Bútor alapanyagok. Bútorkészítés. Bútorkészítés. Léc és lemezelt lapanyagok. Lécbetétes bútorlapok

Átírás

1 Bútor alapanyagok Sokan a készbútorok helyett saját maguk készítette pontosabban méretre szabatott anyagokból összeállított berendezési tárgyakkal teremtik meg lakásuk bútorzatát. Az pedig még gyakoribb, hogy ezt a munkát asztalosra bízzák. Ilyenkor a legelső kérdés, hogy milyen alapanyagot válasszanak. A választék ugyanis változatosabb, mint gondolánk, és az sem lényegtelen, hogy a választott alapanyaghoz milyen kiegészítő termékeket használhatunk pl. az élek lefedésére, vagy az esetleges párkányzatok kialakításához. Az alábbiakban a különféle bútor alapanyagok főbb jellemzőit ismertetjük. Néhány kivételtől eltekintve a bútorok alapanyaga a fa. Feldolgozásakor a gyártás módja szerint különféle tulajdonságú termékek kerülnek ki a gyárakból. A farönkökből a hagyományos módon felszabva készülhetnek tömörfa bútorok készítésére alkalmas hagyományos fűrészáruk. E mellett még egyéb hagyományos laptermékek adják a bútorkészítésre alkalmas alapanyagok egy részét. A fafeldolgozás korszerűbb termékei pedig az apró forgácsokból készített, különféle szerkezeti felépítésű és felületkikészítésű faforgácslapok. Bár ez a technológia alig több mint fél évszázados, mára már ezek az alapanyagok is hagyományosnak mondhatók és nagyon kedveltek. Előnyük, hogy a kitermelt faanyag teljes mértékben, szinte hulladékmentesen hasznosítható, a termékek mentesek a tömörfa alapanyagokra jellemző vetemedésektől, és legtöbbjük felületkikészítést sem igényel. Hátrányuk, hogy a kötőelem tartó képessége gyenge, és némelyik a széleken kitöredezésre is hajlamos. A bútorok készítéséhez használható alapanyagok ezért két nagy csoportba sorolhatók. A fa fűrészárukból kialakított különféle laptermékekre és a faforgácsból gyártott különféle lapanyagokra. Léc és lemezelt lapanyagok Ezek két típusa a legismertebb: a lécekből és felületükön színfurnér lemezekkel borított bútorlapok és a rétegelt lemezek. Újabban lécekből, deszkákból is készülnek gyárilag táblásított lapok, amelyek homogén szerkezetű tömör faanyagok, és bútorkészítésre is kiválóan alkalmasak. Ezen anyagok hátránya, hogy felületüket utólagosan kell tartóssá, védetté tenni. Viszont ezek valóban az eredeti tömörfa érzését, látványát adják. Lécbetétes bútorlapok A tradicionálisnak tekinthető tömör bútorlapok csak a szó tágabb értelmében tömör faanyagok, ugyanis e lapok maganyaga lapjukkal vagy élükkel egymás mellé sorolt és összeragasztott, többnyire fenyőlécekből készült tábla, amelynek két oldala 0,6-2 mm vastagságú színfurnér lemezekkel fedett. Az ilyen táblák térfogatsúlya kg/m 3, tehát könnyebbek, mint az azonos vastagságú faforgácslapok, viszont ezeknél jobb a teherbírásuk, csavartartásuk, és valóban igényes tömörfa hatást keltenek. Érzékenyebben reagálnak a légnedvességre, amit megfelelő felületkezeléssel lehet kiküszöbölni. Általában A, B minőségben gyártják, ami főként a fedőfurnér minőségére utal. Az A/A minőségű bútorlapok mindkét oldalon első osztályú, hibamentes és azonos furnérral borítottak, míg az A/B minősítésűek színoldalukon hibátlan, a hátoldalukon pedig gyengébb vagy esetleg más fafajú furnérral fedettek. Az igényesebb táblák kemény lombos, vagy akár egzó ta furnérozással is készülnek, és ezek mindegyike natúron csiszolt felületű. A fedőfurnérozáshoz több mint 60 fafajt használnak, így a választékuk igen bőségesnek mondható. A lécbetétes bútorlapok vastagsága 12, 16, 22, 25 mm, táblaméretük pedig általában 2000x1250, vagy 2070 mm. Főként front felületek, 4 Ezermester extra 2014/1. Ezermester extra 2014/1. 5

2 korpuszok, sík felületű bútoralkatrészek készítésére alkalmasak, de látható éleiket fafurnérból készült élfedő anyaggal, vagy idomlécekkel kell lefedi. Műanyagot csak különleges esetekben célszerű alkalmazni. Az élfedő furnérok hossztoldottak, és főleg a hazai kemény lombos fafajokból készülnek. Szélességük 24, 36, és 42 mm, vastagságuk általában 0,6-0,8 mm és ragasztható, illetve hőre olvadó ragasztóréteggel ellátottak, akár vasalóval is a darabok élére rögzíthetők. Fafajok szerinti választékuk azonban nem teljesen követi a fedőfurnérok sokféleségét, inkább a hazai fafajokból készültek a gyakoribbak. Az árnyalati és erezetbeli eltérések esetenként szembetűnők lehetnek, de ez a fatermékeknél magától értetődő és természetes jelenség. Rétegelt falemez Ezeket a lapokat általában több vékony furnérlemezből ragasztással állítják elő. A vastagabb lapok öt, vagy még több rétegből állnak. Az egyes rétegek rostiránya egymáshoz viszonyítva 90 fokkal elforgatott, a fedőrétegeké viszont egyirányú. A lemezek készülhetnek azonos fafajtájú furnérok felhasználásával, de nem ritkák a kevert fafajú rétegelt lemezek sem. Az ilyen heterogén szerkezetű rétegelt lemezeknek a fedő felületét többnyire azonos nemes fafajok alkotják. A hazai választékban gyakori a bükk, tölgy vagy a lucfenyő, esetenként pedig még a finom pórusú nyírfa is fellelhető. Az egzóta furnérborításúak is gyakoriak. A ragasztóanyag vízállósága alapján a legtöbb rétegelt lemez csak kis nedvességtartalmú belső terekben használható, de beszerezhetők kimondottan vízálló kötőanyagot tartalmazó víz- és főzés- álló rétegeltlemezek is. A rétegeltlemez táblák térfogatsúlya kg/m 3 közötti, vastagságuk 3,6, 4, 6, 8, 9, 10, 12, 15, 18, 22, és 25 mm, általában 1250x2000 mm-es táblákban kaphatók. A normál rétegeltlemezeknek nagy a hajlító szilárdsága, könnyen megmunkálhatók, jó a teherbírásuk, és színfurnérozott változataik az igényes tömörfa hatását keltik pl. hátlapelemként alkalmazva. Léteznek hossz- és keresztirányban könnyen hajlítható rétegeltlemezek is, amelyek 5, 7 mm vastagok és táblaméretük azonos a többivel. A normál rétegelt le me ze ket nyír-, bükk-, nyár-, meranti- és ceiba fafajokból készítik, míg a színfurnérozottak fedőrétegét a közkedvelt hazai kemény lombos fafajok adják. Minőségük eltérő, van közöttük mindkét oldalon azonos A/A, a hátoldalon papírral, illetve más fafajjal, vagy a fedőfurnér gyengébb minőségű változatával borítottak, ezek A/B minősítésűek. A vékonyabb lemezek főként hátfalként, vagy fiókok fenéklemezeként, a vastagabbak korpusz alapanyagként is alkalmazhatók. Éleiken a rétegeződést ilyen esetekben célszerű furnér élzáróval lefedni. A nyers fafelületeket természetesen ezeknél az anyagoknál is a célnak megfelelő bevonattal kell ellátni. Táblásított lapok Ezek valóban tömörfa termékek, mivel a táblákat méretre vágott, gyalult lamellákból formaldehid-mentes ragasztóval alakítják ki. A táblákat alkotó elemek hossztoldással, vagy toldás nélkül kerülnek egymás mellé. A táblák összképe ennek megfelelően eltérő felületi tagolású lesz. A hossztoldás nélküli táblák mérete általában 800x1700 mm, toldott lamellákból álló tábláké pedig 650x mm. Térfogatsúlyuk a fafajtáktól függően kg/m 3 közötti. A táblák vastagsága általában 18, 21, 22, 24, 27, 32, 40 mm, de fafajonként szűkebb a vastagsági választékuk. A táblákhoz vörös-, borovi- és lucfenyő, valamint tölgy-, bükk-, éger-, kőrisfa elemeket használnak a gyártók. Az extra minőségű táblásított lapokon kívül van I. osztályú csomómentes és II. osztályú is, de mindegyik felülete síkba csiszolt. Megfelelő felületkezelést követően igen dekoratív, és rendkívül szilárd, teherbíró bútor- 6 Ezermester extra 2014/1. Ezermester extra 2014/1. 7

