BÜNTETŐJOGI SZAKÁG. 1. Nyomozás felügyeleti és vádelőkészítési szakterület

BÜNTETŐJOGI SZAKÁG 1. Nyomozás felügyeleti és vádelőkészítési szakterület 1.1. Az ügyészség fő feladatait az Alaptörvény 29. Cikkének (1) és (2) bekezdése határozza meg. Eszerint a legfőbb ügyész és az ügyészség az igazságszolgáltatás közreműködőjeként az állam büntetőigényét érvényesíti. Az ügyészség üldözi a bűncselekményeket, fellép más jogsértő cselekményekkel és mulasztásokkal szemben, valamint elősegíti a jogellenes cselekmények megelőzését. A legfőbb ügyész és az ügyészség törvényben meghatározottak szerint a) jogokat gyakorol a nyomozással összefüggésben; b) képviseli a közvádat a bírósági eljárásban; c) felügyeletet gyakorol a büntetés-végrehajtás törvényessége felett; d) törvény által meghatározott további feladat- és hatásköröket gyakorol. Az ügyészség feladatai tehát két fő csoportba oszthatók. Az egyikbe a büntető igazságszolgáltatáshoz kapcsolódó, önmagában is sokrétű tevékenység tartozik, amely akként összegezhető, hogy az ügyészség az igazságszolgáltatás közreműködőjeként érvényesíti az állam büntetőjogi igényét. E körben elsőként az ügyész nyomozás felügyeleti és vádelőkészítési tevékenysége jut szerephez, amely a büntetőeljárás három önálló szakaszából kettőt ölel fel: a nyomozást és a vádemelési (ügyészi) szakaszt. Az ügyészségről szóló 2011. évi CLXIII. törvény (Ütv.) 17. -a az ügyész nyomozással és vádemeléssel kapcsolatos feladatait az alábbiak szerint határozza meg: Az ügyész a vádemelés feltételeinek megállapítása végett a) nyomozást végeztet; b) felügyeli a nyomozó hatóság önálló nyomozását; illetve c) a büntetőeljárási törvényben meghatározott esetekben a nyomozást maga végzi. A nyomozás során az ügyész a büntetőeljárás hatékony és a lehető leggyorsabb lefolytatása érdekében rendelkezik az ügyről, a nyomozás elvégzendő feladatairól. A nyomozásra vonatkozó intézkedéseiért, az általa elvégzett eljárási cselekmények, az általa tett intézkedések és meghozott határozatok megalapozottságáért, jogszerűségéért felelős. A nyomozás feletti felügyelet keretében az ügyész a törvényben meghatározott jogkörei felhasználásával minden szükséges intézkedést megtesz annak érdekében, hogy a nyomozó hatóság az önálló nyomozását

2 törvényesen, az emberi jogok tiszteletben tartásával, a vádemelés kérdésében történő döntésre alkalmas módon teljesítse. Így különösen a) megvizsgálhatja és megváltoztathatja a nyomozó hatóság határozatait és a nyomozás során tett intézkedéseit, az esetleges jogsértés kiküszöbölése iránt haladéktalanul intézkedik; b) a nyomozó hatóságot a nyomozással kapcsolatban utasíthatja, az utasításának végrehajtását ellenőrzi; c) elbírálja a nyomozás során előterjesztett, a feladatkörébe tartozó jogorvoslati kérelmeket. Az ügyész gondoskodik arról, hogy a nyomozás során a büntetőeljárás résztvevőinek jogai érvényesüljenek. Kizárólag az ügyészség nyomoz az olyan bűncselekmények miatt indult ügyekben, amelyekben az állami szervek törvényes működése, az Országgyűlés által megválasztott tisztségviselők, az országgyűlési képviselők, valamint az igazságszolgáltatás hitelébe vetett bizalom megóvása és erősítése, a sértettek vagy az elkövetők személye miatt garanciális okból alapvető követelmény a nyomozást végző szerv függetlensége. A büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény (Be.) alapvetően megváltoztatta a nyomozás szerepét a büntetőeljárásban, amikor feladataként a bűncselekmények és az elkövető felderítését, a bizonyítási eszközök és bizonyítékok felkutatását, összegyűjtését, megőrzését és azokról az ügyész tájékoztatását határozta meg. A nyomozás tehát arra szolgál, hogy tisztázza: van-e a vádemelésnek oka, megvannak-e a feltételei, vagy azok időlegesen vagy véglegesen hiányoznak. A törvény értelmében a nyomozás a vádat előkészítő eljárássá vált, a nyomozás ura ezért az ügyész lett. A nyomozó hatóság (a rendőrség, meghatározott ügyekben a Nemzeti Adó- és Vámhivatal) a nyomozást az ügyész rendelkezése alapján vagy önállóan végzi. Utóbbi esetben az ügyész a rendelkezési jogát a nyomozás feletti törvényességi felügyelet eszközeivel gyakorolja. Az ügyész utasításokkal irányítja a nyomozást, amelyek bármely s akár valamennyi eljárási cselekményre és az érdemi befejezés módjára is kiterjedhetnek. Az ügyész betekinthet a nyomozó hatóság irataiba, nyilvántartásaiba, a nyilvántartások adatait felhasználhatja. A nyomozó hatóságtól az ügy nyomozását az ügyész bármikor magához vonhatja. Az ügyész és a nyomozó hatóság kapcsolatának az ügyek kisebb hányadára kiterjedő speciális esete, amikor a nyomozó hatóság önállóan nyomoz, s az ügyész ennek valamennyi lényeges mozzanatát figyelemmel kíséri (fokozott ügyészi felügyelet). Azoknak az ügyeknek a körét, amelyekben a nyomozások fokozott ügyészi felügyelet mellett folynak, a 11/2003. (ÜK. 7.) LÜ utasítás 37. -a határozza meg. Ezek a következők:

3 a) az ügy ténybeli, jogi megítélése vagy a bűncselekmény bizonyítása bonyolult, b) a nyomozás során az ügyész lényeges törvénysértést, mulasztást, vagy a nyomozás eredményességét veszélyeztető körülményt észlelt, c) a gyanúsított személyi szabadságát elvonó kényszerintézkedés elrendelése óta hat hónap eltelt, d) a meghatározott személy ellen folyó nyomozás megindításától [Be. 176. (2) bekezdés] számított egy év eltelt, e) a nyomozás olyan bűncselekmény miatt folyik, amelyet a törvény tíz évet meghaladó szabadságvesztéssel fenyeget, f) az ügyet kiemelt üggyé nyilvánították, továbbá, ha g) az ügyész azt bármely más okból szükségesnek látja. A nyomozó hatóságnak a nyomozás elrendeléséről, annak állásáról, továbbá ha olyan eljárási cselekmény teljesítése szükséges, amelyről az ügyész vagy a bíróság dönthet, az ügyészt tájékoztatnia, s e döntést kezdeményezve előterjesztést kell tennie. A nyomozó hatóság vezetője köteles biztosítani, hogy az ügyész a felügyeleti és rendelkezési jogát gyakorolhassa. Felelős azért, hogy a nyomozó szerv a nyomozásra vonatkozó ügyészi utasításokat határidőre, szakszerűen, hiánytalanul és törvényesen teljesítse akkor is, ha véleménye attól eltérő. Jelentőségénél fogva kiemelkedik a nyomozás során végzett ügyészi tevékenységek közül az ügyésznek az előzetes letartóztatással kapcsolatos ténykedése. Magyarországon 1989 óta az előzetes letartóztatást az ügyész indítványára csak a bíróság rendelheti el. Az esetek többségében az ügyész a nyomozó hatóság előterjesztése alapján, kisebb hányadában saját kezdeményezésére tesz indítványt a személyes szabadságot súlyosan korlátozó kényszerintézkedés alkalmazására. A közvádra üldözendő bűncselekmények terén az ügyészség vádemelési monopóliummal rendelkezik: a bíróság csak annak a büntetőjogi felelősségéről dönthet, aki ellen az ügyész vádat emelt. Az ügyész a törvényben meghatározott feltételek fennállása esetén emel vádat, vagy dönt a vádemelés elhalasztásáról, annak részbeni mellőzéséről, illetőleg az ügy közvetítői eljárásra utalásáról. Amennyiben a vádemelés feltételei időlegesen hiányoznak, az ügyész a nyomozást felfüggeszti, ha pedig véglegesen, akkor megszünteti azt. 1.2. A Be. garanciális jogokat biztosít a büntetőeljárás két főszereplőjének, a sértettnek és a terheltnek, s e jogok érvényesítése az ügyészi nyomozásban, valamint a nyomozás felügyeleti és vádelőkészítési tevékenység során is kiemelkedő szerephez jut.

4 A sértett (akinek jogát vagy jogos érdekét a bűncselekmény sértette vagy veszélyeztette) a) a büntetőeljárási jogairól az ügyésztől és a nyomozó hatóságtól felvilágosítást kérhet, b) személyes közreműködési kötelezettséget nem igénylő jogait képviselője útján gyakorolhatja. (Képviselőként írásba foglalt meghatalmazás alapján ügyvéd vagy nagykorú hozzátartozó, illetve a külön törvényben erre feljogosított személy járhat el), c) kihallgatásán ha külföldi állampolgár jelen lehet államának konzuli tisztviselője, d) maga és törvényes képviselője az ügyben felmerült, különösen a személyes megjelenésből adódó költségének megtérítését kérheti, e) indítványokat, észrevételeket tehet, f) az eljárási cselekményeknél a szakértő meghallgatásánál, szemlénél, bizonyítási kísérletnél és a felismerésre bemutatásnál jelen lehet, a szakértőhöz kérdést intézhet, g) a kihallgatása során személyi adatainak [Be. 85. (2) bekezdés], továbbá a rá vonatkozó szakvélemény leleti részének zártan történő kezelését kérheti, h) a költségek előlegezése mellett kérheti a nyomozási cselekmény gyorsírással, kép- vagy hangfelvevővel, illetve egyéb berendezéssel történő rögzítését, i) a terhelttel szemben olyan polgári jogi igényt érvényesíthet, amely a vád tárgyává tett cselekmény következében keletkezett, j) az eljárás őt érintő irataiba betekinthet, k) a nyomozás befejezéséig másolatot kaphat a szakvéleményről és az olyan nyomozási cselekményről készült iratról, amelynél jelen lehetett, egyéb iratról tanúkénti kihallgatását követően akkor, ha ez a nyomozás érdekeit nem sérti, l) a nyomozás befejezését követően az iratokat megtekintheti, másolatot kaphat az ellene elkövetett bűncselekményre vonatkozó iratokról, m) jogosult megismerni a minősített adatot, amelyet olyan irat tartalmaz, amelyet a törvény szerint megtekinthet, n) könnyű testi sértés, magántitok megsértése, levéltitok megsértése, rágalmazás, becsületsértés és kegyeletsértés esetén a vádat magánvádlóként képviseli, ha az elkövető magánindítványra büntetendő, o) határidő, határnap önhibáján kívüli elmulasztása miatt 8 napon belül igazolási kérelmet nyújthat be, továbbá p) a törvényben meghatározott esetekben jogorvoslattal élhet, illetve pótmagánvádlóként léphet fel. 1.3. A pótmagánvád az ügyészi vádmonopólium alóli kivételt jelent, a bűnüldözői (ügyészi) értékeléssel szemben ad korrekciós lehetőséget a sértettnek a bíróság előtti jogérvényesítésre. A Be. 53. -ának (1) bekezdése szerint a sértett a törvényben meghatározott esetekben pótmagánvádlóként léphet fel, ha az ügyész vagy a nyomozó hatóság a feljelentést elutasította, vagy a nyomozást megszüntette, továbbá, ha az ügyész a vádemelést részben mellőzte, vagy a vádat elejtette. A sértett pótmagánvádlóként léphet fel akkor is, ha az ügyész a nyomozás eredményeként közvádra üldözendő

5 bűncselekményt nem állapított meg, ezért nem emelt vádat, illetőleg a vád képviseletét magánvádas eljárásban elrendelt nyomozás eredményeként nem vette át. A pótmagánvádlókénti fellépés feltételeit a törvény a következők szerint határozza meg: Ha a feljelentést a sértett tette [Be. 198. (1) bekezdés], a feljelentést elutasító, vagy a nyomozást megszüntető határozat ellen a kézhezvételtől számított 8 napon belül panasszal élt [Be. 198. (1)-(2) bekezdés], és a panaszát az ügyész vagy a felettes ügyész elutasította [Be. 199. (1) bekezdés b) pont]. A pótmagánvádlókénti fellépésre ezen túl is csak akkor kerülhet sor, ha: a) a feljelentést azért utasították el, aa) mert a cselekmény nem bűncselekmény, vagy ab) a Büntető Törvénykönyv (Btk.) 22. -a büntethetőséget kizáró ok állapítható meg; b) a nyomozást azért szüntették meg, mert ba) a cselekmény nem bűncselekmény, bb) a nyomozás adatai alapján nem állapítható meg a bűncselekmény elkövetése, bc) a cselekményt nem a gyanúsított követte el, bd) nem állapítható meg, hogy a cselekményt a gyanúsított követte el, be) büntethetőséget kizáró ok állapítható meg, vagy bf) a törvényben meghatározott egyéb büntethetőséget megszüntető ok állapítható meg. Ezekben az esetekben a sértett az ügy iratait az eljárást folytató nyomozó hatóságnál vagy ügyészségnél megtekintheti, s amennyiben pótmagánvádlóként kíván fellépni, az ügyész vagy a felettes ügyész panaszt elutasító határozatának kézhezvételét követő 60 napon belül ügyvédje útján mivel a Be. 56. -ának (4) bekezdése szerint a pótmagánvádló ügyvédi képviselete kötelező az ügyben az első fokon eljárt hatóságnál vádindítványt nyújthat be, melyet az továbbít a bírósághoz [Be. 229-230. ]. Ha a sértett a jövedelmi és vagyoni viszonyai folytán nem tud jogi képviseletéről gondoskodni, személyes költségmentesség és pártfogó ügyvédi képviselet engedélyezése iránt a jogi segítségnyújtó szolgálathoz fordulhat. A sértett a vádindítványt személyesen, pótmagánvádlóként akkor nyújthatja be, ha a vádindítványban nyilatkozik arról, hogy a személyes költségmentesség és a pártfogó ügyvédi képviselet engedélyezése iránt a külön jogszabályban foglaltak szerint kérelmet terjesztett elő a jogi segítségnyújtó hivatalhoz.

6 Nincs helye a pótmagánvádlóként történő fellépésnek, ha a büntethetőséget a gyermekkor vagy a kóros elmeállapot zárja ki, továbbá az elkövető halála esetén. Ha az ügyész a vádemelést részben mellőzte, a sértett az erről szóló határozat kézhezvételét követő 8 napon belül panasszal élhet. A panasz elutasítását követően, az elutasító határozat kézhezvételétől számított 60 napon belül a fentiek szerint léphet fel az ügyben pótmagánvádlóként. Vádelejtés esetén a pótmagánvádlókénti fellépésre akkor kerülhet sor, ha a vádelejtésre a Be. 174. -a (1) bekezdésének a) és c) pontjában, valamint a Be. 190. -a (1) bekezdésének a)-d) és f) pontjában foglalt okból került sor. A pótmagánvádló halála esetén helyébe harminc napon belül egyenes ági rokona, házastársa, élettársa vagy törvényes képviselője léphet. A terhelt (akivel szemben büntetőeljárást folytatnak, a nyomozás során gyanúsított) jogosult arra, hogy a) a gyanúsítást, a vád tárgyát, illetve ezek változását vele közöljék, b) megfelelő időt és lehetőséget kapjon a védekezésre való felkészülésre, c) a védelmére szolgáló tényeket az eljárás bármely szakaszában előadja, d) a vallomás tételét megtagadja, e) kihallgatásán ha külföldi állampolgár, s kéri jelen lehet államának konzuli tisztviselője, f) ha az eljárásban védő részvétele nem kötelező, de jövedelmi viszonyai miatt nem tud a védelméről gondoskodni, a nyomozó hatóságtól, az ügyésztől, vagy a bíróságtól védő kirendelését kérheti, g) büntetőeljárási jogairól és kötelességeiről a nyomozó hatóságtól vagy az ügyésztől felvilágosítást kapjon, h) indítványokat, észrevételeket tegyen, i) ha a Be. másként nem rendelkezik, az eljárási cselekményeknél a szakértő meghallgatásánál, szemlénél, bizonyítási kísérletnél és a felismerésre bemutatásnál jelen lehet, a szakértőhöz kérdést intézhet, j) a rá vonatkozó szakvélemény leleti részének zártan történő kezelését kérheti, k) a nyomozás során szakvéleményt készíttethet, l) az eljárás őt érintő irataiba betekinthet, m) a nyomozás befejezéséig másolatot kaphat a szakvéleményről és az olyan eljárási cselekményről készült iratról, amelynél jelen lehetett, az egyéb iratról akkor, ha ez az eljárás érdekét nem sérti, n) a nyomozás befejezését (vagy a nyomozás megszüntetését) követően másolatot kaphat mindazon iratról, amelyek megismerésére a Be. 193. -a alapján jogosult, o) jogorvoslattal panasszal, felülbírálati indítvánnyal éljen.

7 A fogva lévő terhelt jogosult továbbá arra, hogy a) védőjével, és ha külföldi állampolgár, államának konzuli képviselőjével a kapcsolatot felvegye, vele írásban és szóban ellenőrzés nélkül érintkezzék, kihallgatása előtt a védőjével értekezzen, b) a hozzátartozójával vagy az ügyész, illetve a bíróság rendelkezése alapján más személlyel szóban, felügyelet mellett, írásban ellenőrzés mellett érintkezzék. A hozzátartozóval való kapcsolattartása a büntetőeljárás eredményessége érdekében azonban korlátozható vagy meg is tiltható. Az ügyész a Be.-ben meghatározott feltételek fennállása esetén vádat emel, dönt a vádemelés részbeni mellőzéséről, vagy elhalasztásáról, illetve az ügyet közvetítői eljárásra utalhatja. 1.4. A bűncselekmény elkövetésével kiváltott konfliktus kezelését célzó, 2007. január 1-jétől alkalmazandó új büntetőeljárási jogintézmény a közvetítői eljárás, amelynek célja, hogy a bíróságtól és az ügyésztől független közvetítő bevonásával a sértett és a terhelt közötti konfliktus megoldását tartalmazó, a bűncselekmény következményeinek jóvátételét és a terhelt jövőbeni jogkövető magatartását elősegítő írásbeli megállapodás, megegyezés jöjjön létre. A törvényben meghatározott bűncselekmények miatt indult nyomozás befejezését követően az ügyész az ügyet akkor utalja közvetítői eljárásra és a nyomozást legfeljebb hat hónapra felfüggeszti, ha a) a Btk. 36. -a alapján az eljárás megszüntetésének vagy a büntetés korlátlan enyhítésének lehet helye, b) a gyanúsított a vádemelésig beismerő vallomást tett, vállalja és képes a bűncselekménnyel okozott sérelmet a sértett által elfogadott módon és mértékben jóvátenni, c) a gyanúsított és a sértett is (önként) hozzájárult a közvetítői eljárás lefolytatásához, valamint d) a bűncselekmény jellegére, az elkövetés módjára és a gyanúsított személyére tekintettel a bírósági eljárás lefolytatása mellőzhető, vagy megalapozottan feltehető, hogy a bíróság a tevékeny megbánást a büntetés kiszabása során értékelni fogja. Az említett feltételeknek együttesen kell fennállniuk. A közvetítői eljárás részletes szabályait külön törvény állapítja meg. 2. Büntetőbírósági szakterület 2.1. Amennyiben az ügyész az első fokú bírósági eljárásban a nyomozás során beszerzett bizonyítékok értékelése alapján arra a meggyőződésre jut, hogy az ügy terheltje által elkövetett bűncselekmény miatt a bíróságnak kell joghátrányt alkalmaznia, vádat emel. Ezzel a büntetőeljárás a perszakba lép, amelyben a bíróságnak el kell bírálnia a

8 vádat; döntenie kell a vádlott bűnösségéről valamennyi vád tárgyává tett bűncselekményt illetően, azonban nem vizsgálhatja a vádlott büntetőjogi felelősségét olyan bűncselekményben, amelyet a vád nem tartalmaz. Az ügyész bíróság előtti tevékenységét a Be., valamint a büntetőbíróság előtti ügyészi tevékenységről szóló 12/2003. (ÜK. 7.) LÜ utasítás (Ut.) szabályozza. A bíróság a tárgyalás megkezdése előtt, a tárgyalás előkészítése során megvizsgálja, hogy a benyújtott vád törvényes-e; az arra jogosult ügyész meghatározott személy pontosan körülírt, büntető törvénybe ütköző cselekménye miatt kezdeményezi-e a bírósági eljárás lefolytatását. A bíróság vizsgálata arra is kiterjed, hogy a vádirat megfelel-e a Be. 217. -a (3) bekezdésében meghatározott követelményeknek. Szükség esetén megkeresi az ügyészt a vádirat hiányosságainak pótlása, valamint bizonyítási eszközök felkutatása, biztosítása végett. A tárgyaláson maradéktalanul érvényesül a kontradiktórius eljárás elve, a bíróság az ügyész mellett a terheltet és védőjét is meghallgatja, és ekkor válik érzékelhetővé a különböző funkciók ítélkezés, vád, védelem elkülönülése. A bíróság a tárgyaláson bizonyítást folytat le, melynek során megvizsgálja az ügyész, illetve a vádlott és védője által előterjesztett bizonyítékokat, de bizonyítást a felek indítványától függetlenül, hivatalból is elrendelhet. Az ügyész bíróság előtti tevékenységét, a vád képviseletét alapvetően az határozza meg, hogy a vád bizonyítása őt terheli. A tárgyalás során különös gondossággal kell figyelemmel kísérnie a bizonyítási eljárás alakulását, és amennyiben megítélése szerint további, a vádiratban nem szereplő bizonyítási eszközök is alátámaszthatják a vádat, azok beszerzését, megvizsgálását haladéktalanul indítványoznia kell. Ez azért szükséges, mert a perszakban a bíróság feladata az alapos és hiánytalan tényállás megállapítása, azonban, ha az ügyész nem indítványozza, nem köteles a vádat alátámasztó, tehát a vádlott terhére szóló bizonyítási eszközök beszerzésére illetve megvizsgálására. Az ügyész a vád bizonyítását a büntetőeljárás szabályainak szem előtt tartásával végzi. Ebben a körben azonban nem csak arra kell ügyelnie, hogy a jogait és kötelességeit a törvényes előírásoknak megfelelően gyakorolja, hanem arra is, hogy a bíróság se sértsen eljárási jogszabályt. A vád képviselete során az ügyész a bírósági iratokat megtekintheti, és indítványtételi jog illeti meg az ügyben felmerült minden olyan kérdésben, amelyben a bíróság dönt. Amennyiben a törvény másképp nem rendelkezik, fellebbezéssel élhet a tárgyalás vezetése és rendjének fenntartása körében hozottak kivételével a bíróság valamennyi határozata ellen. Az ügyész korlátlanul rendelkezik a váddal, azt a tárgyaláson a bíróság érdemi határozathozatalra történő visszavonulásáig bármikor módosíthatja: ha a bizonyítás eredményeként úgy látja, hogy a vádlott más bűncselekményben

9 is bűnös, a vádat kiterjeszti, míg ha a cselekményt jogilag másképp értékeli, megváltoztatja azt. Az ügyész a bizonyítási eljárás befejezését követően perbeszédet tart. Ebben részletesen elemzi a bizonyítás anyagát, egyenként és összefüggésükben értékeli a bizonyítékokat, részletesen foglalkozik a vádlott védekezését támogató, és cáfoló adatokkal is. Indokolt indítványt terjeszt elő valamennyi olyan kérdésben, amelyben a bíróságnak döntenie kell, különös figyelmet fordítva a bűnösség kérdésére, a bűncselekmény jogi minősítésére, valamint az alkalmazandó büntetésre, intézkedésre. A védő ezt követően megtartott perbeszédére viszonválasszal élhet. Az ügyésznek az egész büntetőeljárás során figyelembe kell vennie a terheltet terhelő és mentő, valamint a büntetőjogi felelősségét súlyosító és enyhítő körülményeket. Erre is figyelemmel, ha a bizonyítás eredménye alapján azt állapítja meg, hogy a vád tárgyává tett cselekmény nem bűncselekmény, vagy a bűncselekményt nem a vádlott követte el, illetve a bűncselekmény nem közvádra, hanem magánvádra üldözendő, a vádat elejti. A törvény a vád elejtése esetén lehetőséget biztosít a sértett részére az eljárás folytatására. Abban az esetben ugyanis, ha a sértett vállalja, hogy kötelező jogi képviselet mellett pótmagánvádlóként lép fel, a bíróság azon a címen, hogy az ügyész vádat elejtette, nem szüntetheti meg az eljárást. A bizonyítás eredményeként az ügyész arra a meggyőződésre is juthat, hogy nem bizonyított a bűncselekmény elkövetése, illetve, hogy a bűncselekményt nem a megvádolt személy követte el. Ilyen esetben, valamint akkor is, ha álláspontja szerint a vádlott javára az Ut. 8. -a (4) bekezdésében meghatározott büntethetőséget kizáró ok állapítható meg, a vádlott felmentésére tesz indítványt. Az ilyen tartalmú indítvány előterjesztésével az ügyész nem akadályozza meg a bíróságot abban, hogy a bizonyítékok eltérő értékelésével megállapítsa a vádlott büntetőjogi felelősségét. Az ügyész, a vádlott és védője az első fokú bíróság tárgyaláson kihirdetett ügydöntő határozata ellen fellebbezéssel élhet, ha azt törvénysértőnek, vagy megalapozatlannak tartja. Az ügyész a vádlott terhére és javára egyaránt fellebbezhet. A vádlott terhére bejelentett fellebbezésének hiányában a másodfokú bíróság a felmentett vádlott bűnösségét nem állapíthatja meg, a kiszabott büntetést, illetve a büntetés helyett alkalmazott intézkedést pedig nem súlyosíthatja. 2.2. A másod és a harmadfokú eljárás tárgya már nem a vád, hanem a bíróság első és másodfokú, fellebbezéssel támadott ügydöntő határozata. Ezért az ügyész az eljárás e szakaszaiban már nem vádképviseletet lát el, hanem a fellebbezéssel támadott bírósági határozatra vonatkozó álláspontjának kifejtésével közreműködik abban, hogy a fellebbviteli bíróság megalapozott és törvényes ügydöntő határozatot hozzon. A másod, illetve a harmadfokú bíróság mellett működő ügyész eljárása során a vádlott terhére, illetve javára egyaránt tehet indítványt.

10 Az első fokú bíróságok a másodfokú bíróság mellett működő ügyészség útján terjesztik fel az iratokat a fellebbezés elbírálására. A másodfokon eljáró ügyész az iratokat az első fokú bíróság ügydöntő határozatának megalapozottságáról, a vádlott bűnösségről, a bűncselekmény jogi minősítéséről, az alkalmazott joghátrányról, valamint az eljárásjogi szabályok megtartásáról kialakított álláspontját tartalmazó átiratával együtt továbbítja a fellebbezési bírósághoz. Nyilatkozik az első fokon eljárt ügyész fellebbezésének fenntartásáról, vagy visszavonásáról, kitér a terhelt és a védő fellebbezésének értékelésére is, és indítványt tesz az első fokú határozat helybenhagyására, megváltoztatására, vagy hatályon kívül helyezésére. A másodfokú bíróság a fellebbezést tanácsülésen, nyilvános ülésen, vagy ha a tényállás megalapozatlansága miatt bizonyítást rendel el tárgyaláson bírálja el. Az ügyész, a vádlott és a védő az első fokú eljáráshoz képest jelentősen szűkebb körben csak abban az esetben jelenthet be fellebbezést a másodfokú bíróság érdemi ügydöntő határozata ellen, ha álláspontja szerint a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróságtól a bűnösség kérdésében eltérő határozatát a büntető anyagi jog szabályainak megsértésével hozta. Az ügyész a vádlott terhére, illetve javára egyaránt fellebbezhet. A harmadfokú bíróság a fellebbezéseket mivel a Be. bizonyítás felvételére nem ad lehetőséget tanácsülésen, illetve nyilvános ülésen bírálja el. A harmadfokú bíróság mellett működő ügyész részvétele a nyilvános ülésen kötelező, ahol a bírósági iratok vizsgálata alapján azokban a kérdésekben nyilatkozik, mint a másodfokú eljárásban részt vett ügyész. A másod és a harmadfokú ügyésznek a tárgyaláson, illetve a nyilvános ülésen előadott nyilatkozata az első fokú perbeszédnél lényegesen nagyobb mértékben tartalmaz jogi érveket, tömörebb és még inkább a bíróságnak szól. 2.3. A törvény a rendkívüli perorvoslati eljárásokra a fellebbezéssel nem támadott, illetve a harmadfokú eljárásban hozott és ezért nem támadható jogerős ügydöntő határozatok ellen biztosít lehetőséget. Részben akkor, ha utóbb olyan bizonyítékok válnak ismertté, amelyek ha az alapügy elbírálása során már rendelkezésre állnak jelentősen befolyásolták volna az ügy büntetőjogi megítélését (perújítási eljárás), részben pedig, ha az alapügyben eljárt bíróságok a büntető anyagi és eljárásjogi szabályokat súlyosan megsértették (felülvizsgálati eljárás). A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a tényállás helytelen, téves megállapítása miatt, a Be. 408. -a (1) bekezdésében meghatározott okokból a terhelt, védő és más jogosult a másodfokú bíróság területén működő ügyésznél perújítási indítványt nyújthat be. Az ügyész az indítványt annak helyt adására, vagy elutasítására irányuló nyilatkozatával együtt a perújítás megengedhetősége kérdésében döntő másodfokú bírósághoz továbbítja. Az ügyész maga is indítványozhat perújítást.

11 Amennyiben a másodfokú bíróság a perújítási indítványt alaposnak találja, a perújítást elrendeli, és az ügyet a megismételt eljárás lefolytatása végett megküldi az első fokú bíróságnak, amely a tárgyalás eredményéhez képest új ítéletet hoz, vagy elutasítja a perújítást. A Be. a bíróság jogerős ügydöntő határozatának felülvizsgálatát a 416. (1) bekezdésében meghatározott okokból, többek között akkor teszi lehetővé, ha a terhelt felmentésére, vagy bűnösségének megállapítására, a büntetés kiszabására, illetve az intézkedés alkalmazására a büntető anyagi jog, a bíróság határozatának meghozatalára pedig a büntetőeljárás egyes szabályainak megsértésével került sor. A Be. kizárja a tényállás, valamint büntető anyagi jogszabálysértés okából a harmadfokú határozatok felülvizsgálatát. Az ügyész a terhelt terhére a jogerős ügydöntő határozat közlésétől számított hat hónapon belül terjeszthet elő felülvizsgálati indítványt. A terhelt javára szóló indítvány benyújtását egy eset kivételével a Be. nem köti határidőhöz. A Kúria az indítványt a tanácsülésen, vagy nyilvános ülésen történő elbírálását megelőzően, a bírósági iratokkal együtt megküldi a Legfőbb Ügyészségnek, amely nyilatkozatában állást foglal annak alapos, vagy alaptalan voltáról. Ennek indokait, valamint a megtámadott határozatok megváltoztatására, hatályában fenntartására, vagy hatályon kívül helyezésére irányuló indítványát a Kúria nyilvános ülésén amelyen az ügyész részvétele kötelező ismerteti. 2.4. A legfőbb ügyész az egységes joggyakorlat kialakításában a törvényesség érdekében jogorvoslati indítvány bejelentésével, valamint jogegységi eljárás lefolytatásának indítványozásával működik közre. Törvényesség érdekében jogorvoslati indítványt jelenthet be a Kúriánál, ha a bíróság törvénysértő és jogerős határozata más jogorvoslattal nem támadható meg. A jogorvoslat elbírálására a felülvizsgálati eljárás szabályai az irányadók azzal, hogy a Kúria a legfőbb ügyész, vagy képviselője részvételével tartott nyilvános ülésen a törvénysértés megállapítása esetén, a terhelt javára szóló határozatot hoz. Egyéb esetekben csak a törvénysértés megállapítására szorítkozhat. A legfőbb ügyész jogegységi eljárás lefolytatására, és jogegységi határozat hozatalára irányuló indítványt az egységes ítélkezési gyakorlat biztosítása érdekében, elvi kérdésben terjeszt elő. Abban az esetben, ha a jogegységi eljárást a Kúria elnöke, büntető kollégiumának vezetője, illetve helyettese, ítélkező tanácsa vagy az ítélőtábla elnöke kezdeményezi, a legfőbb ügyész nyilatkozatban fejti ki az álláspontját. A jogegységi tanács ülése nem nyilvános, azon a jogegységi tanács tagjain kívül az indítványozó, a legfőbb ügyész és eseti meghívott vehet részt. Helyt adás esetén, amennyiben a jogegységi határozattal érintett jogerős bírósági határozatnak a terhelt büntetőjogi felelősségét megállapító rendelkezése törvénysértő, a jogegységi tanács felmentő rendelkezést hoz, vagy megszünteti az eljárást.

12 2.5. Az ügyész a magánvádra üldözendő bűncselekmények miatt indított eljárásokban is megtekintheti az iratokat, és jelen lehet a tárgyaláson. A vád képviseletét közérdekből, vagy más fontos okból a magánvádlótól az eljárás bármely szakaszában átveheti, akit ezt követően a sértett jogai illetnek meg. Utóbb a vád képviseletétől bármikor elállhat. Így kell eljárnia, ha álláspontja szerint a vád elejtésének van helye. Az eljárás gyorsítását szolgáló ún. egyszerűsítő eljárások közül a bíróság elé állításra, valamint a határozat tárgyalás mellőzésével történő meghozatalára csekélyebb súlyú bűncselekmények miatt a terhelt beismerése, vagy tettenérése esetén, ügyészi indítványra kerülhet sor. A terhelt bűnösségének tárgyalás helyett nyilvános ülésen történő megállapítására az ügyész a terhelt beismerő vallomása, valamint erre irányuló kezdeményezése esetén tehet indítványt. A bíróság csak ügyészi indítványra járhat el a távollévő terhelttel szemben is. Ez az eljárási forma nem feltétlenül eredményezi az eljárás mielőbbi befejezését. A Be. ugyanis garanciális okból, amennyiben a terhelt felkutatására tett intézkedések eredményre vezettek, lehetőséget biztosít az eljárás megismétlésére. Amennyiben pedig a terhelt perújítási indítványt terjeszt elő, a bíróságnak el kell rendelnie a perújítást. Az ügyésznek jelentős szerepe van a büntetőeljárás jogerős befejezését követően, egyes járulékos kérdések eldöntése miatt indított különleges eljárásokban is, amelyek többsége ügyészi indítványra, de hivatalból, illetve kérelemre is indulhat. 3. Büntetés-végrehajtási szakterület A büntetés-végrehajtás ügyészi törvényességi felügyelete több százéves történelme folyamán kialakult sajátos eszközeivel, módszereivel elősegíti, hogy a fő- és mellékbüntetéseket, a büntetőjogi intézkedéseket, a büntetőeljárási kényszerintézkedéseket, az utógondozást, a bűnügyi nyilvántartást, az ezekhez tartozó járulékos feladatokat, továbbá a nem büntető felelősségre vonáshoz kapcsolódó, de a büntetés-végrehajtással foglalkozó szervek által foganatosított jogkorlátozásokat a törvények és más jogszabályok előírásainak megfelelően hajtsák végre. Szerepe van a végrehajtásban közreműködő, a legkülönfélébb intézményrendszerekbe és szervezeti hierarchiába tartozó, más-más ágazati irányítás alatt álló szervek gyakorlatának törvényességi szempontból történő koordinálásában, egységesítésében. A büntetés-végrehajtást övező garanciarendszerhez tartozóan a fogva tartó intézetek legalább havonta kétszer történő ellenőrzésével, ott végzett tényfeltárásaival, vizsgálataival és más felügyeleti jogkörei gyakorlásával a büntetés-végrehajtási törvényességi felügyeleti és jogvédelmi ügyész hozzájárul az állam büntetőhatalmi igényének alkotmányos, törvényes keretek között tartását segítve a fogvatartottak jogi helyzetének

13 védelméhez, a jogérvényesüléshez. Jelenti ez a tevékenysége egyrészt minden embernek, így az elítéltek jogainak védelmét is, de egyben az állam büntetőigénye érvényesülésének eszközét is, a társadalom és a többi ember védelmét, az állami szervek kötelezettségei teljesítésének kikényszerítését, a mindkét oldalú esetleges joggal való visszaélés kiküszöbölésének garanciáját. Célja a büntetőhatározat törvényes végrehajtásának elősegítése, de cél annak előmozdítása is, hogy az adott büntetés, intézkedés betöltse rendeltetését, amit a törvénysértések feltárásával, megelőző intézkedéseivel szolgál. E feladatok ellátása feltételezi a rendszeres, de a soron kívüli, szükség szerinti azonnali ellenőrzést, vizsgálatot, adott esetben a haladéktalan jogi (bűnügyről lévén szó: büntetőjogi vagy büntetés-végrehajtási jogi) intézkedési jogosultságot; minden bűnüldöző, igazságszolgáltató, végrehajtó, igazságügyi igazgatási szerv irányába az indítványozási jogosultságot. Ezek együttes megléte biztosíthatja, jelentheti a törvényességi felügyelet elvárható funkcionálását. A szakterületi ügyész törvénysértő gyakorlat vagy mulasztásban megnyilvánuló törvénysértés megszüntetése érdekében felhívással fordul az illetékes szerv vezetőjéhez, egyéb törvénysértés megszüntetése érdekében rendelkezéssel él. Attól függően, hogy az észlelt törvénysértés minek a megállapítására alkalmas; fegyelmi, szabálysértési, kártérítési vagy büntetőeljárást kezdeményez. A bíróság büntetés-végrehajtási igazgatási tevékenységével összefüggésben észlelt intézkedésre okot adó körülmény esetében a jogszabályi rendelkezés érvényesülésének biztosítása érdekében az illetékes bíróság elnökének intézkedését kezdeményezi. Részt vesz a büntetés-végrehajtási bíró által tartott meghallgatáson, tárgyaláson, ezeken indítványozási és fellebbezési joggal rendelkezik. A büntetés-végrehajtási törvényességi felügyeleti és jogvédelmi ügyészi tevékenységet az Alaptörvény is megemlíti [29. cikk (2) bekezdés c) pont], hatáskörét és feladatait részletesen a 2011. évi CLXIII. törvény 22-24. -a, valamint az 5/2012. (I. 27.) LÜ utasítás tartalmazza. Számos törvényben, miniszteri rendeletben is nevesítésre került a büntetés-végrehajtási törvényességi felügyeleti és jogvédelmi ügyészi tevékenység. Fontosságát, szükségességét több nemzetközi dokumentumban, így az ENSZ és az Európa Tanács fogvatartottakkal kapcsolatos ajánlásaiban, határozataiban és más dokumentumaiban is kinyilvánították, amelyek egyetemi tananyag részeivé váltak. A Kínzás és az Embertelen vagy Megalázó Bánásmód vagy Büntetés Megelőzésére létrejött Európai Bizottság (CPT) 2003. évi 71. határozatában pozitívan értékelte a magyar ügyészség e tevékenységét, a hatékony ügyészi fellépést, továbbá elismeréssel szólt az ezen a területen tanúsított ügyészi lelkiismeretes hozzáállásról. Megállapítása szerint a fogva tartási helyek ügyészi ellenőrzése Magyarországon rendelkezik azzal a lehetőséggel, hogy jelentősen hozzájáruljon a bántalmazás, durva bánásmód megelőzéséhez és általánosságban fogalmazva, a kielégítő fogva tartási körülmények biztosításához. Már 1996-ban az Európa Tanács neves szakértői az

