Újabb adat a Microtus oeconcmus méhelyi Éhik, magyarországi előfordulásához, és a Tisza menti (Sasér) előfordulás cáfolata

Átírás

1 Tom. V Fase 1-2. Újabb adat a Microtus oeconcmus méhelyi Éhik, magyarországi előfordulásához, és a Tisza menti (Sasér) előfordulás cáfolata Irta: Topái György 4 Természettudományi Múzeum, Budapest 1962 augusztus?3-26-ig SZABÓ kollegámmal emlőstani es parazitológiai gyűjtést végeztünk a Bács-Kiskun megyei Orgo- \ánj község határában levő nádasokban. A háromnapos gyűjtés során két példányban a patkányfejü pocok /Microtus oeconcmus méhelyi ÉRIK/ is előkerült, s ezzel e ritica faj elterjedését illetően ujabb* jelentős és érdekes aiathoz jutottunk, SZUNYÓGHY /5/ 1954-ben iaœertt;te a Mi crotté ce c Cfcus méhelyi ÉKIK hazai felfedezésének történetét, ee térképen tüntette fel mindazokat a lelőhelyeket aha., arm időközben ismertté vált. Kétségtelenül az 1952-es ágasegyházi lelőhely volt a??gérdekesebb, mert hiszen a Duna-Tisza közén itt sikerült először megtalálni est e fajt. Ezideig azonban minden fáradozás és ismételt gyűjtés ellenére sera lehetett Aga3egyházán és környékén több példányra akadni. így 1952 julius 1-12-ig SZUNYOGHY, augusztus ig ÉHIK, 1953 október 3-4- ig ÉHIK és a szerző, október 5-10-ig SZUNYOGHY, 1954 szeptember g és 1955 október 1-3-ig ÉHIK és a szerző törekvései ebben a tekintetben eredménytelenek i^aradtak. érthető,hogy csak rendkívül óvatosan értékelhettük ezt az egyedül álló adatot, A jelen eredmény tehát elsősorban az ágasegyházi előfordulás megerősítése szempontjából fontos, meri hiszen a két lelőhely egymáatól való távolsága csupán öt és fél kilométer.

2 A mostani gyűjtőhely Orgoványtól ÉÉK-re, légvonalban kereken 4 km-re van /46 47', 37 10'/. A területet a részletesebb térképek Orgoványi rét" néven tüntetik fel. Az itt található és nagyjából ÉÉNy-DDK-i irányban húzódó nádasok kisebb-nagyobb megszakításokkal összefüggenek az észak és dél felé nyúló nádas területekkel, és bizonyos, hogy a mult században az Alföldön végrehajtott vizlecsapolások előtt nagyobb kit er jedésüek voltak. A mezőgazdasági kultura ma már szorosan körülfogja a nádast, és bár - különösen a nedves tavaszokon - nagy területen gyakran viz borit mindent, a szárazabb évszakban a nádas foltok körül és között a füvet és a sást lekaszálják, télen pedig magát a nádat is levágják. Gyűjtésünk idején csak a vízlevezető árkokban és csatornákban, valamint egy vályogvető gödörben volt még itt ott némi viz. Sokhelyütt ezekben is csak kiszáradófélben levő iszapot találtunk. 100 drótcsapdát három különböző gyűjtőhelyen raktam le, általában mindenütt a nádas szélén. A csapdák helyét a gyűjtés során nem változtattam meg. A hajnali ellenőrzéseken kivül, késő délután is végigjártam a gyűjtőterületet. Legeredményesebben fogott az a harminc csapda,amelyet az első gyűjtési helyen, egy körülbelül 8x15 m-es vizes gödör közelében elterülő, lekaszált füvű, kissé kiemelkedő tisztás szegélyében állítottam fel /lásd fotó/. Az első, aránylag gyengébb fogás után, még harmadnap reggel és délben is, közel 25 $-os volt itt a fogási eredmény. Az élőhelyen közönséges erdei cickány /Sorex araneu3/ mellett a mezei pocok /Microtus arvalis/ került leggyakrabban csapdába. A faxina szinezőelemének számítottak a törpe egér /Mlcrcraya minutus/ és a gözü egér /Mu3 spicilegus/. Ezen a gyűjtőhelyen került elő a két Microtus oeconomus méhalyi. Mindkettő napközben /!!/ esett csapdába, és mivel a melegben megromlottak, csak csontvázukat konzerválhattam. Ilyen körülmények között tehát a kimondottan vize3 terep hiányában, nem volt meglepő a vizi pocok /Arvicola scherman/ hiánya, ámbár a harmadik csapdázóhe-

