Sajtóvilág. Március üzenetei

Átírás

1 Az igazság tisztelete, a nyilvánosság igazsághoz való jogának biztosítása az újságíró legfőbb kötelezettsége. (IFJ etikai kódex) újságírók, szerkesztőségi alkalmazottak, hírügynökségi, kiadói dolgozók érdekvédelmi szervezetének lapja XXii. évfolyam, 2. szám, Testületi ülések Május 27-én délelőtt tanácskozik a Sajtószakszervezet elnöksége: a testület beszámolót hallgat meg az előző ülés óta végzett munkáról, a jászszentandrási üdülőépítkezésről és megvitatja az éves költségvetésről szóló előterjesztést. Ugyanaznap délben tartja első, alakuló ülését szakszervezetünk választmánya, amelynek fő napirendjén évi költségvetésünk megvitatása és elfogadása szerepel. Március üzenetei A jogról és a nyilvánosságról szakszervezetünk sajtónapi ünnepségén Húszéves lett a Vasvári Pál Önsegélyező Sajtóalapítvány Lendvai közös ügyek Öt éve alakult meg a Külhoni Magyar Újságíró Egyesületek Konvenciója. A KMÚÉK éves, jubileumi közgyűlését szlovéniai kollégáink szervezték meg Lendván között. A muravidéki, erdélyi, vajdasági, felvidéki, horvátországi és ausztriai tagszervezetek megjelent képviselői ezúttal is a Kárpát-medencei magyar média szerepéről és lehetőségeiről tárgyaltak. A tanácskozásra több magyarországi társszervezet és médiaműhely, köztük szakszervezetünk is meghívást kapott. M. Lengyel László társelnök a magyarországi nemzetiségek sajtójáról tartott referátumot a plénumon. A lendvai találkozóhoz kapcsolódik vezércikkünk a 3. oldalon; a KMÚÉK zárónyilatkozatát a 7. oldalon adjuk közre. Új adószám, régi kérés 1% A Vasvári Pál Önsegélyező Sajtóalapítvány újjáalakított kuratóriuma tagjai: Ladányiné Fényes Mariann, Horváth Zoltánné, Tóth Ildikó márciusban tartotta meg alakuló ülését. A feladatokat, a törvényi változásokat és a napi teendőket Baktai György, a kuratórium új ügyvezető elnöke ismertette, majd a grémium segélykérelmekről döntött. Úgy határozott, hogy a szakma minden jelentősebb kiadójának és szerkesztőségének levelet juttat el. Ebben felajánlja az együttműködést a szociális feladatok helyi megoldásához, illetve kéri, hogy a felhívást a személyi jövedelemadó 1%-ának felajánlására a munkahelyeken függesszék ki. Ugyanezt kéri a kuratórium az alábbi felhíváson: A Vasvári Pál Önsegélyező Sajtóalapítvány kéri a szakmabelieket és valamennyi újságolvasót, hogy személyi jövedelemadójuk 1%-ának felajánlásával járuljanak hozzá az alapítvány közhasznú céljainak megvalósításához: támogassák a munkanélkülivé lett, szociálisan rászoruló, megrendült egészségű és kisnyugdíjas sajtóbeli kollégákat. Adószámunk változott. A szolidaritás száma: l Péterfalvi Attila, volt adatvédelmi biztos, az ombudsmani hivatal vezetője köszöntőjét mondja A Sajtószakszervezet az idén is hagyományainak megfelelően köszöntötte a magyar sajtó napját. Az ünnepségre ez alkalommal szakszervezetünk székhelyén, az MTI székházában került sor március 11-én délelőtt. Sajtófotó 2009 Nem tudom, milyen a jó sajtófotó, a sajtófotó, mint olyan, de hogy milyenek a jó sajtófotók, azt e kiállítás képei pazar bőségben és minőségben megmutatják, köszönet érte a válogatóknak, a szervezőknek, mindazoknak, akik e kiállítást mint intézményt működtetik a többi között e szavak kíséretében nyitotta meg Parti Nagy Lajos március 18-án a Nemzeti Múzeumban a XXVIII. Magyar Sajtófotó-kiállítást. A év legjobb fotográfiáira kiírt pályázatra 3 szerző összesen felvételt küldött be, a Horváth Péter vezette zsűri a nagydíjakon kívül 13 kategóriában ítélt oda díjakat, további négy fotós különdíjban részesült. A MÚOSZ Nagydíját a legkiemelkedőbb teljesítményért Szandelszky Béla (Associates Press) kapta. A 30 év alatti, legjobb teljesítményt nyújtó fotóriporter különdíját, amelyet a Sajtószakszervezet ajánlott fel, Németh András Péter, a Szabad Föld munkatársa nyerte el (őt és díjnyertes fotóit a előző számában mutattuk be). Lapunk. oldalán a Sajtófotó 2009 díjazott képeiből adunk ízelítőt. Új helyen, szerényebb körülmények között emlékezünk 1848 márciusára, az akkor kivívott sajtószabadságra. A szerényebb körülmények kényszere jól mutatja a hazai sajtó mai helyzetét, benne szervezetünkét is. A nyomtatott sajtó általános válsága nem kedvez az érdekvédelmi munkának sem. A lapoknál végrehajtott megszorítások, a bérek csökkenése, a munkahelyek megszűnése ellentétben a nálunk régebbi és persze gazdagabb demokráciák gyakorlatával inkább fékezi a szolidaritás Fotó: Szabó Bernadett erejét, semmint növelné mondta az ünnepséget megnyitva Tripolszky László. Hozzátette: A Sajtószakszervezet a mai körülmények között arra vállalkozik, hogy a szakmai szolidaritás és az újságírói etika megvédésével segítse a túlélést. Ennek szellemében támogatja a MÚOSZ érdekvédelmi bizottságának a napokban kiadott állásfoglalását a regionális sajtó súlyos helyzetéről. Roma gyász kép Szandelszky Béla MÚOSZ-nagydíjas sorozatából A Sajtószakszervezet ügyvezető társelnöke végezetül hangsúlyozta: Ünnepelni csak akkor tudunk, ha a valóságos helyzetünkkel tisztában vagyunk. Merítsünk erőt dicső elődeink, a sajtószabadságot kivívó március ifjak példájából március idusa előtt. Ők sem voltak könnyebb helyzetben, mint mi. Folytatás a 2-3. oldalon

2 2 Az újságírónak mindenkor védenie, őriznie kell a szabadság alapjait, a pártatlan kommentár és kritika jogát. Az újságíró csak olyan tényeket közölhet, melyeknek pontosan ismeri az eredetét. tettamanti Béla rajza Két lábon kitüntetések. ami azt illeti, nem panaszkodhatunk mi, sajtóbéliek. március 1-e alkalmából szinte hullik ránk a díjeső. amit ebből össze tudtunk szedni, illetve amit hozzánk elküldtek, azt a 4. oldalon adjuk közre. amiből mellesleg az a jóleső érzésünk táplálkozhat, hogy a sajtóvilágot a szakma egészében, de azon kívül is olvassák, olvasgatják, de legalábbis átlapozzák. ha már, jegyzem meg némileg kesernyésen, érdemi akár dicsérő, akár bíráló véleménnyel alig keresik meg a szerkesztőséget kollégáink és szakszervezeti tagjaink. de hátha most, éppen a kitüntetésekről szólván, ez meg fog történni. a sajtó szemérmes, amikor a saját díjazottjairól ír. ebben van szerkesztési ráció, amely szerint a saját dolgainkról írjunk visszafogottan, hiszen az ilyen hír nem föltétlenül közérdekű, az olvasóval ennél fontosabb információkat kell közölni. ne legyünk belterjesek! de az már túlzás, hogy talán a helyhiányra, talán a szokásjogra hivatkozva a lapok az amúgy tekintélyes kitüntetési listákból rendre kihagyják, mondjuk, a múosz aranytollasait. noha közöttük többnyire idősebb, a szakma egészében jól ismert és immáron életművel bíró kollégáink vannak. ha meg mégis bekerül közülük valaki a lapba, az inkább a saját vagy a saját volt munkatárs. a kitüntetett társakról pedig szó ne essék van szelekció más megfontolás alapján is. az irányzat szerinti. az én táboromhoz tartozó kitüntetett újságírónak van felület a lapban, néha nem is kevés, az ellentáborhoz húzónak, a másik oldalon állónak pedig nincs. ez a jelenség a féltékenységen túlmutat: ebben is megnyilvánul a sajtómunkások mai totális megosztottsága. ami aligha leküzdhető, és valószínűleg nem is volna helyes a szőnyeg alá söpörni az éles eszmei-politikai ellentéteket. de a szakmai fair play legalább a tudomásul vételt megkívánná mindegyik oldaltól. kampány és nyelv (elkapott egész és félmondatok). sem cáfolni, sem megerősíteni. többnyire ebben az irányban. még korai volna erről. hozzám nem jutottak el ezek a felvetések. nyilván előbb meg kell várnunk, hogy. most a párt egészében megmutatkozó jelzések. gyakorlatilag ez szükségtelenné tette a dologban a további előrelépést. összezárásunk elkerülhetetlen