Katonai tevékenységek során a talajba és a talajvízbe kerülő szénhidrogén szennyezések kármentesítésének környezetbiztonsági követelményei

Átírás

1 ZRÍNYI MIKLÓS NEMZETVÉDELMI EGYETEM Vezetés- és Szervezéstudományi Kar Katonai Műszaki Doktori Iskola PhD ÉRTEKEZÉS Katonai tevékenységek során a talajba és a talajvízbe kerülő szénhidrogén szennyezések kármentesítésének környezetbiztonsági követelményei dr. univ. Szoboszlay Sándor 2003

2 ZRÍNYI MIKLÓS NEMZETVÉDELMI EGYETEM Vezetés- és Szervezéstudományi Kar Katonai Műszaki Doktori Iskola PhD ÉRTEKEZÉS Katonai tevékenységek során a talajba és a talajvízbe kerülő szénhidrogén szennyezések kármentesítésének környezetbiztonsági követelményei Készítette: dr. univ. Szoboszlay Sándor Tudományos témavezető: Dr. Solymosi József tanszékvezető egyetemi tanár a hadtudomány doktora 2003

3 TARTALOMJEGYZÉK BEVEZETŐ... 4 A TUDOMÁNYOS PROBLÉMA MEGFOGALMAZÁSA... 4 KUTATÁSI CÉLKITŰZÉSEK... 6 KUTATÁSI MÓDSZEREK... 7 VÁRHATÓ EREDMÉNYEK, AZ ÉRTEKEZÉS FELHASZNÁLHATÓSÁGA A FÖLDTANI KÖZEGET ÉS A FELSZÍN ALATTI VIZET ÉRŐ SZÉNHIDROGÉN SZENNYEZÉSEK ÉRTÉKELÉSE A KÖRNYEZETBIZTONSÁG ÉS A KATONAI KÖRNYEZETVÉDELEM KAPCSOLATRENDSZERÉBEN A TUDOMÁNYOS PROBLÉMA MEGFOGALMAZÁSA A SZAKIRODALOM KRITIKAI ELEMZÉSE A biztonság fogalma A környezetbiztonság fogalma A környezetbiztonság és a katonai környezetvédelem összekapcsolódása a vízkészletek védelmének területén A környezetbiztonság és a katonai környezetvédelem összekapcsolódása a földtani közeget és a felszín alatti vizet ért szénhidrogén szennyezések kármentesítése területén A SZAKIRODALOM KRITIKAI ELEMZÉSE SORÁN FELTÁRT ÖSSZEFÜGGÉSEKBŐL LEVONHATÓ KÖVETKEZTETÉSEK A FÖLDTANI KÖZEG ÉS A FELSZÍN ALATTI VÍZ SZÉNHIDROGÉN SZENNYEZETTSÉGÉNEK FELSZÁMOLÁSÁRA SZOLGÁLÓ BIOLÓGIAI ELJÁRÁSOK KÖRNYEZETBIZTONSÁGI ELEMZÉSE A TUDOMÁNYOS PROBLÉMA MEGFOGALMAZÁSA IRODALMI ÁTTEKINTÉS A biodegradáció fogalma A talajba (földtani közegbe)* került szénhidrogén vegyületek fontosabb környezeti hatásai A biodegradációs eljárások csoportosítása A biodegradációs eljárások környezetbiztonsági kérdései LABORATÓRIUMI VIZSGÁLATOK Feltételezetten patogén mikroszervezetek előfordulásának vizsgálata néhány hazai, szénhidrogénnel szennyezett területen gyűjtött mintában Környezeti mintákból tiszta tenyészetben izolált mikroszervezetek szénhidrogén bontó (biodegradációs) képességének vizsgálata garvimetriás méréssel VIZSGÁLATI EREDMÉNYEK Környezeti minták közvetlen kémiai és mikrobiológiai jellemzése A környezeti minták szénhidrogén bontó mikroszervezeteinek izolálása dúsítással, szelekcióval A dúsítással, szelekcióval izolált szénhidrogén bontó/toleráns laboratóriumi törzsek közül a potenciálisan kórokozó mikroszervezetek kiválogatásának eredménye A Pseudomonas aeruginosa-ként környezeti mintákból azonosított mikroszervezetek antibiotikum rezisztencia vizsgálatának eredményei A VIZSGÁLATI EREDMÉNYEK MEGVITATÁSA ÉS KÖVETKEZTETÉSEK LEVONÁSA A környezeti minták közvetlen kémiai és mikrobiológiai jellemzése ÖSSZEGZÉS, JAVASLATTÉTEL

4 2.7. ÚJ EREDMÉNYEK REMEDIÁCIÓS BIZTONSÁGI ÉRTÉKELŐ RENDSZER KIDOLGOZÁSA A TUDOMÁNYOS PROBLÉMA MEGFOGALMAZÁSA IRODALMI ÁTTEKINTÉS Földtani közeg tisztítására alkalmas in situ biológiai eljárások A földtani közeg tisztítására alkalmas ex situ biológiai eljárások Talajvíz és csurgalékvíz tisztítására alkalmas in situ biológiai módszerek A talajvíz és csurgalékvíz tisztítására alkalmas ex situ módszerek Biológiai szűrés SAJÁT VIZSGÁLATAIM A KUTATÁSI MÓDSZEREK ALKALMAZÁSÁVAL A biológiai kármentesítési technológiák közötti választását segítő bioremediációs biztonsági értékelő rendszer kidolgozásának módszerei A talajoltásra (bioaugmentáció) eredményesen használható mikroszervezetek remediációs biológiai biztonsági szempontú kiválogatása VIZSGÁLATI EREDMÉNYEK A biológiai kármentesítési technológiák közötti választást segítő biztonsági értékelő rendszer kidolgozásának eredményei A környezeti mintákból izolált mikroszervezetek egyéni szénhidrogén bontási spektrumának vizsgálati eredményei Valós környezeti mintán végzett laboratóriumi próbabontási kísérletek eredményei VIZSGÁLATI EREDMÉNYEK MEGVITATÁSA ÉS KÖVETKEZTETÉSEK LEVONÁSA Bioremediációs technológiai biztonsági rendszere A környezeti mintákból izolált mikroszevezetek egyéni szénhidrogén bontási spektruma Valós környezeti mintán végzett laoratóriumi próbabontási kísérletek ÖSSZEGZÉS, JAVASLATTÉTEL ÚJ EREDMÉNYEK MEGFOGALMAZÁSA ÖSZEFOGLALÁS AZ ELVÉGZETT TEVÉKENYSÉGEK ÖSSZEGZÉSE ÖSSZEFOGLALÓ VÉGKÖVETKEZTETÉSEK AJÁNLÁSOK AZ ÖSSZEFOGLALÓ VÉGKÖVETKEZTETÉSEK ALAPJÁN ÚJ TUDOMÁNYOS EREDMÉNYEK IRODALOMJEGYZÉK A TÉMAKÖRBŐL KÉSZÜLT PUBLIKÁCIÓK JEGYZÉKE KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS FÜGGELÉK 3

