Regionális tanulmány

Átírás

1 Regionális tanulmány Magyarország PP9 Vízügyi és Környezetvédelmi Központi Igazgatóság (VKKI) PP17 Dunaújváros Megyei Jogú Város Önkormányzata június 30.

2 Tartalomjegyzék Bevezetés Alapadatok A terület népessége A tanulmány földrajzi kiterjedése A vízi utakhoz kapcsolódó vállalatok száma A kishajó-kikötő medencék és a belterületi kikötők száma és mérete A vízi úton évente szállított árucikkek, anyagok mennyisége Hajók száma a vízi utakon A turisztikai vállalatok száma A vízi úthoz kapcsolódó turizmus mértéke (hozzájárulása a GDP hez regionális szinten, éves mértékben) A háztartások száma és a vízi út mentén közvetlenül található lakóhelyek száma A természeti területek mérete A vízi utak használatához kapcsolódó adók A környezethez és klímaváltozáshoz kapcsolódó akadályok és kihívások A legfőbb vízgazdálkodási kihívások hazánkban Helyi stratégiák a természetvédelmi és vízgazdálkodási problémák kezelésére Környezetvédelmi stratégia A vízi utakat érintő területfejlesztési programok A zöld ipart támogató stratégiák és programok, hulladékgazdálkodás Aszályok és árvizek az elmúlt 5 évben Az aszályok és árvizek kezelésére irányuló intézkedések Az eddig megtett intézkedések sikere A Víz Keretirányelv átültetése érdekében megtett intézkedések Az intézményi háttérhez / kormányzáshoz kapcsolódó kihívások Vízi utak kezelése A vízi utakat érintő nemzeti fejlesztési stratégiák A vízi utakat érintő pénzügyi támogatási tervek A vízi utak fejlesztését gátló jogi akadályok A köz- és magánszféra együttműködésének (Public Private Partnership - PPP) tapasztalatai A fenntarthatóság, környezetvédelem, klímaváltozás és hulladékgazdálkodási stratégia területéért felelős szerv A vízi utak marketingjére vonatkozó regionális és helyi tervek, programok

3 3.8. A regionális turizmus fejlesztésére vonatkozó tervek, a fejlesztésbe bevont érdekeltek A legfontosabb gazdasági kihívás Dunaújváros, mint vízi úthoz kapcsolódó térség számára A vízi út hozzájárulása a régióban élők életminőségéhez Vízi úton történő teherszállítás A víz multifunkcionális használatának sajátosságai, problémái Országos és regionális szintű intézkedések a víz multifunkcionális használatának elősegítésére, a problémák kezelésére Európai Uniós támogatások felhasználásában szerzett tapasztalat Az EU-s források fogadásához és felhasználásához kapcsolódó hazai intézményrendszer Hazánk, valamint a projektben résztvevők EU-s források megszerzésében és felhasználásában szerzett tapasztalatai

4 Bevezetés Az Interreg IV/C Program keretében megvalósításra kerülő Waterways Forward projektben Magyarországról két partner, a Vízügyi és Környezetvédelmi Központi Igazgatóság (VKKI) és Dunaújváros Megyei Jogú Város Önkormányzata vesznek részt. A projekt fő célja a regionális vízi utak és kapcsolódó térségek irányításának integrált, fenntartható és konszenzuson alapuló fejlesztése a jó gyakorlatok megosztásával és a folyami vizek multifunkcionális szerepének figyelembevételével. A projekt első szakasza keretében a résztvevő partnerek országonként egy-egy Regionális Tanulmányt (Regional Analysis) készítenek annak érdekében, hogy felmérjék a vízi utak regionális kezelési gyakorlatát, különös tekintettel az irányítás (Governance), illetve a környezetvédelem és klímaváltozás (Environment and Climate Change) kérdésire, a térségre és irányítási politikájára jellemző gyengeségek és erősségek feltárására. A VKKI és Dunaújváros egy közös tanulmányt készít. Rövid ismertetés a VKKI-nak a magyarországi államapparátusban elfoglalt helyéről - a projekt témaköréhez kapcsolódóan. A megosztott felelősség a vízi utakért és hajózásért Magyarországon a következő. Belvízi hajóutak fenntartása, üzemeltetése: Vidékfejlesztési Minisztérium (korábbi Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium); belvízi hajózás (beleértve a szállítási infrastruktúrát, kikötőket stb.) Nemzeti Fejlesztési Minisztérium (korábbi Közlekedési, Hírközlési és Energiaügyi Minisztérium). A vízügyi adminisztráción belül a hajóutak fenntartása, üzemeltetése 3 különböző szinten valósul meg: Vidékfejlesztési Minisztérium, Vízügyi és Környezetvédelmi Központi Igazgatóság (VKKI), Területi Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóságok (12 helyszín/központ). A Vidékfejlesztési Minisztérium felelős az ágazati stratégiai kérdések kezeléséért, a jogszabályi háttér biztosításáért, a más minisztériumokkal való együttműködésért. Hatásköre természetesen az egész országra kiterjed. A VKKI a felelős az ágazati stratégiai kérdések megvalósításáért is, országos szinten. A vízügyi szervezetek közötti munkamegosztásban a Vízügyi és Környezetvédelmi Központi Igazgatóság (VKKI) egy központi operatív szervezet: összehangolja, felügyeli és ellenőrzi az ország teljes területén működő területi igazgatóságok összes tevékenységét beleértve a vízi utakhoz kapcsolódó feladatokat is. A 12 területi igazgatóság számos feladata között közvetlenül felelős a folyók jó állapotáért, beleértve a különböző kategóriájú vízi utakat/hajóutakat, figyelembe véve a nemzetközi szabályozásokat

