az újságírást, hiszen mégsem a szüleinknek írunk karácsonyi üdvözlő lapot, hanem több száz emberhez szó-

Átírás

1 Mindig is jópofának és közösség formálónak tartottam az iskolaújságot, valamint arra is nagyon jó, hogy azok a diákok, akik ebben a szakmában szeretnének tovább menni, vagy csak tapasztalatokat akarnak gyűjteni ilyen téren, az iskola keretein belül a saját bőrükön is megtapasztalhassák Lóczy Diákújság Ne maradj le semmiről! az újságírást, hiszen mégsem a szüleinknek írunk karácsonyi üdvözlő lapot, hanem több száz emberhez szó április lunk, és az ő tetszésüket próbáljuk megnyerni. A kis csapatunkkal reméljük, hogy ez sikerülni fog, és mindig szívesen fogjátok olvasni a cikkeinket. Ezt persze nem úgy kell elképzelni, hogy kimásoljuk az iskola oldalán található információkat, meg dobunk hozzá pár képet, hogy azért nézzen ki valahogy. Garantálom, hogy

2 A főszerkesztő levele Nagyon nagy megtiszteltetés számomra, hogy az iskolaújság főszerkesztője lehetek. Úgy gondolom, hogy ez egy mérföldkő az iskola életében. Mindig is jópofának és közösségformálónak tartottam az iskolaújságot, valamint arra is nagyon jó, hogy azok a diákok, akik ebben a szakmában szeretnének továbbmenni, vagy csak tapasztalatokat akarnak gyűjteni ilyen téren, az iskola keretein belül a saját bőrükön is megtapasztalhassák az újságírást, hiszen mégsem a szüleinknek írunk karácsonyi üdvözlőlapot, hanem több száz emberhez szólunk, és az ő tetszésüket próbáljuk megnyerni. Kis csapatunkkal reméljük, hogy ez sikerülni fog, és mindig szívesen fogjátok olvasni a cikkeinket. Ezt persze nem úgy kell elképzelni, hogy kimásoljuk az iskola oldalán található információkat, meg dobunk hozzá pár képet, hogy azért nézzen ki valahogy. Garantálom, hogy nem csak az iskolai eseményekről fogtok az újságban olvasni, hanem sok más érdekes dolgot is (például tanáraink diákélete, volt lóczysok életpályája). Találhatók lesznek benne interjúk is, mind tanárokkal, mind diákokkal. A cikkek megjelenéséről az iskola falaira/ablakaira ragasztott, valamint a hirdetőtáblákra tűzött szórólapokról értesülhettek majd. Az újság letölthető lesz a Lóczy honlapjáról. A megjelenése kéthavonta várható. Még egyszer nagyon reméljük, hogy tetszeni fog nektek az újság és nagy érdeklődésnek fog örvendeni. Üdv, a Lóczy újság csapata. Virág Cintia, 11.A 2

3 Interjú Camila Immich Wagner Rakk Laura, 9.A Január elején érkezett meg iskolánkba Camila Immich Wagner. A brazil származású lány az AIESEC nevű nemzetközi szervezeten keresztül került hozzánk, miután szakmai gyakorlatra jelentkezett. Brazíliában egyetemistaként nemzetközi kapcsolatokat tanul, ezért óraadóként tevékenykedett a Lóczyban, hogy megismertesse velünk Brazíliát és segítsen az angol nyelven való kommunikációban. A tanárok és diákok egyaránt könnyen befogadták a barátságos, közvetlen és mindig vidám Camilát. Itt tartózkodása alatt három diáknál (Gáspár Ákos 12.a, Hajba Zsolt 11.a, Rakk Virág 12.a) lakott. Az én családomhoz január 22-én jött és elutazása napjáig itt volt. Nagyon kedves, bátor és érdeklődő fiatal hölgyet ismerhettünk meg személyében. Mindent szívesen kipróbált, kíváncsian fogadta a különböző magyar ételeket és szokásokat. Az interjúnak is nagyon örült és segítőkészen válaszolt minden kérdésemre. 3

