BARAK LÁSZLÓ. apokrif

Méret: px
Mutatás kezdődik a ... oldaltól:

Download "BARAK LÁSZLÓ. apokrif"

Átírás

1

2 BARAK LÁSZLÓ apokrif ki tudja honnét jöttél ide a földre érett volt a gyümölcs megkóstolhattad ez a te országod fegyvered csõre töltve azóta öldökölsz (a dicsõségért is) felszárad majd a vér de latrokkal rémít a hajnal kretén kacajjal dalra kél némán kutat imát az álom mondd! a te imád elnyûhetsz közben néhány választott máriát engedd hát ezért belaknunk akár a mennyet mert akinek általad vére hull a sátánhoz idomul megszületik megint tebenned 1

3 egy csendes fószer igazi gengszterek ha nem tejeltél percre pontosan megásatták veled sírodat lehugyoztak szemed láttára nyálazták nõdet azt ugatták akárhányszor rajta lesznek szétlövik ha kell a térdkalácsodat herédnél fogva lóghatsz te kóbor eb dolgoztál hát markodba nyüszítve nincsen egy halott embernél csendesebb fószer Komlovszky-Szvet Tamás: Hiány. Bronz, Komlovszky-Szvet Tamás: Hiány. Bronz, asszed! azt mondták: igazi gengszterek vagyunk! otthon bátyónak mondtam én is hülye vagy köcsög! asszed capone szimpla gatyarohasztó volt mint ti? így a bátyó attól hogy picsákkal szopattok zsét zsaroltok ki nímand kiskereskedõkbõl csingcsung bóvlisok meg fehér orgazdák szarfaszú szélhámosok nyakára jártok seggszagtól pangó bárokban szabad kontón áruló zsarukkal vedeltek a fölajzott fölaranyozott bulldogék kúl verdákban vicsorognak vagányul köpködve a fejükbõl kifelé szotyolát is kukázó strómanok után kajtattok parancsra úgy vertek embert mintha billét gyorsítóval éltek hogy ölni merjetek kilós feszülettel nyakatokban nagyokat finghassatok akár templomban is asszed genya nem hánynak tõletek akár szagotoktól is már most? nem szarnak majd csapatban sírotokra? odaszarnak 2 3

4 kalasnyikovval le akartad õket csukni mindenáron talán másnap ki tudja önmagad tetted volna rá fasírozottat ettél éppen egy rõt díványon szokásod szerint készenlétben kijött belõled akkor ott az a fasírt jött aztán a hívás húgyban-vérben ott fekszenek rendre kaszálták õket valami profik halálosztásban utazó precíz napszámosok szétdúlt görényfészek volt helyszín kalasnyikovval rontani görénynek? nem tehetted hogy ne nézd meg civil sarzsik tódultak azonmód nyomodban szerteszét hordva vért verejtéket gecit rettegésük intim nedveit a lõport töltényhüvelyt magát a hírt: szenvedniük se kellett csordástul kúrták õket át a másvilágra Barak László (1953) Muzsla/Dunaszerdahely. Költõ, kiadó. Mûvei: Sancho Panza szomorú. Versek. Madách, Vízbe fúlt plakátok. Versek. Uo Szelíd pamflet. Versek. Uo Idõbolt. Gyermekversek. Uo Inzultusok kora. Versek. Nap, Adok neked valamit. Gyermekversek. Lilium Aurum, Micsoda kaland. Leporelló. Uo Titanic-verzió. Vál. versek. Szerk. Zalán Tibor. Uo Csapdában. Uo Idõbolt. Gyermekversek. Uo Úgyis kicsinálnak. Versek. Uo És ha mégis ringyó? Versek. Forbáth Imre Díj; Uo Miféle szerzet vagy te? Válogatott versek és CD, Kalligram, Meg volt ám szenvedve minden. Válogatott versek. Lilium Aurum, Komlovszky-Szvet Tamás: Ritmus. Bronz,

5 KARÁCSONYI ZSOLT Dodóra várva ráirat bûntörténet két felvonásban, vívójelenettel Szereplõk: Amo, a dumás, rövid haj, kopaszodik és Bene, a kutyagyanús, hatalmas kalapban Ellendodó, fekete öltöny, fehér sál, fémkeretes szemüveg, vagy amilyen a Sátán és Dodó, elvonókúra utáni értelmiséginek öltözve Takarítónõ, a seprûs és Tóbiás, a meszesember Csendesember, a nép ELSÕ FELVONÁS Elsõ kép A helyszín egy külvárosi játszótér, már évek óta nem játszott itt senki. Elsõ jelenet Amo egy padon ül. Bene idegesen járkál, egy hoszszabb vita végére ér oda a nézõ. AMO: Akkor mi az? Mond meg, Bene, mi az alaphelyzet? Ha te fel-le járkálsz, az neked alaphelyzet, ha ideges vagy Ki a francot érdekel, hogy ideges vagy? BENE: Nem vagyok ideges Amo... AMO: Na még ez is ki a francot érdekel, hogy nem vagy ideges? Kit érdekel, hogy 6 egy nyavalyás gyûrtagyú vagy, aki jön a szöveggel? BENE: Nem jövök. AMO: Nem jön a szöveggel, és közben járatja azt a lepcses pofáját, azt a bagólesõ undormányt az arca közepén. Pedig milyen arc ez? Tisztára, mint egy tehénlepény, a szemei, mint egy ökör és a felesége? Biztosan felszarvazta. BENE: Nincs is feleségem. AMO: Ahogy talál valakit, aki hozzámegy az a nõ aztán igazi botanikus lesz. Majd megcsalja fûvel-fával, és ez a szegény ember havi egy szeretkezéssel is három nemi betegséget gyûjt össze BENE: Használok óvszert AMO: Kit érdekel, mit használsz, így is, úgy is lebetegszel, felfordulsz, kibuksz a körbõl. Legjobb, ha olajra lépsz, apuskám, nem látod a feliratot kutyáknak belépni szigorúan tilos. BENE: Nem vagyok kutya. AMO: Nem vagy kutya? Mindenki nagyon jól tudja, hogy az ember a kutyától származik, csakhogy az ember egy elkorcsosult változat, és képtelen a hûségre. De te még õrzöl valamit õseink genetikai állományából, benned még igenis ott rejtõznek ezek az õsi kutyatulajdonságok. Én csak ehhez az üveghez vagyok hû, ennek ellenére, ahogy kiürült, mindjárt el is dobom a fenébe DÖGÖLJÖN MEG minden üveggyáros és minden üvegbeváltó. Elsõsorban az ablakok zavarnak, az ablakok, az ablakkeretek és vakablakok. Csend BENE: Szomorú vagy? AMO: Nem. BENE: (halkan) Igaz is, mitõl lennél te szomorú, téged nem akar senki se elvinni, érted nem jönnek el a fekete kabátosok, téged itt hagynak éjfél után is, neked nem kell látnod a fekete bõrkesztyûket, a köröm alatt feketéllõ koszt, amikor a kesztyût lehúzzák, és hidegen kezet ráznak. Ha nem vagy szomorú, legalább félhetnél, reszkethetnél, megijedhetnél te is valamitõl. AMO: Nem vagyok ijedõs. BENE: Miért nem vagy ijedõs, az istenért, miért nem vagy ijedõs, miért nem áll beléd a frász, miért nem kergeti ki valami a vért a hányaveti képedbõl? Második jelenet Csendesember megjelenik a színen. CSENDESEMBER: Csendesebben. AMO: Látod, most szóltak ránk elõször, hogy itt nem lehet ordítozni, nem lehet hangosan beszélni. A végén már suttogni se szabad, mert a többségnek nem lesz szüksége rá. Akkor már hiába jössz nekem a kutyás stílusoddal, mert nem lesz menekvés, akkor csak azt csinálhatod, amit a és bé és cé és dé, a semmit, azt csinálhatod, de semmi egyebet. BENE: Akkor beszéljünk halkabban, amíg Dodó, bocsánat, ameddig Dé megérkezik. AMO: Már megint kimondtad a nevét, megvertelek a múltkor is, és százezer évig ütöm a fejed, amíg fel nem fogod végre: nem szabad kimondani a nevét! BENE: Találjunk ki valami álnevet. Például Déryné, vagy Déry Tibor, Vitéz László, vagy nevezzük Deréknek. Derék, ez nem lenne jó? Csend Harmadik jelenet Amo le-fel járkál, majd megáll, mintha valami kintrõl jövõ hangra figyelne AMO: Neked nem gyanús semmi? BENE: Semmi.. Láttál valakit? AMO: Nem ezt az álnevek. BENE: Mi van velük? AMO: Melyik a legjobb? BENE: A Derék. AMO: És ez nem gyanús? BENE: Egyáltalán, egészen derék név ez a Derék. AMO: De kutyanév Ku-tya-név! BENE: Ugyan már AMO: Kutyanév. Ku-tya, ku-tya, ku-tya Kutya! Kutya! Kutya! Kutya! Kutyaaa! Kutya! BENE: Segítség! Segítsen már valaki! Negyedik jelenet Amo megrázza Bene vállait, amíg az megnyugszik. AMO: Hallgass el, mindenkit idecsõdítesz a végén nézz csak oda, máris mennyien figyelnek ránk. Ez téged nem zavar, hogy 7

6 minden mozdulatunkat követi valaki? Még csak el se alszik, ül és néz azokkal a nagy gülü szemeivel. Mellette ott a felesége, kicsi, kövérkés, valamikor még szerette is a férjét. Ülnek, ezek folyton csak ülnek és néznek, de csak ha idejövök. Olyan ez, mint egy tükör. Ha kimegyek, nincsenek itt, ha bejövök, itt vannak. BENE: Te beteg vagy, hívj orvost, a saját érdekedben AMO: Te nem látod õket. BENE: Neeem Nem. Nem. AMO: Már megint én vagyok a hülye azt hiszed, még mindig az iskolában vagyunk? Persze az örök jó tanuló, az eminens kis kiskutya! azért mert rólad másoltam, azt hiszed, uralkodhatsz fölöttem, mi? Te akarsz lenni a fõnök, mi? Mi? Mi? Mi? Vedd tudomásul, hogy Mi ketten kezdtük el ezt a Dolgot, mi akartunk Dé-vel találkozni, közösen, egyszerre ugrottunk bele, és Dé nélkül nem is jutunk el innen soha többé. Csend Ötödik jelenet Amo magába görnyedve a padon. Bene feláll, kiegyenesedik, szinte már szónoki pózt vesz föl. BENE: A kiváncsiság, az hozott ide bennünket AMO: Ide mindenki a kíváncsiság miatt jön, itt mindenki kíváncsi, hogy mi fog történni. Aztán egyszer csak észreveszi, hogy nem történik semmi. De akkor már késõ, nem lehet csak úgy lelépni, lelécelni, elhúzni a csíkot. Rá kell döbbenni: itt már senki sem segíthet, hiába ül valaki melletted, mert õ is egyedül van és õ is reszket, és meresztgeti a szemét, hogy Dé, ez a Mi derék Derék emberünk mikor jelenik meg, mikor dugja ide a pofáját. BENE: Én reménykedem AMO: Miben? BENE: Talán jön valaki, lehet, hogy nem Derék, nem is rendes túlságosan, de mégiscsak egy ember. AMO: Áhá egy ember Mondom, hogy kutya vagy, neked emberekre van szükséged, te nem bírod elképzelni az idõ múlását emberek nélkül hûséges akarsz lenni csóválni a farkad BENE: Nem csóválom... AMO: Nem csóválod de vakarni vakarod de vakarni vakarod Most is! Miért vakartad? BENE: Viszketett. AMO: Ha emberekrõl hall, mindjárt viszketni kezd neki. Milyen perverz mocsadék allergiás az emberekre, de mégis ott akar lenni a közelükben. BENE: Nem vagyok allergiás. AMO: Annál rosszabb, mert én allergiás vagyok minden hülye seggfejre, és minden hülye kurvára, egyszerûen allergiás vagyok, sárgás kelések jelennek meg az arcomon, ha véletlenül róluk álmodom. Csend Hatodik jelenet Az Amo és Bene fölötti hatalmas égõ egyre erõsebben világít. Amo belenéz, hunyorog. AMO: Téged nem zavar a világítás? BENE: Csak a pazarlás, minek ide ez a hatalmas égõ, ez az óriási jelzõberendezés. AMO: Miféle jelzõberendezés? BENE: Te... te nem tudod? AMO: Mit nem tudok? BENE: A berendezések, barátom, a berendezések, jelzéseket küldenek az ûrbe. Tudod, mit csinál a közterület-fenntartó vállalat? Fényszennyezést bocsát ki a világûrbe. Fölösleges mesterséges fényt. AMO: És mit érdekel téged, hogy szennyezõdik e a világûr? BENE: A földönkívüliek a szennyezõdés miatt nem tudják megközelíteni a Földet. AMO: Nem érdekel egyetlen földönkívüli sem, elég nekem a te magánkívüli stílusod. BENE: Azt gondolod idegbajos vagyok? AMO: Nem gondolom. Második kép Dodó és Ellendodó ülnek egy tágas, de szinte teljesen üres konyha közepén. Az egyik sarokban asztal, a másikban gáztûzhely. Szürkületi fény. Dodó és Ellendodó arcán könnyebb zúzódások, Dodó inge elszakadt, Ellendodó szemüvege eltört. Szûrt fény. Elsõ jelenet DODÓ: Most jó? ELLENDODÓ: Nagyon jó. DODÓ: Mennyire? ELLENDODÓ: Ami jó, nagyon jó. Világos? DODÓ: Nem világos, sötét van. ELLENDODÓ: Akkor kapcsold fel a villanyt. DODÓ: (a gáztûzhely körül tapogatja a falat) Nem találom a kapcsolót. ELLENDODÓ: Évek óta lejársz ide, és még annyit se tudsz, hol a kapcsoló. Ott van az aszal fölött. DODÓ: Nem mûködik ELLENDODÓ: A baloldalit próbáld. DODÓ: Nem mûködik. ELLENDODÓ: Minden elromlik. Meg kellene javítani azt a nyavalyás szélmalmot, amit az az ausztrál fickó hozott. DODÓ: Milyen büdös birkaszaga volt... Én itt megvakulok. ELLENDODÓ: Tessék, itt a szemüvegem, amit olyan ügyesen eltörtél. DODÓ: Te vagy a hibás... ELLENDODÓ: Te vagy a hibás... DODÓ: Te vagy a hibás! (Ellendodó fejére koppint) ELLENDODÓ: Hülye vagy. DODÓ: Hibás. ELLENDODÓ: (leül a földre) Na jó... DODÓ: (leül, nem messze Ellendodótól) Nem is vagy hibás... ELLENDODÓ: De te hülye vagy... DODÓ: Mi tényleg párbajozni fogunk.. ELLENDODÓ: Évek óta ígéred, már teljesen berozsdásodtam... DODÓ: Bármikor. Második jelenet ELLENDODÓ: (Félrehúz egy padlódeszkát, két kard kerül elõ) Na, lássuk. Ellendodó az egyik kardot Dodó felé dobja, az elkapja, majd egyszerre szökkennek talpra, és vívni kezdenek. Ez az egyetlen mozgalmas jelenet. DODÓ: A végén úgyis megöllek... ELLENDODÓ: Beléd szúrom, hogy csak az eleje meg a vége látszik ki. DODÓ: Baj van. Maradt még egy küldetésem. Harmadik jelenet Ellendodó felkapcsolja a villanyt. ELLENDODÓ: Küldetésed, neked? Tíz év diliház után megint kezded? DODÓ: Ne ellenkezz. ELLENDODÓ: Nekem ez a dolgom, egyébként nem is ellenkeztem. DODÓ: Semmibe se tudsz belenyugodni. ELLENDODÓ: Nem értem például, miért te lettél a fõnök, a csapatvezetõ, ahogy mondani szokták. Miért nem én rendezem a felvonulásokat, a díszszemléket? Elvégre semmiben se vagy különb nálam. DODÓ: Ez így van. ELLENDODÓ: Tehát beismered? DODÓ: Beismerem. ELLENDODÓ: Hogy semmiben se vagy különb nálam. DODÓ: Semmiben. ELLENDODÓ: Semmiben? 8 9

