5. Mi csak az egyik oldalát látjuk A Hold, a Föld holdja

Átírás

1 5. Mi csak az egyik oldalát látjuk A Hold, a Föld holdja Az égitestek közül a Hold van a legközelebb hozzánk, így természetes, hogy évezredek óta foglalkoztatta a tudósok képzeletét. A görög mitológiában Szelené, a rómaiaknál Luna istennő képében személyesítették meg. A tudósok azonban módszeresen vizsgálták is a Holdat. Már az ókori görögök ismerték a holdfázisokat, sőt a Hold Föld-távolságot is meglehetősen pontosan meghatározták. Távcsővel először Galilei figyelte meg, és a világosnak látszó területeit szárazföldeknek, sötét területeit tengereknek vélte. Az egyik leghíresebb ilyen holdtenger a Mare Tranquillitatis, a Nyugalom tengere. Ez volt július 20-án az Eagle (Sas) nevű holdkomp leszállásának helyszíne. Kis lépés egy embernek, de nagy ugrás az emberiségnek hangzottak Neil Armstrong szavai, amikor a Holdra lépett. Az Apollo 11 programjában három asztronauta vett részt. Neil Armstrong után a Holdra lépett Edwin Aldrin is, miközben Michael Collins a Hold körüli pályán keringett a parancsnoki űrhajóval. Eddig összesen tizenkét űrhajósnak adatott meg, hogy Hold-sétát tegyen. Utoljára 1972-ben landolt űrhajó a Holdon, és visszatérve több száz kilogramm kőzetmintát hozott magával. A Nap után a Hold a legnagyobb fényességű égitest a Föld égboltján, de a Holdnak nincs saját fénye, csak a Nap sugárzását veri vissza. Földtől való távolsága és méretei azt eredményezik, hogy az égbolton (telihold idején) akkorának látszik, mint a Nap (5.1. ábra). Nincs légköre, ezért égboltja teljesen fekete. A holdi égbolton nappal is látszanak a csillagok, és fényesen ragyog a felhőcsíkokkal tarkított kék bolygó, a Föld (5.2. ábra). Az égitesten az árnyékok élesek és feketék. A hosszú földi napig tartó nappalokon a Hold felszíne erőteljesen felmelegszik, éjszaka pedig gyorsan lehűl. Felszínét főleg vulkanikus kőzetek építik fel. A meteoritütközések és a nagy hőingadozás miatt a felszíni és a felszín közeli kőzetanyag erősen aprózódik, laza törmeléket és vastag porréteget hozva létre. A Hold felületét uraló felszíni formák: a nagyméretű becsapódások eredményeiként kialakult sötét lávamezők (a tengerek ), és a sok kráterrel tagolt világosabb színű fennsíkok (a szárazföldek ) (5.3. ábra). Az Apollo-program utasai és a holdrakéták által hozott kőzetminták különleges tulajdonsága, hogy a kőzetek kora nagy hasonlóságot mutat a Naprendszer belső bolygóinak így a Föld kőzeteinek is a korával. Ez a tény arra utal, hogy a Hold és a belső bolygók anyaga egyszerre és azonos módon alakulhatott ki. Közepes Föld Holdtávolság: 384 ezer km Átmérõje: 3476 km Felszíne: 38 millió km 2 Sûrûsége: 3,34 Tömege: Nehézségi gyorsulás: Felszíni hõmérséklet: g cm 3 a Föld tömegének 1/81-ed része a földi érték 1/6-a 160 C és 130 C között 5.1. A Hold legfontosabb adatai Miért mély az asztronauta lábnyoma és miért ismerhető fel mind a mai napig? 5.2. Űrhajós lábnyoma a Holdon. A Hold égboltján a Föld látszik Kikről, mikről kapták a nevüket a Hold felszíni alakzatai? 5.3. Az Apollo 11 fényképe a teliholdról. Középen balra a Mare Tranquillitatis 29

2 A Föld és kozmikus környezete 30 naptávol földpálya holdpálya napközel 5.4. A Nap Föld Hold-rendszer elsô negyed 5.5. Holdfázisok napsugarak nappal éjszaka telihold újhold földtávol földközel napnyugta napkelte utolsó negyed Miért hosszabb két ugyanolyan holdfázis közötti időtartam, mint a Hold Föld körüli keringési ideje? 5.6. A Hold fényváltozásainak időtartama 29,5 nap Nap holdpálya H teljes árnyék kúpja 5.7. Napfogyatkozás félárnyék földpálya F A Hold mozgásai A Hold forog a tengelye körül és ellipszis alakú pályán kering a Föld körül. A Hold a Földdel együtt kering a Nap körül és az egész rendszer a Tejútrendszer központja körül (5.4. ábra). Saját tengelye körül ugyanannyi idő alatt fordul meg, mint amennyit Föld körüli keringése igénybe vesz (27,3 nap), ennek következménye, hogy mindig ugyanazt a félgömbjét mutatja a Föld felé. Ez a jelenség az úgynevezett kötött keringés. A Holdat négy hétig figyelve azt tapasztaljuk, hogy megjelenése az égbolton folyamatosan változik. Ennek oka, hogy mozgása során más és más a Nap, a Föld és a Hold egymáshoz