DARWIN SZELLEME A fajok eredete mai változatban

Átírás

1 DARWIN SZELLEME

2

3 Steve Jones DARWIN SZELLEME A fajok eredete mai változatban Fordította Gyárfás Vera és Orosz István TYPOTEX Budapest, 2003

4 Az evolúciós gondolat sorozat Sorozatszerkesztő: Kampis György Amű eredeti címe: Almost Like a Whale. The Origin of Species Updates Ez a könyv az illetékes kuratórium döntése alapján az Oktatási Minisztérium támogatásával a Felsőoktatási Pályázatok Irodája által lebonyolított Tankönyvtámogatási Program keretében jelent meg. A könyv megjelenését támogatta: c Steve Jones, 1999 c Hungarian Translation Gyárfás Vera, Orosz István, Typotex; 2003 ISBN ISSN Kedves Olvasó! Önre gondoltunk, amikor a könyv előkészítésén munkálkodtunk. Kapcsolatunkat szorosabbra fűzhetjük, ha belép a Typoklubba, ahonnan értesülhet új kiadványainkról, akcióinkról, programjainkról, és amelyet a címen érhet el. Honlapunkon megtalálhatja az egyes könyvekhez tartozó hibajegyzéket is, mert sajnos hibák olykor előfordulnak. Kiadja a Typotex Kft. Elektronikus Kiadó, az 1795-ben alapított Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesületének tagja. Felelős kiadó: Votisky Zsuzsa Kontrollszerkesztő: Huszár Tamás Műszaki szerkesztő: Gerner József Borítóterv: Tóth Norbert Terjedelem: 30,77 (A/5) ív Készült a Dabas Jegyzet Kft. nyomdájában Felelős vezető: Marosi Attila

5 Alex és Anna Trenchnek

6

7 TARTALOM Történeti vázlat a fajok eredetére vonatkozó nézetek fejlődéséről 9 A fajok eredetéről bevezetés A háziasítás során végbemenő változások A természetben végbemenő változások A létért folyó küzdelem Természetes kiválasztás A változás törvényei Az elmélet nehézségei Az ösztönről Hibridizáció A geológiai adatok hiányosságáról Az élőlények földtörténeti sora A fajok földrajzi elterjedése A fajok földrajzi elterjedése folytatás Az élőlények egymás közti viszonyai. Morfológia. Embriológia. Csökevényes szervek 327 Közjáték Összefoglalás és befejezés 385 Ajánlott irodalom 413 Mutató 425

8 Hogy én milyen tökkelütött vagyok, hogy nem gondoltam erre! T. H. HUXLEY A fajok eredetének olvasása közben Ha az ember bizonyossággal kezdi, kétségek között végzi; de ha megnyugszik abban, hogy kétségek között kezdje, akkor végül bizonyosságokhoz fog jutni. BACON: The Advancement of Learning

9 TÖRTÉNETI VÁZLAT A FAJOK EREDETÉRE VONATKOZÓ NÉZETEK FEJLŐDÉSÉRŐL Az egész angol költészet legrosszabb sorai közül kettőt John Hookham Frere vetett papírra 1799-ben: A tollas faj szeli az eget libegve Nem úgy a makréla, még kevésbé a medve! De bármilyen rossz ez a vers, van erkölcsi mondanivalója. A sorok Hookham Frere-nek Az ember fejlődése; anti-jakobinus vers című, némileg mellőzött költeményéből valók. A madár, a medve, a hal politikai üzenetet hordoz: a dolgok olyanok, amilyenek, és ostoba dolog megváltoztatni őket. A francia forradalom megzavarta az isteni rendet: meghirdetni az emberi jogokat éppoly abszurd, mint azt mondani, hogy a makréla vagy a medve tud repülni. Íme két részlet a hatvan évvel később megjelent A fajok eredetéből:...az is elképzelhető, hogy a repülőhalak, amelyek ma csapdosó mellúszóik segítségével enyhén emelkedve és fordulva messzire siklanak a levegőben, tökéletes szárnyas állatokká válhattak volna. Ha ez bekövetkezett volna, ki gondolna most arra, hogy ezek a szárnyas állatok egy korai átmeneti állapotban a nyílt tenger lakói voltak, és hogy kezdetleges repülőszerveiket, ahogy ma tudjuk, kizárólag arra használták, hogy a ragadozó halak elől meneküljenek? 1 Észak-Amerikában Hearne megfigyelte, hogy a feketemedve órák hosszat úszott tátott szájjal, és bálna módjára fogta a vízirovarokat.... /elméletem szerint/ azt várnánk, hogy az ilyen egyedek alkalmanként új fajokat hoznak létre, amelyek rendellenes életmódot folytatnak, felépítésük pedig kisebb vagy nagyobb mértékben eltér az eredeti típusétól. 2 1 Charles Darwin: A fajok eredete. Második javított kiadás. Typotex, 2001, 152. o. Kampis György fordítása 2 uo o.

