Magyarázat az adóhatósági végrehajtási eljárásokról szóló törvény évközi és január 1-jétől hatályos változásaihoz

Átírás

1 Magyarázat az adóhatósági végrehajtási eljárásokról szóló törvény évközi és január 1-jétől hatályos változásaihoz Az alábbiakban részletesen ismertetett módosítások egyfelől a törvény hatálybelépése óta eltelt idő gyakorlati tapasztalatai alapján szükségessé vált jogalkalmazást segítő, pontosító jellegű előírásokat, másfelől a törvényszéki végrehajtás január 1-jével történő állami adó- és vámhatóság általi átvételéhez kapcsolódó részletszabályokat tartalmaznak. Az adóvégrehajtási törvényt évben egyrészt a július 25-én kihirdetett, az egyes adótörvények és más kapcsolódó törvények módosításáról, valamint a bevándorlási különadóról szóló évi XLI. törvény, másrészt az egyes adótörvények uniós kötelezettségekhez kapcsolódó, valamint egyes törvények adóigazgatási tárgyú módosításáról szóló évi... törvény módosította. A változások év közbeni és január 1-jei hatálybalépéssel érvényesülnek. 1. A 2018-as évközi változások 1.1. Jövedelem definíciójának pontosítása Az adóvégrehajtási törvény alapelvként rögzíti, hogy a végrehajtási cselekmények sorrendjét, időpontját az adóhatóság a törvény keretei között maga határozza meg, azonban az adóhatóságokkal szemben az is alapelvi szintű elvárás, hogy a végrehajtási cselekmények közül azokat foganatosítsák, amelyekkel a leghatékonyabban érhető el a végrehajtás célja, ugyanakkor az adósra nézve az arányosság elvének figyelembevételével a legkisebb mértékű korlátozással jár. Az adóhatóságoknak a pénzköveteléseket az alapelvi előírásokra figyelemmel kell végrehajtaniuk, amely során az adóhatóságok a tartozás megfizetésére az adóst felhívhatják, ennek eredménytelensége esetén kerülhet sor a végrehajtási árverezésre, jövedelemletiltásra, hatósági átutalási megbízásra, ingófoglalásra és ingatlanfoglalásra egy időben, vagy akár egymást követően is, attól függően, hogy melyik megoldással biztosítható legjobban a végrehajtás célja. A pénzkövetelések végrehajtásának egyik módja a jövedelemre vezetett végrehajtás, azaz a letiltás. Ha az adós rendelkezik jövedelemmel, annak végrehajtására akkor kerül sor, ha az adósnak nincs más végrehajtás alá vonható vagyona, amelyből a tartozás rövidebb időn belül megtérülne, vagy van ugyan egyéb vagyona, de jövedelmi viszonyait tekintve a letiltás gyors és hatékony, költségkímélő eszköznek látszik az adóhatóság követelésének megtérülésére. Azt, hogy konkrétan az adós milyen jövedelmével szemben van helye jövedelemletiltás alkalmazásának, a törvény értelmező rendelkezései között található jövedelemdefiníció határozza meg július 25-éig a jövedelem fogalmába tartozott a munkabér, illetmény, munkadíj, a munkaviszonyon, közfoglalkoztatási jogviszonyon, munkaviszony jellegű szövetkezeti jogviszonyon, közszolgálati, kormányzati szolgálati, állami szolgálati és közalkalmazotti jogviszonyon, szolgálati viszonyon, társadalombiztosítási jogviszonyon alapuló járandóság, valamint a munkából eredő egyéb rendszeres, időszakonként visszatérően kapott díjazás, juttatás, amely fogalom kapcsán a jogalkalmazók körében kérdésként merült fel, hogy abba beletartoznak-e az egyéb, nem foglalkoztatáshoz kapcsolódó jövedelmek, így például a nyugdíj vagy árvaellátás. A július 26-ától hatályos pontosítással egyértelművé vált, hogy a jövedelem alatt a munkavégzéshez kapcsolódó jövedelmi tételeken felül az egyéb járandóságokat is érteni kell, így például a nyugdíjból, egészségbiztosítási pénzbeli ellátásból, a gyermekek ellátásához kapcsolódó juttatásokból vagy éppen az álláskeresők ellátásaiból is helye van a letiltás alkalmazásának. [Az adóhatóság által foganatosítandó végrehajtási eljárásokról szóló évi CLIII. törvény (a továbbiakban: Avt.) pont.] 1.2. Meghatározott cselekmények elévülési idejének meghatározása Az állami adó- és vámhatóság január 1-jétől általános végrehajtó szervvé vált a közigazgatásban. A közigazgatási hatóságok döntései nemcsak pénzfizetésre kötelezhetik az ügyfeleket, hanem egyéb kötelezettséget is előírhatnak, amelyre figyelemmel a pénzkövetelések végrehajtása mellett olyan kötelezettségek végrehajtását is foganatosítja az állami adó- és vámhatóság, amelyek meghatározott cselekmény elvégzésére vagy meghatározott magatartásra, tűrésre, abbahagyásra (a továbbiakban: meghatározott cselekmény) irányulnak. A törvény valamennyi, január 1-jén folyamatban lévő végrehajtá

2 si eljárásban irányadó módosítása folytán a meghatározott cselekmények végrehajtásához való jog is elévülhet. Az elévülés a pénzköveteléssel egyezően az esedékesség naptári évének az utolsó napjától számított 4 év elteltével évül el. Az állami adó- és vámhatóság ezen időtartamon belül, azaz 4 évig ha végrehajtási cselekményt foganatosított, akkor további 6 hónapig érvényesítheti ezeket a követeléseket állami kényszerrel. A meghatározott cselekményeket előíró döntések sok esetben olyan kötelezettségeket írnak elő, amelyek foganatosításához társadalmi érdek fűződik, így például egy omladozó ház lebontásához vagy egy veszélyes játék forgalomból való kivonásához jelentős érdeke fűződik minden lakosnak. Az ilyen kötelezettségek speciális jellege szükségessé teszi, hogy azok a lehető legtovább végrehajthatóak legyenek. Ezt mozdítja elő a törvény annak előírásával, hogy a meghatározott cselekmények végrehajtásához való jog 4 éves elévülését bármely végrehajtási cselekmény megszakítja. Az új elévülési szabály bevezetése a meghatározott cselekmények esetében az adósokra nézve kedvezőbb szabálynak minősül, hiszen a január 1-je és július 26-a között hatályos szabályozás alapján a meghatározott cselekmények esetében a végrehajtáshoz való jog nem évülhetett el. [Avt. 19. (1) és (9) bekezdése és 128. (3) bekezdés.] 1.3. A gépjárművek foglalásához kapcsolódó türelmi idő kiterjesztése további járművekre A járműveket fő szabály szerint a helyszínen foglalja le az adóhatóság. Jármű alatt értjük a közúti szállító- vagy vontató eszközt, ideértve az önjáró vagy vontatott munkagépet is az Avt. 7. (1) bekezdés 11. pontja alapján. A jármű lefoglalása során az adóvégrehajtási törvény háttérjogszabályát, a bírósági végrehajtásról szóló évi LIII. törvény (a továbbiakban: Vht.) szabályozását szükséges alapul venni, hiszen az adóvégrehajtási törvényben ezen végrehajtási cselekményre igen szűk körben találunk szabályozást. A végrehajtási törvény alapján a járműfoglalás esetén a végrehajtó köteles a forgalmi engedélyt és a jármű törzskönyvét is lefoglalni. Ezen dokumentumok lefoglalása megakadályozza az adóst a lefoglalt jármű további jogszerű használatában. A járműfoglalások tekintetében több jogszabály korlátokat fogalmaz meg a végrehajtó számára, így például nem lehet lefoglalni a mozgásában korlátozott adós betegsége és testi fogyatékossága miatt szükséges gépjárművet a Vht. 90. (1) bekezdés i) pontjára figyelemmel, de ilyen korlátozást maga az adóvégrehajtási törvény is tartalmaz július 26-áig az adóvégrehajtási törvény kimondta, hogy a vállalkozási tevékenységet végző adós üzemi, illetve üzleti tevékenységéhez szükséges gépjármű esetében csak a törzskönyv foglalható le és nem lehetett intézkedni a gépjármű forgalomból történő kivonása iránt a gépjármű lefoglalását követő 6 hónapon belül. Ha a gépjármű lefoglalását követő 6 hónapon belül az adótartozását nem fizette meg az adózó, akkor lehetett a gépjármű forgalmi engedélyét is lefoglalni július 26-áig ezen adózókra kedvező szabály kizárólag az adóvégrehajtás során és gépjárművek foglalása esetében érvényesült. A gépjárműfoglalás során érvényesülő fizetési haladékot biztosító szabályozás július 26-ával kiterjesztésre került, amelyre figyelemmel valamennyi vállalkozási tevékenységet végző adósra és valamennyi járműre (így pl. a közúti szállító- vagy vontató eszköz) alkalmazni kell ezt a kedvező szabályt. [Avt. 47. (2) bekezdés.] 