Hálózati kártyák hibalehetőségei: Sínrendszerek:

Átírás

1 8. tétel Az Ön feladata munkahelyén az újonnan vásárolt munkaállomások csatlakoztatása a cég számítógépes hálózatára, valamint az esetleges kábelezési hibák elhárítása. Törekedjen a témával kapcsolatos lényeges jellemzők kiemelésére! Szabványok: IEEE 802 az IEEE szabványoknak a helyi hálózatokkal és a városi hálózatokkal foglal-kozó szabványainak egy csoportja. Több speciális, IEEE 802 szabvány a változó csomag-hosszúságú hálózatokra szorítkozik csak. (Ellentétben a cella alapú hálózatokkal, ahol az adatokat rövid, egyforma hosszúságú egységekben továbbítják, amelyeket celláknak neveznek. Az izoszinkron hálózatok, ahol az adatok továbbítása szabályos oktettek folyamtatában vagy oktettek csoportjában történik, szabályos idő intervallumok szerint, szintén kívül esnek a ennek a szabványak a hatőkörén.) A 802-es szám egyszerűen az első szabad szám volt az IEEE álatl kiosztott számok között, és semmi köze ahhoz a tényhez, hogy a csoport az első megbeszélését 1980 februárjában tartotta. Az IEEE 802 szabvány családot az IEEE 802 LAN/MAN Standards Committee (LMSC) gondozza. A legszélesebb körben használt szabványok az Ethernet család, a IEEE 802.3, a token ring, a vezeték nélküli LAN-ok a bridzselt és virtuálisan bridzselt LAN-ok. A különböző munkacsoportok: IEEE Magas szintű LAN protokollok IEEE Logical Link Control és Media Access Control IEEE Ethernet IEEE Token Ring (vezérjeles gyűrű) IEEE Wireless LAN (Wi-Fi zárójelentés) IEEE igény prioritások IEEE Wireless PAN IEEE Alapsávi vezetéknélkü hozzáférés IEEE rugalmas csomag gyűrű IEEE Rádió szabályozási TAG IEEE Coexistence TAG IEEE Mobil alapsávi vezeték nélküli hozzáférés IEEE Média független kezelés IEEE Vezeték nélküli regionális hálózatok Hálózati kártya: A hálózati kártya a számítógépek hálózatra kapcsolódását és az azon történő kommu-nikációját lehetővé tevő bővítőkártya. Manapság már az alaplapok többsége integrált formá-ban tartalmazza. Az az egység, amely minden hálózatra kötött számítógépben megtalálható. A hálózati kártya teszi lehetővé, hogy a hálózat fizikai közegéhez (legtöbbször kábelezés) kapcsoljuk a számítógépünket. Sok gyártója létezik, de a szabványosítás miatt bármelyik összekapcsolható egymással. Nincs viszont szabványosítva a számítógép - hálózati kártya felület, ezért gyártóspecifikus driver-t (meghajtóprogramot) kell használni a kártya működtetésére.

2 Manapság legtöbben a sodrott érpárral való összeköttetést preferálják, de egyre többen használnak vezetéknélküli topológiát a költséges és nehézkesen kiépíthető kábelkötegek elkerülése végett. Régebben koaxiális kábelt használ-tak, amelynek az volt az előnye, hogy külön dedikált eszköz jelenléte nélkül volt lehetőség újabb és újabb eszközök beiktatására a hálózatba - persze a hálózat-ba kötött eszközök számával erősen romlott a sávszélesség. Manapság a sodrott érpárral való összeköttetés 100, 1000 Mbit/s (régebben 10 Mbit/s) sávszélességet biztosít. Wireless esetén 11 Mbit/s (802.11b), valamint 54 Mbit/s (802.11g). A hálózati kártya csatlakozhat a számítógéphez PCI, USB, PCMCIA csatolófelületeken keresztül. Hálózati kártyák hibalehetőségei: A hálózati kapcsolatok hibáinak számos oka lehet, de általában a nem megfelelő hálózati kártyák, a helytelen kapcsolóbeállítások, a hibás hardver vagy az illesztőprogram-problémák okozzák a gondot. A hálózati kapcsolatok hibáinak néhány tünete csak időszakosan tapasztalható, így nem utal egyértelműen az említett okokra. Előfordulhat az is, hogy az operációs rendszer frissítése következtében lépnek fel a hálózati problémák: a korábbi vagy eltérő operációs rendszeren (például Microsoft Windows 98 vagy Microsoft Windows 95) helyesen működő ugyanazon hálózati kártya a frissítést követően például problémákat okozhat. A hálózati probléma okozója a kiszolgáló áthelyezése is lehet. A hálózati problémák leggyakrabban az alábbi okokra vezethetők vissza: A hálózati kártyák és a kapcsolóportok kétirányú adatátvitelre vonatkozó szintje eltérő vagy nem egyeznek az adatátviteli sebesség beállításai. A 10/100 Mbit/s átviteli sebességű kártyák és kapcsolók helytelenül hajtják végre a váltást, mert az automatikus érzékelés bizonyos beállításai helytelen módon észlelik egyes hálózati kártyák adatátviteli sebességét. A hálózati kártya nem kompatibilis az alaplappal, esetleg egyéb hardver- vagy szoftverösszetevőkkel és illesztőprogramokkal. Sínrendszerek: Ha megvizsgáljuk a számítógép részegységeit, akkor tulajdonképpen a processzor és az operatív tár mellett az be- és kimeneti (Input/Output, I/O) részegységek is fontos szerepet játszanak a működésében. Az adatátvitel szempontjából ezen egységek között tulajdonképpen három útvonal képzelhető el: processzor - memória processzor - I/O eszközök memória - I/O eszközök Mindegyik részegység bináris információkkal dolgozik, a kapcsolatot ezek között vezetékek látják el. Általában igaz az, hogy több bináris értéket kell egyidőben és legtöbbször nagy sebességgel továbbítani. A sebesség értelemszerűen akkor lehet a legnagyobb, ha minél több bitet viszünk át egy lépésben. Ez megköveteli, hogy annyi vezetéket alakítsunk ki a részegységek között, amennyi az egyszerre átviendő bitek száma, tehát párhuzamosan futó vezetékhálózatok jönnek létre. A számítástechnikában ezeket a vezetékeket csoportokba foglalják és ezeket nevezik síneknek (az eredeti angol elnevezés a bus, azonban a magyar nyelvben nem busznak, hanem sínnek nevezzük). A sínek szempontjából fontos, hogy azok milyen célt szolgálnak, valamint még ennél is fontosabb, hogy mennyi vezetékből állnak. A vezetékek számát nevezik az adott sín szélességének.

3 A mikroszámítógépekben három csoportot különböztetnek meg: Adatsín: az egységek számára szükséges adatok továbbítására szolgál. Általában a processzor által meghatározott számú vezetéket tartalmaz. Rendszerint az adatsín 8, 16, 32 vagy 64 bit szélességű. Címsín: az egységek kijelölése a címük alapján történik. Ez a sín ezeknek az adatoknak a továbbítására szolgálnak. A címsín szélességét minden esetben a processzor határozza meg, amiből következtetni lehet az elérhető fizikai memóriaterület méretére is. Általában a memória és az I/O eszközök használhatják ugyanazt a címtartományt, de természetesen meg kell egymástól különböztetni ezeket. Erről még a későbbiekben bővebben is lesz szó. A mai processzorok esetében a címsín szélessége 32 bit. Vezérlősín: a részegységek működési módját ennek a sínnek a használatával oldják meg. A vezérlősín esetében már általában nem igaz az, hogy egymással párhuzamosan futó vezetékek alkotják. Minden olyan jelet ide sorolunk, amely állapotának módosítása valamely egység működésének megváltozását vonja maga után. A vezérlősín jeleit funkciójuk alapján tovább csoportosíthatjuk Hálózati nyomtatók: A nyomtatók hálózatra való telepítésének leggyakoribb módja az, hogy a nyomtatót önálló eszközként telepítik a hálózatra, majd a hálózatra csatlakoztatott számítógépeken kapcsolatot létesítenek vele. A következő hálózati nyomtató típusok közül választhatunk: Használhatunk vezeték nélküli nyomtatót: ezekbe a nyomtatókba egy vezeték nélküli kártya van beépítve, és az áramforráshoz csatlakoznak, nem a hálózathoz vagy a számítógéphez. A nyomtató bekapcsolása után ellenőrizze a mellékelt dokumen-tációt, és ez alapján csatlakoztathatja a nyomtatón a hálózaton található számítógé-pekhez. A vezeték nélküli nyomtatás biztonsági beállításait a nyomtató gyártója hatá-rozza meg. A nyomtatót közvetlenül a hálózatra csatlakoztathatjuk: ehhez a nyomtatót a hálózati elosztóhoz vagy útválasztóhoz kell csatlakoztatni. Ezen nyomtatók telepíté-sének módja attól függ, hogy a nyomtató és a hálózati eszköz Ethernet, univerzális soros busz (USB), vagy más csatlakozótípust használ. Mindenképpen használjuk a nyomtató gyártója által biztosított telepítési információkat és eszközöket. Több nyomtatót csatlakoztathatunk közvetlenül a hálózatra: ehhez szükséges feltétel, hogy a hálózati elosztó vagy útválasztó több nyomtatócsatlakozót is tartalmaz-zon. Kábeltípusok: A csavart, vagy más néven sodrott érpár (Unshielded Twisted Pair - UTP) két szigetelt, egymásra spirálisan felcsavart rézvezeték. Ha ezt a sodrott érpárat kívülrõl egy árnyékoló fémszövet burokkal is körbevesszük, akkor árnyékolt sodrott érpárról (Shielded Twisted Pair - STP) beszélünk. A csavarás a két ér egymásra hatását küszöböli ki, jelkisugárzás nem lép fel. Általában több csavart érpárt fognak össze közös védõburkolatban. Pontosan a sodrás biztosítja, hogy a szomszédos vezeték-párok jelei ne hassanak egymásra (ne legyen interferencia). Az épületekben lévõ telefon hálózatoknál is csavart érpárokat használnak. A felhasználásuk számítógéphálózatoknál is ebbõl a ténybõl indult ki: ezek a vezetékek már rendelkezésre állnak, nem kell új vezetékeket kihúzni a munkahelyekhez. Ma már akár 100 Mbit/s adatátviteli sebességet is lehet ilyen típusú vezetékezéssel biztosítani. Alkalmasak mind analóg mind digitális jelátvitelre is, áruk viszonylag alacsony. A zavarokkal szemben való érzékenységük tovább növelhetõ, ha árnyékolást alkalmazunk a csavart érpár körül. Az UTP kábelek minõsége a telefonvonalakra használtaktól a nagysebességû adatátviteli kábelekig változik. Általában egy kábel négy csavart érpárt tartalmaz közös védõburkolatban. Minden érpár eltérõ számú csavarást tartalmaz méterenként, a köztük lévõ áthallás csökkentése miatt. Szabványos osztályozásuk

4 Típus Használati hely 1. kategória hangminõség (telefon vonalak) 2. kategória 4 Mbit/s -os adatvonalak (Local Talk)

5 3. kategória 10 Mbit/s -os adatvonalak (Ethernet) 4. kategória 20 Mbit/s -os adatvonalak (16 Mbit/s Token Ring) 5. kategória 100 Mbit/s -os adatvonalak (Fast Ethernet) Az UTP kábeleknél általában az RJ-45 típusjelû telefoncsatlakozót használják a csatlakoztatásra. A másik vezeték kialakítási megoldás a koaxiális kábelek használata. Széles körben két fajtáját alkalmazzák: Az egyik az alapsávú koaxiális kábel, amelyet digitális jelátvitelre alkalmaznak, a másik az ún. szélessávú koaxiális kábel amelyet pedig analóg átvitelre használnak. Az alapsáv elnevezés még abból az idõbõl származott, amikor telefonbeszélgetésekre alkalmazták a kábeleket, és itt a sávszélesség az érthetõ emberi hangnak megfelelõ kb. 0-4 khz volt. A televíziós rendszerek megjelenésével a tv jelek átviteléhez jelentõsen nagyobb sávszélesség kellett, ezeket a szélessávú kábelekkel oldották meg. A koaxiális kábelek három igen lényeges jellemzõje van: a hullámellenállása (Z0), a hosszegységre esõ késleltetési ideje és a hosszegy-ségre esõ csillapítása. Ethernet hálózatokban az alapsávú koaxiális kábelek két típusa ismert az ún. vékony (10Base2) és a vastag (10Base5). A típusjelzésben szereplõ 2-es és 5-ös szám az Ethernet hálózatban kialakítható maximális szegmenshosszra utal: vékony kábelnél ez 200 méter, vastagnál 500 méter lehet. A digitális átviteltechnikában vékony koaxiális kábeleket Ethernet helyi hálózatok kialakításánál használnak. Csatlakozásra BNC (Bayone-Neil-Councelman) dugókat és aljzatokat használnak. A jelenlegi legkorszerûbb vezetékes adatátviteli módszer, az üvegszálas technológia alkalmazása. Az információ fényimpulzusok formájában terjed egy fényvezetõ közegben, praktikusan egy üvegszálon. Az átvitel három elem segítségével valósul meg: fényforrás átviteli közeg fényérzékelő A fényforrás egy LED dióda, vagy lézerdióda. Ezek a fényimpulzusokat a rajtuk átfolyó áram hatására generálják. Az, hogy ez a módszer nagyobb távolságokon is mûködjön átviteli közegként vékony üvegszálat kell alkalmazni és a fényveszteségeket minimálisra kell csökkenteni. Fényveszteség három részbõl áll: a két közeg határán bekövetkezõ visszaverõdés (reflexió), a közegben létrejövõ csillapítás és a közegek határfe-lületén átlépõ fénysugarak. Az elsõ hatás a határfe-lületek gondos összeillesztésével minimálisra csök-kenthetõ. Döntõ jelentõségû az a tény, hogy a csillapítás nem az üveg alapvetõ tulajdonsága, hanem azt az üvegben lévõ szennyezõdések okozzák. A csillapítás megfelelõ anyag-választással minimalizálható. Gondoskodni kell arról, hogy az optikai szálat csak minimális fizikai terhelés érje, minden nagyobb és hosszabb ideig tartó terhelést más szerkezeti elem vegyen át, mely védelmet és terhelésátvitelt a kábel konstrukciónak kell biztosítania. Ethernet hálózatokban az üvegszálas kábelt 10BaseF néven definiálták. Hálózati eszközök: Számítógépes hálózatokban többféle hálózati eszközt használnak. Routerek (forgalomirányító, útválasztó): a számítógép-hálózatokban egy útválasztást végző eszköz, amelynek a feladata a különböző például egy otthoni vagy irodai hálózat és az internet, vagy egyes országok közötti hálózatok, vagy vállalaton belüli hálózatok összekapcsolása, azok közötti adatforgalom irányítása.

