselekedet az, ha racionálisan döntünk, racionális elvek alapján, és a figyelembe vesszük a döntéseink lehetséges következményét. A hatalom kérdését és a felel0sségetikát kapcsolja össze. A hatalom felel0sségteljes használata a fontos. A hatalom nagyon fontos kategória a diplomáciában, és az igazi, morális diplomácia az, ami a hatalom felel0sségteljes használatából indul ki, figyelembe véve a hatalom felhasználás következményeit. A hatalom nagyon fontos eleme a nemzetközi rend kialakításának. A hatalommal szemben ellenhatalmat kell létrehozni, hogy a nemzetközi rendszer stabil és békés legyen. Ebben a Morgenthau-féle elképzelésben még a hatalmi egyensúly elképzelések nem játszanak dönt0 szerepet. Alapvet0en a hatalom morális felfogásából indul ki; a racionális hatalomfelfogás és a hatalom alkalmazásának következményeinek a számba vétele önmagában a moralitást feltétlenül kielégíti. A politikai cselekvés morális jelent0ssége, következményei és morális törvényei között lehet egyfajta korreláció. A politika területén egy új morál van. Machiavelli: nem alkalmazható a keresztény erkölcs a politika területén, hanem a politika a szükségszer9ségeknek a birodalma; ezek a szükségszer9ségek más követelményeket támasztanak. Az univerzális elvekkel szemben mindig azt kell elemezni, hogy itt és most milyen követelményeknek kell eleget tenni. Univerzális morális etikai parancsok nem fogadhatók el, a szituációnak megfelel0en kell cselekedni. Az univerzális morális elvek alkalmazása veszélyes, hiszen ezek megvalósítása er0szakhoz vezet. A morálnak sajátos instrumentális, eszközjelleg9 politikai szerepe van; az emberi cselekvésnek az igazolására szolgál. Morgenthau egy univerzális elvet ismer el, ami a belügyekbe való be nem avatkozás ( ). Az emberi természet sajátos módon pluralista. Az ember többfajta : gazdasági, politikai, morális, vallási ember. Az, hogy csak politikai ember, csak egy absztrakció. A különböz0 elvek között sajátos konfliktusok jöhetnek létre. Morgenthau a klasszikus realizmust képviselte, tudományos alapokat teremtett a nemzetközi politikatudomány számára; inkább a külpolitika teóriáját próbálta kialakítani. De kellett az elméletnek revízió : Kenneth Waltz: A nemzetközi politika elmélete Neorealizmus; strukturális realizmus:

15 15 Vannak olyan kiindulások, amiket átvesz az új elmélet, de vannak fizikai túllépések is régi elméletek elutasítása. Az államok magatartását a biztonsági érdekek meghatározó jelleg befolyásolja. A kooperációnak marginális szerepe van. A saját önérdekeiket követ0, verseng0 államok világa; homogén államok; Ø világkormány Az államok egy állami bizonytalanságban élnek; nem tudhatják ki lesz holnap ellenség ig sok minden történik: olajárrobbanás kihívás az elméletnek. A fejlett ipari országok függ0vé válnak a fejl0d0kt0l. : interdependencia iskola: a függ0ség nem egyirányú a realista iskola magyarázó erejét bizonytalanná tette as évek fejl0dése: a szemben állás politikája mellett megjelenik a részleges kooperáció politikája, az 1962-es kubai válságot követ0en. Megindulnak a fegyverkezési korlátozások. Klasszikus kelet-nyugati szembenállás: konfliktusos és kooperatív elemek. A klasszikus realizmus a rendszer konfliktusos jellegét hangsúlyozza ez így kritikai nyomást jelent. Tudománytörténeti kihívás: a 70-es években politikatudományi vita Európában pozitivista vitának hívják; az USA-ban tradicionalizmusnak vagy klientizmusnak. Azt vizsgálják, hogy melyek azok a módszerek, amelyek a leginkább elfogadhatók ahhoz, hogy a nemzetközi politikatudomány még tudományosabb legyen. Tradicionalizmus: a hagyományos történettudomány, illetve jogtudomány elegend0ek ahhoz, hogy kielégítsék a tudományosság kritériumait. Klientizmus: a természettudományok fontosságát hangsúlyozza. A nemzetközi politikai elméletben is a kvantitatív, statisztikai, nem tudományos módszereket kell alkalmazni. : Rendszerelmélet nagyfokú elterjedése strukturális realizmus (60). nemzetközi rendszer: Európa USA SZU (lényegében 5-7 hatalom együttm9ködése alakítja ki) as évek: dekolonizációs folyamat: megjelenik a nemzetközi szervezetekben. Komplex nemzetközi rendszer jön létre, nem lehet leírni néhány nagyhatalom szuverén döntése alapján. Egyik hatalom se rendelkezik