É L E L M I SZ E R SZ A B Á LY O Z Á S I I N F O R M Á C I Ó K 2.

Átírás

1 É L E L M I SZ E R SZ A B Á LY O Z Á S I I N F O R M Á C I Ó K 2. Az élelmiszerekről szóló évi XC. törvény, a módosítására kiadott évi LIV. törvény, a végrehajtásáról szóló 1/1996. (I. 9.) FM-NM-IKM együttes rendelet és a módosítására kiadott 35/1996. (XI. 30.) FM-NM-IKIM, 45/1999. (IV. 30.) FVM-EüM-GM 16/2000. (IV. 6.) FVM-EüM-GM, 77/2000. (X. 6.) FVM-EüM-GM valamint a 43/2002. (V. 14.) FVM-EüM-GM együttes rendeletek szövege és K O M M E N T Á R J A Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium Élelmiszeripari Főosztály június Írta: Dr. Rácz Endre osztályvezető Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium Élelmiszeripari Főosztály Szerkesztette: Bikfalvi Istvánné dr. és Ősz Csabáné Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium Élelmiszeripari Főosztály

2 A kiadványban foglaltak nem tekinthetők hivatalos jogértelmezésnek. A jogszabályok hivatalos értelmezésére a jogalkotó és jogviták esetén a bíróságok illetékesek. Az Élelmiszer Törvény és végrehajtási rendelete, valamint az ezt módosító rendeletek hivatalos szövege a Magyar Közlönyben jelent meg. Bevezetés Több éves előkészítő munka után január 1-én hatályba lépett az új Élelmiszer Törvény (ÉT) és együttes végrehajtási rendelete (Vhr.), amelyet az alkalmazás tapasztalatai alapján, valamint egyes EU dokumentumok változásait követve most már ötödször módosították. További rendeletek sora jelent meg, amelyek a törvény felhatalmazása alapján léptek életbe. Folyamatosan jelennek meg az Élelmiszerkönyv előírásai és irányelvei is. Lényegében befejeződött a magyar élelmiszer jogi szabályozás megújulása. Miért volt erre szükség? Mi a lényege? Mit jelent mindez a fogyasztóknak és az előállítóknak? Szükségességét röviden és leegyszerűsítve az Európai Unióhoz való igazodással szokták indokolni. Igaz ez is, de a valódi igazság az, hogy mi is olyan, vagy legalább ahhoz fogható életminőséget szeretnénk, ami Európa fejlettebb, tőlünk nyugatra lévő országai polgárainak van. Ennek egyetlen, belátható időn belüli esélye az Európa 15 fejlett országát gazdasági egységbe fogó Európai Unióhoz való csatlakozás. Ennek pedig első lépcsője jogi rendszerünk így az élelmiszer jog harmonizálása. A magyar élelmiszerjog megújításának tehát az a lényege, hogy fokozatosan a magyar fogyasztók igényeit, a magyar élelmiszeripar lehetőségeit és az EU elvárásait egyaránt figyelembe véve átvegyük az Európai Unió előírásait. Az előzetes elemzések, valamint a valós harmonizációs folyamat egyaránt azt mutatták, hogy az élelmiszer biztonsággal és minőséggel kapcsolatos szabályokat Magyarország, a magyar élelmiszeripar különösebb megrázkódtatás nélkül át tudta venni. Vagyis, a magyar élelmiszeripar az EU csatlakozás idejére már az ott érvényes szabályok szerint fog termelni. A változás a fogyasztóknak biztonságosabb és jobb minőségű élelmiszert jelent, ami nem lényegtelen eleme annak a bizonyos és annyira várt jobb élet-minőségnek. Az előállítónak első megközelítésben persze gondot és költséget jelent. Gondot, mert az előírások száma, mennyisége, bonyolultsága növekszik. Költséget, mert ezek egy részének kisebb-nagyobb anyagi kihatása van. Mélyebbre és messzebb nézve esélyt jelent. Esélyt arra, hogy megtartsa vagy javítsa a piaci pozíciót az EU országok piacain. Esélyt arra, hogy megtartsa vagy javítsa piaci pozíciót a hazai 2

3 piacon, ahol már ma is, de az EU tagság után különösen, Európa legfejlettebb cégeinek élelmiszereivel kell versenyeznie. Ez az esély indokolja és megéri azokat a gondokat és költségeket, amit az Élelmiszer Törvény és a hozzá kapcsolódó szabályozás teljesítése igényel. A megújuló szabályozás alapját képező Élelmiszer Törvény és végrehajtási rendelete használatához és a hozzá kapcsolódó rendszer megismeréséhez, illetve megértéséhez szeretnénk az itt következő kommentárokkal segítséget adni. A törvénynek a évi LIV. törvénnyel-, a végrehajtási rendeletnek a 43/2002. (V. 14.) FVM- EüM-GM rendelettel módosított részét, valamint az ehhez kapcsolódó kommentárokat szürke alapon kiemelve közöljük. Budapest, június Folláth Györgyné főosztályvezető évi XC. törvény az élelmiszerekről, * a módosításáról szóló évi LIV. törvény, valamint a végrehajtásáról szóló 1/1996.(I. 9.)FM-NM-IKM együttes rendelet és a módosítására kiadott 35/1996.(XI. 30) FM-NM-IKIM, 45/1999. (IV. 30.) FVM-EüM-GM, 16/2000. (IV. 6.) FVM-EüM-GM, 77/2000. (X. 6.) FVM-EüM-GM, valamint a 43/2002. (V. 14.) FVM-EüM-GM, együttes rendelet Kommentár E törvény célja, hogy meghatározza a közfogyasztásra szánt nyers, félkész vagy feldolgozott élelmiszerek előállításának, forgalomba hozatalának feltételeit oly módon, hogy biztosítsa a fogyasztók egészségének, érdekeinek, valamint a piaci verseny tisztaságának védelmét, és segítse e termékek országok közötti szabad áramlását. A törvény bevezető célmeghatározása az Európai Gazdasági Közösségek (amelyet ma - a Közösség távlati céljait kifejezően - Európai Uniónak neveznek) többször deklarált - és az 1962-ben megjelent első direktíva óta következetesen alkalmazott - élelmiszer szabályozási filozófiájának átvétele. A mai magyar helyzet ismeretében joggal vethető fel a kérdés: miért van szükség ilyen deklaratív, megfogható, konkrét rendelkezést nem tartalmazó "kinyilatkoztatásra?" Komoly gyakorlati szerepe lehet, sőt kell lennie ennek és a törvény további részeiben megjelenő általános alapelveknek. Ennek megértéséhez abból kell kiindulni, hogy az élelmiszer-előállítás annyira bonyolult, sokrétű tevékenység, hogy a törvény a hozzákapcsolódó rendeletekkel, műszaki szabályzatokkal (Magyar Élelmiszerkönyv, Hivatalos Élelmiszervizsgálati Módszergyűjtemény) együtt sem képes a teljes, részletes szabá-lyozásra. Mindig maradnak kis részterületek (néhány százalékban vagy tizedszázalékban), amikor a törvény *A törvényt az Országgyűlés az október 24-i ülésnapján fogadta el. 3

4 4 alkalmazójának kell dönteni, vonatkozik-e rá egy rendelkezés, hogyan kell a rendelkezést az ő saját esetében teljesíteni? A törvényalkalmazó első lépésben az előállító. A következő az állami ellenőrzés, amelynek a törvény betartatása a feladata. De ilyen törvényalkalmazói döntés elé kerülhet a bíróság is, ha egy előállító és a fogyasztó, vagy a hatósági ellenőrzés és az előállító közötti (mert egy jogállamban ezen utóbbi is természetes) jogvitában kell döntenie. Ilyen döntésnél kap fontos gyakorlati szerepet a törvény célmeghatározása és a törvény további alapelvei. A lehetséges döntések, megoldások közül nyilván azt kell választani az előállítónak, az állami ellenőrzésnek, a bíróságnak, amelyik a törvény általános céljával egybeesik. Ezért kell az előállítónak a konkrét előírások mellett a törvény cél-meghatározására (vagy további általános előírásaira) is figyelmet fordítania. Nyilván jobb, ha a bizonytalan esetekben az előállító is a törvény céljainak megfelelő megoldást választ, mint ha erre később a hatósági ellenőrzés vagy bírósági döntés kényszeríti.

