NYIToTT SZEMMEL. A fogyasztói társadalom hatása a gyermekek koncentrációs képességére KÖZÉLET VALLÁS ÉLETMÓD FEJLÉC

Átírás

1 II. évfolyam, 2. szám ősz tél Ára 150 Ft FEJLÉC NYIToTT SZEMMEL KÖZÉLET VALLÁS ÉLETMÓD NYITOTT SZEMMEL A pénz szabaddá tesz? AZ ÍRÁS MELLETT A mammonról LELKI EGÉSZSÉG Hamis és igaz örömforrások ÉLETMÓD Gyógyító táplálkozás CSALÁDI ÉLET A fogyasztói társadalom hatása a gyermekek koncentrációs képességére NYITOTT SZEMMEL 2007/2. 1

2 FEJLÉC HIRDETÉS Vankó Zsuzsa Esti történetek gyerekeknek Akció! Vankó Zsuzsa Esti történetek gyerekeknek Az elbeszélésgyűjtemény a mindennapi életből való igaz történeteket tartalmaz, melyek megtöltik a gyermekek lelkét jóval, széppel, bátorsággal és reménységgel. 76 oldal, keménytáblás, színes rajzokkal gazdagon illusztrált. A könyv akciós ára: 1620,- (Eredeti ár: 2700 Ft) SPALDING ALAPÍTVÁNY Az akció idõtartama: október 22. december 21. MEGRENDELHETŐ: Spalding Alapítvány Tel./fax: 06/23/ Mobil: 06/20/ spalding@spalding.hu NYITOTT SZEMMEL NEGYEDÉVES FOLYÓIRAT Felelõs szerkesztõ: Soós Attila. Szerkesztõ: Soósné Szász Ágnes. Olvasószerkesztõ: M. Környei Éva Lapterv: Czinkota András és Kökéndy Zoltán. Borítóterv: Feyér Ákos. Tipográfia, nyomdai elõkészítés: STENTArt.hu. Nyomja: Print 2000 Kft. Kiadja a BIK Könyvkiadó 1121 Budapest, Remete út 16/A bik@bibliakiado.hu Felelõs kiadó: Szigeti Gábor ISSN Kérdéseikkel, hozzászólásaikkal, leveleikkel szerkesztőségünk elérhető a internetes oldalon, vagy postán: 1121 Budapest, Remete út 16/A Korábbi számaink elektronikus változata az interneten a oldalon olvasható. 2 NYITOTT SZEMMEL 2007/2. A lap megrendelhetõ a BIK Könyvkiadónál.

3 Tartalom SZERKESZTÕSÉGI LEVÉL NYITOTT SZEMMEL Nekünk G8? 5 A pénz szabaddá tesz? 10 AZ ÍRÁS MELLETT Megtanultam szűkölködni és bővelkedni 16 TUDOMÁNY Vert pénz az ókori társadalmakban 23 CSALÁDI ÉLET Méregfogak 4. Az anyagiak 27 A fogyasztói társadalom hatása a gyermekek koncentrációs képességére 33 INTERJÚ Mindent úgy kaptam 38 LELKI EGÉSZSÉG Hamis és igaz örömforrások 43 IRODALMI SAROK Avagy a magasságost elérheted-é? 46 ÉLETKÉPEK A szeretet koldusai 51 ÉLETMÓD Gyógyító táplálkozás vegán étrend segítségével 52 Te vagy a pénzed? Alighogy kiszállok az autómból, meglepően kedveskedő, behízelgő hangon köszöntenek az egyik benzinkútnál. Üdvözlöm, főnök úr! Adhatok a jobbik, erősebb, kiválóbb benzinünkből? 95-ös extra power! Meglátja, meghálálja majd az autója. Lemoshatom utána a szélvédőjét, megnézhetem az autó olajszintjét? záporoznak a fürge, piros ruhába öltözött, közepes termetű benzinkutas kérdései. Szinte végiggondolni sincs időm sokféle ajánlatát. Már veszi is le a majd húsz forinttal drágább benzin töltőpisztolyát, hogy megitassa jó étvágyú autómat, mikor az utolsó pillanatban jelzem neki: a hagyományosnál maradnék. Tele kéri? kérdi bátorítólag. Nem, csak 2000 forintért válaszolok visszafogottan, s közben látom, ahogy természetellenes mosolya fokozatosan komor, csalódott, kifejezéstelen ábrázatra vált. Akkor lemossam a szélvédőt, vagy ne? kérdezi egyre ingerültebben, mire csöndesen, de határozottan válaszolok: Köszönöm, ezt éppen nemrég már megtettem. Kissé feldúltan, de újabb reményekkel hagy magamra benzinsapkámmal a kezemben, és ismét hallom a kút túlsó oldalán éppen megálló autós közelében: Üdvözlöm, főnök úr A közeli piachoz érkezve lekvárnak való barackot keresek. Bőséges kínálat vár. Az árusok standjai mind tömve szebbnél szebb gyümölcsökkel, zöldségekkel. Ahogy szemlélgetve, bámészkodva téblábolok a pultok között, szinte mindenhonnan hallom a vásárlásra késztető, már-már könyörgő kérleléseket, sóvárgó tekinteteket: Fiatalember, friss kukoricát vegyen! Nálam a legolcsóbb. Nézze meg, ilyen krumplit sehol sem kap! Ha egyszer nálam vesz, mindig ide fog járni Barackot keresek, lekvárnak valót válaszolok kitérően mindenfelé. Válaszomra az egyik eladó elszalad a közeli pulthoz, ahol barackhegyek púposodnak, hogy felkészítse kollégáját az érkezésemre. Az árus torkát köszörülve, már a tá- NYITOTT SZEMMEL 2007/2. 3

4 SZERKESZTÕSÉGI LEVÉL volból üdvözöl bennünket: Főnök úr, ha barackot keres, ne menjen tovább, úgyse talál jobb lekvárnak valót az egész piacon. A feleségemre pillantva, aki csemeténkkel karján éppen most érkezett, még hozzáteszi: Szép asszonynak, ilyen aranyos gyerekekkel csak illene venni ebből a szép gyümölcsből Nem gondoltam volna, hogy a személyes, közvetlen hangú reklámban jóval nagyobb erő rejlik, mint amikor csak a televízióból hallom: mert megérdemled. Egy kurta órán belül már másodszor érezhetem magam főnöknek és a legszebb család urának. Alig tudok ellenállni a csábításnak. De még szerencse, hogy kissé közelebbről szemügyre vehettem a barackokat. Szomorúan kell visszautasítanom a behízelgő ajánlatot: hiába vagyunk szépek, a barackja nem lekvárnak való. Ezután a kofa szinte maszkot váltva, válogatott jelzőkkel megtűzdelve tapasztalatlan, sutytyó pancsernek titulál. Harsogása még a távolból is visszhangzik. Ezt követően már csak nagyon óvatosan, félénken nézegetek tovább az áruk között. A közeli hipermarket plakátmezőiről hatalmas, szép női arc mosolyog le rám és csábít a díszesen kivilágított raktárnyi termékhez: A legkisebb is számít Micsoda hazug világ szereplői vagyunk! morfondíroztam magamban hazafele tartva. A pénz, az üzleti világ sakkfigurái, ha akarjuk, ha nem. Egyre erőszakosabban akarják elhitetni velünk, hogy személyünk, emberi értékünk a vásárlóerőnk függvénye. A piac, a tőke, a reklámok és azok háttérszereplői határozzák meg személyes sorsunkat, boldogságunkat, kificamodott önértékelésünket: mennyire vagyunk piacképesek a munkahelyünkön, a baráti körünkben, vagy akár a szűk családi körben. Lassan már csak aszerint ítélnek bennünket, hogy személyes létezésünk mennyi hasznot hoz. Annyira vagy értékes számomra, amennyire vastag a pénztárcád. Amikor lefőnököznek és felértékelnek, az nem a te személyednek szól, hanem a bukszádnak. Úgy közlekedhetünk a tömegben, mint valami két lábon járó bankkártya. Hová süllyedt emberi világunk, és maga az ember, akinek egyik legmeghatározóbb éltető eleme korunkban a Biblia szerint a pénzsóvárgás (Timótheushoz írt II. levél 3,2) lett. Miféle hatalomként kormányozza manapság a pénz, az anyagiak nemcsak az ún. nagyvilágot, hanem a kicsiny közösségeket is: családokat, barátokat, vagy akár a vallásos embereket? Hogyan válhat valaki a pénz szerelmesévé ahogy Pál apostol fogalmaz, és miként lehet ettől szabadulni? Hogyan tarthatjuk meg a pénzt eredeti, jó értelemben vett eszközi szerepében, és hogyan kerülhetjük el annak veszélyét, hogy szinte már felettünk uralkodó céllá váljon? Ezekre a kérdésekre keresünk válaszokat rövid írásainkban. Továbbra is várjuk kedves Olvasóink észrevételeit, kérdéseit, akár szóban, akár írásban a szerkesztőség címén: BIK Könyvkiadó, Budapest XII., Remete út 16/A. Telefon: 20/ A SZERKESZTŐ 4 NYITOTT SZEMMEL 2007/2.