7 DODÓ: Semmiben. ELLENDODÓ: És miért te lettél a fõnök? DODÓ: Kérdezd meg a munkáltatónkat. Negyedik jelenet Ellendodó keresgél a táskájában, fényképeket dobál szét. ELLENDODÓ: Már alig emlékszem rá... parókás úriember, hajlott hát, ezüst serleg. DODÓ: Nem elég neked ennyi emlék. ELLENDODÓ: Emlékezni akarok, emlékezni akarok, emlékezni. DODÓ: Hagyd ezt. Azért vagy itt, hogy... AZÉRT, ezt te is nagyon jól tudod. ELLENDODÓ: Szabadon garázdálkodhatok? DODÓ: Amennyit csak akarsz. ELLENDODÓ: Az összes nõt? DODÓ: Mindet. ELLENDODÓ: A férfiakat is? DODÓ: Csak módjával. ELLENDODÓ: És te addig mit csinálsz? DODÓ: Intézem a saját ügyeimet, van belõlük elég. Csend Ötödik jelenet Ellendodó végigtapogatja magát, Dodót is megérinti. ELLENDODÓ: Azt mondod, most úgy nézünk ki mint az emberek, pontosan úgy? DODÓ: Igen. ELLENDODÓ: Régóta nem láttunk embert, biztosan ilyenek még? És ha megváltoztak? Csend És ha tényleg megváltoztak? DODÓ: Ne mind kérdezgess, nem látod, hogy számolok? ELLENDODÓ: Mit számolsz? DODÓ: A lelkeket számolom, hány ember és 10 hány lélek van a földön. ELLENDODÓ: Lehet, hogy a két szám nem egyezik? DODÓ: Könnyen megtörténhet. ELLENDODÓ: Mégis jól végeztem a dolgomat. DODÓ: Lehet. ELLENDODÓ: Most már igazán elismerhetnéd. DODÓ: A játszma még nem ért véget. Nem hagynál békén? El akarom készíteni ezt a jelentést. ELLENDODÓ: Már megint zavarlak. De te olyan türelmes természet vagy, nem leszel ideges, csak számolod: egy, kettõ, háá... DODÓ: Abbahagynád... Inkább hozd be azt az üvegtáblát, ezen a papíron már nincs elég hely. Hatodik jelenet Ellendodó egy üvegtáblát hoz be, szuszog, nyögdécsel, de tulajdonképpen könnyedén hozza be a táblát. ELLENDODÓ: Itt van, kurva nehéz, jó, hogy nem vágtam össze magamat. DODÓ: Jót tesz neked egy kis vérveszteség. ELLENDODÓ: Mit értesz te a vérhez? Sápadt vagy, és sovány, az elsõ szél visszafúj a szokott helyedre... Használj egy másik krétát, nem látod, hogy az túl vizes... zavarlak... csak két lélek maradt, vagy nem tudsz számolni? DODÓ: Most a testeket számolom, elõremehetsz, ha gondolod. ELLENDODÓ: Ezt nem tehetem... DODÓ: Dehogynem, indulj csak el nyugodtan. ELLENDODÓ: Nagyon hálás vagyok. DODÓ: Semmiség. Komlovszky-Szvet Tamás: Ritmus. Bronz,

8 Hetedik jelenet ELLENDODÓ: (szinte már kilép, de grimaszolva visszafordul): Volt egy barátom... DODÓ: Neked? ELLENDODÓ: Igen, még nekem is lehetnek barátaim... DODÓ: Szóval? ELLENDODÓ: Volt egy barátom... elég régen... még azelõtt, tudod, azelõtt... DODÓ: És? ELLENDODÓ: Képzeld... nagyon különös mestersége volt. DODÓ: Érdekes. ELLENDODÓ: Szeretnéd tudni, mivel foglalkozott? DODÓ: Elmondhatod. ELLENDODÓ: Háát... A szakma nem is tartotta számon... De õ nem adta fel, várt türelmesen... és teljesen hiába... színész volt... Nem érdekel a neve? DODÓ: Igen. ELLENDODÓ: Érdekel vagy sem? DODÓ: Érdekel. ELLENDODÓ: Nagyon furcsa, kihalófélben lévõ név... egyszóval: d... d... DODÓ!!!!!! DODÓ: Te szemét! Nyolcadik jelenet Dodó a táblához vágja, ami kettétörik, aztán a földre teperi és fojtogatni kezdi Ellendodót, majd észbe kapva, lassan elengedi. ELLENDODÓ: Mégse ölsz meg? DODÓ: Honnan tudtad? ELLENDODÓ: Láttalak, há, há, há... Dodó Vladimír... Nevetséges... Teljes csõd... Dodó Vladimír... há, há, há... Vladimírt játszani, há, há, há... Kilencedik jelenet ELLENDODÓ: Most már engedj el. Dodó lemászik róla, de a földön marad, ül. Ellendodó a ruháját porolgatja. ELLENDODÓ: Most elõremegyek, ha nem vagy képes semmire, én majd helyettesítelek... tudom, hogy vár rád valaki, remélem, elégedett leszel... Hm, vigyázz magadra. (El) Tizedik jelenet Dodó egyedül, két alakot rajzol a kettétört táblára. Az egyik meggörnyed, a másik felemeli kezeit. DODÓ: El kell indulni minél hamarabb. Valami baj van a testrészeimmel, nem lettem igazi... Sosem fog sikerülni, mindig csak valami átmeneti. Nézzetek rám: nem én vagyok a bûnös. TAKARÍTÓNÕ: Megint összetörtek mindent. Hányszor mondjam: ne itt verekedjenek az urak. Menjenek ki az utcára, ott mindjárt jönnek a hekusok. De maga nem szereti a kék színt, ugye? A barátja mesélte, hogy nem bírja elviselni a kéket, csak néz a levegõbe, de sose pislog felfele, hogy ott mi a franc van. Gyáva ember maga, apuskám. Na, menjen arrébb, seperjem fel a szilánkokat. Jó szórakozás ez maguknak? Magukba bújt az ördög? A barátja... de maga is olyanféle züllött, mi? Kalandor. Ha a lányomhoz nyúlnak, rendõrt hívok. Menjen át a túloldalra (a nézõtér felé int), nem látja, milyen por van itt? Dodó a nézõk között sétál ki, nagyon lassan. MÁSODIK FELVONÁS Harmadik kép Egy utcán. Elsõ jelenet TÓBIÁS: (énekel) Már ébred a hajnal, fel munkára dallal, a ha-a-rma-ato-os ré-ten víg pá-ászto-or síp szólal, tra-lala, tra-la. Csend TÓBIÁS: Nehéz ez az élet. Csak mész, mész a mész után, hogy megint mész a mész után, csak mész, mész. Nem jó ez nekem, Dé úr, nagyon nem jó. Sokat hallottam rólad, de rajtam még sose segítettél. Nem is vagy te. Hallod?!! Nem vagy te sehol. Második jelenet CSENDESEMBER: Fogd be a pofád! Mész haza azonnal! TÓBIÁS: Halkabban. Jó na jó, ez is kezdi, mész haza, mész ide, mész oda. Sose szabadulok már meg a mésztõl. Húsz év a gödör szélén... Nem kis dolog, pajtikáim, gondoljatok csak bele. Persze ha most ihatnám egy vodkát... Egy üveg ereszkedik a feje elé, meghúzza. Hozzá egy jó darab sonkával... Egy egész sonka ereszkedik le az égbõl, vágni akar belõle, aztán észreveszi, mi is a helyzet, felordít. Harmadik jelenet ELLENDODÓ hangja: Nem ezt akartad? TÓBIÁS: De te ki vagy? ELLENDODÓ: Mit gondolsz? Ellendodó kiemelkedik a földbõl. TÓBIÁS: Te lennél az? ELLENDODÓ: Ki más lehetne én? Csend TÓBIÁS: Nem tudom, nem értek hozzá, de ha azt mondod, hogy te Te vagy, én lehiszem neked. ELLENDODÓ: (figyelmesen végigméri) Szereted a nõket. TÓBIÁS: ÁÁÁÁááá! ELLENDODÓ: Akkor most a nõkhöz, aztán te is teszel nekem egy szívességet... Na mi lesz?!! TÓBIÁS: Persze, persze... nem ettem én meszet, hogy ne jöjjek. Negyedik jelenet Ugyanott. DODÓ: Mit mondtam én nektek? AMO: Semmi különöset. BENE: Idõjárás, ilyesmi. DODÓ: Mást? AMO: Hoppá, álljunk csak meg, nem ismerlek én valahonnan? Biztosan láttalak már. Valamilyen nagyobb házban. Nézzem csak a kezed... Börtön... mégse... hm... diliház... talán, de igazából úgy nézel ki, mint... DODÓ: Szeretnéd tudni? AMO: Nem érdekel, nem szeretnék valami genyó dologba belekeveredni, meg aztán õt is meg kell védenem. Itt alhatsz ma éjszaka, de minél kevesebben vagyunk, ez a hely annál biztonságosabb. Eddig még mindig elûztük a betolakodókat. Milyen szép ez a mellény. Felpróbálhatom? Hm. Mintha rám öntötték volna. És mondd csak, mi járatban vagy? DODÓ: Csak úgy sétálgatok... BENE: Igazán elárulhatnád... AMO: Ne kéresd magad. DODÓ: Számolok. BENE: Matematikus... AMO: Hihetetlen, még sosem találkoztam élõ matematikussal... Szeretném, ha megoldanál nekem egy nagyon bonyolult matematikai példát, már évek óta gondolkozunk rajta. BENE: Igen, ráírtuk erre a plakátra... Ke

9 mény dió, de te biztosan megoldod. Szóval ez meg ez egyenlõ... egyenlõ... DODÓ: Egyenlõ: négy! Csend. Amo és Bene döbbenten állnak. BENE: Csodálatos, felemelõ, briliáns megoldás. AMO: Tényleg így van? DODÓ: Ez életem egyik legszilárdabb pontja, ez a mûvelet. AMO: És mikor jöttél rá? DODÓ: Tíz évvel ezelõtt. BENE: Varázslatos, amit csináltál, kik voltak a mestereid? DODÓ: Nem voltak mestereim... AMO: Hát akkor?!! DODÓ: Elmondom, ha válaszoltok egy kérdésemre... De õszintén? Már láttatok engem? BENE: Most már bevallhatjuk... AMO: Soha... DODÓ: Jó, tudjátok, én nem is vagyok igazi matematikus. AMO: Sejtettem, hogy Valamit eltitkolsz elõlünk. DODÓ: Az embereket számolom. BENE: Sokan vagyunk? DODÓ: Elég sokan. BENE: (lelkesen) Szaporodunk, ugye? Szaporodunk. Lassacskán ellepjük a földet, mint egy hatalmas emberi õserdõ. Egymásnak simuló emberi testek. Új arcot kap a föld, egy változatosabb, emberi arcot. AMO: Ördögit inkább. Az ilyeneket, mint te, úgyis elviszi az ördög. Ötödik jelenet Miközben Bene beszél, Dodó elsiet, az ujjain számol valamit. BENE: Hallgass már, inkább figyeld, milyen finom hangon szólnak hozzánk a bolygók. De hova tûnt a matematikus? 14 AMO: Megijedt a hülye szövegedtõl, ez se dugja többé ide a rücskös pofáját. BENE: Még a nevét se mondta el... AMO: Kit érdekel egy idegen neve? BENE: Nem gondolod, hogy õ volt? AMO: Kicsoda? BENE: Hát tudod, akinek a nevét nem szabad kimondani. AMO: Úgy véled, hogy...? BENE: Igen, igen, egészen biztosan... AMO: Ezer közül is felismernéd... BENE: Hát persze. AMO: Szóval õ az? BENE: Igen... igen! AMO: Õ a gazdi, mi, a gazdi, há-há... Ha õ az, akkor visszajön, egészen biztosan visszajön... Na ne sírj, hallod, te szemét, ne sírj, az anyád kurva mindenit, na. BENE: Nem sírok, inteligggens ember nem sír, csak a tehenek sírnak, én láttam egyszer, meg a... AMO: Tudom még kik... BENE: Igenis, a kutyák, a kutyák is sírnak, meg a lovak, meg a virágok, igen a virágok, minden reggel. Nézd csak meg, ha nem hiszel nekem. AMO: Miért is hinnék, én nem hiszek semmiben, még az ördögben sem. BENE: Szerintem van ördög. Ha van fehér, van fekete, ha van Dé, léteznie kell egy ellen-dének is. Hatodik jelenet ELLENDODÓ: Nagyon helyesen beszélt, kedves uram, az ördögre szükség van, ördög nélkül nem teljes a világ, és látom, hogy önt kifejezetten érdekli ez a téma. Tudják, kedves uraim, ördög nélkül a világ olyan lenne, mint egy félbevágott narancs. Gyors mozdulattal elõkap egy narancsot, kettévágja, egyik felét Amónak, másik felét Benének nyújtja, de csak utóbbi fogadja el. Persze egyesek furcsán viszonyulnak a narancs ördögi feléhez, mintha az citrom lenne, pedig ez az ördögi félnarancs is van olyan jó, mint a másik darab. BENE: Én hiszek önnek... AMO: Hazudik. Csend BENE: Látszik, hogy tapasztalt ember, biztos egyetemekre is járt... És merre, milyen helyeken? ELLENDODÓ: Csak a szokásos, ahol a magamfajták megfordulnak, Oxford, Claudiopolis, Berkeley... Nehogy azt higgyék, hogy túl mûvelt vagyok. AMO: Egyáltalán nem hiszem, de ez a TE bajod, kedves uram. Csend BENE: Hát... Csend ELLENDODÓ: Igaz is, uraim, beszéljünk inkább az emberekrõl... AMO: Jobb lenne az Ist... Csend ELLENDODÓ: Önök szerint hány ember él a földön? BENE: Rengeteg, szaporodunk, szaporodunk, egyre többen leszünk, addig amíg el nem lepjük teljesen ezt a földgolyót. ELLENDODÓ: Igen, ez igaz, de hány lélek van még a földön... Vajon a két szám egyezik? Ezen azért érdemes elgondolkodni. BENE: Itt van ez a bonyolult matematikai Komlovszky-Szvet Tamás: GMO (genetikailag manipulált organizmus). Akácfa,

