A KÉREG- ÉS A FELSŐKÖPENY-SZERKEZET GEOELEKTROMOS KUTATÁSA A KÁRPÁT-MEDENCÉREN

Átírás

1 A KÉREG- ÉS A FELSŐKÖPENY-SZERKEZET GEOELEKTROMOS KUTATÁSA A KÁRPÁT-MEDENCÉREN ÁDÁM ANTAL A MŰSZAKI TUDOMÁNYOK DOKTORA A magnetotellurikus mélyszondázás a geoclektromos litoszférakutatás egyik leghatékonyabb eljárásának bizonyult. Hazai fejlesztése és alkalmazása révén lehetővé vált az üledékes rétegsor mellett a preausztriai medencealjzat belső szerkezetének mint a közeljövő nyersanyagforrásának tanulmányozása is. A szondázások szélesítették tektonikai ismereteinket: a geoclektromos paraméterekkel a mélytörések nemcsak lokalizálhatok, hanem azok anyagi és fizikai állapotára is következtetések szűrhetők lc a szeizmika kiegészítéseként. A Dunántúli-középhegységben és ENy-i előterében 7 13 kin mélyen rendkívüli elektromos vezetőképességanomália jelentkezett, amelynek földtani-geofizikai értelmezése a középhegységünk szerkezetéhez alapvetően új földfizikai ismeretekkel járult. Megállapítást nyert, hogy az asztenoszféra a Kárpát-medencében a magas hőárammal összefüggésben az idős táblás területekhez viszonyítva a felszínhez jóval közelebb van és olvadt anyagtartalma a 7%-ot is elérheti. Módszertani kérdések Mint ismeretes, a 100 km-t is elérő nagymélységű geoelektromos kutatásban két módszer használatos: 1. a ScHLUMBERGER-féle négyelektródás (szimmetrikus vagy dipól) geoelektromos szondázás és 2. a magnetotellurikus szondázás. A geoclektromos szondázás mesterséges elektromos, a magnetotellurikus szondázás természetes elektromágneses térrel történik. Mindkét eljárásnál a látszólagos fajlagos ellenállás (gj) mélységi változását határozzuk meg. (Lehetőség van azonban egy adott mélységű anomália térképezésérc is, az ún. szelvényméréssel.) E módszerek alapvető sajátosságait egy-egy ábrán foglaltuk össze (1., 2. ábra). A geoclektromos szondázás nagy energiaszükséglete (pl. U = 450 Y mellett / = 100A) és az igényes technikai felszerelés (pl. nagyfeszültségű távveze-

2 222 ÁDÁM ANTAL ABMAX=300L<M 1. ábra. ScHLUMBERGER-féle négyelektródás szondázás alapösszefüggései. 1. Mért mennyiség: Rí AU, J; 2. leszármaztatott mennyiség: o;, p/ = K, ahol K A B Y FMIVVI 'MN [L 2 J ~ [ 2 J J ; 3. Qi összefüggés rétegparaméterekkel: p; = p,[l -f- 2s 2 J K/ m yj l (ms) mdm], K( m ): magfüggvény, amelyet a rétegzett féltér határfelületeinek reflexiós koefficiense és mélysége határoz meg, J,(ms) =, ahol JJms): nulladrendű BESSEL-függvény o (ms) 2. ábra. A magnetotellurikus (MT) szondázás alapösszefüggései. 1. Mért mennyiség: E és H tér időbeli változása: 2. leszármaztatott mennyiség: p/. 0/ = 0 0,2 T\Z n \-; 3. Z rl kapcsok + arcth cth h _j -[- arcth -Y ) j"jj k 2 = i (O //Jq p t, [p 2. fajlagos.. ellenállás, h. h retegvastagsag ték használata az elektródák bekötéséhez, távközlési rendszer stb.), a nagy biztonsági követelmények stb. miatt kevésbé terjedt el. Az irodalom csak szórványos példákat említ ilyen mérésekről (BLOHM. 1972). Dél-Afrikából ismeretes a legmélyebb szondázás, amelynél AB/2 MAX 300 km volt (VAN ZIJL et al., 1970). Az utóbbi évek egyik elméleti eredményeként DMITRIEV és BERDI- CHEVSKY (1979) igazolta a TICHONOV CAGNIARD-féle magnetotellurikus sík- MTA X. Osztályának Közleményei 15/3 i, 1982

