BARAK LÁSZLÓ. apokrif

Átírás

1

2 BARAK LÁSZLÓ apokrif ki tudja honnét jöttél ide a földre érett volt a gyümölcs megkóstolhattad ez a te országod fegyvered csõre töltve azóta öldökölsz (a dicsõségért is) felszárad majd a vér de latrokkal rémít a hajnal kretén kacajjal dalra kél némán kutat imát az álom mondd! a te imád elnyûhetsz közben néhány választott máriát engedd hát ezért belaknunk akár a mennyet mert akinek általad vére hull a sátánhoz idomul megszületik megint tebenned 1

3 egy csendes fószer igazi gengszterek ha nem tejeltél percre pontosan megásatták veled sírodat lehugyoztak szemed láttára nyálazták nõdet azt ugatták akárhányszor rajta lesznek szétlövik ha kell a térdkalácsodat herédnél fogva lóghatsz te kóbor eb dolgoztál hát markodba nyüszítve nincsen egy halott embernél csendesebb fószer Komlovszky-Szvet Tamás: Hiány. Bronz, Komlovszky-Szvet Tamás: Hiány. Bronz, asszed! azt mondták: igazi gengszterek vagyunk! otthon bátyónak mondtam én is hülye vagy köcsög! asszed capone szimpla gatyarohasztó volt mint ti? így a bátyó attól hogy picsákkal szopattok zsét zsaroltok ki nímand kiskereskedõkbõl csingcsung bóvlisok meg fehér orgazdák szarfaszú szélhámosok nyakára jártok seggszagtól pangó bárokban szabad kontón áruló zsarukkal vedeltek a fölajzott fölaranyozott bulldogék kúl verdákban vicsorognak vagányul köpködve a fejükbõl kifelé szotyolát is kukázó strómanok után kajtattok parancsra úgy vertek embert mintha billét gyorsítóval éltek hogy ölni merjetek kilós feszülettel nyakatokban nagyokat finghassatok akár templomban is asszed genya nem hánynak tõletek akár szagotoktól is már most? nem szarnak majd csapatban sírotokra? odaszarnak 2 3

4 kalasnyikovval le akartad õket csukni mindenáron talán másnap ki tudja önmagad tetted volna rá fasírozottat ettél éppen egy rõt díványon szokásod szerint készenlétben kijött belõled akkor ott az a fasírt jött aztán a hívás húgyban-vérben ott fekszenek rendre kaszálták õket valami profik halálosztásban utazó precíz napszámosok szétdúlt görényfészek volt helyszín kalasnyikovval rontani görénynek? nem tehetted hogy ne nézd meg civil sarzsik tódultak azonmód nyomodban szerteszét hordva vért verejtéket gecit rettegésük intim nedveit a lõport töltényhüvelyt magát a hírt: szenvedniük se kellett csordástul kúrták õket át a másvilágra Barak László (1953) Muzsla/Dunaszerdahely. Költõ, kiadó. Mûvei: Sancho Panza szomorú. Versek. Madách, Vízbe fúlt plakátok. Versek. Uo Szelíd pamflet. Versek. Uo Idõbolt. Gyermekversek. Uo Inzultusok kora. Versek. Nap, Adok neked valamit. Gyermekversek. Lilium Aurum, Micsoda kaland. Leporelló. Uo Titanic-verzió. Vál. versek. Szerk. Zalán Tibor. Uo Csapdában. Uo Idõbolt. Gyermekversek. Uo Úgyis kicsinálnak. Versek. Uo És ha mégis ringyó? Versek. Forbáth Imre Díj; Uo Miféle szerzet vagy te? Válogatott versek és CD, Kalligram, Meg volt ám szenvedve minden. Válogatott versek. Lilium Aurum, Komlovszky-Szvet Tamás: Ritmus. Bronz,

5 KARÁCSONYI ZSOLT Dodóra várva ráirat bûntörténet két felvonásban, vívójelenettel Szereplõk: Amo, a dumás, rövid haj, kopaszodik és Bene, a kutyagyanús, hatalmas kalapban Ellendodó, fekete öltöny, fehér sál, fémkeretes szemüveg, vagy amilyen a Sátán és Dodó, elvonókúra utáni értelmiséginek öltözve Takarítónõ, a seprûs és Tóbiás, a meszesember Csendesember, a nép ELSÕ FELVONÁS Elsõ kép A helyszín egy külvárosi játszótér, már évek óta nem játszott itt senki. Elsõ jelenet Amo egy padon ül. Bene idegesen járkál, egy hoszszabb vita végére ér oda a nézõ. AMO: Akkor mi az? Mond meg, Bene, mi az alaphelyzet? Ha te fel-le járkálsz, az neked alaphelyzet, ha ideges vagy Ki a francot érdekel, hogy ideges vagy? BENE: Nem vagyok ideges Amo... AMO: Na még ez is ki a francot érdekel, hogy nem vagy ideges? Kit érdekel, hogy 6 egy nyavalyás gyûrtagyú vagy, aki jön a szöveggel? BENE: Nem jövök. AMO: Nem jön a szöveggel, és közben járatja azt a lepcses pofáját, azt a bagólesõ undormányt az arca közepén. Pedig milyen arc ez? Tisztára, mint egy tehénlepény, a szemei, mint egy ökör és a felesége? Biztosan felszarvazta. BENE: Nincs is feleségem. AMO: Ahogy talál valakit, aki hozzámegy az a nõ aztán igazi botanikus lesz. Majd megcsalja fûvel-fával, és ez a szegény ember havi egy szeretkezéssel is három nemi betegséget gyûjt össze BENE: Használok óvszert AMO: Kit érdekel, mit használsz, így is, úgy is lebetegszel, felfordulsz, kibuksz a körbõl. Legjobb, ha olajra lépsz, apuskám, nem látod a feliratot kutyáknak belépni szigorúan tilos. BENE: Nem vagyok kutya. AMO: Nem vagy kutya? Mindenki nagyon jól tudja, hogy az ember a kutyától származik, csakhogy az ember egy elkorcsosult változat, és képtelen a hûségre. De te még õrzöl valamit õseink genetikai állományából, benned még igenis ott rejtõznek ezek az õsi kutyatulajdonságok. Én csak ehhez az üveghez vagyok hû, ennek ellenére, ahogy kiürült, mindjárt el is dobom a fenébe DÖGÖLJÖN MEG minden üveggyáros és minden üvegbeváltó. Elsõsorban az ablakok zavarnak, az ablakok, az ablakkeretek és vakablakok. Csend BENE: Szomorú vagy? AMO: Nem. BENE: (halkan) Igaz is, mitõl lennél te szomorú, téged nem akar senki se elvinni, érted nem jönnek el a fekete kabátosok, téged itt hagynak éjfél után is, neked nem kell látnod a fekete bõrkesztyûket, a köröm alatt feketéllõ koszt, amikor a kesztyût lehúzzák, és hidegen kezet ráznak. Ha nem vagy szomorú, legalább félhetnél, reszkethetnél, megijedhetnél te is valamitõl. AMO: Nem vagyok ijedõs. BENE: Miért nem vagy ijedõs, az istenért, miért nem vagy ijedõs, miért nem áll beléd a frász, miért nem kergeti ki valami a vért a hányaveti képedbõl? Második jelenet Csendesember megjelenik a színen. CSENDESEMBER: Csendesebben. AMO: Látod, most szóltak ránk elõször, hogy itt nem lehet ordítozni, nem lehet hangosan beszélni. A végén már suttogni se szabad, mert a többségnek nem lesz szüksége rá. Akkor már hiába jössz nekem a kutyás stílusoddal, mert nem lesz menekvés, akkor csak azt csinálhatod, amit a és bé és cé és dé, a semmit, azt csinálhatod, de semmi egyebet. BENE: Akkor beszéljünk halkabban, amíg Dodó, bocsánat, ameddig Dé megérkezik. AMO: Már megint kimondtad a nevét, megvertelek a múltkor is, és százezer évig ütöm a fejed, amíg fel nem fogod végre: nem szabad kimondani a nevét! BENE: Találjunk ki valami álnevet. Például Déryné, vagy Déry Tibor, Vitéz László, vagy nevezzük Deréknek. Derék, ez nem lenne jó? Csend Harmadik jelenet Amo le-fel járkál, majd megáll, mintha valami kintrõl jövõ hangra figyelne AMO: Neked nem gyanús semmi? BENE: Semmi.. Láttál valakit? AMO: Nem ezt az álnevek. BENE: Mi van velük? AMO: Melyik a legjobb? BENE: A Derék. AMO: És ez nem gyanús? BENE: Egyáltalán, egészen derék név ez a Derék. AMO: De kutyanév Ku-tya-név! BENE: Ugyan már AMO: Kutyanév. Ku-tya, ku-tya, ku-tya Kutya! Kutya! Kutya! Kutya! Kutyaaa! Kutya! BENE: Segítség! Segítsen már valaki! Negyedik jelenet Amo megrázza Bene vállait, amíg az megnyugszik. AMO: Hallgass el, mindenkit idecsõdítesz a végén nézz csak oda, máris mennyien figyelnek ránk. Ez téged nem zavar, hogy 7