viszonyított helyzete. A Nap mindig a Hold felé forduló félgömbjét világítja meg, de a Földről ennek különböző nagyságú és alakú részét látjuk. A jelenséget a Hold fényváltozásainak vagy holdfázisoknak nevezzük (5.5. ábra). Amikor a Hold a Föld és a Nap között helyezkedik el, újhold van, ekkor nem látjuk, mert a sötét oldalát mutatja felénk. Keringése során folyamatosan növekszik ( dagad ) és kb. két hét múlva már a teljes megvilágított oldalát láthatjuk: ekkor van telihold (holdtölte). Ezt követően kb. két héten keresztül a Hold megvilágított oldalából egyre kevesebbet látunk ( csökken ). Amikor a Hold 90 -ra áll a Naptól, a Földről csak fél korongja látható. Ha ez a növekvő Hold esetén következik be, akkor első negyedről, ha fogyó Holdnál, akkor utolsó negyedről beszélünk. Egy teljes ciklus hossza 29,5 nap. Ezt nem teljesen értem. Hogy tudja megvilágítani a Nap a Holdat telihold idején, ha közöttük helyezkedik el a Föld? Újhold és telihold idején általában nincs teljesen egy egyenesben a három égitest. Mivel a Hold pályasíkja az ekliptikával 5 -os szöget zár be, telihold idején a Föld árnyékkúpja a Hold alatt vagy felett mozdul el el, így a napsugarak eljutnak a Holdra. Újholdkor pedig a Hold árnyéka mozdul el általában a Föld alatt vagy felett, tehát a Földről nézve a Hold nem takarja el a Napot. Ha a három égitest teljesen egy egyenesbe esik, és a Föld vagy a Hold egymás árnyékába kerül, akkor beszélünk fogyatkozási jelenségről. Napfogyatkozás, holdfogyatkozás Napfogyatkozás újhold idején jöhet létre. Ha a Hold árnyéka a Földre vetődik, mi azt látjuk, hogy a Hold teljesen vagy részlegesen eltakarja a Napot. A Hold árnyékkúpjának sávjában teljes, a félárnyékban pedig részleges napfogyatkozás figyelhető meg. Az a véletlen, hogy a Nap és a Hold szinte ugyanakkora átmérőjűnek látszik az égen, a jelenséget különösen érdekessé teszi (5.7. és 5.8. ábra).

3 A kôzetburok és a talaj 3. Vulcanus munkában A kőzetlemezek és a vulkáni tevékenység 3.1. Az Eyjafjallajökull kitörése 2010 tavaszán a jég megolvadása miatt árvizeket, iszapáradást is okozott (Izland) 3.2. Indonézia legsűrűbben lakott szigetén, Jáván működik a világ egyik legaktívabb vulkánjának számító Merapi 3.3. A Stromboli kitörése Melyik szigetcsoport tagja a Vulcano? 3.4. A római mitológia a Szicília közelében fekvő kis sziget belsejébe képzelte Vulcanus műhelyét Emlékezetes volt számomra 2010-ben az izlandi vulkán kitörése, mert hamufelhője miatt akadozott a légi közlekedés Európában (3.1. ábra), és a tervezettnél később tudtunk hazarepülni Spanyolországból ben Dél-Amerikában az Andokban, Közép-Amerikában, illetve Ázsiában Jáva szigetén is működtek vulkánok (3.2. ábra). Megkerestem ezeknek a vulkánoknak a helyét a kőzetlemezeket bemutató térképen, és érdekes egybeesést találtam. Mind lemezhatáron működik! Mélységi magmatizmus és felszíni vulkanizmus A mélységi magmatizmus és a felszíni vulkanizmus is a magma mozgásjelensége. Magmának nevezzük azt az izzón folyó kőzetolvadékot, amely a köpeny felső vagy a kéreg alsó zónáiban keletkezik. Bebizonyosodott, hogy ezekben a zónákban nincs egységes magmaöv, hanem csak helyileg, az ún. elsődleges magmakamrákban kerülnek a kőzetek olvadt állapotba. A radioaktív anyagok nagyobb koncentrációja, tektonikai mozgások vagy nyomáscsökkenés segítik elő az olvadást. A magmának hatalmas energiája van magas hőmérséklete, gázainak feszítőereje és a rá nehezedő kéreg nyomása miatt. Képes arra, hogy a nehézségi erő ellenében a kőzetburokban fölfelé mozogjon. A felszínt nem minden esetben éri el: ha megreked a mélyben, akkor az alacsonyabb hőmérsékletű szintben a felszín alatt szilárdul kőzetté. Ebben az esetben beszélünk mélységi (plutonikus) magmatizmusról. A folyamat során mélységi magmás kőzetek (gabbró, diorit, gránit) és mélységi magmás ércek keletkeznek. Vulkánosságról akkor beszélünk, ha a magma eléri a Föld felszínét (3.3. ábra). A magma felszínre kerülési helyén képződik a vulkán, a felszínre kerülő magmát lávának nevezzük. A lávából vulkáni kiömlési kőzetek (bazalt, andezit, riolit), a lávafoszlányokból, kőzettörmelékből vulkáni törmelékes kőzetek (tufák) keletkeznek. A magmatizmushoz kötődő néhány elnevezés mitológiai eredetű. Pluto az alvilág istene, akit a föld alatti kincsek, a fel nem tárt bányák istenének is gondoltak. Vulcanus, a tűz sánta istene fegyvert kovácsol más istenek számára, haragos kedvében pedig izzó köveket és tüzet röpít ki a hegy belsejéből (3.4. ábra). 52