10 10 Darwin szelleme Ezt mondja Darwin arról, mikre lehet képes az evolúció. Jóllehet eddig még nem hozott létre bálna-medvét, amelyik a vízirovarokat kedveli, de megtehetné. Hiszen olyan valószínűtlen lényeket már létrehozott, mint a levegőben sikló hal. Az életnek az az elképzelése, hogy egyszer s mindenkorra rögzített az isteni akaratban, kimúlt. Ehelyett, itt van nekünk a szüntelen változás. Darwin föllépése előtt a természettudósok nagy többsége úgy vélte, hogy a fajok megváltoztathatatlan teremtmények, s megalkotásuk egyesével, külön-külön történt. Ma viszont mindenki (vagy legalábbis mindazok, akik nem határozták el előre, hogy nem hisznek benne) elfogadja Darwinnak azt az elméletét, hogy a fajok módosulásokon esnek át, és hogy korábbi változatok leszármazottai. A legtöbb ember, ha megkérdeznék, nehezen tudná ezt megindokolni. Mindannyian tudjuk, hogy az ember és a csimpánz rokonok, és hogy a növények, állatok és minden egyéb egyetlen közös őstől származik. A létért folytatott küzdelem, a legerősebb fönnmaradása és a fajok eredete a legközönségesebb hétköznapi bölcsességek közé tartozik. Az evolúció megtörtént: sőt, 1996-ban ezt még a pápa is elfogadta (persze csak azt ismerte el, hogy az új ismeretek elvezetnek bennünket annak fölismeréséhez, hogy az evolúció több, mint hipotézis ). Mindez olyan, mint Galilei és a föld mozgása a nap körül. Tudjuk, hogy igaza volt, de mire alapozta elméletét? A Vatikánnal folytatott vitájában miért suttogta (egyesek szerint), hogy eppur si muove, és mégis mozog? Csúcstechnológia hiányában bizonyítéka áttételes volt. A vándorló csillagok a bolygók mozgására hivatkozott a távoli űrben álló testek hátteréhez képest. Ez a szabályos mozgás csak akkor értelmezhető, ha maga a Föld is bolygó, nem pedig mozdulatlan égitest, amely körül az egész égbolt forog. Ezt az érvelést azonban, bármely meggyőző legyen is, a Galilei elméletében hívők legtöbbje nem ismeri. Az evolúcióval is nagyjából ez a helyzet. Noha a fogalom éppoly egyszerű, mint a naprendszeré, mégsem ad nyilvánvaló magyarázatot a világ működésére. A józan ész azt mondja nekünk, hogy az élet akárcsak a Nap önmaga körül forog. Ezzel az elképzeléssel csak egy baj van: az, hogy téves. Aműholdak óta immár lehetetlen a világegyetem struktúráját tagadni. Hasonlóképpen, a gének győzedelmes bizonyítékai annak, hogy van evolúció. Darwin elmélete a közös leszármazásról ugyanazt teszi a

