Állati TÖRTÉNETEK TARTALOM

Átírás

1 Írta: Rolf Harris Mark Leigh és Mike Lepine Illusztráció: Rolf Harris Állati TÖRTÉNETEK TARTALOM Egérúton Bogarasok bandája Hűséges barátaink Segítőtársaink Többet ésszel Szívfacsaró történetek Kedvenceink Tollas barátaink Bátrak bátra Ünnepelt állatok Életmentők Fantasztikus utazás Egyik kutya, másik eb Köszönetnyilvánítás A szerzők ezúton is köszönik: Suzie Alexander, Jeremy Beadle, Margy Frost, Louise Hartley Davies, Andrea Hatton, Mary és Dennis Hatton, Kathleen Holland, Violet Johnson, Gill és Neville Landau, Bob Lanier, Houston város polgármestere, Debbie Leigh, Edith és Philip Leigh, Eileen és Harold Lepine, Philippa Hatton-Lepine, Jenny és Ron Lyon, Judy Martin, Karen Pearlman, Tony Peake, valamint Julie Simpson felbecsülhetetlen értékű támogatását és segítségét.

2 Első fejezet Egérúton A nagy szökések egyike, melyet páviánok hajtottak végre, 1974 augusztusában a lambtoni szafariparkból történt. A ravasz és fejlett módon együttműködő majmok azzal játszották ki a szigorú biztonsági intézkedéseket, hogy a turistabuszok alá másztak, s úgy osontak ki a parkból, hogy végig az alvázba kapaszkodtak, amíg elhaladtak az őrök mellett. Az összeesküvés azonban mégis meghiúsult, a főkolomposok pedig kemény büntetésben részesültek. - A szökési terv hangadóit tapasztalati úton azonosítottuk - mondta Dick Howard, a szafaripark vezetője -, s most heten más-más állatkertbe és parkba kerültek. Howard úr állítása szerint a páviánok szökéstani zsenik. Egy holland állatkert vezetőjeként szemtanúja volt, amint egy csapat pávián banánnal csalogatott egy antilopot a szökés helyére, majd mikor az antilop a kerítés mellé ért, a páviánok a hátára ugráltak, s onnan lendültek át a szabad életbe. A Scunthorpe-ban, Humberside-ban élő tizenöt éves Matthew Cook sikeresen elvégezte az elsősegély-tanfolyamot, megnyerte a Szent János Kórház díját, valamint egy bronzérmet kapott életmentésért májusában alkalma nyílt rá, hogy - öthónapos hörcsögén, Kimmie-n - kipróbálhassa újonnan szerzett jártasságát. Matthew Kimmie-t ketrece padlóján heverve találta, amint épp páráját készült kiadni. - Úgy megkönnyebbültem, amikor a mellkasa elkezdett föl-le mozogni, és kinyitotta a szemét - mesélte Matthew az újságíróknak. Az RSPCA (Royal Society for the Prevention of Cruelty to Animals = állatvédelmi egyesület) dicséretben részesítette Matthew-t állhatatosságáért és a gyors cselekvésért. Kimmie-ről mindössze annyit, hogy miután felgyógyult, azt tette, amit a hörcsögök legjobban szeretnek: elaludt. Egy baknyúl teljes sebességgel futva egyetlen szökkenéssel négy és fél métert tud ugrani januárjában, a dél-walesi Maesteg egyik kisállat-kereskedéséből nagyszabású szökést hajtott végre huszonkét hörcsög. Miután feltehetőleg nagy rumlit hagytak maguk mögött, kisurrantak a ketrecükből. Kis idő elteltével egy közeli zöldségesnél akadtak rájuk, ahol szépen összekuporodva szundítottak - szemmel láthatólag meghízva. Az edinburghi állatkert sokat küszködött azzal, hogy a hódokat a korlátok mögött tartsa. Korábban már sikerült börtönük alatt lyukat ásni a szabadság felé, legutóbbi szökésük alkalmával pedig szó szerint a falon mentek át. A hódok nem tudnak mászni, ezért kézenfekvő tervet eszeltek ki a magasság leküzdésére. Építettek egy hatalmas kunyhót közvetlenül annak a falnak támasztva, mely a külvilágtól elválasztotta őket, s az építményt rámpának használva föl-, illetve átmásztak rajta.

3 A Goldie nevű aranyszínű sas nem is egyszer, de kétszer szökött meg a londoni állatkertből. A kalitkába zárt madarak szárnyát nem szokás megnyirbálni amint azt Goldie gondozója a maga bőrén tapasztalta, amikor egyszer 1965 februárjában egy kicsit tovább hagyta nyitva a madárház ajtaját. Goldie azonnal élt a lehetőséggel, és kirepült a Regent's Park szabad levegőjére. Tíz napig tartott Goldie szabadsága, mialatt a közelben lakókat és az arra sétáló, pihenni vágyó látogatókat molesztálta. Tetteit az egész nemzet figyelemmel kísérte az újságok hasábjain, melyek naprakész hírekkel követték nyomon. A londoni utcák közlekedése teljesen leállt, amikor 5000 ember özönlötte el, hogy láthassa Goldie szabad röptét a Regent's Parkban és bátor igyekezetét a szabadság megtartására, melyet még az angol alsóházban is kitörő tapssal fogadtak! Végül is gondozói, egy döglött nyulat használva csalétkül, lecsaptak rá és elfogták. Goldie visszatért a madárházba, ám tíz hónap elteltével a történet megismétlődött. Ez alkalommal az állatkert emberei kidolgozott tervvel léptek akcióba, reflektorok, rádióhullámok, hálók, csalétkek segítségével, valamint az állatkert, a rendőrség és a tűzoltóság együttműködésének igénybevételével. Goldie-t hamar elfogták és visszavitték. Gondozója mostanra már megtanulta a leckét. Amikor 1992-ben az Andrew nevű hurrikán söpört végig Floridán, az állatkertek és a vadasparkok eladdig példátlan méretű tömeges szökésekről számoltak be. A felfordulás során 4000 emberszabású és makimajom, 1000 papagáj, 1000 kígyó, 1000 gyík, 25 nemesvad, 6 puma és 3 kenguru kóborolt el összesen. Sokat közülük nem is tudtak elkapni, feltehetőleg boldogan élnek a vadonban, utódokat nemzenek, és igen különös új élettel töltik meg Florida vadvilágát. Walter, a New York-i macska 1984-ben kimászott egy tizennyolcadik emeleti lakás ablakán, hogy az ablaktisztító munkásnak segédkezzen. Sajnos megcsúszott - ám szerencsére egy bokor közepében landolt. Miután megrázta magát és meggyőződött róla, hogy minden a legnagyobb rendben, nyugodt léptekkel az épülethez sietett, és visszament a lakásba - ezúttal liften ben svéd űrkutatók tudni akarták, hogy vajon a békák képesek-e párosodni a súlytalanság állapotában (elvégre muszáj volt valamire elkölteni a pénzt). Úgy tervezték, hogy egy európai indítórakétát alkalmazva hajtják végre a kísérletet, s azzal küldik ki őket az űrbe, ám a békáknak más ötletük támadt. A rakétához vezető út közben mindannyian megszöktek (nyilván többre értékelték a tavirózsa levelét, mint az űrbéli nyoszolyát). Oscar, a cirmos cica minden idők legszerencsésebb macskája lehetett - vagy a legszerencsétlenebb, attól függ, honnan nézzük. Tengerészeti pályafutását egyévesen kezdte a Bismarck nevű német hadihajón. Amikor a Bismarck elsüllyedt, a Királyi Flotta mentette ki a hullámokból, majd hivatalos hajósmacskaként sorozták be a szövetségesekhez a Cossack nevű torpedós HMS-re. Hat hónapig tartott ez az állás. A Cossack torpedótámadás következtében elsüllyedt,

