JÉZUS SZAVAI (BORINAK ÉS RÉKÁNAK)

Eljött az ideje annak, hogy átgondoljuk a zsidó-keresztény Istenről vallott felfogásunkat. A személyes Isten képe korhoz kötött, egy olyan kultúrát képvisel, amelyet most készülünk meghaladni. Az Isten valósága Szellem. Jézus ezt egyértelműen kimondta. A Szellem személyessége ugyan nem elképzelhetetlen, de semmiképpen sem azonos, nem is hasonlítható az ember személyiségéhez. Ezt a tényt a hívők tömegei nem értik. Keveredik tudatukban az isteni Szellem a személyes Isten zavaros képzetével. Pedig több annál, hogy bármilyen és bármekkora kiterjedésű személyiség korlátozza. A Biblia több fogalmat ismer erre. A nefes animális lélek, az életerő. A rúah spirituális, mint isteni szellem (rúah Elohim) vagy Szent Szellem (Rúah Hakódes). A nesamá az ember halhatatlan lelke. Mind a három szó nőnemű a héberben. Ez talán a hármasság mellett a női princípium (sophia) megnyilvánulása. Nehezen magyarázható így a hármasság, hiszen Isten nem nélküli. Ma már vége az úr és szolga viszonynak. Legyünk Isten barátai saját akaratunkból, félelem nélkül. Ezért Jézus tanítását érdemes alaposan átgondolni. Megszabadítani a torzulásoktól, amelyeket kétezer év pillanatnyi haszna, tévedése okozott. Jézus akkor is nagy tanító, ha nem isteni személy, és éppen azért nagy, mert különleges ember. Különlegesek a szavai is. Nincs kifogásom egy olyan elképzelés ellen, hogy isteni megtestesülés, ahogy az általánosan ismert számos keleti vallásban. De ahhoz, hogy tanítását helyesen értsük, és jól felhasználhassuk, erre nincs szükség. Ez az elemzés és a szövegváltozat arra szolgál, hogy jobban megértsem Jézus eredeti mondanivalóját. Nincs tudományos igénye. Az evangéliumi szövegek hitelességével már sokan foglalkoztak (G. Dalman, M. Black, R. Bultmann, N. Perrin, Vermes G. stb.). Akit a részletek érdekelnek, megtalálhatják azokat. Azok a szövegek vannak itt, amelyeket az Újszövetségi Szentírásban és az apokrifekben Jézusnak tulajdonítanak. Nem mindegyik. Noha indokolt lenne a Jézus-életrajzot követni, itt az Újszövetség szerinti sorrendben állnak. De ez sem tökéletes. Az árusok kiűzésének jelenete például logikusan 3

a történet végén van, de az evangéliumokban két különböző időpontban. A szövegek felsorolásánál zárójelben van, a sorszám után, az idézett szöveg helyzete a történetben (ilyenek olvashatók a szövegekbe ágyazva is), majd maga a szöveg, előfordulási helyei, azután a magyarázatok. Ahogyan értelmezem Jézus szavait. Minden keresztény irányzat híve meg fog botránkozni ezen az elemzésen. Én sem tudom, hogy mindenben igazam van-e, és teljes-e a magyarázatom. Csak azt szeretném, ha mindenki szabadon föltenné magának azokat a kérdéseket, amelyek engem is foglalkoztatnak. Nagyon jó lenne, ha újabb kéziratok kerülnének elő, bár a jelenlegi politikai helyzetben erre még sokáig nincs esély. Kereszténységre utaló régészeti emlékek csak az i. u. 3. századtól vannak. A legkorábbi keresztény templom Dura Europosban, az Eufrátesz középső részén maradt fenn i. sz. 230 után. Időközben találtak egy keresztény barlangtemplomot Amman mellett, amely valószínűleg i.sz. 1. századi. Ennek a vallásnak a szövegei éppen annyira töredékesen kerültek elő, legtöbbször másolatban, mint az ókor egyéb emlékei. Úgy tekintem az Újszövetséget, mint egy hasonló korabeli kéziratot. Az ortodox hívők azt mondják, hogy ez kinyilatkoztatás. Közvetlenül Isten szava. Ha azonban Istent tökéletesnek tekintjük, a Bibliában túl sok az ellentmondás ahhoz, hogy ezzel az elképzelt tökéletességgel összemérhető legyen. Ugyanez a helyzet a Korán esetében is. A muszlimok szerint a Korán nemcsak Allah valóságos szavait tartalmazza, hanem a nyelve is Allah nyelve. Nem lehet lefordítani. Az Ószövetséggel ellentétben Jézus tanítása tanúságtétel egy nagy tanítóról, aki lehet Isten küldötte. Szándékom szerint Jézus szavainak értelmét próbálom megérteni kora viszonyainak figyelembevételével. Ha a mennyei ország közöttünk van (Lk 17,20), akkor azt kell megvizsgálni, hogy az emberek hogyan élnek, meg kell ítélni, ahogyan viselkednek egymással. Ez a módja annak, hogy ki engedi be magát vagy zárja ki önmagát a mennyei országból. Ez a tanításon alapuló életvitel. 4