5 BEVEZETŐ A TUDOMÁNYOS PROBLÉMA MEGFOGALMAZÁSA Az ipari és a mezőgazdasági termelés mellett, a katonai tevékenység a legjelentősebb potenciális környezetszennyezők közé sorolható. Ez elsősorban abból adódik, hogy a honvédelmi feladatok végrehajtása érdekében a magyar haderő objektumokat épít és tart fenn, ill. jelentős számú haditechnikai eszközt üzemeltet. A Magyar Honvédség tevékenysége során nagy mennyiségben kerülnek környezeti szempontból kockázatos anyagok, közöttük kőolaj származékok (benzin, kerozin, gázolaj, fűtőolaj, kenőanyag, oldó- és zsírtalanító szerek) tárolásra, szállításra, felhasználásra. A társadalomtudományi kutatások szerint a lakosság többsége jelentősebb veszélyforrásnak tekinti a katonai tevékenységeket és katasztrófákat, mint egy esetleges háborút. Magyarországon ezt az érzést speciálisan felerősítették a szovjet csapatok által hátrahagyott elsősorban szénhidrogének okozta súlyos környezetszennyezések, amelyek világossá tették, hogy a katonaság társadalmi ellenőrzöttségtől való elkülönültségét a környezetvédelem területén is fokozatosan meg kell szüntetni, azaz erősíteni kell a civil kontrollt. A katonai kutatások eredményei átszivárogva a civil szférába mindig is ösztönző hatással voltak a társadalmi-techikai átalakulásokra, fejlődésre (pl. rakéta- és repüléstechnika, atomenergia stb.). Jelen időszakban, amikor a hadsereg az eddig háttérbe szorult környezetvédelem területén is ki kíván lépni a hosszú időn át berögzült, megszokott társadalmi elkülönültségből, a civil szférán a sor, hogy a katonai tevékenység speciális körülményeit figyelembe véve, átadja azt a tapasztalatot, amit az 1970-es évek óta felhalmozott és technologizált a környezetvédelem területén. Vagyis az a ritka helyzet állhat elő, hogy a megszokott katonai kutatások civil szféra irányú ismeret, ill. technológiai transzfer pl. a környezetvédelmi kármentesítések területén megfordulhat, kiegyenlítődhet, kiváló példát szolgáltatva a katonai és a civil szféra közti kétirányú közeledés társadalmi hasznára. A környezetbiztonsági törekvések magukba foglalják környezetszennyezésekből fakadó veszélyek folyamatos felmérését (veszélyelemzés), ill. a megelőzésükre, megszüntetésükre teendő intézkedések számbavételét, végrehajtását. 4

6 Békeidőben a szénhidrogén vegyületeket tartalmazó szennyező anyagok katonai műveletek során való véletlen kiömlése (helytelen használat, tárolás, szállítás) mellett számot kell vetni a katonai objektumok területén hosszabb ideje meglévő (masszív) talaj, ill. felszín alatti víz szennyezésekkel, a békeműveletek során a környezet megvédésével, helyreállításával kapcsolatos nemzetközi katonai, jogi kötelezettségekkel. A környezeti károk megelőzése és megszüntetése a Magyar Honvédségtől olyan technikai, szakmai és anyagi erőforrásbeli képességek kialakítását igényli, amelyek alapján a parancsnokok és a végrehajtó személyi állomány tiszteletben tudja tartani és alkalmazni képes a többnyire már EUkonform hazai környezetvédelmi jogszabályi előírásokat is, a szövetségi rendszerben kialakított katonai környezetvédelmi normákat, missziói során pedig tevékenysége beilleszthető a nemzetközi, ill. helyi környezetvédelmi jogrendbe (környezetvédelmi interoperabilitás). A Magyar Honvédségnek a környezetvédelem területén folyamatosan kialakítandó jog-, ill. normakövető magatartását, a katonai és a civil szféra környezetvédelmi szakmai tudásanyagának közelítésével, kölcsönös egymásrahatásával célszerű a haderőreform koncepciójának megvalósítása során erősíteni, fejleszteni. A katonai környezetvédelem fejlesztését csak a szakmai ismeretek alapjainak széleskörű lefektetésével, folyamatos bővítésével, az anyagi erőforrásoknak a parancsnokok számára a környezetvédelmi követelményeket kielégítő mértékű rendelkezésre bocsátásával és a megfelelően kiképzett szakszemélyzet bevonásával lehet sikeresen megvalósítani. A katonai környezetvédelem sikeres megvalósítása a katonai erők civil társadalmat támogató tevékenysége (pl. természeti - és ipari katasztrófák hatásainak enyhítése, humanitárius segítségnyújtás, békeműveletek) mellett jelentősen hozzájárulhat a katonaság társadalmi megbecsülésének növeléséhez. A növekvő társadalmi megbecsülés pedig áttételesen alapja annak, hogy az ország fegyveres erői prioritást élvező feladataikat, vagyis az ország területi integritásának, függetlenségének, a lakosság anyagi javainak, a nemzeti érdekeknek, értékeknek védelmét, ezáltal a katonai biztonság szavatolását teljesíteni tudják. Fenti problémakörökből fakadóan értekezésemben olyan új tudományos eredmények elérését és szakmai igazolását tűztem ki célul, amelyek hozzájárulnak a katonai környezetvédelem szakmai ismeretanyagának bővítéséhez, segítséget nyújtanak a gyakorlati környezethelyreállítási (remediációs) feladatok területén a földtani közeget, ill. a felszín alatti vizet ért szénhidrogén szennyezések felszámolása során a kémiai és biológiai biztonság, összességében a környezetbiztonság javításához. 5

7 KUTATÁSI CÉLKITŰZÉSEK 1. A földtani közeget és a felszín alatti vizet érő szénhidrogén szennyezések értékelése a környezetbiztonság és a katonai környezetvédelem kapcsolatrendszerében. 2. A földtani közeget és a felszín alatti vizet ért szénhidrogén szennyezések felszámolására, a nemzetközi és a hazai gyakorlatban használt műszaki beavatkozási módszerek közül, a leginkább környezetbarátnak tekintett biológiai eljárások kritikai elemzése a kémiai és a biológiai biztonság szempontjából. 3. Az ismert biológiai kármentesítési technológiák (műszaki beavatkozási módszerek) közötti választást/döntést segítő, a kémiai és biológiai biztonság követelményeit kielégítő remediációs technológiai biztonsági értékelő rendszer kidolgozása, amely figyelembe veszi a speciális katonai vonatkozásokat is. Az értekezés felépítése Célkitűzéseim elérése érdekében az értekezésemet három kifejtő és egy összegző fő fejezetre tagoltam. Az első fő fejezetben a földtani közeget és a felszín alatti vizet érő szénhidrogén szennyezések értékelését a katonai környezetvédelem és a környezetbiztonság kapcsolatrendszerében, az ide vonatkozó szakirodalom elemzése és saját tapasztalataim alapján végztem el. Ezt a fejezetet a további fő fejezeteknek a katonai környezetvédelem oldaláról való szakmai megalapozásának szántam. A második fő fejezetben a kármentesítések műszaki beavatkozási szakaszában használt módszerek közül a leginkább környezetbarátnak tekintett biológiai eljárásokat, a bioremediációs módszereket elemeztem a szakirodalmi adatok és a saját kísérleteimből származó eredmények alapján. A harmadik fő fejezetben az előzőekben ismertetett eredményeimet felhasználva, a szakma gyakorlatából megismerhető biológiai kármentesítési technológiák közötti választást elősegítő, a környezetbiztonság követelményeit kielégítő, a katonai környezetvédelem számára hasznosítható formájú értékelő rendszert dolgoztam ki. A felvázolt céljaimnak megfelelően, a második fő fejezettől kezdődően, mindegyik fejezet tartalmazza a tudományos probléma megfogalmazását, a kapcsolódó szakirodalom kritikai feldolgozását, kutatási módszereim bemutatását, saját vizsgálataim eredményeit, megvitatásukat, következtetéseimet, javaslataimat és az új tudományos eredményeim megfogalmazását. 6