5 Általános rendelkezések 1. (1) A törvény hatálya a Magyar Köztársaság területén közfogyasztásra szánt, illetőleg forgalomba hozott élelmiszerek, élelmiszer- és dohányadalékanyagok (a továbbiakban együtt: adalékanyag) és dohánytermékek (a továbbiakban együtt: élelmiszerek) a) előállítására és forgalmazására; b) előállításával és forgalmazásával foglalkozó természetes és jogi személyekre, továbbá jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaságokra terjed ki. (2) A törvény hatálya nem terjed ki az élelmiszereknek magánháztartásban, saját fogyasztásra történő előállítására. (3) E törvény rendelkezéseit a bor, a sör, a szesz, a szeszes ital, a fűszerpaprika, a kávé, a dohánytermékek valamint a palackozott ivóvíz és ásványvíz előállítása és forgalmazása vonatkozásában a külön jogszabályokban foglalt eltérésekkel kell alkalmazni. Értelmező rendelkezések 2. A törvény alkalmazásában: 1) élelmiszer: minden olyan növényi, állati - beleértve a mikroorganizmusokat is - vagy ásványi eredetű anyag, amely változatlan, előkészített, vagy feldolgozott állapotban emberi fogyasztásra alkalmas. Nem minősül élelmiszernek a gyógyszer, gyógyszernek nem minősülő gyógyhatású anyag és készítmény, a gyógytápszer, az anyatejet pótló tápszer, a gyógyvíz, továbbá a nem csomagolt ivóvíz és ásványvíz; Az első mondatból egyértelműen következik, hogy a törvény hatálya valamennyi, Magyarországon előállított (az exportra előállított is) valamint forgalomba hozott (az importból származó is) élelmiszerre kiterjed. A Magyarországon működő (magyar, vagy külföldi tulajdonú) kizárólag exportra termelő előállítóra is (természetesen a törvény 16. -a (2) bekezdésének figyelembevételével) vonatkoznak előírásai. Többször felvetődik a Magyarországon, vámszabad területen való előállítás kérdése. Ez Magyarországon kívüli termelést jelent, így erre a törvény nem vonatkozik, a vámszabad területeken lévő üzem termékének esetleges hazai forgalmazása importnak tekintendő. Teoretikusnak tűnhet, sőt talán az is, ha felteszem a kérdést: hol van a saját háztartás, a magánfogyasztás határa? Az ebédet főző háziasszonynál? A családtagoknál? A szűk baráti körnél? Vagy esetleg egy több száz fős lakodalmi vendégségnél (akik a menyasszonytáncnál még fizetnek is az ételért)? E kérdéssel az élelmiszer-előállítás jogi problémáinak bonyolultságát szerettem volna érzékeltetni. Annak a kérdésnek az eldöntésében, hogy mi minősül magánháztartásnak és saját fogyasztásnak, nem a vendégségben résztvevők száma, hanem az előállító szándéka a meghatározó. A törvény szabályozza az élelmiszer-előállítás fogalmát. E szerint az előállítás célja a közfogyasztásra, illetve a továbbfeldolgozásra való előállítás, amely feltételez egy üzletszerű tevékenységet. E bekezdés a törvény és más, bizonyos élelmiszereket külön szabá-lyozó jogszabályok viszonyát rendezi. A bor, a palackozott víz és ásványvíz hagyománya és specialitásai miatt, a sör, a szesz, és a szeszesital, a dohánytermék és a kávé a jövedéki adózás miatt külön törvényekben, rendeletekben is szabályozott. Ez a rendelkezés azt jelenti, hogy az Élelmiszer Törvény a fenti termékekre is vonatkozik, de ha a rájuk vonatkozó speciális törvények eltérően rendelkeznek, akkor ezek a speciális rendelkezések az irányadóak. A definíció második mondata megszünteti a fogyasztók megtévesztésére eddig annyira alkalmas "senki földjét" az élelmiszer és gyógyhatású anyag között. E definíció ugyanis az élelmiszerek fogalmából kizárja a gyógyhatású anyagot, gyógytápszert. Az ÉT 19. (3) b) bekezdés ugyanakkor az e törvény hatálya alá tartozó élelmiszeren minden gyógyhatásra való utalást megtilt. Az eddigi senki földjén működőknek tehát dönteniük kell: gyógyhatású anyagként akarják-e termékeiket szerepeltetni (ezzel az ártalmatlanság mellett a gyógyhatást is bizonyítaniuk kell majd), vagy élelmiszerként, de akkor semmi gyógyhatásra való utalást nem tartalmazhat a felirat és a reklám. A nem csomagolt ivóvíz értelemszerűen a vezetékes- és kútvizet-, a nem csomagolt ásványvíz az ivókutakból folyó ásványvizet jelenti. 2) élelmiszer adalékanyag: minden olyan természetes vagy mesterséges anyag - tekintet nélkül arra, hogy van-e tápértéke vagy sem -, amelyet élelmiszerként önmagában általában nem 5

6 fogyasztanak, alapanyagként nem használnak, hanem az élelmiszerhez az előkészítés, a kezelés, a feldolgozás, a csomagolás, a szállítás, vagy a tárolás folyamán adnak hozzá abból a célból, hogy a termék érzékszervi, kémiai, fizikai és mikrobiológiai tulajdonságait kedvezően befolyásolja. Hozzáadása azt eredményezi, vagy eredményezheti, hogy önmaga vagy származéka az élelmiszer összetevőjévé válik; 3) dohánytermék: a nyers dohányból, vagy nyers dohány felhasználásával készített, dohányzásra, rágásra vagy tüsszentésre szolgáló termék. Dohányterméknek kell tekinteni a cigarettapapírt, a dohányfóliát és más, a dohánytermékkel szorosan összekapcsolt anyagot, kivéve a füstszűrőt és a szopókát; 6

7 4) dohány adalékanyag: minden a dohánytól eltérő anyag, amelyet a dohánytermékekhez az előkészítés, a kezelés, a feldolgozás és a csomagolás folyamán adnak hozzá abból a célból, hogy a termék érzékszervi, kémiai, fizikai és mikrobiológiai tulajdonságait kedvezően befolyásolja. 5) technológiai segédanyag: a berendezések és eszközök anyagának kivételével minden olyan élelmiszerként önmagában nem fogyasztott anyag, amelyet valamely nyersanyag, élelmiszer vagy annak alkotó része gyártása vagy feldolgozása folyamán az adott technológiai cél elérésére alkalmaznak, és elkerülhetetlenül maradékok jelenlétét, vagy származékok keletkezését eredményezi a késztermékben; 6) élelmiszer-előállítás: a közfogyasztásra, vagy ilyen célú továbbfeldolgozásra történő élelmiszer tisztítási, osztályozási, előkészítési, feldolgozási, csomagolási, tárolási műveletek összessége, vagy ezek részműve-letei; A törvényalkotó a lehetséges több szinonim kifejezés (gyártás, feldolgozás, előállítás) közül az élelmiszerelőállítást, illetve élelmiszer-előállítót választotta és használja következetesen. Az előző törvény gyártó szóhasználatának elhagyásával, a mezőgazdasági kistermelő fogalom megszüntetésével is demonstrálja azt, hogy egy nagy gyárra és egy kisvállalkozásra azonos feltételek érvényesek. Rendkívül fontos a gyakorlat szempontjából, hogy nemcsak az előállítási folyamat egésze, hanem egyes önállóan végzett részműveletei is előállításnak minősülnek. Tehát, egy csak (pl. más előállító részére történő) előtisztítást, csomagolást, tárolást végző vállalkozás is élelmiszer-előállítás, így a törvény hatálya teljes mértékben kiterjed rá. 7) élelmiszer-előállító: aki élelmiszer-előállítási tevékenységet folytat; 8) élelmiszer-előállító hely: az a létesítmény, amelyben élelmiszer-előállító tevékenységet folytatnak; 9) élelmiszer-csomagolás: az a tevékeny-ség, amelynek során az élelmiszert a fogyasztó távollétében meghatározott mennyiségben úgy helyezik csomagolóanyagba, hogy annak felnyitása, vagy megsértése nélkül a tartalom nem változtatható meg; A definíció lényeges kifejezése a "fogyasztó távollétében" kitétel, ami pl. a pultnál vásárolt felvágott becsomagolását nem, de az ABC pultra történő kihelyezésére a boltban (vagy hozzá kapcsolódó helyiségekben) elvégzett előrecsomagolást magában foglalja. 10) élelmiszer-csomagoló anyag: az élelmiszerrel érintkező, rendszerint fogyasztásra alkalmatlan anyag, amely védi az élelmiszert a szennyeződéstől, a tápérték- és minőségcsökkentő hatásoktól; 11) élelmiszerforgalmazás: az élelmiszer-nek a viszonteladókhoz vagy az élelmiszer-fogyasztókhoz való eljuttatását szolgáló szállítási, tárolási, előcsomagolási, kiszolgá-lási, értékesítési műveletek összessége, vagy ezek részműveletei, függetlenül attól, hogy a vendéglátás, közétkeztetés vagy kereskedelmi tevékenység keretében történik-e; Figyelni kell arra, hogy a tárolás az előállítási és a forgalmazási műveletek felsorolásánál egyaránt szerepel. Ha valaki önálló tárolási tevékenységet folytat, nyilván egyedileg (a megelőző és a következő műveletek sorát figyelembe véve) kell eldönteni, hogy az adott tárolás előállításnak vagy forgalmazásnak számít-e. A csomagolásnál nincs ilyen kettősség, hiszen itt a forgalmazásnál nem csomagolást, hanem előcsomagolást említ a törvény. Erre nincs külön definíció, de a Vhr 32.. (2) utal rá, hogy ez a forgalmazás helyén történik. Az értékesítést megkönnyítő, a fogyasztói igényekhez igazodva több ("iparilag") csomagolt terméket összefogó, egyet szétbontó, vagy a csomagolatlant becsomagoló, az önkiszolgálást segítő tevékenység ez. 12) élelmiszer-forgalmazó: aki élelmiszerforgalmazási tevékenységet folytat; 13) feldolgozott élelmiszer: minden olyan élelmiszer, amelyet az élelmiszer nyersanyag eredeti állapotát lényegesen megváltoztató élelmiszer-előállítási műveletekkel hoztak fogyasztásra kész állapotba; A definíció "bizonytalanságát" az "élelmiszer nyersanyag eredeti állapotát lényegesen megváltoztató" kitétel jelenti. Annak ismételt hangsúlyozásával, hogy ilyen definíciók kapcsán a konkrét esetekben mindig a jogalkalmazó (előállító - ellenőrző hatóság - bíróság) dönt a következő példák tűnnek logikusnak: A tisztítás, osztályozás, válogatás, hűtés, csomagolás nem változtatja meg az élelmiszer állapotát. 7

8 A darabolás, őrlés, csontozás, hámozás, fagyasztás már megváltoztatja, de hogy ez a változás lényeges-e, azt esetenként kell eldönteni. Ezzel a Vhr 2. (1) és (2) kapcsán bővebben is foglalkozunk. 14) nyers élelmiszer: minden olyan élelmiszer, amely eredeti állapotának lényeges megváltoztatása nélkül alkalmas fogyasztásra; 15) élelmiszer nyersanyag: élelmiszer előállítására alkalmas növényi-, állati- - beleértve a mikroorga-nizmusokat is -, vagy ásványi eredetű termék, illetve termény, valamint az ivóvíz és az ásványvíz; 8

