A HARMADIK VILÁG SZEGÉNYEINEK SZOLGÁI

Átírás

1 A HARMADIK VILÁG SZEGÉNYEINEK SZOLGÁI OPUS CHRISTI SALVATORIS MUNDI NAGYBÖJT XXIII. évfolyam 1. szám Mily nagy szüksége van az emberiségnek az Evangéliumra, az öröm, a remény és a béke forrására! Az evangelizációs küldetés elsõdleges fontosságú, mert a misszió máig a legnagyobb kihívás az Egyház számára. (Ferenc pápa beszéde a Pápai Missziós Mûvek évi közgyûléséhez, Róma, június 5.)

2 TARTALOM KÖNYÖRÜLJ, CARLOS SZENT EGY MAGYARORSZÁGI HÁZAINK» A BARÁTAINK URAM, KÖNYÖRÜLJ NÉPEDEN... 4 ALBERTO TESTVÉR TANÚSÁGTÉTELE FAUSTYNA KOWALSKA IDÕS HÁZASPÁR A MAGAS-KORDILLERÁBÓL HÍREK. 24 HÍREI 34 VILÁG HÍREI.. 39 LEVELEI 41 Fontos felhívás Imádkozzatok szüntelenül a papokért, különösképpen most, amikor a gonosz erõk elhatalmasodni látszanak a világon, és az Úr szent szolgái ellen támadnak. Imádkozzatok, hogy megmaradhassanak hûségben, szentségben, hogy legyenek azzá, amivé lenniük kell: Alter Christus. Se többek, se kevesebbek. Arra kérünk, kísérjétek imáitokkal A Harmadik Világ Szegényeinek Szolgái Missziós Mozgalom papjait és diakónusait! Kiadva a Cuzcoi Fõegyházmegye Apostoli Helytartójának egyházi jóváhagyásával. Megjelenik egy évben négyszer, a következõ számot Pünkösdkor adjuk ki. Címeink: A perui központ címe: Cuzco, P.O. Box 907 A Magyarok Nagyasszonya Központ címe: 1084 Budapest, Õr utca 9. fsz Telefon/fax: 06 (1) A Mozgalom elõzetes engedélye nélkül tilos az újságban megjelenõ cikkek teljes vagy részleges sokszorosítása. msptm.budapest@gmail.com Honlapunk címe: YouTube csatorna: MSPTM

3 A Harmadik Világ Szegényeinek Szolgái Missziós Mozgalmat (Opus Christi Salvatoris Mundi) Giovanni Salerno atya (olasz pap és orvos) 1986-ban alapította. A Harmadik Világ Szegényeinek Szolgái egy egyházi missziós mozgalom, amelynek feladata a harmadik világ szegény és elhagyott gyermekeinek átfogó és lelki nevelése, valamint a nagy kiterjedésû, szegénységgel sújtott vidékek evangelizálása. A Mozgalom jelenleg Dél-Amerikában és Magyarországon tevékenykedik. A Mozgalmat négy különbözõ közösség (papok és testvérek, szerzetes nõvérek, szemlélõdõk és családos misszionáriusok) alkotja, akik a Mozgalom karizmája szerint élnek, önálló közösségben és életállapotuknak megfelelõen. Több mint 150 misszionárius (18 különbözõ nemzetbõl) és több mint száz helyi lakos szolgál minden nap több mint 1500 gyermeket a Mozgalom iskoláiban, étkezõiben, orvosi rendelõiben, szakmai mûhelyeiben. A Mozgalmat a világ különbözõ országaiban segítõ csoportok támogatják, olyanok, akiket eltölt a szegények szeretete, és elkötelezettek az Egyház missziója iránt. A csoportok tagjai rendszeresen összegyûlnek, hogy lelkileg és anyagilag támogassák A Harmadik Világ Szegényeinek Szolgáinak misszióját. 3

4 KÖNYÖRÜLJ, URAM, KÖNYÖRÜLJ NÉPEDEN Kedves Barátaink! Dicsértessék a Jézus Krisztus! Nagy öröm számomra, hogy megoszthatom veletek gondolataimat nagyböjti kiadványunk bevezetõjeként eme új liturgikus idõszakban, amely nyomatékosan hív, hogy újra felfedezzük a kiengesztelõdés ajándékát és Isten Irgalmát. Az Irgalmasság Éve, amelyet jelenleg is élünk, ezt az idõszakot különleges jelentéstartalommal és adományokkal gazdagítja. A kiengesztelõdés nem csak istenkapcsolatunkra vonatkozik, hanem az Egyházzal és embertársainkkal, szenvedõ testvéreinkkel való kapcsolatunkra is, hisz ez utóbbiak a szenvedésben oly gyakran magukra maradnak. És szükségünk van az önmagunkkal, keresztény hivatásunkkal való kiengesztelõdésre, a katolikusságunkból eredõ feladatainkkal való számvetésre is, amelyekhez gyakran hûtlenek vagyunk, és amelyeket gyakran nem kellõ odaadással végzünk. Igaz, ami igaz, gyakran igen korlátoltan vagyunk hajlandóak átadni magunkat Jézusnak az Egyházon keresztül, amelynek oly sok külsõ és belsõ háborúskodás közepette nagy szüksége van a szegények iránt nagy szeretetet tápláló hívekre, olyan fiatalokra, akik hajlandóak átadni az életüket úgy, 4

5 ahogy tették az elsõ vértanúk, és ahogy megannyi országban ma is teszik a fiatalok, akik feláldozzák önmagukat, elfogadják a halált, olykor nem keresztény ideálok érdekében is. Sok katolikus kész zarándoklatra indulni különféle szentélyekhez, ami önmagában jó és ajánlatos is, de az Egyháznak apostolokra van szüksége, akik hirdetik az Evangéliumot. Olyanokra van szüksége, akik képesek felismerni, hogy a hit Isten ingyenes ajándéka. Nem maradhat nyugodt a lelkiismeretünk, amíg ez az ajándék nem jelenik meg a szeretet cselekedeteiben; amíg nem tud Jézus megsebzett szívével odafordulni azokhoz, akik szenvednek, és akik még nem ismerik Õt; amíg nem tud a szívünkbe helyezett apró lángocska fellobbanni Isten Igéjére éhes embertársainkért. Mozgalmunk Kubában tevékenykedõ papjai minduntalan fájdalommal szólnak arról, amit éreznek, amikor azt látják, hogy a 11 millió kubai lakosra mindössze 300 pap jut, akiknek többsége már idõs. Léteznek olyan települések, ahol több mint en élnek papi jelenlét nélkül. Abban a püspökségben, ahol mostanra két missziós központunk is mûködik, csupán 14 pap szolgál, és minden második közülük már elmúlt 75 éves, többen pedig már túl vannak a nyolcvanon is. Nem véletlen hát, hogy Mozgalmunk Kubába is elérkezett: hisz épp azért született, hogy az Égi Kenyeret a legtávolabb élõkhöz is eljuttassa. Juan José Salaverry OP atya. A Harmadik Világ Szegényeinek Szolgái misszionárius papjai a Kubai Köztársaságban. 5

