Rendi társadalom polgári társadalom 16. Nôk és férfiak avagy a nemek története

Átírás

1 Rendi társadalom polgári társadalom 16. Nôk és férfiak avagy a nemek története

2 Rendi társadalom polgári társadalom 16. Nôk és férfiak avagy a nemek története A Hajnak István Kör Társadalomtörténeti Egyesület Nyíregyházi Fôiskola Gazdaságtudományi Kar, 2003.

3 Tartalom A kötet kiadását támogatta: Hajnal István Kör, Nyíregyházi Fôiskola, Gazdaságtudományi Kar Szerkesztette: dr. Láczay magdolna A borítón Székely Bertalan munkája található HU ISSN HU ISBN... Nyíregyházi Fôiskola Gazdaságtudományi Kar, Nyíregyháza Felelôs kiadó: dr. Láczay magdolna Nyomdai elôkészítés: Kolonel D Kft. Nyomdai munkák: Kapitális Bt. Elôszó (Kövér György)... 7 A nemi identitások tapasztalata élettörténeti elbeszélésekben Tóth Zoltán: Férfiak csinálják a történelmet. A historizmus férfiszerepei Kövér György: Békebeli agglegénykedések Freystädtler Jenô memoárjában Bicskei Éva: Egy házasság története. Magánéleti események és reprezentációk Székely Bertalannál Bozó Krisztina: Nôi(es)ség egy szentesi fényképészmûhelyben készült portrékon. Kisipari imázsteremtés a kora-kádárizmus idején Majtényi György: Nôi szerep a forradalomban Tóth Eszter Zsófia: Kopogtatok, befogadtok-e? Egy leányanya története Juhász Borbála: Migránsalternatívák magyar nôk az EU-ban Szerepek és egyenlôtlenségek a 19. században Fábri Anna: Határozz, és kimondtad sorsodat. A nôkérdés megjelenítése a reformkori magyar irodalomban Völgyesi Orsolya: Eszmény és valóság: a nôk szerepe Fáy András életmûvében Borbíró Fanni: Estike és Gyula Frankhonban. Teleki Emma gyermekeinek neveltetése Szijártó István: Ampruszter Anna földesasszony. Nemes nôk és földtulajdon a század fordulóján Mátay Mónika: Cinkos Justicia? Nôk, férfiak és a jog a hétköznapokban a 19. századi Debrecenben Csekô Ernô: A korlátozott elôjog. Virilista nôk Szekszárd r.t. városban a XX. század elsô évtizedeiben Házasság, család, válás Kuzma Dóra: Házasság a XVI. század közepén Besztercebányán Lengyel Tünde: Thurzó György családi konfliktusai Benda Borbála: Rákóczi Erzsébet rövid özvegysége Horváth József: Közös akaratok vagy ütközô éerdekek (Házaspárok végrendeletei a 17. századi Gyôrbôl) Hudi József: Együttélés különélés: házassági konfliktusoka XVIII. században Örsi Julianna: Családi béke és békétlenség a XVIII XIX. században

4 Dobszay Tamás: Egy szabólegény megkíértései. Kézmûvesek életviszonyai és házasságai egy visszaemlékezésben Hámori Péter: Hatalom, népnevelés és házasélet. Elképzelések a családok házaséletének befolyásolására az ONCSA mûködésében Szerepek és egyenlôtlenségek a 20. században László Ferenc: Elektra és Minnie (Az operai nôkép változásai a XX. század elején) Vörös Boldizsár: A nôk többet veszítettek el elhúnytán, mint a férfiak. Megemlékezés August Bebelrôl a magyarországi szociáldemokrata nômozgalomban Cieger András: A vörös szalon úrnôje. Becsky Ida és a férfiak Papp Barbara: A modern értelmiségi nô -szerep megjelenési formái dr. Magyary Zoltánné dr. Tec her Margit életében, emlékirat-töredékeiben Szívós Erika: Mûkedvelôk vagy hivatásos mûvészek. Kéépzômûvésznôk Magyarországon a századfordulón Sipos balázs: Idôben élni. Hivatásos újságírónôk szerepei Magyarországon a XX. század elsô felében Farkas Gyöngyi: Gyertek lányok traktorra Szex, szerelem, testiség Gecser Ottó: A házasélet gyakorisága és ajánlott korlátai a középkori prédikációkban Láng Benedek: Szexuális motívumok középkori és koraújkori mágikus szövegekben Erdélyi Gabriella: A szerzetesek és szeretôik: a reformáció melegágyai Takács Judit: A homoszexualitás mint magyar találmány Kertbeny Károly (homo)szexológiai munkássága Császtvay Tünde: A hím veréb és a pillangó. Az akadémikus és az erotikus irodalom vitája a XIX. század utolsó harmadában Forrai Judit: A bûnös szex (a XIX. század utolsó negyede) Horváth Sándor: Veszedelmes viszonyok. Szex Sztálinvárosban