5 Folyamatos tevékenységeik: folyószabályozási munkák, folyó- meder, part, vízszintszabályozás, hajóút fenntartás, üzemeltetés, kitűzési tervek készítése, úszó- és parti kitűzési jelek biztosítása, térképezés, együttműködés az illetékes helyi hajózási hatóságokkal. Az igazgatóságok végzik a folyómeder, partvonal, és hajóút adatainak felmérését, gyűjtését, tárolását és továbbítását is. Dunaújváros Megyei Jogú Város Magyarország közepén, a Duna jobb partján, Budapesttől 67 km-re helyezkedik el. A város három nagyobb részre tagolódik. Északon a patakok szabdalta mélyebben fekvő részen található Dunaújváros óvárosa, az ún. Pentele városrész, mely az egykori Dunapentele évszázadok óta beépített belterületi részét jelenti. Az Óvárostól délre épült fel az 1950-es években ún. Újváros ("első szocialista város"), amely azonban sohasem különült el Dunapentelétől, mindvégig egy közigazgatási egységet jelentettek. A várostól délre épült a Dunai Vasmű, melyet jelentős véderdők választanak el a lakóterületektől. Dunaújváros (akkori nevén Sztálinváros) építése az első ötéves tervidőszak ( ) legjelentősebb beruházása volt, melynek célja a hazai szocialista nehézipar megteremtése egy új, gigantikus vaskohászati kombinát és a hozzá kapcsolódó lakótelep felépítésével. A Sztálin vasműből Dunai Vasmű, majd Dunaferr Rt., a 2004-es privatizálását követően végül ISD Dunaferr Zrt. lett, a vállalatcsoport ma is az ország egyik legjelentősebb ipari komplexuma, amelynek nagy szerepe van abban, hogy a város az elmúlt évtizedekben megtalálta reális helyét az ország gazdasági-kulturális életében és térségének jelentős központjává vált. Mivel a VKKI egy országos hatáskörű szerv, Dunaújváros pedig egy önálló település, ezért a tanulmány területi szintjének meghatározása nem volt egyszerű feladat. Végül az a döntés született, hogy a regionális szint Magyarországot jelenti: ez azért is elkerülhetetlen, mert a legfontosabb magyar vízi út, a Duna nem köthető egyetlen régióhoz, a vízügyi és a közigazgatási-statisztikai (adatokkal feltölthető) régiók egymással nem megfeleltethetők. Ezzel párhuzamosan ahol ez lehetséges, ill. értelmezhető a dunaújvárosi helyi adatokat és vízügyi sajátosságokat is megjelenítjük, amivel így az általános jellemzők ismertetése mellett egyfajta esettanulmányt is bemutatunk. A helyi szint vizsgálatakor azonban nem ragaszkodunk Dunaújváros település közigazgatási határaihoz (LAU-2), hanem sok esetben a kistérségi szintet vesszük alapul (LAU-1), vagy egész egyszerűen Dunaújváros vonzáskörzetéről beszélünk, amibe a Duna túlpartján fekvő, közeli településeket is beleértjük

6 1. Alapadatok 1.1. A terület népessége Magyarország népessége áprilisi becsült adat szerint fő. Népsűrűsége 108 fő/km 2. A legnépesebb városok: Budapest ( fő), Debrecen ( fő), Miskolc ( fő). 1. ábra: Magyarország helyzete Európában Forrás: A Dunaújvárosi kistérség népessége 2008-ban fő volt. Ennek több mint 2 / 3 -a a térségközpontban, Dunaújvárosban él (50 ezer fő), a kistérség többi települése pedig fő közötti lakossággal bír. Dunaújváros a 3. legnagyobb dunai kikötőváros Magyarországon, e tekintetben csak Budapest és Győr előzik meg. A tendenciákat figyelve jól látható, hogy Dunaújváros népessége rohamosan csökken: ben még 59 ezren éltek a városban, vagyis 18 év alatt 15%-kal csökkent a lakosságszám. A környező falvakban ezzel szemben egyértelmű, bár a fentinél kisebb mértékű népességnövekedés tapasztalható: szuburbanizálódik a kistérség. A legjelentősebb bővülés a térségközponttal közvetlenül szomszédos, Duna-parti Rácalmást és Kisapostagot jellemezte

7 2. ábra: Dunaújváros elhelyezkedése hazánk térképén Forrás: A tanulmány földrajzi kiterjedése Magyarország területe km 2, a Kárpát-medencében fekszik. Határainak hossza kilométer. Északon Szlovákiával, északkeleten Ukrajnával, keleten Romániával, délen a volt Jugoszlávia utódállamaival, Szerbiával, Horvátországgal és Szlovéniával, nyugaton pedig Ausztriával határos. 1. ábra: Magyarország a Duna vízgyújtő területén Forrás: VKKI - 7 -

8 Magyarország teljes területe a Duna folyó vízgyűjtőjén fekszik. Vízrajzi szempontból tipikus alvízi ország, felszíni vizeinek és így az árhullámok 95%-a is a határain kívülről érkezik. Az ország legjelentősebb folyói a Duna és a Tisza. Előbbi magyarországi szakaszából 418 km, utóbbi hosszából 444 km hajózható. A mellékfolyókkal együtt a hajózható szakaszok összes hossza közel 1500 km. Ezen felül az ország nagy tavain a Balaton 600 km 2, a Tisza-tó 125 km 2, a Velencei-tó 24 km 2, a Fertő-tó 75 km 2 vízfelülettel növelik a hajózható területek nagyságát. 2. ábra: Magyarország felszíni vizei Forrás: VKKI A tanulmány szűkebb keretét adó Dunaújvárosi kistérség területe 372 km 2, itt azonban lényeges hangsúlyozni, hogy ez kifejezetten egy közigazgatási jellegű lehatárolás, vízügyi (a vízgyűjtőterületre vonatkozó) szempontból nem értelmezhető. A kistérség keleti, természetes határát a Duna jelenti ( folyamkilométer között), melynek sokáig a túlparttól (Kunszentmártoni kistérség) elválasztó szerepköre volt domináns, az új Duna-híd (Pentele-híd) megépülése azonban nemcsak Dunaújvárost és Dunavecsét, hanem a Közép-Dunántúlt és az Alföldet köti össze. Ennek jelentőségét növeli, hogy a déli M0- híd (Hárosi-híd) és a Dunaföldvári-híd (Beszédes József-híd) közötti 72 km-es szakaszon ez az egyetlen közúti átkelőhely a Dunán. A kistérség további határai már nem ilyen markánsak: délről a Paksi, nyugatról a Sárbogárdi és a Székesfehérvári, északról pedig a Gárdonyi és az Adonyi kistérségekkel szomszédos