1.4. A hagyományos árverés eseteinek pontosítása Az adóvégrehajtási törvény mind a hagyományos árverés, mind az elektronikus árverés lefolytatásának lehetőségét tartalmazza, figyelemmel arra, hogy bár az elektronikus árverés primátusa nem lehet kérdéses, egyes vagyontárgyakat nem lehet elektronikus úton (hatékonyan) értékesíteni. Ide tartoznak például az élő állatok, amelyek esetében az elektronikus árverés megtartásához szükséges felügyelet a nem megfelelő tartásból adódó kockázatot növeli, és a szállításuk is speciális eszközöket igényel, amely körülmények a hagyományos árverési mód alkalmazását indokolják. A törvény ezeket az elektronikus úton nem értékesíthető vagyontárgyakat taxatíve meghatározza, és előírja, hogy hagyományos árverés útján kell értékesíteni őket július 25-éig az állami adó- és vámhatóságnak hagyományos árverésen kellett értékesítenie minden olyan vagyontárgyat, amely helyhez kötött, nem szállítható, vagy szétszerelése speciális szakértelmet igényel, illetve tárolása különleges körülmények biztosítását igényli. Ennek megfelelően az ingatlanokat is csak hagyományos árverésen lehetett értékesíteni. A végrehajtási eljárások hatékonyságát javítja az elektronikus árverésen történő értékesítés előírása az ingatlanok esetében, hiszen ezen vagyontárgyak esetében nem áll fenn olyan speciális körülmény, amelyre figyelemmel hagyományos árverést kell tartani. Az adóvégrehajtási törvény hagyományos árverésre vonatkozó rendelkezéseinek módosításával csak azt az ingóságot lehet hagyományos árverésen értékesíteni, amely helyhez kötött, nem szállítható, vagy szétszerelése speciális szakértelmet igényel, amely körbe már az ingatlant nem lehet érteni. Az ingatlanok esetében az elektronikus árverés megtartásának kötelezettsége érvényesül A hallgatói hitelszerződés alapján fennálló tartozás végrehajtásához való jog elévülési idejének meghatározása A hallgatói hitelszerződés alapján fennálló tartozás végrehajtásához való jog elévülési idejét december 31-éig a hallgatói hitelrendszerről szóló 1/2012. (I. 20.) 448 adó-kódex 2017/11 12.

3 Korm. rendelet (a továbbiakban: 1/2012. Korm. rendelet) szabályozta. E szerint a végrehajtási eljárás a követelés teljes megtérüléséig folytatható volt. A hallgatói hitelszerződés alapján fennálló tartozás végrehajtásához való jog elévülési ideje tekintetében a január 1-jétől hatályos adóvégrehajtási törvény az adók módjára behajtandó köztartozásra vonatkozó szabályozás alkalmazását írja elő, amely szerint az adóvégrehajtási törvény általános elévülési idejének alkalmazása az irányadó a követelésekre, kivéve, ha az adott követelés végrehajtásához való jog elévülésére törvény eltérő szabályokat állapított meg. A törvényi szintű eltérés hiányában a hallgatói hiteltartozások behajtására vonatkozó 1/2012. Korm. rendeletben szabályozott időszak az adóvégrehajtási törvény január 1. napjától hatályos rendelkezései alapján 4 éves (végrehajtási cselekmény foganatosítása esetén 4 év 6 hónapos) időszakra rövidült. Az érintett kötelezettségek esetében az adósok a legtöbb esetben több év elteltével kerülnek abba a helyzetbe (így pl. létesítenek munkaviszonyt), hogy a tartozásukat meg tudják fizetni, ezért nem vált indokolttá ezen pénzkövetelések esetében az általános szabályok szerint irányadó elévülési időtől való eltérés. A módosítás alapján a hallgatói hiteltartozások behajtására vonatkozó szabályok kiegészültek a kötelezettségek végrehajtásához való jog elévülését meghatározó előírással. E szerint a hallgatói hitelszerződés alapján fennálló tartozás végrehajtásához való jog a végrehajtandó követeléssel együtt évül el, akként, hogy az elévülést bármely végrehajtási cselekmény megszakítja. Az elévülés megszakadása azt jelenti, hogy az elévülési idő ezen időponttal újrakezdődik. A módosításhoz kapcsolódóan a jogalkotó egy speciális átmeneti szabályt is kapcsolt, amelyre tekintettel a hallgatói hiteltartozások végrehajtására irányadó elévülési rendelkezés alkalmazására a folyamatban lévő végrehajtási eljárások esetében is sor kell, hogy kerüljön. [Avt. 57. (3) bekezdés a) pont, Avt (4) bekezdés, Avt (4) bekezdés.] 2. A január 1-jétől hatályos változások 2.1. A végrehajtási eljárás megszüntetése végzéssel A törvény meghatározza azokat az eseteket, amelyek fennállása esetén az adóhatóságnak meg kell szüntetnie a végrehajtási eljárást, így például, ha a tartozás maradéktalanul megfizetésre került vagy azt az adóhatóság teljes egészében behajtotta, illetve elengedte. Az adóvégrehajtási törvény azonban ez idáig kizárólag a végrehajtási eljárás megszüntetésének az eseteit rögzítette, de a megszüntetés módja tekintetében nem tartalmazott szabályt, így a végrehajtási eljárások megszüntetése során az adóvégrehajtási törvény háttérjogszabályának, az adóigazgatási rendtartásról szóló törvénynek a figyelembevételével kellett eljárni. A végrehajtási eljárás megszüntetéséről az adóigazgatási rendtartásról szóló évi CLI. törvény 72. -a alapján eddig is végzést kellett hozni, amely ellen önálló fellebbezéssel lehetett élni az Avt. 28. (1) bekezdés a) pontjára való hivatkozással. A végzés formájában történő döntéshozatal adóvégrehajtási törvényben való megjelenítése a jogalkalmazást segíti. Ez alapján végzéssel kell megszüntetni a végrehajtási eljárást, ha az adós a tartozását maradéktalanul megfizette, a tartozást az adóhatóság teljes egészében behajtotta, a tartozást az adóhatóság teljes egészében elengedte, a tartozások végrehajtásához való jog a rá vonatkozó szabályok szerint elévült, valamennyi adótartozás vonatkozásában a végrehajtáshoz való jog megszüntetésére került sor, a végrehajtható okirat visszavonásra vagy megsemmisítésre került, megkeresésre folytatott végrehajtás esetén a behajtást kérő, illetve a behajtást kérő hatóság ezt kérte, az adós meghal, vagy törvény így rendelkezik. (Avt. 18..) 