Regőczi Gergely AKTA. Horror-thriller paródia és sci-fi akció regény BUDAPEST 2011.

Átírás

1 Regőczi Gergely AKTA Terror from the Teachers Horror-thriller paródia és sci-fi akció regény BUDAPEST 2011.

2 Regőczi Gergely: AKTA Terror from the Teachers. Horror-thriller paródia és sci-fi akció regény. A mű adatai: Ötlet: Miskolc, 1990-es évek második fele. Regény írásának kezdete: v1.00 : Miskolc, (töredékben maradt) v2.00 : Budapest, Elkészültének időpontja: v2.00 : Budapest, v2.05 : Budapest, v2.10 : Budapest, v2.11 : Budapest, Szavak száma: Karakterek száma szóközök nélkül: Karakterek száma szóközökkel: Előszó és köszönetnyilvánítás: Kedves Olvasó! Rögtön regény legelején a következő sorok lelhetők fel: AKTA Terror from the Teachers. Az öröktől fogva tartó, váltakozó sikerű tanár-diák küzdelmek hiteles története, avagy véres aratás a jövőben. Minden jelenlegi és egykori diáknak, aki találkozott már pszichikai vagy fizikai terrort alkalmazó tanárral! Természetesen a regény teljes egészében a képzelet szüleménye, bár néhány részletét a valóság inspirálta, csak a tanári hibák erőteljesen felnagyításra kerültek. Magyarán bevallom, hogy sose találkoztam olyan tanerővel, aki annyira kegyetlen lett volna, mint a történetben elképzelt egyedek, illetve tisztában vagyok vele, hogy a diákok között is akadnak szép számmal olyanok, akik megérdemelnék, hogy kezelésbe vegye őket valamiféle szervezet, mely az elmebeteg, agresszív tanulók rehabilitálására jött létre. Mindezektől függetlenül persze nem zárható ki 100%-os bizonyossággal, hogy valaha ne történhetnének meg a regényben vázolthoz hasonló események. Jelen esetben azonban csupán szórakoztató olvasmánynak szántam művem. Azoknak a 16 éven felülieknek ajánlom igazán, akik szeretik a morbid humort és a vért, legalábbis a szavak szintjén. Ezen kívül igyekeztem futólag érinteni az emberi civilizáció jövőjének némely fontos gazdasági-társadalmi kérdését is, összefogást, az emberi értékek megbecsülését, környezetbarát technológiák fejlesztését sürgetni. Aki veszi a fáradságot, és végigolvassa némileg aberráltnak ható írásom, azt is megállapíthatja, hogy a rengeteg ábrázolt kegyetlenség mélyebb célja, mondanivalója kizárólag az erőszak-ellenesség, a humánusság előmozdítása, eszményítése. Köszönetet pedig azoknak mondanék, akik Miskolcon osztály- és évfolyamtársaim, ezen belül barátaim voltak a Vörösmarty Mihály Általános Iskolában, a Földes Ferenc Gimnáziumban és a Miskolci Egyetemen. Nekik, ötleteiknek, inspirációjuknak köszönhetem ugyanis, hogy elkezdtem képregényeket rajzolni, melyekből kibontakozott a kegyetlentanár-ellenesség, végül az AKTA (Anti Kegyetlenkedő Tanár Alakulat) ötlete. Ezen kívül köszönet illeti Páromat, amiért elviselte, hogy hónapokon keresztül csak az írással foglalkoztam. De nem rabolom tovább a kedves Olvasó drága idejét, már csupán jó szórakozást kívánnék! Budapest, Regőczi Gergely a szerző 1

3 AKTA Terror from the Teachers Az öröktől fogva tartó, váltakozó sikerű tanár-diák küzdelmek hiteles története, avagy véres aratás a jövőben. Minden jelenlegi és egykori diáknak, aki találkozott már pszichikai vagy fizikai terrort alkalmazó tanárral! Ha az iskola az életre nevel, nem félek a haláltól. (ismeretlen) szeptember: 1. Végh Béla az igazak álmát aludta. Délelőtt 9 volt, az ébresztőóra már legalább 15 perce folyamatosan sípolt, olyan hangerővel és frekvencián, hogy már a szomszédok is kezdtek a falra mászni tőle. Eltelt még egy negyed óra. Béla megmoccant. Kezével kitapogatta az ágya melletti asztalkán álló sípoló szörnyűséget, lenyomta a gombját, így a zaj abbamaradt. Nyújtózkodott párat, majd az órára pislantott. - Bassza meg! Elkések! káromkodva ugrott ki az ágyból. Elkezdett volna öltözködni. Kihúzta a fehérneműs fiókját, de üres volt. - Na, hogy az a Nincs mit felvennem Hacsak nem bankkölcsönt Az agglegényként éldegélő férfi néhány pillanatig töprengett, azután elővett egy hatalmas szatyrot, amelyben a szennyesét tárolta. Kinyitotta, beleszagolt, arca eltorzult. - Fúú mosni kéne állapította meg. Aztán újfent eszébe jutott, hogy fel kellene öltöznie. Beleszagolt még egyszer a szatyorba, ezt követően kivett a tetejéről egy gatyát és egy pár zoknit. Ezeket külön is megszagolta. - Jól van, ez még nem is olyan vészes! nyugodott meg. Magára kapta ruháit, majd a konyhába rohant reggelizni. Itt se járt szerencsével. Nem talált tiszta evőeszközt és tányért. Készletei ugyanis a mosogatóban tornyosultak, az elmúlás szagát árasztva, jóformán már maguktól elmásztak a rajtuk lévő ételmaradékok. Béla lemondóan legyintett, aztán benyitott a hűtőbe. Talált egy bontatlan doboz tejet. Kinyitotta, mivel furcsa szaga volt, tüzetesebben megvizsgálta. A tej túróhoz vagy tejfölhöz hasonló állagúra sűrűsödött a doboz alján, a tetején áttetsző savó úszkált. A férfi megnézte az eltarthatóságot október Majdnem egy éve lejárt A doboz tartalmát a mosogatóba cuppantotta, ezzel a művelettel sem a mocskot, sem a bűzt nem tudta már fokozni. Újra kitárta a hűtő ajtaját, elővett egy dobozos sört, felbontotta, és egy hajtásra leküldte, úgy ivott, hogy közben nem is nyelt, egyszerűen hagyta lefolyni torkán a nedűt. - Hiába, a folyékony kenyér a legjobb! Ennek nincs ideje megromlani kommentálta, majd egy hatalmasat büfögött. Elégedetten zárta be maga mögött az ajtót. A ház előtt beült lestrapált elektromos kocsijába, elindult. Úgy 5 perc sétányira, 1 perc autóútnyira, a szomszéd utcában leparkolt, és belépett munkahelye, a Végh-ső Megoldás Magánnyomozói Iroda ajtaján. Lakásához hasonlóan az egyszemélyes cégecskéje által bérelt helyiség sem tett különösebben bizalomgerjesztő benyomást a szemlélőre. A plafon és a falak sarkainak találkozási pontjaiban pókhálók lengedeztek, a bútorzatot egy rozzant irattároló polc, kifoszlott kárpitú székek és egy összecsikart íróasztal alkották. A bejárattól balra eső falon 2

4 egy nagyméretű, de elhomályosult, koszos tükör tágította a teret. Amint Béla elsétált mellette, egy 190 centi magas, pocakosodó, 40 éves, borostás, fekete hajú, táskás szemű, még a tükörnél is homályosabb tekintetű fickó nézett szembe vele. Béla megcsóválta fejét, igazán nem volt jó formában. A bejárattal szemben álló íróasztal mögötti ablakra vetült pillantása. A koszos üvegen túl Budapest belvárosának szépen felújított, rendben tartott épületeit vehette szemügyre. Lemondóan sóhajtott, eközben tekintete lejjebb csúszott. Az ablakpárkányon egy félig üres whiskysüveg árválkodott. A férfi megkerülte asztalát, enerváltan belehuppant a megterheléstől fájdalmasan nyikorgó karosszékébe, az ablak felé fordult, majd kiüresedő tekintettel meredt a távolba. Egy szerencsétlen balfék vagyok vetett számot sorsával gondolatban. Vannak ugyan kisebb gondok a világban, de ezektől eltekintve vezetőink egész szépen ráncba szedték ezt a várost, az egész szövetségi tartományt, szinte alig van munkanélküliség, én mégis lecsövesedve rohadok itt ebben a koszos lyukban Végül is, nem csoda, hiszen utálok dolgozni, mások csicskája lenni vallotta be magának. Mindegy, amíg piára telik, addig nincs nagy gond vont vállat, s az ital után nyúlt, szájához emelte a flaskát, amit jól meghúzott. A magánnyomozó nyelőcsövét és gyomrát kellemesen melengette a tömény szesz, szemei ha lehet még üvegesebbekké váltak, gondolatai értelmetlen foszlányokként száguldoztak italozástól degenerálódott agyában. Semmittevésében kopogás, majd a kilincs csikordulása zavarta meg. Az ajtó irányába fordult. Egy jólszituált, elegánsan öltözött, középkorú házaspár lépett be. A férfi drága öltönyt, márkás bőrcipőt, svájci órát viselt, felesége divatos kosztümöt, ehhez briliáns ékszereket. Gyanakodva méregették a lepusztult irodát és kába tulajdonosát. Béla azonban hamar magához tért, lelki szemei előtt kötegszámra jelentek meg a FEE-nek rövidített Földi Elszámolási Egység bankjegyei. Ehhez mért udvariassággal érdeklődött a látogatók célját illetően. - Jó napot kívánok, miben állhatok szolgálatukra? pattant fel székéből. - Üdvözletem! Szentkirályi Miklós vagyok mutatkozott be, és azonnal a tárgyra tért. A segítségét szeretnénk kérni, Végh úr. Béla néhány másodpercig döbbenten meredt a férfira. Hiszen akkor is felismerte volna, ha nem mutatkozik be. Mindenki tudta, hogy ő az egyik leggazdagabb magyar, és ennek ellenére is roppant módon közkedvelt, népszerű. Egy világviszonylatban is számottevő, napelemeket, szélgenerátorokat, geotermikus erőművekhez való szerelvényeket előállító energetikai cég tulajdonosa volt, de vagyonát nem luxuscikkekre, fényűzésre fordította, hanem kutatásfejlesztésre, jótékonykodásra, kórházak, iskolák támogatására, nívós, jól megfizetett munkahelyek teremtésére. Mindenki tisztelte azért, amit az emberiség felemelkedése érdekében tett. Béla elképzelni sem tudta, mit akarhat tőle, a lecsúszott magánnyomozótól. Érdeklődése azonban egyre csak fokozódott. - Minden tőlem telhetőt megteszek. Milyen ügyről lenne szó? Szentkirályi arca komorabbá vált. - Eltűnt a lányom sóhajtott hangosan. - Igazán sajnálom mondta Béla együttérzéssel a hangjában. Fel tudná vázolni az eltűnés körülményeit? A rendőrséget értesítették már? Történt máskor is hasonló az ifjú hölggyel? - Be kell vallanom, az eset korábban, egy hónappal ezelőtt történt, de igyekeztünk titokban tartani a dolgot. A rendőrséget természetesen azonnal értesítettük, azonban nem jutottak semmire. Annyit állapítottak meg, hogy a városi könyvtárban többen is látták, ahol a diplomamunkáján dolgozott, onnan el is indult hazafelé, de nem érkezett meg. A rendőrök azóta sem találtak értékelhető nyomokat, le akarják zárni a nyomozást. Pedig soha nem fordult még elő olyan, hogy a kislányom szó nélkül eltűnt volna 3