4 1. You are just 22 but you almost travelled the whole Europe. How did you come to Europe? I wanted to get to know different places and cultures and also I was a little bit bored with my normal life in Brazil. so I decided to travel and I went to AIESEC in Brazil to ask for an internship. When I had it, I asked my parents if I could also backpack around Europe. 2.Where did you travel during your trips? What was your favorite place? So, I went to a lot of places! I went to Zagreb and Plitvice lakes, in Croatia, to Ljubljana and Postojna in Slovenia, to Viena, Krakow, Berlin, Amsterdam, Brussels and Brugge, Paris, London, Bratislava, Budapest, Milan, Prague, Madrid, Now I'm in Barcelona and my next/last stop is Rome. I liked lots of places and it's really difficult to choose only one, but I would say that Barcelona is my favorite! I'm completely in love with this city!! 3. Where did you stay during your trips? In almost all of them, I stayed in hostels, but in Viena, Brussels and Amsterdam I did couch surfing and it was really nice!! 4. Why did you spend most of your time in Hungary? Why did you choose Hungary? My internship was in Hungary, so I had to stay there for one and a half month! I chose Hungary because when I was looking for a place for my internship this was the country that was closer to what I wanted. I wanted to backpack, so I needed a country that was in the middle of Europe. Also, I wanted an unusual place. And last but not least, I wanted to see snow! So I was looking for a place with a cold winter! And then I found Hungary. 5. What was your favorite Hungarian food? It's difficult to say, because I don't know the name of the foods.. I would say the small pasta, the sweet pancakes. I don't exactly know :( sorry. 6. Do you want to come back to Hungary? Yes!!! I definitely want to come back! I want to travel inside Hungary, to get to know all the country!! 1. Csak 22 éves vagy, de szinte beutaztad egész Európát. Hogyan jöttél Európába? Új helyeket és kultúrákat akartam megismerni és egy kicsit untam a normális életemet Brazíliában. Ezért döntöttem úgy, hogy el szeretnék utazni és mentem el az AIESEC-hez, hogy szakmai gyakorlatra jelentkezzek. Amikor megkaptam, megkérdeztem a szüleimet, hogy körbeutazhatnám-e Európát hátizsákos turistaként. 2. Hova voltál az utazásaid alatt? Melyik hely volt a kedvenced? Egy csomó helyen voltam, Zágrábban és a Plitvicei tavaknál Horvátországban, Ljubljanában és Posztojnában Szlovéniában, Bécsben, Krakkóban, Berlinben, Amszterdamban, Brüsszelben, Brugge-ben, Párizsban, Pozsonyban, Budapesten, Milánóban, Prágában, Madridban, Barcelonában és Rómában. Nagyon sok helyet szeretek, ezért elég nehéz egyet választani, de azt mondanám, hogy Barcelona a kedvencem, teljesen beleszerettem ebbe a városba. 3. Hol laktál az utjaid alatt? Majdnem mindenhol Hostelben (diákszállás) laktam, de Bécsben, Brüsszelben és Amszterdamban kipróbáltam a kanapébérlést is. 4. Miért Magyarországon voltál a legtöbbet? Miért Magyarországot választottad? A szakmai gyakorlatom Magyarországon volt, így itt kellett töltenem másfél hónapot. Azért választottam Magyarországot, mert amikor a szakmai gyakorlatomhoz kerestem helyet, ez közel volt ahhoz, amit szerettem volna; hátizsákos turistaként utazni. Szükségem volt egy országra Közép- Európában. Szerettem volna egy különleges helyet és nem utolsó sorban szerettem volna havat látni, így hát kerestem egy országot, ahol hideg a tél, és így találtam rá Magyarországra. 5. Mi volt a kedvenc magyar ételed? Nehéz megmondani, mert nem tudom az ételek nevét, de a tarhonya és a palacsinta nagyon ízlett. (Ők a palacsintát csak sósan eszik.) 6. Szeretnél visszajönni Magyarországra? Igen, mindenképpen szeretnék visszajönni, utazni Magyarországon belül és megismerni az egész országot!!

5 Interjú iskolánk diákjaival Bajnokok közöttünk Már biztosan sokan hallottatok a Vadnai testvérek sikeres versenyeiről, kiváló eredményeiről és kemény munkájáról a vitorlázás terén. Vadnai Benjamint kértem meg, meséljen pár személyesebb mozzanatot életéből, hogyan jutott el ideáig, amikor is napjainkban, a nagyvilágban kétszeres világbajnokként emlegetik. 7 évesen kezdett vitorlázni, 8 évesen már versenyekre járt. 9 éves volt, mikor eredményeivel bizonyíthatta, van jövője a sportban, emellett sok díjat tudhatott magáénak. 10 évesen részt vehetett az Európa bajnokságon, amire csupán az ország első 5 legjobb versenyzője jutahatott ki. A vitorlázást megelőzően versenyszerűen úszott, itt is szép eredményekkel gazdagodott. Egy időben a két vízi sportot együtt űzte, de hamarosan választania kellett, melyiket csinálja komolyabban. Minden tudását a vitorlázásba fektette, ám megtudtam tőle, a mai napig heti kétszer úszik levezetésképpen. Heti 6-szor edz, ez állhat vízi vagy kondi edzésből. Külföldön heti 18 edzése van, napi 2 kondi edzés és 3 óra vitorlázás. Minden héten egy napot pihen. Amikor világversenyre készül, lejjebb veszi a tempót, rövidebb edzéseket tart és a verseny előtti két nap során már csak pihen. Megfordult Argentínában, Új-Zélandon, Malajziában, Európa több országában. A versenyek miatt sokat kell utaznia, ezért gyakran hiányzik az iskolából. Az igazgatónő és a tanárok segítségével egyszerre lehet sikeres sportember és tanuló. Az egész iskola támogat! Sok haverom van, akik nem tudják egyeztetni az iskolát a sporttal és ezért feladták a versenyzést. Nekem szerencsém van, hogy az iskola ezt elfogadja és segít, amiben csak tud. De még mindig a szüleim a fő támogatók, mert soha nem értem volna el erre a szintre nélkülük. Sokszor kiutaznak a főbb versenyekre, mert ők látják rajtam, ha valami bajom van. Meg az öcsém, vele meg imádok edzeni, versenyezni. Jó hogy ott van mellettem! - mesélte Benji. Vadnai Jonatán, szintén olyan korban kezdte a vitorlázást, mint a bátyja és úszott is egy időben. Hasonló utat jártak be mindketten. Benjamin beszélt nekem a hobbijairól is. Rendszeresen biciklizik, az edző előírása szerint, szeret síelni, wakebordozni, squasholni és ping-pongozni. Sajnos mostanság kevesebb ideje van ezekre, ugyanis egyre több időt vesz el a sport és a tanulás. Emellett barátnőjével és barátaival sem tölthet annyi időt, mint szeretne. Az extrém sportokat mellőzi. Egy sérülés akár egy év munkáját teheti tönkre és a visszarázódás is sok időbe telik, nehéz felzárkózni a többiekhez akár 1-2 hónap kihagyás után is. Próbál egészséges ételeket fogyasztani, vitaminokat szedni, napi 4-szer étkezni. Tilos az ivás, a dohányzás és a drogozás. Drogtesztet végeznek a versenyek előtt, esetenként házhoz is kimehetnek ellenőrizni a versenyzőket. Igazán emberpróbáló és komoly szabályok közé van szorítva a hivatásos versenyzők élete, de ez az életvitel rengeteg élményt, erőt és önbecsülést adhat nekik. Megérdemlik, hogy felnézzünk rájuk, tiszteljük őket! További eredményekről, információkról a: oldalon olvashattok. Tölgyesi Dóra,12.B