2.2. A végrehajtáshoz való jog elévülési idejének megszakadása Az elévülés az adóhatóság által foganatosítandó végrehajtási eljárásokban olyan hivatalból figyelembe veendő tény, amely kizárja a követelés érvényesítését. Az igényérvényesítésre irányuló eljárásokban igen nagy jelentősége van az igény érvényesíthetőségének végső határidejének, azaz az elévülésnek. Az adóvégrehajtási törvény szabályozása alapján a tartozás végrehajtásához való jog az esedékesség naptári évének az utolsó napjától számított 4 év elteltével évül el. Az adótartozás végrehajtásához való jog 6 hónappal meghosszabbodik, ha az adóhatóság az adott tartozás behajtása érdekében végrehajtási cselekményt foganatosított. A végrehajtáshoz való jog elévülése tekintetében az adóvégrehajtási törvény szabályozása teljes körű, a végrehajtási törvény vonatkozó szakaszainak alkalmazására tehát nem kerülhet sor. Az adóvégrehajtási törvény meghatározza azon tényeket, amelyek a végrehajtáshoz való jog elévülését megszakítják, azaz amelyek beálltával az elévülés számítása újból elkezdődik és a tény beálltáig eltelt időt az elévülés számításakor figyelmen kívül kell hagyni. A végrehajtási eljárás ez idáig csak két esetben szakadt meg: ha az adós ellen felszámolási eljárás indult, továbbá akkor, ha az adózó az adóbevallását késedelmesen nyújtotta be. A jövőben a kivetéssel történő helyi adó, települési adó, gépjárműadó megállapításához szükséges adatokról szóló bejelentés, az egészségügyi szolgáltatási járulékfizetési kötelezettségekre vonatkozó bejelentés késedelmes benyújtása is megszakítja az elévülési időt, az adatbejelentés és az egészségügyi szolgáltatási járulékfizetési bejelentés benyújtásának időpontjával, és az elévülés az azok benyújtását követő napon újból megkezdődik. [Avt. 19. (2) bekezdés.] 449

4 2.3. Igazolási kérelem A végrehajtási eljárásban az általános jogorvoslat a végrehajtási kifogás, amelyet az Avt. 16. alcíme részletesen szabályoz. A kifogás azt a célt szolgálja, hogy az adóhatóság végrehajtói tevékenységét a felügyeleti szerv ellenőrzése alatt tartsa, a végrehajtás átlátható és ellenőrizhető legyen. Az adósnak, a behajtást kérőnek, a behajtást kérő hatóságnak, illetve annak, akinek a végrehajtás jogát vagy jogos érdekét sérti, a sérelmezett intézkedés vagy annak elmaradásának tudomására jutásától számított 15 napon belül van lehetősége arra, hogy a végrehajtást foganatosító elsőfokú adóhatóságnál végrehajtási kifogást terjesszen elő a végrehajtási eljárás során az adóhatóság, illetve az önálló bírósági végrehajtónak az Avt a alapján foganatosított törvénysértő intézkedése vagy intézkedésének elmulasztása ellen. Előfordulhat ugyanakkor olyan eset, hogy a jogosult valamely okból akadályoztatva van a végrehajtási kifogás előterjesztésében, ezért rajta kívül álló okból nem tud az arra nyitva álló határidőn belül élni a jogorvoslathoz való jogával. Az adóvégrehajtási törvény ez idáig nem tartalmazott rendelkezéseket a végrehajtási eljárás során elkésve benyújtott jogorvoslati kérelmek esetében előterjeszthető igazolási kérelmekkel kapcsolatban, így igazolási kérelem benyújtása kapcsán az adóvégrehajtási törvény háttérjogszabályai, az adóigazgatási rendtartásról szóló törvény és a végrehajtási törvény szabályai szolgáltak iránymutatásul január 1-jétől az adóvégrehajtási törvény határozza meg a késedelem kimentésének a szabályait. Az adó végrehajtási törvény kiegészítése alapján tehát, amennyiben az intézkedés vagy az intézkedés elmulasztása később jutott a kifogás előterjesztésére jogosult tudomására, vagy a kifogás előterjesztésében a végrehajtó intézkedésétől vagy annak elmaradásától számított 15 napon túl is akadályoztatva volt, a végrehajtási kifogás előterjesztésének határidejét a tudomásszerzéstől, illetőleg az akadály megszűnésétől kell számítani. Továbbra sem változik azonban a törvény által meghatározott azon objektív határidő, amelyen belül lehet végrehajtási kifogást előterjeszteni. A törvény alapján a sérelmezett intézkedés vagy annak elmaradásától számított legfeljebb 6 hónapon belül lehet végrehajtási kifogást benyújtani, azaz e határidő elmulasztása igazolási kérelemmel nem menthető ki. Az elkésett kifogást hivatalból vissza kell utasítani. [Avt. 24. (1) és (1a) bekezdés.] 2.4. Egymással vagylagos viszonyban álló meghatározott cselekmények végrehajtása Az állami adó- és vámhatóság általános végrehajtó szervvé vált a közigazgatás rendszerében január 1-jétől, amelynek eredményeként nemcsak pénzkövetelések végrehajtását, hanem olyan kötelezettségek végrehajtását is foganatosítja, amelyek meghatározott cselekmény elvégzésére vagy meghatározott magatartásra, tűrésre, abbahagyásra (a továbbiakban: meghatározott cselekmény) irányulnak. A közigazgatási szervek sok esetben a döntéseikben egymással vagylagos viszonyban álló meghatározott cselekmények teljesítését írják elő, így például a kötelezettet egy döntésben vagy építmény bontására vagy annak helyreállítására kötelezik. A kötelezett ilyen döntés kézhezvételekor bármelyik kötelezés teljesítésével eleget tesz a döntésben foglaltaknak. Önkéntes teljesítés hiányában azonban a végrehajtást az állami adó- és vámhatóságnak kell foganatosítania, amely szervnek nehézséget okoz annak eldöntése, hogy mely meghatározott cselekmény foganatosításáról gondoskodjon a több vagylagos kötelezés közül, hiszen csak az eset összes körülményeinek ismeretében kerülhet abba a helyzetbe, hogy megállapítsa, hogy a lehetőségek közül melyik lesz az, amelyik leginkább célravezető és leghamarabb biztosítja a határozat végrehajtását. Az adóvégrehajtási törvény módosítása alapján, ha a behajtást kérő hatóság döntése egymással vagylagos viszonyban álló meghatározott cselekményekre vonatkozó több kötelezést tartalmaz, az állami adó- és vámhatóságnak azt kell végrehajtania, amely cselekmény végrehajtása kisebb költséggel jár. [Avt (1) bekezdés.] 2.5. A meghatározott cselekmény végrehajtásának ellenőrzése január 1-jétől az állami adó- és vámhatóság meghatározott cselekmények végrehajtását is foganatosítja. A végrehajtás során problémát okozhat, hogy az állami adó- és vámhatóság nem tudja megítélni, hogy az adós által önkéntesen vagy az állami adó- és vámhatóság által a végrehajtás foganatosítása céljából igénybe vett közreműködő szervezet által teljesített meghatározott cselekmény az azt előíró döntésben foglaltaknak megfelel-e. A döntések jogszerű és szakszerű végrehajtásának biztosítása céljából kerül bevezetésre az adóvégrehajtási törvénybe annak a lehetősége, hogy az állami adó- és vámhatóság a meghatározott cselekmény teljesítésének ellenőrzésébe bevonhatja a behajtást kérő szervet, amennyiben annak megítélése, hogy a meghatározott cselekmény előírások szerinti teljesítése megtörtént-e, a behajtást kérő hatóság speciális szakértelmét igényli, és a szükséges szakértelemmel az állami adó- és vámhatóság nem rendelkezik. Minden egyes meghatározott cselekmény végrehajtása során csak az adott ügyre vonatkozó összes körülmény ismeretében állapítható meg az adó- és vámhatóság szakértelmének a megléte vagy annak hiánya, így csupán lehetőségként és nem kötelezően kerül előírásra, hogy az állami adó- és vámhatóság igénybe veheti a behajtást 450 adó-kódex 2017/11 12.