5 - Kérem, keresse meg a mi drága Emesénket! Szentkirályiné először szólalt meg, egyből könyörgőre is fogta a dolgot. Nagyon hiányzik! Okos, szorgalmas, jólelkű, angyali szépségű teremtés Biztosan elrabolta egy rosszakarónk, irigyünk, és csak azért nem jelentkezett még váltságdíjért, hogy így is kínozzon minket! - Elképzelhető lehetőség. Szeretnék segíteni önöknek határozta el magát Végh Béla. Szükségem lenne minden elérhető adatra a lányukról, többek között fényképekre, küllemének leírására, jellegzetes ismertető jegyeire, a ruházkodásával kapcsolatos szokásaira, személyiségének jellemzésére, bármi fontos lehet, ami csak eszükbe jut. Amúgy a munkám során csupán napidíjat számítok fel a felmerülő költségekre, sikerdíjat csak a megbízás teljesítése esetén kérek. - A pénz nem számít! szögezte le Szentkirályi úr, azzal le is tett az asztalra egy vastag borítékot. Itt egy kis előleg. Ebben a dossziéban pedig minden szükséges adatot megtalál. - Minden részeredményről értesíteni fogom önöket! ígérte Béla, miközben kezet rázott megbízójával, az üzlet ezennel megköttetett. Immár csupán egyetlen utolsó kérdésem volna. - Igen? - Miért pont hozzám fordultak? Sokkal nevesebb magánnyomozót is fogadhattak volna, hiszen az önök anyagi lehetőségei jóformán korlátlanok - Valóban, de érdekes módon senki sem akarta elvállalni az ügyet. Magának sok megbízása van mostanában? - Nem, nincs. Miért? - Mert a kollégái mind arra hivatkoztak, hogy pillanatnyilag nem érnek rá új ügyet vállalni, és sietősen elrohantak. - Ez érdekes, pedig annyira nem is virágzik a mi üzletágunk Mindenesetre köszönöm a megbízást, amint előrejutok, jelentkezem. Holnap elküldöm a részletes szerződést. - Köszönjük! Viszontlátásra! búcsúztak Szentkirályiék. - Viszontlátásra! köszönt el Béla is örömmámorban úszva, hogy végre van munkája, ami ráadásul hihetetlenül zsíros melónak ígérkezett Amint becsukódott megbízói mögött az ajtó, szemügyre vette a borítékot, százezer FEE dagasztotta, a magándetektív ennyi pénzt amit a köznyelvben hagyománytiszteletből továbbra is forintnak hívtak egy rakáson még életében nem látott. Gyorsan zsebre is vágta a köteget. Utána áttanulmányozta a Szentkirályi Emese feliratú dossziét. A lány anyja nem túlzott. A fotókon egy éves korban lévő, karcsú, magas kisasszony tündökölt; apró, finom metszésű ajkai, nagy barna szemei, határozott szemöldöke, lágy arcvonásai, hosszú hullámos barna haja mesékből ismert királykisasszonyokhoz tették őt hasonlatossá. A jó benyomást csak fokozták kitűnő bizonyítványainak másolatai, valamint számtalan oklevél tanúskodott tanulmányi versenyeken elért előkelő helyezéseiről is. Béla belefeledkezett a gyönyörködésbe, a bájos hölgy teljesen megbabonázta. Megcsörrent a telefon, a magánnyomozó összerezzent. - Halló! vette fel a kagylót. - Valószínűleg fel fogja keresni önt valaki a Szentkirályi családból. Azt ajánlom, ne avatkozzon az ügybe, mert megütheti a bokáját... ha... ha... azzal a telefon a vonal megszakadását jelző sípoló hangokat kezdte kibocsátani. - Milyen barom szórakozik velem? dohogta mérgesen, majd eszébe jutottak a nemrég lezajlott társalgás részletei. Elképzelhető, hogy valóban Szentkirályi úr irigyei, ellenségei a tettesek, ahogy a felesége feltételezte Lehet, hogy valami nagyon durva dologba nyúltam bele? Mit csináljak? Nem mondhatom le az ügyet, sose lesz még egyszer lehetőségem ennyi pénzt keresni! De már most túl veszélyesnek ígérkezik az egész, mit tegyek, mit tegyek? töprengett izgatottan tördelve kezeit, eközben pillantása a reggel kapott számlákra tévedt. Bankszámlaegyenleg: 1217 FEE adósság. Ha nem tudom időben kifizetni, még lecsuknak. 4

6 Azt pedig nem akarom. Biztosan csak telefonbetyárok szórakoztak velem, nem lesz semmi gond! próbált lelket önteni magába. Keze azért remegett, miközben a szerződés feltételeit próbálta papírra vetni, csak színlelt magabiztosság sugárzott arcáról. Kell egy kis nyugtató! gondolta végül, és whiskysüvegének maradék tartalmát is szájába zúdította. Kellemes bódulat tompította el agyát, félálomba merülve újra átélte emlékezetében azt az eseményt, amikor legutóbb jó pár évvel korábban, életének viszonylag sikeresebb időszakában eltöltött egy csodálatos estét egy gyönyörű nővel. Keze elernyedt, a padlóra ejtette a palackot, és a férfi mély, kábulatszerű álomba zuhant Teregető. Verebes Léna kérdezz-felelek interjúműsora az Egyes Magyar Világcsatornán. Mai vendég: Rékassy Rebeka, a Magyar Világtartomány első számú sztárriportere szólalt meg a narrátor behízelgő hangja világszerte a magyar anyanyelvű családok háztartásainak zömében, miközben az immár 12 éve sikeres műsor bevezető képei villantak föl. Hamarosan a stúdió belső tere jelent meg a képernyőkön. A Teregető már csak a stúdió miatt is különlegesnek számított a számtalan konkurens showműsorhoz képest. Ugyanis a díszletek megtervezése során szándékosan kerülték a divatos szín- és formakavalkádot, inkább klasszicista építészeti elemeket és megnyugtató pasztell színárnyalatokat alkalmaztak. A kamera ráközelített két díszesen faragott favázú, de kényelmesen párnázott karosszékre; ezeken foglalnak majd helyet a beszélgető felek. Ezt az adást inkább a komoly, információéhes, és különleges újdonságokra vágyó néprétegek kísérik figyelemmel, mert Léna szintén komolyan veszi beszélgetőpartnereit és azok nézeteit. Ez azért fontos, mert a konkurens talk-show-k mindegyikének a vendég hitelességének megkérdőjelezése, kínos helyzetekbe hozása, lejáratása a célja. A lakosság másik része erre vevő, szeretik nézni, hogy nem csak a kisembert lehet kifigurázni, és ez elégtétellel tölti el őket. A hírességek mégis vállalják a szereplést, mert rendkívül jól megfizetik őket a műsorok magas nézettségének köszönhető óriási reklámbevételekből. Hosszú távon úgyis csak javítja karrierlehetőségeiket egy kis blamázs. Lénánál viszont csak a legfélénkebb vendégek izgulnak olykor-olykor, hogy valami kínos szituációba keverednek. De Léna legalább nem gyűjt az adás előtt kompromittáló adatokat a meghívottakról. A műsor címe így nem arra utal, amit első hallásra gondolhatnánk, hogy a vendég összes magánéleti botlását kiteregetik, hanem arra, hogy bármiről részletesen be lehet számolni, valójában inkább a világ visszásságainak, szennyesének kiteregetéséről van szó. Megjelent a házigazda a képernyőkön. Egy középmagas, korosodó, de egyenes tartású, elegáns, vidám hölgyről volt szó, kinek még a töretlen életerő fényei játszadoztak szemeiben. Kollégáival ellentétben még 53 évnyi földi léte ellenére sem végeztetett magán plasztikai műtétet, ezt mindenki tudta róla. Vállalta önmagát. Egyedül középhosszú, egyenes szálú haját festette hajdani színére, mogyoróbarnára. A műsorvezetőnő odasétált karosszékéhez, helyet foglalt, és üdvözlőbeszédbe fogott: - Tisztelt közönség, tisztelt nézők! Örömmel tölt el, hogy minket választottak ma estére! Remélem, nem fogják megbánni! Az előzetesből már megtudhatták, hogy vendégünk a híres újságíró-riporter, Rékassy Rebeka lesz. Egy aktuális, ezidáig megoldatlan problémáról osztja meg velünk egészen újszerű elképzeléseit. De nem lövöm le a poént, ezt tegye meg ő maga! Ekkor belépett egy szintén átlagos, 165 centi körüli magasságú, karcsú, csinos hölgy, hosszú, hullámos barna hajjal. Aki tudta róla, hogy már ő is közel 47 éves, az valószínűleg azt a megjegyzést tette volna rá, hogy jól tartja magát, hiszen minimum 10 évet simán letagadhatott volna korából. Miután helyet foglalt, a műsorvezető ismét megragadta a szót: 5