10 képlet: ennyi meg ennyi egyenlõ: négy. Egy lélek meg egy test egyenlõ: egy ember... vagy... ELLENDODÓ: Látják, kedves uraim, ez itt a gond: egy meg egy nem lehet egy, az csakis kettõ lehet. De itt két egészen különbözõ dologról beszélünk. Egy a lélek, egy a test, de a kettõ mégse kettõ. Ezt, hogy oldanák meg? AMO: Talán egy matematikus... ELLENDODÓ: (gyorsan) Ismernek matematikusokat? AMO: Nem, nem ismerünk... BENE: Habár volt egy ember, aki... AMO: De az nem volt matematikus... ELLENDODÓ: Nem beszélt véletlenül egy mûveletrõl, amelynek eredménye négy? BENE: Hát... ELLENDODÓ: Vallják be, amíg nem késõ, az a fickó maga az ördög, mit gondolnak, véletlenül jöttem ide, már évek óta keresem azt a szemét gazembert, azt az álokos barmot, azt a tehetségtelent, aki... Nem értik, el akarta távolítani önöket a való világtól, földöntúli számokkal dobálózott, hogy meghassa önöket. Még éppen idejében érkeztem. Ne higgyenek neki, õ nem tud megmenteni senkit, teljesen tehetségtelen. AMO: Nem is beszélt ilyesmirõl. ELLENDODÓ: (szinte szavába vágva, gyors replikával, leheletnyi idegességgel) Mindig így kezdi, beetetési idõszak, és csak aztán jön elõ az igazán kemény anyaggal. Azt hiszem, idejében érkeztem, biztos régóta várnak rám. A nevem: Dodó. BENE: Hát mégis eljött értünk? El se tudja képzelni, milyen boldog vagyok. ELLENDODÓ: Önökért jöttem. Lehet, még nem is tudják, egyre kevesebb ember rendelkezik lélekkel. Az én feladatom. Itt a megbízólevél... Hogy önöket egy biztonságos épületbe vigyem. Leülnek a saját kijelölt székükre, és elhihetik, nekem elhihetik, hogy ott boldogok lesznek. El tudják képzelni? (a nézõk felé) Csak ülni, és mégse kerülni be a történetbe. AMO: Menj innen, kedves uram, én itt maradok inkább. Nem akarok továbbjutni. Ez jó, ez a várakozás. BENE: De hát arra vártunk, hogy elmehessünk. AMO: Biztos vagy ebben? BENE: Annyit vártunk, és most itt akarsz maradni. Akkor mi értelme volt? AMO: Ha te is látnád, nem mennél el innen. Nem érted, csak addig vagyunk igaziak, amíg itt várunk. Csak itt vagy igazán látható, élõ. ELLENDODÓ: Induljunk uraim, érzem, hogy kevés az idõ. AMO: Én itt maradok, senki sem vihet el. Hetedik jelenet Bene és Ellendodó el. Amo ül, megvakarja a fejét, majd lassan jobbra-balra himbálva fejét beszélni kezd. AMO: Egyedül maradtam ebben a pokolban. Régebben azt hittem, van közönségem, egy ember aki csak rám figyel... Amo és Bene, a két elválaszthatatlan. Minden elválasztható, kettévágható. Ha most ide egy vonalat húzok (a színpad szélére megy, és krétával egy csíkot húz a padlóra), egyszer és mindenkorra különválasztom a világot. Nincs átjárás többé. Akik azelõtt láttak, már nem láthatnak sokáig. Mert szemét vagyok, hagytam, hogy egy kutyát elvigyen a sintér. Negyedik kép Egy hatalmas gödör szélén, elsõ látásra szemetesgödör, de talán éppen az Alvilág kapuja. Elsõ jelenet Amo bejön egy üveg borral a kezében. Nagyot húz belõle, aztán néhány kortyot a gödörbe önt. Leül a földre. Maga elé néz. Meszesember bejön. MESZESEMBER: Meszet vegyenek, meszet, aki nem evett meszet, az megveszi a meszet. Meszet vegyenek, meszet. Ez már a végkiárusítás, a meszesember nyugdíjba megy. AMO: Hát veled mi történt? Mintha száz évvel öregebb lennél. MESZESEMBER: Te se nézel ki valami jól. Hol a barátod, Bene? AMO: Elvitte. MESZESEMBER: Kicsoda? AMO: A saját hiszékenysége vitte el... Nem érted? Az az ál-dodó... Nem hallottál róla. MESZESEMBER: Mit gondolsz, velem ki csinálta ezt? Második jelenet Egy kis szekeret húzva megjelenik a takarítónõ, amúgy kurázsimamásan. A szekéren a két tábladarab. A Takarítónõ orrán az Ellendodó szemüvege, a szekéren ott van Bene kalapja is. TAKARÍTÓNÕ: Mit keresnek itt? Ez az én gödröm. MESZESEMBER: Kisasszony, ne legyen már olyan kegyetlen, inkább fogadja el szívemet, és én hûséges leszek utolsó leheletemig. TAKARÍTÓNÕ: (lágyan) Tûnjön innen, maga lator, maga alávaló kis pernahajder... MESZESEMBER: Na de kedvesem, az egyik lator üdvözült. TAKARÍTÓNÕ: Ne siess azzal az üdvözüléssel, inkább segíts lepakolni. Nézze csak ezeket a tábladarabokat, milyen furcsa ábrák, nem lehet õket megtisztítani. AMO: Az ilyen táblákra már írni sem érdemes, nem is lehet. Én is olyan vagyok, mint ez a tábla, teljesen használhatatlan. TAKARÍTÓNÕ: Ugyan már, uraság, ilyen csinos úriember, és ilyeneket mondani... Harmadik jelenet Amo odamegy a szekérhez. A hatalmas kalapot nézi. Fejébe húzza. AMO: Ezt hol szerezte? TAKARÍTÓNÕ: Egy sírásótól. Mondta, hogy egy sír mellett találta. AMO: A gazdájáról nem tud semmit? TAKARÍTÓNÕ: Ördög tudja kié lehet. Negyedik jelenet Megjelenik Dodó, ruhája koszos, háttal lép be, és közben kiabál. DODÓ: Bene, Bene! AMO: (félre) Szóval mégis visszajött a rohadék. De én nem fogom felismerni. DODÓ: (félre) Remélem, nem ismert fel, nagyon gyanakvó a fickó. Hát ti ketten mit kerestek itt, menjetek a dolgotokra. Bocsánat uram, nem ismer véletlenül egy Bene nevezetû embert? Takarítónõ és Meszesember egymást átkarolva el. AMO: Nem szoktam minden idegennel öszszehaverkodni. DODÓ: Nem is kell összehaverkodni. Nekem megbízásom van, az utolsó. Nem tudom, mibõl jöttél rá, lehet csak érzed, nem vagyok ember. Csend DODÓ: De te se leszel az többé. AMO: És Bene? Õ az ártatlan, a hiszékeny, mennyit várt rád az a kiskutya. Tûnj innen a picsába, rohadék, vagy kapsz a pofádba. Meg akarja ütni Dodót de ez nem sikerül neki. DODÓ: (Egyetlen csapással leüti Amót, lassan a vállára emeli, elindul kifelé, majd félig a közönség felé fordul) Nem maradhat itt senki. Függöny Karácsonyi Zsolt Kolozsvár. Az Aradi Jelen folyóirat szerkesztõje

11 NAGY FARKAS DUDÁS ERIKA Báli retikül, gyönggyel Azt hitte, visszatarthat valamit, és hogy az idõt megállásra kényszerítheti, ha a tárgyakat, a teret nem változtatja meg. Görcsösen kapaszkodott volna mindenbe, ami az anyját idézte. A szobát zárva tartotta, hogy még a szagok se tûnjenek el. Minden apróságnak ott kellett maradni, ahová az anyja utoljára tette. Az orvosságosüveg kupakja elgurult, ahányszor a szobába lépett, vigyázott, hogy rá ne taposson. Látta az utolsó mozdulatot, amivel az anyja kivette az üvegbõl a gyógyszert, látta, ahogyan az elguruló kupak után néz és tétovázik, hogy lehajoljon-e érte. Nem hajolt, túl sok erõ kellett volna hozzá, visszahanyatlott inkább a párnára. Õ akkor lépett a szobába, tekintetük még egymásba kapaszkodhatott, de üzenetváltásra már nem maradt idõ. A szomszédok óvatosan kiemelték a hatalmas párnák közül, szõnyegre fektetve öltöztették. Nem értek semmihez, tudták a rendet. A temetés után a tévé még hetekig mûködött, majd sistergés, pukkanás hallatszott, meghalt az is. A távirányítót finom por lepte be, az ágy és a szekrény között egy reggelre pókháló jelent meg. Kétségbeesve figyelte, hogy az ablakok egyre homályosabbak lesznek, és bármennyire vigyázza is, az anyja lelke végleg elhagyja a szobát. A szoba olyanná lesz, mint bármelyik másik szoba a házban, vagy egy másik ház bármelyik szobája, már nem különbözteti meg tõlük az anyja jelenléte. A horgolt szélû, de már agyonmosott 18 zsebkendõ gyûrõdésében anyja kezének otthagyott melegét akarta érezni. A zsebkendõ egy év után is ott hevert az ágy melletti szõnyegen, ahová az utolsó szorításból esett. A zsebkendõt nem fogta meg, csak tenyerét fölé tartva kereste a régi meleget. Egy évig erõlködött, azután feladta. Lassan, óvatosan másultak meg a dolgok. Például a Singer varrógéprõl levette a szõttest, kimosta, falvédõnek szögezte a konyhába. A varrógép alatti kartondoboz tartalmát kifordította az udvaron, pókok, bogarak futottak el, szétgurult sok apróság is. Faguriga, amirõl elfogyott a cérna, megfeketedett gyûszû, zöldült rézgombok, kaucsukbaba lába, gyapjúgombolyag, orvosságosüvegek, cérnagombok ágyhuzathoz, apró, színes gombok egyéb holmira. Gyöngyök is voltak egy stanecliban, feketén, ragadósan kapaszkodtak egybe, biztosan a benne felejtett savanyúcukor olvadt közéjük sok évvel azelõtt. A gyöngyös tasak mellett egy fémzáras báli retikül is lapult, gyönggyel hímzett bársonya jócskán molyrágta volt. Hipermangános papírdobozkában gombostûk rozsdásodtak. Bársonyszívben varrótûk, csontfedelû imakönyvben szentképek, foszlott borítékban a régi rádió elõfizetésének számlái. Gyöngypárta, megsárgult szalagokkal. Zarándoklatok emlékei. Képeslapok dunsztgumival összeszorítva. Opatija, Rijeka, Mostar: kagylós ajándékok a tengerrõl... Szuszogott felettük, mint aki terhet cipel. Elhatározta, hogy mindent kidob. A dobozba kapkodva visszaszedett holmival a szemetes felé indult, de félúton mégis meggondolta, inkább bedugta az egészet a padláslétra alá. Majd egyszer, majd máskor, egyelõre elég volt ennyi. Furcsának találta, hogy a megbolygatott holmi miatt inkább megkönnyebbülést érzett, mint fájdalmat, vagy akár lelkifurdalást. Sokkal elõbb is elkezdhette volna a takarítást, vidámkodott magában. De ez persze nem biztos, gondolta így késõbb. Lefekvés elõtt a házra kiakasztott egy táblát: Szoba kiadó! Belekiáltotta az éjszakába, hogy azontúl minden másként lesz. Több hétre rá találták meg, olyan volt, mint aki a halálba aludta magát, már amennyire ezt elsõ ránézésre az erõsen oszlásnak indult holttestrõl meg lehetett állapítani. A mellette lévõ szobában egy csontsovány asszony árnyéka járt körbe, kezében zsebkendõt morzsolgatott. Bár az asszonyt senki sem látta a saját szemével, utólag mindenki bizonygatta jelenlétét. Komlovszky-Szvet Tamás: Rész-egész (részlet). Haj,

12 Boszorkánytett Délután, tenger Kenyeret kért és egy joghurtot. Fizetett, zacskóba pakolt, aztán tovább nézelõdött, mint aki venni akar még valamit. Az eladó felhúzott szemöldökkel, két kezét lazán a pulton tartva figyelte, türelmesen várt. Az öregasszony az üdítõk felett tétovázott, mármár kiemelt egyet a rekeszbõl, de meggondolta. Sóhajtott, köszönt. Elindult a kijárat felé, ám az olcsó mosóporokhoz érve megszédült. Másik vásárló még mindig nem volt az üzletben, így az eladó idõben ért mellé, átnyalábolta, a ruhában mintha nem is lett volna semmi. Az öregasszony erõsen kapaszkodott. Összenéztek, a homályos tekintet hirtelen kristálytiszta lett: az öregasszony szemében megcsillant valami. Gonoszság? Számítás? Azt mondta, hogy nagyon fáradt, megpihenne kicsit. A boltos engedelmesen bólintott. A bolt közepére kitett egy üres sörösládát, az öregasszony arra ült. Az ajtón egyszerre több vásárló érkezett, az eladó a szokásosnál kicsit fürgébben fordult hozzájuk. Megkönnyebbülten szolgálta ki õket. Kenyeret, újságot, tejet vittek az asszonyok, elvétve akadt csak közöttük férfi. Az öregasszony a sörösládáról bûvölte õket. Arcába visszatért a szín is. Nem halhat meg addig, amíg valakinek át nem adta a tudományát! Errõl azonban hallgatott, hangosan inkább a falusiakat szólta le. A ruhájuk miatt, vagy azért, hogy tékozolnak. Kivétel nélkül szapulta õket mindenért, ami csak az eszébe jutott. Az idõsek pontosan tudták, hogy ki az öregasszony, éles karmait szinte érezték, ahogy a hátukba vájja. Sietve vásároltak, menekültek a közelébõl. Az eladót már bosszantotta a banya, megbánta, hogy kedves volt vele. Érezte, hogy valahol nagyon rászedte õt. Penészszaga volt, ami egyre erõsödött, és délre már elnyomta a vegyesbolt jellegzetes szagát is. A vásárlóknak, az eladónak is útban volt, jelenlétével rontotta az üzlet forgalmát. Ha üres volt a bolt, az öregasszony nyugtalanul mocorgott, de eszében sem volt elindulni. Délután háromra az ereje teljesen elhagyta, és még mindig nem sikerült senkit sem tartósan megragadnia. Kinyújtotta kezét a boltos felé, de az éppen a cukorkákat pakolta a polcra, így nem vette észre. Nem védekezett. Mikor az utolsó kenyeret is eladta a boltos, és vásárló nem volt, eszébe jutott, hogy a banyát elküldi haza: elég volt belõle mára! De a banyát sem a ládán, sem a pult alatt és a raktárban sem találta. Amikor egészen közelre hajolt, a sörösládán kígyóként tekergõ vörös és õsz hajszálakat talált. Beleborzongott, ellenállhatatlan vágyat érzett, hogy felmarkolja õket. Az ujjára tapadtak, beivódtak a bõrébe. Sokáig súrolta a kezét, már vércseppek serkentek a víztõl, szappantól elázott ujjai hegyén. Kábultan zárta az üzletet, elindult a sötétedõ utcán. A friss levegõ használt, csak egészen kicsit szédelgett a hazaúton. Jobb kedve lett, élessen visítva nevetgélt: nem is volt igaz a banya, csak képzelte az egészet! Megnyugodott. Éjjelre hosszú karmai nõttek, és vécére menet a haja felseperte a folyosót. De csak reggel vette észre, hogy mennyire megváltozott, amikor a szokásos ima helyett átkozódásba kezdett a szája. A házban minden tükör feketén rántotta magához, munkába menet a kirakatok üvegei is, a tó vize is, amikor fölé hajolt. A férfi a lány fülledt hónaljába fúrta fejét, az enyhe izzadságszag otthonosságérzettel töltötte el. Már nem akart a lánytól többet, de az mégsem veszítette el vonzását számára, idõközben mintha valaki más lett volna belõle, például egy hatalmas, elterülõ végtelenség, nyugalom, ami azonban vihart is õriz magában. Megkívánt egy cigarettát, vagy egy italt legalább, esetleg felszállni, és elaludni egy felhõn. Ki nem mondta volna hangosan, hiszen férfi ilyent azért inkább ne mondjon... Azt felelte a hasonló helyzetben mindig elhangzó mire gondolsz-ra, hogy semmire, de tényleg semmire se gondol. Hazudott. És mint aki bûnt követett el azzal, hogy nem vallott igazul, sírós fiúvá változott hirtelen, és azonnal menekülhetnékje lett. A lány marasztalta még, lustán átfogta hullámaival. Néha megmagyarázhatatlan érzések jönnek elõ, vagy az ellazulás felnyit egy addig ismeretlen ajtót, különös szellemek járatára. Az ablakon túl minden a régi kerékvágásban haladt, csak õ szakadt ki a dolgok normális menetébõl. A délutáni szeretkezés után ilyen. Olyan érzése lett tõle, mintha a lány lenne a tenger. Magányosság is volt a pillanatban, de együtt levés is. Hogyan mondja el neki, hogy értse is? Olyan vagy, mint a tenger, mondta ki hangosan, hogy legalább örüljön a lány. Magyarázd ezt meg, sikoltott fel a lány, magyarázd meg nekem, kérte hisztérikusan, felkönyökölt, dagadt, tornyosult, fenyegetõn sötét lett, elfúlt a lélegzete. A férfi nem ismert rá, a szavak varázsa nagyobb izgalmat okozott neki, mint kicsivel elõbb a játékuk. Harmadszor is kérte, pontosítsa, hogy mit értett rajta, hogyan is gondolta azt a tengeres dolgot? Közben egészen távolra kerültek egymástól. A férfi, ahogyan a párás hónalj fészke nélkül maradt, a tenger élményébõl is kiesett. Milyen gyorsan hûl ki a párna, és hideg érintésûvé, taszítóan nyirkossá lesz, ha a test eltávolodik tõle, hideg gödör lesz perceken belül... Az érzések sem voltak már sehol. Felhõ? Tenger? Ugyan! Idegen lett a lány, idegen a szoba, és a sírós hangulat helyett düh fogta el. Legszívesebben lekevert volna neki egyet, olyan idétlenül viselkedett. Nagy Farkas Dudás Erika (1960) Kishegyes. Írásai elsõsorban a vajdasági sajtóban, rádióban és az interneten jelennek meg. Több renomés nemzetközi irodalmi alkotópályázaton ért el elõkelõ helyezést