3 GEOELEKTROMOS KUTATÁS 223 hullám-modellt, amelynek jogosultságát az 50-es és 60-as években többen támadták. E forráselképzelést bizonyította a gyakorlat is. így az Északi-Jegestengeren úszó jégtáblán, a sarki zónában is torzulásmentes szondázási görbéket mértek (TROFIMOV és FONAREV, 1976), ahol az elektromágneses tér helyről helyre legerősebben változik. Az elektromágneses komponensek között felírható különböző lineáris összefüggések: {ftp fik' komplex koefficiensek) Fi=f,jFj+f i k F k...1.) más elektromágneses módszerek kidolgozását is lehetővé tették (geomágneses, tellurikus szondázás stb.), amelyeket főként a horizontális inhomogenitások kimutatására használnak. A kőzetek fajlagos ellenállását a földfelszínen a pórustérfogat és annak folyadék-telítettsége, az elektrolitok sótartalma, a fémes vezetés stb. határozza meg. (Az 1. táblázatban a Magyar Medencére vonatkozó ellenállásadatok ERKEL, KIRÁLY, NEMESI, 1967 cikke alapján.) 1. táblázat Formáció Fajlagos ellenállás [Om] pleisztocén lösz, homok, kavics, agyag felső pannon alsó pannon neogén paleogén felső kréta flisszerő formáció homok, agyag agyag, homok, agyagmárga homok, kavics, agyag vulkánit andezit mészkő márga, agyag konglomerát homokkő mészkő, diabáz homokkő, agyag, márga ^ > jura homokkő, márga, mészkő ^ 200 triász mészkő, dolomit perm homokkő, kvarcporfir > 500 ópaleozoikum metamorf kőzetek > 500 prekambrium grafitpala 5 0,001 A mélységben a fajlagos ellenállás a hőmérséklet növekedésével csökken a félvezetőkre érvényes e(t) = q 0 exp (A/kT)... 2.)

4 224 ÁDÁM ANTAL összefüggés szerint, ahol k: BoLZMANN-állandó, T: abszolút hőmérséklet,,,g 0 " a töltéshordozók számát és mozgékonyságát, míg,,a" azt az energiát jellemzi, amely szükséges a töltéshordozóknak a vezetési sávba viteléhez. (A peridotit vezetőképességének változása a hőmérséklettel a 3. ábrán.) hőmérséklet l'c) ^Ss. olvadék \\yx\3 0 k b 4V -4cm 3 Atio1 V\NNl5kb \ V j > Okb AV 6cmVmd > ^X30kb! asp io Ay -O- 30 kb \> 15 kb i > 0 kb Q , , /T IK) 3. ábra. A peridotit vezetőképességének változása a hőmérséklettel különböző nyomáson (RSP = Vörös-tengeri peridotit) Fizikai változások hatására (pl. dehidratizáció, olvadás, fázisátalakulás stb. következtében) a kéregben és a felső köpenyben nagyságrendekkel nőhet a vezetőképesség. Kutatási eredmények A 60-as évek eleje óta végzett különböző elektromágneses kutatások (TT, RTFS, MTS, GDS) 1 révén a Kárpát-medencében a fajlagos ellenállás térbeli eloszlásának főbb regionális jellegzetességét megismertük. A jólvezető zónák eloszlását a kéregben és a felsőköpenyben a 4. ábrán foglaltuk össze (ÁDÁM, 1980). A medenceüledék szerkezetének vizsgálata hazánkban ipari geofizikai kutatási feladat. Bár ennek regionális sajátságaival is foglalkoztunk, ismertetésétől itt eltekintünk. így a főbb megállapításaink a következő területekre vonatkoznak: 1 TT = tellurikus mérés RTFS = relatív tellurikus szondázás MTS = magnetotellurikus szondázás GDS = geomágneses mélyszondázás MTA X. Osztályának Közleményei 15/3 i, 1982