6 Sokan gondolják, hogy a szegénység problémájának megoldására elegendõ az anyagi segítségnyújtás, s ezért sok katolikus, elsõsorban fiatal, megnyugtatja a lelkiismeretét azzal, hogy saját hazájában gyûjtést szervez, de nem hajlandó kényelmét feláldozni és tenni azért, hogy az Evangélium eljusson az elhagyatott, Isten Igéjére éhes falvakba. Milyen szép élmény volt mindnyájunk számára, amikor Juan José Salaverry atya annak a szentmisének a keretében, amellyel hivatalosan is megkezdte A Harmadik Világ Szegényeinek Szolgái Missziós Mozgalom apostoli megbízotti feladatát, Nikodémus és Jézus találkozását ezekkel a szavakkal magyarázta számunkra: Nikodémus alakja olyan valakit tár elénk, aki mestere a Törvénynek, jól tudja, mit tesz, keresi Istent és ismeri is Istent, mégsem elégszik meg azzal, amit tesz, és még tökéletesebb, jobb utakat kutat, és ugyan meggyõzõdése, hogy mindaz, amit tud és amit tesz, az helyes, keresi Jézust, mert Jézusban szeretne egy még helyesebb, hathatósabb útra találni, hogy azzá válhasson, amit Isten vár tõle. Nikodémus az õ emberségében nem mentes a korlátoktól. Nikodémus az õ emberségében tudja, hogy nem tudhat mindent. Nikodémus az õ emberségében szégyenkezik, és ezért éjszaka keresi fel Jézust. (...) És azt szeretném, ha Nikodémus alakjában felismerné magát a Mozgalomhoz tartozó minden nõvér és testvér, akiket egyre jobban megismerek és megszeretek. Egy utat már bejártak, akárcsak Nikodémus: mesterei a Törvénynek, megtettek sok jót, elértek sok mindent, tanultak a botlásokból is. Szomjazva keresik az igazságot, szüntelenül keresik a még jobbat. Némi szégyennel, félelemmel és Nikodémus meggyõzõdésével, amit magam is osztok: hogy az Istennel való párbeszéd által, az Istennel való találkozás által, a Lélek mûködésére való nyitottság által tudjuk felfedezni azt, ami valódi értelmet képes adni az életünknek. Jól tudjuk, hogy a jobb folytonos keresése a missziós hívatásunkhoz való hûségünkbõl ered, és azt nem saját erõnkre hagyatkozva, hanem az Isteni Gondviselésbe vetett bizalommal tesszük, amely ahogyan Peruban immár sok éve segít most már Kubában is kísér bennünket ugyanezzel a szelíd gyengédséggel. A misszionáriusság adományát Mária Szeplõtelen Szívétõl kaptuk, aki akarta ezt a Mozgalmat. És bár ahol Mozgalmunk jelen van, legyen az Peru, Kuba vagy Mexikó, sok szekta is ténykedik, sosem kezdünk háborúskodásba ellenük, ehelyett inkább terjesztjük az Édesanyánk, Mária, a Szegények Édesanyja iránti tiszteletet, és osztogatjuk a lourdes-i vizet, hisz a kezdetektõl fogva tapasztaljuk a Szûzanya közbenjáró szeretetét, akinek anyai szeretete szeretne utat törni a kubaiak közé is. 6

7 A missziós adomány abban a képességben mutatkozik meg, hogy engedelmesen megnyitjuk szemünket arra a sokféle szegénységre, amelyet az Úr elénk tár. Peruban, és sok más országban kétféle szegénység létezik: az egyik a gazdag arany- és ezüstbánya tulajdonosok szegénysége, akik Isten nélkül élik életüket, a másik pedig a Magas-Kordillera indián lakosságának a szegénysége, akiket mi csendben és nagy szeretettel szolgálunk. A mostani nagyböjti idõszakban és az Irgalmasság Évében szeretnénk kérni imádságotokat, hûségeteket az Istentõl kapott hívatáshoz, és az Egyháznak való apostoli önátadásotok megújítását, hogy ezzel segítsetek minket is hûségesnek maradni a missziós karizmánkhoz, hogy mindig legyen bátorságunk a még jobbat választani és az imádságban Isten fényében folyamatosan tisztázni, felismerni, hogy hogyan szeretne az Úr mind nagyobb önátadásra vezetni bennünket. Európa számos püspöke javasolta már, hogy alapítsunk házakat olyan európai nagyvárosokban, ahol sok gazdag katolikus él, akik segíthetnék a Mozgalmat, de ezt a lehetõséget mindig visszautasítottuk, és inkább a legtávolabb élõket, a legszegényebbeket választottuk, megvalósítván ezzel a Gyermek Jézusról nevezett Szent Teréz hõ vágyát, hogy Jézus Krisztus Kereszt- A Harmadik Világ Szegényeinek Szolgái misszionárius papjai megérkeznek az Andok Magas-Kordillerájának falvaiba, hogy elhozzák az Evangéliumot. 7

8 jét elültesse, az Evangéliumot pedig eljuttassa a Föld legtávolabbi szegletébe is. Ne feledjük, hogy ez a vágy nem csak Szent Terézé volt, és nem is csak a miénk, hanem mindazoké a szemlélõdõké is, akik Lisieux-i Szent Terézhez hasonlóan életüket arra áldozták, hogy minket misszionáriusokat segítsenek a csendben, folyamatos imádságban élt életükkel. Peruban, és azokban az országokban, ahol szolgálatot végzünk, az az örömünk, hogy a ránk bízott gyerekek számára egy jobb világot készítünk el, akiket ha misszionáriusaink nem segítenének, akkor mind anyagilag, mind morálisan elvesznének. Az az örömünk, hogy látjuk, sokan közülük, akik már felnõttek, ma nagy presztízsû cégek (légitársaságok, irodák) megbecsült alkalmazottai. Amint Juan José Salaverry atya mondta a már felidézett alkalommal, amikor megkezdte apostoli megbízotti feladatát Mozgalmunknál: Az Egyház sokat vár a Mozgalomtól, a gyermekek sokat várnak a Mozgalomtól. A Cuzcói Egyház, amint azt tegnap az érsek atya tudtomra adta, szintén sokat vár a Mozgalomtól. Isten sokat vár a munkától, amelyet Vele együtt fogunk elvégezni. Meggyõzõdésünk, hogy ezek a szavak magából az Egyház szívébõl törnek elõ, és szeretnénk, ha sok fiatal hallaná meg õket, akik önmagukat jó katolikusnak tekintik, ahogyan a körülöttük élõk is, de ugyanakkor kizárják életükbõl egy missziós elhívás lehetõségét. Mindnyájuknak kívánjuk a Húsvét örömének elolthatatlan tüzét, amely szükségszerûen a kereszt elfogadásával is jár, amely mögött azonban mindig látható annak a ragyogása, aki legyõzte a halált, és arra hív minket, hogy vegyük ki részünket az Õ húsvéti diadalából a sürgetõ hívás elfogadásával: Fiam, ne félj, mindig válaszd a még jobbat! Boldog Húsvéti Ünnepet! Walter Corsini atya, msp Lábmosási szertartás A Harmadik Világ Szegényeinek Szolgái misszionárius nõvérei Szent Teréz Otthonának beteg gyermekeivel a nagycsütörtöki liturgia alkalmával. 8

9 ISTEN HOZOTT A SZÛZ MÁRIA SZEGÉNYEK ÉDESANYJA SZEMINÁRIUMBAN! VAN MÉG HELY SZÁMODRA IS! A Szûz Mária Szegények Édesanyja Szeminárium azoknak a fiataloknak a helye, akik misszionárius papok szeretnének lenni A Harmadik Világ Szegényeinek Szolgái Missziós Mozgalomban. Krisztus hirdetése a világ peremterületein egyet jelent az Õ követésével, aki kárpótol minden fáradozást és nélkülözést. Azok a törekvések, amelyek valakit el kívánnak téríteni ettõl a hivatásától, még ha azokat nemes lelkipásztori, egyházi vagy humanitárius igénybõl fakadó szándék vezérli is, nem egyeztethetõk össze az Úrnak az evangélium szolgálatára vonatkozó személyes hívásával. (Ferenc pápa üzenete a Missziók Világnapjára, 2015) A Szeminárium címe: Misioneros Siervos de los Pobres del Tercer Mundo Seminario Santa María Madre de los Pobres C.tra Mazarambroz, s/n Ajofrín (Toledo) España Telefon: 00 (34) Fax: 00 (34)

10 CARLOS ALBERTO TESTVÉR TANÚSÁGTÉTELE szeretném folytatni az Andok Kordillerájában szerzett tapasztalataimmal, és végül képzésem következõ lépésével a Mozgalom ajofríni Szûz Mária Szegények Édesanyja Szemináriumban (Spanyolország, Toledo). Mielõtt megalkottalak anyád méhében, már ismertelek; mielõtt megszülettél volna, fölszenteltelek, és prófétául rendeltelek a nemzetek javára. (Jer 1, 5) A nevem Carlos Alberto, 27 éves vagyok. Egy Palermo nevû faluban születtem Kolumbia déli részén, Huila megyében. Tíz testvér (hat lány és négy fiú) közül én vagyok a legkisebb. Szeretném megosztani Önökkel, milyen volt az életem, mielõtt a Mozgalomba érkeztem volna, azokat az eseményeket, amelyek új fordulatot hoztak a gondolkodásmódomba, és megnyitottak elõttem egy új távlatot, majd Gyermekkor és serdülõkor Életem legszebb emlékei a gyermekkoromhoz köthetõek. Kisfiúként a foci, a horgászat, a folyóparti táborok és családi kirándulások stb. iránt lelkesedtem leginkább. Ezek a tevékenységek végigkísérték a gyermekkoromat, és kétségkívül alakították is az életemet. Amióta csak az eszemet tudom, azt terveztem, hogy családot alapítok, sok gyermekem lesz, jó állásom és nagy házam, amelyben gyermekeim gondtalanul nevelkedhetnek. Így hát egészen 21 éves koromig egész életemet e cél felé irányítottam. Másfelõl szerettem a zenét, a táncot, a barátokkal, családommal való együtt ünneplést. Azonban a világ, amelyben éltem, 2009-tõl lassan változni kezdett, köszönhetõen azoknak az eseményeknek, amelyek meghatározóak lettek életemben. 10