Elõszó A Hajnal István Kör - Társadalomtörténeti Egyesület évi konferenciáját Nyíregyházán tartotta Nõk és férfiak..., avagy a nemek története" címmmel. A társadalmi nemek (eredetileg grammatikai nem jelentésben: `gender`) története valójában nem újkeletû témája a történetírásnak, igazán nagyhatású irányzattá azonban csak a 20. század utolsó évtizedeiben vált. A problémák újratematizálásához nagymértékben hozzájárult a feminista történetírás. Mára szonban az ún. nõtörténet is túljutni látszik a mozgalom osztályharcos" fázisán, bár az emancipáció és az egyenlõtlenség kérdése - méltán - központi helyet játszik ebben a történetben. Natalie Zemon Davis fogalmazta meg helyzetértékelõ írásában: Úgy gondolom, bennünket mind a férfiak, mind a nõk történelme kell, hogy érdekeljen, és nem volna szabad csak a kérdéses nem történetével foglalkozni, mint ahogy a társadalmi osztályokat kutató történész sem foglalkozhat kizárólag a parasztokkal. A mi célunk az, hogy megértsük a nemeknek, a történelmi múlt nemi csoportjainak jelentõségét." 1 A nemek történetének egyébként ugyanaz a belsõ dilemmája, mint bármely csoporthistóriának: absztrakcióként csak a másik pólussal szembeállítva létezik (ebben az értelemben természetesen konstrukció), ugyanakkor állandóan kérdésessé tehetõ, hogy a csoport belsõ kohéziója makroszinten nem hullik-e eleve darabokra, azaz csoportként egyáltalán létezik-e. Ahogy Joan Scott programadó tanulmányában oly érzékletesen kifejezte: Csak akkor írhatjuk le a folyamat történetét, ha tudomásul vesszük, hogy a `férfi` és a `nõ` egyszerre üres és telített kategória. Üres, mert nem rendelkezik tapasztalattól független, általános érvényû jelentéssel. És telített, mert ha állandónak tûnik is, még mindig alternatív, eltagadott vagy elfojtott definíciókat hordoz magában." 2 A nõk a történelemben témakörrel már a Hajnal István Kör veszprémi konferenciája is foglalkozott. (Ennek a hajdani szekciónak az anyaga a Csokonai kiadónál fog megjelenni.) A 2002-es HIK-összejövetel nem nõkonferencia, hanem ennél tágabb értelemben valódi `gender`-konferencia kívánt lenni, amelynek középpontjába a nemek (most mindegy, hogy ki hányat számlál belõlük) egymáshoz való viszonya került. A nemek közötti viszony, ahogy egymást kölcsönhatásukban nap mint nap (és utólag újraértelmezve) megalkotják. Az interakció, s ahogy retrospektíve megéljük. Ennek megfelelõen - mintegy a jól sikerült tavalyi gyulai konferencia folytatásaként - nemcsak a nemi szerepekre történõ szocializáció történeti forrásokra ala- 1. Davis, Natalie Zemon: "Nõtörténelem" átalakulóban: az európai helyzet. In: Van-e a nõknek történelmük? (Szerk. Scott, Joan Wallach) Bp. Balassi, Scott, Joan Wallach: Társadalmi nem (gender): a történelmi elemzés hasznos kategóriája. In: Van-e a nõknek történelmük? (Szerk. Scott, Joan Wallach) Bp. Balassi,

5 pozott vizsgálata, a nemekhez kötõdõ demográfiai magatartás érdekelt bennünket, hanem az intézmények elemzésén túl az egymásnak feszülõ érzelmek és érzékek erõtere, az egyének és csoportok egyenlõtlensége, s az e viszonyba rögzült hatalmi reprezentációk, végül, de nem utolsó sorban az elbeszélt tapasztalat alapján a nemi identitás megkonstruálása a visszatekintõ élettörténeti interjúkban, emlékezésekben. Öt szekcióban tartottunk elõadásokat: 1. A nemi identitások tapasztalata - élettörténeti elbeszélésekben (Szekcióvezetõ: Somlai Péter) 2. Szerepek és egyenlõtlenségek a 19. században (Szekcióvezetõ: Gyáni Gábor) 3. Házasság, család, válás (Szekcióvezetõ: Péter Katalin) 4. Szerepek és egyenlõtlenségek a 20. században (Szekcióvezetõ: Nagy Beáta) 5. Szex, szerelem, testiség (Szekcióvezetõ: Klaniczay Gábor) A nemi identitások tapasztalata élettörténeti elbeszélésekben A konferencia anyagának kötetben való közzététele az ott elvégzett munka színvonalát tanusítja. Azt azonban, hogy vendéglátóink, a konferencia szervezõi (személy szerint Láczay Magdolna és a Nyíregyházi Fõiskola Gazdaság- és Társadalomtudományi Karának munkatársai) milyen kedvezõ körülményeket teremtettek számunkra az eszmecseréhez csak ezekkel a beköszöntõ szavakkal tudjuk kifejezére juttatni. Reméljük a kötet olvasóinak hasonló kellemes idõtöltést szerzünk tanulmányainkkal, mint amilyeneket a konferencia közben mi is átéltünk. Kövér György Hajnali István Kör elnöke