6 minden mozdulatunkat követi valaki? Még csak el se alszik, ül és néz azokkal a nagy gülü szemeivel. Mellette ott a felesége, kicsi, kövérkés, valamikor még szerette is a férjét. Ülnek, ezek folyton csak ülnek és néznek, de csak ha idejövök. Olyan ez, mint egy tükör. Ha kimegyek, nincsenek itt, ha bejövök, itt vannak. BENE: Te beteg vagy, hívj orvost, a saját érdekedben AMO: Te nem látod õket. BENE: Neeem Nem. Nem. AMO: Már megint én vagyok a hülye azt hiszed, még mindig az iskolában vagyunk? Persze az örök jó tanuló, az eminens kis kiskutya! azért mert rólad másoltam, azt hiszed, uralkodhatsz fölöttem, mi? Te akarsz lenni a fõnök, mi? Mi? Mi? Mi? Vedd tudomásul, hogy Mi ketten kezdtük el ezt a Dolgot, mi akartunk Dé-vel találkozni, közösen, egyszerre ugrottunk bele, és Dé nélkül nem is jutunk el innen soha többé. Csend Ötödik jelenet Amo magába görnyedve a padon. Bene feláll, kiegyenesedik, szinte már szónoki pózt vesz föl. BENE: A kiváncsiság, az hozott ide bennünket AMO: Ide mindenki a kíváncsiság miatt jön, itt mindenki kíváncsi, hogy mi fog történni. Aztán egyszer csak észreveszi, hogy nem történik semmi. De akkor már késõ, nem lehet csak úgy lelépni, lelécelni, elhúzni a csíkot. Rá kell döbbenni: itt már senki sem segíthet, hiába ül valaki melletted, mert õ is egyedül van és õ is reszket, és meresztgeti a szemét, hogy Dé, ez a Mi derék Derék emberünk mikor jelenik meg, mikor dugja ide a pofáját. BENE: Én reménykedem AMO: Miben? BENE: Talán jön valaki, lehet, hogy nem Derék, nem is rendes túlságosan, de mégiscsak egy ember. AMO: Áhá egy ember Mondom, hogy kutya vagy, neked emberekre van szükséged, te nem bírod elképzelni az idõ múlását emberek nélkül hûséges akarsz lenni csóválni a farkad BENE: Nem csóválom... AMO: Nem csóválod de vakarni vakarod de vakarni vakarod Most is! Miért vakartad? BENE: Viszketett. AMO: Ha emberekrõl hall, mindjárt viszketni kezd neki. Milyen perverz mocsadék allergiás az emberekre, de mégis ott akar lenni a közelükben. BENE: Nem vagyok allergiás. AMO: Annál rosszabb, mert én allergiás vagyok minden hülye seggfejre, és minden hülye kurvára, egyszerûen allergiás vagyok, sárgás kelések jelennek meg az arcomon, ha véletlenül róluk álmodom. Csend Hatodik jelenet Az Amo és Bene fölötti hatalmas égõ egyre erõsebben világít. Amo belenéz, hunyorog. AMO: Téged nem zavar a világítás? BENE: Csak a pazarlás, minek ide ez a hatalmas égõ, ez az óriási jelzõberendezés. AMO: Miféle jelzõberendezés? BENE: Te... te nem tudod? AMO: Mit nem tudok? BENE: A berendezések, barátom, a berendezések, jelzéseket küldenek az ûrbe. Tudod, mit csinál a közterület-fenntartó vállalat? Fényszennyezést bocsát ki a világûrbe. Fölösleges mesterséges fényt. AMO: És mit érdekel téged, hogy szennyezõdik e a világûr? BENE: A földönkívüliek a szennyezõdés miatt nem tudják megközelíteni a Földet. AMO: Nem érdekel egyetlen földönkívüli sem, elég nekem a te magánkívüli stílusod. BENE: Azt gondolod idegbajos vagyok? AMO: Nem gondolom. Második kép Dodó és Ellendodó ülnek egy tágas, de szinte teljesen üres konyha közepén. Az egyik sarokban asztal, a másikban gáztûzhely. Szürkületi fény. Dodó és Ellendodó arcán könnyebb zúzódások, Dodó inge elszakadt, Ellendodó szemüvege eltört. Szûrt fény. Elsõ jelenet DODÓ: Most jó? ELLENDODÓ: Nagyon jó. DODÓ: Mennyire? ELLENDODÓ: Ami jó, nagyon jó. Világos? DODÓ: Nem világos, sötét van. ELLENDODÓ: Akkor kapcsold fel a villanyt. DODÓ: (a gáztûzhely körül tapogatja a falat) Nem találom a kapcsolót. ELLENDODÓ: Évek óta lejársz ide, és még annyit se tudsz, hol a kapcsoló. Ott van az aszal fölött. DODÓ: Nem mûködik ELLENDODÓ: A baloldalit próbáld. DODÓ: Nem mûködik. ELLENDODÓ: Minden elromlik. Meg kellene javítani azt a nyavalyás szélmalmot, amit az az ausztrál fickó hozott. DODÓ: Milyen büdös birkaszaga volt... Én itt megvakulok. ELLENDODÓ: Tessék, itt a szemüvegem, amit olyan ügyesen eltörtél. DODÓ: Te vagy a hibás... ELLENDODÓ: Te vagy a hibás... DODÓ: Te vagy a hibás! (Ellendodó fejére koppint) ELLENDODÓ: Hülye vagy. DODÓ: Hibás. ELLENDODÓ: (leül a földre) Na jó... DODÓ: (leül, nem messze Ellendodótól) Nem is vagy hibás... ELLENDODÓ: De te hülye vagy... DODÓ: Mi tényleg párbajozni fogunk.. ELLENDODÓ: Évek óta ígéred, már teljesen berozsdásodtam... DODÓ: Bármikor. Második jelenet ELLENDODÓ: (Félrehúz egy padlódeszkát, két kard kerül elõ) Na, lássuk. Ellendodó az egyik kardot Dodó felé dobja, az elkapja, majd egyszerre szökkennek talpra, és vívni kezdenek. Ez az egyetlen mozgalmas jelenet. DODÓ: A végén úgyis megöllek... ELLENDODÓ: Beléd szúrom, hogy csak az eleje meg a vége látszik ki. DODÓ: Baj van. Maradt még egy küldetésem. Harmadik jelenet Ellendodó felkapcsolja a villanyt. ELLENDODÓ: Küldetésed, neked? Tíz év diliház után megint kezded? DODÓ: Ne ellenkezz. ELLENDODÓ: Nekem ez a dolgom, egyébként nem is ellenkeztem. DODÓ: Semmibe se tudsz belenyugodni. ELLENDODÓ: Nem értem például, miért te lettél a fõnök, a csapatvezetõ, ahogy mondani szokták. Miért nem én rendezem a felvonulásokat, a díszszemléket? Elvégre semmiben se vagy különb nálam. DODÓ: Ez így van. ELLENDODÓ: Tehát beismered? DODÓ: Beismerem. ELLENDODÓ: Hogy semmiben se vagy különb nálam. DODÓ: Semmiben. ELLENDODÓ: Semmiben? 8 9

7 DODÓ: Semmiben. ELLENDODÓ: És miért te lettél a fõnök? DODÓ: Kérdezd meg a munkáltatónkat. Negyedik jelenet Ellendodó keresgél a táskájában, fényképeket dobál szét. ELLENDODÓ: Már alig emlékszem rá... parókás úriember, hajlott hát, ezüst serleg. DODÓ: Nem elég neked ennyi emlék. ELLENDODÓ: Emlékezni akarok, emlékezni akarok, emlékezni. DODÓ: Hagyd ezt. Azért vagy itt, hogy... AZÉRT, ezt te is nagyon jól tudod. ELLENDODÓ: Szabadon garázdálkodhatok? DODÓ: Amennyit csak akarsz. ELLENDODÓ: Az összes nõt? DODÓ: Mindet. ELLENDODÓ: A férfiakat is? DODÓ: Csak módjával. ELLENDODÓ: És te addig mit csinálsz? DODÓ: Intézem a saját ügyeimet, van belõlük elég. Csend Ötödik jelenet Ellendodó végigtapogatja magát, Dodót is megérinti. ELLENDODÓ: Azt mondod, most úgy nézünk ki mint az emberek, pontosan úgy? DODÓ: Igen. ELLENDODÓ: Régóta nem láttunk embert, biztosan ilyenek még? És ha megváltoztak? Csend És ha tényleg megváltoztak? DODÓ: Ne mind kérdezgess, nem látod, hogy számolok? ELLENDODÓ: Mit számolsz? DODÓ: A lelkeket számolom, hány ember és 10 hány lélek van a földön. ELLENDODÓ: Lehet, hogy a két szám nem egyezik? DODÓ: Könnyen megtörténhet. ELLENDODÓ: Mégis jól végeztem a dolgomat. DODÓ: Lehet. ELLENDODÓ: Most már igazán elismerhetnéd. DODÓ: A játszma még nem ért véget. Nem hagynál békén? El akarom készíteni ezt a jelentést. ELLENDODÓ: Már megint zavarlak. De te olyan türelmes természet vagy, nem leszel ideges, csak számolod: egy, kettõ, háá... DODÓ: Abbahagynád... Inkább hozd be azt az üvegtáblát, ezen a papíron már nincs elég hely. Hatodik jelenet Ellendodó egy üvegtáblát hoz be, szuszog, nyögdécsel, de tulajdonképpen könnyedén hozza be a táblát. ELLENDODÓ: Itt van, kurva nehéz, jó, hogy nem vágtam össze magamat. DODÓ: Jót tesz neked egy kis vérveszteség. ELLENDODÓ: Mit értesz te a vérhez? Sápadt vagy, és sovány, az elsõ szél visszafúj a szokott helyedre... Használj egy másik krétát, nem látod, hogy az túl vizes... zavarlak... csak két lélek maradt, vagy nem tudsz számolni? DODÓ: Most a testeket számolom, elõremehetsz, ha gondolod. ELLENDODÓ: Ezt nem tehetem... DODÓ: Dehogynem, indulj csak el nyugodtan. ELLENDODÓ: Nagyon hálás vagyok. DODÓ: Semmiség. Komlovszky-Szvet Tamás: Ritmus. Bronz,