11 Egy új út 2009-ben történt, hogy így szóltam édesanyámhoz: Anya, ha valamilyen zarándokhelyen jársz, vegyél nekem egy érmet. Szeretném magamnál tartani, hogy Isten sose hagyjon el. Teltek a hónapok, és meg is feledkeztem már errõl a kérésrõl, nem úgy, mint édesanyám. Amikor eljutott egy zarándokhelyre, nem egy érmet vásárolt nekem, hanem egy képet, amelyen a Gyermek Jézusról nevezett Szent Teréz látható, a hátoldalán pedig egy ima volt papi hivatásokért. Hálából mondogatni kezdtem ezt az imát, arra nem is gondolva, hogy ezt az utat akár én magam is választhatnám. Egy másik meghatározó esemény María José nevû unokahúgomhoz kötõdik. A dolog úgy kezdõdött, hogy egyik bátyám felesége orvosnál járt, rutinellenõrzésen, mivel várandós volt harmadik gyermekükkel. A szigorú vizsgálatok után az orvos azt mondta, el kell vetetnie a méhében növekvõ magzatot, mivel többféle rendellenesség is tapasztalható. A hír hallatán azonban bátyám és sógornõm Isten segítségével úgy döntöttek, nem választják az abortuszt. E pillanattól kezdve imádkozni kezdtek családi körben, elkezdtek gyakran járulni szentáldozáshoz és szentgyónáshoz, és lelkigyakorlatokra járni. Egyszóval elmélyítették hitüket. E szomorú helyzet az egész családot mélyen érintette, és mindenki intenzívebben kezdett imádkozni, különösen a családi körben mondott rózsafüzérrel, gyakrabban kezdtek gyónni és amilyen gyakran csak lehetséges, szentmisére menni. Mindezt arra a szándékra ajánlották, hogy a kis gyermek meggyógyuljon. Nehéz idõszak volt, de végül Isten kegyelmébõl megszületett Carlos testvér a Szûzanya szobrát viszi a Magas-Kordillerák falvaiba, hogy az emberek megszeressék és tisztelhessék Õt. 11

12 unokahúgom, méghozzá teljesen egészségesen, és immár hat éves. A harmadik meghatározó esemény megtérésem útján a következõ szavakhoz köthetõ: Ha Isten papi hivatásra hív, vissza ne utasítsd! Eleinte nem tulajdonítottam jelentõséget ezeknek a szavaknak, hisz már meghoztam a döntést azzal kapcsolatban, hogy mi szeretnék lenni, és mit szeretnék birtokolni. Azonban négy hónapra rá egy barátomon keresztül az Úr újabb hívást intézett felém, immár egy kicsit egyértelmûbben. Történt, hogy egy nap egy barátom (aki azelõtt szeminarista volt), így szólt hozzám: Szerintem neked papi hivatásod van, ezért szeretném, ha beszélnél az egyik közösség alapítójával, akit jó ismerek. Beszéltem is az illetõ pappal, de mivel nem hajlottam arra, hogy elinduljak ezen az úton, annyiban is maradtak a dolgok. Telt múlt az idõ, és már azt hittem, el is enyészett a gondolat, amikor Isten újabb elhívással lepett meg februárjában egy egynapos lelkigyakorlatot követõen az azt vezetõ atya feltette nekem a kérdést: Szeretnél pap lenni? Szemtõl szemben a kérdéssel képtelen voltam a terveimre gondolni, egyszerûen igennel feleltem. Abban a szent pillanatban Isten megnyilvánult elõttem, és egyengetni kezdte utamat A Harmadik Világ Szegényeinek Szolgái Missziós Mozgalom felé. A perui szegények várnak rád Isten ismétlõdõ elhívásait és nemleges válaszaimat követõen tehát az említett pap segítségével megismertem a Harmadik Világ Szegényeinek Szolgáit, és habozás nélkül meg is kezdtem hivatástisztázást náluk. Másfél évet töltöttem Peruban, és hála Istennek, elmondhatom, hogy életem egyik legszebb tapasztalata volt ez az idõszak. Emberileg és lelkileg is sokat növekedtem, és megtanultam, hogy senki sem lehet annyira szegény, hogy ne tudna adni valamit. Nagy szomorúság ugyanis látni az embereket értelem nélküli életbe süllyedni, megsebezve a bûntõl és a mértéktelen alkoholfogyasztástól. Szomorú látni a sok gyermeket, akik embertelen körülmények között kénytelenek nevelkedni, és hogy már kiskoruktól munkára kötelezik õket. A legszomorúbb mégis az, hogy sokan e gyermekek közül sosem ismerhetik meg Krisztus gazdagságát, mert oly kevesen vannak azok, akik készek elvinni hozzájuk azt, amire leginkább szükségük van: Az ember misztériuma csak a megtestesült Ige misztéri- 12

13 umában világosodik meg igazán. (A II. Vatikáni Zsinat GAUDI- UM ET SPES kezdetû lelkipásztori konstitúciója, 22. rész) A képzés idõszaka Az Andok Kordillerájában eltöltött hivatástisztázás után lehetõséget kaptam, hogy belépjek a Mozgalom spanyolországi Szemináriumába, és Isten segítségével jelenleg ötödéves teológus vagyok. A papi képzés éveit kegyelmi idõszaknak tekintem, hisz katolikus hitünk igazságainak elmélyítése olyan nagy kiváltság, hogy csak e szavakkal lehet kifejezni: Köszönöm, Uram, hogy lehetõséget adtál, hogy egy kicsit jobban megismerjelek és megszeresselek. Ne engedd, hogy korunk felnõttjei és gyermekei az ismereted hiányából eredõ szomorúságban és szegénységben éljenek! Végezetül arra hívok minden fiatalt: ne féljetek nagylelkû választ adni Isten tervére, hisz nincs olyan életút, amely annyi örömet tudna adni, mint a kereszten meghalt és feltámadt Krisztus követése: Én vagyok az élet kenyere felelte Jézus. Aki hozzám jön, többé nem éhezik, s aki bennem hisz, nem szomjazik soha. (Jn. 6,35). Carlos Alberto Testvér Carlos testvér a Magas-Kordillerák szegény gyermekei közt. 13

14 A Harmadik Világ Szegényeinek Szolgái Missziós Mozgalom Opus Christi Salvatoris Mundi A NEMZETKÖZI TÁBOR 2016-RA fiúknak lányoknak családoknak Megosztani, növekedni, imádni LÁNYOKNAK Júliusban Cusco (Peru) V Á R T É G E D FIÚKNAK Július Budapest-Krakkó Részvétel a Nemzetközi Ifjúsági Világtalálkozón, találkozás Ferenc pápával CSALÁDOKNAK Agusztus Valtournenche (Olaszország) Lépj velünk kapcsolatba: információk, felvilágosítás, jelentkezés (jelentkezési határidõ: május 31., helyek korlátozott számban) Telefon: msptm.budapest@gmail.com 14