6 Tóth Zoltán Férfiak csinálják a történelmet. A historizmus és a historisták férfiszerepei: Carlyle és Ranke A cím, s benne a Heinrich von Tretschke-tôl vett provokatív idézet, aminek megfejtését jobb egyelôre elhalasztanunk, látszólag könnyû témát ígér. Aligha lenne ugyanis nehezebb feladat, mint a historizmus nôi szerepeirôl írni, különösen, ha a historizmust, mint koreszmét a klasszikus historizmus történetírására szûkíteném le. Nyugodtan elôre is bocsáthatom, hogy a historizmus (mint történetírás) világában a történelem-, tehát a politikacsináló férfinak nincs semmilyen értelemben vett valódi nôi alternatívája. Amennyiben a történetírók politikai színpadán szerephez jut, a politikus nô is férfivé kell minôsüljön, mint Jeanne d Arc, Franciaország menyasszonya, vagy angliai Erzsébet, Anglia menyasszonya, és tragikus véget ért kontrasztja a vörös Erzsébetnek a szôke és nôies Stuart Mária is. Ha a historizmus és a romantika szorosabban vett divatkorszakát, a 19. századnak majd az egészét, de fôleg a párizsi kommün és a válság elôtti fél évszázadban nôi szereplôket keresve az ismertebb historikusok életmûveit átfésüljük, bizony keresni kell a példát asszonyok, nagyasszonyok történetére. A század fordulója ebbôl a szempontból is más korszaknak számít már. A klasszikus liberalizmus, illetve a romantika korában a történeti egyén, a politikai cselekvés alanya, mint individuum férfi. Mivel nálunk, Magyarországon sem volt merôben másként, számukra írta Szalay László 1846-ban a Státusférfiak és szónokok könyvét, és ôk lesznek a Szilágyi Sándor szerkesztette Életképekben megjelent, A magyar forradalom férfiai is. Ezen kívül azonban, egy olyan társadalomban, amelyben, elvben, a mobilitás újraszabályozott csatornáin a szerep is az egyén szabad választásának tárgya lesz, a férfiszerepekben a romantika széles választékot kínált. Ebbôl a választékból szemeltem ki a két azonos évben, 1795-ben született férfit, Thomas Carlyle-t és Leopold, 1865-tôl Leopold von Rankét az általuk teremtett szerepek és hôsök társaságában, Carlyle ideáltípusainak stílusában hôs-típusaikat eggyel bôvítve ki: a hôssel, mint történésszel. Thomas Carlyle ( ), Pesten a huszadik század elején még Carlyle Tamás, röviden Hôsökrôl (On Heroes) 1 címû romantikus történeti arcképcsarnoka a 19. századnak alighanem egyik legismertebb szerepgyûjteménye volt. Carly- 1. Teljes címe: On Heroes, Hero-Worschip, & the Heroic in History. Six Lectures. Reported, With Emendations and Additions by Thomas Carlyle. London Itt a GOLDBERG, M. K as Berkeley/California-ban megjelent kritikai kiadást használom, elsôsorban jegyzetei miatt, és egykét kivétellel az 1900-as Végh Artúr féle magyar fordítás 1923-as kiadását (Híres Könyvek XI.). 11

7 Nemi identitások tapasztalata élettörténeti elbeszélésekben Tóth Zoltán: Férfiak csinálják a történelmet le a brit (ugyanis nem angol, hanem skót 2 ) történész mûködésének fô idôszaka az angliai Sturm und Drang, Byron és a görög szabadságért égô szenvedély évei és a riasztó 1830-as júniusi párizsi forradalom utáni, tehát nagyjából a viktoriánus kor szabadversenyes idôszakára esett, amikor ez a könyv az angol kultúra (egyik) fô tényezôje volt 3. A historista történész saját szerepéhez, Carlyle-éhoz is hozzátartozik, hogy tulajdon vállát is neki feszíti a keréknek, elhivatottnak érzi magát, a magyar reformerek számára is példaképül szolgáló Anglia szellemi-politikai sorsának alakítására. Tevékenységi területeinek hosszú sora vall róla is, mint korának Angliájáról. Agitált a