8 Hetedik jelenet ELLENDODÓ: (szinte már kilép, de grimaszolva visszafordul): Volt egy barátom... DODÓ: Neked? ELLENDODÓ: Igen, még nekem is lehetnek barátaim... DODÓ: Szóval? ELLENDODÓ: Volt egy barátom... elég régen... még azelõtt, tudod, azelõtt... DODÓ: És? ELLENDODÓ: Képzeld... nagyon különös mestersége volt. DODÓ: Érdekes. ELLENDODÓ: Szeretnéd tudni, mivel foglalkozott? DODÓ: Elmondhatod. ELLENDODÓ: Háát... A szakma nem is tartotta számon... De õ nem adta fel, várt türelmesen... és teljesen hiába... színész volt... Nem érdekel a neve? DODÓ: Igen. ELLENDODÓ: Érdekel vagy sem? DODÓ: Érdekel. ELLENDODÓ: Nagyon furcsa, kihalófélben lévõ név... egyszóval: d... d... DODÓ!!!!!! DODÓ: Te szemét! Nyolcadik jelenet Dodó a táblához vágja, ami kettétörik, aztán a földre teperi és fojtogatni kezdi Ellendodót, majd észbe kapva, lassan elengedi. ELLENDODÓ: Mégse ölsz meg? DODÓ: Honnan tudtad? ELLENDODÓ: Láttalak, há, há, há... Dodó Vladimír... Nevetséges... Teljes csõd... Dodó Vladimír... há, há, há... Vladimírt játszani, há, há, há... Kilencedik jelenet ELLENDODÓ: Most már engedj el. Dodó lemászik róla, de a földön marad, ül. Ellendodó a ruháját porolgatja. ELLENDODÓ: Most elõremegyek, ha nem vagy képes semmire, én majd helyettesítelek... tudom, hogy vár rád valaki, remélem, elégedett leszel... Hm, vigyázz magadra. (El) Tizedik jelenet Dodó egyedül, két alakot rajzol a kettétört táblára. Az egyik meggörnyed, a másik felemeli kezeit. DODÓ: El kell indulni minél hamarabb. Valami baj van a testrészeimmel, nem lettem igazi... Sosem fog sikerülni, mindig csak valami átmeneti. Nézzetek rám: nem én vagyok a bûnös. TAKARÍTÓNÕ: Megint összetörtek mindent. Hányszor mondjam: ne itt verekedjenek az urak. Menjenek ki az utcára, ott mindjárt jönnek a hekusok. De maga nem szereti a kék színt, ugye? A barátja mesélte, hogy nem bírja elviselni a kéket, csak néz a levegõbe, de sose pislog felfele, hogy ott mi a franc van. Gyáva ember maga, apuskám. Na, menjen arrébb, seperjem fel a szilánkokat. Jó szórakozás ez maguknak? Magukba bújt az ördög? A barátja... de maga is olyanféle züllött, mi? Kalandor. Ha a lányomhoz nyúlnak, rendõrt hívok. Menjen át a túloldalra (a nézõtér felé int), nem látja, milyen por van itt? Dodó a nézõk között sétál ki, nagyon lassan. MÁSODIK FELVONÁS Harmadik kép Egy utcán. Elsõ jelenet TÓBIÁS: (énekel) Már ébred a hajnal, fel munkára dallal, a ha-a-rma-ato-os ré-ten víg pá-ászto-or síp szólal, tra-lala, tra-la. Csend TÓBIÁS: Nehéz ez az élet. Csak mész, mész a mész után, hogy megint mész a mész után, csak mész, mész. Nem jó ez nekem, Dé úr, nagyon nem jó. Sokat hallottam rólad, de rajtam még sose segítettél. Nem is vagy te. Hallod?!! Nem vagy te sehol. Második jelenet CSENDESEMBER: Fogd be a pofád! Mész haza azonnal! TÓBIÁS: Halkabban. Jó na jó, ez is kezdi, mész haza, mész ide, mész oda. Sose szabadulok már meg a mésztõl. Húsz év a gödör szélén... Nem kis dolog, pajtikáim, gondoljatok csak bele. Persze ha most ihatnám egy vodkát... Egy üveg ereszkedik a feje elé, meghúzza. Hozzá egy jó darab sonkával... Egy egész sonka ereszkedik le az égbõl, vágni akar belõle, aztán észreveszi, mi is a helyzet, felordít. Harmadik jelenet ELLENDODÓ hangja: Nem ezt akartad? TÓBIÁS: De te ki vagy? ELLENDODÓ: Mit gondolsz? Ellendodó kiemelkedik a földbõl. TÓBIÁS: Te lennél az? ELLENDODÓ: Ki más lehetne én? Csend TÓBIÁS: Nem tudom, nem értek hozzá, de ha azt mondod, hogy te Te vagy, én lehiszem neked. ELLENDODÓ: (figyelmesen végigméri) Szereted a nõket. TÓBIÁS: ÁÁÁÁááá! ELLENDODÓ: Akkor most a nõkhöz, aztán te is teszel nekem egy szívességet... Na mi lesz?!! TÓBIÁS: Persze, persze... nem ettem én meszet, hogy ne jöjjek. Negyedik jelenet Ugyanott. DODÓ: Mit mondtam én nektek? AMO: Semmi különöset. BENE: Idõjárás, ilyesmi. DODÓ: Mást? AMO: Hoppá, álljunk csak meg, nem ismerlek én valahonnan? Biztosan láttalak már. Valamilyen nagyobb házban. Nézzem csak a kezed... Börtön... mégse... hm... diliház... talán, de igazából úgy nézel ki, mint... DODÓ: Szeretnéd tudni? AMO: Nem érdekel, nem szeretnék valami genyó dologba belekeveredni, meg aztán õt is meg kell védenem. Itt alhatsz ma éjszaka, de minél kevesebben vagyunk, ez a hely annál biztonságosabb. Eddig még mindig elûztük a betolakodókat. Milyen szép ez a mellény. Felpróbálhatom? Hm. Mintha rám öntötték volna. És mondd csak, mi járatban vagy? DODÓ: Csak úgy sétálgatok... BENE: Igazán elárulhatnád... AMO: Ne kéresd magad. DODÓ: Számolok. BENE: Matematikus... AMO: Hihetetlen, még sosem találkoztam élõ matematikussal... Szeretném, ha megoldanál nekem egy nagyon bonyolult matematikai példát, már évek óta gondolkozunk rajta. BENE: Igen, ráírtuk erre a plakátra... Ke

9 mény dió, de te biztosan megoldod. Szóval ez meg ez egyenlõ... egyenlõ... DODÓ: Egyenlõ: négy! Csend. Amo és Bene döbbenten állnak. BENE: Csodálatos, felemelõ, briliáns megoldás. AMO: Tényleg így van? DODÓ: Ez életem egyik legszilárdabb pontja, ez a mûvelet. AMO: És mikor jöttél rá? DODÓ: Tíz évvel ezelõtt. BENE: Varázslatos, amit csináltál, kik voltak a mestereid? DODÓ: Nem voltak mestereim... AMO: Hát akkor?!! DODÓ: Elmondom, ha válaszoltok egy kérdésemre... De õszintén? Már láttatok engem? BENE: Most már bevallhatjuk... AMO: Soha... DODÓ: Jó, tudjátok, én nem is vagyok igazi matematikus. AMO: Sejtettem, hogy Valamit eltitkolsz elõlünk. DODÓ: Az embereket számolom. BENE: Sokan vagyunk? DODÓ: Elég sokan. BENE: (lelkesen) Szaporodunk, ugye? Szaporodunk. Lassacskán ellepjük a földet, mint egy hatalmas emberi õserdõ. Egymásnak simuló emberi testek. Új arcot kap a föld, egy változatosabb, emberi arcot. AMO: Ördögit inkább. Az ilyeneket, mint te, úgyis elviszi az ördög. Ötödik jelenet Miközben Bene beszél, Dodó elsiet, az ujjain számol valamit. BENE: Hallgass már, inkább figyeld, milyen finom hangon szólnak hozzánk a bolygók. De hova tûnt a matematikus? 14 AMO: Megijedt a hülye szövegedtõl, ez se dugja többé ide a rücskös pofáját. BENE: Még a nevét se mondta el... AMO: Kit érdekel egy idegen neve? BENE: Nem gondolod, hogy õ volt? AMO: Kicsoda? BENE: Hát tudod, akinek a nevét nem szabad kimondani. AMO: Úgy véled, hogy...? BENE: Igen, igen, egészen biztosan... AMO: Ezer közül is felismernéd... BENE: Hát persze. AMO: Szóval õ az? BENE: Igen... igen! AMO: Õ a gazdi, mi, a gazdi, há-há... Ha õ az, akkor visszajön, egészen biztosan visszajön... Na ne sírj, hallod, te szemét, ne sírj, az anyád kurva mindenit, na. BENE: Nem sírok, inteligggens ember nem sír, csak a tehenek sírnak, én láttam egyszer, meg a... AMO: Tudom még kik... BENE: Igenis, a kutyák, a kutyák is sírnak, meg a lovak, meg a virágok, igen a virágok, minden reggel. Nézd csak meg, ha nem hiszel nekem. AMO: Miért is hinnék, én nem hiszek semmiben, még az ördögben sem. BENE: Szerintem van ördög. Ha van fehér, van fekete, ha van Dé, léteznie kell egy ellen-dének is. Hatodik jelenet ELLENDODÓ: Nagyon helyesen beszélt, kedves uram, az ördögre szükség van, ördög nélkül nem teljes a világ, és látom, hogy önt kifejezetten érdekli ez a téma. Tudják, kedves uraim, ördög nélkül a világ olyan lenne, mint egy félbevágott narancs. Gyors mozdulattal elõkap egy narancsot, kettévágja, egyik felét Amónak, másik felét Benének nyújtja, de csak utóbbi fogadja el. Persze egyesek furcsán viszonyulnak a narancs ördögi feléhez, mintha az citrom lenne, pedig ez az ördögi félnarancs is van olyan jó, mint a másik darab. BENE: Én hiszek önnek... AMO: Hazudik. Csend BENE: Látszik, hogy tapasztalt ember, biztos egyetemekre is járt... És merre, milyen helyeken? ELLENDODÓ: Csak a szokásos, ahol a magamfajták megfordulnak, Oxford, Claudiopolis, Berkeley... Nehogy azt higgyék, hogy túl mûvelt vagyok. AMO: Egyáltalán nem hiszem, de ez a TE bajod, kedves uram. Csend BENE: Hát... Csend ELLENDODÓ: Igaz is, uraim, beszéljünk inkább az emberekrõl... AMO: Jobb lenne az Ist... Csend ELLENDODÓ: Önök szerint hány ember él a földön? BENE: Rengeteg, szaporodunk, szaporodunk, egyre többen leszünk, addig amíg el nem lepjük teljesen ezt a földgolyót. ELLENDODÓ: Igen, ez igaz, de hány lélek van még a földön... Vajon a két szám egyezik? Ezen azért érdemes elgondolkodni. BENE: Itt van ez a bonyolult matematikai Komlovszky-Szvet Tamás: GMO (genetikailag manipulált organizmus). Akácfa,

