HÍDBETONOK. Vértes Mária okl. építőmérnök, okl. vb. építési szakmérnök

Átírás

1 HÍDBETONOK Vértes Mária okl. építőmérnök, okl. vb. építési szakmérnök ÖSSZEFOGLALÁS Visszatekintve a kezdetekre megállapíthatjuk, hogy a hídbetonok nagy fejlődésen mentek keresztül. Megváltoztak az igényeink, követelményeink a szilárdsággal, tartóssággal, a szerkezet alakjával, stb. szemben. Figyelembe kellett vennünk a környezet egyre romló, romboló hatásait. A hidakat egyébként 100 évre kell terveznünk előtt A kiegyezést követően megélénkült a gazdasági élet, új közlekedő, szállító utak, vasutak, hidak szükségessége került előtérbe tól fokozatosan szervezték meg a 46 db M. Kir. Államépítészeti Hivatalt (röviden ÁÉH) amelyek feladata volt többek között az utak, hidak tervezése, építése, építési ellenőrzése, fenntartása én jelent meg a közutakról és vámokról szóló , törvényhatósági-, vasúti bekötő-, községi közlekedési és községi közdűlő utakra, azok műtárgyaira, a kompokra és hajóhidakra vonatkozott. Kitért a közútkezelésre, fenntartásra, az új utak, hidak tervezésére, engedélyezésére, építésére, stb. A Közúti Hídszabályzatot a /1910. sz. rendeletével adta ki a Kereskedelemügyi m.kir. miniszter. Ebben intézkedett a közúti hidak tervezéséről, forgalomba helyezéséről, próbaterheléséről és időszakos megvizsgálásáról. Jelentős rendelet még többek között a kir. József-műegyetem műszaki mechanikai laboratóriumával kapcsolatos kísérleti állomás szervezeti szabályzata, amelyet a Vallás- és Közoktatásügyi m.kir. miniszter a Kereskedelemügyi m.kir. miniszterrel egyetértőleg 1138/1894. számon adott ki, és amely az anyagvizsgálatok eljárását szabályozta, köztük a beton próbakockák törését is. Az ÁÉH-k Műszaki utasítása a fenti rendeletekre épült és részletesen szabályozta az előmunkálatok (pl. talajfeltárás), a tervezés, az építés (pl. az Építési Napló vezetése, az anyagok és a munka minő-

2 ségének ellenőrzése, a hidak próbaterhelése, stb.) és a fenntartás eljárásait. Az állami utakon az ÁÉH közvetlen felettese a Kereskedelem és a Közlekedésügyi miniszter volt, a megyei utakkal (törvényhatósági) kapcsolatosan pedig szakfelügyeletet gyakorolt. Az ÁÉH-nál az út-, hídépítési, fenntartási munkák kivitelezésének levezénylésére egy építésvezető -t bíztak meg, aki lehetett egy mérnök, vagy akár egy útmester is. Neki kellett a munka folyamán a kapcsolatot tartania a vállalkozóval, gondoskodni a munka(terület) átadásáról, a kitűzésről, az ÉN vezetéséről, a felmerült problémák megoldásáról, az anyagok és a munka minőségének ellenőrzéséről, a leszámolásról, a tervtől való eltérések vezetéséről, stb. Hetente egyszer a munkák haladásáról rövid jelentést adott a Hivatalnak. A Műszaki utasítás melléklete volt többek között a Munka(terület) átadási jegyzőkönyv űrlap, a Cölöplajstrom táblázat, az Építési napló űrlap, a Több- és kevesebb munkák kimutatása, a Felülvizsgálati jegyzőkönyv űrlap, az Utófelülvizsgálati bizonylat (jótállási határidő lejártakor felvéve). Az ÁÉH munkája során osztrák, német szakmai kiadványokat is felhasznált, köztük az Ingenieur Kalendar-t. (Pl Bécsi,1906. Lipcsei kiadás) Az első világháborút követően a trianoni ország csonkítás után a nagy gazdasági nehézségek ellenére az úthálózat fejlesztése lassan megindult. Az első Vasbetonszabályzatot a 45/1932. sz. határozattal adták ki a magasépítésben A II. világháborút követő helyreállítások során még érvényben voltak a korábbi műszaki szabályozások, ezeket próbálták alkalmazni az anyagbeszerzési nehézségek, szállítási problémák, a szakképzetlen munkaerő okozta gondok, stb. megoldása mellett. Az ÁÉH-k feladata volt megszűnésükig ( ig) az állami és törvényhatósági utak jókarba helyezése, amelyet az ÁÉH saját dolgozóival a meglévő Műszaki utasítás szerint végzett. A továbbiakban az utak hatósági, építtetői faladatait a Megyei Tanácsok Közlekedési Osztályai végezték, az útfenntartást pedig az Útfenntartó Nemzeti Vállalatok a Közúti Igazgatóságok i megalakulásáig.