korlátlanul meghatározó döntési szabadsággal. : Nem elég a nemzetközi politika megmagyarázására csak az államok vizsgálata. Waltz: A nemzetközi politika elmélete Az államok szintjén nem ismerhet0 meg a nemzetközi rendszer valóságos mozgása, dinamikája. Minden redukciós elméletet elutasít. Alkalmazni kell azt a felfogást, miszerint a nemzetközi rendszer struktúráját kell vizsgálni. Ábra: Nemzetállamok (unit level) magatartásokat ezen a szinten klasszikus realizmus Nemzetközi rendszer struktúrája strukturális realizmus (Waltz) Nemzetközi rendszer struktúrája 3 elem: 1) Hierarchia anarchia. Hierarchia: létezik egy legitim er0szak-monopólium az államon belül, ezért hierarchikus. Mivel a nemzetközi rendszer nem rendelkezik ilyen er0szakmonopóliummal, ezért anarchikus. Az anarchiából a hierarchiába nincs átmenet; ez két különböz0 szféra. 2) Az államok (egységek) funkcionálisan differenciáltak, vagy nem differenciáltak (funkcionálisan azonosak vagy sem). Az államok funkcionálisan miben különböznek egymástól. Minden állam egy legitim er0szak-monopólium hiányában arra törekszik, hogy hatalmának felhalmozásával, érdekeinek maximalizálásával biztosítsa a nemzetközi

16 16 rendszerben a fennmaradását és biztonságát. : Az államok között funkcionális különbség nincs, a berendezkedést, a belpolitikai különbségeket a nemzetközi rendszer strukturális kényszerei semlegesítik. A strukturális kényszer az anarchia (ami nem z9rzavart jelent!). Az anarchia strukturálja az államok magatartását érdekmaximalizáló; hatalommaximalizáló; biztonságmaximalizáló magatartást kíván megvalósítani. A nagyhatalmak jobban ellent tudnak állni a strukturális kényszereknek. 3) A hatalom, a képességek elrendez0dése: a nemzetközi rendszerben a hatalom megosztása lehet multipoláris (sokközpontú); bipoláris (kétközpontú); unipoláris (egyközpontú). Az államok nem feltétlenül érintkeznek közvetlenül egymással; a struktúra közvetíti a kapcsolatot. A nemzetközi rendszer struktúrája hogyan hat az államok viselkedésére? : Biztonsági dilemma; hatalmi egyensúly. A strukturális realista elmélet hogyan magyarázza a kooperációt? Az államok olyan rendszerben szocializálódnak, ahol a bizalmatlanság az uralkodó. Biztonsági dilemma: Az államok természetes viselkedése egy konfliktusos rendszerben, hogy önérdekeiket követve, saját biztonságukat növelik. Az egyik állam azon törekvése, hogy biztonsági szükségleteit növelje, kielégítse, a másik állam számára egy kihívás, aki ez által fenyegetve érzi magát. A másik állam természetes magatartása lesz, hogy próbálja növelni biztonsági érdekeit, hatalmát. Pl. egyirányú, unilaterális fegyverkezés a másik államtól is ez lesz a válasz. Folyamat: látszólag az egyes államok biztonsága növekszik, de valójában az egész nemzetközi rendszer biztonsága egyre kisebb lesz destabilizálódás. Az államok között egy önmagát állandóan indukáló, gerjeszt0 hatalmi konkurencia jön létre; az államok közötti kapcsolatokban a kölcsönös bizalmatlanság egy akció-reakció ciklust hoz létre. A bizonytalanság bizonytalanságot teremt. Végeredmény: instabil nemzetközi rendszer alakul ki. A fegyverkezési rendszer így egy nulla összeg9 játék. Mindkét elmélet szerint alapvet0 sajátossága a nemzetközi rendszernek ez a biztonsági dilemma; ennek a legjobb megnyilvánulása a fegyverkezési verseny. Hogyan lehet ezt mérsékelni? : neoliberálisok: nemzetközi szervezetek, biztonsági rendszerekkel (ha egy állam belép, akkor elsajátít bizonyos normákat, és nem unilaterális politikát folytat). Ez lehet akár gazdasági dilemma is (alapvet0 probléma: egyoldalú hatalom-felhalmozás) Neorealizmus: külpolitika a hatalom felhalmozását ellensúlyozni kell (balancing) Fontos: milyen hatalmi eltolódások, átrétegz0dések jönnek létre a nemzetközi politikában, és hogyan lehet ezeket ellensúlyozni. : szövetségek és ellenszövetségek [1989. Mi változott? nem változott az anarchikus jelleg] A nemzetközi kooperáció megmagyarázása: A neorealizmus felfogásában a biztonságra való állandó törekvéssel és a biztonsági érdekek egyoldalú felhalmozásával aligha egyeztethet0k össze. Az önsegély-rendszer érvényesül. A neorealista elmélet 2 különleges esetet hangsúlyoz: Kooperáció szövetségépítés útján: akkor kooperálnak, ha meg kell akadályozni egy harmadik államot a hegemón törekvéseiben ellenhatalom Hegemón stabilitás : a nemzetközi rendszer m9ködésében mindig egy vezet0 hatalom játssza a szerepet; ez a vezet0 hatalom ( rendszergazda ) vállalja a rendszer m9ködésének a költségeit; ebb0l neki haszna is van és a rendszerben résztvev0 tagoknak is biztonságot, prosperitást nyújt. Ha egy hegemón/ vezet0 hatalom kvázi megteremti az együttm9ködés lehet0ségét; kollektív nemzetközi javakat állít el0 annak érdekében, hogy a nemzetközi rendszer létrejöjjön. Vannak ún. free raider (potyautas)

