Magyarország regionális politikája

Átírás

1 Magyarország regionális politikája TDK dolgozat 2010 Szekció: Közigazgatási Jogi Szekció Szerző: Szabó Szandra Kinga (5.évf.) Konzulens: Prof. Dr. Torma András (intézetigazgató, egyetemi tanár)

2 BEVEZETÉS Bármerre jár Magyarországon az ember, úton útfélen olyan hatalmas méretű táblákba ütközik, melyen uniós támogatásokból finanszírozott fejlesztéseket mutatnak be. Az állampolgárok közvetlen környezetükben érzékelik a változásokat, de általában nem ismerik a hátterében zajló folyamatokat, a fejlesztésekre kapott uniós támogatás felhasználásának rendszerét. A dolgozat témájához innen merítettem az ihletet. Témaválasztásomat ugyanakkor az is indokolta, hogy az Európai Unió szakpolitikái közül a regionális politikára az egyre nagyobb figyelem mellett egyre több pénz is fordítódik. Ennek köszönhetően Magyarország is olyan hatalmas összegű támogatást kapott a as pénzügyi időszakra, amiben sokan álmaikban sem mertek volna reménykedni. Ennek az összegnek a felhasználásáról és a támogatások rendszeréről szól legfőképpen a dolgozatom. Hazánk május 1-jei csatlakozása az Európai Unióhoz számos kihívást hozott magával. Ezen kihívások egyike volt a regionális politika rendszerének megteremtése. TDK dolgozatomban kívánom bemutatni, hogy hazánk hogyan valósította ezt meg, s mivel a rendszer a közösségi szabályozáson alapul, ennek ismertetése sem elhanyagolható. Az Olvasó végül a regionális operatív programokról tájékozódhat részletesebben egy összehasonlító elemzés révén, melyből megismerheti a magyar régiók jelenlegi helyzetét és jövőbeli céljait az uniós támogatások felhasználására tekintettel. Bízom benne, hogy dolgozatom átfogó képet nyújt e szakpolitikáról és hozzájárul a későbbiekben ahhoz, hogy az Olvasó érdeklődőbben tekintsen a környezetében zajló fejlesztésekre. 2

3 1. FEJEZET AZ EURÓPAI UNIÓ REGIONÁLIS POLITIKÁJA Ma már minden európai állampolgár ismeri a sokszínű Európa kifejezést. Európának a természet-, társadalom- és gazdaságföldrajza is sokszínű, ebből következőleg a tagállamok lakosai számára különböző életfeltételeket és lehetőségeket biztosítanak az országok eltérő fejlettségi szintjei, a tájegységek egyedi sajátosságai. Ezekkel a térségek közötti gazdaságitársadalmi fejlettségbeli különbségekkel foglalkozik a regionális politika, mely az Európai Unió egyik legjelentősebb szakpolitikája, s az elmúlt évtizedben egyre nagyobb szerephez jutott a Közösség életében. A dolgozat célja e szakpolitika jellemzőinek, hátterének, jelenének és jövőjének bemutatása A regionális politika általános jellemzői A földrajzi sokszínűség együtt jár egy térségen belül a különböző társadalmi, gazdasági jelenségek területi egyenlőtlenségével. A helyi tényezők differenciáltsága mellett a különböző térbeli folyamatok (pl. tőke-, népességáramlás) az egyenlőtlenségeket tovább fokozhatják. Ezek eredményeként egyes térségek kedvezőbb pozícióba juthatnak társaiknál, intenzívebb fejlődésnek indulhatnak meg, míg mások hátrányosabb helyzetbe kerülhetnek, lemaradhatnak. Ezért szükséges a területfejlesztést célzó beavatkozás. A regionális politika fő feladata a térségek közötti elsősorban fejlettségi egyenlőtlenségek mérséklése, a hátrányos helyzetű, lassan fejlődő vagy válságba jutott térségek felzárkóztatása, s így egyensúly teremtése a térségek között. Más politikákhoz hasonlóan törvényi szabályozást, kiépített intézményrendszert, tudományos hátteret, szakmai döntéshozókat igényel, ráadásul más ágazati politikákhoz is szorosan kötődik. 1 1 SZABÓ Pál: Regionális különbségek és regionális politika az Európai Unióban. In: BERNEK Ágnes KONDOROSI Ferenc NEMERKÉNYI Antal SZABÓ Pál: Az Európai Unió, Cartographia Kft, pp

4 Célszerű megvizsgálni az ide kapcsolódó két legfontosabb fogalmat a regionális politikát és a régiót ahhoz, hogy megértsük, pontosan min is alapszik ezen jellegű beavatkozás. Regionális politikán azaz területfejlesztésen azoknak a céloknak, intézkedéseknek és eljárásoknak az összességét értjük, amelyek egy adott földrajzi, igazgatási vagy statisztikaitervezési egységnek más ilyen egységekhez vagy az adott egységet magában foglaló társadalmi-gazdasági közösséghez képest fennálló, számszerűsíthető gazdasági jellemzők alapján kimutatható tartós elmaradottságának csökkentésére vagy megszüntetésére irányulnak. Ez a szakpolitika az Unió egyes régiói között fennálló különbségek csökkentésére irányul, amely a régiók integrációjának támogatása révén szolgálja a társadalmi és gazdasági kohézió közösségi szintű előmozdítását. 2 Ezzel szemben a régió fogalma többféle értelmezésben ismert és használt. A regionális politikában az ország és a település közötti területi szint (regionális szint) egységét jelöli, mely lehet közigazgatási (választott vagy delegált képviselettel) vagy nem közigazgatási (statisztikai, tervezési) funkciójú egység A NUTS rendszer 4 A statisztikai területi egységek osztályozási rendszerét (NUTS) az 1970-es évek elején hozták létre, hivatalos formát azonban csak 2003-ban nyert (az 1059/2003/EK rendelettel). A NUTS rendszer előnye a régiók számszerűsített meghatározása, a későbbi bővítések során is alkalmazható tervezési statisztikai egységek számsorainak jól definiált intervallumok közé szorítása. 5 A regionális politika fejlődésének korábbi szakaszaiban sok gondot okozott a Közösség számára, hogy a támogatható régiók lehatárolását a tagállamok végezték el, gyakran történelmi-kulturális hagyományaik alapján, így azok rendkívül eltérőek voltak. 6 A NUTS rendszerrel azonban összemérhetővé váltak a tagállamok egyes térségei, lehetővé vált a regionális adatok mérése, vizsgálata és eredményeinek összevetése. 7 2 KENDE Tamás SZŰCS Tamás: Bevezetés az Európai Unió politikáiba, Complex Kiadó, Budapest, pp /2005. (XII. 25.) OGY határozat az Országos Területfejlesztési Koncepcióról, Fogalommagyarázat 4 Nomenclature des Unites Territoriales Statistiques. Jelentése: Egységes Területi Statisztikai Osztályozási Rendszer, illetve a 2003-tól alkalmazandó megnevezéssel élve: a Statisztikai célú Területi Egységek Nómenklatúrája. 5 CSOMÓS György: A NUTS-rendszer magyarországi alkalmazása. In: Szolnoki Tudományos Közlemények XI., Szolnok, KENDE Tamás SZŰCS Tamás: i.m.. pp TORMA András: Európai közigazgatás, régiók, önkormányzatok, Virtuóz Kiadó, pp.168 4