3 szerkezetek készítésére alkalmasak. Marással fazonírozott felületek kialakítását is lehetővé teszik, mivel a táblák teljes vastagságukban azonos, homogén faanyagból állnak. A vágott élek lefedése is szükségtelen, ám utólagos felületkezelést ezek a lapanyagok is igényelnek, és ennek megfelelően akár időjárásállóvá is tehetők. Ez azonban kellő szakértelmet és gyakorlatot igényel. Faforgácsokból készült lapok Előző számunkban a tömör fából készült laptermékeket mutattuk be. Ezek minden szempontból a természetes tömör fa hatását keltik, ám szakszerű felületkikészítést igényelnek. A korszerű feldolgozóipar azonban ezeknél előnyösebb tulajdonságú, aprított faforgácsokból készült különféle laptermékeket is gyárt, amelyek számos előnyt biztosítanak a bútorkészítők számára. Ezek a lapok kivitelük sokfélesége miatt célirányosabban, a szerkezeti funkcióknak megfelelően alkalmazhatók, és számos változatuk felületkikészítést sem igényel. Fedőbevonataik rendkívül változatosak, szinte azonnal beépíthetők, és ezzel a természetes fákból készült laptermékek kedvező alternatíváját teremtik meg. E lapanyagok küllemükben igen változatosak, továbbá különféle felületi bevonataik előnyösebbek a természetes faanyagoknál. Az alábbiakban ezért a faforgácsokból készült lapanyagokat mutatjuk be olvasóinknak. Natúr faforgácslapok Ezek a termékek a nevük alapján kis méretű faforgácsokból állnak. A forgácsokat műgyanta hozzáadásával magas hőmérsékleten és nagy nyomással lapokká préselik össze. A lapok szerkezete azonban különböző. Az azonos méretű faforgácsokból gyártott táblák az ún. egyrétegű lapok. Felületük eléggé durva és a szilárdságuk közepes. Gyakoribb a három rétegű forgácslap, amelynek középső, durvább faforgácsokból álló magját két oldalról finomabb forgácsokból képzett réteg alkotja. Felületük ennek megfelelően sima és a rugalmasságuk is jobb. Ezeket használják a különféle bevonó réteggel ellátott lapanyagokhoz. A forgácsok összeragasztásához általában hőre keményedő karbamid, fenol-formaldehid- vagy más műgyantát használnak, amelyek lassan, de folyamatosan formaldehidet bocsátanak ki magukból. A szabvány szerint az egészségre káros anyag kibocsátás alapján a lapokat különböző emissziós kategóriákba sorolják. A legminimálisabb formaldehid emissziójúak az E1-es kategóriába tartoznak, bútorkészítésre csak ezek használhatók. A normál kivitelű forgácslapok csak belső térben, a gyorsan kiszáradó, nedvességet tűrő lapok viszont a szabadban is felhasználhatók, ám léteznek kimondottan vízálló, nehezen éghető, gombásodás-gátló adalékokat tartalmazó forgácslapok is, amelyek jól tűrik a sokszor szélsőséges kültéri igénybevételeket is. Mivel a csavar és kötőelem tartó szilárdságuk ezeknek az anyagoknak rosszabb a tömörfákénál, ezért ún. forgácslap-csavarokat célszerű összerögzítésükhöz használni, amelyeknek menete mélyebb a hagyományos facsavarokénál. Facsapos kötéseknél a szokásosnál vastagabb, illetve hosszabb csapokat kell alkalmazni. Lamelló kötéseknél a csapok már eleve ehhez az anyaghoz méretezettek, így megfelelő diszperziós ragasztót használva kellő szilárdságú lesz a kötés. A faforgácslapokat általában 8, 10, 12, 16, 18, 19, 22, 25 30, 38 mm vastagságban és 2750x2800, 2070x2650, 1850x2750 mm-es táblaméretben, sima és csaphornyos élkialakítással gyártják. Térfogatsúlyuk kg/m3 és normál kivitel esetén csak beltérben használhatók, amelyeknek vastagsági dagadása egy nap alatt akár 14% is lehet. Külső térben ezért csak a V 100-as, nedvességálló lapokat lehet faszerkezetekben biztonsággal alkalmazni. A normál kivitelű natúr táblaanyagokat bútorkészítéshez csak nem látható helyeken, vázerősítő elemekként célszerű használni. Különféle bevonattal ellátott, használatra kész változatai viszont széles körben használatosak, és kiváló bútoralapanyagok. Különféle bevonatú faforgácslapok Ebbe a termékcsoportba sorolhatók a bútorgyártásban leggyakrabban használt különféle anyagokkal borított faforgács lapanyagok. Ezek a bevonatuk alapján lehetnek laminált, papírral kasírozott és lakkozott, továbbá csiszolt színfurnérral borított felületűek. Alkalmazásukat a bevonat kopásállóságától függően célszerű megválasztani. Továbbá azt is figyelembe kell venni, hogy milyen azonos, vagy hasonló külső jegyekkel rendelkező félkész tartozék és díszítő elemeket, pl. élfedőket, párkány és élléceket lehet a kiválasztott lapanyaghoz beszerezni. Ez főként a szín és erezetrajz azonosság tekintetében lényeges. A maganyag lehet akár MDF, vagy HDF is. 8 Ezermester extra 2014/1. Ezermester extra 2014/1. 9