9 16) új élelmiszer: a belföldön még közfogyasztásra nem került olyan feldolgozott élelmiszer, nyers élelmiszer illetve élelmiszer nyersanyag, a) amelynek előállítása során alkalmazott, korábban nem használt, az élelmiszer összetételében jelentős változásokat okozó eljárás hatással van az élelmiszer táplálkozási értékére, emészthetőségére vagy az élelmiszerben lévő nemkívánatos anyagok szintjére, b) amely géntechnológiával módosí-tott szervezetet tartalmaz, vagy abból áll, c) amelyet géntechnológiával módosí-tott szervezetből állítottak elő, de ilyen szerve-zetet nem tartalmaz, d) amely valamely összetevőjének elsődleges molekuláris szerkezete új, vagy azt szándékosan megváltoztatták, e) amely mikroorganizmusokból, penészgombákból vagy algákból áll, illetve azokból izolált, f) amely nem hagyományos módszerekkel termesztett növényekből áll, vagy amelyeket nem hagyományos módszerekkel termesztett növényekből izoláltak, és nincs biztonságos alkalmazási előtörténete, valamint amely nem hagyományos módszerekkel tenyésztett állatokból izolált állati eredetű nyersanyagból áll, és nincs biztonságos alkalmazási előtörténete. Az új élelmiszer fogalmát az 1976-os élelmiszer törvény vezette be, ezt az évi XC. törvény is megtartotta. Az Európai Unió "új élelmiszer (novel food) szabályozása hosszú vajúdás után, 1997-ben jelent meg. Ennek definíciója lényegi elemeiben csak annyiban tér el a magyartól, hogy a géntechnológiával módosított összetevőket tartalmazó élelmiszer is újnak számít. A fogyasztók biztonságának védelme és az EU harmonizációs feladatok egyaránt indokolták, hogy a genetikai módosítás bekerüljön a magyar új élelmiszer definícióba. Ezért a gén-technológiai módosításról szóló évi XXVII. törvény módo-sította az ÉT 2. 16)-t, és szó szerint átvette az EU definíciót. Nem könnyű példákat adni az egyes pontokban felsorolt, az élelmiszert "újjá" tevő kritériumokra, hiszen itt éppen arról van szó, hogy az ilyen élelmiszerek "újak", tehát az országban még nem ismertek. a) Néhány éve a hőkezelt szójakészítmények után egy előállító hőkezeletlen, tehát inaktiválatlan (emésztést gátló tripszin inhibitort tartalamzó) szójalisztet akart forgalomba hozni. Az eltérő eljárás, amely hatással volt az emészthetőségre, az akkori és a jelenlegi definíció szerint is új élelmiszerré tette. b) Magának a genetikailag módosított szervezetnek (pl. genetikailag módosított paradicsom vagy abból készült paradicsom-sűrítmény) a felhasználása. c) A genetikailag módosított szervezeteknek ez a legszélesebb felhasználása. A genetikailag módosított szójából (liszt, fehérje) készült készítmények felhasználása egyenlőre a legszélesebb körű. d) Az elsődleges molekuláris szerkezet pl. az aminósavaknak a peptidláncban lévő (kovalens kötésekkel kialakult) sorrendje. e) Az algákból készülő, számos élelmiszer gélszerű állapotának kialakítására használt agar-agar lehet ezen új élelmiszerek egyik példája. f) A pont jobban értelmezhető, ha a "nem hagyományos" kitétel elé odatesszük, hogy nálunk, Magyarországon nem hagyományos az adott termesztési vagy tenyésztési módszer. Ezzel az egzotikus, nálunk eddig nem ismert élelmiszerek kerülnek be az új élelmiszer fogalomba. Persze csak akkor, ha ezeknek "nincs biztonságos alkalmazási előtörténetük". Annak értelmezése már bonyolultabb, hogy itt is hazai alkalmazásra kell-e gondolni, illetve milyen széleskörű alkalmazás számít biztonságosnak. Ennek eldöntésénél (mely végső soron az engedélyező hatóság feladata) a kialakuló EU gyakorlathoz kell igazodni annál is inkább, mert ez egy EU jogszabály szó szerinti átvétele. Eszerint tehát az Európában régóta ismert és fogyasztott, de nálunk most megjelenő egzotikus gyümölcsök, kínai ételek, stb. biztonságos alkalmazási előtörténetűeknek tekinthetők, így nem számítanak új élelmiszernek. 17) különleges táplálkozási igényeket kielégítő élelmiszer: olyan élelmiszer, amely speciális összetétele, illetőleg különleges gyártási eljárása miatt különbözik az általános fogyasztásra használt élelmiszerektől, ezáltal olyan személyek igényeit elégíti ki, akik emésztésük, anyagcseréjük, fiziológiai állapotuk és életkoruk miatt az általánostól eltérő élelmiszert igényelnek; 18) Az e pontnál korábban definiált új termék fogalmat az élelmiszer törvény módosításáról szóló évi LIV. törvény megszüntette. E módosítással a magyar élelmiszerjog EU harmonizációjának utolsó lépése kezdődött meg. Miután az EU szabályok átvétele naprakész, elengedhetetlen, hogy az EU szabályokban nem szereplő fogalmak és főleg az ezekhez kapcsolódó, a piacgazdaság rendszerébe nem illő, a piacra jutást megelőző engedélyezési eljárások is megszűnjenek. Ilyen volt a magyar rendszerben az új termék fogalma, illetve az új terméknek számító import élelmiszer kötelező előzetes vizsgálata, a hazai gyártmánylapjának előzetes jóváhagyatása. Ezek, a központosított gazdaságirányítási rendszerben létrehozott, 9

10 az akkori viszonyok között megfelelő eljárások a mai viszonyok között sem a piac zavartalan működését, sem a fogyasztók megfelelő működését nem biztosítják. 19) közfogyasztás: a nem saját célra előállított élelmiszernek a lakosság által történő közvetlen fogyasz-tása, vagy ilyen célra élelmiszer-előállító által történő továbbfelhasználása; 20) élelmiszer-fogyasztó: az élelmiszer végső felhasználója; 21) élelmiszer-minőség: az élelmiszer A minőségfogalom a nemzetközi szervezetekével (pl: ISO azon tulajdonságainak összessége, melyek 8402; FAO/WHO Codex Alimentarius) teljesen azonosan valamennyi rögzített és elvárt igénynek való megfelelést alkalmassá teszik a rá vonatkozó tartalmazza. A törvény további szövege azonban figyelembe előírásokban rögzített és a fogyasztók veszi és következetesen tartja magát ahhoz a tényhez, hogy által elvárt igények kielégítésére; az élelmiszer rögzített és elvárt jellemzői sokrétűek és biztosításuk, valamint ellenőrzésük több szakmát érint. Ezért ezen nemzetközileg elfogadott definíció ellenére a törvény szövege mindig külön felsorolva előírja a közegészségügyi, élelmiszer-higiéniai és minőségi feltételeknek való megfelelőséget. Szükséges megemlíteni, hogy ez nem ellentétes a nemzetközi gyakorlattal. A minőség átfogó fogalmának használata mellett ugyanis (ami mindhárom feltételrendszernek való egyidejű megfelelőséget jelent) gyakorlat a minőség szűkebb értelmű használata is, amikor az élelmiszer-biztonságot (amit az ÉT szövege közegészségügyi és élelmiszer-higiéniai megfelelésnek mond) a minőségfogalomból kivéve külön használják. A minőség ekkor csak szűkebb (beltartalom, külső megjelenés, érzékszervi jellemzők, stb.) tulajdonság csoportot jelöl. Felesleges, sőt helytelen az a szakmai körökben többször is felvetődő kérdés, hogy mi a fontosabb, a biztonság, vagy (a szűkebben értelmezett) minőség. A biztonság az az elemi követelmény, amit egy élelmiszernek teljesítenie kell, hogy a piacra kerülhessen. De ettől - legalább is a piacgazdaságban - még nem lesz vevője. Ha nem kínál még sok más (szűken értelmezett) minőségi előnyt - megjelenés, csomagolás, ízek, előnyös összetevők - vevő nélkül a piacon marad. A két jellemző csoport tehát együtt fontos. 22) élelmiszer-higiénia: az élelmiszer előállításának, forgalombahozatalának az emberi fogyaszthatóságra való alkalmassággal összefüggő követelményrendszere, az élelmiszer útján terjedő fertőzés és egyéb ártalom megelőzése és elhárítása. 23) minőségmegőrzési időtartam: az az időtartam, amely alatt az előírt, illetve átlagos körülmények között előállított, tárolt, szállított élelmiszer fizikai, kémiai, mikrobiológiai és érzékszervi jellemzőinek az előírtaknak, illetve gyártmánylapjában rögzítetteknek meg kell felelniük; 24) gyártmánylap: az élelmiszer előállításának módját, összetételét, minőségi jellemzőit és jelölését tartalmazó leírás. I. Fejezet Az élelmiszerek előállításának általános feltételei 3. (1) Élelmiszer-előállító hely kizárólag ott létesíthető, ahol a dolgozók, a termékek, valamint a környezet védelméről gondoskodnak, továbbá ahol a helyiség és az alkalmazott gépek, eszközök, berendezések működésé-vel kapcsolatos építészeti, műszaki, technológiai, környezetvédelmi, közegészségügyi, állategészségügyi és élelmiszer-higiéniai feltételek biztosítottak. (2) (3) Élelmiszert előállítani kizárólag működési engedéllyel rendelkező élelmiszer-előállító helyen szabad. A működési engedélyt - a vendéglátás kivételével - az Állomás az érdekelt szakhatóságok egyetértésével adja ki, illetve a feltételek megszűnte esetén vonja vissza. (4) A működési engedéllyel rendelkező élelmiszer-előállító helyen előállított valamennyi élelmiszert köz-fogyasztásra szántnak kell tekinteni. Vhr. 1. E rendelet alkalmazásában 1. Élelmiszer biztonság: annak biztosítása a termelés, az előállítás és a forgalmazás teljes folyamatában, hogy az élelmiszer nem veszélyez-teti a fogyasztó egészségét, ha azt a rendeltetési célnak megfelelően készíti el és fogyasztja. A ma annyira divatos és oly sokszor használt élelmiszerbiztonság fogalma itt jelenik meg először a magyar élelmiszerjogban. A megfogalmazás a FAO/WHO Codex Alimentariusból származik, miután konkrét definíció eddig az EU dokumentumokban sincs. 10