a megújulás jegyében. fontos a mutatkozó gondok leküzdése, különösen ma, amikor a jelen viszonyai között élünk. az elkötelezettség mentén többféle út nyílhat meg. a hídon akkor kell átmenni, amikor. mély, alapos, előremutató és átfogó közelítésre van szükség. én erről nem vagyok kompetens. elsődleges prioritásként vetődik fel. ezek olyan téveszmék, amelyek időről-időre visszaköszönnek. nem téveszthetjük szem elöl a mindenkit érintő problémákat. nyilván nem azonnali kihatással kell számolni. új alapokra helyezésük megteremti az esélyt. a súlyos problémáknak köszönhetően egyfelől. gyökeresen más fordulatra van szükség, ha azt akarjuk. ehhez természetesen meg kell teremteni. fontos, hogy az emberek az ország minden szegletében tisztában legyenek. világossá szeretném tenni. nem vagyok biztos benne, hogy így mondta, de ha így mondta volna is, akkor sem így hangozhatott el. meg fogjuk előzni. kiszivárogtatásokkal nem megyünk semmire. én nem fogalmaznék ilyen élesen, de ugyanakkor cáfolhatatlannak látszik az a tény, amely szerint. az emberek, sajnos, és ezt a hazai és nemzetközi közvélemény-kutatások is visszaigazolják, túlságosan is. nem fogjuk megengedni. nyilvánossá tesszük minden rejtett lépésünket is, ha erre felkérés érkezik. pártunk már évekkel ezelőtt figyelmeztetett, és elvi alapon kiállt. alsó hangon ennyi. másnap. az a határozott benyomásom, hogy az elmúlt húsz évben a politikai-eszmei meggyőződés mindig legyűrte a sajtóban a szakmaiságot. ez mutatkozik meg abban, hogy egykor volt nagy újságíró tekintélyek züllöttek rafinált propagandistává, és ígéretesen induló, tehetséges ifjú pályatársak gondolati-nyelvi produkciója válik egyre agresszívabbá. eszmeszolgálat vagy egzisztenciális előnykeresés, esetleg mind a kettő? akármelyik is, a végtermék csüggesztő. igazságtalan lennék azonban, ha nem látnám: van a hazai médiában, s azon belül az írott sajtóban olyan mag, amely a minőség és a szakmaiság talaján áll, függetlenül attól, hogy a szíve, az érzelme, a politikai meggyőződése hova húzza. ezt az egyébként örvendetesen gyarapodó tábort kellene tovább bővíteni. akik elbitangoltak az újságíró-hivatás deák ferenc által annak idején röviden meghatározott mezejéről (hazudni pedig nem szabad!), azoknak ajánlom figyelmébe egy jeles mai közíró és író pár évvel ezelőtti jó tanácsát: egy ideig maradjanak csendben, gondolják át hivatásuk írott és íratlan parancsait, s csak ezt követően vegyék kezükbe újra a tollat, a mikrofont. az életünkbe cezúrát hozó választások utáni másnap erre lehetőséget is kínál. kommentár nélkül. egzisztenciálisan és szakmailag is súlyos veszélybe kerültek az írott sajtó fontos szakmai műhelyeiben, a megyei napilapok szerkesztőségeiben dolgozó újságírók ( ) a kiadók tulajdonosai (nagy európai médiavállalkozások) az egész gazdaságot sújtó válságra hivatkozva már nem is először szigorítják a megyei lapoknál dolgozó újságírók munkakörülményeit. a legtöbb kiadónál a válság kezdetén, 2009 elején 20 százalékkal csökkentették a béreket. sok újságíró számára az idei év ismét ilyen arányú jövedelemcsökkentést hoz, és már kritikus megélhetési problémát jelent. (A MÚOSZ Érdekvédelmi Bizottságának állásfoglalásából ) a ringier-axel springer óriásfúzió bejelentése jelzi, hogy a hazai sajtó jelentős részét érintő döntések továbbra is külföldön születnek meg, előzetes egyeztetés, a hazai szereplők megkérdezése nélkül, egyértelműen a külföldi tulajdonosok piaci érdekei alapján. az itthon eddig nem látott méretű médiabirodalom megalakulása a magyar újságok és újságírók kiárusításának újabb fejezetét nyithatja meg a külföldi tulajdonlású megyei és kistérségi napilapok újságírói már évek óta folyamatosan erősödő szorításban és kiszolgáltatottságban dolgoznak. a pályatársak jelzései szerint mindenik kiadónál sorozatban hozzák az újságírókat hátrányosan érintő döntéseket. most a Waz-lapoknál (pannon lapok társasága kiadói kft.) újabb veszély fenyeget: a tulajdonosok nyílt beavatkozása a szerkesztésbe, a szerkesztőségek belső életébe. (A Magyar Újságírók Közösségének nyilatkozatából ) TrIpoLSzky LáSzLó tripolszky.laszlo@sajtovilag.hu Március üzenetei Vasvári-emlékplakettet kapott Baktai György Emléklappal köszöntöttük jubiláló önsegélyező alapítványunk kurátorait Folytatás az 1. oldalról Ezt követően Petőfi Sándor Nemzeti dalát Bolberitz Zsófia színinövendék adta elő, majd Péterfalvi Attila, volt adatvédelmi biztos, az Országgyűlés ombudsmani hivatalának vezetője tartott ünnepi előadást Sajtó, jog, nyilvánosság címmel (ennek szövegét alább közöljük). F. Kováts Éva, szakszervezetünk elnöke méltatta ezt követően a március 13-án húszéves Vasvári Pál Önsegélyező Sajtóalapítvány tevékenységét. Felidézte az ünnepség résztvevőinek, hogy alig egy évvel a Sajtószakszervezet 1989-es megalakulása után szembe kellett néznünk a sajtót is nagymértékben sújtó munkanélküliség kihívásával, azzal, hogy egyre több kollégánk került utcára, köztük szakszervezeti tagjaink sokasága. Akkor határozta el az akkori vezetőség, hogy félmillió forintos törzstőkével létrehozzuk a Sajtószakszervezet Tagjainak Önsegélyező Alapítványát. Ennek pénztárcáját az akkor még működő állami lapkiadó cégek segítettek feltölteni. E kiadók megszűntével a támogatás is elapadt, és ennek ellensúlyozására szervezte meg szakszervezetünk 1993 tavaszán az emlékezetes és sikeres S.O.S.-t Sajtó, jog, nyilvánosság Tisztelt ünneplő közösség! Először is szeretném megköszönni a meghívást és a lehetőséget, hogy március 1-e és a sajtószabadság tiszteletére megrendezett ünnepségen köszöntsem önöket és a sajtó, jog, nyilvánosság kérdéseiről megosszak önökkel néhány gondolatot. A sajtószervek átfogó megnevezése: médium. A szó latin eredetű és azt jelenti: ami középen van. Mindaz médium, ami vagy aki közvetít, ami vagy aki összeköt és továbbad. Médium az, akin vagy amin az információ átfolyik. Sokat hangoztatott fogalom az elmúlt évtizedekben, hogy információs társadalomban élünk, ahol az egész társadalom az információ köré szerveződik, de a minőségi ugrás az elmúlt évszázadokhoz képest technikai. A fejlődés iránya az információ megszerzésének, áramoltatásának, megőrzésének minél hatékonyabb és időt álló technológiái felé tolódik el. Az emberiség soha nem látott technikai fejlődése egy célt biztosan szolgál: az információ áramoltatását. Ebben a világban annak a szerepnek kiemelt jelentősége van, amelynek lényege az információ kezelése. És noha az internet világában szinte bárki kiadó vagy szerkesztő lehet, a sajtó megkülönböztetett szerepe megmarad. Nem véletlen, hogy az emberi jogok és szabadságjogok fejlődésének iránya követte ezt a technológiai robbanást, és az információs társadalom új jogokat nevesített. A Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van a szabad véleménynyilvánításra, továbbá arra, hogy a közérdekű adatokat megismerje és terjessze. A jogalkotó ezzel egy teljes kommunikációs alapjogi csomagot adott a társadalomnak, amelynek köszönhetően kialakulhat az eszmék, nézetek szabad kifejtése, még akkor is, ha a többség szívének nem oly kedves (az idézet Sólyom László Kis János: Az alkotmány és a sajtószabadság című írásából való; megjelent: Népszabadság, 2003.). Az egyéni véleményalkotáson, önkifejezésen túl ennek az alapjognak a társadalmi hasznossága több. Az Alkotmánybíróság a véleménynyilvánítás szabadságát a kommunikációs jogok anyajogaként definiálta. Kommunikációs jogokon tehát egy átfogó kategóriát kell értenünk: e kategória magában foglalja a sajtó- és szólásszabadságot, az informáltsághoz való jogot és az információk megszerzésének és terjesztésének