9 3. ábra: Dunaújvárosi kistérség Forrás: VÁTI TEIR Dunaújváros társadalmi-gazdasági vonzásterülete megyei jogú városként egyértelműen túlnő a kistérségi kereteken, ugyanis egy funkcionális városhiányos térség közepén fekszik: nincs igazi nagy vagy középvárosi funkciókkal rendelkező település 40 km-en belül. Dunaújváros ezáltal a Székesfehérvár-Szekszárd-Kecskemét háromszög középső részének domináns centruma (itt fontos megjegyezni, hogy a Pentele-híd elkészültét követően a város vonzása a Duna bal partján fekvő térségre érezhetően megnövekedett, amely tendencia az M8-as autópálya keleti irányú továbbépülését követően várhatóan folytatódni fog). 1. fotó: Pentele híd Forrás:

10 1.3. A vízi utakhoz kapcsolódó vállalatok száma Az országban kevés vállalkozás kötődik kifejezetten a vízi utak által kínált multifunkcionális lehetőségekhez. A kizárólag a vízi utakkal összefüggő adatgyűjtések, statisztikák nem készülnek, ezért számszerű adatok nem is állnak rendelkezésre ilyen bontásban. Az országos helyzethez hasonlóan Dunaújváros térségében is nagyon kevés vállalat kötődik a vízi úthoz. Számottevő vízi szállítást csak az ISD Dunaferr és a malátagyár végez, menetrend szerinti vízi személyszállítás nincs a térségben. A turisztikai élet szereplőiről, és az ipari vízhasználatban érintett cégekről a későbbiekben esik szó A kishajó-kikötő medencék és a belterületi kikötők száma és mérete A kizárólag a kishajó-kikötőkkel összefüggő országos adatgyűjtések, statisztikák nem készülnek, ezért számszerű adatok nem is állnak rendelkezésre ilyen bontásban. A dunaújvárosi Szalki-szigeten található egymedencés Dunaferr-kikötő (üzemeltető: ISD Portolan Kft.) 563 méter hosszú rakparttal rendelkezik, ahol egyidejűleg 6 uszály tartózkodhat. A hajókról az áruk ki- és berakását 7 db, egyenként 5-30 tonna teherbírású daru végzi. A kikötő vízfelülete több mint 38 hektár, míg a szárazföldi kikötőterület 5,2 hektár: ez utóbbi jelenti a szűk keresztmetszetet a kikötő továbbfejlesztésében. 2. fotó: A Dunaferr ipari kikötője Forrás: A kikötőben lehetőség van ömlesztett és darabáruk hajóból nyitott vasúti kocsira, illetve közúti járműre való kirakásra, valamint közúti járműről, nyitott/zárt, de nyitható vasúti kocsiból áruk hajóba való berakására is (a kikötő iparvágány-kapcsolattal rendelkezik). A raktározási lehetőségek kifejezetten szegényesek: szilárd térburkolaton m 2 áll rendelkezésre, ahol

11 ömlesztett áru (érc, szén, koksz stb.) és darabáru tárolható, emellett 1 db m 2 alapterületű, könnyű acélszerkezetű, trapézlemez burkolatú, hideg raktárral rendelkezik. A kikötő teljes éves ki- és berakási kapacitása 1,8 millió t, ez jelenleg mindösszesen kb. 50%- ban kerül kihasználásra A vízi úton évente szállított árucikkek, anyagok mennyisége A vízi utakat paramétereik alapján osztályozzák. Így pl. az európai vízi utakat az ENSZ Európai Gazdasági Bizottsága I-VI. osztályba sorolja, a nemzetközi víziútnak legalább a IV. osztályba kell tartoznia, ahol tonnás hajók kétirányú forgalma lehetséges. Vízi út neve Hajózható folyószakasz (fkm) A hajózható szakasz hossza (km), ill. a vízfelszín nagysága (km 2 ) A vízi út osztálya 1 Duna (nemzetközi vízi út) VI/B 2 Duna (nemzetközi vízi út) VI/C 3 Mosoni-Duna III 4 Mosoni-Duna VI/B 5 Szentendrei-Duna IV 6 Ráckevei-Duna III 7 Sió-csatorna IV/időszakosan 8 Sió-csatorna IV 9 Dráva II 10 Tisza I 11 Tisza III 12 Tisza III 13 Tisza II 14 Tisza IV 15 Bodrog III 16 Sebes-Körös II 17 Kettős-Körös II 18 Hármas-Körös II 19 Balaton IV 20 Fertő-tó II 21 Velencei-tó II 22 Keleti-főcsatorna II 23 Hortobágy-Berettyó-főcsatorna II 1. táblázat: A hazai vízi utak osztályozása Forrás: A magyarországi belvízi áruszállításban sokkal kisebb részarányt képvisel a környezetbarát belvízi áruszállítás, mint amekkorát jelenthetne egy olyan fontos vízi út birtokában, mint a Duna. A kedvező természeti adottságokkal rendelkező EU-tagországokban jóval magasabb ennek a szállítási módozatnak az aránya: az International Transport Forum adatai szerint 2007-ben, a tonnakilométerben mért teljesítményt vizsgálva, Németországban a szárazföldi szállítás 12, Hollandiában 49, míg Magyarországon mindössze 7%-a bonyolódott belvizeken. Nemzetközi hajóforgalomra hazai folyóink közül egyedül a Duna alkalmas, így az áruszállítást