7 - A magam és a kedves közönség nevében is üdvözlöm! Azt hiszem, senkinek sem kell bemutatni önt, úgyhogy talán vágjunk is bele abba a témába, amely miatt ma nézők milliói ültek le a képernyők elé. Mi is az a szenzációs hír? - Köszönöm megtisztelő szavait, és üdvözlök minden kedves nézőt! Ön azért hívott meg műsorába szerepelni, mert azt állítottam, hogy sejtek valamit az aktuális eltűnési esetekkel kapcsolatban kezdett mondanivalójába a vendég. - Feltehetően azokra az esetekre gondol, melyek egy-két év óta borzolják a közvélemény kedélyét, melyek során eddig több ezer, tizenkettő és huszonöt év közötti fiatal tűnt el nyomtalanul Európa-szerte vetette közbe Léna. - Igen, ezekről lenne szó. De találtam 2024-ig visszamenőleg adatokat hasonló eltűnésekről, persze ezek még ritkák, szórványosak voltak a mai esetgyakorisághoz képest, így sose szenteltek nekik elég figyelmet folytatta Rebeka. - Kérem, meséljen részletesebben a felfedezéséről! Úgy érzem, ma egy sokunkat érzékenyen érintő témát dolgozhatunk fel kérlelte Léna komoly meggyőződéssel a hangjában beszélgetőpartnerét. - Örömmel! Akkor, ha nem bánja, az elején kezdeném. Engem is személyes érdek fűz az ügyhöz. Ugyanis abba az általános iskolába, ahová a legkisebb gyermekem is jár, nemrég terroristák hatoltak be. Annyira jól szervezett akció volt, hogy mire a hatóságok tudomást szereztek a történtekről, már üres volt az egész épület, az összes diák és tanár eltűnt. Semmilyen nyomravezető jelet sem hagytak hátra az emberrablók. És attól függetlenül, hogy aznap betegsége folytán éppen otthon volt a lányom, igen mélyen megrázott a dolog. A közeli, kézzelfogható veszély jeges szorításként markolt szívembe. Igazán átéreztem, hogy milyen lehet elveszteni gyermekünket, ezért határoztam el abban a pillanatban: mindent megteszek azért, hogy az ügy végére járjak. Főleg, hogy a rendőrség teljesen tehetetlennek bizonyult az eddigi összes hasonló eset kapcsán, egy helyben topognak a nyomozásban. Első lépésként összegyűjtöttem minden fellelhető adatot az évszázad összes eltűnési esetéről. Hónapokon keresztül szinte elő se dugtam az orrom a könyvtárakból és rendőrségi archívumokból. Addig a bizonyos 2024-es esetig csak kevés emberrablás történt, a célszemélyek közös vonása pedig a család jelentős vagyona volt. Ezekben az esetekben váltságdíj ellenében szabadon bocsátották a fogvatartottakat, vagy a rendőrség kiszabadította őket és 2030 között már másként állt a helyzet. Bár továbbra is ritka volt az emberrablás, de megváltozott a tettek elkövetésének jellege júliusában egy, a Lengyel Világtartomány területén haladó magyar iskolabuszt támadtak meg, mely nyári táborozásra vitt főként középiskolás diákokat Miskolcról. Ez volt az első új típusú eset. A változás abban állt, hogy már nagyobb csoportokat is fogságba ejtettek, a nyomokat addig ismeretlen gondossággal tüntették el, valamint az emberrablók nem támasztottak követeléseket. Ezt az első buszos ügyet is egyszerű, hagyományos terrortámadásnak tüntették fel, a járművet apró darabokra robbantották, így nem vált nyilvánvalóvá az emberi maradványok hiánya. Nekem is csak a titkos kormányjelentések átolvasása után jutott tudomásomra, hogy tulajdonképpen az utasok nem haltak meg, legalábbis nem a helyszínen, hanem elhurcolták őket. De ezen kívül semmit sem tudunk az elraboltak további sorsáról. Egy további közös vonás a 2024-től 2030-ig terjedő korszakban, hogy szinte kizárólag diákok tűntek el; az általános iskolásoktól kezdve egészen az egyetemisták korosztályáig tól csupán annyit változott a helyzet, hogy drasztikus mértékben megszaporodtak az esetek. Adataim szerint közel tízezer diák sorsa ismeretlen. Rajtuk kívül mindössze néhány száz tanárnak veszett nyoma a kísérőik közül. - Ezzel azt kívánja bizonyítani, hogy szervezett emberrabló-csoportról van szó, mely ismeretlen céllal kifejezetten diákokat ejt fogságba? - Az adatok egyértelműen erről tanúskodnak. Erre építettem egész elméletemet. Mi jut eszébe ezzel kapcsolatban a 2020-as évről? Az év nagy szenzációja volt egy 6

8 - Mivel én is ott végeztem, bár jó pár évvel korábban, felkaptam a fejem a pletykaként rebesgetett, hivatalosan soha meg nem erősített hírre, miszerint a Miskolci Egyetemen szinte kisebb háborút vívtak az oda csoportosult, Kegyetlen Tanárok -nak elkeresztelt szadista emberrablók, valamint a diákság védelmére alakult terroristacsoport, de már nem igazán emlékszem pontos adatokra vágott közbe hevesen Léna. - Igen, jó helyen keresgél! Bár az esetet igyekeztek titokban tartani, eltussolni, mivel a rendőrség és a titkosszolgálatok tehetetlensége igencsak kínosan érintette az akkoriban még független Magyarország kormányát, de néhány részlet azért így is kiszivárgott a jelenlévő, túlélő diák szemtanúk révén. Azokban az időkben rengeteg diák holttestét találták meg rablógyilkosságnak álcázva erdőkben, csatornákban, majd egyre több tanár is elhunyt rejtélyes körülmények között. Az utóbbiakról az azonosítás során rendre kiderült, hogy kivétel nélkül goromba, szadista, kegyetlen tanárokról volt szó. Lassan fény derült arra, hogy a Kegyetlen Tanárok elkezdték szervezetten űzni gyilkos szórakozásukat, és erre válaszként jelent meg egyre organizáltabban és határozottabban a diákokat védő szervezet. A harc kicsúcsosodása egy néhány órás helyi háború volt a Miskolci Egyetem területén, az ügy hátteréről számot adni tudó tanúk alig maradtak életben. Csak diákok, de ők vagy nem tudtak, vagy nem akartak árulkodni. Sok száz halott tanárt és majdnem ezer halott tanulót számolt össze a kiérkező rendőrség. Bizonyítékként az Egyetem romba dőlt épületei maradtak nekik. Hozzátenném, hogy a Kegyetlen Tanárok nem kímélték saját kollégáikat sem, amennyiben azok a diákok pártját fogták. Ezáltal is sok nagyszerű oktató veszett el az ország számára. Egyébként az utóbbi hetekben néhány túlélő diákot felkeresve összeállítottam egy kis ismertetőt, az akkori tanúvallomásaikhoz képest mára immár kicsit beszédesebbé váltak. Szóval a reggeli órákban sok ismeretlen, magát helyettesítő tanárnak kiadó személy is feltűnt az előadásokon. Mindegyiküknél fegyverek voltak, melyeket nem vonakodtak bevetni a tanulók nem megfelelő testtartása, ülésrendje, arckifejezése, tudásszintje esetén. Fegyverropogás és halálsikolyok töltötték be az Egyetem hosszú, visszhangzó folyosóit. Azonban úgy egy órán belül a diákokkal egykorú, fiatal egyenruhások hatoltak be az épületekbe, termekbe, és megküzdöttek a vérengző terrorista-tanárokkal. Komoly harc volt, sok halottal, kint az udvaron tankok és rakétavető-kocsik csatájára is sor került, ekkor rongálódtak meg az épületek. Az összes kegyetlen tanár halála után a magát AKTÁ-nak nevező fiatal katonák csoportja összeszedte saját sebesültjeit és halottait, végül villámgyorsan eltűntek a helyszínről. Ettől kezdve már nem lehet semmit sem tudni az AKTA sorsáról, de jó munkát végeztek, mert egy ideig egyetlen diák sem számolt be a megengedhetőnél gorombább, durvább, kegyetlenebb tanárokról, és eltűnési eseteket sem jelentettek. - Egy ideig Arra gondol, hogy felvirágzott a Kegyetlen Tanárok új generációjának szervezete? tette fel a műsorvezető az elmondottakból következő egyetlen logikus kérdést. - Pontosan, erre utalnak az elszaporodó emberrablások, csak most más céljuk lehet, de erről még semmit sem tudtam kideríteni. - És a továbbiakban mit szándékozik tenni? - Megpróbálom kinyomozni, létezik-e még az AKTA, de legalábbis néhány hajdani tagját felkutatom, hogy többet is megtudjak az Egyetemi Háború pontos körülményeiről és előzményeiről. Talán ezen a nyomon továbbjuthatok. Hiszen mindmáig senki sem tudja, hogy mi volt, és jelenleg mi az úgynevezett Kegyetlen Tanárok célja a szadista hajlamok kiélésén kívül, hogy honnan érkeztek, honnan szerzik a működésükhöz szükséges pénzt, eszközöket, fegyvereket, hogy hol rejtőzködnek. - Úgy vélem, ma egy jelentős leleplezésnek lehettünk tanúi. Köszönöm, hogy megosztotta velünk! Sok sikert kívánok a lakosság nevében is további nyomozómunkájához, és reméljük, hogy megtalálja a ki tudja, hol sínylődő diákok kiszabadításának kulcsát! Ha megtud valamit, ismét várjuk ugyanitt! búcsúzott a szörnyű felfedezés izgalmától még remegő hangon vendégétől a műsorvezetőnő. 7