11 Történeti vázlat a fajok eredetére vonatkozó nézetek fejlődéséről 11 biológiában, mint amit Galilei tett a bolygókutatásban. Elképzeléseit az átlagolvasó számára írott könyvben fejtette ki, amelyből az embernek önmagáról kialakított nézetét gyökeresen megváltoztató, egyedülálló bestseller lett. Az 1859-ben megfogalmazott elmélet még ma is az a cement, amely megköti a jelen csodálatos felfedezéseit. A fajok eredete minden kétséget kizárólag az évezred könyve. Sehol máshol nem fogalmazták meg jobban az evolúció mellett szóló érveket. Darwin egyetlen hosszú okfejtésnek nevezte könyvét, s a modern biológusok ezzel készséggel egyetértenek. Ha elolvassuk Darwin négyszáz oldalát, elképesztőnek fogjuk találni, hogy az érvelésbe azonnal milyen jól beleillik minden új felfedezés, amint csak megjelenik. A mű logikája A fajok eredete megírása óta semmit nem veszített lebilincselő erejéből. A benne szereplő tények azonban immár másfélszáz évesek, és számos hézag mutatkozik közöttük, amelyek betöltése nélkül az elméletet nem tekinthetnénk teljesen bizonyítottnak. Mára azonban az összes vagy csaknem az összes ilyen hézag kitöltése megtörtént. Könyvem a mai ismereteink szintjére hozza Darwint. Benne kísérletet tettem A fajok eredete újraírására, már amennyire ez lehetséges. Szerkezetileg követem felépítését a háziállatoktól a fossziliákig, a méhkasoktól a Galapagosszigetekig, de az én Nagy Tényeim (Darwin egyik kedvenc kifejezése) a huszadik század végéről származnak. A Darwin szelleme Charles Darwin gondolatait a legújabb tudományos eredmények fényében igyekszik értelmezni. Az evolúció elmélete egységesíti a biológiát, mely évezredes fejlődése végéhez közeledik. A biológia ma már több, mint tudomány, hiszen megállapításait akarva-akaratlanul a közgazdaságtanban, a politikában, a történelemtudományban, a művészetekben és másutt is előszeretettel alkalmazzák. Egyetlen iskolázott ember sem engedheti meg magának, hogy ne vegyen tudomást róluk; és erre nem is lehet semmiféle mentség, hiszen Darwin történetének fejezeteit oly ragyogóan mesélik el azok a remek könyvek, amelyek az átlagolvasó számára az elmélet különböző oldalait hozzáférhetővé teszik. De ezek között nincs olyan, amelyik az egész történetet előadná; nincs az evolúciós biológiát a maga teljes mélységében és rendkívüli változatosságában bemutató modern munka, amely az átlagolvasóhoz szólna. A fajok eredetének újraírása persze olyan vállalkozás, amelybe a legtöbb biológus nem merne belevágni,

12 12 Darwin szelleme de legyen bármilyen merész (és sok szempontból reménytelen) feladat, mégis megpróbálkoztam vele. Ha ezért mentegetőzésnek van helye, akkor ezennel megteszem. Feladatom teljesítése során azt volt a legnehezebb eldöntenem, hogy mit hagyjak ki. A fajok eredete a modern biológia, de sok tekintetben a modern geológia és pszichológia alapköve is. Megkíséreltem visszatükrözni mindezeket a tartományokat, ám kétségtelen, hogy ez nem sikerült maradéktalanul. Könyvem Darwin logikáját a mai fölfedezések megvilágítására igyekszik alkalmazni. Nem az evolúciós elméletek története; nem is Darwin vagy a növények és az állatok életrajza, hanem reményeim szerint olyan okfejtés, amely meg fogja győzni olvasóimat az evolúció igazságáról. Hogy megtartsam a választott keretek között (művem ugyanolyan hosszú, mint az eredeti, és nagyjából az egyes fejezetek is ugyanúgy aránylanak egymáshoz) válogatnom kellett, és bizonyos témákat elhagynom mások kedvéért. Aszerint döntöttem egyes témák felvétele mellett, hogy Darwin klasszikus művében előfordulnak-e. Ettől csak kivételes esetekben tértem el. A fajok eredetében mindössze egyetlen lényegbevágó mondat található az emberről ( Fény derül majd az ember eredetére és történetére is. 3 ), viszont ma már oly sokat tudunk múltunkról, hogy az utolsó fejezetet ennek a témának szenteltem. Számos témát Darwin maga zár ki. Könyve éppúgy nem foglalkozik az elsődleges értelmi funkciók keletkezésével, mint magának az életnek a kialakulásával. Az élet és a tudat keletkezését tehát én sem tárgyalom; továbbá tartózkodom az elmélet esetlegesen meglévő erkölcsi vonatkozásainak elemzésétől is. Önhittség lenne könyvemet többnek föltüntetni, mint az eredeti puszta árnyékának, tartalmában és formájában egyaránt. A fajok eredete a tényirodalom csúcsát képviseli. Darwin jól írt, mert remekműveket olvasott. Egyetlen nyáron naplójának tanúsága szerint a következő művekkel szórakoztatta magát: Hamlet, Othello, Mansfield park, Értelem és érzelem, Boswell: Utazás a Hebridákon, azezeregyéjszaka meséi és Robinson Crusoe. Prózája olyan, mint egy viktoriánus vidéki udvarház. Magabiztosságot sugároz, bármely irányból nézzük is, akár pedig irodalomnak, akár önéletrajznak, akár tudományos remekműnek tekintjük. 3 uo. 430 o.

