SZELLŐ, MELY SIMOGAT. Kenéz Heka Etelka válogatott költeményei

Átírás

1 SZELLŐ, MELY SIMOGAT Kenéz Heka Etelka válogatott költeményei

2 SZELLŐ, MELY SIMOGAT Kenéz Heka Etelka válogatott költeményei részben saját illusztrációival Felelős kiadó: Kenéz Heka Etelka Nyomdai munkák: Norma Nyomdász Kft. Hódmezővásárhely ISBN:

3 Férjemnek ajánlom Ernőkém! Elmentél ma hét éve Öt órakor gyertyát gyújtok érted Pihenj s álmodj a havas télben Az anyaföld mélyében Átölel téged az Isten Csillagod a féltett kincsem Bánatomban csak őt keresem. 3

4 Szakadék Szakadékban rohanó víz ős energiát magával hord, visz ösztönös tudatlan erő a veszélyeknek kedvező veszedelmes akadályokat sodor ami elé kerül minden fogoly. Szakadékban rohanó gondolatok fogja vagyok én is az energiám már elhagyott Veszedelmek velem szembeszállnak ellenkező irányban a vízfolyásnak ösztönös erőm odadobtam másnak a felém sodródó árnak, akadálynak. Ennyi Lehet, hogy menekülsz önmagadtól A körmeiddel vájt résen És azt álmodod, hogy szabad vagy egészen. 4

5 Sors Már semmisem számít Tehet velem a sors bármit megszoktam a bánattal szembe nézni már nem fogok semmit tőle számon kérni a fájdalomnak a nyakára tudok lépni. Lelki vajúdás Ősz borult a tavaszi fámra elhagyott a reményem csillogása Hitem széttört álma Mint hajótörött oly árva: Vívódva arany kupám szemlélem Csöppentett méreg lapul a fenéken Örök megnyugvásra. Fogadj be engem: gondolat kertem Fut az időm élve és álmomban Nem nyugszik meg lelkem központja Vívódik benne a fény sugara Érzelmeim tiszta arany palota! Fény Pocsolya közepén halvány kis gyertyafény Ha nem mászom ki belőle nagy szégyen ér Csak egy fa áll az út végén Ezt látja a gyertyafény! 5

6 Gondolat Gondolatom Vezess engem az egyenes útra ösvényes utakat járva Nehéz úgy élni az Igazságban szállj reám szellőnek szárnya vigyél el a Tiszta valóságba reményem elmerül a hasztalanságba. Dráma Már nem élvezem szád a lelki kínok játékát homályos lelki börtönöm megszakad ha az élet drámában áltatod magad! A játékban nem akarok áldozat lenni! Mert a szerepet lelkem nagyon átéli Nem akar az alázat előtt gyáván meghajolni! A drámából tragédiát játszani s a hóhér előtt térdre bukni s a hamisságban belehalni! 6

7 Álom Óh lelkemben a gyöngyöm nagy örömöm S benne a csend Isten hallgatása S a mindenség célja ha fénybe ér S megfordul az árny feketén Megalvadt álmában a vér. Termékeny Termékeny legyen az agy Termékenyítse a gondolatot, Termékeny legyen a föld, szebbnél szebb színek közt a termékenységben mindenki résen, Lehet, hogy így szaporodnak a csillagok az égen. 7

8 Utazás Szétfutnak a vonatok velünk Csattogna a kerekek az évek felett S tétován nézzük s még utána intünk a létnek A vonaton egymás eltűnő életének. Bölcs gondolat Bomoljatok bennem érzelmi harcok Tisztuljatok zűrzavarok, azt kutatom folyton mi választ el tőled az úton azt keresem, mi hoz téged velem szemben. Tegyem azt amit a sors jónak tart? S nyújtom a kart, mely veled összetart. Szellem Óh szellemem életem még mit terem? Energiám legyen vételen. a jó cselekvésem legyen jelképem. 8

9 Ketten Két test bonthatatlan Vágya bejött hozzám a szobába s mint a két Rózsa külön hervadása ha egy tőről is fakad De két külön szára Külön válva a szerelmi halálba Jöjj fel izzó napfény az éjjel hűvössége bennem hálva Kinevet a Vágyak álma Fényed vakítson bennem mielőtt elhagy a szenvedélyem! Szerelem Ha együtt vagyunk a virágok is boldogok Bódító Illatuk simogat bennünket ők is élvezik szerelmünket... Ha akarod: szerelmem Veled megyek átkelnénk a hegy lábánál ha eltűnnénk ketten azt se bánnám! Reggel Az éj átvirrasztott bennem a Reggel elvitt a fényben az éj messzi jár a távolban egyedül maradtam az éji álmatlan gondolatomban gondolatim reggel most fénylenek De nehezen tudom feledni az örök sötétet! 9