9 - Én köszönöm, hogy itt lehettem, és meghallgattak, viszlát! köszönt el Rékassy Rebeka is. A képernyőkön ekkor a reklám felirat jelent meg, ami egyben a műsor végét is jelentette. 3. Amint Rebeka elhagyta a stúdiót, Léna is felállt, és elindult a színfalak mögött lévő öltözőjébe kipihenni a megrázó interjú okozta stresszt. De egy kis akadályba ütközött. A producer szólította meg. - Gratulálok! Nem tudom, hogy szerezted a témát, de a nézettségünk 27 százalékkal megdöntötte a csúcsunkat, elérte a 83 százalékot, hatalmasat fogunk a reklámokkal kaszálni! lelkendezett. - Ugyan, Fridi, már megint csak a pénz jár az eszedben! Ezt az ügyet akkor is ismertetni kellett volna, ha nekünk kell fizetnünk érte! háborodott fel Léna az idős producer töretlen pénzsóvárságán. - Jól van, persze hogy fontos az ügy is próbálta az öreg nem sok meggyőződéssel a hangjában megnyugtatni Nagyúr! Értesült már róla, hogy miféle adást sugároztak nemrég a tévében? kérdezte az alattvaló. - Mit idegesítesz ilyen gyarlóságokkal, nem érek én rá naphosszat az agyelszívó berendezés előtt bambulva ülni! Nekem fontos feladatom, küldetésem van! förmedt rá az uraság. - Ezzel mi is tisztában vagyunk, máskülönben nem is mertük volna Ővezérségét zaklatni! Épp a küldetés forog kockán. Egy újságíró megsejtett valamit! - Hogy az a fojtott el ökölbe szoruló kézzel egy káromkodást a vezér. Mit tud pontosan az a féreg? - Uram, tekintse meg a rögzített felvételt! ajánlotta a beosztott. Miután ez megtörtént, a Vezér bosszús merengésbe fogott: - Ez több mint amennyit megengedhetünk! Még nem érett meg az idő arra, hogy újra nyíltan színre lépjünk. - És mit tegyünk, Uram? - Valahol hallottam egy találó mondást: Ha valami zavarja az életünket, a lehető leggyorsabban szabaduljunk meg tőle! - Értettem, Uram! Balesetnek fog tűnni 5. Végh Béla is szemtanúja volt az ominózus tévéműsornak. Délután eszmélt fel alkoholmámorából, majd miután megmosta arcát irodája kicsi, de annál koszosabb mosdójában, és valamelyest enyhült szédülése, elhatározta, hogy ideje összeszednie magát, és nekifogni a munkának, ha már egyszer egy vagyont fizettek neki, méghozzá előre. Átsétált az utca túloldalán elhelyezkedő gyorsétterembe, ahol rendelt magának egy kávét és egy hamburgeres menüt. Végre nem okozott neki gondot a számla kifizetése. Leült, a falra szerelt plazmatévére pillantott, de az éppen műsoron lévő mexikói sorozat nem tudta lekötni figyelmét. Inkább a tálcájára koncentrált. Elsőként a kávéval végzett, hogy agyának lüktetését csillapítsa, aztán befalta a méretes szendvicset, mire befejezte, ujjai, valamint az asztal is 8

10 úsztak a majonézes szószban. De nem zavartatta magát, leszopogatta ujjait, majd nyálas kezét beletörölte a szalvétába. Éppen hozzáfogott az üdítő szürcsölgetéséhez, amikor elkezdődött a Teregető. Az ismert újságírónő nevének hallatán ismét magához vonzotta tekintetét a képernyő. Béla vágyakozón, sóvárogva bámulta a tőle 7 évvel idősebb, de sokkal fiatalabbnak tűnő, csinos nőt, még sóhajtott is, ahogy magányos szívét átjárta a szomorúság. Viszont a terítékre kerülő téma is egyre jobban felkeltette figyelmét. Elmélyülten koncentrált, még italának szürcsöléséről is megfeledkezett. A műsor idővel véget ért, a férfi pedig merengve lötyögtette az üdítőt, a jégkockák még mindig zörögtek a pohárban. Lehetséges volna, hogy az én ügyemnek is van köze a Kegyetlen Tanárokhoz? Tulajdonképpen minden részlet egybevág morfondírozott. Szentkirályi Emese is egyetemista, nyomtalanul tűnt el, és nem követeltek érte váltságdíjat. Mondjuk elég hülyén hangzik ez az egész sztori az élvezetből gyilkoló szadista tanárokról, de ha már egy ilyen komoly műsorban is beszéltek róla, talán mégis lehet benne valami Találkoznom kellene ezzel az újságírónővel, vagy legalábbis kiderítenem, hogy mit tervez következő lépésként, hiszen jóval előttem jár a nyomozásban A gondolatokat tettek követték, Béla felhörpintette a jégkockák közötti résekben megbúvó maradék kóláját. Az eldobható papírpohárra pillantva képtelen ötlete támadt. Vajon mi lesz ezekkel a poharakkal? Tényleg eldobják, aztán újra feldolgozzák őket, vagy pedig az újrahasznosítás egyszerűbb módját végzik el rajtuk: kiöblítik őket, és a következő vendégnek adják benne a kólát? Nem valószínű, hogy viszontlátom ezt a poharat, de vigyorodott el a magándetektív, és pontosan a pihent agyához illően oldotta meg a problémát. Elővette ugyanis golyóstollát, és a pohár aljára véste monogramját, óvodai jelét, és a következő feliratot: Ebből ittam szeptemberében. Fertőző beteg vagyok. A poharat szándékosan az asztalon hagyta, majd távozott a vendéglátóipari egységből. Mivel a tévében helyi háborúról, mészárlásokról esett szó, úgy vélte, nem árthat meg, ha elmegy felfrissíteni fegyverismeretét. Még kezdő korában megszerezte ugyanis a fegyverviselési engedélyt, de pisztolya már évek óta a zaciban hevert, sose volt pénze kiváltani. Igazából szüksége se lett volna rá, hiszen ha nagyritkán meg is bízták egy-egy munkával, azok legtöbbször unalmas rutinmegfigyelésekből álltak. Előérzetei azt súgták, most mozgalmasabb napokra számíthat, így öreg elektromos kocsijába pattant, elszaladt a zálogházba, kiváltotta fegyverét, ezt követően a régi időkben kedvencének számító lőtér felé vette az irányt. Hamarosan meg is érkezett a vastag gumiréteggel kipárnázott, hangszigetelt pincehelyiségbe, ahol a kései óra ellenére még számosan gyakorolgattak. Béla először felmérte a terepet. Szemügyre vette a többi férfit és nőt, akik védőszemüvegben lövöldöztek a távoli papírcélpontokra, melyeken egy emberi alak fekete sziluettjét kellett szitává lyuggatni. A fej és szív ért tíz-tíz pontot, a többi testrész koncentrikusan távolodva egyre kevesebbet. A magánnyomozó féloldalasan, enyhén lenézően mosolygott, hiszen a gyakorlók közül senki sem tudott hetesnél, esetleg nyolcasnál magasabb pontszámot lőni. Neki viszont minden lövése 10-es lett, már amikor legutóbb járt lőtéren. Ez úgy 5-6 évvel azelőtt történt. Lekezelő vigyora azonban hamarosan feltűnt másoknak is. Az egyik kigyúrt, tetovált, kopasz fickó odalépett hozzá. - Mit vigyorogsz, faszikám? kérdezte. Te tán jobban csinálod? meredt Bélára fenyegetően. Végh felsőbbrendűséget sugárzó arckifejezést öltött. Mulattatta a fiatal surmó önteltsége. A kopaszt a hallgatás és a félre nem érthető vigyor még inkább felbőszítette. - Állj ki ellenem, ha mersz! Tettekkel is bizonyítsd, hogy mekkora menő vagy, fater! mutatott a lőállások irányába, párbajra hívva az idősebb fazont. - Oké egyezett bele lazán Béla. Mi legyen a tét? 9

11 - Egy ezres vágta rá kapásból a kigyúrt. Béla bólintott. Igaz, hogy 1000 FEE egyhavi bruttó átlagkeresettel volt egyenértékű, így jókora összegnek számított, de nem aggódott. Volt pénze, és amúgy is, tökéletesen biztos volt önmagában, tudta, hogy megnyeri a fogadást. Beálltak két egymás mellett lévő boxba, mindketten megtöltötték pisztolyaikat, felvették a védőszemüvegeket, végül Béla kihívója felé biccentett, hogy kezdjen ő. A kopasz a box falán lévő vezérlőgombokkal a terem legtávolabbi végéhez irányította a sínen futó célpontrögzítő kart. A fél méter széles, másfél méter magas papírlapon lévő emberi kontúr olyan távolra került, hogy Béla szinte nem is tudta kivenni a részleteket rajta. Amíg azon gondolkodott, hogy mennyit romolhatott látása az utóbbi évek során, a tetkós csávó kilőtte teljes tárát. A gombok segítségével közel hozta a céltáblát. Béla is szemügyre vehette az eredményt. Minden lövés talált. Igaz, 10 pontos nem volt közöttük, de 7-es és 8-as szép számmal akadt. - Nem rossz rándította meg vállát a privátdetektív. De most megnézheted, hogyan csinálják az igazi profik nagymenőzött. Béla igyekezett megadni a módját bemutatójának. Miközben szintén a legtávolabbi pozícióba állította saját céltábláját, felcsatolt egy pisztolytáskát nadrágszíjára, jobb keze ügyébe. Ebbe belecsúsztatta zaciból kimenekített lőfegyverét, terpeszbe állt, megmozgatta, megfeszítette ujjait, még ropogtak is az izületek, pont olyan hatást keltett, mintha egy westernfilmet akarna parodizálni. Mindezt olyan látványosan csinálta, hogy a többi lőállásban is abbamaradt a fegyverropogás, az emberek pedig a magánnyomozó mögé gyűltek, izgatottan várva a folytatást. Béla kiélvezte a kitüntetett figyelmet, aztán egy váratlan, hirtelen mozdulattal pisztolytáskájához kapott, előrántotta a fegyvert, és látszólag célzás nélkül leadott egy sorozatot, legbelül azonban remélte, hogy mindegyik a szíve közepén találja el a célfigurát. Amint végzett, megpörgette mutatóujja körül a pisztolyt, végül megállította, belefújt a füstölgő csőbe, és egy határozott mozdulattal belecsúsztatta a pisztolytáskába. Azonban ez a mozdulat túlontúl határozottnak bizonyult. A művelet közben ugyanis meghúzta a ravaszt, és a pisztoly elsült. Béla elszámolta magát, azt gondolta, teljesen kiürült a tár, de egy töltény mégis benne maradt A magánnyomozó éles fájdalmat érzett jobb lábfejében, térde is megroggyant a hirtelen nyilallástól. Sziszegve káromkodott, majd megnézte, mi történt. Cipője jobb szélén lyuk tátongott. Elbicegett a legközelebbi ülőalkalmatosságig, ott levetette lábbelijét, véressé vált zokniját, és szemügyre vette a sebet. Hatalmas mázlija volt, ugyanis a golyó éppen csak súrolta oldalt a lábfejét, csontot, nagyobb eret nem ért, de így is meglehetősen kellemetlen érzés volt, és erőteljesen vérzett is. Miközben a lőtér fenntartója odaszaladt az elsősegélyládával és fertőtlenítette, bekötötte a sebet, addig a kopasz kihívó közelebb irányította Béla céltábláját, hogy mindenki szemügyre vehesse lövései pontosságát. Az emberi sziluettet egyetlen lyuk sem éktelenítette, viszont közvetlenül mellette, már a fehér papíron, megtalálható volt az összes leadott lövés nyoma. - Kérem az ezrest, pancser! lépett oda Bélához a kopasz, immár ő vigyorgott felsőbbrendűen. Vesztettél. - Miről beszélsz? kérdezett vissza a magándetektív dühösen, fel is ugrott volna, de amint bekötözött lábára nehezedett, felszisszent, és meggondolta magát. Vitatkozós kedve azonban nem tűnt tova. Első körben csak azt akartam megmutatni, hogy miként kell szakszerűen figyelmeztető lövéseket leadni lódított. - Na ne szórakozz velem! keményítette meg fenyegetően hangját a bőrfejű. Most, hogy harcképtelenné tetted magad vigyorgott Béla bekötözött lábfejére pillantva már úgysem tudod bebizonyítani, hogy képes lennél eltalálni a célpontot is vélte. - Na jól van, oké adta fel a szópárbajt Végh, miközben átnyújtott 1000 FEE-t. De legközelebb visszavágó! - Benne vagyok! örült meg a könnyen jött pénznek a kopasz, és elégedetten távozott. 10