13 Történeti vázlat a fajok eredetére vonatkozó nézetek fejlődéséről 13 Hasonlítsuk össze Darwin beszámolóját arról, amikor először megpillantotta a Galapagos-szigeteket, Herman Melville hasonló leírásával, akinek The Encantadas (a Galapagos-szigetek másik neve) című könyve 1854-ben jelent meg. Darwin leírása eleven és közvetlen: Reggel (17- én) Chatham szigetén szállottunk partra, mely épp úgy, mint a többiek, szelíd, gömbölyű körvonalakkal emelkedik ki, itt-ott elszórt domboktól egykori kráterek maradványaitól megszakítva. Első megpillantásukkor nem éppen csábító hatásúak. Fekete bazaltlávából álló szakadékos terület, szeszélyesen fölhullámozva, a nagy hasadékoktól átszelve, mindenütt elsatnyult, napégette bokrokkal födve, melyek alig mutatják az élet jeleit. A száraz és kiaszott, a déli nap által sütött fölület oly nyomasztóvá és izzóvá tette a levegőt, mint egy kályhában: sőt azt hittük, hogy a bokroknak van ily rossz szaguk. 4 Melville viszont halovány: De az Idumea és a Sark fölé megközelíthetetlen magányosságban kivetett Encantadast sújtó különös átok, hogy a változás soha nem ér el hozzájuk; sem az évszakok, sem a gondok váltakozása. Átszeli őket az Egyenlítő, nem ismerik tehát az őszt, nem ismerik a tavaszt; s mivel máris csupán annyi maradt belőlük, amennyit a nap tüzes sugarai meghagytak, így még a pusztulás sem igen dolgozhat rajtuk tovább. A záporok a sivatagokat is fölfrissítik néha, de ezeken a szigeteken soha nem esik az eső. Mint a szíriai tökök kitéve a napra, ezek a szigetek is szétrepedeztek az örökös aszályban a hevesen tüzelő égbolt alatt. Senki nem tudná utánozni Darwin nyelvét. Magam sem próbálkoztam meg ezzel (jóllehet elemeltem egy-egy mondatát, abban a reményben, hogy ezzel javíthatom könyvem stílusát). Szerettem volna megmutatni, hogy miért érdemes A fajok eredetét eredetiben olvasni, ezért beiktattam összefoglalásait (ahol vannak, vagyis könyve negyedik fejezetétől kezdődően), a fejezetek általa készített tartalomjegyzékét, valamint a könyvet záró Összefoglalás és befejezés -t. Lehetséges volna Borges figurájához hasonlóan, aki szóról-szóra újra leírta a Don Quijotét, hogy A fajok eredetének minden mondatát változatlanul olvassuk a modern kontextusban, azt remélvén, hogy ily módon a 19. században ismeretlen értelmezésekhez jutunk. Magam azonban nem így jártam el. Noha az okfejtés szerkezetét változatlanul 4 Charles Darwin: Egy természettudós utazása a Föld körül. Révai, II. köt. 118.o. Fülöp Zsigmond fordítása

14 14 Darwin szelleme hagytam és a fejezetek is ugyanabban a sorrendben követik egymást, Darwin remekművét állványzatnak tekintem, nem pedig kényszerzubbonynak. Az evolúció poszt-modern felfogásáról van itt szó, ennek minden előnyével és hátrányával. Szerkezete korábbi időből származik, építőelemei azonban mai anyagok. A fajok eredete ezt is meg kell mondanunk a legnagyobb viktoriánus komolysággal íródott, s sehol nem teszi meg a legkisebb engedményt sem, hogy szórakoztatóbb legyen. Ezekben a csipkelődőbb időkben én viszont engedtem a kísértésnek, hogy a tudományos prózát az evolúció, illetve az evolúciót tanulmányozó tudósok furcsa történetéből vett mesékkel ellensúlyozzam. Az evolúció tanulmányozóinak még egy másfajta veszéllyel is szembe kell nézniük. Boris Vian misztikus regényében, a Tajtékos napokban szerepel egy figura, aki egész életét Jean-Paul Sartre megkövült hányadékának szenteli. A biológusoknak (akárcsak a marxistáknak) szintén megvan ez a kevéssé elegáns szokásuk. Mire is gondolhatott itt pontosan a mester? kérdezik. Elképzelhető, hogy esetleg tévedett, avagy a leghalványabb utalás erre már eretnekségszámba menű bűn? A szent szövegek értelmezésének megvan a maga gyönyörűsége. Magam igyekeztem ebbe nem beleesni. Darwin életrajza minden más tudósénál jobban ismert, és ebből az unalmas és néha arrogáns fajtából érdekességével és szerénységével tűnik ki. De családja is különlegesnek tekinthető. Nagyapja, Erasmus hősi rigmusokban jelentette meg saját evolúcióelméletét, és szerepel a Frankensteinben is: A történetünk alapjául szolgáló eseményt dr. Darwin és más német fiziológus szakírók nem tartják teljesen elképzelhetetlennek. A Lunatick csoporthoz tartozott, olyan tagok mellett, mint Joseph Priestly és Josiah Wedgwood. Amikor éppen nem az oxigén felfedezésével vagy az ipar angliai meghonosításával foglalkoztak, akkor olyan gépet szerkesztettek, amely képes volt elmondani a Miatyánkot, a Hiszekegyet és a Tízparancsolatot a nép nyelvén. Charles apja, Robert Darwin orvos volt, aki intenzíven érintkezett az arisztokrácia tagjaival (és pénzt kölcsönzött nekik), Charles unokája, Bernard pedig a golfjátékban képviselte az angol színeket. Könyvem Darwin tudományáról, a biológia szívéről szól. Gyökerei a múltba nyúlnak, de ez a kulcs a jelenhez is. Szó esik benne az AIDS vírusról és a kék bálnáról, a cirkuszi kutyamutatványokról és a Csendes-óceánon úszó szemétről. Azt mondják, Milton volt az utolsó

