A Béda-Karapancsa Tájvédelmi Körzet pókfaunája (Araneae)

Átírás

1 Dunántúli Dolg. Term. tud. Sorozat Pécs, 1992 A Béda-Karapancsa Tájvédelmi Körzet pókfaunája (Araneae) SZINETÁR Csaba SZINETÁR, Cs. : Spider fauna of Béda-Karapancsa landscape-protection area, Hungary. Abstract. Spiders of 20 families, 74 genera and 105 species were collected by using Barber's ground-traps and by net from plants. Two species are new for Hungary: Phintella castriesiana (Grube 1861) (Salticidae) and Porrhomma montanum (Jackson 1913) (Linyphiidae, Erigoninae). 821 adults (326 female, 495 male) and 1136 juveniles of 1957 specimens were captured. Bevezető Jelen tanulmány a Béda-Karapancsa Tájvédelmi Körzet első pókfaunisztikai közleménye, a területről korábbi adatokkal nem rendelkezünk. A hazai folyókat kísérő életközösségek pókfaunájáról korábban Loksa Imre közölt adatokat, elsősorban a Tisza mellől (LOKSA 1981, 1987). Az ártéri életközösségek szukcesszióját, elsődlegesen a vegetáció-struktúrák gyors változásait a pókok érzékenyen követik. Az újonnan születő iszapzátonyoktól a keményfás-ligeterdőkig valamennyi fázis tipikus pokcönózissal rendelkezik. Számos vizsgálat rámutatott már a pókok és a növényzet kapcsolataira. A fajdiverzitás valamint a fajok és guildek száma pozitív korrelációt mutat a növényzeti diverzitással (HATLEY és MACHMAHON 1980). A vegetáció-struktúrák komplexitásának növekedését a hálószövők növekvő diverzitása követi (GREENSTONE 1984). Mindezek alapján várható, hogy a látványos gyorsaságúnak számító ártéri biotikus szukcessziót is növekvő fajgazdagsággal és komplexitással kiséri a pókfauna. E dolgozatban kívánok beszámolni a Béda-Karapancsa Tájvédelmi Körzet területén végzett gyűjtéseim ( ) faunisztikai eredményeiről. A vizsgálati terület és módszer A gyűjtőhelyek az 1. térképvázlaton I-XXI-ig számozva láthatók. Elmondható, hogy a mintavételek szinte az egész TK területét reprezentálják. A pókok begyűjtése a vizsgált társulásokban egyrészt fű- és kopogtatóhálózással (későbbiekben: h) másrészt talajcsapdázással (későbbiekben: cs) történt. Az etilénglikolos Barber csapdákat a területen Dr. Loksa Imre üzemeltette, s anyagukból a pókokat ő bocsájtotta rendelkezésemre. Munkámhoz nyújtott segítségét ezúton is köszönöm. A talajcsapdák től ig működtek. A csapdával begyűjtött minták az 1. táblázatban XIII-XXI-ig sorszámozva láthatók. Az egy-egy állományban működő 10 pohárcsapda gyűjtése összevonva szerepel, kivétel a XXI-es minta, melynél csak öt csapda működött. 247

2 1. ábra. A pókfaunísztikai vizsgálatok gyűjtőhelyei (I-XXI-ig) a Béda-Karapancsa Tájvédelmi Körzetben. A növényzeti gyűjtések - I-XII - időpontjait a gyűjtőhelyek megnevezésénél egyenként tüntettem fel. Gyűjtőhelyek: I. Kölked, Nagyrét - puhafa-ligeterdő gyepszintje (h) II. Kölked, Nagyrét - puhafa-ligeterdő cserjeszintje (h) III. Felső-Béda - erdei út mentén kaszált gyep (h) IV. Külső-Béda - árvízvédelmi töltés kaszált gyep (h) és V. Alsó-Béda - idős (kb. 100 év felett) keményfás-ligeterdő gyep- és cserjeszintje (h) és VI. Boki-erdő - puhafa-ligeterdő gyepszintje (h) VII. Erdőfű - középkorú (kb. 60 év) keményfás-ligeterdő gyep- és cserjeszintje (h) VIII. Hóduna - középkorú (kb. 60 év) keményfás-ligeterdő gyep- és cserjeszintje (h) IX. Hóduna - puhafa-ligeterdô és magaskórós a főmeder partján (h) X. Hóduna - árvízvédelmi töltés kaszált gyep (h) XI. Karapancsa - kaszált gyep mesterséges csatorna partján (h) XII. Karapancsa - kastélypark idős lucfenyőinek lombja (h) XIII. Karapancsa - idős (kb. 100 év felett) keményfás-ligeterdő (cs) XIV. Homorúd, Kormos-erdő - idős (kb. 80 év) keményfás-ligeterdő (cs) XV. Hóduna, Árok erdő - középkorú (kb. 60 év) keményfás-ligeterdő (cs) XVI. Hóduna - fiatal (kb. 20 év) telepített nyáras (cs) XVII. Alsó-Béda - idős (100 év felett) keményfás-ligeterdő (cs) 248