6 Vive la France Kedves olvasóim! Ebben a cikkben megismerkedhetünk kicsit a francia kultúrával és élettel, amelyben Kulcsár Krisztina fog nekünk segédkezni. Azért esett rá a választásunk, mert elmúlt fél évét ebben a fantasztikus országban töltötte. A WEP nevű internetes cégnél találta ezt a lehetőséget, mivel ez a cég a világ bármelyik pontjára képes kijuttatni az embert. Csak ki kell választanunk, hogy hova akarunk menni és mennyi időre és a cég már intézi is. Krisztina az érettségire való felkészülés miatt választotta a fél évet. Ezt az időt egy francia családnál töltötte, mert úgy gondolta, hogy ezáltal nagyobb betekintést nyerhet a kultúrába és a mindennapokba. Véleménye szerint egy átlagos itteni család nem sokban különbözik az itthoniaktól, bár amikor nyálkás csigát kell vacsorára enni azért kicsit máshogy gondolkozunk. Carcassone volt a város neve ahol Krisztina lakott, amely körülbelül Veszprém méretű. Az itt található Lycée Paul Sabatier nevű iskolában tanult, ami körülbelül háromszorosa a magyar iskolák méretének. Krisztina nagy sajnálatára itthon nagyon sokat kell készülni az érettségire, hiszen Franciaországban gyakorlatilag semmit nem kellett tanulnia. Az ottani iskolákban havonta mindössze két témazárót írnak, ami valljunk be hozzánk képest semmi! A nyelvet remekül tudta gyakorolni, mivel, ahogy mondta: az ottani emberek nem hajlandóak más nyelven beszélni csak franciául! De Krisztinát ez egy cseppnyit sem zavarta és rengeteg új barátot szerzett. Nagyon meglepődött azon, hogy az emberek mennyire vékonyak, pedig nem esznek keveset ráadásul kilenc után vacsoráznak. Természetesen idejét nem csak lakóhelyén töltötte, ideiglenes családjával rengeteget kirándultak. Bejárták a csodaszép tengerparti városokat, Toulouse-t és ami számára a legnagyobb élmény volt: Párizst! Itt több napot is eltöltött, mert a francia bátyjának itt van albérlete. Krisztina számára Párizs felejthetetlen élmény volt és valljuk be, ezen nem is csodálkozunk. De ez a fél év nem csak móka és kacagás volt, hiszen a honvágy mindig ott van az emberben. Ez egy olyan dolog, amit nem tudunk megakadályozni és ezzel ő sem volt másképpen. A barátok és a család nagyon hiányoztak neki. Ennek leküzdésében sokat segítettek az új barátok és a család, akikkel lakott. Amikor hazaérkezett, vegyes érzelmek kavarogtak benne. Nagyon örült annak, hogy újra itthon van, viszont annak nem, hogy menynyit kell majd tanulnia és készülnie. Krisztina az eltöltött fél évet úgy összegezte nekünk, hogy nagyon tetszett neki a kintlét és nagyon jó volt játékosan megtanulni a francia nyelvet. Rengeteg új tapasztalatot, sok barátot szerzett és nagyon-nagyon jól érezte magát. A magam részéről minden elismerésem az övé és remélem egyszer majd én is részesülhetek hasonló élményekben. Rajcsányi Bence, 9NY 6