8 Az értekezés negyedik fő fejezetében célkitűzéseimmel összhangban összegeztem az elvégzett tudományos munkámat, végkövetkeztetéseimet, ajánlásaimat és tudományos téziseimet. KUTATÁSI MÓDSZEREK A kutatási célkitűzésekben megfogalmazott feladatokat a vonatkozó katonai, katonai környezetvédelmi, természettudományi, műszaki és jogi szakirodalom mélyreható áttanulmányozásával alapoztam meg. Az áttanulmányozott elektronikus adatbázisokat, ill. hagyományos információhordozókat az Irodalomjegyzék c. fejezetben gyűjtöttem össze. A különböző témakörökben, a különböző forrásokból megszerzett adatokat, eredményeket, tényeket összehasonlító kritikai elemzésnek vetettem alá, analízist és szintézist végeztem és megkeresem azokat az analógiákat, amelyek elvezetnek a polgári és a katonai környezetvédelem közös, ill. sajátos elemeinek feltárásához, leírásához. Az elméleti ismereteket a gyakorlatban kivitelezett kármentesítési eljárások tapasztalatain, eredményességén is le kívántam mérni. Munkám során esettanulmányként vettem figyelembe a tököli és a kiskunlacházi volt szovjet használatú katonai repülőtereken folytatott kárfelmérési (tényfeltárási) és kármentesítési (műszaki beavatkozási) munkák tapasztalatait. Erre azért nyílt lehetőségem, mert az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Rt. megbízásából 1999 óta végzek személyesen műszaki ellenőri feladatokat ezeken a területeken. A biológiai szénhidrogén bontás folyamatát, néhány környezetbiztonsági vonatkozását saját laboratóriumi kísérletek beállításával és értékelésével bizonyítottam, ill. támasztottam alá. VÁRHATÓ EREDMÉNYEK, AZ ÉRTEKEZÉS FELHASZNÁLHATÓSÁGA A katonai környezetvédelem számára is fontos előírásokat, feladatokat tartalmazó hazai jogi háttér és a NATO szövetségi rendszerében megfogalmazott normák áttekintése segíthet azoknak a technikai, szakmai és anyagi erőforrásbeli képességeknek a tervezésénél és kialakításánál, amelyek alapján a parancsnokok és a végrehajtó személyi állomány alkalmazni képes a környezetvédelem területén is a többnyire már EU-konform hazai környezetvédelmi jogszabályi előírásokat, a szövetségi rendszerben kialakított katonai környezetvédelmi normákat, ill. a Magyar Honvédség missziós tevékenysége a nemzetközi, 7

9 ill. a helyi (nemzeti) környezetvédelmi jogrendbe beilleszthető (környezetvédelmi interoperabilitás). Az értekezésben áttekintettem és értékeltem a földtani közeg és a felszín alatti víz tisztítására alkalmas biológiai módszereket, megadva az egyes technológiák előnyeit és/vagy hátrányait, különös tekintettel a kémiai és biológiai biztonsági szempontokra. A kritikai elemzés és összegzés során kidolgozott remediációs technológiai biztonsági rendszer a kármentesítési technológiák (műszaki beavatkozások) EU-konform alkalmazási szabályait rögzítő, előkészítés alatt álló miniszteri rendelet egyik szakmai alapját képezi, így már most jelentős segítséget nyújthat a katonai környezetvédelem gyakorlati eljárási szabályzatainak a megalapozásában is. Saját kutatási eredményeim alapján összegeztem a szénhidrogén szennyezések felszámolására alkalmas biodegradációs eljárások biológiai biztonságának az alapkövetelményeit és a szükséges intézkedések körét, amelyek keretében az életképes mikroszervezeteket a földtani közegbe, a felszín alatti vízbe juttató bioremediációs eljárásokra külön inokulációs szabályokat állítottam fel. A biodegradációs eljárások biológiai biztonságának növelésére a nem patogén, kiemelkedő szénhidrogénbontó képességű mikroszervezetek kiválasztására saját kutatási eredmények alapján laboratóriumi szelekciós és talajmodellt alkalmazó módszert dolgoztam ki. A szénhidrogén szennyezések felszámolására alkalmas eljárások biológiai biztonság szempontjából való elemzése elsősorban a katonai környezetvédelem szakmai alapjainak bővüléséhez járulhat hozzá. Az értekezés tudományos eredményeinek, megállapításainak hasznosítása várhatóan főként azoknak a körét érinti, akik a Magyar Honvédség különböző vezetési, felelősségi és szakmai szintjein a napi megelőző környezetvédelmi intézkedések megtétele mellett szembe találják magukat a masszív, hosszabb ideje meglévő szennyezések megszüntetésének kérdéseivel, akár békeidőben, akár alacsony intenzitású hadműveletek (pl. békeműveletek, humanitárius feladatok, katasztrófák következményeinek felszámolása) során. 8

10 1. A FÖLDTANI KÖZEGET ÉS A FELSZÍN ALATTI VIZET ÉRŐ SZÉNHIDROGÉN SZENNYEZÉSEK ÉRTÉKELÉSE A KÖRNYEZETBIZTONSÁG ÉS A KATONAI KÖRNYEZETVÉDELEM KAPCSOLATRENDSZERÉBEN 1.1. A TUDOMÁNYOS PROBLÉMA MEGFOGALMAZÁSA A környezetbiztonság fogalmának értelmezése mindössze néhány évtizednyire nyúlik vissza az időben és szorosan kapcsolódik a környezetvédelmi problémák globalizációjához. A környezettel kapcsolatos veszélyek globalizációja nemcsak azt jelenti, hogy bizonyos problémák az egész emberiség létét fenyegetik (pl. üvegházhatás-felmelegedésklímaváltozás, az ózon réteg leépülése, savas esők, az erőforrások kizsákmányolása, pazarlása stb.), hanem azt is, hogy bizonyos kihívások különböző mértékben ugyan, de a Föld valamennyi országában egyidejűleg jelen vannak (pl. veszélyes hulladékok halmozódása, a talaj, a felszíni- és felszín alatti vizek elszennyezése, a levegő romló minősége stb.). Ezeknek a környezeti problémáknak a regionális vagy éppen kontinentális összekapcsolódása, felerősödése egyelőre megjósolhatatlan következményekkel járhat biztonságunkra nézve. A NATO intenzíven foglalkozik a fizikai környezet megőrzésének, a természeti erőforrások kezelésének és az egészség védelmének a kérdéseivel, vagyis a NATO tagállamok számára a biztonság fogalomkörében a globális érdekeltség szintjén kiemelt figyelmet és helyet kapnak a környezeti kérdések. A közös elkötelezettség és a kölcsönös együttműködés a környezetvédelem terén azon a felismerésen alapul, hogy a környezet védelme és megőrzése nemzetbiztonsági cél. Mivel a környezetbiztonságban mindig visszatükröződik a környezet védelmének színvonala, ezért minden olyan esetben, amikor a környezet szennyezésével vagy éppen ennek felszámolásával kívánunk foglalkozni, a konkrét témakör helyét a mi esetünkben a katonai tevékenységekből eredő szénhidrogén szennyezések problémája célszerű a környezetbiztonság és a katonai környezetvédelem kapcsolatrendszerében feltárni, kijelölni A SZAKIRODALOM KRITIKAI ELEMZÉSE A BIZTONSÁG FOGALMA A biztonság napjainkra komplex fogalommá és állapottá vált, amit a Hadtudományi Lexikon a következőképpen jellemez: A politikai, gazdasági, katonai, szociális, 9