12 Béla is feltápászkodott nagy nehezen, megszégyenülten, bicegve hagyta el a lőteret. Beszállt kocsijába, és hazahajtott. Alig várta már, hogy némi fájdalomcsillapítót vehessen magához, egy üveg jófajta vodka formájában Néhány nappal később: 6. Elegáns kocsi száguldott a Miskolc felé vezető régi autópályán. Sofőrjének nem sok figyelmet kellett a vezetésnek szentelnie, ugyanis ott, ahol két évtizede mindennaposak voltak a kilométeres dugók, jelenleg ő volt az egyedüli használója az útnak, belátható távolságon belül. Csak néha utasított maga mögé egy-egy zsúfolt autóbuszt. Ugyanis mindeddig megoldatlan maradt a Föld energiaproblémája. Néhány évvel korábban a benzin már igazi hiánycikké vált, ezer kilométer autózás többe került, mint maga a kocsi. Csak néhány igazán tehetős híresség engedhette meg magának, hogy ne a relatív olcsó, államilag támogatott tömegközlekedést vegye igénybe. Túl későn kaptak észbe a Föld országai. Az egymás könyörtelen kihasználására, a gyors profit megszerzésére, a rövid távú gondolkodásmódra épülő szabadpiaci kapitalizmus 2019-re kimerítette a bolygó olajkészleteinek és egyéb nyersanyagainak majd egészét. Azóta szénből készítenek benzint hidrogénezéssel, vagy elektromos járműveket használnak, de mindkettő drága mulatság, hiszen a relatíve még mindig alacsonyabb üzemeltetési költségű elektromos autók által elfogyasztott villanyáram is csak nehezen és borsos áron beszerezhető szén, olaj, vagy urán erőművi átalakításával nyerhető. A megújuló erőforrások pedig minden igyekezet ellenére sem érik el a kívánt részarányt az energiaigény fedezésében. Felismerve a problémát, január 1-én a Föld országai megalapították a Világállamot, melyben erős föderatív jelleg érvényesül, a lokális ügyeket helyben intézik, csak az átfogó politikát, a technológiakutatást, és a maradék, kis létszámú Föld-hadsereg irányítását végeztetik a Világtanács által. Ennek az uniónak főleg abban van nagy szerepe, hogy korlátozza a gazdaság tisztán profitorientált működését, hiszen az erre irányuló törekvések a Világállam létrejötte előtt könnyen megkerülhetők voltak a különböző országok eltérő adó- és vámszabályai, valamint a korrupció miatt. A jelenlegi rendeletek a korábbi szokásokkal ellentétben csak energia- és anyagtakarékos, erőforrásóvó, környezetkímélő, újrahasznosítható és tartós iparcikkek előállítását teszik lehetővé, melyek minél szélesebb néprétegek igényeit szolgálják, nem pedig luxuscélokat. Az is fontos érdeme a Föld Uniónak, hogy megszüntette az abnormálisan magas katonai kiadásokat a 200 földi hadsereg leépítésével, és egy közös békefenntartó erő létrehozásával, valamint immár csak egyszer kell az új technológiákat is kifejleszteni, mivel nincs értelme titkolózni egymás előtt, ettől katonai előnyöket remélve. De a korlátozott erőforrások miatt még mindezen nagyszerű eredmények ellenére sem tudták megoldani a magfúziós energiatermelés problematikáját, s amíg ez nem sikerül, a Föld csak stagnálni fog az energiahiány visszahúzó fogságában. Az a bizonyos sofőr is csak a Világtanács külön engedélye alapján kaphatott egy privát szolgálati kocsit benzinutalvánnyal. A bizonyítékaim ereje meggyőző lehetett, ha még az állam is támogat elszánt kutatásomban gondolta Rékassy Rebeka, a sztárriporter. A keresést mindenképp a Miskolci Egyetem környékén kell kezdenem, ott futottak össze a szálak egy csomópontba valamivel több, mint tizenkét éve. Még néhány kilométer, és a városban vagyok. A nő ezután szeretetteli aggodalommal fordult legnagyobb, 23 éves fia felé, aki az anyósülésen utazott. Ádi, kis bogaram, miért is akartál annyira velem tartani? Nem hinném, hogy túl izgalmas lesz, egész nap embereket fogunk faggatni. Szerintem nehéz lesz bárkit is találnunk, aki egyáltalán ott volt húszban. 11

13 - Hiszen tudod, hogy mennyire érdekel a modernkori történelem, és az különösen felcsigázott, hogy egy ilyen izgalmas fejezetét személyesen kutathatom, melyről azonban az egyetemen egyetlen szót se ejtenek. Hihetetlen, hogy töri szakos vagyok, és tőled kell hallanom az évezred egyetlen magyarországi háborújáról, még akkor is, ha csak néhány óráig tartott. Inkább félévet halasztok, csakhogy segíthessek neked ki hirtelen elhallgatott, mert amint fejével balra fordult anyja felé, szeme sarkából észrevett valamit a járművük mögötti útszakaszon. Nézd, három teljesen egyforma kocsi közeledik felénk, elég gyorsan! Még sose láttam ennyi személyautót egyszerre az úton! A három feketére festett limuzin hamar beérte az újságírónő autóját, majd közrefogták azt oly módon, hogy az egyik limuzin mögé hajtott, a másik kettő pedig két oldalról mellé. Eztán szinte vezényszóra mindhárman lendületesen nekiütköztek a középen haladó járműnek. Éles csikorgást keltettek az egymáson súrlódó fémfelületek. Rebeka nagyon megdöbbent az eseten, hirtelen az ugrott be neki, hogy vajon miért engednek ennyire részegen vezetni olyasvalakit, aki nem tudja egyenesben tartani a kocsit, de aztán valószerűbbé vált az a gondolat, hogy pályafutása során először keveredett olyan ügybe, mely miatt az életére törnek. Ezek vajon az AKTA, vagy a Kegyetlen Tanárok emberei? Mindkét szervezetnek érdekében állhat eltitkolni önnön létét. Ha megúszom, kiderítem, ha eltesznek láb alól, úgyis mindegy tette még hozzá gyors eszmefuttatásához Rebeka gondolatban. Pontosan a konkrétabban körvonalazódó veszély tette képessé a nőt hidegvérének megőrzésére. Az anyai ösztön, hogy vele van fia is, még inkább megsokszorozta elszántságát. Bármi áron ki kellett jutnia ebből a csapdából! - Kapaszkodj! üvöltötte fiának, hogy túlharsogja a sorozatos ütközések zaját, azután tövig taposta a gázt. Biztonsági öveik előrelátóan már eddig is be voltak kapcsolva. A fogyasztás-optimalitás mérőjének mutatója egyből a piros sáv legvégébe szökött, de Rebekát ez most cseppet sem tudta izgatni. A kocsi megugrott, sebessége túllépte a pazarlás legfelső határaként elfogadott 120 km/órát. Az üldözőket meglepte a hirtelen taktikaváltoztatás, de szinte késedelem nélkül a sebesség fokozásával reagáltak ők is. A három kocsi fekete öltönyös, fekete napszemüveges utasai higgadtan viselkedtek. Egyelőre ölükben pihentették kicsi, de annál hatásosabb UZI gyorstüzelő géppisztolyaikat, csak végső esetben volt szabad eltérni a baleset látszatától. Miskolc több mint 20 kilométerre volt, addig még elszórakozhattak egy kicsit. A merénylők már nem tudták oly könnyen beérni zsákmányukat, járműveik motorjai bőgtek az erőlködéstől, de azért centiről centire behozták lemaradásukat, ketten az üldözött mögött maradtak, egyikük balról próbált melléje kerülni. Rebeka sok-sok akciófilmet látott fiatalabb korában, így volt bizonyos elméleti tudása az üldözések jellegéről. Ha hagyja őket maga elé kerülni, eltorlaszolhatják az utat, és akkor mindennek vége. Mivel a kocsi sebességét már nem tudta fokozni, elkezdett sávokat váltogatni, hogy az üldözői útját elállja. A balról próbálkozó merénylő már egy fél méter hosszan mellette volt, amikor balra rántotta a kormányt, így most ő idézte elő az ütközést. Az üldöző a nem várt lökés hatására a középső szalagkorlátnak ütközött, tűzijátékszerű szikraeső csapott ki a 200 kilométeres sebességgel egymáson sikló fémlemezekből. Rebeka továbbra is a palánknak szorította ellenfelét, eközben a hátsó lökhárítója egy vonalba került az üldöző első kerekével, majd érintkezésbe is léptek. A stabil fémből készült lökhárító bírta a megpróbáltatást, és nem szakadt le. A gumiabroncsot viszont gyorsan szétforgácsolta az eldeformálódó, és helyenként éles szegélyeket hátrahagyva töredező ütközésmérséklő eszköz. Az újságírónő kénytelen volt jobbra rántani a kormányt, mivel a másik üldözője ebből az irányból kísérelt meg elébe kerülni. Lassításra tudta kényszeríteni a támadót. Eközben az első merénylő visszatért a palánk mellől az úttestre, sofőrje erőteljesen taposta a gázt, és sikerült is a kiszemelt áldozat mellé jutnia. Ekkor azonban a megrongálódott abroncs egyszerűen 12