7 Underwater - Lake Balaton Underwater Lake Balaton címmel került fel a világhálóra Szekeres Dávid, végzős diákunk videója, amit egy hét alatt több mint en láttak a YouTube videó-megosztó csatornán. A víz alatti felvételt több weboldal és még több ember megosztotta, kedvelte, sőt még az RTL Klub Híradóban is viszontláthattuk Dávidot, amint a videóról mesélt. A 18 éves balatonalmádi fiatal az érettségire való felkészülés mellett mindig szakít időt kedvenc elfoglaltságaira a fotózásra, videózásra, és vele beszélgettem ma a körülötte zajló eseményekről. Hogyan készült a videó? A 18. születésnapomra kaptam egy vízhatlan, ütésálló gépet, amivel a felvételeket is csináltam. Múlt hét pénteken volt egy kisebb műtétem, ami után pihennem kellett volna, de szombaton úgy döntöttem, hogy lemegyek a kikötőbe, és vittem az állványomat is, amit a nagypapámtól örököltem. Nem úgy készültem, hogy víz alatti videókat fogok csinálni, csak sima panorámaképeket szerettem volna a Balatonról. Elkezdtem fotózni, aztán láttam, hogy gyönyörű szép tiszta a víz, és rájöttem, hogy ha megfordítom az állványt, akkor víz alatti képeket is csinálhatok. Így készült ez a videó is, amit aztán otthon összevágtam, de eleinte csak azért, hogy a családomnak megmutassam, aztán később szerettem volna, ha a barátaim is látják, ezért felraktam YouTube-ra. Hogyan figyeltek fel rád az emberek és a média? Egy nappal később gondoltam, hogy elküldöm egy olyan oldalra is a videót, ami Magyarországgal foglalkozik és így találtam meg a szeretlekmagyarorszag.hu-t. Igazából az oldal kihelyezett Facebook csoportja, az ILoveBudapest volt, akiknek először elküldtem, hogy nézzék meg. Másnap az iskolában kaptam egy üzenetet a szeretlekmagyarorszag.hu-tól, hogy gratulálnak, igazán jól sikerült a videó, tetszik nekik és megosztották már. Nagyon meglepődtem, mert nem is számítottam erre, hiszen életemben először használtam ezt a kamerát és ez egy próbafelvétel volt. Aznap délután kaptam még egy t, Cseszregi Róberttől, aki az RTL Klub Híradójának szerkesztőjétől, hogy látták a kisfilmemet és szeretnék bemutatni a videót is és engem is. Csütörtökön kaptam egy SMS-t az RTL Klub veszprémi kihelyezett operatőrétől, Magyar Attilától, hogy aznap meg tudnánk-e csinálni az interjút. Hogy zajlott a felvétel, izgultál? Délután jöttek Balatonalmádiba, ahol anyukámnak is feltettek pár kérdést, majd lementünk az ÉVSC kikötőbe, ahol másfél órán át forgattunk. Megmutattam, hogyan szerelem fel a kamerát az állványra, hol és hogyan készítettem a videót, megcsináltuk az interjút is és rengeteget beszélgettünk a média világáról. A felvétel alatt nem izgultam, de a Híradó ideje alatt tűkön ülve vártam, hogy vajon hogyan sikerült az interjú. Mi volt a célja a videónak? Igazából azt tudom mondani, hogy amikor csináltam, még semmi célja nem volt, de ha jobban belegondolok, akkor azt mondanám, a legtöbb ember csak azt látja, hogy piszkos a Balaton, rengeteg a turista és van hekk meg 7

8 lángos. Pedig a Balatonnak több mint ezer arca van, ami szerintem gyönyörű, és ezt meg kell mutatni az embereknek. Milyen visszajelzéseket kaptál? Rengeteg olyan komment volt, amiben azt írták, hogy ez nem lehet a Balaton, nem hiszik el, olyan, mint a tenger, pedig nem, ez igenis a Balaton, csak sajnos ezt a részét nagyon kevés ember ismeri. Persze sok olyan vélemény is érkezett, amiben kérdezték, hogy mi ebben a különleges és mi értelme van ennek, és, ha belegondolunk tényleg nincs benne semmi, de ettől függetlenül felkeltette az emberek érdeklődését. Tervben van még ilyen felvétel készítése, vagy ez megmarad spontán ötletnek? Konkrét terveim nincsenek, de eddig is csináltam videókat, mindig is fogok, ezen nem változtat a kialakult helyzet. A videó miatt sokan feliratkoztak most a csatornámra, ezért úgy érzem, nekik szívesen mutatnék még pár újabb felvételt. Ahogy eddig is tettem folyamatosan töltök fel képeket is videókat is, de különösebb célom nincs ezzel, csakhogy megmutassam, milyen szép tud lenni a Balaton. Miután megkeresett az RTL Klub, hallhattunk olyanról is, hogy a Fuji cég is megtalált, erről mondanál néhány dolgot? Igen így van, ugyanis a videót elküldtem a Fuji Magyarországnak is, hogy lássák, az ő egyik fényképezőgépükkel készítettem a felvételt. Azt írták, nagyon örülnek, hogy meg tudtam így csinálni és van egy új fényképezőgépük, amit még be sem hoztak Magyarországra, de a közeljövőben szeretnék, és egy ilyen gépet odaadnának nekem 2-3 hétre, hogy kipróbáljam, felvételeket, képeket készítsek, ezzel reklámoznák ezt a kamerát. De ez még egyáltalán nem biztos, egyelőre csak beszéltünk ilyen lehetőségről. Ha jól tudom, érdekel a média világa és most érettségizel, mennyiben befolyásolják a történtek a döntésedet a jövőddel kapcsolatban? Nem teljesen, mert, ha a médiában szeretnék elhelyezkedni, ahhoz a mai világban nagyon jó kapcsolatok kellenek. Először mindenképpen másfajta főiskolára szeretnék menni, most első helyen a Pannon Egyetem Nemzetközi Tanulmányok nevű szakát jelöltem meg. Ha oda felvesznek és elvégzem, lehet, hogy azzal fogok foglalkozni, de lehet, azt mondom majd, hogy márpedig engem csak a média érdekel, és részt veszek egy ehhez szükséges képzésen. Nincsen konkrét tervem, mert nem szeretem az ilyeneket, szeretem a spontán dolgokat. Rakk Laura, 9.A 8

