Adatok Apaj-puszta környéke kisemlősfaunájához

Átírás

1 Tom. IV. 96 Fase. -. Adatok Apaj-puszta környéke kisemlősfaunájához Irta: Schmidt Egon Budapest Főváros Állat- és Növénykertje, Budapest A századforduló óta a Duna-Tisza közén nagyarányú mezőgazdasági fejlődés indult meg, ami magával hozta a terület ősi jellegének erőszakos megváltoztatását is. Egyre nagyobb földterületek kerültek feltörésre, ami egyet jelentett a különböző kultúrnövényeknek az ősi flóra rovására való egyidejű térhódításával. A legújabb időkben a rizstermesztés és a frissen létesült halastavak foglaltak le egyre jelentősebb földegységeket. Az ősi fauna e behatások folytán erős kvalitatív és kvantitatív változásokat szenvedett, a különböző fajok ökológiai valenciájuktól függően megpróbáltak alkalmazkodni a megváltozott viszonyokhoz. Egyes kulturakövető fajok szinte robbanásszerűen elszaporodtak a részükre kedvezővé vált életkörülmények között s a mezőgazdasági kultura fejlődésével egyre ujabb és ujabb területeket hódítottak meg. Más fajok viszont, igy pl. a parlagi vipera /Vipera ursinii rákosiensis MÉHELY/ úgyszólván teljesen eltűnt, noha néhány évtizede még szép számmal élt a számára megfelelő kopár, parlagon heverő síkságokon. Ma már csak szigetszerűen található és állománya állandóan fogyóban van. Dolgozatom célja egy olyan tájegységen végzett kisem-

2 lősfaunisztikai vizsgálat eredményeinek ismertetése, mely sok tekintetben a századeleji jelleget viseli magán s ennek következtében emlősfaunája részben szintén ezt a képet tükrözi vissza. A vizsgálat helyéül választott Apaj-puszta szerves részét képezi a Kiskunlacháza, Szúnyog, Urbő, 3ugyi, Sári és Peszér puszták által hatarolt mintegy 80 km -nyi, kisebb-nagyobb megszakitásokkal ma is összefüggő területnek, melyen nagykiterjedésű kopár parlagok váltakoznak nádfoltokkal, tocsogókkal és vadvizekkel. A vizsgálat módszeréül egy kuvikpár /Athene noctua SCOP./ köpeteinek analizise kinálkozott, mely egy, a pusztában álló elhagyott vagy csak időszakosan használt juhakolban és a hozzátartozó pár düledező romépületben tanyázott. Ez a hely Apaj-pusztától mintegy km-nyire északra fekszik, közvetlen környezetét rövidfüvü, helyenkint vakszikfoltokkal és tocsogókkal tarkitott pusztai jellegű táj alkotja. Tőle nyugatra kb. km távolságra erősen elnádasodott halastórendszer terül el, melynek folytatásaképen szélesebb,nádszegélylyel övezett vadviz húzódik kelet felé. E mögött déli irányban kisebb akácerdő, ezt követően mezőgazdaságilag müveit földek helyezkednek el, majd délkelet felé két kilométernyire ujabb halastórendszer található. Északnyugat, észak és kelet felé kilométerekre nyúlik a teljesen fátlan puszta. Ez normális csapadékmennyiség mellett tavasszal és ősszel erősen nedves; nagyrésze viz alá kerül,száraz években /pl. 96 nyarán/ teljesen kiszárad. Növényzete jellegzetes sziki vegetáció, melynek uralkodó eleme a juhcsenkesz /Festuca pseudovina/. A terület tipusa növényföldrajzi kifejezéssel: Pestucetum pseudovinae. Az egyenletes csenkeszboritáson foltokat képez külön-külön eloszlásban az Artemisia monogyna és a Lepidlm cartilaglneum,elszórtan tenyészik a Statice gmelini, a horpadásokban és mélyebb fekvésű részeken a különböző sás fajok /Carex/ mellett közönséges az Aster pannonicus. A Festucea gyepszőnyeget itt-ott megszakítják a Camphorosmetum

