Marton Genetics szója technológia és termékajánlat

Átírás

1 Marton Genetics szója technológia és termékajánlat Gazdasági jelentősége A szója az emberiség egyik legrégebben termesztett növénye (immár ötezer éves). Beltartalmi szempontból a szója emészthető nyersfehérje-tartalma % (igen kedvező az esszenciális aminosavak aránya is). A szójában található olaj %, a félig száradó olajok csoportjába tartozik, igen kedvezők a fizikai és a kémiai tulajdonságai, így sokoldalúan felhasználható. A szójaolajban található főleg telítetlen zsírsavak könnyen emészthetők, gyorsan felszívódnak, fogyasztásuk egészséges. A szójaolaj 2-3 % lecitint is tartalmaz, ez a finomítás után visszamaradó üledékből nyerhető ki, a zsírok és szénhidrátok emésztésében játszik fontos szerepet. A szójabab tömegének kb. 60%-át olajok és fehérjék alkotják, a maradék körülbelül 35%-ban tartalmaz szénhidrátot és 5% szervetlen anyagot. A szójafehérjék nagyobb része hőálló fehérje. A fő szénhidrátok az érett babban a diszacharid szacharóz (2,5 8,2%), a triszacharid raffinóz (0,1 1,0%), és a tetraszacharid sztachióz (1,4 4,1%). A vízkötő tulajdonságú raffinóz és sztachióz védi a babokat a kiszáradástól. Ezek ember számára nem emészthető cukrok, amelyeket a vatagbél baktériumflórája emészt meg, és hasonlóan a babhoz, lencséhez, borsóhoz, flatulenciát és hasi diszkomfortérzést okozhatnak. A szója oldhatatlan szénhidrátjai poliszacharid rostanyagok: cellulóz, hemicellulóz, és pektin. A szójamag vitamintartalma is jelentős: B1, B2, A, E, K- vitaminokat és nikotinsavamidot tartalmaz. Rosttartalma 3,9-5,3 %. A Bóbita jellemző fehérjetartalma 35-37%, olajtartalma 21-23% között alakul. Kiváló beltartalmi paramétereinek köszönhetően étkezési célú termesztésre is ajánlott. Morfológia A szója kelés után kifejleszti a főgyökerét, amelyből szabályos elrendezésű oldalgyökerek fejlődnek. A későbbi növekedés során az oldalgyökereken képződnek a Bradyrhizobium japonicum baktériummal történő oltást követően a szója nitrogénmegkötő gümői (lsd. Vetőmag). Szára dudvás, amely későbbiekben megfásodik. A magasság cm között változik, mely a Bóbitánál cm között alakul (évjárattól és termőterülettől függően). A száron kialakuló nóduszok száma változó, a fajtajellegtől függően. A szója virágzata fürtvirágzat, virágjai a pillangósokra jellemző szerkezetűek. Termése hüvelytermés, többnyire csüngő, ritkábban elálló, valamint felülete szőrözött. A hüvely- és a szőrzet színe fajtajelleg. A hüvely formája lehet egyenes, különféle mértékben hajlított ívű. Éréskor a hüvely zárva marad. A hüvelyben legtöbbször három mag fejlődik, de előfordul egy- és négymagvú hüvely is. Az alsó hüvely magassága változó, a Bóbitának cm között változhat, mely összefüggésben van a növény magasságával. Fajtabélyegnek számít továbbá a mag alakja, mérete, valamint a köldök színe is. A különböző fajták magjainak ezermagtömege g között változik, a Bóbita többnyire g körül alakul. Vetésforgóban történő elhelyezése Jó előveteménye a kalászosok, elfogadható a kukorica. Kerülendő: napraforgó, repce és pillangósok. A napraforgó nagy tömegű szármaradványa, továbbá gyomrezisztencia miatt, de