10 képlet: ennyi meg ennyi egyenlõ: négy. Egy lélek meg egy test egyenlõ: egy ember... vagy... ELLENDODÓ: Látják, kedves uraim, ez itt a gond: egy meg egy nem lehet egy, az csakis kettõ lehet. De itt két egészen különbözõ dologról beszélünk. Egy a lélek, egy a test, de a kettõ mégse kettõ. Ezt, hogy oldanák meg? AMO: Talán egy matematikus... ELLENDODÓ: (gyorsan) Ismernek matematikusokat? AMO: Nem, nem ismerünk... BENE: Habár volt egy ember, aki... AMO: De az nem volt matematikus... ELLENDODÓ: Nem beszélt véletlenül egy mûveletrõl, amelynek eredménye négy? BENE: Hát... ELLENDODÓ: Vallják be, amíg nem késõ, az a fickó maga az ördög, mit gondolnak, véletlenül jöttem ide, már évek óta keresem azt a szemét gazembert, azt az álokos barmot, azt a tehetségtelent, aki... Nem értik, el akarta távolítani önöket a való világtól, földöntúli számokkal dobálózott, hogy meghassa önöket. Még éppen idejében érkeztem. Ne higgyenek neki, õ nem tud megmenteni senkit, teljesen tehetségtelen. AMO: Nem is beszélt ilyesmirõl. ELLENDODÓ: (szinte szavába vágva, gyors replikával, leheletnyi idegességgel) Mindig így kezdi, beetetési idõszak, és csak aztán jön elõ az igazán kemény anyaggal. Azt hiszem, idejében érkeztem, biztos régóta várnak rám. A nevem: Dodó. BENE: Hát mégis eljött értünk? El se tudja képzelni, milyen boldog vagyok. ELLENDODÓ: Önökért jöttem. Lehet, még nem is tudják, egyre kevesebb ember rendelkezik lélekkel. Az én feladatom. Itt a megbízólevél... Hogy önöket egy biztonságos épületbe vigyem. Leülnek a saját kijelölt székükre, és elhihetik, nekem elhihetik, hogy ott boldogok lesznek. El tudják képzelni? (a nézõk felé) Csak ülni, és mégse kerülni be a történetbe. AMO: Menj innen, kedves uram, én itt maradok inkább. Nem akarok továbbjutni. Ez jó, ez a várakozás. BENE: De hát arra vártunk, hogy elmehessünk. AMO: Biztos vagy ebben? BENE: Annyit vártunk, és most itt akarsz maradni. Akkor mi értelme volt? AMO: Ha te is látnád, nem mennél el innen. Nem érted, csak addig vagyunk igaziak, amíg itt várunk. Csak itt vagy igazán látható, élõ. ELLENDODÓ: Induljunk uraim, érzem, hogy kevés az idõ. AMO: Én itt maradok, senki sem vihet el. Hetedik jelenet Bene és Ellendodó el. Amo ül, megvakarja a fejét, majd lassan jobbra-balra himbálva fejét beszélni kezd. AMO: Egyedül maradtam ebben a pokolban. Régebben azt hittem, van közönségem, egy ember aki csak rám figyel... Amo és Bene, a két elválaszthatatlan. Minden elválasztható, kettévágható. Ha most ide egy vonalat húzok (a színpad szélére megy, és krétával egy csíkot húz a padlóra), egyszer és mindenkorra különválasztom a világot. Nincs átjárás többé. Akik azelõtt láttak, már nem láthatnak sokáig. Mert szemét vagyok, hagytam, hogy egy kutyát elvigyen a sintér. Negyedik kép Egy hatalmas gödör szélén, elsõ látásra szemetesgödör, de talán éppen az Alvilág kapuja. Elsõ jelenet Amo bejön egy üveg borral a kezében. Nagyot húz belõle, aztán néhány kortyot a gödörbe önt. Leül a földre. Maga elé néz. Meszesember bejön. MESZESEMBER: Meszet vegyenek, meszet, aki nem evett meszet, az megveszi a meszet. Meszet vegyenek, meszet. Ez már a végkiárusítás, a meszesember nyugdíjba megy. AMO: Hát veled mi történt? Mintha száz évvel öregebb lennél. MESZESEMBER: Te se nézel ki valami jól. Hol a barátod, Bene? AMO: Elvitte. MESZESEMBER: Kicsoda? AMO: A saját hiszékenysége vitte el... Nem érted? Az az ál-dodó... Nem hallottál róla. MESZESEMBER: Mit gondolsz, velem ki csinálta ezt? Második jelenet Egy kis szekeret húzva megjelenik a takarítónõ, amúgy kurázsimamásan. A szekéren a két tábladarab. A Takarítónõ orrán az Ellendodó szemüvege, a szekéren ott van Bene kalapja is. TAKARÍTÓNÕ: Mit keresnek itt? Ez az én gödröm. MESZESEMBER: Kisasszony, ne legyen már olyan kegyetlen, inkább fogadja el szívemet, és én hûséges leszek utolsó leheletemig. TAKARÍTÓNÕ: (lágyan) Tûnjön innen, maga lator, maga alávaló kis pernahajder... MESZESEMBER: Na de kedvesem, az egyik lator üdvözült. TAKARÍTÓNÕ: Ne siess azzal az üdvözüléssel, inkább segíts lepakolni. Nézze csak ezeket a tábladarabokat, milyen furcsa ábrák, nem lehet õket megtisztítani. AMO: Az ilyen táblákra már írni sem érdemes, nem is lehet. Én is olyan vagyok, mint ez a tábla, teljesen használhatatlan. TAKARÍTÓNÕ: Ugyan már, uraság, ilyen csinos úriember, és ilyeneket mondani... Harmadik jelenet Amo odamegy a szekérhez. A hatalmas kalapot nézi. Fejébe húzza. AMO: Ezt hol szerezte? TAKARÍTÓNÕ: Egy sírásótól. Mondta, hogy egy sír mellett találta. AMO: A gazdájáról nem tud semmit? TAKARÍTÓNÕ: Ördög tudja kié lehet. Negyedik jelenet Megjelenik Dodó, ruhája koszos, háttal lép be, és közben kiabál. DODÓ: Bene, Bene! AMO: (félre) Szóval mégis visszajött a rohadék. De én nem fogom felismerni. DODÓ: (félre) Remélem, nem ismert fel, nagyon gyanakvó a fickó. Hát ti ketten mit kerestek itt, menjetek a dolgotokra. Bocsánat uram, nem ismer véletlenül egy Bene nevezetû embert? Takarítónõ és Meszesember egymást átkarolva el. AMO: Nem szoktam minden idegennel öszszehaverkodni. DODÓ: Nem is kell összehaverkodni. Nekem megbízásom van, az utolsó. Nem tudom, mibõl jöttél rá, lehet csak érzed, nem vagyok ember. Csend DODÓ: De te se leszel az többé. AMO: És Bene? Õ az ártatlan, a hiszékeny, mennyit várt rád az a kiskutya. Tûnj innen a picsába, rohadék, vagy kapsz a pofádba. Meg akarja ütni Dodót de ez nem sikerül neki. DODÓ: (Egyetlen csapással leüti Amót, lassan a vállára emeli, elindul kifelé, majd félig a közönség felé fordul) Nem maradhat itt senki. Függöny Karácsonyi Zsolt Kolozsvár. Az Aradi Jelen folyóirat szerkesztõje

11 NAGY FARKAS DUDÁS ERIKA Báli retikül, gyönggyel Azt hitte, visszatarthat valamit, és hogy az idõt megállásra kényszerítheti, ha a tárgyakat, a teret nem változtatja meg. Görcsösen kapaszkodott volna mindenbe, ami az anyját idézte. A szobát zárva tartotta, hogy még a szagok se tûnjenek el. Minden apróságnak ott kellett maradni, ahová az anyja utoljára tette. Az orvosságosüveg kupakja elgurult, ahányszor a szobába lépett, vigyázott, hogy rá ne taposson. Látta az utolsó mozdulatot, amivel az anyja kivette az üvegbõl a gyógyszert, látta, ahogyan az elguruló kupak után néz és tétovázik, hogy lehajoljon-e érte. Nem hajolt, túl sok erõ kellett volna hozzá, visszahanyatlott inkább a párnára. Õ akkor lépett a szobába, tekintetük még egymásba kapaszkodhatott, de üzenetváltásra már nem maradt idõ. A szomszédok óvatosan kiemelték a hatalmas párnák közül, szõnyegre fektetve öltöztették. Nem értek semmihez, tudták a rendet. A temetés után a tévé még hetekig mûködött, majd sistergés, pukkanás hallatszott, meghalt az is. A távirányítót finom por lepte be, az ágy és a szekrény között egy reggelre pókháló jelent meg. Kétségbeesve figyelte, hogy az ablakok egyre homályosabbak lesznek, és bármennyire vigyázza is, az anyja lelke végleg elhagyja a szobát. A szoba olyanná lesz, mint bármelyik másik szoba a házban, vagy egy másik ház bármelyik szobája, már nem különbözteti meg tõlük az anyja jelenléte. A horgolt szélû, de már agyonmosott 18 zsebkendõ gyûrõdésében anyja kezének otthagyott melegét akarta érezni. A zsebkendõ egy év után is ott hevert az ágy melletti szõnyegen, ahová az utolsó szorításból esett. A zsebkendõt nem fogta meg, csak tenyerét fölé tartva kereste a régi meleget. Egy évig erõlködött, azután feladta. Lassan, óvatosan másultak meg a dolgok. Például a Singer varrógéprõl levette a szõttest, kimosta, falvédõnek szögezte a konyhába. A varrógép alatti kartondoboz tartalmát kifordította az udvaron, pókok, bogarak futottak el, szétgurult sok apróság is. Faguriga, amirõl elfogyott a cérna, megfeketedett gyûszû, zöldült rézgombok, kaucsukbaba lába, gyapjúgombolyag, orvosságosüvegek, cérnagombok ágyhuzathoz, apró, színes gombok egyéb holmira. Gyöngyök is voltak egy stanecliban, feketén, ragadósan kapaszkodtak egybe, biztosan a benne felejtett savanyúcukor olvadt közéjük sok évvel azelõtt. A gyöngyös tasak mellett egy fémzáras báli retikül is lapult, gyönggyel hímzett bársonya jócskán molyrágta volt. Hipermangános papírdobozkában gombostûk rozsdásodtak. Bársonyszívben varrótûk, csontfedelû imakönyvben szentképek, foszlott borítékban a régi rádió elõfizetésének számlái. Gyöngypárta, megsárgult szalagokkal. Zarándoklatok emlékei. Képeslapok dunsztgumival összeszorítva. Opatija, Rijeka, Mostar: kagylós ajándékok a tengerrõl... Szuszogott felettük, mint aki terhet cipel. Elhatározta, hogy mindent kidob. A dobozba kapkodva visszaszedett holmival a szemetes felé indult, de félúton mégis meggondolta, inkább bedugta az egészet a padláslétra alá. Majd egyszer, majd máskor, egyelõre elég volt ennyi. Furcsának találta, hogy a megbolygatott holmi miatt inkább megkönnyebbülést érzett, mint fájdalmat, vagy akár lelkifurdalást. Sokkal elõbb is elkezdhette volna a takarítást, vidámkodott magában. De ez persze nem biztos, gondolta így késõbb. Lefekvés elõtt a házra kiakasztott egy táblát: Szoba kiadó! Belekiáltotta az éjszakába, hogy azontúl minden másként lesz. Több hétre rá találták meg, olyan volt, mint aki a halálba aludta magát, már amennyire ezt elsõ ránézésre az erõsen oszlásnak indult holttestrõl meg lehetett állapítani. A mellette lévõ szobában egy csontsovány asszony árnyéka járt körbe, kezében zsebkendõt morzsolgatott. Bár az asszonyt senki sem látta a saját szemével, utólag mindenki bizonygatta jelenlétét. Komlovszky-Szvet Tamás: Rész-egész (részlet). Haj,