9 Iskolánk tanárai egykor és most Duna Katalin - igazgatónő Sziasztok! Ez itt a tanáraink egykor és most rovatunk. Talán nem meglepő módon első alanyunk nem más lett, mint az igazgatónő. Ebben a témában lehetőségetek adódik, hogy jobban megismerhessétek a tanáraitokat, lássátok, hogy ők hogyan vészelték át azokat az éveket, amelyeken már mi is túl vagyunk és azokat, amelyek még előttünk állnak. Jó olvasást kívánok! 1. A legtöbb gyereknek felteszik azt a kérdést, hogy mi szeretne lenni, ha nagy lesz. Önt is kérdezték erről? Először nem engem kérdeztek meg, hanem a szüleim egymást. Megrémítettem a szüleimet azzal, hogy hároméves koromra magamtól megtanultam olvasni és írni. Emlékszem a családi kupaktanácsra, szüleim és nagyszüleim kétségbeesve tanácskoztak rólam. Mi lesz ebből a gyerekből, óvodába jár, és ő olvassa fel a mesét az óvónők helyett a többi kicsinek, aztán hazahozzuk, itthon is állandóan csak olvas. Hétévesen bejelentettem, hogy tanítónő leszek. 2. Szerette az általános iskolát? Igen, főleg az elején. Balatonarácsra, egy kis falusi iskolába jártam alsó tagozatra. Kevesen voltunk, több vásott fiú volt az osztályomban, akik szerették megijeszteni a tanító nénit. Siklót rejtettek a tanári asztal alá, kísértetet játszva huhogtak a sötétben (volt, amikor délután jártunk iskolába). Ötödik osztálytól egy füredi általános iskolába jártam. Egészen addig szerettem a matematikát, akkor vált ez a tantárgy mumussá számomra, amikor nem tudtam kapásból egy kérdésre válaszolni, ezért a tanár úr a fülemnél fogva emelt ki a padból. 3. A gimnáziumi évek Éppen 35 évvel ezelőtt érettségiztem a Lóczyban. Életem 4 meghatározó éve volt. Az első fecskék közé tartoztunk az emelt szintű idegen nyelvi tagozatos osztályunkkal. Az osztály fele németes, másik fele angolos volt. Tudtommal a Lóczy történetének legsikeresebb osztálya voltunk: négyen lettünk az Országos Középiskolai Tanulmányi Verseny első tíz helyezettje között: három osztálytársam németből, én magyarból. Nagyon sokat tanultunk, örömmel, lelkesen. A magunk módján lázadtunk is persze, pl. a fiúk hosszú hajat hordtak, a lányok rövidet. A kötelező sötétkék iskolaköpeny is egyre egyénibb formát öltött, meg beatzenekart is alapítottunk. Szabadságharcosnak éreztük magunkat, mert március 15.-én nemzeti színű zászlókkal vonult az osztályunk a füredi mólóra. Ezt akkoriban nem nézték jó szemmel a hatóságok. Tanáraink azonban mindig kiálltak a védelmünkben. Kiváló tanárok tanítottak akkor is a Lóczyban. Az én életemben két pedagógus volt meghatározó: dr. Babári Ernőné némettanárom elvárásai először teljesíthetetlennek tűntek, kihívás volt megfelelni neki. Olyan szigorú és következetes volt, olyan precízen kérte a tananyagot, hogy első év végén csak négyest tudtam összehozni németből. Aztán a sok tanulás meghozta az eredményt, de sokszor háborogtunk az elvárásai miatt. Mint oly sokan, én is csak utólag értékeltem a szigorát, de akkor mérhetetlenül hálás voltam érte. 9

10 Bakonyi István magyartanárom a mentorom, szellemi vezetőm volt gimnáziumi éveim alatt. Bátorított, erősített, szárnyakat adott. Biztatott, hogy jelentkezzem irodalom OKTV-re. Hitt bennem, és ezzel adta a legtöbbet. 4. Ugyanitt igazgatóként Szép feladat úgy vezetni egy gimnáziumot, hogy minden szegletéhez, zugához emlékek kötnek. Számomra a Lóczy nemcsak a munkahelyem, hanem az Alma Mater, és ez mindig így marad. Amikor csak tanítani kezdtem itt, úgy éreztem, mintha hazaérkeztem volna. Igazgatóként viszont nehéz volt kezelnem azt a helyzetet, hogy hirtelen a volt tanáraim főnöke lettem. 5. Hogyan próbál meg jó kapcsolatot teremteni a diákokkal? Az igazgató feladata a gimnázium törvényes működtetése, így elsősorban a pedagógusokkal vagyok napi kapcsolatban. Heti 4 órát tanítok, így most 3 csoportnyi diákkal tudok közvetlenebb kapcsolatot tartani. Az igazgatói iroda ajtaja azonban nyitva áll a diákok előtt is, bárki megkereshet, és sok diák be is jön hozzám csak úgy. Mindig segítek, alapvetően diákközpontú igazgató vagyok, de a rendet azért be kell tartani, hiszen a Lóczy 420 diák és 35 tanár munkahelye. 6. Hobbi Szabadidőmben blogolok. 45 éve írok naplót, ebből 5 éve blogot. Csaknem 18 ezer bejegyzés szerepel már benne. Két nyelven: németül és magyarul írom. Más bloggereket is szeretek olvasni. Ezen kívül minden nap futok legalább 5 kilométert. 7. Mit üzen a diákoknak? Éljetek teljes életet, a tanulás mellett sportoljatok, legyen hobbitok, legyenek barátaitok. Legyetek boldog lóczysok! Gáspár Veronika, 9NY 10