10 Az éj Az éjben a hajam kibontom hogy suhogjon a csendben szemed nem nézhetem szememmel eltemet mint viharos Tenger feketén morajlik bennem harcolok folyton az érzelemmel! Ringatás Ringatlak mint a hullám a szélben csókkal ringassalak feledésbe? Sápadt arcom mosdasson a könnyben Fejem szomorúan hajtom a földre Belesimulok a fásult közönybe. Az élet Erőtlenül Tengődni az életben egyedül az ember Kétségébe menekül Taposni a némaságban az ég alatt csillag nélkül a sárban az élet ereje s célja elhagyott Kialvóban az égen ami egykor csillogott Véres sebzett szívvel kullogok úgy érzem mikor legjobban kell az Isten máris elhagyott! 10

11 Váltás Fontos hogy Tudjunk váltani nem kell magunkat áltatni az életben van több irány minden döntés kihívás új megfogamzott energia áramlás Ki egy életen át egyet tesz egyet lát nő az unalmasság mint könyvmoly, csak könyvet rág szürke az ilyen ember váltani sosem mer mert a lábán nem jár egy helyben topog, ül s áll! Ilyen szürke világba az Ideje lejár... Egyedül Miért lettem hitvesztett hallgatag miért érzem száz évesnek magamat ezek bennem miféle lanyha sugarak miért e rettegés, ebből gyűl a szenvedés földre dönt a kín szívemben éles kés megáll a végtelen emlékezés lerázhatatlan magamon a szánalom állok csupasz szívvel, szám hallgatag egyedül a földön egyedül a síkon az ég alatt. 11

12 Erő A vad erők minden felégetnek Bennem a dolgok érlelődnek S összeszedem a lehullott gyümölcsöket. Emlékem gondolatából min Hamlet Kitörlöm a léha jegyzékeket. Parancsom éljen bennem agyamban fölkeresem Kilépek házam ajtaján Szétnézek a világ Teraszán Előttem a hegyek Bennük égi erők rejlenek Legyek erős akár a hegyek! S a bensőmben erőt fejlesszek! Eredet Szellemem megtermékenyíti világom Vágyaim valóra váltom nap mint nap szavakba rágom Teremtődj meg Tiszta energia világom Dolgozz nekem Időm Nőjön bennem a boldogságom nézek magamra vissza és szembe a szent eredetre hisz utamat hűen követte. 12

13 Sziklavár Legyek a hegyen sziklavár legyek lehelet a láng falán legyek halk sikoly a lelked szirtjén s oldalán legyek végső gondolatod a szerelem kialvó halálán! Sötét Sötét boltíves ég alatt érzelgő érzelmem dúl hadat. Gyötrődő mulandóságban Írom papírra a múló napokat s mégse vágyom az Ifjúságomat! Emlék A szívben gyülemlik a jég kiváltotta a bánat s hidegség szívem őrizd bennem ami még eleven ahogy kimondom már nem lelem reá akasztott koszorú lesz emlékem! 13

14 Idő Tűnő idők szerepében vagyok már alig látok csak előre kullogok nem tudom ki is vagyok mint a tűz füstje elszállok vezetnek a sápadt csillagok... örökre átvenni a némaságot. Eső Sír az eső Valami temet a köd szitál a fátyola reszket félti a széltől a gyenge életet fénnyel fellobbanó szívek násza fáklyatűz az éjszakába sóhajtunk a csendben bele pusztulunk a szerelembe. Fény Homlokom tüzel az éjben gondolatom Telítve fénnyel! s találkozik a szenvedéllyel! Sohasem egyforma a kéj jel! Nincsen ellátva írott névvel az ember élhet a kéj szerepével! Nincs összeköttetésben a múló évvel! Napsugár 14

15 Szerelem Ha reá gondolok lelkem reszket mily hévvel bírtuk a szerelemet a sóvárgástól az érzelem sanyargat úgy érzem olykor csak a sírban lelem meg a nyugalmat! Kinn Zord vihar készül szemed fénye világít mécsül. Ármány Szerelmem olykor kinn áll a hidegben s fázik a befelé hulló könnytől bőrig ázik A szívben lángoló tőr lázít mert a szerelem ármány sóhajom súlya szikla márvány! Este Minden nap megjelen az este a csenden nem is hallik a tájon helyét keresve Ha engedem a vállamra hajlik! A felhő mint bús madár Fölöttem keringve száll s megnyugszik ha bánatát kisírta már. 15

