Lebomló erózióvédelem beépítés technológiai leírása

Átírás

1 Lebomló erózióvédelem beépítés technológiai leírása 1

2 1. A lebomló erózióvédelmi technológia 1.1. A legfontosabb termékek bemutatása A lebomló erózióvédelmi technológia azoknak az erózió elleni eljárásoknak a gyűjtőneve, melyek természetes, gyakorlatilag 100%-ban lebomló textíliákat és hasonló eszközöket alkalmaznak. A szó legszorosabb értelmében vett mérnökbiológiai technológia. A textíliák alapanyaga kókusz, szalma és juta illetve ezek különböző keveréke lehet. Szerkezetük szerint rostmatracok és szőtt hálók, azaz szövetek. A rostmatracok egyes esetekben egy alig látható, vékony polietilén-háló megerősítést kapnak, amely nem bomlik le, ezért a gyökérzónában néhány évig (elöregedésig) segíti a növények megkapaszkodását. Szintén a rostmatracok bizonyos típusai (melyek S jelölést kaptak a táblázatban) fűmagot is tartalmaznak, ami igen előnyös meredek felületek erózió elleni védelmekor A lebomló erózióvédelmi technológia alkalmazási területei és további eszközei A lebomló erózióvédelmi technológiát olyan erózióvédelmi feladatok ellátására alkalmazzák, amelyeknek esetében elegendő egy átmeneti műszaki védelem, a további feladatokat pedig teljes egészében a textíliák elbomlási ideje alatt megtelepedő és megerősödő növényzet látja el. Típustól függően, a teljes lebomlásukhoz szükséges idő 1-6 év, egyes esetekben, különösen olyan beépítésekben, ahol a textíliát (kókuszszövetet) rendszeresen vagy állandóan víz éri, akár 8 év is lehet. Leggyakoribb alkalmazási terület a rézsűvédelem. A frissen kialakított rézsűket, miután megkapták a szükséges termőföldtakarást, a fenti erózióvédő eszközök valamelyikével takarják, és a takaróeszközt megfelelőképpen lerögzítik. Amennyiben a füvesítés is megtörtént a takarást megelőzően, úgy fűmag nélküli, ha nem történt meg, akkor fűmagos takaró elhelyezése célszerű. A megfelelő takaró kiválasztásakor figyelembe kell venni a lebomlás várható idejét és a felület igénybevételét. Mindig olyan eszközt kell beépíteni, amely nem bomlik le hamarabb, mint ahogy a növényzet az adott körülmények között az erózióvédő feladatot át tudná venni. Olyan esetekben, amelyekben nincs mód a rézsűk termőfölddel történő takarására, pl. út- és vasútépítések esetében, ahol több ezer négyzetméteres felületekre, vékony termőföldtakarást írnak elő, amelynek a beszerzése, szállítása és helyszíni bedolgozása egyaránt komoly gondot okozna, jól használható a KokoTerra matrac (). Ez a matrac egy vékony szövet és egy kókusz rostmatrac összedolgozásából áll, melyek között talajjavító és tőzeg keveréke található. A KokoTerra matrac tartalmazza a fűmagot is, méghozzá lehetőség van arra, hogy a helyszíni előzetes ismeretében a talajviszonyoknak és a rézsűfelület tájolásának megfelelő fűmagkeverékkel szállítsuk. Ez az eszköz sem alulra, sem felülre nem igényel termőföldet, de törekedni kell arra, hogy földszerű anyagra legyen terítve. Kő- vagy sziklafelületen kókuszszövettel együtt kell teríteni. Alkalmazása igen gazdaságos, gyors, négy fő napi teljesítménye m 2 között mozog. Természetesen a rézsűfelület nem csak füvesítve lehet. Cserje vagy talajtakaró növények telepítése esetén elsősorban a rostmatracok használata célszerű. Ezek szerepe a csepperózió megakadályozása addig, amíg a növények levélzete nem biztosít teljes takarást a talajnak, valamint a talaj nedvességtartalmának megőrzése és a gyomosodás akadályozása. Málló, pergő sziklafelületek takarására elsősorban a kókuszszövetek használatosak. Ilyen esetekben ritkán alkalmaznak egyidejű növénytelepítést, általában a növények természetes megtelepedését segítik elő. Vízépítésben patakok, tavak, esetleg folyók partvédelmére, patakok teljes mederburkolására, új medrek építésére, kerti tavakhoz, időszakos vízmosások borítására, stb. használatos a lebomló erózióvédelmi technológia. 2