5 kérő szakértelmét. Ez a rendelkezés biztosítja, hogy ne minden esetben kerüljön igénybevételre a behajtást kérő hatóság ugyanis az a bürokráciát növelné, hanem csak akkor, amikor kizárólag a megkereső szerv van annak a szakértelemnek a birtokában, amellyel az elvégzett meghatározott cselekmény szakszerűsége eredményesen vizsgálható. A megkereső hatóság saját szabályai szerint ellenőrzi a cselekmény végrehajtását és dönt arról, hogy azt elfogadja, vagy további intézkedést kér. Amennyiben a meghatározott cselekmény teljesítése az azt előíró döntésben foglaltaknak nem felel meg és a behajtást kérő a teljesítés nem megfelelőségéről értesíti az állami adó- és vámhatóságot, az állami adó- és vámhatóság a végrehajtási eljárást tovább folytatja és az adóst ismételten felhívja a meghatározott cselekmény önkéntes, a döntésben foglaltaknak megfelelő teljesítésére vagy a közreműködő szervezetet kötelezi a cselekmény megfelelő végrehajtására. [Avt. 123/A..] 2.6. Életveszélyes állapotú építmény kiürítése január 1-jétől az állami adó- és vámhatóság meghatározott cselekmények végrehajtását, így például épületek bontására kötelező döntések végrehajtását is foganatosítja. A kötelezést hozó hatóság abban az esetben keresheti meg az állami adó- és vámhatóságot a meghatározott cselekmény végrehajtása céljából, ha az adós a meghatározott cselekményt önként nem teljesítette. Az állami adó- és vámhatóság először felhívja az adóst a meghatározott cselekmény önkéntes teljesítésére, majd bírságot szab ki, és csak akkor végzi el a meghatározott cselekményt az adós költségére és veszélyére, ha az adós az ismételten kiszabott eljárási bírság ellenére sem teljesítette a meghatározott cselekményt. Az épületek bontására kötelező döntések végrehajtása ha az eljárással érintett építmény használatban volt eddig nem volt teljesíthető az állami adó- és vámhatóság által, mivel nem volt jogalapja arra, hogy az épület kiürítéséről gondoskodjon. A kiürítésről az állami adó- és vámhatóságnak sok esetben nemcsak a végrehajtás foganatosítása érdekében kell gondoskodnia, hanem azért is, mert az eljárással érintett építmény használatát már maga a behajtást kérő hatóság is megtiltja a döntésében, annak életveszélyes volta miatt. Az adóvégrehajtási törvény szabályozása január 1-jével kiegészült annak előírásával, hogy az állami adó- és vámhatóság felhívhatja az érintett elbontással vagy jókarbantartási kötelezettség teljesítésével érintett építményt használó adóst vagy harmadik személyt az építmény használatának megszüntetésére. A felhívást tartalmazó helyszíni jegyzőkönyvnek az építmény fekvése szerinti községi, városi, fővárosi kerületi jegyző részére történő megküldése az érintett személyek esetleges ideiglenes elhelyezésének előkészítését szolgálja. Az építmény elhagyására vonatkozó kötelezettség nem teljesítése esetén az állami adó- és vámhatóság gondoskodik az építmény kiürítésének foganatosítása iránt, amelyhez szükség esetén a rendőrség, illetve az állami adó- és vámhatóság hivatásos állományú alkalmazottjának közreműködését kérheti. A kiskorúak védelme érvényesül azokkal a speciális szabályokkal, amelyek az eljárásban érintett kiskorúra vonatkoznak. Ilyen esetben a helyszíni eljárás időpontjáról az illetékes gyámhatóságot is előzetesen értesíteni kell, amely hatóság képviselője a helyszíni eljáráson is részt vesz. A törvény egyértelműen meghatározza az állami adóés vámhatóságnak az építmény kiürítésével kapcsolatos feladatait, így rendelkezik az épületben tartózkodó személyek épületből való kikíséréséről és az építményben lévő ingóságok elszállításáról. Az állami adó- és vámhatóság köteles az építmény fekvése szerinti községi, városi, fővárosi kerületi jegyző által kijelölt, ideiglenes elhelyezést biztosító ingatlanra kísérni az adóst, illetve az építményt használó egyéb személyeket, és az adós költségére ide szállítja az építményben lévő ingóságokat is. Ha a meghatározott cselekmény végrehajtásához elegendő az építmény egy részének kiürítése is, az adóvégrehajtási törvény az állami adó- és vámhatóság számára előírja, hogy gondoskodjon az érintett építményrész lezárásáról és lepecsételéséről. Ezzel a meghatározott cselekmény végrehajthatóvá válik. (Avt. 123/B..) 2.7. A törvényszéki végrehajtás állami adó- és vámhatóság általi átvétele Az állami adó- és vámhatóság végrehajtási feladatainak ellátásához szükséges egyes intézkedésekről szóló 1499/2017. (VIII. 11.) Korm. határozat alapján január 1. napjával az állami adó- és vámhatóság átveszi a törvényszéki végrehajtás feladatait, amelyet jelenleg a végrehajtási törvény szabályoz. Ezen új feladatok átvételére vonatkozóan speciális átmeneti rendelkezéseket fogalmaz meg a törvény, amely alapján az állami adó- és vámhatóság január 1-jétől az új, induló ügyek végrehajtását fogja foganatosítani a folyamatban lévő ügyekben azok digitalizálását követően január 1-jétől rendelkezik végrehajtási hatáskörrel az állami adó- és vámhatóság. A folyamatban lévő ügyekben a törvényszéki végrehajtók fognak eljárni december 31-éig. A törvényszéki végrehajtók által jelenleg behajtandó követelések túlnyomó része az államot, illetve annak valamely szervét illeti meg, így jellegüknél fogva nagy hasonlóságot mutatnak az állami adó- és vámhatóság által behajtandó követelésekkel. Az állami adó- és vámhatóság feladatainak bővülésére figyelemmel szélesebb lesz a végrehajtható okiratok köre az adóvégrehajtási törvényben, továbbá a törvény új alcí

6 mekkel egészül ki, amelyek ezen új követeléseknek a speciális végrehajtási szabályait határozzák meg január 1-jét követően az állami adó- és vámhatóság hatáskörébe tartozik majd például az elrendelt elővezetés költségének, a bűnügyi zárlatot elrendelő döntésnek, az elektronikus adat ideiglenes hozzáférhetetlenné tételéről, illetve visszaállításáról, valamint az elektronikus adat megőrzésére kötelezésről szóló határozat, valamint a bíróság pénzbüntetésről, pénzbírságról, rendbírságról, vagyonelkobzásról rendelkező határozatának a végrehajtása. A közigazgatási szervek által megelőlegezett gyermektar tásidíj behajtása már korábban az állami adó- és vámhatóság hatáskörébe került, 2019-től viszont már a bíróság által előlegezett gyermektartásidíj behajtása is e szerv feladatát képezi. A jelenleg a törvényszéki végrehajtók által foganatosított pénzkövetelések végrehajtása során az állami adó- és vámhatóság a törvény adók módjára behajtandó köztartozások végrehajtására vonatkozó szabályai alapján jár majd el. Az adók módjára behajtandó köztartozások végrehajtásával szemben ezen kötelezettségek végrehajtása vonatkozásában a törvény nem határoz meg általános behajtási összeghatárt, azaz a tartozás összeghatárától függetlenül keresheti meg a behajtást kérő az állami adó- és vámhatóságot. Ezen követelések esetében is él az a szabály, miszerint, ha a behajtást kérőt jogszabály valamely eljárási cselekmény foganatosítására kötelezi, ennek eredménytelen megtételét követően keresheti csak meg az adóhatóságot behajtás végett, így a behajtással összefüggő megelőző eljárási cselekményeket továbbra is a gazdasági hivatalok végzik és kizárólag ezen cselekmények