11 2. Tápanyag összetételre vonatkozó állítás: az élelmiszer jelölésének bármely olyan eleme, amely azt állítja, sugallja, vagy arra utal, hogy az élelmiszernek valamilyen, az állítással megjelölt táplálkozási tulajdonsága van, például energia-, fehérje-, zsír-, szénhidrát-, vitamin-, ásványi anyag tartalma vonatkozásában. Vhr. 1/A. Feldolgozott élelmiszert előállító új élelmiszer-előállító hely létesítése esetén a vendéglátás és közétkeztetés kivételével vagy a meglévő élelmiszer-előállító hely olyan mértékű átalakítása esetén, amely az élelmiszerekről szóló évi XC. törvény (a továbbiakban: ÉT.) 3. -ának (1) bekezdésében előírt feltételek lényeges megváltozásával jár, az építésügyi engedélyezési eljárás során az illetékes megyei (fővárosi) állategészségügyi és élelmiszer-ellenőrző állomás (a továbbiakban: Állomás), az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat (a továbbiakban: Szolgálat) illetékes intézete, valamint a környezetvédelmi felügyelőség, illetve nemzeti park igazgatóság szakhatósági hozzájárulását a rendelet 1. számú melléklete szerinti adatok alapján adja meg. Vhr. 1. (3) Vhr. 2. (1) Az Állomás a feldolgozott élelmiszert előállító élelmiszer-előállító hely működési engedélyét a vendéglátás és közétkeztetés kivételével a Szolgálat illetékes intézete, valamint a környezetvédelmi felügyelőség, illetve nemzeti park igazgatóság szakhatósági hozzájárulásával adja meg. (2) A működési engedélyt az (1) bekezdésben előírt módon az ÉT 3. -ának (1) bekezdésében előírt feltételek lényeges megváltozásával járó átalakítás esetén is meg kell kérni. Az előzetes engedélyezések felszámolása sorában az élelmiszer törvény módosításáról szóló évi LIV. törvény az élelmiszer előállító hely létesítésének engedélyezését is megszüntette. Ez nem érinti az építésügyi engedélyezési eljárást, melyet az élelmiszer előállító hely létesítésekor (természetesen csak akkor, ha ez építéssel jár) le kell folytatni. Ehhez az előírt szakhatósági hozzájárulásokat be kell szerezni. Ennek egységes, szakszerű lebonyolítását segíti az 1. sz. melléklet. Az élelmiszer-előállító hely működési engedélyezésének célja annak megállapítása, hogy az előállítandó élelmiszer minőségének, közegészségügyi, higiéniai megfelelőségének biztosításához az előállítás feltételei mennyire felelnek meg. A működési engedély beszerzése természetesen csak az újonnan létesített előállító helyre vonatkozik. Attól, hogy egy működő, engedélyezett előállító hely neve, tulajdonosa, címe, stb. megváltozik, még nem válik engedély-kötelessé. Az új élelmiszer-előállító hely működésének engedélyezésével kapcsolatban felmerülő gyakorlati probléma, hogy a meglévő létesítmény átalakítása mikor tekintendő engedély-kötelesnek. A törvény 3. -ának (1) bekezdésére - az átalakítás az előállított élelmiszer közegészségügyi, élelmiszer-higiéniai és minőségi jellemzőit befolyásolja - történő utalás igen tágan határolja be ezt. A gyakorlatban tehát az előállítónak kell döntenie - ha bizony-talan az engedélyező hatóságok véleményét kérve -, hogy az adott átalakítás engedélyköteles-e. Itt és a továbbiakban előírt hatósági engedélyezések kapcsán is sok eljárási kérdés (pl.: mennyi időn belül kell a hatóságoknak intézményeknek reagálni egy-egy kérelemre) vetődik fel. Ezeket az államigazgatási eljárásról szóló (többször módosított) évi IV. törvény szabályozza. Érdeke minden félnek - az előállítónak is - megismerkedni ezzel. A szövegben megjelenő "szakhatósági hozzájárulás" két fontos sajátossága a következő: - az engedélyező hatóság (adott esetben az állomás) az engedély kiadásakor a másik hatóság (például ÁNTSZ) szakhatósági hozzájárulásában leírtakat köteles figyelembe venni; - a szakhatósági hozzájárulást 15 napon belül ki kell adni. Ha ezt elmulasztja az illető hatóság, akkor az egyetértő véleményt jelent. Eszerint a példánál maradva, az állomás nem mondhatja az elő-állítónak (az engedély kiadásához rendelkezésére álló 30 napon túl), hogy várnia kell az ÁNTSZ szakhatósági hozzájárulására. A paragrafus első soraiban a vendéglátásra és közétkeztetésre tett kivétel többször visszatér (a kereskedelemmel együtt) a továbbiak- ban. Ennek az az oka, hogy az ÉT felhatalmazásai alapján /27. (6) és (12)/ e területek speciális előírásait külön rendeletek szabályozzák. Ezért ez a rendelet a vendéglátás, közétkeztetés és 11

12 (3) A működési engedély iránti kérelmet az előállítás megkezdése előtt legalább 30 nappal az Állomáshoz kell benyújtani. A kérelemhez mellékelni kell: 12 kereskedelem kérdéseivel csak érintőlegesen foglalkozik. Az adott felhatalmazás alapján jelent meg a kereskedelmet részletesen szabályozó 1/1997. (I. 17.) IKIM rendelet és a vendéglátás és közétkeztetés keretében történő élelmiszerelőállítást és -forgalmazást szabályozó 80/1999. (XII. 28.) GM-EüM-FVM együttes rendelet. A törvény "feldolgozott élelmiszer" definíciója /ÉT. 2. (13)/ itt kap komoly gyakorlati jelentőséget. Csak a feldolgozott élelmiszert előállító élelmiszer-előállítónak kell működési engedélyt kérnie. A rendkívül széles tevékenységek egy töredékénél a feldolgozott vagy nem feldolgozott kérdés eldöntése nem egyszerű, az igen és a nem döntés egyaránt lehetséges. Ezek a döntések fontosak, mert érdekek kötődnek hozzájuk. E döntésnél két dolgot kell hangsúlyozni: - Egységesen, minden hatóság minden ellenőre számára kell szóljon. Nem lehet, hogy egyik helyen megkövetelik az engedélyeket, a másikon nem, - Egységesen, minden "előállítóra" érvényesnek kell lenni. Vagyis, ha a leveszöldség nem feldolgozott élelmiszer, akkor nemcsak a napi 10 kilós, hanem 10 tonnás "előállító" sem engedélyköteles. Mivel az érintett hatóságok ilyen egységes állásfoglalást eddig nem alakítottak ki, az alábbiakban egy ilyen lehetséges elképzelést adunk: Élelmiszer Zöldség-gyümölcs, egyéb mezőgazdasági termény tárolás, osztályozás, tisztítás, csomagolás Zöldség-gyümölcs, egyéb mezőgazdasági termény darabolás(felezés, negyedelés), csomagolás (ipari továbbfelhasználásra vagy közvetlen értékesítésre) Zöldség-gyümölcs, egyéb mezőgazdasági termény szeletelés, kockázás, csíkozás, darálás, csomago-lás (pl. saláták, hidegtálak, stb. készítéséhez) Termelői méz előállítás Méz fogyasztói csomagolás Tojás termelés, csomagolás, tárolás* Tojáslé előállítás Állatvágás Vágott állat darabolás, csomagolás Húskészítmény előállítás Húskészítmény sütés közvetlen fogyasztásra Vágott baromfi tisztítás, darabolás Termelői nyerstej előállítás Tejtermék (túró, tejfel is) előállítás Káposzta(és egyéb zöldség-gyümölcs) savanyítás Élelmiszer adalékanyagként is használt vegyi anyagok előállítása Adalékanyag készítmények (a hatóanyag más anyagokkal való keverése) előállítása Kukorica pattogatás, főzés, tök sütés, napraforgó, tökmag, stb. pörkölés Áruház által (készresütött, gyorsfagyasztott, stb. pizzatésztából) végzett pizza előállítás Feldolgozott x x x x x x x x Nem feldolgozott *Megjegyzés: A Magyar Élelmiszerkönyv EU direktívából átvett /90 előírása külön rendelkezik a tojástermelés, csomagolás, szállítás engedélyezéséről. A gyártmánylap az a dokumentum, ami a lehető legpontosabban leírja az előállított terméket. Ennek segítségével tudja az előállító biztosítani azt a fogyasztói elvárást, hogy az egyszer megvett, megszeretett termék i ő é f l t á tá á lj l x x x x x x x x x x x