3 Nagyobb vadátjárók felületének burkolására kókuszszövet vagy kókuszszövet és rostmatrac összesteppelésével kialakított ún. kombimatrac ( /K 100, SRY /K 100) alkalmas. Így elkerülhető a sártenger kialakulása az aluljárókban mégis természetes felületen járhatnak a vadak A lebomló erózióvédelmi technológia előnyei Segíti az értékes termőföld megtartását Védi a növénytakarót, Azonnali védelmet biztosít, Lehetővé teszi a rombolt felületek biológiailag aktívvá tételét, A természettel a legnagyobb összhangban működik, Ökológiailag a legjobb, Gazdaságos és értelmes megoldásokat ad, Széles körben alkalmazható, Könnyen elsajátítható technológia, az építő munkásoktól nem igényel különleges szakértelmet, Munkafolyamatokat összevonhatóvá tesz, Használatával esztétikus felületek keletkeznek Erózióvédelem segédeszközei Hullámos fémcövekek ø 4mm: Rézsűfelületre történő rögzítés céljára. A talaj kötöttségének és a rézsű hajlásszögének megfelelő hosszúságú cövekeket, a konkrét esetben meghatározott kiosztásban, egyszerűen kalapáccsal tövig be kell verni a földbe. Sziklaszögek ø 6mm: Speciális szögek, a takaróeszközök sziklafelületre történő rögzítéséhez. A kőzet minőségétől függően, kb. ø 6mm-es lyukat kell fúrni a sziklába, majd az alátét lemezt a szög nyakára húzva, tövig be kell kalapálni. A sziklaszögek hosszúságát és a helyi adottságok ismeretében kell meghatározni. Facövekek: Rézsű- és egyéb földfelületekre való rögzítéshez facövekek is használhatók. Alkalmazásmódjukban a Rögzítési technológiák címszó alatt térünk ki Rögzítési technológiák A lebomló erózióvédelmi technológiák leggyakoribb alkalmazási területe a rézsűk erózióvédelme. Abban az esetben, ha a rézsű hajlásszöge lehetővé teszi azt, hogy munkavégzés közben a munkások a felületén járjanak, akkor a hátrébb található táblázat, valamint a ViaCon Hungary Kft javaslatai alapján kiválasztott takaróeszköz tekercset a rézsű koronájához fel kell vinni, és a takaró szabad végét 0-40 cm-es árokba kell helyezni. Az árkot úgy kell kiásni, hogy lehetőleg a tetejéről kiemelt gyeptéglák épek maradjanak. Az árok visszatemetése után a földet döngölőbékával tömöríteni kell, és a gyeptéglákat vissza kell helyezni a tetejére. A rézsű meredekségétől függően, a takaró felső szélét cm-enként lecövekeljük. Amikor ez megtörtént, a tekercset lassan leengedjük a rézsű aljáig, majd ott nagyméretű ollóval a szükséges méretűre vágjuk. A tekercset leeresztés közben vagy alulról kell tartani, vagy két végén a közepébe dugott lécre erősített kötéllel kell felülről megtartani. A levágott takaró alsó végét nem kell olyan mélyre beárkolni, mint felül, de legalább egy ásónyomnyi mélyen célszerű megtenni, valamint a szélét cmenként le kell cövekelni. Oldalt, ha egymás mellé kerülnek tekercsek, akkor cm átlapolással helyezzük el azokat, és cm-enként a két réteget együtt lecövekeljük. Amennyiben patak, vagy vízfolyás rézsűjére helyezzük a takarót, az átlapolásokat úgy kell elhelyezni, hogy a vízfolyás iránya szerint takarjon az egyik réteg a másikra. A szélső takaró szegélyét- ahova nem kerül több erózióvédő eszközszintén takarni kell földdel, és le is kell cövekelni. Vízfolyások mentén a felső rögzítéshez hasonló beárkolás és cövekelés szükséges. A szegélyek rögzítését követően a teljes felületen el kell helyezni cövekeket 1x1 2x2 méteres hálóban, a helyi adottságoktól függően. Ügyelni kell arra, hogy a takaróeszközök ne 3