16 Tavirózsa A tavirózsa rátelepedett a Tóra összeköti őket lánca egyik a másiktól árnyékát nem is lássa alussza álmát virágát becsukva reggel mint ablakot szemét kinyitja Több ezer makulátlan Tavirózsa. Lélek Lelkemben világokat visszek fénnyel Lelkem mélye világomlás rejtéllyel Bölcselet Ha kell szembeszállok rohanó Viharokkal a saját Tulajdon viharommal! Univerzum Szemed s a rózsa illata kábít ha boldog vagy a Tüske is kivirágzik a csillagok rejtélye él az ember fejében ott ül mindenki atom szemcséjében a csillagrajzok lencséje benne él az Univerzum szemébe! 16

17 Gyertyák A gyertyák csonkig égnek Írásomban bágyadtan kísérnek Nyugtalan fényük... szellemeket idéznek az elmúló percek a szobában verdesik a csendet... Kialszanak a gyertyák vége lesz a fénynek már többet nem idéznek csak a gondolatom s én hódolunk az éjféli Halál sötétnek! Kéz A kéz olyan mint a művész érzelmeket előidéz Lobbanó vágy a kézből veled s velem szembe néz varázs esztétika áradó erő szeretettel simogató naplemenő szerelme keze ujjára csavar erotika s halál közt benne él a vihar s végén a két ujj a gyertya és a ravatal! 17

18 Magány Terebély a Teher a Vágyban nem fér el a lelki szobában vívódik az ember mellkasában vízcsobogás csábít a csendnek magányában nyugalmi érzés rejlik csobogásában! Egyedül vagyok jön be hozzám a fény Szomorú ruháim szemfedele a szekrény Könyveim melyek könnyeket ontott ha elköltözöm innen másnak koloncok. Egyedül ülök egyedül ketyeg az óra, Pislákoló gyertya Vágya az ég pirkadása. Így él a kinek nincsen társa! Hervadás Ráhajlott a Tavaszomra az őszi rózsa hervadása: jön a vihar: hozza a bánatot a hulló virágokban magad hiába áltatod olyan akár az emberi lét ha a szív fáj hervad valakiért jobb lesz ha helyet cserél. Téged vonz a jólét a Tett és Tét! Én sokszor élnék perc üdvéért Mielőtt életem végére ér! 18

19 Érzelemmel szólva Érzem fénylő éned vérsejtjeid bennem égő tűzcsepp reszkető szálú az élet szövedéked. Szakadozik bennem a képed a vetítőgéped másnak ítélted! Forró a szomjad: üríted lelki poharad Nagy köztünk a szakadék Nem építhetünk hidat az életünk ott hever a víz alatt. Várakozó magány fél Átkozott a szenvedély, Két test ölelésre vágyva bonthatatlanul leselkedik a kéj, a gyönyörök medrébe ömölve nem fél ez mit ér ha közös utunkon más a cél! Fény Izzik a nap jön a fény lüktet tüzel a véredény jobb ha a szenvedély villáma sújt a szívnek falára mintha a férgek foga rágna agyam szomorú gondolatába. Veled Járj élj benne a Testem szövedékébe: áradj bennem szét élj igaz szívvel valakiért múló önámítás bennem a lét boldog nem lehetek nem tudom miért. 19

20 Az ég Romos lett ma az ég beborult fekete nem kék Robaja tágas Villám lázas Bizalom majd csak Derül Harangok szólnak álmokat szül s a lélekkel összevegyül. Csend Behunyom szemem A Tavaszi Illatos éjben reád gondolok s hagyom hogy a csend beszéljen. Építés Együtt vagyunk és boldogok boldogságtól megnőnek a csillagok meleg hangod a levegőben hallik mint szökőár vize morajlik lelki magassághullámain repülünk elhal a szerelemben szívünk! Titok Ábrándok s titkok éje Vágyaink utaznak a sötétben a boldogságot arcomon meglátod a messzeségben... 20

21 Az élet Az élet tengere örökké árad Tudatlan az Erője A tudatos törékeny tudásnak Igazság ereje véget vet a súrlódásnak! Megnyugszanak a kitörő erők! s a csendben miden elhallgat s az elfelejtett csókban egymásra Találnak az ajkak! Vágy Lehet hogy valamikor már Lényem Vágya Voltál e gondolat mint kődarab súrlódott hozzám Ki tudja: senki Törékeny a Tudás Nem lehet valami más Az ösztön érzi a lényeget folyvást! Szemem Szemem bogarából elköltözött a fénye feledés sértődött honába érve nehéz belenyugodni a feledésbe a szerelemnek könny van a szemében. 21

22 Virág Virág mint más kibújik a föld alól Lassan növekszik míg egy napon nem érdekli más csak a virágzás: a nap felé fordul s les a Téren át: Keresi folyvást a nap sugarát s lassan bontja pártáját a nappal egyesíteni akarja magát s a Vágyaival Illatos Virágja lobban a napban egybeforr a sugarakkal Ilyenkor Kapcsolata a földdel gyöngül Szirmai szárnyán elrepül az égbe Mint az adonis lepke a messzeségbe! Emlék Emlékek bennem élnek s reám sűrűn visszanéznek Ahogy ott sétáltunk Wienben! Emlékszem mosolygó szemedre emlékszem hajad lengett a szélben emlékem veled megtelve Itt a nyugodt szobámba csendben. 22

