KAKTUSZKEDVELO SZAKKÖR TÁJÉKOZTATÖJA jJAN^/f.FEBR

Átírás

1 KAKTUSZKEDVELO SZAKKÖR TÁJÉKOZTATÖJA jJAN^/f.FEBR

2 - 2 - Szerkesztőbizottság: Hdelbaciier Rudolf Kohl László Uészáros Zoltán dr. kertesznérnök, az IC3 tagja Szerkesztette: Bartalis Inre Lektorálta: Kondér István okl.erdőmérnök, az ICS tagja I.ünáen jogc- /a kivonatos kö:lés és fcrditís jogát is/ fenntartunic! Kiadja a "Kiváló Mjvelodssi Ctthon" cisael c ir.:í "Í resterzsébeti Vasas!.'üvolbdési Központ, B^jdarest, TCC. I^agy 3yöri I. u Felelés kiadó: Kcrváth Isívan i-azcacó.%

3 - 3 - LÍMMÉ káftcíy Január lo-én volt 19^ éve annak, hogy meghalt a tudományos állat- és növényxeadazertan megalapítója, LINI.'É EÁÜCLT svéd természettudós. Tanulmányai során különös szeretettel foglalkozott a természetrajz minden ágával, de ezen belül talán legtöbbet a növénytannal. Érdemei elismeréseképpen már fiatalon meghívták az upsalal egyetem tanárának, ahol berendezte nagyhírű botanikus kertjét és minden tudását arra fordította, hogy a növényvilágot rendszerbe foglalja. 3 célból vezette be az élőlények elnevezésében a kettős név /a binominális nomenklatúra/ használatát. Az általa bevezetett kettős névhasználat /genus és species-név/ a növénye és állatvilágban na is kötelező. Az általa alkotott rendszert aa is Lírí^rE-féle rendszernek nevezik. Llinií: rendszerét ma mesterségesnek tekintjük, mert nea a növények fejlődési vonala, i l l. termésbetes rokonsági kapcsolataik alapján Ítélte aeg az egyes növényfajok hsvátartozását, hanem a virágszerkezetet és más külső bélyegeket fogadott el alapul. Sz a rendszer mégis a legvilágosabb, le^e^y^ szerübb. Bér fogyatékosságai - aai szemmel nézve - bőven vannak, elvitathatatlan, hogy a növények rendszerbe foglalása terén övé volt az első lépés, amely később lehetővé tette a további kutatásokat. LIKnÉ rakta le az alapokat, s az azóta eltelt két évszázadban számos botanikus munkája kellett ahhoz, hogy ma korsz»- rü rendszertanaink legyenek., Bartalls lore

4 - 4 - OS 0 ÉrdekBs cüücst olvastam az Élat és Irodalom egyik legutóbbi szémában VITÁITíT IVi'llI tollából "Művészeti mozgalom"''" címmel. A cikk megírását az amatór művészeti szakkörök f e l - leadúlése tette időszerűvé. VITÁNYI a profi és az amatőrművészek tevékenységét méri össze, s erre az eredményre jut: "A határok nem olyan élesek, mint azt sokan vélik; pontosabban az igazi művészet és művészi próbálkozás határai nem esnek egybe a hivatásos és az amatör művészet határaival. S egyre kevésbé fognak összeesni." Hogy hogy jön mindez ide? Nagyon egyszerűen. Kaktuszszakkörünk - ha jól csináljuk - úgy viszonyul a botanika, vagyis egy tudomán3rág valamely szűkebb részletéhez, ahogy például egy amatőr színjátszó-, vagy bábjátszócsoport az "igazi", a profi művészethez. Ha különféle mértékben i s, de mindannyian amatőrök vagyunk. Nincs közöttünk olyan, akit azért fizetnek, mert munkaidejében a kaktuszok botanikájával, élettanéval, vagy ökológiájával foglalkozik. B3NSDEK ISTVÁN, akit korunk egyik "utolsó polihisztora"- ként szoktak emlegetni, egy interjúban** nagyon rokonszeaveaen igy nyilatkozott erről a kérdésről: "Ideálom a reneszánsz uomo universale, aki mindenre kíváncsi és az uomo dilettante, aki gyönyörűségét l e l i minden szépben, jóban Nem divatos ma már az autodidaxis, a diplomának nagyobb hitele van a tudásnál, de én többre becsülöm a mükedvelést a dokumentnál és a kultúrtörténet engem igazol. Vállalom te-^ hát a mükadvelőséget, azzal a megszorítással: alapos és meg-

5 bizliató mükodvslő lőttem, tán éppen azért, mert nem czaktudós vagyok, hanem autodidakta, aki nem engedheti meg magának a felszinességet." Azt hiszem, ezek a sorok elfogadhatók a mükodvelés - bármilyen mükedvelés - ars poétikájaként. ia.ért i3 foglalkozunk mi a kaktiiszokkal? Nyugodtan le merem Írni /bár látom az ironikus mosolyt 'gyesek bajusza alatt/; elsősorban a magunk gysnyörüsigére. Nem hiszem, hogy bárki, aki annak idején megvette, vagy megkapta dlső kaktuszait, gondolt volna arra, hogy ezeket ö.tajd nagyobbra neveli és drágábban eladja. Hogy azután öt-tiz, vagy több év után a szaporulatból esetleg már el is ad növényeket? Tzzel caak ráfizetését csökkenti, igyekszik munkaigényes, sőt többé-kevésbé pénzigényes hobbiját kevésbé veszteségessé tenni. Hiszen ugyanezt teszi pl. az akvarista ÍJ, aki elad kis halakat, mert lassanként már egész lakása egy nagy akváriummá valt. Sttól azonban még amatőr marad, mint ahcg7 amatör marad a kaktuszgyüjtö is. Snnyit az amatőrség és a kereskedelem kapcsolatáról. Az amatőrség másik oldalon viszont a tudományhoz kapcsolódik. Hogy is mondta BSII3DSK ISTVÁN? - "vállalom tehát a mükedvolőséget" - mert az autodidakta nem engedi meg magának a felszinességet. 3 azt hiszem, legtöbben tudjuk, hogy ő naga mennyit tett hozzá a kultúrához és a tudományhoz. Vagy túl magas igy a mérce? Lehet. A módszert azonban - a becsületes hozzáállást - mindannyian magunkévá tehetjük. 3gy amatőr hosszú évek, vagy évtizedek során tudatosan kialakított gyűjteménye nemcsak megközelíti egy botanikus kart hasonló jellegű anyagát, hanem egyenértékű is Tola.