15 SZENT FAUSTYNA KOWALSKA ( ) Elena (a keresztségben ezt a nevet kapta) augusztus 25-én született egy igen szegény család tízedik, legkisebb gyermekeként. Kiskorától fogva az ima szeretete, a szorgalom, az engedelmesség jellemezte, és az emberek szükségei iránti érzékenység. Tizenhat éves korától munkát vállalt jómódú családok szolgálatában, hogy így segíthesse övéit augusztus 1-jén belépett az Irgalmasság Anyja Nõvéreinek Kongregációjába, ahol a Faustyna nevet vette fel. A Kongregáció több házában is élt, ahol konyhai, kerti és portási szolgálatokat végzett. Szerzetesi életét az Istennel való rendkívüli egység jellemezte. Az Isteni Irgalmasság misztériumán alapuló lelkisége a szent számára hármas missziót jelölt ki: hirdetni a világban élõ minden ember számára a Szentírásban kinyilatkoztatott igazságokat Isten Irgalmas Szeretetérõl, kiesdekelni Isten Irgalmát az egész világnak, és ihletet adni egy apostoli mozgalomnak, melynek középpontjában az Isteni Irgalmasság áll, és amely hirdetni és esdekelni fogja a világ számára Isten Irgalmát és a keresztény élet tökéletességét azon az úton járva, amelyet Faustyna nõvér jelölt ki. A kolostorban töltött élete bõvelkedett rendkívüli kegyelmekben: magánkinyilatkoztatások, látomások, rejtett stigmák, Krisztus szenvedésében való részesedés, a bilokációnak és a lélekbe látás adománya, valamint élõ kapcsolat Istennel, Szûz Máriával és az angyalokkal... A természetfeletti világ számára olyan valóság volt, mint az érzékszervekkel megtapasztalható világ. Annak ellenére, hogy ilyen rendkívüli kegyelmek halmozták el, jól tudta, hogy az életszentség nem ezen múlik. Naplójában a következõket írja: Sem a kegyelmek, sem a sugallatok, sem az elragadtatások, sem sok adomány nem teszik a lelket tökéletessé, csak a lelkemnek bensõ egyesülése Istennel. Faustyna nõvér misszióját a gyóntatói tanácsára megírt Naplójában hozta nyilvánosságra. Hûségesen lejegyzett benne mindent, amit Jézus kért tõle, ahogy lelkének Vele való találkozásait is. A Naplót számos nyelvre lefordították. A bûnösökért önként vállalt szenvedések és betegségek következtében végkimerülésben hunyt el október 5-én, mindössze 33 évesen április 30-án avatták szentté. Földi maradványai a krakkói Isteni Irgalmasság bazilikában nyugszanak. A Harmadik Világ Szegényeinek Szolgái misszionáriusai számára a Szentatya iránti engedelmesség a kezdetektõl a karizma megingathatatlan oszlopa. Éppen ezért arra törekszünk, hogy apostolkodásunk hûen tükrözze a Pápa kérését, hogy a mostani évet az Isteni Irgalmasságnak szenteljük. Ezért a Fiúk Városában (Cuzco, Andahuaylillas) hagyományosan megtartott adventi lelkigyakorlatunkat ez alkalommal az alábbi témának szenteltük: Irgalmasok, mint az Atya. Adja meg Isten, hogy az év során a ránk bízott gyerekekkel, fiatalokkal, munkatársakkal és családtagjaikkal együtt sikerüljön mind közelebb kerülnünk az Isteni Irgalmasság misztériumához. Pierfilippo Giovanetti msp atya (olasz) 15

16 OREMUS Ima Szent Józsefhez Szent József, igaz férfi, Mária szûzi jegyese, a Messiás dávidi édesapja, áldott vagy Te a férfiak között, és áldott a gondjaidra bízott Isten Fia, Jézus. Szent József, az egyetemes Egyház patrónusa, õrizd meg családjainkat békében és az isteni kegyelemben, és ments meg minket halálunk óráján. Ámen. A kereszt A szegényeket szolgálni annyit, mint naponta elfogadni a keresztet. Ezért választottam Mozgalmunk jelképeként a lángokban álló keresztet, a szeretet tüzében égõ keresztet, mert szeretni a szegényeket azt jelenti, hogy elfogadjuk a kis és nagy, a könnyû és nehéz kereszteket, melyeket Isten nap mint nap ad nekünk. Amikor ránk zúdulnak a nehézségek és gondok, nézzünk a keresztre, és kitárt karral imádkozzuk a Hiszekegyet. A nagy kereszteket mindig nagy kegyelmek követik, ha képesek vagyunk keresztünket szilárd hittel és derûs lélekkel elfogadni. Részlet Giovanni Salerno msp atya Isten küldetésében az Andok hegyei között címû könyvébõl 16

17 A SZEMLÉLÕDÕK DICSÉRETE Úgy döntöttetek jobban mondva Krisztus arra választott ki benneteket, hogy idõben és térben éljétek meg a húsvéti misztériumot. Minden, ami vagytok, mindent, amit tesztek nap mint nap, legyen az akár a zsoltározás vagy az eucharisztia ünneplése, a cellában vagy a testvéri közösségben végzett munka, a klauzúra, a csend, az önként vállalt vagy elviselt sérelmek, Krisztusért vállaltátok magatokra. (II. János Pál pápa) Kétségtelen, hogy imával és felajánlásokkal lehet segíteni a misszióknak. (Lisieux-i Szent Teréz) Ha csatlakozni szeretnél A Harmadik Világ Szegényeinek Szolgái Missziós Mozgalom szemlélõdõ ágához, akik napjuk nagy részét az imádságnak és a Szentségimádásnak szentelik, és kétkezi munkát végeznek a legszegényebbek megsegítésére, bátran érdeklõdj nálunk! Én kolostorban, városban csatlakozom imáimmal a Mozgalomhoz, hogy Isten országa elérkezzen a legszegényebbekhez. (dátum) (aláírás) 17

18 FONTOS SEGÍTSÉG A MISSZIONÁRIUSOKNAK A keresztény ember olyan férfi és nõ, akinek történelme van, hisz nem önmagához tartozik, hanem egy néphez, méghozzá egy úton lévõ néphez. (Ferenc pápa reggeli elmélkedése a Szent Márta Ház kápolnájában, Róma, április 30.) IMA A GYEREKEKÉRT: Én... vállalom, hogy a év minden napján elmondok legalább egy tized rózsafütért (10 Üdvözlégy) a szegény gyermekekért, és A Harmadik Világ Szegényeinek Szolgái Missziós Mozgalomért, és hogy Jézus és az Evangélium eljusson a világ minden szegletébe. Cím:... Dátum:... Aláírás:... Ezt a lelki vállalást elküldheti perui, cuzcói címünkre, ahol a Szûz Mária a Harmadik Világ Szegényeinek Szolgái Édesanyja kápolnában lévõ Szûzanya szobor lábai elõtt helyezzük el. Misioneros Siervos de los Pobres del Tercer Mundo Tel ; P.O.Box 907 CUZCO PERU missionaricuzco@gmail.com 18

19 EGY IDÕS HÁZASPÁR A MAGAS-KORDILLERÁBÓL Ccasacuna faluba minden szombaton ellátogat missziónk. Itt él Antonio Mesco és Juana Torres, egy idõs házaspár, elõbbi 80, utóbbi 70 éves. Két gyermekük van, akik Cuzcóban élnek családjukkal. Juanával történt elsõ találkozásunkkor csak nagyon nehezen tudtunk kommunikálni, mivel mostanra majdnem teljesen elvesztette a hallását. Ha azt akartuk, hogy megértsen, a bal fülébe kellett beszélni nagyon hangosan és nagyon közelrõl. Így tudtuk egy kis katekézisben részesíteni. Érdeklõdtünk egészségi állapota és családja felõl is. Nagy volt meglepetésünk, amikor széles mosollyal azt mondta, õ sokat tud Istenrõl. Ennek oka, hogy négy évvel azelõtt komoly katekézisben volt része, amikor is a házasság szentségére készítették fel õt és férjét. Nagy örömmel beszélt a házasságkötés napjáról, mintha csak egy fiatal menyasszonyt hallottunk volna, tele boldogsággal a tudattól, hogy Isten az egyházi házassága révén egész családjára kiterjeszti az áldását. Második látogatásunk alkalmával férje is jelen volt, a tûzhely mellett rágta a kokalevelet, mivel azon a szombaton nagyon A Harmadik Világ Szegényeinek Szolgái misszionárius nõvérei egy idõs nénit kísérnek, aki az Andok Magas-Kordilleráiban él. 19