3 annuae-tipusként ismert kopár szikfoltok. A fehér, erősen lúgos ph-ju sziken nincsen összefüggő növényállomány. Elszórtan Pucclnella distans, Camphorosma annua, Plantago maritima stb. tengődnek rajta. Gyűjtésem 959 márciusától 96 októberéig terjedt s ezen időszak alatt 5 alkalommal szedtem köpeteket. Sajnos az egyes periodusok mint olyanok,a feldolgozás szempontjából nem számithatnak teljes értékűnek, miután soha nem tudhattam teljes bizonyossággal, hogy a gyűjtött köpetek valóban csak az illető időszakból valók-e? A kuvikok ugyanis gyakran változtatták köpetelőhelyeiket,hol az egyik,hol a másik épület körül találtam hulladékukat s közben mindig megeshetett, hogy ezek egyike másika a fü között elkeveredve csak a következő alkalommal került begyűjtésre. 96.III«,9-én sikerült pl. először a kéménybe hullatott és ott tetemesen felgyülemlett köpetmennyiséget /30 db egész db-nyi törmelékesen/ is hozzáférhetővé tennem, ugyanekkor 5-6 db-nyi gyöngybagoly /Tyto alba L./ köpetet is találtam ott,de ezek, darabokban lévén,sajnos nem voltak izolálhatok. Feltehetőleg egy kóbor példánytól származtak és a kiértékelés során kapott eredményeket kvalitative befolyásolták. A feldolgozásnál mint kiindulópont az a feltételezés szerepelt, hogy egy kuvik rendszeres vadászterületének egy kb km sugaru kör felel meg. Valószínűleg adódnak esetek, amikor a madár zsákmányolás közben messzebbre is eljut, de zömmel minden bizonnyal a megadott körön belül marad és igy a köpeteiben talált állatok túlnyomó többsége is innét származik. Valószínű, hogy a könnyebb zsákmányolás! lehetőségek következtében a kuvikpár előnyben részesítette a terület mezőgazdaságilag művelt részeit, de miután ezek faunájukat jórészt az ősi pusztától kapták eltolódások csak mennyiségi tekintetben mutatkozhatnak. Természetesen a felsorolás nem lehet teljes, hiszen vannak olyan fajok /pl. Cltellus citellus L., Arvicola terrestris L./,melyek kuvikköpetekben nagyságuknál fogva sohasem, vagy csak elvétve találhatók, ezek e

4 + Ein Stück Praemolar, wahrscheinlich von einem Aasrupfung stammend. Prozent : Zusammenî III.6. IX.. X III.3. IV.4. VIII.5. IX.8. XI. 7. XII III.9. IV.6. VI.. VIII.3. IX.7. X Zeit des Sammeln Sorex araneus Sorex minutus Crocidura suaveolen8 Citellus citellus Sicista subtilis Arvicola terrestris Microtus arvalis Micromys minutus Apodemus sylvaticusflavicollis Tabelle der in den Gewöllen vorgefundenen Kleinsäugermaterial. I. Tafel Mus muscuius