5 NYITOTT SZEMMEL Nekünk G8? Globális problémák sokaságával találkozhatunk nap mint nap a médiában. Környezetszennyezés, háborúk, járványok, élelmezési problémák, gazdasági válságok sora váltja egymást a híradók témái között. Persze az is igaz, hogy a média működésének törvénye az, hogy a jó hír nem hír. Jellemző, hogy a témakörök szélsőséges és felszínes megközelítése indokolatlanul nagy publicitást kap, a tárgyilagosságra törekvő kutatóktól pedig gyakran azt halljuk, hogy a fenti kérdéscsoportok válságjeleket tartalmaznak, de a globális kérdések kutatása hihetetlenül bonyolult tudományos alapokon nyugszik. Sok időnek kell eltelnie, hogy a trendek tudományos oldalról is bizonyítva legyenek, s olyan soktényezős modellekkel kell dolgozni, amelyek a kutatók technikai és szinte szellemi lehetőségeit is meghaladják. Mivel tudományos megközelítésben még igazából az sem egyértelmű, hogy mi a helyzet, ezért termé- NYITOTT SZEMMEL 2007/2. 5

6 NYITOTT SZEMMEL szetesen nem lehet komplex, megalapozott válaszokat adni a modern kor globális problémáira. A globális problémákról szóló igényes megközelítések gyakran egymásnak ellentmondó következtetésekre jutnak a veszélyhelyzet tényszerűségét, komolyságát, méreteit, időbeli közelségét illetően. Így aztán adott annak a lehetősége, hogy ki-ki azt tartsa autentikus megközelítésnek, amely a saját meggyőződésével, vágyaival, hiedelmeivel összhangban van, holott közülünk valójában csak nagyon kevesen értenek a globális jelenségeknek akár csak egy-egy szeletéhez úgy, hogy arról hiteles módon nyilatkozhatnának. Mégis, ha ezek a folyamatok valósak, veszélyesek, bolygónkon az életminőségre, életfeltételekre alapvető kihatással vannak, akkor az egyéni életünkben is fel kell készülni ezekre a kihívásokra. A globális problémákra globális megoldás kell hallhatjuk a logikusnak tűnő választ. De ki tud cselekedni globális szinten? Világkormány nincs (most természetesen nem kívánunk foglalkozni a valóságtól elrugaszkodó összeesküvés-elméletekkel), azonban létezik a legbefolyásosabb államok vezetőinek olyan fóruma, a G8, amelynek keretei között napi kooperációban működnek együtt az Egyesült Államok, az Egyesült Királyság, Franciaország, Japán, Kanada, Németország, Olaszország és Oroszország első számú vezetői, s a konzultációkban részt vesz az Európai Bizottság is. Az 1975 óta létező együttműködés valójában informális, a fő cél az, hogy megállapodási keretet biztosítson a nagy gazdasági világhatalmaknak, biztosítsa a nagyhatalmak erőegyensúlyát. Ez a fórum lényeges területe bolygónk formálódó jövőjének. Az ennek keretein belül megszülető elgondolások, tervek meghatározóak a világ különböző régióiban zajló, emberek milliárdjaira kiható trendek vonatkozásában. A G8 döntései, problémamegközelítései feltűnő hasonlatosságot mutatnak a három nagy gazdasági világszervezet, a Világbank, a Nemzetközi Valutaalap (IMF) és a Világkereskedelmi Szervezet (WTO) elveivel, a neoliberális gazdaságpolitika és a globális kapitalizmus gondolatkörével. A fejlődés mint megkérdőjelezhetetlen cél egyértelműen materiálissá vált korunkban. A modern kapitalizmus a boldogság materialista tartalmát hangsúlyozza. A boldogság abból fakad, amit birtokolunk. Ahol uralomra jut a modern, globális világgazdaság, ott ezt az életelvet ülteti el az emberi gondolkodásban. Ez lesz az egyes emberek fő motivációja: a birtoklásból eredő boldogság, kielégülés illúziója elég hajtóerőt ad akár egy életen át is, s képesek vagyunk feladni a kapcsolatainkat, azok meghittségét, őszinteségét, értékét tárgyak birtoklása vagy szolgáltatások igénybevétele, vagy ezeknek akár csak a reménye érdekében. A másik elv szerint a boldogság elsősorban a kapcsolatokon múlik. Az Istennel és az emberekkel való kapcsolat hatja át ezt a megközelítést. Jézus azokat az embereket nevezte boldogoknak, akik az Istent megtalálják, befogadják életükbe, képesek lesznek önzéstől mentes szeretetkapcsolatok nyújtására és elfogadására. A modern kapitalizmusban nevelkedő emberek erre vagy érzéketlenek, vagy annak ellenhatásaként már olyan érzékenyek lesznek, amelyből hiányzik az adni kívánás alapmotivációja, sértődékeny és önző. A személyes kapcsolatok helyét az egyházakban is átveszi a birtoklás iránti vágy: az intézmények, objektumok létesítése, a társadalmi befolyás növelése, és egyáltalán: a fejlődés és az érték materiális megközelítése. A fejlődésről való materiális gondolkodás korunkban egyértelműen uralja az emberi viszonyok három alapterületét: a politikát, a gazdaságot és a vallást. Nem véletlen, hogy manapság ismét egyre gyakrabban találja meg a közös célt e három részterület, s a megfigyelhető tendenciákból valószínűsíthetjük, hogy a közös cselekvés egyre összehangoltabbá válik, a modern világ felépítésében egyre erőteljesebben találja meg a közös hangot a döntési kompetenciával rendelkező politikum, a hatalmas anyagi potenciállal rendelkező tőke, s a modern világ felépítésének erkölcsi alapjaira ügyelő egyházak, amelyek figyelmeztetnek a kapitalizmus tarthatatlan túlkapásaira. Ez a modern világ az embert eltávolítja a kapcsolatokból 6 NYITOTT SZEMMEL 2007/2.