17 17 államok, amelyek nem járulnak hozzá a rendszer költségeihez, de profitálnak a rendszer adta biztonságból; a kereskedelem prosperitásából. Amíg a hegemón hatalom felfelé ível0 pályán van, tolerálja a potyautasokat, de ha eszközei korlátozódnak; intézményei elhasználódnak, akkor kevésbé tolerálja, és arra kényszeríti 0ket, hogy járuljanak hozzá a rendszer költségeihez. : A nemzetközi szervezetek tényét sem tagadja, csak azt mondja, hogy a nagyhatalmak akkor hoztak létre nemzetközi szervezeteket, amikor ez megfelelt a nemzeti érdekeiknek. Liberalizmus: a nemzetközi munkamegosztás mindenki el0nyére válik. Neorealista kritika: az el0nyök, hasznok elosztása a nemzetközi kereskedelem révén nem egyenl0; a kereskedelmi kapcsolatokban a relatív nyereség a meghatározó, nem az abszolút nyereség. Minden résztvev0 állam azt figyeli, hogy ki nyer többet. A béke, a stabilitás, a gazdasági összefonódás révén nem er0södik, hanem egyre inkább veszélyeztetve lehet, ha nincs stabilizáló hegemón hatalom. Waltz: a nemzetközi rendszer fejl0dése: Lehetséges a nemzetközi rendszerben a változás (change): ha az államoknak befolyásuk van a hatalmi eszközöknek és forrásoknak az elosztására. Átalakulás (transformation): a nemzetközi rendszerben megsz9nik az anarchia, és ott is hierarchia lesz; megvalósul a világállam. Scientizmus: antropológiai magyarázatok helyett a nemzetközi rendszer struktúrájának fogalma került el0térbe. Waltz analógiája: a nemzetközi politika és a konkuráló piacok viszonya. Minden szerepl0nek a piacon tekintettel kell lennie azokra az üzenetekre és válaszokra, amelyek relevánsak. Versenyképes piacon: a közvetlen verseny kikapcsolásával az árak oly módon való befolyásolása, amely a szabad piacon nem jönne létre. SZU; USA: két nagy piaci óriás a másikat szívesen kikapcsolnák; felismerés: sokkal jobb, ha mindketten megmaradnak a piacon és megpróbálják a versengést, az egymás közti viszonyaikat közösen szabályozni. A scientista nem klasszikus, nem történettudományi megközelítés modern társadalomtudomány és természettudomány. Kritikai megjegyzések: 1) Klasszikus realizmus strukturális realizmus: ez a kiindulás ahistorikus; azt feltételezi, hogy a nemzetközi rendszer m9ködése az önérdekeiket követ0 és maximalizáló államok versengéséb0l áll, és így a jöv0 ugyanolyan, mint a múlt vagy a jelen. : Hegemónia ciklusok elmélete: a nemzetközi rendszer fejl0dése nem egy id0tlen anarchia, hanem a nemzetközi rendszer különböz0 történeti fázisaiban mindig felemelkedik egy-egy állam, aki a hegemón stabilizátor, és ilyen hegemónia ciklusok keretében lényegében létrehozza azt a történelmi formát, ahol a kooperáció megvalósul. Neorealizmus: történetiség! - Technológiai eredmények (Portugália; Hollandia; USA) - Meg tudták határozni a nemzetközi rendszer szabályait és költségeit; képesek voltak ezeket a szabályokat betartani. : változó hegemón hatalom ciklusa. 2) után a gazdasági kérdések felértékel0dése: neorealizmus vagy strukturális realizmus : gazdasági realizmus. Egy államnak módosítani kell a saját gazdaságának fenntartásához (ahhoz, hogy minél nagyobb piaci hányadot szakítson ki magának) az állam nyersanyagokkal, energiahordozókkal való ellátását. Önálló diszciplína: international political economy 3) Az államok és a nemzetközi struktúra egység és a nemzetközi rendszer struktúrájának a viszonya. Klasszikus realizmus: a nemzetközi rendszer struktúrája meghatározó; ebb0l vezetjük le az államok magatartását. Konstruktivista: az állam és a nemzetközi rendszer struktúrája között nem egyirányú, evolutív meghatározottság van, hanem kölcsönhatás érvényesül, és ez határozza meg az állam magatartását. (Ez volt eddig az 1. vita!)