szabadságát. A kommunikációs jogok gyakorlása (Sajtó Országos Segélygála), amelynek részvételi díjaiból sikerült feltölteni újra az alapítvány kasszáját. Több mint egymillió forint folyt ekkor be a munkanélkülivé váló kollégák segélyezésére. Az azóta közhasznú szervezetté vált, önálló jogi személyiségű alapítvány, amely időközben nevet is változtatott (Vasvári Pál Önsegélyező Sajtóalapítvány) húsz év alatt több mint harminckét millió forintnyi segélyt adott a rászorulóknak. Ezt akkor érezhetjük különösen soknak emlékeztetett rá F. Kováts Éva, ha tudjuk, hogy napjainkban erősen megcsappant a kassza, gyengült az adományozók lehetősége. A Sajtószakszervezet elnöke méltatása befejezéseként köszönetet mondott mindazoknak, akik segítették és ma is segítik az alapítványt, akik tevékenykedtek és tevékenykednek benne: Köszönet az alapítóknak, köztük is dr. Lepies Györgynek, aki mint a szakszervezet akkori vezetője bábáskodott a megalapításnál; köszönet Elek Istvánnak, hazánk tiszteletbeli monacói főkonzuljának, aki előbb tiszteletbeli, majd tényleges elnöke lett és maradt az alapítványnak; köszönet a szponzoroknak, köztük az MTInek, az Axel Springer Magyarországnak és más kiadóknak; köszönet mindazoknak, akik személyi jövedelemadójuk 1 százalékát évek óta a mi alapítványunknak ajánlják fel. És köszönet azoknak a lelkes kollégáknak, akik a kuratóriumban tevékenykednek, akik a szakszervezet soraiban támogatják alapítványunkat. A beszédeket követően sor került a Sajtószakszervezet Vasvári Pál Emlékplakettjének átadására, amelyet elnökségünk az idén Baktai Györgynek ítélt oda. A laudáció szövegét Tripolszky László olvasta fel: Baktai György kollégánk hatvan éve tevékenykedik a sajtóban, kerek ötven éve vesz részt a szakszervezeti mozgalomban. A Tolnai Népújságnál érettségi előtt álló diákként kezdett dolgozni, majd az évek-évtizedek során bejárta a szakma minden lépcsőfokát: a munkatárstól a főszerkesztőségig. Első szakszervezeti vezetői megbízatását negyven éve kapta a közösségtől, amikor az akkori Ifjúsági Lapkiadó Vállalatnál a szakszervezeti bizottság helyettes titkárává választották. Ettől kezdve tölt be különböző vezető szakszervezeti pozíciókat a sajtóban. Egyik legtevékenyebb megalapítója 1989-ben a Sajtószakszervezetnek, s mindvégig szakszervezetünk irányító testületeiben végez munkát. A közötti azonban más alapjogokra is hatással van, amit adatvédelmi biztosként sokszor megtapasztaltam: a személyes adatok védelméhez való jogot nagymértékben érintheti. Köszöntőm címe: Jog és nyilvánosság, mégsem szeretnék jogi normákat bemutatni. Egyrészt azért, mert önök nyilvánvalóan ismerik a szakmájukra vonatkozó jogi előírásokat, másrészt azért, mert az élet sokszor a jogon túl van, és olykor jogon túli megoldásokat kell találni. Ezért a nyilvánosságra helyezem a hangsúlyt, ezt szeretném körbejárni, hogy elmondjam önöknek, milyen tapasztalatokat hoztak az adatvédelmi biztosi évek. Mi is a nyilvánosság? Felszínre kerül valami. Úgy gondolom, hogy Ami valótlan és hamis, azt nem lehet elmondani Fotó: Szabó Bernadett ciklusban a IV. kongresszus a szakszervezet ügyvezető társelnökévé választja. Mindeközben tevékenyen részt vesz a Sajtószakszervezet kiadványainak, a nak és a Médiakalendáriumnak a szerkesztésében, ügyvezetőként négy éven át e kiadványok főszerkesztője. Szakszervezetünk tavalyi, V. kongresszusa őt választja meg a Vasvári Pál Önsegélyező Sajtóalapítvány ügyvezető elnökévé mint olyan személyt, aki az alapítványi munkában is a kezdetektől fogva részt vesz. Baktai György fáradhatatlan a munkában, segítőkész, nagy tapasztalatú és tudású kolléga. Igazi érdekvédő típus, mások iránt figyelmes ember, aki elévülhetetlen érdemeket szerzett a Sajtószakszervezet eredményeiben. Közösségünkben és a tágabb szakmában is megérdemelt tisztelet és szeretet övezi. A Sajtószakszervezet elnöksége az alapítvány jubileuma alkalmából köszönete és elismerése jeléül emléklapot adományozott Valahovitsné Dávid Évának, a kuratórium egyik alapító tagjának, majd éveken át ügyvezető elnökének, valamint Nagy Erzsébetnek, Novákné Vas Évának és Kovács Gézánénak, akik hosszú éveken át vettek részt a kuratórium munkájában. Az emléklapokat szakszervezetünk vezetői, valamint a külföldön távol lévő Elek István megbízottjaként Holló Erzsébet, a tiszteletbeli konzuli alapítvány titkára adta át a kitüntetetteknek. A Szózat elhangzása után a megjelentek köztük több társszervezet és szakszervezet, valamint a munkáltatók vezető képviselői részt vettek a Sajtószakszervezet fogadásán. Nagy Erzsébet átveszi az emléklapot Kovács Gézáné köszöntése ezt a valamit, az alábbi kritériumok mentén lehet vizsgálni: valós, igaz avagy valótlan, hamis? káros vagy hasznos? másoknak kellemes-e vagy kellemetlen? Ez az elv végtelenül egyszerű. És talán tőlem kicsit szokatlanul hangzik, de ez buddhista tanítás. Ami valótlan és hamis, azt nem lehet elmondani, még akkor sem, ha hasznos le(het)ne vagy akár másnak kellemes. Ha valós, de káros, akkor sem lehet elmondani, még akkor sem, ha van olyan, akinek az kellemes (volna). No és ha valós is, és hasznos is, akkor el kell mondani, csak annak időszerűségére kell ügyelni. Az első eset a jog nyelvén a jó hírnév védelméről szól; egyszerűen mondva: hazudni nem lehet. A második eset valós, igaz, de káros a becsület és emberi méltóság védelmét jelenti, de ide értendő a magánélet védelme is. Hisz lehet valami igaz és valós, de ha a kijelentéssel kárt okozok, akkor helyesen járok-e el? A harmadik esetben az információ hasznossága olyan központi elem, amely miatt azt ki kell mondani de csak okosan. Ha az adatvédelem oldaláról közelítünk, a legfontosabb, hogy nem szabad a szimpla adat szónál maradnunk. Nem csak azt védi a jog, ami egy nyilvántartásban adatként szerepel; nem rekordokról, számokról és nevekről van itt szó. Sokkal többről, és ez a törvényi definícióból is látszik. Az adat mögött komplex élet és személyiség van. A védelem őt illeti meg. Érinthetetlen lény. Az adatvédelmen azt értjük, hogy egy ember magánéletét tiszteletben tartjuk, annak részleteit sem számok, sem nevek, sem események által, sem fotókon keresztül nem érinthetjük. Létezik egy láthatatlan fal, amelyet átlépni nem szabad. Csak ha az érintett személy a falon belülre invitál, vagy törvény közérdekből ezt lehetővé nem teszi; ugyanakkor kétség esetén azt kell vélelmezni, hogy az érintett nem járult hozzá, hogy életének bármely szeglete nyilvános legyen. Persze tudom, néha nehéz megállni, hogy a közérdek ne a köz érdeklődése legyen. És miért változott meg az ember élete az információs társadalomban? Mert elbújni szinte már nem tud. Akként vagyunk mi mindannyian, mint Ió a görög mitológiában. Aki elbűvölte Zeuszt, és Zeusz, hogy elrejtse hitvese, Héra haragja elől, fehér üszővé változtatta. Héra megsejtvén a cselt, ajándék gyanánt elkérte a fehér üszőt, majd a százszemű Argoszra bízta annak felügyeletét. Argosznak elég szeme volt ahhoz, hogy mindent lásson. És Iónak elég gondja azzal, hogy hiába öltött más testet, mégsem maradt észrevétlen. Noha az offline világ véget ér az ajtó és az ablak becsukásával, de az online világban hagyott digitális nyomainkkal vagy az infokommunikációs eszközökkel bizony nem maradhatunk észrevétlenek. Argosz száz szeme kísér minket hol kamera, hol fényképezőgép, hol egy meglátogatott weblap képében. A médium közvetít. Valamit valahová. Fontos szerepe van, de felelősséggel kell tennie ezt. A sajtószabadság nem kizárólag szabadság. A szabadság nem korlátlanságot jelent, hanem becsületet, méltóságot és tiszteletet. A szabadságom sosem önmagában áll, hat és