5 GEOELEKTROMOS KUTATÁS Ö (f Inm) 7/Z/, jnéntúl Karpat - l5l anomália LVL zóna Pannonmedence / Cseh-, masszívum Vdltoza's a léptékben 200 i (km) ~7 Keleteurópai 4 tábla 4 Kárpát - medence 4. ábra. A jólvezctő zónák eloszlása a Kárpát-medencében. 1. üledék; 2, 3. grafit, grafitpala; 4, 5. vizes gránit olvadék; 6, 7. a peridotit részleges olvadása az asztenoszférában; 8.?; 9, 10. és kőzet fázisátalakulása a preausztriai medencealjzat képződményei a földkéreg jólvezető zónái az asztenoszféra tektonikai információk (mélytörések). 1. A medencealjzatról A medencealjzat képződményeiről, beleértve a földkéreg felső kb. 10 km vastag részét is, az első információk a relatív tellurikus frekvenciaszondázásokból (RTFS) származnak. Ezek alapján szerkesztett ' anomáliatérkép (ÁDÁM és VERŐ, 1967) (5. ábra) olyan jelentős vezetőképességnövekedésre hívta fel a figyelmünket, mint a Bakony, illetve ÉNy-i üledékes előterében levő dunántúli anomália, amelyet azóta MT módszerrel részletesen vizsgáltunk. Ennek erős indikációja látszik a bakonybéli és a nagycenki tellurikus pulzációregisztrátum összehasonlításakor (6. ábra, ÁDÁM és VERŐ, 1964). Bakonybélen a nagyperiódusú változások a rendkívül kis kéregellenállás miatt, E = gj differenciális OitM-törvény szerint teljesen hiányoznak. Az anomáliatérkép alapján a medencealjzat kristályos és karbonátos képződményeit is szét tudtuk választani a Dunántúlon kéreganomáliának a mezozóos karbonátokhoz való kötődése révén.

6 ÁDÁM ANTAL. ábra. Relatív tellurikus frekvenciaszondázási térkép (t, 5 _ 100 érték: a szondázási görbe 25 és 100 sec közötti szakaszának átlagos iránytangensét jellemzi) 6. ábra. Eevideiű nulzációregisztrátumok Nagycenkről és Bakonybélről

7 GEOELEKTROMOS KUTATÁS \ VTlsec 1 ' 2 ) \ Bcs 7. ábra. p m j n szondázási görbék a dunántúli anomália területéről -S. ábra. A p m]n és p max szondázási görbék alapján számított horizontális vezetőképesség változása a mélységgel

8 228 ÁDÁM ANTAL Hata'r a Fbleozoikum és Mezozoikum között 9. ábra. A jólvezető képződmény mélységének térképe az indikációk jellegének feltüntetésével A magnetotellurikus tér rendkívül érzékonya jólvezető képződményekre. A MÁELGI a Dél-Dunántúlon a medencealjzatban 1 Qm fajlagos ellenállású és nagy vastagságú grafitos palákat mutatott ki. E képződményekre előzetesen a szeizmikus és tellurikus úton meghatározott medencemélység-különbségből következtettek (VARGA G., 1977). A Wiese nyilak iranya 1 ra l ábra. Indukciós nyilak térképe a dunántúli anomália területén (WALLNER, 1977). 1. SW; 2. VI, S MTA X. Osztályának Közleményei 75/3 4, 1982

9 GEOELEKTROMOS KUTATÁS A kéreganomáliáról és a mélytörésekkel való kapcsolatáról A relatív tellurikus frekvenciaszondázási térképen bemutatott dunántúli anomáliát részletesen vizsgáltuk magnetotellurikus és földmágneses szondázással mintegy 50 méréspontban. Az elektromágneses tértorzulás elmélete alapján végzett statisztikai számítások szerint a p min szondázási görbék az E polarizációsak, tehát ezek képviselik a legvalószínűbb réteginformációkat (ÁDÁM, 1981). Ezért a 7. ábrán a p min görbék a mélységvonalak mentén szoros nyalábot alkot- I h nak. A 8. ábra a jólvezető réteg horizontális vezetőképességének S = Q~ 1 Q mélységi változását mutatja mind a (/min? mind a (/max görbék alapjan szamítva. Ezek közül is a g m j n görbékből számított S gmln értékek emelkednek ki a háttérzajból".