18 18 2. vita: ismeretelméleti vita: tradicionalizmus vs. scientizmus (angolszász) Behaviorizmus: behaviorista fordulat : A pszichológiában; pedagógiatudományban irányzat, ami szemben áll a mély lélektani pszichológiával. Mindenfajta pszichológiai jelenség empirikus; közvetlenül érzékelhet0 jelenségekre akarja visszavezetni. Érzékelhet0 jelenség: akció-reakció; inger-reakció A pszichológia elképzelései is bekerültek a nemzetközi politika elméletébe; válasz arra, hogy hogyan lehet még tudományosabbá tenni. [A neorealizmus a struktúrával és a piacelmélettel magyarázza a tudományosságot.] 50-es évek: nem klasszikus társadalomtudományok beáramlása. Hogyan lehet egzakt tudománnyá tenni a politikatudományt? Pl. kvantitatív elemzések; új elméleti módszerek. Európában is jelentkezett ez a vita: pozitivizmus módszertani vita. Minden elméletnek legalább 4 funkciónak kell eleget tennie: Leírja a tényeket Magyarázza a tényeket Cselekvési utasítást ad Prognosztizáló lehet0séget teremt Err0l folyik a vita az 50-es években. Az elmélet alkotásánál azokat a módszereket kell el0nyben részesíteni, amelyek a nem klasszikus társadalomtudományban, f0ként a természettudományban vannak meg. Le kell írni, és meg kell figyelni a valóságot. Scientista kiindulás: szellemi; történettudományi módszerek tudománytalanság. Természettudomány: induktív megfigyelés; sok tapasztalati tény; adatok gy9jtése. Ez a Chicagoi Egyetemen indul el háborúk statisztikai összehasonlítása. V. ELADÁS Kiss J. László 2. vita: scientizmus tradicionalizmus vitája Elméletben nem annyira a világképeket érintette, hogy hogyan nézzük a világot (realizmus idealizmus vita; ontológiai vita), alapvet0en egy ismeretelméleti vita: milyen módszereket lehet alkalmazni a nemzetközi politikai rendszerre, a politikatudomány tekintetében. A tradicionalizmus azon kutatók és teoretikusok módszere volt, akik a nemzetközi kapcsolatok diszciplínáját önállóan m9velték. Ezek a kutatók alapvet0en a tradicionalista módszerek hívei voltak, ezek a hagyományos módszerek a történelemtudomány; a politika elmélet; az eszmetörténet; a diplomáciatörténet. Hermeneutika: az értelmezés m9vészete különböz0 szövegekb0l hogyan lehet bizonyosfajta tudományos következtetéseket, magyarázatokat levonni után vált ez a diszciplína önálló akadémiai diszciplínává; ezek a tradicionális megközelítések voltak jelent0sek. Az 50-es években elindul egy olyan folyamat, ami a diszciplínának egyfajta professzionalizálódását jelenti, és ennek keretében történik a scientista/ behaviorista fordulat megjelentek azok a nem szellemtudományi irányzatok, amelyek egy másfajta tudományfelfogást képviseltek; megjelentek azok a tudományok, amelyeket az angol science fogalomnak megfelel0en els0sorban a természettudomány, és kisebb mértékben a társadalomtudomány fogalomrendszerét állították el0térbe. Lényegében ebben a törekvésben, amikor ezek a módszerek megjelentek az 50-es években, arról volt szó, hogy hogyan lehet a politikatudománynak, a nemzetközi politika elméletnek a tudományosságát, a tudományos hitelét növelni, és ennek érdekében olyan módszereket kell alkalmazni, amely túlmegy a tudományos, tradicionális tudományokon.