13 a) az előállítani kívánt élelmiszerek körének meghatározását, egyben annak kijelentését, hogy az élelmiszerek gyártmány-lapjai a rendelet 2. számú melléklete szerint elkészültek és azok az előállítás helyén a hatósági ellenőrzés számára hozzáférhetőek, minősége a folyamatos gyártás során ne romoljon le. Az előállított termék jellemzőit, amelyeket a gyártmánylap rögzít, az előállító (bizonyos törvényes kereteken belül) szabadon, maga állapítja meg. A évi LIV. törvény a gyártmánylap (a működési engedélyhez, illetve új termék gyártásához kapcsolódó) kötelező hatósági jóváhagyását, illetve a hatóságnak való benyújtását megszüntette. A gyártmánylapot azonban továbbra is minden élelmiszerről ki kell állítani, és az előállítás helyén kell tartani. b) szakképesítéshez kötött élelmiszer-előállító tevékenység esetén az előírt képesítéssel rendelkező felelős vezető nevét, címét, végzettségét, illetve a működési engedélyt kérő nyilatkozatát az előírt szakképesítéssel rendelkező felelős vezető alkalmazásáról, c) az élelmiszer-előállításhoz felhasználni kívánt ivóvíznek az Országos Tisztifőorvos által kijelölt laboratóriumban történt vizsgálatának eredményét. d) az előállítónak (üzemeltetőnek) a működtetéshez való jogosultságát hitelt érdemlően bizonyító dokumentum másolatát (pl. cégbírósági bejegyzés, vállalkozói igazolvány stb.) A vízvizsgálatot az (előállító helyen felhasznált ivóvíz megfelelő-ségéről) az illetékes közegészségügyi hatóságtól kell kérni. Az előírás minden típusú felhasznált ivóvízre vonatkozik, tehát vezetékes vizet éppúgy vizsgáltatni kell, mint a kútból, vagy máshonnan (pl. saját vízmű) nyert vizet. Az előírást a gyakorlat tette szükségessé. Előfordultak ugyanis olyan esetek, hogy egy előállítónak az élelmiszerjog szerinti engedélyei meg voltak, de egyéb, logikusan ezt megelőzően megszerzendő engedélyei nem. Az ellenőrző hatóságoknak az itt példaként megadott mellett az építési engedély (részeként az ő szakhatósági hozzájárulása) meglétét is célszerű ellenőrizni a működési engedély kiadása előtt. (4) Az Állomás a működési engedély kiadásáról, illetve visszavonásáról, valamint az e körben hozott minden intézkedéséről köteles értesíteni a 2. (1) bekezdése szerinti szakhatóságokat, az illetékes fogyasztóvédelmi felügyelőséget, valamint a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőséget. Vhr. 2/A. (1) A mezőgazdasági őstermelői igazolvánnyal rendelkező személy (a továbbiakban őstermelő) a) a saját gazdaságban előállított mezőgazdasági termékekből származó nem hőkezelt, savanyított terméket, b) mézet, (lépes mézet), saját tenyésztésű, nevelésű állattól származott tejet, tejtermékek közül tejfölt és túrót, tojást, valamint darabolás nélkül vágott és belezett baromfit, továbbá sertéshúsból előállított füstölt húst, étkezési szalonnát, olvasztott étkezési zsírt, vásáron és piacon árusíthat. (2) Az őstermelőnek a működési engedély, illetőleg a gyártmánylap helyett őstermelői igazolvánnyal kell rendelkeznie az árusításhoz. (3) Az őstermelő az igazolványt a vásáron vagy a piacon köteles magánál tartani, és azt az ellenőrző hatóság képviselőjének kérésére bemutatni. (4) A (3) bekezdésben foglaltak megszegése esetén az ellenőrző hatóság megtiltja a vásári vagy piaci árusítást és ezzel egyidejűleg szabálysértési eljárást kezdeményezhet, vagy helyszíni bírságot szabhat ki. (5) Az őstermelőnek be kell tartania a vonatkozó élelmiszer-higiéniai, közegészségügyi (élelmezés-egészségügyi és környezet-egészségügyi) és állategészségügyi szabályokat, amelyeket az illetékes hatóságok a helyszínen ellenőrizhetnek. A 77/2000. (X. 6.) FVM-EüM-GM együttes rendelet által bevezetett szabályozás azt a különféle jogszabályok által eddig is támogatott gyakorlatot legalizálja, hogy a vásározó, piacozó, a korábbi szóhasználat szerinti mezőgazdasági kistermelőtől a működési engedélyt, gyártmánylapot nem követelik meg. A mostani szabályozásban szereplő őstermelő adózási kategória, azt a személyi jövedelemadóról szóló évi CXVII. törvény definiálja. Olyan nem egyéni vállalkozó magánszemély számít őstermelőnek, aki a törvény 6. mellékletében részletesen felsorolt tevékenységet folytat (pl. tejtermelés, méhészet, gyümölcs, zöldség termelés, stb.), és őstermelői igazolvánnyal rendelkezik. Az igazolványt a 228/1996. (XII. 26.) Korm. rendeletben előírtak szerint a területileg illetékes agrárkamara adja ki. Jogosan vetődik fel az engedménnyel kapcsolatban a kérdés, hogy vajon az EU-ban van-e ez. Az EU-nak az előállítók működésére vonatkozó (engedély, regisztráció) szabálya nincs. A tagországok többségében semmiféle engedélyt, bejelentést nem követelnek meg sem a kicsi, sem a nagy előállítótól. Tehát az EU gyakorlathoz ez az őstermelőkre vonatkozó magyar szabály áll jelenleg közelebb. Meg kell azonban említeni, hogy az EU-ban az Élelmiszerbiztonsági Fehér Könyv kapcsán folyó vitákban egyre szélesebb körű egyetértés látszik abban, hogy az élelmiszer előállítást egy az illetékes ellenőrző hatóságnál történő bejelentkezéshez kellene kötni. Ha egy ilyen EU szabály előbb-utóbb valóban megszületne, az a mai magyar gyakorlathoz képest részben szigorítást (őstermelők), részben enyhítést (egyéb előállítók) jelentene. Vhr. 3. Az 1/A. -ban, illetve a 2. (1) bekezdésében felsorolt eljárásokban a hatóságok, amennyiben ez a kérelem elbírálásához, illetve a szakhatósági hozzájárulás megadásához szükséges, helyszíni szemlét tartanak. Vhr (1) Élelmiszer előállításához nyersanyagként csak olyan növényi, állati - beleértve a mikroorganizmusokat is -, ásványi eredetű anyagot, illetőleg ivóvizet és ásványvizet lehet felhasználni, amely az emberi egészségre nem káros és az előírtaknak megfelelő minőségű élelmiszer 13

14 előállítására alkalmas. (2) Élelmiszer előállítása során csak a népjóléti miniszter által engedélyezett adalékanyagot, technológiai segédanyagot, élelmiszercsomagoló anyagot, illetve mosó- és fertőtlenítőszereket lehet felhasználni. A felhasználási engedélyt a népjóléti miniszter adja ki, a) az adalékanyagok és technológiai segédanyagok esetében a földművelésügyi miniszterrel egyetértésben, b) az élelmiszercsomagoló anyagok, a mosó- és fertőtlenítőszerek esetében a környezetvédelmi és területfejlesztési miniszterrel egyetértésben. (3) Élelmiszer előállítása, szállítása során olyan műszaki, technológiai, közegészségügyi és élelmiszer-higiéniai feltételeket kell alkalmazni, amelyek biztosítják, hogy az élelmiszer megfeleljen a közegészségügyi, élelmiszer-higiéniai és minőségi követelményeknek. Vhr. 5. (1) Élelmiszer adalékanyag használata akkor engedélyezhető, ha a) toxikológiai szempontból megvizs-gált, és a felhasználás körülményei között a javasolt felhasználási szinten a rendelkezésre álló tudományos eredmények alapján ártalmatlan, a fogyasztók egészségét nem veszélyezteti, b) nem szolgál a hibás alapanyag, a rossz higiénés körülmények, a nem megfelelő technológia alkalmazásának elfedésére vagy az élelmiszer tulajdonságainak, jellegének megváltoztatásával a fogyasztó félrevezetésére, c) alkalmazásának szükségessége tech-nológiailag igazolható és a kívánt cél más, gazda-ságosan és technikailag megvalósítható mód-szerrel nem érhető el. (2) Az élelmiszer adalékanyag alkalmazása akkor indokolt, ha az a felsoroltak közül legalább egy célt szolgál: - védi az élelmiszer tápértékét, - különleges étrendhez szükséges alkotórészt tartalmaz, - segíti az élelmiszer minőségének és stabilitásának megtartását, - javítja az élelmiszer érzékszervi tulajdonságait, - segíti az élelmiszer előállítását, csomagolását és tárolását. Vhr. 6. (1) A felhasználásra engedélyezett adalékanyagokat, azok pontos felhasználási területeit és megengedett felhasználási koncent-rációit, valamint tisztasági követelményeiket a Magyar Élelmiszerkönyv (a továbbiakban: MÉ) vonatkozó előírásai tartalmazzák. (2) A MÉ vonatkozó előírásaiban nem engedélyezett adalékanyag (beleértve az aro-mákat is) gyártását és felhasználását a felhasz-náló, a forgalmazó vagy az előállító kérelmére a Fodor József Országos 14 A fogyasztók egészség- és érdekvédelmének egyik igen fontos és a fejlett országokban állandó reflektorfényben lévő területe az adalékanyagok használata. Az adalékanyagok száma, alkalmazási területük (nyilván az általuk biztosított technológiai előnyök következtében) igen gyorsan nőtt. A fogyasztók és különböző érdekképviseleti szerveik körében nem alaptalan a félelem: nem használnak-e túl sok adalékanyagot az előállítók? Kellően megalapozott-e ezen anyagok egészségügyi veszélytelenségének vizsgálata? Nem használják-e fel az (egyéb-ként egészségügyi szempontból veszélytelen) adalékot a fogyasztók megtévesztésére? A jogos aggályok eloszlatására - az élelmiszer-gyártók teljes egyetértésével és támogatásával - az Európai Unió igen részletesen szabályozta az adalékanyagok kérdését. A szabályozást folyamatosan - a tudomány és a technika újabb eredményeit figyelembe véve - aktualizálja. Az Élelmiszer Törvény ezen szabályozás pontos átvételével akar a magyar fogyasztók számára az Európai Unió tagállamaival azo-nos biztonságot teremteni. Ami persze csak lehetőség. Valósággá csak akkor válik, ha a feltételek, így az élelmiszer-előállítók hozzáállása is azonos lesz az Európai Unió tagállamai gyakorlatával. Az adalékanyag alkalmazhatóságának itt rögzített általános szabályai lényeges gyakorlati következményeik miatt minden előállító számára fontosak. Ezen alapelvekben elsődleges kritérium, hogy az adalékanyag az emberi egészséget nem veszélyeztetheti. Igen fontos további kritériumok vannak azonban még e mellett. Ezek lényege, hogy még az egészségügyileg veszélytelen (pontosabban: a tudomány mai állása szerint veszélytelennek tartott) adalékanyagokat is csak valóban indokolt esetben és mennyiségben szabad használni. Kimondottan tilos minden olyan használat, amely a fogyasztót az élelmiszer jellegével kapcsolatban félrevezetheti. Az adalékanyag engedélyezési eljárás az EU szabályok átvételével egyszerűsödött. A rendszer kiinduló pontja (amire az (1) bekezdés utal), hogy a Magyar Élelmiszerkönyv átvette az EU által engedélyezett élelmiszer adalékanyagok listáját tartalmazó direktívákat. Ezek sokkal több adalékanyagot tartalmaznak, mint az eddigi magyar előírások. Ezzel a Magyarországon enge-délyezett adalékanyagok köre számottevően bővült. Felhasználási engedéllyel nem rendelkező (tehát a (2) bekezdés szerint enge-délyköteles) adalékanyagnak az számít, ami e listán nem szerepel. A listát a következő Magyar Élelmiszerkönyv előírások tartalmazzák: /35 és /50 (édesítőszerek)