10 230 ÁDÁM ANTAL A jólvezető képződmény mélységtérképén (9. ábra) látható, hogy az anomália a mezozóos karbonátokhoz kötődik és ENy-on a Rába-vonalnál, illetve DK-en a Ralaton északi partján azokkal együtt ékelődik ki. A Déli- Bakonyban, illetve a Balatonfelvidékcn a jólvezető képződmény elmélyül. Hasonló tagolódás megfigyelhető a földmágneses indukciós nyilak térképén is (10. ábra). Az anomália kialakulásának megértését a MT-impedancia iránysajátságainak elemzése segíti elő. Amint all. ábrán látható, hogy az impedanciadiagramok nagytengelye a Balaton környéki törésekre merőleges és kb. 70%-ában É ÉNy-i irányú, egyezésben a 60-as évek végén megállapított regionális MT anizotrópiával (ÁDÁM, 1969). Ha ezt a megfigyelést összekapcsoljuk a tértorzulási vizsgálataink fenti eredményeivel, akkor a 12. ábrán látható elméleti 2-D-os modellhez jutunk: A kéreganomália tehát nagy valószínűséggel mélytörésekben elhelyezkedő jólvezető képződményekhez kapcsolódik ÁDÁM OSZKÁR feltevése szerint is (1977). A törések és a jólvezető képződmények szoros kapcsolatát az Ukk környéki szeizmikusán aktív haránttörések (13. ábra) magnetotellurikus vizsgálata is megmutatta. Ha a Q értékeket EM tér behatolási mélységével arányos [ T függvényében ábrázoljuk, a spline-nal összekötött izoohmvonalak minimumai a törések alatt helyezkednek el (14. ábra). A jólvezető képződmények és a törések kapcsolatára az elmúlt évben a MÁELGI MT kutatásai adtak egy kiemelkedő példát (VARGA, 1980). A Balaton- N MTA X. Osztályának Közleményei 15/3 i, 1982

11 GEOELEKTROMOS KUTATÁS 231 törésvonalhoz kapcsolódóan 5 10 km széles sávban jelentkezik ~-10 km mélyen jólvezető képződmény. Hasonló eredményre vezettek az Alpi Kéregkutató Hosszprofil mentén végzett vizsgálataink is, ahol nagy hőáramú ( mwm -1 ) területen a szeizmikus LYL réteggel megegyezően 6 9 km mélységben jelentkezik a szeizmikusán aktív törésekben a jólvezető képződmény (ÁDÁM et al., 1981). Kérdés az, hogy a Dunántúli-középhegységben a nagyvastagságú mezozóos karbonátok alatt tehát a lepusztulástól megvédve a paleozoikumban vagy prekambriumban milyen anyaghoz kötődik a vezetőképesség-anomália? Két feltevésünk van: Grafitos, érces képződmények, vagy nagykoncentrációjú és magas hőmérsékletű elektrolitok okozzák a vezetőképesség-növekedést. Saját finnországi méréseinkkel kimutattuk a Balti pajzs prekambriumában olyan grafitos, magnetites, pirites ún.' blackshist-es dyke-okat, amelyek laterális hatása regionális méretekben jelentős ellenálláscsökkenést okoz a szon-

12 232 ÁDÁM ANTAL dázási görbéken. E grafitos dyke-ok ZSAMALETDINOV (1976) szerint a tektonikát vezették, tehát a törések ezek mentén jöttek létre. Az ellenálláscsökkenés kapcsolódása pl. Ausztriában a nagy hőáramii területekhez viszont az elektrolitos modellnek kedvez. A természet van olyan változatos, hogy mindkét modellt igazolja a terület más-más sajátságától függően. Amíg a korszerű szeizmika a mélytöréseket legfeljebb kimutatja, addig a MT szondázás a törések tartalmát is jelezheti. Ennek jelentősége nagy, mivel a legértékesebb természeti kincsek, az ásványforrások a (mély)törésekhez kötődnek. A törések jellegének meghatározása a szeizmikus veszélyeztetettség vizsgálatában ugyancsak alapvetően fontos. (Ezzel külön tanulmányban foglalkoztunk a kéreganomáliákat illetően (ADÁM, 1976).) A Bakony nagyvastagságú mezozóos mészkőrétegeinek földtani szintezésében a jólvezető képződmény vezérszintként" is használható. 15. ábra. Indukciós nyilak térképe a Kárpát-medencében. 1. Elsőrendű tektonikai határ; 2. fő áttolódás; 3. neogén mészalkáli vulkáni kőzetek a felszínen; 4. stabilis terület; 5. Külső (Flis) Kárpátok; 6. Pieniny Klippen belt MTA X. Osztályának Közleményei 15/3 i, 1982