15 Történeti vázlat a fajok eredetére vonatkozó nézetek fejlődéséről 15 ember, aki mindent tudott (vagy mindenről eleget tudott ahhoz, hogy határozottan nyilatkozni tudjon bármely témában). Darwin volt az utolsó biológus, aki ugyanezt állíthatta magáról. Azt mondta magáról, hogy elméje olyan gép, amely általános törvényeket képes kidarálni tények nagy tömegéből. A fajok eredete című kivonat alapjául szolgáló kézirat több száz könyvre és értekezésre hivatkozik, köztük A vidéki udvarház kertészének és a vidéki gentlemannek a kézikönyvére, az Indiai Sportközlönyre és a Londoni Királyi Társaság Filozófiai Közleményeire. Charles Darwin rengeteg szakértőnek és amatőrnek írt felvilágosításért, és az így kapott információkat beleszőtte gondolatmenetébe. Ma már senki nem lenne erre képes. Olyan hatalmas a mai tudásanyag, hogy ma már a biológiának sincsenek Miltonjai, nincs senki, aki oly mértékben átlátná ezt a tudományt, hogy bármely szakterületen dolgozó kollégával vitába tudjon bocsájtkozni. Az evolúció megértéséhez annyira szerteágazó érdeklődésre van szükség, hogy lehetetlen az egészet átfogni. Ez a modern tudomány öröme és tragédiája. Mivel ma már oly sokat tudunk az élet működéséről, az evolúció a kivételek tudománya lett. Túlságosan fárasztó lenne számba venni a témát felemésztő részletekről folytatott dühödt vitákat (bár ennek mellőzése garantálni fogja, hogy minden biológus fog valami kivetnivalót találni könyvemben). De bárhogyan legyen is, és bármily elkeseredettek legyenek is a viták, nincs olyan tudós, aki tagadná A fajok eredetének központi igazságát, a módosulásokon keresztül történő leszármazás eszméjét. Darwin még nem volt ilyen kényelmes helyzetben. Olyan közönséget kellett meggyőznie, amelynek még az is idegenül hangzott, hogy az élet változhat, és hogy minden élőlény származása közös. De sikerült legyőznie a heves ellenállást. Nem kisebb tekintély, mint a Daily Telegraph arra hívta föl olvasóit, hogy a választásokon szavazzanak ellene annak a képviselőjelöltnek, aki kedvező ismertetést írt A fajok eredetéről, John Ruskin pedig, aki nyilvánosan elítélte Darwin mocskos heraldikáját, a következő kijelentésre ragadtatta magát a geológiáról: Azok a borzasztó Kalapácsosok! Minden bibliai kádencia végén hallom a kopogásukat. Darwin korát megelőzően is fogalmaztak meg elképzeléseket az evolúcióról, de ő volt az első, aki nem csak a mechanizmust mutatta be, hanem a működésére vonatkozó bizonyítékokat is elénk tárta. Annak ellenére, hogy húsz esztendőt töltött a bizonyítékok gyűjtésével, Darwin olyannyira tisztában volt elméletének hézagaival, hogy