12 reprezentáló adatok is a Dunára vonatkoznak. A magyaron kívül főként német, osztrák, román, bolgár és ukrán felségjelű hajók használják Európa második leghosszabb folyóját, a Dunát és 2008 között legerőteljesebben a román és az osztrák forgalom nőtt, a szállított áruk mennyiségét tekintve a német és az ukrán felségjel alatt lebonyolított forgalom a legnagyobb. (A szállító tulajdonában lévő jármű nemzetisége nem feltétlenül egyezik meg a szállító vállalat nemzetiségével! Az Európai Unió előírásának megfelelően a hajók teljesítményét aszerint kell nyilvántartani, hogy a járművet hol vették lajstromba, tehát nem a szállítást végző cég nemzetisége számít, hanem az, hogy a hajót, amellyel az áruszállítást végzik, mely országban jegyezték be.) A között vizsgált időszakon belül 2006-ban szállították a legkevesebb árut a Duna magyarországi szakaszán, ezer tonnát, ez a mutató 2008-ban ezer tonna volt. Az árutonna-kilométerben kifejezett teljesítmény a volumenváltozáshoz hasonló tendenciát jelez, szintén 2006-ban volt a legalacsonyabb (1.913 millió árutonna-kilométer) és 2008-ban a legmagasabb (2.250 millió árutonnakilométer). A tranzitforgalom a közötti négy év folyamán 500 ezer tonnával emelkedett, ezer tonnáról ezerre. A belvízi áruszállításon belül a legnagyobb részarányt a nemzetközi szállítás (a magyar export és import összege) képviseli, 2008-ban ez a forgalom ezer tonna volt. A belvízi szállításon belül a belföldi forgalom részesedése elenyésző, még az 1%-ot sem éri el. A Dunán szállított áruk több mint egynegyede mezőgazdasági termék, így a belvízi szállítás teljesítménye nagymértékben függ az adott év mezőgazdasági hozamaitól. Ez főként az exportforgalomban érzékelhető. A belföldi és tranzitforgalomban a bányászati termékek szállítása áll az első helyen, a második legjelentősebb árucsoportot a fémalapanyagok, fémfeldolgozású termékek alkotják. A Duna, mint Európa második, Magyarországnak pedig legnagyobb folyója a belvízi személyszállításnak is fő útvonala. Részesedése a személyforgalomból kisebb ingadozások mellett folyamatosan csökken: távolsági közlekedés céljából Magyarországon 2005-ben és 2006-ban még 700 ezernél több utas vette igénybe a dunai hajókat, 2008-ban viszont már csak 214 ezer. A Balatonon szállított utasok száma, ha nem is sokkal, de néhány ezerrel évről évre emelkedett, között 567 ezerről 613 ezerre. Érdekes megfigyelni az átlagos utazási távolság alakulását. A Balatonon ez a mutató 9,6 9,7 km, a Dunán jóval hosszabb távolságra vesznek menetjegyet az utazók: amíg ez a távolság 2005-ben mindössze 27,3 km volt, addig 2008-ban már 64,1 km (135%-os növekedés). Viszonylag népszerűek a dunakanyari kirándulóhajók és az egyetlen menetrendszerű járat, a bécsi, valamint a balatoni településeket összekötő járatok, ezek az utazások azonban mind szabadidős programokhoz, pihenéshez, nyaraláshoz kapcsolódnak. A mai kiugróan drága jegyárak mellett a hajózást nem lehet az emberek hétköznapi közlekedésének szerves részévé tenni: más személyszállítási módozatokkal összehasonlítva az egy utaskilométerre jutó menetdíjbevétel a vízi közösségi közlekedésben a legmagasabb: 2008-ban 41,6 forint volt, ami több mint a duplája a repülésének, és hétszerese-nyolcszorosa a legolcsóbb közlekedési módnak, a vasúténak és 2008 között a helyközi vízi közlekedést igénybe vevő utasok száma 35, az utaskilométerteljesítmény 22, a menetdíjbevétel 25%-kal esett vissza