eredménytelensége esetén kereshetik meg az állami adó- és vámhatóságot a végrehajtás foganatosítása céljából. Így például a bírósági gazdasági hivataloknak az állami adó- és vámhatóság megkeresését megelőzően a kiszabott pénzbüntetés megfizetésére fel kell hívniuk a fiatalkorú elítéltet a fogva tartott személy esetében a büntetőeljárás lefolytatása, továbbá a büntetőügyekben hozott határozatok végrehajtása során a bíróságokra és egyéb szervekre háruló feladatokról szóló 9/2018. (VI. 11.) IM rendelet (a továbbiakban: 9/2018. IM rendelet) 51. (1) bekezdése alapján, és kizárólag ezt követően van helye az állami adó- és vámhatóság megkeresésének, a 9/2018. IM rendelet 53. (2) bekezdésének megfelelő alkalmazása alapján. A pénzkövetelések tekintetében az állami adó- és vámhatóság január 1-jétől eredménytelen végrehajtás esetében nem szünteti meg a végrehajtást, hanem a követelést behajthatatlanként nyilvántartja. Ha az adósnak az elévülési időn belül lesz vagyona, akkor arra további végrehajtási cselekményeket foganatosít. Kiemelendő, hogy az adóhatóság által behajthatatlanként történő nyilvántartás nem azonos a követelés pénzügyi szempontból történő behajthatatlanná nyilvánításával: a pénzügyi szempontból történő behajthatatlanság megállapítására kizárólag a megkereső jogosult, azaz a követelés jogosultja, a számvitelről szóló évi C. törvény 3. (4) bekezdés 10. pont a) g) alpontjai alapján. Ezzel szemben az ideiglenes behajthatatlannak minősítés az adóhatóság nyilvántartása szempontjából létező sajátos fogalom, nem a végleges behajthatatlanságot jelenti. A behajthatatlanság azt fejezi ki, hogy az adós jövedelmi, vagyoni viszonyainak értékelése alapján, további végrehajtási cselekménytől nem várható eredmény. Mivel az adóhatóság jogosult a követelések ideiglenes behajthatatlannak minősítésére (így pl. az adótartozások esetében, az általános közigazgatási rendtartás alapján átadott fizetési kötelezettségek esetén, vagy január 1-jétől a jelenleg a törvényszéki végrehajtók hatáskörébe tartozó követelések esetében), ezen tartozások esetében nem szünteti meg a végrehajtási eljárást az adóhatóság, hanem végrehajtási cselekménnyel érvényesítheti a követelést elévülési időn belül bármikor, amenynyiben feltár végrehajtható vagyontárgyat az adósnál, ugyanis a behajthatatlannak minősített tartozás fennálló tartozásnak minősül. A jelenleg a törvényszéki végrehajtók által foganatosított pénzkövetelések végrehajtása során felmerült, ki nem egyenlített költségeket az állami adó- és vámhatóság viseli majd. A jelenleg a törvényszéki végrehajtók által foganatosított pénzkövetelések végrehajtása kapcsán az általános szabályoktól eltérően meghatározott a végrehajtáshoz való jog elévülése, így ezen követelések végrehajtásához való jog az állami adó- és vámhatóság eljárásában a végrehajtandó követeléssel együtt évül el, és a végrehajtáshoz való jog elévülését bármely végrehajtási cselekmény megszakítja. Ez a szabály kizárólag a január 1-je után induló ügyekre igaz, a folyamatban lévő eljárásokban január 1-jétől a végrehajtási eljárás megindulásakor a végrehajtáshoz való jog elévülésére vonatkozó szabályokat kell majd alapul venni, az Avt. 131/A. -ában foglaltakra figyelemmel. Az állami adóés vámhatóság január 1-jétől nemcsak a pénzfizetési kötelezettségeket, hanem meghatározott magatartás tanúsítására kötelező döntések így például vagyonelkobzásról, az elektronikus adat ideiglenes hozzáférhetetlenné tételéről, illetve visszaállításáról, valamint az elektronikus adat megőrzésére kötelezésről szóló határozat végrehajtását is átveszi a törvényszéki végrehajtóktól. A meghatározott cselekmények tekintetében a végrehajtási törvény előírásait alkalmazza majd az állami adó- és vámhatóság. [Avt. 29. (1) bekezdés i) u) pontok, Avt. 125/A 125/F., Avt. 131/A..] 452 adó-kódex 2017/11 12.

7 2017. évi CLIII. törvény 1 az adóhatóság által foganatosítandó végrehajtási eljárásokról I. fejezet A törvény hatálya és az alapelvek 1. A törvény hatálya 1. (1) 2 E törvényt kell alkalmazni az állami adó- és vámhatóság, valamint az önkormányzati adóhatóság (a továbbiakban együtt: adóhatóság) által megállapított, nyilvántartott, törvényen vagy önkormányzati rendeleten alapuló fizetési kötelezettségek végrehajtása során. (2) Törvény, kormányrendelet vagy önkormányzati hatósági ügyben helyi önkormányzati rendelet eltérő rendelkezése hiányában e törvény rendelkezéseit kell alkalmazni arra a végrehajtásra, amelyet az általános közigazgatási rendtartás alapján az állami adó- és vámhatóság foganatosít. (3) E törvény rendelkezéseit kell alkalmazni azon köztartozások, igazgatási és bírósági szolgáltatási díjak és egyéb tartozások végrehajtása során, amelyekre törvény az adók módjára való behajtást rendeli el (a továbbiakban: adók módjára behajtandó köztartozás). (4) 3 E törvény rendelkezéseit kell alkalmazni az állami adó- és vámhatóság javára fizetési kötelezettséget megállapító jogerős bírósági határozaton, bíróság által jogerősen jóváhagyott egyezségen, továbbá a bírósági eljárási illetéket megállapító bírósági határozaton alapuló kötelezettségek, valamint azon egyéb kötelezettségek végrehajtása során is, amelyek tekintetében az állami adó- és vámhatósághoz érkezett megkeresések e törvény alapján végrehajtható okiratnak minősülnek. 2. Az adóigazgatási rendtartásról szóló törvény és az adózás rendjéről szóló törvény szabályainak alkalmazása 2. E törvény eltérő rendelkezése hiányában az adóhatóság által foganatosított végrehajtási eljárásban az adóigazgatási rendtartásról szóló törvény (a továbbiakban: Air.) és az adózás rendjéről szóló törvény (a továbbiakban: Art.) szabályait kell alkalmazni. 3. A bírósági végrehajtásról szóló törvény szabályainak alkalmazása 3. E törvény, valamint az Air. és az Art. eltérő rendelkezése hiányában az adóhatóság által foganatosított végrehajtási eljárásban e törvénnyel összhangban a bírósági végrehajtásról szóló évi LIII. törvény (a továbbiakban: Vht.) szabályait kell alkalmazni, azzal, hogy a Vht. 9. alkalmazásának nincs helye. 4. (1) Ahol a Vht. a) végrehajtást kérőt említ, azon a végrehajtást foganatosító adóhatóság által nyilvántartott adótartozás tekintetében a nyilvántartó adóhatóságot, megkeresésre behajtandó tartozások vonatkozásában a behajtást kérőt, illetve a behajtást kérő hatóságot, b) végrehajtót említ, azon adóhatóságot, c) végrehajtható okiratot említ, azon e törvényben meghatározott végrehajtható okiratot, d) végrehajtói letéti számlára teljesítésről rendelkezik, azon a végrehajtást foganatosító állami adó- és vámhatóság, illetve a helyi önkormányzat számlájára teljesítést kell érteni. (2) A végrehajtási eljárás során felmerülő költségek előlegezésére és viselésére, valamint a végrehajtási eljárásban eljárási bírság kiszabására e törvény rendelkezéseit kell alkalmazni. (3) A Vht. által szabályozott, bírósági döntést igénylő kérdés tekintetében a végrehajtási eljárásban törvény eltérő rendelkezése hiányában a végrehajtást foganatosító adóhatóság dönt. 4. Eljárási alapelvek 5. A végrehajtási cselekmények sorrendjét, időpontját az adóhatóság e törvény keretei között maga határozza meg. 6. A végrehajtási cselekmények közül azokat kell foganatosítani, amelyekkel a leghatékonyabban érhető el a végrehajtás célja, ugyanakkor az adósra nézve az arányosság elvének figyelembevételével a legkisebb mértékű korlátozással jár. 1 Az időközi módosításokkal egységes szerkezetbe foglalt, január 1-jétől hatályos szöveg. A év közben hatályba lépett rendelkezéseket félkövér dőlt betűkkel, a január 1-jén hatályba lépő rendelkezéseket félkövér álló betűkkel közöljük. 