különösen kegyetlen angol büntetôtörvénykönyv humanizálásáért, a munkaidô, a gyermek- és nôi munka szabályozásáért, a Trade Union, azaz a legális munkás érdekképviselet Carlyle felfogásában patriarchális formájáért, a rabszolga-felszabadításért, a védôvámok eltörléséért. Más mozgalmak mellett, de mindenek elôtt részt vállalt az 1848-at megelôzô európai rossz termésû évek ínsége folytán megfizethetetlenné vált, angol nagybirtokok diktálta élelmiszer árak letörésére az angliai gabona-behozatali tilalom, a Corn Law ( ) eltörlésért folytatott politikai küzdelemben. Mindemellett 1849-ben barátjával, Gavan Duffy-val Írországban is járt; az ottani viszonyokról szóló éles hangú emlékiratát mégsem publikálják életében. Írt a néger-kérdésrôl, mellette pedig a demokrácia negatív hatásáról gondolkodott, a materializmusról és a szexuális perverzitásról. Carlyle a környezet pusztítása és szennyezése ellen is fellépett, ami a konzervativizmusnak azóta is ehhez a puritán (és organikus) árnyalatához áll közelebb. A modern Anglia és a demokrácia kritikája 1850-ben a Latter-Day Pamphlets. Erre a programra szegôdik hozzá tanítványnak pár konzervatív, illetve a modernizációtól megcsömörlött fiatal, köztük majd húsz évre John Ruskin, aki már az írókból, mûvészekbôl szervezôdô pre-rafaeliták (Pre- Raffaelit Brotherhood) teoretikusa volt, növendék próféta magát is annak tartotta, magyar követôje, Körösfôi Kriesch Aladár is akként tisztelte 4. A liberális kor igen összetett angliai konzervativizmusán belül különös arculatú gondolkodó válaszait a század sokkoló kihívására, a társadalmi kérdésre, az államtudomány, a néptudomány, a historizmus, pozitivizmus és szociologizmus tudományalapítóinak korában, a történettudományban merôben tudományta- 2. HEWITT, M GOLDBERG, Michael K. Introduction In: CARLYLE, T. /1841/ XXXIV. 4. ROE, F. W ; KÖRÖSFÔI KRIESCH Aladár A Társadalmi szerzôdésben mondja Rousseau, Mikó Imre tolmácsolásában, hogy a három rossz vallás, a természetes teizmus, a nemzeti oltárok (zsidó) vallása, valamint a lámák vallása és a római kereszténység után, Marad tehát az emberi vallás, vagyis a kereszténység, nem a mai, hanem az evangéliumi kereszténység, ami egészen más. E szent, fenséges és igaz hit által az emberek, isten gyermekei, mindnyájan testvérnek ismerik egymást, és a társadalom, amely ôket egyesíti, még a halál által sembomlik fel. De ez a vallás, amelynek semmiféle különleges kapcsolata sincs a politikai testülettel (...) Ezenkívül nem is teremt érzelmi kapcsolatot a honpolgárok és az állam között, hanem eltávolítja ôket az államtól, mint minden földi dologtól. Semmi sem ellenkezhet ennél inkább a társadalmi szellemmel. ROUSSEAU, J. J. /1762/ lan, morális indíttatású, Rousseau vallástipológiájában legközelebb az államok kormányzására legalkalmatlanabb emberi vallásra, a confessio humana-ra 5 és a gondviselés eszköze 6, a nagy ember, mint társadalmi funkcionárius tekintélyére építette. A történelem pedig a tekintélyeknek nagy jelmeztára, amelybôl ügyes szabó (Sartor Resartus) segítségével többé-kevésbé szabadon választhatunk hozzánk és korunkhoz illô szerepet és jelmezt. Szemlélete nyilvánvalóan szöges ellentéte a 19. század másik elfeledett történész csillagának, a pozitivista Henry Thomas Buckle-ének ( ), aki az Anglia mûvelôdésének történeté -ben (History of Civilisation in England. 