12 Boszorkánytett Délután, tenger Kenyeret kért és egy joghurtot. Fizetett, zacskóba pakolt, aztán tovább nézelõdött, mint aki venni akar még valamit. Az eladó felhúzott szemöldökkel, két kezét lazán a pulton tartva figyelte, türelmesen várt. Az öregasszony az üdítõk felett tétovázott, mármár kiemelt egyet a rekeszbõl, de meggondolta. Sóhajtott, köszönt. Elindult a kijárat felé, ám az olcsó mosóporokhoz érve megszédült. Másik vásárló még mindig nem volt az üzletben, így az eladó idõben ért mellé, átnyalábolta, a ruhában mintha nem is lett volna semmi. Az öregasszony erõsen kapaszkodott. Összenéztek, a homályos tekintet hirtelen kristálytiszta lett: az öregasszony szemében megcsillant valami. Gonoszság? Számítás? Azt mondta, hogy nagyon fáradt, megpihenne kicsit. A boltos engedelmesen bólintott. A bolt közepére kitett egy üres sörösládát, az öregasszony arra ült. Az ajtón egyszerre több vásárló érkezett, az eladó a szokásosnál kicsit fürgébben fordult hozzájuk. Megkönnyebbülten szolgálta ki õket. Kenyeret, újságot, tejet vittek az asszonyok, elvétve akadt csak közöttük férfi. Az öregasszony a sörösládáról bûvölte õket. Arcába visszatért a szín is. Nem halhat meg addig, amíg valakinek át nem adta a tudományát! Errõl azonban hallgatott, hangosan inkább a falusiakat szólta le. A ruhájuk miatt, vagy azért, hogy tékozolnak. Kivétel nélkül szapulta õket mindenért, ami csak az eszébe jutott. Az idõsek pontosan tudták, hogy ki az öregasszony, éles karmait szinte érezték, ahogy a hátukba vájja. Sietve vásároltak, menekültek a közelébõl. Az eladót már bosszantotta a banya, megbánta, hogy kedves volt vele. Érezte, hogy valahol nagyon rászedte õt. Penészszaga volt, ami egyre erõsödött, és délre már elnyomta a vegyesbolt jellegzetes szagát is. A vásárlóknak, az eladónak is útban volt, jelenlétével rontotta az üzlet forgalmát. Ha üres volt a bolt, az öregasszony nyugtalanul mocorgott, de eszében sem volt elindulni. Délután háromra az ereje teljesen elhagyta, és még mindig nem sikerült senkit sem tartósan megragadnia. Kinyújtotta kezét a boltos felé, de az éppen a cukorkákat pakolta a polcra, így nem vette észre. Nem védekezett. Mikor az utolsó kenyeret is eladta a boltos, és vásárló nem volt, eszébe jutott, hogy a banyát elküldi haza: elég volt belõle mára! De a banyát sem a ládán, sem a pult alatt és a raktárban sem találta. Amikor egészen közelre hajolt, a sörösládán kígyóként tekergõ vörös és õsz hajszálakat talált. Beleborzongott, ellenállhatatlan vágyat érzett, hogy felmarkolja õket. Az ujjára tapadtak, beivódtak a bõrébe. Sokáig súrolta a kezét, már vércseppek serkentek a víztõl, szappantól elázott ujjai hegyén. Kábultan zárta az üzletet, elindult a sötétedõ utcán. A friss levegõ használt, csak egészen kicsit szédelgett a hazaúton. Jobb kedve lett, élessen visítva nevetgélt: nem is volt igaz a banya, csak képzelte az egészet! Megnyugodott. Éjjelre hosszú karmai nõttek, és vécére menet a haja felseperte a folyosót. De csak reggel vette észre, hogy mennyire megváltozott, amikor a szokásos ima helyett átkozódásba kezdett a szája. A házban minden tükör feketén rántotta magához, munkába menet a kirakatok üvegei is, a tó vize is, amikor fölé hajolt. A férfi a lány fülledt hónaljába fúrta fejét, az enyhe izzadságszag otthonosságérzettel töltötte el. Már nem akart a lánytól többet, de az mégsem veszítette el vonzását számára, idõközben mintha valaki más lett volna belõle, például egy hatalmas, elterülõ végtelenség, nyugalom, ami azonban vihart is õriz magában. Megkívánt egy cigarettát, vagy egy italt legalább, esetleg felszállni, és elaludni egy felhõn. Ki nem mondta volna hangosan, hiszen férfi ilyent azért inkább ne mondjon... Azt felelte a hasonló helyzetben mindig elhangzó mire gondolsz-ra, hogy semmire, de tényleg semmire se gondol. Hazudott. És mint aki bûnt követett el azzal, hogy nem vallott igazul, sírós fiúvá változott hirtelen, és azonnal menekülhetnékje lett. A lány marasztalta még, lustán átfogta hullámaival. Néha megmagyarázhatatlan érzések jönnek elõ, vagy az ellazulás felnyit egy addig ismeretlen ajtót, különös szellemek járatára. Az ablakon túl minden a régi kerékvágásban haladt, csak õ szakadt ki a dolgok normális menetébõl. A délutáni szeretkezés után ilyen. Olyan érzése lett tõle, mintha a lány lenne a tenger. Magányosság is volt a pillanatban, de együtt levés is. Hogyan mondja el neki, hogy értse is? Olyan vagy, mint a tenger, mondta ki hangosan, hogy legalább örüljön a lány. Magyarázd ezt meg, sikoltott fel a lány, magyarázd meg nekem, kérte hisztérikusan, felkönyökölt, dagadt, tornyosult, fenyegetõn sötét lett, elfúlt a lélegzete. A férfi nem ismert rá, a szavak varázsa nagyobb izgalmat okozott neki, mint kicsivel elõbb a játékuk. Harmadszor is kérte, pontosítsa, hogy mit értett rajta, hogyan is gondolta azt a tengeres dolgot? Közben egészen távolra kerültek egymástól. A férfi, ahogyan a párás hónalj fészke nélkül maradt, a tenger élményébõl is kiesett. Milyen gyorsan hûl ki a párna, és hideg érintésûvé, taszítóan nyirkossá lesz, ha a test eltávolodik tõle, hideg gödör lesz perceken belül... Az érzések sem voltak már sehol. Felhõ? Tenger? Ugyan! Idegen lett a lány, idegen a szoba, és a sírós hangulat helyett düh fogta el. Legszívesebben lekevert volna neki egyet, olyan idétlenül viselkedett. Nagy Farkas Dudás Erika (1960) Kishegyes. Írásai elsõsorban a vajdasági sajtóban, rádióban és az interneten jelennek meg. Több renomés nemzetközi irodalmi alkotópályázaton ért el elõkelõ helyezést

13 HARASZTI MÁRIA Hóesés L. Gy. emlékére Félelem Editnek Ahogy a nedves betonon szörnyet halnak a pelyhek, úgy olvad a lélek a földbe csak a test menekül. Hasonlítunk. Kegyetlen vagy te is. Õszinte. Sérülékeny. Örökké zuhanórepülésben. Komlovszky-Szvet Tamás: 001. Fa, hungarocell, plexi, mágnes (részletek), Amit nem értesz meg elpusztítja valóságodat s beburkol kõsötét homályba. 22 Haraszti Mária (1959) Alsószeli/Pozsony. Legutóbbi mûve: A Piros rét meséi (mesék, AB- ART, 2004). 23

14 FEHÉR KRISZTA T. ÁGOSTON LÁSZLÓ Ládák Át/alakítás Átgyúrom a halmazt, amit énné minõsített az Úristen. Csak kesztyûben merek hozzányúlni pedig nincs is ujjlenyomatom. (Újratanulom a folyamatokat.) Egy haiku A végtelen tartományban Lelkem döglött sirály. Jégzajlás. Ré (haiku) vörösbor szád üveg szemed harapás a szilánk része g m va Tok d gy Adjatok! Ennem, innom adjatok! Nem elég, mást is adjatok! Emberek, hol vagytok? Fehér Kriszta (1979) Vágsellye. Szerepelt az Angyalzsugor (AB-ART, 1997), A háló könyve (Zenta 2001), a Pf c. antológiákban. Verseskötete: Ünneprontás (AB-ART, 2001). Egy ládán ülök a plató végében. Tenyeremen érzem a deszka szálkás ölelését, és minden zökkenõnél közelebb ugrik hozzám egy másik láda. A kocsi mindennap végigzötyög velem ezen az úton. Ez a jutalmam és a büntetésem, ez a sorsom; a ládák. Körülöttem mindenütt csak ládák. Kicsik, nagyok, nehezek, könnyûek, de mindig csak ládák, ládák, ládák... Néha már úgy érzem, az egész világ egy nagy, vaspántos láda, és nincs menekvés az abroncsok halálos ölelésébõl. A nagy láda tele van kisebb ládákkal, dobozokkal. Tulajdonképpen én is egy vagyok a sok láda közül. Bezárva, mint egy féltve õrzött, öreg ékszeres doboz, amelyiknek már nagyon régen elvesztették a kulcsát, és még nem akadt egy ügyes kezû lakatos, aki újat reszelt volna hozzá. Aztán meg is feledkeztek róla, félredobva hever, rozsdás, nyikorgó vaspántokkal, színehagyott, fakó cirádákkal az oldalán valami régi lomtár pókhálóval teleszõtt zugában. Szeretném szétvetni a dobozkát, megvillantani kincseimet. Megmutatni, csak egyszer megmutatni!... De kinek? Minek? Senkit se érdekel... Gyakran próbálok kiszabadulni a vásott pántok átkozott szorításából, de amikor recsegni kezdenek a sarokvasak, nyikorogva följajdul az ósdi zár, a többi láda fenyegetõen rám rivall, öblös hasukkal közrefognak, s a pók, a dögszagú, fröcsögõ nyálú pók ragadós hálójával újra körbefon, hogy ne mozdulhassak többé. Hirtelen fékez a kocsi, a lábamra ugrik egy nagy, vasalt láda. Amíg fájdalmamban szórom rá a válogatatlan szitkokat, szemembe tûz a vakító nyár eleji nap. A kocsi lassan indul tovább. A járda szélén egy asszony pirongatja meggondolatlan csemetéjét. Gyerek, kényelmes, meleg otthon, vidám esték baráti társaságban... Ez lehetne az élet igazi értelme? Ha nincs egyedül az ember, talán könnyebb szétzúzni ezeket az átkozott béklyókat is... A játszótér mellett lassítunk. A hintákon nevetõ, kedvesen kócos apróságok, a padokon sütkérezõ, olvasgató nagymamák. De ott, ott az egyik libikókán nincs társa a gyereknek. Az apja ül a deszka másik végén, úgy hintáztatja. Mindketten nevetnek, integetnek. Talán még boldogok is... talán... A lakótelep mellett egyenletesen zümmög a motor. Feltornyozott, egymás mellé rakott gyufásdobozok. Még a virágok is hasonlítanak. Komfort, kocsi, bankszámla... Zilált külsejû, dühöngõ férfi jelenik meg az erkélyen alsónadrágban. A szobából rikácsoló nõi hang kíséri. Egyre elkeseredettebb, élesebb, visítóbb a hangja. Aztán egy kispárna repül. A cserép már elfogyott... Mint aki nem lát, ne hall, nem beszél, érzéketlenül zümmögünk tovább. Új erkélyek, félig leeresztett, sárga redõnyök tûnnek a szemem elé. A zilált férfit mégis nehéz elfelejteni. Ládák, amelyeket nem lett volna szabad egymás mellett fölbontani... * 24 25