7 NYITOTT SZEMMEL fakadó boldogságtól, annyira közel hozza a birtoklás dübörgő élményeit, hogy a személyes kapcsolatok varázsa csak ritka, tünékeny pillanatokban tapasztalható meg de erre az emberek nem kívánják az életüket felépíteni, mert ezzel a materiális célok nem elérhetők, s nem kívánnak bíbelődni azzal a problémával, hogy egy materiális értékrendre épülő világban hogyan lehet egy kapcsolatorientált életet értelmes, józan módon megélni. AFRIKA KINCSESBÁNYÁK MELLETT IS ÉHEZVE június elején, a G8 német elnökségének idején, a nagy múltú német tengerparti üdülőhelyen, Heiligendamm városában gyűltek össze a G8 vezetői, hatalmas biztonsági intézkedések közepette. Az európai közvélemény megszokhatta az EU soros elnöki tisztét betöltő Angela Merkel kancellár sajátos munkastílusát: hatékony döntéshozatal, a holtpontra jutott ügyek kimozdítása, mindezt igencsak megkérdőjelezhető, erőteljes, nem túl finom módszerek alkalmazásával. Éppen ezért várakozással tekintettek az Oroszországgal kapcsolatos világpolitikai helyzet megoldására és a G8-tanácskozásra meghirdetett nehéz témákra. A tanácskozások informatív jellegéből adódóan nem tudhatjuk, hogy egész pontosan mi és hogyan zajlott. Mi azonban ne azzal foglalkozzunk, amit nem tudhatunk, azt hagyjuk meg az összeesküvés-elméleteket gyártók fantáziavilágának, hanem azt nézzük meg, ami nyilvánosságra került. Az aktuálpolitikai kérdéseken túl az afrikai kontinens ügye és a klímaváltozás elleni küzdelem volt a tanácskozás két fő témája. A fejlődőnek nevezett, valójában elhúzódó, súlyos gazdasági válsággal küzdő országcsoportok kritikus helyzete időzített bombaként ketyeg a világpolitikában, a klímaváltozás ténye ugyan tudományos oldalról még nem teljesen bizonyított, de ez olyan prompt kihívásokat jelent a politika számára, hogy nincs idő arra, hogy a tudományos eszköztárral is bizonyítani lehessen azt, amit az öt érzékszervünk használata révén is egyértelműnek tekinthetünk. Mivel ez utóbbi témát lapunk korábbi számaiban már körüljártuk, ezért most az afrikai kérdésre fektetjük a hangsúlyt. Két éve, 2005-ben a skóciai Gleneaglesben a G8 ígéretet tett arra, hogy 2010-ig megduplázzák, azaz 50 milliárd dollárra növelik az afrikai országoknak nyújtandó gazdasági segélyt. Ehhez képest 2006-ban először fordult elő az, hogy ezek a segélyek csökkentek az előző évhez képest. Világos, hogy nem könnyű kezelni a fekete kontinens problémáit. A földrész hihetetlenül gazdag nyersanyagokban, mezőgazdasági termékekben. Az ottani őslakosok kultúrája, mentalitása azonban gyökeresen eltér a modern kapitalizmus által megkövetelttől, s további teherként nehezedik rájuk a gyarmati múlt, a korrupt, gyakran katonai jellegű államszervezet, a tanulatlanság, a nyomor, a polgárháborúk sora. Nem könnyű ezen országok segítése. Az éhezést megoldani csak gyors segítségek által lehet, de a segélyszállítmányokat gyakran a fogadó kormányzat hadseregének ellátására használják, minimális az a segély, amely ténylegesen célba ér. Nehéz megtalálni azt a réteget, amely képes és felkészült arra, hogy az ország valódi érdekeit tartva szem előtt, érdemi ráhatással legyen a folyamatokra. Az afrikai országok megsegítésekor általában az élelmezés és a járványok legyőzésének kategóriáiban gondolkodunk. Valóban lehet az érzelmekre ható számadatokat közölni: a Földön körülbelül 12 milliárd ember számára elegendő élelmiszert lehet termelni, ha az elosztási rendszerek és az árak ezt elősegítenék. Az európai emberek éves fagylaltfogyasztásának tizedéből finanszírozni lehetne a világ összes gyermekének oltását a fő járványok ellen. Az amerikai háztartásokból szemétbe kidobott élelmiszerek mennyisége elegendő lenne Afrika élelmiszer-problémájának leküzdéséhez. De azt is tudjuk: attól, hogy kevesebb fagylaltot veszünk vagy nem élünk pazarlóan, még semmivel sem lesz jobb az afrikaiaknak, legfeljebb mi élünk etikailag magasabb szinten. Jelenleg a világ lakosságának közel fele, körülbelül 2,6 milliárd ember él szegénységben, azaz napi két dollárnál (kb. havi 11 ezer forint) kevesebb pénzből. Közülük mintegy 800 milliónak NYITOTT SZEMMEL 2007/2. 7

8 NYITOTT SZEMMEL ennek feléből, azaz maximum napi egy dollárból (kb. havi 5500 forint) kell megélnie. Ez utóbbi réteg az éhhalállal küzd meg naponta. Ahhoz, hogy ezeknek az embereknek napi egy dollárral növekedjen a jövedelmük, közel 300 milliárd dollárt kellene eljuttatni közvetlenül hozzájuk. Figyelembe véve a segélyek adminisztrációs, személyi és szállítási költségeit, a fogadó országok korrupcióját, a korábban megszavazott segélyek nem alkalmasak a problémák megoldására, s akkor arról még nem beszéltünk, hogy ezzel még semmit sem oldottunk meg, mert a szegénység újratermelődik, ha nem változik az a struktúra, amelyben a szegénység megjelenik. Tulajdonképpen nincs válasz a szegénység problémájára. Az afrikai kontinens nagyon gazdag. De a nyersanyagokat és a mezőgazdaságot egy szűk réteg, illetve a multinacionális társaságok tartják ellenőrzésük alatt, s nem a kontinens fölemelkedését szolgálja a sok erőforrás kitermelése. Miközben az afrikai árukat a világ fejlett része gyakorlatilag nem engedi a piacára, addig az afrikai élelmiszerpiacokon a hazai áruk sokszor többszörösébe kerülnek a fejlett világból behozottakhoz képest. A mezőgazdaság olyan terményekre épül, amely a fejlett világ érdekeit szolgálja (elsősorban a kávé). A Nestlé és más cégek a világgazdaság működési elveiből adódóan a saját profitjuk maximalizálására törekednek, nem érdekli őket más. Rendkívül olcsón, rendkívül rossz körülmények között foglalkoztatják az őslakosokat. A világ fejletlen részéből 2005-ben 354 milliárd dollárt vont ki a tőke. A pénz tehát összességében nem a fejletlen régió felé irányul, hanem onnét kifele tart, ha a végegyenleget nézzük. Valami nagyon rosszul működik, a struktúrával súlyos problémák vannak. Mit olvashatunk a G8-tanácskozáson született döntések között? Megerősítették a két éve hozott döntést a segélyek növeléséről, s ezt megnövelték még további 60 milliárd dollár folyósításával 2010-ig. A fentiekből következik, hogy ez csak önmagában hatalmas összeg, a probléma megoldásához vajmi keveset jelent. Nehéz feladat lenne definiálni, hogy akkor milyen döntések lennének helyesek, reálisak ezen a fórumon. A G8-találkozásokat és a davosi fórumokat kísérő antiglobalista tüntetések, konferenciák, találkozók idáig nem sok olyan konkrét javaslatot mutattak fel, amellyel a döntéshozó fórumok tudtak volna valamit kezdeni. A davosi fórummal egy időben a brazíliai Porto Alegre városában tartott alternatív fórumokon sok-sok beszéd, javaslat hangzott el, de ezek egy részéből csak a tehetetlenség indulata sugárzott, másrészt pedig illuzórikus elképzelések fogalmazódtak meg. A konkrétumok helyett inkább csak a felelőtlenségi díjakról szóló döntésekről tájékoztat a média (ezeket a díjakat azoknak a multinacionális cégeknek ítélik oda, amelyek különösen súlyos vétségeket követtek el az emberi jogok, a környezetvédelem, a munkajogok területén), s ezek a fórumok jelenleg inkább a probléma megfogalmazásában, mint megoldásában tudnak érdemi szerepet betölteni. Persze ez is valami, de ettől még a gond ugyanúgy gond marad. 8 NYITOTT SZEMMEL 2007/2.