5 munka során is csak a gyöngybagolyköpetek tartalmaként kerültek elő. Ha az anyagot dominancia szempontjából vizsgáljuk akkor az érintett fajok közül abszolút domináns a mezei pocok /Microtus arvalis PALL./, járulékos fajok /5 % felett/ a keleti cickány /Crocidura suaveolena PALL./ és»az erdei egér /Apodemu8 sylvaticus-flavicollia/. Megközelíti az 5 %-ot a házi egér /Mus mus cuius L./ éa a törpe egér /Mlcromya minutus PALL./. A két Sorex faj és az Arvicola terrestrie kis száma itt nem mérvadó, miután a köpetarány a két bagolyfaj között teljesen aránytalan. Korábbi tapasztalataim szerint a kuvik ritkán fogyasztja a cickány-fajókat. A gyöngybagolyköpetek jellemzője viszont majdnem mindig a cickány-egyedek relative magas száma. A reális értékeket valószínűleg még jobban sikerül megközelíteni, ha nem az összgyüjtések, hanem csak az 96.III. 9-én talált anyagot /960.XII.6.óta felgyűlt + a kéményben talált és valószinüleg részben korábbi köpetek/ vizsgáljuk, amikor, bár még igy is arányt alánul, de a gyöngybagoly köpetek komolyabb szerephez jutnak. Az egész anyagból kiemelt három faj értékének egymáshoz való viszonya relative nem változik lényegesen /Crocidura suaveolens M3XL. 7,05 Microtus arvalis 64, %; Apodemus sylvatlcus-flavicollie 7,05 %/, ellenben felzárkóznak olyan fajok is, melyek az előző felosztásnál értékükben az 5 % alatt maradtak /Sorex araneus L. 8,8 %; Micromys minutus 6,47 %/. Majdnem megüti ezt a szintet a törpe cickány is /Sorex minutua L. 4,70 %/» Az egyéb fajok a következőképen szerepelnek:arvicola terrestris 0,50 % és Mus musculus,7 %. A rovarevőket a rágcsálókkal szembeállítva a következő a helyzet: Insectivora 0,58 %; Rodentla 79,4 Ha viszont kikapcsoljuk a gyöngybagolyköpetekkel kevert anyagrészt, vagyis a tisztán kuvikköpeteket vizsgáljuk, ezt a képet kapjuk:

6 Crocidura suaveolens 4 db 9,44 % Citellus citellus Sicista aubtilis Microtus arvalis Micromys minutus Mus musculus " 0,39 % " 0,78 % 8 " 7,5 % Apoderaus sylvaticus-flavicollis 3 " 9,05 % 7 ",75 % 6-6,9 % Az összeredményekkel és a külön vizsgált részgyüjtéssel szemben érdekes eltolódásokat találtam a százalékok kiszámítása során, bár hangsúlyoznom kell, hogy az anyag pillanatnyi mennyisége egyelőre az ebből való következtetést még nem engedi meg. Mindkét korábbi értékeléshez képest emelkedést mutat a Crocidura suaveolens, a Microtus arvalis, az Apodemus sylvaticus-flavicollis, de különösen erősen emelkedett meg a Mus musculus százalékszáma, viszont a Micromys minutus mindkét korábbi értékhez viszonyítva komoly csökkenést mutat. Faunisztikai érdekesség a Sicista subtilis PALL. jelenléte. Ezt a fajt CERVA 97-ben emliti Apajról, egyúttal Urbőről és Dömsödről is, de az azóta eltelt évtizedek alatt hiányoztak a csikosegér közlések innét, elsősorban nyilván a tervszerű gyűjtések elmaradása miatt. Mint negativumot érdemes megemliteni a Crocidura leucodon-russula csoport és a Pitymys subterraneus DE SELYS-LONGCHAMPS teljes hiányát,ezek helyzetét e tájegységben a későbbi vizsgálatok hivatottak tisztázni. Végül a teljesség kedvéért szeretném egészen röviden felsorolni egyéb apaji emlősvonatkozásu adataimat: Erinaceus europaeus L. I960.IX.8. Juhakol tetejéről széttépett példány /Buteo ferox?/; 96.VIII.3. Egy juv. példány a halastó közeléből. Talpa europaea L. I960.XI.7. Elpusztult állat a halastó gátjáról; 96.IX.. Egy elhullott példány /JANISCH M./. Lepus europaeus PALL. Szórványosan látni a kopár parlagokon. Citellus citellus L.A juhakol környékén minden évben láttam.

7 Ondatra zibethica L. I960.XI.7. Az egyik halastóban STERBET I. és TOPÁL GY. társaságában találtunk Ifpocokvárat,,. Arvicola terrestria L. I960.XI.7. STERBETZ I. és TOPÁL GY. halastóban találtak vackára. Rattus norvegicus BERKENHOUT. 96.VIII.3.Agyonvert példány az egyik leeresztett halastó iszapján. Vulpes vulpes L. Helyi vadászok szerint a tavak nádasaiban többször előfordul. Magam egyetlen alkalommal észleltem, télen, az egyik sürün gazos félszigeten, sajnos a megfigyelés dátuma elkallódott. Mustela erminea L. 96. IX.7. Egy lőtt példányt találtam JANISCH M. társaságában tógáton. Mustela nivalis L. 96.IX.7. JANISCH MIKLÓSsal együtt egészen közelről láttunk egyet bujkálni a gátak oldalát beborító magas gaz között. Mustela putorius L. 959.IX.. STERBETZ I. elhullott példányt talált a tavak között én EORY MIKLÓS végzett gyűjtést a területen és a következő fajokat fogta: Sor ex araneus 4 pd / S + / Microtus arvalis 7 pd /5 3 + j/ Ugyanazon a területen án gyűjtött kuvikköpetekből a Microtus agrestis L. egy példánya került elő. Végül köszönetet kell mondanom DR.JÁNOSSY ÖÉNESnek és DR.KRETZOI MIKLÓSnak, akik az anyag meghatározásánál voltak segítségemre ill. sok hasznos tanáccsal szolgáltak a feldolgozást illetően. Köszönettel tartozom DR.SZUNYÛGHY JÁNOSnak a muzeumi gyűjtés adatainak szives átengedéséért.

8 Angaben über «He Kleinsäugetierfauna in de«* Umgebung von Apaj-pusxta Von i. Schmidt Zoologischer und Botanischer Garten der Haupctadt, Budapest Verfasser berichtet in seiner Arbeit über eine Untersuchung der Kleinsäugetiere auf einem Gebiet»welches auch heute noch in vielen Beziehungen so aussieht, wie vor Beginn unseres Jahrhundertes : auf weiten kahlen Flächen zerstreut Röhrichte, Wildwasser, nasse, tümplige Flecke. Gegenwärtig sind an manchen Stellen /so auch auf dem untersuchten Gebiet/ stellenweise Fischteiche eingerichtet worden. Die dominierende Art der Vegetation dieser Pusta ist ausgesprochen die auf Natronboden gedeihende Festuca pseudovina. Die Untersuchung beruht auf einer systematischen Analyse des Gewölles eines in einem verlassenen Schafstall in der Pusta hausenden Steinkauzpärchens /Athene noctua SCQP./. Die Gewölle wurden von März 959 bis Oktober 96 eingesammelt. Einige Gewölle einer vermutlich durchziehenden Schleiereule /Tyto alba L./ mischten sich zu den Steinkauzgewöllen, und beeinflussten kvalitatív die erhaltenen Daten. In Weiteren analysiert und gruppiert der Verfasser die gesammelten Arten und stellt fest, dass die Feldmaus /Microtus arvalis PALL./ hier als die absolute dominierende Art erscheint. Doch spielt eine ziemlich grosse Rolle auch die Waldmaus /Apodemus sylvaticus-flavicollis/ und die Gartenspitzmaus /Cricidura suaveolens PALL./. Getrennt analysiert der Verfasser das am 9.III.96. eingesammelte, mit Schleiereulengewöllen gemischte Material, und getrennt die Zusammensetzung der reinen Steinkauzgewölle.

9 Zum Schluss gibt der Autor noch weitere,auf das in Rede stehende Gebiet bezügliche Beobachtungen von Säugetieren bekannt. L i t e r a t u r. BRINK, F. H. van den.! Die Säugetiere Europas, bearbeitet von Th.Haltenorth /Hamburg, Berlin 957, pp. 5/. -. CERVA, P.: A csikosegér /Sicista loriger trizona Pet./ /A Természet, 97, p.8/ GAFFREY, G. : Merkmale der wildlebenden Säugetiere Mitteleuropas /Leipzig, 96, pp.84/ GERBER, R.: Nagetiere Deutschlands /Die neue Brehm-Bücherei, 7/ /Leipzig, 95, pp. 0/ LOVASSY, S.: Magyarország gerinces állatai /Budapest,97,pp.895/ MOHR,E. : Die freilebenden Nagetiere Deutsehlands und der Nachbarländer /Jena, 954, pp./ SPANNHOF, L.: Spitzmäuse /Die neue Brehm-Bücher ei, 4S//Leipzig, 95, pp. 44/.

10