Steel Production in Dunaújváros Turned 60. Automotive Industry Requirements (The message of standard ISO/TS 16949)

Átírás

1 LIII. évfolyam 1. szám (176) Kézirat lezárva: március TARTALOM ISD DUNAFERR MÛSZAKI GAZDASÁGI KÖZLEMÉNYEK A szerkesztőbizottság: Bocz András Bucsi Tamás Cseh Ferenc Gyerák Tamás Kopasz László Kozma Gyula László Ferenc Lontai Attila Lukács Péter PhD Orova István Szepessy Attila Tarány Gábor Szente Tünde Hatvan éves az OMBKE Dunaújvárosi Szervezete A jubileum több, mint egyszerű nosztalgia Local Organization in Dunaújváros of OMBKE turned sixty The jubilee is more than nostalgia Lukácsi István 60 éves az acélgyártás Dunaújvárosban Steel Production in Dunaújváros Turned 60 Dénes László, Felföldiné Kovács Ágnes Energiahatékonyság törvényi kötelezettség és/vagy önkéntes vállalás? Energy efficiency legal obligation and/or voluntary commitment? Főszerkesztő: Dr. Szücs László Felelős szerkesztő: Jakab Sándor Olvasószerkesztő: Dr. Szabó Zoltán Technikai szerkesztő: Kővári László Hevesiné Kővári Éva, Kun Zoltán Gépjárműipari követelmények (Az ISO/TS16949 szabvány üzenete) Automotive Industry Requirements (The message of standard ISO/TS 16949) Jian Bian, Wang Li, Hardy Mohrbacher Nióbiummal mikroötvözött növelt ütközési energia elnyelő képességgel rendelkező press hardening acél fejlesztése 32 Development of Niobium Alloyed Press Hardening Steel with Improved Properties for Crash Performance 27 Grafikai szerkesztő: Késmárky Péter Rovatvezetők: Felföldiné Kovács Ágnes Hevesiné Kővári Éva Szabó Gyula Szente Tünde Kapás Zsolt A kockázatalapú prevenció néhány alapvető munkavédelmi szempontú kérdése Fundamental Issues of Risk-based Prevention from Labour Safety Aspects Kovács Attila Radioaktív sugárzás hatása acélra és a VVER-440/V-213 reaktor plattírozásának vizsgálata Action of Radioactive Radiation on Steel and Examination of Cladding of Reactor VVER-440/V Borítófotók: Lukács János (Előző szám borítófotói helyesen: Németh Zsolt)

2 ISD DUNAFERR MÛSZAKI GAZDASÁGI KÖZLEMÉNYEK Az ISD Dunaferr Dunai Vasmû Zártkörûen Mûködõ Részvénytársaság megbízásából kiadja a Dunaferr Alkotói Alapítány Felelõs kiadó: Lukács Péter PhD, az alapítvány kuratóriumának elnöke Nyomdai elõkészítés: P. Mester Anikó HU ISSN: A kiadvány elektronikus változatban elérhetõ a címen Nyomtatás: Extra Média Nyomda Kft. Felelõs vezetõ: Szabó Dániel 2015

3 Szente Tünde * Hatvan éves az OMBKE Dunaújvárosi Szervezete A jubileum több, mint egyszerű nosztalgia Hatvan évvel ezelőtt jött létre az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület Vaskohászati Szakosztályának Dunaújvárosi Szervezete. A jubileum alkalom nem csupán a vissza-, hanem az előretekintésre is. (Az előadás a október 16-i Jubileumi klubnapon hangzott el a Dunaújvárosi Kereskedelmi és Iparkamara konferenciatermében.) The local organization in Dunaújváros of the Hungarian Mining and Metallurgical Society came into existence sixty years ago. The jubilee is an occasion not only for retrospection but also for prospection. The presentation was delivered on the jubilee day of 16th of October 2014 in the conference hall of Dunaújváros Chamber of Commerce and Industry. Az elődök, akik kijelölték az utat Az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület hivatalos alapítása június 27-ére esett. Erre a napra a selmeci akadémia és a köré tömörült fiatal szakgárda kettős programot tűzött ki. olvasható dr. Remport Zoltán folyóiratunk (akkor Dunaferr Rt. Műszaki Gazdasági Közlemények, ma ISD Dunaferr Műszaki Gazdasági Közlemények) hasábjain megjelent cikkében (1993/1-2. szám) A főprogram tulajdonképpen az akadémia új épületének felavatása lett volna, de ezt az alkalmat kívánta felhasználni az ún. Irodalompártoló Egyesület, hogy az évekkel korábban már elhatározott országos nagy egyesület megalapítását ismét felvesse. Az ünnepségekre az egész ország területéről Selmecbányára sereglett bányászok, kohászok, erdészek megjelentek, és felszólaltak azokon a felügyelő miniszterek is: gróf Bethlen András földművelési és dr. Wekerle Sándor pénzügyminiszter. Amikor az alakuló gyűlésre került sor, azon Sóltz Vilmos, a vaskohászat profeszszora elnökölt, a jegyzői teendőket pedig Zorkóczy Samu látta el, aki akkor az akadémia tanársegéde volt. Sóltz Vilmos, miután ismertette az alapítási szándékhoz vezető utat, és megindokolta az egyesület szükségességét, feltette a kérdést: kívánják-e, hogy az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület név alatt az egyesület belekezdjen azon nehéz munkába, melynek célja a magyar bányászat felvirágoztatása, a magyar szakirodalom fejlesztése és e tényezők által a magyar állam konszolidációjának előmozdítása? Miután a kitörő lelkesedés egyértelműen hitelesítette a megalakulást, a tagság megválasztotta az egyesület tisztségviselőit. Elnök gróf Teleki Géza politikus lett, több társadalmi szervezet vezetőségi tagja, korábban belügyminiszter. Teleki aki apja volt a későbbi tudós miniszterelnöknek: Teleki Pálnak egészen haláláig, több mint 20 éven át töltötte be az elnöki tisztet. Mellé titkárnak az alakuló közgyűlés Cséti Ottót, az akadémia geodézia professzorát állította, az egyesület tényleges vezetése és irányítása azonban Sóltz Vilmos kezébe került, akit ügyvezető alelnöknek választottak meg. Még két alelnököt is állítottak a vezetésbe: Lukács László bányatulajdonost, aki később pénzügyminiszter, majd miniszterelnök lett és Borbély Lajost, a RIMA (Rimamurányi Vasmű) nagytekintélyű vezérigazgatóját. Tiszteleti tagnak kiáltotta ki a tagság Péch Antalt, ő ekkor nyugdíjasként Selmecbánya képviselője volt és Farbaky Istvánt, az akadémia rektorát, a Bányászati és Kohászati Lapok szerkesztőjét. Dr. Wekerle Sándort pedig felkérte az egyesület védnökének. A közgyűlés egyúttal a Bányászati és Kohászati Lapokat az egyesület lapjának nyilvánította, s azt a tagdíj fejében minden egyes tagnak megküldte. Az így megalakult egyesületnek 3 tiszteleti, 65 alapító és 514 rendes tagja lett, a Bányászati és Kohászati Lapok korabeli száma mind az 582 tagot név szerint is felsorolja. Közöttük számos olyan személyt találunk, aki a szakmák későbbi történetében jelentős szerepet kapott. E történeti visszatekintőt azért tartottam fontosnak, mert amikor fennállásának 60. évfordulóját ünnepli az OMBKE Vaskohászati Szakosztály Dunaújvárosi Szervezete, jó tudni, honnan indult el az egyesület, kikkel és milyen eszmeiséggel. A szakmatörténet nagyjai arra köteleznek bennünket, hogy méltóképpen adjuk tovább az utánunk következő generáció tagjai számára az örökséget. Legyen ez az összeállítás tisztelgés és főhajtás munkásságuk előtt, felhívás az utódaink számára abban, hogy mekkora a felelősségük a folytonosság biztosításában. A helyi csoport létrehozója: Dr. Pilter Pál Dr. Pilter Pál (1. kép) 1954-ben került a Sztálin Vasműbe a nagyolvasztómű gyárrészleg vezetőjének, majd 1955-től 1964-ig a gyár főmérnöki tisztét töltötte be. Szervezése révén 1954-ben alakult meg az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület helyi csoportja. Kezdeményezésére 1957-től váltak rendszeressé Balatonszéplakon a kohászati konferenciák. Elindítója volt a balatonfüredi Clean 1. kép: Pilter Pál főmérnök Steel Nemzetközi Metallurgiai Konferenciáknak. Hazai és külföldi szaklapokban rendszeresen publikált, javaslatára jött létre a vasmű műszaki folyóirata. A Vasipari Kutató Intézethez 1964 végén helyezték át, ahol tudományos igazgató helyettes volt. 49 éves korában hunyt el. * Szente Tünde rovatvezető, az OMBKE Vaskohászati Szakosztály és a Dunaújvárosi Szervezet vezetőségének tagja ISD DUNAFERR Mûszaki Gazdasági Közlemények 2015/1. 3