19 19 Ez a fajta vita az USA-ban bontakozott ki, de Európában is volt ennek a vitának egy megfelel0je, a 60-as éveknek az angol, de még inkább a német társadalomtudományi vitája, a pozitivizmus vitája: milyen módszereket tradicionális, vagy modern, természettudományi módszereket kell-e alkalmazni. A scientizmus, vagy behaviorista fordulat tehát lényegében arra törekszik, hogy hogyan lehet a nemzetközi politikában lezajlott eseményeket is empirikus tényekre visszavezetni, mennyiségi összefüggéseket létrehozni (kvantifikálni); hogyan lehet azt a tudományfelfogást a politikatudomány területén is meghonosítani, ami ezt megel0z0en els0sorban a természettudományok sajátja volt (kvantitatív, statisztikai módszerek alkalmazása). A tradicionális és a scientista módszerek között ismeretelméleti szempontból egy nyilvánvaló különbség van: a tradicionális módszereknél el0térben áll a megértés; a természettudományi módszereknél pedig a megmagyarázás. A megértésnél arról van szó, hogy hogyan tudjuk a társadalmi jelenségeket belülr0l megélni, megérteni; a scientista (pozitivista) megközelítés megmagyaráz empirikusan azonosítható jelenségeket. A társadalmi tények megértésénél a két megközelítés között egy lényeges különbség van: a természettudományi megfigyeléseknél a megfigyel0t0l függetlenül létezik egy objektív valóság, amit le kell írnunk, és ez alapján meg kell magyarázni ezt a jelenséget; a tradicionális, társadalomtudományi módszereknél a megfigyel0 maga konstruálja, maga hozza létre a megfigyelés tárgyát (a tényeket mindig valami értéktartalommal hozza kapcsolatba, és ezen keresztül 0 konstituálja a megismerés tárgyát). A tradicionális megértésénél a jelenségeknek az értékeket és a tényeket nem tudjuk szétválasztani, míg a természettudományi megismerés esetében az értékeket és a tényeket egymástól el tudjuk választani. Az 50-es években nagyon dinamikusan beindult a politikatudományba az olyan tudományok módszereinek, felfogásainak beáramlása, mint a rendszerelmélet, játékelmélet, integrációs elméletek, döntéselmélet. El0térbe került az a szempont, hogy az elemzésnek több szintje lehet, ha nemzetközi jelenségekr0l van szó: lehet az egyénnek a szintje, lehet az állam szintje, lehet a nemzetközi rendszer szintje, s0t újabban a nemzetek feletti, globális szint is. Scientizmus: mindenfajta tudományos elméletnek 4 lényeges funkciója van (lásd el0z0 óra). A tudománynak az a feladata, hogy kétségkívül a döntéshozónak tanácsot adjon, de a tradicionális megközelítéssel szemben nem az a feladat, hogy megmondjuk a döntéshozónak, hogy konkrétan mit kell csinálni, hanem hogy a döntéshozó elé tárjuk azokat az alternatívákat, azokat az opciókat, amiket választhat meg van adva, hogy egyes opciók választása milyen következményekkel jár. Maga a választás már egy tudományon kívüli szféra, ez már nem a tudomány feladata a scientista felfogás szerint. A scientista megközelítés alapelveib;l: Törekedjünk ismétel0d0 szabályszer9ségeket összegy9jteni a nemzetközi jelenségek között. Törekedjünk arra, hogy kijelentéseinket, állításainkat utólagosan meg tudjuk vizsgálni, és meg tudjunk gy0z0dni ezeknek az objektivitásáról. (vizsgálat megismételhet0sége) A kutatási technika tekintetében különböz0fajta empirikus tényeknek az összegy9jtése, a matematika és a statisztika alkalmazása az összefüggések feltárására. Mindenfajta kijelentést vissza kell vezetni empirikusan megfigyelhet0 jelenségekre, az induktív eljárást kell alkalmazni; nagyon fontos az értékmentesség (amennyire lehetséges, az értéket és a tényeket válasszuk el egymástól). Alapkutatásokra való orientáció