13 HARASZTI MÁRIA Hóesés L. Gy. emlékére Félelem Editnek Ahogy a nedves betonon szörnyet halnak a pelyhek, úgy olvad a lélek a földbe csak a test menekül. Hasonlítunk. Kegyetlen vagy te is. Õszinte. Sérülékeny. Örökké zuhanórepülésben. Komlovszky-Szvet Tamás: 001. Fa, hungarocell, plexi, mágnes (részletek), Amit nem értesz meg elpusztítja valóságodat s beburkol kõsötét homályba. 22 Haraszti Mária (1959) Alsószeli/Pozsony. Legutóbbi mûve: A Piros rét meséi (mesék, AB- ART, 2004). 23

14 FEHÉR KRISZTA T. ÁGOSTON LÁSZLÓ Ládák Át/alakítás Átgyúrom a halmazt, amit énné minõsített az Úristen. Csak kesztyûben merek hozzányúlni pedig nincs is ujjlenyomatom. (Újratanulom a folyamatokat.) Egy haiku A végtelen tartományban Lelkem döglött sirály. Jégzajlás. Ré (haiku) vörösbor szád üveg szemed harapás a szilánk része g m va Tok d gy Adjatok! Ennem, innom adjatok! Nem elég, mást is adjatok! Emberek, hol vagytok? Fehér Kriszta (1979) Vágsellye. Szerepelt az Angyalzsugor (AB-ART, 1997), A háló könyve (Zenta 2001), a Pf c. antológiákban. Verseskötete: Ünneprontás (AB-ART, 2001). Egy ládán ülök a plató végében. Tenyeremen érzem a deszka szálkás ölelését, és minden zökkenõnél közelebb ugrik hozzám egy másik láda. A kocsi mindennap végigzötyög velem ezen az úton. Ez a jutalmam és a büntetésem, ez a sorsom; a ládák. Körülöttem mindenütt csak ládák. Kicsik, nagyok, nehezek, könnyûek, de mindig csak ládák, ládák, ládák... Néha már úgy érzem, az egész világ egy nagy, vaspántos láda, és nincs menekvés az abroncsok halálos ölelésébõl. A nagy láda tele van kisebb ládákkal, dobozokkal. Tulajdonképpen én is egy vagyok a sok láda közül. Bezárva, mint egy féltve õrzött, öreg ékszeres doboz, amelyiknek már nagyon régen elvesztették a kulcsát, és még nem akadt egy ügyes kezû lakatos, aki újat reszelt volna hozzá. Aztán meg is feledkeztek róla, félredobva hever, rozsdás, nyikorgó vaspántokkal, színehagyott, fakó cirádákkal az oldalán valami régi lomtár pókhálóval teleszõtt zugában. Szeretném szétvetni a dobozkát, megvillantani kincseimet. Megmutatni, csak egyszer megmutatni!... De kinek? Minek? Senkit se érdekel... Gyakran próbálok kiszabadulni a vásott pántok átkozott szorításából, de amikor recsegni kezdenek a sarokvasak, nyikorogva följajdul az ósdi zár, a többi láda fenyegetõen rám rivall, öblös hasukkal közrefognak, s a pók, a dögszagú, fröcsögõ nyálú pók ragadós hálójával újra körbefon, hogy ne mozdulhassak többé. Hirtelen fékez a kocsi, a lábamra ugrik egy nagy, vasalt láda. Amíg fájdalmamban szórom rá a válogatatlan szitkokat, szemembe tûz a vakító nyár eleji nap. A kocsi lassan indul tovább. A járda szélén egy asszony pirongatja meggondolatlan csemetéjét. Gyerek, kényelmes, meleg otthon, vidám esték baráti társaságban... Ez lehetne az élet igazi értelme? Ha nincs egyedül az ember, talán könnyebb szétzúzni ezeket az átkozott béklyókat is... A játszótér mellett lassítunk. A hintákon nevetõ, kedvesen kócos apróságok, a padokon sütkérezõ, olvasgató nagymamák. De ott, ott az egyik libikókán nincs társa a gyereknek. Az apja ül a deszka másik végén, úgy hintáztatja. Mindketten nevetnek, integetnek. Talán még boldogok is... talán... A lakótelep mellett egyenletesen zümmög a motor. Feltornyozott, egymás mellé rakott gyufásdobozok. Még a virágok is hasonlítanak. Komfort, kocsi, bankszámla... Zilált külsejû, dühöngõ férfi jelenik meg az erkélyen alsónadrágban. A szobából rikácsoló nõi hang kíséri. Egyre elkeseredettebb, élesebb, visítóbb a hangja. Aztán egy kispárna repül. A cserép már elfogyott... Mint aki nem lát, ne hall, nem beszél, érzéketlenül zümmögünk tovább. Új erkélyek, félig leeresztett, sárga redõnyök tûnnek a szemem elé. A zilált férfit mégis nehéz elfelejteni. Ládák, amelyeket nem lett volna szabad egymás mellett fölbontani... * 24 25

15 Magamban járom a várost. Nézegetem az embereket, találgatom, melyik mit rejt magában. Aztán egy hatalmas tölgy alatt leülök a padra. Várok. Senkire, semmire, csak úgy... várok. Egyszer csak mellém telepszik egy nõ. Egy feltûnõen csinos, egy feltûnõen feltûnõ nõ. Rám mosolyog és a fülembe búgja: Ugye engem vártál? Nem... azaz nem egészen... felelem bizonytalanul, s õ már tudja, hogy félig nyert ügye van. Nem is szaporítja sokáig a szót, hamar a lényegre tér: Mennyit ígérnél értem? kérdezi, s kacéran felkacag. Most éppen nincs nálam annyi mondom kitérõen, s zavartan elindulok. Várj! nevet föl ingerkedve. És ha kisegítenélek? Ne tedd, nagyon rossz adós vagyok!... motyogom csendesen, s vert hadként elvonulok. Másnap a sofõr jót nevet rajtam, s legyintve csak ennyit vet oda: Ezt is az orrodra húzzák a másvilágon... Tovább zümmög a motor, már alkonyodik. Fények gyúlnak a távoli, apró ablakokban. Fénylõ lyukak egy-egy dobozka oldalán. A sofõr bekapcsolja a reflektorokat. Matt, fekete sáv. Rohanó, színes fémdobozok maradnak el mellettünk. Sietünk, fogy az idõ. A platón egykedvûen zötyögnek a ládák. Lassít a kocsi, majd megáll. Egy lány fut utánunk az úton. A szoknyáját elkapja a szél. Feldobja a táskáját, megfogom a felém nyújtott kezet. Mellém telepszik a félhomályban. A motor újra felbúg, elindulunk. Alig beszélünk valamit. Közöttünk ül a sötétség. Mire lepakolunk, teljesen ránk telepszik az éjszaka. A ládák egymás mellett elvágólag állnak, katonás sorban várják a hajnalt. Átöltözöm és mélyet szippantok a friss, fûszagú levegõbõl. A csillagokig feszül a mellem. Nem láthattam az arcát, de biztosan nagyon szép volt az a lány. Albérleti szobám levegõje áporodott és keserû. Kétszer elfordítom a zárban a kulcsot és végignyúlok a vetetlen ágyon. A nyitott ablakon át a végtelenbõl fenyegetõen vicsorognak rám az égen úszó, távoli ládák. 26 * T. Ágoston László (1942) Tass/Budapest. Író, újságíró. Kötetei: Hol lakik az Isten? (novellák, 2001); Aranyka (gyermektörténetek, 2001); Kinek dolgozik az idõ? (válogatott szatírák, 2004). Komlovszky-Szvet Tamás: 001. Fa, hungarocell, plexi, mágnes,

16 SÓS DÓRA Fûcsokor (Szálanként felhasználható) Gyávaság Takarom a napot, hogy meg ne sülj, pici bõröd ki ne pirosodjék. Közben mormolom, hogy jöhetne egy kis esõ, mert az én hátam senki se takarja: kopog rajta a nap, a holnap, a jövõ, és közben szétéget belülrõl a félsz A nagy tömegek sodródnak törvények nélkül: Engednek hirtelen intuícióknak, s az ihlet bûnöket szül, add hát vissza törvényeim, kicsi lány, takard most te el a napot Kegyvesztett Sós Dóra (1989) Szekszárd. A Garay János Gimnázium tanulója. Közlései: Hetedhéthatár, Kézjegy 7. (antológia). Prózakötete: Csuriélet (Start Könyvek 14. kötet, AB- ART, 2004). ne akarjon már félreállítani! Sokat köszönhet nekem, igazán megérdemlek hát egy kis engedelmet, húzd fel a szoknyád, angyalom Fogadalom Ne felejts el, mondóka, s akkor cserébe Te is rögzülsz idebenn. Kimondatlan szövetségünk a kimondott szavakkal erõsödik, leplezze a móka, kacagás, de ne felejtsd, ez véresen komoly, a fennmaradásunk függ ettõl, róka rege róka Kilátástalanság Csicseregj, madárka, itasd az egereket, ha úgy könnyebb, de ne magadat nézd a kés élében, láss bele annak ígéretébe, hadd csurogjon a bûnöd Nyájszellem Porból lettem, levessé leszek, én, a zacskós. Belõlem falatoznak aggok és legények, én vagyok a lusták menedéke, dobjatok ide egy mirelit csirkét lécci Próbatétel Vezeti ujjam a szót, szám forgatja a hangzást, te hallgatod a végeredményt, és ha azt merészeled mondani, te nyamvadt, hogy különb vagy, találkozzunk száz év múlva, nézzük, arcodra fagy-e a mosoly J Hamupipõke Áldozatvállaláson évõdve szorongatta a szivacsot a kezében, és súrolta a padlót. Folyópartra képzelte magát, régi szeretõjén merengve lépkedett bele a hínár ölelésébe, s addig nem látott világ bugyraiba gondolta magát, majd felszökkent moszat meg halcsontváz-fogságból, oda, hol a madár se jár, se levegõ, se ostrom, semmi fal, minden Az. Minden Az és minden Õ. Didergésével süllyedni kezdett egy ház fölé, átslisszant a falon. Mosóhab szaga ingerelte orrát. Koppant a feje a padlón, haja eltakarta szemét: álmodott. Nyálcsorgatva más tájakról álmodott. Kezébõl kiesett a szivacs. Ne gyere közelebb sötét éjszaka, maradj odakinn, dobálózz a villámokkal, sirasd a nappalod, mert az már nem tiéd, nem is lesz az soha: sohase volt tied, törõdj bele, hogy neked ez jutott, és szivárogd tele sötét haragoddal a keserû szíveket Szippantások Aludj babám, aludj: ütemesen emelkedik mellkasod, évezredes levegõ hatol beléd minden pillanatban: szívod a történelmet, az csörgedezik ereidben, a régmúlt felhõk zivatarainak felvert pora szennyezi tüdõd, az õsök puskalövései visszhangoznak ereidben Áldozat Makacskodik a kicsi lány, szorítja a kezem, mintha azt hinné, fájdalmat okoz, de Együttélés Fehér sziklák nevetnek rám, fekete homok fekszik alattam, hõsiesen tûri, hogy rajta terpeszkedjek, pedig õ van többen Fenyegetés Sikló tekereg a kezemen, ujjam közt a farka, ujjam közt a feje, ha felidegesítesz, húzni kezdem Csodabogár Adj hálát nekem, hogy most megkönyörültem, feletted térdelek, te vörös semmiség, ahogy heversz a hátadon, olyan kívánatos vagy, és legszívesebben dalt zengenék rólad, de körülöttem zümmögnek az eleven istenek, a halandó istenek, a döglõdõ istenek. Ítélkeznek rólunk, kicsi katicabogár Nyári szerelem Olvad a jég, végre kezdesz felengedni, lehûl benned az a nagy szenvedély Megkönnyebbülést nyújtasz, olyan utánozhatatlan vagy, ahogy ott állsz az asztalon. Gyere ide hozzám, csillapítsd a szomjam, ICE TEA Vélemény-nyilvánítás Te ne pofázz nekem, mi a tisztesség, te férfi! Szégyen, hogy az vagy, mert égne a pofám, ha másokat mocskolnék be létemmel, de te, úgy tûnik, büszke vagy tökéletlenségedre, ami történetesen annyi, hogy létezel Komlovszky-Szvet Tamás: Rész-egész. Haj,

17 STARTVONALSTARTVONALSTARTVONALSTARTVONALSTARTVONALSTART MÁRKUS ANDRÁS Tengertánc egy sellõ ül nyakamban haját a szélbe mossa és ül csak ül zavartan úgy mintha vére folyna ha vére számba folyna... én azt hiszem szeretném. s ha vére léte volna a sors de giccses volna... * s midõn haját a szél mossa egyre mossa emléke visszatér és csak hull a korpa ez ám a tél babám! hajaddal bétemetsz fázom most és talán lassan már elmehetsz hisz úgyis visszatérsz mi szél hoz majd megint...? kiraknám szûrödet Istent kérem s legyint (megannyi szûkölet s a bibliák szerint Istent kéne kérni de õ most csak legyint!) 30 és kuncog csöndesen szidnám õt, nem merem agyamat s fejemet bénítja százezer hazugság és csemer népbutító eszme. s a sellõm merre van, nyakamból merre tûnt? el van talán veszve? kérdem én: kicseszve? Szól az Isten: ezt ne! * s midõn haját a szél mossa egyre mossa csak repül pofámba most megannyi korpa s miképp haját a szél: mossa kezét a lány és mégis visszatér és mégis visszavár Márkus András (1988) Székelyudvarhely. A kolozsvári Báthory István Líceum diákja. Írásai a Krónika, a Szabadság, az Irodalmi Jelen és a Látó c. fórumokban jelentek meg. Rekviem Mea kisasszonynak Cudar tél volt. A rakparton Járkáltunk föl s alá négyen Néha vodkától dühöngvén Hol meg kókadt szemmel, étlen. szemünkben volt a szenvedély álmodtuk: gazdagok leszünk akkor bukkant fel a remény s megkérdezte tõlünk: mit eszünk * teste egyre csak közelgett apránként faltam volna fel szememmel vetkõztettem õt majd lettem testén rút lepel s míg szomorúan vándorolt a szánkba belefolyt a Hold. * hát ennyi volt s a többi már talánok kérdése csupán azóta is csak lepedõn álmodlak téged s a ruhám õrzi meg emléked csupán. Advent várakozunk évikével én buszt várok, õ gyermeket hasát fogom némi kéjjel évának fáj, baba nevet verához, reggel, egyszerû reflektorok, sörfesztivál román zenél, megvagyunk franciaágyunk hazavár összeér a sörhasunk 31