15 Közegészségügyi Központ Országos Élelmezés és Táplálkozás-tudományi Intézete (a továbbiakban: OÉTI) engedélyezi. (3) Az engedélyt a rendelet 3. számú melléklete szerint kell kérni. (4) Az adalékanyag felhasználási engedélyeket a Népjóléti Közlönyben és a Mező-gazdasági és Élelmezésügyi Értesítőben közzé kell tenni. Az újonnan engedélyezett adalék-anyagokkal ki kell egészíteni a MÉ vonatkozó előírását. (5) Az adalékanyagnak az engedélyben rögzített feltételektől eltérő alkalmazása tilos. Vhr. 6. (6) Csak az elfogadott tisztasági követelményeknek megfelelő adalékanyagokat lehet felhasználni /36 (színezékek) /2 (egyéb adalékanyagok) További, a Magyar Élelmiszerkönyvbe átvett direktívák ezen adalékanyagok részletes tisztasági követelményeit is előírják. Az eddigi hazai gyakorlatot ismerve fontos megjegyezni, hogy a listán maguk a pontosan meghatározott nevű, összetételű adalékanyagok és nem különböző fantázianevű "készítmények" szerepelnek. Tehát az adalékanyagok eladóinak közölniük kell, hogy a különböző fantázianevű készítményekben valójában milyen adalékanyagok vannak. Így lehet ugyanis csak a felhasználónak megállapítani, hogy az adott anyag/anyagok rajta vannak-e a Magyar Élelmiszerkönyv előírásainak listáin - tehát használatuk engedélyezett -, vagy nincsenek, tehát használatukat Magyaror-szágon engedélyeztetni kell. Az OÉTI engedélyt a rendelet melléklete szerinti adatok benyújtásával kell kérni. Fel kell azonban hívni az előállítók figyelmét, hogy az engedély megszerzése nem lesz egyszerű. Ez nagyon is indokolt, hiszen végül is arról lesz szó, hogy Magyarországon egy olyan adalékanyagot akarnak felhasználni, amely a fejlett európai országokban (EU tagállamokban) nem engedélyezett, illetve az adott termékre nem engedélyezett. Ezért azt kell a felhasználóknak tanácsolni, hogy ne vállaljanak magukra ilyen engedélyeztetést. Ha az EU direktívával megegyező Magyar Élelmiszerkönyv előírásokban nem szereplő adalék-anyagot akarnak az élelmiszer-előállítónak eladni, követelje meg a gyártótól/eladótól az engedély beszerzését. Igen fontos figyelni arra, hogy az adalékanyag engedélyezett volta még nem jelenti a korlátlan felhasználhatóságát, hiszen az engedély adott élelmiszerre vagy élelmiszer csoportra szól. Ha az adalékanyag felhasználási területét akarja megváltoztatni, termé-szetesen az előállítónak kell engedélyeztetni. Az EU direktívák átvételével elkészült Magyar Élelmiszerkönyv előírások igen sok élelmiszer termékcsoporthoz nemcsak a felhasználható adalékanyagot, de annak mennyiségét is megadják. Sokszor azonban az előírásban csak a szükséges mennyiség GMP megjelöléssel szerepel. Nyilván ezek azok az anyagok, melyeknek nincs komoly egészségügyi vagy túladagolási veszélye. A GMP megjelöléssel az élelmiszer-előállítókat arra az általános elvre akarják figyelmeztetni, hogy még az ilyen anyagokat is csak a Jó Gyártási Gyakorlat szerint valóban szükséges, valóban indokolt mértékben használják. Miután nálunk eddig minden részletesen szabályozva volt, félő, hogy az előállítóknak (vagy egyes előállítóknak) nem lesz meg a GMP jelöléssel engedélyezett anyagok használatánál elvárt "önmérséklete". Ezért a hatósági ellenőrzés sok más egyéb mellett azt is vizsgálhatja, hogy a felhasználni kívánt adalékanyag mennyiség valóban szükséges-e. Az ezzel kapcsolatos esetleges vitákat e megoldásban az OÉTI szakvéleménye dönti el. Az adalékanyagok kapcsán ki kell térni az aromákra is. Ezek a törvény definíciója /ÉT 2. (2)/ szerint egyértelműen adalék-anyagok, az EU adalékanyag szabályozása azonban különböző okokból (pl.: összetételük nem, vagy nehezen definiálható) nem foglalkozik velük, nincs E számuk, csupán (egy (nem végleges) listájuk van. A (2) bekezdés zárójeles megjegyzése (ami az adalékanyag engedélyezési, vizsgáltatási előírásainál később is ismétlődik) arra figyelmeztet, hogy az engedélyeztetésük adalék-anyagként történik A megvásárolt és felhasznált adalékanyagok azonosságának, tisztaságának vizsgálata "nem szokás" a hazai élelmiszeriparban. 15

16 Vhr. 7. (1) Élelmiszer-előállító helyen alkalma-zott tisztító- és fertőtlenítőszerek esetében a ve-szélyes anyagokra, készítményekre vonatkozó jogszabályokban előírtak figyelembevétele mellett, élelmiszer-előállító helyen kizárólag olyan tisztító- és fertőtlenítőszert lehet felhasználni, amelynek előírásszerű felhasználása sem az előállító helyen dolgozókra, sem a fogyasztókra nem jelent veszélyt, illetve amely hulladékával a környezetet a megengedettnél nagyobb mértékben nem szennyezi. (2) A felhasználás iránti kérelmet a rendelet 4. számú melléklete szerint az OÉTI-hez kell benyújtani. (3) A tisztító- és fertőtlenítőszer felhasználását az OÉTI engedélyezi. (4) A tisztító- és fertőtlenítőszer felhasz-nálási engedélyeket az Egészségügyi Közlönyben és a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Értesítőben évente közzé kell tenni. Vhr. 8. (1) Az élelmiszer-előállítás során alkalmazott új technológiai segédanyag felhasználását az OÉTI engedélyezi. (2) A felhasználási engedély iránti kérelmet a rendelet 5. számú melléklete szerinti tartalommal az OÉTI-hez kell benyújtani. Vhr. 9. Az engedélyezett adalékanyagok, mosó- és fertőtlenítőszerek, technológiai segédanyagok, élelmiszerrel érintkező anyagok, csomagolóanyagok, új élelmiszerek, különleges táplálkozási igényt kielégítő élelmiszerek, beleértve az étrend kiegészítő, valamint a funkcionális készítményeket (a továbbiakban: különleges táplálkozási igényt kielégítő élelmiszerek) engedélyét újra kell értékelni, amennyiben azt új tudományos eredmények vagy a megváltozott felhasználá- si körülmények indokolják. Indokolt esetben az engedélyt vissza kell vonni vagy módosítani kell. 16 Pedig ez az előállító érdeke (valóban megvan-e a készítmény garantált hatóanyaga) és a fogyasztó egészségvédelme szempontjából (nincsenek-e benne káros szennyező anyagok) is fontos. A Magyar Élelmiszerkönyv /31, /45, /77, /86, /63, /52, /50 és /30 számon megjelent előírásai részletesen előírják az egyes adalék-anyagok tisztasági kritériumait, valamint vizsgálatuk módszereit. Ezek vizsgálata és betartása (az ennek nem megfelelő adalék-anyagot nem szabad felhasználni) az előállítónak érdeke és a fogyasztóval szembeni kötelessége is. A tisztító és fertőtlenítőszerekre nincs az adalékanyaghoz hasonló EU direktíva rendszer, így az egyedi engedélyeztetés szükséges. Az engedélyeztetés rendjét a veszélyes anyagokkal kapcsolatos eljárásról szóló 233/1996. (XII. 26.) Korm. rendelet tartalmazza. Az adalékanyag engedélyeztetéséhez hasonlóan ismét az tanácsolható az élelmiszer-előállítóknak, hogy éljenek vevői pozíciójukkal, csak engedéllyel rendelkező készítményt vegyenek meg. A helyzet és az élelmiszer-előállítóknak szánt jó tanács azonos a tisztító- és fertőtlenítőszerekre előbbiekben leírtakkal. A kiadott engedélyek - elsősorban egészségügyi megítélésük esetleges változása miatt történő - újraértékelési lehetősége, sőt szükségessége elengedhetetlen, ezt az EU adalékanyag általános direktívája is előírja. Ezt az egészségügyi veszélyesség megítélésének bonyolultsága, nehézsége indokolja. Egy-egy anyag megítélésének változására a nemzetközi szervezetek és egyes országok szabályozási gyakorlatában van példa. Az előállítók megnyugtatására: ilyen példák vannak ugyan, de ritkán. Az engedélyezett, de később eltiltandó anyag helyett mindig lehet helyettesítő, veszélyesség gyanújába nem keveredett anyagot találni. A napi gyakorlatban ez a rendelkezés tehát nem jelenti azt, hogy minden engedély bizonytalan, bármit bármikor visszavonhatnak. Ugyancsak nincs szó arról, hogy az előállítónak a számára megadott engedélyeket valami módon időnként meg kellene újítani. Ezek kapcsán nem árt szót ejteni azon anyagok, eljárások