14 Európai Börtönök Törvényességi Felügyeletéről című tanácskozásán ajánlásként fogalmazták meg a tagállamok számára a magyar megoldás követését, jelesül az ügyészség kontrollszerepét a büntetés-végrehajtás vonatkozásában. 4. Gyermek- és ifjúságvédelmi szakterület 4.1. A gyermek- és ifjúságvédelmi ügyészi tevékenység a jogszabályokban külön meghatározott és fokozott garanciális védelmet igénylő személyi körhöz, a gyermek- és fiatalkorúakhoz kötött szakterület. A fiatalkorúak ügyésze a törvényben előírtak szerint eljár a fiatalkorúak által elkövetett bűncselekmények és szabálysértések miatt indult eljárásokban, ennek során figyelemmel kíséri a speciális eljárási rendelkezések megtartását, valamint a törvényben meghatározott esetekben kezdeményezi a szükséges gyermekvédelmi intézkedések megtételét. A gyermek- és ifjúságvédelmi szakfeladatokat a Legfőbb Ügyészségen a legfőbb ügyész büntetőjogi szakágat irányító helyettesének közvetlenül alárendelt Gyermek- és Ifjúságvédelmi Önálló Osztály, a fellebbviteli főügyészségeken, a főügyészségeken, a járási ügyészségeken, valamint a nyomozó ügyészségeken az e feladattal megbízott kijelölt fiatalkorúak ügyésze látja el. A gyermek- és ifjúságvédelmi feladatokkal megbízott ügyészek a főügyészségeken (a Fővárosi Főügyészségen és a megyei főügyészségeken szervezeti egység), a járási ügyészségeken (Budapesten kizárólag a Budapesti I. és XII. Kerületi Ügyészségen), illetve a nyomozó ügyészségeken a büntetőjogi szakágat irányító főügyész-helyettesnek, a városi vezető ügyésznek és a nyomozó ügyészséget vezető ügyésznek közvetlenül alárendeltek. A fiatalkorúak ügyészének feladatait, hatáskörét és illetékességét a gyermek- és ifjúságvédelmi szakfeladatok ellátásáról szóló legfőbb ügyészi utasítás szabályozza. A fiatalkorúak ügyésze a hatáskörébe tartozó ügyekben: ellátja a vádelőkészítéssel, a nyomozás törvényessége feletti felügyelettel, a vádemeléssel kapcsolatos feladatot, közreműködik a büntetőbírósági eljárásban, ellát törvényben meghatározott joghátrányokat tartalmazó jogerős döntések végrehajtása törvényességének felügyeletével kapcsolatos feladatokat, ellátja a javítóintézetek működésének és a javítóintézeti nevelés törvényességével összefüggő feladatokat, közérdekvédelmi feladatokat végez, szükség szerint együttműködik a gyermek- és ifjúságvédelemben érdekelt állami és társadalmi szervekkel.

15 4.2. A fiatalkorúakra vonatkozó speciális büntető anyagi jogi és eljárásjogi rendelkezések maradéktalan gyakorlati érvényesülésének biztosítása érdekében a büntetőeljárásról szóló törvény úgy rendelkezik, hogy a fiatalkorúval szemben folytatott eljárásban az ügyész jogkörében a felettes ügyész által kijelölt ügyész, a fiatalkorúak ügyésze jár el. A fiatalkorúak ügyészének hatáskörébe tartoznak: a fiatalkorúak által elkövetett bűncselekmények miatt indult büntetőügyek, a fiatalkorúak és a felnőtt korúak összefüggő büntetőügyei (vegyes büntetőügyek), a gyermekkorúak ügyei, kivéve, ha azok kizárólag felnőtt korúak ügyével állnak összefüggésben. A fiatalkorú elkövetőkkel szembeni büntetőügyekben az életkori sajátosságokra figyelemmel kiemelten fontos szempont az eljárás időszerű befejezése. Ezért a fiatalkorúak ügyészének arra kell törekednie, hogy az arra alkalmas ügyekben a bírósági útról elterelést lehetővé tevő, valamint az eljárás gyorsítását szolgáló jogintézmények minél szélesebb körben kerüljenek alkalmazásra, illetve indítványozásra. A vádképviselet ellátása során az ügyészi indítványok és fellebbezések elősegítik, hogy a bíróság a tényállást a fiatalkorú személyét és környezetét jellemző körülmények tekintetében is felderítse, és azok ismeretében olyan joghátrányt alkalmazzon, amely leginkább szükséges a fiatalkorú helyes irányú fejlődése érdekében. 4.3. A törvényben meghatározott joghátrányokat tartalmazó jogerős döntések végrehajtása törvényességének felügyelete során a fiatalkorúak ügyésze az illetékességi területén működő javítóintézetben havonta legalább kétszer ellenőrzi a javítóintézeti nevelés, valamint az előzetes letartóztatás végrehajtásának törvényességét, különösen a befogadás alapjául szolgáló iratok szabályszerűségét, a fogva tartási határidő megtartását, a fogva tartás körülményeit és a fogvatartottak jogainak biztosítását. Intézkedik az egyes büntető jogszabályok büntetőeljáráson kívüli végrehajtása érdekében, különösen a pártfogó felügyelet alkalmazása körében. A fiatalkorúak ügyésze a rendőrségi fogdában és a büntetésvégrehajtási intézetben negyedévente legalább egyszer megvizsgálja, illetve ellenőrzi a fiatalkorú előzetesen letartóztatottra, valamint a fiatalkorú elítéltre vonatkozó speciális végrehajtási szabályok érvényesülését. A Nemzeti Erőforrás Minisztérium Aszódi Javítóintézetében a fenti feladatokat közvetlenül a Gyermek- és Ifjúságvédelmi Önálló Osztály látja el.