14 szétdurrant. Így a jobb első keréknél csökkent a kerületi sebesség, ami jobbra rántotta a kormányt a vezető kezében. Hatalmas erővel csapódtak Rebeka járművének, amely ettől a jobb oldali korlátnak ütközött, de sebességét megőrizve, szikrát hányva továbbhaladt. A pórul járt üldöző viszont már nem tudta egyenesbe hozni kocsiját, kifarolt az út közepén, ami közel 200-as sebesség mellett nem túl szerencsés, az autó felborult, hossztengelye körül többször átpördült, szerteszét repültek a szétrobbanó üvegtáblák szilánkjai, szikrát szórt a fém, végül néhány száz méter roncsolódás után a néhai kocsi füstölögve megállt az út szélén. Kijelenthető, hogy a felismerhetetlenségig zúzódott, pozdorjává tört. Eggyel kevesebben vagytok! gondolta Réka diadalmasan, miközben jobban az autó közepe felé húzódott, mivel az előbbi ütközés pont a vezető ajtaját érte, ami jó tíz centiméternyit horpadt be, az üveg is széttört, szilánkokkal terítve be az ülést, mely így vesztett komfortfokozatából. - A szemét kurva! káromkodott dühtől elvörösödő fejjel a második üldöző egység sofőrje. A legjobb barátom is abban a kocsiban volt! Lőjétek szét! Mivel ő vált a rangidős bevetésvezetővé, a többiek engedelmeskedtek. Szótlanul, egy gyors szakértő mozdulattal kibiztosították fegyvereiket, lehúzódtak a sötétített fényvisszaverő ablakok, és megjelentek a vészjósló torkolatcsövek bennük. Most nem közelítették meg öt méternél jobban az ellenséget, immár nem volt érdemes kockáztatni. Amúgy is közel volt már Miskolc, intézkedni kellett. Rebeka kezdett bizakodni, hogy még két kilométer, és eléri a városhatárt, ahol talán már remélheti a rendőrség segítségét is, de addig még ki kell tartania. Aztán hirtelen elfehéredett előtte a világ, nem látta az utat, ijedtében félrerántotta a kormányt, és szinte merőlegesen érkezve átszakította a védőkorlátot, majd lerepült az autópálya töltéséről. Ez mivel nem látta fel sem tűnt neki, de közben rájött, hogy egy golyó szakította át középen mind a hátsó, mind az első szélvédőt, így azok átláthatatlanul bepókhálósodtak a rengeteg hajszálrepedéstől. Időközben hatalmas zökkenéssel földet ért a kocsi, az első féltengelyek kiszakadtak a túlzott megterheléstől, de még így is csúszott néhány métert az autó, míg egy fa meg nem állította. A két utasba mélyen belevájt a biztonsági öv, hiszen a landolásnál és megállásnál még vitte volna tovább őket a lendület. Szerencséjükre néhány zúzódáson és üveg általi vágáson, valamint az ijedtségen kívül nem esett bajuk. Rebeka kiparancsolta a kocsiból fiát, maga is kipattant, és sietve futni kezdtek, minél messzebb az autópályától. Szerencséjük volt, hogy egy jó fedezéket nyújtó, erdős-bozótos térségben értek földet. Hátrapillantva még látták, hogy a két megmaradt limuzin csikorogva fékez, aztán megáll az úton, kivágódnak az ajtók, és a kiszálló feketeöltönyösök futólépésben megindulnak az összetört kocsi felé. Rebekáék teljes erejükből rohantak, az életükről volt szó. - Arra menekülnek! - Kapjátok el őket, és végezzetek velük! hallatszottak hátuk mögül a kiáltások. Mihelyst lövések dördültek, a két menekülő megadóan a földre vetette magát. Ha nem próbálnak elszökni, talán életben hagyják őket, gondolták. A lövöldözés azonban intenzíven folyt tovább, csak néhány perc múlva halt el az utolsó dörrenés visszhangja is, a halálsikolyokkal és hörgésekkel egyetemben. Csönd lett, még a tücskök sem mertek ciripelni. Rebeka nem értett semmit, fájdalmasan bár, de lélekben lemondott már életéről, ez az apatikus érzés még jobban erőt vett rajta, amikor egy súlyos bakancs zúzott szét néhány letört gallyat úgy fél méterrel az orra előtt, majd tulajdonosa mozdulatlanul ottmaradt föléje magasodva. Nem mert felnézni. Végül a bakancsos szólította meg őt: - Asszonyom! Jól van? kérdezte, és amint a nő óvatos mozdulataiból megállapíthatta, hogy annak a félelmen kívül semmi baja sincs, a társaihoz intézett egy parancsot. Fiúk, segítsétek fel a hölgyet és a társát! Egy-egy terepszínű katonaruhás, fiatal férfi lépett oda a magas fűben fekvő emberekhez, óvatosan segítettek nekik felállni. Rebeka nem tudta eldönteni, hogy most jó kezekbe került-e, 13

15 vagy a csöbörből vödörbe jelenség áldozata lett. Ennek kiderítése érdekében kérdést intézett a parancsnokhoz: - Megtudhatnám, hogy kik maguk, és mit akarnak? - Igen, csak nem most. Gyorsan el kell tűnnünk innen, mielőtt ideér a feketeöltönyös barátaik erősítése. Hajlandóak velünk jönni? Rebeka csak most figyelte meg jobban a csoportparancsnokot. Ő volt az egyetlen idősebb férfi a éves katonák között. Úgy ötvenegynéhány évesnek látszott, de még nem szaporodtak el rajta az öregség jelei. 175 centijével nem számított túl magasnak, de elég izmos volt. A nő szeme a férfi fegyvert tartó jobb kézfejére tévedt, és észrevette, hogy csak négy ujj található rajta, az utolsó kettő ráadásul összenőve. Biztos valami születési rendellenesség lehetett. Ez azonban még nem rontott a szimpatikusság összbenyomásán, mely a rejtélyesen mosolygó arcról áradt. Végül a jobb karján a könyök fölötti ingujjra varrt emblémát vette szemügyre. Egy térhatású címer volt két dimenzióban leképezve, mely egy képzeletbeli négyzet négy csúcsából kiinduló, egy csúcsban találkozó A betűket ábrázolt, melyeknél minden szár két betű része egyben, így négy egymásba folyó A betű keletkezik, egy piramishoz hasonló alakzat. Mivel a négyzet egyik csúcsa a szemlélő felé néz, csak a két elől található A betű látszott, a hátsók takarásban voltak, csak sejthető volt jelenlétük az ábra összhangjához szükséges voltuk miatt. A betűk alkotta gúla csúcsából egy fehér sugár tört függőlegesen felfelé, mely az ábrát keretező gyűrű belső szélein megtörve egy csúcsára állított négyzet ragyogásába vonta a sötétkék háttéren büszkélkedő A betűket. Rebeka megörült a látványnak, ez csakis az AKTA címere lehetett, legalábbis ilyennek írta le a néhány szemtanú, aki látott igazi AKTA-harcosokat. Még nyomoznia sem kellett, és máris megtalálta, amit keresett. Ezért sietve válaszolt a feltett kérdésre: - Igen! És köszönjük, hogy megmentettek minket, illetve hajlandóak továbbra is segíteni nekünk! hálálkodott az újságírónő. - Csak a munkánkat végezzük! hárította el a túlzott mértékű köszönetet a csoportparancsnok. Kérem, kövessenek minket, a mi kocsinkkal megyünk, hacsak nem akarják helyben rendbe hozni a sajátjukat Mivel senki sem tiltakozott, egy keskeny ösvényen elindultak az erdő belseje felé. Mindössze egy percet gyalogoltak, és egy tisztásra értek, ahol egy kenyérszállító teherautó várt rájuk, melybe egy szempillantás alatt beugráltak a katonák. A parancsnok felsegítette az újságírónőt és fiát a platóra, majd maga is beszállt, és becsukta az ajtókat maguk mögött. - Tudja, álcáznunk kell magunkat, nagyon megnehezítené a munkánkat az ellenség, az állam és a társadalom egyaránt, ha nyíltan lépnénk színre utalt a teherautó festésére a parancsnok. Mivel a gépkocsi raktere teljesen zárt volt, Rebeka nem figyelhette meg, hogy hová is viszik őket, csak a fékezéseket, gyorsításokat és a kanyarokat észlelhette. Egy óra sem telt bele, és a jármű motorja leállt. 7. Aznap reggel Végh Béla is időben kelt, idegborzoló hangú ébresztőórájának első felvisítására kiugrott az ágyból, átszaladt a fürdőszobába megmosdani, utána a ruhásszekrénye elé toppant. Tiszta zoknit, gatyát húzott, rá frissen vasalt nadrág és ing került. Végül a konyhában a bőségesen megpakolt hűtőből előhúzott egy előre odakészített szalámis szendvicset, és jóízűen elmajszolta. Végre nem áradt rohadásszag a mosogató felől sem, ugyanis az összes edény, tányér, evőeszköz tisztán csillogott a szárítóban. Béla elégedetten elmosolyodott. Nem mintha ő rakott volna rendet az egész lakásban, de legalább kezdeményezte azt. Amint hozzájutott a nagyobb összegű előleghez, megkérte szomszédasszonyát, akiről tudta, bejárónőként dolgozik, hogy hozza rendbe lakását. 14