1859/61) ki is gúnyolja a hero worship-et, s a babonás skót viszonyokkal szembeni ellenszenve is nagyrészt Carlyle-nak szólt 7. Bár nem akarok eszmetörténettel szolgálni, inkább arra vagyok kíváncsi, ki ez a valamikori híres ember, aki hite szerint a kor fôsodrával szembe úszva 8 mûveltségünkbe ilyen férfitörténetekkel írta be magát, mégis a konzervativizmus elég ködös kategória ma is ahhoz, hogy ne kéne Carlyle alkatára szabnom. A szabás-varrással, mint utaltam már rá, nem leszek az ô szelleméhez hûtlen, aki úgy képzelte, s ezt sokszor, bôségesen meg is írta, hogy a választott szerep, amit külsô viselkedésével játszik, amúgy is csupán szabott ruha, amely a gondviselésben neki rendelt szubjektumot rejti 9. Konzervativizmusát, Edmund Burke whig, organikus konzervatív hagyományához mérve, Burke-el és Carlyle-nak ezen a téren is szinte komplementer párjával, Buckle-lal szemben, nem volt forradalomellenes. Itt tûnik ki, hogy hagyomány-szemlélete nem angol, hanem skót. A skót, akár a magyar köznemesi alkotmányfelfogás, de A 19. század uralkodó eszméi -ben Eötvös József is, a szabadság régi jogai közül az ellenállás jogát is fenntartotta saját osztálya számára. Az 1835/36-ban megjelent A francia forradalom története részben ennek a nézetnek az illusztrációja, 6. KEDENBURG, J Buckle Endrôdi Sándor fordításában azt monta, hogy...minden tünemény az elôbbivel változatlan összeköttetésben áll, s hogy ez ismét egy még elôbbivel van okozati kapcsolatban, úgy, hogy az egész világ egy szükséges láncot képez, amelyben mindenkinek megvan a maga szerepe, senki nem határozhatja meg, minô s melyik az övé. Igy rombolja szét az emberi társadalom egyszerû elôhaladásában a természet törvényszerûségének gyarapodó ismerete az esetlegesség hitét s teszi helyére a szükségképi(sic!) láncolatában való meggyôzôdést. S én valószínünek tartom, hogy az esetlegesség és a szükségesség e két nézetébôl eredtek késôbb a szabad akarat és az elôvégzet dogmái. ( subsequent dogmas of Free Will and Presedtination ) BUCKLE, Henrik Tamás I. köt BUCKLE, H. T I. 9. Kiemelés ott! 8. Carlyle Burns-sel kapcsolatban saját világát a 18., szkeptikus század örökösének tartotta: Kiélt világ, amelyben csoda, nagyság, istenség nem lakoztak egyszóval világ Isten nélkül. CARLYLE, T. /1841/ A Sartor Resartus. Teufelsdröck professzor élete és tanai, Carlyle eredetileg háromkötetes társadalomkritikus önéletrajzi szatírájának summája 1831-bôl:...magának a társadalomnak is egész alkotmánya, minden ô királyi palástjával, mik által a meztelenségbôl és széttagoltságból államokká, és nemzetekké és egy egész együttesen munkáló emberiséggé szerveztettünk (...) nem csupán a szabóktól van e? És mi egyéb minden poéta és minden erkölcstanító is, mint egyfajta képletes szabó Carlyle, T. /1831/

8 Nemi identitások tapasztalata élettörténeti elbeszélésekben Tóth Zoltán: Férfiak csinálják a történelmet részben pedig morális mondanivalóé: a forradalomban bûneiért bûnhôdik a francia. 10 Míg Edmund Burke és Henry Thomas Buckle a hagyományos angol törvénytiszteletet tekinti a folyamatosság és a fejlôdés zálogának 11, amelynek csillagai a Magna Carta és a Jogok deklarációja, a franciák úgy viselkedtek, mintha új civilizációt kellett volna alapítaniuk Burke jellegzetes megfogalmazásában hagyományok nélkül, tehát Tôke nélkül kezdtek vállalkozásba. 12 A plebejusnak számító Carleyle-nak, a Francia forradalom története írásakor, barátja és támogatója, ugyan az a John Stuart Mill volt 13 akinek mitikusan megjövendölt szellemi utóda a patrícius Henry Thomas Buckle volt. Lehetne ez a hagyományos angol tolerancia megnyilvánulása is, közelebbrôl tekintve azonban inkább a szakadékos angliai középosztályi csoport és klub-viszonyok egyik esete. Buckle whig volt, bár szintén presbiteriánus, csak éppen angol presbiteriánus, ami kisebbségi vallások egymásközti közti viszonyában nagyobb távolságnak számíthatott, mintha római katolikus lett volna. Pozitivista történetírói koncepcióval megírt mûvelôdéstörténetével éppen ô lett a partikuláris angol whig nacionalizmus meglehetôsen elfogult megszerkesztôje. Buckle, a nagypolgár, Carlyle-lal szemben, szociálisan érzéketlen volt és jobban bízott a történelemben megnyilatkozó smith-i gazdasági, comte-i társadalmi törvényszerûségekben, mint a predestinációban, a rendkívüli személyiségekben, a hôsökben, akiken keresztül az isteni gondviselés a történelemben hatni tud, és a társadalmat az érdekek ellenében is szabályozó erkölcsökben. London nem volt kisváros, Buckle mellett természetesen Carlyle is ott élt Londonban 1834-tôl negyvenhét évig, haláláig, ahol Darwin, Marx és sokan mások, anélkül figyelemre méltatták volna egymást talán Darwin a kivétel, aki Buckle-t halála után nagyra becsülte. 