15 Magamban járom a várost. Nézegetem az embereket, találgatom, melyik mit rejt magában. Aztán egy hatalmas tölgy alatt leülök a padra. Várok. Senkire, semmire, csak úgy... várok. Egyszer csak mellém telepszik egy nõ. Egy feltûnõen csinos, egy feltûnõen feltûnõ nõ. Rám mosolyog és a fülembe búgja: Ugye engem vártál? Nem... azaz nem egészen... felelem bizonytalanul, s õ már tudja, hogy félig nyert ügye van. Nem is szaporítja sokáig a szót, hamar a lényegre tér: Mennyit ígérnél értem? kérdezi, s kacéran felkacag. Most éppen nincs nálam annyi mondom kitérõen, s zavartan elindulok. Várj! nevet föl ingerkedve. És ha kisegítenélek? Ne tedd, nagyon rossz adós vagyok!... motyogom csendesen, s vert hadként elvonulok. Másnap a sofõr jót nevet rajtam, s legyintve csak ennyit vet oda: Ezt is az orrodra húzzák a másvilágon... Tovább zümmög a motor, már alkonyodik. Fények gyúlnak a távoli, apró ablakokban. Fénylõ lyukak egy-egy dobozka oldalán. A sofõr bekapcsolja a reflektorokat. Matt, fekete sáv. Rohanó, színes fémdobozok maradnak el mellettünk. Sietünk, fogy az idõ. A platón egykedvûen zötyögnek a ládák. Lassít a kocsi, majd megáll. Egy lány fut utánunk az úton. A szoknyáját elkapja a szél. Feldobja a táskáját, megfogom a felém nyújtott kezet. Mellém telepszik a félhomályban. A motor újra felbúg, elindulunk. Alig beszélünk valamit. Közöttünk ül a sötétség. Mire lepakolunk, teljesen ránk telepszik az éjszaka. A ládák egymás mellett elvágólag állnak, katonás sorban várják a hajnalt. Átöltözöm és mélyet szippantok a friss, fûszagú levegõbõl. A csillagokig feszül a mellem. Nem láthattam az arcát, de biztosan nagyon szép volt az a lány. Albérleti szobám levegõje áporodott és keserû. Kétszer elfordítom a zárban a kulcsot és végignyúlok a vetetlen ágyon. A nyitott ablakon át a végtelenbõl fenyegetõen vicsorognak rám az égen úszó, távoli ládák. 26 * T. Ágoston László (1942) Tass/Budapest. Író, újságíró. Kötetei: Hol lakik az Isten? (novellák, 2001); Aranyka (gyermektörténetek, 2001); Kinek dolgozik az idõ? (válogatott szatírák, 2004). Komlovszky-Szvet Tamás: 001. Fa, hungarocell, plexi, mágnes,

16 SÓS DÓRA Fûcsokor (Szálanként felhasználható) Gyávaság Takarom a napot, hogy meg ne sülj, pici bõröd ki ne pirosodjék. Közben mormolom, hogy jöhetne egy kis esõ, mert az én hátam senki se takarja: kopog rajta a nap, a holnap, a jövõ, és közben szétéget belülrõl a félsz A nagy tömegek sodródnak törvények nélkül: Engednek hirtelen intuícióknak, s az ihlet bûnöket szül, add hát vissza törvényeim, kicsi lány, takard most te el a napot Kegyvesztett Sós Dóra (1989) Szekszárd. A Garay János Gimnázium tanulója. Közlései: Hetedhéthatár, Kézjegy 7. (antológia). Prózakötete: Csuriélet (Start Könyvek 14. kötet, AB- ART, 2004). ne akarjon már félreállítani! Sokat köszönhet nekem, igazán megérdemlek hát egy kis engedelmet, húzd fel a szoknyád, angyalom Fogadalom Ne felejts el, mondóka, s akkor cserébe Te is rögzülsz idebenn. Kimondatlan szövetségünk a kimondott szavakkal erõsödik, leplezze a móka, kacagás, de ne felejtsd, ez véresen komoly, a fennmaradásunk függ ettõl, róka rege róka Kilátástalanság Csicseregj, madárka, itasd az egereket, ha úgy könnyebb, de ne magadat nézd a kés élében, láss bele annak ígéretébe, hadd csurogjon a bûnöd Nyájszellem Porból lettem, levessé leszek, én, a zacskós. Belõlem falatoznak aggok és legények, én vagyok a lusták menedéke, dobjatok ide egy mirelit csirkét lécci Próbatétel Vezeti ujjam a szót, szám forgatja a hangzást, te hallgatod a végeredményt, és ha azt merészeled mondani, te nyamvadt, hogy különb vagy, találkozzunk száz év múlva, nézzük, arcodra fagy-e a mosoly J Hamupipõke Áldozatvállaláson évõdve szorongatta a szivacsot a kezében, és súrolta a padlót. Folyópartra képzelte magát, régi szeretõjén merengve lépkedett bele a hínár ölelésébe, s addig nem látott világ bugyraiba gondolta magát, majd felszökkent moszat meg halcsontváz-fogságból, oda, hol a madár se jár, se levegõ, se ostrom, semmi fal, minden Az. Minden Az és minden Õ. Didergésével süllyedni kezdett egy ház fölé, átslisszant a falon. Mosóhab szaga ingerelte orrát. Koppant a feje a padlón, haja eltakarta szemét: álmodott. Nyálcsorgatva más tájakról álmodott. Kezébõl kiesett a szivacs. Ne gyere közelebb sötét éjszaka, maradj odakinn, dobálózz a villámokkal, sirasd a nappalod, mert az már nem tiéd, nem is lesz az soha: sohase volt tied, törõdj bele, hogy neked ez jutott, és szivárogd tele sötét haragoddal a keserû szíveket Szippantások Aludj babám, aludj: ütemesen emelkedik mellkasod, évezredes levegõ hatol beléd minden pillanatban: szívod a történelmet, az csörgedezik ereidben, a régmúlt felhõk zivatarainak felvert pora szennyezi tüdõd, az õsök puskalövései visszhangoznak ereidben Áldozat Makacskodik a kicsi lány, szorítja a kezem, mintha azt hinné, fájdalmat okoz, de Együttélés Fehér sziklák nevetnek rám, fekete homok fekszik alattam, hõsiesen tûri, hogy rajta terpeszkedjek, pedig õ van többen Fenyegetés Sikló tekereg a kezemen, ujjam közt a farka, ujjam közt a feje, ha felidegesítesz, húzni kezdem Csodabogár Adj hálát nekem, hogy most megkönyörültem, feletted térdelek, te vörös semmiség, ahogy heversz a hátadon, olyan kívánatos vagy, és legszívesebben dalt zengenék rólad, de körülöttem zümmögnek az eleven istenek, a halandó istenek, a döglõdõ istenek. Ítélkeznek rólunk, kicsi katicabogár Nyári szerelem Olvad a jég, végre kezdesz felengedni, lehûl benned az a nagy szenvedély Megkönnyebbülést nyújtasz, olyan utánozhatatlan vagy, ahogy ott állsz az asztalon. Gyere ide hozzám, csillapítsd a szomjam, ICE TEA Vélemény-nyilvánítás Te ne pofázz nekem, mi a tisztesség, te férfi! Szégyen, hogy az vagy, mert égne a pofám, ha másokat mocskolnék be létemmel, de te, úgy tûnik, büszke vagy tökéletlenségedre, ami történetesen annyi, hogy létezel Komlovszky-Szvet Tamás: Rész-egész. Haj,