6 - 6 - Sgy-egy nemzetséget, vagy néhány rokon nemzetséget magában foglaló speciális gyüjteméi^ alapul szolgálhat a fenológiai és ökológiai megfigyelésekon túl akár élettani, vagy rendszertani vizsgálatokhoz is. tppon ezért kell rábes:;élnunk minden gyiijtőtársunkat, hogy akinek a lehatőségei ezt megengedik, gyűjteményét tudatosan alakítsa kl. Ma már nálunk is elérhető lenne, hogy az érdekesebb észak- és délamerikai kaktuszokból leijren egy-egy olyan, teljességre cörekvő speciális gyűjtemény, ahova nyugodtan elmehet a többi gyüjtö, vitás kérdések és kérdőjelek tisztázására. 3 akinek ehhez nincs módja? A legkisebb gyüjsemény is a finomabb megfigyelések állandó forrása. 3 a legkisebb megfigyelés is gazdagítja a megfigyelőt, néhány sorban közölve, pedig akáí mindannyiunkat is. Végére hagytam az amatőr kaktuszgyüjtö /vagy bármilyen más/ szakkör egyik leglényegesebb vonását: a közösség iránti igény kielégítését, a közösségi szellem kialakítását. Ha a fiatalok népdal-, vagy tánccsoportokba, de alíár beat-klubokba tömörülnek, társakat is keresnek és találnak, akiknek éi^ deklödése a ma.^akéhoz hasonló. Miért tagadnánk hát, hogy kaktusz-szakkörünknek is van ilyen feladata, s ezt el is latja. A jól működő, önkéntes alapon létrejött közösségek pedig társadalmunknak nagyon fontos darabjai. * Vitányi Iván: Művészeti ^. CUÍ? Siet és Irodalom, Benedek István: Lélektől lélekig. Budapest. Magvető, 197o. Mészáros Zoltán

7 Az emberek általában nem szeretik a hirtelen, nagyranövö növényeket. Snnek az is az oka, hogy a lakások méretét ezekegy^ kettőre kinövik, s az elhelyezési gondok igy visszariasztanak e nagyra növő növények gyűjtésének még a gondolatától is. 3nnek ellenére mégis érdemes foglalkozni velük, fiatalkori szépségük és érdekességük miatt. Az Agavék Mexikóból és Tözép- Amerikából származnak. Suróbába a tizenhatodik században kerültek be. A Földközi tenger partvidékén termeszteni kezdték, ' majd eljutottak Afrika északi részeibe is. Olaszország dél i vidékein tömegesen találhatók már elvadulva. Az Agavé nemzetséget LINNÉ svéd termséezettudós irta le. ö még csak négy fajt ismert. A nemzetség nevének jelentése: nagyszerű, csodálatra méltó, fenséges. Régebbi ismereteink szerint az Amarillisz-félék /Amaryllidaceae/ családjában volt a helyűk. JACOBSEN könyvében azonban /Handbuch der Sukkulenten Fflanzen/ ezt a nemzetséget család rangjára emelte /Agavaceae/. Mai ismereteink szerint az AgavéJaaak eredeti termőhelyükön mintegy 3oo fajuk él.

8 - 8 - Leveleik levélró23ában helyezkednek el. A levelek csúcsa tüskés, a levéléleken elhelyezkedő tüskék alakulása pedig az egyes fajokra jellemző. Tlrágzatuk - az egyes fajoké különféle mértékben - magas, a virágzati tengely 2-8 m magasságot is elérhet. Hazánk éghajlati körülményei között az idős, 8-30 éves egyedek virágzóképesek. A bimbó kifejlődése üvegházi körülmények között egy-két hónapig is eltart. Hazájukban az 5-lo éves növények már virágzóképesek, és csodálatos, hogy hatalmas virágzatukat napok alatt fejlesztik kl. Az elvirágzott levélrózsa termésének /magvainak/ megérlelése után elpusztul, de tösarjai tovább élnek. Az Agavék tehát "efemer" /egyszer v i rágzó/ növények. Az aztékok az Agavét "maguey"-nek, vagy "metl"-nek nevezték. Az őslakók házukat védelmül Agavéból készalt élósövénnyel kerítették be. A húsos levelekből származó nedvet összegyűjtötték és erjesztés után elfogyasztották. Az ital azték neve "oktli" volt. Isteneik tiszteletére rendezett ünnepségeken ezt a részegítő italfc mértéktelenül fogyasztották. Később azután az Agavé jó ipari növénynek bizonyult, mert szinte minden része használható valamire. A levelek rostjai t szövetek készítésére, papirszerü szalagok szövésére használták, írásjeleiket ezekre a szalagokra rótták. A leveleket megszárították, tüskés végükből nyilvessző-hegyeket készítettek. A hosszú vlrágszérakból lándzsák ksézültek. A gyökerek főzetőt pedig a népbetegségnek számító nemibetegségek gyógyítására használták. Mai felhasználhatóságát bizonyltja, hogy-mexikóban, a

9 - 9 - Kanéri szigofcelcen, Tanzániában ipari növénykért tercesztik az erre alkalmas fakókat. Rostját ponyva, kötél, durva búto3>szövetek készítésére használják. A zsenge leveleket nyersen vagy főzelékként forrasztják. Az Agavékból készítik a "pulque" elnevezésű, sörre emlékeztető, édeskés, alkolioltartalmii i t a l t. Az i t a l alapanyagát biztosító növény igen hosszú ideig - 8 hónapig is - bőven adja nedvét. Sz idő alatt egy kifejlett növény mintegy looo liter nedvet termel. t Legelterjedtebb A^ve fajok; Arave americana L. Mexikóból származik. Surópában, Észak- Afrikában és Blőindiában is elterjedt. Idős korában eléri a 2-3 méteres átmérőt, a rozettát alkotó levelek 1,5-2 méteres hosszúságúra is nőhetnek, s szélességük 3o cm is lehet. Mereven álló leveleinek felső része visszahajlik. A levélvégek tüskéje 5-5 cm hosszú, a levél szélén álló t'iskék S-lc mm nagyságúak, barnás szinűek. Virágzata 5-8 méter magas száron 2^5o ágból áll, egy-egy virág 9-lo cm hosszú. 3z a faj adja a mexikói nemzeti i t a l, a pulque alapanyagát. var, medio-picta TRSL. Levelének közepén sárga esik húzódik végig. var, marginata TRSL. Leveleinek szélein sárgás-fehér, vagy mély aranysárga csikók futnak. var, aurea TRSL. Leveleinek szegélye világcsdárga, vagy zöldessárga. Agavé siselana PSRR. Mexikóban kultúrába fogott növény, a "sisal rost" adója. Levele keskeny, kihegyezett, kardformájú, 1-1,5 m hosszú, 7-lo cm széles. Zöldszinü virága 6-7 m magas virágszáron jelenik meg.