2 Módosította az egyes adótörvények uniós kötelezettségekhez kapcsolódó, valamint egyes törvények adóigazgatási tárgyú módosításáról szóló évi. törvény (a lábjegyzetekben a továbbiakban: Módtv.) pontja. Hatályos január 1-jétől, amelyet a folyamatban lévő végrehajtási eljárásokra is alkalmazni kell a törvény 131/B. -a alapján. 3 Beiktatta a Módtv a. Hatályos január 1-jétől, amelyet a folyamatban lévő végrehajtási eljárásokra is alkalmazni kell a törvény 131/B. -a alapján. II. fejezet Értelmező rendelkezések 7. (1) E törvény alkalmazásában 1. adó: az adó, a járulék, az illeték, a díj, hozzájárulás, továbbá a központi költségvetés, a Nemzeti Foglalkoztatási Alap, a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Alap, a Nemzeti Kulturális Alap, az Egészségbiztosítási Alap, valamint a Nyugdíjbiztosítási Alap vagy az önkormányzat javára teljesítendő, törvényen alapuló kötelező befizetés; 453

8 2. adós: az adózó, az adó megfizetésére kötelezett személy, továbbá a pénzfizetésre vagy a meghatározott cselekmény végrehajtására, tűrésére vagy abbahagyására kötelezett személy; 3. 4 behajtást kérő: az adók módjára behajtandó köztartozásnak minősülő fizetési kötelezettséget megállapító, nyilvántartó szerv vagy a tartozás jogosultja, illetve a 29. (1) bekezdés i) u) pontjában meghatározott megkeresések esetében jogszabály alapján végrehajtás kezdeményezésére jogosult szerv vagy személy, ideértve a zár alá vétel tekintetében a megkeresőt is; 4. behajtást kérő hatóság: az általános közigazgatási rendtartáson alapuló végrehajtást kezdeményező hatóság; 5. EKAER: Elektronikus Közúti Áruforgalom Ellenőrző Rendszer, az állami adó- és vámhatóság által működtetett elektronikus rendszer, amely az Európai Unió valamely más tagállamából Magyarország területére, Magyarország területéről az Európai Unió valamely más tagállamába irányuló, a termék közúti fuvarozásával, illetve a Magyarország területén belül megvalósuló, a termék közúti fuvarozásával összefüggő adókötelezettségek teljesítésének ellenőrzését szolgálja; 6. Európai Uniót megillető hagyományos saját forrásból fennálló követelés: az Európai Unió saját forrásainak rendszeréről szóló, május 26-ai 2014/335/EU, Euratom tanácsi határozat 2. cikk (1) bekezdés a) pontja szerinti, az Európai Unió által a tagsággal nem rendelkező országokkal folytatott kereskedelemre megállapított vámok, egyéb vámok, valamint a cukorágazat piacának közös szervezése keretein belül nyújtott hozzájárulások; 7. fizetési kedvezmény: fizetési könnyítés, illetve mérséklés; 8. fizetési könnyítés: fizetési halasztás, illetve részletfizetés; 9. gépjármű: olyan jármű, amelyet beépített erőgép hajt; 10. hozzátartozó: a polgári törvénykönyvről szóló évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) szerinti hozzátartozó; 11. jármű: közúti szállító- vagy vontatóeszköz, ideértve az önjáró vagy vontatott munkagépet is; jövedelem: munkabér, illetmény, munkadíj, a munkaviszonyon, közfoglalkoztatási jogviszonyon, munkaviszony jellegű szövetkezeti jogviszonyon, közszolgálati, kormányzati szolgálati, állami szolgálati és közalkalmazotti jogviszonyon, szolgálati viszonyon, társadalombiztosítási jogviszonyon alapuló járandóság, valamint a munkából eredő egyéb rendszeres, időszakonként visszatérően kapott díjazás, juttatás, valamint az egyéb járandóság; 13. költségvetési támogatás: az államháztartásról szóló törvény (a továbbiakban: Áht.) szerinti támogatás és az Art. szerinti azon költségvetési támogatások, amelyek az Áht. alapján nem minősülnek támogatásnak; 14. közeli hozzátartozó: a Ptk. szerinti közeli hozzátartozó; 15. közeli lejáratú termék: a) 24 órás fogyaszthatósági idő esetén a fogyaszthatósági idő utolsó két órájában, 4 Megállapította a Módtv (1) bekezdése. Hatályos január 1-jétől. 5 Megállapította az egyes adótörvények és más kapcsolódó törvények módosításáról, valamint a bevándorlási különadóról szóló évi XLI. törvény (a lábjegyzetekben a továbbiakban: évi XLI. tv.) a. Hatályos július 26-ától. b) több mint 24 órás fogyaszthatósági idő esetén a fogyaszthatósági idő utolsó napján, c) 3 hónapos minőségmegőrzési vagy felhasználhatósági idő esetén a minőségmegőrzési vagy felhasználhatósági idő utolsó két hetében, d) több mint 3 hónapos minőségmegőrzési vagy felhasználhatósági idő esetén ide nem értve azon termékeket, amelyeken nem szükséges a minőségmegőrzési vagy felhasználhatósági idő feltüntetése a minőségmegőrzési vagy felhasználhatósági idő utolsó négy hetében; 16. lakóingatlan: a) a lakás céljára létesített és az ingatlan-nyilvántartásban lakóház vagy lakás megnevezéssel nyilvántartott, vagy ilyenként feltüntetésre váró ingatlan (tulajdoni illetőség), ha arra használatbavételi engedélyt adtak ki, b) a tanya és c) az ingatlan-nyilvántartásban üdülőként nyilvántartott ingatlan, ha annak címe megegyezik az adós lakóhely igazolására szolgáló személyazonosító okmányában megjelölt címmel, és nem áll az adós tulajdonában olyan más ingatlan, amely lakás céljára alkalmas lenne; 16a. 6 minimálár: az árverésre kerülő ingóság vagy ingatlan azon legalacsonyabb vételára, amelyen az ingóságra vagy ingatlanra érvényes vételi ajánlat tehető; 17. nettó tartozás: a tartozások összegének az adóhatóságnál nyilvántartott túlfizetés összegével csökkentett összege, amelynek számítása során túlfizetésként nem vehető figyelembe a letétként nyilvántartott összeg; 18. pénzügyi intézmény: a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló törvény szerinti pénzügyi intézmény; 19. romlandó dolog: a közeli lejáratú termék és az a dolog, amelynek állaga jelentősen romlana, vagy forgalmi értéke jelentősen csökkenne, ha az értékesítésre a végrehajtás általános szabályai szerint kerülne sor; 20. saját bevétel: nem az állam közvetlen bevételei között elszámolt bevételek; 21. tanya: a mező- és erdőgazdasági földek forgalmáról szóló törvény szerinti tanya 22. tartozás: az esedékesség időpontjáig meg nem fizetett adó, vám, az általános közigazgatási rendtartás alapján végrehajtásra átadott fizetési kötelezettség, adók módjára behajtandó köztartozás, valamint a jogosulatlanul igénybe vett költségvetési támogatás; 23. végrehajtó: az adóhatóság nevében eljárni jogosult kormánytisztviselő, köztisztviselő vagy pénzügyőr. (2) Az e törvény által nem meghatározott fogalmak tekintetében az Art. és az Air. fogalmait kell irányadónak tekinteni. III. fejezet Általános végrehajtási szabályok 5. Jegyzőkönyv 8. (1) A jegyzőkönyv lehet általános jegyzőkönyv, foglalási jegyzőkönyv és árverési jegyzőkönyv. (2) A jegyzőkönyvben minden esetben fel kell tüntetni 6 Beiktatta a Módtv (2) bekezdése. Hatályos január 1-jétől. 454 adó-kódex 2018/11 12.