20 hideg volt. Minthogy nem vették észre, hogy beléptünk (nem kopogtunk a házuk ajtaján, mivel... nincs ajtó a házukon), úgy döntöttünk, nem szólunk semmit, inkább csendben szemléljük õket. Nem szóltak egy szót sem, csak adogatták egymásnak a llipt'át (ez egy quinua szárból készített száraz massza, amit koka levéllel kevernek, hogy egy kicsit ízesebb legyen). A két öreg, mint kortársaik közül sokan, hozzászokott, hogy az éhség ellen koka levelet rágjon. Nem is volt mit enniük, ráadásul mivel olyan idõsek, sokszor már az étel elkészítéséhez sincs elég erejük. Az idõs házaspár olyan volt, mintha egy tipikus helyi csendélet részei lettek volna: egy szegény viskó egyetlen helyiséggel, amely egyszerre szolgál konyha, alvóhelyiség és nappali gyanánt. Közben megszemlélhettük a körülöttük lévõ kevés, de számukra értékes tárgyukat, nem lévén más tulajdonuk. Az egyik sarokban közel a tûzhelyhez, ami nemcsak fõzésre, hanem fûtésre is szolgál, a földre leterítettek néhány báránybõrt. Minden bizonnyal azok szolgálnak ágyként, más alkalmatosságot nem láttunk. Ott volt a kevés kis ruhájuk is a falon szögre akasztva. Mint minden szegény házon, a hideg miatt itt is csak egy kicsi ablak volt, amelyet egy mûanyag lap borított, ami egykor bizonyára átlátszó volt, mára azonban a tûzhely füstje teljesen elhomályosította, és így csak nagyon kevés fényt eresztett be. A tûzhely mellett néhány elfeketedett fazék lógott a falon, amelyeket aznap élelmiszer hiányában nem használtak. A tûzhelynek nem volt kéménye, hogy azon keresztül távozzon a füst, ami miatt a viskó belsõ falait és a plafont már vastagon beborította és átitatta a Az andoki hegyvonulatok közt élõ idõsekrõl gyakran megfeledkeznek. 20

21 korom. A csendéletben a pár csöndjét csak egy-két apró zaj zavarta meg: a tûz ropogása és három tengerimalacuk mocorgása, amint egyik sarokból a másikba szaladgálva kutattak valami harapnivaló után, hogy éhségüket csillapítsák. Kis idõ elteltével úgy határoztunk, megtörjük a csendet, és jó hangosan rájuk köszöntünk. Amikor a két öreg meglátott bennünket, arcukon mosoly ragyogott fel, mintha csak vártak volna ránk. Adtunk nekik egy-két szövet pokrócot, jótevõink adományaként, és egy kis kenyeret és élelmet, hisz tudjuk, hogy ha a lelket akarjuk táplálni, elõtte csillapítani kell az éhséget. Nagy örömmel fogadták mindezt, a cipókat egyenként megcsókolták, így adván hálát Istennek, amiért sosem feledkezik el róluk. Megkérdeztük tõlük, min tûnõdtek, mielõtt megérkeztünk, mire szinte könnyek között Antonio elmesélte, hogy a fiatalságukra gondolt vissza, amikor még volt ereje dolgozni és minden nehézség nélkül tevékenykedni, és amikor két fia még mellette volt, hogy a nehéz pillanatokban örömet okozzanak. Mára fiainak csak saját családjukra van gondjuk Cuzcóban, és nem gondolnak öreg szüleikre. Szegény otthon, ilyenben él sok öreg az Andok vonulataiban, ahol a Harmadik Világ Szegényeinek Szolgái misszionárius nõvérei igyekeznek segítséget nyújtani nekik. 21

22 Nem is látogatják õket annak ellenére, hogy homlokuk verejtékével teremtették elõ a taníttatásukra valót, gondoskodtak róluk, etették õket, és minden tõlük telhetõt megtettek, hogy semmiben se legyen hiányuk. Antonio azt is elmesélte, hogy micsoda baj történt az elmúlt hét csütörtökén, ami miatt aludni sem tudott. Felesége elment, hogy füvet szedjen a tengerimalacoknak, de nem tért haza. Sokáig várta, és végül annyira besötétedett, hogy már nem tudott keresésére indulni, hisz a kis faluban alig van valami világítás. Várta, várta feleségét, és nem jött álom a szemére. Amint hajnalodni kezdett, elindult, hogy megkeresse Juanát, akit végül megtalált egy kis szakadékban. Beleesett, és nem tudott kimászni, aztán már hiába várta, hogy valaki a segítségére siessen. Végül Antonio néhány szomszéd segítségével ki tudta szabadítani. Juana elmondta, hogy már azt hitte, eljött élete utolsó éjszakája, mert kétségkívül meg fog fagyni éjjel. Férjére és fiaira gondolt. Megpróbáltuk megvigasztalni a két öreget, beszéltünk nekik Isten szeretetérõl, aki sohasem feledkezik meg gyermekeirõl, legkevésbé akkor, amikor szenvedésben van részük: aznap éjjel Antonio gondterhelten várta Juanát, de Isten ott volt vele, nem hagyta magára fájdalmában, és a szakadékba zuhant Juanát sem hagyta egyedül. Bár nagyon megijedt, és fázott is, Isten vele volt, hogy megvédje egy kis meleggel. Azóta csak arra vártak, hogy valaki meglátogassa õket és vigaszt hozzon nekik. Mi pedig Isten nevében elmentünk hozzájuk, hogy meghallgassuk õket és pár pillanatot megosszunk velük, hisz bennük is felfedezzük a Szenvedõ Krisztust, aki ahogyan a világ összes tabernákulumában, úgy a világ minden szegényében is várja, hogy gondoljanak rá és felkeressék. Krisztus is szenved, amikor mi, testvérei és barátai magára hagyjuk, és elfeledkezünk róla. Aznap az idõs házaspár vigaszra lelt, és a sok könny után végre mosoly volt az arcukon, amikor elköszöntünk. Azt mondta a két öreg, tudják, hogy amit Isten megenged, az csak a javukra válhat, és megígérték, hogy imádkozni fognak értünk és gyermekeikért. Marizol nõvér, msp 22

23 FELHÍVÁS A FIATALOKHOZ Sürgetõ, hogy a misszió eszményét visszahelyezzük középpontjába, Jézus Krisztusba, aki azt kívánja, hogy teljesen adjuk oda önmagunkat az evangélium hirdetéséért. Ezzel kapcsolatban nem létezhetnek kompromisszumok: az, aki Isten kegyelmébõl missziós hívatást kap, arra hivatott, hogy a misszióért éljen. (Ferenc pápa üzenete a Missziók Világnapjára, 2015) A Harmadik Világ Szegényeinek Szolgái között az imán és a nagylelkû önátadáson keresztül megvalósíthatod kitaszított, szenvedõ testvéreid szolgálatát! 23

24 MAGYARORSZÁGI HÍREK Kedves Olvasóink! Ahogy a Karácsonyi számunkban írtuk, a Nagyböjti számunkban is folytatódik a Bakonyi család beszámolója. A két és félév perui (Cuzco, Andahuaylillas) tapasztalataikat osztják meg kedves Olvasóinkkal. Lassan már egy éve, hogy hazajöttek Peruból, de még mindig nagy lelkesedéssel beszélnek a közösségi élet értékeirõl, a szegények nehéz, de örömteli szolgálatáról és a soksok lelki élményükrõl. Valóban irigylésre méltó, és nagy bátorságra vall, ahogy elhagyták megszokott kényelmes életüket, családjukat, hogy Istent szolgálják a szegényekben és gazdagítsák evvel a Magyar Egyházat is. Egy magyar család útja Peruba (folytatás) Tervezgetésekbe nem bocsátkoztunk. Meggyõzõdésünk volt, hogy ennyi év után már nem a saját akaratunk, hanem Isten akarata az, ami életünkben épp megvalósulni készül. Önmagunk akaratáról lemondani teljesen, hogy Isten akarata kerüljön mindenek fölé: milyen nagy szabadság, egyszersmind milyen magaslatokba repíti az embert. Az elején bizony nem így volt... Az a vágy 8 évvel ezelõtt nem volt mentes a romantikától és álmodozástól: egzotikus tájakon a szegény indiánokat szolgálni: ez aztán a szép keresztényi élet! Ezt az álmodozós romantikát épp a budapesti Központunkba járó cigány gyerekek által szelídítette az Úr józan romantikává. Õk bizony nem válogatják meg szavaikat, hogy szépen körmönfont diplomáciával fogalmazzák meg véleményüket. A szegények szolgálatában megtanuljuk, hogy akiket Krisztus lelkületével szolgálunk, azok mérõzsinórként jelölik ki a szentté válás útját, ami pedig a megkeresztelt ember számára nem kérés, hanem parancs: Ti azért legyetek tökéletesek, mint ahogy mennyei Atyátok tökéletes. (Mt 5,48). Ezzel csak azt kívánjuk megvilágítani, hogy a szegényekkel való találkozásnak fõszerep jutott abban, hogy már ne egy egoista közgazdász család jusson el a távoli Andokba, hanem Istennek azon gyermekei, akik bûneik, gyengeségeik és alkalmatlanságuk tudatában készek az Atya dicsõségét keresni, akaratának megvalósításán munkálkodni. 24

