BARAK LÁSZLÓ. apokrif

Átírás

1

2 BARAK LÁSZLÓ apokrif ki tudja honnét jöttél ide a földre érett volt a gyümölcs megkóstolhattad ez a te országod fegyvered csõre töltve azóta öldökölsz (a dicsõségért is) felszárad majd a vér de latrokkal rémít a hajnal kretén kacajjal dalra kél némán kutat imát az álom mondd! a te imád elnyûhetsz közben néhány választott máriát engedd hát ezért belaknunk akár a mennyet mert akinek általad vére hull a sátánhoz idomul megszületik megint tebenned 1

3 egy csendes fószer igazi gengszterek ha nem tejeltél percre pontosan megásatták veled sírodat lehugyoztak szemed láttára nyálazták nõdet azt ugatták akárhányszor rajta lesznek szétlövik ha kell a térdkalácsodat herédnél fogva lóghatsz te kóbor eb dolgoztál hát markodba nyüszítve nincsen egy halott embernél csendesebb fószer Komlovszky-Szvet Tamás: Hiány. Bronz, Komlovszky-Szvet Tamás: Hiány. Bronz, asszed! azt mondták: igazi gengszterek vagyunk! otthon bátyónak mondtam én is hülye vagy köcsög! asszed capone szimpla gatyarohasztó volt mint ti? így a bátyó attól hogy picsákkal szopattok zsét zsaroltok ki nímand kiskereskedõkbõl csingcsung bóvlisok meg fehér orgazdák szarfaszú szélhámosok nyakára jártok seggszagtól pangó bárokban szabad kontón áruló zsarukkal vedeltek a fölajzott fölaranyozott bulldogék kúl verdákban vicsorognak vagányul köpködve a fejükbõl kifelé szotyolát is kukázó strómanok után kajtattok parancsra úgy vertek embert mintha billét gyorsítóval éltek hogy ölni merjetek kilós feszülettel nyakatokban nagyokat finghassatok akár templomban is asszed genya nem hánynak tõletek akár szagotoktól is már most? nem szarnak majd csapatban sírotokra? odaszarnak 2 3

4 kalasnyikovval le akartad õket csukni mindenáron talán másnap ki tudja önmagad tetted volna rá fasírozottat ettél éppen egy rõt díványon szokásod szerint készenlétben kijött belõled akkor ott az a fasírt jött aztán a hívás húgyban-vérben ott fekszenek rendre kaszálták õket valami profik halálosztásban utazó precíz napszámosok szétdúlt görényfészek volt helyszín kalasnyikovval rontani görénynek? nem tehetted hogy ne nézd meg civil sarzsik tódultak azonmód nyomodban szerteszét hordva vért verejtéket gecit rettegésük intim nedveit a lõport töltényhüvelyt magát a hírt: szenvedniük se kellett csordástul kúrták õket át a másvilágra Barak László (1953) Muzsla/Dunaszerdahely. Költõ, kiadó. Mûvei: Sancho Panza szomorú. Versek. Madách, Vízbe fúlt plakátok. Versek. Uo Szelíd pamflet. Versek. Uo Idõbolt. Gyermekversek. Uo Inzultusok kora. Versek. Nap, Adok neked valamit. Gyermekversek. Lilium Aurum, Micsoda kaland. Leporelló. Uo Titanic-verzió. Vál. versek. Szerk. Zalán Tibor. Uo Csapdában. Uo Idõbolt. Gyermekversek. Uo Úgyis kicsinálnak. Versek. Uo És ha mégis ringyó? Versek. Forbáth Imre Díj; Uo Miféle szerzet vagy te? Válogatott versek és CD, Kalligram, Meg volt ám szenvedve minden. Válogatott versek. Lilium Aurum, Komlovszky-Szvet Tamás: Ritmus. Bronz,

5 KARÁCSONYI ZSOLT Dodóra várva ráirat bûntörténet két felvonásban, vívójelenettel Szereplõk: Amo, a dumás, rövid haj, kopaszodik és Bene, a kutyagyanús, hatalmas kalapban Ellendodó, fekete öltöny, fehér sál, fémkeretes szemüveg, vagy amilyen a Sátán és Dodó, elvonókúra utáni értelmiséginek öltözve Takarítónõ, a seprûs és Tóbiás, a meszesember Csendesember, a nép ELSÕ FELVONÁS Elsõ kép A helyszín egy külvárosi játszótér, már évek óta nem játszott itt senki. Elsõ jelenet Amo egy padon ül. Bene idegesen járkál, egy hoszszabb vita végére ér oda a nézõ. AMO: Akkor mi az? Mond meg, Bene, mi az alaphelyzet? Ha te fel-le járkálsz, az neked alaphelyzet, ha ideges vagy Ki a francot érdekel, hogy ideges vagy? BENE: Nem vagyok ideges Amo... AMO: Na még ez is ki a francot érdekel, hogy nem vagy ideges? Kit érdekel, hogy 6 egy nyavalyás gyûrtagyú vagy, aki jön a szöveggel? BENE: Nem jövök. AMO: Nem jön a szöveggel, és közben járatja azt a lepcses pofáját, azt a bagólesõ undormányt az arca közepén. Pedig milyen arc ez? Tisztára, mint egy tehénlepény, a szemei, mint egy ökör és a felesége? Biztosan felszarvazta. BENE: Nincs is feleségem. AMO: Ahogy talál valakit, aki hozzámegy az a nõ aztán igazi botanikus lesz. Majd megcsalja fûvel-fával, és ez a szegény ember havi egy szeretkezéssel is három nemi betegséget gyûjt össze BENE: Használok óvszert AMO: Kit érdekel, mit használsz, így is, úgy is lebetegszel, felfordulsz, kibuksz a körbõl. Legjobb, ha olajra lépsz, apuskám, nem látod a feliratot kutyáknak belépni szigorúan tilos. BENE: Nem vagyok kutya. AMO: Nem vagy kutya? Mindenki nagyon jól tudja, hogy az ember a kutyától származik, csakhogy az ember egy elkorcsosult változat, és képtelen a hûségre. De te még õrzöl valamit õseink genetikai állományából, benned még igenis ott rejtõznek ezek az õsi kutyatulajdonságok. Én csak ehhez az üveghez vagyok hû, ennek ellenére, ahogy kiürült, mindjárt el is dobom a fenébe DÖGÖLJÖN MEG minden üveggyáros és minden üvegbeváltó. Elsõsorban az ablakok zavarnak, az ablakok, az ablakkeretek és vakablakok. Csend BENE: Szomorú vagy? AMO: Nem. BENE: (halkan) Igaz is, mitõl lennél te szomorú, téged nem akar senki se elvinni, érted nem jönnek el a fekete kabátosok, téged itt hagynak éjfél után is, neked nem kell látnod a fekete bõrkesztyûket, a köröm alatt feketéllõ koszt, amikor a kesztyût lehúzzák, és hidegen kezet ráznak. Ha nem vagy szomorú, legalább félhetnél, reszkethetnél, megijedhetnél te is valamitõl. AMO: Nem vagyok ijedõs. BENE: Miért nem vagy ijedõs, az istenért, miért nem vagy ijedõs, miért nem áll beléd a frász, miért nem kergeti ki valami a vért a hányaveti képedbõl? Második jelenet Csendesember megjelenik a színen. CSENDESEMBER: Csendesebben. AMO: Látod, most szóltak ránk elõször, hogy itt nem lehet ordítozni, nem lehet hangosan beszélni. A végén már suttogni se szabad, mert a többségnek nem lesz szüksége rá. Akkor már hiába jössz nekem a kutyás stílusoddal, mert nem lesz menekvés, akkor csak azt csinálhatod, amit a és bé és cé és dé, a semmit, azt csinálhatod, de semmi egyebet. BENE: Akkor beszéljünk halkabban, amíg Dodó, bocsánat, ameddig Dé megérkezik. AMO: Már megint kimondtad a nevét, megvertelek a múltkor is, és százezer évig ütöm a fejed, amíg fel nem fogod végre: nem szabad kimondani a nevét! BENE: Találjunk ki valami álnevet. Például Déryné, vagy Déry Tibor, Vitéz László, vagy nevezzük Deréknek. Derék, ez nem lenne jó? Csend Harmadik jelenet Amo le-fel járkál, majd megáll, mintha valami kintrõl jövõ hangra figyelne AMO: Neked nem gyanús semmi? BENE: Semmi.. Láttál valakit? AMO: Nem ezt az álnevek. BENE: Mi van velük? AMO: Melyik a legjobb? BENE: A Derék. AMO: És ez nem gyanús? BENE: Egyáltalán, egészen derék név ez a Derék. AMO: De kutyanév Ku-tya-név! BENE: Ugyan már AMO: Kutyanév. Ku-tya, ku-tya, ku-tya Kutya! Kutya! Kutya! Kutya! Kutyaaa! Kutya! BENE: Segítség! Segítsen már valaki! Negyedik jelenet Amo megrázza Bene vállait, amíg az megnyugszik. AMO: Hallgass el, mindenkit idecsõdítesz a végén nézz csak oda, máris mennyien figyelnek ránk. Ez téged nem zavar, hogy 7

6 minden mozdulatunkat követi valaki? Még csak el se alszik, ül és néz azokkal a nagy gülü szemeivel. Mellette ott a felesége, kicsi, kövérkés, valamikor még szerette is a férjét. Ülnek, ezek folyton csak ülnek és néznek, de csak ha idejövök. Olyan ez, mint egy tükör. Ha kimegyek, nincsenek itt, ha bejövök, itt vannak. BENE: Te beteg vagy, hívj orvost, a saját érdekedben AMO: Te nem látod õket. BENE: Neeem Nem. Nem. AMO: Már megint én vagyok a hülye azt hiszed, még mindig az iskolában vagyunk? Persze az örök jó tanuló, az eminens kis kiskutya! azért mert rólad másoltam, azt hiszed, uralkodhatsz fölöttem, mi? Te akarsz lenni a fõnök, mi? Mi? Mi? Mi? Vedd tudomásul, hogy Mi ketten kezdtük el ezt a Dolgot, mi akartunk Dé-vel találkozni, közösen, egyszerre ugrottunk bele, és Dé nélkül nem is jutunk el innen soha többé. Csend Ötödik jelenet Amo magába görnyedve a padon. Bene feláll, kiegyenesedik, szinte már szónoki pózt vesz föl. BENE: A kiváncsiság, az hozott ide bennünket AMO: Ide mindenki a kíváncsiság miatt jön, itt mindenki kíváncsi, hogy mi fog történni. Aztán egyszer csak észreveszi, hogy nem történik semmi. De akkor már késõ, nem lehet csak úgy lelépni, lelécelni, elhúzni a csíkot. Rá kell döbbenni: itt már senki sem segíthet, hiába ül valaki melletted, mert õ is egyedül van és õ is reszket, és meresztgeti a szemét, hogy Dé, ez a Mi derék Derék emberünk mikor jelenik meg, mikor dugja ide a pofáját. BENE: Én reménykedem AMO: Miben? BENE: Talán jön valaki, lehet, hogy nem Derék, nem is rendes túlságosan, de mégiscsak egy ember. AMO: Áhá egy ember Mondom, hogy kutya vagy, neked emberekre van szükséged, te nem bírod elképzelni az idõ múlását emberek nélkül hûséges akarsz lenni csóválni a farkad BENE: Nem csóválom... AMO: Nem csóválod de vakarni vakarod de vakarni vakarod Most is! Miért vakartad? BENE: Viszketett. AMO: Ha emberekrõl hall, mindjárt viszketni kezd neki. Milyen perverz mocsadék allergiás az emberekre, de mégis ott akar lenni a közelükben. BENE: Nem vagyok allergiás. AMO: Annál rosszabb, mert én allergiás vagyok minden hülye seggfejre, és minden hülye kurvára, egyszerûen allergiás vagyok, sárgás kelések jelennek meg az arcomon, ha véletlenül róluk álmodom. Csend Hatodik jelenet Az Amo és Bene fölötti hatalmas égõ egyre erõsebben világít. Amo belenéz, hunyorog. AMO: Téged nem zavar a világítás? BENE: Csak a pazarlás, minek ide ez a hatalmas égõ, ez az óriási jelzõberendezés. AMO: Miféle jelzõberendezés? BENE: Te... te nem tudod? AMO: Mit nem tudok? BENE: A berendezések, barátom, a berendezések, jelzéseket küldenek az ûrbe. Tudod, mit csinál a közterület-fenntartó vállalat? Fényszennyezést bocsát ki a világûrbe. Fölösleges mesterséges fényt. AMO: És mit érdekel téged, hogy szennyezõdik e a világûr? BENE: A földönkívüliek a szennyezõdés miatt nem tudják megközelíteni a Földet. AMO: Nem érdekel egyetlen földönkívüli sem, elég nekem a te magánkívüli stílusod. BENE: Azt gondolod idegbajos vagyok? AMO: Nem gondolom. Második kép Dodó és Ellendodó ülnek egy tágas, de szinte teljesen üres konyha közepén. Az egyik sarokban asztal, a másikban gáztûzhely. Szürkületi fény. Dodó és Ellendodó arcán könnyebb zúzódások, Dodó inge elszakadt, Ellendodó szemüvege eltört. Szûrt fény. Elsõ jelenet DODÓ: Most jó? ELLENDODÓ: Nagyon jó. DODÓ: Mennyire? ELLENDODÓ: Ami jó, nagyon jó. Világos? DODÓ: Nem világos, sötét van. ELLENDODÓ: Akkor kapcsold fel a villanyt. DODÓ: (a gáztûzhely körül tapogatja a falat) Nem találom a kapcsolót. ELLENDODÓ: Évek óta lejársz ide, és még annyit se tudsz, hol a kapcsoló. Ott van az aszal fölött. DODÓ: Nem mûködik ELLENDODÓ: A baloldalit próbáld. DODÓ: Nem mûködik. ELLENDODÓ: Minden elromlik. Meg kellene javítani azt a nyavalyás szélmalmot, amit az az ausztrál fickó hozott. DODÓ: Milyen büdös birkaszaga volt... Én itt megvakulok. ELLENDODÓ: Tessék, itt a szemüvegem, amit olyan ügyesen eltörtél. DODÓ: Te vagy a hibás... ELLENDODÓ: Te vagy a hibás... DODÓ: Te vagy a hibás! (Ellendodó fejére koppint) ELLENDODÓ: Hülye vagy. DODÓ: Hibás. ELLENDODÓ: (leül a földre) Na jó... DODÓ: (leül, nem messze Ellendodótól) Nem is vagy hibás... ELLENDODÓ: De te hülye vagy... DODÓ: Mi tényleg párbajozni fogunk.. ELLENDODÓ: Évek óta ígéred, már teljesen berozsdásodtam... DODÓ: Bármikor. Második jelenet ELLENDODÓ: (Félrehúz egy padlódeszkát, két kard kerül elõ) Na, lássuk. Ellendodó az egyik kardot Dodó felé dobja, az elkapja, majd egyszerre szökkennek talpra, és vívni kezdenek. Ez az egyetlen mozgalmas jelenet. DODÓ: A végén úgyis megöllek... ELLENDODÓ: Beléd szúrom, hogy csak az eleje meg a vége látszik ki. DODÓ: Baj van. Maradt még egy küldetésem. Harmadik jelenet Ellendodó felkapcsolja a villanyt. ELLENDODÓ: Küldetésed, neked? Tíz év diliház után megint kezded? DODÓ: Ne ellenkezz. ELLENDODÓ: Nekem ez a dolgom, egyébként nem is ellenkeztem. DODÓ: Semmibe se tudsz belenyugodni. ELLENDODÓ: Nem értem például, miért te lettél a fõnök, a csapatvezetõ, ahogy mondani szokták. Miért nem én rendezem a felvonulásokat, a díszszemléket? Elvégre semmiben se vagy különb nálam. DODÓ: Ez így van. ELLENDODÓ: Tehát beismered? DODÓ: Beismerem. ELLENDODÓ: Hogy semmiben se vagy különb nálam. DODÓ: Semmiben. ELLENDODÓ: Semmiben? 8 9

7 DODÓ: Semmiben. ELLENDODÓ: És miért te lettél a fõnök? DODÓ: Kérdezd meg a munkáltatónkat. Negyedik jelenet Ellendodó keresgél a táskájában, fényképeket dobál szét. ELLENDODÓ: Már alig emlékszem rá... parókás úriember, hajlott hát, ezüst serleg. DODÓ: Nem elég neked ennyi emlék. ELLENDODÓ: Emlékezni akarok, emlékezni akarok, emlékezni. DODÓ: Hagyd ezt. Azért vagy itt, hogy... AZÉRT, ezt te is nagyon jól tudod. ELLENDODÓ: Szabadon garázdálkodhatok? DODÓ: Amennyit csak akarsz. ELLENDODÓ: Az összes nõt? DODÓ: Mindet. ELLENDODÓ: A férfiakat is? DODÓ: Csak módjával. ELLENDODÓ: És te addig mit csinálsz? DODÓ: Intézem a saját ügyeimet, van belõlük elég. Csend Ötödik jelenet Ellendodó végigtapogatja magát, Dodót is megérinti. ELLENDODÓ: Azt mondod, most úgy nézünk ki mint az emberek, pontosan úgy? DODÓ: Igen. ELLENDODÓ: Régóta nem láttunk embert, biztosan ilyenek még? És ha megváltoztak? Csend És ha tényleg megváltoztak? DODÓ: Ne mind kérdezgess, nem látod, hogy számolok? ELLENDODÓ: Mit számolsz? DODÓ: A lelkeket számolom, hány ember és 10 hány lélek van a földön. ELLENDODÓ: Lehet, hogy a két szám nem egyezik? DODÓ: Könnyen megtörténhet. ELLENDODÓ: Mégis jól végeztem a dolgomat. DODÓ: Lehet. ELLENDODÓ: Most már igazán elismerhetnéd. DODÓ: A játszma még nem ért véget. Nem hagynál békén? El akarom készíteni ezt a jelentést. ELLENDODÓ: Már megint zavarlak. De te olyan türelmes természet vagy, nem leszel ideges, csak számolod: egy, kettõ, háá... DODÓ: Abbahagynád... Inkább hozd be azt az üvegtáblát, ezen a papíron már nincs elég hely. Hatodik jelenet Ellendodó egy üvegtáblát hoz be, szuszog, nyögdécsel, de tulajdonképpen könnyedén hozza be a táblát. ELLENDODÓ: Itt van, kurva nehéz, jó, hogy nem vágtam össze magamat. DODÓ: Jót tesz neked egy kis vérveszteség. ELLENDODÓ: Mit értesz te a vérhez? Sápadt vagy, és sovány, az elsõ szél visszafúj a szokott helyedre... Használj egy másik krétát, nem látod, hogy az túl vizes... zavarlak... csak két lélek maradt, vagy nem tudsz számolni? DODÓ: Most a testeket számolom, elõremehetsz, ha gondolod. ELLENDODÓ: Ezt nem tehetem... DODÓ: Dehogynem, indulj csak el nyugodtan. ELLENDODÓ: Nagyon hálás vagyok. DODÓ: Semmiség. Komlovszky-Szvet Tamás: Ritmus. Bronz,

8 Hetedik jelenet ELLENDODÓ: (szinte már kilép, de grimaszolva visszafordul): Volt egy barátom... DODÓ: Neked? ELLENDODÓ: Igen, még nekem is lehetnek barátaim... DODÓ: Szóval? ELLENDODÓ: Volt egy barátom... elég régen... még azelõtt, tudod, azelõtt... DODÓ: És? ELLENDODÓ: Képzeld... nagyon különös mestersége volt. DODÓ: Érdekes. ELLENDODÓ: Szeretnéd tudni, mivel foglalkozott? DODÓ: Elmondhatod. ELLENDODÓ: Háát... A szakma nem is tartotta számon... De õ nem adta fel, várt türelmesen... és teljesen hiába... színész volt... Nem érdekel a neve? DODÓ: Igen. ELLENDODÓ: Érdekel vagy sem? DODÓ: Érdekel. ELLENDODÓ: Nagyon furcsa, kihalófélben lévõ név... egyszóval: d... d... DODÓ!!!!!! DODÓ: Te szemét! Nyolcadik jelenet Dodó a táblához vágja, ami kettétörik, aztán a földre teperi és fojtogatni kezdi Ellendodót, majd észbe kapva, lassan elengedi. ELLENDODÓ: Mégse ölsz meg? DODÓ: Honnan tudtad? ELLENDODÓ: Láttalak, há, há, há... Dodó Vladimír... Nevetséges... Teljes csõd... Dodó Vladimír... há, há, há... Vladimírt játszani, há, há, há... Kilencedik jelenet ELLENDODÓ: Most már engedj el. Dodó lemászik róla, de a földön marad, ül. Ellendodó a ruháját porolgatja. ELLENDODÓ: Most elõremegyek, ha nem vagy képes semmire, én majd helyettesítelek... tudom, hogy vár rád valaki, remélem, elégedett leszel... Hm, vigyázz magadra. (El) Tizedik jelenet Dodó egyedül, két alakot rajzol a kettétört táblára. Az egyik meggörnyed, a másik felemeli kezeit. DODÓ: El kell indulni minél hamarabb. Valami baj van a testrészeimmel, nem lettem igazi... Sosem fog sikerülni, mindig csak valami átmeneti. Nézzetek rám: nem én vagyok a bûnös. TAKARÍTÓNÕ: Megint összetörtek mindent. Hányszor mondjam: ne itt verekedjenek az urak. Menjenek ki az utcára, ott mindjárt jönnek a hekusok. De maga nem szereti a kék színt, ugye? A barátja mesélte, hogy nem bírja elviselni a kéket, csak néz a levegõbe, de sose pislog felfele, hogy ott mi a franc van. Gyáva ember maga, apuskám. Na, menjen arrébb, seperjem fel a szilánkokat. Jó szórakozás ez maguknak? Magukba bújt az ördög? A barátja... de maga is olyanféle züllött, mi? Kalandor. Ha a lányomhoz nyúlnak, rendõrt hívok. Menjen át a túloldalra (a nézõtér felé int), nem látja, milyen por van itt? Dodó a nézõk között sétál ki, nagyon lassan. MÁSODIK FELVONÁS Harmadik kép Egy utcán. Elsõ jelenet TÓBIÁS: (énekel) Már ébred a hajnal, fel munkára dallal, a ha-a-rma-ato-os ré-ten víg pá-ászto-or síp szólal, tra-lala, tra-la. Csend TÓBIÁS: Nehéz ez az élet. Csak mész, mész a mész után, hogy megint mész a mész után, csak mész, mész. Nem jó ez nekem, Dé úr, nagyon nem jó. Sokat hallottam rólad, de rajtam még sose segítettél. Nem is vagy te. Hallod?!! Nem vagy te sehol. Második jelenet CSENDESEMBER: Fogd be a pofád! Mész haza azonnal! TÓBIÁS: Halkabban. Jó na jó, ez is kezdi, mész haza, mész ide, mész oda. Sose szabadulok már meg a mésztõl. Húsz év a gödör szélén... Nem kis dolog, pajtikáim, gondoljatok csak bele. Persze ha most ihatnám egy vodkát... Egy üveg ereszkedik a feje elé, meghúzza. Hozzá egy jó darab sonkával... Egy egész sonka ereszkedik le az égbõl, vágni akar belõle, aztán észreveszi, mi is a helyzet, felordít. Harmadik jelenet ELLENDODÓ hangja: Nem ezt akartad? TÓBIÁS: De te ki vagy? ELLENDODÓ: Mit gondolsz? Ellendodó kiemelkedik a földbõl. TÓBIÁS: Te lennél az? ELLENDODÓ: Ki más lehetne én? Csend TÓBIÁS: Nem tudom, nem értek hozzá, de ha azt mondod, hogy te Te vagy, én lehiszem neked. ELLENDODÓ: (figyelmesen végigméri) Szereted a nõket. TÓBIÁS: ÁÁÁÁááá! ELLENDODÓ: Akkor most a nõkhöz, aztán te is teszel nekem egy szívességet... Na mi lesz?!! TÓBIÁS: Persze, persze... nem ettem én meszet, hogy ne jöjjek. Negyedik jelenet Ugyanott. DODÓ: Mit mondtam én nektek? AMO: Semmi különöset. BENE: Idõjárás, ilyesmi. DODÓ: Mást? AMO: Hoppá, álljunk csak meg, nem ismerlek én valahonnan? Biztosan láttalak már. Valamilyen nagyobb házban. Nézzem csak a kezed... Börtön... mégse... hm... diliház... talán, de igazából úgy nézel ki, mint... DODÓ: Szeretnéd tudni? AMO: Nem érdekel, nem szeretnék valami genyó dologba belekeveredni, meg aztán õt is meg kell védenem. Itt alhatsz ma éjszaka, de minél kevesebben vagyunk, ez a hely annál biztonságosabb. Eddig még mindig elûztük a betolakodókat. Milyen szép ez a mellény. Felpróbálhatom? Hm. Mintha rám öntötték volna. És mondd csak, mi járatban vagy? DODÓ: Csak úgy sétálgatok... BENE: Igazán elárulhatnád... AMO: Ne kéresd magad. DODÓ: Számolok. BENE: Matematikus... AMO: Hihetetlen, még sosem találkoztam élõ matematikussal... Szeretném, ha megoldanál nekem egy nagyon bonyolult matematikai példát, már évek óta gondolkozunk rajta. BENE: Igen, ráírtuk erre a plakátra... Ke

9 mény dió, de te biztosan megoldod. Szóval ez meg ez egyenlõ... egyenlõ... DODÓ: Egyenlõ: négy! Csend. Amo és Bene döbbenten állnak. BENE: Csodálatos, felemelõ, briliáns megoldás. AMO: Tényleg így van? DODÓ: Ez életem egyik legszilárdabb pontja, ez a mûvelet. AMO: És mikor jöttél rá? DODÓ: Tíz évvel ezelõtt. BENE: Varázslatos, amit csináltál, kik voltak a mestereid? DODÓ: Nem voltak mestereim... AMO: Hát akkor?!! DODÓ: Elmondom, ha válaszoltok egy kérdésemre... De õszintén? Már láttatok engem? BENE: Most már bevallhatjuk... AMO: Soha... DODÓ: Jó, tudjátok, én nem is vagyok igazi matematikus. AMO: Sejtettem, hogy Valamit eltitkolsz elõlünk. DODÓ: Az embereket számolom. BENE: Sokan vagyunk? DODÓ: Elég sokan. BENE: (lelkesen) Szaporodunk, ugye? Szaporodunk. Lassacskán ellepjük a földet, mint egy hatalmas emberi õserdõ. Egymásnak simuló emberi testek. Új arcot kap a föld, egy változatosabb, emberi arcot. AMO: Ördögit inkább. Az ilyeneket, mint te, úgyis elviszi az ördög. Ötödik jelenet Miközben Bene beszél, Dodó elsiet, az ujjain számol valamit. BENE: Hallgass már, inkább figyeld, milyen finom hangon szólnak hozzánk a bolygók. De hova tûnt a matematikus? 14 AMO: Megijedt a hülye szövegedtõl, ez se dugja többé ide a rücskös pofáját. BENE: Még a nevét se mondta el... AMO: Kit érdekel egy idegen neve? BENE: Nem gondolod, hogy õ volt? AMO: Kicsoda? BENE: Hát tudod, akinek a nevét nem szabad kimondani. AMO: Úgy véled, hogy...? BENE: Igen, igen, egészen biztosan... AMO: Ezer közül is felismernéd... BENE: Hát persze. AMO: Szóval õ az? BENE: Igen... igen! AMO: Õ a gazdi, mi, a gazdi, há-há... Ha õ az, akkor visszajön, egészen biztosan visszajön... Na ne sírj, hallod, te szemét, ne sírj, az anyád kurva mindenit, na. BENE: Nem sírok, inteligggens ember nem sír, csak a tehenek sírnak, én láttam egyszer, meg a... AMO: Tudom még kik... BENE: Igenis, a kutyák, a kutyák is sírnak, meg a lovak, meg a virágok, igen a virágok, minden reggel. Nézd csak meg, ha nem hiszel nekem. AMO: Miért is hinnék, én nem hiszek semmiben, még az ördögben sem. BENE: Szerintem van ördög. Ha van fehér, van fekete, ha van Dé, léteznie kell egy ellen-dének is. Hatodik jelenet ELLENDODÓ: Nagyon helyesen beszélt, kedves uram, az ördögre szükség van, ördög nélkül nem teljes a világ, és látom, hogy önt kifejezetten érdekli ez a téma. Tudják, kedves uraim, ördög nélkül a világ olyan lenne, mint egy félbevágott narancs. Gyors mozdulattal elõkap egy narancsot, kettévágja, egyik felét Amónak, másik felét Benének nyújtja, de csak utóbbi fogadja el. Persze egyesek furcsán viszonyulnak a narancs ördögi feléhez, mintha az citrom lenne, pedig ez az ördögi félnarancs is van olyan jó, mint a másik darab. BENE: Én hiszek önnek... AMO: Hazudik. Csend BENE: Látszik, hogy tapasztalt ember, biztos egyetemekre is járt... És merre, milyen helyeken? ELLENDODÓ: Csak a szokásos, ahol a magamfajták megfordulnak, Oxford, Claudiopolis, Berkeley... Nehogy azt higgyék, hogy túl mûvelt vagyok. AMO: Egyáltalán nem hiszem, de ez a TE bajod, kedves uram. Csend BENE: Hát... Csend ELLENDODÓ: Igaz is, uraim, beszéljünk inkább az emberekrõl... AMO: Jobb lenne az Ist... Csend ELLENDODÓ: Önök szerint hány ember él a földön? BENE: Rengeteg, szaporodunk, szaporodunk, egyre többen leszünk, addig amíg el nem lepjük teljesen ezt a földgolyót. ELLENDODÓ: Igen, ez igaz, de hány lélek van még a földön... Vajon a két szám egyezik? Ezen azért érdemes elgondolkodni. BENE: Itt van ez a bonyolult matematikai Komlovszky-Szvet Tamás: GMO (genetikailag manipulált organizmus). Akácfa,