13 1.6. Hajók száma a vízi utakon A vízi utakkal kapcsolatban ilyen típusú országos adatgyűjtések, statisztikák nem készülnek, ezért számszerű adatok nem is állnak rendelkezésre ilyen bontásban A turisztikai vállalatok száma A kizárólag a vízi utakkal összefüggő adatgyűjtések, statisztikák a turizmussal kapcsolatban sem készülnek, ezért számszerű adatok nem is állnak rendelkezésre ilyen bontásban. Általánosságban a Magyarországon működő kereskedelmi szálláshelyek száma a legfrissebb adatok alapján 2.160, ezen belül a 781 szálloda 47 ezer szobával, a 927 panzió 11 ezer szobával működik. Az egyéb szálláshelyek száma (turistaszálló, ifjúsági szálló, üdülőház és kemping) 452. A szálláshely-szolgáltatást nyújtó több ágazatban működő vállalkozások a szálláshelyeken közvetlenül közel 27 ezer főt foglalkoztatnak. A vendégéjszakák számának legnagyobb részét a szállodák teszik ki, 2009-es adat szerint az éves vendégéjszakák 70%-át szállodákban töltötték el. A vendégéjszakák területi megoszlása azt mutatja, hogy a legjelentősebb turisztikai célpontok Budapest és környéke, a Balaton térsége, illetve az ország különböző részein található fürdővárosok. Jelenleg mintegy legálisan működő, regisztrált utazási iroda van Magyarországon. Dunaújváros térségének az idegenforgalom területén érintett szereplőit a Dunaújvárosi Kistérségi Turisztikai Közhasznú Nonprofit Kft. fogja össze, melynek tulajdonosai a város önkormányzata, valamint a helyi Kereskedelmi és Iparkamara. A Tourinform Iroda működtetése mellett tevékenységeik közé tartozik a térség településeinek, és azok értékeinek feltérképezése, kérdőívek elküldése az egyes szolgáltatókhoz és a beérkezett adatok online adatbankba való felvitele, továbbá rendezvények, kulturális programok szervezése. Dunaújvárosban 7 utazási iroda is működik, ezek azonban nem foglalkoznak beutaztatással, csak utazási ajánlatokat kínálnak, ill. közvetítenek. A városban a kereskedelmi célú szálláshelyek száma 600 (ez 9 szállásadó kapacitásából rakódik össze: a legkisebb szálló 20, míg a legnagyobb Dunaferr Hotel 200, a második legnagyobb Kerpely Hotel 166 ágyat kínál, ezek szinte kivétel nélkül alacsony kategóriájúak), ami a kistérség egészét vizsgálva további 250 férőhellyel nő A vízi úthoz kapcsolódó turizmus mértéke (hozzájárulása a GDP hez regionális szinten, éves mértékben) A kizárólag a vízi utakkal összefüggő adatgyűjtések, statisztikák nem készülnek, ezért számszerű adatok nem is állnak rendelkezésre ilyen bontásban. Általánosságban Magyarország GDP-jének 5,2%-át közvetlenül a turizmus termeli meg, mindehhez az összes foglalkoztatott 7,9%-a dolgozik. Közvetett módon a turizmus ennél nagyobb jövedelmet termel, a GDP majdnem 9%-át, a foglalkoztatottak 12,6%-ának segítségével

14 A GDP-mutató jellegéből adódóan helyi (kistérségi) szinten eleve nem számítható (csak becsülhető), így ágazatok szerinti bontása sem lehetséges. Az mindenesetre elmondható, hogy jelenleg Dunaújváros térségében a vízi úthoz kapcsolódó turizmus mértéke elhanyagolható, nemzetgazdasági haszna gyakorlatilag kimutathatatlan A háztartások száma és a vízi út mentén közvetlenül található lakóhelyek száma Friss adatok a háztartások számára vonatkozóan nem állnak rendelkezésre, a lakások száma azonban pontosan megadható. Eszerint 2008-ban lakás volt Dunaújvárosban, míg az egész kistérségben db. Hogy ezek közül mennyi található közvetlenül a vízi út mentén, azt nem egyszerű meghatározni, ugyanis a ténylegesen a folyó mellett, az alacsony parton fekvő házak számára vonatkozóan nincs pontos adatok. Ezen épületek nagy része alapvetően üdülőként funkcionál, azonban egyre több közülük állandó lakás. Ez két szempontból is veszélyes: egyfelől ezek a területek nagyobb áradások esetén víz alá kerülnek, másfelől pedig azokon a szakaszokon, ahol a több 10 méter magas löszfal megtámasztására még nem került sor, a partfal megcsúszásának lehetősége is komoly kockázatforrásként jelentkezik A természeti területek mérete Magyarországon egy természeti terület természetvédelmi oltalom alá helyezésére or-szágos jelentőségű, egyedi jogszabállyal védett természeti terület létesítése esetén a környezetvédelemért felelős miniszter, míg a helyi jelentőségű védett természeti terület létesítésére a települési önkormányzatok jogosultak. 4. ábra: Védett természeti területek Magyarországon Forrás: Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium

15 Magyarországon jelenleg 10 nemzeti park, 38 tájvédelmi körzet, 160 természetvédelmi terület található, melyek együttes kiterjedése 847 ezer hektár, az ország területének 9,1%-a. A helyi jelentőségű védett természeti területek száma 1.816, együttes területük hektár. Napjainkig 853 önkormányzat élt védetté nyilvánítási jogával. A törvény erejénél fogva ( ex lege ) védett területek közül 876 db (összesen hektár) lápterület, 379 db (összesen hektár) szikes tó, kunhalom és 373 földvár szerepel a nyilvántartásokban. Védettek továbbá barlangok (4.093, ezek járatainak együttes hossza 250,5 km), víznyelők, források. Jelenleg 698 víznyelőt és 2.913, a védettség jogszabályi kritériumainak megfelelő forrást tartanak nyilván. Ebből 333 víznyelő és 432 forrás védett természeti területeken található. A földtani értékek védelme is fontos: a nyílt karszt területek hektáros összkiterjedése az ország területének kb. 2%-át fedi le. Ezen kívül 11 ritka és kereskedelmi célú gyűjtéssel veszélyeztetett ásványfaj védetté nyilvánítása történt meg. A földtani alapszelvénynek minősülő kőzetfeltárások országos adatbázisában, 494 alapszelvény közül 222 már országos jelentőségű (ebből 202 nagyobb terület részeként), 18 pedig helyi jelentőségű védelem alatt áll. Nemzetközi minősítésű védett természeti területek közül Magyarországon március 15-ig 28 ún. ramsari területet, azaz nemzetközi jelentőségű vizes élőhelyet hirdettek ki, összesen hektár kiterjedésben. 5. ábra: Ramsari területek Magyarországon Forrás: Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium Magyarország egy új MAB terület, a magyar-horvát határon átnyúló Mura-Dráva-Duna Bioszféra-rezervátum nevezését nyújtotta be az UNESCO-nak szeptember végén