félmilliárd ember lakik ezen a bolygón. Amikor a sajtószabadsággal élek, nem léphetem át azt a képzeletbeli határt, amely a másik ember magánszféráját jelenti. Adatvédelmi biztosként sokszor találkoztam olyan esettel, amely első megközelítésben színtisztán jogi problémának tűnt, de amikor mélyebbre ástam benne, igen komoly erkölcsi aggályaim támadtak. Ilyen példa az élet és a halál misztériuma. Noha személyiségi jogai csak az élő Fotók: Várai Mihály Díszcsokor és emlékplakett embernek vannak, ez nem eredményezheti azt, hogy az elhunyt adataival, képmásával bárki szabadon rendelkezzék, mert az adott személy emberi méltóságát a halála után is tiszteletben kell tartani. Hasonlóan erkölcsi aggályok nevesíthetők egyes kereskedelmi csatornák népszerű valóságshow jellegű produkcióival kapcsolatban is. Ezek a műsorok kisebb és nagyobb közösségek életének bemutatását célozzák meg, persze az illetők önkéntes hozzájárulásával, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy az emberi gyarlóságra építkezve nyereséggel zárjanak egy-egy adózási évet. A médiát érintő egyes vizsgálatok azt a tapasztalatot hozták számunkra, hogy létezik egy olyan határmezsgye jog és erkölcs között, ahol az események többé-kevésbé kielégíthetik ugyan a jogi normákat, azonban az erkölcsi szabályrendszert még akkor sem, ha az irányadó és hatályos jogi előírásoknak maradéktalanul megfelelnek. A sajtószabadság nem jelenti azt, hogy minden, ami a sajtó képviselőjéhez eljut, az automatikusan, ab ovo nyilvános csak azért, mert a sajtó közvetít a nyilvánosság felé. Médium volta abban rejlik, hogy azt kell továbbadnia, ami arra érdemes. Ami valós, igaz, hasznos. A sajtótörvény értelmében mindenkinek joga van arra, hogy tájékoztatást kapjon szűkebb környezetét, hazáját, a világot érintő kérdésekről. A sajtó feladata a hiteles, pontos és gyors tájékoztatás. Feladata, hogy a társadalmi jelenségek közötti összefüggések megértését segítse. Ehhez a törvény azt a segítséget adja, hogy az állami szervek, a társadalmi szervezetek a szükséges felvilágosítások és adatok rendelkezésre bocsátásával kötelesek elősegíteni a tájékoztatást. Hogy is hangzott ez fentebb? Ami valós, igaz és hasznos. Még akkor is, ha van olyan, akinek kellemetlen. Szétfejlődés már az is furcsa és elfogadhatatlan, hogy róluk meg rólunk kell beszélnem. Csak azért, mert érthetőnek kell lennem. lendván voltunk, az aprócska, de magyarnak még mindig jelentős szlovéniai városban, a kárpát-medencei magyar újságírók szakmai konferenciáján. sok szikrázóan okos embernek a térség és a magyarság határain messze túlmutató értékű gondolatait ismerhettük meg. de annyit ér a gondolat, amennyire céllá, cselekvéssé tud válni. a célokat tehát meg kell határozni, közösen és mindannyiunk számára. az egyik ilyen cél a nyelvi szétfejlődés megállítása, megakadályozása. tudom, persze, nem a legszebb a szó, de ebben a szuperbruttós, fiskálisos, kitalációs, mítingeléses nyelvi közegben akár szobrot is kaphatna. olyasmiről van szó, hogy amikor ők községet mondanak, nekünk járást vagy kistérséget kellene rajta értenünk. hogy amikor mi panelt mondunk, ők tömbházat vagy blokkot emlegetnek. de nekik még bántó a sok elképesztő, abszolút és gyakorlatilag. még vannak igéik: megnyitják azt, ami nálunk megnyitásra kerül, és a rendőröknek odaát hatékonyabban kellene fellépniük, és nem fellépnie. nem bíznám az itthoniakra, hogy ők adjanak mintát minden ilyen esetben. a nyelvi és a szakmai erő is hiányzik. ráadásul az ő lapjaikat, műsoraikat még magáénak érzi, óvja, védi a közösség. mint az iskoláikat, színházaikat, kultúrotthonaikat is. Ők még felelősek valakinek, és ezt érezve-tudva óvják a szakmát, annak értékeit, etikáját, színvonalát. nekik olykor muszáj politizálniuk, mi már régen és visszafordíthatatlanul táborosodtunk. Ők még tudnak okosak lenni, mi legfeljebb hűségesek, lojálisak. mi, talán, érdekvédelemben volnánk ütőképesebbek, de a bennünket körülvevő közegben lassan leomlanak az utolsó bástyáink is. magunk sem bízunk már. szétfejlődünk? azt hiszem, igen. M. LengyeL LáSzLó lengyell@mti.hu A hasznosság mércéje a társadalmilag értelmezett hasznosság: mindaz, ami közérdeklődésre tart számot, ami a közösség ügye, ami közös pénzt érint, és sorolhatnám. A társadalmi hasznosságot a modern jogrendszerek a közfeladattal hozták összefüggésbe, és kinyilvánították, hogy mindaz, ami a közfeladattal kapcsolatos, azt mindenkinek tudnia kell és illik. A kommunikációs alapjogi csomagnak szerves része az informáltsághoz való jog. Szép történeti múlttal rendelkezik: jog a tudásra 1640 Anglia, a hivatalos iratok megismerésének joga 1766, Svédország, az államkiadások átláthatósága 1789, Franciaország, és amire büszkék lehetünk, és amit most ünnepelünk: sajtó- és véleményszabadság 1848, Magyarország. A sajtó mint mediátor igen fontos szerepet tölt be, amikor az információszabadságnak érvényesülnie kell. Az információszabadság az állam megjegyzem: nem az egyes ember, még akkor sem, ha közszereplő (bár tudom, a kísértés néha nagy) átláthatóságát jelenti: azt a jogot, hogy a közhatalom működését megismerhessük. A közügyekben való tájékozódás egyetlen eszköze sokáig a sajtó volt, és a tájékozódáshoz való jogot a sajtóról szóló évi törvény tartalmazta, amely feladatokat is megfogalmazott a sajtó számára. Az adatvédelmi törvény hatályba lépése anynyit változtatott ezen az információs helyzeten, hogy a közérdekű adatok megismerésének a joga alanyi joggá vált. A sajtónak mégis kiemelt szerepe maradt a tájékoztatásban, a közérdekű adatok terjesztésében. Noha alanyi jogként nevesíti az alkotmány a közérdekű információkhoz való hozzáférés jogát, a sajtó információs monopóliuma még mindig fennáll. Az emberek nincsenek tisztában alkotmányos jogaikkal, vagy egyszerűen a mindennapi élet küzdelmeiben veszítenek erejükből, és a közügyekben való részvétel iránt közönyt mutatnak. Ezért még a mai napig is a sajtó, tévé útján szerzik be a napi betevő információt. Arról nem is beszélve, hogy a közérdekű adatok nyilvánossága néha nem is olcsó. A probléma abban rejlik, hogy ami bárki számára nyilvános adat, azt nem lehet financiális tényezőktől függővé tenni. Hisz akkor már a bárki köre szűkül. Az 1848-as sajtótörvény 1. paragrafusa leszögezte, hogy gondolatait sajtó útján mindenki szabadon közölheti és szabadon terjesztheti. Aztán a további szakaszok a szabadságnak korlátokat szabtak: például tilos a közerkölcsből, vallásból csúfot űzni, közbéke erőszakos megzavarására lázítani, hatóságot vagy magánszemélyt megrágalmazni. Szemere Bertalan a sajtótörvénnyel kapcsolatosan kimondta, hogy a sajtó valóságos hatalom, valóságos fegyver. Értelmes, becsületes, lelkiismeretes ember kezében áldást hozó, mint a nap; oktalan, álnok és könnyelmű ember kezében átok, mint a tűz. A sajtó tájékoztat, de értékszempontok szerint szubjektivizál. Fontos azonban, hogy ezt Tacitus szavaival harag és részrehajlás nélkül tegye. Azt is mondhatnánk: pártatlanul. Gondolatataimat Deák szavaival zárom, mely megoldás is lehet egyben, hiszen frappánsan és tömören fogalmazza meg a lényegét a sajtó tevékenységének: a sajtótörvénynek egyetlen mondatból kellene állnia: hazudni nem szabad. Köszönöm megtisztelő figyelmüket! péterfalvi ATTILA az ombudsmani hivatal vezetője, volt adatvédelmi Biztos a köszöntő előadás elhangzott a sajtószakszervezet március 11-i ünnepségén