2 főképpen a szóját, napraforgót, repcét, továbbá néhány veszélyes gyomnövényt is károsító fehérpenészes szárrothadás megbetegedését okozó gomba a szóját is károsítja. Egyedfejlődés A vegetatív fejlődés során amikor a növény eléri a cm-es magasságot és kifejlesztette nóduszait, a harmadik nódusztól virágozhat. A virágzás kezdeti napja az, amikor az állomány 10%-kán látható a virágzás. A virágzás menete többnyire felfele haladva történik. A teljes virágzás állapotában a legelőször kinyílt virágból már hüvelykezdemény látható. Ekkor a növény általában cm. Magyarországon a szója június közepétől július végéig virágzik, a hüvelyesedés pedig augusztus közepéig, végéig tart. A Bóbita gyors kezdeti fejlődésű és indeterminált növekedés jellemzi, nagyon sok elágazást nevel a növény fejlődése során. A levele keskeny, lándzsa alakú. Virágzata csúcsos és feltűnő fehér színű virágot fejleszt. A virágzás befejeztével kezdődik a magfejlődés, mely 3-4 hétig is tarthat, mely a Bóbita esetén napig tart. Ilyenkor rendkívül élénk az anyagcsere és a kedvezőtlen ökológiai hatások nagymértékben gátolják a beépülést, hüvelyenkénti magszámot, a magvak tömegét és méretét. A közepes méretű, gömbölyű, sötétebb sárga színű, tetszetős magvak adják a Bóbita jellegét. A magköldök a maghéjjal azonos színű. Az érés kezdetekor az alsó hüvelyek és a levelek sárgulni kezdenek, sőt, az alsó nóduszok levelei már le is hullanak. A hüvelyek érettségére jellemző sárgásbarna szín kialakulásakor a lomblevelek is lehullanak. A betakarítás megkezdhető, ha a mag nedvességtartalma 13% körül van. A Bóbita fehér virága (bal), valamint hosszúkás levélzete látható (jobb). Fajták A termőtájankénti fajtahasználatban fontos szerepe van a fajták tenyészidőhosszának, melyet az alábbiak szerint jelölnek: 00 Igen korai, nap 0 korai, nap I. közepes, nap

3 II. kései, nap III. igen kései, 150 nap A jelölés hátránya, hogy az egyes éréscsoportokba sorolt fajták esetleg lényeges eltérést is mutathatnak. Ugyanazon fajta esetében északon kései (II.) fajtáról beszélünk, délen ugyanez a fajta akár korai (O) csoportba is tartozhat. A Bóbita éréséig napra van szükség, ezért a II. csoportba sorolandó, de a középérésű fajtákhoz tartozik. Környezeti feltételek Talajigény A szója nem túlságosan igényes a talajjal szemben, de mindenképpen jó kultúrállapotú talajt válasszunk számára. Kiegyenlített, jó termésre csak jó tápanyag- és vízgazdálkodású, könnyen felmelegedő talajokon számíthatunk. Laza homok, javítatlan szikes és kavicsos talajok nem alkalmasak a szója termesztésére. A talaj kémhatására sem érzékeny a szója, egyaránt megfelel számára a gyengén savanyú - közömbös - gyengén lúgos talaj is (ph = 6-8). Legmegfelelőbb számára az üde fekvésű, mélyrétegű, tápanyagokkal jól ellátott középkötött vályogtalaj (ph = 6,0-6,8). Hűvös, csapadékos időjárás esetén az erősebben kötött, tömődött, levegőtlen talajok, míg száraz, meleg időjárásban a túlságosan laza talajszerkezetű talajok kedvezőtlenek a termesztés szempontjából. Hőmérséklet A Magyarországon termesztett szójafajták beérésükhöz o C hőösszeget igényelnek, ebből a virágzásig 30 %-ot, a virágzás kezdetétől a levélsárgulásig %-ot, a levélsárgulástól érésig terjedő periódusban pedig %-ot használnak fel. A terméskötés idején a meleg levegő és magas páratartalom adja a legideálisabb körülményeket. Azokon a területeken, ahol nincs biztosítva ennek az igénynek a kielégítése, a szója csak kisebb-nagyobb termésingadozásokkal