3 XVIII. Alsó-Béda - idős (kb. 80 év) keményfás-ligeterdő (cs) XIX. Felső-Béda - idős (100 év) keményfás-ligeterdő (cs) XX. Felső-Béda - fiatal (kb. 15 év) visszatelepített keményfás-ligeterdő (cs) XXI. Felső-Béda - idős (kb. 80 év) keményfás-ligeterdő (cs) A gyűjtési időpontokból látható, hogy a növényzeti gyűjtések egy tavaszi és két őszi időszakban történtek, míg a talajcsapdák késő ősztől tavaszig működtek a területen. Mindezekből következik, hogy teljes éves üzemeltetésű talajcsapdákkal valamint a tavaszi növényzeti gyűjtésekkel a fajlista még bővülhet. A begyűjtött állatok konzerválása és tárolása 70 %-os metilalkoholban történt. A fajok elnevezésénél elsősorban ROBERTS (1985, 1987) munkáját vettem alapul. Eredmények A vizsgálat során együttesen 1957 pók került befogásra. Ezek 20 családot, 74 nemet és legalább 105 fajt képviselnek (1. táblázat). (Néhány genus fiatal példányai (spp. juv.) között feltételezhetően több faj is képviselt.) Az anyagban 821 ivarérett - ebből 326 nőivarú és 495 hím - valamint 1136 fiatal példány szerepelt. A gyűjtések két, faunánkra új faj előfordulását bizonyították. A Porrhomma montanum (Jackson 1913) valamint a Phintella castriesiana (Grube 1861) korábban nem volt hazánkból ismeretes. A Porrhomma montanum egy hím példányát májusában Erdőfű községhatárában, keményfás-ligeterdőben fűhálózással fogtam. A faj Angliából, Németországból és Csehszlovákiából is ismert. PLATEN (1984) mint túlnyomórészt hygrofil, erdőlakó fajt említi. Neve félrevezető, előfordul ugyan 1000 m feletti magasságban is (JACKSON 1913), de nem hegyvidéki faj. Németországból vízmenti élőhelyekről és mesofil lomboserdőkből ismert (WIEHLE 1956, PLATEN 1984). Az ivarszerveiről WIEHLE (1956) valamint M.J. ROBERTS (1987) közöl részletes rajzokat. A Phintella castriesiana (Grube 1861) (= Telamonia castriesiana Grube) ugrópók fajból 1 fejlett nőivarú és 8 fiatal példányt gyűjtöttem. Valamennyi kopogtatással került elő a hullámtér cserjéinek lombjáról. A faj palearktikus elterjedésű. Dél-európai előfordulását PRÓSZYNSKI (1990) pliocén kori reliktumnak tekinti. Korábbról SIMON (1914) határozójában szerepel, s ő is mint déli jellegű fajról ír. Jellegzetes potrohrajzolata (SIMON 1914) a fiatalokra is jellemző. A fentieket követően említést érdemel a Dipoena torva - mint Európa szerte és így nálunk is ritka faj - előkerülése is. Egy hím példányát a Porrhomma montanumhoz hasonlóan Erdőfűnél fogtam. Különleges alakú fejtora sajátos megjelenését eredményezi (1. kép). Az Его furcata említhető még mint relatíve ritka faj, mely főleg hegyvidéki területeken él, de az Alföldről is vannak adatai, így például a lakitelki Toserdőből is (LOKSA 1987). A továbbiakban három élőhelytípusba összefoglalva kívánom röviden jellemezni a terület pókfaunáját. 1. Puhafa-ligeterdők és a hozzájuk csatlakozó magaskórósok (I, II, VI, IX, XVI minták). Ezekből a mintákból 60 faj 639 egyede került elő. Néhány faj kiugróan magas egyedszámmal szerepel, így például az Oxyopes ramosus, a Pisaura mirabilis és a Tetragnatha fajok közel az összegyedszám feléért felelősek. 249