5 Ahogyan az az 1059/2003/EK rendeletben olvasható, szerkezetét tekintve a NUTSosztályozás a tagállamok gazdasági területét területi egységekre osztja fel. Minden egyes területi egységhez egyedi kódot és nevet rendel. Ez egy hierarchikus jellegű nómenklatúra. Minden tagállamot 1. NUTS-szintű területi egységekre oszt fel, amelyek mindegyike 2. NUTS-szintű területi egységekre osztódik, ezek pedig 3. NUTS-szintű területi egységekre osztódnak. Azt, hogy az egyes közigazgatási egységek melyik NUTS-szintbe tartoznak, az adott terület állandó lakosainak száma dönti el. A rendelet a következő népességküszöbértékeket állapítja meg: Szint Legalább Legfeljebb NUTS 1 3 millió 7 millió NUTS millió NUTS táblázat: Az egyes NUTS szintek népesség-küszöbértékei 8 A NUTS-rendszernek további két szintje is ismeretes, de a regionális politika szempontjából a legfontosabb két szint a NUTS 2 és NUTS 3. 9 A Bizottság 105/2007/EK rendelete végleg rögzítette minden egyes tagállamban a NUTS 1, 2, 3 szintek területi egységeit. 10 Erre azért volt szükség, mert a Bizottság számára nyújtott információk szerint a közigazgatási területi felosztás számos tagállamban megváltozott A regionális politika célkitűzései A koncentráció elve értelmében az elmaradott térségek felzárkóztatására rendelkezésre álló közösségi forrásokat kizárólag a Rendeletben pontosan meghatározott célkitűzések megvalósítására, illetve célterületek megsegítésére volt szabad fordítani. Az 1260/1999/EK rendelet szerint a közötti években három célkitűzés volt támogatható. 12 Ez a három célkitűzés a közötti évekre is megmaradt, csupán pontosításra kerültek. A legújabb, azaz az 1083/2006/EK rendelet röviden a következő szabályozást tartalmazza: /2003/EK rendelet 3. cikk (2) 9 KENDE Tamás- SZŰCS Tamás: i.m. pp Csupán az 1. melléklet került módosításra! /2007/EK rendelet 12 TORMA András: Quo vadis európai regionális politika? (II.), Sectio Juridica et Politica, Miskolc, Tomus XVII/2. (2009), pp

6 1. célkitűzés: konvergencia Ez az elsődleges célkitűzés, mely arra irányul, hogy felgyorsítsa a konvergencia folyamatát a legkevésbé fejlett tagállamokban és régiókban azáltal, hogy a fizikai és emberi tőkébe való jobb minőségű beruházással javítja a növekedés és a foglalkoztatás feltételeit, fokozza az innováció és a tudásalapú társadalom fejlődését, a gazdasági és társadalmi változásokhoz való alkalmazkodóképességet, a környezet védelmét és állapotának javítását, és a közigazgatás hatékonyságát. Ez a célkitűzés az ERFA, az ESZA és a Kohéziós Alap forrásaiból kerül finanszírozásra. Azok a régiók jogosultak a strukturális alapokból támogatásra, melyek a NUTS 2 szintbe tartoznak, és a közötti időszakban mért adatok alapján az egy főre jutó bruttó hazai termék (GDP) nem éri el az EU-25 GDP-átlagának 75 %-át. A rendelet nem csak a régiók jogosultságát határozza meg, hanem a tagállamokét is. A (2) bekezdés szerint azok a tagállamok jogosultak támogatásra, amelyek esetében a közötti időszakban mért adatok alapján számított bruttó nemzeti jövedelem (GNI) nem éri el az EU-25 GNIátlagának 90%-át, és amelyek rendelkeznek a konvergencia feltételek teljesítésére irányuló programmal. 2. célkitűzés: regionális versenyképesség és foglalkoztatás Ez arra irányul, hogy növelje a régiók versenyképességét, vonzerejét és foglalkoztatási rátáját, felkészülve a gazdasági és társadalmi változásokra a humán tőkébe való beruházás minőségének javítása, az innováció, a tudásalapú társadalom, a vállalkozói szellem előmozdítása, a környezet védelme és állapotának javítása, továbbá az elérhetőség javítása, a munkavállalók és az üzleti vállalkozások alkalmazkodóképességének növelése, illetve a nyitott munkaerőpiac fejlesztése révén. A feladatok megvalósításához az ERFA és az ESZA nyújt pénzügyi forrást. Ha a támogatásra jogosult területeket földrajzilag szeretnénk lehatárolni, akkor megállapíthatjuk, hogy azok a régiók jogosultak támogatásra, amelyek nem tartoznak sem a konvergencia célkitűzés, sem az átmeneti támogatás hatálya alá. 3. célkitűzés: európai területi együttműködés Megvalósításának célja, hogy erősítse a határokon átnyúló együttműködést közös helyi és regionális kezdeményezések útján, a transznacionális együttműködést az integrált területi fejlődéshez vezető, a közösségi prioritásokhoz kapcsolódó intézkedések révén, valamint az interregionális együttműködést és tapasztalatcserét a megfelelő területi szinten. Pénzügyi forrást erre a célkitűzésre csupán az ERFA biztosít. A támogatásra jogosult területek a Közösség NUTS 3. szintű, valamennyi belső és egyes külső szárazföldi határok mentén fekvő 6

7 régiói, és a Közösség NUTS 3. szintű, a tengeri határok mentén fekvő, egymástól legfeljebb 150 km távolságra található valamennyi régiója. Az idők folyamán a regionális politikára fordított összeg is növekedett. Míg 1988-ban az EU a költségvetésének 17%-át fordította erre a szakpolitikára, addig 2007-ben már 36%-át. A as pénzügyi időszakra közel 308 milliárd euró támogatást kapnak összesen a tagállamok, ami az eddigi legmagasabb összegnek számít. 13 Az 1083/2006/EK rendelet célkitűzésenként pontosan meghatározza, hogy a regionális politika támogatására létrehozott pénzügyi alapokból mennyi pénz jut a régióknak. Az egészen pontosan 307,9 milliárd euróból legnagyobb arányban azok a területek részesülnek, melyek a konvergencia célkitűzés alá lettek besorolva, hiszen azok összesen 251,1 milliárd eurót kapnak, amely a teljes pénzösszeg 82%-át teszi ki. Ezeket a területeket követik a regionális versenyképesség és foglalkoztatás célkitűzéshez rendelt régiók 16%-kal, ami pénzben kifejezve 49,1 milliárd eurót jelent. Végül 7,7 milliárd euró azaz a teljes összegnek csupán a 3%-a jut a 3. célkitűzésre. A támogatás eloszlását a 6. ábra szemlélteti. 16% 3% "Konvergencia" 81% "Regionális versenyképesség és foglalkoztatás" "Európai területi együttműködés" 1. ábra: A regionális politikára fordítható összes forrás eloszlása célkitűzésenként The Future of EU Regional Policy, published by the Authority of the House of Lords, 2008, London, pp /2006/EK rendelet cikk 7

8 2. ábra: A as időszakra szánt regionális támogatások területi eloszlása célkitűzésenként lehívás dátuma:

9 1.4. A regionális politika pénzügyi forrásai A regionális politika támogatására egy több részből helyesebben alapból álló pénzügyi eszközrendszert hoztak létre, mely 2007-ben jelentős változáson ment keresztül. A források két fő csoportját képezi a Kohéziós Alap és a Strukturális Alapok. Utóbbi gyűjtőfogalomként használt kifejezés, mely 2007-ig magában foglalta az Európai Regionális Fejlesztési Alap (ERFA), az Európai Szociális Alap (ESZA), az Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garancia Alap (EMOGA) és a Halászati Orientációs Finanszírozási Eszköz (HOFE) forrásait től azonban az EMOGA és a HOFE kikerült ebből a körből, s ezentúl a Közös Agrárpolitikát (KAP) szolgálja. 16 Most pedig az egyes pénzügyi forrásokat részletezem. a) Kohéziós Alap E pénzügyi eszköz létrehozásáról már a Maastrichti Szerződéssel módosított Római Szerződés rendelkezett, pontos szabályait azonban az 1083/2006/EK rendelet és az 1084/2006/EK rendelet tartalmazza. Ezek értelmében az Alap legfontosabb jellemzői közé tartozik, hogy kizárólag a konvergencia célkitűzés megvalósításához vehetők igénybe; a támogatások kedvezményezettjei nem a régiók, hanem a tagállamok, a támogatás végső célja az, hogy a tagállam legyen képes teljesíteni a maastrichti konvergencia kritériumokat. 17 b) Európai Regionális Fejlesztési Alap (ERFA) 1975-ben hozták létre. Az Alap fő feladata az infrastruktúra fejlesztése, a munkahelyteremtés elősegítése, a vállalkozások ösztönzése. Az ERFA forrásai mindhárom célkitűzés programjainak megvalósítása érdekében igénybe vehetők. 18 Az Unió az ERFA programjaival a tagállamok saját regionális fejlesztési programjaiban vesz részt. 19 c) Európai Szociális Alap (ESZA) Az Európai Szociális Alap létrehozásáról a Római Szerződés rendelkezett. Eredeti célkitűzései a dolgozók elhelyezkedési lehetőségeinek és életszínvonalának javítására, munkahelyteremtésre, továbbá a munkaerő földrajzi és szakmai mobilitásának elősegítésére 16 TORMA András: Quo vadis európai regionális politika? (II.), i.m. pp Közigazgatási jog 4, Európai közigazgatás, Z-PRESS, Miskolc, 2008., pp Nicholas MOUSSIS: Access to European Union, law, economics, policies. European Study Service, pp RADNÓCZY Zsolt: Támogatások az Európai Unióban, Akadémiai Kiadó, Budapest, 2004, pp

10 terjedtek ki. 20 Az Európai Szociális Alapról szóló 1081/2006/EK rendelet kimondja, hogy az Alap feladata az, hogy hozzájáruljon a Közösség prioritásaihoz, a foglalkoztatás és a munkalehetőségek javítása, valamint a magas szintű foglalkoztatás, a több és jobb munkahely teremtésének ösztönzése révén A tagállami kezdeményezésű programok megvalósításának eljárás- rendje Az Európai Unió regionális politikájának megvalósítása meghatározott eljárásrendhez kötődik. Az eljárási szabályok meghatározzák a támogatásra jogosult területek lehatárolását, a tagállamonkénti indikatív keretek nagyságát, a közösségi támogatású programok beazonosítását, a végrehajtási rendet, a kifizetési mechanizmusokat és az ellenőrzés módját; továbbá az ezekben a folyamatokban résztvevő közösségi és tagállami intézmények szerepét és feladatkörét. A regionális politika megvalósításának eljárásában különbség van abban a tekintetben, hogy tagállami kezdeményezésű regionális programokról, vagy pedig közösségi kezdeményezésről van-e szó. 21 Tekintettel a tagállami kezdeményezésű programok nagyobb jelentőségére, a dolgozatban ezt az eljárásrendet szeretném részletesen bemutatni. A tagállami kezdeményezésű programok vonatkozásában a regionális politika megvalósítása három fő lépésben történik. 1. lépés: a támogatásra kijelölt területek meghatározása Rendkívüli jelentőséggel bír a támogatásra jogosult térségek lehatárolása, hiszen itt dől el, hogy mely régiók pályázhatnak az egyes célkitűzésekre. Az 1083/2006/EK rendelet a korábban tárgyalt három célkitűzéshez igazítva rendelkezik azokról a régiókról, melyek részesülhetnek a Strukturális Alapok forrásaiból. 2. lépés: a tagállamonkénti indikatív támogatási keret meghatározása Az 1083/2006/EK rendelet 18. cikke szerint az Európai Bizottság éves bontású listát készít arról, hogy az EU egyes tagállamai célkitűzésenként külön-külön milyen forrásokhoz 20 KENDE Tamás - SZŰCS Tamás: i.m. pp KENDE Tamás SZŰCS Tamás: i.m. pp

11 juthatnak a közötti költségvetési ciklusban. Ennek kialakítása során többek között figyelembe veszi a tagállamok népességének számát, gazdasági fejlődésének ütemét, a munkanélküliségi ráta nagyságát és tendenciáját, a szerkezeti problémák jelentőségét, valamint az adott célkitűzéssel érintett régiók egy főre jutó GDP-jét lépés: a programozás Ez jelenti a közösségi támogatások prioritásait-, és pénzügyi kereteit rögzítő dokumentumok elkészítését, vagy másik megközelítéssel: az EU regionális politikája egyik alapelvének, a programozás elvének konkrét érvényesülését. Az Európai Unióban a programozásnak négy szintje között indokolt különbséget tenni. Első szint: a tagállami szint fölött kialakított, tehát közösségi szint Ez a kohézióra vonatkozó Közösségi Stratégiai Iránymutatások elkészítését jelenti. Ezt, a teljes programozási időszakra ( ) vonatkozó dokumentumot a Tanács készíti el, és határozat formájában hozza nyilvánosságra. Az iránymutatásokban a Tanács érvényre juttatja a gazdasági, társadalmi és területi kohézió követelményeit, kijelöli az e téren jelentkező közösségi prioritásokat, és meghatározza a közösségi támogatásra vonatkozó indikatív keretet. Az Iránymutatások kiadását a Bizottság és a tagállamok aktív együttműködése előzi meg, így biztosítva a tagállamok támogatását. Második szint: a tagállamok szintje, azaz a Nemzeti Stratégiai Referenciakeret Ezen a szinten zajlik tehát ennek a dokumentumnak az elkészítése és a Bizottsággal történő jóváhagyatása. A Referenciakeret biztosítja, hogy a közösségi fejlesztési forrásokból származó támogatások összhangban álljanak a Stratégiai Iránymutatásokkal. Fontos megjegyezni, hogy ez csak az első két célkitűzésre vonatkozik. Kötelező tartalmi elemei között szerepel a tagállam helyzetének SWOT elemzése, a tagállam által kialakított stratégia, az operatív programok listája, továbbá az indikatív éves pénzügyi keretek. Harmadik szint: Operatív Programok szintje Ez a Nemzeti Stratégiai Referenciakeret részét képezi, nemzeti és regionális szinten kerül kidolgozásra. Az Operatív Programok tartalmazzák a támogatásra kijelölt terület, 22 Közigazgatási jog 4, Európai közigazgatás: i.m. pp