23 Távollét Nem látom lépted érzem a távolléted a nap árnya az úton Hiába várom hogy nyakadra kússzon az utcán emberek özönlenek nem pótol egyik se tégedet minap a patak is Terólad csevegett a falevelek is egymás közt rólad beszéltek a madarak nevedről dalt énekeltek csak te nem tudod ezt: hogy minden hiányolja távolléted s hogy gondolatom benned tévelyeg! Tó A tóra nézek látom a vízen magamba képed Nem vagyok részeg Nem ittam De a vízen rezeg a képed Bennem úsznak az emlékek Melyet az Idő elönt hullámaival végleg! Magány A nyár a tél a nyugtalan szél s köztünk a szakadék s a tér s mégis ott élsz a bensőm Terén az utcán lépkedek s követed léptemet magányomban Te vagy a Társaságom! Semmire nem vágyom. 23

24 Erdő Erdőben sétálva virágot kerestem Erdő sűrűjében titkokat éreztem napos s árnyékos téren a virágok mezejében a legszebb virágot keresve néztem s gondolatban már tudtam éreztem ott nyílik a legszebb a fénylő szemeidben! Ölelés Ha ölelésed szívet bátorít ölelj hogyne féljek ha nem vagy itt! Bennem a hidegség sivít Mert szememben a fénylő szemed nem virít Az éj Az éjben hajam suhogjon a csendben szemed nem nézhetem szememmel mert eltemet mint hullámot a Tenger feketén morajlik bennem Harcok folynak az érzelemmel! Érzelem Úgy érzem a sejtemben az élet úgy érzem bennem eltévedt. Bennem minden más lett akaraterőt már nem ád amit eddig produkált leállt Netán sérelem érte s odébbállt? 24

25 Ösztön Ösztönömre hagyatkozom Így már nem csodálom megbízik benne érzelmem a sejtelmeket is megérzi hajszálerem Kitágul pupillám fénye lecsap mint a villám ha érzelmekben nem őszinték hozzám! Valamikor Valamikor felcsapott ránk az olimpiai láng meggyúlt a Fáklya a szemünk sarkában és Terjedt a lángja a lelki szobánkban míg egyszer átcsapott a külső falára s kialudt a saját parazsában. Éleszteni úgy érzem hiába Nem arat győzelmet a játéktőr tusában Így el van ítélve halálra az ős fáklya lángja az olimpiába. 25

26 Barangolás Barangolás ma szokás nékem most álmodozás Barangolok a hegyen s szurdokon Dél-baranyai Borúton dimbes-dombos-lankás Borai édes, mind-mind más más ott a szokás Benne él valami szép varázs gondolatban bennem él az álmodozás Rég jártam ott, mégis ott vagyok ha gyermek koromról álmodok! Súly Agyamon ott lapul egy ólomsúly beférkőzött, s nem mozdul életem nem virul nem boldogul az ész fáradt már nem szélvész az életem Tőle elenyész gondolatim kútba fúl s itt maradok súlyos áldozatul! Jelenés Ha megjelen a sárkány az égen Benne felfedezni a Teremtőt vélem Kijött az óceánból mint ős energia felszárította a földet s ő lett a nap fia a hétfejű sárkány azóta is a fényben úszkál Kínai mítoszban ez áll! 26

27 Élet Miért kell valamitől mindig félni az élettől az adósságát meg kell kérni ha az ember boldog a szerelmet sejtenként megéli Így már nem kell félni. Élni megéri! Vágy Jó lenne szerelemben égni a halálig benne élni s végül benne hamuvá égni! Betakarná a szerelem a lelkünket s így nem kellene az elmúlástól félni! Érzés Az Időm gyorsan érik a rossz szellemek biztos kérik hogy egy napon almaként a földre hulljak s a földben meglapuljak Elmúlásom jólesik a csillagoknak... Sors Úgy érzed az Isten elhagyott a sorscsillagod nem ragyog a bölcsőd felett mely egykor csillogott azóta az Időd elromlott lentről hiába foltozod az égboltot... az életed hiába várod hogy legyen áldott a halál már feléd kiáltott. 27