termeszthető - nagyon figyelve a megfelelő fajta kiválasztására és az alkalmazott agrotechnikára. Amennyiben a virágzáskor - július és augusztus első felében a párás meleg adott, megfelelő mennyiségű termésre számíthatunk. A szója tehát virágzása idején igényli a jó vízellátást és a levegő magas relatív páratartalmát, viszont az érés időszakában (szeptember) a meleg, száraz időjárást kedveli. Fény A hazai fajták a hosszú nappalos megvilágítást igénylik, különben virágzási problémák léphetnek fel. A szójamag olajtartalma nő a megvilágítás hosszával, viszont negatív kapcsolat mutatható ki a fehérje- és olajtartalom között, azaz amennyiben növekszik a szója olajtartalma, kevesebb lesz a fehérjetartalma. Víz A szója vízigénye a tenyészidőben 470 mm. 1 kg szárazanyag előállításához felhasznált vízmennyiség: l/kg. A szója vízfogyasztását nagymértékben befolyásolják a környezeti tényezők, a különböző fejlődési szakaszaiban eltérő a vízigénye (maximális vízigényét június - július - augusztus felében éri el, július hónapban pl mm is lehet). Éppen ezért a szója termésnagyságát nemcsak a tenyészidőben lehullott csapadék nagysága, hanem annak eloszlása is nagymértékben befolyásolja. A magyarországi szójatermesztés csak ott lehet eredményes, ahol júniusban, júliusban és augusztus első felében legalább mm hull. A szója termőterület kiválasztásakor nem szabad elfeledkezni a vízigényről sem. Július és augusztus első felében fontos az elégséges levegő páratartalom, de még fontosabb talajban felvehető nedvesség. Aszályos időszakban a növény képes a mélyebb rétegekből is nedvességet

4 felvenni, ha az rendelkezésre áll. E tulajdonságának köszönhetően sokat tud kompenzálni a virágzással, ugyanis képes az alsóbb szinteken utólag is virágozni, amelyekből hüvelyeket fejleszthet. Összegezve, a Bóbitát kiváló szárazságtűrés jellemzi, az aszályos évjáratokban is biztonságos, jövedelmező termést eredményez. Ezen tulajdonságának köszönhetően az ország több területén is sikeresen termeszthető. Termesztése leginkább az ország középső és déli területeire ajánlott, de egyes északkeleti tájkörzetekben is sikerrel termeszthető. Magas fokú alkalmazkodóképessége révén átlagot meghaladóan tolerálja az eltérő évjárati és termőhelyi adottságokat. Szójatermesztő gazdaságok területi eloszlása 2015 (Forrás: AKI) Vetőmag A hatósági bizonyítvánnyal rendelkező, pontos paraméterekkel rendelkező fémzárolt vetőmag garantálja a termelőnek a pontos csírázóképességet, fajtaazonosságot és a vetési normaszámítás lehetőségét. A szakszerűen termelt, megfelelően kezelt és raktározott vetőmag egyenletes kelést biztosít a szántóföldön is. A szója a zöldítési programban is használható növény. Ezen felhasználásához fontos a mindig épp aktuális szabályzatot figyelni, mely kitér a használható növényvédelmi szerekre is. A Bóbita többféle kiszerelésben is elérhető. Az alapcsávázásnál Vitavax kerül a magokra, mely megfelelő fungicid védelmet nyújt és segít a gyorsabb és egyenletesebb kelésben. Az alapcsávázáson kívül több készítmény is elérhető, melyek a szója fejlődését segíthetik. Az ilyen készítményeket belehet dolgozni a talajba, vagy akár oltás formájában a veőmagra is felvihetők. Egyik legelterjedtebb oltóanyag a RhizoNat. Az oltás történhet vizes oldattal, vagy valamilyen ragasztó anyaggal.