3 lyen - az elsőtől néhány száz méter távolságra - jellegzetesen lerágott, de már egészen száraz, tavaszról visszamaradt nádhajtáscsucsokat láttam, amely a vizípocok valószínű lenlétére mutatott. Sokkal különösebb, hogy a M. oeconomuaokat M. arvalls-okkal együtt gyűjthettem. Az irodalomban erre vonatkozólag adatot nem találtam. SZUNYOGHY /5/ szerint a Kisbalatonon a csalit járó pocokkal /M. agreetis/ Ágesegyházán pedig a vizipocokkal együtt fordult elő. BAUER /1/ a Fertő tó környékén szintén az M. agrestis-ek társaságában fogta. Mindezek jóval nedvesebb élőhelyekre utalnak. Orgoványi lelőhelyén a M. arvalis-szal való együttes előfordulása kétségtelenül azzal magyarázható,hogy a nagy szárazság miatt a mezei pocok kiterjesztette lakó + erületét és igy a két faj élőhelye fedésbe került egymással. A két orgoványi példány adatai a következők: leltári számú juv. teljes csontváz, 1962 augusztus 23, a fej és test hossza 86 mw, farok 32 mm, hátulsó láb 19,5 mm,fül 9,5 mm, a koponya condylobasalis hoszsza 22,4 mm,jároiüiv szélessége 12,6 mm, a felső fogsor hoszsza 6,5 mm, alsó állkapocs hossza 14,0 mm sz.ad. teljes csontváz, 1962 augusztus 24, fej és test hossza 100 mm, farok hossza 44 mm, hátulsó láb 20 mm, fül 13 mm, a koponya condylobasalis hossza 26,0 mm, járomiv szélessége 14,0 mm, a felső fogsor hossza 6,8 mm, as alsó állkapocs hossza 16,4 mm. Mindkét állat méretei - még a fiatalabb példányé is ~ jól beleillenek a hazai patkányfejü pockok méreteinek alsó és felső határai közé. A jellegzetes és fontos fogazati altéréseken kivül,külsőleg a hosszúszőrű és a hátoldalén sötét bunda, ve.lamint a nagy talphcssz segítségével különíthető el a mezei pocoktól. A patkányfejü pocok az eddig ismert lelőhelyeken kiviil minden valószínűség szerint, a, Nagyalföld több más nádas területéről is elő fog kerülni, azonban igen csekély példányszámban várható. Valóban elérkezett az utolsó órája annak,

4 hogy mielőtt erról a tájról végkép eltűnne, valamit még megtudjunk elterjedéséről és Ökológiájáról. A Microtus oeconomus méhelyi, orgoványi előfordulása kapcsán az ide vonatkozó ujabb hazai irodalomból HAVRANEK /3/ cikkét is részletesebben áttanulmányoztam. A felmerült bizonyítékok alapján HAVRANEK adatát a patkányfejü pocok lelőhelyeinek jegyzékéből törölnöm kell. HAVRANEK a szóbanforgó példányt I960 augusztus 17-én a Hódmezővásárhely közelében levő un. saséri rezervátumban gyűjtötte. A lelet szakkörökben valóban érdeklődésre tarthatott számot, mert ennek a ritka pocok fajnak a Magyar Alföldön időrendben második, egész Európában pedig a legdélibb előfordulásáról volt szó. A saséri lelőhely a gyűjtő leírása szerint valóban meg is felelne a faj Ökológiai igényeinek. Egyéb pocokfajokat azonban, amelyele a patkányfejü pocok biotópjában az irodalmi közlések szerint előfordulnak, a szerző nem talált. HAVRANEK közleményében a 87. oldalon fényképfelvételek mutatják be a saséri példány koponyáját, állkapcsát és kifeszített bőrét. E képek alapján minden kétséget kizáróan megállapítható, hogy a példány nem Microtus oeconomus méhelyi, hanem egyszerűen Microtus arvalis, aiüdlynek bundaszinezete legalábbis a képen - legfeljebb valamivel sötétebb a normálisnál. A saséri példány* patkányfejü pocok volta ellen szól elsősorban - a sajnos egyébként nem tul jó fényképről is felismerhető - alsó első zápfog szerkezete. E fog külső oldalán négy beszögelés van, éppen ugy mint a mezei és a csalitjáró pocok megfelelő fogán, holott a Microtus oeconomus méhelyi-n itt, három beszögelés található. A fog külső oldalán pedig a Microtus oeconomus méhelyi-re jellemző négy beszögelés helyett, szintén a másik két fajra jellegzetes öt DR.HAVRANEK kollega szívessége folytán a szóbanforgó példány koponyáját és állkapcsát módomban volt megtekinteni, melyért e helyen is köszönetemet fejezem ki.

5 beazögelés látható. Hogy már most csalit járó pocovról ve-y a mezei pocokról van-e szó, az a koponya fényképe alap'ixn szirtén eldönthető. A felső második zápfog belsó.íl-a.;.ón csak 3?y bemetszés van. Továbbá jól látható, bcjy a bulla tympani-nak & külső fül porccá részével érintkező dar&l éppen ugy kihúzott, mint minden Klcrotus arvaiis-on, vefül pedig a t-roc. Ea3toideua-ok iá sokkal inkább hátranyúlnak, épp ugy, mint a Microtus arvalis-on és nem \igy, ahogyan ai a Microtus arrestla példányokon észlelhető. A fényk-pek tenát Microtua arvalis-t ábrázolna^. A példány Microtua arval13 voltáról a koponya és állkapocs tanulmányozása után kétségtelenül meggyőződtem Igeu kívánatos lenne, hogy HAVRANEX ugyanott, ahol a patkányfej", pocok saséri előfordulását publikálta,helyesbbitést is kö_re adna, mert ilyen ritka fajok esetében nem közömbös, ha helytelen adat kerül az irodalomba. Ein neuer Beitrag zum Vorkommen des Microtus oeconomus méheíyi Ét.îk, in Ungarn, sowie VíiVerlegung seines Vorkommens in der Tiszagegend fsasérj Von Gy. Topái Zoologisch«Abfeilung doe Ungarischen Nato «rissen sc ho ftlichon Muwumt, Budapest Der Verfasser hat am 23 und 24-ten August 1962 zwei rattenköpfige Wühlmäuse gesammelt in der Nähe der Gemeinde Orgovány, im Komitate Bács-Kiskun /4S 47 #, 37 10'/ liegenden schilfigen Gebieten. Kr hebt hervor die Nähe dieses Fundortes zum im Jahr*» 1952 entdeckten Fundort von Ágasegyháza, "lit diesen zwei neueren Exemplaren wurde das Vorkommen dieser rattenköofigen Wühlma-s auf der Grossen Ungarischen Ebene endgültig und befriedigenderweise bewiesen. Interessant i3t es von Standpunkte der Ökologie dieser Art, daas beide Tiere bei Tage in die Falle gerieten und dass am Fundorte nebe.. S or ex aranev.3 dsr Microtus arval is die gewöhnlichsten Kleinsäugetiere waren. Es ist klar, dass sich die Biotopen der Feldmaus und der rattenköpf igen Wühlmaua in Folge der

6 ausserordentlichen Trockenheit gedeckten. Der Fundort wird durch. Fe to aufnahmen veranschaulicht. Der Verfasser wiederlegt nach Bekanntgaoe der Massv/erte der ^wei orgoványer Exemplare, das Vorkommen dea Microtus oecononus méhelyi ÉHIK in der Gegend der Tisza, und beweist auf Grund der im Aufsatz von Dr. I. HAVRANEK publizierten Fotos, sowie der Prüfung und Untersuchung des Originalschädels und Kiefers, dass das in Rede stehende Exemplar ein irrtümlicherweise determ J - nierter Microtus arvalis war. Literatur 1. BAî. T ER, K. : Zur Kenntnis von Microtus oeoonomus méhelyi ihik /Zoologische Jahrbücher Syst.,82, 1953, p.70-94/ ÉHIK, GY. : Einige Daten zux Säitgetierkunde Ungarns /Ann. Mus. Nat. Hung., 25, 1928, p / HAVRAííEK, L.: Occurence of Microtus ofccononius méhelyi Éh'k A928/ along the River Tisza /Acta Biol. Univ. Szegediensis, nov. ser., 7, fasc , p.85-87/ MÉHELY, L. : Két uj pocokfaj a magyar faunában /Állat+. Közlem., {, 1908, p. 3-14/ SZLÎÎYOGHY, J.: Adatok a Microtus oeconomua méhelyi Éhik elterjedésének, halló- és peniscsontjának ismeretéhez /Állatt. Köziem., 64, 1954, p /.

7 Photo 1. P e r s p e k t i v e des F u n d o r t e s des Microtus oeconomus méhelyi in O r g o v á n y P h o t o 2. F u n d o r t des Microtus oeconomus méhelyi in Orgovany

8