4 2. ábra. Dipoena torva Thor. 3. ábra. A főmedret kísérő puhafás ligeterdő Hodunánál. 250

5 A fajok jelentős része tágtűrésű, eurytopikus, gyakori faj, de természetesen a tipikus hygrofil fajok is jelen vannak. Az utóbbiakra például a Gongilidium rufipes, a Kaestneria dor salis, a Hypsosinga pygmaea vagy a Dolomedes fimbriatus említhető. Kiemelendő, hogy a faunánkra új Phintella castriesiana is ebből az élőhely típusból került elő. A hullámtér háborítatlan vizközeli zátonyai bizonyulnak a legértékesebb területnek (2. kép). A talajfaunában a Centromerus silvaticus és a Dysdera crocata dominál a felmért fiatal állományban, e két faj teszi ki a begyűjtött összegyedszám 80 %-át. 2. Keményfás-ligeterdők (V, VII, VIII, XIII, XIV, XV, XVII, XVni, XIX, XX, XXI). A csapdás és hálózásos gyűjtések során 82 faj közel ezer egyede került befogásra ezen élőhely típusból. Negyven faj kizárólag csak itt fordult elő. Az erdő faunájában messze a leggyakoribb az eurytopikus Centromerus silvaticus, mely a száraz bokorerdőknek is tömeges faja (LOKSA 1966). A talajon élők közül említést érdemelnek az Agroeca fajok is (A. brunnea, A. striata, A. cuprea), melyek közül az A. striata a másik két tágtűrésű faj mellett mint hygrofil pók jellemzi az élőhelyet (PLATEN 1984). Az avar kisméretű hálószövői közül jelentős téli aktivitást mutat a Leptyhpantes angulipalpis és a L. flavipes. A nagyobb méretű vitorláspókok közül a Neriene clathrata jellemző a kiegyenlítetten nedves keményfás-ligeterdőkre. A vizsgált élőhelyek közül a gyep- és cserjeszint itt bizonyult a leggazdagabbnak, s ez mind tavaszi, mind őszi időszakban érvényes. A korábban már e társulásból említett fajokon kívül (Pornómmá montanum, Dipoena torva, Его furata) az 7. táblázatban nyomon kísérhető a begyűjtött anyag. 3. Kultúrhatás alatt álló nyílt lágyszárú társulások (II, IV, X, XI). A TK területén jelentős kiterjedésűek a természetközeli lágyszárú társulásokhoz képest is az olyan mesterségesen kialakított és fenntartott élőhelyek, mint például az árvízvédelmi töltések, vagy a rendszeresen kaszált erdőgazdasági utak. Ezen élőhely típusból 31 faj 270 egyedét gyűjtöttem hálózassál. A Pisaura mirabilis különösen 1991 őszén volt a töltések gyepében tömeges. Mellette megemlítendő még a Misumenops tricuspidatus magas relatív gyakorisága is. E biotopoknak a terület természetes élőhelyeihez képest eltérőek a mikroklímatikus viszonyai, amennyiben szárazabbak és melegebbek lehetnek a környezetüknél. E változást jól indikálja a xerofil és thermoril fajok megjelenése, ilyenek például a Gibbaranea bituberculata és az Agalenatea redii is (JEDLICKOVÁ 1988). Itt - a mesterségesen kialakított élőhelyek küzött - utalok röviden a lucfenyő lombjáról gyűjtött mintára is. A lombközösség a nyugat-dunántúli adatokhoz képest lényegesen szegényebb, de néhány fenyőt kísérő faj itt is nagyon tipikusan jellemzi a lomb cönózisát, így példaként a Theridion tinctumot,aphilodromusaureolust, illetve a Lathys humilist említem (SziNETÁR 1992). 251