28 Föld Itt a földön minden halálra Ítélt s minden ahogy kimondom már emlék csak maga a föld ami tovább lép mert az ő élete nem földi lét örökké az űrben bolyongva élt s mint száműzött, megmarad róla a kép Így Írnak majd róla a csillagok mesét. Hazafele Útról hazafele menet Néztem a csodásan kéklő eget. Megfogta a Tekintetemet sok különös felhősereg! Egyesek fehér selyemsálként fénylettek másikak mint dús tejszínhabos desszertek és sok-sok vattacukor felém leselkedett. Láttam a Balaton vizét ahogy kéklett Gyönyörű illúziók bennem éltek! Gyöngyvirág Az asztalon egy csokor gyöngyvirág szórja felém varázsló illatát ahogy így nézem a gyöngyből fűzött pártáját: sugárzik felém belőle az áhítatos tisztaság elbűvöl engem a levegőt s a szobát e kicsiny apró virág. 28

29 Hatalom Az élet során ezredeken át gyarló hiúság terjesztette hatalmát mint keselyű idegen nemzetekre szállt s uralta őket századokon át míg a sors keze eltörte szárnyát s a birtoklás vágya: mind oda veszett az alvilágba. Szabadság Minden ember ékes vágya ott fénylik Villogva szárnya szállva a Tiszta áhított szabadságba. A föld Napsugaras ragyogásod fennkölt! Ember hazája Te szépséges Föld ékeskedsz magasló hegyekkel zöldellő pázsitos rétekkel szemnek kínáló erdő rengeteggel Tiszta csörgedező patakokkal Mélységes Tengerek birodalmával Valamikor a Föld mennyország lehetett Később Ideköltöztek az emberek Így döntöttek a hatalmas Istenek azóta is mind hattyúk Velünk élnek álmodozó szellem teremtmények szépséges játszótere az égnek s a földünk büszkesége az ég ölének! 29

30 Hit A hitem erősen bennem élt ma már hitem megtört árnyék melyen csüggök árván mint törtaranyak a szekrény alján! Álom Magamat végzetes Terembe láttam virágos illat árban hajam feküdt élő virágágyban én küzdöttem az elmúlásban s felébredtem a szomorúságban. Éji titkok Éjjel van, a toronyóra üt, az Idő kései! Titkokat rejtő baglyok szemei, sejtelmes dolgok előjelei a szellőben szerelmes virágok illata a levegőben játszott s az ordító szenvedélynek álcázott! A magányt lekötő ábrándok a kőtorony tetején pislogó fényben alig látszott! 30

31 Vadlibák A partot odaát az éjben a szálló vadlibák Súlyos szárnyai csapdossák Érzelmed mire vár? Lelkem hever lábaidnál az éj sötétlő fény: fátyolt fon körénk a vad szenvedély. Igaz Ne tagadd meg az Igazat a kikívánkozó szó szorítja Torkodat Az Igazságért tűzben ég szavad! Az igaz beszéd égő máglya Kikel magából a szónak hogy kiáltsa mielőtt ellobban az ember mint a szalma lángja. Magány Oh mily szép lenne már elszállni egyszer a vágyban a szerelem ámulatában szívem őrizd ami eleven bennem, él a múltból a jelenbe s a jövőbe szállva Tűnő időkből rámragadt Tollas buzogánya gondolatim réved a magányba. 31

32 Vágy A szenvedély névtelen pedig gyönyör vele a jelen bánatosan rebesgeti ajkam valamikor gyönyör inge égett rajtam Nem tudom ma a telített álmokat kiéljem magam adjam e mámort akarjam vagy a Törékeny szerelmet ne akarjam lelkem könnyfelhői bennem bomolnak Törékeny szívemben összecsordulnak s a könnycseppek Találkoznak s mint a víz a patakba összefolynak! Megérzés Érzem egyszer visszatérsz majd megjelensz fénylő árnyakon majd s csókok közt feledjük a sóhajt a fény megérti éltünk mását s eloszlatja a sejtelmek suttogását Körülöttünk égő gyertyák meggyújtják a pislákoló homályt s Távol tartja az Idegen gyanúját léted más dimenzióból ideszállt lelked száll felém mint sirály! Villogó szemed suttogja Várj örökké Várj! 32

33 Csend Csend van suttog az éj valami megérint hozzám ér Távol vagy Tőlem: De gondolatod Itt lehet s érzem Te voltál nem a képzelet Tudom biztosan te súgtad a nevemet! Gondolatok Jeledre várok gondolatban s figyelek várok ébren, égve! Él a képzelet vigyázok, mert törékenyek a Tőled hozzám szálló jelek! Fények Hova lett a lelki fények csillogása: Hova lett lelki öröm csalogánya álmok és remények mennyországa! Hova tűnt a lélek tiszta forrása mely az élet vizét malmára hajtja? Hanyatt homlok tűnik Tova Elborul a nap fölébe Nem süt már a nap fénye Fiatalságnak már vége az álmok sora lassan elenyész a gondolat az elmúlással szembenéz. 33