10 képlet: ennyi meg ennyi egyenlõ: négy. Egy lélek meg egy test egyenlõ: egy ember... vagy... ELLENDODÓ: Látják, kedves uraim, ez itt a gond: egy meg egy nem lehet egy, az csakis kettõ lehet. De itt két egészen különbözõ dologról beszélünk. Egy a lélek, egy a test, de a kettõ mégse kettõ. Ezt, hogy oldanák meg? AMO: Talán egy matematikus... ELLENDODÓ: (gyorsan) Ismernek matematikusokat? AMO: Nem, nem ismerünk... BENE: Habár volt egy ember, aki... AMO: De az nem volt matematikus... ELLENDODÓ: Nem beszélt véletlenül egy mûveletrõl, amelynek eredménye négy? BENE: Hát... ELLENDODÓ: Vallják be, amíg nem késõ, az a fickó maga az ördög, mit gondolnak, véletlenül jöttem ide, már évek óta keresem azt a szemét gazembert, azt az álokos barmot, azt a tehetségtelent, aki... Nem értik, el akarta távolítani önöket a való világtól, földöntúli számokkal dobálózott, hogy meghassa önöket. Még éppen idejében érkeztem. Ne higgyenek neki, õ nem tud megmenteni senkit, teljesen tehetségtelen. AMO: Nem is beszélt ilyesmirõl. ELLENDODÓ: (szinte szavába vágva, gyors replikával, leheletnyi idegességgel) Mindig így kezdi, beetetési idõszak, és csak aztán jön elõ az igazán kemény anyaggal. Azt hiszem, idejében érkeztem, biztos régóta várnak rám. A nevem: Dodó. BENE: Hát mégis eljött értünk? El se tudja képzelni, milyen boldog vagyok. ELLENDODÓ: Önökért jöttem. Lehet, még nem is tudják, egyre kevesebb ember rendelkezik lélekkel. Az én feladatom. Itt a megbízólevél... Hogy önöket egy biztonságos épületbe vigyem. Leülnek a saját kijelölt székükre, és elhihetik, nekem elhihetik, hogy ott boldogok lesznek. El tudják képzelni? (a nézõk felé) Csak ülni, és mégse kerülni be a történetbe. AMO: Menj innen, kedves uram, én itt maradok inkább. Nem akarok továbbjutni. Ez jó, ez a várakozás. BENE: De hát arra vártunk, hogy elmehessünk. AMO: Biztos vagy ebben? BENE: Annyit vártunk, és most itt akarsz maradni. Akkor mi értelme volt? AMO: Ha te is látnád, nem mennél el innen. Nem érted, csak addig vagyunk igaziak, amíg itt várunk. Csak itt vagy igazán látható, élõ. ELLENDODÓ: Induljunk uraim, érzem, hogy kevés az idõ. AMO: Én itt maradok, senki sem vihet el. Hetedik jelenet Bene és Ellendodó el. Amo ül, megvakarja a fejét, majd lassan jobbra-balra himbálva fejét beszélni kezd. AMO: Egyedül maradtam ebben a pokolban. Régebben azt hittem, van közönségem, egy ember aki csak rám figyel... Amo és Bene, a két elválaszthatatlan. Minden elválasztható, kettévágható. Ha most ide egy vonalat húzok (a színpad szélére megy, és krétával egy csíkot húz a padlóra), egyszer és mindenkorra különválasztom a világot. Nincs átjárás többé. Akik azelõtt láttak, már nem láthatnak sokáig. Mert szemét vagyok, hagytam, hogy egy kutyát elvigyen a sintér. Negyedik kép Egy hatalmas gödör szélén, elsõ látásra szemetesgödör, de talán éppen az Alvilág kapuja. Elsõ jelenet Amo bejön egy üveg borral a kezében. Nagyot húz belõle, aztán néhány kortyot a gödörbe önt. Leül a földre. Maga elé néz. Meszesember bejön. MESZESEMBER: Meszet vegyenek, meszet, aki nem evett meszet, az megveszi a meszet. Meszet vegyenek, meszet. Ez már a végkiárusítás, a meszesember nyugdíjba megy. AMO: Hát veled mi történt? Mintha száz évvel öregebb lennél. MESZESEMBER: Te se nézel ki valami jól. Hol a barátod, Bene? AMO: Elvitte. MESZESEMBER: Kicsoda? AMO: A saját hiszékenysége vitte el... Nem érted? Az az ál-dodó... Nem hallottál róla. MESZESEMBER: Mit gondolsz, velem ki csinálta ezt? Második jelenet Egy kis szekeret húzva megjelenik a takarítónõ, amúgy kurázsimamásan. A szekéren a két tábladarab. A Takarítónõ orrán az Ellendodó szemüvege, a szekéren ott van Bene kalapja is. TAKARÍTÓNÕ: Mit keresnek itt? Ez az én gödröm. MESZESEMBER: Kisasszony, ne legyen már olyan kegyetlen, inkább fogadja el szívemet, és én hûséges leszek utolsó leheletemig. TAKARÍTÓNÕ: (lágyan) Tûnjön innen, maga lator, maga alávaló kis pernahajder... MESZESEMBER: Na de kedvesem, az egyik lator üdvözült. TAKARÍTÓNÕ: Ne siess azzal az üdvözüléssel, inkább segíts lepakolni. Nézze csak ezeket a tábladarabokat, milyen furcsa ábrák, nem lehet õket megtisztítani. AMO: Az ilyen táblákra már írni sem érdemes, nem is lehet. Én is olyan vagyok, mint ez a tábla, teljesen használhatatlan. TAKARÍTÓNÕ: Ugyan már, uraság, ilyen csinos úriember, és ilyeneket mondani... Harmadik jelenet Amo odamegy a szekérhez. A hatalmas kalapot nézi. Fejébe húzza. AMO: Ezt hol szerezte? TAKARÍTÓNÕ: Egy sírásótól. Mondta, hogy egy sír mellett találta. AMO: A gazdájáról nem tud semmit? TAKARÍTÓNÕ: Ördög tudja kié lehet. Negyedik jelenet Megjelenik Dodó, ruhája koszos, háttal lép be, és közben kiabál. DODÓ: Bene, Bene! AMO: (félre) Szóval mégis visszajött a rohadék. De én nem fogom felismerni. DODÓ: (félre) Remélem, nem ismert fel, nagyon gyanakvó a fickó. Hát ti ketten mit kerestek itt, menjetek a dolgotokra. Bocsánat uram, nem ismer véletlenül egy Bene nevezetû embert? Takarítónõ és Meszesember egymást átkarolva el. AMO: Nem szoktam minden idegennel öszszehaverkodni. DODÓ: Nem is kell összehaverkodni. Nekem megbízásom van, az utolsó. Nem tudom, mibõl jöttél rá, lehet csak érzed, nem vagyok ember. Csend DODÓ: De te se leszel az többé. AMO: És Bene? Õ az ártatlan, a hiszékeny, mennyit várt rád az a kiskutya. Tûnj innen a picsába, rohadék, vagy kapsz a pofádba. Meg akarja ütni Dodót de ez nem sikerül neki. DODÓ: (Egyetlen csapással leüti Amót, lassan a vállára emeli, elindul kifelé, majd félig a közönség felé fordul) Nem maradhat itt senki. Függöny Karácsonyi Zsolt Kolozsvár. Az Aradi Jelen folyóirat szerkesztõje

11 NAGY FARKAS DUDÁS ERIKA Báli retikül, gyönggyel Azt hitte, visszatarthat valamit, és hogy az idõt megállásra kényszerítheti, ha a tárgyakat, a teret nem változtatja meg. Görcsösen kapaszkodott volna mindenbe, ami az anyját idézte. A szobát zárva tartotta, hogy még a szagok se tûnjenek el. Minden apróságnak ott kellett maradni, ahová az anyja utoljára tette. Az orvosságosüveg kupakja elgurult, ahányszor a szobába lépett, vigyázott, hogy rá ne taposson. Látta az utolsó mozdulatot, amivel az anyja kivette az üvegbõl a gyógyszert, látta, ahogyan az elguruló kupak után néz és tétovázik, hogy lehajoljon-e érte. Nem hajolt, túl sok erõ kellett volna hozzá, visszahanyatlott inkább a párnára. Õ akkor lépett a szobába, tekintetük még egymásba kapaszkodhatott, de üzenetváltásra már nem maradt idõ. A szomszédok óvatosan kiemelték a hatalmas párnák közül, szõnyegre fektetve öltöztették. Nem értek semmihez, tudták a rendet. A temetés után a tévé még hetekig mûködött, majd sistergés, pukkanás hallatszott, meghalt az is. A távirányítót finom por lepte be, az ágy és a szekrény között egy reggelre pókháló jelent meg. Kétségbeesve figyelte, hogy az ablakok egyre homályosabbak lesznek, és bármennyire vigyázza is, az anyja lelke végleg elhagyja a szobát. A szoba olyanná lesz, mint bármelyik másik szoba a házban, vagy egy másik ház bármelyik szobája, már nem különbözteti meg tõlük az anyja jelenléte. A horgolt szélû, de már agyonmosott 18 zsebkendõ gyûrõdésében anyja kezének otthagyott melegét akarta érezni. A zsebkendõ egy év után is ott hevert az ágy melletti szõnyegen, ahová az utolsó szorításból esett. A zsebkendõt nem fogta meg, csak tenyerét fölé tartva kereste a régi meleget. Egy évig erõlködött, azután feladta. Lassan, óvatosan másultak meg a dolgok. Például a Singer varrógéprõl levette a szõttest, kimosta, falvédõnek szögezte a konyhába. A varrógép alatti kartondoboz tartalmát kifordította az udvaron, pókok, bogarak futottak el, szétgurult sok apróság is. Faguriga, amirõl elfogyott a cérna, megfeketedett gyûszû, zöldült rézgombok, kaucsukbaba lába, gyapjúgombolyag, orvosságosüvegek, cérnagombok ágyhuzathoz, apró, színes gombok egyéb holmira. Gyöngyök is voltak egy stanecliban, feketén, ragadósan kapaszkodtak egybe, biztosan a benne felejtett savanyúcukor olvadt közéjük sok évvel azelõtt. A gyöngyös tasak mellett egy fémzáras báli retikül is lapult, gyönggyel hímzett bársonya jócskán molyrágta volt. Hipermangános papírdobozkában gombostûk rozsdásodtak. Bársonyszívben varrótûk, csontfedelû imakönyvben szentképek, foszlott borítékban a régi rádió elõfizetésének számlái. Gyöngypárta, megsárgult szalagokkal. Zarándoklatok emlékei. Képeslapok dunsztgumival összeszorítva. Opatija, Rijeka, Mostar: kagylós ajándékok a tengerrõl... Szuszogott felettük, mint aki terhet cipel. Elhatározta, hogy mindent kidob. A dobozba kapkodva visszaszedett holmival a szemetes felé indult, de félúton mégis meggondolta, inkább bedugta az egészet a padláslétra alá. Majd egyszer, majd máskor, egyelõre elég volt ennyi. Furcsának találta, hogy a megbolygatott holmi miatt inkább megkönnyebbülést érzett, mint fájdalmat, vagy akár lelkifurdalást. Sokkal elõbb is elkezdhette volna a takarítást, vidámkodott magában. De ez persze nem biztos, gondolta így késõbb. Lefekvés elõtt a házra kiakasztott egy táblát: Szoba kiadó! Belekiáltotta az éjszakába, hogy azontúl minden másként lesz. Több hétre rá találták meg, olyan volt, mint aki a halálba aludta magát, már amennyire ezt elsõ ránézésre az erõsen oszlásnak indult holttestrõl meg lehetett állapítani. A mellette lévõ szobában egy csontsovány asszony árnyéka járt körbe, kezében zsebkendõt morzsolgatott. Bár az asszonyt senki sem látta a saját szemével, utólag mindenki bizonygatta jelenlétét. Komlovszky-Szvet Tamás: Rész-egész (részlet). Haj,

12 Boszorkánytett Délután, tenger Kenyeret kért és egy joghurtot. Fizetett, zacskóba pakolt, aztán tovább nézelõdött, mint aki venni akar még valamit. Az eladó felhúzott szemöldökkel, két kezét lazán a pulton tartva figyelte, türelmesen várt. Az öregasszony az üdítõk felett tétovázott, mármár kiemelt egyet a rekeszbõl, de meggondolta. Sóhajtott, köszönt. Elindult a kijárat felé, ám az olcsó mosóporokhoz érve megszédült. Másik vásárló még mindig nem volt az üzletben, így az eladó idõben ért mellé, átnyalábolta, a ruhában mintha nem is lett volna semmi. Az öregasszony erõsen kapaszkodott. Összenéztek, a homályos tekintet hirtelen kristálytiszta lett: az öregasszony szemében megcsillant valami. Gonoszság? Számítás? Azt mondta, hogy nagyon fáradt, megpihenne kicsit. A boltos engedelmesen bólintott. A bolt közepére kitett egy üres sörösládát, az öregasszony arra ült. Az ajtón egyszerre több vásárló érkezett, az eladó a szokásosnál kicsit fürgébben fordult hozzájuk. Megkönnyebbülten szolgálta ki õket. Kenyeret, újságot, tejet vittek az asszonyok, elvétve akadt csak közöttük férfi. Az öregasszony a sörösládáról bûvölte õket. Arcába visszatért a szín is. Nem halhat meg addig, amíg valakinek át nem adta a tudományát! Errõl azonban hallgatott, hangosan inkább a falusiakat szólta le. A ruhájuk miatt, vagy azért, hogy tékozolnak. Kivétel nélkül szapulta õket mindenért, ami csak az eszébe jutott. Az idõsek pontosan tudták, hogy ki az öregasszony, éles karmait szinte érezték, ahogy a hátukba vájja. Sietve vásároltak, menekültek a közelébõl. Az eladót már bosszantotta a banya, megbánta, hogy kedves volt vele. Érezte, hogy valahol nagyon rászedte õt. Penészszaga volt, ami egyre erõsödött, és délre már elnyomta a vegyesbolt jellegzetes szagát is. A vásárlóknak, az eladónak is útban volt, jelenlétével rontotta az üzlet forgalmát. Ha üres volt a bolt, az öregasszony nyugtalanul mocorgott, de eszében sem volt elindulni. Délután háromra az ereje teljesen elhagyta, és még mindig nem sikerült senkit sem tartósan megragadnia. Kinyújtotta kezét a boltos felé, de az éppen a cukorkákat pakolta a polcra, így nem vette észre. Nem védekezett. Mikor az utolsó kenyeret is eladta a boltos, és vásárló nem volt, eszébe jutott, hogy a banyát elküldi haza: elég volt belõle mára! De a banyát sem a ládán, sem a pult alatt és a raktárban sem találta. Amikor egészen közelre hajolt, a sörösládán kígyóként tekergõ vörös és õsz hajszálakat talált. Beleborzongott, ellenállhatatlan vágyat érzett, hogy felmarkolja õket. Az ujjára tapadtak, beivódtak a bõrébe. Sokáig súrolta a kezét, már vércseppek serkentek a víztõl, szappantól elázott ujjai hegyén. Kábultan zárta az üzletet, elindult a sötétedõ utcán. A friss levegõ használt, csak egészen kicsit szédelgett a hazaúton. Jobb kedve lett, élessen visítva nevetgélt: nem is volt igaz a banya, csak képzelte az egészet! Megnyugodott. Éjjelre hosszú karmai nõttek, és vécére menet a haja felseperte a folyosót. De csak reggel vette észre, hogy mennyire megváltozott, amikor a szokásos ima helyett átkozódásba kezdett a szája. A házban minden tükör feketén rántotta magához, munkába menet a kirakatok üvegei is, a tó vize is, amikor fölé hajolt. A férfi a lány fülledt hónaljába fúrta fejét, az enyhe izzadságszag otthonosságérzettel töltötte el. Már nem akart a lánytól többet, de az mégsem veszítette el vonzását számára, idõközben mintha valaki más lett volna belõle, például egy hatalmas, elterülõ végtelenség, nyugalom, ami azonban vihart is õriz magában. Megkívánt egy cigarettát, vagy egy italt legalább, esetleg felszállni, és elaludni egy felhõn. Ki nem mondta volna hangosan, hiszen férfi ilyent azért inkább ne mondjon... Azt felelte a hasonló helyzetben mindig elhangzó mire gondolsz-ra, hogy semmire, de tényleg semmire se gondol. Hazudott. És mint aki bûnt követett el azzal, hogy nem vallott igazul, sírós fiúvá változott hirtelen, és azonnal menekülhetnékje lett. A lány marasztalta még, lustán átfogta hullámaival. Néha megmagyarázhatatlan érzések jönnek elõ, vagy az ellazulás felnyit egy addig ismeretlen ajtót, különös szellemek járatára. Az ablakon túl minden a régi kerékvágásban haladt, csak õ szakadt ki a dolgok normális menetébõl. A délutáni szeretkezés után ilyen. Olyan érzése lett tõle, mintha a lány lenne a tenger. Magányosság is volt a pillanatban, de együtt levés is. Hogyan mondja el neki, hogy értse is? Olyan vagy, mint a tenger, mondta ki hangosan, hogy legalább örüljön a lány. Magyarázd ezt meg, sikoltott fel a lány, magyarázd meg nekem, kérte hisztérikusan, felkönyökölt, dagadt, tornyosult, fenyegetõn sötét lett, elfúlt a lélegzete. A férfi nem ismert rá, a szavak varázsa nagyobb izgalmat okozott neki, mint kicsivel elõbb a játékuk. Harmadszor is kérte, pontosítsa, hogy mit értett rajta, hogyan is gondolta azt a tengeres dolgot? Közben egészen távolra kerültek egymástól. A férfi, ahogyan a párás hónalj fészke nélkül maradt, a tenger élményébõl is kiesett. Milyen gyorsan hûl ki a párna, és hideg érintésûvé, taszítóan nyirkossá lesz, ha a test eltávolodik tõle, hideg gödör lesz perceken belül... Az érzések sem voltak már sehol. Felhõ? Tenger? Ugyan! Idegen lett a lány, idegen a szoba, és a sírós hangulat helyett düh fogta el. Legszívesebben lekevert volna neki egyet, olyan idétlenül viselkedett. Nagy Farkas Dudás Erika (1960) Kishegyes. Írásai elsõsorban a vajdasági sajtóban, rádióban és az interneten jelennek meg. Több renomés nemzetközi irodalmi alkotópályázaton ért el elõkelõ helyezést

13 HARASZTI MÁRIA Hóesés L. Gy. emlékére Félelem Editnek Ahogy a nedves betonon szörnyet halnak a pelyhek, úgy olvad a lélek a földbe csak a test menekül. Hasonlítunk. Kegyetlen vagy te is. Õszinte. Sérülékeny. Örökké zuhanórepülésben. Komlovszky-Szvet Tamás: 001. Fa, hungarocell, plexi, mágnes (részletek), Amit nem értesz meg elpusztítja valóságodat s beburkol kõsötét homályba. 22 Haraszti Mária (1959) Alsószeli/Pozsony. Legutóbbi mûve: A Piros rét meséi (mesék, AB- ART, 2004). 23

14 FEHÉR KRISZTA T. ÁGOSTON LÁSZLÓ Ládák Át/alakítás Átgyúrom a halmazt, amit énné minõsített az Úristen. Csak kesztyûben merek hozzányúlni pedig nincs is ujjlenyomatom. (Újratanulom a folyamatokat.) Egy haiku A végtelen tartományban Lelkem döglött sirály. Jégzajlás. Ré (haiku) vörösbor szád üveg szemed harapás a szilánk része g m va Tok d gy Adjatok! Ennem, innom adjatok! Nem elég, mást is adjatok! Emberek, hol vagytok? Fehér Kriszta (1979) Vágsellye. Szerepelt az Angyalzsugor (AB-ART, 1997), A háló könyve (Zenta 2001), a Pf c. antológiákban. Verseskötete: Ünneprontás (AB-ART, 2001). Egy ládán ülök a plató végében. Tenyeremen érzem a deszka szálkás ölelését, és minden zökkenõnél közelebb ugrik hozzám egy másik láda. A kocsi mindennap végigzötyög velem ezen az úton. Ez a jutalmam és a büntetésem, ez a sorsom; a ládák. Körülöttem mindenütt csak ládák. Kicsik, nagyok, nehezek, könnyûek, de mindig csak ládák, ládák, ládák... Néha már úgy érzem, az egész világ egy nagy, vaspántos láda, és nincs menekvés az abroncsok halálos ölelésébõl. A nagy láda tele van kisebb ládákkal, dobozokkal. Tulajdonképpen én is egy vagyok a sok láda közül. Bezárva, mint egy féltve õrzött, öreg ékszeres doboz, amelyiknek már nagyon régen elvesztették a kulcsát, és még nem akadt egy ügyes kezû lakatos, aki újat reszelt volna hozzá. Aztán meg is feledkeztek róla, félredobva hever, rozsdás, nyikorgó vaspántokkal, színehagyott, fakó cirádákkal az oldalán valami régi lomtár pókhálóval teleszõtt zugában. Szeretném szétvetni a dobozkát, megvillantani kincseimet. Megmutatni, csak egyszer megmutatni!... De kinek? Minek? Senkit se érdekel... Gyakran próbálok kiszabadulni a vásott pántok átkozott szorításából, de amikor recsegni kezdenek a sarokvasak, nyikorogva följajdul az ósdi zár, a többi láda fenyegetõen rám rivall, öblös hasukkal közrefognak, s a pók, a dögszagú, fröcsögõ nyálú pók ragadós hálójával újra körbefon, hogy ne mozdulhassak többé. Hirtelen fékez a kocsi, a lábamra ugrik egy nagy, vasalt láda. Amíg fájdalmamban szórom rá a válogatatlan szitkokat, szemembe tûz a vakító nyár eleji nap. A kocsi lassan indul tovább. A járda szélén egy asszony pirongatja meggondolatlan csemetéjét. Gyerek, kényelmes, meleg otthon, vidám esték baráti társaságban... Ez lehetne az élet igazi értelme? Ha nincs egyedül az ember, talán könnyebb szétzúzni ezeket az átkozott béklyókat is... A játszótér mellett lassítunk. A hintákon nevetõ, kedvesen kócos apróságok, a padokon sütkérezõ, olvasgató nagymamák. De ott, ott az egyik libikókán nincs társa a gyereknek. Az apja ül a deszka másik végén, úgy hintáztatja. Mindketten nevetnek, integetnek. Talán még boldogok is... talán... A lakótelep mellett egyenletesen zümmög a motor. Feltornyozott, egymás mellé rakott gyufásdobozok. Még a virágok is hasonlítanak. Komfort, kocsi, bankszámla... Zilált külsejû, dühöngõ férfi jelenik meg az erkélyen alsónadrágban. A szobából rikácsoló nõi hang kíséri. Egyre elkeseredettebb, élesebb, visítóbb a hangja. Aztán egy kispárna repül. A cserép már elfogyott... Mint aki nem lát, ne hall, nem beszél, érzéketlenül zümmögünk tovább. Új erkélyek, félig leeresztett, sárga redõnyök tûnnek a szemem elé. A zilált férfit mégis nehéz elfelejteni. Ládák, amelyeket nem lett volna szabad egymás mellett fölbontani... * 24 25

15 Magamban járom a várost. Nézegetem az embereket, találgatom, melyik mit rejt magában. Aztán egy hatalmas tölgy alatt leülök a padra. Várok. Senkire, semmire, csak úgy... várok. Egyszer csak mellém telepszik egy nõ. Egy feltûnõen csinos, egy feltûnõen feltûnõ nõ. Rám mosolyog és a fülembe búgja: Ugye engem vártál? Nem... azaz nem egészen... felelem bizonytalanul, s õ már tudja, hogy félig nyert ügye van. Nem is szaporítja sokáig a szót, hamar a lényegre tér: Mennyit ígérnél értem? kérdezi, s kacéran felkacag. Most éppen nincs nálam annyi mondom kitérõen, s zavartan elindulok. Várj! nevet föl ingerkedve. És ha kisegítenélek? Ne tedd, nagyon rossz adós vagyok!... motyogom csendesen, s vert hadként elvonulok. Másnap a sofõr jót nevet rajtam, s legyintve csak ennyit vet oda: Ezt is az orrodra húzzák a másvilágon... Tovább zümmög a motor, már alkonyodik. Fények gyúlnak a távoli, apró ablakokban. Fénylõ lyukak egy-egy dobozka oldalán. A sofõr bekapcsolja a reflektorokat. Matt, fekete sáv. Rohanó, színes fémdobozok maradnak el mellettünk. Sietünk, fogy az idõ. A platón egykedvûen zötyögnek a ládák. Lassít a kocsi, majd megáll. Egy lány fut utánunk az úton. A szoknyáját elkapja a szél. Feldobja a táskáját, megfogom a felém nyújtott kezet. Mellém telepszik a félhomályban. A motor újra felbúg, elindulunk. Alig beszélünk valamit. Közöttünk ül a sötétség. Mire lepakolunk, teljesen ránk telepszik az éjszaka. A ládák egymás mellett elvágólag állnak, katonás sorban várják a hajnalt. Átöltözöm és mélyet szippantok a friss, fûszagú levegõbõl. A csillagokig feszül a mellem. Nem láthattam az arcát, de biztosan nagyon szép volt az a lány. Albérleti szobám levegõje áporodott és keserû. Kétszer elfordítom a zárban a kulcsot és végignyúlok a vetetlen ágyon. A nyitott ablakon át a végtelenbõl fenyegetõen vicsorognak rám az égen úszó, távoli ládák. 26 * T. Ágoston László (1942) Tass/Budapest. Író, újságíró. Kötetei: Hol lakik az Isten? (novellák, 2001); Aranyka (gyermektörténetek, 2001); Kinek dolgozik az idõ? (válogatott szatírák, 2004). Komlovszky-Szvet Tamás: 001. Fa, hungarocell, plexi, mágnes,