14 Carlyle, aki Kossuthoz hasonlóan lelkiismereti kötelességnek tartotta a közéleti részvételt, saját életpályájával és szövegeivel is az imperialista korszakban hanyatló tekintélyû, az elsô világháború után újraéledô honorációr típusú küldetést teljesítô polgári középosztályi értelmiségi (morális arisztokrata) hivatás egyik eszmei megszerkesztôje volt. Öntudatosan képviselt értelmiségi ideálja szerint azonban, Leopold Rankéhez hasonlóan, és szemben francia kollégáival, mindenek elôtt Guizot-, Duruy- és Thiers-el, nem kellett közvetlen önjelölt 10. FARELL, J. Ph Buckle mondja az Anglia mûvelôdésének történeté -ben: Mi angolok...hibán kapó nép vagyunk, folyton panaszkodunk kormányunk ellen, gyanus (sic!) szemmel nézzük terveit (...) Az angol polgár loyalitása nem olyan fajta, hogy királya kedvéért bármelyik jogáról is lemondjon, és soha sem vakítja meg ôt egyetlen pillanatra sem saját jogaival szemben. Ennek következménye azután, hogy a mi haladásunk soha megszakítást nem szenved, akár jók a királyaink, akár rosszak. Mindkét esetben a régi mozgalom megmarad a régi mederben. BUCKLE, H. T. /1861/ VII. köt Mannheim Károly idézi. MANNHEIM, K. /1927/ PANKHURST, R. K. P Errôl lásd TÓTH Z hôsként részt vennie a politikában. A minden polgárnak tökéletesen függetlennek kell lennie Rousseau-i elvéhez híven 15, Carlyle nem vállalt sem képviselôi, sem más, felkínált, Angliában igen jól fizetô állami megbízatást. Az 1865 novemberében az Edinburg-i Egyetem tiszteletbeli Lord Rektor-i címéért benyújtott pályázatán vesztes versenytársa, Benjamin Disraeli miniszterelnöki posztról lovagiasan fölajánlott állami járadékát is elutasította. Viselkedése, igen nagy tekintélye ellenére, bizony állandó szûkölködéssel járt, aminek elviselése puritán szerep-ideálja egyik jellemzô (hôsi) összetevôje volt. A politikában médiuma, akit csodált és tanai megvalósítójának remélt, elôbb John Sterling volt, akivel barátsága is szövôdött, majd 1844-ben, ennek halála után Sir Robert Peel lett; az a tory, aki állítólag elôször neveztette politikáját konzervatív jelzôvel, amely a középosztály, azaz a nagybirtokosokkal (és a falusi kunyhókkal) szemben a nagyiparosok számára vonzóbb jelzô volt. 16 Carlyle úgy tartotta, hogy nem minden kor, csak a nagy korok ismerik föl küldetésükben a nagy embert, Angliában a Cromwell-i hôst, Németországban a nemzeti erôket összefogni képes, Nagy Frigyes léptékû férfit. Carlyle és Ranke sorsának fintora, hogy hiába voltak elszánva arra, hogy megtalálják a hôst, az értelmiségi modell romantikájához szinte hitelesítô elemként tartozik hozzá a jó ügyet kísérô tragikum: az eszme médiumainak tragikus, korai halála. Carlyle Sir Robert - jét pompás lova vetette le 1850-ben, Leopold Ranke tanítványa, König Max, II. Miksa bajor király pedig meghalt 1864-ben. 17 Robert Peel, Anglia hét leggazdagabb iparosa egyikének fia, akit William Pitthez hasonlóan kisgyerek kora óta miniszternek, parlamenti harcos szónoknak neveltek, a Wellington herceg körüli fiatalabb reform-toryk egyike, belügyminiszter, kétszer kormányfô volt, és a fent említett reformok valamilyen formában kivétel nélkül a nevéhez fûzôdtek. 