9 a) az adós és a jelen levő más érdekelt nevét és lakóhelyét, természetes személyazonosító adatait, elnevezését, a bíróság által nyilvántartandó jogi személy nyilvántartási számát és székhelyét, valamint a végrehajtó azonosításához szükséges adatokat, b) az eljárás helyét és idejét, c) a végrehajtandó követelés jogcímét és összegét, d) a behajtást kérő, illetve a behajtást kérő hatóság és az adóhatóság megnevezését, utóbbi hivatalos bélyegzőjét, e) az eljárási cselekmény leírását, és f) foglalási és árverési jegyzőkönyv esetén a Vht.-ban az adott típusú jegyzőkönyvre meghatározott egyéb adatokat és körülményeket. (3) A jegyzőkönyvet a végrehajtó, az eljárási cselekmény foganatosításakor jelen levő felek és más érdekeltek aláírják. Az aláírás hiányát és ennek okát a jegyzőkönyvben fel kell tüntetni. 9. (1) Ha a jegyzőkönyvben név-, szám- vagy más elírás, illetve számítási hiba van, az adóhatóság a hibát kijavítja, ha az nem hat ki az ügy érdemére. (2) Ha a jegyzőkönyvből jogszabály által előírt kötelező tartalmi elem hiányzik, az adóhatóság a jegyzőkönyvet kiegészíti. (3) A kijavítást, kiegészítést az adóhatóság jegyzőkönyvvel teljesíti. (4) A kijavítást, kiegészítést annak kell megküldeni, akinek a kijavított, kiegészített jegyzőkönyv megküldésre került. 6. Ügygondnok 10. (1) Az adóhatóság az adós részére ügygondnokot rendel, ha az adósnak van lefoglalható vagyontárgya, de az adós a) lakóhelye vagy tartózkodási helye ismeretlen, b) külföldön lakik, vagy hosszabb ideig ott tartózkodik, vagy c) a székhelyén nem fellelhető vagy székhelye ismeretlen. (2) Az adóhatóság az adós részére ügygondnokot rendel akkor is, ha a nem természetes személy adósnak van lefoglalható vagyontárgya és nincs törvényes képviselője. (3) Nincs szükség ügygondnokra, ha az adósnak képviselője van. (4) Ha az adós cégnek van lefoglalható vagyontárgya, de a cégbíróság az eljárás során a céget hivatalból törölte a cégjegyzékből, az adóhatóság ügygondnokot rendel, és részvételével folytatja az eljárást. 7. A végrehajtás költsége 11. (1) Az adós jogszabályban meghatározottak szerint köteles a végrehajtással kapcsolatban felmerült valamennyi költség, így a készkiadás, a költségminimum és jogszabályban meghatározottak szerint a végrehajtási költségátalány megfizetésére. (2) Költségminimumként ingó- és ingatlanfoglalás esetén 5 ezer forint fizetendő. (3) Az adóhatóság a költségekről a végrehajtási költségátalány, illetve költségminimum kivételével végzést hoz. (4) Az adóhatóság a költségátalány, illetve költségminimum felszámításától számított 8 napon belül az adóst értesíti. A költségátalány, illetve költségminimum felszámítását az adós az azok alapjául szolgáló végrehajtási cselekménnyel szemben benyújtható végrehajtási kifogásban sérelmezheti. 8. A kötelezettségek és befizetések nyilvántartása és elszámolása 12. (1) Az állami adó- és vámhatóság a végrehajtásban kezelt végrehajtásra átvett kötelezettségekről elkülönítetten egyedi, analitikus nyilvántartást vezet, a végrehajtási eljárásban behajtott, a végrehajtási kényszer eredményeként befizetett összegek fogadására és kezelésére elkülönített számlát tart fenn és működtet. E számla biztosítéki letét funkcióval nem szolgálhat. (2) Az állami adó- és vámhatóság az adó megfizetésére kötelezett személyek kötelezettségeiről, illetve az egyetemleges kötelezettségekről elkülönítetten egyedi, analitikus nyilvántartást vezet, az ilyen jogcímen előírt kötelezettségekre befizetett összegek fogadására és kezelésére elkülönített számlát tart fenn és működtet. A számlára befizetett összegek elszámolására, felosztására a 13. -ban szabályozott esedékesség szerinti felosztási szabályok az irányadók. 13. (1) Ha a tartozást az adóhatóság hajtja be, a végrehajtott összeget a végrehajtási eljárás során felmerült végrehajtási költségek és a végrehajtási költségátalány elszámolását követően a tartozás esedékességének sorrendjében, azonos esedékességű tartozás esetén a tartozás arányában kell elszámolni. (2) Az (1) bekezdéstől eltérően, az állami adó- és vámhatóság által folytatott végrehajtási eljárásban behajtott összeget a végrehajtási eljárás során felmerült végrehajtási költségek és a végrehajtási költségátalány elszámolását követően elsőként a természetes személy jövedelemadójának előlegére, a levont jövedelemadóra vagy a kifizető által a természetes személytől levont járulékokra esedékességük sorrendjében, azonos esedékesség esetén a tartozások arányában kell elszámolni. A még fennmaradó összeget elsőként az Európai Uniót megillető hagyományos saját forrásból fennálló követelésre, ezt követően az egyéb, az állami adó- és vámhatóság alapfeladataihoz kötötten nyilvántartott tartozásokra az esedékességük sorrendjében, azonos esedékesség esetén a tartozások arányában, az ezt követően fennmaradt összeget pedig az elkülönített számlán nyilvántartott tartozásokra, több tartozás esetén a tartozások esedékességének sorrendjében, azonos esedékesség esetén a tartozások arányában kell elszámolni. (3) Ha a Vht. 4. (1) bekezdés szerinti összeütközésről az adóhatóság az ingóság árverésének kitűzését követően szerez tudomást, az árverésből befolyt vételárat elsődlegesen az adóhatóság által foganatosított végrehajtással érintett összegre kell elszámolni az (1) és (2) bekezdés szerinti kielégítési sorrendben. A bírósági végrehajtásban érvényesítendő követelésre az ezt követően fennmaradt összeg számolható el. Az elszámolásról, a bírósági végrehajtásban felosztható összegről, az adóhatóság tájékoztatja az eljárásban érintett bírósági végrehajtót. Az adóhatóság felosztási tervben összesítve, egy összegben szerepelteti az adóhatóság által foganatosított végrehajtással érintett összeget, az árverésből befolyt vételárat, illetve a felosztást követően fennmaradt összeget. A fennmaradt összeg elszámolását felosztását a Vht.-ban 455