20 20 Interdiszciplinaritás Ez a scientista tradicionalista vita a realista iskola gondolatkörébe tartozik bele; az itt tevékenyked0 tudósok vitája, ahol a tradicionalista módszerek hívei azt hangsúlyozzák, hogy néha kvantitatív módszerekkel bizonyos banalitásokat kvantifikálnak, sok újra nem tudnak következtetni, ha kvantitatív módszereket alkalmaznak; a scientista módszerek hívei azt hangsúlyozzák, hogy a kvantitatív, statisztikai módszerek alkalmazása a tudományosságot lényegében növelte, lehet0vé tette a helyes prognózisok és következtetések meghatározását. Az egyik legtermékenyebb kiindulás, ami a nemzetközi politika vizsgálatába becsatornázódott az a rendszerelmélet volt. Ennek a megközelítésnek a jelent0sségét fémjelzik a híres tudósok, akik ezzel foglalkoztak, pl. Easton és Caplan. bk olyan kérdéseket tesznek fel, hogy miként lehet a nemzetközi kapcsolatokat, mint rendszert meghatározni, ha ez lehetséges; a rendszernek milyen alkotórészei vannak, amelyek mind empirikusan, mind elméletileg megragadhatóak; milyen magatartás kell ahhoz, hogy a rendszer stabil maradjon; miként lehet a nemzetközi rendszert stabilként fenntartani olyan konfliktusok között, mint ami a hidegháború alatt volt. Ez az 50-es években volt: a kelet-nyugati konfliktust is egyfajta rendszerkonfliktusként fogják fel. Az a hagyományos felfogás, hogy a nemzetközi rendszer azonos a nagyhatalmak autonóm döntéseivel, egy komplexé vált nemzetközi rendszerben, ahol megjelennek a kisállamok (pl. dekolonizáció), nem lehet a nemzetközi rendszert azonosítani néhány nagy állam döntéseinek az ered0jével. Ennek 3 fontos elméleti gyökere (ami er0teljesen hatott a rendszerelméletre): 1. Parsons strukturális funkcionalista elmélete (szociológia területe): abból indul ki, hogy minden társadalmi rendszerre érvényesek bizonyos feltételek, ahogyan a rendszerek m9ködjenek, és ez a nemzetközi rendszerre is vonatkozik. Olyan szempontokat emel ki, mint pl. a társadalmi vagy a nemzetközi rendszerek négy funkciója, amit teljesítenie kell annak érdekében, hogy a rendszer stabil maradjon: a struktúra fennmaradása; a környezethez való alkalmazkodás biztosítása; az integrációképessége a rendszernek. 2. Ludwig von Bertalanffy általános rendszerelmélet kiindulása (kibernetikai elmélet): ezek a megközelítések az információs elméletet próbálják bekapcsolni a nemzetközi rendszer vizsgálatába, és azzal foglalkoznak, hogy hogyan lehet a nemzetközi rendszert szabályozott rendszerként leírni. Az információ elméleti megközelítések azt hangsúlyozzák, hogy a lineáris ok-okozati megközelítés a nemzetközi rendszerben nem érvényesül; a nemzetközi rendszert is úgy lehet vizsgálni, mint egy önszabályzó rendszert, ahol egy visszakapcsolás van az eredeti állapotra a rendszer önmagát képes korrigálni. A nemzetközi rendszert úgy fogják fel, mint szerepl0k és szabályoknak a cselekvési rendszerét, és arra próbálnak választ adni, hogy a szerepl0k és szabályoknak milyen feltételei szükségesek, hogy a nemzetközi rendszer stabil maradjon. A megközelítésben 2 iskola van: Az egyik iskola radikálisabb azt vizsgálja, hogy hogyan lehet a rendszert, mint egészet átalakítani (a rendszer meglév0 szabályait). A konzervatív megközelítés azt hangsúlyozza, hogy hogyan lehet a rendszert egyensúlyban tartani; a rendszernek az alapvet0 szabályait betartani, annak érdekében, hogy a rendszer egyensúlyban maradjon. Ebben az elméletben vizsgálják a nemzetközi szerepl0ket (demokratikus, tekintélyuralmi államok; transznacionális szerepl0k), és ezen szerepl0kb0l következ0 különböz0 magatartásmódokat. Vizsgálják azokat a változókat, amit hatalmi változónak lehet nevezni: lakosság; ipar; katonai potenciál; vizsgálják végül az információs, kommunikációs rendszereket, mint változókat. 3.???