12 vagy ágazat SWOT elemzését, az elemzéshez igazodó stratégiát, a prioritások indoklását, a pénzügyi tervet, a programra vonatkozó végrehajtási rendelkezéseket, továbbá a programozási időszakban biztossági jóváhagyásra várhatóan benyújtásra kerülő nagyprojektek indikatív listáját. Negyedik szint: a projekttervek, illetve projektek szintje Ez a programozás utolsó fázisa. Rá kell mutatni arra, hogy a projekt nem más, mint az egyes Operatív Programok prioritásaihoz illeszkedő célok elérése érdekében előre megtervezett, időben ütemezett intézkedések sorozata, amelyekhez erőforrásokat rendelnek, és amelyeknek meghatározott életciklusa létrehozás, megvalósítás, lezárás van. 23 Mindezekből megállapítható, hogy a tagállami kezdeményezésű programok egy nagyon összetett, hierarchikus eljárásrendszerben kerülnek megvalósításra. Azt is mondhatnánk, hogy a programozáson belül egy olyan piramist alkotnak az egyes szintek, melynek csúcsán a Közösségi Stratégiai Iránymutatások állnak, az alján pedig az Operatív Programok és projekttervek helyezkednek el A regionális politika megvalósításának intézményrendszere A támogatási programokhoz nemcsak egy komplex és kötött eljárásrendszer tartozik, hanem egy irányításra és ellenőrzésre szolgáló intézményrendszer is. Erről is az 1083/2006/EK rendelet rendelkezik. Kijelöli a szervezeteket, meghatározza azok feladatait, a működésükre vonatkozó szabályokat, valamint a szabálytalanságok esetére és a jogosulatlanul átutalt összegek visszafizettetésére vonatkozó jelentéstételi és monitoring eljárásokat. A rendelet 59. cikke szerint minden tagállam köteles valamennyi operatív program számára kijelölni irányító hatóságot, igazoló hatóságot és ellenőrzési hatóságot, valamint a 63. cikk szerint monitoring bizottságot is. Ugyanaz a hatóság, illetve monitoring bizottság több operatív program számára is kijelölhető. A rendelet a következőket tartalmazza az egyes szervek szerepéről és feladatáról: 23 TORMA András: Quo vadis európai regionális politika? (II.), i.m. pp

13 Irányító hatóság Az irányító hatóság a tagállam által az operatív program irányítására kijelölt nemzeti, regionális vagy helyi hatóság, illetve közjogi vagy magánszerv. Felelős az operatív programnak a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás elvével összhangban történő irányításáért és végrehajtásáért. Feladatai közé tartozik annak biztosítása, hogy a finanszírozásra kiválasztott műveletek összhangban állnak a feltételekkel, közösségi és nemzeti szabályokkal. Továbbá vizsgálja a szolgáltatások teljesítését, gondoskodik a számviteli nyilvántartásról, éves és záró végrehajtási jelentéseket készít. Igazoló hatóság Az igazoló hatóság a tagállam által kijelölt nemzeti, regionális vagy helyi hatóság, illetve szervezet, amely a Bizottság részére történő megküldést megelőzően igazolja a költségnyilatkozatot és a kifizetési kérelmeket. Felelős a költségnyilatkozattal és kifizetési kérelmekkel kapcsolatosan valamennyi feladat elvégzéséért. Ellenőrzési hatóság Az ellenőrzési hatóság a tagállam által az egyes operatív programok számára kijelölt olyan nemzeti, regionális vagy helyi hatóság, szervezet, amely funkcionálisan független az irányító hatóságtól és az igazoló hatóságtól, és amely az irányítási és ellenőrzési rendszer eredményes működésének vizsgálatáért felel. Tulajdonképpen az operatív programok szabályszerű és eredményes működését ellenőrzi. Monitoring bizottság A tagállamok az irányító hatósággal egyetértésben minden operatív program számára monitoring bizottságot hoznak létre. A monitoring bizottság meggyőződik az operatív programok végrehajtásának eredményességéről és minőségéről a finanszírozás kritériumainak, a konkrét célok megvalósításának, a végrehajtás eredményeinek megfelelően. Továbbá az irányító hatóságnak javasolhatja az operatív program bármely olyan felülvizsgálatát vagy vizsgálatát, amely elősegíthetné a célkitűzések elérését, illetve a program irányításának javítását. 13

14 2. FEJEZET AZ EURÓPAI REGIONÁLIS POLITIKA MEGVALÓSULÁSA MAGYARORSZÁGON Magyarország május 1-jén csatlakozott az Európai Unióhoz. Ezzel a hatalmas lépessel vált lehetővé, hogy új lehetőségeket kapjon az ország. A csatlakozás előnyei és hátrányai természetesen több szemszögből, több területen, számos módszerrel vizsgálhatóak, de szeretném bebizonyítani, hogy a regionális politikát tekintve Magyarország számos előnyhöz jut. Köztudott, hogy az EU sokat áldoz a fejletlenebb országok felzárkóztatására. Márpedig Magyarország sajnos az európai színvonalat nézve a fejletlenebb országok közé sorolható. Nekem az a véleményem, hogy a magyarokat jellemző pesszimizmust félre kell tenni, nem azon kell keseregni, hogy le vagyunk maradva a Ny-európai országok fejlettségi szintjétől, hanem arra kell figyelmünket fordítani, hogy az ország mennyire használja ki az előtte álló lehetőségeket, s mennyit fejlődik az évek során. A regionális politika az egyik leghálásabb szakpolitika ennek a vizsgálatára, mert számos pozitív eredménnyel találkozhatunk. Ráadásul ezt bármelyik állampolgár tapasztalhatja a saját szemével A NUTS rendszer alkalmazása Magyarországon Magyarországnak számos kihívás mellett a területfejlesztést is meg kellett reformálnia az EU-hoz való csatlakozás során ahhoz, hogy a Strukturális Alapokból és a Kohéziós Alapból támogatást kaphasson. A hazai NUTS rendszer kialakítása politikai és gazdasági okok miatt meglehetősen nehezen haladt, a formálódó NUTS szinteket számos támadás érte. 24 Hosszas viták után végül több szomszédos közigazgatási egység összevonásával alakították a NUTS 2 szintnek megfelelő régiókat hazánkban. 24 FORMAN Balázs: Az Európai Unió strukturális és előcsatlakozási alapjai. Interpress Külkereskedelmi Kft, Budapest, pp

15 A rendeletnek megfelelően Magyarországon A NUTS 1 szintbe három területi egység tartozik: Dunántúl, Közép-Magyarország, Észak és Alföld. Ez a 3 egység került további felosztásra, s több megye egymáshoz kapcsolásával alakult ki a hét régió, ami a NUTS 2 szintet jelenti. A NUTS 3 szint a korábban már létező megyéket foglalja magába. A NUTS 4 szint a kistérséget jelenti, míg a NUTS 5 a települési önkormányzatot. 27 A 3-4. ábrával és a 2. táblázat segítségével kívánom szemléltetni ezeket a szinteket. A magyar régiókat sok támadás érte, azonban a szakirodalom viszonylag egységes a tekintetben, hogy bár klasszikus régióképzési tényezők nem alakultak ki hazánkban, de meggyökeresedtek a tervezési-statisztikai régiók, amelyekre építeni lehetne. 28 Nos, az EU-s támogatásból most adott az építkezés lehetősége. 3. ábra: NUTS 1 szintek Magyarországon évi CVII. tv. melléklete ös adat. Lehívás dátuma: Annak forrása,, hogy a NUTS 4 szint a kistérséget, a NUTS 5 szint pedig a települési önkormányzatokat jelöli: TORMA András: Európai közigazgatás, régiók, önkormányzatok. Virtuóz Kiadó, pp Dr. Szabó Lajos: A megye és a régió dilemmái a közigazgatásban In: Comitatus XVII/ október pp Lehívás dátuma:

16 4. ábra: A magyar régiók földrajzi elhelyezkedése 30 RÉGIÓ Észak-Magyarország Észak-Alföld Dél-Alföld Közép-Magyarország Dél-Dunántúl Közép-Dunántúl Nyugat-Dunántúl MEGYE Borsod-Abaúj-Zemplén megye Heves megye Nógrád megye Szabolcs-Szatmár-Bereg megye Hajdú-Bihar megye Jász-Nagykun-Szolnok megye Békés megye Csongrád megye Bács-Kiskun megye Pest megye és Budapest Baranya megye Somogy megye Tolna megye Veszprém megye Fejér megye Komárom-Esztergom megye Zala megye Vas megye Győr-Moson-Sopron megye 2. táblázat: A régiók és a hozzá tartozók megyék Lehívás dátuma: /2003/EK rendelet I. melléklete 16

17 2.2. Területi különbségek és az ország helyzetértékelése Magyarország jelentős regionális fejlettségbeli különbségei az elmúlt 15 évben nem csökkentek a nemzeti területfejlesztési politika jelentős erőfeszítései ellenére. A területi különbségek jelentősek a régiók, a megyék, a kistérségek, illetve a települések között is. A régiók növekedése alapvetően a megyeszékhelyek és néhány középváros fejlődésének köszönhető, ezek a településrendszer legdinamikusabb elemei. Az ország leginkább elmaradott térségei olyan periferiális térségek, amelyek jelentős városközponttal nem rendelkeznek, jellemzően aprófalvas települések az ország északkeleti, délnyugati területein. Szemmel látható, hogy a fejlődés a központba koncentrálódik, főleg a fővárosba és agglomerációjába. Ugyanakkor nem szabad megfeledkeznünk a regionális központokról, melyek jelentős felsőoktatási, kutatási centrumok is. Viszont a vállalkozások és tudásközpontok együttműködése az állami ösztönzések ellenére sem eléggé fejlett. A felsőoktatási intézményekben felhalmozott tudás nem ölt testet helyi kezdeményezésekben, a képzések szerkezete nem kapcsolódik szervesen a helyi igényekhez. További magas színvonalbeli különbségek mutatkoznak meg a közoktatásban, egészségügyben, közlekedésben is ábra: A régiók csoportjai gazdasági, társadalmi, demográfiai és urbanizációs mutatóik alapján 33 Ahogy az előző egyszerűsített ábrán látható, különféle mutatók összesítése alapján a Középmagyarországi régió természetesen Budapest infrastrukturális fejlettségének köszönhetően a legfejlettebb. Ezt követi a Nyugat-dunántúli és Közép-dunántúli régió a sorban. A többi 32 Új Magyarország Fejlesztési Terv, pp Lehívás dátuma:

18 négy régió fejletlennek számít mind az országon, mind az Európai Unión belül az átlaghoz képest. Magyarország területi különbségeinek hátterében főleg gazdasági folyamatok állnak. A magyar gazdaság szerkezetét az egy főre jutó GDP alakulása mutatja meg az egyes régiókban (6. ábra). Igaz, hogy a GDP 9 év alatt ( között) folyamatosan emelkedett, a növekedés üteme azonban régiónként eltér. A diagram hasonlóan az 5. ábrához azt mutatja, hogy a Közép-magyarországi régióban a legnagyobb a növekedés aránya, de a két fejlettebb régióban sem lehet ok panaszra, hiszen szemmel látható a fejlődés, még úgy is, hogy között egy kisebb visszaesés történt. 6. ábra: Az egy főre jutó GDP alakulása a régiókban ( ) 34 A gazdasági fejletlenséghez az is nagymértékben hozzájárul, hogy országos szinten rendkívül alacsony a munkaerő-piaci részvétel és rendkívül magas a munkanélküliség aránya. A foglalkoztatottak száma 2003 és 2007 között még elérte és meghaladta a főt, Új Magyarország Fejlesztési Terv, pp

19 7. ábra: A foglalkoztatottak száma Magyarországon 35 re azonban ez a létszám kb főre esett vissza (7. ábra). Az elmúlt 9 évben még soha nem volt ilyen alacsony ez a szám. Ráadásul, ha Magyarországot összehasonlítjuk az Európai Unió más tagállamaival (8. ábra), akkor az összesített, EU-27 átlaghoz nézve meglepően már-már nevetségesen alacsony a foglalkoztatottak száma. Nem is meglepő, hogy az ország gazdasági fejlettségének szintje elmarad az uniós átlagtól, hiszen hogyan lenne pénz a gazdaságban, ha a munkaképes korú emberek nagy százaléka nem dolgozik. 8. ábra: Az EU kiemelt ország-csoportjainak foglalkoztatási arányai ban kozgazdasz.freeblog.hu Lehívás dátuma: Lehívás dátuma:

20 9. ábra: A foglalkoztatottság és munkanélküliség alakulása 2007 és 2009 között 37 Mint említettem a munkanélküliség aránya rendkívül magas végén már meghaladta a 10%-ot (9. ábra), ami radikálisnak számít. Mint láthattuk az előbbi helyzetértékelésből, Magyarország fejletlennek számít. Nincs olyan szakterület, ami ne igényelne támogatást a gazdasági növekedés és életszínvonal emelkedéséhez. A következő pontban majd láthatjuk, hogy a as időszakra hazánk milyen hatalmas összegű támogatásban részesül. A költői kérdés csupán az, hogy elegendő lesz-e az a pénz a gyors növekedéshez, illetve megfelelően kerül-e felhasználásra. Ugyanis, ez egyszeri esély. Ha nem él vele az ország megfelelően, akkor elveszhet. A regionális politikának nehéz dolga van most, okosan kell elosztani a pénzt, kiírni a pályázatokat. Komoly feladat annak megtervezése, hogy hogyan kezdhet fejlődni az ország. Az elkövetkezőkben látni fogjuk, mely területeken és hogyan tervezi a fejlesztést a Kormány az uniós támogatásból. A fejlődés nemcsak az ország gazdasági érdeke, de a magyaroké is. Az emberek egy olyan országban szeretnének élni, ahol magasabb az életszínvonal, nem kell a mindennapi megélhetési költségek miatt aggódni, vannak munkalehetőségek és fejlettebb az infrastruktúra, az oktatás, az egészségügy. Sikerül-e ezt elérni 5 év alatt? Szerintem senki nem tudja, és csak az álmainkban mernénk ilyet elképzelni, de talán a mostani uniós támogatás segítségével ez megvalósítható Lehívás dátuma:

21 2.3. Az Új Magyarország Fejlesztési Terv (ÚMFT) A as időszakban a Nemzeti Stratégiai Referenciakeret melynek általános jellemzésére az 1.7. pontban került sor - az Új Magyarország Fejlesztési Terv nevet viseli. Az Európai Bizottság május 7-én fogadta el ezt a Magyar Köztársaság Kormánya által benyújtott dokumentumot. Hazánk ebben az időszakban 22,4 milliárd eurós támogatásban részesül, ami a vidékfejlesztési támogatásokkal együtt közel 8000 milliárd forint. Okkal mondhatjuk, hogy Magyarország történelmi esély előtt áll 38, ugyanis még soha nem kapott ekkora mértékű támogatást. Az előző időszakban ( ), ami a csatlakozás miatt csak 2 éves volt, 5,1 milliárd euró 39 folyósítására került sor. Az akkor kidolgozott Nemzeti Fejlesztési Terv hibáiból tanulva és új ötletekkel kiegészülve most új dokumentum készült, ez az ÚMFT, amit sokan Második Nemzeti Fejlesztési Tervként is emlegetnek. E hatalmas összeg sikeres felhasználásával óriási fejlődés veheti kezdetét hazánkban. A támogatás segítségével megerősíthetjük meglévő adottságainkat, és felszámolhatjuk azokat az aka- dályokat, amelyek visszahúzó-erőként gátolták fej- lődésünket. Néhány éven belül soha nem látott 11. ábra: Az ÚMFT logója 40 mértékben növekedhet a gazdaság, bővülhet a fog- lalkoztatottak száma és számottevő mértékben csökkenhet a szegénység. A két legfontosabb cél mely alcíme is az ÚMFT-nek a foglalkoztatás bővítése és a tartós növekedés feltételeinek megteremtése. E két cél megvalósulásának hatását alig lehet egy olyan országban túlbecsülni, ahol a munkaképes korúak felének nincs munkája és az ország GDP-je az uniós átlag 2/3-át sem éri el. Az uniós források segítségével olyan fejlődési pályára kell állítanunk az országot, hogy majd e külső segítség nélkül is képesek legyünk megteremteni és fenntartani jólétünket. Kihangsúlyozásra kerül, hogy az állam egyedül nem képes a változásokat és fejlesztéseket végrehajtani. A siker feltétele annak közös belátása, hogy az ország csak polgárai teljesítményéből építkezhet. Csak nemzeti összefogással vagyunk képesek Magyarországot az élen járó országok sorába emelni. 41 Az ÚMFT írói rendkívül bizakodóak és nagy lehetőségeket látnak a 22,4 milliárd euró mögött. Így 2010-ben, a pénzügyi időszak kellős közepén, nehéz lesz értékelni a fejlesztési 38 Új Magyarország Fejlesztési Terv, Előszó Új Magyarország Fejlesztési Terv, Előszó 21

22 programok sikereit, hiszen a kimutatások majd csak 2013-ban és utána készülnek el, így a dolgozatomban leginkább a programok jellemzésével, Magyarország jelenlegi helyzetének elemzésével és a jövőbeli lehetőségek bemutatásával foglalkozom. A célok megvalósítására hat prioritást dolgoztak ki, melyek tizenöt operatív programban kerülnek végrehajtásra. Az alábbi táblázat foglalja össze őket: PRIORITÁSOK OPERATÍV PROGRAM 1. Gazdaságfejlesztés Gazdaságfejlesztés OP 2. Közlekedésfejlesztés Közlekedés OP 3. Társadalmi megújulás Társadalmi megújulás OP Társadalmi infrastruktúra OP 4. Környezeti és energetikai fejlesztés Környezet és energia OP 5. Területfejlesztés Nyugat-dunántúli OP Közép-dunántúli OP Dél-dunántúli OP Észak-magyarországi OP Észak-alföldi OP Dél-alföldi OP Közép-magyarországi OP 6. Államreform Államreform OP Elektronikus közigazgatás OP Az Új Magyarország Fejlesztési Terv Végrehajtás OP koordinációja és kommunikációja 3. táblázat: Prioritások és operatív programok az Új Magyarország Fejlesztési Tervnek megfelelően Területfejlesztés az Új Magyarország Fejlesztési Terv alapján 43 Az Új Magyarország Fejlesztési Terv 5. prioritásként jelölte meg a területfejlesztést, ami a regionális politika kulcsterülete. Az ország általános versenyképességének alapja, hogy a 42 Új Magyarország Fejlesztési Terv, pp A 2.4. pont teljes egészének forrása: Új Magyarország Fejlesztési Terv, pp

23 területi struktúra kiegyenlítettebb és hatékonyabb legyen. A társadalmi és gazdasági kohézió a régiók hatékonyságának és versenyképességének növelésével, egyben a foglalkoztatás bővítésével érhető el. Minden régiónak hozzá kell járulnia a nemzeti jövedelem növekedéséhez. A versenyképesség növelése érdekében hangsúlyos szerepet kell kapjon a helyi lehetőségek, adottságok kihasználása. A kiegyensúlyozott területi fejlődést a következők szolgálják: regionális központok megerősítése, fejlesztési pólusok kiemelt fejlesztése, versenyképes városhálózat kialakítása; az emberi erőforrások fejlesztése; megújuló vidék: a rurális térségek területileg integrált, fenntartható fejlesztése; az elmaradott térségek komplex felzárkóztatása; a Balaton, a Duna és a Tisza vidékének fenntartható fejlesztése; turizmusfejlesztés. A területi kohézió erősítése a területi versenyképesség javítását, a foglalkoztatás bővítését és a területi felzárkózást egyaránt jelenti. A területi felzárkóztatás érdekében szükséges a társadalmi esélyegyenlőséget csökkentő, a gazdaság hatékony működését korlátozó területi hátrányok felszámolása, az elmaradottságok mérséklése, a gazdaság túlzott centralizációjának enyhítése, valamint a vidék integrált fejlesztése. Az ezekkel kapcsolatos feladatok az érintett regionális operatív programokba épülnek be. A területi fejlődést szolgálja az Integrált Városfejlesztési Stratégia, mely élhető városok együttműködő és versenyképes hálózatát kívánja megteremteni. Ez magába foglalja a nagyvárosok, középvárosok és kisvárosok fejlesztését. A cél a fenntartható városfejlesztés, mely élhető és vonzó környezet biztosítását jelenti. A jelenleginél intenzívebben kooperáló, kiegyensúlyozott városhálózatot kívánnak teremteni, melyben a fejlesztési pólusok és a többi város hálózatosan együttműködnek. A fenntartható városfejlesztés fő elemének számít az a szociális városrehabilitáció, amely magában foglalja a leromlott városi lakóterületek és a leromlással fenyegetett lakótelepek fejlesztését; a településközpontok megújítása, amelynek célja a településközpontok gazdasági, kulturális, turisztikai funkcióinak erősítése, valamint a barnamezős területek kármentesítése, funkcióváltásának elősegítése. 23