13 geoelektromos kutatás A mélytörésekről Bár a fentiekben már részletesen írtunk a kéreganomáliák és a törések kapcsolatáról, még egy klasszikus példa megemlítése szükséges. A Külső- és Belső-Kárpátok közötti nagy kéregtörés felett a Kárpátok teljes koszorújában észlelték az ún. Kárpát-anomáliát, amelyet az indukciós nyilak 180 -os átfordulása kíséri (15. ábra). A kb. 20 kin mélyen jelentkező vezetőképesség-növekedést a kárpáti szubdukció zónájához kapcsolják (NEY 1975), dehidratációval és részleges olvadással magyarázzák. 4. Asztenoszféréiról A hazai MT kutatások egyik korai (ÁDÁM, 1963) eredménye volt annak kimutatása, hogy a felső köpeny első jólvezető rétege a Kárpát-medencében a felszínhez lényegesen közelebb van, mint a környező idős táblás területeken. Ez a sajátosság az elektromos félvezetés hőmérsékletfüggése alapján a Kárpátmedence nagy hőáramából érthető meg. Igazolódott, hogy a jólvezető réteg mélysége jól megegyezik a szeizmológiai úton (BISZTKICSÁNY, 1974), illetve újabban szeizmikus reflexiós módszerrel (POSGAY, 1975) meghatározott kissebességű réteg (LVL zóna), azaz az asztenoszféra mélységével a Pannon-medencében. A 16. ábrán a különböző torzítások figyelembevételével levezetett nagymélységű MTSZ átlaggörbék láthatók, amelyeknek 1-D rétegmodelljeit a 2. táblázatba foglaltuk. A táblázat szerint km közötti mélységben jelentkezik a Kárpát-medence asztenoszférája, míg az Orosz-táblán csak 200 km alatti indikációk vannak. Ez a kis mélységérték jól beleillik a KAPG monográfia (ÁDÁM (ed.), 1976) adataival a hőáram (q) és asztenoszféra (továbbá a 3 10'?lnm] 16. ábra. Nagymélységű MTSz átlaggörbék a Pannon-medencéből 2

14 234 ÁDÁM ANTAL V 2. táblázat MTSz átlaggörbék 1-D elméleti modellje No 1 No 3 réteg vastagság Ah [km] fajlagos ellenállás Q [Dm] réteg vastagság Ah [km] fajlagos ellenállás e í ,50 10,00 0,12 40,00 15,00 5,00 S 1 = 100 ß ,00 0,10 S 3 = 1200 ß _ I 60,00 15,00 5, ,20 14,00 0,70 25,00 25,00 1,70 S, = 705,9 ß" 1 70,00 1,00 S 3 = 700 ß- 1 60,00 15,00 5,00 H = 65,6 km H = 65,9 km No 2 No 4 réteg Ah [km] q [Dm] réteg Ah [km] n [Dm] ,50 9,00 0,19 45,00 5,00 S, = 100 ß" 1 300,00 0,10 S 3 = 1900 ß ,00 5, ,00 14,00 0,80 30,00 1,20 S, = 833 ß- 1 45,00 1,00 S 3 = 800 ß ,00 4,00 H = 54,7 km H = 45,8 km kéreganomália és a fázisátalakulás) mélysége (h) között meghatározott általános h(q) exponenciális összefüggésbe (ÁDÁM, 1980) (17. ábra), amelynek alapján a hőmérséklet mélységi változása is pontosítható különböző liőáramú területekre nézve. A h(q) összefüggés jól megegyezik a litoszférának a felületi hul- 17. ábra. Összefüggés a földkéreg és a felső köpeny jólvezető rétegeinek mélysége és a felszíni hőáram között [h/g/összefüggés]