4 Laminált faforgácslapok Ma talán ez a leggyakrabban használt bútor alapanyag, és ennek megfelelően több száz szín mintázat közül lehet válogatni. Kiváló a kopásállóságuk, ami a két oldalukon dekorpapírral és melamingyantával kialakított laminált bevonatnak köszönhető. Ezeknek az anyagoknak a térfogatsúlya gyártmánytól függően kg/ m 3 közötti, vastagságuk pedig mm között változik. A táblaméreteik gyártótól függetlenül közel azonosak; 2070x 2800 mm. A táblák közepesen éghetők, csekély füstképzők és formaldehid emissziójuk szerint E1-es minősítésűek. Kötőelem-állóságuk közepes, szilárdak és alaktartók, továbbá tömör és színfurnérral fedett lapokkal is kombinálhatók. A különböző gyártók dekor választéka elképesztően sokrétű, a lapok felületi strukturáltságát a színkód utáni betűkombinációk jelölik. Ezek többnyire azonos mintázatokra utalnak, ezért érdemes jól megjegyezni. Ezek szerint az ES kód sűrű faerezetű-, az SM selyemfényű-, a PE vagy BS jelzés gyöngy prégelt, illetve narancshéjszerűen rücskös, a PR vagy ME kód mély faerezetű, míg az NG jelzés magasfényű felületre utal. A különféle gyártók dekorválasztéka természetesen eltérő, de akadnak közöttük közel azonos jellemzőkkel bíró laminátumok is. Pótlás, javítás, vagy bővítés esetén azért érdemes az alkalmazott anyagok gyártóját és a termék pontos típusszámát feltüntetni, pl. a káva belsőoldalán, mert új, de azonos anyagot igénylő bútordarabok készítéséhez csak így lehet pontosan az eredetivel azonos színű és felületi strukturáltságú alapanyagot beszerezni. A forgalomban levő laminált faforgácslapokhoz általában színben azonos élfóliák, ABS élfedők, papírral kasírozott és lakkozott felületű HDF lapok, idomlécek, párkányanyagok valamint munkalapok is beszerezhetők. A lamináltakon kívül kaphatók még lombos keményfa furnér fedőrétegű faforgácslapok is, amelyek megfelelő felületkezelés és élfedés után a tömörfa látszatát keltik. Ezek élfedéséhez is furnér élfedők vagy azonos fafajból készült idommart lécek szolgálhatnak alapanyagként. MDF és HDF lapok Ezek vallójában közepes sűrűségű és egyrétegű farostlemezek. A lapok minkét oldala teljesen sima, gyengén vízállóak és jól felületkezelhetők, laminálhatók. Kötő anyaguk az előzőkhöz hasonlóam műgyanta, és E1-es minőségűek. Térfogat- súlyuk kg/m 3 közötti, vastagságuk pedig 6-40 mm. Táblaméretük 2070x mm. Sima felületük miatt alkalmasak bármilyen felületkezelésre, élfedést csak a felületi bevonathoz igazodóan igényelnek. Egyenletes rétegszerkezetük miatt idomosra marhatók, posztformingolhatók. Beszerezhetők színfurnérozott síktábla változataik is. Az ilyen táblák fedőrétegét kemény lombosfa furnérok adják. Vastagságuk 5 és 19 mm. Azonos fafajok esetén a vékonyabbak hátfal-, a vastagabbak pedig korpusz és frontfelületek készítésére is alkalmasak. Az idomosra mart frontfelületű darabok fóliás borítású kész bútorelemek alapanyaga. Farost lemezek Hasonló, de finomabb rostokból készülnek a farostlemezek. Ezeknek a szín oldaluk teljesen sima, hátoldaluk pedig szitalenyomatú. Térfogatsúlyuk kg/m 3. Vastagságuk 2-7 mm közötti és 1700x2745, 1830x2140, 2140x2750 mm-es táblaméretekben kaphatók. Ezek az anyagok közepes hajlítószilárdsággal bírtnak. Natúr változatban igénytelenebb bútorok hátés fenéklapok anyagaként használatosak. Esztétikailag sokkal előnyösebben használhatók a különféle fedőréteggel ellátott farostlemezek. Gyártanak különféle fautánzatúra és színesre laminált felületű, színre lakkozott, továbbá színfurnérral borított farostlemezeket is, amelyek tömörfa bútorok készítésekor hátfalként és fiókokhoz fenéklapokként is kiválóan megfelelnek. E laptermékeket mindig az adott bútor borításához igazodva kell kiválasztani, és a legkevesebb hulladékképződés mellett kell felszabni. Csak teljes táblákat lehet beszerezni, de a lapszabászatokban csak a megrendelt mennyiséget kell kifizetni. Az ár nem tartalmazza a különböző műveleti költséget pl. fészekmarásokét, elfedésekét stb., továbbá az esetleges táblamaradék miatt plusz összeget is felszámítanak. Érdemes a kiválasztott lap táblamérete alapján ún. kiosztási rajzot készíteni, a vágásokra 5 mm az általános ráhagyás. A fautánzatoknál a darabok erezet iránya is fontos lehet, ezt is előre ajánlatos megadni, hogy hiba esetén tudjunk mi alapján reklamálni. Az utólagos méretellenőrzés sem árt. A keletkező táblamaradék el is vihető, de azt is előre jelezni kell. A lapszabászatok anyagválasztéka nem túl bőséges, a fatelepeken nagyobb anyagválaszték áll a rendelkezésünkre, méretre vágásra azonban ritkán van helyben lehetőség, a lapszabászatok pedig nem minden esetben vállalnak bérvágást. 10 Ezermester extra 2014/1. Ezermester extra 2014/1. 11

5 Lapraszerelt bútorok összeszerelése Régebben a bútorokat egy darabban hozhattuk el az üzletekből, ez mára már megváltozott, szinte a teljes kínálat lapraszerelten, bedobozolva kerül a vásárlóhoz. Bár a készletben a szükséges csavarokon és alkatrészeken kívül a szerelési útmutató is megtalálható, nem árt néhány dologra odafigyelnünk, hogy az új bútorunk ne sérüljön, és feladatát maximálisan elláthassa. A lapraszerelt dobozolásnak egy hátránya van: a vevőnek kell összeszerelnie a terméket, ám számos előnyt fel lehet sorakoztatni e csomagolási forma mellett. Az így tárolt bútor kevésbé sérülékeny, könnyebben szállítható (nem kell a levegőt is szűllítani), jobb a fogása. Olcsóbb, hiszen a gyárban nem kell bérköltséget számolni az összeszerelésére. A doboz kicsomagolása után csoportosítsuk a bútorlapokat, és az alkatrészeket, ellenőrizzük le, hogy minden hiánytalanul megvan. Ez azért is jó, mert közben beazonosítjuk az elemeket, melyik lesz az alja, teteje, oldalai stb. Gyakori hiba, hogy amikor rájövünk, valami mihez passzol, mindjárt összeillesztjük, pedig lehet, hogy ez nem a helyes sorrend, így később csak magunknak okozunk problémát. Tehát mindig a megadott sorrendet követve végezzük az elemek összeszerelését. Az elemek beazonosításánál jó támpontok a csavarok, tiplik, zsanérok helyeinek felderítése, valamint az adott elem elülső és hátulsó oldalát is könnyű megkülönböztetni azzal, hogy elöl van a bútorlapon élzáró fólia, a hátsó részekre ilyet általában nem tesznek fel, így annak forgácsos szerkezete kilátszik. A bútor összeszereléskor a legnagyobb kellemetlenség, ami történhet velünk, hogy a kész termék nem úgy fog kinézni, mint a mintadarab az üzletben. Ez pedig baj, hiszen vettünk egy új bútort, amit helytelen összeszereléssel eljuttathatunk oda, hogy életének első napján már használtnak nézzen ki. Ezért minden lépést csak akkor végezzünk el az összeszerelés során, ha teljesen biztosak vagyunk annak helyességében. Gyakori hiba, hogy a fatiplit nem abba az elembe ütjük be előbb, amelyikbe kell. Ilyenkor a túl nagy erőkifejtéskor megsérülhet a bútor dekorlemeze, lepattanhat róla egy kis darab, és a bútorlap láthatóvá válik. Ennek oka, hogy a tipli keményfából van, a bútorlap pedig gyakorlatilag összeragasztott faforgácslap, a kettőnek pedig a teherbírása jócskán különbözik. A tiplit mindig előbb abba az elembe tegyük bele, melynél a tiplinek előkészített furat párhozamos a bútorlappal, vagyis az élbe. A tiplinek előkészített lyukak nem minden esetben ugyanolyan mélységűek a két összeszerelendő lapnál. Ezért először a bútorlapra párhuzamos lyukba cseppentsünk ragasztót, majd gumikalapáccsal ütközésig verjük be a fatiplit. Így az pont annyira fog kilógni, hogy miután összeillesztjük 12 Ezermester extra 2014/1. Ezermester extra 2014/1. 13