24 Budapest és annak agglomerációja az ország legversenyképesebb területe, kiemelt fejlesztési pólusa. A főváros fejlesztését a jövőben az ország versenyképességet biztosító funkciókra és az élhetőségre kell összpontosítani, míg a főváros egyéb szerepköreit fokozatosan meg kell osztani a hazai nagyvárosokkal. Így a nemzetközi színtéren is tartósan versenyképes budapesti metropolisz-térség megteremtése érdekében: a nemzetközi gazdaságirányítási, turisztikai és kulturális szerep erősítésére; versenyképes munkaerő fejlesztésére; a nemzetközi, agglomerációs és városon belüli közlekedési kapcsolatok fejlesztésére; a térség szolgáltatási, valamint információs tér kialakítási feladatainak végrehajtására; egy élhető térség kialakítására (átfogó környezetgazdálkodás, funkcióvesztett területek revitalizálása, zöldterületek védelme, racionális térgazdálkodás); a tudásipar, a high-tech iparágak, a magas hozzáadott értéket előállító tevékenységek és a magasan kvalifikált munkaerő meglétéből eredő előnyök kihasználására, valamint a különböző (munkaerő-piaci, szociális, egészségi állapotbeli) hátrányokkal érintett társadalmi csoportokkal kapcsolatban indulnak beavatkozások. Budapest mellett Debrecen, Miskolc, Szeged, Pécs, Győr, Veszprém, Székesfehérvár regionális központok fejlesztési pólus szerepkörét kívánják erősíteni. A regionális központok innovációs, gazdasági, igazgatási, szolgáltatási szerepének megerősítése révén a regionális kisugárzó hatások erősebbek lehetnek, és erősödhet a hálózati jelleg is. 44 A fejlesztések a következő területekre épülnek: Debrecenben a tudás iparosítása (gyógyszeripar, agrárinnováció), Miskolcon Technopolis (nanotechnológia, vegyipar, mechatronika, megújuló, alternatív energiák), Szegeden Biopolisz (egészségipari, környezetipari, agrárgazdasági biotechnológia), Pécsett az életminőség pólusa (kulturális és környezetipar), Győrött Autopolis (autóipar, gépgyártás, megújuló energiák), Székesfehérváron és Veszprémben IKT, mechatronika, logisztika, környezetipar. A magyar településhálózatban a nagyvárosok mellett a középvárosok tekinthetők a gazdasági fejlődés központjainak, amelyek meghatározó szerepet töltenek be a regionális központok és 44 RECHNITZER János: Az európai regionális politika és városfejlődés. In: Magyar Tudomány, 2007/06. pp

25 kisvárosok között. Számos középváros markáns, megyei szintű funkciókat lát el, idegenforgalmi, kulturális és tudásközpontként működik, esetenként jelentős vonzáskört kialakítva. Egyéb középvárosok térségi szerepe az Európai Unió bővítésével újjáéledhet. A kiegyensúlyozott és policentrikus városhálózat kialakításához elengedhetetlen a középvárosok kiegyensúlyozott fejlesztése. Jelenleg hazánkban ennek feltételei elsősorban az Alföldön hiányoznak. A kisvárosok szerepe kiemelkedő a rurális, gyakran periférikus helyzetű, elmaradott térségek dinamizálásában. A felzárkóztatást szolgálja e térségek településeinek a városhálózatra való felfűzése, egy új, integrált városvidék rendszer megteremtése. Itt a fejlesztés két fő iránya: egyrészt a központi funkcióik térségellátó és szervező szerepének növelése különös tekintettel a térségüknek nyújtott szolgáltatások fejlesztésére, illetve az elérhetőség javítása. A városfejlesztés mellett hangsúlyt kap a rurális térségek fejlesztése is. A vidékies térségek fejlesztése az egyes ágazati és regionális fejlesztéseken, valamint az agrár-vidékfejlesztésen átívelő, integrált beavatkozásokat igényel, ennek megfelelően a beavatkozások egy része az Európai Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Alapból valósulhat meg. A négy elmaradott régió felzárkóztatása mellett fontos, hogy a kistérségeknek (NUTS 4) és a nehezen elérhető perifériáknak is esélyt adjunk, hogy bekapcsolódhassanak az ország gazdasági-társadalmi vérkeringésébe. Ezeken a területeken a lakosság, különösen a képzett csoportok helyben tartása, a foglalkoztatás bővítése, a megfelelő életkörülmények infrastrukturális feltételeinek javítása és a közszolgáltatások jobb elérhetősége érdekében terveznek beavatkozásokat. Magyarországon vannak olyan országosan kiemelt, szerves egységet alkotó térségek, tájak, amelyek stratégiai fejlesztését és problémáinak kezelését nemzeti szintű egyeztetéssel, a statisztikai régiók összefogásával, azaz az operatív programok közötti koordinációval, komplex programként kell megoldani. Ilyen országosan kiemelt térség a Balaton, a Tisza és a Duna térsége. A turizmusfejlesztés sem maradhat ki a sorból. A turizmus kiemelt térségfejlesztő hatása miatt a területi felzárkózást is szolgálja. A helyi erőforrások felhasználása, munkahelymegtartó és munkahelyteremtő hatásai révén kedvező folyamatokat indíthat el 25

26 térségi szinten. A fejlesztésekkel összehangolhatók a gazdasági és társadalmi érdekek (termál és gyógyvízre alapuló, kulturális fejlesztések, világörökségek, nemzeti parkok megélénkítése, szervezet és emberi erőforrás fejlesztés, információs infrastruktúra kialakítása). A turisztikai fejlesztések elsősorban régióspecifikusan valósulnak meg, de a gazdaságfejlesztés programjai, így közvetve más operatív programok is kedvező hatásokat gyakorolnak rájuk (pl. közlekedési fejlesztések). Az egyik nagy cél tehát a területfejlesztés. Az egyes régiók operatív programjai ennek kívánnak megfelelni, ehhez dolgozzák ki a pályázatokat, ezekre kívánják fordítani a kapott támogatást. Hogy ez pontosan hogyan is valósul majd meg az egyes területeken, arról a 3. fejezetben olvashatunk majd A regionális politika magyar intézményrendszere Az Új Magyarország Fejlesztési Terv végrehajtására hazánkban is kiépítették az EU által előírt követelményeknek megfelelő intézményrendszert. Ebben a vezető szerepet a Kormány játssza, hiszen elfogadja a Nemzeti Stratégiai Referenciakeretet és az operatív programokat. Az Országgyűlés szerepe inkább a hosszú távú fejlesztési stratégiai dokumentumok elfogadására, az uniós források felhasználásának háttér-feltételeit biztosító törvények megalkotására korlátozódik. A Kormány munkáját két testület segíti: A Fejlesztéspolitikai Irányító Testület, melyet a 255/2006. (XII. 8.) Kormányrendelet hozott létre a fejlesztéspolitika területén hozandó kormányzati döntések megalapozott előkészítése céljából; és a Nemzeti Fejlesztési Tanács, melyet szintén a 255/2006. (XII. 8.) Kormányrendelet állított fel, méghozzá a fejlesztéspolitikai célok megvalósulásának nyomon követése céljából. Jelentős szerepet játszanak még a miniszterek az operatív programok kidolgozása során és végrehajtásuk közben, valamint az adott szakpolitika érvényesítése terén. Kiemelt szerepet játszik a gazdaságfejlesztésért felelős miniszter és a pénzügyminiszter. Az előbbi felügyelete alatt működik az Országos Területfejlesztési Tanács és a Regionális Területfejlesztési Tanácsok, valamint irányítja a Nemzeti Fejlesztési Ügynökséget. A pénzügyminiszter pedig 26