34 Gondolat Gondolatim a világban körbeszaladt mindenhol látott szép dolgokat rövid ideig ott maradt! Egyedül éreztem magamat! Sehol nincs ki engem meghallgat szívem kinek mondja el panaszomat egyes egyedül vándorol a reá hajló ég alatt! Szerelem A szerelemnek nincsen Teste De testet ölt az emberbe úgy érezve! Fáj a Testünk lelkünk szívünk tőle ha csalatkozunk az érzelmi szerepkörbe! Szenvedünk a szerelembe időről-időre. Szálló álom Álmok színe-nedve Átitat lelkem keresve elmém Teli álombeli fénnyel szívem fellobban a mélyből a vére piros lüktető színéből én és a csend zokogunk a léttől nem félünk a halál sötétjétől. 34

35 Magány Jó éjt magányom selyem paplanom hever az ágyon Én is heverészni vágyom Nem is oly nagy a kívánságom Nem nyughat a lélek ha árva süketítő csönd magába zárva bolyongok le-föl a szobában mint a rabok a egyedi zárkában Ketyeg az óra néz reám a száma mosolyog rajtam az Időmúlása! Pislákol a gondolatom leállva Jó éjszakát a magánynak kívánva... Találkozás Szemeink találkoztak mint kigyúlt élő lángok Találkozásunk fénye áldott Véres Torkunk kiáltott hiába a fénylő napok ha egymás nélkül múlnak se éjjelünk se nappalunk: szerelem lázában idegenek vagyunk. 35

36 December Hozzám szellemek járnak éjjel Hang nélkül jelbeszéddel Hallgatám üzenetük Mit üzen nékem halott szívük S a csillagom fent figyel Mit üzen köztük a jel. Vigasz A Te vigasztalásod Jelenti nekem a valóságot Elloplak magadtól az én szerelmemmel Ennél veszíteni nem tudnál szebben. 36

37 Vágy Valakiért a vágy hosszan élhet ha a Vágytól többet remélek megkapom amit kérek s így félreállnak a fosztogató évek. Büntetés Büntetésem bűnhődésem bűntudatom nincsen nem érzem hogy lenne Vétkem Nincs helyem a földön Nincs helyem az égen szeretet nélkül lebeg a létem Halálos sebekkel szenved az éltem. Élni Végtelenségben élni jóságban Hegyként magasan állva Vízként test nélkül folydogálva agyagba gyúrt szellemmel hálva mely egy napon leheletből életre kap a sárba bölcsként óriás ős fába! Szélként a földet bejárva... Lehet hogy így van fölírva az égi Karmámba. 37

38 Hitem Eddig örökkön lábain állva őrült sebességgel gondolat körbejárja a hitem ma már hanyatlóban zárdába zárva csalódott szerelmi Varázsok álmában öntudat hitszegése Konokul Várva a hitvesztett haláltusára. Szélvihar Odakinn hideg szelek fújnak mint akik valamiért bosszúsak se keze se arca, s belekap a hajamba fölemel láthatatlan karjaiba csak a süvítő hangját hallatja a földön nagy az erő hatalma... Szabad Szabad vagyok Mégis meg vagyok szállva Gondolatim a Világot járja szabadsága nincs kalitkába zárva szabad áramlásom melynek Tenger nagysága mely értéke drága gyémántkövek ára szabadságom élem mint kőszikla magányba. 38

39 Fénylő látomás Ha arra gondolok hogy meglátlak újra Keserű fájdalom a Torkomat fojtja Zárdában fogoly az érzelem útja Ha itt vagy tudva: ki mondom máris a múlt idő múltja Pillanatnyi fények szívem ajtajában Kikísérik jelenléted bánatában az utca sarkára magában. Bölcs gondolat Időnként reám szálló gondolatok Terveket szőnek bennem s jönnek szebb és szebb áramlatok a megvalósulása ritkán lát napvilágot olykor a gondolat megszüli amit látott! Az agy ott él a zárdában: s kinn a világot ha kívánja körbe járja s a gondolatok ezrei szállva elenyész az elmúlásba: De! Az is lehet hogy hasonló gondolatokkal találkozva Az éter hullámban közös akaraterővel Eszmék, forradalmak sok-sok hasonló mása Így jöhet el együttesen a Kapcsolatok a gondolatok szállva s a megvalósulás fényes ruhában belép a nap világába az együttes létrehozásban... esetleg a kutatószobákban? 39

40 Az ég Az ég küszöbén Hiába kopogtatok én Pedig minden esete nagy ott a fény Netán csillogó báli rendezvény? Ékeskedik a mennyek tetején Nagy titkok szövik át az univerzum elől az ég falát senki semmit sem tud, se lát hogy mi történik az égi rácson át! Őrület így élni semmit nem tudni csak a láthatatlant kérni a Titkok ezreit jó lenne megfejteni. Az ember szállhat az űrhajóban a lét tudása mégis a nulla Van egyáltalán az embernek hona Kitől kérdezzük meg miért élünk s miért jöttünk e bolygóra Nem ád feleletet a fénylő ég otthona! Helytartó Sem az ég felett, sem az ég alat Nincs helyem a földön egy darab mint börtönben: Körülöttem rakott falak Emésszem el önmagamat? 40