17 STARTVONALSTARTVONALSTARTVONALSTARTVONALSTARTVONALSTART MÁRKUS ANDRÁS Tengertánc egy sellõ ül nyakamban haját a szélbe mossa és ül csak ül zavartan úgy mintha vére folyna ha vére számba folyna... én azt hiszem szeretném. s ha vére léte volna a sors de giccses volna... * s midõn haját a szél mossa egyre mossa emléke visszatér és csak hull a korpa ez ám a tél babám! hajaddal bétemetsz fázom most és talán lassan már elmehetsz hisz úgyis visszatérsz mi szél hoz majd megint...? kiraknám szûrödet Istent kérem s legyint (megannyi szûkölet s a bibliák szerint Istent kéne kérni de õ most csak legyint!) 30 és kuncog csöndesen szidnám õt, nem merem agyamat s fejemet bénítja százezer hazugság és csemer népbutító eszme. s a sellõm merre van, nyakamból merre tûnt? el van talán veszve? kérdem én: kicseszve? Szól az Isten: ezt ne! * s midõn haját a szél mossa egyre mossa csak repül pofámba most megannyi korpa s miképp haját a szél: mossa kezét a lány és mégis visszatér és mégis visszavár Márkus András (1988) Székelyudvarhely. A kolozsvári Báthory István Líceum diákja. Írásai a Krónika, a Szabadság, az Irodalmi Jelen és a Látó c. fórumokban jelentek meg. Rekviem Mea kisasszonynak Cudar tél volt. A rakparton Járkáltunk föl s alá négyen Néha vodkától dühöngvén Hol meg kókadt szemmel, étlen. szemünkben volt a szenvedély álmodtuk: gazdagok leszünk akkor bukkant fel a remény s megkérdezte tõlünk: mit eszünk * teste egyre csak közelgett apránként faltam volna fel szememmel vetkõztettem õt majd lettem testén rút lepel s míg szomorúan vándorolt a szánkba belefolyt a Hold. * hát ennyi volt s a többi már talánok kérdése csupán azóta is csak lepedõn álmodlak téged s a ruhám õrzi meg emléked csupán. Advent várakozunk évikével én buszt várok, õ gyermeket hasát fogom némi kéjjel évának fáj, baba nevet verához, reggel, egyszerû reflektorok, sörfesztivál román zenél, megvagyunk franciaágyunk hazavár összeér a sörhasunk 31

18 DÖMÉNY ANDREA SZÚRJA NAMASZKÁRA Napüdvözlet 32 abban amit látok látom magam tekintetem révén behatolok egy tisztán látó szembe amit látok teremtményem észlelés a képzet gondolatok tengere teremtménye vagyok annak amit látok" (Octavio Paz) Egyszerûen tudta, hogy ez a nap más lesz, mint az összes többi. Mint akár a mai elõttiek s az utániak is. A kezdetek kezdetén szépen sorjában, érthetõen, elfogadhatóan legalábbis így utólag már annak tûnõen mindent elmagyaráztak neki. Így kezdõdött az eleinte kínkeserves terápia. Az elsõ, amit hamarjában megtanítottak vele: soha ne önmagát hibáztassa, igazán nem tehet semmirõl sem, hiszen vannak emberek, akiknek az õsfélelem-készsége eleve nagyobb. Aztán fontos felismerés volt az is, hogy a velünk született, tárgytalan õsfélelem reflexét a születés utáni érzékszervi ingerek alakítják tárgyi félelemmé. Az egészet visszavezették a csecsemõkorban szerzett félelemingerekre, melyek mostani, illetve akkori létét befolyásolták, s azt hitték naivan, ezen észrevétellel megoldották a problémáit s a rejtélyeket, melyek benne rejlettek. Lehet, nem vitatja most egy percig sem, végtére mégiscsak igazuk lett: mert ez a nap tényleg másmilyen lesz minden eddiginél! Pár évvel ezelõtt, mikor már majdnem gyógyult volt, valahogyan, a rá oly jellemzõ csavaros észjárással, megszerezte kórlapját, ahol azt írták, kóros személyiség-fejlõdésének forrása nem más, mint hogy a tárgyi félelem felfokozódását gyerekkorában, majd a késõbbi életszakaszokban szerzett negatív élmények hátrányosan befolyásolták. Ezek az örökre konzervált emlékképek beleágyazódtak az õsi, limbikus rendszerébe. A továbbiakban akképp érvelt orvosa, valószínûleg néhány rakoncátlan idegsejt hibásan sorakozott be a többi közé. Ez önmagában nem kellett volna, hogy magától értetõdõen elõidézze a betegséget, de a stresszes életesemények hozzásegítették a létrejöttéhez. Az elkövetkezõ idõkben úgy megedzette agyát, hogy gond s különösebb megerõltetés nélkül megérthette a leletét, s egy kis utántanulással rájött, mi volt a majdnem diagnózisa: skizofrénia. Csupán azért majdnem, mert idõvel bebizonyosodott, elennyire komoly s végzetes dolgokról még sincs szó. A reggeli ébredés után sarkig kitárta a hálószoba ablakait, nyújtózkodott egy csontropogtatósat, s beleszusszant a korai, csípõsen tüdõbehasító levegõbe, melynek éle volt, mint egy jófajta késnek. Megelégedetten s édes élvezettel habzsolta, szinte harapta a levegõt; hátra sem tekintett a tegnap estétõl még öklendésre ingerlõen ottmaradt cigarettafüstös szobrára. Behunyta szemét. Mintha egész eddigi hitvány, göthös életében erre az egyedüli napra készült volna! Hosszú-hosszú évek hibái után az egyik fõvárosi pszichiátriai osztályon Gyilkos fõorvos végre kimondta az enyhébb fokozatú ítéletet: a kedves páciens csupán frusztrált, s vágyainak be nem teljesedése taszította õt neurotikus idegállapotba. A doktor emlegetett valami Freudot is, biztosan zseni volt a hapek, mert pontosan meghatározta az õ állapotát: a benne halomszámra elfojtott különféle nemi ösztönök bosszulják meg ekképp magukat. Tehát semmi sorsdöntõen jelentõs. Hál Istennek, csak a ki nem élt szexualitása! Ablakát nézte. Kissé hunyorogva figyelte csinos és jól ápolt kúszócserjéjét; Ficus pumilája ügyesen, rafináltan tapadt meg a sima üvegfelületen. Nem kellett teljes fordulatot tennie törzsével, csupán fejét billentette cseppet jobboldalra, s máris örömtelve nyugtázhatta, hogy a pletykák is elég fényt kapnak; a sötét bíborlila Zebrina purpusii és az ezüstcsíkos, pirosfonákú Zebrina pendula ugyanúgy igényelte a napfényt, hogy jellegzetes színük kialakulhasson. Na igen, a pszichoterápiák keretén belül volt ideje és lehetõsége, hogy virágokat ültessen, babusgassa növénykéit, s a végén kész botanikussá vált. A szobanövények iránti szeretete és rajongása a mai napig lankadatlanul lángolt. Mindenrõl az anyja tehet. Mindvégig így hitte. Még születése elõtt beléoltotta a benne amúgy is túltengõ õsfélelmet a nõk iránt. Tán már maga a petesejt is azzal az abszolút nem titkolt céllal egyesült a maggal, hogy most egy életre megleckézteti a férfiúi nemet, s leendõ fián keresztül áll bosszút romlott, gyászos életéért: rettegjen csak a nõktõl, féljen minden egyes szoknyasuhogás hangjától is! Lassan negyvenéves lesz. Vagy ötven. Nem tudta hajszálpontosan és nem is érdekelte, az igazat megvallva. Az idõ már akkor megállt számára örökre, mikor elõször került a fehér rácsos épületbe. Soha nem volt még nõvel testi kapcsolata. De erre nem akarta most emlékeztetni magát. Hatalmas lélegzetet vett. Hasizmai elernyedtek és sörhasat növesztett, mellkasa kitágult, vállát felemelte, majd rövid pihenõ után hasizmait összehúzta, hasfala befelé horpadt, mellkasa összeszûkült, vállát leeresztette. Erre még egy ifjonc, kezdõ dilidoki-palánta tanította meg õket. Akkor került oda tanoncként, s úgy tartotta, a hozzá hasonló páciensekben oldhatja a feszültséget, szorongást, a félelmet a jóga. S mint ismeretes, a jóga alapja a helyes légzés. Legelõször ezt sajátította el, aztán a mindenféle jógagyakorlatok következtek. Szépen belejött, s úgy érezte, valóban segít neki ez az újfajta terápia. Leginkább kora reggel volt kedve a gyakorlatokhoz, s általában a szúrja namaszkárával kezdte, mert ennek hatása sokoldalú volt, s neki most sokszínûségre volt szüksége. Ezt a mai kivételes, számára történelmi jelentõségû napot is eme napüdvözlettel fogadta. Miközben hajolgatott s a hátgerinc-erõsítõ tornát végezte, egyszeriben nevethetnékje támadt. A fiatal orvos, aki bevezette õket az õsi, keleti jóga rejtelmeibe, kis idõ elteltével elkerült valami nyugat-tájéki városba. Aztán a továbbiakban nem hallottak felõle, róla meg is feledkeztek, s a jógagyakorlatokat is kezdték abbahagyni. Mígnem... Talán február volt, vagy december. Mindenképp valamelyik téli hónap. Az osztályra új felvétel jött. S a páciens az immár ledoktorált jógatanító pszichiáter volt. Azt rebesgették a nõvérek, túlságosan beleélte 33