10 - lo - Asava vlctorla-reglaaa M.TORRS. Kifejlett példányai 5o-?o cm átmérőjűek, levelel lo-2o cm hosszúak, 5-6 cm szélesek, végűkön elkeskenyednek, nem hegyesek. Végtüskéi l,5-3i5 ^m hosaiak. A levelek le^többnyire sima élüek, igeh ritkán éltűskékkel. Sötétzöld szinű levelén a szabálytalan fehér rajzolat feltűnő és mutatós. Lassan növő faj. Hazája Mexikó, az az egyik legszebb Agavé faj. Agavé vivipara L. Levelének szárított, taplószerü rostját régen az indiánok tűzgyújtás céljára hordták maglikkal. Durva felülethez dörzsölve egykettőre tüzet ad. t-60 cm hosszú levelei lo-2o cm szélesek, végtűskéik 2,5-3 cm hosszúak, a levelek három élüek. Sárga virágait háromméteres virágszáron hozza. Agavé filifera SALM. Mexikóból származik. Gyűjteményekben csak elvétve található. A kifejlett növény levélrózsájának álnnérője 6o-7o cm i s lehet. Széppé a fehéres szinű, hajszerü, a levelekről lefoszló szálak teszik /"filifera"/. Fénytelen zöld levele 2-5 cm széles, rajta 2-5 fehér esik húzódik végig. Az Agavékat a kaktuszokhoz hasonló körülmények között nevelhetjük; nyáron szabadban, tűző napon is tarthatjuk. Nem szabad elfeledni bőséges öntöaésükről. Télen minimálisan 5 C fokos helyen teleltessük, ritkán öntözve. Magvetéssel, vagy sarjakkal szaporíthatok, az utóbbi szaporítási mód gyorsabb. Ugy gondolom, erről az érdekes, de mostohán kezelt nemzetségről érdemes volt ennyit elmondani. N.Szentlrmay Teréz

11 Az eluult év folyamán nötényelmet a tenyészldöszak alatt 2 azrelélces WDXAL oldattal parmetestam. A növények szépen fejlődtek anélkül, hogy túlzott növekedést, vagy a sajtek fellaztil&sát tapasztaltam volna. A tapasztalat azt mutatja, hogy as a mütrágyafeleség alkalnaa a kaktuszok fejlodéaének gyorsltéflára és nem következik be - a több gyüjtötérsuak szarint vártiató - túlzott nitrogén-adagolás. Most már 1 kg-os kiszarelésban is kaplaitó éa igy gyüjtötáraaiok könnyen beszarezbatik. Alábbiakban közlöm a gyártó cégnek a WDXAL használatára vonatkozó tájékoztatésátt A WDIAL tápoldat 9 * nitrogént /H/, 9 % foszfort /PgO^/, 7 * káliumot /K^O/, továbbá vas, mangán, bór, réz, cink, nikkel, kobalt és molibdén izomelemeket, valamint kólátokat, puffoiv anyagokat és más növekedésazabályozókat tartalmaz. A WDZAL olyan anyagokat tartalmaz, melyek megakadályozzák a tápanyagok leülepedését a tápoldatban, lényegesen javítják eloszlár- Bukat a növényekon és kedvezően befolyásolják behatolásukat a levélbe. A WÜZAL javltja a növény leveleioak a szinesődését, a dissnővények leveleit fénylsbbé teszi és ezáltal is emeli azok minőségét. A WUXAL elősegíti és gyorsltja a dugványok győkareaodését. A termesztés ezáltal biztosabbá válik. A WDZAL minden fajta, a mezőgazdaságban, 111. kertészetben használatos pennatozőberendezéssel IdjuKatható. A WDXAL a legtöbb növéi^édösperrel kavorhetfi, y»lűk együtt agy munkamenetben vihots ki.

12 Alkalmazása: 1. Kertészetben általában: hetenként egyszeri o,2 %-OB gyökér és leveltrágyázás, ami megfelel 2oo cm'-nek loo liter vízhez. Még kedvezőbb a naponkénti levéltrágyázás finomporlasztású permetezővel o,o5 %-os töxénységben. a./ Dísznövények - önt^öz^ővizze 1: üvegházi kultúrában: o,l S-os 'üuxal /loo cm^ loo 1 vízhez/ Szabadban: o,2 ^os WUXAL /2oo om^ loo 1 vízhez/ - ^ennetezéssel: 0i>-o,4 ^os TÍUXAI; /3oo-4oo cm' loo liter vízhez/ +5 C fok alatt ne tároljxik! Dr.Szabó Miklós Tagtársaink szíves figyelmébe ajánljuk a következő, kertészeti vonatkozású könyveket: DBBR3CZY ZSCLT - CSAPCDY TSRA: Télen is zöld kertek. Mezőgazd.Kiadó, 1971, 5S3 oldal, 26 Ft BÓBISS-SELMECZY LÁSZLÓ: Dáliáskert. Uezögazd.Kiadó, 1971, 135 oldal, 15,50 Ft HARGITAI LÁSZLÓ - NAGY BÉLA: Dísznövények t a l a j a i éa közegei. Mezögazd.Kiadó, 1971, 253 oldal, 26,5o Ft NAGY BÉLA - SZABADI GUSZTÁV - SZÖRÉNYI BÉLA: Ablakkert. Mezőgazd.Kiadó, 1971, 155 oldal, 24 Ft BALÁZS KLÁRA - VÁJNA LÁSZLÓ: Bogyós gyümölcsüek védelme. Mezögazd.Kiadó, 1971, 243 oldal, 34 Ft M.Z.