A szövegeket összeolvasztottam. Ezért nem mindegyik szerepel szó szerint, mert a teljes egyesítést az evangéliumok párhuzamos részei nem engedik meg, olyan sok az eltérés. Akit érdekel a kanonizált eredeti, megtalálja. Nekem nem a szöveg szerinti pontosságra van szükségem. Ezért nem tekinthető a 2. századi Tatianosz Diatesszarionjához hasonlónak, holott én is összeállítottam ilyet, mert itt csak a Jézusnak tulajdonított közvetlen szövegekkel foglalkozom. Az ismétlések az adott hely értelmezése miatt fontosak, nem követik pontosan az evangéliumok változatait. Az élőbeszédben fönnmaradt tanítás módszere amúgy is az ismétlés. De a leírt szöveg sem lehet pontos, hiszen hosszú idő telt el a forrás és a rögzítés között. Sok esetben az sem állapítható meg, hogy mi volt a forrás. Kizárt dolog, hogy néhány logionon kívül bármelyik szöveg hiteles Jézus-idézet volna. Bár a mai ember el sem tudja képzelni, hogy az általános írásbeliség előtt mire voltak képesek az arra alkalmas emberek. Az ókori irodalomnak az a része, amely mitikus, történelmi tartalmú, nemzedékeken keresztül élőszóban maradt fönn. De ez csak a közösség által réginek tartott, mintegy rögzített hitelességű szövegekre érvényes. Ezek sem voltak hitelesek, csak hitelesítették őket. A kor írásbeli gyakorlatára jellemző Thuküdidész megjegyzése: Ami pedig a beszédeket illeti.. láttam, hogy képtelenség szó szerint emlékeznem rájuk. Ezért aztán minden szónoknak olyan szavakat adtam a szájába, amelyeket - véleményem szerint - az adott körülmények között mondhatott; igyekezvén, hogy a legszorosabban ragaszkodjam a gondolatmenetekhez, amelyekből a valóban elhangzott szavak is fakadtak. Jézus szavainak akkor volna hiteles forrása, ha több, egymástól független leírásuk maradt volna fenn. De ilyenek nincsenek. Az Újszövetség minden része egy-egy szerkesztő munkája. Csak feltételezések vannak arra, hogy milyen forrásokat használtak. Amit a tanítás szerint eredetinek gondolok, azt külön újra leírom. Egészen biztos, és ennek nagy irodalma van, hogy Jézus kivégzése után számos betoldás jött létre 5

részben azért, hogy az olvasók könnyebben értsék, részben a bizonyítás jó szándékú ferdítései miatt. Egészen nyilvánvaló, hogy például János a korai keresztényeknek szánt kézikönyvet szerkesztett. Észrevehető egy új, totális államvallás kezdete. De az értelmezéseknél figyelembe kell venni azt is, hogy ezek az írások az i. sz. I. század fordulójának irodalmi termékei. Az Újtestamentum könyveinek első ismert nyoma egy papirusztöredék az i. sz. 125-150 körüli időből (Rylands papirusz). A szövegek megítélésének módja ugyanolyan, mint a kor egyéb fennmaradt művei esetében. Előfordulhatott, és biztosan elő is fordult, hogy a másoló tévedett. Talán csak az esszénusok (hásoim - hallgatagok) voltak különlegesen pontosak. Ők külön írótermekben másoltak, és lektorálták is az elkészült másolatokat. Mivel a Talmud hitelességének megítélésére több megoldás létezett, az idők során számos csoport próbálta saját értelmezését érvényre juttatni. Már Rabbi Hillel lefektetett hét szabályt a szövegmagyarázatokhoz. Ezt Rabbi Ismáél tizenháromra bővítette, miközben a Talmud és más szövegek másolása folyamatos volt. Az összeolvasztás miatt nem kis nehézséget okozott a kétféle Talmud használata. Az erről szóló vita máig tart. Amikor elkezdődött a Misna és a Tóra szövegeinek összegyűjtése, nyilván még a megszokottnál is nagyobb gondot jelentett a klasszikus szöveg eredete és hitelessége. Már Pál is megemlíti, hogy egyes leveleit hamisítják (2Tessz 2,2). Mivel a kérdés - én úgy látom - teológiai korlátok miatt megoldhatatlan, ez egy örökkévaló feladat. Elképzelhetetlen, hogy bármelyik egyház azt mondaná, hogy bocsánat, kétezer éve tévedésben vagyunk. Ez éppen úgy lehetetlen, mint ahogy az emberi életben is az. Jézus megítélése szempontjából fontos, hogy megtudjuk, miképpen gondolkodtak a zsidók Istenről. Isten maga nem könnyítette meg a dolgukat. Többféle neve volt, és a név nélküli névmagyarázat még rejtélyesebb. Jézus állításával összhangban úgy látszik, hogy egy végtelen hatalmú, folyamatosan teremtő személyes lényről van szó. Az eltérésekből eredő gondok olyan nagyok voltak, hogy Maimonidész arra kényszerült, hogy meghatározza a 6