4 feszüljenek, jól kövessék a rézsű felületét, ellenkező esetben a növényzet eleinte foltokban jelenik csak meg. A lecövekelés történhet hullámos acélcövekekkel, de azok kiegészíthetők, sőt szövetek esetében helyettesíthetők facövekekkel is. Általában cm hosszú facövekek használatát javasoljuk. Különösen lazább talajokon lehet indokolt a facövekek használata. Kiosztásuk megegyezik a fentebb leírtakkal. A facövekek egyetlen hátránya az acélcövekekkel szemben, hogy nem kampós végük, ezért 1,5-2 cm-nyire a felső végüktől szöget kell bele verni, majd tövig be kell verni a földbe, nehogy a szögek sérülést okozzanak. Rostmatracok esetében szerencsésebb a fémcövekek alkalmazása. Főképp vízparti építéskor 1 alakú facövekek használata is előnyös lehet, melyek egy elágazást tartalmaznak. Ezekkel le lehet rögzíteni a felületre a fektetett hosszú léceket, egyenes ágakat, ezáltal még jobb megfogatást lehet biztosítani a takaró számára. Amennyiben a cövekek frissen kivágott növényekből készülnek, akkor megeredésükkel komoly rézsű-, ill. partvédelmet teremthetnek. Meredekebb, nem járható rézsűk esetében a takaróeszközök felhelyezése alpinista technológiát vagy darusautó használatát igényelheti. A felhelyezés és a rögzítés módja azonos a fentiekkel, legfeljebb a cövekek elhelyezési sűrűségében lehet változás. A cövekeket a rézsűfelületre merőlegesen, vagy attól a függőleges felé 5-10º- ban eltérve kell beverni. A sziklafelületek takarása a fentiekhez hasonlóan történik, de a beárkolásra általában nincs lehetőség, és a cövekek helyett is a speciálisan ilyen célra kifejlesztett sziklaszögeket kell használni. Amint fentebb említettük, a sziklaszögek számára előre lyukat kell fúrni (a sziklafelületre merőlegesen, vagy attól a függőleges felé 5-10º- ban kell leverni), melynek átmérője általában 6 mm, mélysége pedig a szög hosszától függ. Ezekbe kell beverni a szögeket, melyek előzetesen egy acéllemez-gallért kapnak, hogy fejük ne bújjék át a szöveten. Az elhelyezés sűrűsége hasonló a cövekekéhez, de célszerű minden esetben külön meghatározni. 2. Erózióvédelmi alkalmazási javaslat: A a különböző talajtípusok és lejtésszögek függvényében, az 1. táblázat szerinti erózióvédő eszköz választását javasolja. 4

5 Talajtípus Magas szervesanyag tartalmú talaj, tőzeg, iszap Nem kötött, laza talaj, homok, mállási homok Nem kötött talaj, folyami homokos, mállási Gyengén kötött, köves talaj, agyagos homok, meszes homok, lösz, tufa Gyengén kötött köves talaj, agyagos és meszes homok, agyagos, Kötött talaj, hordalék- ill. ártéri anyag, homok, homokos agyag Kötött, köves talaj, öntési agyag-márga, agyagos és mállási, Erősen kötött talaj, iszap, kövér agyag, márga, agyagos iszap, lösz, lápiszap Erősen kötött köves talaj, 1. táblázat Hajlásszög º Szemnagyság mm 10º 20º 30º 40º ºº 60º 70º S 100 SK SK SK SK SK