18 DÖMÉNY ANDREA SZÚRJA NAMASZKÁRA Napüdvözlet 32 abban amit látok látom magam tekintetem révén behatolok egy tisztán látó szembe amit látok teremtményem észlelés a képzet gondolatok tengere teremtménye vagyok annak amit látok" (Octavio Paz) Egyszerûen tudta, hogy ez a nap más lesz, mint az összes többi. Mint akár a mai elõttiek s az utániak is. A kezdetek kezdetén szépen sorjában, érthetõen, elfogadhatóan legalábbis így utólag már annak tûnõen mindent elmagyaráztak neki. Így kezdõdött az eleinte kínkeserves terápia. Az elsõ, amit hamarjában megtanítottak vele: soha ne önmagát hibáztassa, igazán nem tehet semmirõl sem, hiszen vannak emberek, akiknek az õsfélelem-készsége eleve nagyobb. Aztán fontos felismerés volt az is, hogy a velünk született, tárgytalan õsfélelem reflexét a születés utáni érzékszervi ingerek alakítják tárgyi félelemmé. Az egészet visszavezették a csecsemõkorban szerzett félelemingerekre, melyek mostani, illetve akkori létét befolyásolták, s azt hitték naivan, ezen észrevétellel megoldották a problémáit s a rejtélyeket, melyek benne rejlettek. Lehet, nem vitatja most egy percig sem, végtére mégiscsak igazuk lett: mert ez a nap tényleg másmilyen lesz minden eddiginél! Pár évvel ezelõtt, mikor már majdnem gyógyult volt, valahogyan, a rá oly jellemzõ csavaros észjárással, megszerezte kórlapját, ahol azt írták, kóros személyiség-fejlõdésének forrása nem más, mint hogy a tárgyi félelem felfokozódását gyerekkorában, majd a késõbbi életszakaszokban szerzett negatív élmények hátrányosan befolyásolták. Ezek az örökre konzervált emlékképek beleágyazódtak az õsi, limbikus rendszerébe. A továbbiakban akképp érvelt orvosa, valószínûleg néhány rakoncátlan idegsejt hibásan sorakozott be a többi közé. Ez önmagában nem kellett volna, hogy magától értetõdõen elõidézze a betegséget, de a stresszes életesemények hozzásegítették a létrejöttéhez. Az elkövetkezõ idõkben úgy megedzette agyát, hogy gond s különösebb megerõltetés nélkül megérthette a leletét, s egy kis utántanulással rájött, mi volt a majdnem diagnózisa: skizofrénia. Csupán azért majdnem, mert idõvel bebizonyosodott, elennyire komoly s végzetes dolgokról még sincs szó. A reggeli ébredés után sarkig kitárta a hálószoba ablakait, nyújtózkodott egy csontropogtatósat, s beleszusszant a korai, csípõsen tüdõbehasító levegõbe, melynek éle volt, mint egy jófajta késnek. Megelégedetten s édes élvezettel habzsolta, szinte harapta a levegõt; hátra sem tekintett a tegnap estétõl még öklendésre ingerlõen ottmaradt cigarettafüstös szobrára. Behunyta szemét. Mintha egész eddigi hitvány, göthös életében erre az egyedüli napra készült volna! Hosszú-hosszú évek hibái után az egyik fõvárosi pszichiátriai osztályon Gyilkos fõorvos végre kimondta az enyhébb fokozatú ítéletet: a kedves páciens csupán frusztrált, s vágyainak be nem teljesedése taszította õt neurotikus idegállapotba. A doktor emlegetett valami Freudot is, biztosan zseni volt a hapek, mert pontosan meghatározta az õ állapotát: a benne halomszámra elfojtott különféle nemi ösztönök bosszulják meg ekképp magukat. Tehát semmi sorsdöntõen jelentõs. Hál Istennek, csak a ki nem élt szexualitása! Ablakát nézte. Kissé hunyorogva figyelte csinos és jól ápolt kúszócserjéjét; Ficus pumilája ügyesen, rafináltan tapadt meg a sima üvegfelületen. Nem kellett teljes fordulatot tennie törzsével, csupán fejét billentette cseppet jobboldalra, s máris örömtelve nyugtázhatta, hogy a pletykák is elég fényt kapnak; a sötét bíborlila Zebrina purpusii és az ezüstcsíkos, pirosfonákú Zebrina pendula ugyanúgy igényelte a napfényt, hogy jellegzetes színük kialakulhasson. Na igen, a pszichoterápiák keretén belül volt ideje és lehetõsége, hogy virágokat ültessen, babusgassa növénykéit, s a végén kész botanikussá vált. A szobanövények iránti szeretete és rajongása a mai napig lankadatlanul lángolt. Mindenrõl az anyja tehet. Mindvégig így hitte. Még születése elõtt beléoltotta a benne amúgy is túltengõ õsfélelmet a nõk iránt. Tán már maga a petesejt is azzal az abszolút nem titkolt céllal egyesült a maggal, hogy most egy életre megleckézteti a férfiúi nemet, s leendõ fián keresztül áll bosszút romlott, gyászos életéért: rettegjen csak a nõktõl, féljen minden egyes szoknyasuhogás hangjától is! Lassan negyvenéves lesz. Vagy ötven. Nem tudta hajszálpontosan és nem is érdekelte, az igazat megvallva. Az idõ már akkor megállt számára örökre, mikor elõször került a fehér rácsos épületbe. Soha nem volt még nõvel testi kapcsolata. De erre nem akarta most emlékeztetni magát. Hatalmas lélegzetet vett. Hasizmai elernyedtek és sörhasat növesztett, mellkasa kitágult, vállát felemelte, majd rövid pihenõ után hasizmait összehúzta, hasfala befelé horpadt, mellkasa összeszûkült, vállát leeresztette. Erre még egy ifjonc, kezdõ dilidoki-palánta tanította meg õket. Akkor került oda tanoncként, s úgy tartotta, a hozzá hasonló páciensekben oldhatja a feszültséget, szorongást, a félelmet a jóga. S mint ismeretes, a jóga alapja a helyes légzés. Legelõször ezt sajátította el, aztán a mindenféle jógagyakorlatok következtek. Szépen belejött, s úgy érezte, valóban segít neki ez az újfajta terápia. Leginkább kora reggel volt kedve a gyakorlatokhoz, s általában a szúrja namaszkárával kezdte, mert ennek hatása sokoldalú volt, s neki most sokszínûségre volt szüksége. Ezt a mai kivételes, számára történelmi jelentõségû napot is eme napüdvözlettel fogadta. Miközben hajolgatott s a hátgerinc-erõsítõ tornát végezte, egyszeriben nevethetnékje támadt. A fiatal orvos, aki bevezette õket az õsi, keleti jóga rejtelmeibe, kis idõ elteltével elkerült valami nyugat-tájéki városba. Aztán a továbbiakban nem hallottak felõle, róla meg is feledkeztek, s a jógagyakorlatokat is kezdték abbahagyni. Mígnem... Talán február volt, vagy december. Mindenképp valamelyik téli hónap. Az osztályra új felvétel jött. S a páciens az immár ledoktorált jógatanító pszichiáter volt. Azt rebesgették a nõvérek, túlságosan beleélte 33

19 magát kezeltjei képzeteibe... Kiegyenesedett. Jólesett neki ez az ízes nevetés, teljesen felfrissült tõle. Az emlékekkel egyidejûleg eszébe jutott, reggelizni kéne. Kávét, cigarettát, még ha kevésbé is összeegyeztethetõek a jóga-filozófiával. A cigarettára az elmegyógyászaton szokott rá. Ott szabad volt a dilinyósoknak, már akik nem köz- és önveszélyesek, engedték rágyújtani, s az osztályon mindig át- meg áthömpölygött a füst. Gyilkos fõorvos is cigarettával kezében járt nagyvizitkor szobáról szobára, s ha tüzetesebben szeretett volna vagy épp kényszerült valakit megvizsgálni, a belsõ ablakpárkányra tette azt, majd újra magához vette, s pöfékelve folytatta tovább útját. Azóta õ is rágyújt, ha kell, ha nem, mindenfajtát szív, persze legszívesebben Philip Morrist szívna, de azt itthon nem kapni, csak Magyarországon meg az osztrákoknál. Oda pedig õ már többé nem jut el. A hamutartó után nyúlt. Jókedvû és magabiztos volt. Rámosolygott az íróasztalán heverõ könyvhalmazra. Immanuel Kanttól sokat tanult. Mert bizony amióta pár évvel ezelõtt újra ép emberként távozott a hígvelejûek közül, azóta figyelme s érdeklõdési köre oly szerteágazó lett, mint a világ leghatalmasabb fájának gyökerei. A hajnali jóga s a reggeli után mindig olvasgatott egy kicsit, el is nevezte, csak úgy saját, otthoni használatra az ilyen órákat korai filozófiának. Ma hajnalban így okoskodik Kant: Az ember számára nem adatik meg, hogy úgy tekintsen bele saját szíve mélységeibe, hogy valaha akár egyetlen cselekedetben is teljességgel bizonyos lehetne morális szándéka tisztaságában és érzülete feddhetetlenségében, még ha tette legalitásában nem kételkedik is. Tévedés, ejtette ölébe morcosan az életrajz jellegû könyvet. Megingathatatlanul biztos volt abban, hogy amit ma véghezvisz, 34 az morális; a gusztusos szerelem a történelem folyamán mindig az volt, hiszen Isten maga is ha ugyan burkoltan is utalva a nemiségre arra bíztat: sokasodjatok, szaporodjatok! Ez pedig bárhogyan s bárhonnan nézzük, néminemû szexualitás szükségeltetését elkerülhetetlenné teszi. Az élet számunkra az, amit észlelünk benne. Ezért a gondolatért csak gratulálni tudott Fernando Pessoának. Amióta szabadult, nem észlelt mást környezetében s önmagában, ergó nem létezhetett másféle dolog számára nyomorult életében, mint a kielégítetlen vágy. A diófa asztalon ott lapultak még a Káma-Szútra, a Gíta Govinda, a Sukaszaptati; áttanulmányozta már az egész kámasásztrát, a szerelem tudományát. Elméletben elsajátította az összes fortélyt, gerjesztõ technikát. És ma... Ma végre átülteti az eltelt évek neurotikus idegállapotát elõidézõ, õsfélelme alapjául szolgáló vágyálmát a gyakorlatba. Nem lesz többé virgo intacta! Ezzel az akadályt s határt nem ismerõ döntéssel, mely elhatározás most folyékonnyá válva ereiben dübörgött keserû vére helyett, készülõdni kezdett. Citromfüves fürdõt vett, hogy az izgalomtól pattanásig feszült érzékeit ellazítsa, majd drága illóolajas kenõcsök után nyúlt kissé piperkõccé vált az utóbbi idõkben. Talán érthetõ. Úgy készült a mai délutánra, mint az újjászületésére. Bizony, ez lesz a világon az elsõ olyan reinkarnáció, amely az illetõ személy még földi életében lezajlik. S felõle emiatt mind az összes hindu gurut megütheti a guta! Miután megfürdött, hosszasan elidõzött a ruhásszekrénye elõtt; nem mintha nem tudott volna választani a jobbnál jobb, elegánsabb, luxus-öltönyök közül. Ez inkább egyfajta játék volt a részérõl. Úgy tett, mint Komlovszky-Szvet Tamás: Kaotikus önarckép. Acél,

20 aki azt szemléli, melyiket is vegye fel közben nagyon is jól tudta, csupán egyetlenegy ünneplõ felöltõje van. Aztán kiválasztotta azt az egyetlen ancúgját, s így szólt magában: Ma ezt a sötétszürkét öltöm fel. Az ilyesféle játék felettébb szórakoztatta õt. A cipõválasztáskor ugyanez a jelenet játszódott le, s mikor sikeresen kiválasztotta egyedüli elõkelõbb cipõjét, aprólékosan kisuvikszolta azt, majd régimódiasan fejébe nyomta kalapját, zsebébe szúrta tárcáját s a csomag ócska cigarettát. Egy teljes világmindenségnyi levegõt szívott tüdejébe. Kezdõdik, sóhajtotta. Határozott mozdulattal zárta be maga mögött az ajtót. Az események innentõl kezdve felpörögtek. Szemvillanás alatt az utcán találta magát. Elindult. Jelentõségteljesen lépkedett. Idekünn könnyed tavasz volt. Már majdnem nyárelõ. A kisváros ezen részéért kifejezetten rajongott. Egy kis mûtavacska tette hangulatossá a széles sétálóutat, körötte körben Salicaceaek nõttek. Fényes ezüstszürke lombozatú, sötét szürkésbarna, mélyen bordás törzsû, termetes, majdnem 20 méter magas füzek bólogattak partján a langyos fuvallatban. A Salix albák vesszõi sárgásbarnák, s virágai már felpattantak a keskeny lándzsás levelek között. Ezt a térséget végig füzekkel ültették be: fehér füzek, Salix fragilisek, vagyis csöregefüzek, de a legkedvesebb számára egyben a füzek legismertebbje s legelterjedtebbje a víztükörig csüngõ ágazatú szomorúfûz volt. Néhanapján, búskomorságában, ehhez a díszfához hasonlította önmagát, most azonban inkább liliomfának képzelte, olyan illúziója volt, hogy egy keskeny lepellevelû csillag magnólia, rózsaszínes-fehér virágú, ázsiai eredetû, meseszép, vidám fa. A természet itt ártatlanságot, békét árasztott, csendet és bölcsességet. Csak az õ lelkében nem volt most nyugalom, heves tornádók tomboltak odabent. Úgy érezte, nem képes ekkora izgalommal megbirkózni, mindeközben pedig az egyre terebélyesedõ vágy majd' szétvetette. N. utcába sietett, melyet mindenki ismer; s ha esetleg az idegen eltévedt volna, s nem tudná, merre is jár épp, az ablakokba kihelyezett kicsiny, ám erõs fényû piros lámpák rögvest helybe igazítják majd õt. Minél közelebb ért céljához, annál inkább felélénkültek érzékei, gyomra fel-le liftezett, a nyelés egyszeriben fájdalmassá lett, hiszen a torka kiszáradt, s most durva smirglivé változott nyelõcsöve. Már a keresett kapu elõtt állt. Egyszerre úgy tûnt, õ Indrává vált a férfiak között, akik fel-alá sürgölõdtek, türelmetlenkedtek a kapualjakban; õ most mind közül a legkiválóbb férfi, miként a védikus mitológiában Indra a legkiválóbb hõs az istenek seregében; s most ez a ház Anangaranga, azaz a szerelmi játékok istenének színpada. Amint a félhomályos lépcsõházban botorkált, Kámává, a szerelemistenné metamorfizálódott, s a második emeleti, rúgásoktól horpadt faajtó mögötti nõ Rativá, a megszemélyesített gyönyörré, Káma egyik feleségévé. Hirtelen megtorpant. Az utolsó lehetõsége még, hogy összeszedhesse a szétzilált gondolatboglyát fejében. Végigsimított ruháján. Minden tip-top rajta. A parfüm drága, exkluzív. Cipõje csillog-villog. Kinézetre roppant ápolt férfi megjelenését nyújtja. Eszébe ötlöttek többek között a különféle híres-hírhedt költõk szerelmes versei, a bókok, a kellemes, illetlenül csiklandozó szófordulatok, s már tudta is, hogy valahányat elszavalja majd nagy szemérmesen, szemlesütve, térdre ereszkedve, ennek a nõnek itt, a koszos ajtón túli vágy tárgyának. Felidézte magában e szikrázó percben a kilencedik szthala bölcselkedését, ahogyan azt mindennap tanulmányozta Kaljánmallától, hogy a gyönyört igazándiból teljessé a szeretõvel folytatott upabhága, azaz a szerelmi elõjáték teheti, azon belül is az ölelés. Fejben átfutotta az ölelés mind a nyolc fajtáját. Az agytekervényekben ott lüktettek a további oktatások: a csókolás mindennemû technikája, a karmolások az ágyas nyakán, kezén, combján, farán, mellén, hátán, hónaljában, szíve táján, oldalán, arcán, vagy épp a harapások a négyféle, testre mért ütéssel a nõ oldalára és szerelemfészkére sima tenyérrel, a hátára ököllel, a fejére kinyújtott és belül üregformát képezõ tenyérrel, a kebelre sima tenyérrel valók, s a haj megragadásának misztikumai. S a tizedik szthala, a szerelmi gyönyör válfajai: a háton s az oldalt fekvõ, ülõ, álló, hajlott... Mind-mind... Gyertek élvezetek...! Megmozdult benne valami. S abban a minutumban le is lohadt. Mintha soha nem is létezett volna. Gusztustalannak találta az egészet, tisztátalannak, hozzá méltatlannak, megalázónak, állati szintre való lealacsonyításnak. Hányhatnékja támadt saját magától. Ellenben innen már nincs visszaút! Mögötte, a lépcsõfeljáróban sorakozott a többi kéjhajhász, iparkodnia kellett hát. Ettõl persze csak még idegesebb lett. Neki most temérdeknyi idõ kellett. Egy álló délután az ebédidõt is beleértve, mely vészesen közeledett. Abban reménykedett, akképp spekulált, az ebédre valószínûleg majd mindegyik siet haza. Lévén szombat. Félfinoman kopácsolt a bejáraton, melyrõl eleddig azt képzelte, a földi Paradicsom kapuját tárja fel elõtte. Senki nem felelt, zár nem pattant. Mi légyen...? Mi lesz? Újabb kopogás, hangosabb, céltudatosabb. Újabb csend-szünet. Semmi. Az égvilágon semmi nem történt. Az idõ visszafelé pergett. Mélységes csönd. Aztán mintha álomban történnének az események. A zár nyikorogva, nyöszörögve nyílt, s fáradt lábak unott csoszogása hallatszott. Az ajtókeretek közt végre-valahára megjelent a hõn áhított vágy-nõ, akitõl megváltását, a végérvényes s visszavonhatatlan, mindent elsöprõ erejû gyógyulást várta. Akkor aztán úgy megfordult vele a világ, szédült, akár egy többnapos részeg. A mostanáig Indra istenkirály párjának, Szacsí istennõnek képzelt nõ ajtót nyitott. Soha nem lesz rá képes! A kurva öreg volt, büdös, aszott képû csoszvadék. És mindenekelõtt: az anyjára emlékeztette. Egyszeriben akképpen rávágta az ajtónyílást, hogy még a becsukódása után is hallotta, mekkorát szisszent a cemende, akinek odacsippentette az orra hegyét. Soha nem is lett volna rá képes, most már megingathatatlanul bizonyos volt ebben, amint végigszáguldott a lépcsõkön. Senki fel sem figyelt személyére, a benne lezajló lelki tusa egyedül talán a tóparton szomorkodó füzeket hatotta meg némileg. Mintha a hajlott hátú Salix x chrysocomák még bólintottak is volna egyet felé, együttérzésüket fejezve ki ekképp a levert, becsapott, önmagában csalatkozott férfinek. Alig bírta kivárni, hogy hazaérhessen. Végre a jól megszokott, biztonságot nyújtó szobában. Le sem vetkõzött, kalapostul s cipõstül huppant bele a karosszékébe. Vacak dohányra gyújtott s képtelen volt bármire is gondolni. A gondolatok most rettenetesen fájtak s kimerítették volna az amúgy is meggyötört lelket. Ez a tökéletes üresség, a nagy semmi történt az elsõ pillanatban. A másodikban pediglen annyi de annyi gondolat tört 36 37