zsidó hit alapelveit. Vagyis az Isten létezése: Az Ő egysége - Az Ő testetlensége - Az Ő örökkévalósága - Az imát csak egyedül Őhozzá szabad intézni - A prófétákat igaznak kell tekinteni - Mózes a legjelentősebb próféta - Isten a Tórát Mózesnek adta - A Tóra megváltoztathatatlan - Az Isten mindentudó - Van jutalmazás és büntetés - A Messiás el fog jönni - A halottak fel fognak támadni. Ezekkel az alapelvekkel legalább van egy irányvonal. Mindenesetre, miközben továbbra is kerültek elő szövegváltozatok, a zsidóság megegyezett abban, hogy legalábbis az a része a szövegnek, amelyben Isten beszél, biztosan Istentől ered. Bár a legjobb esetben is Mózes tolmácsolásán keresztül. Az Újszövetségben, ha beszél Isten, annak hitele még ennyire sem bizonyítható, az abban elénk táruló istenkép még bizonytalanabb. Ezért olyan fontos, hogy amennyire csak lehet, megkíséreljük megtudni, hogy mi volt Jézus valódi tanítása. A szerkesztés nem filológiai, hanem a mondanivaló gyakorlati használatát segíti. Nyilvánvalóan van egy előfeltevésem Jézusról, és azokat a szövegrészeket tartom hitelesnek, amelyek ebbe beleférnek. Amennyiben az előfeltevés logikus, bizonyítható, és egységet képez a rá épülő szövegekkel, akkor azt állítom, hogy valószínűleg igaz. De a részlet tényleges hitelességének nincs jelentősége, amennyiben a tanítás egységes, követendő és követhető. Ebben az esetben azt lehet mondani, hogy ez egy élet-filozófiai rendszer az i. sz. I. századból, amit egy Jézus nevű Galileai nazarénusnak tulajdonítanak. Amennyiben elmélyülünk a tanításban, és összevetjük kora nézeteivel, megerősödik bennünk egy személyiség képe, akihez lehet vonzódni. Ahogy azt a későbbiekben kifejtem, Jézus nem lehetett Isten fia úgy, ahogy azt a Tanítóhivatal elképzeli. Az nem zárható ki, hogy Isten megtestesülése. Ilyenek a hinduizmus avatárjai vagy a buddhista bódhiszattvák. Hiszen Jób könyvéből világosan kitetszik, hogy Isten híján van annak, ami emberi. Talán fejlődéséhez szüksége volt ennek megtapasztalására. Lehet, hogy Isten egy része testesült meg benne, hiszen a teljes isteni személy tévedhetetlen, 7