41 Lidérc Reám szálltak különös álmok félelmetes lidércnyomások Ahogy nézem: félig igaz, félig homály az emberiség őrjöngve kiált meg kell ölni a fekete sárkányt sok helyen úgy nézik mint Bálványt Hangokat hallok, Valaki üvölt senki nem látja: eltűnik a föld már nincs több belőle csak egy kör: fázós éhség, szomjúság gyötör Ébrednék fel a fenének köll ez az óriás fekete szörny betakarta az eget ember a napot már meg se Ismered megfagy az élet: semminek nem marad nyoma elvész a föld, se híre se pora Álom ez rajtam vagy A Valóság súlyos nyoma ütött fejünk fölött a végső óra bárcsak álom lenne ne érzelmi utópia! 41

42 Felhők bosszúja Sötét felhők szövetkeznek Hogy a földön mindent Tönkre tesznek megakadályozzák a napfényeket véget vetnek az életnek Ezredeken át a földiek mit tettek? Ölik egymást a nemzetek Rég elültették a paradicsomfát már nincs rajta egy ág olyanok az emberek mint a sáskák az égi javító intézet hiába várt az ember gyarlóvá vált Tönkretette a földi otthonát Már nem terem se füge s pálmaág! Lehanyatlik a világ Nem tűri a sötétséguralmát! Éj Sötét az éj, mint a lecsukott szemhéj Üt a toronyóra: gondolatom nem tér nyugovóra Kinézek: távoli ablakból pislákol a fény Lehet hogy úgy vannak mint én! Ott is gyötrő csalódás bántott Kínzó vágy szerelmi álmok a szívnek valaki ártott vagy a Halál a kaszával a gondolatra szállott. 42

43 Szomorúság Ha az ember szomorú kesergő Halált jelent néki akár a szellő a lelke ilyenkor nem száll olyan mint a sebesült madár Az egyedüllétben elpusztul, érzem a vágyak éhségében a lélek ilyenkor nem világít Tehetsz érte bármit a szívem majd kettéválik. Távoli fény Jöttél felém megfogtad két kezem A szemedben égett a fény Suttogta felém az érzelmet Egy Távoli régi ősi üzenetet. Gondolat Utolértelek s te visszanéztél mosolyogtál s nem féltél! A rövid éltemben beléptél ne maradj meg csak emlékezésül szolgáljak én neked egy életen át felüdülő pihenésül! 43

44 Hajnal Alig hasad a hajnal Írom a verssorokat szürkülő Fátyol a csönd Lopakodik a virradat ha bejön a szobámba megtekinti a verssorokat! Csend Köztünk a csend világít Látom mindig fénylő pupilláid A némaság ajkadon a szerelemtől kivirágzik Gondolatunk egymáshoz száll A tenger mélyén is összetalál. Téli alkony A szobában álmodozik a félhomály gondolatban látom búcsúzóul ahogy arcodra száll! A kandalló is még élvezi utolsó parazsát. Lassan elfújod a gyertyát: majd lefekszel reám gondolsz csukott szemmel gondolatom simogat szemeimmel mielőtt elalszol gondolatod kutat hol vagyok? S benned élek mint egy emlék Mielőtt álmodból végleg elmennék. 44

45 Este Sötétedik a végtelen este alkonyra hull az élő holt teste minden nap eljön nem múlik kedve! Szobámban ülök a sötétben bevilágít engem gondolatim fénye: miért pocsékoljam az energiát a lámpa fényre Látom a világot a napfényben látom szemeid Világát a sötétben mindent látok holtan élve Pedig szemeimnek darabos a tükörfénye. Napsugár Az Idén keveset süt a nap borús az Idő nem jön felém meleg áramlat. Felragyogtatnám szívemet ébredjen fel már megvirradt! Ne szőjön örökké álmokat viruljon, éljen benne süssön a nap biztatom Térjen magához öltse fel a csillogó vágyat Ne szomorítson engem mert bennem előidézi a szánalmat. 45

46 Utaimon Csomagolok útra kelek Fáradalmas utaimon Kialvóban vannak az örömök Elhagytak az utaimon a sikerek valamikor valami úgy érzem kettépattant bennem Nem védekezik a fásultsággal szemben kialvóban van az életkedvem! Nem jöhet már új az életemben... Magány Szobámban Társalgóm a magány Távoli kékség mereng Lelkemen lebegő csapdosó szárny Köztünk erdő hegycsúcs áll lehet ezerféle akadály gondolatom hozzád Talál! Nyom Láthatatlan lépteidet keresem az utcán a fűben a réten Körülöttem Topognak érzem benne vagyok a közepében Nyomaid körbe vesznek Nyomaid uralják a lelkemet. 46