6 a következő elemmel (ami merőleges a bútorlapra, így megvan a veszélye, hogy ha túlkalapáljuk, átszakad a dekor részen), abba csak az előkészített lyuk mélységéig fog illeszkedni. Tiplizéskor használjunk ragasztót, ha azt a szerelési rajz előírja, és gumikalapáccsal egyből illesszük szorosra a megtiplizett összetartozó elemeket. Ha rés marad a két alkatrész között, és a ragasztó már megkötött, akkor a tartócsavarokkal már nem tudjuk összehúzni megfelelően az elemeket. A tiplizés után facsavarral vagy kétrészes szorítócsavarral kell rögzíteni az elemeket. Utóbbi előnye, hogy szétszerelhető, míg ha a facsavart kétszer hajtjuk be ugyanoda, akkor az már kissé lötyögősebb lesz. A facsavart csak akkor és oda hajtsuk be, ahol biztosan a helye van. Ezt általában kis előfúrt lyukakkal jelzik nekünk, bár az önmetsző lemezcsavar számára nem mindig készítenek gyárilag előfuratot. A résmentes illesztéseket előbb tiplizéssel, majd gumikalapáccsal összeütve érhetjük el, és csavarokkal tehetjük tartóssá. Bútor összeszerelésnél csak és kizárólag gumikalapácsot használjunk, a rongyba tekert fémfejű kalapács is kárt tehet a bútor dekorlapján. Mindig csak lapot kalapáljunk, ha élre ütünk, az egy pillanat alatt letörhet! Amikor tiplit kalapálunk be, vagy két lapot ütünk össze, vagy tartsuk ellent a túloldalt egy másik kalapáccsal, vagy fektessük a földre, hogy stabilan álljon a darab. Ha mindezt a levegőben tartva akarjuk elvégezni, valószínűleg miközben a lap egyik oldala összeszorul, a másik pont kilazul majd az ellentartás hiánya miatt. Attól függően, hogy milyen aljzaton dolgozunk, érdemes egy plédet leteríteni a bútorlap alá. Nem lehet elégszer hangsúlyozni ezek sérülékenységét a tömörfa lapokhoz viszonyítva. Be kell látnunk, hogy a forgácslapokból készült bútorok ára azért jóval alacsonyabb a tömörfából készültekhez viszonyítva, mert minőségük is sokkal gyengébb. De ha túlélik az összeszerelést, akkor ez ránézésre, és a mindennapos használat során már nem okoz problémát. Hátlapok és ajtók Szekrényeknél a hátlapokat általában sínbe kell becsúsztatni, de van úgy, hogy egy peremes rész van kialakítva ezek számára, és apró szegek vagy facsavarok vannak a rögzítéshez becsomagolva. A csavar stabilabb összeszerelést biztosít, mint a szeg. Nem célszerű ezekkel spórolni, még ha túl soknak is tűnik a mennyiségük, hiszen ha ritkán fogatjuk csak oda a hátlapot, az az egész bútor stabilitását csökkenti, másrészt a hátlap tömegénél fogva hullámossá válhat. A ritka hátlaprögzítésnek az is kellemetlen eredménye lehet, főleg szegeléses megoldásnál, hogy ha használat közben valamit beteszünk a szekrénybe nagyobb lendülettel a kelleténél azzal a rosszul rögzített hátlapot egyszerűen kilökhetjük a helyéről. Az ajtók felszerelésekor többféle zsanér vagy ajtópánt lehet a szerelő-szettbe csomagolva. Ezek beazonosítása és felszerelése után az állítócsavarok be-, vagy kijjebb csavarásával tudjuk pontosan beállítani, hogy az ajtók belső lapja mindenhol egyenletesen feküdjön a keretelemekre. Ugyancsak ezzel tudjuk beállítani, hogy két egymás felé csukódó ajtó között a rés megfelelő méretű- és teljes hosszban egyenlő távolságú legyen. A fiókok összeszerelése már az utolsó simítások közé tartozik, itt a sínek helyes felszerelésére ügyeljünk, hiszen ettől függ, hogy a fiók könnyen becsukható és kihúzható lesz-e. 14 Ezermester extra 2014/1. Ezermester extra 2014/1. 15

7 Összefogó csavarok bútorelemekhez Konfirmátor (megerősítő) csavar Számos barkácsoló társunk fejében is megfordult már, hogy saját készítésű kisebb nagyobb bútoraikat ún. lapra szerelt formában készíti el. Ám előtte érdemes azon is elgondolkodnunk, hogy ez egyszerűsíti, vagy ellenkezőleg bonyolítja-e a munkánkat. Az esetek nagy többségében inkább bonyolítja, mert ezekhez külön szerelvények szükségesek, amelyeknek a fészkét, süllyesztékét is magunknak, ráadásul pontosan kell kialakítanunk. Ám abban az esetben, ha szétszerelhető darabokra van szükségünk, akkor leginkább azt kell tudnunk, hogy milyen szerelvények között választhatunk, és azokat hová érdemes használnunk. Az is szinte egyértelmű, hogy az ilyen megoldások többnyire sarokkötéseknél jöhetnek szóba, s hogy az ilyen kötések szilárdsága is eltérő. Az alábbiakban tehát olyan kötőelemeket mutatunk be, amelyek a bútorelemek oldható kötéseihez szükségesek, és használatukhoz is adunk néhány tippet. Az összefogó csavarok között az ún. konfirmátor (megerősítő) csavar talán a leggyakrabban használatos. A csavar süllyesztettfejű és kereszthornyolás vagy a nagyobbakon belső kulcsnyílás szolgálja a behajtását. Ritka menetes része fajtától függően farkasfog profilú lehet. Előfúrt lyuk szükséges hozzá, amelynek átmérője a magméretnél 1-2 tizeddel kisebb legyen. A csavarfejnek süllyeszték is kell, mégpedig pontosan a fejhez igazodó, a szár menetnélküli részét pedig felfúrt lyuk fogadja be. A csavarfej süllyesztéke lehet mélyebb is, s akkor műanyag zárósapka kerül a csavarfej fölé. Igénytelenebb bútordarabokon a köldök, vagy a lapos, lamelló-csapozást helyettesíthetjük vele. Nagyon szilárd kötést eredményez, de a csavarfejeket, vagy az azokat takaró sapkákat nem tüntethetjük el. Előnye, hogy sarokszorítókat használva él-lapkötéseknél egyszerű és gyors szerelést tesz lehetővé. A kötések néhányszor oldhatók, azaz szétszerelhetők, és mellőzhető a ragasztó használata. Hátránya, hogy a csavarfejek látszanak, ami sűrűn alkalmazva akár zavaró hatású is lehet a bútordarab külső felületein. Kis, és nagy felületű darabokból összeállított bútordaraboknál egyaránt használható. Az összehúzó csavarok a különálló szekrény korpuszok és egyéb kávaszerkezetek szilárd egységgé szerelését könnyítik meg. Ezek az átmenő csavarok ugyanis két vagy több lap szilárd összefogására valók. Méreteik változóak, az eltérő fejkialakítás miatt a szükséges süllyesztékeket mindenkor az alkalmazott csavarhoz igazodóan kell elkészítenünk. Felületbe süllyeszteni csak azokat kell, amelyeknek a feje nagyon kiáll a lap síkjából. A műanyagból készülteket könnyű túlhúzni, ezek törésre, menetszakadásra hajlamosak, ezért ilyen célra csak fémből készült csavarokat használjunk. Bizonyos esetekben pl. olyan káva szerkezeteknél, amelyekre lábként is szolgáló oldallapot szeretnénk erősíteni felfogó-csavarként is jól használhatjuk. A tönkanyás csavarok kimondottan az oldható sarokkötésekhez valók. Általában M6-os menetű, különféle hosszúságú csavarok, amelyeknek hengeres tömb az anyájuk. Bármilyen nagyszilárdságú él-lapkötéshez megfelelők, de kissé munkaigényes a fészkeik kialakítása. A két alkatrészt először is sarokszorítókkal kell pontosan merőlegesbe állítani, majd következhet a hosszú, és a csavar átmérőjénél 1-2 tizeddel nagyobb méretű lyuk kifúrása. A fejnek csak tányéralátét esetén szükséges külön süllyesztéket kialakítanunk. A kifúrt lyuk merőleges legyen az oldalra és a mögötte levő darab élére. Farkasfog profilú menet Összehúzó csavarok Átmenő csavarok 16 Ezermester extra 2014/1. Ezermester extra 2014/1. 17