9 NYITOTT SZEMMEL GLOBÁLIS PROBLÉMÁK EGYÉNI VÁLASZOK? A globális problémákra globális megoldás kell, olvastuk már fent is a megszokott kijelentést. A bibliai próféciák megjövendölik a korunkra jellemző állapotokat, elég nagy pontossággal meghatározzák a problémákat s azok globális jellegét. Természetesen e próféciák belső logikájának részletes levezetésére itt nincs lehetőségünk, azonban jelzésértékű mondatként álljanak itt Jézus szavai az úgynevezett nagy apokaliptikus beszédéből, amelyben az emberi történelem távlatait írta le: Mert nemzet támad nemzet ellen és ország ország ellen, s lesznek éhínségek, járványok és földrengések mindenfelé. (Máté 24,7) A probléma oka nem új keletű. A bűn földi megjelenése óta minden baj forrása végül is ugyanarra vezethető vissza: az ember nem tud kilépni önző érdekeinek követéséből. Nem tud úgy gondolkodni, emberi civilizációt felépíteni, hogy az reális legyen, mert a bűn lényege a törvénynek, az élet törvényszerűségeinek tagadása (János I. levele 3,4), s ami az életet tagadja, annak következménye értelemszerűen a halál, amelytől Isten meg kíván menteni bennünket azzal, hogy az élet törvényeit tudomásunkra hozza. Egyúttal azt is elmondja, hogy a bűn megtagadása az egyes emberi lelkekben történik, s ez kizárólag a megváltó külső segítségének bevonásával lehetséges, magunk nem tudunk ezen változtatni, legfeljebb kicsit csiszolni tudjuk a felszínt. A probléma maga egyéni, ezzel csak egyéni síkon küzdhetünk, a belső (lelki)világunkban. A probléma következményei viszont globálisak is (például éhínség, környezetszennyezés). A probléma az egész emberiség történelmét áthatja, s Isten azért óvta az embereket az élet törvényeinek megszegésétől, mert tudta, hogy így vége lesz a földi civilizációnak. Az érdemi döntéshozók fórumain is azt látjuk, hogy nem a problémával, hanem annak következményeivel viaskodnak, próbálnak megoldást találni, de láthatóan nem tudnak, a bibliai próféciák szerinti látásmód teljesen hiányzik, holott Japán kivételével a nagy múltú keresztény államok vezetői vannak jelen. A klímaváltozás problémáira sem találnak megoldást. Az idei találkozó eredményeként szokták kiemelni: az amerikai elnök hajlandóságot mutatott, hogy az Egyesült Államok is lényegesen csökkentse a káros anyagok kibocsátását. Konkrét döntés azonban csak abban az értelemben született, hogy a 2012-ben lejáró kiotói egyezmény helyébe lépő új egyezményt ig öntik formába, s 2050-re felére csökkentik a szén-dioxid-kibocsátást. Ezek mögött azonban még nincsenek konkrétumok, s arról a kérdésről, hogy az elkövetkező években leginkább szennyező országok (például India, Kína) esetében vajon ezek a számok tarthatók-e, minden érdemi szakértő ködös bizonytalansággal nyilatkozott. G8 NEKEM NYOLC? A G8 földi perspektívát kínál, vagy igazából még azt sem. Próbálják menteni a menthetetlent. Ebben van valami elismerésre méltó is, hiszen a világ vezetőiről nem gondolkodhatunk úgy, ahogyan néhányan leírják őket, hogy csupa önző, rosszakaratú ember alkotja ezt a réteget. A valóság ennél bizonyára árnyaltabb. Az önérdek, a karrier, az iparági lobbiérdekek, a nemzeti érdekek keverednek az államférfiak felelős hozzáállásával, és ebből alakulnak ki azok a döntések, amelyek mentén haladunk abba az irányba, amelyről a bibliai próféciák szólnak. A Biblián keresztül Isten az örökkévalóság lehetőségét adja nekünk. Egy valódi alternatívát, amely életképes. Ha valamikor volt értelme ezt megismerni és elsajátítani, az a mi korunk, amelyben élünk. A globális válságjelek komoly egyéni elgondolkodásra késztetnek bennünket. A Biblia üzenete szerint ki lehet lépni ennek az elbukó világnak a varázsából, nem szükséges együtt pusztulnunk vele. De ehhez mélyen, nagyon komolyan kell keresnünk Istent, s felfedezni benne egy új életfelfogás alapjait, az énközpontú gondolkodás helyett a szeretet életelvét, amely egyedül életképes az örökkévalóság távlatait tekintve. NÉMETH PÉTER közgazdász NYITOTT SZEMMEL 2007/2. 9

10 NYITOTT SZEMMEL A pénz szabaddá tesz? Szabaddá tesz-e a pénz? Úgy tűnhet, talán nincs is ennél könnyebben és egyértelműbben megválaszolható kérdés. Hiszen akinek pénze van, az előtt megnyílnak a lehetőségek, olyan dolgokat is megtehet önmagáért és másokért, amiket pénz hiányában nem. A pénz és általában az anyagi javak valóban nagy lehetőséget és áldást hordozhatnak magukban. Talán az sem véletlen, hogy az Istentől nyert képességeinkről, az azokért viselt felelősségről szóló példázatban (Máté 25,13 30) a tálentum kifejezéssel találkozunk, amivel az ókori világban többek között a nemesfémek mennyiségét, azaz értékét mérték (lásd például II. Sámuel 12,30). Mégis, a világban körültekintve azonnal feltűnik, hogy bár sokan bővelkednek anyagi javakban (a mi országunkban éppen az utóbbi évtizedek hozták meg sokak életében a látványos változást, méghozzá nagyon rövid idő leforgása alatt), mégis viszonylag kevesen élnek az így megnövekedett lehetőségeikkel mások javára, és talán nem túlzás azt állítani, hogy a boldog, megelégedett emberek száma sem nőtt meg érzékelhetően, ugrásszerűen. Ebből is látszik, hogy a pénz nem tesz törvényszerűen szabaddá, sőt fennáll a lehetősége és veszélye, hogy éppenséggel a rabjaivá válunk, ha nem vigyázunk. KIN MÚLIK, HOGY ESZKÖZ VAGY ÚR LESZ-E ÉLETÜNKBEN A PÉNZ? Minden jel szerint egyedül rajtunk. A pénzen magán biztosan nem, hiszen Pál apostol megfogalmazása szerint minden rossznak gyökere a pénz szerelme (Timótheusnak írt I. levél 6,10), tehát nem maga a pénz, ahogy azt sokan tévesen gondolják. Nem a tárgy hordozza magában a problémát, hanem az emberi lélek, amely nem találja a helyes, az egészséges viszonyulást hozzá. A pénz szerelme, sóvárgása, a meggazdagodás vágya ahogy a folytatásban olvashatjuk az a hiba, amelybe sokan beleesnek, és ezzel beköltözik az életükbe a nyugtalanság, sőt a szenvedés és a fájdalom. Ugyanakkor fontos látnunk a különbséget a gazdagság mint állapot és meggazdagodás vágya között. A gazdagság a pénzhez hasonlóan nem önmagában rossz vagy elítélendő. Az ószövetségi pátriárkák például kifejezetten gazdag emberek voltak, mégis egészséges hitük volt, aminek nyilván az a magyarázata, hogy számukra a gazdagság egy állapot volt, Isten ajándéka, és nem életcél, amit maguk elé tűzve küszködtek, hogy elérjék. Általában jó óvatosnak lenni az életcélunkat illetően, hiszen nem tudhatjuk, milyen hatást gyakorolna személyiségünkre a meg- 10 NYITOTT SZEMMEL 2007/2.

11 gazdagodás, vagy éppen azok a terhek, amiket az önként vállalt szegénység ró ránk. Jézus Krisztusnál senki sem mondta ki egyértelműbben és nyomatékosabban, hogy az anyagiak megszerzése, halmozása nem lehet az emberi élet célja, és nem is méltó arra, hogy az legyen: Meglássátok, hogy eltávoztassátok a telhetetlenséget, mert nem a vagyonnal való bővelkedésben van az embernek az ő élete. (Lukács 12,15) Az egész életünket meghatározó felismerés lehet annak a belátása, hogy a közhiedelemmel ellentétben a boldogság nem a pénz, az anyagi javak meglétének és mennyiségének a függvénye. A boldogság a lélek állapota, a megelégedés megtapasztalása. Vannak emberek, akik viszonylag szerényebb körülmények között is megélik ezt, míg mások kifejezetten jelentős vagyon birtokában sem éreznek elégedettséget, örömöt, boldogságot. A Biblia is a megelégedés fontosságára irányítja a fi gyelmünket: Fösvénység nélkül való legyen a magatok viselete; elégedjetek meg azzal, amitek van, mert Ő mondotta: Nem hagylak el, sem el nem távozom tőled. (Zsidókhoz írt levél 13,5) Mert én megtanultam, hogy azokban, amelyekben vagyok, megelégedett legyek. (Filippi levél 4,11). Hogy mennyire a megnyugvás, a mindenfajta félelemtől, szorongástól, belső békétlenségtől mentes élet jelenti a megelégedést és ezzel az igazi boldogságot az ember számára, azt talán egy zsoltárrészlet fejezi ki a legvilágosabban: Boldog az, akinek hamissága megbocsáttatott, vétke elfedeztetett. Boldog ember az, akinek az Úr bűnt nem tulajdonít, és lelkében csalárdság nincsen. (32. zsoltár 1 2) Hiba lenne ugyanakkor, ha a másik végletbe esnénk, és alábecsülnénk a rendezett anyagi körülmények jelentőségét. Hiányukban a szűkösséggel, az élet mindennapos gondjaival folytatott állandó küzdelem felőrölheti az embert, alááshatja a lelkierőt és a belső békességet, különösen magasabb rendű támasz, hit hiányában. Azonban látnunk kell, hogy a sokak által áhított gazdagság sem mentes a lelki terhek hordozásától. Hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy a javak bőségének is vannak hátulütői. Akinek értékei vannak, annak már féltenivalója is van. Be kell biztosítania magát a tolvajokkal, természeti csapásokkal szemben (biztosítások, őrző-védők, riasztók stb.), és hogy vagyona értékének elvesztését elkerülje, folyton újabb és jobb befektetési lehetőségek keresése köti le a figyelmét. Nagy igazság, hogy amikor megszaporodik a jószág, megszaporodnak annak megemésztői is (Prédikátor könyve 5,11). NYITOTT SZEMMEL 2007/2. 11