15 geoelektromos kutatás 235 lámokkal meghatározott, valamint a részleges olvadás alapján becsült mélységének t] szerinti változásával. Az olvadt anyag mennyisége az asztenoszféra fajlagos ellenállásából ( 10 Hm) számítható bizonyos kőzettani feltevések mellett. Az olvadt anyag mennyisége 15 kliar mellett kb. 7%-nak, 30 kbar mellett pedig 3 4%-nak adódik. IRODALOM ADÁM A.: A földkéreg cs a felső köpeny elektromos vezetőképességének tanulmányozása. Módszertan és eredmények. Kandidátusi értekezés, Sopron ADÁM, A.: Appearance of electrical inhomogeneity and anisotropy in the results of the complex electrical exploration of the Carpathian Basin. Acta Geod. Geophys. Mont. Hung.. 4, , ADÁM, A.: Distribution of electrical conductivity in seismic (deep) fractures in Transdanubia. Acta Geod. Geophys. Mont. Hung., II, , ADÁM. A. (ed.): Geoelectric and Geothermal Studies. KAPG Monograph, Akadémiai Kiadó, Budapest, ÁDÁM, A.: Relation of mantle conductivity to physical conditions in the asthenosphere. Geophys. Survey. 4, 43 55, ADÁM. A.: The change of electrical structure between and orogenic and an ancient tectonic area (Carpathians and Russian Platform)..]. Geomag. Geoelectr.. 32, 1 46, ADÁM. A.: Statistische Zusammenhänge zwischen elektrischen Leitfähigkeitsverteilung und Bruchtcktonik in Transdanubien (Westungarn). Acta Geod. Geophys. Mont. Hung., 16, ÁDÁM. A. KAIKKONEN, P. HJELT, S. E. PAJUNPÄÄ, K.- SZARKA, L. VERŐ, J. WALL- NER. A.: Magnetotelluric and audiomagnetotelluric measurements in Finland. Tectonophysics, , ÁDÁM. A. MÄRCZ, F.- VERŐ,.). WALLNER. Á. DUMA, G. GUTDEUTSCH, R.: Magnetotelluric sounding in the transitional zone between the Eastern Alps and Pannonian Basin..1. Geophys., , ADÁM. A.-VERŐ,.).: Ergebnisse der regionalen tellurischen Messungen in L T ngarn. Acta Techn. Hung., 47, 63 77, ÁDÁM, A. VERŐ, J.: A magyarországi elektromágneses mérések újabb eredményei. Geofizikai Közlemények, 16, 1-2, 25-52, ADÁM, O.: A Dunántúli-középhegység és előtereinek mélyszerkezete a geofizikai vizsgálatok tükrében. M. Áll. Földtani Intézet Évi Jelentése az'l977. Évről, , BISZTHICSÁNY, E.: The depth of the LVL in Europe and in some adjacent regions. Geofizikai Közlemények, 22, 65 66, BLOHM, E. K.: Die Methode der geoelektrischen Tiefensondierungen mit grossen Elektrodenentfernungen. Dissertation, Clausthal, 70, DMITHIEV, I. BERDICHEVSKY, M. N.: The fundamental model of magnetotelluric sounding. Proceedings of the IEEE. July 1979, , ERKEL, A.- KIRÁLY E. NEMESI L.: Mélyszerkezetkutatás komplex geoelektromos módszereinek fejlődése és eredményei Magyarországon. (Kézirat), NEY, R.: Tectogenesis of the Carpathians in the light of new tectonics of the Earth's Globe. Mat. i Prace Inst. Genf., 82, 95, PELKONEN, R. HJELT, S. E. KAIKKONEN, P. PERNU, T. RUOTSALAINEN, A.: On the applicability of the audiomagnetotelluric (AMT) method for ore prospecting in Finland. Dept. of Geophysics, University of Otilu, Contribution No. 94, POSGAY, K.: Mit Reflexionsmessungen bestimmte Horizonte und Geschwindigkeitsverteilung in der Erdkruste und Erdmantel. Geofizikai Közlemények. 23, 13 18, TÁTHAI.LYAY, M.: OII the interpretation of EM sounding curves by numerical modelling. Acta Geod. Geophys. Mont. Hung., 12, , TROFIMOV, I. I,.- FONAREV, G. A.: Deep magnetotelluric surveys in the Arctic Ocean. In: ÁDÁM, A. (ed): Geoelectric and Geothermal Studies. KAPG Geophys. Monograph, Akadémiai Kiadó, Budapest, , * MTA X. Osztályának Közleményei 15/3 í, 1982

16 236 ádám antal VAN ZIJL, J. S. V. HUGO, P. L. V. DE BELLOCO, J. H.: Ultra deep Schlumberger sounding and crustal conductivity structure in South Africa. Geophys. Prosp., XVIII, 4, , VARGA G.: Felsőpaleozóos jólvezető formációk kutatása a Dél-Dunántúlon. MÁELGI jelentés, 23, VARGA G.: Földtani alapszelvények vizsgálata I. Jelentés az évi tellurikus és magnetotellurikus mérésekről. MÁELGI jelentés, 10, WALLNER, Á.: The main features of the induction arrows oil the area of the Transdanubian conductivity anomaly. Acta Geod. Geophys. Mont. Hung., 12, , ZHAMALETDINOV, A. A.: Elektromosan jólvezető formációk a Kola-félsziget ÉNy-i részén és hatásuk a mélyszondázásokra. Tézisek. Leningrád, 21, (oroszul).