11 Sport Kosárbajnokság Januárban lezajlott iskolánk első fiú kosárlabda bajnoksága, ami nagy nézettségnek örvendett. Persze ehhez a tanárok engedékenysége is kellett, úgyhogy innen is köszönjük azoknak a tanároknak, akik elengedtek minket tanórák alól, hogy szurkolhassunk a csapatainknak. A meccseket két pályán játszották, a végső megmérettetés viszont egész pályán zajlott. A döntő két csapatát rádobásokkal döntötték el, amiből végül a 11. A-C vegyes csapat (Dongó Martin, Freund Viktor, Hajba Zsolt, Sándor Bence, Straub Szilárd, Szeiler Bence) és a 13. A csapat (Bergmann Nándor, Czirner József, Farkas Ádám, Földing Viktor, Kurbel Dávid, Szántó Kristóf) került ki győztesen. A meccs érdekessége, hogy a két csapat a bajnokság elején döntetlent játszott, így nem meglepő, hogy a döntő is szoros volt. A meccs közben szinte nagyobb volt a csend, mint a tanórák alatt. Csak a kosaraknál, és az elvett labdáknál ujjongott mindenki, valamint az elhibázott dobásoknál szisszentek fel. Ezek mellett síri csendben koncentráltak a szurkolók. A győzelmet végül a 11. A-C vegyes csapat szerezte meg. Bátorkodtam velük egy interjút csinálni, amit végül sok egyeztetés után egy keddi délután sikerült megcsinálnom. A fiúk szerencsére nem viccelték el, de ettől függetlenül jó hangulatban telt az interjú. Hogy jött ez a csapatfelállás? Martin: A csapatfelállás úgy jött, hogy a lóczys kosárbajnokság előtt már megbeszéltük, hogy ha sor kerül rá, ezzel a felállással fogunk indulni, mivel a testnevelés órákon sokszor voltunk együtt egy csapatban és eléggé összeszoktunk, így hát erősnek éreztük magunkat, hogy egy ilyen úgynevezett vegyes csapattal induljunk. Viktor: A csapatfelállásról én is azt tudom mesélni, mint a többiek: a tesi órákon kénytelenek voltunk valamit csinálni, és mivel a focizás nem az én világom, maradt a kosár, amivel egyébként se volt bajom, és most talán még jobban megszerettem. Elkezdtünk külön is összejárni, játszani, ahol elég jól kiismertük egymást és így gondoltuk próbáljuk ki magunkat élesben is, mások ellen Szeretnétek rendszeresen versenyekre és meccsekre járni? S. Bence: Ha van lehetőség, akkor szívesen megyünk képviselni az iskolát, mint például nemrég volt a streetball megyei szintű selejtező. Ehhez viszont az is szükséges, hogy amikor tudunk, edzünk, és próbálunk javítani a hibákon, a védekezésben és a támadások befejezésében. Martin: Hogy szeretnénk-e? Én személy szerint az ilyen amatőr kis tornákon természetesen szívesen részt vennék, de komolyabb dologban nem hiszem, ugyanis nem érzem magam olyan profinak kosárlabdában, azonban szívesen űzöm ezt a sportot, de csak hobbiként. Zsolti: Persze, a határ a csillagos ég! Viktor: Ha régebben kérdezed meg, akkor egyértelműen azt mondanám, hogy igen, de az utóbbi meccsek és edzések után úgy érzem, mégse az én sportom (nincs sok labdaérzékem ). A többieknek sokkal jobban megy, remélem, hogy ők fognak is ezzel kezdeni valamit. Szilárd: Szívesen mennék versenyekre a csapattal, de azért sokat kell még gyakorolni, hogy ott valami eredményt is el tudjunk érni. Sz. Bence: Én csak hobbiként űzöm, mivel a versenyzéshez több edzés kellene. Miért pont ezt a sportot űzitek? S. Bence: Mert dinamikus, fordulatos, és kell hozzá egy kis ész is, de ez saját vélemény. Martin: Nem csak ezt űzöm, sőt igazából a focihoz húz a szívem, ha már sport, vagy ha már labdasport. A kosár a változatosság kedvéért, és az iskolai testnevelés órákon való kis kosarazgatások hatására jött szóba. Zsolti: Régebben versenyszerűen űztem ezt a sportot, és nagyon szeretem a csapatsportokat. Viktor: Igazából teljesen csak hobbi és kikapcsolódás szinten játszom, nem tervezek semmit sem ezzel. 11