6 4. ábra. Myrmarachne formicaria Degeer. 5. ábra. Marpissa muscosa Cl. 252

7 Természetvédelmi vonatkozások Természetvédelmi szempontból elsőként a kemény fás-ligeterdőket szükséges kiemelni. Relatív fajgazdaságuk révén a legértékesebbeknek tekinthetők és védelmük indokolt. Mindemellett a terület komplex természeti értéke csak az élőhelyi változatosság fenntartásával biztosítható, s ezért a hullámtér természetközeli állapotú társulásait is meg kell őrizni s háborítatlanságukat biztosítani kell. 1. táblázat. A Béda-Karapancsa Tájvédelmi Körzetben begyűjtött pókfajok, lelőhelyek (I-XXI) szerint (időpontok és gyűjtési módszer a szövegben). Család és faj I П Ш IV V VI VII VIII IX X XI XII ХШ XIV XV XVI XVIKVin XIX XX XXI Ossz. Dictinidae Nigma flavescens Thor , - ' ' ' 8- Dictyna tmcinata Thor D. spp.juv Lathys humilis Blackw Dysderidae Dysdera crocota CL. Koch Gnaphosidae Haplodrassus silvestris Blackw Drassodes sp. juv Clubionidae Clubiona compta С. L. Knoch I С tcrrestris Westr C.spp.juv Cheiracanthium sp.juv. I - I Agroeca brunnea Blackw II 5 55 A. striata Kulcz A. cuprea Menge Zoridae Zora spinimana Sund Anyphaenidae Anyphacna accentua«walck Eusparassidae Micromania virescensci Thomisidae Misumena vatia Cl M. calycuia L. 5-5 Misumenops tricuspidatusfabr Pistius truncatus Pallas 1 - I Xystius koclii Thor I X. luctator L. Koch X. spp.juv Synema globosum Fabr Heriaerus hirsutus Walck Trnaras piger Walck Oxyptila praticola CL. Koch

8 Család és faj I II Ш IV V VI VII VIII IX X XI XII ХШ XIV XV XVIXVIIXVID XIX XX XXI Ossz. Philodromidae Philodromus dispar Walck Ph. aureolus Cl Ph. rufus Walck Salticidae Ballus depressus Walck Heliophanus sp. juv Marpissa muscosa Q Evarcha arcuata Cl CarThotus bicolor Walck Myrmarachne formicaria Degeer Phintella castriesiana Grube Oxyopidae Oxyopes raniosus Panz Lycosidae Trochosa ruricola Degeer Alopecosa sp. juv Pardosa sp. juv Pirata sp. juv Pisauridae Pisaura mirabilis Cl Dolomedes fimbriatus Cl Agelenidae Agelena gracilens C.L.Koch - - I U 12 Tegenaria silvestris L. Koch 1 1 Mimetidae Его furcata Villers ) E. aphana Walck Theridiidae Episinus truncatus Latr Achaearanea lunata Cl Anelosimus vittatus CXJÍoch 1 1 Enoplognatha ovata a Theridion mystaceum L.Koch Th. tinctum Walck Th. pictum Walck Th. variáns Hahn ] 3 Th. bimaculatum L Robertos lividus Blackw Euryopis flavomaculata C.L.Koch 1... ' Dipoena melanogaster С L. Koch D. torva Thor. 1 1 Tetragnathidae Pachygnatha listeri Sund Tetragnatha extensa L T. montana Sim i 1 254