27 biztosítja az uniós források ellenőrzését, koordinálását, az ellenőrzési hatósági és az igazoló hatósági feladatok ellátását. Kulcsszerepet játszik még a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség, amely sajátos feladatokat lát el: - javaslatokat készít a kormány fejlesztéspolitikai elveire - elkészíti az ország átfogó fejlesztési tervét, valamint a nemzeti fejlesztési terveket, - szervezetén belül létrehozza az operatív programok irányító hatóságait, szervezi azok monitoring rendszerét, - koordinálja az uniós és a hazai források felhasználását, - ellátja a Kohéziós Alap irányító hatóságának feladatait, működteti az uniós források felhasználását dokumentáló számítógépes információs rendszert, az Egységes Monitoring Információs Rendszert (EMIR). 12. ábra: A Nemzeti Fejlesztési Ügynökség logója 45 Mindez azt jelenti, hogy Magyarországon egyetlen központi közigazgatási szerv, a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség látja el minden operatív program vonatkozásában az irányító hatóságra vonatkozó feladatokat. Ezzel szemben az igazoló hatóságra vonatkozó feladatokat a Nemzeti Programengengedélyező Iroda látja el. Ezeken túl, a tizenöt operatív program végrehajtását operatív programonként külön-külön szervezett Monitoring Bizottságok követik nyomon. 46 Ez az egyedi felállás egészen új, hiszen a Nemzeti Fejlesztési Terv hibáiból tanulva került átalakításra az intézményrendszer. Általában, és 2006 előtt nálunk is, az egyes programokért felelős hatóságok az adott ágazatért felelős minisztériumban kaptak helyet. Ennek megfelelően meglehetős önállósággal működtek. A központi akarat szinte teljesen hiányzott a rendszerből. Az uniós tagság első évét követően egyre inkább fogyni kezdett a pályázók és az őket képviselő politikusok türelme. Véget kellett vetni annak, hogy az egyes minisztériumok mind-mind eltérő pályázati rendszereket működtettek. Egyszerűsíteni, standardizálni és gyorsítani kellett. Bevezették a pályázóknak alanyi jogon nyújtott 30%-os előleget, és ezzel párhuzamosan jelentősen könnyítettek a biztosítéknyújtási feltételeken. Az TORMA András: Quo vadis európai regionális politika?(ii). u.o. pp

28 önkormányzatoknak, egyházaknak, civil szervezeteknek, és kisebb projektek esetén még a cégeknek sem kellett semmilyen vagyoni biztosítékot tenni től pedig megjelentek az automatikus, bíráló bizottság nélkül működő pályázatok, amelyeknél a projektek nem versenyeznek egymással: a támogatás egyetlen feltétele a belépési feltételek teljesítése. Ami az adminisztrációt illeti: egységesítették a pályázatok során használt űrlapokat, nyomtatványokat és a mögöttük meghúzódó információs rendszert. Ezzel párhuzamosan az irányító hatóságok visszavonultak az egyes projektek pénzügyi elszámolásainak ellenőrzésétől, és a program szintű tervezési és monitoring feladatokra koncentráltak. A pályáztatást teljes mértékben a minisztériumok háttérintézményeire bízták. Mindez nagymértékben gyorsította a pályázati és pénzügyi folyamatokat HEIL Péter: A szövetség kincsesládája, Az Európai Unió fejlesztési alapjai Magyarországon. In: Európai Tükör Különszám, március pp

29 3. FEJEZET A MAGYAR RÉGIÓK REGIONÁLIS OPERATÍV PROGRAMJAINAK ELEMZÉSE Ahogy azt az előző fejezetben már bemutattam, Magyarország területe nem homogén. Az ország egész területén találhatók fejlettebb városok és elmaradottabb térségek is, melyek igénylik a már meglévő fejlettségi szintjük további erősítését, vagy súlyos fejlődési gondjaik megoldását. Éppen ezt a célt szolgálja az európai regionális politika, s közösségi támogatás nyújtása révén próbál ehhez segítséget nyújtani. Az Új Magyarország Fejlesztési Terv 5. prioritása a területfejlesztés, melynek megvalósítására mind a hét magyar régió külön-külön kidolgozott egy-egy operatív programot. Ezek a programok a közösségi támogatási összeg egy meghatározott hányadát használják fel, de nem képezik konkrétan az ÚMFT részét. A helyi adottságok kihasználása egészen más feladatokat jelent a különböző térségekben és a régiókban. Ezért fontos, hogy az EU-tól infrastrukturális fejlesztésre érkező források felhasználását a Kormány a régiók felelősségébe utalja. Ezt az összeget a régiók az általuk kidolgozott regionális operatív programok végrehajtására használhatják fel. Az önálló programok kidolgozása és végrehajtása biztosítja, hogy a civil szervezetekkel és a lakossággal egyeztetett kezdeményezések megvalósuljanak. A regionális operatív programokban megjelenített fejlesztési feladatokat és forrásokat ugyanakkor kiegészítik az ágazati operatív programok keretében megvalósuló fejlesztések. Emiatt fontos, hogy az ágazati programok is megjelöljék, hogy intézkedéseik során miként veszik figyelembe a területi sajátosságokat. A területfejlesztési szakma felelőssége, hogy az egyes ágazati szakpolitikákban és programokban is megjelenjenek a területpolitika célok. 48 Ebben a fejezetben azokat a megállapításokat, következtetéseket szeretném bemutatni, amelyekre a hét regionális operatív program összehasonlító elemzése során jutottam. 48 Dr. Cs. PAVISA Anna KOVÁCS-NAGY Rita: A régiók egyenrangú részvétele In: Falu Város Régió 2006/4. szám pp.20 29

30 3.1. A regionális operatív programok szerkezete Minden egyes regionális operatív program 49 (ROP) terjedelmileg egy kb oldalból álló dokumentumot jelent. Szerkezetük azonos, ugyanarra a vázra épülnek fel, a különbség csupán a vázat kitöltő tartalomban rejlik, hiszen mindegyik az adott régió sajátosságait tartalmazza. A ROP címlapját minden esetben az operatív program megnevezése (és hivatkozási száma, azaz a CCI-szám) és egy, az adott régió Magyarországon való elhelyezkedését szemléltető kép tölti meg. Ezután következik a tartalomjegyzék, majd a dokumentum érdemi része, végül a mellékletek. A programok a következő főbb pontok jellemzéséből épülnek fel: vezetői összefoglaló, mely bevezetésként rövid áttekintést nyújt a kitűzött célokról, a megvalósítandó fejlesztésekről és a tervezett stratégiáról, továbbá egy táblázatban összefoglalja a kapott támogatás prioritások szerinti elosztását; helyzetelemzés, amely rendkívül részletesen értékeli az adott régió helyzetét figyelembe véve többek között a földrajzi elhelyezkedést, a gazdasági folyamatokat, a település-szerkezetet, a lakosságot, a közszolgáltatások helyzetét (oktatás, egészségügy, szociális ellátások, stb.), a közlekedési infrastruktúrát, a turisztikai sajátosságokat és a környezet állapotát; SWOT elemzés, mely tulajdonképpen egy táblázatban foglalja össze a régió gyengeségeit és erősségeit, lehetőségeit és veszélyeit; a célok és fejlesztési stratégia cím alatti résznek a legfontosabb tartalmi elemei a következők: a régió átfogó, vagyis hosszú távú célja egy mondatban összefoglalva, majd ennek felbontása specifikus célokra (átlagosan 2-5 db ilyen célt neveznek meg a programok), a specifikus célok pedig tovább tagolódnak prioritásokra, prioritási tengelyekre. Az olvasó itt már részletes tájékoztatást kap a régió konkrét céljairól és az azok megvalósulását elősegítő tervezett beavatkozásokról; a tervezett beavatkozások kifejtése még részletesebbé válik a prioritási tengelyek és intézkedések pont alatt; ezt követően egy táblázat szemlélteti a pénzügyi terv-et; végül a dokumentumot a mellékletek előtt az operatív program végrehajtásra vonatkozó rendelkezései zárják, melyekben bemutatásra kerül az értékelés, pénzügyi irányítás és ellenőrzés folyamata. 49 A programokhoz bárki hozzáférhet a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség honlapján: 30