16 Magyarországon három Európai Diplomás terület található összesen hektár kiterjedésben. A világörökségi egyezmény végrehajtása nyomán Magyarországnak jelenleg nyolc világörökség helyszíne van, köztük a Fertő-tó (Neusiedlersee kultúrtáj óta) A Világörökség helyszínek jelentős természetvédelmi, tájvédelmi érték együttessel is rendelkeznek. Világörökségi helyszíneken természetvédelmi területek, tájvédelmi körzetek vagy nemzeti parkok, illetve Natura 2000 területek találhatók, egyeseket pedig éppen ezek a természeti értékek, területek tették világörökséggé. A Dunaújvárosi kistérség a Duna-Ipoly és a Duna-Dráva Nemzeti Parkok Igazgatóságainak működési területének határán fekszik. A térségben a természetvédelem több szintje is megjelenik. Legmagasabb védettségi szinttel a 372 hektáros Rácalmási Szigetek Természetvédelmi Terület rendelkezik, ami a Duna-Ipoly Nemzeti Parkhoz tartozik, amely magába foglalja a rácalmási Nagy-szigetet, a Duna zátonyszigeteit és a közöttük található ágrendszert. A természetvédelmi terület feladata, hogy megőrizze a Duna mellett mára csak foltokban megmaradt ártéri keményfa- és puhafa-ligeterdőket, a rájuk jellemző, (több esetben védett, ill. fokozottan védett) növény- és állatvilággal együtt. A legnagyobb természetvédelmi problémát pillanatnyilag a közel húsz éve megkezdett nemes nyár ültetvények jelentik. Az erdők üzemtervezése során, a felújításoknál a továbbiakban csak hazai őshonos, az élőhelyre jellemző fafaj összetételű erdők telepítése került előírásra. Várhatóan év alatt olyan erdőszerkezet alakul ki, amely az ártéri ligetredőket jellemzi. Kisebb, de nehezebben kezelhető problémát okoz, hogy a terület kedvelt és ismert horgászparadicsom: a felelőtlen emberi jelenlét nyomát a hátrahagyott szemét jelzi. Komolyabb, térségi szemléletű beavatkozást igényel a mára feliszapolódott, elzáródott mederágak rehabilitációja. Természetvédelmi szempontból is kívánatos lenne egyes mederágak megnyitása, vízutánpótlásának biztosítása. A Rácalmási-szigetek mellett a Natura 2000 hálózat több kiemelt jelentőségű Különleges Természet-megőrzési Területe is található: a Duna és ártere (érintett települések: Baracs, Dunaújváros, Előszállás, Kisapostag, Rácalmás), a Tolnai-Duna (Daruszentmiklós), a Keletmezőföldi löszvölgyek (Előszállás, Mezőfalva, Nagykarácsony), és a Közép-mezőföldi löszvölgyek (Előszállás) A vízi utak használatához kapcsolódó adók Magyarországon a vízi utak használatáért nem kell díjat fizetni

17 2. A környezethez és klímaváltozáshoz kapcsolódó akadályok és kihívások 2.1. A legfőbb vízgazdálkodási kihívások hazánkban Az éghajlatváltozás hatására módosulhat egyrészt az országban rendelkezésre álló vízmennyiség, másrészt annak minősége is. A víz mennyiségét tekintve a hosszan tartó aszályos időszakok, valamint az árvizek, belvizek okozhatnak nehézséget. A vízminőséget illetően a kisebb vízmennyiség miatt a vizek öntisztuló képessége csökkenhet. Ilyen módon egyes szennyezések lebomlása lassabb lesz, ami a vízminőséget befolyásolja. A vízminőségre a hirtelen lezúduló esőzések is veszélyt jelenthetnek. A nagymértékű csapadék megnöveli a szennyvíz- és csatornarendszerek terhelését, amelyek akár túlfolyásokhoz, szélsőséges esetekben szennyezések kialakulásához, haváriához vezethet. Az édesvízkészlet a következő évtizedekben a világon és Európában is különleges stratégiai szerepet nyer. Ebben a vonatkozásban a felszín alatti vízkészletek szerepe különösen fontos. Az éghajlat szárazabbá és melegebbé válásával azonban főként egyre gyakoribb aszályokra lehet számítani, különösen az alföldi területeken. Az Európai Unióban az aszály által érintett területek és emberek száma 20%-kal emelkedett 1976 és 2006 között. Magyarországon az egyik legnagyobb kiterjedésű aszály 2003-ban, illetve 2007-ben következett be. A vízhiány, illetve az aszály nem csak vízgazdálkodási probléma. Közvetlen hatással vannak az emberekre, a természetes élővilágra és a vizet felhasználó és attól függő olyan gazdasági ágazatokra, mint a mezőgazdaság, a turizmus, az ipar, az energia és a közlekedés. Az aszály miatt nő az erdőtüzek kialakulásának veszélye. Annak érdekében, hogy meg lehessen birkózni a vízhiánnyal és az aszállyal, elsőként azt kell elérni, hogy a gazdaság és a háztartások vízfelhasználása hatékony és takarékos legyen. A víztakarékosság energiatakarékosság is egyben, mivel a víz kivétele, szállítása és kezelése jelentős energiaigénnyel jár. A magyarországi vízgazdálkodásban az árvízvédelem fokozódó jelentőségével kell számolni. Már csak azért is, mert az árvízi elöntéseknek kitett területeken kockáztatott vagyonérték több mint milliárd HUF (18,5 milliárd ). Az árvízvédelmet nehezíti, hogy a felszíni vízkészletek 95%-a külföldi eredetű, a vízforgalmat a Duna, Dráva és Tisza folyókon évente 112 km 3 beérkező és a 118 km 3 távozó víz jelenti. Nemcsak a nagyobb és közepes folyókon nő az árvizek kialakulásának kockázata, hanem a gyakoribbá váló záporok miatt a hegy- és dombvidéki kisvízfolyásokon is. Az árvizeknek leginkább kitett Tiszán az árhullámok kezelésében sokat segíthet a Vásárhelyi Terv Továbbfejlesztése c. program megvalósítása. A program egyrészt az árvizek lefolyás viszonyok javítására, másrészt a víztározókba vezetését és visszatartását célozza. A területhasználat fejlesztését ezen célokkal szoros összhangban fogják végezni. A Nemzeti Erdőtelepítési Programhoz csatlakozóan kijelölik azokat a ma még belvízjárta területeket, ahol az erdők párolgást növelő, természetes szivattyúként jelentkező hatása segítheti a belvíz-kérdés rendezését, ugyanakkor a belvizek természetes öntözési célú felhasználása előnyösen segíti az erdőtelepítést