17 Vhr. 10. Az élelmiszer-előállítás folyamatá-ban az előállítónak olyan minőségbiztosítási, illetve élelmiszerbiztonsági rendszereket kell alkalmazni, amelyek biztosítják az élelmi-szerek közegészségügyi, élelmiszer-higiéniai és minőségi megfelelőségét. Vhr. 10/A. Az egészségügyi miniszter a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter egyetértésével Élelmiszerbiztonsági Tanács-adó Testületet hoz létre. Az Élelmiszerbiztonsági Tanácsadó Testület tagjait a tudo-mány, a mezőgazdasági termelők, az élel-miszer-előállítás, az élelmiszerforgalmazás, az élelmiszer-ellenőrzés és a fogyasztói érdekvédelmi szervezetek, valamint az Egészségügyi Minisztérium, a Földművelés-ügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium és a Gazdasági Minisztérium képviselőiből, továbbá az illetékes állami és független szer-vek szakértőiből az egészségügyi miniszter nevezi ki. A Testület működési szabályzatát az egészségügyi miniszter hagyja jóvá. A Testület az élelmiszerbiztonságot érintő kérdésekben az állami szervek felkérésére tanácsot ad, illetve javaslatokat tesz. meg-ítéléséről, távlati sorsáról, amelyek a tudomány mai állása szerint az egészségre nem veszélytelenek, de ősidők óta használatban vannak. A hús füstölés, pácolás de talán a sózás sem kapna ma engedélyt. Ezek betiltására azonban egyetlen egészségügyi enge-délyező hatóság sem gondol. Fogyasztásuk felvilágosító kampányokkal történő visszaszorítása vagy a veszélyes anyagok csökkentése (NO 2 /NO 3 határérték leszorítása, Na + lecserélése, stb.) azonban állandóan napirenden van. A kilencvenes évek közepétől rohamosan terjednek a magyar élelmiszeriparban a minőségbiztosítási (mindenek előtt ISO 9000 szerinti) és az élelmiszerbiztonsági (mindenek előtt a HACCP) rendszerek. Hangsúlyozni kell, hogy ez az általános jellegű rendelkezés sem az említett, sem más, formalizált rendszert nem tesz kötelezővé. A lényeg az utolsó szavakon, a megfelelőség biztosításán van. Az élelmiszerbiztonsági rendszerek esetében tudni kell: Ezen általános (inkább figyelemfelkeltő) rendelkezésen túl konkrét szabály is van alkalmazásukra. Az élelmiszerek előállításának higiéniai szabályairól szóló 17/1999. (II. 10.) FVM-EüM rendelet 2002-től kötelezően előírja a HACCP rendszer alkalmazását. A fejlett országokban ismételten előforduló, a fogyasztók egészségét károsító, sokszor halált okozó élelmiszer botrányok hatására mindenütt felvetődött a szabályozásnak a termelői érdekektől függetlenített tudományos hátterének biztosítása. A BSE (szarvasmarhák szivacsos agyvelőgyulladása) botrány után az EU egyik első intézkedése a tudományos háttér megerősítése, átszervezése volt, ezt követte 2002-ben. az Élelmiszerbiztonsági Hivatal létrehozása. Az EU tagállamok is működtetnek tudományos tanácsokat a szabályozásuk megalapozására. Látva ezt a nemzetközi gyakorlatot 1997-ben a Népjóléti Minisztérium és a Földművelésügyi Minisztérium elismert szakértők felkérésével létrehozta az Élelmiszerbiztonsági Tanácsadó Testületet. A 16/2000. (IV. 6.) FVM-EüM-GM rendelet ennek működését törvényesítette. Ennek alapján a Testületnek már lehetősége van, hogy a tudományos eredmények alapján befolyásolja a magyar élelmiszer szabályozást. 5. Élelmiszer előállítással kizárólag A 33/1998. (VI. 24.) NM rendelet foglalkozik a "személyi olyan személy foglalkozhat, akinek higiénés" alkalmasság vizsgálatával. Előírja, hogy a egészségi álla-pota megfelel a járványügyi szempontból kiemelt munkakörökben - ide munkakörére megállapított sorolja az élelmiszer előállítást is - a munkába állást követelményeknek, és aki rendelkezik a megelőzően orvosi vizsgálaton kell részt venni. A vizsgálat - szükséges szakképesítéssel, vagy TBC ernyőképszűrés és bőrgyógyászat - alapján a dolgozó közegészség-ügyi, élelmiszer-higiéniai, háziorvosa állítja ki az alkalmasságról szóló igazolást. minőségügyi és környezetvédelmi alapismeretekkel. Vhr. 11. (1) Az élelmiszer-előállítás folyamatában az előállítás személyi és tárgyi feltételeinek biztosítása, valamint a közegészségügyi, élelmiszer-higiéniai, minőségbiztosítási és környezetvédelmi szabályok betartása az előállító kötelezettsége. Vhr. 11. (2) Az élelmiszer-előállítási Jogos - és az utóbbi években sok, kellő megalapozottság folyamat irányítójának - ha az előírtnál nélkül létrehozott élelmiszer-előállító hely példája alapján magasabb szakirányú képzettséggel nem szükséges is - annak előírása, hogy legalább egy személy, a rendelkezik - a rendelet 6. számú t lé i á ítój l il ki á ú ké íté l 17

18 mellékletében előírt képesítéssel kell rendelkeznie. Vhr. 11. (3) Az élelmiszer-előállítás folyama-tában résztvevő személyeknek - a szakirányú végzettséggel rendelkezők kivételével - a mun-kába lépést követő 2 hónapon belül közegész-ségügyi, élelmiszerhigiéniai, minőségbiztosítási és környezetvédelmi minimumvizsgát kell tennie. (4) A minimumvizsgának a rendelet 7. számú melléklete szerinti lebonyolításáról a Szolgálat és - a vendéglátás, a közétkeztetés és a kereskedelem kivételével - az Állomás gondos-kodik. (5) A (3) bekezdés szerint vizsgára kötelezett személyeket a munkába lépésüket követően a tevékenységük megkezdése előtt a személyi higiéniai alapismeretekre ki kell oktat-ni. Az oktatásról a munkaadó gondoskodik. 6. (1) A különleges táplálkozási igényeket kielégítő élelmiszer és az új élelmiszer kizárólag engedéllyel állítható elő és hozható forgalomba. (2) A különleges táplálkozási igényeket kielégítő élelmiszerek előállítását és forgalomba hozatalát a Fodor József Országos Közegészségügyi Központ Országos Élelmezés- és Táplálkozástudományi Intézete (a továbbiakban OÉTI) engedélyezi. (3) Az új élelmiszerek előállítását és forgalomba hozatalát az OÉTI egyetértésével a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter engedélyezi Vhr. 12. (1) A különleges táplálkozási igényt kielégítő élelmiszereknek ki kell elégíteniük az általános fogyasztásra előállított élelmiszerekkel szemben támasztott követelményeket is, kivéve, ha valamely előírás ellentétes az elérendő 18 termelés irányítója valamilyen szakirányú képesítéssel rendelkezzen. Az előírás konkretizálása (a rendelet 6. sz. melléklete) nem könnyű, mert a szakirányú képzés hézagos és gyakran változó volt az elmúlt évtizedekben. Ezt a gyakorlati alkalmazás során az ellenőrző hatóság nyilván figyelembe veszi. A szakképesítés meglétét a működési engedély kiadása kapcsán írja elő a rendelet. Ezért azt visszamenőleg - már működő előállítónál - legfeljebb szorgalmazni lehet, de megkövetelni (pl. működő tevékenységet ezért betiltani) nem. A törvény céljainak megvalósulása (mindenek előtt a fogyasztók egészségének és érdekeinek védelme) az előállítási folyamat valamennyi résztvevőjének aktív közreműködését igényli. Ezért - mindenekelőtt az előállítás feltételeinek betartásával kapcsolatos - minimális ismeretanyaggal mindenkinek rendelkeznie kell. Az ismeretek megszerzését, annak bizonyítását, a vizsgát a 7. sz. melléklet szabályozza. Az előállítók és a munkavállalók rendkívüli heterogenitása miatt ez csak elveket, kereteket rögzít. A gyakorlati megvalósítást a konkrét körülményeket, igényeket és lehetőséget ismerő területileg illetékes Állomásra és az állami népegészség-ügyi és tisztiorvosi szolgálatra bízza. A minimumvizsgára kötelezettek körét ("az élelmiszerelőállítás folyamatában résztvevő személyek") annak figyelembe vételével kell meghatározni, hogy az adott munkakörben dolgozó személy tevékenysége közvetlenül befolyásolja-e a késztermék közegész-ségügyi, élelmiszerhigiéniai, minőségi megfelelőségét. A minimum vizsga letételét az eddigi törvények alapján már működő előállítónál nem lehet megkövetelni, ha a korábbi rendeletek alapján előírt (közegészségügyi és higiéniai) minimum vizsgák megvannak. Az ilyen vizsgákkal nem rendelkező, működő üzemekben dolgozó személyeket viszont oktatni és vizsgáztatni kell. A minimumvizsgát a munkába lépést követően kell letenni, tehát egyszer, és csupán továbbképző tanfolyamon kell 5 évenként részt venni, a 7. melléklet 7. pontja szerint. A évi LIV. törvény az előző szövegen annyit változtatott, hogy az itt előírt kötelezettségeket a forgalomba hozatalra is kiterjesztette. Erre azért volt szükség, hogy az importra is egyértelműen vonatkoztatható legyen a rendelkezés. A különleges táplálkozási igényeket kielégítő élelmiszerek részletes szabályozása a fogyasztók egészség és érdekvédelme szempontjából egyaránt fontos. Fontos, mert ezeket jellemzően az átlagostól eltérő egészségi állapotú emberek fogyasztják. Ezért fontos az is, hogy nem engedi meg, hogy a különleges táplálkozási igényt kielégítő