18 Ranké-val hasonló politikai szerepvállalásuk 15. Így lett prototalitárius. A tökéletes függetlenség, Egyrészt a személyes függôség mint a legalitás ellentézise régi görög témája tér vissza, másrészt az a nagyon is modern mondhatni protototalitárius kikötés, mely megtiltja az egyének egymás közötti érdek- vagy véleményközösség alapján való szövetkezését, s minden egyes polgár csak egyénként állhat szemben az egy és oszthatatlan közhatalommal. Ludassy Mária jegyzete in: ROUSSEAU, J. J. /1762/ MAUROIS, A. é.n Fívérének, Heinrichnek írta március 13-án Münchenbôl: Gyászkeretben írok neked; és tegnap nekem kondoleáltak itt, az özvegy királynô udvarában; hiszen Miksa királyban legjobb barátom vesztettem el e Földön, leghûbb tanítványom, legbuzgóbb olvasóm, s a legjobbindulatú pártfogót. RANKE, L. S. W: Illúzóihoz hozzájárulhatott, hogy bár sir Robert Peel, nem presbiteriánus whig, hanem merev anglikán torry volt, az ô minisztersége alatt oldották föl a nem anglikán protestánsok hivatalviselési tilalmát. Máskülönben torryk fitalabb reformer gárdájához tartozott, aki 1831 után a liberális érában még két kormányt viselt (1841, 1846). Megjegyzem, hogy egy-egy reménybeli hôs mögött több híres mester is állt, különösen egy olyan attraktív király mögött, mint II. Miksa, aki adott is arra, hogy a kor szellemi fejedelmeit vendégül lássa asztalánál, vagy hegyi túra-lovaglásainál, mint Wilhelm Heinrich Riehl-t, aki Carlyle-hoz hasonlóan a munka mitoszával kísérletezik a szociális kérdések megoldásában (Die deutsche Arbeit ), s melesleg ebben a szellemben a német Volkskunde alapítójaként tarják számon RIEHL, W. H

9 Nemi identitások tapasztalata élettörténeti elbeszélésekben Tóth Zoltán: Férfiak csinálják a történelmet ellenére, nem tudni, hogy Carlyle Peel mellé állt volna-e annak Cromwell-i diktatúrájában is. König Max ugyanis, nem a bajor parlament konzervatív politikusa, hanem az 1848 utáni európai neoabszolutizmusok egyik mûvelt zsarnoka volt. A Ranke gondozásában közreadott berchtesgadeni fejedelmi történelem-leckékrôl tudjuk, hogy a mester, aki korábban, a jelszóvá lett a blos zeigen, wie es eigentlich gewesen mondásában elhárította a tanácsadás megtisztelô feladatát is. 19 Valójában ebben a szerepben érezte magát igazán elemében, sohasem volt ilyen teljes szívbôl boldog. Kiadott levelezésének jelentôs része napi politikai értesítés és tanácsadás s nem is csupán Miksa királynak, legjobb barátjának e Földön, hanem elsôszámú közönségének a politikai nôi karzaton, feleségének Clara Graves Ranké-nek. Reform szellemû politikai sugalmazásairól azt sem lehet mondani, hogy polgári osztályának szabadsága ellen szólt volna, csak éppen magasabb (nagynémet külpolitikai) célokat szolgált velük. 20 Míg Thomas Carlyle elôbb John Sterling, majd Robert Peel hôsként való megnyilatkozásaira várt, mögötte várakozott felesége, Jane Carlyle, aki vagyoni és jelentôs szellemi erôinek, a nélkülözésekben türelmének teljes felemésztésével ôrizte férjének, a reménybeli nagyembernek a külsô nyilvánosság számára is nyilvánvaló zsenijét. Ranke és Carlyle házában Luther és Knox fellebbezhetetlen tekintélyek, de ezek a férfiak maguk számára nem vállalják a vallási értelmû pró- 19. Errôl TÓTH, Z Tanácsadói boldogságáról: Mario Krammer utószavából. In: RANKE, L. von /1854/ é.n Ranke II. Miksa bajor királynak tartott berchtesdgadeni elôadásait beszélgetések (Gespräch) követték. A tizenkilencedik elôadás 8., a Forradalmak korát követô beszélgetés október 13-án este": Miksa király: Mi volt tehát XVI. Lajos legfôbb hibája? Ranke: XVI. Lajos hibái nem a szív hibái voltak, intenciói tiszták voltak, semmiféle szabadságot nem akart gyengíteni, sokkal inkább jogokat akart adni nemzetének. Politikai hibái azonban óriásiak voltak: 1. hogy visszaállította parlamentet; 2. hogy belerohant az amerikai háborúba; 3. hogy feleségének olyan nagy befolyást engedett, nevezetesen a miniszteri állások betöltésénél; 4. hogy odáig ment, hogy a harmadik rendet megduplázta s mikor ez a hatalom már itt volt és a fejére nôtt, megijedt tôle és ellene fordult. Miksa király: Az országban uralkodó financiális válság miatt tehát, nem lett volna szabad bevezetni a népképviseletet? Ranke: Nem kétséges, hogy mindjárt ôsszehívta a parlamentet, mikor csupán el akarta kezdeni a reformokat. Továbbá nem kellett volna felhívnia a közönséget (das Publikum), hogy nyilvánítson véleményt az alkotmányreformról. Végül