12 Szilárd: Nem egy bonyolult sport, de nagyon élvezetes játszani. Sz. Bence: A sportot szeretem, és a kosárlabdát még nem próbáltam, így hát gondoltam nekiesek. Szoktatok otthon is meccseket nézni? S. Bence: Ha van lehetőségem minden kosármeccset megnézek akár hazai, akár külföldi. Kedvenc hazai csapat a Szolnoki Olaj csapata, külföldi az NBA-ben játszó Miami Heat. Martin: Nem szoktam otthon meccseket nézni. Inkább csinálni szeretem, mint nézni. Minden sporttal így vagyok egyébként. Zsolti: Naná! Amikor csak tehetem, megpróbálom az élő adást nézni, de jobb csinálni, mint nézni. Viktor: Nem szoktam semmiféle sportot nézni, vagyis nem is ismerem se a csapatokat, se a játékosokat. Inkább űzni, kipróbálni szeretem a különböző játékokat. Szilárd: Hazai kosármeccset nem nézek, viszont külföldit igen. Európában van a kedvenc kosárlabda csapatom, a Real Madrid. Sz. Bence: Én is csinálni szeretem a dolgokat, nem nézni. Van kedvenc kosarasotok? S. Bence: Magyarok közül Vojvoda, és Keller. Külföldiek közül Dwayne Wade. Zsolti: Lebron James, Kevin Durant, Carmelo Anthony. Ajánljátok ezt a sportot a fiataloknak? Ha igen, miért? S. Bence: Ajánlani azért tudom ezt a sportot, mert az egész testet megmozgatja, fejleszti és ehhez a sporthoz nem kell más, mint egy labda meg egy gyűrű. Martin: Persze, hogy ajánlom! Mozgásnak tökéletes, kellemesen fárasztó tud lenni. Mivel csapatjátékról van szó, nyilván az együttműködést, a csapatjátékot is fejleszti, valamint abból adódóan, hogy labdajáték a kreativitást és a kézügyességet is. Viktor: Nagyon szívesen ajánlom bárkinek, megéri a próbát, jó állóképesség és labdaérzék fejlesztő, nem mellesleg a gyors és hatékony gondolkodásmódot is fejleszti. Szilárd: Igen, ajánlom, edzésnek tökéletes. Sz. Bence: Én a fiataloknak azt ajánlom, hogy mozogjanak sokat és űzzék a csapatsportokat, mert a sport nevel és egészségben tart. Meg persze a kondi is elkél az élet egyes részein. Virág Cintia, 11.A 12

13 Sítábor Indulási nap ( péntek-szombat) Este 11 órakor körülbelül egy órás csúszással indultunk el. Az út 18 órás volt, nagy részét Olaszországban töltöttük. Az éjszaka nagyon lassan telt és nem igazán sikerült elaludnunk a kényelmetlen ülések miatt. Az utazás során ötször álltunk meg egy kicsit felfrissülni. Olaszországban esett az eső, és amikor átmentünk az alagúton már nagyban havazott. Franciaországban a hó folyamatosan esett és szerpentines út vezetett fel 1800 méterig. Felfele az út nagyon nehezen ment. Akkora már mindenki izgatottan várta a megérkezést. Délután négy órakor érkeztünk meg Puy Saint Vincentbe. A busz nagy nehezen beparkolt és megkezdődött a kipakolás. Sokat kellet várni mire megtudtuk, hogy ki melyik szobát kapja. Ezen a napon még nem síeltünk, mert már nem lehetett. Este többen is elmentünk sétálni, egy kicsit körülnézni. Néhány lányt megfürdettek a hóban. A fiúkat lehetetlenség volt a hóba dönteni, őket csak hógolyóval tudtuk megdobálni. Este gyorsan elmentünk aludni, hogy másnap kipihenten keljünk fel. 3. nap ( vasárnap) Reggel 9 órakor nyitottak meg a sífelvonók, de nekünk 10 órára kellet kimenni. Aznap borús volt az idő és a hó is esett. Majdnem mindenki tudott már síelni vagy snowboardozni. A diákok öt csoportba rendeződtek és kezdődhetett az első síelés. Ketten nem tudtak síelni, de hamar megtanultak. Délben volt egy másfél órás ebédszünet. Fél kettőre már kint kellett lennünk a pályán. Ezen a napon nem ment a csúcsfelvonó. Még első nap nem voltak olyan nagy esések. Négy órára kellett visszaérnünk az apartmanokhoz. Elkezdtünk megismerkedni a környékkel. 4. nap ( hétfő) Reggel a találkozónál nem mindenki volt ott időben. Ugyanúgy mint tegnap, csoportokba verődtünk és indultunk a felvonóhoz. Páran szerettek volna felmenni a csúcsra, de sajnos még mindig nem indították el a felvonót. Az idő egyre szebb lett. Egész nap káprázó napsütésben síeltünk. A pályák kicsit buckásak és néhol jegesek voltak. Wacha tanár úr kedvenc pályáján, a La Draillén nagyon sokszor csúsztunk le. 5. nap ( kedd) Ezen a napon Wacha tanár úrral síeltünk páran (Bálint, Gergő, Móni). Megtanultunk szabályosan és szépen síelni. Csináltunk pár gyakorlatot, mint például: Carvingolás, Bot gyakorlatok. Ezen a napon már mindenki el volt fáradva és felhívták a figyelmünket, hogy óvatosabban síeljünk. Ilyenkorra már mindenki kimerültebb lett, ezért az ebédszünet fél órával tovább tartott. De aki úgy érezte, hogy bírja a síelést az kijöhetett a szokásos időben. Ötödik napra az esések száma is megnőtt. A társaság is már kezdett megismerkedni egymással. 13