16 SÓS DÓRA Fûcsokor (Szálanként felhasználható) Gyávaság Takarom a napot, hogy meg ne sülj, pici bõröd ki ne pirosodjék. Közben mormolom, hogy jöhetne egy kis esõ, mert az én hátam senki se takarja: kopog rajta a nap, a holnap, a jövõ, és közben szétéget belülrõl a félsz A nagy tömegek sodródnak törvények nélkül: Engednek hirtelen intuícióknak, s az ihlet bûnöket szül, add hát vissza törvényeim, kicsi lány, takard most te el a napot Kegyvesztett Sós Dóra (1989) Szekszárd. A Garay János Gimnázium tanulója. Közlései: Hetedhéthatár, Kézjegy 7. (antológia). Prózakötete: Csuriélet (Start Könyvek 14. kötet, AB- ART, 2004). ne akarjon már félreállítani! Sokat köszönhet nekem, igazán megérdemlek hát egy kis engedelmet, húzd fel a szoknyád, angyalom Fogadalom Ne felejts el, mondóka, s akkor cserébe Te is rögzülsz idebenn. Kimondatlan szövetségünk a kimondott szavakkal erõsödik, leplezze a móka, kacagás, de ne felejtsd, ez véresen komoly, a fennmaradásunk függ ettõl, róka rege róka Kilátástalanság Csicseregj, madárka, itasd az egereket, ha úgy könnyebb, de ne magadat nézd a kés élében, láss bele annak ígéretébe, hadd csurogjon a bûnöd Nyájszellem Porból lettem, levessé leszek, én, a zacskós. Belõlem falatoznak aggok és legények, én vagyok a lusták menedéke, dobjatok ide egy mirelit csirkét lécci Próbatétel Vezeti ujjam a szót, szám forgatja a hangzást, te hallgatod a végeredményt, és ha azt merészeled mondani, te nyamvadt, hogy különb vagy, találkozzunk száz év múlva, nézzük, arcodra fagy-e a mosoly J Hamupipõke Áldozatvállaláson évõdve szorongatta a szivacsot a kezében, és súrolta a padlót. Folyópartra képzelte magát, régi szeretõjén merengve lépkedett bele a hínár ölelésébe, s addig nem látott világ bugyraiba gondolta magát, majd felszökkent moszat meg halcsontváz-fogságból, oda, hol a madár se jár, se levegõ, se ostrom, semmi fal, minden Az. Minden Az és minden Õ. Didergésével süllyedni kezdett egy ház fölé, átslisszant a falon. Mosóhab szaga ingerelte orrát. Koppant a feje a padlón, haja eltakarta szemét: álmodott. Nyálcsorgatva más tájakról álmodott. Kezébõl kiesett a szivacs. Ne gyere közelebb sötét éjszaka, maradj odakinn, dobálózz a villámokkal, sirasd a nappalod, mert az már nem tiéd, nem is lesz az soha: sohase volt tied, törõdj bele, hogy neked ez jutott, és szivárogd tele sötét haragoddal a keserû szíveket Szippantások Aludj babám, aludj: ütemesen emelkedik mellkasod, évezredes levegõ hatol beléd minden pillanatban: szívod a történelmet, az csörgedezik ereidben, a régmúlt felhõk zivatarainak felvert pora szennyezi tüdõd, az õsök puskalövései visszhangoznak ereidben Áldozat Makacskodik a kicsi lány, szorítja a kezem, mintha azt hinné, fájdalmat okoz, de Együttélés Fehér sziklák nevetnek rám, fekete homok fekszik alattam, hõsiesen tûri, hogy rajta terpeszkedjek, pedig õ van többen Fenyegetés Sikló tekereg a kezemen, ujjam közt a farka, ujjam közt a feje, ha felidegesítesz, húzni kezdem Csodabogár Adj hálát nekem, hogy most megkönyörültem, feletted térdelek, te vörös semmiség, ahogy heversz a hátadon, olyan kívánatos vagy, és legszívesebben dalt zengenék rólad, de körülöttem zümmögnek az eleven istenek, a halandó istenek, a döglõdõ istenek. Ítélkeznek rólunk, kicsi katicabogár Nyári szerelem Olvad a jég, végre kezdesz felengedni, lehûl benned az a nagy szenvedély Megkönnyebbülést nyújtasz, olyan utánozhatatlan vagy, ahogy ott állsz az asztalon. Gyere ide hozzám, csillapítsd a szomjam, ICE TEA Vélemény-nyilvánítás Te ne pofázz nekem, mi a tisztesség, te férfi! Szégyen, hogy az vagy, mert égne a pofám, ha másokat mocskolnék be létemmel, de te, úgy tûnik, büszke vagy tökéletlenségedre, ami történetesen annyi, hogy létezel Komlovszky-Szvet Tamás: Rész-egész. Haj,

17 STARTVONALSTARTVONALSTARTVONALSTARTVONALSTARTVONALSTART MÁRKUS ANDRÁS Tengertánc egy sellõ ül nyakamban haját a szélbe mossa és ül csak ül zavartan úgy mintha vére folyna ha vére számba folyna... én azt hiszem szeretném. s ha vére léte volna a sors de giccses volna... * s midõn haját a szél mossa egyre mossa emléke visszatér és csak hull a korpa ez ám a tél babám! hajaddal bétemetsz fázom most és talán lassan már elmehetsz hisz úgyis visszatérsz mi szél hoz majd megint...? kiraknám szûrödet Istent kérem s legyint (megannyi szûkölet s a bibliák szerint Istent kéne kérni de õ most csak legyint!) 30 és kuncog csöndesen szidnám õt, nem merem agyamat s fejemet bénítja százezer hazugság és csemer népbutító eszme. s a sellõm merre van, nyakamból merre tûnt? el van talán veszve? kérdem én: kicseszve? Szól az Isten: ezt ne! * s midõn haját a szél mossa egyre mossa csak repül pofámba most megannyi korpa s miképp haját a szél: mossa kezét a lány és mégis visszatér és mégis visszavár Márkus András (1988) Székelyudvarhely. A kolozsvári Báthory István Líceum diákja. Írásai a Krónika, a Szabadság, az Irodalmi Jelen és a Látó c. fórumokban jelentek meg. Rekviem Mea kisasszonynak Cudar tél volt. A rakparton Járkáltunk föl s alá négyen Néha vodkától dühöngvén Hol meg kókadt szemmel, étlen. szemünkben volt a szenvedély álmodtuk: gazdagok leszünk akkor bukkant fel a remény s megkérdezte tõlünk: mit eszünk * teste egyre csak közelgett apránként faltam volna fel szememmel vetkõztettem õt majd lettem testén rút lepel s míg szomorúan vándorolt a szánkba belefolyt a Hold. * hát ennyi volt s a többi már talánok kérdése csupán azóta is csak lepedõn álmodlak téged s a ruhám õrzi meg emléked csupán. Advent várakozunk évikével én buszt várok, õ gyermeket hasát fogom némi kéjjel évának fáj, baba nevet verához, reggel, egyszerû reflektorok, sörfesztivál román zenél, megvagyunk franciaágyunk hazavár összeér a sörhasunk 31

18 DÖMÉNY ANDREA SZÚRJA NAMASZKÁRA Napüdvözlet 32 abban amit látok látom magam tekintetem révén behatolok egy tisztán látó szembe amit látok teremtményem észlelés a képzet gondolatok tengere teremtménye vagyok annak amit látok" (Octavio Paz) Egyszerûen tudta, hogy ez a nap más lesz, mint az összes többi. Mint akár a mai elõttiek s az utániak is. A kezdetek kezdetén szépen sorjában, érthetõen, elfogadhatóan legalábbis így utólag már annak tûnõen mindent elmagyaráztak neki. Így kezdõdött az eleinte kínkeserves terápia. Az elsõ, amit hamarjában megtanítottak vele: soha ne önmagát hibáztassa, igazán nem tehet semmirõl sem, hiszen vannak emberek, akiknek az õsfélelem-készsége eleve nagyobb. Aztán fontos felismerés volt az is, hogy a velünk született, tárgytalan õsfélelem reflexét a születés utáni érzékszervi ingerek alakítják tárgyi félelemmé. Az egészet visszavezették a csecsemõkorban szerzett félelemingerekre, melyek mostani, illetve akkori létét befolyásolták, s azt hitték naivan, ezen észrevétellel megoldották a problémáit s a rejtélyeket, melyek benne rejlettek. Lehet, nem vitatja most egy percig sem, végtére mégiscsak igazuk lett: mert ez a nap tényleg másmilyen lesz minden eddiginél! Pár évvel ezelõtt, mikor már majdnem gyógyult volt, valahogyan, a rá oly jellemzõ csavaros észjárással, megszerezte kórlapját, ahol azt írták, kóros személyiség-fejlõdésének forrása nem más, mint hogy a tárgyi félelem felfokozódását gyerekkorában, majd a késõbbi életszakaszokban szerzett negatív élmények hátrányosan befolyásolták. Ezek az örökre konzervált emlékképek beleágyazódtak az õsi, limbikus rendszerébe. A továbbiakban akképp érvelt orvosa, valószínûleg néhány rakoncátlan idegsejt hibásan sorakozott be a többi közé. Ez önmagában nem kellett volna, hogy magától értetõdõen elõidézze a betegséget, de a stresszes életesemények hozzásegítették a létrejöttéhez. Az elkövetkezõ idõkben úgy megedzette agyát, hogy gond s különösebb megerõltetés nélkül megérthette a leletét, s egy kis utántanulással rájött, mi volt a majdnem diagnózisa: skizofrénia. Csupán azért majdnem, mert idõvel bebizonyosodott, elennyire komoly s végzetes dolgokról még sincs szó. A reggeli ébredés után sarkig kitárta a hálószoba ablakait, nyújtózkodott egy csontropogtatósat, s beleszusszant a korai, csípõsen tüdõbehasító levegõbe, melynek éle volt, mint egy jófajta késnek. Megelégedetten s édes élvezettel habzsolta, szinte harapta a levegõt; hátra sem tekintett a tegnap estétõl még öklendésre ingerlõen ottmaradt cigarettafüstös szobrára. Behunyta szemét. Mintha egész eddigi hitvány, göthös életében erre az egyedüli napra készült volna! Hosszú-hosszú évek hibái után az egyik fõvárosi pszichiátriai osztályon Gyilkos fõorvos végre kimondta az enyhébb fokozatú ítéletet: a kedves páciens csupán frusztrált, s vágyainak be nem teljesedése taszította õt neurotikus idegállapotba. A doktor emlegetett valami Freudot is, biztosan zseni volt a hapek, mert pontosan meghatározta az õ állapotát: a benne halomszámra elfojtott különféle nemi ösztönök bosszulják meg ekképp magukat. Tehát semmi sorsdöntõen jelentõs. Hál Istennek, csak a ki nem élt szexualitása! Ablakát nézte. Kissé hunyorogva figyelte csinos és jól ápolt kúszócserjéjét; Ficus pumilája ügyesen, rafináltan tapadt meg a sima üvegfelületen. Nem kellett teljes fordulatot tennie törzsével, csupán fejét billentette cseppet jobboldalra, s máris örömtelve nyugtázhatta, hogy a pletykák is elég fényt kapnak; a sötét bíborlila Zebrina purpusii és az ezüstcsíkos, pirosfonákú Zebrina pendula ugyanúgy igényelte a napfényt, hogy jellegzetes színük kialakulhasson. Na igen, a pszichoterápiák keretén belül volt ideje és lehetõsége, hogy virágokat ültessen, babusgassa növénykéit, s a végén kész botanikussá vált. A szobanövények iránti szeretete és rajongása a mai napig lankadatlanul lángolt. Mindenrõl az anyja tehet. Mindvégig így hitte. Még születése elõtt beléoltotta a benne amúgy is túltengõ õsfélelmet a nõk iránt. Tán már maga a petesejt is azzal az abszolút nem titkolt céllal egyesült a maggal, hogy most egy életre megleckézteti a férfiúi nemet, s leendõ fián keresztül áll bosszút romlott, gyászos életéért: rettegjen csak a nõktõl, féljen minden egyes szoknyasuhogás hangjától is! Lassan negyvenéves lesz. Vagy ötven. Nem tudta hajszálpontosan és nem is érdekelte, az igazat megvallva. Az idõ már akkor megállt számára örökre, mikor elõször került a fehér rácsos épületbe. Soha nem volt még nõvel testi kapcsolata. De erre nem akarta most emlékeztetni magát. Hatalmas lélegzetet vett. Hasizmai elernyedtek és sörhasat növesztett, mellkasa kitágult, vállát felemelte, majd rövid pihenõ után hasizmait összehúzta, hasfala befelé horpadt, mellkasa összeszûkült, vállát leeresztette. Erre még egy ifjonc, kezdõ dilidoki-palánta tanította meg õket. Akkor került oda tanoncként, s úgy tartotta, a hozzá hasonló páciensekben oldhatja a feszültséget, szorongást, a félelmet a jóga. S mint ismeretes, a jóga alapja a helyes légzés. Legelõször ezt sajátította el, aztán a mindenféle jógagyakorlatok következtek. Szépen belejött, s úgy érezte, valóban segít neki ez az újfajta terápia. Leginkább kora reggel volt kedve a gyakorlatokhoz, s általában a szúrja namaszkárával kezdte, mert ennek hatása sokoldalú volt, s neki most sokszínûségre volt szüksége. Ezt a mai kivételes, számára történelmi jelentõségû napot is eme napüdvözlettel fogadta. Miközben hajolgatott s a hátgerinc-erõsítõ tornát végezte, egyszeriben nevethetnékje támadt. A fiatal orvos, aki bevezette õket az õsi, keleti jóga rejtelmeibe, kis idõ elteltével elkerült valami nyugat-tájéki városba. Aztán a továbbiakban nem hallottak felõle, róla meg is feledkeztek, s a jógagyakorlatokat is kezdték abbahagyni. Mígnem... Talán február volt, vagy december. Mindenképp valamelyik téli hónap. Az osztályra új felvétel jött. S a páciens az immár ledoktorált jógatanító pszichiáter volt. Azt rebesgették a nõvérek, túlságosan beleélte 33

19 magát kezeltjei képzeteibe... Kiegyenesedett. Jólesett neki ez az ízes nevetés, teljesen felfrissült tõle. Az emlékekkel egyidejûleg eszébe jutott, reggelizni kéne. Kávét, cigarettát, még ha kevésbé is összeegyeztethetõek a jóga-filozófiával. A cigarettára az elmegyógyászaton szokott rá. Ott szabad volt a dilinyósoknak, már akik nem köz- és önveszélyesek, engedték rágyújtani, s az osztályon mindig át- meg áthömpölygött a füst. Gyilkos fõorvos is cigarettával kezében járt nagyvizitkor szobáról szobára, s ha tüzetesebben szeretett volna vagy épp kényszerült valakit megvizsgálni, a belsõ ablakpárkányra tette azt, majd újra magához vette, s pöfékelve folytatta tovább útját. Azóta õ is rágyújt, ha kell, ha nem, mindenfajtát szív, persze legszívesebben Philip Morrist szívna, de azt itthon nem kapni, csak Magyarországon meg az osztrákoknál. Oda pedig õ már többé nem jut el. A hamutartó után nyúlt. Jókedvû és magabiztos volt. Rámosolygott az íróasztalán heverõ könyvhalmazra. Immanuel Kanttól sokat tanult. Mert bizony amióta pár évvel ezelõtt újra ép emberként távozott a hígvelejûek közül, azóta figyelme s érdeklõdési köre oly szerteágazó lett, mint a világ leghatalmasabb fájának gyökerei. A hajnali jóga s a reggeli után mindig olvasgatott egy kicsit, el is nevezte, csak úgy saját, otthoni használatra az ilyen órákat korai filozófiának. Ma hajnalban így okoskodik Kant: Az ember számára nem adatik meg, hogy úgy tekintsen bele saját szíve mélységeibe, hogy valaha akár egyetlen cselekedetben is teljességgel bizonyos lehetne morális szándéka tisztaságában és érzülete feddhetetlenségében, még ha tette legalitásában nem kételkedik is. Tévedés, ejtette ölébe morcosan az életrajz jellegû könyvet. Megingathatatlanul biztos volt abban, hogy amit ma véghezvisz, 34 az morális; a gusztusos szerelem a történelem folyamán mindig az volt, hiszen Isten maga is ha ugyan burkoltan is utalva a nemiségre arra bíztat: sokasodjatok, szaporodjatok! Ez pedig bárhogyan s bárhonnan nézzük, néminemû szexualitás szükségeltetését elkerülhetetlenné teszi. Az élet számunkra az, amit észlelünk benne. Ezért a gondolatért csak gratulálni tudott Fernando Pessoának. Amióta szabadult, nem észlelt mást környezetében s önmagában, ergó nem létezhetett másféle dolog számára nyomorult életében, mint a kielégítetlen vágy. A diófa asztalon ott lapultak még a Káma-Szútra, a Gíta Govinda, a Sukaszaptati; áttanulmányozta már az egész kámasásztrát, a szerelem tudományát. Elméletben elsajátította az összes fortélyt, gerjesztõ technikát. És ma... Ma végre átülteti az eltelt évek neurotikus idegállapotát elõidézõ, õsfélelme alapjául szolgáló vágyálmát a gyakorlatba. Nem lesz többé virgo intacta! Ezzel az akadályt s határt nem ismerõ döntéssel, mely elhatározás most folyékonnyá válva ereiben dübörgött keserû vére helyett, készülõdni kezdett. Citromfüves fürdõt vett, hogy az izgalomtól pattanásig feszült érzékeit ellazítsa, majd drága illóolajas kenõcsök után nyúlt kissé piperkõccé vált az utóbbi idõkben. Talán érthetõ. Úgy készült a mai délutánra, mint az újjászületésére. Bizony, ez lesz a világon az elsõ olyan reinkarnáció, amely az illetõ személy még földi életében lezajlik. S felõle emiatt mind az összes hindu gurut megütheti a guta! Miután megfürdött, hosszasan elidõzött a ruhásszekrénye elõtt; nem mintha nem tudott volna választani a jobbnál jobb, elegánsabb, luxus-öltönyök közül. Ez inkább egyfajta játék volt a részérõl. Úgy tett, mint Komlovszky-Szvet Tamás: Kaotikus önarckép. Acél,

20 aki azt szemléli, melyiket is vegye fel közben nagyon is jól tudta, csupán egyetlenegy ünneplõ felöltõje van. Aztán kiválasztotta azt az egyetlen ancúgját, s így szólt magában: Ma ezt a sötétszürkét öltöm fel. Az ilyesféle játék felettébb szórakoztatta õt. A cipõválasztáskor ugyanez a jelenet játszódott le, s mikor sikeresen kiválasztotta egyedüli elõkelõbb cipõjét, aprólékosan kisuvikszolta azt, majd régimódiasan fejébe nyomta kalapját, zsebébe szúrta tárcáját s a csomag ócska cigarettát. Egy teljes világmindenségnyi levegõt szívott tüdejébe. Kezdõdik, sóhajtotta. Határozott mozdulattal zárta be maga mögött az ajtót. Az események innentõl kezdve felpörögtek. Szemvillanás alatt az utcán találta magát. Elindult. Jelentõségteljesen lépkedett. Idekünn könnyed tavasz volt. Már majdnem nyárelõ. A kisváros ezen részéért kifejezetten rajongott. Egy kis mûtavacska tette hangulatossá a széles sétálóutat, körötte körben Salicaceaek nõttek. Fényes ezüstszürke lombozatú, sötét szürkésbarna, mélyen bordás törzsû, termetes, majdnem 20 méter magas füzek bólogattak partján a langyos fuvallatban. A Salix albák vesszõi sárgásbarnák, s virágai már felpattantak a keskeny lándzsás levelek között. Ezt a térséget végig füzekkel ültették be: fehér füzek, Salix fragilisek, vagyis csöregefüzek, de a legkedvesebb számára egyben a füzek legismertebbje s legelterjedtebbje a víztükörig csüngõ ágazatú szomorúfûz volt. Néhanapján, búskomorságában, ehhez a díszfához hasonlította önmagát, most azonban inkább liliomfának képzelte, olyan illúziója volt, hogy egy keskeny lepellevelû csillag magnólia, rózsaszínes-fehér virágú, ázsiai eredetû, meseszép, vidám fa. A természet itt ártatlanságot, békét árasztott, csendet és bölcsességet. Csak az õ lelkében nem volt most nyugalom, heves tornádók tomboltak odabent. Úgy érezte, nem képes ekkora izgalommal megbirkózni, mindeközben pedig az egyre terebélyesedõ vágy majd' szétvetette. N. utcába sietett, melyet mindenki ismer; s ha esetleg az idegen eltévedt volna, s nem tudná, merre is jár épp, az ablakokba kihelyezett kicsiny, ám erõs fényû piros lámpák rögvest helybe igazítják majd õt. Minél közelebb ért céljához, annál inkább felélénkültek érzékei, gyomra fel-le liftezett, a nyelés egyszeriben fájdalmassá lett, hiszen a torka kiszáradt, s most durva smirglivé változott nyelõcsöve. Már a keresett kapu elõtt állt. Egyszerre úgy tûnt, õ Indrává vált a férfiak között, akik fel-alá sürgölõdtek, türelmetlenkedtek a kapualjakban; õ most mind közül a legkiválóbb férfi, miként a védikus mitológiában Indra a legkiválóbb hõs az istenek seregében; s most ez a ház Anangaranga, azaz a szerelmi játékok istenének színpada. Amint a félhomályos lépcsõházban botorkált, Kámává, a szerelemistenné metamorfizálódott, s a második emeleti, rúgásoktól horpadt faajtó mögötti nõ Rativá, a megszemélyesített gyönyörré, Káma egyik feleségévé. Hirtelen megtorpant. Az utolsó lehetõsége még, hogy összeszedhesse a szétzilált gondolatboglyát fejében. Végigsimított ruháján. Minden tip-top rajta. A parfüm drága, exkluzív. Cipõje csillog-villog. Kinézetre roppant ápolt férfi megjelenését nyújtja. Eszébe ötlöttek többek között a különféle híres-hírhedt költõk szerelmes versei, a bókok, a kellemes, illetlenül csiklandozó szófordulatok, s már tudta is, hogy valahányat elszavalja majd nagy szemérmesen, szemlesütve, térdre ereszkedve, ennek a nõnek itt, a koszos ajtón túli vágy tárgyának. Felidézte magában e szikrázó percben a kilencedik szthala bölcselkedését, ahogyan azt mindennap tanulmányozta Kaljánmallától, hogy a gyönyört igazándiból teljessé a szeretõvel folytatott upabhága, azaz a szerelmi elõjáték teheti, azon belül is az ölelés. Fejben átfutotta az ölelés mind a nyolc fajtáját. Az agytekervényekben ott lüktettek a további oktatások: a csókolás mindennemû technikája, a karmolások az ágyas nyakán, kezén, combján, farán, mellén, hátán, hónaljában, szíve táján, oldalán, arcán, vagy épp a harapások a négyféle, testre mért ütéssel a nõ oldalára és szerelemfészkére sima tenyérrel, a hátára ököllel, a fejére kinyújtott és belül üregformát képezõ tenyérrel, a kebelre sima tenyérrel valók, s a haj megragadásának misztikumai. S a tizedik szthala, a szerelmi gyönyör válfajai: a háton s az oldalt fekvõ, ülõ, álló, hajlott... Mind-mind... Gyertek élvezetek...! Megmozdult benne valami. S abban a minutumban le is lohadt. Mintha soha nem is létezett volna. Gusztustalannak találta az egészet, tisztátalannak, hozzá méltatlannak, megalázónak, állati szintre való lealacsonyításnak. Hányhatnékja támadt saját magától. Ellenben innen már nincs visszaút! Mögötte, a lépcsõfeljáróban sorakozott a többi kéjhajhász, iparkodnia kellett hát. Ettõl persze csak még idegesebb lett. Neki most temérdeknyi idõ kellett. Egy álló délután az ebédidõt is beleértve, mely vészesen közeledett. Abban reménykedett, akképp spekulált, az ebédre valószínûleg majd mindegyik siet haza. Lévén szombat. Félfinoman kopácsolt a bejáraton, melyrõl eleddig azt képzelte, a földi Paradicsom kapuját tárja fel elõtte. Senki nem felelt, zár nem pattant. Mi légyen...? Mi lesz? Újabb kopogás, hangosabb, céltudatosabb. Újabb csend-szünet. Semmi. Az égvilágon semmi nem történt. Az idõ visszafelé pergett. Mélységes csönd. Aztán mintha álomban történnének az események. A zár nyikorogva, nyöszörögve nyílt, s fáradt lábak unott csoszogása hallatszott. Az ajtókeretek közt végre-valahára megjelent a hõn áhított vágy-nõ, akitõl megváltását, a végérvényes s visszavonhatatlan, mindent elsöprõ erejû gyógyulást várta. Akkor aztán úgy megfordult vele a világ, szédült, akár egy többnapos részeg. A mostanáig Indra istenkirály párjának, Szacsí istennõnek képzelt nõ ajtót nyitott. Soha nem lesz rá képes! A kurva öreg volt, büdös, aszott képû csoszvadék. És mindenekelõtt: az anyjára emlékeztette. Egyszeriben akképpen rávágta az ajtónyílást, hogy még a becsukódása után is hallotta, mekkorát szisszent a cemende, akinek odacsippentette az orra hegyét. Soha nem is lett volna rá képes, most már megingathatatlanul bizonyos volt ebben, amint végigszáguldott a lépcsõkön. Senki fel sem figyelt személyére, a benne lezajló lelki tusa egyedül talán a tóparton szomorkodó füzeket hatotta meg némileg. Mintha a hajlott hátú Salix x chrysocomák még bólintottak is volna egyet felé, együttérzésüket fejezve ki ekképp a levert, becsapott, önmagában csalatkozott férfinek. Alig bírta kivárni, hogy hazaérhessen. Végre a jól megszokott, biztonságot nyújtó szobában. Le sem vetkõzött, kalapostul s cipõstül huppant bele a karosszékébe. Vacak dohányra gyújtott s képtelen volt bármire is gondolni. A gondolatok most rettenetesen fájtak s kimerítették volna az amúgy is meggyötört lelket. Ez a tökéletes üresség, a nagy semmi történt az elsõ pillanatban. A másodikban pediglen annyi de annyi gondolat tört 36 37

21 fejébe, hogy szinte megrémült. Mind közül egyetlenegy világlott ki figyelmeztetõen, mint egy viharlámpa: Lenni jó, de nem lenni még jobb! Haloványan felsejlett elõtte, ez valami dalfoszlány lehet. S milyen igaz! Egyszerre nem akart többé élni. Aztán miképp az áramütés, átfutott agyában e felfedezés: mégsem normális! Fityiszt sem ért a kemény, esztendõkig tartó terápia! Soha nem fog meggyógyulni! Sem teljesen, de még csak részben sem! Kisvártatva már azon kezdett töprengeni: lehet, nem is õ az, aki a nem normális. Hiszen a normalitás nem más, mint egy egész társadalom által elvárt viselkedési forma, egyfajta megkövetelése az általánosan ildomos bármely emberi cselekedetnek. Vagyis az, amit a többség annak tart. Ami a normálistól szemernyit is eltér, máris abnormálisnak titulálják, fõleg ha az ilyesfajta viselkedés megzavarja az individuum s mások megszokott életfolyamatát. (De az õ nõk iránti undora, félelme s tehetetlensége vajon kit zavart? Tulajdonképpen csak önnönmagát.) Végül is ez pusztán alibizmus az emberiség részérõl. Szorongunk szembenézni az érme másik oldalával. Mert bármit csakis a normális fogalmához viszonyítva tekinthetünk abnormálisnak. Tehát az abnormalitás: amit a zöme annak hisz. Itt minden kétszeresen relatív értelmet nyer, cselekedeteink csupa viszonyítások, görcsös igyekezetek nehogy eltérjünk attól, amit megkövetelnek tõlünk mások. Most belésajgott annak tudata, hogy tán már a fogantatás pillanatától erre a mai napra készülõdött; bebizonyítani az anyjának, önmagának, az egész rühes teremtett világnak, hogy õ igenis: tud! S ekkor, ebben a parányi szobában, amelyben töményen, átláthatatlanul s vigasztalanul gomolygott a cigarettafüst, rá 38 kellett döbbennie, hogy a vágyait mostantól mindörökre eltemetheti. Nem akart többet mindezeken tépelõdni. Szeretett volna okádni, kipakolni mindent magából, az összes szót, ami beléivódott, agykérgébe kozmált cselekedeteit, vágyait, a Vágyat, az érzéseket, mindazt, ami emberi, ami élõlénnyé, istentõl való teremtménnyé tette, teszi õt, az életét... Akár az agyonvert elaludt. Fel sem ébredt másnap reggelig. Majd mintegy sokkos állapotból, napokig tartó kómából, kábultan s újfent elmeháborodottan kelt, egy még csodálatosabb, verõfényes virradatra. Az égadta világon mindent úgy tett ezen a másnapon, mint az elõtte lévõk bármelyikén. Ablaknyitás. Majd jöhet a szúrja namaszkára egyik gyakorlatsora. Harántterpeszállásba helyezkedett, bal lábát maga elé rakta, a jobbat hátra, két kezét tenyérrel összetéve fejére tette. Figyelmét a test valamennyi izmára, majd a lõszéket, mely jogos igényeit megerõsítené, míg az alaptalan igényeket kivétel nélkül el tudná vetni, nem hatalmi szóval, hanem a saját örök és változhatatlan törvényeire hagyatkozva; és ez az ítélõszék nem más, mint a tiszta ész kritikája. Ledobta a könyvet a falapra. Ennek semmi értelme! Nem kapiskált egy mukkot sem a szavakból, mintha minden egyes betû hottentottául lenne írva. Akkor jöjjön inkább a kávé s a cigaretta, melyek talán az egyedüli okos dolgok a mai napon. Míg bagózott, azon filozofált, vajon hogyan is érthette volna meg õt sok éven keresztül az a rengeteg pszichiáter, pszichoanalitikus, ha saját maga sem éri fel ésszel önmagát? Miért is várta másoktól a segítséget, ha maga magán nem tudott- amint az a tegnapiak után kiderült könnyíteni?! Hirtelenjében elbizonytalanodott. Forogni kezdett vele a szoba, erõteljes reszketés uralkodott el testén, arcát beborította a jelentéktelen dolgot nem cselekszik eztán sose már amíg létezik: soha, de soha többé nem bír tükörbe nézni....ezért: aki vágytalan, a nagy titkot megfejtheti; de ha vágya van, csak a dolgokat szemlélheti. E kettõ mögött közös a forrás, csupán a nevük más. Közösségük: csoda, s egyik csodától a másik felé tárul a nagy titok kapuja. (Lao-Ce, részlet) lábizmokra összpontosította. Verbális veríték, s úgy érezte, mindjárt megfullad. szuggesztióként a Minden izmom, lazulj el! mondatot hajtogatta, aztán légzésszünetet tartott... Abbahagyta. Ez ma valahogyan nem fog menni. Irány az íróasztalhoz. Kant. Ha az emberi természet legfõbb jóra való törekvésre rendeltetett, akkor fel kell tennünk, hogy megismerési képességének mértéke is megfelel e célnak. Ezzel szemben a tiszta spekulatív ész kritikája az emberi természet legnagyobb mérvû tökéletlenségét bizonyítja. Egyszóval, a természet mintha mostohán bánt volna velünk egy olyan képességgel való ellátásunk tekintetében, melyre célunk megvalósításához szükségünk van. Továbbá: A kritikai filozófiai: (...) azt követeli az észtõl, hogy újra vágjon bele legfáradságosabb munkájába, nevezetesen önmaga megismerésébe, és állítson fel íté- Levegõt...! Végtagjai cselekvésképtelen mozdulatlanságba zsibbadtak. Mellkasában egy ósdi ketyegõ rapszodikusan verte a ritmust a régvolt érzõ szív helyén. Ráeszmélt: mindennek vége. A nõket gyûlölte. Az anyját is, akit mindenekért felelõssé tett. S iszonyodott legfõképp saját énjétõl. Most már biztos, hogy a világon nincsen nagyobb ellensége önmagánál. Mégis mindent azonmód tesz majd, mint eddig. Minden aszerint történik, mint eddig, s mint a tegnapi napig. Ugyanúgy fog élni, ténykedni, levegõt venni, s hasonlóképp beteg marad mindörökké; mint ahogy mindvégig az is volt; egy másodpercre sem épült fel, azt csupán õ hitte s áltatta vele környezetét. Csak nyugalom. Egész léte a megszokott séma alapján zajlik majd tovább. Ellenben valamit, egyetlenegy picike, Komlovszky-Szvet Tamás: Kaotikus önarckép. Acél,