25 Elérkezett a nagy pillanat, földre szálltunk a tengerszint felett 3400 méter magasan fekvõ inka fõvárosban, Cuzcóban. Február volt, épp nyári vakáció az iskolákban és minden olyan különleges: a hatalmas csipkés, ilyenkor zöldellõ hegycsúcsok, az emberek arcvonásai, a magashegyi levegõ... még egy óra és megérkezünk egy hosszú és átszállásokkal megszakított repülõútról a Villa Názáretbe, azaz Názáret Városába, ahogyan a misszionárius családok lakóhelyét nevezzük. Nagyobbik lányunk ekkor 4, kisebbik egy éves múlt. Az iskolai szünetben több idõ jutott a gyerekekkel, családokkal való ismerkedésre. Franciák, olaszok, kolumbiaiak, peruiak, amerikaiak, venezuelaiak... és végre magyarok. Magyarországon a Mozgalom karizmáján nevelkedtünk, ezt az alapító Giovanni atya biztosította évenkénti többszöri látogatásával, és szilárd hitével abban, hogy a Szûzanya elég hatalmas ahhoz, hogy az általa oltalmazott karizma szerint neveljen bennünket. Megérkezésünk ahhoz hasonlított, mint mikor a bárka kifut a kicsi tengerrõl az óceán hatalmas nyílt vizére. Vajon a mi bárkánk kiálljae a sarat, vagyis a hullámokat, a viharokat? De milyen hullámokat? gondolhatja az olvasó, hát az élet nem csak játék és mese egy ilyen helyen? A hullámok, a hegyek-völgyek bennünk vannak. A kétezer évvel korábbi történet megelevenedik. E családok az elsõ keresztények példáját követve lemondanak a rokonságuk és kultúrájuk közelségérõl, a tulajdonukról, arról is, hogy birtokoljanak, ugyanígy az anyanyelvük használata is szûk korlátok közé szorul... és mégis boldogok, arcukon bensõ mosollyal végeznek minden szolgálatot és viselik az élet nehézségeit. Itt azonban egy újabb meglehetõsen megdöbbentõ csomóponthoz érkezünk, legalábbis, ha gépjármûvünk európai. Ezek a családok nem csak a saját életük nehézségeit viselik, hanem a Szegények Szolgái Mozgalom többi tagjával, a papokkal, testvérekkel, nõvérekkel és szemlélõdõ szerzetesekkel együtt jóval több, mint 1000 nyomorban élõ család életét, tragédiáját is. Hogyan is terjedhetett el az a hazug közmondás, hogy minden szentnek maga felé fordul a keze?! Olyan családokat ismertünk meg, akik gyöngeségük tudatában, egészséges önismerettel engedik, hogy Isten munkálkodjon bennük és általuk, úton a mindig nagyobb önátadáson keresztül. Miközben a misszionárius családokkal és új otthonunkkal ismerkedtünk, bekapcsolódtunk az állandó programokba is, melyek a családok lelkiségét meghatározzák, úgy mint a napi szentmise, a 25

26 szentségimádás, a rózsafüzér és az imaórák liturgiája (zsolozsma). Valóban: a lelkiség mindennapos megélése kenyérré válik és friss lélegzetté. Egyben mind jobban elõkészíti az embert arra, hogy az élet mozzanatait elmélyülten szemlélje, ne csak átrohanjon rajtuk. Valójában mindez azt szolgálja, hogy Jézus Országa elérkezzen a szívekbe, hogy maga Jézus legyen a cselekvõ a misszionáriusban: a szeme, a szája a füle, a keze, a lába... a Teste... az Egyháza. Engedni Õt cselekedni egyetlen életünkben: micsoda magaslat és mekkora szabadság és mekkora hatékonyság! Hamarosan munkába állhattunk: Melinda a lányok iskolájában melyet Goretti Szent Máriáról neveztek el végezte feladatát a raktárban, a mûhelyekben, ahol a gyerekek szakmákat tanulnak, valamint órákat is tartott nekik (hittant, testnevelést és földmûvelést). Emellett az iskola tanulóinak családját is látogatta. Ezeken az alkalmakon kivétel nélkül olyan emberi sorsok és körülmények kerülnek napvilágra, melyeknek fájdalmai, tragédiái az általunk elképzelt emberi tûrõképességet messze meghaladja. Ezek a családok sötét lukakban élnek a városokban is és a falvakban is. Hányszor láttunk a becsöpögõ esõvíztõl nedves takarókat, matracokat, miközben fûtés nincsen a házakban. A túlnyomó többség csonka család, az anya vállát nyomja a teljes családfenntartás terhe, mivel az apák sokszor az alkoholhoz menekülnek, végül pedig elhagyják a családot és egy másik asszonnyal állnak össze. Ez súlyos sebeket okoz a személyben. Azonban míg mi ahhoz szoktunk, hogy az ilyen halmozottan sebesült esetek összességében is kisebbséget képzenek, addig az Andok magas hegyláncai között élõk között újabb és újabb generációk egésze hordozza szívében e sebeket. Turisták százezrei ügyet sem vetnek arra, hogy akivel Cusco utcáin nép- A bölcsõdés társak között a kétéves Ilona. Látogatás az Andok egyik eldugott falujába, ahol nõvéreink állandó missziót tartanak fenn. 26

27 viseletben lefényképezkednek egy láma társaságában, az kit és hogyan veszített el az életében; mint ahogy arról az asszonyról sem, akinek három-öt vagy több gyermeke az utcákon cselleng, és keveredik bele a bajba, miközben õ a legkisebbel a hátán (az indián édesanyák nem tolnak babakocsit, hanem minden esetben a testükre kötik a gyermeket) árulja a cukorkát késõ este az utcán járókelõk számára, õ maga pedig valami igen szerény élelemmel, vagy a koka cserje levelét rágcsálva nyomja el éhségét. A fiatalok tömegével keresik fel az õserdõt, hogy aranyat keressenek és vágyuk szerint abból meggazdagodjanak. A kudarcok hatására azonban csak rosszabb lesz helyzetük. A Mozgalom tehát nem csak a gyerekeket kívánja megajándékozni a Istengyermekség ajándékával, hanem az Egyház kincsestárát akarja felkínálni az egész családnak. Ezért meghívja a gyerekek családját, szülõket, testvéreket a vasárnapi és ünnepnapi szentmisékre, ahol a szentmise után hittanban is részesülnek a szülõk. Év közben pedig jegyes oktatást is tartanak nekik a missziós családok, melyre azok a szülõk jelentkeznek, akik élettársi kapcsolatukat szentségi házasságra akarják váltani, hogy ne legyen akadálya üdvösségüknek, és így példával is elöl járjanak gyermekeik számára a hûségben. Milyen szép, mikor a tanév végére egy tucat házaspár köztük már idõsebbek, többgyermekesek is ünnepli együtt a menyegzõjét a Mozgalom segítségével. Folytatás a szeptemberi számban. Szívesen beszámolunk tapasztalatainkról, élményeinkrõl az érdeklõdõ közösségek számára. A Harmadik Világ Szegényeinek Szolgái misszionárius családok között: franciák, mexikóiak, kolumbiaiak, olaszok, peruiak... és magyarok. 27