16 Látatlanban a nő szíves örömest vállalta a feladatot, de mihelyst belépett Béla lakásába, a markába nyomott 1000 FEE ellenére is komolyan fontolóra vette, hogy visszafordul. A mindent vastagon ellepő kosz és az átható bűz még a sokat látott-tapasztalt bejárónőnek is durva volt. Béla kénytelen-kelletlen könyörgött egy sort, mire mégis elvállalták a munkát. Kíváncsi volt, mennyi ideig marad látszatja a takarításnak, hiszen ő maga még rémálmaiban sem tudta volna elképzelni, hogy seprőt vagy mosogatószivacsot ragadjon Mire mindez átfutott agyán, el is fogyott szendvicse. Az elmaradhatatlan, jóízű böfögés után lesétált kocsijához, a zsebében lapuló chipkártya jelezte az autónak, hogy gazdája közeleg, így az ajtó automatikusan kinyílt, és az elektromos motor is készenléti állapotba helyezte magát. Béla beült a tíz évesnél is idősebb, meglehetősen elavult és elhanyagolt járgányba, gázt adott, majd elindult. Miközben az áramkút felé haladt, átgondolta, hogy az igencsak magas villany- és benzinárak mellett ugyan meglehetősen nagy luxus a privát személyautó fenntartása, nem is látott túl sokat közlekedni belőlük Budapest utcáin, ő mégis ragaszkodott sajátjához. Másoknak ezt azzal indokolta, hogy a munkájához van szüksége rá, a valóságban azonban inkább végtelen lustasága volt a fő ok. Megérkezett a töltőállomásra. Az egy ezresért tankolt villamossággal körülbelül 500 kilométer megtételére volt lehetősége. A műszerfalba épített kijelző folyamatosan tájékoztatta a pillanatnyi hatótávolságról. Következő úticélja egy bizonyos külvárosi kertes ház volt. A Teregető legutóbbi adása után ugyanis felkereste a tévécsatorna székházát, és sikerült is találnia egy adminisztratív alkalmazottat, aki 2000 Földi Elszámolási Egységért cserébe hajlandó volt beletekinteni a műsor vendégeinek adatait tartalmazó archívumba, és kijegyzetelni a kért információkat. Béla egyből odatalált Rékassy Rebeka házához, kocsiját viszont néhány épülettel arrébb állította csak le. Megfigyelőállásba helyezkedett. Még reggel 7 óra sem volt. A magánnyomozó egy órán keresztül felváltva malmozott, vagy az áramkúton vásárolt csokoládészeleteket tömte magába. Végre kinyílt a szemmel tartott ház bejárati ajtaja. A tévéből jól ismert csinos, barna újságírónő egy fiatal srác társaságában elhagyta az épületet, hogy autóba szálljanak, és útnak induljanak. - Lássuk, merre repülnek a kis madárkák dünnyögte Béla, miközben megfelelő távolságot tartva a nyomukba eredt. Nem semmi, hogy az állam által rendelkezésükre bocsátott bérautóval furikáznak állapította meg a jellegzetes rendszám alapján. Én vajon mikor fogok állami erőforrásokat kapni a szintén fontos munkámhoz? tette fel a költői kérdést. Két óra múlva Béla, aki a korán keléshez egyáltalán nem volt hozzászokva, már szinte elaludt a kormány mögött. Hiábavalóan bömböltette a heavy metal zenét. Éppen elhagyott egy információs táblát, mely arról tudósított, hogy Miskolc még 30 kilométerre van. - Ez a nő nagyon szem előtt tartja a környezetvédelmet és a takarékosságot morogta a privátdetektív. Egész úton nem ment kilencven fölé, pedig tök üres az autópálya. Mikor érünk már oda, akárhová mennek is?! Elmélkedését félbeszakította egy merőben szokatlan jelenség. Három egyforma, sötétített üvegű, fekete limuzin húzott el mellette legalább 120 kilométer/órás sebességgel. Béla megcsodálta a gyönyörű gépeket, boldog lett volna, ha a tulajdonába kerülhetett volna egy hasonló, bár azzal is tisztában volt, hogy egy olyan benzinfalót hajtva elég hamar elverné maradék közel százezer forintját. Mindenesetre a látványosság legalább kissé felébresztette. Amint azonban a három limuzin beérte, majd közrefogta az újságírónő autóját, és megkezdődött a küzdelem az autópályán, Béla végképp magához tért. Megeresztett egy cifra káromkodást, közben erősebben a gázra lépett. Mit akarhatnak tőle? kérdezte gondolatban. Nem hagyhatom, hogy bántódása essen Rékassynak, hiszen meglehet, ő a kulcs az ügyemhez! határozta el magát, de rögtön 15

17 kétségek is rátörtek. Bár, elég nagy a túlerő, és az sem volna jó, ha elintéztetném magam azokkal a maffiózókkal Béla nem igazán volt önfeláldozó hősalkat Lemaradni viszont semmiképp sem akart, szorgalmasan taposta a gázt, végignézte, hogyan csinálja ki az újságírónő az egyik merénylőt, kikerülte az autópálya közepén füstölgő roncsot, szemtanúja volt, ahogy tüzet nyitnak a nő kocsijára, mely ezek után a szalagkorlátot átszakítva az út menti bozótosba zuhant. A két maradék limuzin fékezett, nyolc géppisztolyokkal felszerelkezett, öltönyös utasa kiugrott, és a bozótosba vetette magát. Végh tisztes távolságban az út szélére húzódott, és megállt. Mobilján értesítette a rendőrséget, majd kibiztosította pisztolyát, és kiszállt. Lábfején a lőtt seb még mindig nyilallt kissé, így bicegve közelítette meg a tetthelyet. A heves lövöldözés kitörésekor célravezetőbbnek ítélte az óvatosságot, és inkább a szalagkorlát mögé guggolt, várt. Jobb, ha nem öletem meg magam vélte. Mihelyst a fegyverropogás elült, két terepszínű ruhás férfit látott felkaptatni a töltésen, akik beültek a két megmaradt limuzinba, és elhajtottak velük. Béla kissé gyanúsnak találta a műveletet, de nem ért rá ezzel foglalkozni, inkább óvatosan lemerészkedett az autópálya töltése melletti bozótba, és felderítette a terepet. Meglepetéssel vette tudomásul, hogy az öltönyösök vérbe fagyva hevernek szerteszét a földön. Mind a nyolcat megtalálta. Pisztolyával idegesen pásztázta a környezetét. Ki a fene vihette véghez ezt a mészárlást? töprengett. És hova tűnhetett a nő? Miután Rebekát és útitársát hiába kereste, odament tropára tört állami bérkocsijukhoz, és benézett az utastérbe. Egy nagyobbfajta női válltáskát vett észre az ülés alá csúszva. Kivette, kinyitotta, és átnézte tartalmát. Benne volt az újságírónő pénztárcája, mobiltelefonja, valamint egy vaskos mappa, melybe épp csak belelapozott, de máris látta, hogy a diákrablásokkal kapcsolatos információkat tartalmazza. Úgy döntött, személyesen juttatja majd vissza tulajdonosának a táskát, persze miután lemásolta a dosszié tartalmát Béla visszasétált saját kocsijához, és a táskát az öblös kesztyűtartóba zárta. Amint mindezzel végzett, megérkeztek az első rendőrautók is, nyomukban az állami tévé embereivel. Ahogy számított rá, nyomban faggatni is kezdték a merénylet részleteiről. Hiúsága csábításának engedve éppen csak egy kicsit színezte ki az eseményeket 8. A kenyérszállító teherautó egy hatalmas csarnok egyik sarkában parkolt le. Kinyitották a raktér ajtaját, leugráltak, és elvonultak az akcióban résztvevő harcosok, a katonák közül utolsónak a bevetésvezető szállt le, majd udvariasan lesegítette a hölgyvendéget a platóról. - Itt már semmi veszélye sincs a lehallgatásnak, sem kívülről, sem beépülés útján. Elnézését kell kérnünk, de a kocsiban és a hangárban is elhelyeztünk biztonsági rendszereket, melyek önöket is letapogatták esetleges poloskák és nyomkövetők után kutatva, de tisztának találtuk magukat. Eddig óvatosságból nem közöltünk semmit magunkról, de most szeretném pótolni ezt a mulasztást. Nevem Hernádi Tibor, és az AKTA századosa, illetve fő kiképzőtisztje vagyok. Az igazgató úr személyesen bízott meg azzal, hogy biztonságban idekísérjük önt. Persze nem voltak tervbe véve a maga üldözői, de szerencsére nem történt semmi komoly baj. Ha megengedi, az igazgató úr már biztosan várja! magyarázott lelkesen a százados, akinek felkeltette érdeklődését a nőről sugárzó szépség, báj és intelligencia. - Köszönöm a kedvességét, akkor most már én is bemutatkoznék, a nevem Rékassy Rebeka, újságíró vagyok, ő pedig a fiam, Ádám. - Örvendek a szerencsének! Már nagyon sokat hallottam magáról, és sok cikkét is olvastam. Igazán nagyszerűek! A kölcsönös bemutatkozást követően mindhárman elindultak a terem túlsó oldalán nyíló folyosó felé. Menet közben az újságírónőnek ideje nyílt egy kis szemlélődésre. 16

18 Foglalkozásához híven mindent alaposan megfigyelt, és elraktározott emlékezetében. Körülbelül 100x200 méter alapterületű volt a csarnok, belmagassága 10 méter körül lehetett. A mennyezetet szabályos rendben elhelyezett betonoszlopok tartották, itt minden a hasznosságnak volt alárendelve, így a csupasz betonfalak, vagy a padlót borító aszfalt is. A falak mentén katonás rendben különféle járművek sorakoztak: személy- és teherautók különböző festéssel álcázva, de voltak rendes terepszínű katonai teherautók és tankok is szép számmal. Hirtelen beszáguldott két összevissza csikart fekete limuzin is. Sofőrjeik nagymenőző módon befaroltak két egymás mellett lévő üres parkolóhelyre. Rebeka bizalma egy kis időre megrendült, hisz az őt üldöző kocsik érkeztek meg. De újra lehiggadt, amint a sofőrök kiugrottak, és örömteli hangon kiáltották a teremben lézengő szerelőruhásoknak: - Ide nézzetek! Nem minden nap zsákmányol az ember ilyen modern és luxuskivitelű gépeket. Csodálatos volt vezetni őket, lágyan ringanak az úton, mint egy hajó! Csak majd a nyomkövető és kommunikációs rendszereiket át kell programoznotok. - Meglesz, skacok! válaszolt az egyik technikus. Rebeka most látott hosszú pályafutása során először katonai jellegű létesítményt belülről, ezért információéhesen figyelt. Fia pedig az elragadtatástól szinte elkábulva bámészkodott, hatalmas vagyont képviselt ez a járműpark. És mekkora hangár! Amint beértek a folyosóba, már kevesebb látnivaló akadt, mindössze számozott útirányjelző nyilak a falakon, melyek értelmét azonban laikus fel nem foghatta. Ezenkívül csupasz beton mindenütt, falba süllyesztett neoncsövek világították be a teret. A kacskaringós folyosókon való néhány perces bolyongás után egy ajtó előtt megtorpant Tibor százados, majd benyitott. - Helló, Robi, megérkeztek a vendégeid! szólt be a helyiségbe. - Köszönöm! Már hallottam róla, milyen remek munkát végeztél! Elismerésem! - Áh, csak rutinbevetés volt hárította el főnöke gratulációját. Akkor mára visszavonulok. Ezzel Tibor betessékelte a vendégeket, becsukta mögöttük az ajtót, és szálláshelyére távozott. Bent Rebeka és a fia szembetalálkozott az AKTA igazgatójával. A férfi Tibor századoshoz hasonlóan az ötvenes évei közepe felé közeledhetett, csak valamivel magasabb volt, 180 centi körül. Haja már csupán elszórt sávokban őrizte meg eredeti sötétbarna színét, másutt ezüstös-szürkére őszült, de még dús volt, nem teljesen középen elválasztva két oldalra fésülve. Arcán furcsa, várakozásteljes, sejtelmes mosoly játszadozott. Öltözéke félelegáns volt: vékony testalkatán jól állt a drapp vászonnadrág, barna bőrcipő, felül egy kék pólóra vett világos zakó. Miért nem szólal már meg? Mire várhat? töprengett Rebeka, majd tekintete ismét az igazgató arcát kezdte fürkészni. Olyan ismerős, de hol láthattam? - Robi bácsi! szaladt ki a nő száján a meglepetéstől harsány felkiáltás. Gerey Róbert gyakorló tanár úr, még általános iskolai földrajzóráimról! Jó napot kívánok! - Isten hozott titeket, azaz önöket! De ha nem gond, tegeződhetnénk, itt a bázison mindenki tegeződik. Az az idő pedig már rég elmúlt, amikor még bácsinak kellett szólítanotok. Ezt egyébként már akkor sem szerettem, hisz alig voltam, vagyok idősebb nálad - Jó, persze, nyugodtan tegeződhetünk. - Köszönöm! És bocsánatot kérek a várakoztatós teszt miatt, de kíváncsi voltam, hogy felismersz-e még. A fiatalúr a te fiad? - Igen, ő a legnagyobb fiam, Ádám. A két férfi kezet rázott, aztán folytatódott a beszélgetés. - Ugyanolyan elragadó vagy, mint hajdanán, mintha nem is telne az idő! bókolt az igazgató. 17