8 Tönkanyás csavarok Hengeres tömb anya Excenteres csapfeszítő A következő feladat a tönkanya fészkének a kifúrása. Ez általában vakfurat, amelynek pontosan a csavar furatának a középvonalába kell lennie. A kis pontatlanságokat kissé nagyobb furat készítésével kompenzálhatjuk. A fészek elkészítéséhez központfúrót használjunk, a fészek mélységének pontos behatárolásához a fúróra ajánlatos határoló-gyűrűt erősíteni. A tönkanyás csavart most már könnyen a helyére szerelhetjük, ha a fészkébe dugott tönkanyát csavarhúzóval irányba forgatva sikerül a szorítócsavart bele kapatnunk. A csavar meghúzásához imbuszkulcs szükséges, a kötés szilárdsága viszont kiváló. A tönkanya elhelyezkedése a lapalkatrészek oldalán csak annyiban lényeges, hogy ne legyen szem előtt. Hátlapon, hevederlécen, vagy közbenső polclapon, fenéklapokon a tönkanya mindig a hátsó, illetve az alsó oldal felől legyen behelyezhető. A csavar furata pedig ezeknek az alkatrészeknek mindig a középvonalában fusson. Főként nagyobb felületű lapalkatrészek egymáshoz rögzítésénél alkalmasak nagyon szilárd és bármikor oldható masszív kötés létrehozására a tönkanyás csavarok. Az excenteres csapfeszítő az előzőhöz hasonló elemrögzítő, amely szintúgy nagy szilárdságú kötést biztosít két szomszédos bútorelem között. Az alkalmazásához szükséges fészkek kialakítása is az előzőkhöz hasonló. A különbség csupán annyi, hogy a csap feje alá sekély süllyeszték is kell, az excenternek pedig nagy átmérőjű központfúróval kimélyített fészek szükséges. Az excenter palásthornya belülről fokozatosan vastagodó anyagú, és elforgatásakor szorítja meg a csap végén kialakított fejet. A fémből készültek nagy szorítóerőt biztosítanak, a műanyag excenterek azonban hamar eltörnek. Ma már ritkán használják, de helyenként még beszerezhetők. Alkalmazásakor nagyon fontos a csap hossza, mert ehhez igazodva kell az excenter fészkét is a lap szélétől bejelölni. Az excenterek csak maximum 3 mm-es mélységben fejtik ki hatásukat, ezért a fészkük oldaltól mért távolságát nagyon pontosan ajánlott megválasztani. A munkalap összehúzók egyszerű csavarok, amelyeket két U-alakú vasalat és speciális anya alkot. Ezeket a kombinált kötőelemeket a vastagabb konyhai munkalapoknál vagy hoszszában toldott lapalkatrészeknél célszerű alkalmazni. Például sarokban, szögben öszszeillesztett daraboknál, vagy hosszító kötéseknél. Ezt az összehúzót akár magunk is elkészíthetjük, ha 2 mm-es lemezből leszabjuk a szorítólemezeket. A csavar M4x70 mm-es süllyesztettfejű, a szorítóanya a szokásos is lehet, ha 4-5 alátétet teszünk alá. A fészkek kialakítása könnyű, egy pántfészekmaró is elég hozzá. A csavarszár számára szükséges mély hornyot akár illesztőfűrésszel is kivághatjuk. A vasalat legalább 20 mm mély fészekbe kerüljön, és ha a vágás tökéletesen egyenes volt, ragasztás nélkül is szilárd kötést létesíthetünk a két asztallap között. A bútoriparban még számos speciális, és a lapra szerelt csomagolást, majd a gyors otthoni összeszerelést biztosító vasalatot használnak, ám ezek alkalmazásához gondosan beállított célmarógépek szolgáltatják a pontosságot, amit otthoni körülmények között nagyon körülményesen tudnánk megteremteni. Ezért nem is szerezhetők be, és ezt ne is bánjuk. Viszont az is igaz, hogy a fent bemutatott vasalatok alkalmazásakor is ajánlatos néhány helyező facsapot a darabokba ragasztani, amelyek megkönnyítik a darabok összeillesztését. Végezetül még bemutatunk néhány hagyományos vasalatot is, amelyekkel helyettesíthetjük a hagyományos asztalos kötéseket, de ezeket csak igénytelenebb bútoroknál célszerű alkalmaznunk. Használatuk könynyebbé teheti az összeszerelési munkát, de csak olyan helyeken alkalmazzuk, ahol nincsenek szem előtt. Ezeket barkácsáruházakban, és kisebb szerelvényeket, vasalatokat is árusító üzletekben is beszerezhetjük, s csak a helyükre kell csavaroznunk őket. A kötések szilárdságát pedig a sarokvasak számának növelésével fokozhatjuk. Esetenként azt is érdemes mérlegelnünk, hogy e vasakat az anyagba sülylyesztve, vésett, vagy mart fészekbe szereljük fel. Ez azonban mindenképpen jelentős plusz munkával jár, amin érdemes elgondolkodni, már ami az alkalmazásukat illeti. Nagy átmérőjű központfúróval kimélyített fészek Hagyományos vasalatok Munkalap összehúzó 18 Ezermester extra 2014/1. Ezermester extra 2014/1. 19

9 Bútorlábak Méret és ízlés szerint választhatók A bútorasztalosok és az öntevékeny bútorkészítők egyaránt előszeretettel alkalmazzák a felszerelésre kész bútorlábakat. Ez érthető, mivel a bútorszerelvényeket forgalmazó szaküzletekben és a barkácsáruházakban számos fajtájuk között lehet válogatni. Előnyük, hogy könnyen felszerelhetők, minőségileg igényesek, formailag pedig igen változatosak. A bútorlábak célja, hogy a szekrénykorpuszoknak kellő magasságba emeléséhez szilárd támasztékot biztosítsanak. A lábak magassága változó, a legtöbbjük szintbeállításra is alkalmas. A szekrényjellegű egységeket megemelő lábak mm magasság között, fajtától függően változnak. Az egyszerűbbek műanyagból készülnek és külsőleg többnyire fekete, fehér, matt nikkel, alumínium, vagy esetleg króm bevonat teszi őket tetszetőssé. Ezek általában helyezőcsappal csatlakoztathatók a bútordarab aljára, és belülről a csapba hajtott csavar rögzíti mindegyiket. Magasságuk többnyire 60 mm és alakjuk többségében lekerekített formájú, 43 és 70 mm közötti átmérővel. A teherbírásukra érdemes odafigyelni, mert ugyan 100 kg-mal is terhelhetők, ám a durva tologatást nem nagyon viselik el törés nélkül. Ezeknek a lábaknak az állíthatósága 8 mm körül van, ami bőven elég padló egyenetlenségének a kiegyenlítésére. Ha csak szintkiegyenlítésre van szükség, akkor erre szolgálnak a külön- féle szintezőlábak. Ezeket a bútordarab oldallapjának a belső oldalára szokás felerősíteni, illetve van olyan változat is, amelyet a fenéklapba süllyesztett fészekbe kell beütni. Az oldallapra felfogatott szintezőlábak azonban csak olyan esetekben alkalmazhatók, ha erre a fenéklap alatt legalább 60 mm-nyi szabad hely van. A menetes hüvelyben levő szintezőláb állítására a fenéklapba 10 mm-es furat szükséges, hogy a menetes lábakat csavarhúzóval lehessen kihajtani a szükséges mértékben. Az állíthatóságuk maximuma 20 mm, a teherbírásuk pedig 100 kg. A süllyesztett fészekbe üthető szintezőláb alkalmazásakor a fémhüvelyt kell az oldallappal egy síkban levő fenéklapba ütni, és a lyukon át csavarhúzóval lehet a szintezőlábat a kellő magasságba állítani. Ezek a lábak viszont 400 kg-mal terhelhetők. Ennél van spártaibb megoldás is. Az oldallapok élére húzható sarúk menetes szárú talpkorongjának állításával a bútordarabot 8 mm-nyivel lehet megemelni. Nagyobb, kg-os terhelés elviselésére alkalmasak a műanyag, illetve a fém-fa kombinációjú szekrénylábak. A magasságuk mm között változik. Robosztus kialakításúak, dekoratív acél és alumínium bevonattal ellátottak vagy faoszloppal és fém talppal kombináltak. A különféle keményfából kialakított és felületkezelt, hengeres vagy hasáb alakú oszlopok talpa fémborítású. Ezek menetes csapjukkal erősíthetők a bútor korpuszok aljára, illetve e célra külön acélból sajtolt 20 Ezermester extra 2014/1. Ezermester extra 2014/1. 21