DALSZÖVEGEK 2. KyA, 2010. február 23.

DALSZÖVEGEK 2. KyA, 2010. február 23. DALSZÖVEGEK 2. KyA, 2010. február 23. Van olyan ember Tartalomjegyzék 67-es út (Republic)... 18 A széllel szemben járok (Fonográf)... 13 Az ünnep (Zorán)... 17 Élsz valahol (Fonográf)... 11 Elvonult a

Részletesebben

Aztán eljött a nap, amikor már nem kapta a segélyt, csak valami járuléknak nevezett, nevetségesen kicsi összeget

Aztán eljött a nap, amikor már nem kapta a segélyt, csak valami járuléknak nevezett, nevetségesen kicsi összeget Kovács Gabriella Hát ennyi volt... Hát ennyi volt érezte, hogy itt az út vége. Tehetetlenül, fáradtan feküdt a hideg kövön a fagyos szélben és nem akart többé engedelmeskedni a teste. Már nem érzett fájdalmat

Részletesebben

Ötven egész esztendővel a csokoládés uzsonna után kezdődik Magdaléna két életének tulajdonképpeni története... *****

Ötven egész esztendővel a csokoládés uzsonna után kezdődik Magdaléna két életének tulajdonképpeni története... ***** Ötven egész esztendővel a csokoládés uzsonna után kezdődik Magdaléna két életének tulajdonképpeni története... ***** Ezüst gyertyatartók fénye mellet egy fiatal férfi hajol íróasztala fölé. Az arca márványfehér,

Részletesebben

Himmler Zsófia VARJÚFIVÉREK. Népmese-dramatizációk gyermekbábcsoportoknak. Himmler Zsófia Csemadok Művelődési Intézete, Dunaszerdahely

Himmler Zsófia VARJÚFIVÉREK. Népmese-dramatizációk gyermekbábcsoportoknak. Himmler Zsófia Csemadok Művelődési Intézete, Dunaszerdahely Himmler Zsófia VARJÚFIVÉREK Népmese-dramatizációk gyermekbábcsoportoknak Himmler Zsófia Csemadok Művelődési Intézete, Dunaszerdahely Forrás: Gyurcsó István Alapítvány Füzetek 14., Dunaszerdahely, 1999

Részletesebben

http://webovoda.blogspot.com/

http://webovoda.blogspot.com/ http://webovoda.blogspot.com/ B e t l e h e m e s j á t é k Szereplők: Király, szolga, Mária, József, egy paraszt család (akiknél a betlehemes játszódik), a betlehemet vivők, angyalok, pásztorok. Az egész

Részletesebben

1. fejezet. Dorset, 2010 Egy évvel késõbb

1. fejezet. Dorset, 2010 Egy évvel késõbb 1. fejezet Dorset, 2010 Egy évvel késõbb A napok egyre rövidebbek. A fûre hullott almákat megcsipkedték a varjak. Viszem be a fát, és rálépek az egyik puha gyümölcsre; szétnyomódik a lábam alatt. November

Részletesebben

Mennybõl az Angyal... 2010.02.04. Utolsó frissítés 2013.02.04.

Mennybõl az Angyal... 2010.02.04. Utolsó frissítés 2013.02.04. Mennybõl az Angyal... 2010.02.04. Utolsó frissítés 2013.02.04. Mennybõl az Angyal, lejött hozzátok Abban a pillanatban szólalt meg ez a dal a cédé lejátszómon, amikor belekezdtem ebbe az írásba az angyalokról.

Részletesebben

Benedek Elek: JÉGORSZÁG KIRÁLYA

Benedek Elek: JÉGORSZÁG KIRÁLYA Benedek Elek: JÉGORSZÁG KIRÁLYA Volt egyszer egy szegény ember. Ennek a szegény embernek annyi fia volt, mint a rosta lika, még eggyel több. Éjjel-nappal búslakodott szegény, hogy mit csináljon ezzel a

Részletesebben

Írnod kell kislányom, erre születtél! visszhangzik fülemben Édesanyám hangja

Írnod kell kislányom, erre születtél! visszhangzik fülemben Édesanyám hangja Írnod kell kislányom, erre születtél! Írnod kell kislányom, erre születtél! visszhangzik fülemben Édesanyám hangja Tudom Édes, írnom kellene, de bajban vagyok. Talán azt a témát kéne papírra vetnem, amit

Részletesebben

Miklya Luzsányi Mónika

Miklya Luzsányi Mónika Miklya Luzsányi Mónika Farkasidő Nem kell ma a húsokat jégverembe tenni. Csikorog a hó, foga van a szélnek, süt át a hideg a falakon. Akkor is egész éjjel vonított a szél, mint a csikaszok a nádasban.

Részletesebben

Petőcz András. Idegenek. Harminc perccel a háború előtt

Petőcz András. Idegenek. Harminc perccel a háború előtt Petőcz András Idegenek Harminc perccel a háború előtt Peut-être à cause des ombres sur son visage, il avait l air de rire. (Camus) Megyünk anyámmal haza, a plébániára. Szeretek az anyámmal kézen fogva

Részletesebben

magát. Kisvártatva Vakarcs, a kutya is csatlakozott hozzájuk. Kedveskedve hol a Papa, hol meg az unoka lábaira fektette meleg tappancsait.

magát. Kisvártatva Vakarcs, a kutya is csatlakozott hozzájuk. Kedveskedve hol a Papa, hol meg az unoka lábaira fektette meleg tappancsait. Göncölszekér M ári szólt asszonyához Pista, te csak maradj az ágyban, próbálj meg aludni. Ez a szegény lánygyerek folyton köhög. Nem hagy téged aludni. Nem tudsz pihenni. Lehet, hogy a komámnak lesz igaza.

Részletesebben

Morajló tenger. Bíró Krisztina. Publio kiadó. Minden jog fenntartva!

Morajló tenger. Bíró Krisztina. Publio kiadó. Minden jog fenntartva! Morajló tenger Bíró Krisztina 2015 Publio kiadó Minden jog fenntartva! 1. rész - Úttalan utakon (2006-2008) HA MEGLÁTOM... Ha meglátom sötét árnyak Heves táncát bennem, Nyögve kiáltok távolba De senki

Részletesebben

Az élet napos oldala

Az élet napos oldala Az élet napos oldala írta Mercz Tamás E-mail: mercz_tomi@hotmail.com Első rész Minden kicsiben kezdődik el A fűnyíró idegesítő berregő motorhangja teljesen betölti szobám zegzugait. Zúg a rikítóan kék

Részletesebben

EZÜSTHARANG. A KÉK DUNA OTTHON lakóinak híradója 2011. szeptember Földanya, Kisasszony, Őszelő. Szent Mihály hava. 25. szám

EZÜSTHARANG. A KÉK DUNA OTTHON lakóinak híradója 2011. szeptember Földanya, Kisasszony, Őszelő. Szent Mihály hava. 25. szám A barátság legszebb aktusa az, Midőn barátunkat hibáira figyelmessé tesszük. ( Berzsenyi Dániel )) EZÜSTHARANG A KÉK DUNA OTTHON lakóinak híradója 2011. szeptember Földanya, Kisasszony, Őszelő. Szent Mihály

Részletesebben

Kiss Ottó. Csillagszedő Márió. Versek gyerekhangra Paulovkin Boglárka rajzaival

Kiss Ottó. Csillagszedő Márió. Versek gyerekhangra Paulovkin Boglárka rajzaival Kiss Ottó Csillagszedő Márió Versek gyerekhangra Paulovkin Boglárka rajzaival Az ember jóból és rosszból van összegyúrva. Fehérből meg feketéből. Ezért van az, ha rajtakapsz valami rossz dolgon, mindig

Részletesebben

Könnyek útja. Versválogatás

Könnyek útja. Versválogatás Könnyek útja Versválogatás Szerző: Nemes Kiss Kata Minden jog fenntartva Borítóterv és kivitelezés: Boris Vanessza Szerkesztette: Lélek Sándorné 2014. Előszó a Könnyek útjához: A szépség: álom. Az álom

Részletesebben

Üzenet. Krisztusban szeretett Testvéreim!

Üzenet. Krisztusban szeretett Testvéreim! Krisztusban szeretett Testvéreim! Üzenet A Prágai Református Missziói Gyülekezet Hetilapja V. Évfolyam 48. szám, 2012. Dec. 16. Mennyi minden történt azon a helyen, ahol Jézus felszólítja a tanítványokat,

Részletesebben

Sokféleképpen belefoghatnék ebbe a történetbe. Ábrándosabb lelkületű olvasóim, akik nem közömbösek régmúlt csaták és elporladt hősök iránt, bizonyára nem vennék zokon, ha úgy kezdeném: régesrég, azokban

Részletesebben

Kiss Ottó. A nagypapa távcsöve

Kiss Ottó. A nagypapa távcsöve Kiss Ottó A nagypapa távcsöve ITT VANNAK A NAGYIÉK Itt vannak a nagyiék, megjöttek! Két hétre. Fogalmam sincs, hogy mit lehet majd velük addig csinálni. 3 A NAGYPAPA UGYANOLYAN A nagypapa ugyanolyan, mint

Részletesebben

Isten hozta őrnagy úr!

Isten hozta őrnagy úr! Isten hozta őrnagy úr! Filmrészlet szöveges átirat Napsütéses idő van, a házak előtt egy négytagú tűzoltózenekar vidám indulót játszik. A zenészek barna egyenruhában vannak, fejükön tűzoltósisak. A zenekart

Részletesebben

V i c z i á n Á k o s. Halálos haszonszerzés

V i c z i á n Á k o s. Halálos haszonszerzés V i c z i á n Á k o s Halálos haszonszerzés Nem is emlékszem, hogy mikor aludtam ilyen jót, igaz nem volt több hat óránál, de ennyit ritkán alszom. Nyújtózkodtam egy hatalmasat, majd felkeltem az ágyból,

Részletesebben

Hallottalak sírni téged

Hallottalak sírni téged Haza melyik út vezet A szívem égtıl elzárt madár De érzem egyszer hazatalál Karodon vittél évekig És most is énrám vársz Már érzem haza melyik út vezet Nélküled minden nagyvárosban Az utcán kígyók közt

Részletesebben

Fityó néni és a drága aranyos szerelő bácsik

Fityó néni és a drága aranyos szerelő bácsik Fityó néni és a drága aranyos szerelő bácsik Több éves gyakorlattal fejlesztették tökélyre kifinomult praktikáik egész arzenálját. Kódszavaik tárháza régi, legendássá vált esetekből épült fel, ám legtöbbször

Részletesebben

Andersen meséi AZ ÖREG UTCAI LÁMPÁS

Andersen meséi AZ ÖREG UTCAI LÁMPÁS Andersen meséi AZ ÖREG UTCAI LÁMPÁS Hallottad-e már az öreg utcai lámpás történetét? Igaz, nem éppen vidám história, de azért egyszer végighallgathatod. Volt egyszer egy jóravaló, öreg utcai lámpás, aki

Részletesebben

Boldog új évet! (Happy New Year!)

Boldog új évet! (Happy New Year!) Boldog új évet! (Happy New Year!) KÜLSŐ - KÜLVÁROSI NÉPTELEN KISUTCA SZILVESZTER ÉJJEL Sötétség, nagy hideg. Az év utolsó napjának zaja ide már nem jut el. A házak fala kopott, részben lemállott róluk

Részletesebben

konyhába, beletörlöm a kezem abba a nedves törülközőbe, amelyik ott lóg a vízcsap fölött, a szegen. A kályhán már felforrt a víz a fazékban, előhúzom

konyhába, beletörlöm a kezem abba a nedves törülközőbe, amelyik ott lóg a vízcsap fölött, a szegen. A kályhán már felforrt a víz a fazékban, előhúzom NAGYTAKARÍTÁS Én csak egy szegény asszony vagyok. Asszonyiságom utolsó éveit számlálgatom már, a fejemen tincsekké duzzadtak a fehér hajszálak, az arcomon, a szám körül megszaporodtak a ráncok, lekúsznak

Részletesebben

A Cseppnyi Önbizalom kútja

A Cseppnyi Önbizalom kútja Bertóti Johanna A Cseppnyi Önbizalom kútja Szereplők: Fodor testvérek (kertészlegények) Bodor Magnólia, tündér Kuruzs Ló Utolsó Sárkány Kurta Farkú Malac Félénk Tigris 1 1. jelenet Kert. Csukott szirmú

Részletesebben

MAHLER. Lieder aus Des Knaben Wunderhorn. A fiú csodakürtje

MAHLER. Lieder aus Des Knaben Wunderhorn. A fiú csodakürtje MAHLER Lieder aus Des Knaben Wunderhorn A fiú csodakürtje GÁDOR ÁGNES nyersfordítása 2007 Lieder aus Des Knaben Wunderhorn Der Schildwache Nachtlied Az őrszem éji dala Nem tudok, nem szeretek vidám lenni;

Részletesebben

A Halál antropológiája című egyetemi kurzus létjogosultsága. Egy fogorvos találkozása a halállal

A Halál antropológiája című egyetemi kurzus létjogosultsága. Egy fogorvos találkozása a halállal SZLEPÁK BÁLINT A Halál antropológiája című egyetemi kurzus létjogosultsága. Egy fogorvos találkozása a halállal SZEMLE Összefoglalás Tanulmányom témája az általános fogászati ellátásban résztvevő fogorvosok

Részletesebben

Harmadik lecke. a szekrény mellett. a tükör előtt. az ablak alatt. a trikó és az alsónadrág között. a fehérnemű között

Harmadik lecke. a szekrény mellett. a tükör előtt. az ablak alatt. a trikó és az alsónadrág között. a fehérnemű között Harmadik lecke - Hol a koffer? - A szekrény mellett. - Melyik szekrény mellett? - A nagy barna mellett. - Hol? - Ott, a tükör előtt. - Aha, tényleg. És az a nagy táska? - Kint, az ablak alatt. - Cipő.

Részletesebben

T. Ágoston László A főnyeremény

T. Ágoston László A főnyeremény T. Ágoston László A főnyeremény Gondosan bezárta az ajtót, zsebre vágta a kulcsot és egy széllel bélelt, kopott nyári nadrágban, hasonlóképp elnyűtt pólóban, és mezítlábas papucsban lecsoszogott a földszintre

Részletesebben

Frank megállt kocsijával a folyó előtt, ami enyhén szakadékos partjával és sötét vizével tiszteletet parancsolt. Mindennek lehetett nevezni, csak jó

Frank megállt kocsijával a folyó előtt, ami enyhén szakadékos partjával és sötét vizével tiszteletet parancsolt. Mindennek lehetett nevezni, csak jó 1. Frank megállt kocsijával a folyó előtt, ami enyhén szakadékos partjával és sötét vizével tiszteletet parancsolt. Mindennek lehetett nevezni, csak jó barátnak nem. A motort nem állította le, halk zúgása

Részletesebben

SZERELMES ÜZEMMÉRNÖK LÓDENBEN SZUROVY ATTILA ÓSZERES

SZERELMES ÜZEMMÉRNÖK LÓDENBEN SZUROVY ATTILA ÓSZERES festményeket pedig kevés kivétellel mindig megsiratom. De csapodár fajta az ószeres, szerelmes lesz néhány tárgyba, de aztán eladja, utána meg kesereg, miért tette. SZERELMES ÜZEMMÉRNÖK LÓDENBEN SZUROVY

Részletesebben

garmadát. Abban sem volt nagy köszönet, ahogy cseperedtem, mert, ami rosszat elképzelhet az ember, azt én mind véghezvittem: a macska talpára

garmadát. Abban sem volt nagy köszönet, ahogy cseperedtem, mert, ami rosszat elképzelhet az ember, azt én mind véghezvittem: a macska talpára Mire megvirrad... Julis! Julis! Asszony! Csak nem hagy békén, s én áldozatként, hogy szabaduljak tőle, elvonulok, mint a nagyokosok, tollat veszek a kezembe, azzal ámítom őnagyságát, hogy úr lettem, ahogy

Részletesebben

Tizenötödik lecke. ágyad nagyapam családja. felesége, nagyapam. kislánya nagynénem

Tizenötödik lecke. ágyad nagyapam családja. felesége, nagyapam. kislánya nagynénem Tizenötödik lecke Családi kép Te, Gergely, mindig meg akarom kérdezni, csak elfelejtem: kik vannak azon a nagy képen az ágyad fölött? Ja, azok, azon a régi képen? Az az apai nagyapám családja, még a háború

Részletesebben

LEE CHILD 10 RÖGÖS ÚT

LEE CHILD 10 RÖGÖS ÚT 1. fejezet Jack Reacher egy dupla feketét rendelt, csokireszelék és cukor nélkül, nem porceláncsészében, hanem mûanyag pohárban, és még mielõtt kihozták volna a kávét az asztalához, végignézte, ahogy egy

Részletesebben

E D V I N Írta Korcsmáros András

E D V I N Írta Korcsmáros András E D V I N Írta Korcsmáros András A színen a Fiú, aki egy padon ül, majd előveszi a telefonját. Szia! Én vagy az, Dávid! Most hallasz? Nem? Na és most? Nagyszerű! Minden rendben. Nem, nincs baj. Éppen ebédszünetem

Részletesebben

Én Mária vagyok és el szeretném neked mesélni, hogyan lett a húsvét életemnek egy fontos része

Én Mária vagyok és el szeretném neked mesélni, hogyan lett a húsvét életemnek egy fontos része Én Mária vagyok és el szeretném neked mesélni, hogyan lett a húsvét életemnek egy fontos része Kislányként sok álmom volt. Embereknek szerettem volna segíteni, különösen idős, magányos embereknek. Arrol

Részletesebben

Gulyás Pál versei. Mutatvány a Napkelet verspályázatából.*

Gulyás Pál versei. Mutatvány a Napkelet verspályázatából.* HÚZD A KUTAT. Gulyás Pál versei. Mutatvány a Napkelet verspályázatából.* Húzd a kutat és idézd föl bátran tiszta szellemét, hadd merüljön fel a mélyből, hol aludta szenderét! Csillogjon ezüstruhája, hömpölyögjön

Részletesebben

Bányai Tamás. A Jóság völgye

Bányai Tamás. A Jóság völgye Bányai Tamás A Jóság völgye - Nem sikerült - suttogta Ria alig hallhatóan. - Azt hiszem senkinek sem fog sikerülni. Gézu értetlenül és csodálkozva nézett rá. A kötés alatt mintha kikerekedett volna egy

Részletesebben

ALEA, az eszkimó lány. Regény

ALEA, az eszkimó lány. Regény ANAUTA ALEA, az eszkimó lány Regény 2011 Előszó Amit ebben a könyvben elmondok, az nem kitalálás. Nagy részét apámtól, Jorgkétől hallottam gyerekkoromban. Viharos téli estéken sokszor kértem, hogy meséljen

Részletesebben

Wittinger László: Passiójáték

Wittinger László: Passiójáték Wittinger László: Passiójáték I. (AZ UTOLSÓ VACSORA) ELSŐ APOSTOL: Íme, Mester, elkészítettük az ételt, ahogyan kérted! JÉZUS: Vágyva vágytam arra, hogy a húsvéti bárányt veletek együtt fogyasszam el.

Részletesebben

Hamis és igaz békesség

Hamis és igaz békesség Hamis és igaz békesség Lectio: Jer 1,1-15 Textus: Jer 1,14 A lelkipásztor így szólt egy asszonyhoz: - Asszonyom, szokta önt kínozni a Sátán? - Engem? Soha! - No, akkor ez annak a jele, hogy ön még a Sátáné,

Részletesebben

Palotai Boris. Hetedik év

Palotai Boris. Hetedik év Palotai Boris Hetedik év Palotai Boris Hetedik év Regény 2011 Fapadoskonyv.hu Kft. Palotai Boris jogutódja Milyen sovány a mérnök úr! Most is mérnök urazta, hogy a két combja közt ringott, s melle szétlapult

Részletesebben

Andrea Gabi Jutka Eszti Fredi Ates Peti

Andrea Gabi Jutka Eszti Fredi Ates Peti Cziczó Attila: ANDREA életjáték szereplők: Andrea Gabi Jutka Eszti Fredi Ates Peti 1. JELENET - ANDREA SZOBÁJA Andrea ül elkeseredetten a tükör előtt. Néha közelebb hajol, vizsgálgatja arcának hibáit.

Részletesebben

Ősi családi kör 2012

Ősi családi kör 2012 Ősi családi kör 2012 Egy ősember(őe) és egy ősasszony(őa) ülnek a tűz mellett és rágcsálnak egy-egy cupákot. ŐA: Jenő te nem fázol? Olyan huzatos ez a barlang. ŐE: Ne morogj! Örülj, hogy fedél van a fejed

Részletesebben

A BARÁT. Moncsinak, aki végig kitartott mellettem és támogatott. Andrásnak, aki szereti az írásaim, de ezt a könyvet még nem olvasta.

A BARÁT. Moncsinak, aki végig kitartott mellettem és támogatott. Andrásnak, aki szereti az írásaim, de ezt a könyvet még nem olvasta. Bódi Zsolt Publio Kiadó 2012 Minden jog fenntartva! A BARÁT Moncsinak, aki végig kitartott mellettem és támogatott. Andrásnak, aki szereti az írásaim, de ezt a könyvet még nem olvasta. Szüleimnek, testvéreimnek,

Részletesebben

Létezés a végtelenben. Pásztor Magdolna. Publio kiadó. Minden jog fenntartva!

Létezés a végtelenben. Pásztor Magdolna. Publio kiadó. Minden jog fenntartva! Létezés a végtelenben Pásztor Magdolna 2014 Publio kiadó Minden jog fenntartva! ÉJELI FOHÁSZ Üres, üres vagyok, a messzeségbe rohanok. Látok egy utat, ami arany, látom a fákat, ami ezüst. Látom a holdat,

Részletesebben

HANGERŐ, ÍRÁS, TESTTARTÁS, TÉRHASZNÁLAT, JELNYELV

HANGERŐ, ÍRÁS, TESTTARTÁS, TÉRHASZNÁLAT, JELNYELV ALAPÉRZELMEK MIMIKÁVAL: Mennyire ismered a nem verbális jeleket? (teszt) Tárgyalás, beszélgetés közben érdemes ezekre a jelekre is figyelnünk. Végezzétek el a tesztet, és értékeljétek ki az eredményt!

Részletesebben

Szép karácsony szép zöld fája

Szép karácsony szép zöld fája Móra Ferenc Szép karácsony szép zöld fája Illusztrációk: Szabó Enikő Nyolcéves voltam, a harmadik elemibe jártam, és először léptem a közszereplés terére. A közszereplés tere az öreg templomunk volt. Úri

Részletesebben

Verzár Éva Kelj fel és járj!

Verzár Éva Kelj fel és járj! Verzár Éva Kelj fel és járj! A Tatárdombot megkerülte a viharos szél, ott fenn még egyszer jól összerázta a méltóságos, nehéz fellegeket, lehúzta őket egészen a földig, s mire Terike 1911 pityergő őszén

Részletesebben

Tizenegyedik lecke. lecsónak. salátanak. betegnek lánynak

Tizenegyedik lecke. lecsónak. salátanak. betegnek lánynak Tizenegyedik lecke A piacon Jó napot kívánok! Mennyibe kerül ez a paradicsom? Üdvözlöm, uram! Nagyon olcsó. Csak háromszáznegyven forint. Az olcsó? Hm. Lecsónak lesz? Mert akkor van itt százhetven forintos

Részletesebben

Mándy Iván. A huszonegyedik utca. Regény

Mándy Iván. A huszonegyedik utca. Regény Mándy Iván A huszonegyedik utca Regény 2011 Gábor megállt az öreg, púpos hátú ház előtt, egy véznán fityegő cédulánál. Kiadó szoba Letette ráncos barna bőröndjét, kalapját feljebb tolta homlokán. Általában

Részletesebben

SZÁZADFORDULÓS HANGULAT

SZÁZADFORDULÓS HANGULAT 1537 Rosmer János SZÁZADFORDULÓS HANGULAT Ez az egész olyan ijesztõ, félelemmel tölti el, de mégis vágyik rá, és elõbb-utóbb a félelemben köt ki. Nincs sok választása, a csapdák elkerülhetetlenek. Nem

Részletesebben

RADNÓTHY SZABOLCS. A hullámlovas 2015.

RADNÓTHY SZABOLCS. A hullámlovas 2015. RADNÓTHY SZABOLCS A hullámlovas 2015. PROLÓGUS Rájöttem, hogy az élet tenger. Hogy érted? Egyszerre csendes és hangos. Viharos és morajló. Amikor a horizonton a végét keresed, rájössz, hogy se eleje, se

Részletesebben

60 tiszatáj. Egy családfát

60 tiszatáj. Egy családfát 60 tiszatáj LÁZÁR BENCE ANDRÁS Egy családfát (1) A bérház, amibe emlékszem tíz éve költöztünk, mármint anyám költöztette magát és a családot, vagy száz éve állhat ott. A körút és a kisutca metszéspontjában.

Részletesebben

MIATYÁNK (..., HOGY SZÍVÜNKBEN IS ÉLJEN AZ IMÁDSÁG)

MIATYÁNK (..., HOGY SZÍVÜNKBEN IS ÉLJEN AZ IMÁDSÁG) MIATYÁNK (..., HOGY SZÍVÜNKBEN IS ÉLJEN AZ IMÁDSÁG) Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy Igen? Kérlek, ne zavarj, imádkozom. De te megszólítottál! Én, Téged megszólítottalak? Biztos, hogy nem! Csak imádkozom:

Részletesebben

M. Veress Mária. Szép halál

M. Veress Mária. Szép halál 184 Rügyek Szép halál Először nem figyeltem fel a kiáltásra, nem volt abban semmi különös, hogy valaki ordibál, megszokott volt ez arrafelé. Csak mikor közelebb értem, akkor hallottam, hogy mintha segítségért

Részletesebben

Aikido és a harmónia ereje, avagy Oszkár átváltozása

Aikido és a harmónia ereje, avagy Oszkár átváltozása Aikido és a harmónia ereje, avagy Oszkár átváltozása Aikido-történet gyerekeknek Richard Moon és Chas Fleischman tollából Vass Anikó és Erszény Krisztián fordításában Előszó Ezt a történetet közel huszonöt

Részletesebben

Hitman TANDORI DEZSÕ. 14 tiszatáj

Hitman TANDORI DEZSÕ. 14 tiszatáj 14 tiszatáj TANDORI DEZSÕ Hitman Hitman nincs a szótárban, a szótárban nincs. De hát ember nem ad lónak olyan nevet, hogy Úgy Jól Ötvenen Túl. Nem ad, öreg, lónak ember olyan nevet, hogy... mondom. Mondja

Részletesebben

Csöngettek az ajtón. Katus támolyogva

Csöngettek az ajtón. Katus támolyogva Olcsó krumpli Csöngettek az ajtón. Katus támolyogva ment ajtót nyitni. Nagy örömére, az édesanyja állt az ajtó előtt. Anyukám, de jó, hogy jössz. Alig állok a lábamon, olyan álmos vagyok. Kislányom! Csak

Részletesebben

T.Ágoston László A lovak állva álmodnak

T.Ágoston László A lovak állva álmodnak T.Ágoston László A lovak állva álmodnak Alszol, öreg? fordult a férje felé az asszony. Megigazította feje alatt a kispárnát, és lélekben felkészült a nagy beszélgetésre. Nem, nem alszom. Jár az agyam,

Részletesebben

Ez a könyv.... kalóz tulajdona

Ez a könyv.... kalóz tulajdona Ez a könyv... kalóz tulajdona A kis csapat öt főből áll, mint kézen az ujjak. A Tengeri Mackók a Kalóziskola első évét járják, és arra pályáznak, hogy igazi tengeri medvévé váljanak! Az angol származású

Részletesebben

I. AZ ÖREGÚR, hetvenesztendős, egyenes tartású, még szőkebajszú öregúr a takarékból jött ki. Kétszáz pengőcskét megint bedugott.

I. AZ ÖREGÚR, hetvenesztendős, egyenes tartású, még szőkebajszú öregúr a takarékból jött ki. Kétszáz pengőcskét megint bedugott. TÖRETLEN ÖREGÚR. I. AZ ÖREGÚR, hetvenesztendős, egyenes tartású, még szőkebajszú öregúr a takarékból jött ki. Kétszáz pengőcskét megint bedugott. «Igy szaporodik a vagyon!» mosolyogta és örömmel tiporta

Részletesebben

Cziczó Attila: SENKIFÖLDJE. szövegtöredékek. www.cziczo.hu

Cziczó Attila: SENKIFÖLDJE. szövegtöredékek. www.cziczo.hu Cziczó Attila: SENKIFÖLDJE szövegtöredékek 2009 www.cziczo.hu 1 MESTER szereplők: terhes nő, mester, férfi (apa) MESTER NŐ MESTER NŐ MESTER NŐ MESTER FÉRFI MESTER NŐ MESTER FÉRFI NŐ MESTER NŐ MESTER NŐ

Részletesebben

XIV. Őszi bánat, csendes, szelíd virág Úgy körülölelted szívem. Kicsiny királyok. Minden virágod, mintha mosolyogna nekem.

XIV. Őszi bánat, csendes, szelíd virág Úgy körülölelted szívem. Kicsiny királyok. Minden virágod, mintha mosolyogna nekem. XIV Őszi bánat, csendes, szelíd virág Úgy körülölelted szívem. Kicsiny királyok. Minden virágod, mintha mosolyogna nekem. Az ősz, a szív: véres két árny. Sokat jártam az emberek között, ifjú vagyok, csendes

Részletesebben

Az 50-es Évek. (tavasz)

Az 50-es Évek. (tavasz) Az 50-es Évek (tavasz) Te vagy az Út Pora a Hajamban, mondta magában Psziché, ahogy a folyó hullámai fel-felcsaptak eláztatva ülő lábfejeit, az évben először száraz folyóé. Halott galamb zuhan a mélybe

Részletesebben

5 perc frontális Csomagolópapír, 1.sz. mell.

5 perc frontális Csomagolópapír, 1.sz. mell. Tantárgy: szövegértés,- szövegalkotás Időkeret:2x45 perc Korosztály: 1. évfolyam Az óra célja: testtudat fejlesztése, térérzékelés tudatosítása, sajátmozgásérzék ápolása, figyelem tartósságának megteremtése,

Részletesebben

Lily Tiffin: A bűnjel

Lily Tiffin: A bűnjel Lily Tiffin: A bűnjel Lily Tiffin A bűnjel (Részlet) Regény (Részlet) Lomart Kiadó A digitális kiadás a 2008-ban meg jelent ISBN 978-963-9632-15-8 számú kiadás változtatás nélküli másolata. A digitális

Részletesebben

Szűcs Ilona: Zongora az éjben. Nyitott ablakomban állva A kerten át, hallgatom, Hogy finom, játszi ujjak Hangot csiholnak a zongorán.

Szűcs Ilona: Zongora az éjben. Nyitott ablakomban állva A kerten át, hallgatom, Hogy finom, játszi ujjak Hangot csiholnak a zongorán. A Miskolci Andrássy Gyula Szakközépiskolában helyezték ki az ország első Verstablóját csütörtökön. Az Irodalmi Rádió akciójának segítségével a fiatalok a kortárs alkotók művészetéhez kerülhetnek közelebb.

Részletesebben

Bereményi Géza: Eldorádó Részletek egy készülő film forgatókönyvéből

Bereményi Géza: Eldorádó Részletek egy készülő film forgatókönyvéből Bereményi Géza: Eldorádó Részletek egy készülő film forgatókönyvéből HÁZ UDVARA, PIAC NAPPAL A Gyerek a földszintes ház udvarán megy rövidnadrágban, magasszárú cipőben. Köhög. Szomszédasszonyokkal találkozik,

Részletesebben

TÁVOL TŐLED 2 A MI SZÉTTÉPETT SZÍVEINK 2 KÉTSÉGEK KÖZÖTT 3 ESTE 3 GONDOLATBAN 4 EGY PÁR A PADON 4

TÁVOL TŐLED 2 A MI SZÉTTÉPETT SZÍVEINK 2 KÉTSÉGEK KÖZÖTT 3 ESTE 3 GONDOLATBAN 4 EGY PÁR A PADON 4 TÁVOL TŐLED 2 A MI SZÉTTÉPETT SZÍVEINK 2 KÉTSÉGEK KÖZÖTT 3 ESTE 3 GONDOLATBAN 4 EGY PÁR A PADON 4 ŐRZÖM AZ ÁLMODAT 5 AZ IGAZ SZERETET 5 MA EGY VERSEM KAPCSÁN 6 BIZONY! 7 A HÁRSFAILLATÚ ESTÉKEN 7 A MI VERSÜNK

Részletesebben

(a tatarozás) Amikor egyedül maradtam a lakásban, szokásom lett, hogy ha női cipőkopogást hallottam az utcáról, félbehagytam bár-

(a tatarozás) Amikor egyedül maradtam a lakásban, szokásom lett, hogy ha női cipőkopogást hallottam az utcáról, félbehagytam bár- (Éva) Ezerkilencszázhatvannyolc augusztusában egy éjjel kimentem a Városligetbe. Nem tudom, miért. Nem volt szokásom éjjel sétálni. A Ligetet különben sem szeretem, ha letérek a főallékról, még nappal

Részletesebben

hát nem is érezte a különbséget a Prince meg a Marlboro között, vagy a Coca és a Pepsi között. Csak a csomagolásról tudta, mi az.

hát nem is érezte a különbséget a Prince meg a Marlboro között, vagy a Coca és a Pepsi között. Csak a csomagolásról tudta, mi az. A holttestre műanyag fóliát terítettem. Nem akartam elvinni onnan, hogyan is bírtam volna? Tekintélyes súlya van, legfeljebb egy kampóra tudnám ráakasztani. Az ablak elé egy régi krumpliszsákot akasztottam.

Részletesebben

KIHALT, CSENDES UTCA

KIHALT, CSENDES UTCA KIHALT, CSENDES UTCA Göb megállt egy hosszú kőkerítés mellett. Nem messze innen, rézsút egy valamivel szélesebb utca nyílt, s vége felé, a házak falára már bevilágítottak az állomás fényei. Utazótáskáját

Részletesebben

2. OSZTÁLY/3 (2012 2013)

2. OSZTÁLY/3 (2012 2013) Név, osztály:... Visszaküldési határidô: 2013. március 11. 2. OSZTÁLY/3 (2012 2013) A világ összes kincse Ebben a feladatsorban Bátky András: A világ összes kincse című könyvéhez kapcsolódóan találtok

Részletesebben

- Ó kedves feleségem, mégse tegyük ezt. Ha már az Isten nekünk ezt adta, ilyennel áldott meg, felnöveljük, ne dobjuk el magunktól.

- Ó kedves feleségem, mégse tegyük ezt. Ha már az Isten nekünk ezt adta, ilyennel áldott meg, felnöveljük, ne dobjuk el magunktól. Szamárbőr királyfi (széki népmese) Volt egyszer, hol nem volt, volt egyszer egy király. Annak a királynak nem volt gyermeke. Feleségestül együtt erősen búsultak, hogy már minden boldogságok meglenne, hogyha

Részletesebben

S Z Í N E S JÁ T É K

S Z Í N E S JÁ T É K S Z Í N E S JÁ T É K 3 10 éves gyermekeknek Láttál már SZIVÁRVÁNYT? Ugye milyen szép? Hogyan keletkezik a szivárvány? Süt a nap és esik az eső, vagy eláll az eső és kisüt a nap. A levegőben sok a vízcsepp.

Részletesebben

Számoltam a csöngetéseket, Ahogy vártam a betegszobán, Míg kettőkor a szomszéd haza nem vitt.

Számoltam a csöngetéseket, Ahogy vártam a betegszobán, Míg kettőkor a szomszéd haza nem vitt. TAVASZI SZÜNET (Mid Term Break) Számoltam a csöngetéseket, Ahogy vártam a betegszobán, Míg kettőkor a szomszéd haza nem vitt. Az ajtóban apám várt könnyes szemmel, Ő át tudta élni mélyen a gyászt, Szegény

Részletesebben

úgy matematikával és geometriával építik, mint a gótika kisebb csodáit. Két nyitott szem, két nyugodt kéz, egy emberi szív: ez a művészet. Hohó!

úgy matematikával és geometriával építik, mint a gótika kisebb csodáit. Két nyitott szem, két nyugodt kéz, egy emberi szív: ez a művészet. Hohó! ELŐSZÓ Íme, megint folytatom az egyetlen művet, új hullámban verem felétek a végtelen titkú tengert. Élnék ezer esztendeig: nem mondhatnám meg minden titkát. Írnék ezer esztendeig: nem mutathatnám meg

Részletesebben

Akinek élénk a képzelete, és maga elé idéz egy boldog pillanatot, és majdnem jó neki, nos, ő arra is képes, hogy eget építsen pokolra.

Akinek élénk a képzelete, és maga elé idéz egy boldog pillanatot, és majdnem jó neki, nos, ő arra is képes, hogy eget építsen pokolra. II. A KÉPZELET Akinek élénk a képzelete, maga elé idézhet egy-egy boldog pillanatot, és ha éppen itt áll mellettem, és az útvesztőkbe kémlel, nem lát mást, csak kupoláról kupolára szálló galambokat. De

Részletesebben

Kötelező versek. 1-2.osztály ZELK ZOLTÁN. Varázskréta

Kötelező versek. 1-2.osztály ZELK ZOLTÁN. Varázskréta Kötelező versek 1-2.osztály ZELK ZOLTÁN Varázskréta Ismerek egy öregasszonyt, - igazat mondok, nem tréfát - aki egyszer a tavasztól elkérte a varázskrétát. És azóta, mint a tavasz, hegyre dombra és mezőre,

Részletesebben

Wass Albert - Kicsi Anna sírkeresztje

Wass Albert - Kicsi Anna sírkeresztje Wass Albert - Kicsi Anna sírkeresztje Elmondom, hadd tudja meg végre a világ kicsi Anna igaz történetét. A falu neve, ahol mindez történt, Mezőbölkény, és a falu szélén van egy ócska, düledező gabonás,

Részletesebben

Csillag-csoport 10 parancsolata

Csillag-csoport 10 parancsolata Csillag-csoport 10 parancsolata 1. Nagyon jól érezd magad mindig, mert ilyen hely nem lesz több a világon. (Panka) 2. Próbálj meg normálisan viselkedni, hogy ne legyenek rád dühösek. (Vince) 3. Kitartóan

Részletesebben

brasnyó istván IN AETERNUM

brasnyó istván IN AETERNUM brasnyó istván versei IN AETERNUM Estelente a lehúzott redőny résein át jól látni a tengerészeket, ahogy tisztjeikkel együtt elhagyják a kocsmát az út túlsó felén, rézsút ablakunkkal szemben és körülállják

Részletesebben

ÚJ LAKÁSBAN. Kedves Csilla!

ÚJ LAKÁSBAN. Kedves Csilla! ÚJ LAKÁSBAN Kedves Csilla! Képzeld el! Új lakásban lakom! Ez a legszebb ház a környéken! Egy mesés társasházban, gyönyörű lakásban élek! Képzeld el! Van benne egy csendes hálószoba, világos nappali szoba,

Részletesebben

Azt akarod mondani, hogy szeretnéd, ha más szülné meg a gyerekünket? Paul elkerekedett szemmel bámult rá, de a tekintetében Teri a döbbenet mellett

Azt akarod mondani, hogy szeretnéd, ha más szülné meg a gyerekünket? Paul elkerekedett szemmel bámult rá, de a tekintetében Teri a döbbenet mellett 16 Azt akarod mondani, hogy szeretnéd, ha más szülné meg a gyerekünket? Paul elkerekedett szemmel bámult rá, de a tekintetében Teri a döbbenet mellett mást is felfedezni vélt. Dühöt, talán. Kétségbeesést.

Részletesebben

Mozgókép. Lekció: Mt 6, 25-34/Textus: Eszter 1-2 2015. október 18.

Mozgókép. Lekció: Mt 6, 25-34/Textus: Eszter 1-2 2015. október 18. Mozgókép Lekció: Mt 6, 25-34/Textus: Eszter 1-2 2015. október 18. Kedves Testvérek! Sokszor érzi az ember, hogy egy prédikációban jó tanácsokat kap, példamutatást, utat, amin járni lehet, iránymutatást,

Részletesebben

Jelentkezési lap NÉV. Lakcím:. Iskola:... Osztály:. E-mail cím:... Telefonszám:

Jelentkezési lap NÉV. Lakcím:. Iskola:... Osztály:. E-mail cím:... Telefonszám: Jelentkezési lap.. NÉV Lakcím:. Iskola:... Osztály:. E-mail cím:... Telefonszám: 1. Feladat Életrajz Beck Andrea 1977-ben született.. Diplomát szerzett kommunikációs, majd területen. Első könyve, A Titoktündér

Részletesebben

A melléknevek képzése

A melléknevek képzése A melléknevek képzése 1 ) Helyezkedjen el kényelmesen, először mesélni fogunk... Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer a magyar nyelv, benne sok szóval, kifejezéssel és szabállyal, amelyeket persze

Részletesebben

SZEPES MÁRIA PÖTTYÖS PANNI. Bolondos szerszámok MÓRA KÖNYVKIADÓ

SZEPES MÁRIA PÖTTYÖS PANNI. Bolondos szerszámok MÓRA KÖNYVKIADÓ SZEPES MÁRIA PÖTTYÖS PANNI Bolondos szerszámok MÓRA KÖNYVKIADÓ A Móra Könyvkiadó a Szepes Mária Alapítvány támogatója. Az alapítvány célja az író teljes életmûvének gondozása, még kiadatlan írásainak megjelentetése,

Részletesebben

Dénes Viktor: De akkor miért harcolunk?

Dénes Viktor: De akkor miért harcolunk? Dénes Viktor: De akkor miért harcolunk? 2013. február 6., 11:00 Sorozatunkban a Színház- és Filmművészeti Egyetemen ebben az évadban végzősöket, Novák Eszter és Selmeczi György zenés szakirányú osztályának

Részletesebben

2014. október - november hónap

2014. október - november hónap 2014. október - november hónap Téma: A Lélek gyümölcse 5. hét Szeretet 2014. szeptember 30., kedd Tapasztald meg Isten szeretetét Ige: Drágának tartalak, és becsesnek (Ézsaiás 43,4) Max Lucado: Értékes

Részletesebben

- Kézirat. Budapest, 1980. -

- Kézirat. Budapest, 1980. - V É R T E S S Z Ő L Ő S I L A K O D A L O M. Lánczos Zoltán. - Kézirat. Budapest, 1980. - V É R T E S S Z Ő L Ő S I L A K O D A L O M. Lánczos Zoltán. - Kézirat. Budapest, 1980. - - 2 - Vértesszőlős lakói

Részletesebben

A SZÁZEGYEDIK ASSZONY

A SZÁZEGYEDIK ASSZONY A SZÁZEGYEDIK ASSZONY (Egy kis tréfa) 1883 Sok tarkabarka dolgot írt meg hajdan a pajkos tollú Boccaccio. Veronai, florenci asszonyok segítették benne. Amennyi rossz fát azok a tuzre tettek, annak a hamujában

Részletesebben

A HECSEDLI MEG A POSTÁS

A HECSEDLI MEG A POSTÁS SZEMLE 13 T. Ágoston László A HECSEDLI MEG A POSTÁS Hecsedli. Várjuk a postást mondta Bányai, az író, és letette a kagylót. Régi, jól bevált, mondhatni egyezményes szövegük volt ez Zsengellérrel, a költővel

Részletesebben

ÕTLETADÓ BÁRMELY FANTASY SZEREPJÁTÉKHOZ

ÕTLETADÓ BÁRMELY FANTASY SZEREPJÁTÉKHOZ Kocsmák és Fogadók ÕTLETADÓ BÁRMELY FANTASY SZEREPJÁTÉKHOZ...Emlékszem még azokra a kocsmákra és fogadókra, ahol kalandozásaink alatt megpihentünk. Ezek jó része büdös, éppen összedõlni készülõ tákolmány

Részletesebben

Harmadik lecke. a szekrény mellett. a tükör előtt. az ablak alatt. a trikó és az alsónadrág között. a fehérnemű között. a vaku meg a film mellett

Harmadik lecke. a szekrény mellett. a tükör előtt. az ablak alatt. a trikó és az alsónadrág között. a fehérnemű között. a vaku meg a film mellett Harmadik lecke - Hol a koffer? -A szekrény mellett. - Melyik szekrény mellett? - A nagy barna mellett. -Hol? - Ott, a tükör előtt. - Aha, tényleg. És az a nagy táska? - Kint, az ablak alatt. - Cipő. Zokni,

Részletesebben

GISELLE. FIATALEMBER HANGJA Szegény Nagyika! Micsoda világa volt a kottáival, fűszereivel, különös ételeivel.

GISELLE. FIATALEMBER HANGJA Szegény Nagyika! Micsoda világa volt a kottáival, fűszereivel, különös ételeivel. GISELLE Zöldes, párás üveg. Eső áztatja. Vízcseppek csorognak. Halványzöld felírat fut végi az üvegen. Az emberi lény egy esős, párás üvegen át nézi és vizsgálja a világot. Homályosan lát. A földönkívüliek

Részletesebben