16 16 Darwin szelleme nem sokon múlott, hogy egyáltalán publikálta művét. Könyve tele van mentegetőzésekkel. Mindenkinél jobban érzem, mennyire szükséges, hogy később a megfelelő hivatkozásokkal együtt minden olyan tényt közzétegyek, amire a következtetéseimet alapoztam; egy későbbi munkámban éppen ezt remélem megtenni.... Kifogástalan eredményhez csak a kérdés mindkét oldalát támogató valamennyi tény és érv teljes kifejtésével és értékelésével juthatunk, de ez itt lehetetlen.... sajnos arra kényszerülök, hogy ezt a kérdést túlságosan is röviden érintsem csupán; megfelelő tárgyalása csak a tények hosszú jegyzékének megadásával volna lehetséges. 5 A mai olvasó bizonyos megkönnyebbülést érezhet, hogy a beígért könyv sosem jelent meg. A szerencsés véletlen úgy hozta, hogy Darwint eszméi összefoglalásának publikálására kényszerítette Alfred Russel Wallace levele, amely hasonló elképzelést fogalmazott meg. Az evolúció elkerülhetetlen. A reprodukció hibáin nyugszik. A leszármazás mindig módosulással jár, mert semmilyen másolat, legyen az festményé vagy géné, nem lehet tökéletesen pontos. Az információ nem adható át veszteség nélkül, és a másolat másolata a maga részéről még kevésbé tökéletes, mint az előző lépcsőfok. Az eredeti újra- és újra megismétlődő reprodukciója egyet jelent valami újnak a kifejlesztésével. Ami bekerült a folyamatba, az a leszármazás, a biológiai változás nyersanyagának hibáitól átalakítva bukkan föl ismét. Ezt a nyersanyagot a természetes kiválasztás változtatja nemesfémmé, ebben a kohóban mennek át a tűzpróbán a különböző változatok. Az élet küzdelem. Amint több ember születik, mint amennyi képes életben maradni, egyetlen gabonaszem a mérlegen fogja eldönteni, hogy ki marad életben és ki fog meghalni. A lehető legkisebb előny az egyik élőlény javára bármely életkorban vagy bármelyik évszakban a többi élőlénnyel szemben, akik a vetélytársai, kibillenti a mérleget. A természetes kiválasztás ilyen egyszerű. Az örökölt különbségeket viszi tovább a szaporodás során. Ha az egyik változat jobban szaporodik, mint a többi, akkor uralkodóvá válik, és végül az életnek egy új formája egy új faj keletkezik. Az evolúciót a leszármazás hibái hajtják. A másolás eltérő képessége a természetes kiválasztás pedig megszabja irányát. A természet nem a szépséget, az erőt, vagy az erőszakot részesíti előnyben; csupán arra 5 A fajok eredete o.

17 Történeti vázlat a fajok eredetére vonatkozó nézetek fejlődéséről 17 képes, hogy azoknak a fajoknak biztosítson teret, amelyek a legjobban tudnak szaporodni. Jóllehet egyaránt képes létrehozni a leggyönyörűbb és a legvisszataszítóbb lényeket, semmi titokzatos nincs Darwin gépezetében: genetika plusz idő ennyi az egész. Darwin saját legfőbb gyengesége abban állt, hogy nem tudta megérteni, ami ma már oly egyszerűnek tűnik ben az öröklődést illetően éppoly általános volt a tudatlanság, mint az azt megelőző ezer évben ban Godalming városka lakója, Mary Toft terhessége alatt látott egy nyulat. Ezek után állította Mary kis nyusziknak adott életet. Az első tucat után I. György elküldte udvari anatómusát, hogy vizsgálja meg az asszonyt. A Short Narrative of an Extraordinary Delivery of Rabbets (Nyulak világrahozásának rendkívüli története röviden) című munkájában az anatómus megerősítette a történet igazságát, és azt állította, hogy az állatok leugráltak az asszony méhkürtjén. Mary Toftról aztán hamarosan kiderítették, hogy csaló (Pope balladát írt róla, Hogarth pedig lerajzolta). Darwin annak ellenére, hogy tiszteletreméltó erőfeszítéseket tett az ilyesfajta koholmányok meghaladására maga sem látott tisztán ebben a kérdésben ban Gregor Mendel végre rájött a dolog nyitjára; munkáját világosságának és eleganciájának köszönhetően még az Encyclopaedia Britannica is megemlíti. Darwin viszont nem olvasta. Amű jelentőségét csak a 20. század első éveiben ismerték föl. Darwinnak megvolt a maga zavaros magyarázata, amely részint a vérben lévő szubsztanciák keveredésének elképzelésén nyugodott. Hamar rájött, hogy a magyarázat hibás. Ha az átöröklés feloldódáson keresztül történik, akkor ez oda vezet, hogy bármilyen hasznos tulajdonság fokozatosan elhalványul, ahogy a nemzedékek váltják egymást. Lassan megszűnik a családfák közötti különbség és az evolúció megáll. Darwin sokat törte a fejét a problémán, de nyugtalanságra nem volt oka. A DNS nyelve digitális, nem pedig analóg, az átöröklés pedig nem folyadékon, hanem részecskéken géneken keresztül történik, amelyek bármikor változatlanul előhívhatóak. Még a legkisebb fejlődés is összegeződhet az évek során. A genetika megmentette A fajok eredetét, és segítségével átalakult az evolúció tudománya. Központi kérdését hogy a változatokból miként jönnek létre a fajok ma már Mendel fogalmai szerint képesek vagyunk megválaszolni. A mai biológusok szemében a fajok génköztársaságok, amelyeket nemi határok választanak el szomszédaiktól. Bármilyen kedvező változás a

18 18 Darwin szelleme DNS-ben annak a képességnek a kialakulása, hogy fele annyi élelmen is megéljen a faj, vagy hogy kétszer annyi utódot hozzon a világra általánossá lesz az egész köztársaságban, de soha nem terjed át a szomszéd államra. Persze nem mindig tudjuk a fajokat a gének alapján meghatározni, mert közülük egyesek éppen átmenőben vannak saját identitásuk felé, és mert a térbeli távolság megakaszthatja a nemi életet az azonos fajhoz tartozó egyedek között is. De ezzel együtt is, az eredet genetikus magyarázata a legfontosabb építőköve annak a hídnak, amely átíveli az átöröklés és az evolúció tudományai közötti ősi szakadékot. Darwin azt állította, hogy a világ változatossága nem elfeledett katasztrófáknak köszönhető, hanem ma is megfigyelhető folyamatoknak. Számára a jelen volt a múlt kulcsa. Azt a meggyőződést alakította ki benne, hogy az evolúciót a természetes kiválasztás egyszerű, lassú és erőteljes mechanizmusa hajtja. Minthogy pedig ez a mechanizmus az egymást követő apró és kedvező változások fölhalmozásán keresztül működik, ezért nem tud nagy vagy hirtelen módosulásokat produkálni; csak igen kicsi és lassú lépéseken keresztül érvényesül. Mi korlátozhatná mármost tette föl a kérdést ezt a hatóerőt, amely hosszú korszakokon át fejti ki hatását, és szigorúan megvizsgálja minden élőlény egész fölépítését, szerkezetét és szokásait, elfogadván a jó és elvetvén a rossz megoldásokat? Ha pedig a természetnek ilyen gépezet áll rendelkezésére, akkor nincs semmi oka a nagy ugrásokra. A geológia arról győzte meg Darwint, szükségtelen ősi kataklizmákra hivatkozni legyenek azok bibliai özönvizek vagy hatalmas földrengések, hogy a föld alakváltozásait megmagyarázzuk. Egy csermely, ha van elég ideje, képes óriási völgyeket vájni, és egy sekély tenger, amint kiszárad, képes ezer mérföldes síkságot létrehozni. Vajon nem formálódhatotte maga az élet is ilyen módon? Ha a tájkép átalakulhat lassú változásokon keresztül, akkor az eleven hús még inkább. A Teremtés óta változatlan világegyetem eszméje kilehelte lelkét. Ez a meggyőződés a biológiát, ami addig véletlenszerű tények halmazából állott, rendszeres tudássá tette. De egy ilyen igénnyel föllépő elmélet természetszerűleg kihívja maga ellen a kritikát. Így történt ez 1859-ben és azóta is folyamatosan így történik. A fajok eredete két dolgot egyesít magában: az egyik az evolúció eszméjének bátor megfogalmazása, a másik pedig az evolúció tényleges megvalósulása mellett szóló érvek és tények fölsorakoztatása. Nagy