10 Bútorgörgők Jól kiválasztva nagyon praktikusak rögzítőtalp szükséges a bútorra erősítésükhöz. A talpakat M8-as csavarokkal lehet a lábakra felerő síteni. A lábakat csak 8 mm-nyire lehet megemelni, ám nem mindegyik láb alkalmas ilyen szintkiegyenlítésre. Beszerezhetők teljesen fémből készült, felfogólappal és állítható magasságkiegyenlítésre is alkalmas talppal szerelt oszlopos bútorlábak, amelyeknek a palástja dekoratív felületi bordázattal díszített. A bútorlábaknak vannak magasabb változatai is: ezek asztal- vagy támasztólábként használhatók fel. Általában hengeres, vagy négyzethasáb alakú a palástjuk, átmérőjük mm között változik, talpuk 10 és 30 mm között állítható. Van olyan, amelyikeken a lemez felfogólap fixen rögzített, és facsavarokkal fogat ható az asztallap aljára. Az igényesebbeknél azonban külön könnyűfém öntvényből készült felfogóidomra kell a láb palástját felcsavarozni. A láb anyaga lehet krómozott acélcső, sima vagy bordázott alumínium idom vagy fafurnérral borított műanyagcső. Ez utóbbiak felülete nyers, további felületkezelést igényelnek, viszont nagyon attraktív látványt nyújtanak. Beszerezhető még üveglapos asztalhoz való garnitúra is, amelynél az üveglapot az asztalláb fedőlapjára, annak átmérőjével azonos, menetes szárú fémtárcsa rögzíti. Mint a fentiekből kiderül, számtalan felszerelésre kész bútorláb között lehet válogatni, mindig a célnak megfelelő, és főként a bútor jellegéhez igazodóan kell választanunk. Sok esetben egy már meglevő bútordarab felfrissítése is megoldható a jól kiválasztott lábgarnitúrával, de alkalmazásukkal még egy nagyobb étkezőasztal elkészítése sem okoz problémát, mivel a lábak kialakításával nem kell foglalkoznunk. A terjedelmesebb bútordarabok, nagyméretű fiókos tárolók, és főleg irodai székek, munkaasztalok szükség szerinti mozgatását a különféle bútorgörgők könnyítik meg. Változataik a felhasználás módjához igazodó kialakításúak, ám a dizájn is befolyásolja formai megjelenésüket. A teherbírásuk különböző és gyakorta megesik, hogy a használat során elkopnak, tönkremennek. Ilyenkor a sérült görgőt ki kell cserélni, ám arra ügyelni kell, hogy minden szempontból megfelelő kerüljön a sérült darab helyére. Ha pedig saját készítésű bútordarabot kívánunk könnyen mozdíthatóvá tenni, akkor ugyancsak alaposan megfontolva kell a megfelelő típusú bútorgörgőt kiválasztani. Szerencsére ma már a bútorgörgők választéka igen bőséges. Egy sérült görgő kicserélésekor előfordulhat, hogy egyszerűbb az összes darabot hasonlóra cserélni, mert ezzel sok utánjárást mellőzhetünk. Ilyen esetben elsősorban a görgők felerősítése mellett a méretük lehet mérvadó a cseréhez. A sajtolt acél talpas, önbeálló kivitelűeket csavarokkal lehet a régiek helyére felerősíteni, de lényeges a talp mérete is. Ez általában igazodik a görgő átmérőjéhez, a nagyobbaknál nő a talp mérete is. A görgők átmérője általában mm, talpméretük mm közötti, terhelhetőségük pedig kg között, típustól és gyártmánytól függően változik. Fékezhető változataik is beszerezhetőek, amelyeknél a görgő forgása a védőburkolatból kiálló kar lenyomásával fixálható. Az ilyen görgőket általában olyan elmozdít- 22 Ezermester extra 2014/1. Ezermester extra 2014/1. 23

11 ható bútordarabokon célszerű alkalmazni, amelyeknél időlegesen fontos a bútordarab rögzítése. A talpas görgők különleges fajtái a ferde tengelyű bútorgörgők, amelyeket többnyire sajtolt acél forgótalppal lehet felerősíteni. A görgő anyaga fém, lágy poliuretán futófelülettel ellátott. Általában csak párban szerezhetők be, teherbírásuk akár 35 kg is lehet görgőkként. A bútorgörgők másik nagy csoportjába az ún. hüvelybe rögzíthető csapos változatok tartoznak. Ezek felerősítéséhez külön hüvelyt kell a bútorlábba rögzíteni, és a bútorgörgő csapját a hüvely gyűrűrugója rögzíti. E típusoknál fontos a hüvely, illetve a csap átmérője és annak hossza. A talpmagasságuk általában mm, a csapátmérők 8, illetve 10 mm-esek, magasságuk pedig többségükben 33 mm. Teherbírásuk kg, a görgők átmérője pedig általában 40, 50 mm között változik. Az egyenes görgőket általában nagyméretű fiókok, vagy más terjedelmes, súlyos bútordarabok egyenes irányú mozgatásánál célszerű alkalmazni. E görgők préselt acéltalp segítségével csavarozhatók a bútorok aljára. A görgő anyaga általában keménygumi vagy egyéb kopásálló műanyag, a talpmagasságuk mm között változik, a görgő méretétől függően. A teherbírásuk kg közötti, és bármilyen sima padlón könnyű mozgatást tesznek lehetővé. Általában korpuszkeret belső oldalán, vagy egyéb módon némileg süllyesztve, rejtetten szokás alkalmazni. A görgők anyaga ezeknél a típusoknál is fontos a halk működés miatt. Nem árt a görgők fazonjára és anyagára is ügyelni. A nagyon kikönnyített tárcsák ugyanis hamar tönkremehetnek, míg a testesebbek tartósabbak és jobban terhelhetők. A gumigörgők ugyan nagyon csendesek, ám palástjuk sérülékenyebb, és esetenként ha megszorul a tengelyen nyomot is hagyhat a padlón. A poliuretán futófelületűek kimondottan padlókímélők, a kommerszebb, fekete műanyagból készültek viszont már kevésbé kíméletesek a fapadlók felületével, és gördülésük elég zajos is. Az ikerkerekes görgők jobban gördülnek szinte minden más széles, szóló görgőnél, és kíméletesebbek is a padlófelületekhez, ezért különösen az önbeálló változatokon ideális a használatuk. A bútorgörgők kiválasztásakor viszont a fő méreteik mellett a robosztusabb kialakításúakat célszerű előnyben részesíteni. A görgők teherbírását mindenkor megadják a gyártók, és ezt az adott bútor súlyához igazodva ajánlatos figyelembe venni a megfelelő típus kiválasztásakor. 24 Ezermester extra 2014/1. Ezermester extra 2014/1. 25

12 Bútorfelújítás kész ajtókkal Otthonunk bútorait nem néhány évre vesszük, és amennyiben ezek nem egyedileg rendelt darabokból állnak, esetenként arculatukat egy átgondolt front cserével divatosabbá tehetjük. Természetesen ez azért nem olyan egyszerű dolog, hiszen az ilyen jellegű átalakításoknál különféle kötöttségek nehezíthetik a megvalósítást. A bútorok megjelenését köztudottan az ún. frontfelületet alkotó ajtók és egyéb szerelvények alapvetően meghatározzák. Az igényeink viszont a konyha és a szobabútorok tekintetében is változnak. Ilyenkor a bútorcsere helyett érdemes egy másik megoldást is számba venni, nevezetesen a frontcserét, amit a sokféle gyári kész ajtóval viszonylag olcsón megvalósíthatunk. Az ajtók, fiókelőlapok cseréje természetesen közel sem olyan egyszerű, mint az első megközelítésre látszik. Leginkább az elemes bútoroknál oldható meg előnyösen, mivel ezek modulokból állnak, és az ajtóik mérete nem túl változatos. Először a bútordarabok korpuszát kell alaposan szemügyre venni. Ha a kávaszerkezetek szilárdak és mondhatni sérülésmentesek, akkor érdemes az ajtók cseréjével érdemben foglalkozni. A kész ajtók gyártótól függően eltérő méretválasztékban kaphatók, és ehhez igazodva lehet csak az ajtócserét megvalósítani. A gyári készajtók előnye, hogy azonnali beépítésre készek, utólagos felületkikészítést nem igényelnek. Legigényesebbek természetesen a tömörfából készültek, amelyek általában keretes-táblás kialakításúak. Jellemző tulajdonságuk, hogy az ajtókeretek darabjainak és a tábláknak is a száliránya hosszirányban fut. Az egyszerű és egyenes vonalvezetésű rusztikustól az igényes, ívesen mart klasszikus hatású, fazonmart belső élű darabokig számos változatban szerezhetők be. Sőt, üvegezett és íves sarokajtók is megrendelhetők. Többnyire az ajtók anyagához illő fazonú párkányés ún. fénycsőtakaró léc, esetenként még pillérlécek is részei a tömörfa ajtók kollekcióinak. Főként olyan régebbi bútorokhoz valók, amelyeknek a korpusza furnérral borított, amihez a fóliás bevonatúak nem igazából illenek. A 3D vákuumfóliás MDF ajtók méretválasztéka is elég változatos, ám ezeknél az ajtóknál a külső élkialakítások között már lekerekített élű, sík felületű és nem ritkák a síkból kiemelkedő keretdíszítésekkel díszítettek is vannak. Az egyszínű fóliás kivitelűeken kívül számos nagy kopásállóságú, fautánzatú, fóliás változat is gyarapítja a választékukat. Ezekre jellemző, hogy az erezetminta mindig hosszirányban fut, még a kereteket utánzó belsőmarású részeken is. Továbbá, hogy intenzív hő hatására a fóliabevonat felolvadhat. Ezt különösen a bútorvilágító halogénlámpák, konyhában pedig a sütő elhelyezésekor ajánlatos figyelembe venni. Ezeknek az ajtóknak a méretválasztéka is hasonló a tömörfából készültekhez. Ha tehát az ajtók mérete megfelelő, nem árt a további szempontokra is több figyelmet fordítani. Az ajtók stílusa nagyon lényeges az összhatás szempontjából. Az íves marású ajtók akár a szobában akár a konyhában klasszikus hatásúvá teszik a bútort. A sík, lekerekített élű ajtók, vagy a sima keretes formák viszont a most divatos minimál irányzathoz valók. Ezeket akár fémkeretes, üvegezett ajtókkal is lehet kombinálni. Az összhatást a többi berendezési tárgy szempontjából célszerű már a tervezéskor figyelembe venni. Az előzetes 26 Ezermester extra 2014/1. Ezermester extra 2014/1. 27