19 különleges táplálkozási céllal. élelmiszer gyengébb minőségű legyen a hozzá hasonló "normál" élelmiszernél. (2) A különleges táplálkozási A különleges táplálkozási igényt kielégítő élelmiszerek igényt kielégítő élelmiszerek főbb típusait és nemzetközi (FAO/WHO Codex Alimentarius) és EU az ezekkel szemben támasztott szabályozása az elmúlt években felgyorsult. A magyar követelményeket a rendelet 8. számú szabályozást ehhez igazítva a 43/2002. (V. 14.) FVM-EüMmelléklete tartalmazza. GM rendelet lényegesen átalakította a korábbi (3) A tápanyag összetételre termékcsoport három részre bontásával. Az új szabály vonatkozó állításokat a rendelet 9. számú szerint vannak: melléklete tartalmazza. A MÉ az egyes Különleges táplálkozási igényt kielégítő élelmiszerek élelmiszerek/ élelmiszercsoportok A 8. melléklet I. fejezetében már megjelent, vagy vonatkozásában a rendelet 9. számú kidolgozás alatt lévő EU szabályok alapján mellékletétől eltérő termék-specifikus meghatározva. követelményeket is meghatároz-hat. A 9. Étrend kiegészítők és funkcionális készítmények számú mellékletben szereplő A 8. melléklet II. fejezetében kidolgozás alatt lévő Codex tápanyagösszetételre vonatkozó dokumentumok alapján meghatározva. állításoktól eltérő állítás nem Tápanyag összetételre vonatkozó állítások használható. A 9. számú melléklet A 9. mellékletben kidolgozás alatt lévő EU és Codex szerinti csökkentett tartalmú dokumen- állítás mellett használható a light szó is. A diétás jelzőt kizárólag a 8. számú melléklet I. 4. és I. 5. pontjában, illetve a 9. számú melléklet 1., 2. c), 3. a), 3. c) és 4-8. pontjában felsorolt élelmiszereken lehet feltüntetni. (4) A vitaminok, valamint ásványi anyagok felnőttek számára fogyasztásra ajánlott napi mennyiségét a MÉ előírásai tartalmazzák. Vhr. 12. (5) Azok az élelmiszerek, amelyeknek napi szokásos fogyasztási mennyiségében a vitaminok, illetve az ásványi anyagok mennyiségei meghaladják a (4) bekezdés szerint a felnőttek számára fogyasztásra ajánlott napi mennyiséget, nem tartoznak e rendelet hatálya alá. Vhr. 12. (6) A és D vitamin csak étrend kiegészítő és funkcionális készítmények, valamint olyan élelmiszerek dúsítására, kiegészítésére használható, amelyeket A és D vitamint természetesen tartalmazó élelmiszerek helyett fogyasztanak. Vhr. 13. (1) A különleges táplálkozási igényt kielégítő élelmiszer előállítása és/vagy forgalomba hozatala iránti kérelmet a rendelet 10. számú melléklete szerint az OÉTI-nek kell benyújtani. Az eljárás díjköteles. (2) Az OÉTI a kérelem elbírálásához mintát, illetve a kérelem további kiegészítését kérheti. tumok alapján meghatározva Ezekhez kapcsolódva szabályozásra került az egyre divatosabb light szó használata is. Fontos hangsúlyozni, hogy ezen állítások használata semmiféle engedélyhez nincs kötve. A hatósági élelmiszer ellenőrzés szokásos tevékenysége során természetesen vizsgálja azt is, hogy egy pl. zsírmentes -nek deklarált élelmiszer valóban megfelel-e a 9. mellékletben rögzített feltételeknek. Figyelem: A jelen rendelkezés miatt nem megfelelővé vált csomagoló anyagok felhasználására a 43/2002. (V.14.) együttes rendelet 24. (3) július 1-ig lehetőséget ad. A Magyar Élelmiszerkönyv /15 számú, Különleges táplálkozási igényt kielégítő élelmiszerekhez adható tápértéknövelő anyagok című előírás. E bekezdés előírása miatt a Magyar Élelmiszerkönyv /496 előírásának 1. számú melléklete nemcsak a táplálkozástudomány, hanem a gyakorlat szempontjából is fontos. Ennek következtében az ajánlott napi fogyasztásokat meghaladó vitamin illetve ásványi anyag tartalmú élelmiszerek már gyógyhatású anyagnak, vagy gyógyszernek számítanak. E törvény rendelkezései (így az engedélyezési eljárás) tehát már nem vonatkoznak rájuk. A módosítás az A és D vitamin adott feltétellel történő használatát az étrend kiegészítő és funkcionális készítményekre is kiterjeszti. Fontos megjegyezni: az engedélyezési kötelezettség (A Vhr. 9. -ban rögzített szóhasználatból következően) az étrend kiegészítőkre és funkcionális készítményekre is vonatkozik. Az itt rögzített egyszerűsített engedélyezési eljárás a fogyasztók kellő védelmét és a termékek gyorsabb piacra kerülését egyaránt szolgálja. 19

20 (3) Ha az OÉTI a külön jogszabály szerinti igazgatási szolgáltatási díj befizetését és a teljes dokumentáció rendelkezésre bocsátását követő 30 napon belül nem nyilatkozik (az előállítás, illetve forgalmazás feltételhez kötése, megtiltása, illetve a termék módosítása), azt az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló évi IV. törvény 42. -ának (2) bekezdése alapján úgy kell tekinteni, hogy a különleges táplálkozási igényeket kielégítő élelmiszer előállítását és forgalomba hozatalát engedélyezte. (4) A különleges táplálkozási igényt kielégítő élelmiszert kizárólag a kérelemben megjelölt, működési engedéllyel rendelkező élelmiszer-előállító helyen szabad előállítani. Vhr. 14. (1) Az új élelmiszer előállításának és az import új élelmiszer forgalomba hozatalának engedélyezése iránti kérelmet a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszternek címezve, a rendelet 11. számú mellékletének megfelelően kell elkészíteni. (2) Az új élelmiszer előállításának engedélyezése iránti kérelmet az Állomáson kell benyújtani, az Állomás beszerzi az OÉTI szakhatósági hozzájárulását. Az import új élelmiszer forgalomba hozatalának engedélyezése iránti kérelmet a vizsgálatok el- végzéséhez szükséges A változtatás a T. 6. -nál leírtak szerint az engedélyezési eljárást a forgalomba hozatalra (így az importra is) kiterjeszti. mennyiségű mintával együtt az importálónak kell benyújtani az OÉTI-nél. Ha a benyújtott adatok, dokumentáció és információ nem elegendő a kérelem elbírálásához, az Állomás, illetve az OÉTI további kiegészítéseket kérhet. (3) Az engedélynek tartalmaznia kell az új élelmiszer jellemzőit, speciális jelölési követelményeit és felhasználásának esetleges feltételeit. (4) Az engedélyezési kötelezettség szempontjából nem minősül új élelmiszernek az a részben vagy egészben géntechnológiával módosított összetevőkből előállított élelmiszer, amelyben a génsebészeti beavatkozásból származó DNS vagy fehérje nincs jelen, illetve amelyben a géntechnológiai beavatkozásból származó anyag mennyisége egyetlen összetevőben sem haladja meg az 1 %-ot. Az ÉT c) definíciója (követve az EU 258/98 sz. ren-deletét) új élelmiszernek minősít minden olyan élelmiszert, amely géntechnológiával módosított összetevőt tartalmaz. Ez a bekezdés az új élelmiszer-engedélyezési kötelezettség alól két esetben kivételt tesz: - Ha a génsebészeti beavatkozásból származó anyag egyetlen összetevőben sem haladja meg az 1 %-ot. Ennek oka, hogy az ilyen termék a 31/A (1) szerint nem jelölés köteles, hiszen a vizsgálati technika mai állása szerint analitikailag nem mutatható ki. - Ha a génsebészeti beavatkozásból származó fehérje vagy DNS nincs jelen. Oka az előbbivel azonos. 20