a doublement du tiers-etat (a harmadik rend megkétszerezését T. Z.) megfelelôen meg kellett volna szervezze mielôtt ezekkel az intézkedésekkel a förendek elé lépett. Valaminek történnie kellett tehát, azonban monarchikus szemszögbôl inkább egy üzletember módján. ( mehr geschäftsmännischer Weise ; RANKE, Leopold /1854/ é.n ). Válaszának nagyobb része inkább Miksa apjának bajor I. Lajosnak szól, aki alkotmányt adott, a bajor parlamenttel és kegyencnôjével Lola Montez-zel, 1847-tôl Lanshut grófnôjé - vel kormányzott. Majd 1848-ban lemondott fia javára. Az utolsóként felrótt fô hiba, vagy sugalmazott tanács, a harmadik rend megszervezésére, nyilvánvalóan Miksának az abszolút uralkodónak, 1854-ben a bajor nép/nemzet hajója szuverén kormányosának szólt. 16 fétai szerepet, de mint látni fogjuk még az egyszerû papságot sem. Társaik sem kedves, talpraesett kis Bora Katalinok mellettük, 21 hanem, ha nem is egyformák, értelmiségi asszonyok Jane Welsh Carlyle, akár az ír származású Clarissa Graves, Clara Ranke hasonlóan Jókaink Laborfalvy Rózájához. Saját szerepeik evvel, a polgári kor privát-szférájába tartozó hátterükkel lesz koruk férfiszerepe. Ez a háttér a magánélet polgári tabuinak szférájába tartozik, mindaddig, míg irodalom nem lesz belôle. A kor exhibicionista. Mindketten, Carlyle és Ranke is maguk tárják föl viszonyaikat, csak éppen az életük, mûveltségük történeti-politikai síkjától elválasztva. A síkokat rangsorolni pedig értelmetlen, hiszen helyzetenként is változik életük során a nemi jelleg súlya a férfiszerepben, míg végül, az idô múlásával, csalódásokkal, a tanítványok elpártolásával Jane, illetve Clara marad mûködésük egyetlen számottevô (szubjektív) referenciája. A szociális és emberjogi érzék, vagy inkább lelkiismeret, és a korszak általános arisztokratizmusa, vagy (itt is inkább) elitizmusa volt az, ami így együtt zavarossá tette Carlyle nézeteit 20. századi kritikusai szemében. 22 Leopold Ranke számára minden esetre a politika és a történelem is egészen más szférában kezdôdött. Carlyle nemzedékében a német historizmust is, a társadalmi érzéketlenség jellemezte. A következô nemzedékbôl Heinrich von Treitschke, az ifjú-rankeanus porosz iskola eminens politikatörténésze, Carlyle-nak is nagy tisztelôje, aki eleinte valóban, s nem csak a történészek között volt a németországi szociális kérdés egyik legnevesebb politikai írója, már megrótta a nagymestert, Ranke-t, hogy Deutsche Geschichte-jének ötödik kötetében a századi tömegmozgalmakat még mindig kellemetlen dologként kezelte. Ranke válasza, a hasonló helyzetekben rá jellemzô tehetetlen mentegetôzés volt: ô is sajnálja, de Ezeket a dolgokat pontosan részletesen megfigyelni akkor még senkinek sem jutott eszébe; csak sokkal késôbb, mikor a tömegnyomor mindenkinek szemet szúrt már. 23 Carlyle nemegyszer valóban ellentmondásosnak tûnô konzervatív filantróp idealizmusának alakulásában nyilván csak részben játszott szerepet a személyesen megélt egzisztenciális bizonytalanság. Ereje teljében, a londoni szalonokban való bemutatása, majd ottani letelepedése során a Carlyle-kultuszban hamarosan híressé vált lakcímén, 24 Cheyne Row -ban vagyoni és származási szempontból is a legfelsô körökben, közvetlen személyesen élvezhette volna népszerûségét, ám Ranké-nél kevésbé volt udvaronc, és a társadalmi helyzetek és érték- 21. Az asztali beszélgetésekbôl: Szintúgy az én Katám : Hogyan érzik magukat az új házasok? A házasság elsô esztendejében furcsa gondolatai támadnak az ember fiának. Amikor asztalhoz ül, azt gondolja:»azelôtt egyedül voltál, most másodmagaddal vagy«. Az ágyban, ha felébred, lát maga mellett egy pár varkocsot, amiket annak elôtte nem látott. Szintúgy az én Katám az elsô évben ott ült mindig mellettem, mikor studíroztam, és nem tudta, mit mondjon; egyszerre csak megkérdezte:»doktor úr, vajon a burkus hoppmester az ôrgrófnak az öccse? «LUTHER, Martin KEDENBURG. J ASENDORF, M