3 4 Az újságíró nem hallgathat el fontos információt, nem hamisíthat meg tényeket, dokumentumokat. Nem beszélhetünk sajtószabadságról, ha az újságírók megfélemlítés, szegénység és korrupció közepette dolgoznak. kitüntetések, díjak a sajtóban 2010 nemzeti ünnepünk: március l., az 1848/49-es forradalom és szabadságharc évfordulója, egyben a magyar sajtó napja alkalmából a magyar újságírás, a média számos képviselője részesült magas állami kitüntetésben, szakmai díjban és egyéb elismerésben. kitüntetett kollégáinknak gratulálunk! kossuth-díj Féner Tamás Balázs Béla-díjas fotóművész, fotóriporter, kiváló művész kiemelkedő fotógráfusi, fotóriporteri tevékenységéért, valamint az új generáció képzésében, oktatásában és a szakmai közéletben végzett munkásságáért Kardos Sándor Balázs Béla-díjas kiváló művész kiemelkedő operatőri tevékenységéért Kovács András Ferenc, József Attiladíjas és Babérkoszorú-díjas költő, esszéíró, műfordító, a Látó című marosvásárhelyi szépirodalmi folyóirat főszerkesztő-helyettese, versrovatszerkesztő a magyar költészetet alapvetően gazdagító életművéért SzéCHenyI-DÍJ Ungvári Tamás József Attila-díjas író, kritikus, műfordító, publicista, az irodalomtudomány doktora, nyugalmazott egyetemi tanár sokoldalú irodalmi munkássága, életműve elismeréseként MAgyAr köztársasági érdemrend középkeresztje A CSILLAggAL Majtényi László, az állam- és jogtudomány kandidátusa, volt országgyűlési biztos, az Országos Rádió és Televízió Testület volt elnöke A MAgyAr köztársaság BABérkoSzorÚJA Aczél Géza József Attila-díjas költő, irodalomtörténész, az Alföld című irodalmi folyóirat főszerkesztője Turczi István József Attila-díjas költő, a Parnasszus című költészeti folyóirat és könyvkiadó főszerkesztője MAgyAr köztársasági érdemrend LovAgkereSzTJe Horváth Tamás, a Duna Televízió rendező-operatőre Kovács György, Balázs Béla-díjas hangmérnök Makkai János újságíró, a Marosvásárhelyi Népújság volt főszerkesztője Riskó Géza, a Duna Televízió főszerkesztője Szalay Zoltán újságíró, a Heves Megyei Hírlap vezető szerkesztője Szetey András újságíró, a Délmagyarország főszerkesztője BALogH rudolf-díj Fazekas István fotóriporter ferenczy noémi-díj Lőrincz Attila tervezőgrafikus művész Tóth Ákos, a Népszabadság rovatvezetője Vince Mátyás, a Magyar Távirati Iroda elnöke ArAnyToLL-DÍJ (a MÚoSz kitüntetése) Andrássy Antal gazdasági és belpolitikai újságíró, szerkesztő, Baktai György újságíró, olvasószerkesztő, a szerkesztője Barabás Péter, a Népszava újságírója Benedek István Gábor újságíró, író, a Remény című folyóirat alapító főszerkesztője B. Révész László, az MTV dokumentum- és riportfilm szerkesztőségének korábbi vezetője Daniss Győző újságíró, az Élet és Tudomány, illetve a Népszabadság korábbi szerkesztője, Fábián István, a Békés megyei napilap korábbi újságírója, Gyarmati Béla szerkesztő, a Miskolci Nemzeti Színház korábbi igazgatója, JózSef ATTILA-DÍJ Balázs Attila prózaíró, a Magyar Rádió művészeti főszerkesztőségének szerkesztője Bogdán László prózaíró, költő, szerkesztő M. Nagy Miklós műfordító, az Európa Könyvkiadó főszerkesztője petőfi SánDor SAJTóSzABADSág-DÍJ (a Magyar Újságírók közösségének kitüntetése) Kőszeghy Elemér, a Kárpáti Igaz Szó főszerkesztője Megyeri Dávid, a Magyar Nemzet főmunkatársa Tarics Péter, a Duna Televízió és a Kapu című folyóirat munkatársa LAnT és ToLL-DÍJ (a MÚk díja) Hardi Péter, a Szabad Föld főmunkatársa Kovács János, a mesterszállási Falufigyelő főszerkesztője Winternitz Ferenc fotóművész, fotóriporter vasvári pál emlékplakett (a Sajtószakszervezet kitüntetése) Baktai György a Vasvári Pál Önsegélyező Sajtóalapítvány kuratóriumának elnöke, a Sajtószakszervezet korábbi ügyvezető társelnöke. MUnkáCSy MIHáLy-DÍJ Szegedy-Maszák Zoltán médiaművész Tepes Ferenc tervezőgrafikus művész TánCSICS MIHáLy-DÍJ Báron György filmesztéta, szerkesztő, a Színház-és Filmművészeti Egyetem egyetemi tanára Fáy Zoltán, a Magyar Nemzet újságírója Molnár Gabriella, a Nők Lapja főszerkesztője Kocsis Tamás újságíró, az Europress alapítója, Novotny Zoltán, a Magyar Rádió szerkesztő-sportriportere, a Protestáns Újságírók Szövetségének elnöke Péterfi Szonya, a Vasárnap című szlovákiai hetilap munkatársa Cseke Péter egyetemi tanár, a Kolozsvári Médiakutató Intézet megteremtője Baktai György a MÚOSZ-tól Aranytollat, szakszervezetünktől Vasvári Pál Emlékplakettet kapott Fotó: MTI nemzeti ÚJSágÍráSérT (a független Újságírók Szövetségének kitüntetése) Arany fokozat: Lovas István, a Magyar Nemzet brüsszeli tudósítója; Szentmihályi Szabó Péter író, költő, publicista Ezüst fokozat: dr. Virág Ildikó, a FÚSZ elnökségének tagja, egészségügyi szakíró; Kenessey Csaba, a FÚSZ svájci tudósítója; Kósa Ella, a FÚSZ-honlap kulturális rovatának vezetője Bronz fokozat: Kőszegi M. László, a Hungária Televízió tulajdonosa és főszerkesztője; Pörzse Sándor televíziós riporter, a Barikád c. lap főszerkesztője Sajtófotó 2009 Válogatás a XXVIII. Magyar Sajtófotó-kiállítás díjnyertes képeiből A SzABAD SAJTó ALApÍTvány DÍJA Kálmán Olga műsorvezető, az ATV hírigazgató-főszerkesztője, Simon Judit újságíró-riporter, az Erdélyi Riport főmunkatársa Bod Tamás újságíró Tóth Ákos újságíró, publicista, a Népszabadság hír-és információs rovatának vezetője SzeLLeMI HonvéDeLeM DÍJ (a Magyar nemzet alapító főszerkesztője, pető Sándor leszármazottai, győri zoltánné, valamint lányai által 2003-ban létrehozott elismerés) Balavány György, a Magyar Nemzet újságírója (írott sajtó kategória) Bayer Zsolt, az Echo Tv munkatársa, író, publicista (elektronikus média kategória) pulitzer-emlékdíj (a sajtónapi ünnepkörben átadott díj) Bodoky Tamás, az Index főmunkatársa Varró Szilvia, a Magyar Narancs rovatvezetője OSA Archívum a közelmúltat kiemelkedően dokumentáló tevékenységéért Sopronyi Gyula (szabadfoglalkozású): Árvaház Havadtőn kép a sorozatból A Magyar Köztársaság Arany Érdemkeresztje kitüntetést kapta március 1. alkalmából Péntek László Vasvári-kutató, Körösfő alpolgármestere a Sajtószakszervezet évtizedes kapcsolatot ápol az erdélyi községgel és Péntek Lászlóval annak okán, hogy a közelben lezajlott csatában halt hősi halált 1849 júliusában Vasvári Pál, a magyar sajtószabadság egyik kivívója, szakszervezeti díjaink és alapítványunk névadója. Kálló Péter (Metropol): Kockázatok és mellékhatások kép a sorozatból Béli Balázs (Magyar Hírlap): Kezeslábas Búcsúzunk rovatunk legutóbbi jelentkezése óta alábbi kollégáink haláláról értesült a. elhunyt kollégáink emlékét kegyelettel megőrizzük! Szabó Béla, a Népsport és a Magyar Ifjúság egykori főszerkesztője. D. Kiss János újságíró. Barcs Sándor, hosszú éveken át a Magyar Távirati Iroda vezérigazgatója. Vargha Mihály újságíró. Szolcsányi Ferenc újságíró. Tüskés Tibor újságíró. Barabás Miklós, Köves Tibor, Vári László, Gyürki Irma,Vinkovits János, az MTI munkatársai. Popper Péter pszichoteraupata, a MÚOSZ újságíró akadémiájának tanára. Boskovics Jenő, a sportújságírás kiemelkedő alakja. Daróczi Dávid újságíró, több éven át a kormány szóvivője. A Magyar Televízió kegyeleti bizottsága fájdalommal búcsúzik egykori kollégáktól, akik az elmúlt néhány hónap folyamán hunytak el: Karakas Péter gyártásvezető, D. Nagy Tibor rendező, Illés János főoperatőr, Ballagó Géza beruházási főosztályvezető, Török Béla főosztályvezető, Bíró Anci vágó, Horváth Tibor rendező, ifj. Horeczky László gyártásvezető, Karsai Nándor igazgatóhelyettes, Székely Sándorné filmszerkesztő, Simon Zsóka rendező, Békási József rendező. (Közreadja: Koncsol Judit, az MTV nyugalmazott vezető szerkesztője.) Kovács Tamás (MTI): Massa balesete Reviczky Zsolt (Népszabadság): Operaház 12 kép a sorozatból Huszti István (index.hu): Svéd szurkolók a Magyarország Svédország labdarúgó vb-selejtezőn Kollányi Péter (MTI): Magyar írók sorozat (Závada Pál) Darnay Katalin (Világgazdaság): Árnyéka önmagának...