19 Történeti vázlat a fajok eredetére vonatkozó nézetek fejlődéséről 19 mennyiségű bizonyítékot tár elénk, ami az evolúció tényét és működési mechanizmusát lenyűgöző erővel támasztja alá. Öreg korában, amikor szembe kellett néznie kellemetlen fölfedezések egész sorával, Darwin árnyalta elméletét. Könyvem egyik fejezetének címe ironikus. A mintha bálna volna kifejezés A fajok eredetének hatodik kiadásából származik, amely 1872-ben jelent meg ben Darwin még magabiztosabb, leviatánja még zabolátlan: Nem látok semmi nehézséget abban, hogy a medvék fajtája a természetes kiválasztás következményeként felépítésében és szokásaiban jobban alkalmazkodik a vízi élethez, és egyre nagyobb szájat fejleszt ki, amíg létre nem jön egy olyan hatalmas élőlény, mint a bálna. Könyvem igyekszik követni az első kiadás világosságát, de az a megszorító szinte a biológia leglényegét fejezi ki. Az evolúció ténye túlélte a kritikákat. Tánc az idő zenéjére, amely mindenkit egyesít, aki beáll táncolni. Témája bonyolultabb, mint ahogy az egykor látszott. A darwinizmust sokszor a természetes kiválasztás melódiájára lejtett méltóságteljes keringőként jellemzik. Ez kevéssé méltányos a szerzővel szemben. Darwin maga is látta, hogy a módosulásokkal együttjáró átöröklés nagyon sokféleképpen történhet. A véletlenen múlhat, hogy éppen milyen növények és állatok kerülnek egy lakatlan szigetre, és bizonyos változatok fluktuáló elemként maradhatnak fönn, elterjedhetnek, de el is veszhetnek a véletlen szeszélye folytán. Arról azonban meg volt győződve, hogy a természetes kiválasztás a módosulás fő eszköze. Számára a fajok napnál világosabban csupán változatok voltak, egyetlen lépést jelentettek abban a lassú folyamatban, amely egyesíti a biológiát. Darwin nagyszerű eszméje az élet mint sikeres tévedések sorozata egyszerű; voltaképpen olyannyira egyszerű, hogy szinte elképzelhetetlennek tűnik, hogy mégis ilyen bonyolult dolgokat tudott létrehozni. Ellenfelei ma is azt hangoztatják bizonyítékok nélkül, hogy az evolúció olyan vak, hogy soha nem tudta volna létrehozni a szemet, és hogy az élet misztériumának (vagy legalábbis az embernek) a megmagyarázásához a tudomány világán túli, misztikus erőkre van szükségünk. Az ilyen állításokat könnyű félresöpörni, de tekintélyes árnyuk széles körben szétterül. Jóllehet valamennyi biológus elfogadja az evolúció eszméjének igazságát, egyesek közülük szinte megszállottan igyekeznek azt túlbonyolítani. Darwin elméletét már számtalanszor kiigazították, de ez ritkán vált az elmélet előnyére. Az a két tétel, hogy a természetes kiválasztás az

20 20 Darwin szelleme evolúció egyedüli motorja, illetve hogy minden változás fokozatos, talán valóban túl egyszerű. Amikor szembesült az 1850-es években fölfedezett tényekkel, Darwin arról panaszkodott, hogy olyan óriási nehézségeket jelentenek számomra, hogy máig csak a legnagyobb meghökkenéssel tudok gondolni rájuk. Ma még több panaszra lehetne oka. Charles Darwin lábait mint minden bálványét már többször is alaposan megvizsgálták, nincsenek-e véletlenül agyagból, és találtak is néhány erre utaló jelet. De akik eszméit más elképzelésekkel szeretnék fölváltani, gyakran nem veszik észre, hogy Darwin szobra milyen jól kiállta az ismeretek robbanásszerű kitágulásának másfél évszázadát. Ma már persze az evolucionistának könnyű utólag okosnak lennie. Darwin problémái közül némelyek megoldódtak, némelyeket pedig modern fogalmakban újrafogalmaztak. Ha valaki a mai biológiát olvassa, akkor igen gyakran mintha A fajok eredetének okfejtését hallanánk némileg módosított nyelven. Természetesen a vélemények sokhelyen eltolódtak, és az evolúció terén még mindig igen távol vagyunk egy olyasfajta egyesített elmélettől, mint amiről a fizikusok beszélnek. De ezzel együtt, és mindannak a számos csodálatos ténynek a dacára, amelyek fénybe borítják a tudományt, meglehetősen kevés új elképzelés született Darwin kora óta. Ennek eredménye az, hogy a jelen munka (kissé magamat is meglepve) a konvencionális tudás fölfrissítése lett. Darwin elmélete tökéletesen alkalmas arra, hogy alátámassza a tudomány több mint évszázados fejlődését. Soha nem találkoztam még olyan biológia szakos egyetemistával, aki olvasta volna A fajok eredetét. Még a tartalmát (vagy amiről azt gondolják, hogy a tartalma) jól ismerő tudósok is inkább a tőle való elszakadással fejezik ki tiszteletüket iránta, nem pedig azzal, hogy ragaszkodnak hozzá. A bölcsészek viszont igen gyakran tanulmányozzák mint a filozófia vagy az angol irodalom kurzus egyik olvasmányát. Nincs ebben semmi rossz. Végül is, A fajok eredete igen hamar az irodalmi kánon része lett; Anna Karenina utolsó gondolata öngyilkossága előtt például a következő: harc a létért és gyűlölet, ez az, ami az embereket összefűzi. 6 Sajnos a biológia tudományának bibliáját gyakran annak tüntetik föl, ami nem, metafizikai, nem pedig tudományos műnek. Darwin és Melville egyaránt sokat beszélnek bálnákról, de ha A fajok eredetére támaszkodunk a filozófia 6 Lev Tolsztoj: Anna Karenina. Európa, Németh László fordítása