PUSZTADOKTOR MAGAZIN X. évfolyam 6-7. szám a Madárkórház Alapítvány havilapja 2015. június-július Ahol angyal lesz a kócsagból Próbarepülők A Zsülbódé története Néhány nap Hortobágyon
HORTOBÁGY MADÁRKÓRHÁZ Ahol angyal lesz a kócsagból ALAPÍTVÁNY Fotó: Déri Balázs Kabasólyom alkartöréssel Hortobágy olyan, mint egy beteljesült szerelem. Az, hogy gondolsz rá, vágyakozol utána, hogy milyen lenne, ha... És amikor találkozol vele, sokkal többet ad, mint reméltél. Olyan érzelmeket hoz felszínre benned, amiről azt hiszed, hogy rég elmúltak benned. És sosem okoz csalódást. Soha. És mindig szeret, és mindig elfogad, és átölel, amikor jössz. Ebben hiszek. Ebben a kék égben és ebben a nagy semmiben. És azokban a madarakban, amiket elengedünk. Amikor nézem a fotókat, akkor érzem, hogy ezekért a pillanatokért érdemes élni. Amikor angyal lesz a kócsagból. El sem hiszed, fogalmad sincs róla. Amit leírnak a költők és megfestenek a festők, az semmi! Nem tudják elmondani. Nincsenek rá színek. Nem véletlenül jönnek vissza az önkéntesek. A Hortobágyba tudod miért jó szerelmes lenni? Azért, mert ha szereted, Ő tízszer annyira szeret. És amikor azt hiszed, hogy már megmutatta az arcát, akkor mindig új alakot mutat. Olyan hihetetlen érzés. Közeledsz és azt hiszed, hazajössz. Hogy megyek haza... Ha te szereted, akkor tényleg viszont szeret téged. Nem lesz veled közömbös. Aki eljön, az itt is marad. És tényleg. Tud itt valamit ez az egész. Itt megkapod a válaszokat arra, amit érzel. Amikor itt vagy, akkor nem csak megnyugszol, ez nem jó szó rá. Nem találod a helyed a világban, de itt minden magától értetődő. Nem agyalsz, nem gondolkodsz, dolgozol. Itt megvalósítod az álmaidat. Idejössz és megcsinálod. Ez itt magától értetődő. És még van ezer dolog, amit tudnék mondani. Mondom, hogy Hortobágy a beteljesült szerelem! Takács Katalin, önkéntes Rókát is mentettünk A cikk írója, Takács Katalin egy búbosbanka vizsgálata közben Táltosnap Dr. Déri János és Kovács Magyar András táltos beszélget a hortobágyi Táltosnapon, melynek egyik ünnepélyes pillanata évek óta a madárelengedés. Most három gólya, két szürke gém és egy nagy kócsag nyerte vissza szabadságát. Ez a kabasólyom a Hortobágyi Nemzeti Parkból érkezett, mindkét alkarcsontja eltört. A sikeres műtét után két hétig a Vadasparkban lábadozott, most már a szárnyába beültetett velőűrszegekkel szépen repülget a Madárpark röpdéjében. A csontok már összeforrtak, a fémeket hamarosan kiszedjük, és nemsokára visszakerül a természetbe. A hortobágyi kerékpáros híd építése közben az egyik hídpillér aknájába esett kis rókát Varga László munkatársunk merítőhálóval halászta ki a vízből. Miután megszáradt, a közelben engedtük szabadon, hogy szülei gondoskodni tudjanak róla. A Madárkórházban ápoltunk már őzet, vaddisznót is, amit behoznak hozzánk, azon segítünk. A címlapon: Önkéntesünk, Dobos Rozália kakukkot enged szabadon (Fotó: Déri Balázs)
Miért nem érek rá újságot írni? Amiért szakmai cikkeket sem írok. Egyszerűen azért, mert nem érek rá. Nemcsak én, de más sem. Dolgozunk itt nyolcan állandóan, és heti 8-10 önkéntes változóan. Mindenki kezét lábát elhányva csinál valamit, takarít, füvet nyír, madarat etet, madarat kezel, telefonon madármentést intéz, idegent vezet, bemutatót tart, és nem ér rá kapcsolattartásra pedig egyáltalán nincs idő, ezért kérek minden kedves madármentőt, sérült madár bejelentőt, hogy inkább telefonon keressenek, mert azt mindig felveszem, vagy ha nagyon nem alkalmas, akkor fél órán belül visszahívom, aki keresett. Ha engem nem, munkatársaimat előbbutóbb elérik, ezért szíves türelmüket A dobozokban sérült madarak vannak. Minden napra jut reggel, délben este és éjjel is munka. közben a tevékenységet dokumentálni, még ha ez is a dolga. Az első a madár, utána a látogató, és utána minden más. Ezért kerül csak hetente egy-két fotó a facebook oldalunkra. Pedig tudjuk, hogy abból lesz a látogató, hogy tud rólunk, a támogatás, az 1 % pedig a munkánkat megismerők elismerése. A megelőzés és ezáltal a kevesebb beteg madár pedig a látogatók és a kiadványainkat, internetes híradásainkat megismerők szemléletének változásának eredménye. Tehát fontos. De nem vagyunk elegen, mert nincs elég pénz rá. Pedig van elég önkéntes, pénzbe sem kerülnek, mert már enni sem kapnak, annyira nincs rá pénz, de hozzáértő kevés van. Akiket kiképeztünk, nem tudnak mindig itt lenni, csak egy-egy hétre, hétvégére. Azok a végzett állatorvos hallgatóink, akik itt töltötték egyetemi éveik összes nyarát, már dolgoznak ott, ahol pénzt is keresnek. Itt nem lehet pénzt keresni, mert nincs. Minimálbér van, az is csak hét embernek, ami nem karrier. Én lennék a nyolcadik, az állandó önkéntes. De nekem