4 Az újságíró kerülje el a faji, szexuális, nyelvi, vallási vagy politikai diszkrimináció megjelenésének elősegítését. Az újságíró kezelje szakmai veszélyként a plagizálás, a tudatos elferdítés, a rágalmazás minden formáját. 7 MéDIAHíREK RöVIDEN BélyEGSAROK OlVASóSZERKESZTőI NAPló Az év szóvivője díjat Beluzsárné Belicza Andrea, a Pest Megyei Rendőr-főkapitányság szóvivője kapta az MTI-től. Az év sajtós csapata a Nemzeti Sportszövetség kommunikációs stábja lett. Az idén először átadott Az év sajtóbarát polgármestere díjat Rajnai Gábor, Oroszlány polgármestere vehette át a Magyar Távirati Iroda Zrt. hagyományos ügyfélpartiján, amelyet a budapesti Event Center épületében rendeztek meg. Vince Mátyás, az MTI elnöke köszöntőjében elmondta: a nemzeti hírügynökség újságíróinak javaslatai alapján ítélték oda a díjakat, ezáltal ismerve el azoknak a szakembereknek a teljesítményét, akik 2009-ben különösen sokat segítették az MTI munkáját, s ezen keresztül a magyar közvélemény tájékoztatását. KÖZszereplőTÁRSASÁG címmel látható kiállítás Pápai Gábor grafikus munkáiból a Politikatörténeti Intézetben december 31-ig. A Népszava mindennapos rajzolója a rendszerváltás óta eltelt húsz év ismert politikusait görbe tükörben ábrázoló jellegzetes karikatúráit gyűjtötte egybe a tárlaton. Nem értem a dolgot, Balog kartárs, de az utóbbi időben olyan fideszesnek érzem magamat! Kovács Zoltán, az Élet és Irodalom főszerkesztője, Marnitz István, a Népszabadság gazdasági rovatának munkatársa és Pikó András, a Klubrádió műsorvezetője vehette át az idén a Bossányi Katalin Alapítvány elismerését. Az 1999-ben elhunyt újságírónő emlékére a Népszabadság, a Heti Világgazdaság és a Zwack Rt. támogatásából ben alapított kitüntetést évről évre Bossányi Katalin szellemiségéhez méltó újságírók kapják. Huszonharmadik alkalommal adták át a Hevesi Endre-díjakat a Magyar Újságírók Országos Szövetsége új székházában. A magyar nyelven publikáló tudományos és ismeretterjesztő újságírók legnevesebb kitüntetését Chikán Ágnes szabadúszó újságíró és Molnár Csaba, a Magyar Nemzet Magazin munkatársa vehette át. Életműdíjat kapott Cseri Rezső, a TermészetBÚVÁR szerkesztője. A Freedom House éves jelentése szerint 2009-ben némileg romlott a magyar sajtószabadság helyzete. szmodis imre rajza magyar nemzet május 4. Mindazonáltal Magyarországot a korábbi évekhez hasonlóan a szabad kategóriába sorolta az amerikai kormány és magánszervezetek által finanszírozott nonprofit szervezet. A 2009-es és 2008-as 21 pont után azonban az ország osztályzatát kissé lerontva 23 pontot adott a sajtószabadság fokát mérő, 0-tól 100 pontig terjedő skálán, amelyen a kevesebb pont jelöli a szabadabb sajtót. Magyarország a tavalyi 33.-ról a 42. helyre került. A rendszerváltás emblematikus alakjait és pillanatait idézi fel a Fotóriporter magazinnak, a magyar fotós újságírók negyedévente megjelenő lapjának legújabb száma. A fotósorozat első elkészültekor nem publikált képén Kádár János látható a Magyar Optikai Művekben tett 1987-es látogatásakor, az utolsón pedig az 1990 májusában a Parlament előtt győzelmi jelet mutató Göncz Árpád szerepel. A összeállítás képeit Bánkuti András, Benkő Imre, Horváth Ernő, Horváth Szabolcs, Kapitány Éva, Kiss-Kuntler Árpád, Korniss Péter, Müller Judit, Pataky Zsolt és Szigeti Tamás jegyzi. Pálinkás József, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke adta át az MTA 180. közgyűlésén az Akadémiai Újságírói Díjakat. Kitüntetésben részesült: Egyed László, a Csodák palotája ügyvezető igazgatója, Liptay Katalin, a Magyar Rádió kulturális szerkesztősége újságírója és szerkesztő-műsorvezetője, továbbá Stöckert Gábor újságíró, az Index tudományos rovatának szerkesztője. A Sajtószakszervezet részt vesz a Nemzetközi Újságíró Szövetség (IFJ) május végi, spanyolországi kongreszszusán. Szervezetünket Gyöngyösi Árpád elnökségi tag képviseli. Összevonja közép-európai tevékenységét a zürichi központú Ringier AG és a berlini központú Axel Springer AG. Új társaságot alapítanak, amelyben a két vállalkozás 0-0 százalékos részesedéssel vesz részt. Az Axel Springer a lengyelországi, csehországi és magyarországi leányvállalatainak üzleti tevékenységét, a Ringier szerbiai, szlovákiai, csehországi és magyarországi üzleti tevékenységét viszi be a vegyes vállalatba. Kor-képek Az MTI történelmi fotóalbum-sorozata. Keresse a könyvesboltokban vagy közvetlenül a kiadónál! Telefon: 1/ , sales@mti.hu A közös vállalkozás székhelye Zürich lesz és mintegy alkalmazottat foglalkoztat majd. A Sajtószakszervezet az Axel Springer Magyarország Kft. révén érintett a közös vállalkozás ügyeiben: az ASM és a szakszervezet több mint egy évtizede kollektív szerződésben szabályozza a munkavállalók és a munkáltató közötti kapcsolatot. Távozott az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet sajtószabadság-képviselői posztjáról Haraszti Miklós, aki 2004 óta két cikluson át töltötte be ezt a posztot. Utódjának a nemzetközi szervezet márciusban a bosznia-hercegovinai Dunja Mijatovicot választotta meg. forrás: napilapok, e-masa, mti köszönet adományozóinknak! a vasvári pál önsegélyező sajtóalapítvány kuratóriuma hálás köszönettel adja hírül, hogy a sajtóvilág előző számának megjelenése óta alábbi kollégáinktól, illetve olvasóinktól érkezett adomány: Ponecker Józsefné, Csizmadia Csilla, Mészáros György, Firkász Étterem, Szántó Jenőné, dr. Halák László, Bartus Miklósné, Marafkó László, Miklós Mária, Horváth Zoltánné, Kiss Pál, Salgó Vera, Tóth Imréné. Új korszakot nyitott Kolozsváron tanultam legtöbbet, ott lelkesítettek, ott kötötték lelkemre a magyar zene felvirágoztatásának ügyét és ott telt meg szívem a szebbnél szebb magyar-székely népdalok árjával, melyektől nem tudtam többé szabadulni, s nem is nyugodtam meg addig, míg ki nem öntöttem lelkemből, amit már akkor éreztem, hogy ki kell öntenem. E vallomás alapján száz megkérdezettből ötven kapásból bizonyára Bartókra, a másik ötven Kodályra tippelne. Nem tennék ezt, ha arra is utalnánk, hogy német származásúnak tartják a szépen ívelő magyar körmondat szerzőjét, olyannak, aki nem szerette Wagnert, annál inkább az olaszokat, főként Verdit, ráadásul folyton sakkjátszmák jártak a fejében. Zenebarátoknak így már könnyű dolguk lenne. A bélyeggyűjtők között azonban különösen ifjabb korosztályokban akadhat, akinek szemet szúr Svindt Ferenc grafikusművész Erkel-kompozícióján a sakktábla. A Himnusz kétszáz éve született zeneszerzőjében a kortársak a legjobb magyar sakkozók egyikét is tisztelték, és friss bélyegblokkján a posta ezt eleveníti fel. Ráadásul az alkalmi borítékon még annak a játszmának a végjátékát is megörökítik, amelyben a zongoravirtuóz adott mattot a kor talán legnagyobb tudású játékosának, Szén Józsefnek. Himnuszunk zeneszerzőjéről ötödször jelent meg bélyeg, valamennyi a forintkorszakban. Az első, az katalógus sorszámú 193- ban 40 filléres volt, az 1960-as (MBÁ 1776) és az 1963-as (MBÁ 2011) 60 filléres, az 198-ös (MBÁ 3732) pedig 6 forintos címlet. Az idei már blokk, annak megfelelően ötszáz forintos tarifával, a katalógusszáma pedig már ötezer fölött lesz. A legfrissebb hírek szerint új társadalom épül itthon, talán mégsem lesz új himnuszunk, legalábbis erre következtethetünk abból, hogy a választási győzelem éjszakáján Erkel dallama szerint elénekelte Kölcseyét a Fidesz vezérkara. Nem ártana persze, ha egy kicsit több figyelem jutna majd a magyar nemzeti opera