13 lamerked.jünlc az Ariocarpus nemzetaék ;el ' I. rész Úgyszólván oinden kaktuszkedvelőnek van egy, vagy több, e- löszeretettel szivébe zárt kaktusznemzetaége, melynek fajait, minden faját, gyűjteményében kívánná látni. Ugy, mint bélyeggyűjtő, aki teljes sorozatok birtokosa akar lenni. 2rre a célra egy kiváltképpen alkalmas, az Ariocarpus genus, hiszen na csak hat elismert faja van. líagról nevelésük, nem mondom, elég nehéz, sőt eltartásuk sem könnyű. Viszont annál nagyobb az örr', ha egyszer a gazda viráigot lát rajtuk. Hogy mondanivalómat előröl kezdjem, rendszertani történetéről is i l l i k szólnom. Az Ariocarpus genust SCHEIDiVSILEE irta le és vezette be a botanikába./1638/. Az első leirt növény a retusus volt. 2zt a kaktuszt azonban CHAELES LEtLilRE Anhaloniun prismaticumnak keresztelte át 1859-ben, lükor a furfuraceus is ismertté valt, S. './ATSON 189o-ben Mamlllarlának vélte. LIajd azután, mikor a fissuratust, a Iloydiit és a kotschubeyainust is megtalálták, a fissuratust GEOEG 3ÍIGSI11AJÍIJ először Anhaloniumnak. később Uamillariának irta le /1856/. KAHL SCHUIÍAEII professzor ezt ós a ko13choubeyanust Ariocarpusnak hagyta meg /19o5/, mig ALffIN BJEGER 1925-ben észrevette, hogy utóbbiak rozetta- levelein", ezek felszínén egy többé-kevésbé szöszös-gyapjas árok húzódik csalmem a levél hegyes csúcsától a levél tövéig. Kézenfekvő volt, hogy a jellegzetesség alapján ezeket az Ariocarpus nemzetsécből kivegye és számukra egy uj genust létesítsen: a Roseocactust. 3z a nemzetség 1925-ben született. I'ultak az évek és az említett kaktuszok beható vizsgálat alá kerültek, hiszen

14 köztük nagy volt a hasonlóság, s?t hazájuk is elóggé összefüggs terület volt. Az Ariocarpusszal foglalkozott ',7E3ER, HEÜSLET, CCULTER^ KUNTZE, THOr.a>SON és TJlESHAli, stb. lueshall vezette be az árok nélküli Ariocamus nenzetség subgenusaként a BERGER-féle Roseocactust /194S/, mig az árok nélküliek elválasztása érdekében felállította az 3uariocarpus subgenust. Tindehez BU3CBAUH professzor is hozzászólt és az Euariocarpus nevet törölve, az ida tartozó kaktuszokat az Ariocarpus nenzetségbe olvasztotta, de a különbség kidomboritása céljából az ároktalanok az Ariocarpus. az árkoltak a Roseocactus subgenusba kerültek. A BÖDEKER által 193o-ban leirt acapharostrua az árok nélküliek közé került. Hogy a teljességet jobban nef^közelitsük, szólnom kell arról, hogy CASTAÍÍEDA mérnök a maxicói Tamaullpes provinciában /Tula/ talált egy kaktuszt, melyet 5 ITeoF;opezidnak nevezett el és a I.LARSHALL éa BOCK Cactaceae" cimü munkájában tett közzé /1941/. Ez a növény is, nint olyan, amely nagyjából az Arlocarpusok jellenvonásait viseli, ITeoRomezia subgenus-rangon az Ariocarpusba volna besorolható Arlcc.agavioides f a j néven, I.Iivel pedig csak ecyetlen növény jellemzi az algenust, ez monotypücus algenus. Areolájának helyzete miatt Roseocactus nem lehetne. BUXBAUIí az Arlocarpusok közeli rokonaként külön nemzetségként kezeli, /monotypikus genus/ a Stroabocactillnea /vonal, fejlődési irány/ nemzetségei közt. EDWARD Pj AIÍBERSOK vizsgálatainak eredményét elfogadva, nevezzük Ariocarpusnak /Cact.y Succ.líexicanas. 1958/. Azt hiszem, igy az Ariocarpus nemzetség kissé magasabb

15 szinten eléggé áttekinthetővé vált és egy továbbkutatónak némi hasznos útbaigazítást adhat. Ezek előrebocsátása után tehát az Ariocarpus nemzetség törzsfajai a következők: 1./ Ariocarpus subgenusban: A. tri- gonus /.7E3./ K.SCHUU. loo5., A. retusus SCHSmv. 183&., A. scapharostrus BOED. 195o. 2./ Roseocactus subsenusbaa: A. fissuratus /ENG./ BSRGER 1925., A. kotsohubeyanus /LBM./ BERGER 1925., és A. agavioides /CASTAÍÍ. 19*1./. Ariocarpus trifsonus. Species-neve háromszögűt, háromélüt jelent, mert rozetta- leveleinek" karesztmetszete hájoe élt mutat. A növény 4-5 cm hosszú, aránylac kesksny, heo-esnlevelek"alkotta rozetta. Ezek a levelek" eléggé felfelé állók. Répagyökere van. Az areolák a rozetta-,, levelek" hegyén vannak. Nagy, kb. 5CQ átm. séirgás szinü virágja a rozettacsúcs körül keletkezik, A levelek tövénél gypj\í-s2ös7. látriató az idősebb, virágaóképes növényen. Kemény bőrének síine fénylő, zöldes, inkább barnás. Hazája: a."exicó állambeli líuevo León provincia. - A hosszabb, nyurgább levelű var, elongatus csak élőhelyi /I.:exico: Jaumave/ változat a helyi vi szonyok hatására. Igy a nevének fenntartása felesle:;es. Ariocarpus retusus. Species-neve tonpitottat jelent. Ez illik rá, mert rozetta- levelei" az előbbi fajénál zömökebbek, tövüknél szélesek, hosszuk is rövidéub, szinten hegyesek és a hegyükhöz egészen közel vannak a ponrszerü areolák. A levelek" keresztmetszete a tövüknél három élü, de az élek lekerekítettek. A kaktusz csúcsa virágzó korában ^av^aa lesz. A szarúkemény bőr szürkészöld, vagy olajzöld. Akad köztük ké-

16 kesszürke hőr'd is. ra^a a kifejlett kaktusz a lo-l? cn átnéröt is eléri. Virágja kb. 4cc átnérőjü, halvány rózsaszínű. Jól fejlett répagyökere van. BACKS3EKG adata szerint a Eexioói San Luis Potosi szülötte. Porflr-sziklák málladékában 2ooo m tsz. feletti magasságban, sőt még magasabban tenyészik. Az A. furfuraceus /= korpás/, ahogy már említettem, a rettisus helyi változata HKLIA BRAVÓ, majd Aíü)SRSON mesállapitása alapján. Igy tehát nen törzsfaj. Esetleg a retusus és a fissu ratus hibridje is lehet. Hezicóban a Carneros-hágó vidékén Saltillotól délre él. Valószínűleg akad belőle Zaoatecas, Kuevo leon provincislk területén is. Virágja fehénes, gyakran halvány rózsaszínű. Ariocarpus scapharostrus. Species-neve csónakorrsüerüt jelent, amivel BÖD3KEE az eléggé oldalt-felfelé álló rozetta- levelek" hegyét jellemezte. Erősen fejlett répagyökere van. A levelek" bőre fiatal korban sötétzöld, de idősebb korában poros-azürke lesz. A levelek" keresztmetszete három élü, hegyük jellegzetes. Az idősebb növény a 9 cm-t is elérheti, és csúcsa gyapjas. A gyapjasság a leveleket" tövüknél is övezi. Virágja 4cm átmérüjü, élénk ibolyás-rózsaszinü. A scapharosfcrust is répájával egészen a talajba kell sülyeaztenl annyira, hogy csak levelei" legyenek láthatók a talaj felett. Hazájában a levelei" is alig látszanak ki a talajból, igy védekezik a szárító forróság ellen. Hazája l!exic6ban van, líuevo Leon területén, de i t t is a provincia északnyugati vidékén palás hegyoldalakon, líonterrey környékén.

17 A Soseocactus alnenzetsas első faja következzék, az Ario- carpus /vagy Koseocactus/ fissuratus. /A továbbiakban a Eoárok ia rövid a Iloydii levelén, i : ;ek keletseocactus név helyett mindig az Ariocarpust használom./ Fajneve magyarul szegett"-et, szegélyes"-t jelent. Erőteljes, páncélos, kenéi^r rozetta- leve l e i " felülnézetben háromszög a-' laknak, erősen rücskös bőrűek. A szélük egy árokkal van szegve. A felületen középen egy gyapjas, areolát rejtő árkot láthatunk, mely csaknem a levél"-csúcst61 ered és a levél" tövéig tart. Erről az első rátekintésre felismerhető. Idős korában is lapos testű. A csúcsa gyapjas. Fejlett répája van. Idős korában a 15 cm-t Is eléri a kaktusz átmérője. Hazájában, Coahuila, de inkább Nuevo Leon tartományban a Eio Grandé völgyében csaknem a talajba bújik, csak a levelei hegye vehető észre. 3ACKE3iRG és FBANK szerint az USA-ban is található, Délnyugat-Texasban. A bőre szürkészöld, ha neftves, akkor sötétzöld. A virágja 4-cm átmérőjű a növény csúcsánál keletkezik és rózsapiros, inkább sötét rózsaszínű. Az Ariocarpus fissuratus var. Iloydii-ról azt irja GERHABT TRÁIÍKf hogy a Iloydii /:eredeti neve Arioc. lloydil:/ a fissuratus egy jó lelöhelyl változatának látszik. Az én érzésem szerint mint varietast a nagy különbség miatt meg kellene hagyni. Tiszta magjaiból mindig s z e g é l y e z e t l e n lloydiikaktuszok kelnek, illetve nevelödnek, és a törzs-flssuratus levelei a lloydli leveleihez képest sűrűbben állanak, meg jóval kisebbek is. ügy nagyjából hasonlitanakaip»é«sa, A felszíni kezését lelőhely! változatok közt

18 talaj, égtéjl kitettség, vagy a klimatényezök hatására sem. Az öanövéry sem lehetett azonos. A varletas rangot okadatoltnak tartom. A var. Iloydii a mexlcói Torreon és Saltlllo városok széles környékén honos Nuevo Leon tartományban. BACKKBERG szerint élőhelye kiterjed a coahuiiai Cerro de Perote vidékére, söt üiu?ango, meg Zaoatecas provinciák területére is. Virágja többé-kevésbé bíborvörös. A legcsinosabb Roseocactus az orosz K0TSCHUBS7 hercegről elnevezett Ariocarpus kotsohubeyanus. Fajnevét nem kell Külön magyarázni. Ez a legkisebb és a legazemrevalóbb az öszszes Ariocarpus közt, alig 4-5 cm átmérővel. Alakja feltűnően lapos, rozetta- levelei" ia lapítottak, háromszög alakúak, hegyesek. A felszíni árok az egész levél" közepén végigvonul és az árok vonalát a belőle kiemelkedő rövia, sűrű fehéres gyapjú fedi. A levelek* nem egymás felett vannak, hanem tetőcaerépszerüen eirymás felett eltolva. Hengeres répája feltűnően rejlett. Areolál a levelek árka mögött bújnak meg a gyapjufedés véaelmében. A virágok a növény csúcsánál a legfiatalabb leveleken" jelennek meg és jó meleg, napos időben szélesre, visszahajlóx'a nyílnak ki. Átmérőjük 5 cm, azinük a rózsaszíntől a világos biborszinig változhat. A levelek" árkát jelző gyapjucsik nagyon díszíti a növényt, melynek bőrszíne zöldesszürke, nedves állapo-cban sötétzöld. Hazája BACKEBERG szerint Közép-Uexicóban San Luis Potosi provinciában Matehualatól északra terül el, de uurangoban és Wuevo Leonban is lehet találni. Ráakadni nehéz,mert teljesen a talajba húzódik az erős napfény elől és a kényszerű párologtatás elkerülése céljából.

19 A kotsciiubeyanusnak: vai. egy fshér virágú "ál'iozata a var, alblflorua. melyet VHÍRIJCE: talált meg. FriAl'ií közlése szerint a Jaumave völgyében Tula városka vidékén és délebbre San Luis Potosi provinciában Cludad del Llaiz mellett, de ez utóbbi területen, mely a föelófordulási helye a kotschubeyanusnak, a mölypiros virágú tipus-növény tenyészik. A legdíszesebb kotschubeyeinus azonban az Ariocarpus kotsohubeyanus var, macdowellil. Répája nem annyira vaskos, a tset 13 linomabb, a levelek" árkában a gyapjucsik is dúsabb, tömöttebb, szélesebb és az áirokból jobban kiemelkedik. Zacatacasból valo. A viráigja ennek is sötét rózsaszínű, ^iiztosan helyi változat. Az Arioc. intermedlus szintén Roseocactus, BACKSBERG ós KILIAH 1960 évi leírásában jelent mag. Erősen nasonlit az Ari oc. fiasuratia var. Iloydii-hoz, és a meglévő kulönoségek o- lyan csekélyek, hogy ezekre alapítva új fajként /jpecies nova/ nem lehet megtartani. Faliedezője SCHiVARZ volt és a bremeni H.THTKMAN hozta forgalomba. Lelőhelyét, hazáját njm közölték; FEANJí azt véli, hogy BACKEBSRG az ini:ermedius /középen álló/ névvel a Iloydii és a kotsohubeyanus közti nejyzetéc akarta kifejezésre juttatni. Kondér István LCJBK GÉZA gyűjtőtársunk /Budapest, VIII. Lovassy L. u. 1./ Coryphanthákat, Bohinocereusokat és Lobiviákat gyűjtő tagtársakkal szeretne közelebbi kapcsolatba kerülni. VidékieKkel is. Az érdeklődők a kapcsolatot közvetlenül vele vegyék fel. +

20 Délamarlka kaktusz termő tá.laln Eevés kaktuszbarábnak jut osztályrébzol, hogy kedves növényeinek eredeti élőhelyét is megismerje, vagy azokat ott gyűjtse. Sajnos mi magyarok sem dicsekedhettünk azzal soha, hogy kedvtelésből Észak- vagy Dél-Amerika áhított tájaira kaktuszgyüjtési céllal kirándulhattunk, igy csak a más fela dattel oda utazók - kilátók, diplomaták, külkereskedők - jöhettjk számításba. Igazán véletlen, hogy ezek között még a mult század végén egy kiváló gyűjtő is akadt, s igy ml is dicsekedő hetünk egy UÜISITS DÁNISLlel, aki a mult század utolsó évtizedeiben, bakteriológusként Paraguayban dolgozva sok más egyéb mellett kaktuszokat is gyűjtött, nem is kevés sikerrel. Én sem kaktuazgyűjtőként utaztam. Sőt be kell vallanom, hogy első útaiü idején még csak amolyan "koca" kaktuszosként tevékenykedtem; iga7, boldog gazdája voltam két matuzsálemkorú, két világégést ia túlélő Bchinopsisnak, néhány Mamlllarlának és egy szintén harmincon túli "sziklakaktusznak". Ennyi azonban mér elég volt ahhoz, hogy barátaim, akik már professzori szinten művelték kedves hobbinkat /Agócay Pál, Mészáros Zoltán/ l<«lkesedésemet a kellő szintre hevítsék. Ők azután időt s ei>gem nem kímélve igyekeztek a szükséges tudást belém táplálni, hogy már tudatos és főleg hasznot hozó gyűjtéseket végezhessek. Hosszú átra készültünk. Hivatalosan mint «talajban élő atkáícal foglalkozó zoológus specialista kaptam meghívást, hogy vegyek részt az tjfesco és a Magyar Tudomái^os Akadémia közös délamerikai expedícióin. Dr.BALOGH JÁNOS vezetésével 1965-ben

21 utaztunk ol öten, s feladatunk volt megv-zagálnl, hogy milyen állatok, milyen mennyiségben élnek a délamerikai, főleg trópusi talajokban, s következtetni tevékenységükre, ami - tudvalévően - igen nagy befolyással lehet a talaj termőképességére. Nem panaszkodhatunk, terveink sikerültek ös utunk /amely 1966 februárjában ért véget/ hat hónapja alatt bejártuk gyalog és gépkocsival Chilét /Arioától - Osornóig/, Argentínát /Mendoza - San Jüan - Cordoba - Rosarlo - Resistancia/ és Paraguayt /Asunciontól a brazil határig/. Rövid pár hónap után, még 1965 végén készülhettünk második utunkra, amely Brazillá /Recife - Belem - Manaus - Guayaramerin - Sao Paolo - - Rio de Janeiro/, Bolívia /Guayaramerin - La Paz - Coroico - - Caranavi - Titloaca tó/ és Uruguay bejárását jelentette. Biztos vagyok, hogy ezek a helységnevek jó néhány olvasómban rögtön nint Ismert kaktiisz-lelőhelyek is élnek. A kaktuszok kontinensét első alkalommal a lassúbb, de több érdekességet rejtő hajóúton közelitettük meg. Igaz, hogy ez harminc napot jelentett, de a Las Palmas - Buenaventura - - Cartagena - Quayaqull - Callao - Arica útvonal mind egy-egy exoticus, csak térképen látott város megismerését jelentette. 3 végre 7alparaiso, Chile fő kikötője. Fejemben zséngott mindaz, amit barátaimtól tanultam. Neochilenia, Copiapoa, stb, stb, s az intelem, hogy az érdekes növényekot ne a cereoid alkatú, nagynövésü fajok között keressem. Uinden hivatalos tevékenységet félretéve igyekeztem már az első napokban kaktuiszt, méghozzá lehetőleg terméses kaktuszt találni, de vagy a szemem nem volt még alkalmazkodva a formákhoz, vagy azon a területen volt kevés kaktusz; tény,

22 hogy OIBÖ ptróbálkozásaim sorra kudarcot vallottak. Valparalso és Santiago között láttam ugyan kaktuszt, da mint kiderült, azok ültetett Cereusok voltak, azzal a prózai céllal, hogy valujk a kerítést olcsón oldják mag. A rendszeres terepbejárás azután vigaszt nyújtott. Chilében a tengerparton, az Atakama sivatag területén, majd az északi hegyvidéken az Altiplano peremén találkoztam nagyobb kaktuszos teruletdtel. Bzekröl, valamint a második expedíciónk alatt megismert vidékekről folytatólagosan számolok ba lapunk olvasóinak. Br.Mahunka Sándor

23 Kaktesn und andere_sukkulencenj. 192-i syí i ^ ^ j. szám J.BCSCH: Ksoporteria species. közelebjrul 1:^5 rea nevezett szépvlrágú Keoporteriát nutat te szines fényképen, rövid le írással. L.NISSLETN: Neochllenla duripulpa. Jól sikerült fényképene.^;.' feloltott N. duripulpát láthatunk, cely többfelé ágazv? azáncs binbót és virágot hord. A cikk rövis isnertetest és tartási útmutatót is ad. 1 fénykép. S.JAHN: Neűphllenia paucicostata var. viridis. Rövid tartási útmutatás és leírás egy fényképpel. G.DNG3!: Ferocactus pottsii. A szerző régebbi szakleírások és saját vizsgálatainak összehasonlítása alapján megállapi-ca; hogy a Fetocactvis alaaosanus var. platygonug és F. guirccobönsis syncnimái a F. pottssi-nak. A?. pottsii var. alaaosanussal pedig összevonandó a F. alacosanus és az "chinocactus alamosanus. 5 fénykép. R.GRAS3R: Nevezetességek egy Astropi^tum iiyricsti^na népsoségben. A szerző noves Astrophytum-gyüjtö és k^atató. Spaoialitása a 2, 3 és 4 bordájú növények kitenyésztése és fejlődésük vizsgálata. 3rról szól ez az érdekes dolgozat, selyet 6 fénykép.gazdagít. A.F.H.BUINTNG: Kaktusz-útazás FRIEDHICH HITTSRrel Chilén es Perun át. A szerző maga is neves kaktuszgyüjtö és kutató, aki több új fajt fedezett fel és irt le. F.RITTSR neve a kaktuszgyűjtők körében világszerte ismert. 7ele utazni az általa is mert lelő helyekre, különleges élményt jelent. Srról tanús-

24 kodik a látott növények felsorolása és a helyszíni felvételek. 4 fénykép. F.SPSTA: A Cactaceae magvak elterjedési lehetőségei, különös tekintettel a Myrmekoohoria-ra. /Myrmekochorla = hangyák általi terjesztés/. A cikkíró felsorolja az eddig ismert utakat-módokat, melyek révén a kaktuszmagvak elterjednek. R.HAAS: Lávatörmelék, mint kaktusz-táptalaj. A salakszerü, savanyi kémhatású, apróra tört lávatörmelék - klsztltálva belőle a poros részt - kitűnő talaj, még az ún. kényes fajok számára is. Az öntözés esővízzel /tápsó nélkül/ alulról történik. 1 féi^kép. Kakteen und andere_sukkulentenj. 1921A Syí i ^ i szám J.BCSCH: Ki ismeri a Matuoana palarensist? A szines fénykép egy süsü tüskézetü Matucana fejrészt ábrázol, különlegesen szép virággal. Lelőhelye Peru. H.K3SSLHR: Megjegyzések a Paródia challamarcanáról. Fenti név alatt /nom.prov.-ként/ leirt növény azonos a Paródia proceraval, annak egy helyi formája, mely valószínűleg melegebb és szárazabb vidéken alakult kl. F.RITT3R: Uégegyszer Paródia procera. A szerző részletes elemzéssel bizonyltja, hogy a Paródia pseudoprocera név synonimája a P. procera fajnévnek. W.T73SKA1IP: Paródiák nagyító alá véve. A szerző neves Paródiaszakértő. BDX3AUM professzor rendszere alapján megkísérli az ismertebb fajokat a "helyükre tenni", miközben számos, igen valószínű synonimiára figyelmeztet. 2 fénykép. P.KLHNE: Lobi.via muhriao. Rövid ismertetés erről az igénytelen Lobiviáról, mely készségesen hozza 7 cm-es narancssárga virágait. 1 fér^rkép.

25 A.?.H.BUiíllííG: Kaktnjsz-útazás FRIEDHICH RlTTHlrol CMlén és Perun át /folytatás/. A szerző tovább kalauzol bennünket Peru csodálatra méltó kaktusz-lelőhelyein, felsorolva az ott található rickaságokat és még le nem I r t új felfedezvényeket. Az 3 fénykép némi bepillantást nyújt ebbe a kaktíjsz-meaeországba. Kemenes Srnő Nachrichten a steier kaktuszgyűjtők decemberi tájékoztatója az 3uphorbia splíndens-röl közöl bő ismertetést. Folytatja KAHL WILHELi: lobiviákról szóló leírásait, ezen belül a Lobivia larabei /JCKíSCN n.n./ és a L. jujuyensis /PR 5V ismertetését. HEIKZ ÜNG3RSBÖCK Phyllocactusról szóló cikke pedig egy kicsit szégyenkezésre késztet minden magyar kaktuszgyűjtőt, hiszen többet tudnak egy T.'.iL'TBR HA-iGS által leirt növényről, a Phyllocactus hiingaricusról, mint ml. A növény jól sikerült rajzát HZR.'.UÍT HILB3RG3E készítette. Szakkör'ünknek küldött jókívánságaikat ezúton is köszönjük. 3 hasonló jókívánságok mellett baráti kapcsolaoaink további erősödését is kívánjuk. KAKTra Nordisk Kaktus Selskab, július-szeptemberi száma: Brazillá Uelocactusairól közöl ismertetést és képet /HU 257/. A Parodi.ák közül néhány, nálunk kevésbé ismert növény leírása és a közölt fotót minden Parodia-gyüjtö szivét megdobogtat;ják /Parédia backebergiana BRjaiD., P. yamparaezzii CAED., P. sotomayerensls n.n. RITTER, stb./. Bartalls Imre

26 Hazai sajtóban olvastuk HaJdu-5iha i_xaktuszkedvelok_táóékoztató^ám 1921i decemberi szása Cerjedelmében, Carcalmában oly sokat nyújt, hogy minden kaktuszkedvelö megelégedábel teszi lo a kezéből. BHHGKAUSR TIBCa a növények teleltetésével kapcsolatos tennivalókról i<r, nagyon jó tanácsokat adva. ANI3XT3 növényeiről ÚRBAN SÁNDOR csehszlovákiai gyüjtőtársunk isaertetése hézagpótló, ugyanakkor gondolatébresztő irás. Joyancsak ÚRBAN SÁNDOR "Tüskék es illúziók" cimü kedves cikke a ".laktuszgyüjtőkkel foglalkotik. Bepillantást nyújt a kaktuszkedvelők lelki világába. G3CR3A ribcr "Hogyan épisüni :ive5hazat" c. folytatásokban me?-.ioleno sorozatának második részsbar. az anyaiszükséslsttel fo^- Idll'.o^ik. Igyszerü, könnyen megérthető rajzokkal ceszi szemléletesebbé az amúgy is jó leirást. ZSUPA;: IY^I: JCSZIPCVICS kazanyi /Szovjetunió/ gyűjtő tar s'jnk a kaktuszgyüjtés Szovjetunió-béli cörcénetéröl i r. Törtsnalmi idcktil napjainkig vezeti véjij sz olvasót. '.7J?JA BÉLA a kaktuszok életműködéséről irt; nagyszerű, részletes, bármely biológusnak is becsületére váló cikket. Foglalkozik a környezet fizikai és kémiaia tényezőivel, a viz, a levéső és a tápláló eloaek hatásával. " esjegyzés egy riport kapcsán" címmel itészárcs ZOLTÁN a "Kertészet; és Szőlészet" évi Jl. számában megjelent cikk bírálatában elemi hibákra hívja fel a szerkesztőség figyelmét /faj - fajta '.lérdéso/. AGÓCSY PÁL "Hogyan tovább" címmel i r t eszmefuttatása a kaktusz-