5 A RhizoNat a hazai talajban termesztett szója gyökeréről szedett Rhizobium baktériumok felhasználásával készült, melyet némi víz segítségével visznek fel a magra akár vetés előtt közvetlenül, akár vetőmagüzemi technológiába illesztve. A csávázásra és az oltásra kiemelt figyelmet kell fordítani. Csávázószer esetén tárolástól függően drasztikus csírázási erély veszteség léphet fel. Az oltószerek leírását is figyelni kell, mert egyes készítményeknek csak rövid (1-2 hónap) hatásspektruma van, vagyis vetőmagra oltva nem tárolható. Talajművelési rendszere A szója igényli a talaj mélyművelését, valamint a jó minőségben elkészített magágyat. Korán lekerülő elővetemények (őszi búza) betakarítása után a tarlóhántást azonnal el kell végezni tárcsával és gyűrűshengerrel lezárni. Amennyiben az elővetemény betakarítása után a tarló érintetlen marad, a talaj kapillárisain keresztül nagy mennyiségű víz párolog el a talajból. A tarlóhántással megszüntetjük ezeket a kapillárisokat, a felső talajréteg tömörítésével pedig elősegítjük, hogy a talajból felfelé áramló nedvesség ezen a felső néhány cm-es tömör talajrétegen kicsapódjon, átnedvesítse a felső talajréteget, beindítva ezzel a talaj biológiai életét. A hántott tarló szükség szerinti ápolásával (tárcsázás mindig néhány cm-rel mélyebben, zárás hengerrel) a talaj egyre mélyebb rétegben történő behatása mellett gyomirtást is végzünk, az átnedvesedett talaj csírázásra serkenti a gyomnövényeket, ezeket a tárcsával elpusztítjuk. A jó minőségben elvégzett tarlóhántás és ápolás után megfelelő nedvességi állapotú (kellően nyirkos) lesz a talaj az alaptalajművelés - szántás - elvégzéséhez. A szántást cm mélységben célszerű elvégezni. Az időben végzett szántást le kell zárni, el kell munkálni még a tél beállta előtt (a szélsőségesen kötött, ill. laza, valamint erózióra hajlamos talajok kivételével). Energiatakarékossági okokból - ill. ha a mélyebb szántással nem kívánatos tulajdonságú talajrészeket hozna felszínre az eke - az alaptalaj-művelés sekélyebb szántás (18-22 cm) és lazítás (40-50 cm mélységben) kombinációjával is megoldható. Későn lekerülő elővetemények (kukorica) betakarítása után a visszamaradó nagymennyiségű szármaradványt aprítás, zúzásszántást azonnal be kell keverni nehéztárcsával a talajba. Az ősszel kellően elmunkált talajokon tavasszal jó minőségben tudjuk a magágyat előkészíteni, eszköze lehet az ásóborona és a kombinátor. Vetés A szója csírázásához 8-9 o C-os hőmérsékletet igényel a talaj felső 8-10 cm-es rétegében, de az optimális csírázási hőmérséklete ennél magasabb: az erőteljes, egyöntetű gyors kelésre o C-os hőmérséklet mellett számíthatunk (8 o C-os talajhőmérséklet mellett 22 napot, 16 o C-os talajhőmérséklet esetén pedig 8 napot vesz igénybe a szója a csírázása). A mag a saját tömegének %-át kitevő vizet vesz fel. A szója vetésének ideje április utolsó dekádja, nem szabad korán vetni az egyöntetű kelés, gyors fejlődés érdekében. Amennyiben a vetést követően tartós lehűlés következik be, a vetéstől kelésig tartó időszak jelentősen meghosszabbodhat, a talajban sokáig elfekvő magokat, ill. a fejletlen, legyengült növényeknél csírakori betegségek léphetnek fel, megnövekedhet a kipusztulás. A szóját érdemes 45 cm-es sortávolságra vetni, a tőtávolság pedig 4-5 cm-re állítani, így a rendelkezésre álló a tenyészterület megfelel a növény biológiai igényének. A Bóbita sortávolsága széles keretet biztosít, sikeresen termeszthető cm sortávolság között. Az alkalmazott vetésmélység 3-5 cm legyen, de a vetésmélység meghatározásánál a figyelembe kell venni a következőket: - A szója epigeikus csírázású, ez azt jelenti, hogy föld felett csírázik, ezért nem szabad túl mélyen vetni. Mélyebb vetés esetén a kelés nagyon elhúzódik.