megteremtőjére, aki új korszakot nyitott a nemzet zenei életében, vagy legalább a nevét csaknem hat évtizede viselő pesti színházépületre. Azt ugyanis három éve átépítés címén bezárták, és azóta mellébeszélések állandó tárgya a Köztársaság téri intézmény. A gazdasági válság kellős közepén, tavaly ősszel aztán tűzoltásként kormányhatározat született az Új Erkel Színház 2013-as megépíttetéséről, amelyet 2 éven át legalább százmilliárd forintért kötelezően bérelne az állam egy magánbefektetőtől. Erre a megatervre futotta mindössze három év alatt, miközben száz éve épp kilenc hónap alatt épült fel a népopera háza. Sokan ma is erre vágynak, elérhető árú komolyzenei élményre, és szívesebben vennék, ha olcsóbban és gyorsabban felújítanák a meglévő Erkelt. A novemberi születésnapig biztosan nem lesz új Erkelünk, a bicentenáriumon több tízmillió forintos támogatásból felcsendül néhány zeneműve a filatelisták pedig azzal büszkélkedhetnek, hogy ők méltó módon tisztelegtek a jeles magyar emléke előtt. SoóS kálmán közös álláspontok a külhoni magyar sajtó helyzetéről 1. A Külhoni Magyar Újságíró Egyesületek Konvenciójának tagszervezetei megelégedéssel nyugtázták, hogy a KMÚEK működésének első öt évében szinte hiánytalanul sikerült elérni azokat a fő célokat, amelyek szükségessé tették a külhoni magyar újságírók összefogását: javult a tagszervezetek közötti kommunikáció, felgyorsult az egyes magyar nemzetrészekre vonatkozó információk cseréje, valamint közös álláspontok fogalmazódtak meg a külhoni magyar sajtóra és a kisebbségi magyar újságírók helyzetére vonatkozóan. A közös fellépésnek köszönhetően a magyarországi és a külhoni magyar politikum a médiumokkal kapcsolatos szakmai kérdésekben mind gyakrabban tekinti releváns tárgyalópartnernek a KMÚEK-ot. 2. Felismerve azt a szerepet, amelyet a sajtó játszik a nemzeti azonosságtudat megőrzésében, a KMÚEK ismételten szorgalmazza, hogy a magyar nemzeti stratégia keretében mielőbb készüljön el a magyar médiastratégia, amely külön fejezetben foglalkozna a külhoni magyar média helyzetével, szerepével és feladatival. A határon átnyúló szakmai szervezet hajlandó magára vállalni ennek a fejezetnek, a külhoni magyar médiastratégiának a kidolgozását. A lendvai újságíró-tanácskozáson megjelent és felszólalt dr. Szili Katalin, az Országgyűlés volt elnöke is 3. Az egységes magyar médiastratégia elfogadása felé vezető első lépésként a legsürgősebben el kell készíteni a teljes magyar médiakatalógust, amely számba venné a Magyarországon és a külhoni nemzetrészekben megjelenő/működő valamennyi médiát. A KMÚEK vállalja, hogy legkésőbb szeptember 30-áig véglegesíti a külhoni magyar médiakatalógust, és ezt eljuttatja a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Főruma Állandó Bizottságának. 4. A tanácskozás résztvevői fontosnak tartják, hogy az illetékes magyar állami intézményekkel és a külhoni magyarok politikai képviselőivel karöltve minél előbb készüljön el a kisebbségi magyar média zökkenőmentes működését szavatoló hosszú távú támogatási stratégia, amely pontosítaná a határon túli magyar sajtónak szánt pénzösszegek odaítélésének és folyósításának szempontrendszerét és alapelveit.. Figyelembe véve az európai uniós intézmények szavatolta támogatási lehetőségeket, a KMÚEK tagszervezetei a közeljövőben megfogalmazzák a közérdekű írott sajtó kedvezményezett státusára és pozitív megkülönböztetésére vonatkozó javaslataikat, és megtalálják a módját annak, hogy ez a kezdeményezés Brüsszelben támogatókra találjon. 6. A magyar tömegtájékoztatás hatékonyságának növelése végett a KMÚEK kezdeményezi, hogy a külhoni magyar újságíró-egyesületek kölcsönös kapcsolatépítése mellett a jövőben a konvenció szenteljen nagyobb figyelmet a magyarországi rokon szakmai szervezetekkel való együttműködés elmélyítésének. 7. Noha az elmúlt öt évben a KMÚEK több ízben is foglalkozott a külhoni magyar újságíróképzés fontosságával, a tanácskozás résztvevői ezúttal is felhívták a figyelmet arra, hogy a Magyarországon és az egyes magyar nemzetrészekben már működő iskolákkal, műhelyekkel és médiumokkal karöltve meg kell találni a külhoni magyar újságíróképzés és -továbbképzés leghatékonyabb formáit. A célközönség és a médiafogyasztók szokásainak változása miatt eközben külön figyelmet kell szentelni az online-újságírással kapcsolatos alapismeretek elsajátításának. lendván, 17-én a kmúek közgyűlésének résztvevői Magyarok ők is Úgy emlékszem, egyetemistaként egy perc unalomban sem volt részem. Volt például egy minden helyzetben elővehető játékunk. Nem is tudom, hogy mi találtuk-e ki vagy (félig) készen kaptuk, de az biztos, hogy tökélyre fejlesztettük. Kitalálósdi volt, amelyben a rejtvény megszerkesztése sokszor több örömöt okozott, mint a megfejtés. Három nevet kellett mondani, amely valamilyen szokatlan módon összefüggött egymással. Voltak könnyűek: (Timur) Lenk, Pizarro, Vilmos. Nagy hódítók. Nehezebbek: Thackeray, Hugo, Stendhal. Írók. Nem mondod! XIX. századi írók.ne má! Ez még nem rejtvény. Mindhármuk egy nagy regényében Hiúság vására, Nyomorultak, A pármai kolostor fontos szerepe van a waterlooi csatának. Na látod! Elsőre teljes képtelenségnek tűnő még nehezebbek: Rákóczi, Lenin, Blaha Lujza.(Vigyázat, hetvenes évekbeli feladvány!) Színészkedtek, nem, nem, ezt Rákóczira nem lehet ráfogni. Blaha Lujza is lett volna emigrációban? Nem tudok róla. Várj csak: a Rákóczi út és a Lenin körút a Blaha Lujza téren találkozik. Ott a pont! Vagy itt van ez: Dickens,De Gaulle, Gott (cseh énekes). Milyen jól jött, hogy általában csak a vezetéknevet jelöltük meg! Így először csak a történelmi vagy művészeti összefüggést kereste a fejtő. Rögtön rájött viszont a megoldásra, aki kimondta a fentiek teljes nevét. Azért jutott eszembe az egész, mert egy kanadai szerző magyarul frissen MORfONDíROZó megjelent könyvében Charles hercegről olvastam. A szöveghelyzet nem segített, és egy pillanatra megálltam: tudnom kellene, ki ő? Persze, a velszi (walesi) herceg. De hiszen őt Károlyként szoktuk emlegetni.(ahogy végső soron Dickens, De Gaulle és Gott is Károly.) Vagy mondunk olyat, hogy V. George, II. Joseph, I. Juan Carlos, XVI. Benedict? Olv. szerk.-ként benne hagynánk a szövegben olvastam már!, hogy Elizabeth-kori dráma? Az uralkodókat, pápákat hagyományosan magyar nevükkel szoktuk listázni, a magam részéről ezt ma is jó játéknak fogom föl. Tudom, hogy egy bulvárújság munkatársa nem fog bíbelődni azzal, hogy az újabb szerelmi kalandot kergető William herceget Vilmosként nevezze meg, pláne, ha az öccse kerül szóba, akiből egyszer még IX. Henrik néven lehet király, de mostanában inkább Harryként emlegetik. A becenevek magyarítására pedig aligha van szabály (szokás). Különben is, azért nem teljesen hibátlan a rendszer: a férjével, XVI. Lajos francia királlyal együtt kivégzett Marie Antoinette királynét csak a szőrszálhasogatók szokták Mária Antóniaként emlegetni. S persze a nyelvhasználati változások is okozhatnak gondokat. Ott vannak például a dán királyok. Tízet hívtak közülük Keresztélynek. Persze csak nálunk, ahol úgy száz éve még voltak szülők, akik erre a névre keresztelték gyermeküket. Ma már ez valószínűleg egyáltalán nem fordul elő. A Krisztián viszont a múlt század végén a húsz leggyakoribb név egyike volt. Nem is tudom, mi volna, ha mostanában lépne ott trónra egy Christian. Még szerencse, hogy II. Margit fiait Frigyesnek és Joakimnak hívják. kelen károly