28 A jó példa másokat is arra sarkall, hogy megosszák Istentõl kapott talentumaikat a rászorulókkal. Már több mint három hónap telt el, hogy Szabó Csaba és Kata négy gyermekükkel Peruba utaztak a Mozgalom családos közösségébe. Évek óta készültek erre az útra és erre a szolgálatra. Míg sokan mások a jólétért és a kényelemért lemondanak isteni hivatásukról, õk nagylelkûen mondtak igent mindarra, amit Isten elõkészített nekik ezen szolgálaton keresztül, és bizonyosak abban, hogy Isten nem hagyja cserben azokat, akik benne bíznak. A Szabó család beszámolója Cuzcóból Szabó család Giovanni atyával. Immár több mint három hónapja osztozhatunk a Mozgalom perui családos közösségének életében Andahuaylillasban, a Villa Nazarethben. Ez idõ alatt betekinthettünk a Mozgalom perui Központjainak mûködésébe, megismerkedhettünk az itteni hatalmas családdal, és lassanként szokjuk a perui valóságot, a magaslati klíma híg levegõjét, és az Andok csodálatos látványát. Jelenleg nagy erõkkel készülünk a február végén kezdõdõ új tanévre remélvén, hogy hasznosan járulhatunk majd hozzá a Mozgalom szolgálatához. Az eddig eltelt idõ arra is alkalmat adott, hogy egy kicsit bepillantást nyerjünk a harmadik világ szegényeinek világába. Saját sze- Szabó Anna egy iskolatársával. Szabó gyerekek perui iskolások között. 28

29 münkkel tapasztalhattuk a szívszorító, nyers valóságot, amely annak idején Giovanni atyát arra késztette, hogy megalapítsa a Mozgalmat. Láttuk azokat az otthonokat, amelyek európai fogalmak szerint minden szempontból alkalmatlanok lennének a lakhatásra, láttuk, mekkora nélkülözésben, micsoda kiszolgáltatottságban nevelkednek gyermekek tömegei. És tapasztaljuk nap mint nap, hogyan gyógyítja a nélkülözés, az elhagyatottság és a bûn okozta sebeket a szeretet, amely a Mozgalom közösségeiben körbe forog. És bár sokszor ránk nehezedik az otthontól, szeretteinktõl és a budapesti közösségtõl való távolság súlya, gyermekeinkkel együtt a helyünkön érezzük magunkat, hiszen együtt lenni a legszegényebbekkel hatalmas kiváltság. Dicsértessék a Jézus Krisztus! Isten ma is hív munkásokat a szõlõjébe. Adjunk hálát azért. hogy a Bakonyi és a Szabó család igent mondott erre a hívásra és a szegények szolgálatára, felismerve Isten akaratát életükben. Imádkozzunk azokért a családokért és fiatalokért is, akiket szintén hívja az Isten, hogy megtalálják hívatásukat, és erõsítse meg õket, hogy legyõzzék tunyaságukat, hanyagságukat és ellene tudjanak mondani e világ talmi csillogásának. Segítsen bennünket ez a Nagyböjti idõ abban, hogy megismerjük a feltámadás örömét az Úr Jézussal együtt! Szeretettel és imádsággal a Mozgalom munkatársai nevében is: Szkladányi László msp ÚJ OLVASÓINKHOZ Küldje el budapesti címünkre (1084 Budapest, Õr utca 9.) azon családtagjainak, barátainak, munkatársainak stb. nevét és címét, akiket érdekelne A Harmadik Világ Szegényeinek Szolgái Missziós Mozgalom évente négyszer megjelenõ, ingyenes Hírlevele, hogy ezzel is többen megismerjék a Harmadik Világban szenvedõ testvéreink üzenetét. Segítségét köszönjük! Név: Cím: Név: Cím: Név: Cím: Név: Cím: 29

30 LELKIGYAKORLAT Úgy vélem, itt az idõ, hogy minden egyházi erõt be kell vetni az emberiség új evangelizálására és a missziók segítésére. Senki, aki hisz Krisztusban, az Egyház semmilyen intézménye sem vonhatja ki magát a legfõbb parancs alól: Krisztust kell hirdetnünk minden népnek. (II. János Pál pápa Redemptoris Missio kezdetû enciklikája, 3.) LELKIGYAKORLATRA várjuk a lányokat március ig péntek estétõl vasárnap kora délutánig Érden, a Regina Mundi ciszterci apátságban. Vezetõje: Walter Corsini msp atya Jelentkezni lehet: msptm.budapest@gmail.com

31 INGYENES KIADVÁNYAINK! Krisztus követése Ez a könyv Mozgalmunk tagjai számára lelki vezérfonalul szolgál. Megjelent Giovanni atya elõszavával Mozgalmunk gondozásában, napi felosztásban. Szeplõtelen szívem gyõzedelmeskedni fog szórólap A szórólap a Szûzanya fatimai üzenetét hivatott terjeszteni. Nagyobb mennyiségben is rendelhetõ további terjesztésre. A Harmadik Világ Szegényeinek Szolgái Missziós Mozgalom DVD A film bemutatja a Mozgalom lelkiségét, közösségeinek életét, és a legszegényebbek között végzett missziót. Isten küldetésében az Andok hegyei között Giovanni atya könyve misszionárius életérõl, a Mozgalom megalapításáról és karizmájáról. Kiadványaink ingyenesen megrendelhetõk budapesti Központunkban személyesen, levélben, telefonon vagy ben: A Harmadik Világ Szegényeinek Szolgái Missziós Mozgalom 1084 Budapest, Õr u. 9. Telefon/fax: (1) msptm.budapest@gmail.com 31

32 FELHÍVÁS! Több mint tíz éve mûködik Budapesten a Józsefvárosban a Magyarok Nagyasszonya Központ, ahol Isten segítségével szegény gyerekekkel foglalkozunk. Sikerekrõl is be tudunk számolni, mert a hozzánk járó cigány gyerekek közül néhányan, akik elfogadták a segítségünket, szakmát szereztek, le tudtak érettségizni, és el tudtak helyezkedni. Nagy szükségünk lenne Budapest környékén kertre, földterületre, ahol a gyerekek megtanulhatnak dolgozni, egészségesen kikapcsolódni ahelyett, hogy elkallódnának az utcákon. A Harmadik Világ Szegényeinek Szolgái misszionáriusai, akik megnyitották ezt a budapesti Központot, 2007-ben megépítették Cuzco mellett a Fiúk Városát 3400 méter magasan, ahol árvaház, iskola, rendház és kis szeminárium mûködik, köszönhetõen egy hatgyermekes spanyol származású jótevõnek, aki 40 hektárnyi földterületet ajándékozott a Mozgalomnak, mások pedig az építkezés költségeit fizették. Budapesten nem ekkora földterületre lenne szükségünk, hanem csak egy nagyobb kertes házra. Isten azt szeretné, hogy legyen olyan magyar jótevõ, aki érzékeny a kiszolgáltatott gyerekek problémáira, és felajánl egy házat nagy kerttel! Giovanni Salerno msp atya 32

33 HOGYAN SEGÍTHET A SZEGÉNYEKNEK? Ha hirdeti a legszegényebbek segélykiáltását ismerõsei körében ennek a kiadványnak a terjesztésével, valamint ha találkozókat szervez, amelyeken a Mozgalom miszszionáriusai részt vesznek. Ha felajánlja áldozatait, imáit hûen az Evangéliumhoz és a Pápához, hogy A Harmadik Világ Szegényeinek Szolgái minden misszionáriusa az élõ Jézus jelenléte lehessen a szegények között. Ha együttmûködik velünk, vagy támogatja azokat a tevékenységeket,» amelyeket fenntartunk: több mint 1500 gyermek napi étkeztetése» a Mozgalom missziós nõvéreinek és szeminaristáinak képzése» a Mozgalom alkalmazásában álló tanárok, szakemberek,» munkatársak bérezése a Mozgalom építkezéseinek finanszírozása Ha felajánlja ingatlanát, értéktárgyait az árva gyermekek javára. Ha tanúságot tesz A Harmadik Világ Szegényeinek Szolgái Missziós Mozgalomról. Az Ön közremûködésével egy gyermekkel többet tudunk étkeztetni perui vagy budapesti központunkban: Köszönjük a segítségét! 33