19 magát kezeltjei képzeteibe... Kiegyenesedett. Jólesett neki ez az ízes nevetés, teljesen felfrissült tõle. Az emlékekkel egyidejûleg eszébe jutott, reggelizni kéne. Kávét, cigarettát, még ha kevésbé is összeegyeztethetõek a jóga-filozófiával. A cigarettára az elmegyógyászaton szokott rá. Ott szabad volt a dilinyósoknak, már akik nem köz- és önveszélyesek, engedték rágyújtani, s az osztályon mindig át- meg áthömpölygött a füst. Gyilkos fõorvos is cigarettával kezében járt nagyvizitkor szobáról szobára, s ha tüzetesebben szeretett volna vagy épp kényszerült valakit megvizsgálni, a belsõ ablakpárkányra tette azt, majd újra magához vette, s pöfékelve folytatta tovább útját. Azóta õ is rágyújt, ha kell, ha nem, mindenfajtát szív, persze legszívesebben Philip Morrist szívna, de azt itthon nem kapni, csak Magyarországon meg az osztrákoknál. Oda pedig õ már többé nem jut el. A hamutartó után nyúlt. Jókedvû és magabiztos volt. Rámosolygott az íróasztalán heverõ könyvhalmazra. Immanuel Kanttól sokat tanult. Mert bizony amióta pár évvel ezelõtt újra ép emberként távozott a hígvelejûek közül, azóta figyelme s érdeklõdési köre oly szerteágazó lett, mint a világ leghatalmasabb fájának gyökerei. A hajnali jóga s a reggeli után mindig olvasgatott egy kicsit, el is nevezte, csak úgy saját, otthoni használatra az ilyen órákat korai filozófiának. Ma hajnalban így okoskodik Kant: Az ember számára nem adatik meg, hogy úgy tekintsen bele saját szíve mélységeibe, hogy valaha akár egyetlen cselekedetben is teljességgel bizonyos lehetne morális szándéka tisztaságában és érzülete feddhetetlenségében, még ha tette legalitásában nem kételkedik is. Tévedés, ejtette ölébe morcosan az életrajz jellegû könyvet. Megingathatatlanul biztos volt abban, hogy amit ma véghezvisz, 34 az morális; a gusztusos szerelem a történelem folyamán mindig az volt, hiszen Isten maga is ha ugyan burkoltan is utalva a nemiségre arra bíztat: sokasodjatok, szaporodjatok! Ez pedig bárhogyan s bárhonnan nézzük, néminemû szexualitás szükségeltetését elkerülhetetlenné teszi. Az élet számunkra az, amit észlelünk benne. Ezért a gondolatért csak gratulálni tudott Fernando Pessoának. Amióta szabadult, nem észlelt mást környezetében s önmagában, ergó nem létezhetett másféle dolog számára nyomorult életében, mint a kielégítetlen vágy. A diófa asztalon ott lapultak még a Káma-Szútra, a Gíta Govinda, a Sukaszaptati; áttanulmányozta már az egész kámasásztrát, a szerelem tudományát. Elméletben elsajátította az összes fortélyt, gerjesztõ technikát. És ma... Ma végre átülteti az eltelt évek neurotikus idegállapotát elõidézõ, õsfélelme alapjául szolgáló vágyálmát a gyakorlatba. Nem lesz többé virgo intacta! Ezzel az akadályt s határt nem ismerõ döntéssel, mely elhatározás most folyékonnyá válva ereiben dübörgött keserû vére helyett, készülõdni kezdett. Citromfüves fürdõt vett, hogy az izgalomtól pattanásig feszült érzékeit ellazítsa, majd drága illóolajas kenõcsök után nyúlt kissé piperkõccé vált az utóbbi idõkben. Talán érthetõ. Úgy készült a mai délutánra, mint az újjászületésére. Bizony, ez lesz a világon az elsõ olyan reinkarnáció, amely az illetõ személy még földi életében lezajlik. S felõle emiatt mind az összes hindu gurut megütheti a guta! Miután megfürdött, hosszasan elidõzött a ruhásszekrénye elõtt; nem mintha nem tudott volna választani a jobbnál jobb, elegánsabb, luxus-öltönyök közül. Ez inkább egyfajta játék volt a részérõl. Úgy tett, mint Komlovszky-Szvet Tamás: Kaotikus önarckép. Acél,

20 aki azt szemléli, melyiket is vegye fel közben nagyon is jól tudta, csupán egyetlenegy ünneplõ felöltõje van. Aztán kiválasztotta azt az egyetlen ancúgját, s így szólt magában: Ma ezt a sötétszürkét öltöm fel. Az ilyesféle játék felettébb szórakoztatta õt. A cipõválasztáskor ugyanez a jelenet játszódott le, s mikor sikeresen kiválasztotta egyedüli elõkelõbb cipõjét, aprólékosan kisuvikszolta azt, majd régimódiasan fejébe nyomta kalapját, zsebébe szúrta tárcáját s a csomag ócska cigarettát. Egy teljes világmindenségnyi levegõt szívott tüdejébe. Kezdõdik, sóhajtotta. Határozott mozdulattal zárta be maga mögött az ajtót. Az események innentõl kezdve felpörögtek. Szemvillanás alatt az utcán találta magát. Elindult. Jelentõségteljesen lépkedett. Idekünn könnyed tavasz volt. Már majdnem nyárelõ. A kisváros ezen részéért kifejezetten rajongott. Egy kis mûtavacska tette hangulatossá a széles sétálóutat, körötte körben Salicaceaek nõttek. Fényes ezüstszürke lombozatú, sötét szürkésbarna, mélyen bordás törzsû, termetes, majdnem 20 méter magas füzek bólogattak partján a langyos fuvallatban. A Salix albák vesszõi sárgásbarnák, s virágai már felpattantak a keskeny lándzsás levelek között. Ezt a térséget végig füzekkel ültették be: fehér füzek, Salix fragilisek, vagyis csöregefüzek, de a legkedvesebb számára egyben a füzek legismertebbje s legelterjedtebbje a víztükörig csüngõ ágazatú szomorúfûz volt. Néhanapján, búskomorságában, ehhez a díszfához hasonlította önmagát, most azonban inkább liliomfának képzelte, olyan illúziója volt, hogy egy keskeny lepellevelû csillag magnólia, rózsaszínes-fehér virágú, ázsiai eredetû, meseszép, vidám fa. A természet itt ártatlanságot, békét árasztott, csendet és bölcsességet. Csak az õ lelkében nem volt most nyugalom, heves tornádók tomboltak odabent. Úgy érezte, nem képes ekkora izgalommal megbirkózni, mindeközben pedig az egyre terebélyesedõ vágy majd' szétvetette. N. utcába sietett, melyet mindenki ismer; s ha esetleg az idegen eltévedt volna, s nem tudná, merre is jár épp, az ablakokba kihelyezett kicsiny, ám erõs fényû piros lámpák rögvest helybe igazítják majd õt. Minél közelebb ért céljához, annál inkább felélénkültek érzékei, gyomra fel-le liftezett, a nyelés egyszeriben fájdalmassá lett, hiszen a torka kiszáradt, s most durva smirglivé változott nyelõcsöve. Már a keresett kapu elõtt állt. Egyszerre úgy tûnt, õ Indrává vált a férfiak között, akik fel-alá sürgölõdtek, türelmetlenkedtek a kapualjakban; õ most mind közül a legkiválóbb férfi, miként a védikus mitológiában Indra a legkiválóbb hõs az istenek seregében; s most ez a ház Anangaranga, azaz a szerelmi játékok istenének színpada. Amint a félhomályos lépcsõházban botorkált, Kámává, a szerelemistenné metamorfizálódott, s a második emeleti, rúgásoktól horpadt faajtó mögötti nõ Rativá, a megszemélyesített gyönyörré, Káma egyik feleségévé. Hirtelen megtorpant. Az utolsó lehetõsége még, hogy összeszedhesse a szétzilált gondolatboglyát fejében. Végigsimított ruháján. Minden tip-top rajta. A parfüm drága, exkluzív. Cipõje csillog-villog. Kinézetre roppant ápolt férfi megjelenését nyújtja. Eszébe ötlöttek többek között a különféle híres-hírhedt költõk szerelmes versei, a bókok, a kellemes, illetlenül csiklandozó szófordulatok, s már tudta is, hogy valahányat elszavalja majd nagy szemérmesen, szemlesütve, térdre ereszkedve, ennek a nõnek itt, a koszos ajtón túli vágy tárgyának. Felidézte magában e szikrázó percben a kilencedik szthala bölcselkedését, ahogyan azt mindennap tanulmányozta Kaljánmallától, hogy a gyönyört igazándiból teljessé a szeretõvel folytatott upabhága, azaz a szerelmi elõjáték teheti, azon belül is az ölelés. Fejben átfutotta az ölelés mind a nyolc fajtáját. Az agytekervényekben ott lüktettek a további oktatások: a csókolás mindennemû technikája, a karmolások az ágyas nyakán, kezén, combján, farán, mellén, hátán, hónaljában, szíve táján, oldalán, arcán, vagy épp a harapások a négyféle, testre mért ütéssel a nõ oldalára és szerelemfészkére sima tenyérrel, a hátára ököllel, a fejére kinyújtott és belül üregformát képezõ tenyérrel, a kebelre sima tenyérrel valók, s a haj megragadásának misztikumai. S a tizedik szthala, a szerelmi gyönyör válfajai: a háton s az oldalt fekvõ, ülõ, álló, hajlott... Mind-mind... Gyertek élvezetek...! Megmozdult benne valami. S abban a minutumban le is lohadt. Mintha soha nem is létezett volna. Gusztustalannak találta az egészet, tisztátalannak, hozzá méltatlannak, megalázónak, állati szintre való lealacsonyításnak. Hányhatnékja támadt saját magától. Ellenben innen már nincs visszaút! Mögötte, a lépcsõfeljáróban sorakozott a többi kéjhajhász, iparkodnia kellett hát. Ettõl persze csak még idegesebb lett. Neki most temérdeknyi idõ kellett. Egy álló délután az ebédidõt is beleértve, mely vészesen közeledett. Abban reménykedett, akképp spekulált, az ebédre valószínûleg majd mindegyik siet haza. Lévén szombat. Félfinoman kopácsolt a bejáraton, melyrõl eleddig azt képzelte, a földi Paradicsom kapuját tárja fel elõtte. Senki nem felelt, zár nem pattant. Mi légyen...? Mi lesz? Újabb kopogás, hangosabb, céltudatosabb. Újabb csend-szünet. Semmi. Az égvilágon semmi nem történt. Az idõ visszafelé pergett. Mélységes csönd. Aztán mintha álomban történnének az események. A zár nyikorogva, nyöszörögve nyílt, s fáradt lábak unott csoszogása hallatszott. Az ajtókeretek közt végre-valahára megjelent a hõn áhított vágy-nõ, akitõl megváltását, a végérvényes s visszavonhatatlan, mindent elsöprõ erejû gyógyulást várta. Akkor aztán úgy megfordult vele a világ, szédült, akár egy többnapos részeg. A mostanáig Indra istenkirály párjának, Szacsí istennõnek képzelt nõ ajtót nyitott. Soha nem lesz rá képes! A kurva öreg volt, büdös, aszott képû csoszvadék. És mindenekelõtt: az anyjára emlékeztette. Egyszeriben akképpen rávágta az ajtónyílást, hogy még a becsukódása után is hallotta, mekkorát szisszent a cemende, akinek odacsippentette az orra hegyét. Soha nem is lett volna rá képes, most már megingathatatlanul bizonyos volt ebben, amint végigszáguldott a lépcsõkön. Senki fel sem figyelt személyére, a benne lezajló lelki tusa egyedül talán a tóparton szomorkodó füzeket hatotta meg némileg. Mintha a hajlott hátú Salix x chrysocomák még bólintottak is volna egyet felé, együttérzésüket fejezve ki ekképp a levert, becsapott, önmagában csalatkozott férfinek. Alig bírta kivárni, hogy hazaérhessen. Végre a jól megszokott, biztonságot nyújtó szobában. Le sem vetkõzött, kalapostul s cipõstül huppant bele a karosszékébe. Vacak dohányra gyújtott s képtelen volt bármire is gondolni. A gondolatok most rettenetesen fájtak s kimerítették volna az amúgy is meggyötört lelket. Ez a tökéletes üresség, a nagy semmi történt az elsõ pillanatban. A másodikban pediglen annyi de annyi gondolat tört 36 37