13 látványterv elkészítése megkönnyíti az ajtók kiválasztását. A frontcseréknél az sem mindegy, hogy az ajtók kávára ütők vagy közézáródók voltak, mert az új ajtóknak is ilyennek kell lenniük. A kávára ütő ajtóknál fontos, hogy a régivel azonos távolság maradjon a két ajtó éle között. Káva közé záródó ajtókhoz csak éles sarokkialakítású ajtókat ajánlatos választani. Ám mód van arra, hogy ezek helyébe ráütő ajtók kerüljenek, természetesen a hozzávaló kivetőpántok alkalmazását követően. Ha a kész ajtók között nem találunk megfelelő méretűeket, érdemes a posztformingolt laptermékeket is számba venni, mert itt csak a szélességi méreteknek kell egyezniük, a hosszméretüket leszabva lehet biztosítani. Ezek a termékek speciális élkialakítású, többnyire fautánzatú fóliákkal borított, és változó szélességű táblák. A leszabott darabok rövidebb éle pedig élfóliával zárható le. Végül, de nem utolsó sorban az ajtókhoz, fiókokhoz, ezek stílusához jól illő és kellően dekoratív bútorfogantyúkat is kell választani. Ez elég nehéz feladat, hiszen e kellékekből legbővebb a kínálat, viszont nagyon sokat emelhet a bútor összhatásán. Elhelyezésük egységes szempontjait is alaposan gondoljuk meg, mert nem mindegy, hogy funkcionálisan hová kerülnek. A lényeg, hogy könnyen elérhetők, jól megfoghatók legyenek Kiegészítő párkányok, díszlécek Gondoljunk arra is, hogy a szekrények tetejére erősíthető, az ajtókhoz illő párkányzattal tehetjük még attraktívabbá a bútordarabokat, vagy magát a szekrénysort. Ilyen esetekben a párkányléceket nem mindig kell a szekrénytestek szélességével azonos hosszúságúra darabolni, egy darabban is a szekrények tetejére erősíthetők. A különféle díszléceknek az anyaga többségében fóliázott MDF idom és többnyire 2,6 m hosszú szálakban kaphatók. A kimondottan vízszintes tagolásra alkalmas párkánylécek méret és profil választéka elég változatos, felerősítésükhöz pedig általában hosszú, a hátoldalukon kialakított horonyba rögzíthető csap szükséges. Ezeket főként a szekrény-korpuszok fedőlapjára illesztve célszerű felerősíteni, mert így bármikor eltávolíthatók, és nem szükséges a felső káva élekbe hornyot marni. Szekrénysoroknál pl. szükségtelen az elemek szélességére szabni, egy darabban felfogatva hatásosabbak, feltéve, hogy az elemek szorosan egymás mellé rögzíthetők. A sarkokat természetesen gérbe vágva kell egymáshoz illeszteni, és az eltérő magasságú szekrényelemek folyamatos, függőlegesen felerősített párkányelemekkel is szegélyezhetők. A keskenyebb szabad kávaéleket idomos szegélylécekkel lehet változatosabbá tenni. Ezek profiljukban a párkányzathoz hasonlóak legyenek, hogy egységes legyen az összhatás. Az egymás mellé állított szekrényelemek függőleges éleit a szélesebb dísz- vagy pillérlécekkel lehet esetleg szélesebb hatásúvá varázsolni. Ezzel a bútor függőleges osztását lehet hangsúlyosabbá tenni. Bizonyos esetekben az eltérő színtónus is dekoratívhatású lehet, ha jól választunk, és a többi berendezési tárgyhoz is jól illik a bútor ilyen átalakítása. 28 Ezermester extra 2014/1. Ezermester extra 2014/1. 29

14 Bútorredőnyök Helytakarékos megoldások Nincs új a nap alatt, mondhatnánk, a rég feledésbe merült dolgok előbb utóbb kissé megváltozott formában visszatérnek, a jelen igényihez igazítva. Ez történt a régi irodai szekrények redőnyös változataival is. Pontosabban a redőnyökkel, amelyek újra megjelentek jó néhány bútordarabon. Előnyük, hogy a nyitható ajtók helyett a szekrény belsejébe siklanak, így a nyitott ajtók nem igényelnek helyet. Alkalmazásuk nemcsak irodai-, hanem konyha és akár szobai szekrényeknél is előnyös. A bútorredőnyök fő elemei a lamellák. A lamellák gyártmánytól függően 8 és 20 mm vastagok és anyaguk többféle lehet, műanyag, alumínium. A vékonyabb és keskenyebb redőnyprofilok több, alul elasztikus anyaggal összeerősített, 70 mm széles kötegekből állnak, és 2,6 m-es ezüst színű szálakban szerezhetők be. Méretre vágásuk után egymásba fűzhetők és végeiket műanyag csúszkák zárják le. A lamellák választéka ennél bővebb, mivel az anyaguk műanyag, fém, üveg, illetve átlátható műanyag is lehet. A hosszúságuk ugyancsak 2,6 m, de adott méretre vágva rendelhetők meg. A megfelelő méretű lamellákból összeállított redőnytest fajtától függően a szekrénykorpusz belső oldalára, esetleg élére csavarozható, vagy a korpuszba mart fészekbe süllyeszthető sínekben fut. Hátracsúszós vagy redőnytokos változatban építhetők a szekrénytestekbe. A hátracsúszós redőny nyitásakor a hátfal felé íves sínhajlatok segítségével minimális helyet igényelve siklik hátra. Ezt főként hosszú redőnytesteknél, tehát magas és nem túl széles szekrénytesteknél pl. fürdőszobákban célszerű alkalmazni. A redőnytokos változat általában csak rövidebb, legfeljebb 1300 mm hosszú redőnytestekhez használható, mivel a redőnytest nem a hátlap elé, hanem a fedőlap alá erősített redőnycsigába csévélődik fel, ami behatárolja a felcsévélhető redőny hosszát. A redőnyöket természetesen nemcsak függőlegesen, hanem vízszintesen is el lehet helyezni. Ezt azonban csak közepes szélességű szekrényeknél, pl. konyhákban, vagy alacsonyan elhelyezett szobai szekrényeknél érdemes alkalmazni, ahol a redőny mozgatása így még kényelmes és ideálisnak tekinthető. Természetesen mindegyik rendszer teljes, minden tartozék beszerezhető a komplett alkalmazáshoz. Optimális esetben utólag is bármilyen szekrénybe beszerelhetők a lapra szerelhető vezetősínek segítségével, ám új szekrénytesteknél a sínek mart fészekbe is rögzíthetők. A redőnyrendszerek alkotó elemei a beépítéshez szükséges 2,6 m hosszúságú egyenes sínek, a 90 fokos sínhajlatok, továbbá a felső takaróprofil, amely lefedi az ívbe hajló redőnyrészt. Esetenként az olyan oldalfedő idomra is szükség lehet, amely a szekrénykorpusz belsejébe van erősítve, ám takarja a korpusz éleit is. A redőnyök elejére fogantyúprofilt is célszerű felfűzni, mint ahogyan az utolsó lamellára végzáró profil is szükséges, amit adott esetben ráhúzható alumínium takaróidommal lehet kompletté tenni. Kényelmesebbé teszik a redőnyök mozgatását a rugós emelőrendszerek, amelyeket ütközők beépítésével lehet kiegészíteni a túlnyitás megelőzésére. Az illetéktelen használatot pedig a redőnyzár beszerelésével lehet megakadályozni. Ez egy speciális, 16,5 mm átmérőjű cilinderzár, amelyet a fogantyúprofil hátoldala felöl kell a redőnyre, a hozzá mellékelt zárlemezt pedig a korpuszra csavarozni. Ez főként a gyerekek kíváncsi kutakodását akadályozza meg, komolyabb feszegetésnek azonban nem áll ellen. 30 Ezermester extra 2014/1. Ezermester extra 2014/1. 31