van egy 8 órás hatósági állásom, amiből fenntartom magamat, és alkalmanként a kórházat is. Mint például most, amikor már hónapok óta elfogyott az alapítvány pénze, és a szeptember végén várható 1% kifizetésig a napi bevételből fizetjük a rezsit és a munkabért, mindent. És amikor ez nem elég, mert soha sem elég, akkor én előlegezem meg ezeket. A kezdeti években is így volt, akkor nem tudtam visszakapni a kölcsönt, mert nem volt bevétel. Ez most már jobb egy fokkal, de akármennyi is az 1 % és a támogatás, soha nem elég a működésre, mert egyre drágább minden, és egyre több a madár, és egyre több dolog van, amire muszáj költeni. Most azon felül, amit én tudok adni, nagyon kéne 3 millió forint az elmaradt számlákra, a rezsire. Ezért kérjük, hogy aki teheti és van ilyen szándéka, inkább most küldje a nekünk szánt támogatást, mint év vége felé. De bármilyen szűkében is vagyunk az anyagiaknak, vagy a helynek, nem fordulhat elő, hogy nem fogadunk újabb beteget, vagy pénzhiány miatt nem kapja meg a legjobb kezelést. Ha hirtelen műteni kell, vagy beteget kezelni, behívom a műtőbe az egyik munkatársat, vagy önkéntest, akit legelőször meglátok. Ha csinál valamit, hagyja addig abba, majd utána folytatja, vagy valaki más folytatja, ha sürgős. A madárkezelés sokszor csak pár perces, de bármikor lehet belőle 3 órás műtét. Ezért soha nem biztos, hogy tudom tartani a megbeszélt időpontot akár telefonos megbeszélésekre, akár személyes dolgokra. Írásbeli Az izoláló kendő alatt egy szárnytörött kabasólyom fekszik izoflurán narkózisban. kérem. Van erre emberünk és diszpécserközpontunk, több telefonvonallal és mobiltelefonnal, ha foglaltak a vonalaink, vagy esetleg tényleg sürgős munka miatt nem vesszük fel, akkor másik számunkon kitartóan keressenek. Ezt üzeni dr. Berkényi Tamás kollégám is, a székesfehérvári Vadmadárkórházból, ahol kevesebb lehetőségük van a napi százas nagyságrendű hívás kezelésére. (Amíg vele erről beszéltem, 9 nem fogadott hívása volt.) Aki ért hozzá, az csinálja, aki nem, az tanítja, vagy könyvet ír róla szokták mondani, amiben van valami, ha nem is teljesen igaz. Én csinálom, méghozzá folyamatosan, akár értek hozzá, akár nem annyira. Ha nem annyira, akkor megkérdezek másokat, akik vállalják, hogy elmondják és megmutassák, hogyan kell. Egyszer majd biztosan írok róla szakmai cikkeket, és könyvet, ha majd lesz, aki csinálja és majd ráérek, de a Pusztadoktor magazinra csak rá kell érni valamikor. Most az évi rendes szabadságomon, a másfél napos balatoni családi találkozó alkalmával jutott rá valamennyi idő a folyamatos telefonálás mellett. Dr. Déri János Fotók: Déri János és Dr. Déri Balázs 2015. június-július 3
Hortobágy Madárfiókát találtál? Szüksége van segítségre? Madárkórház Alapítvány Nincs/Csak kevés Madárfiókát találtál? Szüksége van segítségre? Van tolla? Igen Elfut vagy elugrál, ha megközelíted? MADÁRKÓRHÁZ HORTOBÁGY ALAPÍTVÁNY Segítségre van szükségem, kérlek, vegyél fel és hívd a Madárkórházat! Madárkórház Alapítvány +36 (30) 535-6484 +36 (52) 369-181 +36 (30) 943-5494 Nem Igen Nincs szükségem segítségre, kérlek, hagyj békén! madarpark.hu facebook.com/madarpark Oktatóközpontunk hírei A madarakkal való napi elfoglaltságaink mellett igyekszünk ezt a tevékenységet bemutatni, oktatni kollégáinknak, munkatársainknak, önkénteseinknek, hogy jobban értsenek hozzá. Hogy mi is jobban értsünk hozzá, mi is részt veszünk képzéseken. Idén a nyári szünetben minden heti váltásban érkező önkéntes csoportnak tartottunk valamilyen képzést a madarakkal való bánásmódról, betegségeikről, a terepi madármentésről és kórház munkájáról, valamint saját előadóink mellett olyan szakembereket is meghívtunk, akik munkatársainkat és önkénteseinket avatták be saját szakterületük titkaiba. Lehoczky Krisztián madármentő, Gaál Zoltán díszmadártenyésztő és Márton András énekes madár specialista Prof. Dr. Pécely Péter madár szaporodás biológus jött el hozzánk, Orbán Tamás fecskeguruhoz és Kelemen Tamás galamb specialistához mi mentünk el. Megbeszéltük, hogy folytatása lesz, még a nyáron várjuk őket kurzusainkon szeretettel. A képzések nyilvánosak, ezek tematikájáról és idejéről honlapunkon és facebook oldalunkon adunk hírt az érdeklődők számára. Dr. Déri János A képen Márton András, dr. Déri János, Lehoczky Krisztián (Fotó: Madármentő Állomás Mályi) 4 2015. június-július
Próbarepülők Májusban főleg a rigók, cinkék, erdei fülesbaglyok, júniusban a kuvikok, fecskék, júliusban mindezek, és rajtuk kívül a gólyák fiókái töltik meg a Madárkórházat. A kisgólyák már májusban kikelnek, de akkor még ritkán kerülnek hozzánk, néhány szülei által kiselejtezett, vagy más ragadozók, varjak, vagy akár a szomszéd, konkurens gólya által a fészekből kiszedett és kidobott, elejtett öklömnyi fiókák kivételével. Őket felneveljük, belőlük lesznek az időszakosan imprintált, nyár végén még nem biztos, hogy elengedhető, mert túl szelíd, anyányi méretben is az embert kereső, és állandóan nyöszörgő táplálékkérő hangjukat hallató lakói a Madárparknak. A júniusban érkező, vihar által kiborított fészekből származó, fél-egy kilós kisgólyákat a májusi kicsikkel együtt először dobozban, majd a Madárpark gólyakertjeiben földre épített fészekben tartjuk, és amikor már lábra kapnak, a 25 méteres kisröpdében gyakorolhatják a szárnyaikat, a vércsékkel, ludakkal együtt. Ide kerülnek a júliusi, már kirepült, vagy kirepülés előtt vihar miatt kiesett, egészséges fiókák. Ha már biztonságosan repülnek, kitesszük őket a gólyakertekbe, ahonnan ki-be szállva, a kéményen és a röpdék tetején lévő fészekből kirepülő fiókákkal együtt vadulnak el. Ezekben a hetekben a napi 80-100 telefonhívás nagy része fészekből kiesettnek gondolt, és megmentésre váró kisgólyák bejelentéséről szól. Ilyenkor alig tudjuk megnyugtatni a telefonálót, hogy nem, a kisgólya a háztetőn nem kap hőgutát, nincs ott melegebb, és kevesebb árnyék, mint a fészekben, nem hal éhen, mert a szülők etetik, ha akarják, és tud már magától is enni, ha megkeresi a táplálkozó gólyák társaságát. Nem hal szomjan, mert a fészekben sem kap vizet akármilyen meleg van, de ha mégis szomjazik, talál magának vizet, ha keres, és nem kell a tűzoltóknak, speciális mentőknek, vagy alpinistáknak őt visszatenni a fészekbe, mert ha magától ki tudott onnan repülni, akkor vissza is tud szállni, ha akar. Akkor is, ha a földön van. A szülők ilyenkor már kevesebb táplálékot hordanak nekik, sőt nem viszik be a fészekbe, hanem a szomszéd háztetőről csőrükben békávalhallal incselkedve csalják ki a már repülős fiókákat a fészekből. Mert ők A gólyacsalád egy része a nagyröpde tetején tudják, hogy a fióka már repülős. Ezt a fiókák is tudják, mert gyakorolják a fészekben fel-le, fel-le, csak az emberek nem, és kétségbe esnek, ha a kisgólya nem repül vissza azonnal a fészekbe. Azért nem, mert olyan, mint a kisgyerek, aki járni tanul. Először kapaszkodik, néha elesik, gyakorol. Ismerkedik a világgal, amiből ő eddig csak a fészket ismerte. Amikor már fel tud állni, akkor már repülni is tud. Nem is lehet ez másképp, hiszen ha a fészekben a nem repülős fióka sokat ácsorogna, a szél hamar kiborítaná, ha járkálna, két lépés után kiesne. Ezért inkább csak ülnek a fészekben, ez nekik a biztonságos. De ha már áll, és próbálgatja a szárnyait, akkor itt az ideje a fészekhagyásnak. Annál is inkább, mert augusztus vége felé már Afrikába kell indulniuk. A kirepült kisgólyát akkor kell megmenteni, ha láthatóan baja van. Ha lóg a szárnya, ha véres, ha törött a lába, ha a földön fekszik, ha nem tud járni sem, ha próbál, de nem tud repülni. A sérült madarat ott és akkor kell megfogni, ahol, és amikor meglátjuk, mert ha arrébb megy, vagy a végső tartalékait mozgósítva mégis felszáll, nem találjuk meg, és nem tudunk segíteni rajta. A megfogáskor, ha kisgólyáról van szó, (ami a fekete, vagy fekete hegyű csőréből látszik), nem kell tartanunk attól, hogy megcsíp, vagy ha igen, nem sebesít meg komolyan. A felnőtt, piros csőrű gólya annál inkább, ezért hosszú nyelű, nagy öblű merítőhálóval, vagy pokróccal leborítva fogjuk meg. Először a fejét, vagy a nyakát a fejéhez közel, másik kézzel a szárnyait a test mellett összecsukva öleljük át, és tegyük egy akkora kartondobozba, melybe kényelmesen belefér. A megfogáskor kézben már kiderül, hogy van-e sérülése, ami orvosi ellátást igényel. Nyílt törések, véres sebek esetében azonnali kötözés, legyek elleni védelem, és legkésőbb aznapi műtéti beavatkozás szükséges. Ekkor kell minket felhívni a +36 (30) 535 6484-es, a +36 (52) 369 181-es, vagy engem a +36 (30) 943 5494-es számon, és megbeszéljük, hogy mi a további teendő, hogyan jut el hozzánk, vagy a legközelebbi mentőhelyre. A napokban szinte tömegesen érkeznek a lábtörött, szárnytörött kisgólyák, melyek műtétjei éjszakába nyúlnak. Őket a kezelt betegeinkhez hasonlóan először a kórtermekben helyezzük el, majd a kisröpdében és a nagyröpdében gyakorolnak a folyamatosan oda kerülő, mentett kisgólyákkal együtt. Ha sikerül őket rendbe hozni augusztus 20-ig, akkor a Hortobágyi Hídivásár alkalmával ideérkező látogatóink bocsátják őket afrikai útjukra, mely alkalomra szeretettel hívjuk és várjuk kedves olvasóinkat. Dr. Déri János Fotó: Déri Balázs 2015. június-július 5
A Zsülbódé története Kedves olvasóink! A Madárkórház Alapítvány munkatársait, önkénteseit bemutató sorozatunkban egy sokuk által ismet dolgozóról, Szántó Juciról olvashatnak. Hortobágyon élek, itt dolgoztam korábban is, az Epona Hotelben. A Madárkórházba 8 éve kerültem. Amikor nem tudtam visszamenni az előző munkahelyemre. Tünde barátnőm, akivel azóta is együtt dolgozunk itt, szólt, hogy keresnek valakit a Madárkórházba. Jelentkeztem, először egy fél napig voltam, aztán két napig, hogy kiderüljön számomra is és a többiek számára is, bírom-e, el tudok e látni mindent. Mivel az előző helyen is sokféle tevékenység tartozott hozzám, és a vendéglátás is érdekelt mindig, egyrészt gyorsan belejöttem, másrészt hamar megszerettem. Most is nagyon szívesen foglalkozom a vendégekkel, beszélgetek velük, mesélek a Madárkórházról, de ha kell, újságot csomagolok, vagy éppen főzök az önkénteseknek, amit éppen kell. Nem csak a madarakat gondozzuk, minden más feladatot is mi látunk el. Két lányomból a kisebbik, Johika érdeklődik a madarak iránt, már többször is szerepelt a magazinban. Mindezek mellett lelkes solymásztanonc és a Madárkórház önkéntese. Nagyobbik lányomat, Laurát inkább a kutyák és a lovak érdeklik. A családban az állatok szeretete tulajdonképpen hagyomány, régebben is voltak lovaink, velük én is sokat foglalkoztam. Az első időszakban főleg takarítottam és a pénztárban jegyet osztottam. Aztán fokozatosan megtanultam a madarakat etetni, ellátni és a látogatókat kalauzolni. Szárnyaim alá veszem az önkénteseket, ha betegek, sírnak vagy szomorúak, akár este is anyáskodom fölöttük. Ezért aztán augusztus 20-a felé tőlünk hangos a Zsülbódé. A nagyobb hortobágyi rendezvényeken és ha sok vendég van, kinyitjuk a vásártéri bejáratot, ahol szinte mindig én vagyok. Így kapta rólam ezt a nevet, így lett ez a Zsülbódé. És hogy miért is lettem Zsül? Pár évvel ezelőtt kollégám, Tóth János, a Madárkórház elhunyt solymásza, aki mély nyomot hagyott bennem, viccből kezdett el így hívni. Júlia franciásan. Végül rajtam maradt. Aztán átragadt a kis fabódéra is, ahol az önkéntesekkel együtt fogadjuk a Madárkórházba betérőket. Szerettem ezt a helyet, szeretem az itt dolgozó embereket. Nálunk mindig családias légkör. Szántó Juci Fotó: Déri Balázs Ritka páciens, egy barna kánya Gólyamentők Görbeházán Éjszakai fuvar Június végén Mezőcsát és Ároktő közt találták ezt a szerencsétlenül járt barna kányát. Patkányméreg okozhatta egyensúlyzavarát, minek köszönhetően még áramütést is szenvedett. Halmozott szerencsétlenségében az út szélén feküdt. Már jobban van. Kezelésében Dr. Péczely Péter professzor úr, aki épp látogatást tett nálunk, szintén aktívan részt vett. Köszönjük neki! Görbeházán került kézre az első korai fészekhagyó kisgólya. Görbeházán 18 lakott gólyafészek sorakozik az út melletti villanyoszlopokon. Az egyik már majdnem repülős kisgólya valahogy kiesett, a 35-ös úton feküdt, kicsit megütötte magát, de a szemközti ház lakói összeszedték, és átadták a helyszínre érkező Madárkórházas önkéntes mentőcsapatnak. Azóta a repülést gyakorolja Hortobágyon, ahol társaival együtt a napokban engedjük szabadon. Hódmezővásárhely Budapest Hortobágy útvonalon érkezett éjjel fél egykor ez a vörös vércse. Megmentője Varga Ottó kocsikísérő Vásárhely határában találta, és miután lekísérte a túlméretes közúti szállítmányt Maglódra, viszszafelé egy 50-60 km-es kerülővel kanyarodott Hortobágyra. A hím vörös vércse az áramütés miatt elhalásnak induló szárnyát már kikezdte, de még időben érkezett ahhoz, hogy mágneses kezeléssel menthető legyen. A szárnyat elláttuk, az éjszakai sofőr indult tovább. Köszönjük, hogy elhozta! 6 2015. június-július
Éjszakai motoros rigómentés Egy június este 11 órakor Gyomaendrődről egy szárnytörött feketerigót hozott motoron a hortobágyi Madárkórházba Varga Zoltán és Hajdú Judit, az Élet Másokért Egyesület tagja. A rigót a Körös-hídon ütötte el egy autó, a nyílt felkartörés azonnali beavatkozást igényelt. Gondolkodás nélkül vállalták a 120 km-es utat. Mivel ilyen későn már nem volt asszisztencia a műtéthez, ők vállalták a segédkezést is. Pillepalackból a helyszínen rögtönzött, méretre szabott maszkkal történt altatásban a felkarcsont velőüregébe egy fém rudat helyeztünk be, mellyel belülről rögzítettük a törött csontvégeket. A bőrsebek varrása után felébresztettük a rigót, akinek így lesz esélye a teljes gyógyulásra és a repülésre is. Mindehhez másnap már késő lett volna. Köszönet az éjszakai motorosoknak, akik máskor is segítenek a mentésben. Dr. Déri János Bagolyóvoda Baglyos kórtermünkben a nagyok vigyáznak a kicsikre. A képen az előtérben egy macskabagoly, mögötte a sárga szemű erdei fülesbaglyok kémlelik a látogatókat. Az éjszakai ragadozók jól viselik egymás társaságát, ellenségességet csak a nappali ragadozókkal szemben mutatnak, ezért a különböző baglyokat tudjuk közös kórteremben tartani. A költési időszakban általában nem mutatkoznak egymással, mindegyik a maga revírjén belül mozog, így nem konkurálnak az élelemért. Mivel viszont a téli időszakban az erdei fülesek legalábbis együtt éjszakáznak egy-egy alkalmas fán, akár több százan is, bizonyítja, hogy társas lények. A fészekből kiesett, vagy kisebb sérüléssel bekerült fiatalok tanulnak is a nagyoktól, és a közös tartás előnye, hogy az élelemért folyó versengés megjelenhet, ami tovább edzi őket az önálló életre. A kis baglyokat mindig bevadásztatás után engedjük csak szabadon, ha már megbizonyosodunk róla, hogy fennmaradnak maguktól is a természetben, lehetőleg a megtalálási helyük a közelében. Előtte-utána: nem volt szeme, lett szeme A hortobágyi Madárkórházban ápolt, szárnytörött bölömbika mindkét szemére vak volt. Traumás sérülés és ezzel összefüggő gyulladás következtében glaucoma, cataracta lentis, és retinaleválása volt mindkét szemén. Szentesen, Dr. Dobos András címzetes egyetemi docens adta vissza a látását. Több műtét után már szinte rendben lett volna, de a beteg még ki is dörzsölte mindkét szeméből a csarnokvizet. Ennek pótlása után a beesett szemek visszanyerték eredeti nagyságukat. Fotó: Déri Balázs Fotó: Déri Balázs 2015. június-július 7
Gyűrűm kódja: SZÍVECSKE Persze jár hozzá egy nyilacska is, de az mellékes..., ugyanis volt egyszer egy egerészölyv. Az egerészölyv hazánk leggyakoribb ragadozó madara, bár elég szoros a verseny közte és a meszsze legismertebb baglyunk, az erdei fülesbagoly között. Az egerészek országos állományát 18 000 pár körülire teszik, ennek ellenére azok, akik még hisznek a teljesen alaptalan vadgazdasági kártételében, jóval többről beszélnek. Ez a madár szinte kizárólag apró rágcsálókkal táplálkozik, jellemzően mezei pocokkal. Fiókái felneveléséhez képes bőven több mint ezer ilyen kis testű emlőst zsákmányolni, ami valljuk be, hatalmas teljesítmény, tekintve a rövid időtartamot és a madárfaj országos állományát. A tévhit, miszerint nyulat, fácánt ejt el nagy rendszerességgel onnan ered, hogy a téli időszakban, mikor a zsákmányállatai száma drasztikusan lecsökken, megemelkedik a dögfogyasztása. Egy-egy télen az egyéves fiatal egyedek akár 60%-a éhen halhat. Ilyenkor gyakran látható, amint sérült, beteg, sebzett nyulak, fácánok tetemeit fogyasztják. Ezt a gondatlan szemlélő könnyen predációnak tekintheti, holott kizárólag dögevésről van szó. De mégis, hogyan jön egy ilyen kiemelten értékes szerintem legalább anynyira kedves ragadozóhoz egy szívecske? Elmesélem. Érkezett hozzánk egy egerészölyv egy gyönyörű májusi délutánon. A kondíciója szörnyű volt, orsócsontján nyitott, singcsontján zárt töréssel. A sérülését legalább egy hete szerezte, állapota siralmas volt. De neki repülnie kellett! Repülni, de nem is akárhogy, a szabadban, újra, alternatíva nélkül. Ez nem egyszerű dolog. Egy madárszárny nagyon bonyolult eszköz, az ember alig több mint 100 éve képes hasonló aerodinamikai elveken működő eszközöket készíteni, egyáltalán felismerni, mi is a lényege persze az első irányított repülésünkhöz motor is kellett, az elmondottakat csak a szárnyakra értem éppen ezért, nem elég neki bicegve repülni vele, mindezt úgy kell tennie, hogy az égből lecsapva a hüvelykujjnyi pockot hiba nélkül el kell találnia. A műtét nem volt túl hosszú, de annál nagyszerűbb. Az elhalt csontszövetet eltávolítottuk, majd a velőűr-szegzés során hézagot hagytunk, hogy a csont összeforrva elnyerje eredeti hosszát. Az eredmény tökéletes volt. Alig egy hónap elteltével a szegeket eltávolítottuk és az ölyv, ha kicsit esetlenül is, de elkezdte próbálgatni szárnyait, immár életében másodszor. A további egy hónap, amit a röpdéinkben eltöltött, elégnek bizonyult ahhoz, hogy senki meg ne mondja, ő egy hibátlan, egészséges egerészölyv. Fontos megjegyezni, hogy egy fiatal, mentett, elárvult fiókát, melyet mi nevelünk fel, in vitro, soha nem szabad elengedni a megfelelő vadásztatás nélkül, lévén egy ragadozómadár közel egy hónapon át a szülei társaságában, tőlük élelmet kapva sajátítja el a zsákmányszerzés képességét. Ebben az esetben nem erről volt szó. Szívecskés ölyvünk több mint egy éves volt, aki már alkalmazkodott a szabad élethez, sőt, első telét is sikeresen átvészelte. Ezeknek köszönhetően minden előzetes gyakorlatozás nélkül szabadon engedhető volt. Így esett, hogy a Hortobágyi Vadasparkban a Hortobágyi Nemzeti Park alkalmazottjainak, mint gondos megtalálók kezéből elengedésre került. Páciensünk elfeledett rutinját hiány nélkül visszaszerezve szállt át a rónán, ami a legidősebb és legnagyobb, számomra legkedvesebb nemzeti parkunk szívében volt, így biztosítva védencünket arról, hogy lesz még módja fészekanyagot hordani egy új nemzedék jövőjéért. Pardon, a szívecske... Egy göndör hajú tündéri lány egy dobozzal a kezében, ami egy sérült madarat rejt, igen megkapó élmény tud lenni. Így érdemelte ki szívecskés ölyvünk a megkülönböztető jelzést és odafigyelést. Kiss Balázs 8 2015. június-július
A házi rozsdafarkú Talán ennek a kis veréb méretű madárnak a neve a leginkább találó és lényegre törő a magyar nyelvben. Házi, mert szinte egész életét házak vagy épületek körül tölti. Háztetőn, kéményen, antennán, vagy más kiemelkedő ponton énekel. Költ kőbányákban, szőlőhegyeken, falvakban és városokban. Rozsdafarkú, mert már a fiataloknál is megfigyelhető az élénk rozsdavörös farok, de a hím és a tojó farka téli és nyári tollazatában is élénk rozsdavörös. Nyáron a hím (jobbra) feje és melle matt fekete, háta sötétszürke, szárnyfoltja fehéres. Hasa világosabb szürke. Tollazata ősszel világosabb, szárnyfoltja alig látszik. A tojó (balra) tollazata barnásabb. A költőhelyeken a hímek jelennek meg először és nyomban kialakítják a revíreket, tulajdonképpen területet foglalnak. Az öregebb példányok gyakran a korábbi fészkelő helyre térnek vissza. A tojók néhány nappal a hímek után érkeznek. Párba állás után ők választják ki a fészek helyét. Csak a tojó épít, fali üregbe, gerendára, üres füstifecske fészekbe, tág szájú mesterséges Legutóbbi iskolás látogatóink solymászbemutatót láthattak, melyben aktívan részt is vehettek. Katinkát ők is kezükre hívhatták. A bemutató után segítettek nekünk épp felépült madaraink szabadon engedésében is. Egy mentett kakukknak, valamint egy agyrázkódásból felépült meggyvágónak adhatták vissza szabadságát. (C típus) odúba. A költést követő napokban a hím hordja a táplálékot, melyet a tojó etet meg a fiókákkal. Később már mindkét szülő etet, a legsűrűbben a kora reggeli és a késő délutáni órákban. Az 1-2 napos fiataloknak naponta 80-100, az 5-13 napos fiókáknak akár 380 alkalommal is visznek eleséget. A fészekalja általában öt tojásból áll, és kirepülésig fel is nevelik a kikelt fiókákat. A fiatalok 14-17 napos korukban hagyják el a fészket, ilyenkor szinte még alig tudnak repülni. Sokuk végzi a macskák prédájaként ebben az időszakban. Mivel nagy rovarpusztító és egy évben akár kétszer, háromszor is költhet, így érdemes megtelepíteni mesterséges odúval, vagy akár egy eresz alá szegelt deszkával a ház körül, mert nagyon hasznos segéd a kertben. A rovarok mellett ősszel már szívesen fogyasztja a megérett bodza termését is. Enyhe teleken akár át is telel, ilyenkor az áttelelő rovarokat, meg nem fagyott kisebb bogyókat fogyasztja. Konyhás István/TerepSzemle Stúdió Földön fészkelő gólyáinkhoz hasonlóan szárnyaszegett egerészölyveink is fészkelésbe kezdtek a nagyröpdében. Minden évben van olyan tojó, amelyik tojásokat rak a földre. Korábbi években ezek mind terméketlenek voltak, mivel nem előzte meg őket párzás. Most viszont két röpképtelen egerészölyv párba is állt, és együtt őrzik a három tojást. Fészküket nem is akárhová, a kilátó mellé tették a földre. Szurkolunk nekik. Fotók: Déri Balázs Fotók: Konyhás István 2015. június-július 9
Néhány nap Hortobágyon a Madárkórházban, ahogyan én láttam Fotók: Déri Balázs és dr. Déri János Már elég rég óta terveztem, hogy néhány napra meglátogatom a Madárkórházat, ez Pünkösdkor megvalósult. Én most arról írok, hogyan láttam a mindennapokat, amelyeknek részese voltam. Ismernek engem, és nagy szeretettel fogadtak. Érkezésem napján csak nézelődtem, beszélgettem. Másnap reggeltől intenzíven részt vettem a munkában, nem kértek meg rá, én döntöttem el, hasznossá teszem magam. Telefonügyelettel kezdtem. Kétségbeesett emberek hívták a kórházat, sérült madarat találtak, segíteni akarnak. Mindent részletesen lejegyzeteltem, s mentem, kérdeztem, mit mondhatok, mit tegyen, hogyan segíthetek. Tünde, Juci, Eszter, István, Laci, Balázs ebben készségesen segítettek nekem. Majd átvették a telefont és intézkedtek. Megfigyeltem, amikor beszéltek, nem csak tanácsokat adtak, egyben nyugtatták az embereket. Szeretettel beszéltek. Azonnal intézkedtek, s keresték az adott környéken lévő önkéntes segítőket. Tájékoztatták a kétségbe esett embereket, hova hogyan tudnák eljuttatni a madarat, hogy minél hamarabb segítő kezekben legyen. Volt egy telefon egy gólyával kapcsolatban, vezetékre szerette volna építeni fészkét. Én 9 órakor beszéltem a hölggyel, Kovács István még délután 2 órakor is ezzel kapcsolatban intézkedett. Ő talán észre sem vette, hogy órák óta ezen dolgozik, hogyan segítsen. Naponta sok ilyen telefon van, Ha kell, azonnal útra kelnek, s mennek menteni. Sokan személyesen hozták el az általuk talált sérült madarat, s adták át kellő ellátásra. Figyeltem a madarakat is a kórtermekben. Néhány még riadt, fél, nem érti, mi történik vele, hiszen tegnap még szállt fent a levegőben, de valami történt, valami fáj, és most riadtan néz, szemével segítséget kér. Itt megkapja a gondoskodást, a segítő ellátást. Talán megérzik, itt jó helyen vannak, hiszen segítséget kapnak. Enyhítik a fájdalmat, és mindennap finom falatokat adnak. Mindenki, aki itt van, teszi a dolgát, önkéntesek segítenek, s látszik rajtuk, örömmel tevékenykednek. Én több kezelésnél és műtétnél részt vettem, számomra nem ismeretlen az állatorvosi munka, hiszem a testvéremnek is sokat segítettem. Amikor egy madár a kezelő asztalon van és már nem először, szinte tudja, most ismét jó lesz, mindent érte tesznek, fájdalmát enyhítik. Mindig néztem a madarak szemét, látszott benne a remény. Utána egy kicsit megszeretgettem őket, majd a helyükre tettem, hogy pihenjenek. Egyszer odajött hozzám egy nagyon kedves önkéntes lány, hogy ő is szeretne részt venni a kezelésben. Átadtam a helyem, s figyeltem. Számára ez egy élmény volt, talán rég óta várt rá, hogy ott üljön a kezelő asztalnál. Segítsen egy olyan embernek, akit csodál, jó volt látni a szemében a csillogást. Néztem, ahogyan Eszter a kis fiókákat gondozza. Apró finom falatokat készít számukra és szeretettel adja, etetés közben ő is beszél hozzájuk, s figyeli hogyan fejlődnek. Ha egy kis fióka nem úgy viselkedik, mint előző nap, aggódva figyeli, s öröm jelenik meg az arcán, amikor újra eszik. Talán kicsit a fióka huncutkodott, mint a kisgyerek: most rám figyelj! S a kellő figyelmet megkapta. Néztem a többieket is, Juci, Tünde ahogyan fogadták a látogatókat, szeretettel, és mindenről részletesen tájékoztatták az ide érkezőket. Telefonon intézkedtek, sérült madarakon segítettek, szervezték a dolgokat, s mindezt mosolyogva. Figyeltem az idelátogató embereket, családokat, csoportokat. Volt egy csoport, középiskolások, még kint az épület előtt persze lazák voltak. Kicsi morgás: mit keresünk itt, miért jöttünk ide, ez folytatódott az első teremben is, majd egyszer csak némaság lett, elcsendesedtek, figyeltek. Figyelték Laci mondatait, amint bemutatta, mit is látnak itt, érdeklődő tekintettel. Majd végigmentek a folyosón, s csak nézték a kórtermeket. Már nem lazák voltak, valami megérintette őket. Majd miután bejárták a parkot, a játszótérre mentek. Hirtelen ismét gyerekek lettek. Hintáztak, mászókáztak, csak néha egy fotó miatt vették elő a telefont, újra játszottak ott kint a szabadban. Hiszem, hogy ez a látogatás bennük is nyomot hagyott, már nem mondták, miért jöttünk ide, élményekkel telve mentek el. Balázs Katinkával bemutatót tartott, készültek a képek, csillogtak a szemek, ezt mindenkinél észrevettem. Életre szóló élmény volt mindenkinek. Volt egy különleges látogatónk, Emma, a kicsi lány (jobbra). Születésnapja volt, s ő azt kérte, hogy eljöhessen ide, szeretné látni, hogyan kezelik a madarakat. Érkezésekor még nem tudta, nem csak az üvegfalon át láthatja, részese lehet. János behívta a műtőbe, nem tudott megszólalni, de a szemei mindent elmondtak. Mágnessel kezelte a madarat, s közben a szemét le sem vette róla. Én megkérdeztem, mit érzel, milyen érzés ez most neked? Rám nézett könnyekkel a 10 2015. június-július
szemében, s csak annyit válaszolt, nem tudom elmondani. Ebben a feleletben minden benne volt. Talán ez lesz az egyik legszebb születésnapja. Nem játékot kért, egészen mást, egy élményt, ami mindig a lelkében marad. Biztosan felmerül sok mindenkiben az a kérdés, azok a madarak, amik itt maradtak, nekik milyen itt az életük? Többen soha nem szállhatnak el, ők tartósan sérültek. Sokat örökbe fogadtak, s gondoskodnak, érdeklődnek, látogatják őket. Milyen az ő életük? Az otthonuk itt van, a szabad világban ők nem tudnának élni, olyan sérüléseik vannak. De boldogok, mindnek neve van, azon szólítják őket. Ápolást, szeretet kapnak, hangjukkal jelzik, ha azt akarják, gyere ide, legyél velem, más hangon Tucatnyi fióka Június folyamán rengeteg rigó és fecske látta kárát a viharoknak, de érkezett kabasólyom, két mérgezett és egy áramütött rétisas is. Nevelt fiókáink közül többet már június elején elengedhettünk. A füsti fecskék, búbosbankák mellett baglyok érkeztek legnagyobb számban. Őket bevadásztatás után engedtük szabadon. Az első fiatalokat még júniusban, július közepére már a következő csapat is készen állt az önálló életre. Általában az esti órákban engedjük el őket, mivel ez a napszak a legtermészetesebb számukra. Önkénteseink körében nagyon népszerűek, a fiatalok szívesen veszik kézbe a pehelykönnyű éjszakai predátorokat. jelzik, most menj, fészket építek. Ők itt biztonságban vannak, a szabadban elpusztulnának. Azok a madarak, amik meggyógyulnak, ismét szabadon szállhatnak. Én egy kakukkot repíthettem el, előtte megszeretgettem, beszéltem hozzá, majd útjára engedtem, kicsit még ült a fán, nézelődött, elköszönt, majd egyszer csak elszállt, s azóta éli újra azt az életet, ahonnan ide hozták. Szinte elmondhatatlan, mennyi élményt adott számomra ez a pár nap. Egy életre szól. Részese lehettem az itt folyó munkának, amiért hálás vagyok. Akik itt jártak, mielőtt elmentek, mindent megköszöntek, s szép, megható sorokat írtak a vendégkönyvbe. Én köszönöm, hogy ott lehettem, s amint tudok, újra elmegyek. Dobos Rozália Fotó: Déri Balázs Madártani érdekességek A madarak jelölése hosszú fejlődésen ment keresztül az első, szalaggal megjelölt fecskétől a műholddal követett vércsékig. A telemetriás adatgyűjtés annak ellenére, hogy nagyon korszerű, még gyerekcipőben jár, és nagy baja az, hogy madárfajra lebontva a több ezer vagy tízezer vonuló madár közül alig egy-kettőre tudnak a kutatók ilyen eszközt felhelyezni. Így annak ellenére, hogy nagyon sok érdekes, hasznos információt szolgáltat, statisztikai alapon tudományos értéke csekély. Jelenleg a leghatékonyabb és legnagyobb tudományos értékű adatsort még mindig a színes gyűrűs jelölés adja. Ezzel a több évtizede tartó munkával a daru vonulási útjait sikerült a legjobban feltérképezni eddig. A gyűrűket általában 45-70 napos korában teszik fel a kutatók a fiókára. A daru ekkor még nem tud repülni, de már akkora, hogy a gyűrűsor biztonságosan felhelyezhető a lábára. A mocsarakban költő madarak ebben az időszakban nyílt terepen vannak, így bár komoly tempót diktálnak, meg lehet őket fogni. Később újból visszatérnek a mocsárba, mielőtt a vonulás előtt gyülekezni kezdenek. Ez a munka július, augusztus hónapokban zajlik Finnországban, az így megjelölt darvakkal akár már idén ősszel is találkozhatunk Hortobágyon. Konyhás István/TerepSzemle Stúdió Fotó: Konyhás János 2015. június-július 11
HORTOBÁGY Solymászbemutató (Kiss Balázs és Katinka) Legyél te is az önkéntesünk! Augusztus 20-a a Madárparkban (2015. augusztus 20-23.) Augusztus 20-án és a 20-i hosszú hétvégén, a Hídivásár idején egész nap várjuk vendégeinket! Kiss Balázs önkéntesünk Katinkával, az egerészölyvvel harris héjákat meghazudtoló bravúrokra képes. Csoportok, osztályok részére egész nyáron tartunk bemutatókat előzetes egyeztetés alapján. Hol lehet még velünk találkozni? 2015. augusztus 15. Hatvani Vadászati Múzeum 2015. augusztus 15. Hajdúnánás, Megyei Vadásznap solymászbemutató mozgó stand madarak szabadon engedése tanácsadás Amiben segíteni lehet nálunk: adminisztráció, adatfelvétel madarak etetése, gondozása kórtermek tisztán tartása segédkezés kisebb beavatkozásoknál látogatók kalauzolása állatorvostan hallgatók részt vehetnek a komolyabb műtétekben is, számukra a nyár folyamán továbbképzéseket is tartunk) Erről a madarpark.hu oldalon és a facebook.com/madarpark oldalon közzétesszük a felhívásokat. B típusú madárodúk gólyák szabadon engedése látogatóink közreműködésével óránként solymászbemutató további sérülésből felgyógyult madarak szabadon engedése kézműves foglalkozás, gyerekprogramok Madármentő forródrót A képen látható B típusú odúk megvásárolhatók a Madárparkban, igény szerint postai úton megrendelhetők. Ár: 3500Ft/db Egyéb információ, rendelés leadása: Kiss Balázs: mkvt.kiss@gmail.com +36 (20) 505-0231 A kirepült fészekaljak után visszamaradt fészekanyagot az odúból távolítsuk el, különben a következő költés fiókáit az elszaporodott paraziták elpusztíthatják. Szerencsés esetben évente akár 2-3 fészekalj is felnevelkedhet az odúkban. A sikeres telepítést elősegíthetjük téli madáretetéssel. +36 (30) 535-6484 +36 (52) 369-181 +36 (30) 943-5494 ideális fészkelő hely a széncinegének, egyéb cinegefajoknak, mezei, házi verébnek kihelyezése kertekben, parkokban, gyümölcsösökben célszerű minimális kihelyezési magassága 1,5-2 méter, déli, dél-keleti röpnyílás állítással MADÁRKÓRHÁZ ALAPÍTVÁNY Amennyiben lehetősége van, kérjük, támogassa alapítványunkat! Köszönjük! Bankszámlaszámunk: 59900029-10001868 Adószámunk: 18557899-1-09 Olvasói leveleket, érdekességeket a következő címekre várunk: pusztadoktor@t-online.hu 4071 Hortobágy, Petőfi tér 6. Állatorvosi, állatgyógyászati területen felmerülő kérdéseiket a fenti címekre várjuk! Megjelenik 12 000 példányban. Hirdetésfeladás, sérült madár bejelentése: pusztadoktor@t-online.hu Tel: (30) 9435-494; (52) 369-181. Szerkesztők: Dr. Déri János, Konyhás István, Veres Hajnalka Tördelés: TerepSzemle Stúdió (Veres Hajnalka) ISSN 1788 456X Megtalálható országszerte állatorvosi rendelőkben, állatkertekben, kisállatkereskedésekben, állati áruházakban, megyei könyvtárakban.