14 6. nap ( szerda) Már a kezdők is mehettek a barátaikkal. Az idő szerencsére még mindig csodálatos volt. A hegyi levegő friss és tiszta volt. A csúcsra menő felvonó is üzemelt már. Főzésben még mindig nem ügyeskedtünk, de már meg tanultunk paprikás krumplit csinálni. Bizonyos személyek kinevették a főzéstudományunkat méteren egy kis étteremben tudtunk ingyen internetezni, beszéltünk a családdal és a barátokkal. Láttuk, hogy lehet menni éjszakai síelésre, de nekünk ezen nem volt szabad részt venni. 7. nap ( csütörtök) Utolsó két nap volt a legjobb a síelés és a pálya. Az idő délelőtt kicsit borús volt, de délutánra kisütött a nap. A pályák szenzációsak voltak. Az érzés, amikor a frissen lekezelt pályán lesiklasz felbecsülhetetlen. A 2700 méteres csúcsról induló Carmen nevű fekete pályán lecsúszni maga volt az adrenalin bomba. Aznap este a felettünk levő apartmannál egyetemisták buliztak, szóval zenéből nem volt hiány. 8. nap ( péntek) Az utolsó nap végére szinte mindenkinek fájt valamije. Sokaknak inkább a lába, amiért a sícipő megnyomta. Szerencsére ittlétünk alatt nem történt semmi komoly sérülés vagy baleset sem. A délelőtt ködös, borús volt és sok pályán nem volt jó a látásviszony. Nagyon hideg volt és mikor délben bementünk ebédszünetre mindenkinek jólesett egy forró bögre tea, na meg a zacskós leves. 2 órakor kimentünk síelni és szerencsénkre kisütött a nap. Ragyogó napsütésben síeltünk 4 óráig. El se hittük, hogy vége a síelésnek olyan hamar elment az a hét. A héten a pékségben felvásároltuk az összes baguettet, ami tényleg nagyon finom és frissen a legjobb. Utolsó vacsoraként megint paprikás krumplit csináltunk, ami jobban sikerült, mint először. A mosogatással viszont voltak gondok ugyanis a mosogatótablettánk elfogyott így kézzel kellet már elmosnunk a sok tányért, evőeszközt és edényt. Este már csak csomagoltunk és pakoltunk a szobánkban. Hazaút ( szombat-vasárnap) Korán kellett kelnünk, mivel reggelizni, takarítani, csomagolni kellett aznap. 10 órakor hagytuk el a szállást, minden rendben volt, így nem kellett sokat várni, hogy elinduljunk hazafele, egy kis kitérővel. Brianconban megálltunk háromnegyed órára, hogy vigyünk haza egy kis francia szuvenírt. Sokan bort, édességet, sajtot, kávét vettek. Amikor hazafele indultunk fél 1 körül, mindenki fáradt volt, ezért elég csendes volt a busz. De még így is alig aludtunk valamit. Viszont elég hamar elment az út. Olaszországon keresztül az út még mindig sokáig tartott. Éjszaka mikor megálltunk, nagyon fáradt volt mindenki és hideg volt, szóval így elég sokan inkább a buszon maradtak. Füredre vasárnap hajnalban körülbelül 5 órakor érkeztünk meg. Meglepetésünkre már itt is havat láttunk, persze nem akkorát, mint ami Franciaországban volt. A társaság remek volt, a szállás is jó volt és a pályák eszméletlenül szuperek voltak. Jövőre is remélem ilyen jó lesz, vagy még ennél is jobb! Szemán Anikó, Dőri Éva, 9NY 14

15 Aktuális Ami még nem volt: egyenpulcsi Úgy, mint sok gimnáziumban, a Lóczyban is lehetősége volt a diákoknak, hogy különböző színben és méretben lóczys pulcsikat vásároljanak. A színkínálat megfelelő volt, hiszen 5 színből lehetett választani, mégpedig bordóból, halványrózsaszínből, szürkéből, sötétkékből és világoskékből. Aki igényt tartott rá, tudott venni, mert a méretválaszték sem volt hiányos, így az S-es mérettől az L-esen át egészen a XLig megtalálta mindenki a magának valót. A pulcsikat a suliban lehetett megrendelni, 3500ft-os egységáron. Minden osztályban körbement egy lap, amire fel kellett írni a neved, a szükséges méretet és színt. Ezután hogy a kívánt pulóver eljusson a megrendelőjéhez, Rakk Laura (9.a) és Szekeres Dávid (12.c) feladata volt. Ezúttal/ezúton is köszönet érte Nekik! Ez a pulóver azért is sokak kedvence lesz, mert fel lehet venni sima hétköznapra, iskolába, kirándulásokra és mivel szeretett iskolánk neve szerepel rajta, viselői képviseltetni tudják magukat és iskolánk intézményét minden rendezvényen. Legyen az egy kézilabda meccs vagy egy bármilyen iskolai vetélkedő. Remélem, tényleg tetszik mindenkinek, és sokáig fogjuk hordani, ezzel is azt mutatva, hogy mi lóczys diákok vagyunk! Fónagy Alexandra, 9KNY Pályázat Újságunk alkotásra hív minden írni és rajzolni szerető diákot, tanárt. Minden számban megadunk egy témát, ami alapján várjuk verseiteket és rajzaitokat. A legjobbak megjelennek a következő számban. Első témánk a tavasz. A pályázatra szánt alkotásokat a szerkesztőség egész csapatának elküldhetitek vagy személyesen odaadhatjátok (névsorukat a következő oldalon találhatjátok). 15

16 Impresszum Lóczy Diákújság április A szerkesztőség dolgozói: Főszerkesztő: Virág Cintia Szerkesztő: Faragó Viktória Újságírók: Dőri Éva, Fónagy Alexandra, Gáspár Veronika, Rajcsányi Bence, Rakk Laura, Tölgyesi Dóra, Szőcs Barbara Fotós: Gáspár Ákos Koordinátor: Csapó András 16