6 - A vetésmélységet befolyásolja a talaj nedvességi állapota is: kellően nedves, aprómorzsás szerkezetű talaj esetén elegendő a 3-4 cm-es, míg szárazabb talajállapot esetén 4-5 cm-es legyen a vetésmélység. - Kötött talajon sekélyebben, míg lazább szerkezetű talaj esetén mélyebben történjen a vetés. Bóbita vetésmélységénél nem szabad meghaladni az 5 cm-t, különben egyenetlen, heterogén állomány várható. A szóját ezer/ha csíraszámmal ajánlott vetni. Az ajánlott csíraszám ugyanakkor függ a fajtától, annak éréscsoportjától és nagyobb különbségek lehetnek a szükséges vetőmagmennyiségekben is a magmérettől függően. A pontos vetőmagkalkuláláshoz érdemes figyelembe venni, hogy a Bóbita ajánlott állománysűrűsége ezer növény/ha, ami széles sortáv esetén 400 ezer növény/ha. Bóbita állomány virágzás előtt (bal) és virágzás kezdetén (jobb). Tápanyag ellátás A szója számára szükséges műtrágya hatóanyagok meghatározásánál figyelembe kell venni, hogy megfelelő termésnagyság eléréséhez a szója számára is kellő mennyiségben kell biztosítani a szükséges tápanyagokat, valamint azt, hogy a szója nitrogén-gyűjtő növény, tehát a gyökerein található gümőkben lévő nitrogén-gyűjtő baktériumok fedezik számára a szükséges nitrogén-mennyiség kb. 40 %-át a légköri nitrogén megkötésével. A tápanyag-mennyiségek kiszámításakor figyelembe kell venni a talaj tápanyag-szolgáltató képessége mellett az elérhető termésszintet is. A szója fajlagos tápanyagigénye: Nitrogén: 62 kg/t Foszfor: 37 kg/t Kálium: 51 kg/t Kálcium: 42 kg/t Magnézium: 9 kg/t A foszfor- és kálium-műtrágyák kijuttatási ideje az őszi alaptalajművelés, a nitrogén műtrágyát - különösen jobb minőségű talajokon - elegendő tavasszal a magágykészítés előtt kiadni. A szója terméstöbblettel reagál a mésztrágyázásra. A mikroelemek közül a réz- és cinkhiány pótlásával szintén növelhető a termés nagysága és javítható a termés minősége. Mivel a Bóbita félintenzív-extenzív körülmények között is képes a magas termésre, valamint az a tapasztalat, hogy a baktériumok gyors elszaporodását a több N gátolja ( lustává teszi azokat), az oltott magok használatakor elég az ajánlott N hatóanyag felét kijuttatni, kg N

7 is elegendő a növény számára. Magas termésszint megcélzásához célszerű tenyészidőben megfelelő lombtrágya alkalmazása. Növényvédelem Amennyiben az őszi, vagy tavaszi felvételezéskor a talajlakó kártevők (drótféreg, cserebogárpajor) egyedszáma a 3 db/m 2 egyedszámot eléri, vetés előtt vagy vetéssel egy menetben talajfertőtlenítő alkalmazása indokolt. Főbb egyéves egyszikű gyomnövényei a kakaslábfű, muharfélék, termesztett köles. Egyéves kétszikű gyomnövényei az árvakelésű napraforgó, csattanó maszlag, disznóparéj fajok, fehér libatop, keserűfű-félék, parlagfű, selyem mályva, szerbtövis fajok. Az évelő egyszikűek: fenyércirok, tarackbúza, valamint évelő kétszikűek az apró szulák, mezei acat. Vegyszeres gyomirtása két időpontban lehetséges: vetés után - kelés előtt (pre-), illetve állományban (poszt-). Az aprómorzsás talajszerkezet, a jó minőségű magágy elősegíti a csírázást, illetve a preemergensen kijuttatott herbicidek hatékonyságát. Vírusbetegségei: vírusos rügyszáradás, szója sárgamozaik. Védekezésként