Szitokszó helyett szakmai színvonalat Ahogyan bizonyos politikai körök számára a liberalizmus meg a globalizáció, úgy vált szitokszóvá a médiaszakmában a bulvárosodás. Megkértem barátomat, jelöljön meg néhány konkrét jelenséget, amelyet ezzel a szóval kellene minősítenünk. Először a Népszabadság március 31-i számának címoldalát említette, annak is majd féloldalnyi fotóját, amelynek képaláírása: Géppuskával biztosított repülés Afganisztán felett. A fotó mintegy kétharmada fekete folt, a többi is alig kivehető félhomály és homály, a fotó informatív értéke nulla. E lap április 23-i száma 4. oldalán, immár képaláírás nélkül egy csaknem ugyanakkora fotó, még nagyobb fekete felület, amelyből sokdioptriás szemüveggel is alig kivehető egy fekete kereszt. Ez bulvárosodás? A bulvár sohasem tévesztené össze önmagát fotóművészeti kiadvánnyal. Azt mondja a barátom, hogy bulvárosodik az M1 Ma reggel című műsora, hiszen április 22-én Betlen János heves politikai vitát folytatott interjú ürügyén Lendvai Ildikóval, és csak arra ügyelt, hogy egy előző napi, vitatott esetnél a csatorna munkatársának ártatlanságát bizonygassa. Miért volna ez bulvárosodás? Egyszerű szereptévesztés. Barátom bulvárosodásnak minősíti, hogy a pápa húsvéti beszédéről és áldásosztásáról szóló tudósításban a TV2 híradójában megjegyezték: az idén kettővel több (6) nyelven mondta el áldását, mint tavaly. Pedig egyszerűen csak csacsiság, ha a sportrekordok szemléletével közelítenek ilyen eseményhez. Jó, hogy nem tették hozzá: Őszentsége jövőre talán eléri a 70-et, hajrá! Az MR1 kiváló olaszországi tudósítója azt látta fontosnak kiemelni, hogy a 6 közül 12. volt a magyar nyelvű áldás. De hogy nem mondta el: talán az adott országon belül a katolikusok aránya, vagy az adott nyelven beszélők száma szerint értük el ezt a helyezést, ez nem bulvárosodás, hanem az értelmezhetőség követelményéről megfeledkező mulasztás. Azt mondja a barátom, hogy bulvármegoldás, ha az MR1 Kossuth rádióban a mentelmi jog ismertetésére amint ezt a sajtóban más is szóvá tette két tényfeltáró újságírót kérnek fel, akik a számukra idegen, mert precíz jogi tudást feltételező feladattal becsődölnek. Ez miért volna bulvárosodás? Egyszerű figyelmetlensége vagy melléfogása a szerkesztőnek, aki eltévedt a kompetencia-érvényesítés cseppet sem átláthatatlan, ezúttal mégis ingoványosnak bizonyuló tájain. És mi tagadás: ez utóbbi mondatom szintén nem bulváros, csupán képzavaros. CSerHALMI IMre

5 8 A legsúlyosabb etikai vétség a csúszópénz elfogadása, akár a megjelentetés, akár az elhallgatás érdekében. REjTVéNy gádor Béla emlékezete vannak humoristák, akiknek életművére fél évszázaddal haláluk is emlékezik még a hálás olvasó. Így van ezzel gádor Béla, a Ludas Matyi egykori főszerkesztője is, akinek egy-egy felidézett címére azonnal felkapja a fejét a rejtvényfejtő is: jé, ezt is ő írta? négy ilyen címet rejtettünk el rejtvényünkben. vízszintes: ban megjelent novelláskötetének címe. 10. elméje. 12. van ilyen köd is. 13. vas istván monogramja. 1. elemtípus. 16. elektromos töltésű anyagi részecske. 18. kimondott betű. 19. igekötő. 20. idegen vége(!) 22. ékszer. 2. tagadószó. 26. takarékos nép. 27. képzőművész. 28. a házat veszi körül. 29. vendégmarasztaló. 31. közút egynemű betűi. 33. névelős állóvíz. 34. ják szélei. 3. spion. 37. mit vegyenek? gádor egyik írásának címében. 39. argon vegyjele ben jelent meg ez az írása. 44. sörfajta. 46. felszentelé. 48. Bízó egyneműi. 49. rumli. 1. lea betűi keverve. 2. dátumrag. 3. itt született szarvas gábor nyelvész.. amerikai egyesült államok. 7. férfinév. 8. kettős betű. 60. fejlett. 61. erbium vegyjele. 62. a haderő főparancsnoka volt. 6. fohász. 66. ritka férfinév. 68. Csak félig dobó. 69. egyszerű szerszám. 71. keresztül. 72. szintén ne. 73. Vígjátéka, amelyet 198-ban mutattak be. függőleges: 1. Jókivánság címben elbeszélve (humoreszkgyűjteménye e címen jelent meg 1949-ben). 2. kötőszó. 3. fa része. 4. testrész.. a függőleges 4. közepe. 6. fordított fő. 7. erdélyi magyar író (andrás, 1927 ). 8. Betű kiejtve. 9. klasszikus kötőszó. 11. négynél több egyenessel határolt síkidom. 14. a közép-andokban élő kecsua nyelvű indiánok. 16. szigetlakó nép tagjai. 17. növekedett. 19. a téli napforduló germán istennője. 21. építészeti stílus. 23. fordított fa. 24. növényrész. 2. svédországi, spanyolországi, ausztriai autók jelzése. 30. időpont (két szó). 32. internetes bemutatkozás. 3. piszok. 36. mvdi. 37. seel. 38. sporteszköz. 40. stroncium vegyjele. 41. páratlan edit. 42. kettős betű fordítva. 43. kicsinyítő képző. 4. város Baz megyében. 47.télen aratják. 0. konyhaburkoló anyag. 4. hegység délamerikában.. pest megyei község. 6. éktelen helység Baranyában. 7. ez alatt fészkel a fecske. 9. nyúl határok nélkül. 61. és latinul. 63. ütőkártya. 64. vörös színű fémes elem. 66. női név. 67. ritka férfi név. 70. egyszerű szerszám fordítva. 71. vízkiöntés. MokoS ISTván o ly l t n Üdülési tippek a nyári szezonra Jászszentandrás a Sajtószakszervezet jászszentandrási faházait az idei szezonban is a helyi fürdőt üzemeltető Andrásthermál Kft.-n keresztül lehet lefoglalni. Jelentkezni lehet a köpontban Kovács Gézánénál (tel.: ), vagy közvetlenül a fürdő igazgatójánál, Kovács Zoltánnál szakszervezetünkre hivatkozva (tel.: ). Új üdülőházunk átadása Jászszentandráson az építkezéssel kapcsolatos ügyintézés elhúzódása miatt csak 2010 őszére várható. Tisno a PHDSZSZ az idén is kedvezményes üdülési lehetőséget biztosít szakszervezeti tagjainknak a horvátországi Tisnóban található Hotel Tomislavban. Utazás egyénileg; ár: napi 30 euró személyenként, benne kontinentális reggeli és menüvacsora + 1 euró idegenforgalmi adó. Gyermekek részére 4 éves korig ingyenes; 12 éves korig 0 százalék kedvezmény. A szállodáról bővebb információ és fotó a internetes oldalon található. Az üdülésre a foglalás folyamatosan telefon: , vagy en: info@tomislav.hu lehetséges. Fizetés: a foglalás visszaigazolása után 0 százalék előleg fizetendő előzetes egyeztetés alapján a PHDSZSZ-ben Juhász Gyulánénál; telefon: , A fennmaradó rész és az IFA a helyszínen fizetendő. a sajtószakszervezet május 1-én alakult, független, demokratikus szakmai szakszervezet. tagjai újságírók, szerkesztőségi alkalmazottak, kiadói, hírügynökségi dolgozók, akik elfogadva az alapszabályt, kérik felvételüket és vállalják a tagdíj (a jövedelem 1 százaléka) befizetését. a sajtószakszervezet tagjainak munkanélkülivé válásuk, illetőleg szociális helyzetük romlása esetén a szakszervezet által alapított vasvári pál önsegélyező sajtóalapítvány nyújt támogatást. a közhasznú alapítvány részt vállal a sajtó minden dolgozójának szociális támogatásában is. a sajtószakszervezet 1991 óta teljes jogú tagja az ifj-nek, a brüsszeli székhelyű nemzetközi újságíró szövetségnek. A szakszervezet elnöke: f. kováts éva; társelnökök: tripolszky lászló (ügyvezető) és m. lengyel lászló; gazdasági vezető: merza zsuzsa. A szakszervezet székhelye: 101 Budapest, naphegy tér 8., telefon: 2 00, fax: 17 1, sajtoszakszervezet@mail.datanet.hu. a SAJTóvILág a sajtószakszervezet lapja. megjelenik kéthavonta; info@sajtovilag.hu; kiadja a sajtószakszervezet. Felelős kiadó: f. kováts éva. Főszerkesztő: tripolszky lászló. Szerkesztők: Baktai györgy, m. lengyel lászló. Fotó: várai mihály. Tipográfia: dolinszki réka. Nyomdai előkészítés: dolart Bt. Nyomás: passzer nyomda kft. Felelős vezető: Bagaméri imre ügyvezető. issn