4 A kis vörös könyv Az egyesületnek van hosszú élete és igazi súlya A helyi szervezet 1954 és 1999 közötti időszakának feldolgozására vállalkozott a vezetőség megbízásából dr. Ágh József titkár és Sütő Zoltán szervezőtitkár. A könyv (2. kép) a Dunaferr Alkotói Alapítvány támogatásával készült, s november 11-én az OMBKE helyi szervezete és Dunaújváros Megyei Jogú Város Önkormányzatának közös szervezésében előkészített Magyar Tudomány Napja 2. kép: A kis vörös könyv borítója című rendezvény alkalmából került kiadásra. A Bányász-Kohász Egyesület Dunaújvárosi Helyi Szervezetének tagsága ezzel a munkával is köszönti a 2000-ben 50 éves Dunaferr Dunai Vasmű Részvénytársaságot! A kötetet dr. Szücs László, az OMBKE Vaskohászati Szakosztály elnöke lektorálta. Íme, egy részlet a könyv előszavából: Egyesületünknek abban a szerencsében volt része, hogy 1995-ben bekapcsolódott több mint ezer éves magyar vastermelő telepek kutatásába. Az archaikus mesterségünk szakrális mítoszáról a honfoglalásunk korában lehullott a lepel, előbb szolgáltató foglalkozássá vált, majd manufakturális tevékenységgé fejlődött, aztán az ipari forradalom a «virágzó vaskorszakot» hozta magával. Ekkor már nem csak a vas mennyisége volt a fő cél, a minősége is előtérbe került. Az utóbbi feladat a ma szakembere számára mind fontosabbá válik, amikor már megjelentek a vas és acél versenytársai, az új szerkezeti anyagok. Megkezdődött egy új korszak a sajátos szakmai kihívásaival. A kihívásoknak való megfeleléshez jól képzett, a szakmájuk iránt elkötelezett szakemberekre van szükség. A szakemberek nélkülözhetetlenségét ismerték fel a 18. század első harmadában, amikor III. Károly király Selmecbányán alapított bányatisztképző iskolát, amelyet Mária Terézia királynő akadémiai rangra emelt. Ebből fejlődött a Bányászati és Erdészeti Akadémia, amely az egész Osztrák-Magyar Monarchia szakemberképző bázisa lett. A bányák, a kohók és erdők szakemberei a nemzetiségüktől függetlenül német nyelven tanulták a szakmát az akadémián. Gyökeres változásokat a 19. század hozott. Lelkes szakemberek gyűjtötték a bányászat és kohászat magyar műszavait, egyesületekbe tömörültek, szakfolyóiratokat adtak ki magyar nyelven, és végül magyar lett az oktatás nyelve ban indította meg Péch Antal a Bányászati és Kohászati Lapokat ben pedig megalakult az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület, amelynek létrehívását Széchenyi István is sürgette: «egy magányos ember semmi úgymond, s csak az egyesületnek van hosszú élete és igazi súlya». A történeti kiadvány első fejezete az első 35 esztendőt öleli át. Ebből megtudhatjuk, hogy az OMBKE helyi csoportja 40 fővel jött létre. Az elnök Borovszky Ambrus volt, a titkár Selmeczy Ernő. Az alapító csoport tagjai és vezetői szakmatörténeti küldetést és feladatot vállaltak. Vállalták azt, hogy itt a pentelei fennsíkon létrejövő kohászati vertikumban dolgozó és a vasmű lakókörzetében élő szakemberek között is terjesztik és gyakorlattá teszik a magyar kohászat Mekkájának: Selmecbányának szellemében fogant évszázados gondolatokat. Az alakuló összejövetelen jelen volt: Forbáth Róbert, Tóth Gábor, Pőze László, Weingartner Pál, Fodor Sándor, Keményfy György, Szántó István, Pilter Pál, Czakó Lajos, Lipták Zoltán, Fadgyas János, Okilicsányi et. (így szerepel a könyvben a neve). Pilter Pál és Forbáth Róbert megnyitója után az alábbi munkabizottságokat alakították meg: A kupolókemencékkel kapcsolatos hiányosságok felszámolása, téglaminőség, építés és üzemeltetés vonalán. Az elektromos kemencék boltozattartóssági és üzemi vizsgálata. Kohóépítés kiértékelése. Kohó hőtechnikai műszereinek leolvasásáról technikai minimum alapon brossúra készítés. A helyi szervezet céljaiban követte a nagy múltú országos egyesület alapszabályában rögzítetteket: az egyesület ankétot tart fontosabb kérdések tisztába hozatalára, ezek felett tanácskozik és véleményt mond, a hazai vállalkozóknak jó tanácsokkal szolgál minden irányban, ütemterveket és üzemi berendezéseket megbírál, a bányászat és a kohászat érdekében folyamodik, s előterjesztéseket tesz a kormánynál, hatóságoknál, a bányászati és a kohászati ipar fejlesztésére Az egyesület célja a leírt irányelvek szerint a magyar bányászati és kohászati irodalom fejlesztése, a szakemberek tudományos törekvéseinek pártolása, szakmai ismeretek fejlesztése és a szakérdekek előmozdítása volt. A tudományos élet szervezése A helyi szervezet már 1957-től Balatonszéplakon nyersvasgyártó konferenciák, a hatvanas évektől kohászati ipargazdasági, továbbá a kohászati anyagvizsgáló konferenciák balatonszéplaki rendezésére vállalkozott. Önálló szervezésűnek számítottak az Anyag- és Energiatakarékosság a Vaskohászatban, valamint a Nyersvas- és Acélgyártó Konferenciák, a Magyar Tudomány Hete városi szintű rendezvényei: a Dunaújvárosi Műszaki Napok. Együttműködve más társszervezetekkel, az alábbi konferenciák rendezésében vett részt a dunaújvárosi szervezet, a teljesség igénye nélkül: Hengerész Konferencia (Ózd) 100 éves az OMBKE (Dunaújváros) Termékbemutatók a székesfehérvári Technika Házában OMBKE Történeti Emlékbizottság ülése a Dunaferrnél MTA VEAB Metallurgiai munkabizottság ülése a Dunaferrnél Műszaki fejlesztés a vállalkozásokban (Székesfehérvár) 25 éves a főiskolai oktatás Dunaújvárosban FAM szimpozion (Miskolc) Anyagvizsgáló konferencia (Balatonaliga) Clean Steel konferencia (Balatonszéplak) Vaskohászati Környezetvédelmi Konferencia (Balatonfüred). Egyéb saját rendezvények: Ifjúsági Fórum, 8 előadás, 10 hónapon át Alakítástechnológus mérnöktovábbképző Nyersvasgyártó mérnöktovábbképző Gyártó-felhasználó tanácskozás Amikor 40 éves volt a helyi szervezet A Dunai Vasmű Klubban június 7-én tartották az évfordulós megemlékezést, a Dunaújvárosi Zenei Egyesület közreműködésével. Dr. Ágh József, a helyi szerve- 4 ISD DUNAFERR Mûszaki Gazdasági Közlemények 2015/1.

5 zet titkára köszöntötte az egybegyűlteket. Az ünnepségen jelen volt Dunaújváros polgármestere, Almási Zsolt, az OMBKE elnöke, dr. Tóth István, valamint dr. Remport Zoltán és dr. Répási Gellért tiszteleti tag. A helyi szervezet tevékenységét a gazdasági átalakulás folyamatai csak annyiban érintették, hogy többet foglalkozunk a költséggel és a minőséggel, mint tettük ezt korábban. A klubnap sorozattal «önellátjuk» magunkat a szakmai információszerzésben. Az illő kollégális szellemnek és magatartásnak igen szép konkrétuma az a tény, hogy az előadókat annak ellenére nem kell nagyítóval keresnünk, hogy közvetlen kollégák elé előadással kiállni közel akkora szellemi teljesítmény, mintha valaki saját hazájában óhajtana prófétává válni. Ennek ellenére, akit felkérünk előadásra, vállalkozik rá, és nem csak vállalkozik, hanem azt becsülettel teljesíti is. A szakmai napjaink klubnapok előadóinak külön érdeme, hogy növelik a saját szakterületük tekintélyét a más szakterületen dolgozó kollégák előtt. Ezzel segítik mérsékelni a valójában helytelen és túlzott szakmai önbecsülést i olvasható a kis piros könyvből, a ma már talán megmosolyogtató, de tiszteletet parancsoló gondolatmenet dr. Ágh József ünnepi beszédéből, aki a mérnöktovábbképzőkről ugyanitt így gondolkodik: Nagyon fontosnak tartom, hogy a tanfolyamok központi tárgyát, a tudást, nem csak kívülről hozzuk, hanem a tagtársak szolgáltatni is képesek a saját sorainkból. Az ünnepségen a helyi szervezet elnöke, Horváth István az egyesület szerepét körvonalazta: A szakmai kapcsolatok ápolása, a szakmai ismeretek átadása, a kölcsönös tapasztalatcsere, a szakirodalom fejlesztése egyesületi keretek között lehet a leggyümölcsözőbb. És ami új feladat kell legyen számunkra, az a gondolkodásmódbeli változás, hogy legyünk igényesek, legyünk igényesebbek saját munkánkkal kapcsolatban. Tovább lapozgatva a történeti könyvecskét, kiderül, hogy 1997-ben milyen szakcsoportokban folyt a munka. Metallurgiai (elnöke dr. Szabó Zoltán), Képlékenyalakító (elnöke Réti Vilmos), Energiagazdálkodási és Környezetvédelmi (elnöke Solt László), Anyagvizsgáló (elnöke dr. Zsámbók Dénes), valamint Történeti és Hagyományápoló szakcsoport (elnöke dr. Remport Zoltán). Érdekességnek számít az évi munkaterv néhány pontja: A Budapest Dunaújváros ellentét elkerülése A DV 50 éves fennállásának megünneplése (DV-vel kapcsolatos tévhiedelmek helyretétele az országban) Szakfolyóirati cikk a 40 éves jubileumról A Dunaújvárosi Szervezet 40 évéről, a Dunaferr Rt. Műszaki Gazdasági Közlemények 1994/1-2. összevont számában megjelent cikkben Ágh József titkár tisztelettel szólt az elődökről: A negyven évvel ezelőtti tagtársak minden bizonnyal nagyon fiatalok voltak, amikor itt, a pentelei fennsíkon megkezdték szakmatörténeti küldetésük teljesítését. Alapítóink részére már nem áll módunkban személyesen kifejezni köszönetünket, így csak azt mondhatjuk, hogy emléküket kegyelettel megőrizzük. És aki a jók között is a legjobb volt, az ő munkásságának a külön méltatására a jövőben illő módot és formát kell találnunk. Bízom benne, hogy azok a tagtársaim, akik ismerték a régi nagyokat, most ők is Pilter Pál vaskohómérnökre gondolnak. Meg is találták munkásságának méltatását, mégpedig Somogyfajszon, a Dunaferr Archeometallurgiai Alapítvány és Őskohászati Múzeum tudományos konferenciáinak szervezésekor, amelyek lebonyolítását a Pilter Pál Emlékülésekkel kötöttek össze éveken keresztül. Az egyesület vezetése Az egyesület első elnökei: 1954-től Borovszky Ambrus, 1976-tól dr. Szabó Ferenc, 1992-től Horváth István, hosszú ideig töltötték be tisztüket. Dr. Szücs László két cikluson át vitte az elnöki teendőket ( ), őt követte Tóth Lászó (2007-től), Bocz András (2010-től), s az idei választásokon Józsa Róbert vette át a stafétabotot. Alenöki, társelnöki tisztet láttak el 1960-tól egymást követve: Éles László, Hentschel Róbert, Pőcze László, dr. Schummel Rezső, dr. Szabó Zoltán, dr. Farkas Péter, dr. Kiss Endre. Titkárok: Selmeczi Ernő, Pőcze László, dr. Hauszner Ernő, Lántzky József, dr. Horváth Aurél, dr. Szalay Géza, Pálvölgyi Henrik, Kőhalmi Kálmán, dr. Ágh József, Hevesi Imre, Dani Bálint. A szervező titkári funkciót 1972-től rendszeresítették, megszakítással 2001-ig Sütő Zoltán vitte az ezzel járó feladatokat, 1981-től 1985-ig Molnár József neve szerepel a helyi szervezet történetét rögzítő kis kötetben. Az OMBKE Történeti Bizottságától a Gyártörténeti Gyűjteményen, a Szabadtéri Skanzenen és az Üzem- és Technikatörténeti Szemináriumon keresztül a Dunaferr Dunai Vasmű 50 éves Krónika megírásáig A Gyártörténeti Gyűjtemény Szabadtéri Kiállítása, az úgynevezett Ipari Skanzen 1985-ben nyílt meg nagyszabású, többnapos technikatörténeti szeminárium keretében. A Gyártörténeti Gyűjtemény szakmai felügyeletét az Országos Műszaki Múzeum megbízásából Kiszely Gyula technikatörténész látta el, akinek nevéhez fűződik az Öntöde Múzeum létrehozása Budapesten, ma már 3. kép: A Dunaferr Dunai Vasmű Krónika borítója emléktábla őrzi munkásságát. Az OMBKE Vaskohászati Szakosztályának tagjai kiemelten dr. Remport Zoltán, dr. Sziklavári János segítették a Dunaferrnél folyó üzemtörténet-írást, amelynek műhelymunkái a Gyártörténeti Gyűjteményben folytak. Sorra készültek el a gyártóegységek történetei, ezek szintézise a Dunai Vasmű ISD DUNAFERR Mûszaki Gazdasági Közlemények 2015/1. 5