18 A globális melegedés fokozódásával egyre gyakrabban, egyre többet, egyre több helyen kell öntözni. Ugyanakkor az öntözés vízgazdálkodással összefüggő stratégiájának alakításánál számolni lehet azzal, hogy részben a növénytermesztési gyakorlat is alkalmazkodik az éghajlatváltozáshoz, például szárazságot jobban tűrő haszonnövények vetésével. Gondban lehetnek a kisebb, helyi vízforrásokra telepített öntözések is, hiszen a gyakrabban, nagyobb mértékben, és tartósabban elapadó kisvízfolyások csökkenthetik a vízellátás biztonságát. Ugyanezt idézheti elő, ha nyáron a talajvízszint erőteljesen süllyed. Ilyen körülmények között megnövekszik az öntözés számára biztonságot nyújtó víztárolások szerepe. Az éghajlatváltozás mindenképpen kikényszeríti a víztakarékos öntözési eljárások, a mikroöntözések különböző módozatainak nagyobb arányú terjedését. Az éghajlatváltozás a települési és az ipari vízgazdálkodást csak áttételesen, hosszabb távon érinti. A szennyvíztisztítás kialakításánál figyelembe kell azonban venni, hogy a tisztított szennyvizeket befogadó vízfolyások vízhozamai és a természetes öntisztuló képessége általában csökkenhet. Figyelembe kell venni azt is, hogy a biológiai tisztítási eljárások elsődlegesen hőmérsékletfüggők, és a hőmérséklet növekedése módosíthatja a tisztítási eljárások jövőbeli hatásfokát. Az éghajlat szárazabbá válása, a párolgás növekedése és a folyók lefolyásának csökkenése következtében változhat a tavak vízháztartása is. A növekvő párolgás miatt számos, különösen ma is kisméretű tó felülete erősen csökkenhet, a kisebb tavak közül több kiszáradhat. A három legnagyobb természetes tó - Balaton, a Velencei-tó, Fertő-tó - vízforgalma lelassulhat, a víz kicserélődésének ideje megnövekedhet. Ezzel együtt nőhet átlagos sótartalmuk, szikes jellegük. Valószínűleg feldúsulnak tápanyagban, ami kedvezőtlenül befolyásolja az oxigénviszonyokat, így javulhatnak a kórokozó baktériumok túlélési esélyei. A felszín alatti vizek is fokozottan érzékenyek az éghajlatváltozásra. Különös jelentőséggel bír ez a tény, mivel az ivóvízellátás és általában a közműves vízellátás mintegy 90%-ban felszín alatti vizeken alapul. A klímaváltozás elsősorban a felszín alatti vizek áramlásának peremfeltételeit jelentő utánpótlást és a felszíni megcsapolást befolyásolja. Mind a talajvizek, mind a rétegvizek tekintetében az Alföld térsége és - kisebb mértékben - a Dunántúliközéphegység karsztvízkészlete minősül leginkább veszélyeztetettnek. A növekvő párolgás a felszín alatti vízkészlet drasztikus csökkenését is okozhatja. A prognosztizált éghajlatváltozás hatásaként növekvő ár- és belvizekre, gyakoribbá váló aszályos időszakokra lehet számítani. A belvízi védekezés gyakorlatában a vízkormányzás - vízvisszatartás - tározás feladatait kiemelten szükséges kezelni. A Nemzeti Éghajlatváltozási Stratégia (NÉS) Magyarország középtávú klímapolitikájának három fő cselekvési irányát jelöli ki: az uniós és nemzetközi követelményeknek megfelelően intézkedéseket irányoz elő az éghajlatváltozást kiváltó gázok kibocsátásának csökkentése, és növekedésének megelőzése érdekében. az üvegházhatású gázok kibocsátásának mérséklését az összes energiafelhasználás csökkentésével együtt tervezi megvalósítani úgy, hogy a termelés és fogyasztás szerkezetének egésze a kevésbé anyag- és energiaigényes irányba változzon