12 NYITOTT SZEMMEL Valószínűleg e tanulságok ismeretében fogalmazódott meg a Példabeszédek könyvében olvasható bölcs kérés: Szegénységet vagy gazdagságot ne adj nékem, táplálj engem hozzám illendő eledellel. (30,8) Talán helyet kellene kapnia a mi személyes imádságainkban is ennek a kérésnek. A SZEMLÉLET JELENTŐSÉGE A pénzhez való viszonyunk, a helyes gyakorlat kialakítása szempontjából akárcsak az élet minden más dolgában döntő, meghatározó a szemlélet jelentősége, azaz hogy miként tekintünk rá. Hogy ez mennyire igaz, egy olyan megfigyeléssel tudnám alátámasztani, amely valószínűleg mindannyiunk tapasztalatával összecseng, de talán kevesen fogalmaztuk meg. Valaki megfigyelte, hogy az emberek a pénz szempontjából két csoportot alkotnak: az egyiknek mindig van pénze, a másiknak soha nincs pénze. Ez önmagában is elgondolkodtató, azonban még ennél is érdekesebb, hogy annak, ki melyik csoportba tartozik, semmi köze a jövedelméhez. Magyarul: van, aki a kevéssel is tud gazdálkodni, takarékoskodni, és vannak, akiknek a sok is kevés ahogy mondani szokták, a Dárius kincse sem lenne elég. Ez annyit jelent, azt bizonyítja, hogy a szemlélet és a pénzzel való gazdálkodásnak e szemléletből fakadó gyakorlata határozza meg az egyén állapotát, nem elsősorban a bevételei. Tény, hogy nagyon sokan nem tudnak bánni a pénzzel. Számunkra alapvető kapaszkodót jelenthet az alábbi két egyszerű igazság megszívlelése: nem biztos, hogy mindent meg kell venni, amire pénzünk van azaz tanuljuk meg megkülönböztetni a tényleges szükségleteinket azoktól, amelyekről csak azt hisszük, hogy fontosak, vagy éppen mások akarják elhitetni velünk (reklámok stb.), amire pedig nincs is pénzünk, azt pláne nem kell megvenni azaz, ha egy mód van rá, kerüljük el a kölcsönök felvételét, az adósság és az ebből fakadó többletköltségek, nehézségek vállalását. További tanácsok és szempontok a szemléletünk alakításához: Ne hozzunk elhamarkodott döntéseket, amikor valaminek a megvásárlása a kérdés. Mindig gondoljunk arra, hogy közvetve az életidőnk elköltése, esetleg elkótyavetyélése a tét, hiszen kiszámolhatjuk, hány órát kellett dolgoznunk azért, hogy a szóban forgó összeget előteremtsük. Köztudott, hogy a nehezen szerzett dolgoknak, így akár a kemény munkával keresett pénznek is nagyobb a becsülete. Ezt az aranyigazságot fejezi ki a népi bölcsesség is, csak ellentétes megközelítésben, amikor azt mondja, hogy ami könnyen jött, könnyen megy. Az is viszonylagos, hogy mi az elég. Pál apostol azt írja magáról, hogy megtanultam, hogy azokban, amelyekben vagyok, megelégedett legyek. Tudok megaláztatni is, tudok bővelkedni is, mindenben és mindenekben ismerős vagyok, a jóllakással is, az éhezéssel is, a bővelkedéssel is, a szűkölködéssel is. (Filippi levél 4,11 12) Hatalmas dolog, ha valaki ezt elmondhatja magáról. Azonban nem csak az ő kiváltsága volt ezt megtanulni, erre az állapotra eljutni. Nyilván erre is vonatkozik a felhívása: Legyetek az én követőim, mint én is a Krisztusé! (Korinthusi I. levél 11,1) A Biblia és személy szerint Pál apostol is ismerte, használta a nyereség, sőt a nagy nyereség fogalmát. Csak másként: De valóban nagy nyereség az istenfélelem, megelégedéssel. (Timótheushoz írt I. levél 6,6) Azaz nem az öszszegszerűség teszi a nagy a nyereséget. A nyereség maga az eredmény, a megelégedés állapota, különösen, ha istenfélelemmel társul. Ha túl nagynak, elérhetetlennek látszik a szemléletünkben szükséges változás mértéke, szolgáljon bátorításul, hogy odafigyeléssel, kitartással ezen a területen is nevelhetjük magunkat, a rossz szokások és beidegződések ellenére is. Erre nagy szükség van, hiszen arra sincs biztosíték, hogy az anyagi körülményeink egész életünkben változatlanok jók vagy rosszak lesznek. Bármikor bekövetkezhetnek változások, amelyek mindig más és más módon teszik próbára a türelmünket, hitünket, jellemünket. 12 NYITOTT SZEMMEL 2007/2.

13 NYITOTT SZEMMEL MIRE FIGYELJÜNK? GYAKORLATI TANÁCSOK ÉS SZEMPONTOK 1Magánemberként is gyakran elkövetjük azt a hibát, ami társadalmi szinten megfigyelhető: úgy gondolkodunk, mintha egy költségvetésnek csak bevételi oldala lenne, és csak arra kellene fi - gyelni, csak azt kellene növelni. Amikor a pénzgazdálkodásról, annak reformjáról gondolkodunk, akkor egységben kell kezelnünk a bevételi és a kiadási oldalt. Ez a következőket jelenti: Ne hajszoljuk túl magunkat, ne vállaljunk erőnk feletti terheket, csak hogy a jövedelmünket növeljük. Egy közel háromezer éves bölcsesség szerint jobb egy teljes marok nyugalommal, mint mind a két maroknak teljessége nagy munkával és lelki gyötrelemmel (Prédikátor könyve 4,6). A mai viszonyok között ez szinte megvalósíthatatlannak tűnik, hiszen az élettempó, a társadalom életvitele, berendezkedése mind-mind ez ellen hat, de éppen ezért minden korábbinál nagyobb szükségünk van a megszívlelésére és megvalósítására az életünkben. Az életünk, életkörülményeink gyökeresen megváltoztak az elmúlt háromezer évben, de az emberi lény testi, lelki, pszichikai szükségletei nem. A megállás, a test és lélek lenyugvásának, elcsendesedésének szükségességét, jelentőségét mi sem bizonyítja jobban, mint a nyugalomnap rendelkezése a Tízparancsolatban (II. Mózes 20,8 11). A jövedelmünket figyelembe véve vizsgáljuk felül az egyes kiadásainkat és általában a költekezési szokásainkat. Keressük meg a csökkentés, a rendelkezésünkre álló keretek között tartás lehetőségét, sőt azét is, hogyan tudnánk rendszeresen félretéve tartalékot képezni a váratlan nehézségek esetére. Be kell látnunk, hogy takarékoskodni, azaz önmagunkat ellenőrizni csak papíron (esetleg számítógépen) lehet. Vegyük a fáradságot, hogy összeírjuk, számon tartjuk, majd kiértékeljük a bevételeinket és a kiadásainkat, és levonjuk a szükséges következtetéseket. Ha ezt elmulasztjuk és hiányzik a kellő tudatosság a pénzzel való bánásmódunkban, akkor csak idő kérdése, hogy kárát lássuk. 2Vegyük komolyan, hogy a lehetőségek és a szükségletek között szigorú kapcsolat áll fenn. Vastörvény, hogy a szükségletek nem haladhatják meg tartósan a lehetőségeket. Addig nyújtózkodj, amíg a takaród ér tartja a mondás. Aki ezt nem veszi komolyan, menthetetlenül eladósodik. Lehet valaki könnyelmű, kecsegtetheti magát valamilyen jövőbeni, bizonytalan, kedvező fordulattal az életében, de ha tárgyilagos, őszinte önmagához (ami nagy áldás, sőt kívánatos gyakorlat), akkor be kell látnia, hogy a mai világban még ami biztosnak látszik, az is bizonytalan. Kerülni kell a könnyelműséget! Izráel királyai a béke idején készültek a harcra, ami az anyagiak vonatkozásában arra tanít, hogy a meglévőből kell az esetleges nehezebb időkre takarékoskodni, ahelyett, hogy a még be sem folyt, bizonytalan, jövőbeli bevételeink terhére eladósodnánk. 3Létfontosságú ahogy már fentebb is utaltam rá hogy tanuljunk meg különbséget tenni a tényleges, valós és a képzelt szükségletek között. Ma mindenki, minden módon megpróbál rávenni, hogy vásároljunk, költekezzünk, vállaljunk kötelezettségeket (például hitel felvétele formájában), függetlenül attól, hogy szükségünk van-e rá, vagy nem, megengedhetjük-e magunknak, vagy nem. Sőt, az sem akadály, ha nincs pénzünk, majd adnak (érdekes, hogy újabban maguk az értékesítő üzletláncok is hitelkártyát kínálnak, mert így azt is eladják, amit különben nem tudtak volna, ráadásul nemcsak az áru árrésén keresnek, hanem a kamaton is). Azért, hogy vásárlásra késztessenek, ostromolják az érzékeinket, az önérzetünkre, szeretteinkhez fűző érzelmekre apellálnak. Vegyük komolyan, hogy NYITOTT SZEMMEL 2007/2. 13