11 humanitárius, környezetvédelmi szférákra, valamint a katasztrófa elhárításra egyaránt kiterjed. A külföldi teoretikusok a biztonság öt szektorát különböztetik meg: a katonait, a politikait, a gazdaságit, a társadalmit és a környezetit (Buzan et al., 1998). A külföldi szakirodalom szerint a biztonság fogalmának legáltalánosabb definícióját az UNESCO társadalomtudományi szótára tartalmazza: A biztonság a fizikai veszély hiányát, vagy az e veszéllyel szembeni védelmet jelenti (Halász és Földi, 2001). A Német Szövetségi Köztársaságban (NSZK) 1985-ben megjelent Biztonságpolitikai Szótár három megfogalmazást is tartalmaz: a) A biztonság a veszély hiánya; b) A biztonság az egyes emberek vagy csoportjaik, az államok és államcsoportok bizonyossága a felől, hogy a lehetséges veszélyektől védve vannak; c) A biztonság olyan állapot, amelyben az egyéneket, csoportokat és az államokat komoly veszélyek nem fenyegetik, illetve azoktól védettnek érzik magukat, vagy pozitívan kifejezve amelyben biztosak, hogy jövőjüket saját elképzeléseik szerint alakíthatják (Halász és Földi, 2001). A Magyar Országgyűlés 94/1998 (XII.29.)-i A Magyar Köztársaság biztonság- és védelempolitikájának alapelveiről szóló határozat leszögezi: A Magyar Köztársaság a biztonságot átfogó módon értelmezi, amely a hagyományos politikai és katonai tényezőkön túl magába foglalja a széles értelemben vett biztonság egyéb- gazdasági és pénzügyi, emberi jogi és kisebbségi, információs és technológiai, környezeti, valamint nemzetközi jogidimenzióit is. A globális kihívások, a nemzetközi politikai-gazdasági kölcsönös függőség, a technológiai fejlődés világában az euroatlanti térség biztonsága oszthatatlan. A biztonság fogalmának sokirányú megközelítésében közös jellemzőnek tekinthetjük, a veszélyeztetettség hiányát, a veszély elkerülhetőségének igényét, a veszélyhelyzetek megbízható kezelésének lehetőségét, ill. a veszély elfogadható mértékű csökkentését A KÖRNYEZETBIZTONSÁG FOGALMA Az 1960-as évektől a helyi társadalmi mozgalmak, illetve az értelmiség tudatformáló csoportjai (írók, művészek, tudósok) a média segítségével egyre szélesebb körben hívták fel a figyelmet az új veszélyforrásra, a környezet szennyezésére. Ebben az időszakban az 1962-ben Rachel Carson által jegyzett Néma tavasz c. könyv, majd 1972-ben a Római Klub A növekedés határai c. jelentése vázoltak fel megdöbbentő képet a népesség rohamos növekedése, a természeti erőforrások egyenlőtlen és 10

12 gyors felhasználása, valamint a környezetszennyezés közötti összefüggésekről. A környezeti fenyegetettség érzése globális, regionális és nemzeti szinten egyaránt felerősödött és a biztonsági kockázatok egyik meghatározó tényezőjévé vált (Szabó, 1996; Láng, 2002; Lénárt, 2002). A környezetbiztonság fogalmát a biztonság fogalmához hasonlóan több irányból, nézőpontból definiálják a különböző szerzők. Az Európai Közösség által elfogadott definíció szerint: A környezeti biztonság az Európai Közösség azon képességét jelenti, hogy a környezeti erőforrások szűkössége és a környezeti károsodás elkerülésével képes fejlődését biztosítani (Halász és Földi, 2001). Ez a definíció egybecseng a fenntartható fejlődés Brundtland Bizottság által között kidolgozott koncepciójának alapgondolatával. A fenntartható fejlődés olyan fejlődés, amely kielégíti a jelen generáció szükségleteit anélkül, hogy veszélyeztetné a jövő generációk esélyét arra, hogy ők is kielégíthessék szükségleteiket ben Rio de Janeiro-ban, az ENSZ tagállamainak 97%-os részvétele mellett megrendezett környezetvédelmi világértekezletet követően a környezetkímélés és az erőforrástakarékosság problémakörei, mint a fenntartható fejlődés elsőrendű összetevői, már végérvényesen a globális és a helyi biztonságpolitika, a környezetbiztonság megoldandó feladatává váltak. A környezetbiztonság a mindenkori környezetvédelem adott állapota, annak egyes elemei vonatkozásában külön-külön és együttvéve: a Föld, a vizek, a levegő, a természetes és mesterséges környezetnek az emberekre, a társadalomra, az egész érintett élő- és élettelen világra, valamennyi értékre gyakorolt negatív hatással szembeni védettségnek a mértékében. (Nagy Tibor, 2001) A környezetbiztonság fogalmi és tevékenységi köre a környezeti veszélyforrások, a katasztrófák és az ezek ellen való védekezés feltételeivel, lehetőségeivel is foglalkozik, ami magába foglalja a környezeti értékek megóvását, a környezetszennyezések, a környezeti károk csökkentését és megelőzését, vagyis a környezet védelmét, így annak speciális területét, a katonai környezetvédelmet is. A környezetbiztonság megítélésének egyik fontos eleme tehát a jól működő környezetvédelem (Lénárt, 2002; Damjanovich és Radványi, 1997). Egyes szerzők arra is felhívják a figyelmet, hogy a NATO intenzíven foglalkozik a fizikai környezet megőrzésének, a természeti erőforrások kezelésének és az egészség védelmének kérdéseivel, vagyis a NATO-tagállamok számára a kölcsönös biztonság fogalomkörében a globális érdekeltség szintjén kiemelt figyelmet és helyet kap a környezeti kérdések köre. Fontos cél a szövetségen belül, hogy minden NATO-tagállam azonos 11

13 elkötelezettséget tanúsítson a béke fenntartása iránt, és ehhez szorosan kapcsolódjon a környezet és az élet minősége megőrzésének a felelőssége. A közös elkötelezettség és a kölcsönös együttműködés a környezetvédelem terén azon a felismerésen alapul, hogy a környezet védelme és megőrzése nemzetbiztonsági cél. A biztonsági feladatok sorába illeszkedő környezetbiztonság olyan közös érdekeket szolgáló terület, amelyben megvalósítható az erőfeszítések összehangolása (Mátrai és Damjanovich, 1997). A NATO és az Európai Közösség környezetbiztonságát kiemelten az alábbi tényezők fenyegetik: A külső források elérését veszélyeztető tényezők (az olajszükséglet jelentős része az Arab Öbölből származik, a fejlődő országok versenytársként lépnek fel az erőforrások használatában, a környezet terhelésében), A határokon kialakuló forrás-szűkösségből, ill. környezeti károsodásból eredő konfliktusok. Főleg a volt Szovjetunióban, Közép -és Kelet -Európa országaiban, a Földközi tenger medencéjében a nagyméretű környezeti károsodás potenciális egészségkárosító forrás; a növekvő ivóvíz hiány, ami 2020-ra az országok kb. 2/3- ánál jelentkezik majd; a talaj erózió folytán a termőterületek kiterjedésének és minőségének csökkenése, A környező területek környezetkárosodása által okozott fizikai fenyegetések (Nagyméretű környezeti károk eredhetnek veszélyes vegyi anyagoktól, radioaktív anyagoktól, üzemanyag származékoktól, nem megfelelő biztonságú nukleáris erőművekből vagy éppen a nukleáris fegyverek megsemmisítéséből), A globális környezeti változások hatásai.az emberi tevékenység befolyásolja a Föld klimatikai viszonyait, ezen keresztül az emberi életfeltételeket üvegházhatás fokozódása, globális felmelegedés, szárazság övezetek terjeszkedése, az ózonréteg elvékonyodása, új betegségformák fellépése stb. (Halász és Földi, 2001). A felsorolt kihívások közül a forrás-szűkösségből eredő és a környezet-károsodás által okozott fizikai fenyegetések közül, az ivóvízbázisok védelme érdekében, a továbbiakban kiemelten foglalkozom a földtani közegbe és a felszín alatti vízbe kerülő szénhidrogén szennyezések kármentesítésének környezetbiztonsági követelményeivel A KÖRNYEZETBIZTONSÁG ÉS A KATONAI KÖRNYEZETVÉDELEM ÖSSZEKAPCSOLÓDÁSA A VÍZKÉSZLETEK VÉDELMÉNEK TERÜLETÉN A hazai környezetvédelmi jogi szabályozás alaptörvénye, az évi LIII. tv. a környezetvédelem fogalmát az alábbiak szerint adja meg: 12

14 Olyan tevékenységek és intézkedések összessége, amelynek célja a környezet veszélyeztetésének, károsításának, szennyezésének megelőzése, a kialakult károk mérséklése vagy megszűntetése, a károsító tevékenységet megelőző állapot helyreállítása. A katonai környezetvédelem a fenntartható fejlődés, ill. a környezetbiztonság szempontjából az alábbiak szerint definiálható: Olyan társadalmi tevékenység, melynek célja az embert körülvevő biológiai rendszerek (ökoszisztémák) és végső soron az egész bioszféra jelenlegi állapotának megőrzése, ahol lehetséges annak javítása, valamint a kedvezőtlen tendenciák megelőzése, korrigálása, a fenntartható fejlődés elvét figyelembe véve. Alapelve a prevenció, vagyis a negatív hatások megelőzése (Jaczó és Solymosi, 2001). Magyarországon kormányzati szinten a környezetbiztonság kiemelt részterületeiként a nukleáris biztonságot, a kémiai biztonságot és a környezetegészségügyet tartják számon ( Ez utóbbi esetében az embert körülvevő környezet jelentősen befolyásolja a lakosság egészségi állapotát és életkilátásait. Ugyanakkor az emberi tevékenység is megváltoztatja a környezetet (környezethasználat: környezet igénybevétele + környezetterhelés) és ez a kölcsönhatás mind az emberi egészségre, mind a környezetre komoly, gyakran káros hatással van. Bár a vezető halálokok és megbetegedések okai közül elsősorban az életmóddal és a táplálkozással kapcsolatos tényezőket kell kiemelni, de igen jelentősek a környezeti ártalmak, a lakó- és munkahelyi környezet egészségkárosító hatásai is.nemzetközi felmérések szerint a halálozások 14-16%-át környezeti hatások indukálta betegségek okozzák ( A környezetbiztonságot fenyegető tényezők közül nemzetközi és hazai szinten kiemelkedő szerepet tölt be az ivóvíz hiány témaköre. A víz a bioszféra unikális közege, az élet fenntartója, a fejlődés előfeltétele, a szennyező anyagok oldószere és szállítója szinte közhelyszerű megállapítások. Az igazi kérdés az, hogy mi is a víz és a fejlődés kapcsolata. Hosszú ideig a fejlődést nem korlátozó készlet szemlélet uralkodott, amely, ha némi túlzással is, de feltételezte, hogy bőven áll rendelkezésre olcsó és tiszta víz. Ma már másképpen gondolkozunk: a víz csak korlátozottan rendelkezésre álló, sérülékeny közeg, amelynek gazdasági értéke van. A változó szemlélet úttörői már a hatvanas években megjelentek. Több elemző a vízigények mértéktelen növekedését, a korlátozott készleteket, az árvizeket és az eróziót, a vízszennyezést, a vízenergia-termelés költség- haszon viszonyait és az éghajlat- változékonyság hatásait tekintette legfontosabb, ma is releváns problémáknak. 13

15 A globális aggodalom elsősorban a népesség növekedéséhez kötődik, amely óhatatlanul túlzott mértékű termeléssel és fogyasztással párosul. A növekedés exponenciális, és a 21. század végén a népesség elérheti a Földön a 12,6 milliárdot. A vízhasználatok a népesség növekedéséhez viszonyítva közel kétszeres mértékben nőttek. Becslések szerint a növekedés 1980 és 2000 között 80 % körüli. A Föld népessége különböző mértékben küszködik az elégtelen mennyiségű vízből adódó gondokkal. Leegyszerűsítve azt mondhatjuk, ha a fejenkénti víz mennyisége évente 1000 m 3 -nél kevesebb, és a használat a rendelkezésre álló készletnek a 60 %-át meghaladja, a gazdálkodás fizikai okok miatt roppant nehéz, a készletek ínségesek. Jelenleg a népességnek 4-6 %-a él ilyen körülmények között, de például gazdasági okok miatt mintegy 20 % nem jut biztonságos ivóvízhez, elsősorban a Közép-keleten és Afrikában (Izrael, Jordánia, Kuvait, Szaud-Arábia, Jemen, Algéria, Egyiptom, Kenya, Líbia stb.) re, miután a népesedés elsősorban a vízben ma is szegény afrikai és ázsiai térségekben nagy, (ahol a kétszereződési idő sok országban 20 év körüli), ez az arány akár tízszeresére is nőhet. A becslés nagymértékben függ az éghajlatváltozás készletekre és igényekre gyakorolt, területileg változó és bizonytalanul számítható hatásaitól (Somlyódy, 2002). Az ivóvízhiány az egyik kritikus probléma a biztonság szempontjából. Az előrejelzések szerint 2020-ra az országok kétharmadánál jelentkezik az ivóvízhiány. Az EU tagországok közül Belgium már most is ivóvíz importőr. A világ számos térségében verseny folyik az ivóvízért, elsősorban ott ahol a vízforrás természetes határt alkot két ország között, pl. Duna (Halász és Földi, 2001). Magyarországra 24 folyón keresztül érkezik a víz és hármon távozik (Duna, Tisza és a Dráva). A felszíni vizek 95 %-a külföldi eredetű, és csupán négy olyan közepes vízgyűjtőnk van (például a Zala), amelyek teljes egészében az országon belül helyezkednek el. A lefolyó víz mintegy háromnegyedét a Duna és a Dráva szállítja, míg az ország területének a felét kitevő Tisza vízgyűjtőjén lévő folyók összesen alig a negyedét. A fajlagos vízkészlet 11 ezer m 3 /év/fő körüli, az egyik legmagasabb érték Európában. Ugyanakkor az országon belüli lefolyás (600 m 3 /év/fő) hozzájárulása ehhez messze a legkisebb a kontinensen. Külön gondot okoz, hogy a hozzáférés nehéz, mivel a nagy folyók medréhez kötődik. A felszíni készletekhez adódnak az állóvizek és a tározók, továbbá a felszín alatti vizek. A felszín alatti vizek biztosítják Magyarország ivóvízellátásának több mint 90 %- át. Ebben a megközelítésben a felszín alatti vizekhez tartoznak a parti szűrésű vizek, a karszt vizek, a talaj-, réteg és hasadékvíz (Somlyódy,2002/a). Az ún. talaj (felszínközeli)- és rétegvizek hasznosítható készlete 1,4 x 10 9 m 3 /év. Az ivóvízellátás szempontjából fontos és 14

16 érzékeny parti szűrésű vízbázisok potenciálisan kitermelhető készlete ennél mintegy 30 %-kal nagyobb. (Budapest ivóvízellátása ma teljes mértékben innen táplálkozik). A karsztvizek utánpótlódása átlagosan 0,3 x 10 9 m 3 /év kitermelést tesz lehetővé (Somlyódy,2002/a). A felszín alatti vizek jelentőségét kiemeli, hogy míg a parti szűrésű vizek országos kihasználtsága csupán 18 %-os, addig a karsztvizeké 62 %, de ezen belül pl. a Tisza vízgyűjtőjén ez az arány 83 %-os, a talaj-, réteg és hasadékvizeké országosan 53 %-os, de a Tisza vízgyűjtőjéhez tartozó területen 88 %-os (Simonffy, 2002). A felszín alatti vizek minősége és állapota katonai stratégiai, ill. hadszíntér előkészítési szempontból is kiemelkedő jelentőséggel bír. A haderő és a lakosság megfelelő minőségű vízzel való ellátása a háborús szint alatti vagy a háborús katonai tevékenységek során könnyen eltolódhat a rombolt, mérgezett ivóvízhálózatok, a viszonylag könnyen szennyezhető felszíni vizek felől a talaj- és rétegvíz kitermelés, hasznosítás irányába. Ezért nagyon fontos a haderő hadrafoghatósága, ellátása szempontjából, hogy az épített objektumok (pl. laktanyák, mozgósítási, támogató, kiszolgáló, ellátó körzetek), ill. azok a területek, amelyeken a haderő mozgatása, nyugvása történik megfelelő minőségű, saját ivóvíznyerő rendszerekkel rendelkezzenek a csapatok. Ennek az az alapvető feltétele, hogy a harctevékenységek által a felszíni vizekhez képest kevésbé szennyezhető felszín alatti vizek (talajvíz, rétegvíz, karsztvíz) tiszták vagy kis ráfordítással, egyszerűen ivóvíz minőségűre tisztíthatóak legyenek a katonai tevékenységek által érintett területeken. A felszíni és felszín alatti vizek minőségének megőrzése és javítása tehát a békeműködés és a készenlét időszakában kiemelt fontosságú feladata a katonai környezetvédelemnek és a környezetbiztonsági törekvéseknek A KÖRNYEZETBIZTONSÁG ÉS A KATONAI KÖRNYEZETVÉDELEM ÖSSZEKAPCSOLÓDÁSA A FÖLDTANI KÖZEGET ÉS A FELSZÍN ALATTI VIZET ÉRT SZÉNHIDROGÉN SZENNYEZÉSEK KÁRMENTESÍTÉSE TERÜLETÉN A téma környezetbiztonsági, ill. katonai környezetvédelmi aktualitását egyrészt az adja, hogy Magyarországon a rendkívüli, haváriaszerű szennyezéseknek kb. felét a kőolaj és származékai okozzák. Másrészt a Magyar Honvédség és a szövetséges haderők békeidőben és a békeműveletek, ill. a háborús konfliktusok során a kijelölt feladataik végrehajtása közben nagy mennyiségben készleteznek, málháznak, szállítanak és használnak fel különböző kőolajszármazékokat pl. benzint, kerozint, gázolajat, fűtőolajat, kenő-, karbantartó-, hidraulika-, munka-, és hűtőfolyadékokat, oldó- és zsírtalanító szereket. 15

17 Az eddig is közismert volt, hogy a kőolajtermékek fedezik a hadseregek energiaigényének háromnegyedét, és ezen belül is a legfontosabb tétel a sugárhajtású repülőgépek üzemanyaga. A világszerte felhasznált kerozin egynegyedét évi 42 millió tonnát katonai célokra használják. Ez az arány a 80-as évek végén az USA-ban elérte már a 27 %-ot, a volt Szovjetunióban a 34 %-ot és a volt Nyugat-Németországban az 50 %-ot. Világviszonylatban körülbelül annyi kőolajterméket használnak ma is katonai célokra, amennyi a világ második hatalmának, Japánnak az éves össz-szükséglete (Damjanovich és Radványi, 1997; Halász és Földi, 2001). A problémát tovább fokozza, hogy a világ mintegy 40 millió tonna kenőanyagot használ fel az iparban, közlekedésben és a hadseregeiben, döntő hányadában ásványolajtermékeket. A kenőanyagok nem elhanyagolható részét (4-15 %-át) veszteséges kenési módban alkalmazzák, így csak Európában kb t/év ásványolaj termék kerül a környezetbe. A haditechnikai eszközök üzembentartása során sokféle, kőolajszármazékot tartalmazó veszélyes hulladék keletkezik, így pl. fáradtolaj, használt olajfelszívó és felitató anyagok (textil, rongy, fűrészpor, faforgács, kovaföld, szűrőföld, homok, perlit), olajos papírszűrők, homokfogóban leválasztott ásványolaj- és más szénhidrogén maradékok, olajos iszapok, szennyezett petróleum, üzemanyag, mosóbenzin, kompresszor kondenzátum, fémmegmunkáláshoz használt emulziók, ásványolaj alapú zsírok, glikoléteres elhasznált fagyálló folyadékok, lakkok, festékek maradékai és iszapjai, olajos, zsíros dobozok, flakonok, olajos fémforgácsok (Lénárt és Molnár, 1999) ben MH szinten összességében 1650 t veszélyes hulladék keletkezett, amiből 54 t használt kőolaj alapú zsiradék, 324 t fáradt vagy szennyezett olaj, 236 t használt fagyálló folyadék volt, vagyis a szénhidrogén vegyületek tették ki az összes veszélyes hulladék 37 %- át (Lénárt és Molnár, 1999). Jelentős környezetvédelmi problémák jelentkezhetnek a repülő csapatok egyes haditechnikai eszközeinek üzemeltetése, üzembentartása során. A tárolt üzemanyag mennyiségének egy hadműveleti repülőtéren biztosítani kell 3 repülőszázadból álló szervezet folyamatos működését. A NATO a hazánk számára megfogalmazott képességcsomagjában 30 napos készletet ír elő. A készlet egy részét (7 napnak megfelelő) folyamatosan a repülőtéren, másik részét a repülőtér közelében kell tárolni. Mennyiségét tekintve a repülőtéren tárolt anyag a hazai átlagot figyelembe véve mintegy m 3 repülőterenként, (és mintegy m 3 a repülőtéren kívül), aminek elérhetőnek kell lennie szállítóeszközökkel pl. vasút vagy csővezeték. A repülőtéren az üzemanyagokat üzemanyagtároló telepeken, 16

18 általában fekvőhengeres föld feletti vagy föld alatti tartályokban, a készlet egy részét málházott állapotban üzemanyagtöltő, ill. tartályos gépjárművekben tárolják. A felhasználás ütemében a fekvőhengeres tartályokat újratöltik (Csutorás, 2002). Vagyis a repülőtereken főként a repülőgépek üzemanyagának tárolása, átfejtése, a repülőgépek üzemanyaggal való feltöltése, az üzemanyag leeresztése (tömlő le- és felcsatlakoztatása), az üzemanyagrendszer meghibásodása, az olajrendszer javítása, a hajtóművek ki- és bekonzerválása, a gépek fagyállóval való jégmentesítése okozhatja szénhidrogén vegyületek környezetbe kerülését (Lénárt, 1999). Jelentős a harcjárművek üzemeltetése során igénybe vett üzemanyag mennyisége is. Egy-egy harcászati gyakorlaton kb liter benzint és liter gázolajat használnak fel (Sipőcz, 1997). Azt, hogy mit jelenthetett az 1960-as évek alapkutatásainak eredményeire épülő műszaki-technológiai színvonalon és a társadalomtól elkülönülten, ellenőrzés nélkül működtetett katonai gépezet, jól példázza a szovjet csapatok által hátrahagyott hazai környezeti károk mértéke, amit 1991-es árakon számolva 60 milliárd Ft-ra becsültek a felmért 173 objektumban (Endrédy, 1992). A szennyezések 340 települést érintettek és ha területre terjedtek ki. A volt szovjet katonai létesítményeknél tapasztalt környezetszennyezések közül a legnagyobb a tököli repülőtérnél jelentkezett, amely veszélyeztette a Fővárosi Vízművek m 3 kapacitású térségi partiszűrésű vízbázisát. A főként kerozinnal szennyezett talajvíz mennyiségét m 3 -re, a talajt pedig m 3 -re becsülték, e mellett 200 m 3 szabad fázisú szénhidrogént valószínűsítettek a talajvíz felszínén 1997-ben. Mivel a kármentesítés műszaki beavatkozási szakasza 1997-től kezdődően csak a vízbázishoz legközelebbi részterületekre tudott koncentrálni, 2003-ra a még hátralévő két részterületen (üzemanyagfogadó és töltő, A-terület, ill. a Hőközpont) még annyi szennyezett talajvíz van (~ m 3 ), mint amennyit 1997-ben az egész repülőtér területére becsültek. A másik kiemelkedően nagy szennyezést a kiskunlacházi volt szovjet használatú repülőtér mutatja ben a két üzemanyag bázis, az üzemanyagtöltők és vezetékek, valamint a kazánház területén a főleg kerozinnal és kisebb mennyiségben gázolajjal/ fűtőolajjal szennyezett talaj térfogatát kb m 3 -re, a talajvízét pedig kb m 3 -re becsülték. Az USA-ban a hadsereg által évente produkált veszélyes hulladék mennyiségét t-ra, a szennyezett katonai területek számát pedig re becsülik. Az 1996 és 1997-es pénzügyi évben több mint 700 millió dollár szerepelt a Pentagon költségvetésében a környezetvédelmi jogszabályoknak való megfelelés elősegítésére. Az 17

19 USA Védelmi Minisztériumának adatai szerint a hadsereg 37 millió tonna kőolajnak megfelelő üzemanyagot használ fel évente, vagyis kb. annyit, mint amennyit az egész USA tömegközlekedése 15 év alatt fogyaszt el(siedel, 2000). Az utóbbi idők háborús hadműveleteinek következtében megtapasztalhatta a világ, hogy a harctevékenységek során jelentős környezetszennyezést okozhat a kőolaj kitermelésével, feldolgozásával, tárolásával, használatával foglalkozó objektumok, műtárgyak támadása, rombolása. Az Öböl-háború idején Kuvaitban az égő és kitörő olajkutakból (összesen 720), a megrongált tartályokból hatalmas mennyiségű kőolaj, kb. 8 millió m 3 (60 millió barrel) terjedt szét a talajon.a szétömlött olajból képződött 246 olajtó 49 km 2 -t borított be. A kőolaj kiömléssel érintett terület teljes nagysága 953 km 2 volt, amelyen 40 millió tonna olajjal erősen szennyezett talaj keletkezett. Az olajtüzek oltására 5 milliárd gallon (kb. 19 millió m 3 ) tengerés brack vizet (tenger és édesvíz keveredéséből származó tengervíz) használtak fel (Samira A. S. Omar et al., 2000). A Jugoszlávia elleni NATO-légitámadások során a hadszíntér infrastruktúrájában jelentős károk keletkeztek: két olajfinomító teljesen lerombolódott (Újvidék, Pancsova), 28 üzemanyag-tárolót ért támadás és a katonai olajtartalék 41 %-a megsemmisült, kikerült a környezetbe (Jakus és Venicz, 2002). A békefenntartó műveletekben, humanitárius segítségnyújtásban részt vevő katonai erők nem engedhetik meg maguknak, hogy károkat okozzanak a fogadó ország környezetének, lakóinak, kultúrájának. Abban az esetben, ha mégis bekövetkezik a környezetszennyezés, akkor a békefenntartó alakulatok teljes kapacitása készen áll a károk csökkentésére, az eredeti vagy annál jobb állapot megteremtésére. A boszniai SFOR misszióban a NATO elveknek megfelelően a környezetvédelmi megelőző intézkedések, erőfeszítések összehangolása a műszaki főnök és törzsének feladata (Padányi, 2000). Békeidőben sok nemzet fenntartja a katonaság civil szabályok alóli mentességét, bár növekvő számban vannak azok az országok, pl. a NATO tagállamok, amelyek követelményként szabják fegyveres erőiknek a civil jogszabályok megtartását, így a környezetvédelmi jogszabályokhoz való alkalmazkodást is (Bruch, 2000). Ennek megfelelő az utóbbi időben a hazai szabályozás is. A NATO fegyveres erői felismerve a környezeti felelősség súlyát egyre nagyobb erőfeszítéseket tesznek a környezet megóvása érdekében. Ennek keretében a NATO szabványosítási egyezmény dokumentumai között megjelent a 7141 számú NATO STANAG, ami a hadseregekkel szembeni környezetvédelmi elvárásokat fogalmazza meg és 18

20 az Összhaderőnemi NATO doktrína a NATO által vezetett műveletek és gyakorlatok környezetvédelméről címet viseli (STANAG 7141 EP, 2002 ; Jaczó, 2003). A dokumentum a hadműveletek és hadgyakorlatok környezeti tervezési irányelvei között (környezeti kockázatelemzés és kockázatkezelés) kiemelten foglalkozik a szénhidrogén vegyületekkel. A katonai műveletek potenciális hatásai között azonosítja a dokumentum az ellenőrizhetetlen szivárgásokból (pl. kétéltű viziátkelések, csapatépítkezések) olaj, ill. más veszélyes anyagok elfolyásából, csöpögéséből, szivárgásából (környezeti véletlenek) származó környezetszennyezést, amivel a katonai műveletek tervezése folyamán mindenképpen számolni kell. Az elfolyások, csöpögések, véletlen környezeti ártalmak megelőzésének módszereit a tervezés folyamán meg kell határozni. Amennyiben a nemkívánatos csöpögések, ill. elfolyások mégis bekövetkeznének, a hatásuk megszüntetéséről a hadművelet meghatározott szakaszában gondoskodni kell. Békeidőszakban és válsághelyzetben végrehajtott katonai műveletek során a csöpögések, szivárgások, elfolyások megelőzése és hatásának megszüntetése érdekében szintén hatásos válaszlépéseket kell tenni (Lénárt és Fierpasz, 2000). A bekövetkezett szennyezések felszámolására és a műveleti területeknek a katonai tevékenység megkezdése előtti állapotba való visszaállításának eszköze a kárelhárítás és kármentesítés folyamata (STANAG 7141 EP, 2002). Ennek rendjét a földtani közeg és a felszín alatti víz vonatkozásában Magyarországon az évi LIII. évi törvény a környezet védelmének általános szabályairól és a végrehajtása tárgyában megjelent 33/2000 (III. 17.) Korm. rendelet határozza meg. A NATO a parancsnokok és a beosztott szakállomány környezetvédelmi, így a kárelhárítási és kármentesítési témakörben való eligazodását, döntési képességének fokozását nemcsak az oktatás fejlesztésével (Lénárt et al., 2002), hanem különböző kutatási témák támogatásával is igyekszik elősegíteni. A NATO 1969-ben hozta létre a Modern Társadalom Kihívásai Bizottságot (NATO CCMS) azért, hogy a Szövetség tevékenységét kiterjesszék egy új, társadalmi dimenzióra. A Szövetség országainak állam- és kormányfői 1991 novemberében, Rómában kezdeményezték a Szövetség harmadik dimenziójában tudományos és környezetvédelmi programok megindítását. A CCMS tevékenységek sorában amelyekbe az Észak-atlanti Együttműködési Tanácson (NACC) keresztül bekapcsolódott jónéhány volt szocialista ország, ill. a Szovjetunió utódállamai fontos projektként szerepel A szennyezett talaj és talajvíz kezelésének bevált és kifejlesztés alatt álló technológiái. A kutatásvezetők a témakörben legnagyobb tapasztalattal rendelkező USA, Németország és Hollandia. A projekt magyar mintaterületeként a volt szovjet 19

21 használatú tököli repülőtér szerepelt (Sz. Kiss Csaba, 1996), amelyen a tököli (végsősoron Budapest egy részét is ellátó) ivóvízbázist veszélyeztető, főként kerozin, kisebb mértékben fűtő- és gázolaj szennyezést mutattak ki a talajban és a talajvízben. A NATO tudományos programjának a Csúcstechnológiákkal foglalkozó fejezete a Biotechnológia témacsoporton belül a támogatandó témák között sorolja fel: Biotechnológia az ipari, mezőgazdasági és házi szemét feldolgozása és a környezet megtisztítása érdekében, vagyis kiemelten kezeli a biodegradációs folyamatok környezetvédelmi célú felhasználásának, a bioremediációs technológiáknak a kutatását. A Környezeti biztonság fejezetben pedig különös hangsúlyt fektetnek a jelentős környezeti problémákkal foglalkozó alacsony költségű technológiákra amelyek többek között pl. a víz szennyezési gondok, kiemelten a talajvizek esetében támogatandók (NATO Tudományos Programja, 1997). A katonai védelemnek a társadalom számára hatékonynak és egyben biztonságosnak is kell lennie. Napjainkban a haderőnek már nemcsak a társadalom katonai biztonsággal kapcsolatos igényeit kell kielégítenie, hanem feladatainak végrehajtása során a környezet biztonságát is szavatolnia kell. (Lénárt, 2002). Ezeknek a követelményeknek és elvárásoknak akkor lehet eleget tenni, ha már a megelőzés szintjén a parancsnokok és a beosztott személyi állomány a katonai műveletek során fel tudják mérni cselekedeteik környezeti következményeit (hatáselemzés, hatásvizsgálat útján). A környezeti hatások elemzésének és vizsgálatának alapja, hogy a katonai műveletekben használt hadászati, harcászati eljárásmódok, ill. az eljárásmódokhoz rendelt technika és anyagok alkalmazásának környezetszennyező hatását, az okozható környezeti kár mértékét, ill. az okozható környezeti kár felszámolásának költségeit a parancsnokok és a beosztott személyi állomány helyesen tudja megítélni. Ahhoz, hogy az okozható, ill. az okozott környezeti károk felszámolásának lehetőségeit, költségeit (a társadalmi ráfordítások nagyságát) meg lehessen becsülni, tisztában kell lenni azzal, hogy az adott katonai művelet során felhasznált harceljárások, technikák, anyagok által kiváltott környezetszennyezések milyen módszerekkel, technológiákkal számolhatók fel eredményesen. Mivel a környezetvédelmi kármentesítés folyamatai, a műszaki beavatkozás során alkalmazott technológiák a környezetbiztonság helyreállítására irányulnak, ezért a környezetbiztonsági követelményeket amelyek alapvetően három területről érkeznek (kémiai biztonság, nukleáris biztonság, környezet-egészségügy) ki kell elégíteniük. 20

22 Mivel a környezetbiztonsági elvárások teljesítése során felmerülő költségek egyik fő meghatározó tényezője az alkalmazott technológia, ezért egyre sürgetőbb feladattá válik a katonai környezetvédelem számára is a kármentesítési technológiák környezetbiztonsági szempontú elemzése A SZAKIRODALOM KRITIKAI ELEMZÉSE SORÁN FELTÁRT ÖSSZEFÜGGÉSEKBŐL LEVONHATÓ KÖVETKEZTETÉSEK A környezetbiztonság, a katonai környezetvédelem, a katonai tevékenységek potenciális környezetszennyező hatásának és a felszín alatti víz-szennyezések megelőzésének, kármentesítésének összefüggéseit áttekintve, további tudományos kutató munkám megalapozásához az alábbi fontosabb következtetésekre jutottam: 1. A környezetbiztonságot fenyegető tényezők közül kiemelkedő szerepet tölt be az ivóvíz hiány veszélye. Magyarország ivóvízellátásának jelentős részét a felszín alatti vizek biztosítják, vagyis ezek minőségének megőrzése és javítása, a szennyező anyagokkal így a szénhidrogén vegyületekkel szembeni védelme fontos feladata a katonai környezetvédelemnek. és a környezetbiztonsági törekvéseknek. 2. A felszín alatti vizek állapota hangsúlyos jelentőséggel bír katonai stratégiai és hadszíntér előkészítési szempontból is, hiszen a lakosság és a haderő megfelelő minőségű vízzel való ellátása a háborús szint alatti vagy a háborús katonai tevékenységek során könnyen eltolódhat a rombolt, mérgezett ivóvízhálózatok, a viszonylag könnyen szennyezhető felszíni vizek felől a talaj-, a karszt- és rétegvíz kitermelés és hasznosítás irányába. 3. A NATO tudományos programja a földtani közeg és a felszín alatti víz megtisztítása érdekében kiemelten kezeli a biotechnológiai eljárásokon alapuló bioremediációs kármentesítési technológiák kutatását, fejlesztését, így ezek környezetbiztonsági kérdései is egyre nagyobb jelentőséget kapnak a katonai és a társadalmi dimenziókban. 21

23 2. A FÖLDTANI KÖZEG ÉS A FELSZÍN ALATTI VÍZ SZÉNHIDROGÉN SZENNYEZETTSÉGÉNEK FELSZÁMOLÁSÁRA SZOLGÁLÓ BIOLÓGIAI ELJÁRÁSOK KÖRNYEZETBIZTONSÁGI ELEMZÉSE 2.1. A TUDOMÁNYOS PROBLÉMA MEGFOGALMAZÁSA A földtani közeget és a felszín alatti vizet szennyező kőolajszármazékok eltávolításának közismerten legkörnyezetkímélőbb kármentesítési technológiái a biológiai módszereket alkalmazó eljárások. Mivel a Honvédség is nagy mennyiségben használ, mozgat, tárol ilyen anyagokat (kerozin, benzin, gázolaj, fűtőolaj, kenő- és hidraulika olajok, konzerváló-, zsírtalanító- és oldószerek, stb.) a katonai környezetvédelem számára kiemelkedő fontosságú az ezekkel a szénhidrogénekkel szemben alkalmazható, hatékony kármentesítési eljárások megismerése és környezetbiztonsági értékelése. A biológiai eljárások során a szénhidrogén vegyületeket mikroszervezetek bontják le, ezért ezeknek a módszereknek a környezetbiztonsági megítélésénél a közreműködő mikrobák tulajdonságaiból kell kiindulni. Sajnos ezek a tulajdonságok a biológiai eljárások biztonsága szempontjából hátrányosak is lehetnek, pl. a lebontási folyamat idő előtt leállhat, olyan közti-, vagy végtermékek keletkezhetnek, amelyek még mérgezőbbek, oldékonyabbak, mint a kiindulási szénhidrogén vegyület volt, ill. az emberi egészségre veszélyes mikroszervezetek szaporodhatnak fel a kármentesítés kivitelezése során. Fentiek alapján fontosnak és célravezetőnek ítéltem, hogy a szakirodalomban közölt ismereteket hazai kárhelyekről számazó saját, mikrobiológiai vizsgálati eredményeinkkel kiegészítve értékeljem annak érdekében, hogy a biológiai kármentesítési módszereket pontosabban lehessen jellemezni a környezeti (a kémiai és a biológiai) biztonság szemszögéből. A biodegradációs eljárások biológiai biztonságának növelése érdekében adatokat gyűjtöttem arra vonatkozólag, hogy néhány hazai, reprezentáns kárhelyről származó, kőolajtermékekkel (elsősorban benzinnel, kerozinnal, gázolajjal, fűtőolajjal) szennyezett földtani közegből, felszín alatti vízből származó mintákból, milyen gyakorisággal tenyészthetők ki fakultatív patogén/patogén szénhidrogén bontó/toleráns mikroszervezetek, közöttük különös figyelemmel a Pseudomonas aeruginosa baktériumra. 22