19 a már elkerülhetetlen éghajlatváltozás kedvezőtlen ökológiai és társadalmi-gazdasági hatásai elleni védekezésnek, az éghajlatváltozás következményeihez való alkalmazkodóképesség javításának legfontosabb elemeit tartalmazza; valamint az éghajlatváltozás társadalmi tudatosítását és a klímatudatosság erősítését Helyi stratégiák a természetvédelmi és vízgazdálkodási problémák kezelésére Az elvégzendő stratégiai feladatok két fő csoportba sorolhatók természetvédelem - vízgazdálkodás tekintetében: (A) A helyben történő adaptáció elősegítése, a meglévő biológiai sokféleség megőrzése, gazdagítása, természetességének fenntartása és javítása érdekében (nem csak a védett területeken): Vízgazdálkodás: a vízlevezetés kényszerének feloldása; a tározók ökológiai szempontok figyelembevételével történő üzemeltetése; vízjogi engedélyeztetés rendszerének felülvizsgálata (talaj és mélységi vizek használata). Az EU Víz Keretirányelvben meghatározott komplex vízgazdálkodási rendszer megvalósítása az ökológiai előírások, a természetvédelmi szempontok figyelembe vételével. Természetvédelem: a klímaváltozásra érzékenynek tartott élőhelyek és fajok prioritási listáinak kialakítása; a biológiai (táji, faji, genetikai stb.) sokféleség megőrzése, illetve regenerációja; a vizes élőhelyek vízmegtartó képességének helyreállítása, esetleges vízpótlási lehetőségek kidolgozása; a szükséges élőhely-rekonstrukciók megvalósítása illetve folytatása; az élőhelyek heterogenitásának, mozaikosságának és a különböző szukcessziós stádiumoknak a fenntartása; a várhatóan megnövekvő inváziós veszélyt csökkentő, az elfogadható (legkevésbé rossz) kolonizációkat segítő kezelési módok bevezetése; a folyamatok nyomon követésére a monitorozó tevékenység erősítése. (B) A természeti területeket körülvevő táj átjárhatóságának fokozása a fajok vándorlásának elősegítése érdekében (elsősorban a ma még védelemben nem részesülő területeket érintő intézkedések): Vízgazdálkodás: ökológiai szempontú, az EU Víz Keretirányelv javaslatainak megfelelő vízgazdálkodás; az élőhelyek vízmegtartó képességének helyreállítása, az esetleges vízpótlási lehetőségek kidolgozása. Arra kell törekedni, hogy a vízellátottság és a vízjárás a természetes állapotot közelítse, az eredetileg vízjárta, jelenleg belvizes területeket vissza kell adni a természetnek, összhangban a Vásárhelyi Terv Továbbfejlesztése vonatkozó részeivel. Ártéri vízgazdálkodás közelítése a természeteshez (pl. fokgazdálkodás); csatornahálózat felülvizsgálata; vizes élőhelyek területének növelése. Természetvédelem: a természetes élővilággal rendelkező területek közt a vándorlás lehetőségének biztosítása; a különböző védettségi státuszú területek, valamint a Nemzeti Ökológiai Hálózat értékelése éghajlat-változási szempontból, konfliktuspontok azonosítása; a természetvédelmi és Natura 2000 területek továbbfejlesztése, határainak rendszeres felülvizsgálata a fajok és társulások elmozdulásának megfelelően

20 2.3. Környezetvédelmi stratégia A kidolgozott stratégia a Nemzeti Környezetvédelmi Program (NKP) címet kapta. A stratégiai program az ország fenntartható fejlődési pályára való átállását kívánja sajátos eszközeivel elősegíteni. A környezeti szempontok és összefüggések megjelenítésével, a társadalmi és gazdasági lehetőségekkel összehangolt, szükséges intézkedések meghatározásával rendszerbe foglalja a környezet védelmére irányuló célokat és feladatokat. A tennivalóknak a társadalmi-gazdasági munkamegosztáshoz illeszkedő, a területi sajátosságokat és a különböző társadalmi igényeket, szempontokat is figyelembe vevő megfogalmazásával a korábbinál nagyobb súlyt fektet az együttműködésre, a decentralizáció és a szubszidiaritás elvére. Az NKP hosszú távú célkitűzése, hogy hozzájáruljon a fenntartható fejlődés környezeti feltételeinek biztosításához. Szemléleti alapja a környezet rendszerszemléletű megközelítése oly módon, hogy a társadalmi szükségletek anyagi és nem anyagi természetű feltételeinek biztosítása, valamint az ehhez kapcsolódó tevékenységek harmonikus viszonyban álljanak a környezettel. Ennek része a környezeti potenciál megőrzése, a természeti önszabályozó mechanizmusok védelme, a környezet terhelhetőségének, valamint az ökoszisztémák anyag- és energiaforgalmi sajátosságainak figyelembe vétele. A helyzetelemzés és a SWOT-analízis alapján a jövőképhez és a hosszú távú célkitűzéshez kapcsolódóan az NKP átfogó céljai: a települési élet- és környezetminőség javítása, a környezetbiztonság erősítése; természeti erőforrásaink és értékeink megőrzése; a fenntartható életmód, termelés és fogyasztás elősegítése. Az NKP irányultsága kettős: egyrészt a problémák gyökerének bemutatásával ösztönzi a hajtóerők pozitív irányú megváltoztatását, másrészt biztosítja a környezetügy terén ehhez szükséges intézkedések megtételét. Fő témakörei: éghajlatváltozás természetvédelem és a biodiverzitás fenntartása környezet és egészségügy hatékony erőforrás- és hulladékgazdálkodás A NKP vízgazdálkodás, közlekedés, turizmus témakörében az alábbi problémákra tér ki: Vízgazdálkodás: a felszíni vizek több mint 80%-a nem éri el a jó állapotot a hidromorfológiai beavatkozások és/vagy a szerves és tápanyag túlterheltség következtében, lokálisan mennyiségi problémák is tapasztalhatók a túlzott vízkivétel miatt; az egészségre ártalmas veszélyes anyagok vonatkozásában nagy az információhiány, sem a kibocsátásokról, sem a vizekben való előfordulásukról nincsen elegendő és megbízható adat; engedély nélküli vízkivételek mennyiségi problémákat okoznak, valamint szennyezési veszélyt jelentenek a közepes mélységű vízadók számára;