14 NYITOTT SZEMMEL manipulálnak bennünket. A fogyasztói szokásaink megfigyelése, elemzése, befolyásolása az üzlet részévé vált, iparággá fejlődött, kifejezetten erre képeznek embereket. Ha nem fi gyelünk oda tudatosan, az úgynevezett fogyasztói társadalom manipulált fogyasztói leszünk, más szóval áldozatok. 4Az alkalmas árucikk kiválasztása is nagyon nehézzé vált. A választék bősége, a sokféle információ közepette nem könnyű eldönteni, melyik eszköz az, ami az én szükségleteimhez, életszokásaimhoz mérten a legjobb megoldás, és ráadásul jó az ár/érték aránya, azaz viszonylag megéri. Alapelvként kimondhatjuk: A legolcsóbb és a legdrágább terméket valószínűleg nem érdemes megvásárolni. Az előbbi végletesen lebutított, éppen hogy használható, az utóbbiban túl sok az extra, amit nem valószínű, hogy kihasználunk, és még ahhoz képest is drága, mert van egy réteg, amely az ár alapján vásárol, hogy elmondhassa, erre is volt pénze. Nekik készült, nem az átlagfogyasztónak. Vigyázzunk az akciókkal, mert ezek jelentése kevés kivétellel már régen nem az, ami annak idején volt, tudniillik hogy ugyanazt az árut, minőséget kapom, csak például szezonális kiárusítás, készletek kiárusítása miatt olcsóbban. Kifejezetten akció céljára gyártanak nagyon gyenge minőségű termékeket, amelyeket sokszor még az akciós áron sem érdemes megvásárolni. 5A kölcsönökről: Bizonyára feltűnt már, hogy újabban mindenki kölcsön akar adni. Nem a világ lett ennyire jó, hanem jó pénzért, annak reményében kínálják. Itt is igaz, hogy nekünk kell ellenőrzésünk alatt tartanunk a döntéseinket, mások nem fogják megtenni helyettünk, nekik éppen az az érdekük, hogy ugorjunk fejest a döntésbe, és ha esetleg kárát látjuk, azt velünk fizettetik meg. Figyeljünk a következőkre: THM (teljes hiteldíjmutató): elméletileg minden sallangot, bújtatott pluszköltséget is magában foglalva kell, hogy tájékoztasson a ránk váró terhekről. Méghozzá éves szinten (!) (volt már, aki félreértette). Létezik 400% fölötti THM is a reklámokban! Fontos a kezelési költség is. A támogatott lakáshiteleknél például gyakori, hogy első látásra kellemesen alacsony a kamat, amivel reklámozzák, azután kiderül, hogy majdnem ugyanannyit tesz rá a bank kezelési költségként (nem egy összegben, hanem éves szinten!). Gyakorlatilag ezt is úgy fi zettetik, mint a kamatot, csak más jogcímen. 14 NYITOTT SZEMMEL 2007/2.

15 NYITOTT SZEMMEL Érdemes megjegyeznünk egy egyszerű képletet, amely különösebb pénzügyi ismeretek nélkül is segít az alapvető tájékozódásban, hogy összesen hányszorosát fizetem vissza a felvett összegnek, mire a végére ér a törlesztésem és lejár a futamidő: részletek száma x részletek nagysága / a felvett kölcsön összege = Ebből egy 1-nél nagyobb számot fogunk kapni (ez biztos, mert különben rosszul járna a bank, az pedig nem történhet meg). A kérdés, amit fel kell tennünk magunknak, hogy megér-e nekem annyit, ott, akkor, olyan körülmények között annak a szükségletemnek a kielégítése, hogy az árának ennyiszeresét fizessem ki összességében. Ne felejtsük el, hogy a hitelt nyújtó intézetek oldalán komoly matematikai számítások, ügyvédek által szerkesztett szerződések állnak, ráadásul biztosítékokat kötnek ki. Ebben a viszonyrendszerben ha valami általunk nem várt fordulat következik be, vagy eleve nem helyesen mérjük fel a lehetőségeinket és a feltételeket, csak mi járhatunk rosszul. 6Külön figyelmet és tudatos önkontrollt igényelnek a most, azonnal típusú, az emberi természet gyöngeségét tudatosan célba vevő kampányok. Ezek jellegzetesen egy rövid ideig tartó, nagynak tűnő, vonzó kedvezményt csillantanak fel (például két hónapig sok sms, vagy éppen alacsony kamatláb stb. a hátralévő időben úgyis behozzák az ügyfélen a kedvezmény árát), és esetleg gyors döntésre sürgetnek. Tudnunk kell azt, amit ők tudnak: hogy az emberi természet hajlamos a jelent felnagyítva, a távoli jövőt pedig alulértékelni, akár jó, akár rossz dolgokról legyen szó. Például a jelen szenvedés tűnik a legnagyobbnak, és az örömöket is a jelenben kívánjuk megélni, most, azonnal. Ez az oka, hogy miért olyan nehéz mindannyiunknak áldozatot hozni a jelenben a jövőbeli eredmény reményében. Az emberi természetnek ezt a jellegzetességét kívánják nagyon is tudatosan meglovagolni azok, akik azért merültek el a kérdés tanulmányozásában, hogy ezzel a bevételeiket növeljék. 7Ha már megtaláltuk az egyensúlyt a pénzügyeinkben, további kérdés lehet, hogy mit tegyünk a megtakarításainkkal. Ezen a területen is sok csapda leselkedik ránk. A részletek helyett egyetlen jó tanáccsal szeretnék szolgálni. Bármilyen meglepő is, de a Biblia annyira teljes és kerek, annyira mindenre kiterjedően tárgyalja az emberi életet, hogy ha úgy tetszik pénzügyi, befektetési tanácsokat is találunk benne. Ezek egyike így hangzik: Kölcsönad az Úrnak, aki kegyelmes a szegényhez, és az ő jótéteményét megfizeti néki. (Példabeszédek 19,17) Azaz jóra használva pénzünket a legtőkeerősebb, tönkremenni nem tudó, inflációt nem ismerő bankház garantálja, hogy a kellő időben viszszakapjuk azt, ami a miénk. Ráadásul mindeközben a jótékonysággal nemesbül a lelkünk, és meglesz az a hasonlíthatatlan örömünk is, hogy javainkkal nem a pénzpiac szereplőit juttattuk újabb profithoz, hanem az igazán rászorulókon segítettünk. Ne mondjunk le a személyes jótékonyságról, ne hárítsuk át ennek a felelősségét, áldásait a különféle szervezetekre! SZABADDÁ TESZ-E A PÉNZ? Talán egyetértünk abban, hogy erre a kérdésre nem lehet egyértelműen válaszolni. Rajtunk, az egyes emberen múlik, hogy a mi életünkben áldás lesz-e, az eszköz szerepét tölti-e be, és ezzel valóban szabaddá tesz-e, vagy éppenséggel a rabjává, ahogy olyan sokakkal történt, történik. Ne engedjük se a saját természetünknek, se mások manipulálásának, hogy a helyestől eltérő úton és módon alakuljon életünknek ez a nagyon fontos területe! STRAMSZKI ISTVÁN közgazdász-matematikus, lelkész NYITOTT SZEMMEL 2007/2. 15