4 A magma és a belőle származó láva kémiai összetétele alapvetően meghatározza a belőlük képződő kőzetek összetételét, színét, a kihűlés sebessége pedig a kristályok méretét. B Kémiai összetétel szempontjából a magma és a láva kovasavtartalma, illetve a belőlük képződő kőzetek SiO 2 -tartalma a meghatározó: kémhatásuk bázikus, semleges vagy savanyú lehet (3.5. ábra). B A növekvő SiO 2 -tartalommal párhuzamosan a kőzet színe világosodik. B A mélységi magmás kőzetek kristályainak mérete nagyobb, mert a lassú kihűlés kedvez a nagy kristályok kialakulásának. Bázikus Semleges Savanyú SiO % 52-65% 65% felett Mélységi magmás kôzet gabbró diorit gránit Vulkáni kiömlési kôzet bazalt andezit riolit Vulkáni törmelékes kôzet bazalttufa andezittufa riolittufa 3.5. A magmás kőzetek csoportosítása SiO 2 -tartalom és kémhatás szerint A magma kémiai összetételétől és gáztartalmától a vulkáni működés jellege is függ. A kevés kovasavat tartalmazó magmából hígan folyó lávaömlések táplálkoznak, belőlük a gázok kiszabadulása lassabban, csendesen történik; a kovasavban gazdag, feszítő gázokkal teli magma robbanásos kitöréseket eredményez (3.6. és 3.7. ábrák). A különböző típusú lemezszegélyeken eltérő összetételű magma nyomul a felszínre. Ezért az egyes lemezhatártípusokhoz jellegzetes kőzetanyagú, működésű és formájú vulkánok kötődnek (3.8. ábra). Vulkánosság távolodó lemezszegélyeknél A felszínre érkező magma 80%-a távolodó lemezhatárok mentén, az óceánközepi hátságok hasadékvölgyein keresztül kerül a felszínre. A magma nagy mélységből, az asztenoszférából érkezik, hőmérséklete ezért igen magas ( C), fémes elegyrészekben (magnézium, vas, mangán) gazdag, kovasavban viszont szegény. A lávából bazalt, a kéregben megrekedő magmából gabbró képződik. A lávaömlések többsége tenger alatt következik be. A tengervíz hűtő hatása miatt a bazaltláva külső burka hamar megszilárdul, ezen a kérgen azonban még ki-kibuggyan a forró láva, kerekded formát, párnalávát hozva létre (3.9. ábra). A párnaláva rendkívül hasznos a földtörténeti múlt eseményeinek megismerésében. Megjelenése nem téveszthető össze semmi mással, és mindig víz alatt jön létre. A párnaláva jelenlétét felismerték a Föld idős, 3,5 milliárd éves kőzeteiben. Innen tudjuk, hogy a Földön ekkor már volt óceáni környezet A hígfolyós láva gyorsan halad, lávafolyása sokszor km távolságra is eljut (Mauna Loa, Hawaii-szigetek) 3.7. A sűrűn folyó láva felszíne rögös lesz (Pacaya vulkán, Guatemala) Litoszféra lemez alábukása (szubdukció) 2. Óceánközépi hátság 3. Lemezen belüli forró pont 4. Litoszféra 5. Asztenoszféra 3.8. A magmaképződés fő tektonikai környezetei Hol fordul elő hazánkban párnaláva? 3.9. A párnalávák szokásos mérete 0,5-1 m

5 Levegôburok 4. Megnyílnak az ég csatornái A levegő vízgőztartalma, a felhő- és csapadékképződés felhôelem 2,2% vízgôz 97,6% hulló csapadék 0,2% 4.1. A víz megoszlása a légkörben Hômérséklet ( C) Max. vízgôztartalom ( g m 3 ) 25 0,7 15 1, l A hőmérséklet és a legnagyobb vízgőztartalom kapcsolata 4.3. A hajszálas higrométer működése a zsírtalanított hajszálnak azon a tulajdonságán alapszik, hogy nedvességváltozás közben változtatja hosszúságát Különleges helyzetben van a Földünk a Naprendszer bolygói között, mert a víz mindhárom halmazállapotban előfordul. Különösen fontos a folyékony halmazállapotú víz, mert ez játszik döntő szerepet az élet létrejöttében és tartós fennmaradásában. Miért emeljük ki a légkörben a vízgőz szerepét? Az atmoszféra a Föld vízkészletének csak töredékét (0,0008%-át) tartalmazza, jobbára vízgőzként (4.1. ábra). A vízgőz a legfontosabb üvegházhatású gáz. Mennyiségének tartóssága alapján az erősen változó légköri gázok csoportjába tartozik. Az időjárás és az éghajlat szempontjából a mennyiségi változásnál is fontosabbak a víz halmazállapot-változásai, mert ezek jelentik a felhő- és csapadékképződés alapját. A levegőben lévő vízgőz mennyiségi jellemzője a tényleges (abszolút) g vízgőztartalom, tulajdonképpen a vízgőz sűrűsége, amelyet m -ben 3 fejezünk ki. Minél magasabb a levegő hőmérséklete, annál több vízgőzt tud befogadni. Ha egy adott hőmérsékleten a levegő már nem képes több vízgőz felvételére, akkor telítetté válik (4.2. ábra). Fontos paraméter és könnyen kiszámítjuk azt is, hogy a levegőben lévő vízgőz mennyisége hány százaléka az adott hőmérsékleten maximálisan befogadhatónak. Ezt a százalékos értéket nevezzük viszonylagos (relatív) vízgőztartalomnak. Ez az érték jól jellemzi a levegő nedvességi viszonyait, gondoljunk csak az egyenlítői éghajlat átlagosan 80-85%-os (rendkívül párás) és a forró trópusi sivatagok nyári 10-20%-os (rendkívül száraz) relatív nedvességtartalmú levegőjére (4.3. ábra). A telítetlen levegő relatív vízgőztartalma 100% alatt van, a telített levegőé 100%-os. Hogyan válhat a telítetlen levegő telítetté? B adott hőmérséklet mellett nő a levegő vízgőztartalma, vagy B adott vízgőztartalom mellett a hőmérséklete csökken. A természetben a levegő a hőmérséklet csökkenésével éri el gyakrabban a telített állapotot. Azt a hőmérsékletet, amelyen a lehűlő levegő (tényleges vízgőztartalmának megváltozása nélkül) telítetté válik, harmatpontnak nevezzük. Ha a lehűlő levegő hőmérséklete a harmatpont alá süllyed (túltelítetté válik), a telítettségen felüli páramennyiség kicsapódik, vagyis megindul a csapadékképződés, és az eddig láthatatlan vízgőz láthatóvá válik. A vízgőz többnyire cseppfolyós vagy közvetlenül szilárd halmazállapotba alakul át. 106

6 A tapasztalat azt mutatja, hogy a lehűlés önmagában nem elegendő a kicsapódás megindulásához. A folyamatot elősegíti a szilárd felület, amelyre a kicsapódás megtörténik. B A kicsapódás történhet a levegővel közvetlenül érintkező testekre: így keletkeznek a talaj menti (nem hulló) csapadékfajták (harmat, dér, zúzmara). B A troposzféra légtömegében a parányi részecskék (például porszem, sókristály) felületén indul meg a kicsapódás. A vízgőz ezeken a kicsapódási magvakon sűrűsödik vízcseppekké vagy jégkristályokká. Így keletkeznek a felhők, amelyeknek közvetlenül a felszín fölött kialakuló, csak vízcseppekből álló változata a köd (4.4. ábra) km-es magasságban, ahol a menetrend szerinti repülőgépek közlekednek, a levegő nagyon gyakran van túltelített állapotban. Kicsapódás mégsem történik, mert a levegő nagyon tiszta. Az elhaladó repülőgépek égéstermékei viszont kicsapódási magvakként szolgálnak. A kondenzcsík nem más, mint az égéstermékekre kicsapódott pára, amely hosszú, vékony felhő formájában jelenik meg (4.5. ábra). Talaj menti csapadékfajták Derült, szélcsendes időben keletkezik a harmat és a dér. A földfelszín és a rajta lévő testek az erős éjszakai kisugárzás következtében lehűlnek, és lehűtik környezetük léghőmérsékletét is. A lehűlő levegő vízgőztartalma a szabadban lévő testek (tárgyak, növények) felületére kicsapódik. Ha a levegő harmatpontja 0 C fölött van, a vízgőz folyékony halmazállapotban harmat formájában csapódik ki. 0 C alatti harmatpont esetén a kicsapódás szilárd halmazállapotban, dér formájában jelenik meg (4.6. és 4.7. ábrák). A zúzmara képződéséhez légmozgásra van szükség. Ilyenkor a 0 C alá lehűlt felszín fölé néhány fokkal enyhébb, páradús levegő áramlik. 0 C alatti harmatponton a levegő vízgőztartalma jégkristályok formájában válik ki a szélnek kitett oldalon a fákra, bokrokra, kerítésekre, villanyvezetékekre. A zúzmara a villamos és távbeszélő drótokra lerakódva üzemzavarokat okozhat, sőt le is szaggathatja a vezetékeket, letörheti a faágakat (4.8. ábra). A talaj menti csapadék mennyisége elenyésző a hulló csapadék mennyiségéhez képest. Hulló csapadék képződése Mindig csodálattal figyelem a felhők játékát az égbolton. A bárányfelhők a kedvenceim. Miért nem hullik minden felhőből csapadék? 4.4. Köd 4.5. Kondenzcsík 4.6. Harmat 4.7. Dér 4.8. Zúzmara 107