47 Ábránd Hangokat hallok már régóta Valaki hív Harcok folynak bennem Velem Valaki párbajt vív! Egy gondolat, mely ismeretlen állandóan jön velem szemben olykor elrepülök gondolatom szárnyán megpihenni kéne fáradt lelkem árnyán ott ahol a madár se jár. Miért? Miért érzem olykor üde ifjúnak magamat olykor úgy érzem hogy száz év rakott elém falat egyik véglet ringat a másik Véglet agyoncsap miért nem élhetem a való Igazat? Egyszer hív a magas Ararát kezemben leng a pálmaág olykor hív a sötét alvilág hogy ne éljem tovább a szemem bágyadt világát. 47

48 Ég alatt Az agyam jár mint egy gép bele van ültetve az örökös emlékezés mely olykor földre dönt Nincs közte nyugalom rés! Megvakít a sötét elnyeli előlem a fényt a lelkem síkja hallgatag a szívem homoksivatag egyedül vagyok a végtelen ég alatt. Vízfolyam Előre halad a vízfolyam én is haladok akár a rák megfordított irányban. Így kitűzött céljaim hátrányban. A folyó elrejti rejtelmét Tisztítja medrét s vizét őrzi a láthatatlan szellemét! Az én életem értelme már rég Velem ellenség: velem ellenkező irányban jár értelmetlen szándéka hálóját vetette reám! 48

49 Idő Szeretnék időn kívül élni Időn kívül elidőzni az égbolt az agyam gömbölyíti! Ami ott történik gondolatimban reám vetíti! Szeretem a mélységes csöndet benne a Titkos ismeretlent a holtakat keresem az égen fenn Rajtam látom a szemfedelem. Hallom ketyeg az óra jó lenne átmenni egy szebb dimenzióba már kiált felém egy hang megszerkesztett fölvételim már az időutazásban van már nem vonz a földi rang! Áldott dallam a lélekharang. Virág Úgy érzem érzelmeimben valaki mélyen elárul gondolatban nagyon fázom begombolom a kabátom sirat az esőcsepp csöpög a fáról Ilyenkor a virág szirma is bánatosan bezárul! 49

50 Az idő Kinn az idő hirtelen lehűlt az arcunkról a mosolyt elvenni néki megint sikerült sárguló felhő Benne ül a jégeső minden várakozó néma suttogja a szellő Ki lesz ma a Préda mit tesz halálban a jég szeme mi ketten vagyunk egyek szívünkben s egymásért szívünk még is jajveszékel. Szerelmes levél Valamikor írtam néked versben egy kis levelet a réten a búzakalászok lengenek nélküled a lelkemben örökké a felhők növekszenek a könnytől megnőnek a búzaszemek. Írd meg mikor látlak újra Az égnek cserébe mit tehetek Ne áruld el szerelmünket olvasd el többször levelemet megszépíti az életedet ezeket a sorokat neked írtam senki másnak, csak neked! 50

51 Árnyék Ha közel volnál árnyékodra hajtanám fejem Körbe simogatná érzelmem átkulcsolná árnyad a Vágy éreznéd belőlem áramlatát Bár lehetnél a kertemben egy viruló rózsaág Így láthatnálak legalább vagy mint a Tengeren egy szürke elérhetetlen jajgató sirály mely az élet harca elől a gond teli est elé száll s a közelemben Így nem lehetsz már! Érzelem Ó érzelem bánatos ármány legyen bármi csak ne az árvaság s a magány arcomról tűnjön el a bánat ránca mint ahogy a tavaszi szél is a sötét felhőket szétfújja Legyen neved álomteli nyugtató számon mint ezüst kehely csókjaimmal átitató! Hangod éjjele beterít Ordas éjszakákon szenderít! 51

52 Madarak Daloljanak néked a madarak Én melengetem szívemen a dalokat puszta országúton Illatozzék néked a virág Bele lehelem lelkem sugalmát. Termékenyítő csókod már késő másnak adtad de lelkedet befogadtam. S a hívó vízhangom hallod a hegy alja Tövén amint kiáltja szeretlek én! Lelkem Lelkemben keresd az utat mint viharos Tenger morajlik az érzelem bennem mint a hegyen összedőlt vár a romok alatt lelkem hever a porban összevegyülve már. A fennsíkon reáhajol a virág A szél is tisztelettel odébbáll s a madarak sirató éneket csiripelnek Térdre rogynak a várromok a pogány szellemben élő Isteneknek. 52