16 AZ ÍRÁS MELLETT Megtanultam szűkölködni és bővelkedni 16 NYITOTT SZEMMEL 2007/2.

17 AZ ÍRÁS MELLETT Önvizsgálat a mammon bibliai értelmezése tükrében Az idő előrehaladtával, az úgynevezett utolsó időkben az emberiség egyre inkább evilági érdekű lett. A Biblia utal erre, de a mindennapos tapasztalat is bőven szolgáltat információt ezzel kapcsolatban. A cikkünk címében felvetett témakör fontosságát, illetve az ezzel való foglalkozás időszerűségét vitathatatlanul hangsúlyozza a korunkra jellemző mérhetetlen anyagiasság, pénzsóvárság, mammon -központúság még a magukat komolyan kereszténynek vallók között is. Ezt a bibliailag is súlyponti kérdést megítélésünk szerint szükséges mérlegre tenni. A Biblia, illetve a lelkiismeret tükrében, intellektuális becsületességgel szükséges végiggondolni: vajon hol tartunk e kényes kérdés megítélésében és a gyakorlati viszonyulásunkban? Mammon a régi asszírok pénz- és bőségistene volt. Az arám mammon kifejezés a bálványként imádott pénzt, gazdagságot is jelölte. E fogalom bibliai megfelelője: a pénz szerelme. Tovább árnyalja a fogalmat, hogy a mammon a fényűzés és gazdagság arám neve. A fogalmat mammonizmusként is szokták emlegetni, értve alatta a pénzimádatot, féktelen nyereségvágyat, vagyonszerzési vágyat. A mammon szelleme, mentalitása tehát ellene áll Isten Szentlelkének. A pénz nem semleges valami, lényegénél fogva hamis (lásd Lukács 16,9-ben a hamis mammon kifejezést). A pénz közgazdaságtanilag négyféle értékfogalommal jellemezhető: 1. fétisérték, azaz, a pénz mint fétis, ez nagyjából megfelel a mammon fogalomnak, 2. névérték, a pénz nominális értéke, 3. vásárlóérték, praktikusan a pénz piaci értéke, 4. csereérték, a pénz konvertibilitásával, valutaparitásával kapcsolatos érték. A lelki tanulságok, illetve megmérettetésünk szempontjából az első értékfajtának, a fétisnek, a mammonnak van jelentősége. Az anyagi jólét, a gazdagság, a meggazdagodás fokozatait a következő kategóriákkal lehet jellemezni: 1. Fokozatos, lassú meggazdagodás: ez a közgazdaságtanilag korrekt üzletmenet (úgynevezett nyerő-nyerő üzlet) alapján történő meggazdagodást jelenti. A Biblia ezt tolerálja, tisztességesnek, ámde veszélyesnek tartja az üdvösség szempontjából. Salamon élete, közelebbről királyságának második szakasza jó példa erre a gazdagságtípusra. Ekkor ugyanis Salamon életében a világias értékrend került előtérbe, aminek következtében súlyos lelki hanyatlás lépett fel. Az újszövetség is óva int ettől, amikor így fogalmaz: Akik pedig meg akarnak gazdagodni, kísértésbe, tőrbe, sok esztelen és káros kívánságba esnek, melyek az embereket veszedelembe és romlásba merítik. Mert minden rossznak gyökere a pénz szerelme, mely után sóvárogván némelyek eltévelyedtek a NYITOTT SZEMMEL 2007/2. 17

18 AZ ÍRÁS MELLETT hittől, és magukat általszegezték sok fájdalommal. (Timótheushoz írt I. levél 6,9 10) Megállapítható tehát, hogy a tisztességes, korrekt üzletmenetből származó meggazdagodás esetében is a Biblia lebeszélő szándékú, mivel a meggazdagodni akarást magas kockázatú, az üdvösség szempontjából veszélyes életvitelnek tartja. 2. Gyors meggazdagodás: ez megfelel a tisztességtelen, korrupt üzletmenetnek (úgynevezett nyerő-vesztő üzlet), amikor az üzletben részt vevő egyik fél nyerő pozícióban, a másik viszont kényszerhelyzetben, kiszolgáltatott, vesztő pozícióban van. Erre igaz a mondás: Az egyik ember attól gazdag, amitől a másik szegény. Jellemző rá a korrupció, megvesztegetés, ártó szándék. A Biblia ezt súlyosan elítéli és szankcionálja. Aki hirtelen akar meggazdagodni, büntetlen nem marad (Példabeszédek 28,20/b) Megállapítható tehát, hogy a meggazdagodni akarás mindenfajta megideologizálása, azaz a megengedő, toleráns hozzáállás Biblia-ellenes, erkölcsileg, a Szentírás szemlélete szerint bűnpártolás. A MEGGAZDAGODÁS LÉLEKTANA Alapkérdés, hogy milyen lélektani indítékok játszanak közre ebben a folyamatban, azaz mi a motiváció? Elvileg kétfajta mozgató rugó létezik: a kívánság motivációja, és a sáfárság motivációja. A tapasztalat viszont azt bizonyítja, hogy valóságosan csak a kívánság motivációja érvényesül. Ezt szemlélteti Pilinszky János mondása: Az önző érdekek a legleleményesebbek az önzetlen érvek gyártásában. 1. A kívánság motivációja A bűnbeesést követően az emberre általánosan jellemző, hogy a kívánságok és érzelmek vezérlik az igaz életelvek helyett. És látta az asszony, hogy jó a fa eledelre, s hogy kedves a szemnek, és kívánatos az a fa a bölcsességért; szakasztott azért annak gyümölcséből, és evett, és adott vele lévő férjének is, és az is evett. (I. Mózes 3,6) Mert mindaz, ami a világban van, a test kívánsága és a szemek kívánsága, és az élet kérkedése nem az Atyától van, hanem a világból. (János I. levele 2,16) Hanem mindenki kísértetik, amikor vonja és édesgeti a tulajdon kívánsága. Azután a kívánság megfoganván bűnt szül, a bűn pedig teljességre jutván halált nemz. (Jakab levele 1,14 15) Az indítékok, motívumok elemzésénél megállapítható, hogy a kívánság motivációjában három alapvető késztetés van jelen. Az egyik az örömelvűség, az élvezetek hajszolása, a hedonizmus (hedonosz). A másik a gőg, magabízás, a hybrisz ( az élet kérkedése ). A harmadik a hatalomvágy, tirannizmus (tyrannos). Úrnak, tekintélynek lenni az emberek között. A gazdagnak sok a barátja (Példabeszédek 14,20) A gazdagodni vágyó ember egocentrizmusát, rejtett agresszióját jól kifejezi az ide nekem elv, amely tulajdonképpen a pénzsóvárság. A kívánságmotiváció rövid bemutatása után tisztáznunk kell a meggazdagodás folyamatában a jövőtervezést, a stratégiai célképzeteket is. Kettős életcél határozható meg: idilli életminőség, valamint jelentős vagyonosság. És ezt mondom az én lelkemnek: Én lelkem, sok javaid vannak sok esztendőre eltéve; tedd magad kényelembe, egyél, igyál, gyönyörködjél! (Lukács 12,19) Ezzel szemben Isten véleménye: Bolond, ez éjjel elkérik a te lelkedet tőled, amiket pedig készítettél, kiéi lesznek? (Lukács 12,20) Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, a lelkében pedig kárt vall? (Márk 8,36) 2. A sáfárság motivációja Ennek vizsgálata során abból indulunk ki, hogy a sáfárság szó, fogalom jelentéstanilag, illetve a Biblia szerint mit is jelent. 18 NYITOTT SZEMMEL 2007/2.