4 Oscar pedig ismét azon kapta magát, hogy az életéért kell küzdenie. Az Ark Royal légierő csapatszállító legénysége mentette ki a tengerből, majd adoptálta. Az Ark Royalon való tartózkodása hajósmacskaként még rövidebb ideig tartott. Mindössze három nap múlva torpedó találta el a csapatszállítót a Földközi-tengeren. Oscar, született túlélőként, felmászott egy fadarabra, és harmadszorra is megmenekült. Tengerészeti pályafutásának ez volt az utolsó állomása, s miután Gibraltárban is időzött egy kis helyen, Belfastba küldték az Öreg Tengerészek Otthonába, ahol is aztán élete hátralévő részét töltötte. Az emberszabású majmok világának híres szabadulóművészét egy Bob nevű orangutánban tisztelhetjük. Hároméves korában, 16 kg-osan került a San Diegó-i állatkertbe, és hamarosan demonstrálta a külvilág iránti ellenállhatatlan érdeklődését. Az első este azon kapták, hogy ketrece vashálóját bogozza, ezért a gondozók egy nagyobb és erősebb ketrecbe költöztették, amely azonban nem tarthatta vissza, másnap reggel a pingvinek medencéjében csücsülve találtak rá az elképedt gondozók, amihez egy másik kerítés vashálóján is át kellett jutnia. Bobot attól fogva az elkeseredett személyzet "Houdini"-nak becézte, őt azonban egyáltalán nem érdekelte semmi, amivel az állatkert irányítani akarta, bármi is áll a viselkedéstani tesztekben. Bob folytatta ketreceinek szétszerelését, ráadásul elkezdte piszkálni az ajtózárakat is. Mindez egy vizsgálódó elme műve volt - erejét csak végső esetben vette igénybe. Márpedig ezt az erőt sem szabad alábecsülni. Egy korábbi Mr. Univers választáson Bob 225 kg-ot emelt fel, és erőlködés nélkül nyerte meg a versenyt. Létezik egy olyan aluljáró, melyet a felszín alá, 30 cm szélesre építettek, hogy a borzok biztonságos áthaladását biztosítani tudják. Egy víziló, elunva állatkerti életét, legjobb barátja a szomszédos állatsimogatóból való kecske - társaságában megszökött. Semmi okos dolog nem ötlött eszébe senkinek, mígnem a Las Vegas-i rendőrség rátalált az elszánt párra, amint a főút kellős közepén baktatott kifelé a városból, és késlekedés nélkül útjukat állták a szökött raboknak. Amikor 1897-ben a Texas állambeli Eastland törvényszéki épületét építették, egy szarvasbékát valahogy befalaztak a sarokkőbe egy bibliával és az adott év pár emlékezetes tárgyával együtt ban az épületet lebontották, hogy a helyébe egy nagyobb törvényszéki épületet építsenek ember szeme szegeződött Ed Pritchardra, a megyei bíróra, amikor a sarokkövet kinyitotta. Mindenki meghökkent, amikor belsejében meglátták a poros varangyot, Pritchard bíró pedig a lábánál fogva fölemelte, hogy minden ember jól láthassa. Ekkor hirtelen megrándult a béka lába, s a bíró ijedten eldobta. Harmincegy év elteltével kelt életre! A varangyot (Rip van Winkle után) Vén Ripnék keresztelték, s azt mondják, hogy a nagy állatbarát Coolidge elnök még egy találkozóját is lemondta, hogy a saját szemével láthassa őt.

5 Amikor Vén Rip aztán kiszenvedett, egy díszes kis koporsóba helyezték, mely még ma is megtekinthető az új törvényszéki épületben. A jugoszláviai Skopje egyik építkezési területén dolgozó munkások befogadtak egy kóbor macskát, egy nap azonban eltűnt, míg ők előkészületeket végeztek egy új fal felhúzásához. A munkások megállapították, hogy valaki nyilván befogadta, és folytatták a munkát. Deszkákból formát készítettek, majd több tonna homokot és cementet öntöttek bele. Másnapra megkötött a beton, így a fát eltávolították a falba ágyazódva azonban ott volt az ő kóbor macskájuk. Bemászott és csapdába esett, de egy fa repedésén át az orrán keresztül lélegezve megmenekült. A macskát óvatosan kivésték a falból, testének nyomata azonban csodálatos szabadulásának mementójaként ott maradt a falon. Az újszülött mezei nyúl már öt perccel világra jötte után tud futni. Amikor Jess, a tizenhat éves yorkshire terrier keverék elveszett, csalhatatlan tájékozódási képessége teljesen rossz irányba vezette. Ahelyett, hogy visszatért volna throckley-i otthonába, Newcastle-upon-Tyne-ba odaadó gazdája, John Fenwick karjaiba -, Jess délre fordult, a londoni fényáradat felé. John szíve egészen összetört, amikor már három hét is eltelt, és semmi hír nem jött Jess felől. - Olyan volt, mintha kialudt volna a fény az életemben - mondta John. Jess a kedvenc kutyája volt, aki, még kölyökkutya korában, egyszer ugatásával felébresztve megmentette gazdája életét, amikor a házban tűz ütött ki. Aztán csoda történt. Paul, John fia meglátta Jesst egy műholdas csatorna műsorában, mely kóbor kutyákról szólt, amelyek London utcáin sétálgattak, amikor rájuk találtak. Paul videóra vette a műsort, és elküldte az apjának. - Rögtön tudtam, hogy ez csak ő lehet, még ha új nevet is kapott, azt, hogy Pammie. Jess csupán csak egy van! - mesélte. John és Jess hamarosan újból találkoztak, John pedig megesküdött, hogy soha többé nem téveszti szem elől Jesst ben Németországban perbe fogtak egy barnamedvét, amiért rettegésben tartotta a helybéli parasztokat. Egy jogi alaki kérdésnek köszönhette a felmentését. A német joggyakorlat szerint ugyanis csak a vádlottal egyenrangú esküdtszék hozhat ítéletet, vagyis olyan esküdtszék, amely tizenkét másik barnamedvéből áll. Senki sem vállalta az esküdtek kiválasztását. A távoli szigeteken élő királypingvinekről úgy tudják, hogy hanyatt vágódnak a megrázkódtatástól, amikor életükben először emberi lényt látnak ban egy 2,7 kg súlyú sziámi macska, Blackie egyszer csak repülni kezdett. Épp egy droxfordi kertben pihent, nem messze Portsmouthtól, amikor egy hatalmas madár lecsapott rá, megragadta, és jó pár méteren keresztül repült vele, míg aztán

6 Blackie küzdelme túl terhessé nem vált. Az RSPB (madárvédő egyesület) Blackie gazdáinak azt mondta, hogy a madár szinte biztosan egy héja volt. Amikor Johnt, a fehér keverék kutyát elsodorta egy tizenhat méteres szökőár, az Okushiri-sziget halászfalujának lakói azt gondolták, hogy többé nem látják viszont. Ám legnagyobb meglepetésükre az eb egy év múlva mégis felbukkant, mocskosan, de különben sértetlenül. Gazdájának, Naoyuki Lilának fogalma sincs, mi történhetett kutyájával az eltelt egy év alatt. - John meglehetősen utálja a vizet - meséli -, de a halat nagyon szereti. Az Új-Mexikóban, Artesiában élő Bratcher család tagjainak majd a szíve szakadt meg, amikor anyjuk a kocsifeljáróra hajtva véletlenül elütötte Brownie nevű keverék kutyájukat. A hároméves Tobby tiltakozása ellenére, aki azt kiabálta, hogy "Brownie nem halt meg", eltemették a közeli legelőn. Másnap, amikor a család hazatért, Brownie-t a tornácon találták várakozón és porosan. Kómába zuhant, s amikor magához tért, kiásta magát. Azonnal állatorvoshoz szállították, és Brownie már gyógyulófélben van. Csodálatos feltámadása óta a Bratcher család állítólag "Lázárnak" hívja. Az elektromos angolna 440 voltos árammal tud rázni decemberében, egy német juhászkutya, Spook kiesett egy komphajó fedélzetéről, amely a brit-columbiai partvonal mentén hajózott. Gazdái, Christine és Michael Rowe éppen úton voltak Alaszka felé, hogy új életet kezdjenek. Kérve kérték a komp kapitányát, hogy forduljanak meg, és keressék meg Spookot, de a kapitány azt mondta, hogy úgy sincs semmi remény, mert a víz olyan jeges, hogy öt percnél többet senki sem bírna ki benne. Hét hónappal később a Rowe házaspár rokonlátogatásra visszatért régi otthonába, a kaliforniai Sacrementóba. Christine elment a helyi kutyamenhelyre, hogy elhozza onnan bátyja terrierjét, aki megszökött, s akit a sintérek találtak meg. Amint a terriert keresve a ketrecek közt sétált, egyszer csak alig hitt a szemének: az egyik ketrecben ott állt Spook. Ugyanabban a pillanatban Spook is észrevette gazdáját, és addig vonított, míg ő és imádott gazdija újra egymáséi nem lettek. A sintér elmesélte Christine-nek, hogy az utcán kóborolva találtak rá alig 100 méterre régi házuktól. Ha senki nem jött volna érte, másnap elaltatták volna. Miután kedvenc sólyma, Lenny elrepült, a derbyshire-i Harry Walkernek nem sok reménye maradt, hogy valaha még rátalál. Kishitűen hívta fel a helyi rendőrállomást, hátha befutott valami jelentés Lenny-ről. Igen ám, de véletlenül mellétárcsázott, és egy családot hívott fel a szomszéd utcából, akik elmondták neki, hogy - megdöbbentő egybeesés - Lenny épp az ő kerítésükre telepedett le! Harry azonnal átrohant, Lenny pedig egyenesen odarepült hozzá. Amikor az egyik holland szőrmefarm tönkrement, az ABN Bank 850 darab bundás nutria mely a guineai malac egyik távoli rokona - felkészületlen és igen nagy