19 - Ó, köszi! pirult el Rebeka, zavarában igyekezett más irányba terelni a beszélgetést. Kérdeznék valamit, de légy szíves, őszintén válaszolj! Nem okoz gondot nektek, hogy itt vagyok kémkedni a titkos bázisotokon? - Ha nem rólad lenne szó, nagyon meggondoltuk volna, hogy bárki kívülállót is behozzunk, de benned megbízom. Ezenkívül úgyis hamarosan nyilvánosan színre kellett volna lépnünk, pontosan az általad is említett eltűnési esetek miatt. Kezd felháborítóvá válni a helyzet. Még akart volna valamit mondani, de félbeszakította az íróasztalán megcsörrenő telefon. Felvette. - Igen? kérdezte, majd miután meghallgatta, amit mondtak neki, elbúcsúzott. Köszi, hogy szóltál, Tibi! További jó pihenést! ezután vendégeihez fordult. Tibor százados figyelmeztetett, hogy rólatok lesz szó a tévében. Nem baj, ha belenézünk? - Dehogy baj! nyugtatta meg Rebeka. Sőt, meglehetősen kíváncsi leszek rá! Róbert lenyomott egy billentyűt íróasztalán, ekkor szemmagasságban kivilágosodott az egyik oldalsó fal nagyobb területe. Korábban semmi sem utalt arra, hogy nem csak egy sima fehér falfelületről van szó. A rejtett elektronika lenyűgöző megnyilvánulása volt ez. Nemsokára valóban elkezdődött a Híradó különkiadása. A bemondó arca töltötte be a kijelzőt. - Kedves nézőink! Elnézést kérünk a műsorváltozás miatt, de nemrég elképesztő híreket kaptunk a rendőrségtől. Az ismert újságírónő, Rékassy Rebeka gépjárművét megtalálták Miskolctól mindössze két kilométerre, az autópálya töltése melletti bozótosban. A rendőrség vizsgálatai szerint a totálkárosra tört járművet először megpróbálták megállásra kényszeríteni, ezt követően leszorítani az útról, legvégül lőfegyvereket is bevetettek ellene. Az újságírónő eltűnt, a nyomozás még folyik. Addig is, míg újabb hivatalos hírek érkeznek, bemutatjuk az egyetlen szemtanúval készült interjút. Egy 40 évesnek látszó, borostás, táskás szemű fickó jelent meg a képernyőn, a felirat szerint Végh Béla magánnyomozó. - El tudná mondani a nézőknek, hogy mi történt itt, mit látott, tapasztalt? kérdezte a riporter. - Természetesen. Munkaügyben igyekeztem Miskolcra, amikor azt észleltem, hogy öt fekete limuzin megelőz, majd közrefogják Rékassy Rebeka asszony nem sokkal előttem haladó járművét. Akkor még természetesen nem tudtam, hogy ki ül abban az autóban. A limuzinok sorozatos ütközésekkel megkísérelték leszorítani az útról az újságírónő kocsiját, de egyikük balesetet szenvedett. Ekkor a kép a felborult, ripityára tört fekete roncsot mutatta. A maradék négyből viszont tüzet nyitottak az üldözöttre. Rékassy asszony ekkor elvesztette uralmát autója fölött, és a bozótosba rohant. A merénylők azonban nem elégedtek meg ennyivel, megálltak, és géppisztolyaikkal indultak megkeresni áldozatukat. Elhatároztam, hogy közbelépek. Fogtam a pisztolyom, elvégre, mint magándetektív, hivatalosan rendelkezem fegyverrel, és a bozótosba vetettem magam. Amikor láttam, hogy a leginkább maffiózókra emlékeztető öltönyös bűnözők ki akarják végezni az újságírónőt, tüzet nyitottam. Hatalmas lövöldözés kerekedett, többször is csupán hajszálon múlt, hogy nem találtak el. Végül nyolc mocskot sikerült is leszednem, de a többiek visszavonultak limuzinjaikba, és az újságírónőt, valamint útitársát inkább túszul ejtették, aztán elmenekültek. Ennyi tellett tőlem mondta szerényen Végh úr. - Köszönöm, hogy mindezt megosztotta nézőinkkel! Elismerésem a hősiességéért! zárta le a beszélgetést a riporter. Róbert fejét csóválva, de mosolyogva kapcsolta ki a televíziót. - Ez a pojáca a mi tetteinkkel hősködik. De, végül is, nem baj, legalább az AKTA a háttérben maradhat, egyelőre vont vállat, majd Rebeka felé fordult. Nincs kedved 18

20 inkább a parkunkban sétálgatva folytatni a beszélgetést? Ott kellemesebb. Gondolom, hivatalos újságírói minőségedben indultál keresésünkre. Mesélek az AKTÁ-ról! - Szívesen kimennék, úgyis minden és mindenki érdekel itt! Csak ekkor tudatosult Rebekában, hogy az irodának nincs is ablaka, rejtett fény világította be azt. Robi az ajtóhoz lépett, kinyitotta, maga előtt kiengedte vendégeit, végül ő is elhagyta az irodát. A bioreceptor utasítására mely már nem észlelt a helyiségben neuronális tevékenységet automatikusan kialudtak a fények az energiatakarékosság jegyében U u uram! szólította meg vezérét félelemtől reszkető hangon az alattvaló. - Az Eliminátor-akcióról hozta a jelentéseket? Adja ide! - I i igenis, Uram! - Mi a fene?! Hogy értsem azt, hogy meghalt az akciócsoport mind a tizenkét tagja, eltűnt két kocsink és a fegyverek? Ezek merték magukat profiknak nevezni, miközben hagyták, hogy egy szál nő lemészárolja őket? Ez nem lehet igaz, ilyen barmok miatt veszélybe kerül a küldetés! fortyant fel a Vezér a jelentés elolvasása után. - A nő nem egyedül volt, Uram! lépett be egy magas rangú tiszt a műszerekkel telezsúfolt központi irányító helyiségbe. - Jelentsen! - A tévéhíradó verziója szerint egy magánnyomozó is a helyszínen tartózkodott. De ez szerintem csak figyelemelterelés. Mert bár a támadóink, aztán persze zsernyákok is, az árulkodó nyomokat gondosan eltüntették, de azért így is sikerült a tetthelyen ottfelejtett lábnyomokat, töltényhüvelyeket találnunk. A lőszer-maradványok más-más típusú fegyverekhez illenek, tehát társaink lemészárolói többen is voltak, valószínűleg csapdába csaltak minket. Semmiképpen sem csinálhatta mindezt egyedül az az önelégült hazudozó a tévében. Talán a kormány titkosügynökei voltak. - Lehetséges hagyta jóvá a Vezér tisztjének véleményét. De gondolatban hozzátette, hogy az AKTA áll az ügy hátterében. A kormány nem képes észlelni a mi járműveinket, hiszen műholdas- és radarletapogatással szemben is árnyékoltak. Elmenekülhettek volna az embereink, ha látják, hogy csapda. Bár az is igaz, hogy az AKTÁ-ról sem hallottam semmit már vagy egy jó évtizede. Persze ettől függetlenül még ugyanúgy fennmaradhattak titokban, mint mi. Valószínű, egyre valószínűbb 10. Gerey Róbert AKTA-igazgató vezetésével ismét néhány percnyi bóklászás következett a labirintusszerű folyosórendszerben. A házigazda először egy üzemi étkezdére emlékeztető csarnokba irányította vendégeit: Rebekát és fiát, Ádámot. Úgy vélte, biztos megéhezhettek a sok izgalomtól. Ebben nem tévedett. Miután elfogyasztották a menzaihoz képest meglepően finom ebédet, tovább indultak. Ádi útközben az egyik szárnyas ajtó mögött megpillantott egy szerelőcsarnokot, és megkérte édesanyját, majd a bázis igazgatóját, hogy ő hadd maradjon itt addig, amíg a két idősebb felnőtt a parkban beszélget. Megengedték neki, így ő boldogan bement másik nagy szenvedélyének, az autóknak hódolni. Rebeka és Róbert kettesben folytatták útjukat. Nemsokára egy nyitott liftajtón léptek be. Robi benyomta a legfelső alatti harmadik gombot. A tolóajtók ekkor szinte hangtalanul bezárultak, majd enyhe rándulással megindult fölfelé a szerkezet. A kijelzőn először a -10-es szám villant fel, aztán egyesével elkezdett a pozitív számtartomány felé közelítve váltogatni. 0-nál abbamaradt a számolás, a felvonó apró zökkenése jelezte, hogy megérkeztek. A liftajtók szétcsúsztak, és kilépett a két bent tartózkodó személy. 19