9 Család és faj I II Ш IV V VI VU VIII IX X XI XII ХШ XIV XV XVI XVIKVin XDC XX XXI ossz. T. spp.juv Metidae Meta segmentate Q Araneidae Gibbaranea bituberculata Walck Araneus angulatus Cl A. diadematus Cl A. marmareus Cl A. strami Hahn A. triguttatus F i Agalenatea redii Scop Larínioides patagiatus Cl Araniella cucurbitina Cl Züla diodia Walck Singa hammata Cl Hypsosinga pygmaea Sund Mangora acalypha Walckw Cyclosa conica Pali Argiope bruennichi Scop. 4 4 Linyphiidae Erigoninae Walckenaeria dysderoideswid W. anticawid W. mitrata Menge Dicymbium nigrum Blackw Entelecara acuminata Wid. 4 4 Oedothorax apicatus Blackw. 1 1 Gingyudium rufipes Sund Hyppoma cornurum Blackw Linyphiinae Pormomma montanum Jackson ] ] Meionata rurestris С L. Koch Microneta viaria Blackw Centromerus sylvaticus Blackw C. simüis Kulcz Lepthyphantes angulipalpis Westr L. flavipes Blackw L. tenebricola Wid. 2 2 L. tenuis Blackw L. eristatus Menge l. - 1 Diplostyla concolorwid Kaestneria dorsalis Wid Linyphia triangularis Cl L. hortensis Sund. I Neriene clatharata Sund HS

10 Irodalom GREENSTONE, M.H. (1984): Determinants of web spider species diversity: vegetation structural diversity vs. prey availability. - Oecologia (Berlin), 62: HATLEY, C.L., MACMAHON J.A. (1980): Spider community organization: Seasonal Variation and the role of vegetation architecture. - Environ. Entomol., 9: JEDLICKOVÁ, J. (1988): Spiders (Aranei) of the Jursky súr Nature Reserve (Czechoslovakia). - Biologické Práce, 34(3): 166 pp. LOKSA, J. (1966): Die bodenzoologischen Verhältnisse der Flaumeichen-Buschwälder Süd - ost-mitteleuropas. - Akad. Verlag. Budapest, 437 pp. LOKSA, I. (1981): The spider fauna of the Hortobágy National Park (Araneae). - The Fauna of the Hortobágy National Park, pp LOKSA, I. (1987): The spider fauna of the Kiskunság National Park (Araneae). - The Fauna of the Kiskunság National Park, pp PLATEN, R. (1984): Ökologie, Faunistik und Gefährdungssituation der Spinnen (Araneae) und Weberknechte (Opiliones) in Berlin (West) mit dem Vorschlag einer roten Liste. - Zool. Beitr., 28: PRÓSZYNSK.I, I. (1990): Catalogue of Salticidae. Wyzsza Szkola Rolniczo - Pedagogiczna W Siedlach. pp ROBERTS, M.I. (1985): The spiders of Great Britain and Ireland. Volume 1. pp ROBERTS, M.I. (1987): The spiders of Great Britain and Ireland. Volume 2. pp SIMON, E. (1914): Les Arachnides de France. Paris, p SZINETÂR, Cs. (1992): Egy természetközeli növénytársulás (Pineto-Quercetum roboris molinetosum) pókközösségének időbeli változásai. - Savaria 20 (2): in print. WlEHLE, H. (1956): Linyphidae-Baldachinspinnen. in.: Dahl, F. Die Tierwelt Deutschlands pp. Spider fauna of the Béda-Karapancsa landscape-protection area, South Hungary Csaba SZINETÁR Author publishes his results of two years of research ( ). The material was collected by the author and I. Loksa. Spiders of 20 families, 74 genera and 105 species were collected by using Barber's ethyleneglycol ground-traps and by net from plants. Two species are new for Hungary: Phintella castriesiana (Grube 1861) (Salticidae) and Porrhomma montanum (Jackson 1913) (Linyphiidae, Erigoninae). 821 adults (326 female and 495 male) and 1136 juveniles of 1957 specimens were captured. The fauna of Querco-Ulmetum association is therichest.80 % of the total species occur here. Most species in this area are either widespread, eurytopic, euryhygrobiont or hygrophyl. Two of rare species, Dipoena torva and Его furcata are worth mentioning. On the cut down grass of banks of flood prevention the secondary appearance of xerophil and heliophil species are typical. Author's address: SZINETÁR Csaba H-9700 Szombathely Olimpia u