6 Switchek (kapcsoló): aktív számítógépes hálózati eszköz, amely a rá csatlakoztatott eszközök között adatáramlást valósít meg. Többnyire az OSI-modell adatkapcsolati rétegében (2. réteg, esetleg magasabb rétegekben) dolgozik. A fizikai rétegbeli feladatokat ellátó hubokkal szemben az Ethernet switchek adatkapcsolati rétegben megvalósított funkciókra is támaszkodnak. A MAC címek vizsgálatával képesek közvetlenül a célnak megfelelő portra továbbítani az adott keretet; tekinthetők gyors működésű, többportos hálózati hídnak is. Portok között tehát nem fordul elő ütközés (mindegyikük külön ütközési tartományt alkot), ebből adódóan azok saját sávszélességgel gazdálkodhatnak, nem kell megosztaniuk azt a többiekkel. A broadcast és multicast kereteket természetesen a switchek is floodolják az összes többi portjukra. Hubok: számítógépes hálózatok egy hardvereleme, amely fizikailag összefogja a hálózati kapcsolatokat. Másképpen szólva a hub a hálózati szegmensek egy csoportját egy hálózati szegmensbe vonja össze, egyetlen ütközési tartományként láttatja a hálózat számára. Leegyszerűsítve: az egyik csatlakozóján érkező adatokat továbbítja az összes többi csatlakozója felé. Kétféle típusa létezik, a passzív hub, ami jelerősítést nem végez, illetve az aktív hub, mely a repeaterhez hasonlóan erősíti és újragenerálja a jeleket. Repeater (ismétlő): Az ismétlő a jelek újragenerálására használt hálózati készülék. Az ismétlő újragenerálja az átvitel közbeni csillapítás miatt eltorzult analóg v. digitális jeleket. Az ismétlő nem végez intelligens forgalomirányítást. Bridge (híd): A LAN-okat lehet vele összekapcsolni. Az adatkapcsolati rétegben működő eszköz. A hidak az adatkapcsolati rétegbeli címeket vizsgálják meg, hogy elvégezhessék a forgalomirányítást. Hálózati eszközök csatlakoztatása: A hálózati eszközöket más-más kábellel kell összekötni. Többféle kábel létezik, pl. a koax, optikai, STP. Az UTP kábel elterjedt, azonban ennek is több típusa létezik. Lehet egyenes, illetve keresztkötésű UTP kábel is. Kétféle bekötési sorrendjuk van, az A, illetve a B típusú. Az A típusú bekötés: 1. narancs-fehér 2. narancs 3. zöld-fehér 4. kék 5. kék-fehér 6. zöld 7. barna-fehér 8. barna A B típusú bekötés: 1. zöld-fehér 2. zöld 3. narancs-fehér 4. kék 5. kék-fehér 6. narancs 7. barna-fehér 8. barna Ha az UTP kábel mindkét vége A, vagy B bekötés szerint van bekötve, akkor egyenes kábelről beszélünk, ha a két vége eltérően van bekötve, akkor keresztkötésű kábelről. Egyeneskötésű kábel használata: PC -- Switch Router -- Switch Hub -- PC Keresztkötésű (crosslink): Router -- PC PC -- PC Swicth -- Switch Konzol (cross-over): Számítógép soros portja és router/switch konzol portja (DB-9 - RJ-45 átalakító) közötti átvitelhez. Kábeltesztelés: A számítógépes hálózatokban a kábelek hibásak lehetnek. Ezen hibák felderítésére találták ki a kábeltesztereket. Ezek a kábelteszterek meg tudják mondani a kábel bekötési sorrendjét, esetleges szakadásának pontos helyét, hosszát.