7 zavarban lévő jogos tulajdonosának érezhette magát. Az egyik választási lehetőség az elpusztításuk lehetett volna, de az Állatvédők Világszövetsége és a holland egyesület rávette őket, hogy gondolják át újból a dolgot. Így hát a bank kifizette egy uruguayi utazás teljes költségét - a nutriák eredeti származási helyére - a 850 kis szerencsétlen állat számára. Hathetes karantén után a boldog kis rágcsálók visszatérhettek a vadonba. Tolvajok dúlták fel John Ashcroft galambdúcát a lancashire-i Mere Brow-ban, és 62 díjnyertes postagalambot loptak el. Valószínűleg nemigen gondolkodtak el azon, hogy mit kezdenek majd velük, néhány napon belül ugyanis, 19 kivételével, az összes hazarepült. Az osztrák Liz Kaernestamot egészen felháborította, amikor megtudta, hogy egy magyarországi tombolán az első díj egy kismalac lesz. Úgy tűnt, a malac már belenyugodott, hogy meg fogják enni - Liz azonban másképp döntött: Az összes tombolajegyet megvette, megnyerte a malacot, áthajtotta a határon, és azóta is boldogan élnek együtt Ausztriában. A mesésen gazdag szaúdi Mohammed al-fassi sejk életét és vagyonát a kóbor macskák megsegítésére tette fel. Értesülvén róla, hogy a kóbor macskákat megölik, mivel senki sem viseli gondjukat, a sejk úgy döntött, hogy közbelép és megmenti őket. Floridában luxusotthont építtetett több, mint 100 hontalan macska számára, és képzett személyzettel látta el a házat, hogy biztos lehessen az állatok egészségében és jólétében. A macskaimádó sejk arról is híres, hogy az éttermekből kitiltotta a rákokat, megmentve ezzel az életüket. - Hozd ide! - kiáltotta Paula Mongy nevű német juhászkutyájának. Bizony, nem számított rá, hogy az eb egy kibiztosított és életveszélyes kézigránáttal tér majd vissza! Az egész környéket lezárták, mialatt a bombaszakértők valahogy rávették a kutyát, hogy (finoman) tegye le a gránátot, amit aztán hatástalanítottak ben a norvég partok mentén elterülő Kongsfjord-öbölben a halászoknak feltűnt, hogy valami nincs rendben. Az egyik vörös jelzőbója úgy bukott le majd jött fel a víz felszínére, akár egy pecabot úszója. Valami csapdába esett odalent. Leadták a vészjelet, s a közeli Norvég Sarkkutató Intézetből egy kutatókból álló csapat indult el, hogy közelebbről is megszemlélje a dolgot. Egy fehér bálnacsemetét találtak reménytelenül belegabalyodva a bója kötélzetébe. A kutatók rájöttek, hogy ez az okos, kíváncsi állat azért úszott oda a színes, vörös bójához, hogy megvizsgálja, s így saját magát ejtette csapdába. A bálnáknak a víz felszínén kell úszniuk, hogy levegőt tudjanak venni, a kötél azonban lehúzta, egyre szorosabbá vált teste körül, s minden egyes levegővételnél egyre nehezebbé tette küzdelmét a felszínre jutásra. A kis bálna már a kimerülés szélén állt, s félő volt, hogy megfullad. Mostad, az egyik kutató gyorsan magára húzta sarki búvárruháját, kést ragadott, és beugrott a jeges vízbe, a csapdába esett bálnához. A víz alatt vette észre, hogy a kis bálna még jobban összegubancolódott, s úgy látta, hogy az orra és az uszonya

8 becsavarodott a kötélzetbe. Amint a bálna meglátta a búvárt, pánikba esett, még jobban hánykolódott, küzdött, aminek következtében még jobban összegabalyodott. Egy kis idő múlva azonban, úgy látszik, megértette, hogy Mostad nem akarja bántani, és szépen nyugton maradt, hogy a búvár utat tudjon vágni neki a huzalok közt. Végül egy hatalmas ugrással kiszabadult a zsinegek közül, s a mentőcsónak mellett a felszínre tört, hogy egy mély lélegzetet vegyen. Még néhány erőteljes belégzés után a kis bálna körbeúszta a mentőcsónakot, és megböködte az orrával, mintha köszönetet mondana, majd alámerült a tengerbe, és elúszott. James Thorogood, a Baywatch című tv-sorozat rajongója a nyulát, Boogedyt mentette ki a biztos halálból, amikor a nyuszi beleesett a család úszómedencéjébe. A tizenhárom éves ausztráliai kisfiú kihúzta Boogedyt a vízből, és - a Baywatchból tanult technikával - mesterséges légzést adott kedvencének. Hál istennek, sikerült, Boogedy magához tért, és olyan élénk és csintalan lett, mint azelőtt. Svájcban, Ursula Herberger szívmasszázst alkalmazva mentette meg egy kisnyúl életét. Amikor a Fritz nevű bálna a német partok mentén megfeneklett, a Greenpeace Vivaldi és Chopin zenéjével csalogatta őt vissza a nyílt tengerre februárjában Kína egyik távoli vidékén egy pandamackó a már részben befagyott folyóba esett. Három fiatal lány vette észre, ahogy a jeges vízben fuldoklott, beugrottak, és kihúzták őt a partra. A faluból többen futottak oda segíteni, tüzet raktak, hogy a szerencsétlen kis állat felmelegedjék. A panda, mely egyébként teljesen vad, megértette, hogy az emberek segíteni akarnak rajta, nyugodtan üldögélve melegedett, és hálásan elfogadta a bambuszból, rizsből, húsból és cukorból álló ételt az izgatott falusiaktól, majd visszatért az erdőbe. Mivel az RSPCA és a Brit Telecom nem segített, a Keleti Villamos Művek sietett egy kóbor macska segítségére, aki a fagyos hidegben már egy teljes éjszakát töltött a Bury St. Edmunds közelében lévő Little Welnetham egyik 7,6 méter magas telefonoszlopán. Nicky Grant fedezte föl a macskát 1996 márciusában, amikor éppen iskolába vitte a gyerekeit. A cica még akkor is ott volt, tanácstalanul ücsörögve, amikor este a gyerekekért ment, ezért felhívta a Macskavédők Egyesületének helyi szervezetét. Elnöknőjük egy szempillantás alatt a helyszínen termett egy tál szardíniával, ám ez a macskát hidegen hagyta. Az RSPCA azt mondta neki, hogy a szabályzat szerint csak 48 óra elteltével segíthetnek a bajban lévő macskákon, a brit telefontársaság pedig addig nem küldhet szerelőket, amíg az RSPCA-tól utasítást nem kap. A Keleti Villamos Művek azonban rögtön küldött egy hidraulikus darut, hogy azzal mentsék meg a macskát lévén nem műszaki hibát kellett kijavítani. Végül Gary Tarpley partjelző mászott a pózna tetejére, és szedte le a cicát, amelyre azóta a Macskavédők Egyesülete vigyáz, s a Hillary nevet kapta - az első emberről, aki megmászta a Mont Everestet.

9 Második fejezet Bogarasok bandája Philip Davis herélt lován, Rodgeren látszott, hogy mindenáron le akar heveredni egy kis délutáni szunyókálásra, ám sehogy sem találja a helyét. Végül aztán a legszokatlanabb - tornamutatványnak is beillő - pozícióban állapodott meg: hanyatt vágódott, négy lábát az ég felé meresztve! A látvány oly sok zűrzavart és aggodalmat keltett az arra haladó autósokban, hogy a gazda végül kénytelen volt kitenni egy óriási táblát farnhami farmja bejáratához a következő felirattal: "Semmi pánik! Ez a ló nem döglött!" Ami pedig Rodgert illeti, békésen átaludta az egész felfordulást. Van egy kecskefajta, amelyik, ha megijesztik, elájul. Állítólag, ezek az "ájulós kecskék" manapság kedvelt háziállatok Középnyugat-Amerikában, s a tulajdonosok már két "ájulóskecske-egyesületet" is létrehoztak az egyik a Tennessee-i Ájulós Kecske Egyesület, melynek saját újságja is van, nevezetesen a Háborodott Hírek, a másik pedig az Iowai Ájulós Kecske Egyesület. A tagsághoz egy fotót kell magáról és egy ájult kecskéről küldenie az embernek. A kecskék, melyek az 1880-as években kerültek e térségbe, napjainkban már 600 dollárt érnek. Az egyesületi tagok meg szokták rendezni az "ájulóskecske-derbi"-t, ami elég ízléstelenül hangzik, de amíg nem övezte őket társadalmi érdeklődés, addig a faj veszélyeztetettnek számított, mostanra viszont nyugodtak lehetünk afelől, hogy jövőjük biztosított, és mint házi kedvenceket nagyon szeretik őket. Egy Tennessee állambeli farmer, akinek egy egész nyája volt ebből a fajta kecskéből, a General Patton harckocsiezred 1930-as manővere alkalmával nagyon jól járt a kecskéivel. Amint meglátták a tankokat, a kecskék azonnal hanyatt vágódtak. A farmer azonnali kártérítést követelt a hadseregtől - amit meg is kapott. Miután a tankok elvonultak, a kecskék mind szépen fölugráltak. Az osztrigák nem bírják a pontatlanságot! A környezetükből elmozdított osztrigák is pontosan akkor nyitják ki héjukat, amikor eredeti élőhelyükön a dagály kezdődik. Az egyébként igen nyugodt londoni külvárosban, Burnt Oakban 1982-ben óriási pánik tört ki - a hörcsög-pestis miatt... Valamilyen okból egy csapat hörcsög özönlötte el a Hook Walk lakótelepet, az esőcsatornán másztak fel, és a tvantennákon hatoltak be a háló- és fürdőszobákba. Speciális hörcsög elleni védőlemezt tettek a levélszekrényekbe, nehogy azon keresztül is beáramoljanak. Szakértőket hívtak, akik megállapították, hogy ezek a portyázó hörcsögök a normális hörcsögök leszármazottai, melyek megszöktek, majd "elvadultak". Valami módon rezisztensekké váltak a mérgekkel szemben, és úgy tűnt, hogy kijátszották a csapdákat is. A zoológusok "szuperhörcsögökről" suttogtak - melyek az egész országra veszélyt jelenthetnek. A városi képviselő-testület fűnyíró gépek bevetésével üzent hadat a kártevők elleni háborúban, de egyet sem kaptak el. A zaj megriasztotta

10 és a föld alá űzte őket, ahol talán még ma is gubbasztanak. Jobb lesz vigyázni a veteményesünkre! Maudie, a Labrador kutya nem mindennapi tehetséggel képes megtalálni a golflabdákat. A Pycecombe golfpályánál lévő South Downs úton már több mint ezer labdát fedezett fel - ráadásul akkor is képes megtalálni a labdát, ha valaki elásta. Maudie a labdákért darabonként 30 pennyt kapott a golfklubtól. A Rastus nevű macska valósággal rajong a motorozásért. A rettenthetetlen fekete macska egy 1952-es Deluxe Sunbeam motorkerékpár kormányán ülve több mint kilométert utazott már gazdájával, Max Corkhill-lel együtt, aki kóbor macska korában talált rá egy új-zélandi motorostalálkozó alkalmával. A cicának még saját versenysálja és aprócska bukósisakja is van! A dél-afrikai gyapjas majom saját farka használja függőágynak. Zhang Liuyou gazda családjához meglehetősen szokatlan vendég érkezik minden alkalommal, ha leülnek tévét nézni - egy bagoly A bagoly mely első alkalommal 1992 áprilisában repült be a kínai Jiangxi tartományban lévő házba, rendszeresen visszajár, a karfára vagy a vacsoraasztalra telepszik, és onnan nézi a tv-t, amíg ki nem kapcsolják. Ráadásul, a tv-bolond bagoly még a fészkét is a ház eresze alá építette, hogy ne kelljen túl messzire repülnie, ha kedvenc programjait akarja nézni. Bűnöző varjak támadták meg a Kremlt! A varjak minden bizonnyal élvezettel csúszkálnak a Kreml csillogó aranykupoláinak tetejéről - mintha síelnének -, s éles karmukkal végigszántják az aranyborítást. A feldühödött moszkvaiak utánozni kezdték a veszélyben lévő varjúkárogást, hogy elűzzék őket, ám a varjak olyan jól mulattak, hogy figyelemre sem méltatták a vészjeleket! A Chips nevű törpepapagáj alaposan rászolgált a nevére, amikor az otthonában, a Swindon melletti Wootton Bassettben lévő fritőzbe esett. Chips gazdája, Sandy Smith engedte, hogy a törpepapagáj az egész házban, sőt még a kertben is szabadon röpködjön ban egy márciusi napon a konyhában repkedett, amikor egyszer csak eltűnt. Sandy és férje, Tony azt gondolták, hogy bizonyára átrepült a másik szobába. Másnap reggel azonban, amikor rátaláltak az ide-oda támolygó Chipsre, látták, hogy a csőrétől a farkáig csupa főzőolaj. Azonnal rohantak vele a helybéli állatorvoshoz, ahol aztán a madár 24 órát töltött egy inkubátorban, amíg ügyesen és kíméletesen letisztították az öszszes tollát. Chips mára már teljesen felgyógyult, azt azonban senki sem tudja, miért merült el a fritőzben. Tony Smith is csak találgat: - Szerintem madárfürdetőnek nézte a fritőzt. Tanácsos megszívlelni a Ritz Carlton Hotel figyelmeztetését, mely arra kér mindenkit, hogy sötétedés után ne használják a kinti úszómedencét. A szálloda biztonsági kamerái ugyanis lefilmeztek egy óriási grizzly medvét, amely a közeli hegyekből érkezve frissítő fürdőt vett a jó meleg vízben.

11 Bengáliában az egyik katonai utánpótlási telephelyen rendszeresen iszákos elefántok randalíroztak. Támadást indítottak a felraktározott rumosüvegekért, és bármit megtettek, hogy hozzájuk jussanak. Kicsavart fatönkökkel rövidzárlatot okoztak az elektromos kerítésben, és eltiporták a tüzet, amelyet az elijesztésükre gyújtottak. Az egyik alkalommal az elefántok lerombolták a raktár oldalfalát, az ormányukkal letörték az üveg száját, és a teljes részegségig leitták magukat, majd visszatántorogtak a dzsungelbe. Az egyik katona, aki vette a bátorságot, hogy szembeszálljon velük, az elefántok utálatának célpontja lett. Betörtek a bázisra, és mielőtt megszerezték volna a rumot, egyenesen a barakkjához rontottak, és földig rombolták. Ha hívnak a fények, menni kell márciusában Spot, a nyolchónapos keresztezett juhászkutya is ezt gondolta. A Londonhoz csatolt Cardiffban egy buszra várakozó sor elejére tolakodott, majd fölszállt a nemzeti expressz járatra. Az egyik első ülésre jelentette be az igényét, és az ellenőrre morogva megtagadta a hely átadását, amikor az egy kis finom keksszel próbálta onnan lecsalogatni. A sofőr végül megelégelve a huzavonát, a mellette lévő ülésre rakta Spotot. Amikor a busz a Victoria buszpályaudvarra érkezett, Spot kiugrott és eltűnt. Fél óra múlva, amikor a busz már éppen indult volna, a kölyökkutya ismét felugrott a járműre, és letelepedett előző helyére, hazaindulásra készen. - Az utasoknak elmagyaráztam a történteket, akik nagy hűhót csaptak körülötte - mesélte Alan Watkins, a buszsofőr. Spot 483 kilométeres körutazása végeztével Cardiffban az RSPCA-nál kötött ki. George, a bernáthegyi mentőkutya szégyent hozott a hivatására - és fajtájára -, amikor két eltűnt hegymászó után kutatva ő maga is elveszett. A hegymászókat megtalálták, George-ot azonban nem, s egy speciális mentőcsapatnak kellett a mentőkutya keresésére indulni. Végül aztán ráleltek, amint közönyösen poroszkált az úton. Ezúttal azonban kirúgták az állásából is, ez volt ugyanis a nyolcadik alkalom, hogy a bernáthegyi elveszett. Egy másik kutya, amelyik szintén szégyent hozott a szakmájára, a német juhász Duke volt. A városi rendőrkapitányság őt alkalmazta őrszolgálatra, ám jelenléte ellenére számos lopás történt a brixtoni rendőrségi épületen belül. A nyomozók leleplezték a tolvajt: maga Duke volt az. A táskákban szaglászgatva kirántott mindent, amit csak a szájával el tudott cipelni. Sweatheart, az afrikai homokszínű sas már nem iszik szeszes italt. Otthonának, a Manor House Vadaspark gondozóinak feltűnt, hogy a forró nyári napokon kirepül a solymászati bemutatóhelyről, átmegy a büfébe, és bárkinek a poharából iszik, aki oda betér egy italra. Alkoholista kalandozásai odáig vezettek, hogy a That's Life című film stábja eljött, hogy próbafelvételt és próbakóstolást készítsenek vele. Sweatheart elé raktak egy-egy pohár limonádét, almabort, világos sört és barna sört. A sas tudta, mit akar - és egyenesen a barna sörhöz ment. A show-műsor közvetítése után a

12 vadaspark látogatói rendszeresen azt kérték, hogy találkozhassanak a pityókás madárral. Ő most már, saját jószántából, leszokott a sörről - a That's Life felvételeit azonban még mindig mutogatják a látogatóknak. A fogságban élő struccok arról híresek, hogy különös tárgyakat nyelnek le. Az egyik madár boncolása során az állat gyomrában találtak egy kanalat, egy kilencvencentis kötelet, egy órának a kulcsát, egy fényképezőgépbe való filmet, egy fésűt, egy ceruzát, egy gumicesövet, egy arany nyakláncot, egy külföldi érmét, valamint egy régi két és fél pennyst. Ossie, a strucc a Chester Állatkertben élt 1953-ig, és pályafutása során két lakatot is lenyelt. Tudják-e, hogy a közhiedelemmel ellentétben a struccok nem dugják a fejüket a homokba? A feketemedve-bocsok az egész állattársadalom legengedetlenebb ifjai közé tartoznak, és gyakran kergetik idegösszeomlásba az anyjukat. Amikor éppen nem rágcsálnak és fogdosnak meg mindent, ami az útjukba kerül, vagy nem civakodnak a testvérükkel, olyankor állhatatosan anyuka "jó gyerekei", az anyamedvéhez másznak, és egyfolytában a nyakán lógnak. Ráadásul rendkívüli módon vonakodnak az önállósodástól. Az anyamedve, miután két télen keresztül gondoskodott a kis rosszaságokról, sokszor egy fára küldi fel őket - aztán eloson, amíg a bocsok nem figyelnek. Ha az elefántok nagyon mély folyón gázolnak át, az ormányukat búvárpipaként nasználják. A rendőrség akcióba lépett, amikor Philippa és Gordon O'Neil otthonából hat 999- es hívás érkezett. Körülzárták a házat, és tíz percig vártak a válaszadásra. Amikor aztán senki sem felelt, elkészülve a legrosszabbra, a hátsó ajtón berontottak. Philippa arra ébredt, hogy két rendőr áll a hálószobájában, gumibotokkal felfegyverkezve. Macskája, Chippa hívta fel a rendőrséget, mancsával a kilences gombot nyomkodva, majd rátelepedett az újratárcsázó gombra, s így lépett kapcsolatba az ügyelettel. Amikor Jacob, a varjú kiesett a fészekből, és sürgős segítségre volt szüksége, Weissmannék még nem is sejtették, hogy miféle figura az, aki hamarosan a család egyik kedvence lett. Jacob, mialatt felnőtt, összebarátkozott a család tacskójával, Nurmival, aki hagyta, hogy a varjú a fülét csipegetve kötekedjen és a karmaival birkózzon vele. Weissmannék szerint titokban szerelmesek egymásba! Jacob még ugatni is megtanult, és a hátára feküdni, akárcsak egy kutya, hogy csikizni tudják a hasát. A postással azonban korántsem volt ilyen bűbájos. Rendszeresen zuhanóbombázásban részesítette a szerencsétlen embert, kikapta kezéből a leveleket, és a garázstetőre repült velük, hogy aztán kibontsa. Egyéb bűnös cselekedettel is kitűnt még Jacob: többször is kanalat lopott a szomszédból, folyamatosan nyomkodta a csengőt, valamint föltépte a liszteszsákokat, és belehempergett.

13 Speedyt, a meglehetősen ambiciózus teknősbékát az M6-os autóút gyorsítósávjában állította meg a közlekedési rendőr. Miután Speedy története megjelent a helyi újságban, rengeteg ember jelentkezett, hogy ő a tulajdonos. A rendőrség szokatlan lépésre szánta el magát, és teknőcazonosítási szemlét rendezett a helyi parkban öt másik teknőc felsorakoztatásával. Speedy valódi gazdája, a tizenhárom éves Paul Dann azonnal ki tudta őt választani a többi közül. Phillip Jay és Bridget Taylor azt hitte, hogy hajójukon túlságosan is zavartalan lesz az élet, ezért maguk mellé vettek egy német juhászt. A kutya valóban fölpezsdítette az életüket: hatalmas lyukat rágott a hajó üvegszálas alsó részébe, és elsüllyesztette a csónakot. A svájci Luzernban élő Rocky nevű nőstény macska egy szemtelenkedő házilégy miatt ugrott fel és egyenesen a tizenegyedik emeleti balkonra zuhant. Rocky csodával határos módon, mindössze egy törött lábbal és egy kis májzúzódással úszta meg a 30 méteres esést. Gazdái, Enzo és Silvia de Franco mélyen megbánták, hogy nem tetettek macskahálót az erkélyükre, amit azonban pótoltak, amíg Rocky az állatorvosnál volt. Kaliforniában egy róka 140 pár Puma, illetve Reebook edzőcipőt csent el. A cipőket egy sportcentrum udvarán hagyták szellőzni, a rókát pedig vonzotta sós-édes illatuk. Többtucatnyi utat tett meg oda-vissza, szájában a drága edzőcipőkkel, s a padlótól a padlásig telerakta a rókalyukat újonnan szerzett kincseivel. Már majdnem az összeset elvitte, amikor észrevették, és rejtekhelyéig követték. A Butterscotch nevű aranysárga herélt ló az egyetlen a világon, amelyik tud vezetni! A Kentucky állambeli Louisville-ban élő dr. Dorothy Magallon, a ló gazdája egy 1960-as speciálisan átalakított Lincoln Continentalt ajándékozott neki. Butterscotch a beszálláshoz egy felvonóhíd rámpáján megy át. Amikor bent van, meghúzza az indítókart, a sebességváltót egyesbe teszi, majd a jókora gázpedálra tapos, és már úton is van! A fékpedált is tudja használni, és úgy kormányoz, hogy egy speciálisan kipárnázott kormányt nyomkod az orrával. És ami a legjobb, hangos dudája is van, amit a fogaival tud működésbe hozni. Dorothy szerint lova képes megkülönböztetni a jobb és a bal oldalt, és nagyon óvatos vezető. Kijelentései ellenére azonban az olvasó nyilván örömmel értesül róla, hogy Butterscotch nem haladja túl az ideális óránkénti 8 kilométeres sebességet, autóstudományát pedig a főutak helyett csupán show-műsorok alkalmával kamatoztatja. Bubbles, a kis uszkár a floridai Maiamiból nem ilyen ügyes, ő gyerekeknek való elektromos autóban ülve megy végig az utcán, ahol lakik.

14 Németországban külön tábla figyelmezteti az autósokat a süket macskák áthaladására. A franciáknak is van hasonló figyelmeztető táblájuk, amire ez van írva: Vigyázat, csigák!" Egy rendőrségi akció során vandál kutyákat kaptak el - amelyek saját magukat adták fel! Rokey, a német juhász keverék és Archie, a labrador kutya elhatározták, hogy amíg gazdájuk, Carol Gilpin munkában van, mulatnak egy jót. A két kutya sajnos egymást hergelte az egyre nagyobb rosszaságok elkövetésében, míg végül teljesen tönkretettek mindent gazdijuk wiltshire-beli, salisburyi otthonában. Szanaszét szórták a széttépett ágyneműt, a berendezést és a papírokat. Amint az egész lakást fölfordították, valamelyikük belebotlott a telefonzsinórba, és véletlenül felhívta a 999-et. A rendőrségi telefonkezelő felvette a telefont, és megkérdezte, történt-e valami baj. A vonal túlsó végéről csupán gyanús lihegést és erős zihálást hallott, így azonnal riasztott egy rendőrt, Nick Ryan rendőrkapitányt, hogy menjen a helyszínre. Amikor Ryan kapitány megérkezett, a levélrésen át bekukucskált - és látta, hogy a lakás a feje tetején áll. Rablást állapított meg, ezért fölhívta Miss Gilpint, aki hazajött, és beengedte a rendőrt. Ryan kapitány ment előre, arra az esetre, ha a betolakodó még bent volna a tetthelyen, s amint belépett, meglátta Rokeyt és Archie-t a hálószobában egy halom takaró tetején fekve, mellettük a telefon, a kagyló leesve, s mindkettejük képén széles nagy vigyor. - Olyan angyalian néztek ki, én pedig úgy megkönynyebbültem, hogy nem történt betörés, hogy nem tudtam őket megszidni - mesélte később gazdijuk. - Olyan imádnivalóak! Amikor Lattie, a Labrador nem akart enni többé, gazdája, aki a massachusettsbeli Warehamben él, elvitte az állatorvoshoz. Határozottan látszott, hogy valami nincs rendben, de az állatorvos nem tudta azonosítani a gyomrában lévő különös daganatot. A röntgen adta meg a választ: amint azt később látni lehetett, egy 25 centis csavarkulcs volt benne kb. már egy hónapja, amit körültekintően eltávolítottak, Lattie pedig azóta visszanyerte étvágyát. Amennyiben az előbbit megrázó volt hallani, úgy szenteljenek egy kis figyelmet Kizzynek, a tizennyolc hónapos bokszernek, aki a Dyfedben lévő Llanelliben él. Olykor rettenetesen érezte magát, és az orvosa által felírt pirulák sem segítettek. Gazdái másnak a szakvéleményét kérték, és Richard Gibson feltáró sebészi beavatkozást hajtott végre, minek következtében egy 30 centiméter hosszú kenyérvágó kés került elő Kizzy gyomrából! - Csodával határos módon a kés nem okozott súlyosabb rombolást, Kizzy meg fog gyógyulni - mondta az állatorvos. Jilly Cooper regényíró kutyája, Barbara hasonlóan furcsa diétán élt. A kitömött játékoknak egész kis gyűjteményét fogyasztotta el, ezenkívül óraszíjat és egy hajszárítónak, valamint Jillyék hat pár cipőjének bizonyos részeit is.

15 Az Henri nevezetű francia csimpánz Marseilles utcáin motorozik, és bármelyik stoppost felveszi, amennyiben akad bátor jelentkező. A Victor nevű macska, aki a századforduló tájékán élt, a Vegetáriánus Vic becenevet kapta. Utálta a tejet, a halat, a húst, odavolt viszont a zöldségekért, különösen a krumpliért, a kelbimbóért, a sárgarépáért és a karfiolért. Imádta a gyümölcsöt is, banánt és fügét bármennyit megevett volna. Tej helyett Vic kávét ivott (reggelire), teát (délutánonként) és kakaót (lefekvés előtt) ban Varsóban egy férfi épp a karácsonyi bevásárlást intézte, amikor komoly agyrázkódással hirtelen kórházba kellett őt szállítani, ugyanis egy liba esett a fejére. A vásárló csupán azt kapta, amit megérdemelt baromfitenyésztő volt. Hasonló revánsot adtak Új-Zélandon is 1985 májusában. Egy vadkacsa kifogásolta, hogy a vadász egy csónakból éppen rá céloz, ezért lemerülve egyenesen odaúszott, kiütötte őt a csónakból, majd faképnél hagyta a vadászt betört orral, vaksin és törött szemüveggel. Magányos jávorszarvas érkezett Kanada Nova Scotia partjairól Green Island-re 1982 decemberében. Párosodó szarvasok bőgését vélte hallani több kilométeres távolságból a fagyos tundrán. A probléma csak az volt, hogy mire a szarvas odaért, egyetlen magányos szarvaslány sem volt a láthatáron. A Green Island-i világítótorony ködkürtje vonzotta oda ben a kanadai parti őrség csónakja az Északi Jeges-tengeren járőrözött, amikor egy hatalmas hím jegesmedve jelent meg az egyik úszó jégtábla felszínén. A legénység odairányította a hajót, és a hajóablakon keresztül megpillantották a két és fél méter magas óriást. Különféle ételeket szórtak ki neki - mogyoróvajat, karamellát, lekvárt, kolbászt és csokoládét. Legnagyobb örömükre a medve falatozni kezdett. Csupán az volt a gond, hogy továbbra is éhes maradt. A legénységnek már semmije sem volt, amit oda lehetett volna adni, a medve azonban nem hitt nekik. Gondolta, majd ő utánanéz az ügynek, bedugta fejét a hajóablakon, s miután semmi érdekeset sem talált, úgy döntött, hogy fölszáll a hajóra. A legénység hihetetlenül megrémült, amikor a jegesmedve dübörögve a fedélzetre lépett. Hogy elijesszék, feléje irányították a hajó öntözőcsöveit. A medve azonban azt hitte, hogy játszanak, ami még inkább maradásra ösztökélte. Végül tűzjelzést lőttek föl az égre, ez volt az egyetlen, ami távozásra bírta. A jegesmedvék rendkívül intelligensek, például ahelyett, hogy nyílt összetűzést kockáztatnának egy rozmárral, inkább elbújnak és jégtömböket gurítanak rá. Arról is nevezetesek, hogy mancsukat mesebeli fekete orruk fölé emelik, nehogy a fókák észrevegyék a közeledő gyilkost. Talán érdekli az olvasót, hogy minden jegesmedve balkezes. Más medvék lehetnek jobb-, illetve balkezesek is.

16 Még mindig a jegesmedvékről szólva, hadd mondjunk el annyit, hogy a bundájuk színe, a látszat ellenére, nem egészen fehér. Tulajdonképpen átlátszó szőrük van, és az üreges szőrszál belső felülete okozza azt a fényhatást, amitől fehérnek látszik júniusában az olaszországi Fabriano városában egy három kilométer hosszú, 9 méter széles, hernyók után maradt nyomot fedeztek föl júniusában egy kínai városban, Hujtungban is történt efféle állati megmozdulás béka folytatott szabályos vérengzést egy rizsföldön. Az emberek szerint a szerelmi csatározások vezettek idáig. A harc két teljes órán át tartott, vérszomjas brekegésüket több kilométer távolságból is hallani lehetett. Gretelt, a Rhode Illand-i vörös tyúkot Mrs. Tennyson-Leigh fogadta be. Essexben laktak. Gretel négy kutya és öt macska között élt, s mindannyian remekül érezték magukat. Közös volt az etetési idejük, az ételük, s még a kiscicákat is a szárnya alá engedte. De az emberekkel is éppolyan barátságos volt, mint az állatokkal, peckesen lépdelve üdvözölte a postást és a tejesembert, amikor megérkeztek. Mrs. Tennyson-Leigh később Mount's Bayhez közel, Cornwallba költözött, s az állatok hamar megszokták az új helyet. Gretel továbbra is tevékeny tagja maradt a családnak, szemmel tartotta a házat, és türelmesen várta haza gazdáját. Esténként a tyúk megrögzött tv-nézővé vált, és ott térdelt (már amennyiben egy tyúk képes térdelni) előtte. Gretel másik szokása, amit magával vitt, az volt, hogy a legelképesztőbb helyeken hagyta a tojásait: a lépcsőn, a küszöbön, de még a macskakosárban is. Gretel egyetlen gyengéje a sherry volt. Mrs. Tennyson-Leigh mindig is szeretett egy kicsit iszogatni, Gretel pedig, amint a poharat letették, azonnal kiszolgálta magát az utolsó néhány cseppel. Amíg élt, ez a nem mindennapi tyúk megszokott látvány volt Mount's Bay-szerte. Imádta a bevásárlásokat: beült az autó hátsó ülésére a két kutya közé, és fejedelmi ábrázattal tekingetett ki az ablakon. Stanleyville Steamer egy versenyló - kis megkötéssel. Ő ugyanis zebra volt. Karrierje a versenypályán akkor kezdődött, amikor Jim Papon tréner barátja arra fogadott, hogy egy zebrát lehetetlen bármire is megtanítani. - Ezek a szörnyek képtelenek barátságosan viselkedni, és mind a négy lábukkal egyszerre tudnak rúgni ugyanabba az irányba. Két hónapig tartott Stanleyville-t ügetésre fogni, s újabb három hónap kellett, hogy megtanuljon galoppozni. Első versenyén egy tapasztalt lóval, Cara Winn-nel került szembe. Jól szerepelt, de legyőzték. Mindezek ellenére ő lett a földkerekség leggyorsabb (és persze az egyetlen) versenyzebrája. Hogy milyen színekben versenyzett? Nos, természetesen fekete-fehérben. Dudley Duplex egy kaliforniai királykígyó volt két fejjel novemberében vitték őt a San Diego Állatkertbe, ahol még hat évet élt. A kétfejű kígyóval kapcsolatban az állatkert legnagyob problémája az etetés volt, minthogy a két fej egymással küzdött minden falat ennivalóért - akár két különálló kígyó. Dudley óta már két másik kétfejű kígyó érkezett az állatkertbe - s mindkettő

17 királykígyó. Az egyik Dudley Duplex Il, a másik Nip és Tuck. A legnagyobb nehézséget állatkerti bemutatásukban a kíváncsi látogatók tömegei okozták. Mindegyikük biztos volt benne, hogy most láthatnak utoljára kétfejű kígyót. A kenguruk csapatban élnek, a rinocéroszok csörtetnek, a kacsák totyognak, a jávorantilop csordában él, a holló rosszindulatáról, a leopárd pedig ugrótehetségéről híres. Ha egy állatot Verő Joey-nak hívnak, óvatosan kell vele bánni, s ez alól az ausztráliai bokszoló kenguru sem kivétel novemberében szökött meg az Adelaide Állatkert fogságából, s elég sokáig sakkban tartotta gondozóit és az állatkert tulajdonosait. Egy bátor rendőrnek sikerült Verő Joey-t sarokba szorítani, de amint nyugtató szavakat mormolva közelített, Joey pofon vágta, majd az elképzelhető legkeményebb balegyenest küldte ellenfelének. A rendőrt kiütötték, Joey pedig még mindig szabad volt. Néhány óra múlva azonban mégiscsak elkapták. Egy bevásárlóközpont területén kóborolt, küzdelemre éhesen augusztusában Texasban Maxet, a snaucert betörés és behatolás miatt helyezték vád alá. A vád szerint Max összetörte a szomszéd üvegablakát, és molesztálta a szomszéd két fajtiszta pekingi ölebét. Az ölebek tulajdonosa, George Milton vitte bíróság elé Maxet, ám a bíró szerint nem megfelelően bizonyítható, hogy Max tört be, s az azonosítási szemlére hivatkozott, ahol Mr. Milton történetesen egy uszkárt választott ki a sorból. A keresetet elutasították, Max pedig szabad kutya lett. Budnak hívták azt a másik kutyát, amely szintén ült a vádlottak padján. Bud vakvezető kutya volt az amerikai Bill Bowen mellett, s ittas vezetés miatt helyezték vád alá 1984-ben. Noha Bowent teljes mértékben vaknak nyilvánították, némi periferikus látással rendelkezett, ám azon az éjszakán, amikor letartóztatták, összevissza kacskaringózott autójával az úton. A bíróságon határozottan állította, hogy Bud vezetett, és ő csupán az utasa volt. A bíró megkérdezte, hogy Bud hogyan tudja betartani a közlekedési táblák szerinti szabályokat, ha egyszer színvak. Ám Bowennek erre is volt válasza. Azt mondta, Bud meg tudja különböztetni a fényváltozást, s mivel ismeri a sorrendet, ezért engedelmeskedni is tud a jelzésnek (azt nem magyarázta meg, hogyan tud Bud kormányozni, sebességet váltani és elérni a pedálokat). A tárgyalás felénél Bowen töredelmesen bevallotta (na nem mintha ez bárkit is meglepett volna), hogy valóban ő vezetett. De azt is elmondta a bíróságnak, hogy Bud az utasülésen ült, és zöld lámpánál egyet, pirosnál pedig kettőt vakkantott. Bowennak nagy lelkiismeret furdalása volt, amiért hazudott, és be akarta feketíteni hűséges vakvezető kutyáját. Annak ellenére, hogy a bűzös borz szagát kilométerekre is érezni lehet, nagyon kedves háziállat tud lenni!

18 Joseph Bell, a nottinghami Langley bánya nyugdíjas bányásza íróasztalának díszeként egy döglött kígyót tartott már három éve egyik novemberi napján porolgatás közben véletlenül feldöntötte - s a kígyó abban a pillanatban feléledt... Sammy - így hívták a kígyót - visszatért a vadonba, Skegness homokjába, ahol azonnal megkezdte téli álmát. Az egyik legöregebb tehén az USA-ban halt meg 1979 februárjában. Starnak hívták a wisconsini tehenet, és Mrs. Emma Dahlstrom tulajdona volt, aki egy tejgazdaságot vezetett. Star 39 évig élt - ez 234 évnek felel meg, ha emberi mércével mérjük. Tulajdonosa szerette volna őt regisztráltatni a Guiness Rekordok könyvében, mégsem sikerült érvényesíteni a rekordot, ugyanis azt mondták neki, hogy "nagyon keveset lehet tudni a szarvasmarhák élettartamáról". Mrs. Dahlstrom csak ennyit mondott: - Olyan üres a pajta nélküle... Egy romániai lakótelepi ház földszintjének lakói egyre többet panaszkodtak zajos szomszédjuk miatt, míg végül a hivatalos szervek kilakoltatták. A szomszéd meghunyászkodva távozott - ami nem volt kis dolog tőle, ugyanis ló volt, mégpedig az alkoholista fajtából. Kiderült, hogy a szomszédok tartották el, amíg bírták, a végén már csak jó sok sörrel tudták csendben tartani. Harmadik fejezet Hűséges barátaink Ruby, a vakvezető Labrador kutya egy pillanatig sem hezitált, amikor gazdája Torquay-nál a mólóról a tengerbe esett, hanem az idős hölgy után ugrott, és a víz felszínén tartva finoman a kikötő lépcsője felé húzta, amíg biztonságba nem ért. Moriban a kisállat-tulajdonosok 46 %-a szavazott arra, hol jobban szereti kedvencét, mint a rokonait. Németországi nyaralásuk során Albert és Estepe Blondel magukkal vitték hűséges keverék kutyájukat, Rudit egy piknikre a Fekete-erdőbe. Úgy tudták, hogy biztonságos helyen alszik az autó hátsó ülésén, nem vették észre, hogy Rudi kiugrott és elkóborolt. Eltűnését csak órák múlva fedezték föl, amikor elérték a belga határt. Vártak. Rudi azonban nem ment haza. Körülbelül egy év múlva a házaspár újból a Fekete-erdőben járt, s közben egy kicsit reménykedtek benne, hogy megtalálják Rudit. Két órán keresztül keresték a helyet, ahol piknikeztek, s már éppen kezdték föladni, amikor izgatottan csaholó hangot hallottak. Rudi csörtetett elő a fák közül földöntúli boldogsággal csóválva a farkát. Kutyájuk hűségesen várta visszatérésüket. Ha befogadsz egy éhező kutyát, és jól tartod, nem fog megharapni. Ember és kutya között ez az alapvető különbség.

19 (Mark Twain) Skót juhászkutyáját gazdája, aki a skóciai Inverkeithingben élt, Kalkuttába küldte a barátjának, ám a hűséges eb ezzel nem értett egyet. Amint Kalkuttába ért, el is tűnt onnan - hogy néhány hónap múlva visszatérjen gazdájának skóciai otthonába. Minden bizonnyal egy Dundee felé tartó hajó fedélzetére szállt fel, Skóciában pedig felugrott egy Inverkeithingbe induló másik hajóra. Bede, Louis Heston angol szettere volt. Ők ketten nagyon jó barátságban éltek, s mindig együtt mentek nyaralni is ban Cornwallban az egyik ilyen nyaralás alkalmával Bede sajnos eltűnt, Mr. Heston kénytelen volt egyedül és szomorúan hazatérni essexbeli otthonába. Hat hónappal később Mr. Heston egyik szomszédja azt állította, hogy néhány kilométerre látott egy Bede-hez hasonló kutyát. Louis elment a mondott helyre, ahol talált egy szaglászgató kóbor kutyát. Noha látszott, hogy kimerült és sovány, minden kétséget kizáróan Bede volt az. Bede 480 kilométert tett meg hazáig, mocsaras vidékeken, számos városon keresztül, sőt London legforgalmasabb utcáin is végig kellett haladnia. A Kutyatartók Klubjára oly nagy hatást tett Bede gazdája iránt tanúsított hűsége, hogy neki ítélte a legnagyobb jutalmat: az 1977es év legbátrabb kutyájának díját. A Hector nevű terrier egész életét a tengeren töltötte gazdijával, William Mante-tal együtt. Egy nap 1973-ban Hektor nem tért vissza a Simaloer nevű hajóra, amikor annak már indulnia kellett Vancouverből Japánba. Mante csak várta és várta, ám a dagályt nem szalaszthatta el, így végül kénytelen volt fölszedni a horgonyt és otthagyni Hectort. Másnap reggel a kikötőben már Hector is látta, hogy a Simaloer elindult. A tengerészek látták, hogy a kutya négy különböző hajó fedélzetére is fölfutott a palánkon, körbeszaglászta a szállítmányt, majd leugrott. Két nap múlva, amikor már a nyílt tengeren jártak, a Hanley személyzete fölfedezte Hectort, amint szépen megbújt a rakomány között. Jól bántak vele a fedélzeten, etették, itatták, ám amint a hajó közeledni kezdett a célállomáshoz, Hector egyre nyugtalanabb lett. A Hanley Tokióban kötött ki, s amíg kirakodtak, a Simaloer is kikötött, onnan kb. 250 méterre. Hector kiugrott és úszni kezdett a szampan felé, amelyen gazdája hagyta el épp a Simaloert, hogy partot érjen. Ember és társa újból találkoztak, és borzasztóan megörültek egymásnak. Gondoljuk végig: Hector tudta, hova megy a gazdája, tudta, hol fog kikötni a Hanley, s 800 kilométert végigstoppolt, hogy újból találkozhassanak! 1940-ben Hugh Brady, egy iskolás kisfiú egy sebesült galambot talált West Virginia-i kertjükben. Ápolta, meggyógyította, majd kis kedvencként maga mellett tartotta. Lábára azonosító karikát tett a 167-es számmal. A következő télen Hugh hirtelen megbetegedett, és azonnal egy speciális kórházba kellett szállítani. Szerencsére meggyógyult, de a lábadozás idejére továbbra is kórházban kellett maradnia. Egy hideg téli éjszakán arra ébredt, hogy valaki folyamatosan kopogtat az ablakpár-

20 kányon. Túl gyenge volt hozzá, hogy felkeljen, ezért behívta a nővért, nézze meg, mi az. Amikor a nővér kinyitotta az ablakot, egy galamb repült be rajta, s leszállt az ágyra. Hugh állatkája volt az, amint ezt a lábán lévő 167-es szám is bizonyította. Egész éjjel repült, hogy kis gazdiját meglátogathassa a 320 kilométerre lévő kórházban, ahol még sohasem járt azelőtt. Prince, az ír terrier teljesen összeomlott, amikor 1914 szeptemberében gazdáját, James Brown közlegényt a North Staffordshire ezreddel együtt Franciaországba helyezték. James egy nyugat-londoni házban, Hamersmithben hagyta kutyáját, ám a bátor kutyus hamarosan eltűnt - de csak azért, hogy néhány héttel később Armentiéresnél bukkanjon fel a lövészárokban, gazdája oldalán. Brown közlegény nem tudta, hogy talált rá Prince, de az egyik lehetséges magyarázat az, hogy Prince talán csatlakozott valamelyik csapathoz, amelyik szintén Franciaországba tartott. Francia földre érve pedig kiváló szaglásának és óriási szerencséjének köszönhetően megtalálta gazdiját. A feladat viszonylag nem volt nehéz, hiszen a legtöbb brit katonát egyetlen hosszú frontvonal mentén helyezték el. Prince az ezred hőse lett, és egészen a háború végéig gazdája mellett maradt. A 79-es év augusztus 24-ének éjszakáján kitört a Vezúv, Pompejire pedig vulkanikus láva ömlött. Mérgező füstfelhő pusztított el minden élőlényt, s az egész várost vastag hamuréteg borította. Amikor a modern kor régészei feltárták a helyet, megtalálták egy kutya maradványait, mely egy kisgyermek testén feküdt. Az állat valószínűleg pajzsként védte kis gazdáját az égből rájuk zúduló vulkáni törmeléktől. A kutyát Deltának hívták. Itt azonban még nincs vége a történetnek. Delta gondosan megmunkált nyakörvet viselt, melyen nemcsak a neve állt, hanem korábbi hőstettei is. A nyakörv szerint Delta gazdája egy Severinus nevű férfi volt, akinek már háromszor mentette meg az életét. Először, amikor utána ugrott a tengerbe, másodszor négy rablót Tilly, a labrador kutya megmentette egy anémiás cocker spániel életét, 1996 márciusában a vérét adva neki. A vérátömlesztést Nick Butcher, rendingbeli állatorvos végezte. vert széjjel, akik orvul Severinusra támadtak, végül pedig egy feldühödött anyafarkassal szemben mentette meg az életét. Azt is ráírták a hős kutya nyakörvére, hogy Delta hűségesen és odaadóan szerette Severinus kicsi fiát. Az egyik bedfordshire-i gazdának majd a szíve hasadt meg, amikor kedvenc lovát elvitték az első világháborúban a nyugati frontvonalra szolgálni. Úgy vette, mintha lova már meg is halt volna. Két év múlva azonban a ló visszakerült Angliába, s a hadsereg árulta. Az a gazda, aki megvette, véletlenül épp az előző tulajdonos szomszédja volt. Amikor a ló rájött, hogy szinte otthon van, elszökött, és