19 AZ ÍRÁS MELLETT A sáfár gondnok, intéző, számvivő. A sáfár esetében döntő, hogy sáfárságtudata van. Tudja, hogy nem az övé a gazdagság, mert ha az övé, akkor már nem sáfár. Nem tartja magát gazdagnak, hiszen csak ügyintéző. A vagyont gazdájának növeli, nem magának. Ebből adódóan azt is tudja, hogy elszámolási kötelezettsége van. Önmagáról tudja, hogy alkalmazott, szolga, és nem úr. Nem idilli életminőségben, hanem puritán, egyszerű életvitelben gondolkodik. Becsületbeli dolognak tartsátok, hogy csendes életet folytassatok, saját dolgaitoknak utánalássatok, és tulajdon kezeitekkel munkálkodjatok. (Thesszalonikai I. levél 4,11) A bibliai sáfárfogalomhoz hozzátartozik, hogy az életminőség helyett az életszentség a cél. Az életszentség lényegét jól szemlélteti Pál apostol a Titushoz írt levélben: Mert megjelent az Isten üdvözítő kegyelme minden embernek, amely arra nevel minket, hogy megtagadván a hitetlenséget és a világias kívánságokat, mértékletesen, igazán és istenfélő módon éljünk a jelenvaló világon. Várván ama boldog reménységet, a nagy Istennek és megtartó Jézus Krisztusunknak dicsősége megjelenését, aki önmagát adta értünk, hogy megváltson minket minden hamisságtól, és tisztítson önmagának kiváltképpen való népet, jó cselekedetekre igyekezőt. (Titushoz írt levél 2,11 15) A MEGGAZDAGODÁS BIBLIAI TEOLÓGIÁJA Nézzük meg a továbbiakban a bibliai gazdagok (például Jób, Ábrahám, József, Salamon) életét. Egyértelműen kitűnik, hogy nem szerepelt náluk a kívánságmotiváció, sőt egyáltalán a meggazdagodni akarás késztetése. Viszont annál inkább jellemző volt életükre az Istennel járás, istenfélelem, a mennyei Atya akaratának megvalósítása. Ezen az úton haladva ráadásul mindezeket megkapták, százannyit kaptak, nyilvánvalóan sáfárságra. Az Úr szegénnyé tesz és gazdagít. (I. Sámuel 2,7) Az Úrnak áldása, az gazdagít meg, és azzal semmi nem szerez bántást. (Példabeszédek 10,22) Vizsgálódásunk időszerűségének két előfeltevése van a Biblia alapján: A Hogyan éljünk? morális kérdése a Biblia szerint radikális kérdés, gyökérkérdés a pénz, a gazdagság, a mammon. Mert minden rossznak gyökere a pénz szerelme. (Timótheushoz írt I. levél 6,10) Mivel gyökérkérdés, alapelv, rendező elv az életben, ezért a pénzhez, az anyagiakhoz való viszonyulásunk felfedi valódi mivoltunkat. A bibliai etika mérlegén a lelkület egyik fő diagnosztikai jele. A Biblia által az utolsó idők végére jelzett, általánossá váló szellemi-lelki prostitúció, hamis vallásosság fontos elemei a bálámizmus és a nikolaitizmus. De van valami kevés panaszom ellened, mert vannak ott nálad, akik a Bálám tanítását tartják, aki Bálákot tanította, hogy vessen botránykövet az Izráel fiai elé, hogy egyenek a bálványáldozatokból és paráználkodjanak. Így vannak nálad is, akik a nikolaiták tanítását tartják, amit gyűlölök. (Jelenések könyve 2,14 15) A bálámizmus újjáéledése az utolsó időkben tapasztalható mint a hamis vallásosság és hamis profetizmus egyik megnyilvánulási formája (Bálám története: IV. Mózes 22- től). Bálám próféta a pénz, arany, mammon felvillantása által megingott és elbizonytalanodott, majd hitehagyóvá lett. Átpártolt az ellenfél oldalára. Hamis próféta lett, és a hamis liberális, szinkretista vallásosságot képviselte a továbbiakban. Ebben az üzleti tranzakcióban szereplő pénz a Biblia szerint a gonoszság díja (Péter II. levele 2,15), melyet Bálám próféta elfogadott. Ez megvesztegetés, korrupció a javából! Tegyük fel a kérdést: ismerős ez a jelenség az utolsó idők egyházában? A nikolaitizmus újjáéledésével is számolhatunk a végidő napjaiban. A lyoni Irenaeustól származó híradás szerint veszedelmes NYITOTT SZEMMEL 2007/2. 19

20 AZ ÍRÁS MELLETT tévtanítást hirdettek. Ennek lényege (Hyppolitus szerint) az, hogy a test cselekedetei nem befolyásolják a lélek tisztaságát. Tehát tetteinknek semmilyen hatásuk nincs az üdvösség szempontjából, a hívőknek az üdvösség alanyi jogon jár. Az irányzat feltehetően az antiókhiai Nikolasról nyerte a nevét. Önként adódik a párhuzam és analógia a modern liberális teológiai irányzattal, a bűnöknek a mindent átfogó kegyelem nevében történő eldogmatizálásával. Három alapkérdés tehető fel kategorikusan a Biblia alapján, és ezek révén eldönthető, hogy a mennyei Atya áldása-e a gazdagság: 1. Hogyan jutott hozzá gazdagságához az ember? 2. Hogyan viszonyul a gazdagságához? (Tulajdonosi vagy sáfári szemlélettel?) 3. A gazdagsággal milyen hit párosul? 1Az első kérdés kapcsán előzetesen két megállapítás tehető: Elemi reflexként természetszerűen sokak részéről a támadva védekezés reakcióját válthatja ki, hiszen gyökérkérdés. Ezen a területen nagy a homály, sőt a ködösítés és megideologizálás. Ezért bibliai alapon erkölcsi felelősségünk, hogy ebben a kérdésben tisztán lássunk. A Biblia nézőpontjából magától értetődő, hogy csak a mennyei Atya akaratát cselekedve részesülhetünk az Ő személyes áldásaiban, testi-lelki értelemben egyaránt. Az Ő akarata helyett másvalaki akaratát cselekedve viszont ennek a valakinek az áldásában részesülünk. A mennyei Atya akarata jó, kedves és tökéletes (Római levél 12,2). Ennek a másvalakinek az akarata viszont jó, kedves és kívánatos (I. Mózes 3,6). Figyeljünk fel a megtévesztő hasonlóságra! A folyamat végkimenetele már szembetűnően ellentétes, hiszen a jó sáfár jellemzői: igazság, irgalmasság és alázat (Mikeás 6,8). A meggazdagodni akaró ember ellenben a hamisság, hatalomvágy, gőg jellemtulajdonságaira tesz szert (73. zsoltár). Az ószövetségi Izráel történetében az emberek világias típusú meggazdagodása hangsúlyos probléma volt. Az idők előrehaladtával a látszatkereszténység egyik meghatározó ismérve lesz (Timótheushoz írt II. levél 3,1 5). Milyen választható utakat szemléltet a Biblia? Olvassuk el Zákeus és a gazdag ifjú történetét (Lukács 19,1 11; 18,18 27). Meddig sántikáltok kétfelé? Ha az Úr az Isten, kövessétek Őt, ha pedig Baál, kövessétek azt! (Királyok I. könyve 18,21) Senki sem szolgálhat két Úrnak. Mert vagy az egyiket gyűlöli és a másikat szereti, vagy az egyikhez ragaszkodik és a másikat megveti. Nem szolgálhattok az Istennek és a mammonnak. (Máté 6,24) 2A második kérdéssel kapcsolatosan hivatkozni szeretnénk egy ismert mondásra: Azzal rendelkezünk igazán, amiről könnyen le tudunk mondani. Amiről nem tudunk könnyen lemondani, azzal fordított helyzet lévén nem mi rendelkezünk, hanem az rendelkezik velünk. Ez a függőség a bálvány és bálványimádó kapcsolatának felel meg. Szemléltetésül nézzünk meg néhány bibliai idézetet, amelyekből kiderül, hogyan viszonyultak a mammonhoz a próféták, Jézus és az apostolok. Aki megveti a zsarolt nyereséget (Ésaiás 33,15) Eltávozott a jogosság, és az igazság meszsze áll, mivel elesett a hűség az utcán, és az egyenesség nem juthat be (Ésaiás 59,14) Mint a madárral teli kalitka, úgy vannak teli az ő házaik álnoksággal, ezért lettek nagyokká és gazdagokká. Meghíztak, megfényesedtek, eláradtak a gonosz beszédben (Jeremiás 5,27 28) És felfuvalkodott szíved gazdagságod miatt (Ezékiel 28,5/b) Jobb a kevés igazsággal, mint a gazdag jövedelem hamissággal. (Példabeszédek 16,8) 20 NYITOTT SZEMMEL 2007/2.