min. 4 éves vetésforgó betartása, illetve vektorok irtása. Baktériumos betegségek: hólyagos- és barna levélfoltosság, valamint baktériumos szójavész. Védekezésként 3 éves vetésváltás, csávázott, fémzárolt vetőmag használata, fertőzött növényi maradványok megsemmisítése, kiegyensúlyozott termesztéstechnológia, kémiai (rezes) védekezés 2-3 leveles kortól ajánlott. Gombás betegségek: szójaperonoszpóra, Diaporthés hüvely- és szárfoltosság, fuzáriumos hervadás, hamuszürke szárkorhadás. Bőséges csapadék és nedves mikroklíma esetén fehérpenészes szárrothadás. Védekezésként a feljebb is említett módszereken kívül a harmonikus tápanyagellátás ajánlatos. Betakarítás Érés idejére a csúcsi fürtön képződött hüvelyekben a magvak teljesen kifejlődnek, fajtára jellemző színűek lesznek, a hüvelyek varrata ütésre pattanás szerűen szétnyílik, a mag nedvességtartalma %. A szója betakarítását legkevesebb veszteséggel a magok %- os nedvességtartalma mellett végezhetjük el. A túlérett szója csak veszteséggel és magsérülésekkel takarítható be. A betakarítás akkor kezdhető meg, amikor a magok a felső hüvelyekben a fajtára jellemző színűek, és a levelek már mind lehullottak. Amennyiben az érés elhúzódik, akkor a szóját deszikálni szükséges. A kombájn szakszerű beállításával mennyiségi és minőségi nyereséget érhetünk el. Célszerű 13-15% nedvességtartalomnál betakarítani, e felett minőségi veszteséggel, alatta mennyiségivel (pergés) számolhatunk. Szükség esetén hideglevegős, kíméletes szárítás javasolt. A tárolás során is rendkívül kíméletesen kell eljárni, mivel a sérült magok avasodhatnak, értékvesztést okozhatnak. Konkurensek és eredmények A Bóbita kiegyenlített termőképességének köszönhetően a NÉBIH fajtakísérletekben a középérésű csoport egyik standard fajtája. Bóbita éréscsoportonkénti konkurens fajtái Korai csoport Középérésű csoport Euralis ES Mentor Euralis Isidor Euralis Sponsor SZGKI Pannónia Kincse RWA DH 4173 Karintia Regale

8 Karintia Sigalia Agromag Ika Euralis ES Pallador Saaten Pedro NÉBIH szója kisparcellás fajta összehasonlító kísérletek eredményei Magtermés Fehérje- Olaj- Bóbita átlag Bóly Táplánszentkereszt Iregszemcse Debrecen tartalom tartalom t/ha t/ha t/ha t/ha t/ha % % ,71 6,15 4,34 3,78 34,8 22, ,39 4,65 4,07 2,01 38,0 22, ,60 5,13 3,75 4,89 34,6 22,5 Egyéb eredmények - t/ha Bóly Zrt. 4,09 4,70 KITE KITE kísérlet 3,05 3,50 Újmohács Magyar Szója kísérlet 4,20 4,80 Mezőhegyes Magyar Szója kísérlet 2,35 3,44 Hédervár Magyar Szója kísérlet 3,87 2,77 Országos termesztési adatok Betakarított ös s zes termés, tonna Termés átlag, kg/ hektár Területi egys ég Baranya Fejér Győr-Moson-Sopron Komárom- Es ztergom Somogy Tolna Vas Ves zprém Zala Dunántúl Bács -Kis kun Békés Cs ongrád Hajdú-Bihar Jász-Nagykun-Szolnok Pest Szabolcs-Szatmár-Bereg Alföld Bors od- Abaúj- Zemplén Heves Nógrád És zak Magyarors zág Magyarország összesen:

9 Betakarított terület, hektár Baranya Fejér Győr-Moson-Sopron Komárom-Esztergom Somogy Tolna Vas Veszprém Zala Dunántúl Bács-Kiskun Békés Csongrád Hajdú-Bihar Jász-Nagykun-Szolnok Pest Szabolcs-Szatmár-Bereg Alföld Borsod-Abaúj-Zemplén Heves Nógrád Észak Magyarország Magyarország összesen: