A 2012/2. SZÁM TARTALMA. Malik P., Pálfi V.: Az EHV-1 és EHV-4 diagnosztikájának gyakorlati

Átírás

1 A 2012/2. SZÁM TARTALMA LÓ Malik P., Pálfi V.: Az EHV-1 és EHV-4 diagnosztikájának gyakorlati kérdései / 67 Paréj J., Pongrácz L., Bali Papp Á.: Angol telivér kancák szaporulati mutatói és az azokat befolyásoló egyes tényezők. Irodalmi összefoglalás / 77 JUH Novotniné Dankó G., Gyimóthy G., Oláh J., Kulcsár M., Magyar K., Vass N., Posta J., Balogh P., Jávor A.: Tavaszi nyári reprodukciós folyamatok nyomon követése és takarmánykiegészítő hatásának vizsgálata juhnál / 83 KEDVENCÁLLAT Hajdú P., Gyulay-Nagy B., Gál J., Jakab Cs.: Generalizált áttétet képező, elsődleges méhmyxosarcoma házinyúlban. Patológiai eset ismertetése / 89 Marosán M., Vecsera E., Gál J.: A tojócsőben, a kloáka előtt megrekedt, terméketlen tojás okozta következményes obstipatio kenyai homoki boában (Eryx colubrinus loveridgei). Esetleírás / 97 Makovický, P., Makovický, P., Nagy, M., Németh, P., Rajmon, R.: A kutyák malignus fibrosus histiocytomájának és pleomorf liposarcomájának anti-s-100 protein alapú elkülönítő kórjelzése.

2 Immunhisztokémiai eset ismertetése / 101 Fábián A., Halász N., Gál J.: Többszörös áttétet képező melanoma malignus mongol futóegér (Meriones unguiculatus) bőrén / 126 VADON ÉLŐ ÁLLAT Takács A., Szemethy L., Takács A. A., Takács P. T., Heltai M.: Adatok az eurázsiai borz (Meles meles) parazitákkal való fertőzöttségéről Magyarországon / 106 HAL Molnár K.: Ötvenéves megfigyelések a halak kopoltyúférgességét okozó Dactylogyrus-fajoknak az európai ponty (Cyprinus carpio carpio L.) kopoltyúján való előfordulásáról / 111 BIOTECHNOLÓGIA Solti L.: A szaporodás-biotechnológia lehetőségei és korlátai érvek és ellenérvek / 119 RENDEZVÉNY Állatorvos-tudományi Nap (Budapest, november 21.) / 76 Malik P. Pálfi V.: AZ EHV-1 ÉS EHV-4 DIAGNOSZTIKÁJÁNAK GYAKORLATI KÉRDÉSEI A szerzők áttekintik a lovak 1-es és 4-es típusú herpeszvírus- (EHV-1

3 és EHV-4) fertőzés után megjelenő kórképeket, ezek kórfejlődését, tüneteit és kórjelzését, kiemelve az utóbbi évek új eredményeit, amelyek segítségével gyorsabb és pontosabb diagnosztikai módszerek születtek a kórokozók kimutatására. A lovak herpeszvírusai közül az Alphaherpesvirinae alcsaládba tartozó kórokozók, ezen belül az EHV-1 és az EHV-4 a legjelentősebb. Az EHV- 4 elsősorban légzőszervi tüneteket okoz, míg az EHV-1 vírusa, a légzőszervi elváltozások mellett, képes vemhes kancákban vetélést, ill. minden korú és nemű lóban pedig idegrendszeri tüneteket kiváltani. A fertőzések a herpeszvírusokra jellemzően rejtetté válhatnak, és ezek az állatok folyamatosan fenn tudják tartani a fertőzést egy adott állományban. A kórokozókat közvetetten (az ellenük termelt ellenanyagok segítségével) vagy közvetlenül (magát a vírust vagy a vírus DNS-ét) lehet kimutatni. A klinikai tünetek megjelenésekor a fertőzés megállapítására a szerológiai módszerek csak korlátozottan alkalmazhatók, a vírust közvetlenül kimutatni képes eljárások közül pedig egyre gyakrabban használnak molekuláris módszereket [polimeráz láncreakció (PCR)] a hagyományos vírusizolálás helyett. Az EHV-1 vírus genomjának egy adott régiójában (ORF30) előforduló nukleotidcsere erősen összefügg az adott törzs neuropathogen tulajdonságaival. Egy, az MgSZH-ÁDI Virológiai Osztályán kifejlesztett real-time PCR-módszer segítségével a neuropatogén és nem neuropatogén genotípus gyorsan és nagy biztonsággal elkülöníthető.

4 Paréj J. Pongrácz L. Bali Papp Á.: ANGOL TELIVÉR KANCÁK SZAPORULATI MUTATÓI ÉS AZ AZOKAT BEFOLYÁSOLÓ EGYES TÉNYEZŐK. IRODALMI ÖSSZEFOGLALÁS A tartási, takarmányozási feltételek javulásával és a technika fejlődésével párhuzamosan nagymértékben nőttek a különböző lófajták szaporulati mutatói. Kivétel ez alól az angol telivér fajta, amelynél számottevő mértékben nem javultak a szaporulati mutatók. Az átlagos vemhesülés (egy szezonra vonatkoztatott) 83,9% és 92,2% között alakul, míg a csikózási százalék csupán 60,8 82,6%. A vemhesülési százalék és a csikózási százalék közötti különbséget a termékenyülés elmaradása, de főként az embrió- és magzatveszteségek (pregnancy loss) okozzák, amelynek aránya megközelíti akár a 20%-ot is. A nagy különbség miatt nem elhanyagolhatóak az ezeket befolyásoló tényezők. A szerzők, irodalmi adatok alapján áttekintik a kanca korának, kondíciójának és szaporodásbiológiai státusának hatását. A kor és a kondíció hatását illetően az irodalmi adatok legtöbbször egyezőek, a kanca státusa és a versenymúltja hatásáról ellentmondó vizsgálati eredményeket találtak. Vizsgálták az ikervemhesség gyakoriságára és a vemhességi időtartamra vonatkozó adatokat is, ahol ugyancsak eltérő eredményeket találtak. Szükségesnek tartják a magyarországi helyzet átfogó felmérését. Novotniné Dankó G. Gyimóthy G. Oláh J. Kulcsár M. Magyar K. Vass N. Posta J. Balogh P. Jávor A.:

5 TAVASZI NYÁRI REPRODUKCIÓS FOLYAMATOK NYOMON KÖVETÉSE ÉS TAKARMÁNYKIEGÉSZÍTŐ HATÁSÁNAK VIZSGÁLATA JUHNÁL A szerzők szapora merinó juhfajta petefészek-működését vizsgálták hormonanalitikai módszerekkel a tavaszi nyári, tehát a klasszikus tenyésszezonon kívüli hónapokban. Progeszteron- + PMSG-tartalmú ciklusindukciós kezelés után, laparoszkópos mesterséges termékenyítést végeztek. A vérplazma progeszterontartalmának vizsgálatával és ultrahangos vemhességvizsgálattal követték nyomon az állatok petefészek-működését, termékenyülését, vemhességének lefolyását április augusztus hónapokban. Mikroelem- és vitamintartalmú Ovitrace plus for sheep takarmánykiegészítő hatását is vizsgálták a termékenyülésre. Eredményeik szerint az áprilisi májusi időszakban a szapora merinó anyák negyede ciklikus petefészek-működésű, de az acikliás egyedek jól reagálnak a ciklusindukciós kezelésre. A vemhesülési és ellési százalék a szezonon kívüli időszakban megfelelő (68, ill. 49%), a vemhesség lefolyását azonban sok külső tényező, főképpen takarmányozási és időjárási hatások befolyásolhatják. Vizsgálataik alapján az Ovitrace takarmánykiegészítő alkalmas lehet a magzatelhullásokból származó bárányveszteség csökkentésére. Hajdú P. Gyulay-Nagy B. Gál J. Jakab Cs.:

6 GENERALIZÁLT ÁTTÉTET KÉPEZŐ, ELSŐDLEGES MÉHMYXOSARCOMA HÁZINYÚLBAN. PATOLÓGIAI ESET ISMERTETÉSE A szerzők egy 4 éves, elhízott, szürke színű, keverék nőstény házinyúl tetemének kórtani vizsgálata során észlelt, elsődleges méhmyxosarcoma esetét mutatják be. A malignus mesenchymalis daganat a bal méhből indult ki és képezett a széles méhszalagba szoliter paratumoralis, továbbá a zsigeri hashártyába és a tüdőbe multiplex távoli áttéteket. A kórszövettani vizsgálat során mind az elsődleges és mind a másodlagos daganatban fokozott, tumorindukált neoangiogenesist, kiterjedt vérzést és elhalást figyeltek meg. Az elhízott állapotban lévő egyedben súlyos fokú necrobioticus májelzsírosodást, hasnyálmirigy-atrophiát és -lipomatosist, továbbá a csepleszben liponecrosist tapasztaltak. A primer és a szekunder daganatok vimentinpozitívnak, pancitokeratin-, α-sma- és claudin-5- negatívnak bizonyultak. A Ki-67-proliferációs index 18% volt. A szerzők feltételezik, hogy az állat szervezetében egyúttal tapasztalt disszeminált intravascularis coagulopathiát (DIC-t) a méhbeli myxosarcomában és áttéteinek állományában tapasztalható kiterjedt vérzés, elhalás, a másodlagos daganatok indukálta, a csepleszben létrejövő, diffúz liponecrosis és a ketosisos állapot együttesen okozhatta. Marosán M. Vecsera E. Gál J.:

7 A TOJÓCSŐBEN, A KLOÁKA ELŐTT MEGREKEDT, TERMÉKETLEN TOJÁS OKOZTA KÖVETKEZMÉNYES OBSTIPATIO KENYAI HOMOKI BOÁBAN (ERYX COLUBRINUS LOVERIDGEI). ESETLEÍRÁS A szerzők egy 3,5 éves, 197 g tömegű, nőstény, snow színváltozatú kenyai homoki boa (Eryx colubrinus loveridgei) esetén állapítottak meg terméketlen tojás elakadása okozta következményes bélsárpangást. Az elakadt tojás műtét nélkül, felületes altatásban, a kloákán keresztül került eltávolításra a bélsárgolyókkal együtt. Utókezelésre a kígyó, 6 napon keresztül, 0,2 ml Mastijet forte tőgyinfúzió A.U.V. -t kapott szonda segítségével a kloákájába. Makovický P. Makovický P. Nagy M. Németh P. Rajmon R.: A KUTYÁK MALIGNUS FIBROSUS HISTIOCYTOMÁJÁNAK ÉS PLEOMORF LIPOSARCOMÁJÁNAK ANTI-S-100 PROTEIN ALAPÚ ELKÜLÖNÍTŐ KÓRJELZÉSE. IMMUNHISZTOKÉMIAI ESET ISMERTETÉSE A szerzők esetismertetésükben a kutyák malignus fibrosus histiocytomájának (MFH-nak) és pleomorf liposarcomájának (PLS-nek) anti-s-100 protein és antivimentin alapú immunhisztokémiai elkülönítését mutatják be. Részletezik a két különböző típusú, rosszindulatú, mesenchymalis daganat klinikopatológiai, ezen belül kórszövettani és immunhisztokémiai jellemzőit, segítséget adva a kórbonctani munkához. Megállapították, hogy az anti-s-100 protein és

8 antivimentin antitestekre alapozott immunhisztokémiai vizsgálatok segítik a kutyák malignus fibrosus histiocytomájának és pleomorf liposarcomájának egyértelmű elkülönítését. Mindez a gyakorló, klinikus állatorvos számára kórjóslatot és a gyógykezelési stratégiát meghatározó eredményeket nyújt. Az esetismertetés során a kutyák pleomorf liposarcomája S-100 protein pozitivitást, míg a malignus fibrosus histiocytomája S-100 protein negativitást mutatott. Takács A. Szemethy L. Takács A. A. Takács P. T. Heltai M.: ADATOK AZ EURÁZSIAI BORZ (MELES MELES) PARAZITÁKKAL VALÓ FERTŐZÖTTSÉGÉRŐL MAGYARORSZÁGON A szerzők az Országos Emlős Ragadozó Monitoring Program ( ) részeként Mustelidae kisragadozó emlősfajok kevéssé ismert férgekkel való fertőzöttségét vizsgálták. Ennek keretében, öt vadászterületről származott, 6 eurázsiai borz féregfertőzöttségét boncolással állapították meg. A fellelt féregfajok a következők a voltak: Taenia crassiceps, Taenia martis, Taenia sp., Mesocestoides lineatus, Ancylostoma caninum. Capillaria aerophila, Capillaria plica, Uncinaria criniformis. Molnár K.: ÖTVENÉVES MEGFIGYELÉSEK A HALAK KOPOLTYÚFÉRGESSÉGÉT OKOZÓ DACTYLOGYRUS-FAJOKNAK AZ EURÓPAI PONTY (CYPRINUS CARPIO CARPIO L.) KOPOLTYÚJÁN VALÓ

9 ELŐFORDULÁSÁRÓL Az európai ponty alfajt (Cyprinus carpio carpio) az intenzív haltelepítések megindulásáig csupán három Dactylogyrus-faj (D. anchoratus, D. minutus és D. vastator) fertőzte. Az ázsiai alfajnak, az amuri vadpontynak (Cyprinus carpio haematopterus) a korábbi Szovjetunió európai részébe történt betelepítésével, valamint a színes ponty (koi) ismételt behozatalával az európai alfaj parazitafaunája további Dactylogyrus-fajokkal (D. achmerowi, D. extensus, D. falciformis, D. molnari, D. mrazeki és D. suhengtaii) gazdagodott, amelyek korábban csak az ázsiai alfajról voltak ismertek. A szerző ötvenéves feljegyzések alapján számol be a Magyarországon tenyésztett ponty Dactylogyrus-fertőzöttségének alakulásáról, s ennek keretében két Európából még ismeretlen faj, a D. falciformis, valamint a D. mrazeki előfordulásáról elsőként tudósít. A Magyarországról ismert 9 Dactylogyrus-fajt kiegészíti az ugyancsak pontyot fertőző, a dactylogyrusokhoz hasonló, de középső horgokkal nem rendelkező Pseudacolpenteron pavlovskii faj is. A fajok könnyebb meghatározására a faji bélyegeket leginkább hordozó horogrendszereket és párzószerveket színes képek illusztrálják. Solti L.: A SZAPORODÁS-BIOTECHNOLÓGIA LEHETŐSÉGEI ÉS KORLÁTAI ÉRVEK ÉS ELLENÉRVEK

10 Az elmúlt évtizedek biológiai felfedezései soha nem remélt előrehaladáshoz vezettek, amely asszisztált reprodukciós technikák gyűjtőnéven vonult be a humán- és állatgyógyászat gyakorlatába. Jelen közlemény kiemelten három eljárással foglalkozik, ezek azonban kétségtelen előnyeik ellenére számos etikai aggályt is fölvetnek. Első az in vitro fertilizációs vagy lombikbébi program, amely valóságos áttörést hozott a meddőség kezelésében és immár 4 millió gyermek köszönheti életét ennek az eljárásnak. Mindazonáltal máig nem teljesen tisztázott, mikor és milyen indikációval szabad a módszerhez folyamodni, továbbá hol húzódnak a lombikbébi program etikai korlátai. Még vitatottabb a testi sejtes klónozás, amelynek reprodukciós célú alkalmazását szinte mindenütt tiltják, ám terápiás célból engedélyezett lehet. A tiltás oka nemcsak a fejlődési rendellenességek most még magas kockázata, amely a módszer fejlődésével bizonyára csökkenthető, hanem elsősorban etikai indíttatású. A cikk végezetül foglalkozik a születendő utódok nemének meghatározásával, amelyre ma már technikailag könnyen kivitelezhető és gyakorlatilag kockázatmentes eljárások állnak rendelkezésre, mégis (az egészségügyi indikációkat leszámítva) óriási vitákat indított el mind az orvosok, mind a társadalom körében. Állatoknál azonban az előnye vitathatatlan, ezért egyre szélesebb körben alkalmazzák.