7 5. Vízszigetek a szárazföldön A szárazföld vizei a tavak Különösen a nyári idegenforgalmi szezonban gyakran hallom, hogy a Balatont magyar tengernek nevezik. Indokolt a tenger elnevezés? Igazából nem. A Balaton tó, bár a tengerhez hasonlóan állóvíz. Nyugat- és Közép-Európa legnagyobb területű édesvizű tava, melynek átlagos vízmélysége alig több mint 3 m, ezzel a világ legsekélyebb tavai közé tartozik. Vizében vannak sók, de nem kloridok, hanem alkáli-karbonátok és gipsz, amelyeknek a víz zöldesszürke színét köszönheti (5.1. ábra). A tavak a szárazföldek felszíni mélyedéseit kitöltő állóvizek. Víztükrük nyílt, csak a keskeny parti sávban jellemző a gyökerező vízi növényzet. A világtengerrel nincsenek közvetlen kapcsolatban (ezért a Kaszpi-tenger is tó). Földtörténeti szempontból rövid életű képződmények, kialakulásuk és fokozatos pusztulásuk néhány tízezer év alatt végbemehet. A tó medencéje kimélyítés vagy elgátolás útján jöhet létre, melynek hátterében számos külső és belső erőhatás állhat. A tavak jelentős része több folyamat közös munkájának eredménye. A tómedencéket a kialakításukban uralkodó szerepet játszó erőhatás szerint tekintjük át. A belső erők közül tómedencét alakítanak ki a szerkezeti (tektonikus) mozgások és a vulkáni folyamatok. Vetődéssel keletkezett árokban foglalnak helyet az ároktavak. Hosszan elnyúlt alakjuk is kialakulási módjukra utal. Közéjük tartozik a Föld legmélyebb tava, a Bajkál-tó. A kőzetlemezek távolodása során képződött árokban helyezkedik el Afrikában a Tanganyika-tó és a Malawi-tó, Ázsiában a Holt-tenger (5.2. ábra). Ebben a csoportban sekély mélységű tavakat is találunk, mint pl. hazánkban a Balaton és a Velencei-tó. A belső erők hatására alakult ki a Viktória-tó és részben a Csád-tó medencéje is, a felszín zavar nélküli, lassú süllyedésével keletkeztek. Peremeiken így nincs törésrendszer. Vulkanikus eredetűek a krátertavak, melyek többnyire kis méretűek, viszonylag mélyek és kerekded formájúak. Közelünkben a legismertebb a Szent Anna-tó a székelyföldi Hargitában. A Földön a legtöbb tómedencét a külső erők közé tartozó jég alakította ki. A jégkorszaki jégtakaró letaroló munkája a puhább kőzetű területeken sziklamedencéket alakított ki, ezekben foglalnak helyet a Kanadai-pajzs tavai és a Balti-pajzson a Finn-tóvidék (5.3. ábra). A jégtakaró letaroló tevékenységének peremén kialakult réteglépcső A Balaton, becenevén a magyar tenger Olvasd le az atlaszodban a Holt-tenger vízfelületének ten gerszint feletti magasságát! 5.2. A Holt-tenger a Föld legalacsonyabb víztükrű és legsósabb tava 5.3. A Finn-tóvidék 5.4. A Garda-tó 141

8 Vízburok nyak iszap és agyag feltöltés holtágtó 5.5. Túlfejlett folyókanyarulat lefűződésének fázisai 5.6. A Plitvicei-tavak lépcsős tórendszere karsztvízből kicsapódó mészkőgátak mögött alakult ki (Horvátország) 5.7. A Gyilkos-tó 5.8. Everglades mocsaras vidéke (Florida, USA) előterében gyűlt össze a Nagy-tavak (Felső-, Michigan-, Huron-, Erie-, Ontario-tó) és Európa legnagyobb tavának, a Ladoga-tónak a vize. A jégtakaró által felhalmozott morénaanyag hullámos felszínén elgátolással keletkezett a Német- és a Lengyel-tóvidék. A hegyek lábánál az egykori gleccserek által kimélyített medencékben, a végmorénasáncok mögött felduzzadt vízből keletkezett a Boden-, a Genfi- és a Garda-tó (5.4. ábra). A folyók kanyarulatainak lefűződésével vagy levágásával holtágak (morotvák) jönnek létre. Ha megszűnik a kapcsolatuk a folyómederrel, jellegzetes, kifli formájú holtágtóvá (morotvató) alakulnak át (5.5. ábra). Ismert hazai példája a Duna egykori medrében található Szelidi-tó. A Tiszát kísérő morotvatavak többsége a szabályozások során a kanyarulatok átvágásával jött létre. Mészkő- és dolomitfelszínek mélyedéseiben akkor maradhat meg huzamos ideig a tó vize, ha annak aljzatát kellő vastagságú vízzáró kőzetréteg (pl. agyag) béleli ki (5.6. ábra). Kisebb karsztos tó hazánkban a Vörös-tó (dolinató) és az Aggteleki-tó (víznyelő tó). Termál-karsztvíz táplálja forrástavunkat, a Hévízi-tavat. Száraz, félszáraz vidékeken a szél által kifújt mélyedésekben vagy a homokbuckákkal elgátolt területeken sekély tavak jellemzőek (pl. a Szeged melletti Fehér-tó vagy a Nyíregyháza melletti Sóstó, szerepe volt a szélnek a Csád-tó medencéjének kialakításában is). A Gyergyói-havasokban (Keleti-Kárpátok) 1837-ben a Békás-patak vize tóvá duzzadt egy hegyomlás miatt (Gyilkos-tó) (5.7. ábra). A tavak egy része mesterségesen keletkezett és szolgálhatnak az ivó-, ipari- vagy öntözővíz tározására, lehetnek halastavak, bányatavak, nyújthatnak üdülési lehetőségeket. A legtöbb mesterséges tó sokoldalúan hasznosított, a gátak talapzatánál épített turbinák villamos energiát is termelnek (a Níluson az asszuáni Nagy-gát: Nasszer-tó, a Coloradón a Hoover-gát: Powell-tó, hazánkban a Kiskörei-gát: Tisza-tó). A tavak gyorsan pusztuló képződmények. Ha a tóból több víz párolog el, mint amennyi táplálja, akkor a tó kiszárad. A tómedencéket a feltöltődés is veszélyezteti. Ebben a vízfolyások és a szél hordalékszállítása mellett az elszaporodó növényzet is szerepet játszik. Az elsekélyesedő tóban a gyökerező növényzet már mindenütt meg tud telepedni, és a tó fertő állapotba kerül. Ha a tó víztükrének nagyobb részét már növényzet borítja, akkor mocsárról beszélünk (5.8. ábra). Emberi beavatkozás híján ilyen állapotban lenne a Balaton, a Fertő és a Velencei-tó. A lápokban már csak kisebb foltokban csillan meg a nyílt víztükör. A tőzeges aljzatot lassan teljesen belepi a növényzet, az erdő kialakulásával pedig a tó meg is szűnik. A tavak pusztulását az emberi tevékenység is sietteti. Az ember gyakran olyan mértékben használja el öntözésre a tavat tápláló folyók vizét, hogy a tó elkezd zsugorodni. Ennek klasszikus példája az Aral-tó esete. Az ember környezetszenynyező tevékenysége a növények elszaporodását gyorsíthatja. A vízbe 142

9 3. Évszakok a forró övezetben Forró övezet II. Az átmeneti öv szavanna éghajlat Az átmeneti öv az egyenlítői övtől északra és délre, megközelítően a 10 és a 20 szélességi körök között alakult ki. Az évi középhőmérséklet itt is magas (23-27 C), de az évi közepes hőingás nagyobb, mint az egyenlítői övben, és értékei az Egyenlítőtől távolodva nőnek. Ezt az övet a passzát szélrendszer felszálló és leszálló ága váltakozva tartja uralma alatt, emiatt a csapadék eloszlása egyenetlen. Két évszak a meleg, esős és a forró, száraz különíthető el (3.1. ábra). A passzát szélrendszer követi a Nap látszólagos évi járását. Amikor a Nap az Egyenlítőtől északra delel, az erősebb felmelegedéshez kapcsolódó felszálló ág és vele a csapadékzóna is északra tolódik. A déli félgömbön a paszszát szélrendszer leszálló ága érvényesül, száraz időszakot eredményezve. Az év második felében fordított a helyzet. Az Egyenlítőtől a térítők felé haladva a csapadékos évszak hoszsza fokozatosan rövidül, az évi csapadékmennyiség 1500 mm-ről 250 mm-re csökken. A csapadékmennyiségtől függően változik a természetes növénytakaró, a szavanna képe, az Egyenlítőtől távolodva ritkul és alacsonyodik a növényzet. Ez legjobban Afrikában figyelhető meg, ahol az Egyenlítőtől északra és délre egyaránt kiterjedt szárazföldi terület található (3.2. ábra). A szavanna rengeteg növényevő és a velük táplálkozó ragadozó, dögevő állatot tart el. Az esőerdő szomszédságában húzódó erdős szavannát ligetes, cserjés, majd füves szavanna követi (3.3. és 3.4. ábra). Az erdős szavanna összefüggő erdeinek lombkoronaszintje laza, a sok fény miatt a cserje- és gyepszintje gazdag. A ligetes, de még inkább a füves szavannán a fák egyre ritkábban állnak, majd teljesen eltűnnek, helyettük mély gyökérzetű tüskés bozótok, bokrok jelennek meg. A szavannák jellemző fái az akáciák, hozzájuk Afrikában majomkenyérfák, Ausztráliában eukaliptuszfajok, Dél-Amerikában viaszpálmák, araukária fenyők társulnak. A száraz évszakban a szavannák fái és cserjéi teljesen lehullatják lombjukat, a fű elszárad. Ilyenkor nagyon gyakoriak a szavannatüzek. Az erdős és ligetes szavannán nagytestű patások élnek (Afrikában zsiráf és elefánt, Ázsiában elefánt és orrszarvú, Amerikában tapír). A füves szavannán antilopok, gazellák legelnek. Az oroszlán a) Kayes é. sz m évi középhômérséklet 29,5 C évi csapadékátlag 740 mm mm C I. III. V. VII. IX. XI. b) Kosti é. sz m évi középhômérséklet 27,5 C évi csapadékátlag 707 mm mm C I. III. V. VII. IX. XI a) Az erdős és a b) füves szavanna klímadiagramja mm egyenlítôi öv térítôi öv száraz hónapok 500 erdôs ligetes füves szavanna szavanna szavanna 3.2. A nedves és a száraz időszak, a csapadék mennyisége és a növénytakaró változásai az átmeneti övben 3.3. Ligetes szavanna 161 V_Foldrajziovezetesseg_v06.indd :42:00

10 Földrajzi övezetesség 3.4. Füves szavanna 3.5. Trópusi szigethegyek a Serengeti Nemzeti Parkban Mely országok területén húzódik a Szahel-övezet? 3.6. A Száhel-övezet 3.7. Marhacsorda itatása a Száhelövezetben Afrika, a tigris Ázsia, a puma és a jaguár Amerika nagymacskája. Madárviláguk jellegzetes képviselői a futómadarak (Afrikában a strucc, Ausztráliában az emu, Dél-Amerikában a nandu). Ausztráliában a méhlepényes emlős állatok helyett erszényes állatok élnek (kenguruk, erszényes hangyászok, erszényes farkas). A szavannákon az Egyenlítőtől távolodva a talajok is változnak. A csapadék csökkenésével kisebb lesz a kilúgozás mértéke és a száraz időszakban jelentős humuszfelhalmozódás történik. A talajok színe a rozsdavörösből fokozatosan sötétre vált (szavannai vörösföld sötét szavannatalaj). A folyók vízjárása erősen ingadozó. Az éghajlat jellegének megfelelően a nedves időszakban a mállás, a száraz időszakban pedig az aprózódás a meghatározó felszínformáló folyamat. A legszárazabb területeken a szél munkája is alakítja a táj arculatát. Jellegzetes felszínformák az ellenállóbb kőzetekből képződött harang vagy méhkas alakú szigethegyek (3.5 ábra). Az átmeneti öv sűrűbben lakott, mint az Egyenlítő vidéke. A lakosság fő foglalkozása a földművelés, a nomád állattenyésztés. Az ültetvények legfontosabb terményei a kávé, a földimogyoró, a gyapot és a cukornád. A gazdálkodás fő problémája a területek túllegeltetése (juh-, kecske- és szarvasmarhatartás), amely az eredeti növényzet eltűnéséhez és a vízforrások kimerüléséhez vezet. A túllegeltetett helyeken a talaj felső része az erózió következtében lepusztul, a szavanna sivataggá válik. Afrikában a Szahara és Szudán találkozásánál a Száhel-övezet elrettentő példája a sivatag terjeszkedésének (3.6. és 3.7. ábrák). A térítői öv trópusi sivatagi éghajlat Ha azt a szót hallom, hogy sivatag, a képzeletemben egy sivár homoktenger képe jelenik meg. A homokbuckákon tevekaraván halad, sehol egy árnyat adó fa. A sivatagnak ez csak az egyik arca. A Szaharának is csak a harmada homoksivatag, a többi területe kő-, kavics- és agyagsivatag. És a sivatagban is van élet! Az élőlények alkalmazkodnak a forrósághoz és a vízhiányhoz. A sivatagok zöld szigetei az oázisok. Ezeket a felszín alatti vizekből táplálkozó kutak, források vagy a sivatagot átszelő folyóvizek éltetik. 162

11 Népesség- és településföldrajz 5. Mindenki lakik valahol A település fogalma és a települések területi elhelyezkedését meghatározó tényezők Használd az atlaszod megfelelő tematikus térképét! Hol élnek a palócok? 5.1. Hollókő a világörökség része. A magyarországi palóc népesség hagyományos, főleg építészeti és tájhasználati kultúráját őrzi 5.2. Autópálya-csomópont (Oahu, Hawaii, USA) 5.3. Tanya Norvégiában. A lakóés munkahely térbeli egységben van egymással 5.4. A Dunakanyar települései a Duna pleisztocén végi teraszán épültek Tudom, hogy mindannyian valamilyen településen élünk. Itt lakunk, dolgozunk, pihenünk, sportolunk, gyógyulunk, vásárolunk. Miért vannak mégis különbségek közöttük? A sokszor több évszázados múltra visszatekintő települések képezik az ember életének, társadalmi-gazdasági tevékenységének legfontosabb színterét (5.1. ábra). Miközben táji környezete, épületei, intézményei, műszaki létesítményei, útjai az egymást követő generációk során változásban vannak, a földrajzi helye a mozgékony településektől eltekintve állandó marad. Életünk teljességét egy-egy település aligha tudja kiszolgálni. Utak, közművezetékek több települést fűznek fel egy sajátosan működő rendszerré (5.2. ábra). A településekkel kapcsolatos alapfogalmak A település a népesség által ideiglenesen vagy állandóan lakott hely, amely lakó- és gazdasági célú épületekből, valamint a hozzájuk tartozó egyéb építményekből (utak, hidak, közterek) áll. A hagyományos értelmezés a lakó- és munkahely térbeli egységét hangsúlyozza (5.3. ábra). Ez a térbeli egység viszont abban a pillanatban szétválik, ha a két funkció más-más településen helyezkedik el. Márpedig napjainkban megnőtt az ingázók száma, mert a városok olyan mértékben tömörítik az elsősorban ipari és szolgáltató munkahelyeket, amellyel a lakóhelyek bővülése nem tud lépést tartani. Másrészt az egyéni közlekedési lehetőségek bővülése, a tömegközlekedés fejlődése lehetővé is teszi, hogy az ingázás elfogadható időtartam alatt történjen meg. Célszerű tehát a település fogalmában a lakó- és munkahely térbeli együttesével szemben a működési egységét hangsúlyozni. A településnek biztosítania kell azoknak a feladatoknak az ellátását is, amely a munkaerő szellemi és fizikai munkaképességének megújítását, fokozását szolgálja. A település egy embercsoport lakó-, munka- és pihenőhelyének együttese. Földrajzilag meghatározott helyen alakul ki, amely lakóinak kiszolgálása mellett a helyi közösség történelmét, kultúráját is tükrözi. A települések fontos sajátossága emellett, hogy térben sohasem egymástól függetlenül, hanem egymással szoros kölcsönhatásban fejlődnek. Egy adott földrajzi területegység településeinek összefüggő rendszerét településhálózatnak nevezzük. A településhálózaton belül a funkciók száma és súlya alapján a települések között alá- és fölérendeltségi viszony, településhierarchia alakul ki. 196

12 A települések területi elhelyezkedését meghatározó tényezők Egy település szoros kapcsolatban van az őt körülvevő tájjal. Nem véletlen, hogy a legnagyobb települések kivétel nélkül kedvező természetföldrajzi adottságok között fejlődnek. Az ember megtelepedése során azt a környezetet keresi, amely gazdasági tevékenységére kedvező hatást gyakorol. A települések földrajzi elterjedését befolyásolja az éghajlat és a domborzat. A Föld településsűrűsége igazodva a népesség térbeli elhelyezkedéséhez az é. sz. 20 és 60 -a között a legnagyobb. Előnyben vannak az alacsonyabb tengerszint feletti magasságú területek, a tengerpartok, a mezőgazdasági termelésre különösen kedvező alföldek és a folyóvölgyek árvízmentes teraszai (5.4. ábra). Latin-Amerikában és Afrikában viszont a tengerparti területeken a nagy hőség és a sok csapadék miatt alig vannak települések. A települések többsége köztük számos főváros is a 2000 m-nél magasabb fennsíkokon fejlődött ki (Mexikóváros, Bogotá, Quito, illetve Addisz-Abeba) (5.5. ábra). Előnyös a jó védelmi lehetőséget biztosító környezet is (dombtető: Buda, Salzburg; öblök, fjordok belső zugai: Tokió, Oslo; folyami sziget: Párizs). A tájhatárok azért kedveznek a települések kialakulásának és fejlődésének, mert a különböző jellegű vidékek termékei itt cserélnek gazdát. Leggyakrabban hegyvidék és alföld találkozásánál alakult ki a vásárvonal, amelynek legkedvezőbb forgalmi helyzetű pontjaiban (árkok, völgyszorosok, hágók közelében) jöttek létre a vásárvárosok (Vác, Eger, Sátoraljaújhely, Kolozsvár, Lipcse). Sok település története szorosan kapcsolódik egy-egy folyóhoz. A fejlődés alacsonyabb fokán erre a sekélyebb, illetve összeszűkülő folyószakaszok szolgáltak. A révtelepülések az állandó híd megépültével csomópontjaivá váltak a szárazföldi közlekedésnek is, és hídi városokká fejlődtek (Győr, Komárom, Baja, Szolnok, Frankfurt am Main) (5.6. ábra). A folyó által kínált útvonal a távolabbi vidékekkel is kapcsolatot teremt. A szárazföldi folyótorkolatok is kedvezően hatnak a települések fejlődésére, mert a szárazföld belsejében különböző tájakról érkező termékek cserélnek gazdát (Tokaj, Szeged, Lyon, Belgrád). A tengeri folyótorkolat különösen a tölcsértorkolat kedvez a tengeri hajózásnak (Hamburg, Le Havre, London). A kikötésre alkalmas tengeröblök (Rio de Janeiro, Dubrovnik), a stratégiai ellenőrzésre lehetőséget nyújtó tengerszorosok (Dover, Gibraltár, Isztambul, Szingapúr) szintén jelentős települések kialakulását eredményezték. A vízrajzi adottságok az ivóvíz megléte (karsztforrás: Tapolca, Pécs) miatt nagyon fontosak. Az idegenforgalom és a gyógyturizmus föllendülése felértékelte a termálvízforrások szerepét a települések fejlődésében (Bük, Hajdúszoboszló, Harkány, Hévíz, Zalakaros, Gyula, Karlovy Vary) (5.7. ábra). Az ásványkincs-előfordulások már a középkorban is fontos települések kialakulását eredményezték (az ércek és a só kitermelésére 5.5. Kolumbia fővárosa, Bogotá 2540 m magasan fekszik Hogyan utal a város neve kialakulására? 5.6. Frankfurt am Main (Németország) Honnan ered a fürdőváros neve? 5.7. Karlovy Vary (Karlsbad) cseh fürdőváros a hévízre települt a) b) 5.8. Birmingham a) régen és b) napjainkban (Egyesült Királyság) 197