6 A Dunaferr Alkotói Alapítvány Publikációs Nívódíj, Dunaferr tanácsosa, főtanácsosa címek odaítélése 4. kép: A Korrajz borítója 5. kép: A Boró borítója alapításának 50. évfordulójára elkészült Dunaferr Dunai Vasmű Krónika (3. kép), amelynek koordinálására Klein András Miklós közművelődési vezetőt kérte fel Horváth István elnök-vezérigazgató. A kötet nyomdai előkészítését a Dunatáj Kiadói Kft. végezte. A történeti visszaemlékezések közül kiemelném az általam jegyzett dr. Szabó Ferenc Korrajz-át (4. kép), Horváth István Időkerék-jét. Miskolczi Miklós A Boró Egy szocialista karrier titkai című munkája (5. kép) Borovszky Ambrus személye előtt tiszteleg, miként a helyi szervezet 2012-ben rendezett tematikus programjai is, amelynek keretében előadott többek között dr. Chikán Attila, dr. Tardy Pál, dr. Lukács Péter. A történetírásnak ma sincs vége, az idén jelent meg a Lakatos üzem története Erőss Lajos szerkesztésében. Készül a Horváth István munkásságára és sikeres elnökvezérigazgatói időszakára fókuszáló riportkötet. Az 1981-ben alakult Vállalati Tudománypolitikai Bizottság a vállalatnál folyó tudományos szakmai munka vezetését, koordinálását, eredmények értékelését végezte a vállalat szellemi kapacitásának hatékonyabb hasznosítására, értékes szellemi alkotótevékenység anyagi-erkölcsi elismerésére. Minden évben pályázatot hirdetett kollektív és egyéni alkotás, műszaki megoldás, publikáció benyújtására. Az alkotóképesség kibontakoztatásának továbbfejlesztése érdekében a Dunai Vasmű vezetése 1986-ban «Alkotói Nívódíj» vállalati kitüntetést alapított, egyének és kollektívák részére. A vállalat vezetése a Minisztertanács 91/1987. sz. rendelet alapján 1989-ben első alkalommal adományozott Műszaki Főtanácsosi és Műszaki Tanácsosi címet. A Dunaferr Dunai Vasmű Részvénytársaság ban hozta létre a Dunaferr Alkotói Alapítványt Dunaújváros tudományos, műszaki, gazdasági, szellemi életének fellendítésére, valamint kapcsolatok kiépítésére műszaki-gazdasági és szervezési-vezetési egyesületekkel, tudományos társaságokkal, pályázatok kiírására és lebonyolítására. Ennek keretében pályázni lehet Alkotói Nívódíjra, Dunaferr Szakmai Publikációért Nívódíjra, Főtanácsosi, illetve Tanácsosi cím odaítélésére foglalta össze Jakab Sándor a Dunaferr szakmai folyóiratában Évek óta az OMBKE tematikus klubnapján adják át a kitüntetéseket, ugyanis az egyesület tagsága felülreprezentált a pályázók közül. A pályaműveket a Dunaferr Műszaki Gazdasági Közlemények jelenteti meg. Az ISD Dunaferr Műszaki Gazdasági Közlemények, a vállalat 1960-ban alapított tudományos folyóirata (6. kép) folyamatosan közli a jubiláló szervezetek, gyártóegységek, üzemek történeti összefoglalóit, a helyi szervezet pedig klubnapokon teszi lehetővé a megemlékezést. 6. kép: A nagy múltú folyóirat 4. száma 2013-ból A dunaújvárosi programok leggyakoribb helyszínei Sokáig a Dunai Vasmű Klub adott helyet az egyesületi rendezvényeknek. Onnan idővel átkerültek a Dunaújvárosi Főiskolára, illetve annak éttermébe, s az utóbbi években a Dunaújvárosi Kereskedelmi és Iparkamara Latinovits Zoltán utcai Vállalkozók Házában zajlanak a klubnapi, összevont vezetőségi és egyéb programok. 7. kép: Selmecbánya 6 ISD DUNAFERR Mûszaki Gazdasági Közlemények 2015/1.

7 Szalamander Kulturális Fesztivál Selmecbányán Az egykori szabad királyi város ma a bányászok-kohászok zarándokhelye. A műemlékekben gazdag történelmi belváros 1993 óta a Világörökség része (7. kép). Európában elsőként itt alakult bányásziskola, a nemesfém kitermelése ekkor élte fénykorát, 1782-ben Pozsony és Debrecen után Magyarország harmadik legnagyobb városának számított. A XIX. század második felétől a bányák kimerülésével, valamint a spanyol gyarmatok ezüstkincsének az európai piacokon történő megjelenésével hanyatlani kezdett a város, lakóinak száma csökkent. Huszonöt éve vagyok az egyesület tagja, s ha végig gondolom a mögöttem hagyott időt, akkor azt szakmai pályámmal karöltve, korszakokra tagolhatom. Sem főiskolásként, sem pályakezdő vasműsként nem kínáltak meg az egyesületi tagsággal, ennek egyszerű oka azzal magyarázható, hogy a helyi csoport taglétszáma akkoriban számottevő volt. Magam kerestem azt a közösséget, ahova tartozni jó, így találtunk egymásra. A lehetőségek tárházát kínálta számomra. Ifjúsági tagozatot vezettem, előadásokat szerveztem Emlékszem, dr. Szabó Ferenc vezérigazgató nyugdíjazásához közeledve hívtuk magunk közé egy beszélgetésre az egyik vezérigazgató jelöltet, a biztos befutónak számító Farkas László kohómérnököt. Ma már tudjuk, Horváth István műszaki igazgató kapta meg a megbízást. Mivel a Dunai Vasmű Gyártörténeti Gyűjteményét vezettem, kínálkozott a lehetőség az egyesület történeti bizottságába történő bekapcsolódásra, és az üzemtörténet-írás elsajátítására. Óriási előnyt jelentett számomra a vállalati újság, lap- és könyvkiadó élére kerüléskor az egyesületi életben szerzett kapcsolatrendszer. S amikor megszenvedtük a vezetőcseréket, s többen gyárkerítésen kívülre kerültünk, hála az egyesület szellemiségének, már egy olyan közösség részei lehettünk. Ma is jól érzem magam ebben a szakmai és baráti közösségben. S hogy visszakanyarodjak a példámhoz, pályakezdőként nekem volt nagyobb szükségem az egyesületre, ma pedig az egyesületnek van nagyobb szüksége a fiatalokra, ahhoz, hogy fent tudjon maradni, s legyenek olyanok, akiknek átadjuk a stafétabotot, azokat az értékeket, amik elsőre egy kevésbé tapasztalt ifjú számára lehet, hogy nem is annyira szembetűnőek, nem fontosak. Feladatváltozások hatvan év viszonylatában 8. kép: Mi, a dunaújvárosiak Selmecbányán A háromnapos kulturális fesztivált Selmecbányán minden esztendő szeptember havában rendezik meg. Az egykori selmeci akadémia utódintézményeinek képviselői a dunaújvárosiakkal együtt (8. kép) - felkeresik, hogy részt vegyenek a péntek esti Szalamander felvonuláson. Mára a menet két részre tagolódik, először vonulnak és énekelnek a bányász-, kohász-, erdészszakma képviselői, az oktatási intézmények hallgatóiból álló küldöttségek, őket követi a maskarás felvonulás a város fénykorának hétköz- és ünnepnapjait megjelenítve, a fesztiválközönség szórakoztatására. A felvonulás előtt a magyar delegációk tagjai a Piargi kapunál lévő temetőben koszorúikat helyezik el Péch Antal, Faller Károly, Farbaky István, valamint Kerpely Antal sírjainál, majd az Óvárban található 1849-es Honvéd szobornál róják le kegyeletüket. Az Akadémia Erdészeti Palotájába vezet tovább az útjuk az OMBKE alapító emléktáblája koszorúzásához. Egy kis szociológia Hevesi Imre akkori egyesületi titkár a Dunaújvárosi Hírlap február 11-i számában megjelent interjújában összehasonlította az egyesület kezdeti és jelenlegi feladatait: Az első években a barátkozás mellett alapvetően a műszaki problémák megoldásáról értekeztek. Ma pedig az a legfontosabb feladat, hogy a kohászokban fenntartsa a szakmai hovatartozás tudatát. Ez a város a gyárért épült, a gyárban dolgozók valamilyen módon a kohászathoz kapcsolódnak. Természetesen az egyesület céljai közé tartozik a hagyományok tisztelete, ápolása. Dunaújvárosban közel háromszáz fő a taglétszámunk, többségükben az iparban dolgoznak, és negyvenegynéhány a főiskolai hallgató. Az egyetemen első éves voltam 1975-ben, amikor beléptem az egyesületbe, később az ózdi, majd a dunaújvárosi szervezet vezetőségi tagja lettem. Itt helyben dr. Ágh József és Sütő Zoltán látták el a titkári, illetve a szervezőtitkári feladatokat. Az ő munkájukat viszem tovább 2003 óta. Arra a kérdésre, hogy az OMBKE mit tud tenni a dunaújvárosi kohászat fennmaradásáért, a válasz így hangzott Hevesi Imrétől: Az egyesület mindig elmondja szakmai véleményét, mindig érvel a kohászat létjogosultsága mellett. Bármilyen fórumon szóba kerül a dunaújvárosi gyár működése, létjogosultsága, az OMBKE is megszólal. Kétezer után havi gyakorisággal rendszeressé váltak a klubnapok. Éves program- és feladattervek mentén szerveződik az egyesületi élet. Tisztújítás helyi szinten Nézzük meg, hogyan működik és kiknek a vezetésével ma a nagy múltú egyesület hazánk egykori ipari fellegvárában, Dunaújvárosban február 13-án beszámoló és vezetőségválasztó taggyűlést tartott a helyi szervezet a Dunaújvárosi Kereskedelmi és Iparkamara konferenciatermében. Bocz András elnöki ISD DUNAFERR Mûszaki Gazdasági Közlemények 2015/1. 7

8 köszöntője után Hevesi Imre titkár beszámolt a 2013-as év és az elmúlt négy esztendő tevékenységéről, majd tisztújítottak. Elnöknek Józsa Róbertet, titkárnak Dani Bálintot választották. A főiskolai csoport képviseletében a társelnök személye, dr. Kiss Endre, nem változott. Józsa Róbert 1983 óta aktív tagja az egyesületnek, a kilencvenes évek elejétől vezetőségi tag. A város és a vállalat életének részeivé váltak a kétszázötven éves selmecbányai tradíciók. Az egyesületi élet kitaposott útján haladunk tovább. A Dunaújvárosi Főiskolával és a Miskolci Egyetemmel továbbra is ápoljuk kapcsolatunkat, noha látjuk, hogy a felsőoktatásban elég nagy a bizonytalanság, ami nyilvánvalóan kihat az egyesületi utánpótlásunkra. Az OMBKE több tagja tanít ezekben az intézményekben, és a kihelyezett tanszékeken keresztül kapcsolódik a felsőoktatási képzésbe nyilatkozta az új elnök a megválasztása után. S arra a kérdésre, hogy mekkora felelősség Borovszky Ambrus, dr. Szabó Ferenc, Horváth István korábbi elnökök nyomdokain haladni, Józsa Róbert válasza: Számomra megtiszteltetés és komoly feladat, de a jelenkor körülményei között sokkal nehezebb a dolgunk. Az egyesület élén mindig a vállalat legmagasabb szintű vezetői álltak, a privatizáció óta ez megváltozott, de nyilvánvaló, hogy az új viszonyok között is kötelességünk a jó kapcsolat építése a mostani menedzsmenttel. A dunaújvárosi szervezet vezetősége Elnök: Józsa Róbert. Társelnök: dr. Kiss Endre. Titkár: Dani Bálint. Vezetőségi tagok: Angeli Tamás, Bánhegyesi Attila, Drankovics Zsolt, Felföldiné Kovács Ágnes, Győri Richárd, Hevesi Imre, Illés Péter, Kaszás Norbert, id. Kopasz László, Kvárik Sándor, Lantai Miklós, Mihaldinecz Réka, Mihalik Sándor, Pallag János, Polányi Zoltán, Szakács Sándor, Szente Tünde A szakmáért, a hazáért és a barátságért Az OMBKE Vaskohászati Szakosztálya március 27-i beszámoló és tisztújító küldöttgyűlésén Hajnal Attila az elmúlt négy évet értékelő beszámolójában sorra vette a dunaújvárosi, budapesti szervezetek tevékenységeit, valamint az egyesület központi rendezvényeit. A szakosztálynak 419 tagja van, ami 2010-hez képest ugyan tíz százalékkal kevesebb, örömteli viszont, hogy az elmúlt két évben 33 fiatal kérte a felvételét, így a hallgatók száma elérte a 46 főt. A végzett fiatalok pályájának figyelemmel kísérésére törekszik a szakosztály vezetése azért, hogy tagságuk ne szakadjon meg más területre történő elhelyezkedésükkor mondta a szakosztály elnöke. A Bányászati Kohászati Lapok Kohászat 147. évfolyam 2014/3. számában összegezte a mögötte hagyott időszakot: A beszámolási időszakban minden év a hagyományos összevont vezetőségi üléssel kezdődött, ahol értékelték az előző év tevékenységét és a választmányi ülésen elhangzottakról a vezetőség tájékoztatót kapott. Ismertették, majd elfogadták a tárgyév tervezett programját. Több évtizedes hagyományokra tekint vissza a dunaújvárosi helyi szervezet klubnapi rendezvénysorozata, lehetőséget adva aktuális szakmai előadások megtartására, fiatal szakemberek bemutatkozására és a témához kapcsolódó véleménycserére. Komoly hagyománya van a dunaújvárosi Szent Borbála és budapesti szervezésű Luca-napi szakestélyeknek. A Vaskohászati Szakosztályban a beszámolási időszakban 4 taggyűlés, 36 vezetőségi ülés, 45 klubnap és konferencia, 58 rendezvény, kirándulás és szakestély volt. A konferenciák és rendezvények többségében tagjaink az aktuális témához kapcsolódó színvonalas előadásokat tartottak. A szakosztály és a helyi szervezetek az egyesületi szervezetekkel, mint például a Borsodi Bányász Szervezettel, a Nyugdíjas Bányász Klubbal, az Egyetemi Osztállyal szoros kapcsolatot alakítottak ki. Nagyon jó az együttműködés a társszakosztályokkal, a főiskolai, az egyetemi és a különböző helyi szervezetekkel ben aláírták a Dunaújvárosi Kereskedelmi és Iparkamara, valamint az OMBKE dunaújvárosi szervezetének együttműködési megállapodását. A szakosztály publikációs tevékenységének intenzitása nem csökkent az eltelt négy esztendőben. A szakmai folyóiratokban való megjelenésen túl számos tagtársunk publikációja, riportja, beszámolója jelent meg a vállalati és helyi médiában. Ki kell emelni a dunaújvárosi helyi szervezet által elindított és üzemeltetett színvonalas írásokkal, beszámolókkal tarkított, naprakész információkkal rendelkező internetes honlapot ( A XIII. Európai Bányász Kohász Találkozó alkalmával május 28-án Pécsett megrendezett «Fenntartható fejlődés feltételei az európai bányászatban és kohászatban» konferencia záródokumentumának, illetve «A kohászat helyzete és helye a mai gazdaságban» munkaanyag megalkotásában tevékenyen részt vettünk. A beszámolási időszak tapasztalatai alapján az elkövetkezendő évekre vonatkozóan az alábbi gondolatok fogalmazódtak meg. A létszámra vonatkozóan megállapítható, hogy a taglétszámcsökkenés egyre nehezebben kezelhető, az idősebb tagtársak egyre kevésbe tudnak a programokon részt venni. Elengedhetetlen a további fiatalítás. Javaslatként több fórumon megfogalmazódott, hogy a helyi szervezetek ne csak a vaskohász végzettségű szakemberekből, hanem rokon szakmákból is próbáljanak tagtársakat toborozni (pl. gépészmérnök, anyagmérnök). A támogató vállalataink anyagi helyzete az elmúlt években nem javult. A jogi tagdíjakból befolyó felhasználható támogatás növeléséhez további támogatók bevonása szükséges. Dr. Nagy Lajos, az OMBKE elnöke a beszámolóhoz hozzáfűzte, hogy a rendezvények gazdag sora elismerésre méltó, a szakosztály nemcsak a hagyományőrzés, hanem a szakmaiság terén is kiemelkedő munkát végzett. Bízik abban, hogy oldódik a bányászatot-kohászatot övező kedvezőtlen politikai és társadalmi légkör, és az oktatásban újból népszerűek lesznek ezek a pályák. A jövő megítélése Befejezésül ismét idéznék dr. Remport Zoltánnak a bevezetőben is felhasznált cikkéből, amit 1993-ban fogalmazott meg, jó húsz évvel ezelőtt, de az aktualitását ma sem vesztette el. 8 ISD DUNAFERR Mûszaki Gazdasági Közlemények 2015/1.

9 A bázisszakmák leépítése már több éve tart, várhatóan tovább is folytatódik. Ez a körülmény és általában a politikai változások az egyesületet is új helyzet elé állítják. A magyar bányászat és kohászat ügye az utolsó évszázad egyetlen szakaszában sem volt igazán problémamentes, az egyesületnek sok vihart kellett elszenvednie, végül is azonban a szelek mérgét nemesen kiállta. A múlt tehát küzdelmes volt, s ha a küzdelmet dicsőségnek ismerjük el, akkor múltunk dicsőséges is. A jövő megítélésekor azonban tisztában kell lennünk azzal, hogy egyesületünk jelenleg fennállásának legnehezebb évei elé tekint. Ha az alapításnak az időpontját és a jelenkort egybevetjük, két alapvető különbséget azonnal felfedezhetünk. A múlt század végén a magyar gazdaság és benne a bányászat és kohászat felfelé ívelő szakaszát élte, jelenleg viszont a változás lefelé tartó. Ennél talán még fontosabbnak látszik az a különbség, hogy 100 évvel ezelőtt mind a társadalom egésze, mind a hivatalos politika egy percig sem vonta kétségbe azt a tényt, hogy a bányászat és a kohászat művelése a népjólétet szolgálja. Válasz elé állítja az idő természetesen a dunaújvárosi helyi szervezetet is, amelynek szintén csak akkor lehet reményteljes a jövője, ha tagjai lelkesen igénylik a szakma közös társadalmi fellépését, és akadnak tagjai, akik ennek a közösségi fellépésnek a szolgálatát teljes vállszélességgel vállalják. Ehhez a munkához a dunaújvárosiaknak is a történelmi múlt adhat biztatást, amely azonban nem szabad, hogy csupán nosztalgiát keltsen, hanem tanulságtevő gyújtóláng is kell, hogy legyen. Ezek a gondolatok ma is íródhatnának, aktualitásukból szinte semmit nem veszítettek. Irodalmi hivatkozások Ágh József: Az OMBKE Dunaújvárosi Szervezete 40 éves Dunaferr Rt. Műszaki Gazdasági Közlemények 1994/1-2. Dr. Ágh József Sütő Zoltán (szerk.): Az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület Vaskohászati Szakosztály Dunaújvárosi Helyi Szervezetének munkája Dunaújváros, 1999 Hajnal Attila: Vaskohászati Szakosztály Bányászati és Kohászati Lapok Kohászat, 143. évfolyam, 3. Szám, 2014 Dr. Remport Zoltán: Emlékezés az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület alapítására és 100 éves történetére, Dunaferr Rt. Műszaki Gazdasági Közlemények, 1993/1-2. Jakab Sándor: A Dunaferr Alkotói Alapítvány létrehozásának előzménye, működésének feltételrendszere, további lehetőségek Dunaferr Rt. Műszaki Gazdasági Közlemények, 1995/1-2. Szente Tünde: Ózdról érkeztek Dunaújvárosba A hatvanéves nyersvasgyártás a Hevesi házaspár szemével, Dunaújvárosi Hírlap, február 11. Szente Tünde: A dunaújvárosiak új elnöke A következő négy év fordulópont lesz a vasmű és a város életében Dunaújvárosi Hírlap, február 19. Szente Tünde: Kohász tisztújítás A szakmáért, a hazáért és a barátságért Dunaújvárosi Hírlap, március 29. Szente Tünde: Ezüstös, aranyos település: Selmecbánya Dunaújvárosi Hírlap, szeptember 10. Szente Tünde: Szalamander Kulturális Fesztivál Dunaújvárosi Hírlap, szeptember ISD DUNAFERR Mûszaki Gazdasági Közlemények 2015/1. 9

10 Lukácsi István * 60 éves az acélgyártás Dunaújvárosban Az ISD DUNAFERR Dunai Vasmű acélgyártásának 60 éves évfordulója alkalmából egy olyan visszatekintést állítottunk össze, amely a teljesség igénye nélkül megkísérli bemutatni az Acélmű történetét, beleértve a fontosabb műszaki gazdasági mutatókat és műszaki fejlesztéseket. On the occassion of the 60-year anniversary of steelmaking in the ISD DUNAFERR Danube Ironvorks I have summarized such a retrospection without the pretence of completeness trying to present the history of the Steelworks, including the most important technical indexes and technical-technological developments. 1. A vállalat alapításának előzményei Már 1938-ban felmerült egy 180 kt/év kapacitású, Thomas konverteres acélgyártásra alapuló gyártómű megépítésének gondolata ben Győrben meg is kezdődött az építkezés, de azt a bombázások miatt leállították októberében iparügyi minisztériumi értekezlet határozott egy 400 kt/év kapacitású lemezgyártó vertikum építéséről, majd két hónap múlva megkezdődtek az építés előkészületei Mohácson XII. 30-án Sebestyén János a Nehézipari Beruházási Vállalat igazgatója aláírta a 280 kt/év lemez gyártására alkalmas kombinát tervezéséről szóló dokumentumot. A Jugoszláviával megromlott kapcsolatok következtében új telepítési helyként Dunapentelét jelölték ki. Az eredeti tervek szerint a Dunai Vasmű vertikumát két ütemben szándékozták megépíteni. Összesen 450 kt/ év kapacitású, négy darab 125 tonnás fél-venturi típusú martinkemence építését tartalmazta az első ütem VIII. 20-án a III-as kemence kezdte meg a termelést. A következő évek műszaki fejlesztései olyannyira sikeresek voltak, hogy a második ütembe tervezett további két kokszolóblokk, két kohó, valamint négy martinkemence megépítése elmaradhatott, 1970-ben ugyanis az Acélmű termelése meghaladta a 900 kilotonnát. A kezdetektől 2008-ig a cél a szűk keresztmetszetek megszüntetése révén a kapacitások maximális kihasználása, valamint a vállalat termelési egységei közötti összhang megteremtése volt. 2. Siemens Martin acélgyártás és a kokillaöntés technológiájának fejlődése ( ) 2.1. A kemencék építése és beüzemelése Az közötti első időszak az építés és a beüzemelés feladatainak megoldásával telt. A szovjet GIPROMEZ tervezőiroda által készített vezértervek szerint 4 db 125 tonnás fél-venturi típusú kohógáz-kamragáz keverékkel és kátrányolajjal fűthető kemencét kellett volna építeni. A kemencék betétje 75% nyersvas és 25% visszatérő hulladék. Az első kemence rossz üzemeltetési tapasztalatai miatt az november 3-án indult IV. sz. kemencét pakuratüzelésűre építették, majd az április 26-án indított II. sz. és az május 27-én először csapoló I. sz. kemence már 55,5 m 2 fürdőfelületű, 150 tonnás Maerz * Lukácsi István termelésvezető, Acélmű, ISD DUNAFERR Zrt. típusú kemencének épült. A kedvező tapasztalatok alapján 1958-ban és 1960-ban Maerz kemencévé alakították át a III. és IV. sz. kemencét is. A kokszolómű beindulása (1956) után már állt rendelkezésre kamragáz, a nyersvaskeverő megépítése (1958) után pedig sokat javult a nyersvasellátás, s így 1959-re sikerült elérni a tervezett 14,4 t/h teljesítményt. A kemenceépítéshez felhasznált tűzálló téglák minőségének javulásával nőtt a kemencetartósság. A fenékjavítás új technológiájának alkalmazásával a fenékjavítás miatt kiesett idő csökkent ben, az első teljes négykemencés üzemű évben a tervezettet meghaladó, tonna volt az acéltermelés. Már ezekben az években (1956-tól) folytak kísérletek a kokillában alumíniummal félig csillapított acélok gyártására Adagtömeg növelése, új acélminőségek bevezetése, öntéstechnológiai fejlesztések Az közti évek legfőbb változtatása az adagtömeg látványos növelése 135 tonnáról 171 tonnára, melyet a saját tervezésű és gyártású, hegesztett oválüstök kialakítása, a nyersvasbeöntő és öntődaruk teherbírásának növelése tett lehetővé. A kemencék teljesítménynövelésének köszönhetően több mint 30%-kal nőtt a termelés és ugrásszerűen csökkent az energiafelhasználás ben a termelés megközelítette a tonnát. A teljesítményt fokozó és a minőséget javító fejlesztéseket generálta az 1960-ban beindult meleghengermű is. Kifejlesztésre került a kokillában félig csillapított acél. A módszerrel gyártott tuskónak a csillapítatlan acélokra jellemző tiszta kérge volt, az azt kísérő hólyagkoszorúval. A tuskó fejrészén kisszámú, nagy térfogatú hólyagokból álló tuskófej alakult ki. A fejrész alatt a S-tartalom nem haladta meg a csapolási érték 130%-át, így alkalmas volt egymeleges hengerlésre. Megkezdődött a kazánlemezek és a növelt folyáshatárú (St52-3) acél gyártása. A csillapított acéloknál öntőpor adagolásával és a kokillák felső részébe helyezett hőszigetelő, ún. Norrit lapok használatával sikerült elérni, hogy csak kisméretű és az öntecs fejrészében elhelyezkedő lunker képződjön, ezáltal ennél az öntési módnál sem volt akadálya az egymelegből való hengerlésnek Átállás Maerz Boelens kemencékre Az közti időszakban a Maerz kemencék helyett 67,2 m 2 fürdőfelületű, növelt regenerátor térfogatú Maerz 10 ISD DUNAFERR Mûszaki Gazdasági Közlemények 2015/1.

11 Boelens kemencék épültek és földgáz-kátrányolaj tüzelésre tértünk át. A fejlesztés ismét több mint 30%-os acéltermelés növekedést eredményezett, az időszak végére a termelés meghaladta a tonnát. A Maerz Boelens kemence kialakítása révén a földgáztüzelésre való átállást időkiesés nélkül, egy-egy új kemence építését (a kemence vasszerkezetének a kemencecsarnok végén történt egybeszerelése és három daruval a helyére illesztése módszerével) nap alatt sikerült megoldani. Ez a kemence alkalmas volt arra, hogy a következő időszakban jó eredménnyel valósulhasson meg a gyártás oxigénes intenzifikálása Oxigénes intenzifikálás 1969-ben kezdődött a gyártás oxigénes intenzifikálása. A tűzfejbe a láng intenzifikálására m 3 /t, a 2 db boltozati lándzsán a fürdő fúvatására m 3 /t oxigént használtunk. A nagyobb porképződés miatt a regenerátorok eltömődésének elkerülésére, módosításra került a rácsozat, fokozni kellett a tűzállófalazat karbantartását és sok üzemszervezési intézkedés is történt a folyamatos öntőmű gépeinek beüzemelése után a kemencék teljesítményét tovább lehetett fokozni között közelítettük az évi tonna acéltermelést Üstmetallurgiai berendezés telepítése 1979-ben a martinkemencék és a folyamatos öntőmű közé telepítettük az első (a világon a 4.) ún. svédlándzsát. 1. kép: Kövelés a martinkemencénél 2. kép: Kokillában kémiailag félig csillapított acél öntése 2.6. A martinkemencék üzemelése a konverter indulása után A konverter üzembe helyezése után 1981-től 1992-ig a martinkemencéket elsősorban azért kellett tovább üzemeltetni, mert a gyárban termelt nyersvas mennyisége kevés volt, 1986-ig évi egy millió tonna konverteracél betétigényét sem fedezte volna. A martinkemencék csökkentett, kg/t (részben vásárolt) szilárd nyersvasbetéttel üzemeltek 10 éven át. Osztott lángú tüzelést (1. kép) valósítottunk meg úgy, hogy a boltozati lándzsákat földgáz-oxigén égőkké alakítottuk, s így a tűzfejek téglabélésének túlhevülése nélkül nagyobb hőterhelést tarthattunk. A martinkemencék végleges leállítását az 1990-es évek első felének gazdasági recessziója és az acélok minőségével szemben támasztott nagyobb követelmények tették szükségessé, s erre a lehetőséget a nyersvastermelés növekedése teremtette meg. Üzemelése alatt a négy kemence 24,6 Mt acélt csapolt (2. kép). 20 éven át, között a martinacélmű a vállalat szűk keresztmetszete volt. A forszírozott üzemvitel azt is kiváltotta, hogy néhány mutató például a tűzállótéglafelhasználás (15-20 kg/t) vagy a fémbetét ( kg/t) kedvezőtlenül nagy volt, de jó volt a kapacitáskihasználás, és az energiafelhasználás (1. ábra). A többletacélnak a gyárban történő kihengerlése pedig a kombinát eredményét növelte. 3. Elektroacélgyártás a martinüzemi csarnokba telepített ívfényes kemencével A közepesen és erősen ötvözött, pácolt lemezek iránti fokozott kereslet és a termékek nagy világpiaci ára miatt döntött a vállalat vezetősége a gyártási technológia megvalósítása mellett a 60-as évek elején, amikor az acélmű és a gyár távlati fejlesztési koncepciója még nem volt egyértelmű. Valószínű, hogy a martinüzemi csarnokba telepített 5 tonnás ívkemencét egy nagyobb elektroacélmű előhírnökének szánták. A fejlesztés azonban később nem indult el ebbe az irányba. A kis kemence a martincsarnokban nem nagyon illett a termelési folyamatba. A gyártott, nagy hányadban ötvözött, ezen belül az évi 3-6 kt saválló acél azonban nagy nyereségtartalmú termék volt, így több mint 20 éven át a kor színvonalának megfelelően üzemeltettük a kemencét. Gyártási palettánkon egyebek mellett évi 2000 tonnát meghaladó mennyiségben katonai célra páncéllemez alapanyag is szerepelt. Sikerült a kosaras adagolású kemence átlagos adagtömegét 7 t-ra növelni, a kemencefalazatok hűtését javítani és a gyártott folyékony acélt argonnal kezelni vagy az oxidációtól a leöntésig megvédeni. A termékek iránti kereslet csökkenése után a 80-as évek második felében sor került martin és konverteres adagokhoz ötvöző adagok és salakok olvasztására is az elektrokemencében. ISD DUNAFERR Mûszaki Gazdasági Közlemények 2015/1. 11

12 4.2. A termelés felfutása A folyamatos öntőgépeken 1981-ig 170 tonnás martinadagokat öntöttünk úgy, hogy az öntőüstöket a közbensőüst felett az öntés ideje alatt daru tartotta (3. kép). A technológia alkalmazásához tekintettel a kokillaöntéshez képest C-kal nagyobb csapolási hőmérsékletre módosítanunk kellett az üstök tűzállóbélését, a zárásbiztonság növelésére pedig dugó helyett tolólapos zárórendszert alkalmaztunk. Kezdetben csillapított acéladagokat öntöttünk, mivel csillapítatlan acél az öntőgépeken nem, vagy csak nagyon kis sebességgel lett volna önthető. Az acélmű gyártási palettáján azonban a finomlemezek alapanyagaként a csillapítatlan lágyacélok jelentős arányt képviseltek, ezért változtatnunk kellett a gyártási technológiát. Kétévi kísérletezéssel sikerült az ilyen acélokat helyettesítő, folyamatos öntéssel problémamentesen önthető úgynevezett gyengén csillapított acélfajtákat kifejleszteni ra elértük a gépek tervezett teljesítményét. Ekkor az acéltermelés több mint 70%-át folyamatos öntőgépeken öntöttük brammává. 1. ábra: Kövelés a martinkemencénél 4. A folyamatos acélöntőmű létesítése és fejlesztése A vállalat vezetősége akkor indítványozta a folyamatos öntőmű építését, amikor a világon termelt acélnak mindössze 3%-át öntötték ezzel a technológiával. Az idő igazolta, hogy a beruházásról hozott döntés jó volt és jókor született. A Dunai Vasmű a folyamatosan öntött acél részarányát tekintve már a 70-es évek közepétől a világ élvonalába tartozott. A folyamatos acélöntés bevezetésével javult az öntött félgyártmány felületi minősége és belső szerkezete, kedvezőbbé váltak a munkakörülmények, sokat javult az anyagkihozatal, több mint 15%-kal nőtt a martinacélmű termelése és a hengerlési teljesítmény, gyári szinten pedig 7%-kal csökkent a fajlagos energiafelhasználás A folyamatos acélöntőmű felépítése és üzembe helyezése Az öntőműbe 2 db, egyenként kétszálas, függőleges elrendezésű öntőgépet terveztek, amelyek együttes kapacitása 800 kt/év volt. A berendezések mm vastag, mm széles és 3-8,5 m hosszú brammák leöntésére voltak alkalmasak. A gép metallurgiai hosszát, 0,2-0,6 m/ min. húzási sebesség mellett, 8,9 m-re tervezték, a szekunder hűtést 5 hűtőzónára osztva valósították meg. A közbensőüst befogadóképessége 20 t volt. Az I-es gép augusztus 12-én, a II-es gép pontosan egy évvel később kezdte meg a termelést. 3. kép: Öntés a FAM-on daruval 4.3. Az öntőgépek és az öntési technológia fejlesztése 1981-től konverteres adagok fogadására is volt igény, de ehhez növelni kellett az öntőgépek teljesítményét. A teljesítmény növelésére (és az öntött szál minőségének javítására) irányuló fejlesztéseket 1983-tól több lépésben hajtottuk végre. A termelési kapacitás jelentős növelését tette lehetővé, február 13-tól az I-es FAM-on, május 9-től a II-es FAM-on, az egyenként 450 t teherbírású öntőüst-fordító állvány beépítése (4. kép). A fordítóállványok használatával darukapacitás szabadult fel a gépek kiszolgálására, kialakult az adagról adagra öntés optimális feltétele. A közbensőüst öntés közben történő cseréjével lehetőség nyílt hosszabb szekvensek öntésére II. félévétől, az úgynevezett gerendás szekció helyére, beépítésre került a 12 görgős hűtőzóna-szekció, ami javította az öntött szál hűtését és megtámasztását. A szekunder hűtés javítása érdekében folyamatosan olyan fejlesztéseket hajtottunk végre, amelyek a hűtővíz tisztaságának növelését, a hűtőkollektorok és fúvókák tökéletesítését célozták. 12 ISD DUNAFERR Mûszaki Gazdasági Közlemények 2015/1.

13 4. kép: Öntés üstfordító állvánnyal 1989-től a brammák vágásának korszerűsítése zajlott. Először a vágópisztolyokat cseréltük le GEGA típusú pisztolyokra, majd 2001-ben új szabályzórendszer került kialakításra. A vékonyabb, (kevesebb acélveszteséget eredményező) vágási rés érdekében, az előbbi fejlesztéseken túl megoldottuk a vágóberendezés folyékony oxigénnel való ellátását is. Az évek során a teljesítmény növelése és a ráfordítások optimalizálása mellett arra összpontosítottuk erőfeszítéseinket, hogy az acéltól eredményesen távol tudjuk tartani a levegő oxigénjét re kialakítottuk a zárt öntési láncot, aminek a hermetikussága ma is meghatározza az öntés sikerességét és a bramma minőségét. Ennek a feladatnak szerves részeként kezeltük az öntőüst kagylójának beszűkülését, ezért a követelményeknek megfelelően választottuk meg a kagyló anyagát és átmérőjét, fejlesztettük a tolólap kiömlőnyúlványának és a sugárvédőcsőnek az illeszkedését. Kísérleti úton alakítottuk ki a merülőtölcsér geometriáját és tökéletesítettük az illeszkedését a közbensőüst kagylójához. Számos fontos paraméter figyelembevételével választottuk ki a számunkra megfelelő típusú granulált öntőporokat, és megoldottuk azok folyamatos adagolását. Most 65 mm átmérőjű kiömlőrendszert alkalmazunk az öntőüstön, a kiömlő hüvely és a sugárvédőcső között tömítőanyag behelyezésével akadályozzuk meg a reoxidációt és a közbensőüst monoblokk dugóján keresztül vezetjük be az argont ben az 1200 mm hosszú kristályosítókat 700 mm-es kristályosítókra cseréltük, amelyek alján 500 mm hosszú görgős megtámasztást alakítottunk ki. Ez az úgynevezett lábgörgős szakasz a másodlagos hűtőzóna része lett, ezzel már 6-ra nőtt a hűtőzónák száma. Az új kristályosítók szélességi mérete már állítható volt, ezáltal csökkent a szelvényátállások ideje, és kevesebb kristályosítóval is lehetővé vált a szükséges méretválaszték gyártása. Minőségi javulást eredményezett, hogy javultak a primer hűtés körülményei, és (a kristályosító oldaláról) létrejöttek az öntési teljesítmény későbbi növelésének feltételei. Addig azonban még a kristályosítón is hajtottunk végre fejlesztéseket, melyek közül kiemeljük a szélesoldali és a keskenyoldali vízbetáplálás különválasztását, az elfolyó víz nyomásának beállítását és ezek eredményeként a hőelvonás egyenletesebbé válását ben kiépítettük az öntőgépeken a számítógépes folyamatirányító rendszert. A rendszer lelke a hűtési modell által irányított automatikus másodlagos hűtés. Ezzel egyi dőben valósult meg az acélszint automatikus szabályzása a kristályosítóban, valamint a brammavágás, -kiadás és -azonosítás automatizálása. A későbbiekben önerős fejlesztésekkel további kiszolgáló részegységeket PLC-s vezérlésre alakítottunk át és korszerű tirisztoros hajtásvezérléseket építettünk ki. Az öntési folyamat automatizálása megteremtette az alapfeltételét a reprodukálható gyártásnak. A rendszer a minőségellenőrzés, a technológiafejlesztés vagy a terméktanúsítás céljára addig nem tapasztalt mennyiségű adatot volt képes, akár évekre viszszamenőleg is rendelkezésünkre bocsátani. Ez a fejlesztés jelentős szerepet játszott az ISO 9002, majd később ISO 9001 szabvány szerint tanúsított minőségügyi rendszerünk fejlődésében. A szekvensszám növelését segítette elő, hogy 1997-től megteremtettük a szálanként eltérő szélességű brammák öntési lehetőségét ben megvalósítottuk a húzóhengerek nyomásszabályozását ben hajtottuk végre a következő jelentős fejlesztést az öntési teljesítmény növelésére, főként azért, mert a konverter és FAM ciklusidejében meglévő különbség az acéltermelés további növelésének gátjává vált. A hosszú öntési idő, különösen a keskenyebb brammák öntésekor, minőségi és termelésszervezési gondokat okozott. Ezt enyhítendő a hűtőzóna egyes részeiben kétközeges (levegő és levegővel porlasztott víz) hűtés kialakításával növeltük a hűtés intenzitását, valamint 1 m-rel növeltük a másodlagos hűtőzóna hosszát. Ennek köszönhető, hogy átlagosan 18%-kal növelni tudtuk az öntési sebességet; csökkent az öntési idő és mintegy 20 t/h-val növekedett a gépek öntési teljesítménye (2. ábra) ban továbbfejlesztettük a kristályosító szintszabályozását. A szabályozás pontosságának növelése és az öntésbiztonság javítása érdekében lecseréltük a közbensőüst dugómozgató mechanizmusát. Sajnos az izotópos szintmérés korszerűsítését nem tudtuk végrehajtani, de így is sokat javult a szinttartás pontossága től fokozatosan végrehajtottuk a másodlagos hűtőzóna szekcióinál a görgők kopásálló felhegesztését, növelve ezzel az öntött szál megtámasztásának pontosságát és a szekciók javítási ciklusok közötti üzemidejét. 2. ábra: Az öntési teljesítmény változása ISD DUNAFERR Mûszaki Gazdasági Közlemények 2015/1. 13

14 2006-ban a II-es FAM-on, 2007-ben az I-es FAM-on modernizáltuk a folyamatirányító rendszert, melynek során új PLC-ket és folyamatirányító számítógépeket építettünk be ban megteremtettük a B08-as szelvényméretű bramma öntésének műszaki feltételeit és kidolgoztuk a megfelelő öntéstechnológiát. A brammák felületi minőségének javítása érdekében 2007-ben megkezdtük a nikkelbevonatos kristályosítók alkalmazásával kapcsolatos kísérleteket. A minőségre gyakorolt kedvező hatása ellenére a kristályosító alsó részén tapasztalható egyenetlen kopás miatt a kísérleteket szüneteltetnünk kellett. A kiváltó okok megszűntetése után 2010-ben megkezdhettük az üzemelő kristályosítók nikkellel történő bevonatolását. Az eddigi üzemelési tapasztalatok a minőség és a bevonat tartóssága szempontjából egyaránt kedvezőek ben lecseréltük a II-es FAM vészfordító berendezését, majd 2011-ben az I-es FAM-ét is. 5. Az oxigénkonverteres acélgyártás megvalósítása és fejlesztése Az acélgyártás technológiaváltása a martinacélgyártási eljárás helyett oxigénkonverteres acélgyártás megvalósítása a világban között nagyobbrészt végbement. Magyarországon, kissé megkésve, 1974-től készítettek ilyen irányú fejlesztési terveket, majd 1977-ben született döntés egy diósgyőri és egy dunaújvárosi konverter megépítésére A konverter felépítése és üzembe helyezése A szovjet Gipromez cég által készített tervek alapján, az ukrán Zsdanovi Nehézgépgyárban gyártott berendezésekkel, épült meg a Dunai Vasműben a két, egyenként 130 tonnás konverter, és az 1300 tonnás nyersvaskeverő, valamint az egyéb szükséges egységek, mint az oxigéngyár, mészmű, elegytér, hozaganyag-ellátórendszer, üstfalazó és tolózárszerelő részleg, valamint a korszerű laboratórium. Az I-es konverterből augusztus 17-én, a II-es konverterből június 10-én csapoltunk először A termelés felfutása A konverter indulását követően, a martinacélmű is üzemelt, így viszonylag hosszabb idő állt rendelkezésünkre az új technológia megtanulására, tökéletesítésére. A konverteracélmű termelése az évi 690 kt-ról fokozatosan növekedett 1988-ra 1022 kilotonnára (3. ábra). A következő években a gazdasági recesszió miatt átmenetileg csökkent a termelés, majd lassan növekedve 1992-re haladta meg újra az 1988-as szintet. A vállalat eredményes működése érdekében a periodikus acélipari válságok közepette is fontos volt az acéltermelés növelése. Számos fejlesztés eredményeként 2007-ben már 1728 kt acélt állítottunk elő. Jobb eredményekhez az alábbiak útján jutottunk: A kohói betét javult, a nyersvasgyártási technológia fejlődött, s ezzel több és jobb minőségű nyersvas állt rendelkezésünkre. 3. ábra: A konverter teljesítménymutatói A hulladékadagolás időszükséglete csökkent, mert a hulladékadagoló teknők térfogatát 31,8 m 3 -ről 50 m 3 -re növeltük, ezen kívül sikerült a torokfeltapadások mérséklése, valamint a takarítás gyorsítása. A hűtőhulladék folyamatos biztosítása révén csökkent a konverterben a csapolás előtti időveszteség. A berendezések fejlesztésével és egyéb intézkedésekkel jobb lett a karbantartás színvonala, javult az üzembiztonság re megteremtettük a 2/2-es üzemelés feltételeit. Végül, de nem utolsó sorban az évek folyamán felhalmozódott tudás által munkánk szakszerűbbé vált, a termelési kultúra fejlődött. A termelés növelésével párhuzamosan a gyártási ráfordításokat (az önköltséget) is sikerült elsősorban a fémbetét és a különféle tűzállóanyag-felhasználás csökkentésével mérsékelnünk. A fajlagos nyersvasfelhasználás csökkenthető volt azáltal, hogy az öntőüstöket 1998-tól hővédőfedéllel forgalmazzuk. 14 ISD DUNAFERR Mûszaki Gazdasági Közlemények 2015/1.

15 6. A primer és szekunder metallurgia fejlesztése 1989 decemberében az I. sz., 1990 februárjában a II. sz. konverternél megkezdődött az acéladagok nitrogén-, ill. argongázzal való átöblítése. A konverter fenékfalazatába 2000 mm átmérőjű osztókörön 6 db öblítőkövet építettünk. Az alsó öblítéssel gyártott, 0,02-0,05% C-tartalomra lefúvatott adagok acéljának oxigéntartalma ppmmel kisebb, mint az öblítés nélkül gyártottaké. Napjainkra sikerült elérni, hogy az alsó öblítést a kampány 80-90%-ában sikerül fenntartani ben vettük használatba a konverter új folyamatirányító rendszerét a MODICON-t, mellyel jelentősen javult az információellátás, könnyebbé vált a technológia ellenőrzése és fejlesztése. Mára a folyamatirányító rendszer elemei elöregedtek, ezért 2008-ban megkezdődött a kiváltásuk, 2015 első félévre tervezzük a rekonstrukció befejezését ban megvalósítottuk a fürdőszint radaros elven történő mérését, és ezzel egy metallurgiailag fontos paraméter, a lándzsatávolság beállítása vált pontosabbá. A villamos hajtásokat PLC által irányított tirisztoros hajtásvezérlésekre cseréltük, ezzel 1999-től lehetővé vált a fúvatási folyamat során az oxigénlándzsák automatikus vezérlése. A fúvatás ilyen szintű automatizálása biztosítja az adagról-adagra azonos lándzsavezetést, ami megkönynyíti az amúgy is változékony adagperiódus irányítását. A konvertersalak visszatartása érdekében fejlesztettük a saját konstrukciójú visszazáró gépet és többféle visszazáró idomot is kipróbáltunk ben helyeztük üzembe a salakérzékelő infrakamerákat ben a 15 éven keresztül üzemeltetett üstmetallurgiai kezelőállomásnak az áttelepítésére és továbbfejlesztésére került sor. Az ún. háromállásos üstmetallurgiai berendezést (5. kép) a technológiai útvonalba telepítettük, így nincs szükség az üstök daruval való átrakására, több idő áll a kezeléshez rendelkezésre. Lehetőség van hűtőhulladék adagolására, ötvözési korrekcióra is. Többféle (CaSi, CaFe, Nb, C, Al, Ti) huzalt használunk. Gépi úton történik a próbavétel és a hőmérsékletmérés is. Végeredményben a most alkalmazható kezelések után az acél összetétele a kívánatos, zárványtartalma a korábbinál kisebb, így az adagok jól önthetők. 7. Az acélgyártó berendezések, az acélöntőüstök és az öntés tűzálló anyagai Az acélgyártás és acélöntés nélkülözhetetlen anyagai a tűzálló anyagok. A martinkemencéknél magnezit-, króm-magnezit és magnezit-króm téglákat használtunk. (Persze a regenerátorok alsó részeire timföld-dús, ill. normál samott-tégla került.) Ez a gyártási mód bizony a jelenleginél közel egy nagyságrenddel nagyobb téglafelhasználást igényelt. A konverter tartóssága kezdetben csak 500 adag volt. Célszerűbb csapolónyílás kialakítással és egyre jobb minőségű téglagarnitúrák beépítésével as átlagos tartósságot értünk el ban az addig rendkívül problematikus fenékalázárást a konverterpáncél alsó részének módosításával megváltoztattuk, ezzel a tartósság és az alsó öblítéssel gyártható adagok száma is nőtt. Az egyes falazatrészek eltérő igénybevétele miatt alakítottuk ki a most alkalmazott szelektív falazási módot. A különböző falazatrészeket eltérő minőségű és vastagságú téglából készítjük (6. kép). A konverter tartóssága már évek óta 2000 adag fölött van, és kedvező a fajlagos téglafelhasználás is. Az utóbbi években romló tendenciát mutat a tűzállóanyagok tartóssága. A 2008-as válságot követően a termelésünk csökkent, 2013-ban végig egy kohó üzemelt. A kisebb termelésből adódó nagyobb hőingadozás kedvezőtlenül hatott a tűzálló falazatok tartósságára (4. ábra). 5. kép: A háromállásos üstmetallurgiai állomás 6. kép: A konverter falazata ISD DUNAFERR Mûszaki Gazdasági Közlemények 2015/1. 15

16 4. ábra: A konverter falazat tartóssága A kokillaöntés első 20 évében az üstöket nagyobbrészt samott-téglával béleltük, a tölcsérekbe és öntőtáblákba is samott került, csak az üstdugó és az öntőkagyló készült magnezitből. Üstjeink az akkori kisebb, max C acélhőmérséklet mellett 8-10 adag tartósságúak voltak. A már tárgyaltak nyilvánvalóvá teszik, hogy a kokillaöntéshez képest korszakos ugrást jelentett a folyamatos acélöntés alkalmazása. Egyértelmű, hogy jó minőségű acéltermék csak az 1650 C-ot meghaladó hőmérsékletű folyékony acélt befogadó berendezések bélelésére szolgáló tűzállóanyagok és az acél áramlását szabályzó tűzálló szerkezetek (tolólapok, öntőkagylók, merülőnyúlványok stb.) jó minősége esetén gyártható. Acélművünkben ezen a téren kedvező helyzetet sikerült teremteni, köszönhetően a tűzállóanyagokat szállító cégek fejlesztéseinek. Az öntőlánc elemeit sorba véve az alábbi fejlesztések történtek: készítjük. A kiömlőkagylót és az argonöblítő követ közvetlenül a betonfenékbe építjük be, ezáltal megtakarítjuk az öntőkövet és a fix-beépítésű öblítőkövet. Ezek a változtatások lehetőséget adtak a tartósság 100 adag fölé növelésére is. A fajlagos üsttégla felhasználás a 20 évvel ezelőtti 15 kg/t-ról 2,0-2,5 kg/t-ra csökkent. Az acélok kalciummal történő kezelésének biztonságát javítandó 2009-ben 250 mm-rel megnöveltük az üstök magasságát. Az öntőüstök zárása 1973 után dugó helyett először 4200-as, majd 6300-as típusú FLOCON rendszerű tolózárral történt. A tartósság 1 adag volt között a Vesuvius cég LV-11 tolózárrendszerére tértünk át, ennek tartóssága már 3 adag volt. A cég a technikát időközben többször módosította, (LV11/III, LV11/V). A módosított tolózár lapjainak átlagos tartóssága ma 7-8 adag. A közbensőüst bélése 1990 előtt falazással és felszórással készült, majd monolitikus állandóbélést és hideglapos munkabélést készítettünk, az üst erszényét munkaigényesen falazással béleltük. Mára a samott falazótégla használata megszűnt, a közbensőüst állandóbélése monolit tűzállóbeton ( adag a tartóssága). A teljes munkabélést szekvensenként magnezit alapú (habosított, szigetelő) anyaggal szórjuk fel. A dugón keresztül argonöblítést végzünk, amellyel sikeresen akadályozzuk meg az alumínium-oxid kirakódását az öntőszerelvényekre. Az acél áramlását szabályozó elemek izosztatikusan előállított csúcs minőségű tűzálló termékek, külföldi cégek gyártmányai, melyek tartóssága az elérhető szekvensszámokhoz igazodó. Az egyre jobb tűzállóanyagok használatával kisebb az acélok szennyeződése, nagyobb az üzembiztonság, és a jó tartósság által csökkent a fajlagos tűzállóanyag-költség is. 8. Zárszó 5. ábra: Az öntőűst munkabélés tartóssága Az öntőüstök bélése 1973-ban a folyamatos öntőmű indulása után belga homokból slingerezéssel, majd MK 70-es, saját gyártású téglából készült után rendkívül olcsó, olivin alapanyagú téglát használtunk. Ezekkel a bélésekkel eleinte 16-25, később 30 adagos volt az üsttartósság. A 90-es években először import, majd a Dunaferr Tűzállóanyag-gyártó Kft. által gyártott műgyantakötésű magnezittéglával falaztuk az üstöket, így 70 feletti üsttartósságot értünk el (5. ábra). A magnezitalapú falazó anyagot most importáljuk. Az üst fenekét nem falazzuk, hanem monolit tűzállóbetonból E rövid áttekintésben megkíséreltük összefoglalni a vállalat acélgyártásának 60 éves történetét. 60 év alatt majdnem 24,6 millió tonna martinacélt, közel 333 ezer tonna elektroacélt gyártottunk Konverteracél-gyártásunk meghaladta a 41 millió tonnát. A termelés mennyiségi növekedése, a műszaki mutatók javulása a kellő időben megvalósított műszaki fejlesztéseknek és a kollégák áldozatos munkája révén jöhettek létre. A műszaki fejlesztések, a technológiaváltások biztosították a vállalat sikerességét időnként a túlélését. Az idő igazolta, hogy a martinkemencék típusváltása, a technológia intenzifikálása, a folyamatos öntés, majd a konverteres acélgyártás meghonosítása és fejlesztése döntő fontosságú intézkedések voltak. A nyersvas-, és acélgyártás 2002-re megközelítette a várható maximális szintet. A mindenkori legmagasabb éves termelés 2007-ben volt, t. Ez kevésnek számít a teljes vertikumú integrált acélművek körében. A magasabb készáru-kibocsátás sem igényel magasabb fix költségeket, ezért a késztermék előállításának növelése fontos gazdasági érdekünk. Feltehetően ez vezette a tulajdonosokat a meleg- és hideghengerműi beruházások elhatározásakor. Megfelelő kohói betét esetén a konverter 16 ISD DUNAFERR Mûszaki Gazdasági Közlemények 2015/1.

17 termelési kapacitása képezi a szűk keresztmetszetet. Ennek enyhítése érdekében határoztuk el, hogy a szükséges konvertertest-csere végrehajtásakor, egy kedvezőbb geometriai kivitelű és kicsit nagyobb térfogatú test kerüljön beépítésre. Az egyik konvertertest már legyártásra került, de a gazdasági válság miatt késik a beépítése. Hisszük, hogy szükség van a folyékony fázis elméletileg lehetséges maximális termelésére, az ehhez szükséges, az elmúlt hat évtizedben felhalmozott szaktudás és az elkötelezettség rendelkezésre áll. Felhasznált irodalom Altnéder J.-Takács I.: A Dunai Vasmű SM-kemencéinek korszerűsítése és műszaki mutatóinak alakulása (Dunai Vasmű 1969/1-2.) Dr Répási Gellért-Makray Tibor-Vata László: Az oxigénes intenzifikálás, mint az SM-eljárás fejlesztésének utolsó lépcsője (Siófok, 1979, a KGST acélkezelő jubileumi ülésének előadása) Makrai Tibor-Szücs László: Fürdőátkeveréses konverter acélgyártási eljárás bevezetési lehetőségei a DV-ben (Kohászati Lapok szám) Dr. Sziklavári János-Zsámbok Elemér-Magyar István-Kállai Gábor-dr. Hauszner Ernő-Bánkuti János: 40 éves az acélgyártás a Dunai Vasműben (Dunaferr kiadvány) Bánkuti János-Tar Gyula: A folyamatos öntőgépek további teljesítménynövelésének szükségessége (A XIII. Országos Nyersvas- és Acélgyártási konferencián 1998-ban elhangzott előadás) Gyerák Tamás-Józsa Róbert-Lukácsi István: A fejlesztések szükségessége a szigorodó piaci igények kielégítése érdekében (Dunaferr Műszaki Gazdasági Közlemények szám) Gyerák Tamás-Kállai Gábor-Lukácsi István-Dr. Takács István: 50 éves az acélgyártás a Dunai Vasműben (Jubileumi kiadvány) Pályázati felhívás Az ISD Dunaferr Zrt. és társaságai által alapított Dunaferr Alkotói Alapítvány Kuratóriuma pályázati felhívást tesz közzé Dunaferr Szakmai Publikációért Nívódíj elnyerésére. A Dunaferr Szakmai Publikációért Nívódíj adományozásának célja a műszaki, gazdasági, szervezési és humán publikáció szakcikkek, szakkönyvek, tanulmányok, konferenciákon elhangzott előadások stb. terén kiemelkedő eredményt elérők tevékenységének ösztönzése, elismerése. Szakmai Publikációért Nívódíjban az ISD Dunaferr Zrt. és az általa alapított vagy részvételével működő társaságok, illetve vele együttműködő szervezetek egyetemek, főiskolák pályázatot benyújtó dolgozója, hallgatója illetve teamje részesülhet. Pályázni elsősorban az ISD Dunaferr Zrt. és társaságai tevékenységével összefüggő hazai vagy külföldi szakmai lapban vagy egyéb kiadványként megjelent, megjelenő, illetve szakmai konferencián előadásként szerepelt műszaki, gazdasági, illetve humán publikációkkal lehet. Az Alkotói Alapítvány kuratóriumának döntése alapján a Dunaferr Műszaki Gazdasági Közleményekben június május 1-jéig megjelenő publikációk a cikkekért járó hono rárium mellett részt vesznek a pályázatban. Pályázati díjak Az eredményes pályázatok a Dunaferr Szakmai Publikációért Nívódíj I. fokozatával Ft, II. fokozatával Ft, III. fokozatával Ft. összegű anyagi elismerésben és oklevélben részesülnek. (A díj pályázatonként, nem alkotónként kerül kifizetésre.) Jelentkezés, határidők: Pályázatok benyújtása: Díjak átadása: május 1-jéig június 30-áig A pályázatokat ajánlott levélben az alábbi címre kérjük beküldeni: Dunaferr Alkotói Alapítvány, 2401 Dunaújváros Pf A pályázattal kapcsolatosan részletes felvilágosítást Jakab Sándor, az Alapítvány Kuratórium titkára ad. Telefonszám: 06 (25) , 06 (30) cím: jakab@pmh.dunanet.hu Az Alapítvány Kuratóriuma ISD DUNAFERR Mûszaki Gazdasági Közlemények 2015/1. 17

18 Dénes László, Felföldiné Kovács Ágnes * Energiahatékonyság törvényi kötelezettség és/vagy önkéntes vállalás? Az energia az utóbbi évtizedekben már nem csak GJ-t, kwh-t jelent. A legutóbbi években a politika eszközeként, néha pedig fegyverként is színre lép. A Világ energiaimporttól való függősége megnőtt, az energiaforrások korlátozottak, lassítani kellene az éghajlatváltozást, miközben ki kell lábalni a gazdasági válságból is. A fenti problémák kezelésének értékes eszköze lehet az energiahatékonyság. Az Európai Unió már hosszú idő óta nagy hangsúlyt fektet az energiával való gazdálkodásra, az energiahatékonyság növelésére. Ennek eredménye az Európai Unió legújabb, AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 2012/27/EU IRÁNYEL- VE (2012. október 25.) az energiahatékonyságról. A cikkben bemutatásra kerül a direktíva követelményrendszere és a direktíva követelményeinek megfelelő nemzetközi, az MSZ EN ISO 50001:2012 szerinti Energiairányítási rendszerszabvány. Energy does not mean only GJ or kwh in the last decades. During the latest years it became political instrument, sometimes even a weapon. The dependence from the energy import of the World had increased, energy resources are limited, climate change must be slowed down, whilst the World also has to recover itself from the economic crisis. A valuable instrument to solve the above problems can be the energy efficiency. The European Union has a great emphasis on energy, on the increasing of the energy efficiency. The result is the recent European Union DIRECTIVE 2012/27/EU OF THE EUROPEAN PARLIAMENT AND OF THE COUNCIL of 25 October 2012 to promote energy efficiency. This lecture presents the requirement system of the directive and the international standard MSZ EN ISO 50001:2012 Energy Management Systems that fulfil the requirements of the directive. Az energia az utóbbi évtizedekben már nem csak GJ-t, kwh-t jelent. Nagyon komolyan forintban, euróban vagy dollárban jelenik meg a világban. És a legutóbbi években már nem csak ilyen formában, hanem a politika eszközeként, néha pedig fegyverként is színre lép. A Világ eddig soha nem tapasztalt kihívásokkal szembesül, hiszen az energiaimporttól való függőség megnőtt, az energiaforrások korlátozott mértékben állnak rendelkezésre, el kell érni, hogy az éghajlatváltozás ne haladjon meg egy bizonyos mértéket, miközben ki kell lábalni a gazdasági válságból is. A fenti problémák kezelésének értékes eszköze lehet az energiahatékonyság. * Az energiahatékonyságnak köszönhetően csökken a primerenergia-fogyasztás és az energiaimport, ami javítja az ellátásbiztonságot. Az energiahatékonyság hozzájárul az üvegházhatásúgáz-kibocsátás költséghatékony csökkentéséhez, és ezáltal az éghajlatváltozás hatásainak enyhítéséhez is. Az energiahatékonyabb gazdaságra való áttérés várhatóan felgyorsítja az innovatív technológiai megoldások elterjedését és javítja az ipar versenyképességét, ezáltal előmozdítja a gazdaság növekedését és minőségi munkahelyeket teremt az energiahatékonysághoz kapcsolódó számos ágazatban. * (1. ábra) Az Európai Unió már hosszú idő óta nagy hangsúlyt fektet az energiával való gazdálkodásra, az energiatakarékosságra és az energiahatékonyság növelésére. Több szabályozás, irányelv született ebben a témakörben az 1980-as évek óta (93/76/EGK irányelv, 2006/32/EK irányelv). Ezek közül a legújabb, AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 2012/27/EU IRÁNYELVE (2012. október 25.) az energiahatékonyságról, a 2009/125/EK és a 2010/30/ EU irányelv módosításáról, valamint a 2004/8/EK és a 2006/32/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről, melyet röviden csak Energiahatékonysági Direktívának, vagy rövidítve EHD-nak neveznek. Ezzel a direktívával az Európai Unió egy intézkedésekből álló közös keretrendszert hoz létre az energiahatékonyságnak az Unió egészében történő előmozdítására annak érdekében, hogy az Unió 2020-ig elérendő 20%-os kiemelt energiahatékonysági célkitűzése teljesüljön, valamint az ezt követő időszakban további előrelépést lehessen elérni az energiahatékonyság terén. * A direktíva minimum követelményeket határoz meg, a tagállamok ezeknél szigorúbbakat is bevezethetnek. Ezt így fogalmazza meg: Az ebben az irányelvben megállapított követelmények minimumkövetelmények, és nem akadályozzák a tagállamokat szigorúbb intézkedések fenntartásában vagy bevezetésében. * Ebből következik a lehetőség, hogy bármilyen, szigorúbb követelményeket is alkothatnak a tagállamok, közöttük Magyarország is, ami adott esetben egyes vállalkozások versenyképességét is feláldozhatja az energiahatékonyság oltárán. Az irányelv energiahatékonysági célkitűzések meghatározására kötelezi a tagállamokat, hogy az Unió egészére 2020-ra meghatározott energiafogyasztási célt, az 1474 Mtoe primerenergiát vagy az 1078 Mtoe végső energiát * a fogyasztás ne haladja meg. A tagállamoknak energiahatékonysági kötelezettségi rendszereket kell létrehozniuk, amelyeken keresztül biztosítják, hogy a kitűzött energiafogyasztási cél megvalósulhasson. A célkitűzés értelmében január 1-jétől december 31-ig minden évben az összes energiaelosztó vagy az összes kiskereskedelmienergia-értékesítő vállalkozás által a végső felhasználók számára évente értékesített energiavolumen 1,5%-ának legalább megfelelő új megtakarítást kell elérni a január 1-jét megelőző legutóbbi hároméves időszak átlagában. * Az említett éves 1,5%-nyi új megtakarítás nem az egyes vállalkozásokra vonatkozik, ezt az értéket orszá- * Dénes László vezető tanácsadó. Magyar Vas- és Acélipari Egyesülés Felföldiné Kovács Ágnes mb. energetikai igazgató, ISD Dunaferr Zrt. 18 ISD DUNAFERR Mûszaki Gazdasági Közlemények 2015/1.

19 1. ábra: Energiahatékonyság, mint integrált összetevő*** gos szinten kell elérni. Hogy milyen módon kívánja a kormányzat megvalósítani a követelményt még nem ismeretes, jogszabály az irányelv követelményeinek a hazai jogrendbe történő átültetésére még nem jelent meg. Az irányelv szankciókat is előír, melyeket a tagállamoknak kell a nemzeti jogrendjükben meghatározniuk azokra az esetekre, amikor a direktíva alapján hatályba léptetett nemzeti jogszabályok előírásai nem teljesülnek. A tagállamok meghatározzák a nemzeti rendelkezések megsértése esetén alkalmazandó szankciókra vonatkozó szabályokat, és meghozzák a szükséges intézkedéseket e szabályok végrehajtásának biztosítása érdekében. Az előírt szankcióknak hatékonyaknak, arányosaknak és visszatartó erejűeknek kell lenniük. A tagállamok legkésőbb június 5-ig közlik a Bizottsággal e rendelkezéseket, * Az irányelvet a nemzeti jogrendbe minden tagállamnak saját magának kell átültetnie Erre a direktíva június 5-i határidőt írt elő. Ez még nem történt meg a kézirat leadásáig hazánkban. Az irányelv azt is előírja, hogy energetikai auditokat és energiagazdálkodási rendszereket kell a tagállamoknak létrehozniuk. A direktíva kötelező energetikai auditok elvégzését írja elő a nagyvállalatok számára, melyet legkésőbb a 2015 végéig el kell, hogy végezzenek, és azután legalább négyévente meg kell ismételniük, az előző audit időpontjától számítva. Az említett energetikai auditot viszont ki lehet váltani egy európai vagy nemzetközi szabvány alapján, független harmadik fél által tanúsított energiairányítási rendszer bevezetésével és működtetésével, amennyiben az ilyen rendszer tartalmazza az irányelv VI. számú mellékletében megfogalmazott minimumkövetelményeket. a) az energiafogyasztással és a (villamos energiára vonatkozó) terhelési profilokkal kapcsolatos naprakész, mért és visszakövethető műveleti adatokra kell épülniük; b) az auditok során el kell végezni az épületek vagy épületcsoportok, ipari műveletek vagy létesítmények energiafogyasztási profiljának részletes felülvizsgálatát, beleértve a szállítást is; c) ha lehetséges, az életciklus-költségek elemzésére (LCCA) kell épülniük, nem pedig az egyszerű megtérülési időszakokra (SPP), annak érdekében, hogy figyelembe vegyék többek között a hosszú távú megtakarításokat, a hosszú távú beruházások maradványértékeit, valamint a diszkontrátákat; d) arányosnak és megfelelően reprezentatívnak kell lenniük, hogy megbízható képet adhassanak az általános energiahatékonyságról, és segítségükkel megbízhatóan meg lehessen határozni a legjelentősebb javítási lehetőségeket. Az energetikai auditoknak részletes és hitelesített számításokat kell lehetővé tenniük a javasolt intézkedésekre vonatkozóan annak érdekében, hogy világos tájékoztatást adjanak a potenciális megtakarításokról. Az energetikai audit során felhasznált adatoknak a viszszamenőleges elemzés és a teljesítmény nyomon követése érdekében tárolhatónak kell lenniük. * Az energiairányítási rendszer működtetése során az itt megfogalmazott minimumkövetelmények alapvetőek, ezek követése, folyamatos elemzése nélkül nem is lehetne a vállalkozás energiagazdálkodási folyamatait kézben tartani. A c) pontban leírt életciklus-elemzés pedig a fejlesztések, beruházások tervezése során szintén általában figyelembe vett követelmény. A direktíva egyébként az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon * lépett hatályba, azaz december 4-én. ISD DUNAFERR Mûszaki Gazdasági Közlemények 2015/1. 19

20 A direktíva követelményeinek megfelelő egyik ilyen nemzetközi menedzsment szabvány az MSZ EN ISO 50001:2012 Energiairányítási rendszerek. Követelmények és alkalmazási útmutató szabvány. Ennek a szabványnak is hasonló a célja, mint a többi menedzsment szabványnak, azaz, hogy segítséget nyújtson olyan rendszerek és folyamatok létrehozásában, amelyek a vállalkozás működésének hatékonyságának, jelen esetben az energiahatékonyságának növeléséhez járul hozzá. E nemzetközi szabvány célja, hogy segítse a szervezetet olyan rendszerek és folyamatok létrehozásában, amelyek az energiateljesítmény javításához szükségesek, beleértve az energiahatékonyságot, -felhasználást és -fogyasztást. ** Sikeres bevezetése a szervezet minden szintjének és funkciójának, de különösen a felső vezetésnek az elkötelezettségétől függ. ** E nemzetközi szabvány határozza meg az energiairányítási rendszer követelményeit, melyek alapján a szervezet olyan energiapolitikát, előirányzatokat, célokat és cselekvési terveket tud kialakítani és bevezetni, amelyek figyelembe veszik a jogi követelményeket és a jelentős energiafelhasználással kapcsolatos információkat. ** A szabvány alkalmas a szervezet energia irányítási rendszerének tanúsítására, ugyanakkor nem tartalmaz konkrét, abszolút követelményeket az energiateljesítményre vonatkozóan. Azokat a szervezetnek kell meghatároznia az energia előirányzatokban és energia célokban. Szintén a szervezetnek kell eldöntenie, hogy integrálja-e a szabvány szerint bevezetett rendszert más szabványok szerinti rendszerekkel. Az energiateljesítményt a szabvány az energiahatékonysággal, energiafelhasználással és energiafogyasztással kapcsolatos mérhető eredményekként határozza meg, míg az energia-teljesítménymutatók ezek számszerű értékei. Az energiahatékonyság alakulását ezen számszerű értékek alapján lehet követni, így az elért eredmények konkrét módon értékelhetőek. Az energiaátvizsgálás a szervezet energiateljesítményének a meghatározása, amely adatokon alapszik és a fejlesztési lehetőségek azonosítására szolgál. Ezek alapján lehet meghatározni a jelentős energiafelhasználással rendelkező területeket, illetve a rendszer működési területét, és határait. (2. ábra) Mint minden szabványalapú menedzsmentrendszer esetében, az Energiairányítási rendszerszabványban is nagyon fontos a felsővezetőség elkötelezettsége a rendszer bevezetése és működtetése folyamán. A felsővezetőségnek bizonyítania kell az energiairányítási rendszer fejlesztése iránti elkötelezettségét, meghatározva és fenntartva az energiapolitikát, kijelölve a vezetőség képviselőjét és biztosítva az EIR kialakításához, 2. ábra: Az energiatervezés folyamata az MSZ EN ISO 50001:2012 szabvány szerint** 20 ISD DUNAFERR Mûszaki Gazdasági Közlemények 2015/1.