22 Február 14. Bûnbánat Ez a mostani télutó valóban enyhének bizonyul. Szobai egyedüllétemet nem zavarja semmi. A villamosmegállót lesem mélán, révedezõ szemem elõtt összemosódik a februári verõben úszó fõváros. Havat már nem látni sehol. Meglehet, figyelmesen fürkészõk felfedezhetnek olvadhatatlannak tûnõ, törhetetlen vastagságúvá fagyott hómaradványokat mindenféle rejtett zugokban. Minek is tagadni, Bálint meghozta a korai tavaszt. Alig várom, hogy magányomra rázárhassam az ajtót, s tudva lakótársaim távollétét, a forró fûtõtest mellé kuporodjak. Karomat hanyagul az ablak szegélyére támasztom. Orromat jólesõen csiklandozza a gõzölgõ kávé illata. Valamelyest kitárom a hótól piszkos ablaküveget. Meglepetésemre a bõrömet meglegyintõ légáramlat nem jeges, így megfürdethetem arcomat e kellemes napfényben. Lezser mozdulattal hamuzok a befõttesüvegbõl lett hamutartóba. Körülöttem halkan lélegeznek a kopott bútorok. Két emeletes ágy s a rosszul záródó könyvespolc között áll billegõ asztalkánk. Mellõle pislogok, vakon a késõ délutáni napsütéstõl. Miután újra látok, azonmód szemembe ötlik a közeli lakóház egyik ablaka. Jól ismerjük. Úgy belátni oda, hogy a bámészkodó megtapasztalhatja a szobaberendezés elhelyezkedését is. Kuncognom kell. Lakója esténként, a vacsora mellé, elszórakoztat háromszáz kollégista lányt. Tudniillik az úr egy középkorú szatír, ki elõszeretettel élvezkedik égõ lámpa mellett. Ám az idõjárás enyhültével a kollégium épületét veszi célba, a sötétség beálltával pedig a hazaérkezõk körül ólálkodik. Nem bánt. Már hozzászoktunk. Csupán zavar. Rá gondolok most is. Nem látni, a függöny rezzenéstelen. Azon töprengek, míg eloltom a csikket, merre járhat? Vajon napközben tisztes, dolgozó ember? Lehet-e felesége? Megfájdul fejem e megerõltetéstõl. Telefonom után nyúlok. Elvégre február 14-e van. De messze is vagy tõlem! Ujjaim gyakorlottan, sebesen járnak a gombon. Az üzenet egykettõre elküldve. Várakozásteljesen hunyorgok a szemközti csillogó ásványvízreklámra. Visszaüzensz. Szabadkozol. Elromlott a számítógéped, azzal vacakolsz egész nap. Azért: be my V. Kisvártatva felhangzik az ismerõs dallamcsengõ. Hosszú percekig beszélünk. Feszélyezett vagyok, hallani hangodat különös izgatottságot eredményez. Látni vágylak. Sietve búcsúzkodsz, örök idõ- s pénzhiány jellemez. Kopognak. Megjönnek a szobatársak. Egyszeriben vége szakad a békességnek. A szobát ismerõs hangok töltik be. Aztán ismét szétszélednek, ki-ki saját útjára: a konyhába, az illemhelyre, zuhanyozni. Vissza lesállásomhoz. Unottan tekintgetek kifelé. Egyszer csak megdermedek. Abban az ablakban, a kéjvágyó ablakában, tízéves forma kislány leselkedik. Végtelenül szomorú. Kitárom az ablakot, kihajolok, szemem fáj az erõlködéstõl. Lánya lenne? Kiabálnék a többieknek, rohanjanak ide, ellenben újabb üzenet érkezik telefonomra, s ez meggátol bármi más cselekedetet. A levegõben egy félbemaradt kiáltás lóg. Üzeneted rövid, s észhez térít az ámulatból. A kislány az ablakban sír jelented. Hiába a távolság, mégis eltaláltad, látatlanban is. Ma már nincs több üzenet. Bálint elszontyolodik a pityergõ kislány láttán. Becsukom az ablakot és érzem, 14-e mámoros hangulata visszavonhatatlanul elromlott. Komlovszky-Szvet Tamás: Kaotikus önarckép. Acél, Ülök a csendes félhomályban. Pirkad. A konyhában az árnyak misztikus játékot ûznek a képzelettel. Kezemben félig kihûlt kávé zománcos pohárban. Várlak. Még mindig. Tegnap este óta. A hajnal valószínûleg itt ér utol, a konyha sarkában, a kis sámlin ülve. Kibámulok a hidegbe. Várom a kulcszörgés zaját, amikor elfordítod a zárban, és belépsz ide, a melegbe. Bekapcsoltam a sütõt, kitártam az ajtaját, kellemes meleget csináltam, hogy ha hazaérsz, átfagyott végtagjaidat megmelegíthessem. De nem jössz. Rágyújtok. Olcsó cigaretta, gyûrött papírban. A sarki trafikostól vettem, hitelbe. Nem szabadott volna, jól tudom, ám újra rászoktam. Amióta késve érkezel haza, ideges vagyok, s hiányzik a mozdulat, hogy rágyújthassak. A kávé teljesen kihûlt, a hideg, keserû íz mardossa torkomat. Hol késel? Reszketve várlak. Gyomrom diónyira zsugorodott össze. Szívemet mintha jeges kéz szorítaná. Mintha húsomból tépnének ki cafatokat, mikor nem vagy velem. Mintha lassan haldokolnék... Felállok, s a mosogatóba vágom a poharat. A zománc lepattan, a kávézacc lassan kúszik le a foltos falon, nyálkás, sötét csíkot húzva maga után. A hûs ablaknak nyomom arcomat. Odalenn, a koszos utcán papírfecniket fúj a szél, vígan dobálja a szemetet, mint önfeledt gyerekek szokták a labdát. Még mindig sötét van odakint, félig kiégett neonreklám villog szemközt, egy kósza lámpafény hol fel-, hol pedig eltûnik. Nem bírom elviselni e tétlenséget, mintha bújócskát játszanál velem. Rég kinõttünk már a játékból... Azt sem tudom, merre keresselek. Ellenben ekképp nem tétlenkedhetem tovább. Nagyon lassan, megfontolva minden egyes mozdulatot, precízen tekerem nyakam köré a sálat, ezzel is húzva az idõt, hátha addig betoppansz. Belebújok szomorúbarna mellényembe. Felveszem a csizmám, a kabátom, fejemre nyomom kötött sapkám, s felhúzom itt-ott lyukas kesztyûmet hiába, utolsó fillérünk is ráment erre a bérleményre. Nem mintha bánnám, persze... Mielõtt becsuknám magam mögött az ajtót, még egyszer visszatekintek kis bérlakásunkra. Hirtelen olyan érzésem támad nem sejtem eredetét, mintha soha többé nem láthatnám viszont. Azonban vissza kell jönnöm, s nem is egyedül, hanem veled! Visszapillantva, az ablaküveg síkos felérõl cinkosan kacsintanak rám a jégvirágok, a 40 41

23 törött üvegben fel-felcsillan az elsõ hajnali fénysugár, s ez reményt és erõt önt belém utam megkezdéséhez. Csak ne lenne künn olyan hideg! Amint kilépek az elnéptelenedett utcára, arcon csap a fagyos idõ. Nem ez volna az elsõ pofon, s nem is a legnagyobb, mégis kicsit eltántorít célomtól. Keresésedre indulok hát, mardos a lelkiismeret, vajon mi történhetett veled? Meg kell, hogy értsd, aggódom érted! Tegnap is csupán evégbõl kockáztattam meg elmondani, hogy féltelek, s ne maradj el oly sokáig, késõ éjszakába nyúlón. Te alaposan feltúráztad magadat, s nagy dérrel-dúrral elmentél otthonról. Hát még mindig nem érted?! Hiányzol... Ismét egy sikátor, már nem is ismerõs a táj, amerre járok. Nesztelenül lépdelek, nehogy felriasszam hajléktalan társaimat. (Mert hiába kis lakunk, még mindig hozzájuk tartozónak érzem magam.) Hadd aludjanak, tán meleg ágyban szendereghetnek álmukban. Összébbhúzom kabátomat, roppant kellemetlen hideg van. Talán azért fázom ennyire, mert nemcsak a testem fázik. Vacog a lelkem is. A híd felé tartok. Annak támpillére alatt bújtál meg a múltkor is, mikor nem mertél hazajönni, mert azt hitted, haragudni fogok rád, hogy az éjszaka nem tudtál semmit sem eladni. Akkor megbocsátottam, most pedig te bocsáss meg nekem! A híd vastag fala mintha kissé felfogná a vad szelet. Ám a hideg itt sem enyhül, kíméletlenül meresztgeti karmait a látogató felé. Nézem az átfagyott embereket, annak amott tûvékony jégcsap lóg az orrán. Téged nem talállak sehol. Tévedtem volna, s mégsem itt vagy? Lehet, azóta haza is értél. Otthon vársz rám, s megnyugvás van szívedben harag helyett. Ki ez, akiben megbotlottam? Bocsánat, azaz... Hisz ez te vagy! Végre megtaláltalak, hát mégsem csaltak a megérzéseim! 42 De mi ez...?! Szemed furcsán mered rám, nem felelsz. Arcod kékes erezetû, a szél befújta hóval. Mutasd a kezedet, felmelegítem. Dermesztõen hideg. Rálehelek, saját melegembõl adok neked. Mozdulatlanul tûröd. Arcod átszellemült, e percben úgy nézel ki, mint aki már nem fázik, aki egészen máshol jár. Igen, másutt... egy másik világban. Veled tartok, jó? Lekuporodom ide melléd, fogom a kezed, ne félj, nem engedem el! Hátamat a hûvös falnak támasztom. Fejedet ölembe hajtom, így, most pont olyanok vagyunk, mint anya és gyermeke. Mintha e percben szakítottalak volna ki méhembõl. Megszülettél, altatót dúdolok neked. Tente baba, tente... Gyere haza, hallod, nem hagyhatsz itt egymagamra, félek, ébredj fel, azt akarom, hogy azonnal ébredj fel, hallasz, kelj fel, gyere haza, gyere ha... Furcsa fény cikázik elõttem, már nem is fázom! Egy meleg kandalló elõtt ülünk; hát felébredtél? Gyere, húzódjunk közelebb hozzá, olyan finoman forró, érzed?, kezd feloldódni a fagy körülöttünk, olvad a hó, s a híd egy nagy, puha takaróvá lesz... Miért engedtél el, nem érzem a kezedet, pedig szorítom erõm teljébõl, fogjál, hallod, ne eressz el... Meleg van, a kandalló elõtt egyre melegebb, bújj hozzám szorosan, így, ez nagyon jó... Már nem fogunk fázni soha többé... Azt hiszem, hazaérkeztünk mind a ketten. Kivilágosodott. A híd fölött felkelt a rideg, fénytelen, téli nap. Dömény Andrea (1982) Dunaszerdahely. Ápolónõ. Írásait a Szõrös Kõ közölte. Komlovszky-Szvet Tamás: Kaotikus önarckép. Acél,

24 BARANYOVICS BORISZ Gondolatok a tokból Hét hétvégi végítélet. Életet szelek, szelektálok; Elektrákat, trákokat találok A könyvespolcon. Túl olcsón kapod meg a tudást. Ássá alá, hol a mérték érték. A mércék mások, Mások az elvárások az árveréseken, S ezt csakis Önök kérték. A réseken bepillantást nyer Világodba az utazó, Emberi lelkekbõl falatozó vándor, Ki feltûnik, majd eltûnik, mint A kám4. De ott van Õ az eledeledben, A leveledben, a kedvesedben S az életet ki fogja elvenni? Sietni, rohanni, sietni, Mind az utolsó kortyig ki kell inni! 44 Pipacs Te lettél a legszebb pipacs a poros országút mentén. Nem kívánkoztál a boltba az orchideák közé, sem a nagymami balkonjára a muskátlikhoz. Te lettél a legszebb pipacs, meglegyintett a friss, reggeli, harmatos szellõ, és egyenesen a szívedbe kaptad a napfényt. A sznob rózsa ezt sosem érezhette az urbanizált üvegházban. A környék Ez egy ilyen környék, Ahol leszakadt körmök És nem szõrmék Hevernek, Csordaként terelnek Minket. Ebbõl nekem elég, A gyufa lassan elég. Mit eléd tesznek, Meg kell, hogy emészd. Merre mész? Arra, merre vezetnek? Vezekelhetsz, majd eretneknek neveznek. Onnan is kivesznek, A pszichiátriából a krematóriumba Betesznek. Elégetik a párnáiddal az álmaidat, Bár ha hidat építhettél volna, A füledben még mindig az eredeti szólna. A brutális, originális WU, Nem a mai megrepedt, szétesett Crew Ott üvölthetnétek a Brooklyn Zoo-t, De a múlt is elégett az álmaiddal együtt. A komplex kontextusok, meg a petyhüdt, Komplexusos bõröd is odalett. Ez meg az új módi lesz Itt a környéken, Olvasd el Bulgakov könyvében, Hogy milyen az ötödik dimenzió, Ha még nem tudnád, ez az, ami nem fogható fel Fel fel, fel fel, fel fel, fel a kezekkel! Mert ott lõnek rád, ahol a Sátán a direktor, Vigyázz, mert megráz majd a konnektor Kidekorál, mint egy karácsonyfát Gömbökkel meg díszekkel meg fejdísszel Meg fejfával. Baranyovics Borisz (1986) Párkány. A Pozsonyi Magyar Gimnázium diákja. 45

25 HÁMORI ZSÓFIA Hétfõ reggel Hétfõn reggel csörög a vekker. Mint mindig, most is csigát megszégyenítõ lassúsággal pattansz ki az ágyból. Félig nyitott szemmel elcsoszogsz a fürdõszobáig. Miután rendbe tetted magad, összepakolod a holmidat, aztán mész, hogy bekapd a szokásos reggeli kiflidet. Miközben a meleg kakaót szürcsölöd, azon töprengsz, vajon milyen házi feladatot is kellett volna leírnod aznapra. Merthogy szokásodhoz híven tegnap este sem csináltál semmi mást azonkívül, hogy a tévét bámultad. Már fél nyolc is elmúlt, s a bögrédbõl rég kifogyott a kakaó, amikor meghallod anyukád hangját: Igyekezz már, az ég szerelmére! Megmondtam, hogy több késést nem igazolok! Te, nem törõdve reggelid asztalon hagyott maradékával, elhintesz egy gyors sziát, s már félig kint vagy az ajtón, amikor anyu utánad kiált: Iskola után ne felejts el beszólni az öcsédért! Gondolataidba mélyedve lépkedsz az úton. Ma is jó nagy a köd. Elhaladsz a sarki közért elõtt. A pénztáros néni buzgón integet neked. Felemeled a karod, hogy visszaints, ám tekinteted megakad a karórádon, s csalódottan veszed tudomásul, hogy megint elkéstél. Az osztályban már javában folyik a tanítás, amikor megérkezel. Lihegve berontasz az ajtón, azt a látszatot keltve, hogy siettél. Gyorsan leülsz a helyedre és elõveszed a füzetedet. A tanár láthatóan ügyet sem vet rád, ezúttal a rovarok szaporodásáról ír egy újabb értelmetlen vázlatot a táblára. Az ehhez fûzött magyarázata hétfõn reggel természetesen senkit nem érdekel. Mivel pillanatnyilag nincs jobb dolgod, úgy döntesz, most az egyszer leírod a vázlatot. A táblán azonban ezúttal fura, eddig még sosem látott jelek sorakoznak. Értetlenül bámulod a hieroglifákat. Itt valami nincs rendben hát persze!! Otthon felejtetted a szemüvegedet! Anélkül pedig egy árva betût sem tudsz lemásolni a tábláról. Ráadásul a padtársad sincs ma suliban, így õrá sem számíthatsz. Nem marad más hátra, minthogy kényelmesen elnyúlj a padban, és elmélkedj egy jót. Körülötted mindenki mással foglalkozik. Laci kedvenc regényébe mélyedve kuksol a pad alatt. Gergõ idegesen kutat a táskájában fehér hörcsöge után. Peti szerelmes levélkékkel ostromolja Katát, aki ügyet sem vet rá. Ödön már a harmadik szendvicsét majszolja. Zoli meztelen lányokat nézeget az újságban, miközben padtársa, Levente pajzán hangvételû cetlikkel lepi el az elõtte ülõ Zsuzsa hátát. Elmélkedésedbõl egy fejed felett elsuhanó focilabda zökkent ki. Majd egy puffanás, azután síri csend. Feleszmélsz, hogy szünet van, s a fiúk már megint fociznak az osztályban. Gábor gyõztes gólja azonban nem a kapufát, hanem az osztályfõnök muskátliját találja el. Ha jól számolod, ez már a harmadik összetört cserép a héten. Persze mindig akad egy-egy csokor mûvirág, amivel pótolni lehet az igazit, de vajon mi lesz, ha egyszer fény derül a turpisságra?! Aggodalomra azonban egyenlõre semmi ok, hiszen az osztályfõnök elõszeretettel öntöz- geti a mûanyag virágokat is. Valószínûleg elkelne már neki egy erõsebb szemüveg. Amíg a fiúk próbálják eltüntetni a baleset nyomait, úgy döntesz, szétnézel a folyosón. Mint mindig, ma is érdekes jeleneteknek lehetsz tanúja. Az üzenõfal mögött, a sarokban, egy szerelmespár turbékol. A fizikatanár kedvenc tanítványának próbál udvarolni, aki szemmel láthatóan élvezi tanára közeledését. A történelemtanárnõ ma nagyon csinos. Úgy látszik, ismét randevúra készül. A lócán henyélõ diákok pedig szegény Zsuzsán kuncognak, aki még mindig nem vette észre, hogy Leventének hála, hátát undok kis papírfecnik díszítik. Hirtelen megszólal a csengõ. Ismét óra következik. Barátaid kíséretében visszaballagsz az osztályba. A helyedre érve sóhajtasz egy nagyot: Milyen hosszú ez a nap! Délután fél háromkor végre átlépheted a suli kapuját. Elsõ utad az újságoshoz vezet, ahol megveszed a kedvenc magazinodat. Aztán kedved támad egy rövid sétához a parkban, mielõtt hazamennél. Ám ekkor eszedbe jut az öcséd. Lõttek a sétának, irány az óvoda! Hazafelé az öcséd élvezettel meséli, mi szépet rajzolt az óvó néninek, és hogy Misi megint elvette tõle a kisautóját. Te helyeslõen bólogatsz, gondolataid azonban, mint mindig, most is egészen máshol járnak Mihelyt hazaértek, az öcséd máris beront a nappaliba és bekapcsolja a tévét, hogy megnézze az idétlen rajzfilmjeit. Anyu a konyhában szedeget. Egy puszit nyomsz az arcára, mire õ megkérdi: Mi volt ma az iskolában? Eszedbe jut, hogy egyest kaptál angolból, a matekdolgozatod jobban sikerült, mint gondoltad, a Kovács Krisztián szerelmet vallott neked, és még a kémiatanár is megdicsért. Azonban unottan csak ennyit mondasz: Semmi. Majd a szobád felé veszed az irányt. Bekapcsolod a magnót, közben gondterhelten szemléled az asztalodon tornyosuló leckehegyeket. Semmi kedved a mai délutánt tanulással tölteni. Mégis erõt veszel magadon, leülsz az íróasztalodhoz és nagy nehezen leemelsz egy könyvet a kupac tetejérõl. Végül is, nincs abban semmi rossz, ha tanulok egy kicsit gondolod magadban, és hosszú idõ után elõször, teljes erõdbõl belemélyedsz a tananyagba. Anyu benyit a szobádba. Nem jössz tévét nézni? kérdi. Nem! Most tanulok! hangzik az egyenes válasz. Anyu nem szól semmit, és elégedett mosollyal az arcán, csendben becsukja az ajtót. Hámori Zsófia (1986) Fülek. A füleki gimnázium másodikos diákja

26 GUBO SÁNDOR Fejfa 1222 Szorgalmasan faragta, majdnem fél éven keresztül. Keze óvatos, gyengéd mozdulatokkal segítette életre, mintha féltett gyereke lenne. De hát az is volt, vagy valami nagyon hasonló. Gyakran jártam hozzá délutánonként, egyrészt mert nem akaródzott otthon maradnom, másrészt mert õ elviselte egy magamfajta kontár társaságát. Az öreg nevét mindenki tisztelettel mondta ki, s nem akadt, aki ne hajtott volna fejet, ha elment mellette az utcán. Megvolt a széke a kocsmában is, amelyikre, ha õ máshol járt éppen, nem ült senki. Talán azért nem vágták meg a falusi nyelvek, mert barátja volt mindenkinek: õ csinálta a kerítéseket, õ esztergálta-faragta a leggyorsabban a gerendát, és csak õ készített olyan szobrokat, amit az ifjak néha titkon megérintettek nem akarták hinni, hogy közönséges fából lehet egy olyan alkat, melynek ívei, görbéi, homorulatai meg domborulatai olyannyira azonosak lennének az élõével. Szerintem azonban nemcsak ezért nézték õt csodálattal. Jómagam is azért tiszteltem, mert vén volt: hetven-hetvenöt esztendõs, és bár járása akadozó, kezének mozdulatai olyan frissek voltak, mint egy fiatalemberének. Azért maradhatott ez így, mert nagyon akart. Meg akarta faragni a fejfáját. Arra a télutóra nem szívesen emlékszem. Valami láz kapott el, és amikor odébbállt, majdnem vitt magával. Anyám siránkozott, Istent meg a sorsot emlegette, apám csöndes volt, vágta a fát, nyammogva evett ebédidõben, s néha szuszogva megcsóválta a fejét. Fiatalabb testvéreim úgy féltek tõlem, mint a kígyótól. Hát igen, beteg voltam. Csak a pap jött el néha, meg az öreg. Aki javarészt hallgatott, és csámcsogta az eleséget, amit anyám felkínált neki. Persze azért néha megszólalt, kicsit úgy, mintha noszogatták volna, de szólt egy-két szót. Olyankor régi évekrõl beszélt, arról, hogy sok dolog változott, de még több maradt olyannak, mint volt. Meg effélék. Hallgattam is, nem is: azon morfondíroztam magamban, miféle csodaszert egyek vagy igyak meg, hogy kilábaljak betegségembõl. Valami okból azután, mikor túléltem a lázrohamokat, anyám az Úristenen kívül két embert áldott hangosan: a papot és az öreget. Mikor megkérdeztem tõle, vajon mit tett az öreg a gyógyulásomért, csak megsértõdve visszakérdezett, hogy nem volt tán jó hallgatni okos beszédeit azokon a keserves délutánokon? Nem szóltam neki vissza. Õsszel, mikorra beérett valamelyest a szõlõnk, apám büszkesége, apámmal, nagybátyámmal, aki a szomszéd faluban lakott, és öcsémmel kimentünk a lugasba begyûjteni a termést. Késeket vittünk meg kisbaltát. Hamuszürke nap volt, langyos, lanyhadó széllel. Mintha temetésre hívták volna az idõt. Apámnak jó kedve volt: döcögve mesélte nagybátyámnak a történetet a szerencsétlen Joakim zsidóról, aki egyszer alaposan berúgott, úgyhogy amikor rájött a kényszer, hát az asztal alá vizelt, majd tévedésbõl a szomszéd házába tántorgott vissza, és befeküdt annak ágyába, azt képzelve, hogy otthon van. Ezt még megtetézte azzal, hogy a szomszédaszszonyát a feleségének nézve, hívogatni kezdte, hogy Gyere, asszony, hadd búbollak meg jól! Szerencsétlenségére épp akkor jött be valahonnan hátulról a szomszéd, a falu kovácsa egyébként, és mikor meglátta fekhelyén, úgy verte végig, hogy azóta Joakim, a zsidó nem tud rendesen járni. Én magam is moso- lyogtam a történeten: nem mintha mulatságosnak tartottam volna, de utáltam Joakimot. Sipákoló hangja, idétlen kacagása meg bárgyúsága miatt. Úgy kellett neki. Otthon aztán anyám és a lányok nekiláttak a szõlõnek, és kitaposták a nedvét. Elég savanyú volt: apám fintorgott is miatta. De azért nem öntötte ki a mustot: megtöltötték vele a két kis hordót a pincében, aztán mikor borrá érett, apám egy palackkal battyogott föl, nekem nyújtotta, és ezt mondta: Vidd föl a dombra, az öregnek. És mondd meg, hogy köszönünk mindent! A nap sütött, de nem éreztette a sugarak melegét. Visszakéredzkedett a nyár. Sétáltam felfelé a dombon, rugdosva a száradó levélhalmokat, kicsit élvezve, ahogy a sötétbarna meg barnássárga levelek szerteszét röpködnek elõttem. A falu kósza, szaggatott füstöt eregetett a benõtt domboldalak felé. Orromba erõszakolta magát az égett fa szaga. Az erdõ fölötti sárga légben valamilyen madár szitált. Az öreg faragott. Egy évekkel ezelõtt kidöntött, elszürkült fatörzsön ült, görnyedve, szétvetett lábai között a fehér húsú szoborral. Egy hevenyészett, nem is kereszt alakú kereszt volt, meg egy arctalan nõ, kezével mintha cirógatná. Mint egy szajha. Az öreg óvatosan csúsztatgatta le a vésõt az oldalán, hántogatva le a fa vékony szálait, vizes szeme figyelte, hogyan alakul a derék, a csípõ. Köszöntem neki, kirugdalva a teremtés örömeinek révületébõl. Megijedt, kieresztette kezébõl a vésõt. Megijesztettél mondta, és nevetett, huncutul rám sandítva kis szemével a válla fölül. Ne haragudj, apó mondtam, aztán feléje nyújtottam a palackot. Hoztam egy kis bort. Jóízû, csak talán kicsit kesernyés. Persze ezt inkább csak azért mondtam, hogy meghozzam a kedvét az italhoz. Az öregnek mindegy volt: megszomjazott már a munkában. Úgy öntötte magába az italt, mintha friss vizet inna: a rossz bor kétoldalt öntözte szakállát, a szürke szálák végérõl a forgácsba csöpögött. Leültem mellé a halott törzsre, hallgatagon bámultam a szobrot, amit készített, a tágas, üres udvart, a rokkant viskót, az égnek szálló szürke füstöt. Vacsorára épp kellemes meleg lesz odabenn állapította meg, amikor észrevette, hogy a homályos gomolyagokat szemlélem. Most talán hidegebb lesz a tél. Lehet, hogy meg se érem. De legalább addigra elkészül szaggatott mozdulattal megsimította az alakuló nõ apró vállát. Kit ábrázol? kérdeztem. Valóban érdekelt: furcsállottam, hogy egy olyan aggastyán, mint õ, miként képzeleghet nõkrõl. A feleségem. A harmadik mondta. Nem emlékeztem a nõre. Szorgos asszony volt, egy télutón felfázott, aztán meghalt. A temetõ szélén földelték el, szépen díszített fakeresztet szúrtak fölé. Az agg faragta, aki akkor negyven-negyvenöt esztendõs lehetett. Én is szoktam faragni. Néha. Az öreg felnézett. Igen? Mit faragtál? Hogyhogy nem mutattad meg? Vállat vontam. Bicskanyeleket. Meg gondolatokat, tüzelõfába. Nevetett, visszafojtva, dörmögve. Igyekezett takarni a gúnyt. Az õ szemében fölösleges ostobaság volt betûket róni abba a fába, amelybõl formás szobor készülhet. Mindent õ se érthet meg. Gondolkodtam rajta: talán irigyelte írástudásomat. Ez volt az egyetlen dolog, amire büszke voltam. Büszke, és hálás a papnak, aki tömérdek ordítozás árán megtanított a betû rovására és írására. De még ez se tudott kellõképpen megnyugtatni, ha elnéztem koros kezeinek munkáját. Rengetegszer rágtam magam, miért van, hogy azok a vén, csoszvadt ujjak annyival fürgébbek, mégis pontosabbak az enyéimnél. A hozzáértés meg a türelem, persze. Az öreg órákig elját