10 rendelkezett kielégítési sorrend alapján a bírósági végrehajtó végzi. (4) A végrehajtás során befolyt összegből a hátralékos kötelezettségre elszámolt, felosztott összeget, az adóhatóság az eredeti végrehajtásba vont vagy végrehajtásra átvett kötelezettség kiegyenlítése érdekében továbbutalja az eredeti kötelezettséghez kapcsolódóan nyilvántartásba vett számlaszámra. A számlán a felosztásra váró, az ideiglenes biztosítási, illetve a biztosítási intézkedés alapján befolyt vagy felfüggesztett eljáráshoz kapcsolódóan zárolt összegeken felüli, túlfizetésnek minősülő összeg nem tartható nyilván, annak vissza- vagy kiutalása iránt az adóhatóság a tudomására jutásától számított 8 napon belül intézkedik. (5) Az e törvény hatálya alá tartozó, végrehajtásba vont vagy átvett fizetési kötelezettséget forintban kell nyilvántartani, a pénzforgalmi utalásokat forintban kell teljesíteni. A belföldi pénzforgalmi számla nyitására nem kötelezett, külföldi illetőségű adós esetében a vissza- vagy kiutalást az adóhatóság az adós által megadott külföldi fizetési számlára, az adós által meghatározott devizanemben utalja át. Olyan külföldi pénznem esetében, amelynek nincs a Magyar Nemzeti Bank által közzétett forintban megadott árfolyama, a Magyar Nemzeti Bank által közzétett, euróban megadott árfolyamot kell figyelembe venni. Az átváltás költsége a külföldi illetőségű adóst terheli. 14. Ha a) a végrehajtás alá vont ingatlant a Nemzeti Eszközkezelő vásárolta meg, akkor a Vht. Kielégítés a Nemzeti Eszközkezelő által kifizetett vételárból alcíme szerinti, b) az ingatlan kisajátítással érintett, akkor a Vht. Kielégítés kisajátításból befolyt összegből alcíme szerinti, c) az ingóságnak (mint zálogtárgynak), illetve az ingatlannak az értékesítése során zálogjoggal, illetve jelzálogjoggal biztosított követelést is ki kell elégíteni, akkor a Vht. Kielégítés zálogjog alapján alcíme szerinti, d) 7 természetes személy adós foglalkozásának gyakorlásához nélkülözhetetlen járművet kell értékesíteni, akkor a Vht. Kielégítés a gépjármű értékesítéséből befolyt összegből alcíme szerinti különös elszámolási szabályok alkalmazandóak. 9. A végrehajtás felfüggesztése 15. (1) Az adóhatóság a döntés végrehajtását hivatalból felfüggesztheti vagy felettes szerve rendelkezésére felfüggeszti, ha a fizetési kötelezettséget előíró döntés megváltoztatása vagy megsemmisítése várható. (2) Az állami adó- és vámhatóság a pénzügyi tranzakciós illeték és a bírósági eljárási illeték kivételével illetékügyekben a végrehajtást kérelemre felfüggesztheti, ha az illetékfizetési kötelezettség megszűnése várható. (3) Az adóhatóság az adós kérelmére kivételesen akkor függesztheti fel a végrehajtási eljárást, ha az adós a felfüggesztésre okot adó, méltányolható körülményt igazolta, és az adóst a végrehajtási eljárás során korábban e törvény alapján nem sújtották eljárási bírsággal. (4) Az adóhatóság a felfüggesztésre okot adó, méltányolható körülmények körében különösen értékeli az adós tartá- 7 Módosította a Módtv pontja. Hatályos január 1-jétől. si kötelezettségébe tartozó személyek számát, az adós vagy az eltartott személy tartós és súlyos betegségét, az adóst is sújtó, a végrehajtás során bekövetkezett elemi csapást vagy ipari katasztrófát. (5) Az eljáró adóhatóság a végrehajtási eljárást törvényben meghatározott esetben felfüggeszti. (5a) 8 A felfüggesztést elrendelő végzés elleni fellebbezésnek a döntés végrehajtására nincs halasztó hatálya. (6) Ha az adóhatóság hatósági átutalási megbízását a fizetési számlát vezető pénzforgalmi szolgáltató a végrehajtás felfüggesztéséről szóló végzés meghozataláig nem teljesítette, az adóhatóság a hatósági átutalási megbízás visszavonásáról haladéktalanul intézkedik. Ha a fizetési számlát vezető pénzforgalmi szolgáltató a hatósági átutalási megbízást a felfüggesztés kezdőnapját követően, a felfüggesztés hatálya alatt teljesítette és az összeget az adóhatóság részére átutalta, az adóhatóság azt a tudomására jutásától számított 8 napon belül visszatéríti az adósnak. (7) Ha az adóhatóság jövedelemletiltást foganatosított, és a munkáltató, illetve az adós számára járandóságot, illetményt, munkából eredő díjazást, juttatást, egyéb összeget rendszeresen, időszakonként visszatérően folyósító szerv vagy személy (a továbbiakban együtt: munkáltató) a végrehajtás felfüggesztéséről szóló végzés meghozataláig a behajtani kívánt teljes összeget még nem utalta át az adóhatóság részére, az adóhatóság a jövedelemletiltás alapján történő levonás felfüggesztéséről tájékoztatja a munkáltatót. A munkáltatónak az általa a jövedelemletiltás alapján a felfüggesztés kezdőnapját követően, a felfüggesztés hatálya alatt levont, de az adóhatóság részére még át nem utalt összeget az adós részére vissza kell térítenie. A munkáltató által a jövedelemletiltás alapján a felfüggesztés kezdőnapját követően, a felfüggesztés hatálya alatt az adóhatóság részére átutalt összeget az adóhatóság a tudomására jutásától számított 8 napon belül visszatéríti az adósnak. 10. A végrehajtási eljárás szünetelése 16. (1) A végrehajtási eljárás szünetel a) a fizetési kedvezmény iránti kérelem adóhatósághoz történő megérkezését követő naptól a kérelmet elbíráló döntés véglegessé válásának napjáig, ha az adós fizetési kedvezmény iránti kérelmét a tartozás esedékességét követő 8 napon belül nyújtotta be; b) a fizetési halasztást vagy részletfizetést engedélyező döntés véglegessé válásának napjától a tartozás döntésben foglalt teljesítéséig, ha az adós kérelmére fizetési halasztást vagy részletfizetést engedélyeztek; c) a halasztó hatály elrendelése iránti kérelemnek az adóhatóság tudomására jutása napját követő naptól a kérelem jogerős elbírálásáig, ha az adóhatósági döntés ellen indított közigazgatási per során az első alkalommal előterjesztett halasztó hatály elrendelése iránti kérelmet jogerősen még nem bírálták el; d) a felszámolás elrendelésétől a felszámolási eljárás jogerős befejezéséig, ha a gazdálkodó szervezet adótartozásának 8 Beiktatta a Módtv a. Hatályos január 1-jétől, amelyet a folyamatban lévő végrehajtási eljárásokra is alkalmazni kell a törvény 131/B. -a alapján. 456 adó-kódex 2018/11 12.