3 től megszűnt az ÁÉH, az utak, hidak hatósági és építtetői feladatait a Megyei Tanácsok Közlekedési osztályai végezték, az útfenntartást pedig az Útfenntartó Nemzeti Vállalatok. Az ÁÉH dolgozói, könyvtára, tervtára, jogtára a két szervezethez került, és feltehetően az új rendeletek és régi beidegződések alapján végezték munkájukat. A törvényhatósági utakat államosították től a KPM a IX. Út-híd Főosztályának irányítása mellett Közúti Kirendeltségeket szervezett. Átvették a megyéktől az úthálózat hatósági építtetői feladatait és az útfenntartást is. Megszűntek az Útfenntartó Nemzeti Vállalatok, és az építési feladatokra megalakultak a Közúti Üzemi Vállalatok. Az ÁÉH-k egykori szakemberei a Közúti Kirendeltségekre kerültek gyel a Közúti Kirendeltségek helyett megalakultak a Közúti Igazgatóságok. A KPM II. Út-híd Főosztály irányítása alá kerültek a Közúti építő vállalatokkal, az Aszfaltútépítő és a Hídépítő Vállalattal együtt. A KIg-ek a területükön lévő állami közutak kezelői, fenntartási feladatait végezték, a fejlesztést és hozzátartozó műszaki ellenőrzést az UMECS-el megosztva végezték egy ideig. Az UMECS, az Útépítési Műszaki Ellenőrzési Csoport a KIg-ekkel egyidejűleg alakult országos hatáskörrel a nagyobb útépítési és hídépítési munkák, korszerűsítések műszaki ellenőri feladatainak elvégzésére, majd később a teljes beruházási tevékenység végzésére. A munkájukat ugyancsak a Főosztály irányította. A KIg-ek több területen is segítséget nyújtottak az UMECS-nek, pl. a fakivágások, bontott anyag elszállítások, aszfalt szállítások ellenőrzése terén és a megyei hídmérnökök a hídépítések műszaki ellenőrzésénél is tevékenykedtek. Az UMECS ével megszűnt, a folyamatban lévő munkák, dokumentumok és a műszaki ellenőrök visszakerültek a KIgekhez. A Polgári Törvénykönyv kiadása az IV. törvénnyel a szerződéses jogviszonyt, késedelmet, hibás teljesítést, szavatosságot, stb. szabályozta. A Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium II. Főosztálya az út- és hídépítési munkák műszaki ellenőrzésének segítésére, szabályozására füzeteket adott ki. Az évi 6. sz. füzet a hídépítési munkákkal foglalkozott, az 1. sz. általános előkészítéssel, ellenőrzéssel,

4 vizsgálatokkal, stb. a 2-5. sz. a földmunkákkal, makadámutakkal és kőburkolatokkal, az aszfalt- és betonburkolatokkal között sorban jelentek meg az Építőipari Kivitelezési Szabályzat (röviden ÉKSZ) fekete-sárga füzetei, amelyeket az Építésügyi miniszter 2/1963.(IV.30.)-i rendeletével adott ki a Közlekedésés Postaügyi miniszterrel és az Országos Vízügyi Főigazgatóság vezetőjével egyetértésben. A 111 füzet közül pl.: - talajfeltárással, alapozással a 14., 15., 16., 19., 21., 22., 24. és 26. sz., - hídépítési munkanemekkel a 36/I., 81., 82., 83., 84/I. és II. és 85. sz.., - útépítési munkanemekkel a 61., 62., 63., 64., 65. és 66. sz. foglalkozott. A Közúti Hídszabályzatot 1956-ban adta ki a KPM, majd 1966-ban kiegészítette, és 1967-ben új kiadásra került sor A fekete-sárga ÉKSZ füzeteket felváltotta a szürke ÉKSZ I-IX. kötete, amelyek alkalmazását a 16/1970(VII.23)ÉVM-KGM-NIM-KPM sz. rendelet szabályozta. A szabályzat rendelkezései közül kötelezőek voltak a minőségi osztályozástól független követelmények (E51), a biztonsági előírások (B7.) és a kivitelezés ellenőrzése (F) szakaszai. Az általános munkanemekhez (földmunkák, állványozás, zsaluzás, monolit vb. szerkezetek gyártása, vízszigetelés, mázolás) a II. kötetet, az alapozáshoz a III. kötetet, a közlekedési mélyépítményekhez a VI. kötetet használtuk. A Közúti Hídszabályzat módosított kiadása 1979-ben jelent meg. A szürke ÉKSZ-eket fokozatosan felváltották az ágazati szabványok1981-től. A TRANSINNOV-nál megalakult a Közúti Közlekedési Szabványosítási Központ (Olajos László vezetésével), és megkezdték a 07 jelzetű közlekedési ágazati szabványok készítését. Egy-egy szabvány kidolgozása 2-3 évig is eltartott, és a bizottsági munkában a tervezők, a kivitelezők, a beruházók egyaránt részt vettek. Az évi közúti Hídszabályzat egyes fejezetei helyett (a C. fejezet kivételével) évben jelentek meg az ágazati szabványok (MSZ /3701/3702/3709/ /3710/3711), amelyek kiadásában dr. Träger Herbert tevékenykedett többek között

5 Az Európai Unió joggyakorlatához való közelítés érdekében a szabványosítás folyamatát korszerűsíteni kellett, amelyről a 42/1994.(III.25) Kormány rendelet intézkedett. A CEN-nek (Nemzetközi Szabványosítási Szervezet) társult tagja lettünk 1991-ben és 2003-ban teljes jogú tagja ben megszűntek az ágazati szabványok és helyükre az útügyi műszaki előírások (röviden ÚME) léptek, továbbá megszűnt a szabványok alkalmazásának kötelező jellege is. Az útügyi műszaki előírások a közutak építésére, kezelésére vonatkozó műszaki technikai normákat tartalmazzák. Az ÚME-k alkalmazása kötelező az országos közúthálózat építési-fenntartási munkáinál. A hidak tervezésére, létesítésére vonatkozó követelmény előírások és a vizsgálati előírások kezdetben csak új ÚME számot kaptak, és a későbbiekben az igényeknek megfelelően kerültek korszerűsítésre, átdolgozásra. A Közúti Hídszabályzat egyes füzeteinek évi módosítása során (ÚT , , , , , ) az Eurokód 2. magyar fordítása és mellékletét képező ENV 206. előírásait is részben figyelembe vették. Az egyes hídszabályzatok betonminőségre, betontakarásra, repedéstágasságra, stb. vonatkozó előírásait két táblázatba foglalva mutatom be. Az 1,5-2,5cm-es betonfedés, a finom szemcse hiányos és egy frakciós adalékanyag, valamint az alacsony betonszilárdság stb. káros hatásait a bemutatott fényképek illusztrálják én csatlakoztunk az Európai Unióhoz, ami a szabványosítás terén is többlet feladatokat ró ránk. A megjelent EN jelzetű szabványokat 6 hónapon belül honosítanunk, bevezetnünk kell. Ez legtöbbször egy előlappal és az angol nyelvű szabvány közreadásával történik. Alkalmazását gátolja a magyar nyelvű fordítás hiánya. Az EU-hoz való csatlakozásunkat követően a harmonizált EN szabványok bevezetésével és alkalmazásával az ÚME-k nem válnak feleslegessé. Az EN szabványok legtöbbször általános, több szakterületre vonatkozó előírásokat tartalmaznak. Ezek közül kell kiválasztani az országos közutakra és műtárgyaira vonatkozó előírásokat és az ÚME-kban, mint nemzeti alkalmazási dokumentumokban rögzíteni. Ezt a szemléletet az egységes szolgáltatási színvonal, az országos közutak műtárgyainak megkívánt hosszabb élettartama, a

6 megnövekedett forgalom, a tömegszerencsétlenségek elkerülése, stb. igényli hóban kiadták az MSZ szabványt, amely az EN 206 magyar alkalmazási dokumentuma. Ez a szabvány elsősorban a transzportbetonokra és az 50 éves élettartamú építményekre vonatkozik től hóban kiadták a KHT 4 módosítását, az e-ut et, amelybe beépítették többek között az MSZ :2004 környezeti osztályokra vonatkozó előírásait is. Meghatározták az agresszív környezet fogalmát, az alkalmazandó betonok minimális szilárdságát, a betonfedést, a repedéstágasságot, stb. De pl. légbuborék képző szerek alkalmazása továbbra sem megengedett a beton, vb, feszített vb. hidak építésére vonatkozó ÚME szerint. (e-ut : hóban kiadott) hóban megjelent az MSZ 4798 módosított kiadása, amely az új EN 206 és egyéb EN szabványok előírásait (pl. öntömörödő beton), valamint a óta eltelt időszak gyakorlati tapasztalatait is figyelembe vette.