27 szott egy-egy félresikerült szeglettel, én az elsõ balsikernél félredobtam, akármin dolgoztam. Ha jobban eltöprengek kettõnkön, akár úgy is mondhatnám: egymás ellentétei voltunk. De talán épp ez húzott hozzá olykor, ha nem volt mit csinálnom. Néha még most is elképzelem, ahogy söpör az udvarban mondta, ujjával sebesen leírva egy ívet, az almafától a házfalig. Tudom, hogy bolondozás, de hát aki megvénült, az ugye nem épeszû már. Fõleg hajnalban, mikor még félálomban fekszem, akkor gondolok rá. Ahogy lépegetett az ablak alatt, és összesöpörte a tyúkok piszkát. Kicsit kellemetlen volt, hogy megbízik bennem. Soha másnak, még talán a papnak se beszélt ilyesmirõl, de ha elkapta valami emlékezõ hangulat, minden megfontolás nélkül kitárta a gondolatait elõttem. Nem értettem. Én soha nem beszéltem neki semmirõl, ami bántott. Nagyon sokáig hiányzott szólt megint szárazon, komolyan, de bánattól teljesen mentes hangon. Szólongattam, este kenyeret és tejet is készítettem elõ neki döcögve nevetett. Még napokkal utána is elfelejtettem, hogy már meghalt. Ránéztem, nem tudva, mosolyogjak-e, vagy mondjam, hogy nagyon sajnálom. Amit mondott, kuncogva mondta, mintha valami tréfás botlásáról mesélne. Kiismerhetetlen, különös ember. Szép lehetett mondtam a szoborra nézve, hogy biztosítsam hitében arról: hallgatom és fontolgatom, amit mond. Az bólogatott, egy pillanatra abbahagyva a munkát, hogy ihasson egy kicsit a borból, amit hoztam. Az elsõ nõhöz kényszerbõl mentem. Tizennyolc esztendõs voltam nem, talán már tizenkilenc, õ meg huszonegynéhány. Nem szerettem. Kövér volt, bárgyú, nem tudtunk beszélgetni semmirõl mosolygott, rám kacsintott, aztán megkomolyodott. A másikkal egy évet voltam együtt. Nem mondott mást. Tudtam én jól, mi lett vele. Azt mondják, más férfit talált, mások úgy gondolják, valami inkubusz nyomta meg. Ahogy apám mesélte, egyszer csak kedvetlen, zárkózott lett, aztán egy napon a patakba ölte magát. A patak elég sekély idefele, nem lehet elsüllyedni benne: nagyon meg akarhatott halni, ha volt bátorsága lenn tartani arcát a víz alatt. A pap nem temette el, látni se akarta a testet. Az öreg soha nem beszélt róla. Apám szerint borzongatta a tudat, hogy mint egy gyilkos, önkezével, az éjszaka közepén ásta el a temetõ mögött, s az atya csak utólag áldotta meg a dombot keresztényi könyörületességbõl. A harmadik felesége volt az egyetlen, akire jó volt visszagondolni. Azért hasonlít rá bökte ki, a faragványt nézegetve. Jó lesz ez. Mikorra készül el? érdeklõdtem. Igazság szerint inkább arra voltam kíváncsi, valóban hisz-e abban, hogy még halála elõtt sikerül elvégeznie az utolsó simítást. Nemtom fújtatott, de meglesz. Már készen fogjátok fölém helyezni. Hát igen. A töretlen hit. Enyhén rángó szájjal, fölényesen mosolyogtam rajta és magamon. Amilyen kegyeltje az Istennek, biztos igaza lesz. Õ tudja. És én is kezdek megbizonyosodni róla. A hegyek fölött derengõ rózsaszínes-sárgás sávon kívül amit érthetetlen okból megvilágított még a csaknem teljesen eltûnt nap a felhõk sötétkék árnyak mögé rejteztek. Az utat felfelé a dombnak már nem lehetett jól látni, egyszerû ember nagyrészt csak a környezet ismeretére támaszkodva járhatta meg. Nem volt már odakinn senki: csak egy fekete, bogáncsos szõrû korcs szimatolt körül a kerítések tövében. Egy varjú károgott a völgy fölött, egy házikó sötét ablakából facér kuncogás szûrõdött ki. Kit érdekel? Akit az indulat, a bolond hév vezet, aki maga se tudja, mi jót tehet valamivel, ami gonosz? Egy zarándok egyszer, megállva a faluban, azt prédikálta: a katonát és a bérelt gyilkost csak lelketlennek lehet nevezni, gonosznak nem, mert nem a maga indulatára hallgat, mikor elköveti ocsmányságait. A gonosz az, aki a saját belsejében fakadt torz vágynak engedelmeskedve cselekszik vagy cselekedtet. Az udvar avar- és enyhe füstillatú volt. A feketéllõ földön, mint a kínok közt kiszenvedett hullája, nyúlt el a gödörcsös fatörzs. A levegõ hûvös, mint a fejsze sima, hideg nyele. Mosolygó éle tegnap, a tûzifa hasogatása elõtt lett megköszörülve, alaposan, gondosan. A szobor ott álldogált az ajtó mellett. Mintha türelmesen várná, hogy beengedjék, és férje mellé fekhessen a nyekergõ ágyra. Tapintásra tényleg olyan fagyos volt, mint a hulla. Fagyos, de ellenálló, kemény. Kicsit megsajnáltam. Talán jobb lenne itt hagyni. És akkor kacaghatnék tovább, milyen büszke, boldog az öreg, milyen senkifia vagyok én, mekkora különbség is van köztünk. Itt kéne hagyni. Miközben lefelé tartottam a dombról, két karommal átfogva a szobrot és a fejszét, arra gondoltam, vajon megtudhatja-e az öreg. És ha megtudná, mit tenne? Mit szólna? Elejtettem a fejszét, magamhoz öleltem a szobrot. Zavart a kereszt, idegesítõen nagy volt. Letettem hát, felemeltem a fejszét, és nekiláttam. Reccsent a fa-hús. Ropogtak a fa-csontok. A bal karjával együtt elvált tõle a kereszt, lassan, nyögve. Felvettem, ami maradt belõle, mellemhez szorítottam a kicsi figurát. Kar, mely nem ölelt. Mell, melynek melegét nem érezni. Vak dühvel nekiestem a szobor ajkának, nyalogattam orcáját Miért is csináltam? Miért csókolgattam a tárgyat, mely nem is az õ mására készült? A bolondot kár kérdezni. Nem tudok többet, mint hogy dühbe gurultam, nem hallok mást, csak a vas csattanását, ahogy belemerül a szilánkos fába. Nem látok semmit már, csak a fehérlõ szobrot a fekete avarban. Úgy futottam haza, mint aki gyilkolt. Az udvarban gallyakat égetett apám. Hideg délelõtt volt, az ágacskákat pattogtatta az éledezõ tûz. Apám megállt, figyelte az élet után kapdosó apró nyelvecskéket, aztán ismét elindult az ólak felé, ahol szerteszét hevertek a nemrég kivágott vén fa ágai. Én fölakasztanám, aki csinálta mondta szippantva, visszafojtogatva hirtelen indulatát. Még így is reszketett-ugrált a hangja. Sajnálta az öreget. Mint ahogy mindenki faluszerte. Még én is. Fölakasztanám, és átütném villával köpött, káromkodott, fejét ingatta. Apámnak igaza volt. Mert mivel lett volna kegyetlenebb, ha a fejsze élõ asszony húsába és csontjába tör? Mennyivel lett volna súlyosabb gyász az embernek, aki a hatodik napon befejezni készülvén a teremtést, pihenõre készíti magát? Az öreg hetedik napja nem nyugalom. Utálom, hogy ütni könnyebb, mint simítani. Utálom. Úgy bizony, fel kéne akasztani morogta apám, és rádobta a maroknyi gallyat a tûzre. A kapu megnyikordult, apám felemelte fejét. A kerítés mellett ott állt az öreg, kimerült szemmel, fáradt háttal. Isten hozott! köszöntötte apám, letámasztva a vasvillát. Jer be, igyál egy kis bort, apó! Az öreg biccentett, végiglesett az udvaron. Sok tûzifátok lesz. Ha nincs elég, vihetsz, apó! ajánlotta fel apám, bátortalanul. Az öreg rángó mozdulattal megrázta a fejét. Nem. Köszönöm elmosolyodott. De azért egy kis bort meginnék. Persze, persze, apó! Gyere csak! Amikor elcammogott mellettem, rám pillantott nedves, csillogó szemmel, és halkan, dörmögve nevetett. Azt hiszem, tudta

28 Jött a hegyek közül Megszokott volt, hogy Lakottföldön az emberek reggelente megvizsgálták a halászhálókat, vajon elegendõ élelmet küldött-e bele Oánn atya. Az is, hogy utána az Erõsek lándzsát fogtak, és körbejártak Nádvidéken, hogy Gyorslábúakat fogjanak. Azon a reggelen viszont, mikor Nil a szokottnál késõbb ébredt fel, valami nagyon szokatlan történt. Éspedig az, hogy Sárvidékrõl eljött Siklótestvér. Amikor a Nap alja kibukott a hegyek mögül, egyszerûen beballagott Lakottföldre. Átment a földeken, intve a leskelõdõ munkásoknak, aztán elhagyta a kaput is. Az õrzõk nem is állították meg, annyira meghökkentette õket a megjelenése. Merre van Annúma, az Istenekkel Beszélõ? kérdezte az egyik õrzõtõl, akit Taful-Aninak hívtak, és Masgu fia volt. A házában. Mit kívánsz tõle? Tudok valamit. Siklótestvér válaszára nem tudott mit szólni Taful-Ani. Továbbengedte. Lehet. De nyilat lõttek rám, mikor megláttak Siklótestvér lehajtotta a fejét. Annúma szeme elkerekedett. Menj, vidd hírül az Erõseknek! Keressék õket! Siklótestvér meghajtotta derekát az Istenekkel Beszélõ elõtt, aztán elment, olyan halkan, ahogy érkezett. ressétek meg õket, és hívjátok Lakottföldre! Tudni akarom, miért jöttek. Az Erõsek hallgattak, szemük úgy nézett, mint a haragos állat szeme. Nem hittek a hegyen túlról jötteknek. Sötétlények. Õk okozzák az erõs szeleket, õk dörömbölnek az ég boltozatán. Talán a vérüket kéne ontani vélte Taful-Ani, mikor áthágtak a földeken, útban a Faistenek birodalma felé. Ne mondta Siklótestvér. Fogadjuk õket békességgel, akkor õk se támadnak meg. Nem szóltak. Hallgattak Siklótestvérre, mert ismerte az állatokat és a fákat, mindent, ami a lakottföldieknek idegen, a barátjuk, társuk volt. Tudja, mi van Lakottföldön túl. Ezért nem merték bántani soha. Csapatban mentek. Féltek. Lehet, hogy az Istenek jönnek, hogy tönkretegyék a termést és elkergessék a Gyorslábúakat. Lehet, hogy nem is félnek a lándzsáktól meg a nyilaktól. Taful-Ani kézzel jelezte, hogy csendben menjenek. Nehezen szívták a levegõt, érezték, hogy Rossz történhet. A vén Faistenek és a bozót suttogva beszéltek, horkantásokat hozott a szél Sárvidék felõl. Nil kushad- Annúma, az Istenekkel Beszélõ lehántotta a ruhát a fiatal lányról, és kutatva nézte fehér, vékony testét. Megtapogatta karjait, lábait, markolászta mellét kereste a Baj nyomát. Nem találta. Nincs bajod mondta hümmögve. Nem testi baj az, ami nem enged gyermeket szülnöd. Sötétlény szállt meg! Tudsz segíteni, Istenekkel Beszélõ? kérdezte remegõ hangon a lány. Annúma bólintott, végigsimította tar fejét, ezt dörmögve: Tudok. Csak hallgasd, amit mondok. Annúma várt, aztán mikor látta, hogy a lány nem húzódozik, rászólt: Hunyd be a szemed, és engedd magadba az Isteneket. Ne mondj semmit, ne hallj semmit. Csak a szeretet és az Istenekkel Beszélõ magja ûzheti el a Sötétlényt! A lány remegett. Annúma, az Istenekkel Beszélõ csípõjéhez vonta derekát, és éles szemével pásztázni kezdte arcát. Szép volt. Nil érezte, mondhatni kiszagolta, hogy valami különös, valami Más történt. Taful-Ani, Annúma épp leoldani készült magáról a ruhát, mikor belépett Siklótestvér. az õrzõk elsõje összehívta az Erõseket. Nilt is Most ne zavarj. Gyógyítok súgta hívták: amiért megölte a Szörnyet, õ is Erõsnek számított. Fiatal volt, de megmutatta Annúma, a lány arcába nézve. Én vagyok, Istenekkel Beszélõ. Siklótestvérni és védeni. Taful-Ani és az Erõsek a Fõöreg Lakottföld öregeinek, hogy tud vadászni, öl- A szavak annyira meglepték Annúmát, háza elõtt találkoztak az Öregekkel. Minden hogy rögtön megfeledkezett a lányról. férfinél lándzsa, kés és parittya volt. A Fõöreg Miért vagy itt? Te, aki a mocsárban élsz, mellett Siklótestvér állt. A többiek pökhendien, méltatlankodva nézték hosszú, bogas ha- miért hagyod el Sárvidéket? a Szent hangjában zavar tükrözõdött. ját és bozontos szakállát. Meg a gyíkbõrt, ami Siklótestvér mosolygott. Tudta, miért zavart az Istenekkel Beszélõ: õ, a Sárvidék lakóságukat, így beszélt: satnya testét fedte. A Fõöreg látta nyugtalanja is az öreg egyik gyógyításának eredménye Siklótestvér, aki Sárvidékrõl jött, hírt hozott nekünk. Azt mondta, emberek jöttek a volt. Annúma persze mindig azt mondta, hogy Siklótestvér egy Sötétlény fia. hegyeken túlról, akik nyilat lõttek utána. Ke- Lakottföld emberei hitték. Mit akarsz? kérdezte megint az Istenekkel Beszélõ. Azt mondtad, a hegyek mögött Sötétlények élnek. Hazudtál mondta Siklótestvér halkan. Nem mordult rá az Istenekkel Beszélõ, te hazudsz! Saját szememmel láttam. Emberek jöttek a hegyeken túlról. Lándzsával. Sötétlények Nem tiltakozott Siklótestvér. Láttam. Annúma, az Istenekkel Beszélõ elküldte a lányt, majd Siklótestvérre nézett, és megkérdezte: Hányat láttál? Hármat. Nyilaik voltak, késeik és lándzsáik. Vadászok állapította meg az Istenekkel Beszélõ álmatagon. Komlovszky-Szvet Tamás: Ritmus. Bronz,

29 va óvakodott a többiek után. A régi törvény szerint a falka jelenti az életet. Aki egyedül van, elpusztul. Vajon Siklótestvér hogyan lehet mégis élõ? Miért beszélhet a Vadakkal, ha Lakottföld lakói nem? Nem gondolt soká erre: odaföntrõl, ahol a Szirtvidék kezdõdik, rikoltást hallottak. Taful-Ani megállást utasított kezével. A levegõbe szagolt, lándzsáját a bozót felé fordította. * A két férfi megállt és ijedten nézte Namúrit. Õ lihegve fölállt, feléjük emelte karját. Csak kis seb mondta, csak megcsúsztam. Azok ketten nehezen higgadtak le. Új vidék ez, csak az Istenek tudják, miféle népek és lények élnek erre. Még mind emlékeztek a Gyíkemberre, akire Namúri, a gyorskarú rálõtt íjával. Óvatosak voltak. Ne menjünk erre javasolta az egyik férfi, a lombok irányába mutatva. Járjunk inkább továbbra is a sziklák útján. Mindannyian hasonlóan gondolták. Megvárták, míg Namúri felkapaszkodik a lejtõn, aztán mentek a sziklaúton. A levegõ egyre forróbb lett. Telepedjünk le! sóhajtotta Namúri. Ott, az árnyékban. Pihenni szeretnék! A többieket is elcsigázta Antu fényözöne, így készségesen behúzódtak a sziklapárkány alá. Langyos vizet ittak ócska bõrkulacsokból. Namúri, a gyorskarú, hosszan, türelmetlenül nyelt, s közben a bozótost figyelte. Mintha érezte volna, hogy valaki jön. * Siklótestvér átkúszott a fák gyökerei közt, és meglapult a gazban. Valahol fölöttük ingerülten cserregett egy madár. Az Erõsek feszengtek, orrlyukaik kitágultak. Már közel vagyunk fordult hátra Siklótestvér. Üdvözöljük õket, miként testvéreinket, akkor nem bántanak. Taful-Ani meghajtotta fejét, jelezve, hogy hiszi Siklótestvérnek, a Sötétlény fiának szavait. Felegyenesedett, az Erõsek pedig követték példáját. Tegyük le lándzsáinkat! mondta. Akkor tudni fogják, hogy békével jövünk. Az Erõsek ledobták a falándzsákat a lábukhoz, aztán Siklótestvér nyomában kiléptek a bozótból, Szirtvidékre. Hallották az Újak hangjait. Nevetés, aztán hirtelen csönd, majd megint halk nevetés. Siklótestvér mozdulatlanul figyelt. Nézte a köveket, szívta a szagokat. Aztán még kijjebb siklott. Szimatolt. Gyertek. Találkozzunk velük! Siklótestvér Taful-Anira nézett, és az Erõsek vezetõje meglátta szemében az állatok kétkedõ pillantását. Taful-Ani összerezzent. Aztán megindultak. * Namúri, a gyorskarú észrevette Tegilat arcán, hogy valami történik. Tegilat, a Fiatal, felemelte fejét, orcáira félelem ült. Jönnek! mondta, és szinte azonnal lándzsájához kapott. Namúri és a harmadik, a szilaj, vastag testû Lumma is rögtön mozdultak. Mit hallottál? kérdezte Namúri, de válasz már nem is kellett. Meghallotta a talpak alatt csörgõ kövek hangját. A három ember lecsapni kész helyzetben, feszülten állt, a dárdahegyek remegtek. És a szirtek mögül elõlépett kíséretével a Gyíkember. Gyík-isten! Enki sarja! fakadt ki Tegilat, rettegve. A Gyíkisten megrándult a hirtelen hangra, és lassan feléjük fordította tenyerét. Lándzsa surrant, és becsapódott a Gyíkisten mellébe. Az felnyögött, teste hátrahajlott, akár az íj, majd oldalra dõlt, lábaival csapkodva, akár a hal. Lumma reszketve takarta el szemeit. Keze üres volt, nem volt benne dárda. Nagyon megijedt a Gyíkistentõl, aki most a köveken fetrengve, mintha valamilyen állattal küzdene, próbálta kitépni bordái közül a fegyvert. Közben nyüsszögött és hörgött. Csakugyan állat volt. * Nilnek a feje mellett röppent el az egyik lándzsa, de nem ijesztette meg. Tovább rohant az Idegen felé, és egy hatalmas ugrással ledöntötte. Az Idegen dühösen csapkodott és harapott. Mint a Szörny. Csak sokkal, sokkal gyengébben. Nil rácsapott a tömpe kõkéssel; belevágta a szemébe. Az Idegen felvinnyogott, rítt, vére rászökkent Nilre. Fejét forgatta ide-oda, s az élet leve meglepõ hevességgel tört elõ belõle, s ömlött el nyakán és arcán. Nil másodszor is támadt; most az Idegen arcába szúrt. Az tovább bömbölt és vijjogott, de feje egyre lassabban tekergett. Nil már nem bántotta: nézte, ahogy nyaka lekókad, feje beleesik a vérbe. Közben Taful-Ani megölte a Rettegõt, aki lándzsát vetett Siklótestvérre. Felütötte fejét, késével sebesen szétvágta nyakát, lentrõl felfelé. A Rettegõ hördült egyet, vért böfögött, és összeesett. Taful-Ani meg a harmadik felé fordult, akit már körbevettek az Erõsek. A fiatal Idegen eldobta lándzsáját, nekiszorult a sziklafalnak, rettegve nézett. Taful-Ani jelezte az Erõseknek, hogy ne bántsák. Hegyek mögül jött szólította meg a Fiatalt, elõrelépve. Idejöttetek és megöltétek Siklótestvért. Miért csináltátok? A Fiatal lihegve, zilálva nézett Taful-Ani szemébe. Nem akartuk Gyík-isten vérét ontani. Lumma félt tõle, megölte. De már megbüntetted õt. Engem hagyj élni. Honnan jöttél? kérdezte Taful-Ani, és felvette a földrõl a Fiatal lándzsáját. A hegyeken túlról. Lugal küldött, a Nagy Nép vezére. Nem értettem szavaidat. Mi a Nagy Nép? Mi vagyunk felelte megbátorodva a Fiatal. Sok-sok ember. Annyi, ahány fa van a földeteken. Nem hiszem mondta Taful-Ani. Majd meglátod. Lugalnak, az úrnak tetszik földetek, ezért majd idevezényli embereit. Lakottföld a miénk. Miért jönnétek ide? A Fiatal nagy levegõt vett. Erõsek és merészek vagytok. De a Nagy Nép hatalmasabb nálatok. Ezért lesz a földetek Lugalé, ezért lesztek Lugaléi ti is! Taful-Ani nem szólt semmit; nem is értette, mit beszél a fiú. Az Erõsek tanácstalanul álltak. Nil úgy érezte, valami nagyon-nagyon Rossz fog történni. Hogy mi, azt õ, a Lakottföldön élõ nem is sejthette. Menj mondta végül Taful-Ani a Fiatalnak, mondd Lugalnak, hogy Lakottföld szívesen vendégül látja, ha nincs benne a Sötétlények vadsága! Az Erõsek köre megbomlott. Taful-Ani átnyújtotta a Fiatalnak a lándzsát, aztán a hegyek felé mutatott. A Fiatal szabad volt. Taful-Ani! szólította meg az Erõsek vezetõjét Nil, mikor a Hegyeken túlról jött már messzebb járt. Vérét kellett volna ontani! Talán morogta Taful-Ani, meredten nézett a távozó után. * Tegilat hálát adott Adadnak és a Föld Urának, hogy kisegítette az idegenek közül. Újra tudott békésen levegõt venni. És bár két társát megölték, úgy érezte: õ gyõzött, és azok ott legyõzöttek. Ez nyugalmat hozott neki. Ha pedig az Istenek továbbra is õrködnek fölötte, csakhamar Lugal földjére ér. Gubo Sándor (1986) Dunaszerdahely. A pozsonyi Magyar Tannyelvû Gimnázium negyedik évfolyamának diákja

30 INCZÉDI ERIKA Számadás Velem történt Nézz meg jobban! Ne csak fogmosás és lábborotválás után ismerj, hanem kócosan, karikás szemekkel és izzadtan is! Ez az õszintébbik felem, amelyik nem színészkedik. Elhatároztam, hogy elszámolok magammal. A fejemben egyre gyûlnek a pluszok meg a mínuszok, hangulattól függõen. Meg a nagy nullák, amikor éppen untat a gondolkodás meg az önismeret. Szánalmas lehetek olyankor, amikor nem érzem magam sem szerencsétlennek, sem kiválasztottnak, csak unalmas átlagembernek, aki jobban szereti másra hárítani a felelõsséget meg az irányítást, és elkezd hinni valami földöntúliban. Õsemberek vagyunk a legújabb, mesterséges fajtából. Eltéptük a gyökereket, és feketére mázoltuk az eget a fejünk felett. Eldobtuk a múltat és a jövõt. Most, a Földön másik világot kéne teremtenünk, de csak ugrabugrálunk a tûz körül, mert még nem érezzük az istenlét kettõsségét. Tudjuk, hogy nincsenek kötöttségek, de hogy korlátlan szabadság sem létezik, még nem sejti senki. Voltam gomba, margaréta és királykisaszszony. Elvált szülõk csemetéje és mintagyerek. Lázító és lázadó. Adakozó tizenöt évesen. Csavargó és önjelölt költõ. Fölösleges és kívánatos. Fölöslegesen kívánatos. Hajótörött, ûrhajós és vörös ördög. Öngyilkos és problémás gyerek. 56 Még csak a szerelmet láttam, azt az édeskeserût. Nálad találtam. Nálad, akit alig ismerek. Tudom, hogy kék a szemed, és hogy bõven átérem két ujjal a csuklódat. Birtokba vehetsz, mert elhisszük, hogy tudjuk, ki a másik. Kegyetlenek a kategóriák: kizárnak belõlünk minden mást, amivel pedig elviselhetõvé tennénk magunkat. Le kéne szednünk a címkéket, mert nemrég még terveink voltak, és te megváltoztattál. Melletted hol férfinak, hol nõnek érzem magam. Végletes vagyok, nem átlagos, s veszélyes, de azért félthetõ. Megvédhetsz a pókoktól, a civilizációtól, a felnõtté válástól, az egyedülléttõl és saját magamtól. Megvédhetsz az emberektõl. Büntethetsz a szomorú nézéseddel, a féltékenységeddel és a türelmeddel, a szótlanságoddal és a szavaiddal. Szerethetsz a bizalmaddal, a büntetéseddel, a pénzeddel. Szerethetsz a szõnyegen fekve, nálunk és nálatok, és az erdõben, a szabad ég alatt. Szerethetsz, mert szeretlek. És tudod mit? Én nem akarlak birtokolni. Tanulni akarok tõled. Testiséget és lelkiismeretet, hogy végre meglássam magam. Táltos vagyok. Meg akarom mutatni magamat. A meztelenségnél többet: a puszta csontvázamat a lábszáramba és a lapockámra égetett emberiség elõtti jelekkel. Undorodni fogsz tõlem: zörögni fognak a csontjaim, és magyar népdalokat éneklek majd, hamisan és akadozva. Nem fogok bemutatkozni és kezet nyújtani, azt akarom, hogy az ürességemet és a hiányosságaimat lássad. A férgeket, melyek belülrõl rágnak szét: a szélhámosságot, a felelõtlenséget, az önfejûséget, a kicsinyességet és a pimaszságot. Olyan leszek, amilyennek jól éreztem magam a nyáron: koszos és erkölcstelen, türelmetlen és önzõ, a végtelenségig vádaskodó. Hangulatokat akarok leírni. De nem ócska kifejezésekkel, mint jó és rossz, csúnya és szép, hanem hogy színük legyen meg szaguk. Láb-, izzadság- és emberszaguk. Hogy szembeköpjék a közízlést november 27. Én nem vagyok jó ember. Pedig van egy barátom, aki enyhén illumináltan azt állította rólam, hogy igen, de nem hiszek neki. Sokan azt mondják, hogy részegen õszinte az ember, de tudom, hogy ez nem így van. Én például jó nagyokat szoktam hazudni olyankor. Vicces, hogy mások elhiszik, amiket összehordok. Múltkor a borozóban az egyik osztálytársnõmnek, aki most az ügyeletes menõ csaj, azt bizonygattam, hogy mennyire szeretem, a látszat ellenére. Vagy két hete ugyanis hangosan röhögtem a kémiaórán, amikor õ felelt. Igaz, jogosan, hisz a tanár is azt mondta, hogy mafla vagy, lányom, mikor is õ elszövegelte, hogy az imperialista-kapitalista államok a vegyipar modern vívmányait gonosz célokra használják fel, szemben velünk, a szocialista országokkal. A könyveinket, ha jól emlékszem, ban adták ki december 7. Utálom Micimackót és a rózsaszín dolgokat. Utálom azt a szót, hogy édi-bédi. A muszáj-szerelmeskedést Bálint-napon és a muszáj-bulizást szilveszterkor. A mássalhangzókat és a piros ruháidat. A romantikus kapcsolatokat. A kigyúlt testû srácokat. Utállak, mert azt mondtad, aranyos vagyok. És utálom a tükörtojást meg a lecsót. Tegnap a fejemhez vágtad, hogy életunt lettem. Pedig még meg sem említettem a karácsonyfa-díszítést és az olyan kifejezéseket, mint: ez már csak így szokott lenni, elsõkbõl lesznek az utolsók, ahogy érzed, a fiúk azt szeretik, ha december 10. Korlátoz a falu, ahol élek, az anyám és a pénz, ami nincs. Az autóbusz, amely sosem jön idõben és az emberek, akik nem veszik észre, hogy kik is õk valójában. Nem háziasszonyok, tanárok és gyári munkások, hanem barátok, szerelmek, szülõk, vetélytársak, testvérek, ellenségek. De talán mégis tanárok, ha azt mondják el, amire kíváncsi vagyok. Õk azonban a komplex számokkal untatnak. Reménytelen. 57

31 2003. január 5. Az osztálytársaim sokszínûek. Van köztük rózsaszín, sárga, barna és fekete is. A legtöbbre a világoskékeket becsülöm. Igaziak és igyekvõk, de legjobban egymás közt érzik jól magukat. Én durva vagyok hozzájuk képest, mert képzeletben sötétzöldre mázoltam a bõrömet. Most olyan színû vagyok, mint a föld szaga az erdõben, amikor tavasszal az ember letérdel, és a legszívesebben beletemetné az arcát, hogy ne lásson és ne halljon mást, csak a gyökereket meg a bogarakat, melyek benne élnek. A kígyóméreg is sötétzöld, de az vékony, citromsárga csíkokkal erezett. A föld szaga és a kígyóméreg között kevesen tudnak különbséget tenni egész életnyi vizsgálódás nélkül. A világoskékeknek van hozzá némi érzékük. Nem bánt, hogy a többiek nem ismernek. Csak az zavar, hogy ha valaki meglát belõlem egy darabot, azt hiszi, csak az vagyok én. Egy adag félreértelmezett képmutatás vagy nagyképûség nagyító alatt, kiszorítva belõlem minden mást január 16. Szerelmemnek A múlt héten meg tudtalak volna ütni teljes erõbõl, hogy vérezzen az orrod. Te rászorítottad volna a tenyeredet, hogy az arcodból csak a szemed látsszon. Elképzeltelek: el- és rám csodálkozva néztél, harag és gyûlölet nélkül. Megszerettelek abban a pillanatban. Aztán megkérdezted, benne leszel-e abban, amit majd legközelebb írok. Nem tudom, hogy fogok-e írni rólad, feleltem. De a betûkben benne leszel, mert bennem vagy. Orron ütve január 20. Öntörvényû vagyok. És fölötted is én ítélkezem. Rám bíztad magadat, de szánalmas lettél, amikor azt mondtad, lázadást játszom, mert elindultam Budapestre 20 koronával a zsebemben egy hétfõi napon iskola helyett. Pedig biztosan élvezted volna. Sütött a nap, és lógattuk a lábunkat a Duna fölött, miközben ettük a tízóraira csomagolt szalámis kiflit február 2. A barátnõm letört, mint a bili füle, mert szar ez a világ. Köpd szemen! mondtam neki. Nem értette. A többiek sem értik, hogy miért bulizok, stoppolok, és miért állnék ki szívesen a Klapka térre gitározni. Csak úgy vontam meg a vállam. A többiek a földre csorgatják a nyálukat február 9. Gyáva vagyok és álszent. Szorgalmasnak, intelligensnek és érzékenynek mondanak, de csak én tudom, hogy a nagymamától kapott csipke hálóinghez vasorrú bakancsot hordok, alsónemût nem. Csak a saját szenynyem tapadjon rám! Késõbb már a csipke hálóing meg a vasorrú bakancs se. Valójában nekem semmi bajom nincs az emberekkel, de te vak vagy. Nem láthatsz engem, hiába tapogatsz végig a szemeiddel. Én táltos voltam, de te nem hitted el. Pedig velem történt. Tegnap álmodtam. Inczédi Erika (1985) Tany. A pozsonyi Komenský Egyetem Bölcsészettudományi Karának másodéves, magyar esztétika szakos hallgatója. Komlovszky-Szvet Tamás: GMO (genetikailag manipulált organizmus). Akácfa,

32 KÕ KÖVÖNKÕ KÖVÖNKÕ KÖVÖNKÕ KÖVÖNKÕ KÖVÖNKÕ KÖVÖNKÕ VAJDA BARNABÁS Az álom mint jellegzetes pszichoanalitikus téma Babits Mihály A gólyakalifa c. regényében* III/1. A gólyakalifa 1 Babits kisregénye 1913-ban a Nyugatban jelent meg folytatásokban, 1916-ban könyv alakban, 1917/18-ban pedig Korda Sándor készített belõle filmet Karinthy Frigyes forgatókönyve alapján. Freudi-pszichoanalitikus vonatkozásai lényegében vitán felül állnak, ugyanakkor a mû megítélésében tapasztalható némi bizonytalanság abból eredõen, hogy minden értelmezés a pszichoanalízisnek más és más vonatkozását hangsúlyozza. A regény elsõ kritikusait alaposan meglepte a szokatlan mû fantasztikus regénynek vagy rémregénynek nevezték, Zolnai Béla mégis szinte azonnal fölfedezte a regénytéma Sigmund Freud tanaival való kapcsolatát. Ugyanígy freudista mûnek fogta föl Karinthy Frigyes is, egyenesen kóresetnek, mégpedig az,,egy testben két lélek kóresetének minõsítve a történetet. Illés Endre (aki egyébként inkább a pszichoanalízis jungi irányához hajlott) eredeti módon világította meg a regény szerinte is freudi hátterét:,,a huszadik 60 Mottó:,,Az én második énem története az elfeledett szavak története. Mintha valami mindig a nyelvem hegyén lett volna ebben az életben valami, amit sohasem tudtam kimondani. Lelkem nyelvének a hegyén ült és a lelkem kínlódott vele. Babits Mihály: A gólyakalifa (1913) század technikai civilizációjának érdeme, hogy felvonópályák sodronyaival nemcsak minden svájci hegycsúcsot bedrótoztak már, de a lélek alvilágába is sínek vezetnek napjainkban. A Freud által lerakott sínek. 2 A jelenkori vélekedéseket szemügyre véve, két lényeges vonást figyelhetünk meg. Egyrészt a kritikusok közt csak elvétve akad, aki kétségbe vonná Freud hatását A gólyakalifában 3, másrészt lényegében mindenki egyetért azzal, hogy Babits regényének szellemi ihletése nem egyetlen forrásból, hanem Burdach, Schopenhauer, Stevenson és Bergson mûveinek reminiszcenciáiból, végsõ soron Babits egyetemi filozófiai tanulmányaiból fakad. III/2. Filozófia és lélektantudomány Babits pszichoanalitikus kapcsolatainak feltárásakor érdemes figyelembe venni, hogy fiatal korában komolyan érdeklõdött a filozófia iránt. Saját bevallása meg életrajzírói szerint is számos korabeli filozófus hatott gondolkodására:,,egy * Részlet Vajda Barnabás Sigmund Freud és a XX. sz. eleji magyar irodalom c., készülõ tanulmánykötetébõl. darabig rajongó szocialista voltam, majd a filozófiára vetettem magamat... Akkor azt hittem, filozófus leszek... Filozófusokat kezdtem olvasni: Nietzschét (Zarathustra), James pszichológiáját, Schopenhauert, Spinozát. 4 Babits egyetemi tanulmányai alatt (a budapesti egyetem bölcsészkarán között elõbb magyar francia, majd magyar latin szakos hallgató volt) mélyült el a pszichológia tanulmányozásában, köszönhetõen annak, hogy a XIX. század végi tudományos felfogásban filozófia és pszichológia igen szoros kapcsolatban állt egymással, s lényegében azok a gondolkodók, akikre Babits,,rávetette magát, nemcsak filozófusok, hanem pszichológusok is voltak. William Jamest, de még inkább Wundtot és Otto Weiningert akiknek mûveit Babits biztosan olvasta mind filozófusként, mind pszichológusként számon tartja a szakirodalom, Wilhelm Wundt pedig egyenesen azt vallotta, hogy a pszichológia a filozófia egyik alaptudománya, a kettõ egymástól el nem választható, szükségszerûen ötvözendõ tudományos jelenség. 5 Így nem meglepõ, hogy az egyetemista Babits ismertetést írt a Magyar Philosophiai Társaság Közleményeibe a sötétségtõl való félelemrõl, a nyctophobiáról, egyetemi dolgozataiban pedig megkísérelte ahogy õ nevezte egyesített,,psychophilológiai alapon 6 végezni az irodalomtörténeti elemzéseket. Egyetemi szakvizsgai folyamodványához csatolt önéletrajzában egyenesen a filozófia univerzális, összefoglaló szerepét testálta a pszichológiára:,,szaktárgyamat, a filológiát csakis a minden tudományok alapjának: a pszichológiának az eddiginél nagyobb méretû... felhasználása révén lehet a jövõben tovább fejleszteni. III/3. A freudi pszichoanalízis meghatározó hatása Lehetséges, hogy A gólyakalifát író Babitsot Hollós István is ellátta tanácsokkal. Vágó Béla január 29-i levele utal erre, amelyben Vágó azt tanácsolja Babitsnak, hogy látogassa meg Hollóst mint a nagyszebeni állami elmegyógyintézet fõorvosát. 7 Ferenczihez hasonlóan Hollós is pszichoanalitikus ideg- és elmegyógyász volt, a regény születésének ideje körül éppen a nagyszebeni elmegyógyintézet fõorvosa. Vágó levélbeli figyelmeztetése röviddel azelõtt történt, hogy Babits 1912 közepén hozzáfogott regényéhez, s ha az író tényleg járt Hollósnál, akkor tõle a freudi pszichoanalízisrõl is hallhatott. Még akkor is, ha Harmat Pál szerint ekkoriban,,a pszichoanalízis az elmekórtantól még teljesen idegen volt 8. Megjegyzendõ, hogy pl. Csáth Géza is 1911-ben írta az Egy elmebeteg nõ naplója c. pszichoanalitikus kóreset-regényt, és ha Csáth ismerte a pszichoanalízist, Hollósról is feltehetõ ugyanez, bár természetesen a Budapesten praktizáló Csáth információs lehetõségei és Hollóséi között Nagyszebenben lehetett különbség; egyébként azonban Hollós is Budapesten kezdte pszichiátriai praxisát, akárcsak Csáth. Babits regényében összesen két konkrét lélektani mû címét találjuk. Darvas tanár úr az álmok értelmezésével kapcsolatban Pierre Janet és Morton Prince egy-egy mûvét, a L Automatisme Psychologique-t, ill. a The Dissociation of a Personalityt ajánlja Elemérnek, s mivel ezek a könyvek 1899-ben, ill ben tényleg megjelentek, állítható, hogy Babitsnak legalábbis voltak információi a korabeli lélektani szakirodalomról, esetleg fiatalkori pszichológiai érdeklõdése révén olvasta is õket. Freud neve a regényben nem említõdik, de Babits kétségtelenül róla ír, amikor Tábory Elemér a hozzájuk látogató háziorvostól álmokról szóló tudományos mûvet kér, s az hümmögve válaszolja:,,van most errõl egy divatos könyv, egy bécsi orvos írta, de az nem gyerekeknek való. Freudra mutat az is, hogy a regény alaptémája: ébrenlét és álom összemosódásából eredõ énkettõsség, egy gyereknél lép föl. Ez hangsúlyosan Freudra szûkíti a kört, aki meg volt gyõzõdve, hogy felnõtt pácienseinek pszichoszomatikus problémái mögött gyermekkori megrázkódtatások lapulnak. Már a kortársak is rámutattak, hogy Freud,,a gyermekkorra mint kitüntetett életszakaszra irányította a figyelmet 9, és szélesebb irodalomtörténeti összefüggésekhez vezetõ motívumnak tûnik, hogy a gyermeki lélek mint irodalmi téma népszerûsége Freud népszerûségével párhuzamosan nõtt. 61

33 Nyilvánvalóan nem a freudi tanok tételes kifejtése volt Babits írói prioritása, de tény, hogy élete elsõ regényén dolgozva csupa-csupa mélylélektani jelenségrõl ír. Fõleg az I. fejezetben (de nemcsak ott) szisztematikusan felsorolja a pszichoanalízis kulcsfogalmait és -jelenségeit, olyan terminusokat, amelyek szókincsünknek speciális, csakis a pszichológiában, s ott is csak a mélylélektanban alkalmazott szavai, szókapcsolatai, mint pl. elfojtás (,,ki tudja, talán akkor bujt ki az igazi énem, amit a nevelés elfojtott bennem ), tudatalatti (,,ez volt egyik fõokom azt hinni, hogy az álom nem szûnt meg, csak valahogyan a tudatom alá került egy idõre ), tudat alá rejtett, szégyellni való indulatok (,,Én, tiszta és nemes gyermek, aki mindent nemesnek és tisztának tudtam körülöttem, hirtelen felfedeztem, hogy mindez a ragyogó tisztaság, még a legragyogóbb és legtisztább is, titokzatos módon rejtett, undok mocsokkal van a legszorosabban összevegyülve lelkem ismeretlen mélyein ), déja vu érzet (,,Az is sokszor történt, hogy egy-egy hangulatot, helyzetet hirtelen ismerõsnek éreztem, mintha álomban vagy valami születés elõtti életben már átéltem volna ) stb. Azt, hogy esetleg esetenként nem beszélhetünk originális Freud-tézisekrõl, Babits és kortársai nem tudhatták, mert a tudománytörténeti összefüggéseket csak a késõbbi összehasonlító kutatások mutatták ki; ezeket a szakkifejezéseket 1913-ban egyértelmûen Freuddal hozták kapcsolatba, aki összes elõdjénél és kortársánál vehemensebben és következetesebben propagálta a mélylélektant. III/4. Lélek- vagy testhasadás? Nem feledhetõ, hogy A gólyakalifa nem kóreset, még csak nem is kóreset-regény, hanem teljes mértékben fikció. Ebbõl következõen témaválasztását, belsõ narrációját és szereplõinek fiktív tetteit is mind az irodalmi mûfajok kritériumainak megfelelõen érdemes vizsgálni, amirõl idõnként a legkiválóbb korabeli kritikusok is megfeledkeztek. Korabeli recenziójában pl. Karinthy Frigyes nem a neurotikus gyerekhõs ébrenlét és álom közti életkettõsségét emeli ki, ami a regény lélektani gerince, hanem,,egy testben két lélek -rõl beszél, figyelmen kívül hagyva egy lényeges dolgot. A,,hány testben hány lélek problémáját ugyanis Babits fõhõsével szó szerint elmondatja:,,ekkor fogalmazódott meg bennem elõször az a misztikusnak látszó gondolat, hogy ha a személyiség-megoszlás tüneményeinél egy testben két lélek lakik, addig az én egy lelkem két különbözõ testben él és lakozik felváltva. Alaposabb megfigyelés után kiderül, hogy Tábory Elemérnek, a regény fõhõsének különbözõ testi alakjai között tényleg nincs összefüggés. Amikor pl. a piszkos asztalosinas fiú a mûhelyben festéket tör és kever össze olajjal, és festékes lesz a tenyere, a Tábory Elemérként ébredõ másik személy tiszta ágyban ébred, és semmi jele sincs rajta az asztalosinas mindennapi életét kísérõ kosznak vagy fizikai megpróbáltatásoknak. Fordított esetben is ugyanúgy van. Amikor Elemérnek polgárfiúként fáj a feje, láza van, izzad, forog vele a világ és ágyba fekszik, az asztalosinas egészségesen ébred és szökik be a mûhelybõl a városba. A két test külön él tehát, a két különbözõ testben levõ személy viszont ugyanazt érzi.,,az asztalosinas gyermekkorára most is (Tábory Elemérként is V. B.) vissza tudtam emlékezni, mintha azt is átéltem volna, éppen úgy, mint saját gyermekkoromat, ill. másutt bizonyos érzések, melyeket a díjnok él át (,,Mi lesz velem? Mennyi szégyen vár még rám? ), nem a díjnoknak, hanem Tábory Elemérnek fájnak. Márpedig ugyanazon emlékei és érzései csak egy és ugyanazon léleknek lehetnek. Babits maga erõsíti meg a regényben, hogy története nem tudathasadásos kóreset, hanem álomjelenség. A szokatlan álmai miatt Darvas tanár úrhoz forduló Elemér azt tapasztalja, hogy Darvas rendkívül sokat tud az álmokról:,,miután látta, hogy a téma engem módfelett érdekel, kiöntötte egész gazdag tudását a lélektan mindazon kuriózumairól, melyek az álmokkal összefüggésben állnak. Tõle ismeri meg miss Beuchamps történetét, akinek,,egyszerre négy-hat énje is volt, és ezen elgondolkodik, vajon õbelõle is,,olyan szerencsétlen eset lesz-e. Végezetül azonban megnyugodva konstatálja, hogy:,,elfogulatlanul nézve az én esetemet, voltakép csak annyit mondhatok róla, hogy az egy közönséges folytatólagos álom... Csak egy rossz álom. III/5. Álommunka A gólyakalifa nem azért pszichoanalitkus regény, mert benne Sigmund Freud személye vagy pszichoanalitikus kifejezések említõdnek, hanem azért, mert A gólyakalifa az analitikus álomelmélet mûvészi kifejtése, egy teljes regényben való és más lélektani élményekkel földúsított irodalmi átirata. Amennyiben az álmot a lélektan és a mûvészet közös témájaként vizsgáljuk, akkor az évszázadokon át nyilvánvaló az álmok mûvészetbeli jelenléte. Az irodalom soha nem volt közömbös az álmokkal szemben; különbözõ korok más és másban keresték értelmét és eredetét, eltérõen ítélték meg fontosságát, de soha nem mondtak le arról a lehetõségrõl, hogy ezt az agyi fenomént mint mûvészeti témát használják. Freud rendszerében az álomhoz legalább egy új vonás tartozik. A pszichoanalitikus álomteória ugyanis tevékenység, cselekvés, tett, eljárás, s éppen ebben hasonlít leginkább Babits regényének elbeszélõ módjához. Álom és álmodás Babits regényében sem pusztán téma, hanem a fõszereplõ cselekvése, elméleti szempontból az írás-alkotás folyamatának,,végigcsinálása. A freudi struktúrához viszonyítva Babits regénye úgy fogható fel, mint az Erosz-Thanatosz kultusz mintájára kialakított Ébrenlét-Álom párhuzam, amely szerint aki enged az álom csábításának, az elalszik, kvázi meghal, de míg a halálból nincs felébedés, az álmot rendesen fölébredés követi. Az elsõ oldaltól ahol Babits nagy kezdõbetûvel írja a szót az Álom jegyében indul a mû:,,majd egyszer csak jön, lábhegyen, mint egy gyilkos, a fekete Álom, és nesztelen mögém áll. Hirtelen a szememre szorítja tenyerét. És akkor nem vagyok többé a magamé és ettõl kezdve alig van oldal, ahol a szó ne lenne megtalálható. A tudathasadással szemben az is az álommotívumot erõsíti, hogy Elemért sem saját tudatának kettõssége foglalkoztatja, hanem az álmában élõ másik embertõl, még pontosabban magától az álmodástól fél:,,nem akartam, nem mertem elaludni. Úgy éreztem, hogy ha elalszom, egyszerre védtelen leszek, magam sem tudom, mivel szemben. Az álommunka jelentõségét magyarázva Freud A pszichoanalízis foglalatában háromféle álmot hoz fel példának: egy éhségálmot, egy kényelmi álmot és egy olyat, amelyet szexuális szükséglet hozott létre 10, és Babits is pontosan ezt a három álomtípust építette be A gólyakalifába. Miután kb. a regény felétõl az ifjú Tábory gróf elméjében teljesen összemosódik álom és ébrenlét, Elemér elõbb az asztalosinas éhségálmát álmodja végig (,,felfedeztem, hogy nagyon éhes vagyok ), aztán következik az erotikus álom (a mûhelybõl a városba szökõ asztalosinas utcalánnyal tölt egy éjszakát), végül megelevenedik a kényelmi álom is, amikor Interlakenben, gazdag emberek társaságában s maga is gazdagon, Elemér kaszinóban és revüben,,mulatta, múlni segítette az idõt. Freud szerint az álmokat elõidézõ erõket az ébrenlétben tudattalanul elfojtott impulzusok váltják ki. Ily módon minden álom a tudattalanból származik vagy ahhoz van köze, értelmezésüknek pedig sajátos szimbólumok alapján kell történniük. Bizonyos tárgyakat, gondolatokat, jelenségeket és kapcsolatokat bizonyos szimbólumok képviselnek az álomban, melyeket az álmodó lát és tudatosít, de értelmüket nem érti, nem is értheti, hisz azok a tudat alatt elfojtott indulatokból erednek. Minél erõsebb az elfojtás, az álmodó annál idegenebbnek és érthetetlenebbnek érzi saját álmát. Bizonyos álmaink eredetére esetleg magunk is rájövünk, de rendszerint erre képtelenek vagyunk, mert az elfojtás a tudatunk kizárásával történt. Az álmok megfejtésében analitikus segítségére szorulunk, aki megkísérli összefüggésbe hozni az álmot a leggyakoribb elfojtási jelenségekkel, melyek közül a legtöbb Freud szerint szexuális életünkben rejtõzik:,,az álombeli emlékezet információkat nyújtott az ösztön-énrõl (a szexuális vágyteljesítés szükségleteirõl, az én szorongásainak legbensõbb okairól, gyakran a kisgyermekkorból eredõ feszültségekrõl), de nem a logika számára megszokott, érthetõ formában, hanem az álomtevékenység sajátos öntörvényei 62 63

34 Természetesen A gólyakalifa minden freudi vonatkozása ellenére sem tudományos munka, hanem regény, s mint ilyennek, nemcsak pszichoanalitikai, hanem cselekményszerû részei is vannak. Hogy ne csak tudományos legyen, hanem olvasmányos is, Babits lényeges epikai vonásokkal dúsította Tábory gróf történetét. A gimnazista fiú élményei, az asztalosmûhely és a rikkancsélet élményszerû leírása, az írnok sikkasztási és bordélyházi története, végül Elemér krimije mind-mind ezt szolgálja. Jellegzetes babitsi technika ez, másfél évtized múlva ugyanezt teszi majd egy másik prózai munkájában, az Elza pilótában is, ahol szerelmi történetbe csomagolja pacifista nézeteit. A gólyakalifa határozottan nem orvosi kóreset, hanem regény. Kétségtelen, a magyar irodalomban freudi kóresetek is születtek, amelyek ráadásul szépirodalomként is fölfoghatók (Csáth: Egy elmebeteg nõ...), de ilyesminek az írásához Babitsnak még akkor sem lehetett elég szakismerete, ha esetleg konzultált Hollós Istvánnal. Éppen ezért volt szüksége a,,két testben egy lélek teljesen fiktív alaphelyzetére, mert ilyen eset a pszichiátriai praxisban nem, csak regényben lehetséges. A Freud által fölépített álomtan az eszme elméleti kidolgozásától annak orvosi gyakorlatba való bevezetésén át az álomtan széleskörû propagálásáig terjedt, és a mûvészetnek a folyamat mindhárom szakaszában jutott szerep. Freud legelõször arra jött rá, hogy az álmok pszichoanalitikus értelmezése és az õsi mûvészi álomértelemzések között közeli kapcsolat van tehát az alapok hasonlóak. A következõ fázisban megállapította, hogy,,egy másik út az álomkutatás felõl a költõi alkotásoknak és végül maguknak a költõknek s mûvészeknek elemzéséhez vitt 17, amivel közvetlenül felkínálta a lehetõséget a mûvészek mozgalomba való bekapcsolódására. Innen már csak egy lépés volt megfogalmazni a pszichoanalízisnek az irodalomban megnyilvánuló végsõ hasznát:,,a tudattalan lelki mûködés megértésével elsõ bepillantást kaptunk a költõ teremtõ munkájának lelki mûhelyébe; az ösztönrezdülések értékelésével... fény derült a mûvészi alkotás forrásaira. 18 Ez az általános megállapítás A gólyakalifa helyes értelmeszerint és szimbólumrendszere útján. 11 Az álmokat elõidézõ erõk, amelyeket Elemér ébren fojt el, az elalvó fiatalember ellen fordulnak, s õ,,védtelen lesz, maga sem tudja, mivel szemben. A freudi álomfelfogás értelmében kell ennek így lennie, mert csakis konkrét álmunk értelmezésével tudhatjuk meg, milyen ingert fojtottunk el magunkban, hiszen maga az elfojtás is tudat alatt történik, anélkül, hogy megtörténtekor tudatosítanánk. III/6. Programregény Elemér furcsa testhasadásának és áloméletének történetét Babits csodálatra méltó következetességgel bonyolítja regénye utolsó lapjaiig. A VIII. fejezetben a megoldás felé közelegve egyre határozottabban utal rá, hogy Tábory Elemér,,attól kezdett félni, hogy a díjnok egyszer valóban öngyilkossá vagy gyilkossá lesz. Késõbb a dráma fokozódásában a díjnok vesz,,egy jó Browning revolvert, és ettõl kezdve Elemér attól retteg, hogy vagy azért fog meghalni, mert közös lelkük által õ is meg fog halni, ha a díjnok öngyilkos lesz, vagy a,,válogatott anarchista gyilkosságok terveit szövögetõ díjnok egyszerûen lelövi õt, a másik testet. Tábory gróf önéletírása, vagyis a belsõ történet (a külsõ történetet az írói narráció alkotja) azzal fejezõdik be, hogy:,,nem fogok félni többet. Ma, ha felébred a díjnok, ott a szállodai ágyon, veszi a revolvert és agyonlövi magát... Ma a díjnok megöli magát. A történet befejezését és a két fõhõs sorsának végkifejletét viszont Tábory Elemér önéletírásán kívül, a záró XI. fejezetbõl,,,az író levelé -bõl tudjuk meg. Elemért halva találják szobájában, homlokán lõtt sebbel,,,másik testformájának, a díjnoknak a sorsa viszont nyitott marad a regény,,két test, egy lélek alaptételének logikája szempontjából teljesen következetesen! Elemér naplójának lezárultával ugyanis a díjnokról többé nem tudhatunk, hiszen õ egy másik személy. A gyanús körülmények közt talált Tábory gróf nyilván úgy halt meg, hogy a sikkasztás miatti lebukástól tartó díjnok végzett vele, hogy magát teljesen eltüntesse. Elemér hullája mellett,,semmiféle fegyver sem volt, és,,semmiféle nyomozás nem vezetett eredményre a halál okát és mikéntjét kiderítendõ. Babits regényének az az egyetlen, furcsa és rejtélyes, nem orvosi kórleletbe, hanem regénybe illõ magyarázata, hogy Tábory Elemért ugyanaz a tudat, de egy másik test ölte meg, hisz csak az ismerhette tudatának gondolatait, viszont csak az tudhatta elvinni a gyilkos fegyvert. Elemér halálával a díjnoknak örökre nyoma veszik, róla ugyanis csak Tábory Elemér tudatán keresztül, annak naplójából tudhatunk. A gólyakalifa programregénynek tekinthetõ abban az értelemben, hogy Babits mûve egy freudi tudományos vonatkozások felhasználásával készült laikus-pszichoanalitikus irodalmi alkotás, amelynek legfreudibb vonatkozása az álom és az álmodás. Babits regényén kísérletet lehet tenni annak az általánosabb kérdésnek a megválaszolására is, hogyan lehet a freudi álomértelmezésbõl irodalom. A pszichoanalízistõl a mûvészetekhez ívelõ híd Freud Álomfejtésével kezdõdött, ez volt az elsõ téma, amely a mûvészvilágot a freudi gondolkodáshoz csábította. Freud szándékai szerint az álomanalízis betekintést nyújtott az agy feltáratlan, nem ellenõrzött, tudattalan folyamataiba, ami már önmagában érdekes mûvészi témának hangzik. Nyilvánvaló, hogy A gólyakalifa megírása óta az álomanalízis szerepe a pszichoanalízisen belül jelentõsen csökkent, azóta ugyanis más elméletek (pl. a gyermekkori szexuális elfojtásokról, az anya- és az Ödipusz-komplexusról) háttérbe szorították. Freud a pszichoanalitikus mozgalom történetében azt mondja, kíváncsisága eredetileg nem is az álmok értelmezésére irányult, hanem csak mintegy mellékesen fedezte föl, hogy az álmok pszichoanalitikus értelmezése és az õsi mûvészi álomértelmezések között közeli kapcsolat van. 12 A tízes évek elején, amikor A gólyakalifa is íródott, az Álomfejtésben összefoglalt álomteória volt Freud legnagyobb feltûnést keltõ és legsikeresebb tétele, amely nem is annyira az orvos-pszichiáter szakmai berkeket bolygatta föl, mint inkább a mûvészvilágot. (Ez ragadta meg pl. a szürrealisták képzeletét, amint arról két szürrealista manifesztum [1924, 1930] is ta- núskodik.) A freudi álomteória kezdettõl fogva az irodalom irányába terjeszkedett. Az álomértelmezésekkel foglalkozó Ferenczi Sándor pl. egy Ignotus-versben fedezi föl az álomferdítés és álombeli cenzúra tényét, s Arany János Ágnes asszony balladájában találja meg a dementia praecox legtisztább változatát. 13 Az Álomfejtés kiváltotta hatásra jellemzõ, hogy Ferenczi még huszonöt évvel a könyv német nyelvû megjelenése után is ezt tartotta a legalapvetõbb Freudtannak. Véleményét a Magyarországi Pszichoanalitikai Egyesület Freud 70. születésnapja alkalmából 1926-ban tartott nyilvános ülésén ekként fogalmazta meg:,,tanításának egyik legnagyobb eredménye az álomfejtés. Az õ alapvetõ jelentõségû könyvéig az álmot az alvó állapotban felcsillanó rendszertelen állapotnak tekintették. Úgy vélték, hogy az álom olyanforma valami, mintha egér téved a zongora húrjai közé, és a húrokból... érthetetlen hangzavart hoz elõ. Freud az érthetetlen hangzavarból melódiát alkotott. 14 Azt az elképzelést, hogy a mûvészi alkotás folyamata nagyon hasonlít a pszichoanalízis egyik legfontosabb vizsgálati tárgya, az álmok megfejtésének folyamatához, Freud és követõi kezdettõl vallották. Hollós István nemcsak hogy azzal kezdi Egy versmondó betegrõl c. írását, hogy,,nem a versmondót akarom bemutatni, hanem a költõ lélek mûhelyét, hanem az eset nyilvánosságra hozatalát is azzal indokolja, hogy adatokat akar szolgáltatni,,a mûvészi alkotás belsõ színvonalának megértéséhez és továbbgondolásához 15. Az álommunka nagyszerûségét, fontosságát fokozandó, a feljebb említett nyilvános ülésen olvasta fel Róheim Géza Ádám álma c. pszichoanalitikus alapú irodalmi elemzését is, amelynek során,,álomanalízis fegyverzetével felszerelve boncolja végig Madách filozófiai költeményét. Róheim elõadás-tanulmánya nemcsak azzal tûnik ki, hogy igen hasonlít a Gradiva Freud által végigvitt elemzéséhez, hanem sokatmondó már maga a tény, hogy Róheim egy olyan mûvet választott,,a pszichoanalitikai módszernek a»szellemtudományokban«való alkalmazására 16, amely eleve álom formájában tárja az olvasó elé az emberiség történelmét

35 zése szempontjából nagyon fontos. A mûvészi alkotófolyamat jobb megértéséhez ugyanis technikailag az álomjelenségek visznek a legközelebb; az álomjelenségek, amelyeket Freud határozottan a szabad asszociációval párhuzamos jelenségnek fogott föl 19. Az írói fikció ugyanúgy elfojtásokból születik, ugyanúgy szimbólumokba öltözik és ugyanúgy analizálható, mint a tényleges álom. Esetünkben a freudi álomteóriából úgy lett regény, ahogy az Babits mûvének egyik jelenetében történik. Az elalvás elõtt ágyában töprengõ Elemér kíváncsian gondol a szökött kis asztalosinasra, tudatának másik testformájára: Mi fog vele történni a nagy, idegen városban?,,olyan volt ez mondatja a folytatólagos álomról fõhõsével Babits, mintha olvasás helyett átélnék egy regényt. Ha belegondolunk, a fantasztikumnak valóban korlátlan lehetõségei nyílnának meg számunkra, ha lehetséges volna, hogy olvasás helyett átéljünk egy regényt. A szépmûvészet mindig törekedett, hogy a lehetõ legközelebb kísérjen minket a katarzishoz, de tényleges átéltetésre a legszebb, legjobb mûvészeti alkotásnak sincs lehetõsége. Amire viszont egy valóságbeli olvasónak nincs esélye, azt megteheti egy regényszereplõ, pl. Tábory Elemér. A hús-vér olvasó a könyvben lapozva tudja meg a történet további fejleményeit, Elemérnek viszont az álom a történet megélt folytatása. Fiktív álma a freudi értelmezési közegben ugyanúgy analizálható, mintha valóságos álom lenne, s ebben az értelemben Babits regénye tényleg fantasztikus regény, ahogy Zolnai Béla nevezte. Érdemes megjegyezni, hogy noha Babits prózaírói munkásságában A gólyakalifa-féle pszichoanalitikus témafeldolgozás egyedi jelenség maradt, lírájában késõbb is találunk ilyen motívumokat. Egyéb pszichoanalitikus témájú versei mellett (Psychoanalysis Christiana, A vetkõzõ lelkek, Sötét vizek gyermeke) kettõ azért is különösen érdekes, mert misztikus, álomszerû költõi képeikben mintha A gólyakalifa idézõdne föl:,,minden este valami nagy hullám alá bukok én. A mélység palotáiban bolygok egész reggelig (Sötét vizek gyermeke),,mint aki egy zordon, fantasztikus regényt él: betegen szunnyadtál s száz év mulva ébredtél... (Istenek özvegye) Az elmúlt évszázad történései alapján úgy látszik, a freudi szempontú álomteória meghonosodott az irodalomban, nyelvtudományban, etnológiában stb., közben viszont alig hagyott tartós nyomot az olyan orvosi diszciplínákon, mint az agykutatás és a neurológia. Nagy kérdés, nem arról van-e szó, hogy Freud nem tudta tudományosan megoldani az álmok problémáját. Egy évszázaddal utána, jóval fejlettebb technika birtokában az agy- és álomkutatás azóta sem hozott áttörõ eredményeket. Vajon nem azért kanyarodott-e a tudományos értelmezésektõl az álmok mûvészi értelmezése felé, mert ez utóbbi tágabb teret adott neki, és lehetõvé tette, hogy egyáltalán valamilyen magyarázatot találjon rájuk? Vajon nem az történt-e, hogy a freudi álomteória nemhogy lehetõvé tette a mûalkotások új szempontú értelmezését, hanem kizárólag csak azt tette lehetõvé? ma c. dekonstruktív szempontú tanulmánya vet érdekes fényt A gólyakalifára, erõsen vitatva Freud hatását egyrészrõl, viszont kidomborítva Jósika Miklós Két élet c. alkotásán keresztül az irodalmi tradíció jelentõségét másrészrõl. In,,egy csonk maradhat Tanulmányok az 1920-as évek magyar irodalmáról. Ráció Kiadó, Babits Mihály:,,Itt a halk és komoly beszéd ideje. Budapest, Pátria Könyvek, 1993, 72., 20., Vö. Németh G. Béla: Hosszmetszetek és keresztmetszetek. Budapest, Szépirodalmi, 1987, 161., Idézi Pók Lajos: Babits Mihály. Budapest, Szépirodalmi Könyvkiadó, 1970, Idézi Sáli Erika: A gólyakalifa keletkezéstörténetéhez. Magyar Napló, 1996/7-8. sz., Harmat Pál utószava. In: Csáth Géza: Egy elmebeteg nõ naplója. Budapest, Magvetõ, 1998-as kiadás, Bodács Emil: Erkölcstan helyett ösztöntan. Kalligram, március, 3. sz., Freud, Sigmund: A pszichoanalízis foglalata. In: uõ.: Esszék. Budapest, Gondolat Könyvkiadó, 1982, Bodács Emil: Erkölcstan helyett ösztöntan. Kalligram, március, 3. sz., Vö. Freud, Sigmund: A pszichoanalitikus mozgalom története. In: Önéletrajzi írások, I. köt., Ld. Szalay Károly:»Elmondom hát mindenkinek.«budapest, Kossuth Könyvkiadó, 1987, A beszéd megjelent: Pesti Napló, június Hollós István: Egy versmondó betegrõl. Nyugat, 1914, I Kassai György: A Nyugat és a pszichoanalízis. In: Helikon, 1990/2-3. sz., Freud, Sigmund: A pszichoanalitikus mozgalom története. In: Önéletrajzi írások, I. köt., Freud, Sigmund: A pszichoanalitikus mozgalom története. In: Önéletrajzi írások, I. köt., Vö. Hermann István: Freud és a mûvészet. In: A szfinx rejtvénye. Budapest, Gondolat, 1973, 285. Jegyzetek Komlovszky-Szvet Tamás: Figura székkel. Bronz, E fejezetben minden hivatkozásom alapja a regény legutóbbi kiadása, Babits Mihály: A gólyakalifa. Korona Kiadó, Az oldalon magát a mûvet találjuk, a oldalon pedig Éder Zoltán jegyzeteit A gólyakalifa kiadásairól. 2 I.m Pl. Farkas Ferenc: A kettõs viszonyulás kérdése Babits Mihály életmûvében. Irodalomtörténet, 1972, Legújabban Török Lajos: A gólyakalifa ál- Vajda Barnabás (1970) Dunaszerdahely. A pozsonyi magyar gimnázium tanára

36 Escorial avagy a Cs-tartomány Tanulmánykötet Cselényi Lászlóról Cselényi László a modern vagy modernista felvidéki, egyszersmind egyetemes magyar irodalom egyik kiemelkedõ egyénisége, képviselõje. Nemrégiben töltötte be a hatvanötödik életévét, s az õt tisztelõ pályatársak, kritikusok, irodalomtörténészek egy reprezentatív tanulmánykötettel lepték meg amelyben az õ munkásságát értelmezõ és értékelõ írások sokasága kapott helyet. A könyv Pomogáts Béla szerkesztésében és elõszavával jelent meg, aki mindjárt leszögezi: Cselényi László költészete mitologikus költészet, a mítosz azonban, ahogyan ezt a régiek jól tudták, a valóság tükre, sõt a valóság igazabb képe ( ) Ebben a mitologikus rendszerben Cselényi László költészete a kisebbségi magyar élet és a jelenkori közép-európai történelem költõi enciklopédiáját adja. Úgy azonban, hogy mintegy az örök avantgárd jegyében, az experimentális líra minden egyszerre formabontó és formaalkotó lényegi tendenciáját a teljességgel szuverén látókörébe vonva, valami olyan monumentális szövegépítmény (verses folyamregény, illetve szövegfolyam ) létrehozására törekszik, amely az elképzelt vagy megírhatatlan (és végtelen variációkból álló) költemény virtuális de folyamatosan megvalósuló egészét egy kivételesen újszerû eposzias távlatba emeli. Világéletemben az egységes, totális világlátás, az összefüggõ, nagy kompozíciók, hosszú versek mániákusa voltam ; egyetlen könyvet, ha úgy tetszik, egyetlen verset írok egész életemben vallja magáról a költõ, akinek életmûve a joyce-i Work in Progress sajátos módozataként, a személyes, a történelmi, a kozmikus és a bölcseleti létélmények szakadatlanul bõvülõ, növekvõ, terjeszkedõ szövegkonstrukcióba foglalásával folytonosan és megszállottan a lehetetlent ostromolja. Ez a szinte dantei teljességvágy, ez az expanzív univerzalitás pedig a radikális szövegalakítás klasszikus (kassáki) avantgardizmusának hagyományát szervesen köti össze a hatvanas évek neoavantgárdjának strukturalista, nyelvfilozófiai, jel- és szövegelméleti felfedezéseivel, de még egyes a parafrazeáló intertextualitásra, a palimpszesztusképzõ vagy palinódikus kifejezésmódszerekre, az elbizonytalanító, destabilizáló, többjelentésûtöbbszólamú szóvariációkra (a poliszémiára és a [derridai] disszeminációra) irányuló posztmodern poétikai eljárásmódokkal is. Egyik értelmezõje (Csontos János) szerint a modernista mítoszteremtés és a posztmodern gesztusözön példátlan elegyét állítva elõ. Így kerülnek a kötetben együvé, egymást is megvilágítva, kiegészítve azok az írások, amelyek ennek a négy és fél évtizedes pályának minden szakaszára fényt vetnek, s külön-különféle szempontokból és értelmezõi olvasat szerint összegezve az el-eltérõ, illetve összehangzó véleményeket s rendkívül hitelesen, mert az elismerések és a bíráló gondolatok mozaikjait éppoly eleven rendszerbe kapcsolják, mint amilyen végtelenül nyitott, mozgó, aleatorikus nagy mû körvonalait, illetve belsõ gazdagságát teremtette meg már eddig is maga a primer írói teljesítmény. Az 1958-ban megjelent Fiatal szlovákiai magyar költõk antológiája avatta a Nyolcak csoportjának egyik markáns egyéniségévé az ifjú költõt, akinek elsõ megnyilatkozásai, kötetei máris kiváltották a felvidéki irodalmi kultúra nagyjainak a megbecsülõ figyelmét (Fábry Zoltán, Turczel Lajos). A Nagy László, Juhász Ferenc expreszszív népi-mitikus szürrealizmusának, lírai világhódító hevületének, áradó világszomjának, képhalmozó ambíciójának hatását is mutató indulás azután a hatvanas évek második felében Párizsban eltöltött hosszabb idõszakok kulturális tájékozódásával, irodalmi tapasztalataival teljesedett másféle irányokban. A friss szellemi élmények megszerzésérõl, a párizsi Magyar Mûhely alkotókörével kialakított baráti-munkatársi kapcsolatokról szólnak személyes és irodalomtörténeti perspektívákból Papp Tibor és Nagy Pál esszéi. A kí- sérleti költészet számtalan tanulságát sajátossá ötvözõ mûvekrõl a szlovákiai magyar írók, irodalomtudósok máig mérvadó, megalapozó érvényû fejtegetései is megfelelõ teret kapnak, az idõsebbektõl a fiatalokig (Duba Gyula, Kovács Magda, Tõzsér Árpád, Koncsol László, Zalabai Zsigmond, Szeberényi Zoltán, Tóth László, Alabán Ferenc, Juhász R. József, Dusza István, Csanda Gábor és mások). (Fónod Zoltán legújabb, Számvetés címû kötetében köszönti a jubiláló, 65 esztendõs írót.) S felvonulnak még a magyarországi és erdélyi kritikusok közül is azok, akik lényeglátó érveléssel hangsúlyozták: már évtizedekkel ezelõtt is ennek az oeuvrenek a jelentõségét (Lengyel Balázs, Pomogáts Béla, Bata Imre, Görömbei András, Szilassy Zoltán, Borcsa János), az írótársak szerte a világból (Határ Gyõzõ, Rákos Sándor, Várady Szabolcs, Esterházy Péter, Zalán Tibor, Petõcz András), s azok a legfiatalabb, teoretikus felkészültségû irodalmárok, akik a posztmodern horizont felõl találják izgalmasnak ezt a grandiózus vállalkozásokat ösztönzõ nyelvújító erõt, ezt a részint epikai jellegû, részint szenvedélyesen lírai vagy éppen esszéizáló modalitásokat, vizuális és zenemûvészeti effektusokat, a szociografikus-publicisztikus riportverstõl a kaleidoszkópszerû montázsig terjedõ dimenziókat átfogó szemléleti tágasságot (Bohár András, Mekis D. János). Amely révén a tradicionális esztétikai határok mintegy szétmozognak, s különleges feszültség keletkezik a diszparát szövegelemek variábilis struktúrái, a kombinatorikusan, a permutációs elv, a változtatva-ismétlés, a szerialitás sajátszerû törvényei szerint elrendezett nyelvi alakzatok között. A véletlenszerûség, a szimultaneizmus, a felszabadított (s fragmentumaiban is sziporkázó) tudatrétegek, a töredékesített szabad aszszociációk hömpölygõ képzetrengetege, az improvizatív nyelvjáték, illetve a nagyon is kötött, a fúga, a szonáta, a szimfónia, a polifón mítosz arányrendjét idézõ koncepciózusnagykompozíciós neokonstruktivista formaszerkezetek között. Az extenzív határtalanítás és az intenzív rendszerbe-sûrítés egyidejû szándékai között. Az örök befejezhetetlenség metafizikai sugallatát keltõ újra- és továbbírási, újra- és továbbszerkesztési igény így ér el egyre mélyebb és magasabb szférákat Gömör és Párizs, a Sajó, a Duna és a Szajna, a szülõföld és a nagyvilág, az átélt élmény mikrokozmikus egyéni részletei és az egyetemes Tõzsér Árpád szerint ez a mindenségigézetû, szintézis léttörvények makrokozmikus méretei által inspirálva. S így lényegülnek át például a népek seregletének monumentumot állító Duna-táji téridõ-mítosz közegében a természeti-történelmi, közösségi-emberi pusztulás és újraéledés elementáris képei az 1965-ös csallóközi dunai árvíz emlékei összetett létvízióvá, ahogyan hozzáilleszkednek a biblikus özönvíz-mitologéma látomásos-átképzeléses kontextusához. igényû szöveguniverzum (mások megfogalmazásában: verskatedrális ) összevethetõ a kasztíliai, Escorialnak is nevezett Szent Lõrinc-kolostor monstruózus épületével, amelyrõl Ortega azt mondja, hogy csupa akarat, vágy, lendület. (Innen egyébként a tanulmánykötet fõcíme is!) Eme indulat ( szent téboly ), erõfeszítés, felfelé törés ( nyelvi piramisépítés ) az excelsior! hihetetlen impulzusai és poétikai vetületei tárulkoznak fel az elmélyült elemzések során (vannak, akik éppen egy másik építménnyel, Gaudi barcelonai templomával vonnak párhuzamot), méltó kritikai hírt hozva errõl a lezárhatatlanul folyvást készülõ, de látványos tömbjeiben folyvást elénk is terebélyesedõ Cselényi-összkölteményrõl magáról a Cselényi-tartományról, Cselényibirodalomról. (Madách-Posonium, Aurum, 2002) Lilium BERTHA ZOLTÁN Debrecen 68 69

37 Az elveszett szöveg keresése Balázs F. Attila Meztelen lovagok címû kötete jó példa arra: még korántsem dõlt el, milyen kánonok, paradigmák határvonalai között jön létre az a valami, amit nem is oly rövid idõ múlva a XXI. század elsõ felében megnyilvánuló magyar irodalomnak neveznek. Ugyanis ez a kötet továbbra is azokat az alapmotívumokat variálgatja, amelyek a XX. század lírájában jelentõs szerepet töltöttek be. Ilyen téma a nyelvbe vetettség kérdése, az õszinteség, illetve az irónia összeegyeztetésének lehetõsége. Mindezek egy-egy fontos láncszemet jelentenek Balázs F. kötetének szerkezetében. Balázs F. Attila avantgárd és neoavantgárd vétetésû szövegei, ezredfordulós üvöltései 70 a szó primátusát hirdetik, azt, hogy mégiscsak a szó az a primordiális erõ, az a materia prima, amely a világot, Isten végtelen mondatát (p. 61.) létrehozza. A kérdés csupán az, hogy egyenlõségjelet tehetünk-e a szó által létrehozott világ és a való világ közé. Azt, hogy szó (ige) által létezünk, mindjárt a címadó versben megjelenik, de egyben vissza is húzódik az igaz kijelentések terébõl, és nem marad más, csak álom, elképzelés, képzelõdés. Mondhatnánk azt is, hogy a versbõl egyértelmûen kitetszik a kiábrándultság, keverve holmi nihilizmusokkal, de úgy tûnik, hogy ez nem egy világmegtagadó, sokkal inkább rákérdezõ kötet álom-e az élet, hol van élet és álom, álom és valóság, szó és tett határa? Balázs F. versvilágában minden többértelmû, hiszen a szerzõ szerint maga a világ is többértelmû, az élesebb tekintet bármikor megpillanthatja a másik szöveget mely úgy lapul/ nagybetûs semmitmondások mellett/ mintha szégyellné magát vagy mintha/ félne (p. 13). A másfajta szövegek, a korábbi nemzedékek létezése (lásd: (Egy) elõbbi nemzedék kiáltványa; p. 16.) mellett szerzõnk azt is tudatosítani kívánja, hogy: erõ van a szóban: Hatalom/ s mint olyan vissza lehet élni vele (p. 40.). Szerzõnk azonban itt sem felejti el a szövegeire olyannyira jellemzõ visszavonó gesztust. Miután a szót Hatalomként definiálja, kifejti, hogy: nem tudja kimerítõen kifejezni/ a személy titkát, a gesztusok néha/ alkalmasabbak a szónál. És így jutunk el a kötet másik jellegzetes vonásához, hogy a világot színháznak, maszkok sûrûjének tekinti a versben megszólaló és a versbõl kibeszélõ Én. Magát a verset is gesztusként, világbanmegnyilvánuló, világgal szembeszálló gesztusként értelmezi, számára a vers nem más, mint fehér folyosókon lépdelés (p. 5.). Ez az Én azonban éppen az ego megszüntetésére törekvõ akarat egyik megnyilvánulási formájának tekinti a verset, amely csupasz, meztelen, de mindenképpen maszkok közötti/fölötti (de legalábbis átmeneti) labirintus, amelyben a lírai én véglegesen elvesz(ej)theti magát (lásd: Mielõtt maszkjaim között/ Végleg elvesztettem magam ). Azonban Balázs F. költõi-színházi világképe nem a reneszánsz theatrum mundi égisze alatt áll, sokkal közelebbi szálak fûzik a beckett-i drámamodell szikárságához, és a Godotra várva ama híres jelenetéhez, amelyben a két fõszereplõ rájön, hogy függ egy felsõbb hatalomtól; marionett vagyok, mondja szerzõnk a Gyónás üres gyóntatószékben címû versében, és hozzáteszi: még jó hogy a szívemre elfelejtettek/ madzagot kötni. Azonban a színészi attitûd, életforma is az ürességhez vezet az alakítás/ gyönyörû szobra széthull (p. 24.), vagy legjobb esetben is a magányhoz vezet, amely túl van szerepen és szerepen kívüliségen: mért próbálod levetni mint darócot/ a magányt egyetlen lehetséges létformádat? (A színész monológja). A színész és költõ alakja egyébként gyakran olvad öszsze, no de Balázs F. esetében a színészi és a költõi maszk még nem több a maszknál, mögötte nincs más, csupán az én, vagyis az üresség, amit egy adott nyelvi regiszterben magánynak nevez ugyan, de érzõdik, hogy mégiscsak az ûrrõl, a semmirõl beszél. A semmirõl, a fekete lyuk arctalan oldaláról (Az Arctalan oldalán), ahol a hidegen mosolygó csillag (p. 66.) az úr, miközben az Úr csupán kisbetûvel írt lefokozott jóisten (p. 65.), és ez elõl nincs menekvés, vállalni kell, vagy eloszlani egy meleg és otthonos (p. 68.) tudathasadásban. De szerzõnk, és a verseiben megszólaló Én nem futamodik meg, lovagiasan és mez nélkül, csupán költõi függetlenségébe burkolózva vállalja fel, hogy alaposan megfigyeli az én és a semmi közötti kapcsolatot, hiszen minden bizonnyal létezik egy szó, egy elveszett szöveg (p. 60.), amely rávilágít a kettõ közötti kapcsolat milyenségére, hogyanjára. A Meztelen lovagok címû verseskönyv tehát úgy is felfogható mint a világba (a semmibe?) induló Én útinaplója, amely éppen Én-központúsága által válik egységes kötetegésszé, miközben az olvasó számára az a lehetõség is megadatik, hogy minden egyes verset mint meztelen, de mindenre elszánt szereplõt vegyen szemügyre az irodalomnak (írás/olvasásnak) nevezett lovagi tornán. (Balázs F. Attila: Meztelen lovagok. Válogatott és új versek. AB-ART, Pozsony, 2002.) KARÁCSONYI ZSOLT Kolozsvár ÚJ KÖNYVEKÚJ KÖNYV Jana Juráòová A vén kandúr szenvedelmei Az abszurditásig fokozott, szinte krimibe hajló történet szereplõinek prototípusait az író a kortárs szlovák irodalmi-mûvészeti közegben találta meg. Fordította: Horváth Erika Kenguru Zsebkönyvek sorozat 7. Táblás kötés, 144 oldal, 12x17 cm. Rudolf Sloboda Színésznõk Történetek aközelmúltról, az író kortársairól és kalandozásairól. Fordította: L. Gály Olga Kenguru Zsebkönyvek sorozat 8. Táblás kötés, 144 oldal, 12x17 cm. 71

38 Segítség! Problémás eset vagyok! S ráadásul jól kinépszavaztak velem! Egész fiatalságomat egy kb. 5-10%-ban magyarok által lakott szlovákiai és már gyakorlatilag szlovák kisvárosban töltöttem, abban az idõben, amikor apám útlevelét bevonták, amikor útlevéllel (vagy mi a szösz volt az a kis papírfecni) is csak évente kétszer volt szabad átruccanni Magyarzországra, amikor az iskolaügyi re(de)formot, értsd elszlovákosítást csak nagy nehézségek árán tudta megakadályozni a magát jogvédõ bizottságnak nevezõ csoport és még néhány ember. Amikor március 15-én öt-tíz fõ félt kívül-belõl leselkedõ spiclik elõl felhúzott gallérja mögé bújva, amikor apám kéziratait úgy kellett átcsempészni a határon Salgótarjánba, miközben a vámosok darabokra szedték a Zsigulit. Amikor Erdélyben elindult a falurombolás, amikor tudatták velem, ne is jelentkezzem a konzervatóriumba, mert egy kizárt patkányirtó fia örüljön, ha a gimibe felvételt nyer makulátlan bizonyítványaival. Amikor Losoncon évtizedekig nem volt magyar óvoda. Amikor alig mert valaki templomba menni, a magyar misére meg... Amikor... nem folytatom, mert nem vádiratot akarok írni. Szóval ebben az idõben váltam örök éretlenné. Mindig igyekeztem tökös magyar gyerekként viselkedni, ha kellett. Nem hagytam sehova beírni, hogy szlovák vagyok, kokárdát vettem márciusban (rohadtul rühellték a zsaruk, még jobban, mint a szegecselt bõrdzsekit meg a hosszú hajat), minden magyar jellegû kulturális rendezvényen részt vettem, ha kellett, provokáltam a jelenlévõ, mûvelõdni vágyó spicliket stb. Emlékszem, milyen hülye képet vágtak a *nagy KO zsernyákok, amikor a mellemen egy Erdély feliratú kitûzõre kérdeztek rá. Szerintem máig nem értik, mi közöm van Románia erdõihez...? De azért inkább vegyem le!... Aztán eljött az idõ... Eljött... Egyre kevésbé hiszem, hogy eljött. Hogy elhoztuk, mi, diákok, meg a hozzánk csatlakozók. Annyi minden derült ki mostanában a rendszerváltásról... KOmolyan* félek, hogy azt is a komcsik szervezték... felhasználva minket, naiv ellenállókat... Szóval eljött az idõ, amikor mindenki betódult a templomokba, amikor rehabilitálták aput, amikor tenyérnyi kokárdával járnak vagy százan, százhúszan március 15-én Losonc utcáin, amikor az emberek belépnek a magyarok pártjába ahonnan éppen kiléptem, amikor az MKP-ra már szlovákok (is) szavaznak... Sokáig azt hittem, azok a nemzeti erõk Magyarországon, amelyek Pesten tüntetnek magyarságuk mellett, mind populisták, Trianonról száz bõrt lenyúzók, hülye nácik. Tulajdonképpen nagy részük az volt, s ma is az. Pesten magyarnak lenni bizonyára más, mint itthon. Így a pesti magyarok magyarságproblémái is más jellegûek, de ez a más jelleg bizony számomra kivehetetlen volt a hõbörgéseikbõl, értelmezhetetlen a sok trikolor szalagtól. Örök ellenzéki leszek, úgy látszik. Igyekeztem mindig az elnyomott szemüvegén keresztül nézni a világot. Demokratának vallom magam, s liberálisnak. Tele van a tököm a konzervatívok középkori szabályaival és álerkölcseivel. Nekem ne a nyakkendõs szentfa- zekak mondják meg, jó ember vagyok-e, az anya dönthessen az abortuszról, ne sitteljenek le évekre kamaszokat egy mariskáért, ismerjék el a melegek házasságát és fogadhassanak örökbe gyereket, lehessen közterületen enni, inni, csókolózni, legyen legális a prostitúció és ne adózzák agyon a pornót. Ne döntsön senki más erkölcseirõl, s mutassunk némi szolidaritást a másikkal szemben. Vegyes házasságokban élõknek se kelljen lelkiismereti kérdésekkel küzdeniük. Csökkentsük az adókat és decentralizáljuk az államigazgatást. Nem folytatom, mert nem alkotmányt akarok írni. Igazából akkor lehetek jó magyar, ha jó vagyok szlováknak is, szerbnek is, csehnek is, hollandnak is, de legfõképpen mohikánnak! Különben egyszerûen nem vagyok jó ember. Ez egy marha nagy frázis és lehet, hogy nem én írtam le elõször, de attól még így gondolom. Nem mások kárára kell érvényesülnie sem a jogaimnak, sem a magyarságomnak, sem a boldogságomnak, sem senkiének. Ha meg mások nem ártanak vele senkinek, tegyenek nyugodtan, amit csak akarnak. Szóval tökös magyar liberális gyerek vagyok. No, ez az a paradoxon, amirõl nem gondoltam, hogy paradoxon. Tekintve ugyanis a szlovákiai vagy akár a magyarországi politikai helyzetet, nem volna és nincs is kire szavaznom. (Saját, elõször liberális, majd az összevonás után néppárti jellegû pártomból is kénytelen voltam kiszállni, mert a módszerei és céljai már nem arról szóltak, amirõl kezdetben.) A nemzetiek jó (jó a fenét) része náci, sokan pedig annyira konzervatívok, hogy minden másságot, változatosságot eltörölnének a föld színérõl. Aztán meg...van-e élet a földön a rock and rollon túl...? Nem bánnám, ha a rock and rollon innen is volna... A liberálisok egy része kemény nacionalista, más részük csak kizárni vágyik bárkit bárhonnan/mindenhonnan, fõleg onnan, ahol õ a kakas a szemétdombon, persze kizárólag, ismétlem: kizárólag a szabadelvûség alapján... A többi meg nem a hiteles baloldalhoz húz mivel olyan errefelé nincs is, hanem nyíltan mûködik együtt a komcsikkal, akiket elmulasztottunk a nácikkal egyetemben betiltani, bebörtönözni stb. Pl. azokkal a komcsikkal, akik az elmúlt évtizedekben olyanokká neveltek egy-két nemzedéket, amilyennek az ügydöntõ népszavazás eredményei mutatják... Szóval, ha szavazni akarnék valakire márpedig akarok, azért mentem ki az utcára anno, akkor: u vagy elköltözöm valahová, nagyon messzire (nem tudom, hol van az) u vagy megalapítom a Tökös Magyar Liberálisok Pártját. Utóbbi esetben legalább megbizonyosodnék arról, hogy nem vagyok-e tökéletesen egyedül a nézeteimmel. Mert lehet, hogy egyedül vagyok (kivéve: haverok, család, közvetlen környezetembõl néhányan). Ezentúl nem tartom majd teljesen eltúlzottnak a pesti magyarok hõbörgéseit. A népszavazás ellenére továbbra is hordom majd Magyar vagyok, nem turista feliratú pólómat. Ezentúl is azt mondom, nincs rendben, hogy a magyarság kétharmada szavaz a magyarság egészérõl, mert az nem kóser, nem demokratikus, nem erkölcsös és nem becsületes. De ha már szavaznak, legalább ilyenkor (milyen kor?!) komcsi neveltetésük fölé kerekedhetne valami, amit magyarságnak, nemzeti értéknek neveznek, mert ez esetben szolidaritásról, testvériségrõl, egyenlõségrõl, kereszténységrõl, emberségrõl is szó volt, vagyis csupa olyan fogalomról, amelyet minden egyes normális politikai irány elfogad. Legalábbis deklaratíve. Vagy nem. A gyakorlatban nem. A gyakorlat visszacseszett engem, a tökös magyar liberális gyereket a vérszerzõdés elõt- 73

39 ti idõkbe. Akkor a törzsek ugyanis még tudták, hogy egyrészt kénytelenek, másrészt akarnak egyesülni. Nemzetet vagy olyasmit alkotni. Ma már ezt sem tudjuk. Eddig is bizonytalanul bántunk a nemzet, nemzetiség, közösség, erkölcs stb. fogalmakkal. Századok, ezredek (és évszádazok meg évezredek) mentek rá, hogy közelebb kerüljünk jelentésükhöz, most pedig, amikor Sziszüphosz a csúcshoz közelítene... Vagy tudjuk, és valaki nemes (sic!) egyszerûséggel egyoldalúan felbontotta a vérszerzõdést. Jól kinépszavaztak bennünket onnan, ahová pedig nem költöztünk át akkor sem csapatostul, amikor lehetett volna. **ahány magyarországival találkozom, az mind igennel szavazott...??? Helyreigazítás Manapság már nemigen lehet az ilyen kínos bakikat a nyomda ördögére kenni: legfeljebb a számítógépére... Egy késõbbi, készülõ beszélgetéshez érkezett képeket ugyanis álnok módon a Thor Tamás fotóit tartalmazó fiókba dugta. A tördelés során meg, ugye, boldogan hozzárendeltem a Thor Tamással készült beszélgetéshez (2004/4./78. p). Milyen jó felvételek! gondoltam, bár közben megvillant a gyanú, hogy Thor Tamás kissé furcsa ( nagymama, nagymama, miért olyan... ), de közben egyszerre csörgött a telefon, szólt a rádió és fúrta a szomszéd a falat, úgyhogy a gyanú hipp-hopp, elillant, a képek meg maradtak. Ráadásul Freud papa is közbelépett: egész végig ügyeltem, nehogy Tamás nevét elírjam Zoltánra, aki rokona ugyan, de nem fotós, hanem tanár, bár õt legalább személyesen ismerem... s mi jelent meg a borítón? Talált: Zoltán... Minden érintett és az olvasó szíves elnézését kérem! A fõszerkesztõ EZ ITT NEM THOR TAMÁS EZ ITT THOR TAMÁS! Jól kinépszavaztak bennünket onnan, ahonnan nem mentünk el. Jól kinépszavaztak bennünket abból a sorsból, amit magunkénak hittünk. Jól kinépszavaztak bennünket a múltunkból s az elképzelt jövõnkbõl is. Jól kinépszavaztak engem Európából. Jól kinépszavaztak velünk! Jól kinépszavaztak velem. Szerencse, hogy attól még tökös magyar liberális gyerek maradok. És paradoxon. Ja, és jól kinépszavaztak saját magukkal. Nekik** most már senkijük sincs. Szegények... ARDAMICA ZORÁN Elõzetes a 2005/1. számból: Németh Zoltán: Állati nyelvek Lapvendégünk a Serény Múmia Startvonalon: Dóczi Gábor, Dudás Szabolcs, Hajtman Kornél, Laborczi Dóra, Márkus András, Rácz Boglárka, Sánta Zsolt... ALKOTÓI ÖSZTÖNDÍJ! Az alkotók kétévente egyszer folyamodhatnak ösztöndíjért az Irodalmi Alaphoz. (Ugyanez vonatkozik az alkotóházak ingyenes igénybevételére.) Alkotói ösztöndíj (tvorivé štipendium) csak eredeti mû megírásához kérhetõ. Kérvényezni formanyomtatványon lehet. Ez beszerezhetõ az Irodalmi Alap (Literárny fond) Štúr utcai székházában (Štúrova 14, Bratislava 1) Anna Chovanová titkártól személyesen, telefonon (02/ ), vagy lehúzható az internetrõl is ( Minden egyéb tudnivaló a nyomtatványon. A Szõrös Kõ folyóirat 2004-es évfolyamának összesített tartalomjegyzéke Szépirodalom, mûfordítás Ardamica Zorán: információ az ellentámadásról (vers) 4/16. Barak László: apokrif, egy csendes fószer, igazi gengszterek..., kalasnyikovval (versek) 6/1. Bréda, François: Dirib-darab (goliárd drámix) 2/30. Csicsay Alajos: A Bumbus, A malackirály (mesenovellák) 5/10. Elfriede Jelinek: Szembesülés Annak, akit illet (novella; Horváth Erika fordítása) 4/14. Fehér Kriszta: Át/alakítás, Egy haiku, Ré (haiku), Tok (versek) 6/24. Hajtman Béla: Naplójegyzetek (próza) 3/14. Hana Košková versei Ardamica Zorán fordításai 3/ 8. Haraszti Mária: Döglött madarak hullanak, Mindenki mindenkivel (versek) 3/26. Haraszti Mária: Hóesés, Félelem (versek) 6/22. Irodalmi Nobel-díj 2004; Elfriede Jelinek (Horváth Erika) 4/12. Jana Juráòová: A szegény kandúr gyötrelmei (regényrészlet; Horváth Erika fordítása) 4/30. Juhász Miklós: Sereg (részletek a regénybõl) 3/44. Karácsonyi Zsolt: Dodóra várva (bûntörténet két felvonásban, vívójelenettel) 6/6. Karácsonyi Zsolt: Lali és a Bálna (vers) 1/22. Kollár Árpád versei 1/14. Kulcsár Ferenc: A juhásznak jól megy dolga, Angyalbõrben, Albérletek, Góré, R. C. esete a világgal, Ringató, Smiderczky, Bálám szamara (versek) 4/1. M. Csepécz Szilvia: Színek, lepedõk, félelem (vers) 1/ 1. Nagy Farkas Dudás Erika: Báli retikül, gyönggyel; Boszorkánytett; Délután, tenger (novellák) 6/18. Nagy Farkas Dudás Erika: Fruzsina naplója (próza) 2/1. Nyilas Atilla: A Balaton mágiája (vers) 1/18. Nyilas Atilla: aki (nem) bevisz (vers) 5/1. Öllõs Edit: Háromszor fél óra, Háromszor a tévedésrõl, Nyárutó, Felebarátainkhoz, Harmonikusan!, Szó, Költészet (versek) 4/26. Pavol Rankov: A hegyek gyermekei (novella; Horváth Erika fordítása) 4/20. Petr Csuhov: Nem létezem, Homérosz, Kalligráfia, A Néma Heinz, Pedro öszvére, Vincsenzó, Az alvó I., Az éjszakák II. (versek; Jász Attila fordításai) 3/1. Sós Dóra: Fûcsokor (prózaszálak) 6/28. Szeles Annamária: Elefántok, El, Az elsõ megszólalásig, Búcsú (versek) 2/28. Szûcs Enikõ: Nem mondja ki a nevét (próza) 1/24. T. Ágoston László: Ládák (novella) 6/25. Vasi Ferenc Zoltán: Álomból, Nyilvánvaló gyónás, Hazanyitni (versek) 3/42. Z. Németh István: (F)agyhalál, Jégbefõtt, Á -ruházi B -keterv, Ûrdöngölõ (versek) 1/ 4. Z. Németh István: Elektromos Orfeusz (hangjáték) 3/30. Z. Németh István: Falausi nyár, Költõ a kertben, Virtuáldomás, Mese, Bárbora, Netán a neten (versek) 3/10. Z. Németh István: Hét létélmény a Nõszem-éjek ciklusból; Mondja egy kislány az osztályteremben; Õszi vadászat; Drasztik plasztik elasztik; Hetedik reggel; Triatlon (versek) 5/4. Zalaba Zsuzsa versei 1/ 8. 75

40 Startvonal Angyal Sándor: Agymosás (vers) 3/70. Bálint László versei 4/52. Bálint László: Ennyi, Világgá megyek!, (töredék), Szerelem (versek) 2/65. Baranyovics Borisz versei 4/46. Baranyovics Borisz: (Be)számol a vándor (vers) 3/73. Baranyovics Borisz: Gondolatok a tokból, Pipacs, A környék (versek és rapszövegek) 6/44. Bárdos Kinga: Átmeneti rítusok, Árulás, Ablak (átmeneti amnézia), Skizofrénia, Éjszakai emlékképek, Telihold, pimasz (versek) 2/48. Chrobacsinszky Eszter versei 4/50. Dobry Judit versei 5/72. Dobsony Erzsébet: Lustaság, Végtelen történet (próza) 1/40. Domonkos István: Osztálykirándulás és orgiák (novella) 4/54. Dömény Andrea: Szemétkincseim, A pillangó sikolya, Tintakék (novellák) 2/52. Dömény Andrea: Szúrja namaszkára napüdvözlet; Február 14., Bûnbánat (novellák) 6/32. Emm Zirig Árpád: 3300 Buenos noces (novella) 4/39. Fecsó Yvett versei 5/74. Gubo Sándor: Fejfa 1222 (novella), Jött a hegyek közül (fantasy-novella) 6/52. Gubo Sándor: Hidak a Szürke Városba, Ignis (novellák) 4/ 40. Hámori Zsófia: Ha én lettem volna Júlia (próza) 2/60. Hámori Zsófia: Hétfõ reggel (próza) 6/46. Haris Éva versei 1/43. Haris Éva: Bontás, Hetek óta, Én olyan, Szikra, Szolga, Felvilágosodás, Disszonancia, A szobában, És?, Betekintés, Egó, Átölelni, Este a lámpa alatt, Kocka (versek) 4/34. Horváth Tímea: Csikk, Fekete-fehér, Engedj el, Nem vagy itt, Konstans, Zaj (versek) 3/68. Inczédi Erika: Számadás, Velem történt (novellák) 6/56. Jakubecz László: Vontatottan vonatos fütty, Üvöltés, Készülõdõ (versek) 1/36. Jana Pácalová versei (Lengyel Adrián fordításai) 3/62. Kelemen Zoltán: Fehérbor, Artemisz (novellák) 2/50. Márkus András: Tengertánc; Rekviem Mea kisasszonyért; Advent; verához, reggel, egyszerû (versek) 6/30. Merényi Krisztián: Hazatérés (novella) 3/65. Méry Mária: Árendába nem adom, Nevetve, Csalódás (versek) 5/71. Raèko Tibor: Álmodtam egy világot (próza) 2/62. Rácz Boglárka versei 5/76. Schiau Andrea versei 1/38. Simon Petra: Írnék bolondos verseket (vers) 3/61. Skabella Gábor: Soraim (vers) 2/64. Sós Dóra: Slicc és lámpabura; Tégy úgy, mintha nem látnád (novellák) 1/30. Szarka Zoltán: A Húsképû Lovak Balladája, Mennyi menyét (versek) 3/58. Szarka Zoltán: A nagy fogadás (meserészlet) 3/50. Varga Melinda: fáj-dalom, kép, tintafoltnyi való, curriculum 2004, furcsa, tisztán, körön belül, röviden, õk, érzelmi zavarok, tobozzöngében, tudatlanul, rovarnézet, szemlak, színkéj (versek) 2/ Kõ kövön Ardamica Zorán: A NEMZETISÉG CSÓTÁNYA (esszé) 4/74. Ardamica Zorán: A szerzõ megismerhetõségérõl, avagy a lírai én és Monoszlóy Dezsõ mint személy megismerésének azonosságáról... (köszöntõ) 1/50. Ardamica Zorán: Kép, ritmus, rímek, hangulatok könnyedén, mintegy odavetve (Haraszti Ágnes egyes poétikai eljárásairól) 4/65. Ardamica Zorán:Segítség! Problémás eset vagyok! S ráadásul jól kinépszavaztak velem! (esszé) 6/72. Bertha Zoltán: Escorial avagy a Cs-tartomány (Tanulmánykötet Cselényi Lászlóról) 6/68. Bréda Ferenc: Dömény Lóránt: Egy könyv lapjai közé zárva 2/74. Bréda Ferenc: Karácsonyi Zsolt: Sárgapart 2/74. Bréda Ferenc: Lokalizálható! (L. Simon László: Nem lokalizálható) 2/73. Bréda Ferenc: Miszlik, avagy miegymás arról, hogy mi mégis a mimesis... 2/66. Bréda Ferenc: Lászlóffy Csaba: A Biblia üzenete 2/74. Bréda, François: 10 kérdés Mona Chirilához, a Kolozsvári (Román) Nemzeti Színház rendezõjéhez 1/62. Csizmadia Gabriella: Barangolás a Mûvészetek Völgyében (úti jegyzet) 4/71. Dóra Startja (Sós Dóra: Csuriélet; HM) 3/75. Haraszti Mária: Kisregény a sziszifuszi üresjáratról (Juhász Miklós: Sereg) 3/74. Jana Pácalová: Alma a fájától Gondolatok a kritika szerepérõl két kötet tükrében (Svetlana Žuchová: Dulce de leche; Ivan Žucha: Kompost) 4/69. Karácsonyi Zsolt: Az elveszett szöveg keresése (Balázs F. Attila: Meztelen lovagok) 6/70. Kelemen Zoltán: Az utazás mint metafora két amerikai regényben (Edgar Allan Poe; Howard Philips Lovecraft) 4/58. Kelemen Zoltán: Kinn a bárány, benn a farkas (Roch Carrier: Háborúzzunk! Yes, Sir!) 2/76. Kelemen Zoltán: Mesérõl mesére 2/70. Németh Zoltán: Drámai regiszterkeverés (Tasnádi István: Kokainfutár) 1/46. Pénzes Tímea: Sziléziai irodalmi ösztöndíj (naplótöredék) 1/64. Pollock Márió: Motyogós versek (Barak László: Miféle szerzet vagy te?; CD) 3/79. Útitárs versek I. Szerelem (CD-ajánló) 5/80. Vajda Barnabás: Az álom mint jellegzetes pszichoanalitikus téma Babits Mihály A gólyakalifa c. regényében (tanulmány) 6/60. Z. Németh István: Forgatókönyv könyvforgatóknak, avagy A fogatlan apácák harapása (Fehér Sándor: Cápafogak között) 1/53. Z. Németh István: Szálak a kakukk fészkére (Bolemant László: Idõszobrok) 3/76. Zselinszky Miroslav: Brahms és a macskák (színházi jegyzet) 1/58. Lap vendég: DRÓT Kollár Árpád: Néhány szó a DRÓTSZÕRÛ KÕrõl 5/15. Weiner Sennyey Tibor: A DRÓT 5/16. Sarkadi Sándor: Például a Hold, Reggeli táncrend (versek) 5/18. Kispéter István: Profán armageddon, Lakótelepi óvoda nyárban (versek) 5/19. Tamási Ákos: MICHELIN, Kiszívták az életerõm (versek) 5/20. Sirbik Attila versei 5/21. Weiner Sennyey Tibor: az almáskert (töredék; vers) 5/22. 77

41 Gerencsér Péter: Tíz bekezdés (novella) 5/26. Mészáros Urbán Szabó Gábor: A Kar (elbeszélés) 5/28. Turi Tímea: Olvasónapló, Mester és (novellák) 5/35. Mészáros Lajos Hunor: B.I.M.B.Ó (novella) 5/38. Zala Gábor: A foglyok jól vannak (vers) 5/46. Farkas Arnold Levente: A költõ... (vers) 5/47. Brasnyó Zsolt: Sorsok (vers) 5/48. Nagy Zopán: Fractum (vers) 5/49. Kollár Árpád: fitnessz-szalon, a hit (versek) 5/50. Kollár Árpád: A lomográfia mûvészetképe az avantgárd tükrében (esszé) 5/53. Dunja Kukovec: Esszé a net.art történetérõl és futurizmusáról (esszé) 5/57. Kedvezményes Áron: Interface to face (esszé) 5/61. Kép-Szó Bolemant László: Prágai hangulat képekben 1/72. Haraszti Mária: Szabó Klára Petra 3/80. Kényszerörökség. Berta András fotói 2/80. Thor Tamás: Az érzelmek, hangulatok és a nézõpontok tolmácsolása a fontos (Jitka Rožòová beszélgetése) 4/78. Haraszti Mária: Saját hajamból készítettem a szobromat (Komlovszky-Szvet Tamás világa) 6/79. Min dolgozol most? Czajlik Józseffel beszélget Zselinszky Miroslav 4/56. Új könyvek 1/71., 2/79., 4/76., 5/78., 6/71. Illusztrációk: Berta András: Vasút utca 65. c. sorozatának fotói 2004/2. Bolemant László: Prága-sorozat (fotók) 2004/1. Szabó Klára Petra 2004/3. Thor Tamás (Samot Roht) fotói 2004/4. Komlovszky-Szvet Tamás szobrai 2004/6. Borító: Bolemant László: Prága-sorozat (fotók) 2004/1. Csorján Melitta mûvei 2004/2. A címlapon: Szabó Klára Petra: Mozaik (2002), a hátlapon: Szabó Klára Petra: Kishomok (2002). 2004/3. A címlapon: Papp Judit EDE (Gyarmat): Csavaros; A hátlapon: Papp Judit EDE: F; Vas Vilmos (Szeged): Disgusti; Prisonsex; Papp Judit EDE: Gyufapár 2004/5. A címlapon: Komlovszy-Szvet Tamás (Szarvas): Fantáziafejlesztõ. Kõ, A hátsó borítón: Rendszer 01. Plexi, 2003; Rendszer 02. Plexi, 2003; Nyárfa 2003; A színes nyelvén. Tükör, gipsz, 2003; 001 (részlet). 2004; Nyárfa 2003 (részlet) 2004/6. Felhívás 5/79. Helyreigazítás 6/ SZÓ-KÉPSZÓ-KÉPSZÓ-KÉPSZÓ-KÉPSZÓ-KÉPSZÓ-KÉPSZÓ-KÉPSZÓ-KÉP Saját hajamból készítettem a szobromat Mi az, ami felkeltette érdeklõdésedet a képzõmûvészet iránt, olyannyira, hogy ezt a pályát válaszd? Mivel már a középiskolában célirányosan szobrászatot tanultam, ezért az általános iskolai rajztanárnõmet szeretném idézni, abból az idõbõl, amikor a mûvészethez kezdtem közeledni: Tamás egyik órámon odajött hozzám, és azt mondta: rajzolni akarok! A helyzet már azért is fura volt, mert nagyon visszahúzódó, csendes tanuló volt, aki kerülte a beszédet, de most nagyon magabiztosnak tûnt. Jó, mondtam, és papírt adtam a kezébe, de õ csak nézett, és azt mondta: de nem így, hanem rajzolni tanulni. Hogyan és hol kezdted a tanulást, kik voltak a tanáraid, hol tartasz most? Tanulmányaimat a szarvasi Chován Kálmán Mûvészeti Alapiskolában kezdtem, ahol Szuhaj György és Bakuja Anna indítottak el, majd a szegedi Tömörkény István Mûvészeti Szakközépiskolában folytattam ben érettségiztem, Fritz Mihály szobrászmûvész diákjaként. A következõ évben részt vettem a Szombathelyi Mûvészeti Szakközépiskola ötödéves továbbképzésén. Jelenleg a Magyar Képzõmûvészeti Egyetem harmadéves szobrászhallgatója vagyok. Mesterem Jovánovics György. Milyen anyagok a legkedvesebbek számodra, melyeket alkalmazod a legszívesebben? Szegedi tanulmányaim alatt volt szerencsém közelebb kerülni a kõhöz, majd az egyetemen kipróbáltam a bronzot, a nyári mûvésztelepeken pedig általában fával dolgoztam. Minden ötletemhez a legmegfelelõbb anyagot keresem, olyannyira, hogy egy megadott iskolai témára a saját hajamból készítettem el a Komlovszky-Szvet Tamás világa szobromat, Rész-egész címmel, mivel a haj tartalmazza mindenki saját DNS-ét, így ebben a koncepcióban én vagyok az egész, és a mû csak az én információs halmazom. Mely témák izgatnak a leginkább? Mire figyelsz, mit akarsz megfogalmazni általuk? Pillanatnyilag a technika alkalmazása és bevonása foglalkoztat, valamint a köztes médiumok. Új lehetõségeket keresve, több szobrom került már az installáció határára, és majdnem 79

42 80 minden mûvemben meghatározó szerepet kap a tér. Vagy belevonom a nézõt, és interaktív módon foglalkoztatom, vagy manipulálom a látványt. A 001 címû szobrom által is az új lehetõségeket keresem, ez esetben a lebegést igyekszem bevonni a szobrászatba. A cím arra utal: a számsor folytatásaként sok lehetõség van még arra, hogy a hagyományosan a földön álló és a gravitációnak engedelmeskedõ szobrok a levegõbe emelkedjenek. Számomra nagyon fontos az átgondoltság, hogy az általam kitalált mondanivaló pontosan juthasson el a nézõkhöz. Szobraimban rejtve jelenik meg az ember, vagy éppen a hiányával fejezek ki ûrt, és erre a legjobb példa az a kis bronz munkám, mely egy olyan széket ábrázol, melybõl sziluettszerûen hiányzik az ember, és ezáltal nem funkcionál, nincs is neki miért. Milyen terveket dédelgetsz: hol és mit dolgoznál a legszívesebben? Nagyon sok tervem van, fõleg a szobrászat terén, de kissé bizonytalan vagyok az elhelyezkedéssel kapcsolatban. Az idei évtõl sikeres felvételivel a pedagógia szakot is elkezdem, így egy kicsit sûrû lesz két szakon tanulni, de több kilátást látok, ha két diplomával végzek majd. Szívesen tanítanék rajzot vagy mintázást, de legszívesebben inkább egy galériában dolgoznék, mondjuk kiállításszervezõként. Tervezed-e, hogy nyáron képzõmûvészeti alkotótá- A hátsó borítón: Rendszer 01. Plexi, Rendszer 02. Plexi, Nyárfa A színes nyelvén. Tükör, gipsz, (részlet) Nyárfa 2003 (részlet). borban veszel részt? Minden nyaram legszebb része, melyet alkotótáborokban töltök. A legjobban az egyetem által szervezett tihanyi alkotótelepet kedvelem és élvezem, nagy szerencsémre kötelezõ is ott a részvétel. Így minden adott, hogy a Balaton közelségében szobrokat készíthessek, és ezek a környezetváltozások mindig felfrissítenek, s a társaság is nagyon jó szokott lenni. H. M. A túloldalon: Titok. Acél, Figura székkel. Bronz, 2003.

43 Tartalom Barak László: apokrif, egy csendes fószer, igazi gengszterek..., kalasnyikovval (versek)... 1 Karácsonyi Zsolt: Dodóra várva (bûntörténet két felvonásban, vívójelenettel)... 6 Nagy Farkas Dudás Erika: Báli retikül, gyönggyel; Boszorkánytett; Délután, tenger (novellák) Haraszti Mária: Hóesés, Félelem (versek) Fehér Kriszta: Át/alakítás, Egy haiku, Ré (haiku), Tok (versek) T. Ágoston László: Ládák (novella) Sós Dóra: Fûcsokor (prózaszálak) Startvonal Márkus András: Tengertánc; Rekviem Mea kisasszonyért; Advent; verához, reggel, egyszerû (versek) Dömény Andrea: Szúrja namaszkára napüdvözlet; Február 14., Bûnbánat (novellák) Baranyovics Borisz: Gondolatok a tokból, Pipacs, A környék (versek és rapszövegek) Hámori Zsófia: Hétfõ reggel (próza) Gubo Sándor: Fejfa 1222 (novella), Jött a hegyek közül (fantasy-novella) Inczédi Erika: Számadás, Velem történt (novellák) Kõ kövön Vajda Barnabás: Az álom mint jellegzetes pszichoanalitikus téma Babits Mihály A gólyakalifa c. regényében (tanulmány) Bertha Zoltán: Escorial avagy a Cs-tartomány (Tanulmánykötet Cselényi Lászlóról) Karácsonyi Zsolt: Az elveszett szöveg keresése (Balázs F. Attila: Meztelen lovagok) Ardamica Zorán:Segítség! Problémás eset vagyok! S ráadásul jól kinépszavaztak velem! (esszé) Helyreigazítás Új könyvek A Szõrös Kõ 2004-es évfolyamának összesített tartalomjegyzéke...75 Kép-Szó Haraszti Mária: Saját hajamból készítettem a szobromat (Komlovszky-Szvet Tamás világa) IRODALOM, MÛVÉSZET, KRITIKA Regisztrációs szám: 1582/96 Szerkesztõség: AB-ART (Szõrös Kõ), Komárnická 20, Bratislava; Tel./fax: 02/ szorosko@fre .hu; [email protected] Fõszerkesztõ: Haraszti Mária Kiadja az AB-ART Kiadó Felelõs kiadó: Balázs F. Attila, balazsef@fre .hu Nyomdai elõkészítés: Median Nyomja: Pelikán Kft., Dunaszerdahely SZÕRÖS KÕ Megjelenik kéthavonta Dvojmesaèník Celoroèné predplatné: 180. Sk ISSN Realizované s finanènou podporou Ministerstva kultúry Slovenskej republiky A lapszámot KOMLOVSZY-SZVET TAMÁS (Szarvas) alkotásaival illusztráltuk. A címlapon: Fantáziafejlesztõ. Kõ, A Szõrös Kõ megvásárolható az alábbi könyvesboltokban: Akadémia Könyvesház (Dunaszerdahely) Amicus (Dunaszerdahely) Andrew Book (Galánta) Bestseller (Párkány) Bulgakov (Kolozsvár) Írók Könyvesboltja (Budapest) Konkurent (Komárom) Plectrum Könyvesbolt (Losonc) Ricsi Press 2 (Párkány) és a Madách-Posonium Kultúra Könyvesboltjaiban. A lap kiadásához hozzájárul a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma Nemzeti Kulturális Alapprogram és az Illyés Közalapítvány. NEMZETI KULTURÁLIS ÖRÖKSÉG MINISZTÉRIUMA Megrendelhetõ a kiadó címén. Elõfizetési díj 1 évre: 180. Sk Magyarországon megrendelhetõ: AB-ART Hungary, 2040 Budaörs, Köztér 3/3. LITERATÚRA, UMENIE, KRITIKA Registraèné èíslo: 1582/96 Redakcia: AB-ART (Szõrös Kõ), Komárnická 20, Bratislava; Tel./fax: 02/ szorosko@fre .hu Šéfredaktorka: Mgr. Mária Harasztiová Vydáva Vydavate¾stvo AB-ART Zodpovedný vedúci: Attila F. Balázs Tlaèiarenská príprava: Median Tlaè: Pelikán s. r. o., Dunajská Streda A szerkesztõség nem feltétlenül azonosul a megjelentetett írások tartalmával. A kéziratok megszerkesztésének jogát fenntartjuk! Kéziratokat nem õrzünk meg és nem küldünk vissza.