15 Fogantyúk Legyen az bármilyen minőségű bútordarab, ajtóinak, fiókjainak nyitásához, becsukásához a legtöbb esetben szükség van valamilyen fogantyúra. Alapvető funkció jukon túl azonban legalább ilyen fontos a formájuk, anyaguk, méretük és a mívességük is. A választék elképesztően bőséges, így a legmegfelelőbb típus kiválasztása egyáltalán nem könnyű feladat. Ez bizony nemcsak ízlés dolga, kell hozzá némi stílu sérzék is. A szokatlan alakú fogantyúk adnak a bútorunknak egyéni jelleget. A jól megválasztott fogantyúkkal akár még a darabonként vásárolt berendezési tárgyainkat is egységesebb összhatásúvá tehetjük. Sőt, még a régebbi bútorok fogantyúinak újakra cserélése is nagyon előnyös, mondhatni megújító hatású lehet. A fogantyúknak természetesen elsősorban tartósnak kell lenniük. Ez főként az alapanyagukat érintő kritérium. A felerősítésükhöz egy-két csavar szükséges, amelyet a frontfelület belső oldala felöl, kell a fogantyúkba hajtani. Megszorításuk fontos, mert a gyakori használat közben a kissé lötyögő darabok károsíthatják a fiók, vagy szekrényajtó felületét a fogantyúk talpa körül. Ez főként a gomb alakú fogantyúkra vonatkozik, amelyeket használat közben könnyű kilazítani. A laza talprészük hamar kikoptatja a laminált-, a tömörfa és az egyéb bevonatú felületeket is. Az olcsó, műanyagból készült fogantyúk menetes részét könnyű berepeszteni, és a fémbevonatuk is hamar megkophat. A különféle fémből készültek tartósak és maszszívak is. Mivel a frontlapok vastagsága eltérő, a felfogó csavarok hosszát bútoronként egyénileg szükséges kiválasztani. A hosszú fogantyúk két felfogó furatát több darab esetén sablon segítségével kell kifúrni. Az alumíniumból készültek matt felületei inkább az egyszerűbb, lapra szerelt, fautánzatú és szí- nes laminált bútordarabokon mutatnak jól. Közöttük számos típus akár a 890 mm-t is eléri, ami pl. keskeny és könnyen kihúzható konyhaszekrény elemeken, széles fiókokon jól kihasználható és jól is mutat. A fából készült fogantyúk is nagyon kedveltek, bár ezeket inkább rusztikus jellegű tömörfa bútordarabokhoz célszerű választani. Anyaguknál fogva elég sérülékenyek, ezért inkább csak fenyőbútorokon célszerű a hosszú, áthidalt fogantyúk felszerelése. Elegánsabbak a fém-fa kombinációjú fogantyúk, amelyeknél a gombok talpa fényes és antikolt, vagy feketített fémből készült. Kimondottan antik hatásúak a különféle bronz, réz, továbbá a bronz és porcelán kombinációjú típusok. Mint említettük a választék meghökkentően változatos, aki extravagáns vagy akár mesefigurás fogantyúkra vágyik, az is talál a kedvére valót. A kiválasztásnál gondoljunk a fogantyúk tisztíthatóságára is, mert amit gyakran használunk, az gyorsan el is szennyeződik (főleg a konyhában), és csak akkor maradnak kellően újszerű állapotban, ha a felületüket rendszeresen tisztára töröljük. A fényes fém felületeken a foltosodás sokkal szembetűnőbb, mint a matt, vagy antikolt felületeken. A klasszikusan míves, vésett jellegű fogantyúkat is kellő kímélettel kell tisztítani, és akkor hosszú ideig megőrzik szépségüket. 32 Ezermester extra 2014/1. Ezermester extra 2014/1. 33

16 Gardróbszekrények A korszerű lakásberendezés ma már kihagyhatatlan motívuma a gardrób helyiségek kialakítása. A helyiség berendezése speciális bútorokat, még inkább speciális szerelvényeket igényel. Ezeknek az összes előforduló öltözet tárolását meg kell oldaniuk. A szükséges vasalatok régóta elérhetők az alkatrészpiacon. Az optimális megoldást a gardrób szerelvény-rendszerek jelentik, amelyek az összes szükséges tárolási feladatra megoldást kínálnak. A tolóajtók és félbenyíló ajtók helytakarékosak, és nem csak keskeny előszobákban célszerű a beépítésük. A ajtó vasalatok és az ajtófrontok lapok külön is 34 Ezermester extra 2014/1. Ezermester extra 2014/1. 35

17 beszerezhetők, így számtalan megoldás közül lehet választani. Azzal viszont számolni kell, hogy még a legvékonyabb ajtólap esetén is az egymás elé sikló tolóajtók 5-6 cm-rel csökkentik a szekrény kihasználható mélységét. A helyiségek beépített magassága elég változó, de a frontfelületet még magas szekrényeknél sem szükséges vízszintesen kettéosztani, mert a vasalatok a különféle súlyú ajtókhoz méretezettek, és még a nagy felületű, nehéz ajtók mozgatása is nagyon könnyű, komfortos. Az összehajtható ruhadarabok tárolását különböző mélységű kihúzható kosarakkal oldjuk meg. Ezek méretei a tárolt ruhák méreteihez igazodnak. A kosarak teljesen kihúzható teleszkópos tartókeretekhez illeszthetők, melyek egyfelől nem határolják be szigorúan a szekrényelemek szélességét, más felöl többféle méretű, és rendeltetésű tálca kapcsolható hozzá. A fém és műanyag tálcákon és kosarakon kívül cipőtartó és nadrágtartó is csatlakoztatható a keretekhez. A szekrény belső oldalára szerelhető kihúzható szerkezetek száma is bőséges. Ezek közös tulajdonsága, hogy teljesen kihúzható kivitelben készülnek, pl. nadrágtartó, öv- és nyakkendőtartó, vállfatartó, háromemeletes cipőtartó, kihúzható műanyag tálca, vasaló- és porszívócsőtartó stb. A rendszer a legigényesebb vásárlók elvárásainak is megfelel, esztétikai és kényelmi oldalról egyaránt. A gardróbszekrények méreteiből adódóan vannak magasabban fekvő tároló helyek is, amelyek nehezebben érhetők el. Ilyenkor célszerű az ún. gardrób liftek használata. Ezek olyan lehajtható vállfatartó rudak, amelyek komfortossá teszik a felső szekrényelemek használatát is. Szélességük lehetővé teszi különböző méretű szekrényelemekben való alkalmazásukat. Terhelt állapotban lecsukáskor alsó véghelyzetben marad, biztosítva az ingek és kabátok kényelmes elérését. Az alsószekrényekben elegendő rögzített rúd használata, de kényelmesebbé tehető a szerkezet, ha kihúzható változatot alkalmazunk. Tovább növeli a gardróbszekrény komfortját, ha beépített fénycsővel kombinált vállfatartó rudakat használunk. 36 Ezermester extra 2014/1. Ezermester extra 2014/1. 37