27 hobbi továbbfejlődésének lehetőségeit taglalja. KONDÉR ISTVÁN a "latin" kaktitóz-nevek kiejtéséről i r t hasznos útmutatást. K3M3NSS SRNÖ az "élő kavicsok" /Lithopsok/ gondozásáról közli tapasztalatait. Bartalls Imre ITovembar 29-én 1I3NYHÁRD oíncs tagtársunk időszerű témáról, a teleltetésről tartott előadást. Ismertette saját módszerét /ez első hallásra kissé merésznek tűnt, üvegházában nem egyszer -4 C fok volt! - ds a növények minden károsodás nélkül kibírták/. Tavasszal növényei dúsan virágzottak. December IJ-án N31I3S LAJCS, a debreceni Botanikus Kert vezetője az arizonai kaktuszparadicsomról /Canter Garden/ tai^ tott szines dlapozitlvekkel illusztrált, nagysikerű előadást. December 27-i klubnapunkon elmúlt évi munkánkat értékeltük, majd kötetlen beszélgetés alakult kl elképzeléseinkről, jövő évi munkánkról. Ismertettük a magakcióval kapcsolatos vezetőségi határozatot. + Saretectel köszöntjük a Kecskemét Városi Művelődési Közpjnt kereteben megalakult Dlsznövénykedvelők Klubját. A I^ub tagjai túlnyomórészt kaktuszgyűjtők. írónkhoz mérten igyekszünk kezdeti nehézsége'

28 - 28. M Ű S O R T E R V I.negyedévre 'JNK Január 10. Diaznövényekkel kapcsolatos ujabb naryar azakirodalob /könyvismertetések/ - Dr. MÉSZÁiíOS ZCLTÁB Január 24. Február 7. Délaaei ikáról - a kaktuszok hazájáról - Dr. MAHUíOCA SÁNDOR Szakköri vazrtőségválesztás. Február 21. Magkiosztás - indk kaktuszgyíijtsl között: Dr. Kiss Józaof, Varga Bél<* lúárcius 6* Pozsgás növények tcrcása sz'^adban - Nenes Lajos, a debreceni Botsnikuskert vezetője "árcius 20. Vltaestt A nöyér.yvádaleff időszerű teendői - Dr. uészáros Zoltán /i.z esetleges aüsorváltozás jogát len. tartjuk/ 1972.evi aagakció Széven kivételesen a kiosztásra kardlö asgvak t éntesaentesnk! i;agot csak a üüvelödési Központhoz ciar.az magigénylőlepon, postán lehet igényelni. A agisénylő laphoz az 1?72. alsö nag^^edévi tagsági dij befizetési lapját /postai va pénz-ári/ nellékelr.i kell..'.ündan más helyre ciazatt igénylés érvénytelan. Igénylés határideje: február 12. ilagkiosztás február 21.-éa, 16 órától. Újonnan belépő tar.ok c: ek egész évi tagdijuk befizetési esetén i.;':;.;-elhateek isar^ot. Előfordul, ho/y egy-egy fajból ccak e. észen kis r.ennyisés-a nag áll er.delkezésre. EzeKet a kiosztás napján kisorsoljuk. A sorsoláson a vidéki tójjok szelvényei is részt vesznek. Az esetles később beérkező asgokat pótlistáa közöljük, a kiosztás időpontjának mesjelölésévei.

29 Magakclónkra Jelentősebb aennylségü aagok érkeztek a következő gyüjtőtáraalaktól: CSORBA TIBOR GAÁL JÓZSSP KONDÉR ISTVÁN LBJTOVITZ LÁSZLÓ HAGI KÁROLI Dr. KISS JÓZSSP DEZSŐ PALNÉ 7ICZ2NTHY TIHirfH Budapatt Gyál Budapest Budapest Budapest Szombathely Budapest Budapest A agadományokért - tagtársalak cevébon - a halyen is köszöaetet aondunk. Kérjük Minden -jrljtőtársunka-., ho^:y felesleges aagjaikkal a továbbiakban is táaogassái akciónkat. Küldeiényelkért előre is köszönetet aond a Veaatcség. Ea még agy öröateli hir: Egerben HUBAI ISTVilf régi ^yíijtőtár^unk szervezése arednényoként a Havea negjci íóüvelödéal Központ keretében a napokban alakul aeg a Kaktuszkedvelők SzakKöra. Köszöntjük az egri szakkört, bizva aboan, ho^y barátigyüjtőtársi kapcsolataink tovább erősödnek. Segítségünket felajánlva kívánunk aakijc is sok sikert! Szakkör-ink Vezetősége falkéri a régi tagjait, hogy aki Tájékoztatónk régebbi szásaiból as alábbiakkal randalkazljc, szíveskedjen a könyvtárunk részéra átadni /esetleg kölcsönözni/ nájus, június, szapteaber, novaabar szeptember, október, dacember január, szapteaber *'

30 Tartalon.legyaék 5. Bartalls Imre: Linné Károly /17o7-1773/ 4. Uészároa Zoltán dr.: Az amatőrségről 7. N.Szentlrmay Teréz: Höviden az Agavétról 11. Szabó Miklós dr.: Tapasztalataim a Wuxal használatával 15. Kondér István: Ismerkedjünk az Ariocarpus nemzetséggel I. 2o. :.:ah-jnka Sándor dr.: Délamerika kaktusztermó tájain I. 25. Kemenes Srnő: Lapszemle /KuaS/ 25. Bartalls Imre: Lapszemle /különfélék/ 26. Bartalls Imre: Hazai lapszemle 28. Szakköri hiek I n h a l t v e r z e i c h n l s 3. I.Bartalls: Kari Linné /17o7-1778/ ^. Dr.Z.Mészáros: Wer ist ein Anateur? 7. K.T.Szentlrmay: Kurz über Agaven 11. Dr.a.Szabó: Srfahrungen mit Wural 13. I.Kondér: Unsere Kenntnisse über den Genus Ariocarpus I. 2o. Dr.S.i!ahunka: In Kaktusparadies Südamertkas I Kemenes: Zeitsohrift-Berichte /KuaS/ 25. I.Bartalis: Zeltschrift-Berichte /verschiedenartige/ 26. I.Bartalis: Zeitsohrif t-berichte aus Ungam 23. Aktualitáten aus den Fachkreis

31

32