34 HÁZAINK HÍREI MOZGALOM KRÓNIKÁJA Rafael Santillán Rodríguez msp atya szentelése december 21-én a Jóisten szép karácsonyi ajándékkal kedveskedett Mozgalmunknak: pappá szentelték mexikói diakónusunkat, Rafael Santillán Rodríguezt. Az eseményen részt vett a Mozgalom képviseletében Álvaro Gómez Fernández msp atya és Erick Domínguez testvér is. Rafael atya Moreliában (Michoacán) született január 28-án Rafael Santillán Tinoco és María Eugenia Rodriguez gyermekeként, hat testvér közt a legkisebbként. Tizennégy évesen elfogadta nagybátyja, Ricardo Fuentes Martínez atya meghívását, aki jelenleg Tlalnepantla egyházmegye San Agustín plébániájának plébánosa, hogy hozzá költözzön a mexikói Naucalpnaba. E remek pap példája meghatározó jelentõségû volt abban, hogy 15 évesen belépett a ttlalnepantlai kisszemináriumba. Immár fõszeminaristaként, elsõ éves filozófus hallgatóként ismerte meg A Harmadik Világ Szegényeinek Szolgái Missziós Mozgalmat, és úgy döntött, egy éves missziós ta- A mexikói Rafael Santillán Rodríguez msp atya pappá szentelése Morelia városában (Mexikó). 34

35 pasztalatszerzésre a perui Cuzcóba utazik. Az ott töltött idõ alatt egyértelmûen felismerte az elhívást, és már szeminaristaként csatlakozzott a Mozgalomhoz. Így történt, hogy a év végén átlépett a Mozgalom ajofríni Szemináriumába (Spanyolország, Toledo), és egyben megkezdte filozófiai és teológiai tanulmányait a toledói San Ildefonso Teológiai Intézetben. Teológiai tanulmányai befejeztével Giovanni Salerno atya, a Mozgalom alapítója mellett szolgált segítõként, akit sok utazására elkísért április 11-én Fõtisztelendõ Richard Daniel Alarcón Urrutia cuzcói érsek atya szentelte diakónussá. Ezt követõen elkísérte Giovanni atyát kubai útjára, ahol majd két hónapig maradt, hogy besegítsen az ott két évvel korábban megkezdett misszióba. Jelenleg Andahuaylillasban (Cuzcó) folytatja a szolgálatot, amit már pappá szentelése elõtt megkezdett: a Mozgalom Gonzága Szent Alajos kisszemináriumának elöljárója. Karácsony misszionárius nõvéreinknél A Harmadik Világ Szegényeinek Szolgái misszionárius nõvéreinek Szent Teréz Fészek Otthonában a legutóbbi karácsonyi vakáció kiváltságos idõszak volt, mivel igen sok idõ jutott az otthonban lakó lányokkal való foglalkozásra. December 23-án szokás szerint szentmisében emlékeztünk meg Giovanni Salerno A Harmadik Világ Szegényeinek Szolgái misszionárius nõvérei Szent Teréz Fészek Otthonának gyermekei színre viszik Jézus születésének történetét. 35

36 atya pappá szentelésének évfordulójáról. Ilyenkor arról is megemlékezünk, hogy ha Giovanni atya 1968-ban nem olyan nagylelkû, hogy átadja magát és elhagyja Olaszországot, akkor ma a Mozgalom nem létezne. A megemlékezés már évekkel ezelõtt beépült nõvéreink szokásai közé. A szentmise után Jézus születésének színielõadása következett, amit az otthon gyermekeinek örömteli táncai és különféle bemutatói követtek, melyek egytõl-egyig karácsonyi üzenetet hordoztak. Ezek az elõadások mind azt szolgálják, hogy a legkisebbek, Urunk kiváltságosai a karácsony ünnepéhez tudatosabban és egészséges örömmel közelíthessenek. Ez merõben különbözik a manapság oly sokfelé megélt materialista Karácsonytól. Az elõadások végeztével átadásra kerültek az ajándékok munkatársaink és családtagjaik részére. Munkatársainkat ugyanis sosem tekintjük egyszerû alkalmazottaknak, hanem családtagoknak, akikkel szeretnénk megosztani karácsonyi örömünket, és akiknek evangelizálása szintén feladatunk, ahogyan az is, hogy missziós munkánkba bevonjuk õket is. (Nem egy közülük vállalta már, hogy az otthon gyermekeinek közeli rokonok híján kereszt- illetve bérmaszülõje legyen.) December 24-én délután ünnepélyes szentmise volt a Gyermek Jézus imádásával egybekötve, majd ünnepi vacsora. Az örömünnep karácsonyi énekekkel folytatódott a jászol mellett, és végül az Otthon gyermekeinek átadtuk a szerény kis ajándékokat. Karácsony reggelén szentmisében ünnepeltünk, akárcsak missziós falvainkban (Cusibamba, Punacancha és más andokbeli kistelepüléseken a környéken), ahová a Mozgalom papjai látogattak el. Karácsony a Fiúk Városában (Andahuaylillas) Andahuaylillasban, a Fiúk Városában a fiúk, a testvérek és az atyák imádsággal késztették elõ a karácsonyi ünnepet: az ún. szálláskeresõ kilenceddel. Ez egy különleges ájtatosság, amelyben részt vesz az egész közösség. Minden este gyermekeink egy csoportja magához vesz néhány Szent Családot ábrázoló képet, majd útnak indul, hogy helyet keressen, ahol a Kisjézus megszülethet. A gyerekek, akiket egy-egy testvér vagy atya kísér gyertyával a kezében, énekelve bejárják a Fiúk Városának udvarát, és ajtóról ajtóra bebocsátást kérnek a családnak. A Szent Családot azonban mindenhol elutasítják, mígnem elérnek az utolsó ajtóig, ami a kápolnába vezet. Itt végre kinyílnak a kapuk, és mindenki beléphet boldog hangulatban. Az ájtatosságot a Befejezõ imaóra zárja. A gyerekek már sok éve készülnek az ünnepre ezzel a mexikói eredetû karácsonyi kilenceddel. 36

37 A Harmadik Világ Szegényeinek Szolgái misszionárius nõvérei nagy örömmel és énekelve ünneplik a karácsonyt az Andok Kordillerájának szegényeivel. December 24-én az egyik atya az Otthon gyermekeinek egy csoportjával Cuzcóba indult, hogy a Santa Teresa templomban szentmisét mutasson be. Ezt a templomot a szomszédos kolostorban élõ karmelita nõvérek igazgatják, akiknek oly sokat köszönhetett Giovanni atya, különösen perui missziós kalandja kezdetén. A szép, nagy templom megtelt hívekkel, és mint mindig, most is jelen voltak ezen az ünnepen misszionárius családjaink is. A zenei szolgálatot a fiúk gregorián kórusa látta el. Az ünnep alkalmat adott arra is, hogy újra találkozzunk az Otthon volt növendékeivel, akik már saját lábukon állva tanulnak vagy dolgoznak. Mindig nagy öröm újra látni õket, akiket kiskoruktól fogva ismertünk, és akik most kifejezik hálájukat mindazért, amit annak idején a Mozgalomtól kaptak. A Fiúk Városának többi gyermekével az Otthonban mutattuk be a szentmi- A Harmadik Világ Szegényeinek Szolgái elviszik karácsony örömét az Andok falvainak lakóihoz. 37

38 Az Andok Magas-Kordilleráinak gyermekei nagy örömmel fogadják az ajándékokat, amelyeket Jótevõink küldenek nekik karácsonyra. sét karácsony vigíliáján: ezen az ünnepi alkalmon mindig mindenki ministrálni szeretne. Másnap, december 25-én szintén volt szentmise úgy a Fiúk Városában, mint a Santa Teresa templomban. Az Otthon gyermekei a délelõtt során megkapták karácsonyi ajándékaikat, amit a közös rózsafüzér követett, és az ebéd, amelyen mindnyájan együtt lehettünk, mivel Giovanni atya akarata szerint azoknak az atyáknak, akiknek abban a kiváltságban volt részük, hogy a karácsonyt misszióban élhették meg, szintén haza kell jönniük Andahuaylillasba, a közös karácsonyi ebédre. Ez a közösségi alkalom mindannyiunk számára nagyon fontos. Szép napok voltak, alkalmak a találkozásra testvéreinkkel és a Megváltóval. FONTOS Kedves Barátaink! Tudatában vagyunk, hogy sajnos a jelen krónikában közölt hírek gyakran kevéssé aktuálisak. A beszámoló összeállításához, a szöveg megfogalmazásához, fordításához, a nyomdai munkálatokhoz, majd a terjesztéshez sok idõ szükséges, ezért nem könnyû ezt a problémát orvosolni. Aktuálisabb információkért javasoljuk, hogy látogassák a honlapunkon (www. msptm.com) található NEWSLETTER-t, amely több nyelven elérhetõ, sajnos magyarul még nem. 38