Jézus pedig tévedett. Az az isteni lényeg, amit Szent Szellemnek neveznek, a teljes isteniség, az istenné válás reményének kifejeződése. Mondhatjuk, hogy a program. Mindenesetre a szuverén emberi döntésekhez Jézus személyes tanítására van szükség. Azt nem állítom, hogy a világ és sorsunk megismerésének ez a végső formája. Isten és választott népe közötti új szövetség lehetősége már Jeremiásnál fölmerül (Jer 31,31-32). Jézus tanítása kora szellemiségének forradalmi megváltoztatása, bár Jézus csupán reformátor volt. Semmiképpen sem ez az utolsó szó a világ megismerésében. Sajnos nem maradt fenn Jézustól követlen írásos tanúságtétel. Azt olvashatjuk, hogy a Templomban firkált a porban egy faággal, hagyománya van, hogy levelet írt az edesszai királynak, és mítosz, hogy halála után átadott egy könyvecskét Arimatheai Józsefnek. De ezekre nincs bizonyíték. Talán van még olyan szöveg, amit nem ismerek, olyan változat, amely itt nem szerepel, de nem valószínű, hogy ez a mondanivalót érintené. Volt egy nagy hatású szellemtörténeti esemény, és engem az érdekel, hogy mi lehetett az eredeti tanítás, ha lemosom róla azt, amit a szervezett vallás ráfestett. Azt az álláspontot képviselem, hogy Jézus tanítása nem korhoz kötött, de a korából érthető meg (ld. Vermes). Tanítása az Ószövetség megújításán alapuló világkép, és a ma emberének is szóló erkölcsi és életvezetési elvrendszer, ha leválasztjuk róla a szöveg keletkezésének történelmi idejéből és a társadalmi helyzetből fakadó zavaró elemeket. Van persze olyan mozzanat is, amely éppen a történelmi kor ismeretében segíti a tanítás megértését. A római katolikus egyház is ezt az álláspontot képviseli, de csak abban az esetben, ha az előfeltevéseinek megfelel. A múlt hagyományait felülbírálja, de szívesen elhallgatja a felmerülő ellentmondásokat. Történelmietlen, minden reális alapot nélkülöző képzelgés (Szentek lexikona) - állítja. De csak abban az esetben (pl. katona szentek), amikor valami nyilvánvaló ellenérzést váltana ki, vagy a szöveg ellentmond a szent hagyomány -nak. Az igazság megközelítésének nem szerencsés módja a pillanatnyi haszon el- 8

érése. Mindannyian különböző előfeltevések alapján ítéljük meg a dolgokat. Az enyém az, hogy szeretném Jézus tanítását minden későbbi torzítástól mentesen megismerni. Elképzelhetetlen egy olyan vallás hitelessége, amely feltételezett premisszán alapszik, s csak ezen belül van logikus rendje. A felismert igazság kortól, tekintélytől független objektivitás. Azt gondolom, hogy a biztos meggyőződés az alapja a helyes szemléletnek. Nem lehet a napi érdekek szerint válogatni. Ha ezt teszi az ember, a kultuszt támogatja, nem a meggyőződését. A korhoz hozzátartoznak az arra jellemző tárgyi emlékek. Még sokáig vita tárgya lesz a torinói lepel. Rómában őriznek egy fatáblát, amely állítólag Jézus keresztjén volt. Mellesleg mindegyik evangélium eltérően közli a tábla feliratát. Az úgynevezett Veronika kendője közvetett utalás a lepel korai meglétére (latin vera icon). Bizonytalanságot okoz, hogy az evangéliumok görög szövege három szót használ azokra a kelmékre, amelyek Jézus sírjában voltak. Bár a szudarion és az othonia is jelenthet leplet, Lukács erre a szindon szót használja. Nem tudok arról, vajon megvizsgálta-e valaki, hogy a korabeli görögben milyen tárgyak feleltek meg ezeknek a szavaknak. A másik két kelme összehajtva volt a sírban, ahogy azt az állítólagos szemtanú (János) alapján János írja. A ma használatos fordításokban ez nyilvánvaló tévesztés. Nem az egyetlen. Ha János tanúságtétele hiteles, s miért ne volna az, a kendő olyan formában volt, mint a temetéskor. Meggondolandó a kereszt és a kivégzés formája is. A késői keresztábrázolások tévesek, hiszen nem volt személyes tapasztalatuk. Az eredeti kereszt T alakú lehetett, amelyen kiálló ülőrúdon, a fával szemben lógott a kivégzendő úgy, hogy átlátott a vízszintes szár fölött. Így van értelme az arca alá erősített táblának. Ha a keresztnek háttal volt, akkor a táblának a kereszt ellentétes oldalán kellett lennie. A nézők azonban minden valószínűség szerint az áldozatokkal szemben voltak, és így a táblát nem láthatták. Még nem vizsgálták meg, hogy az egyetlen szöggel átszúrt bokacsont melyik testhelyzetre követ- 9

keztet (Jeruzsálem, Rockefeller Múzeum). A kivégzés folyamán a bokacsontok közé szúrt szögekre támaszkodva képes volt - nagy fájdalom árán - fölemelkedni, hogy növelje az oxigénbevitelt, amely a kialakuló tüdővizenyő miatt folyamatosan csökkent. Mivel ez igen sokáig tartott, ezért törték el a kivégzettek lábait, hogy ne emelkedhessenek fel. A leplen számos jól értelmezhető jel van a kereszten függésről, a háton viszont csak a keresztre feszítés előtti eseményekről (korbácsolás) vannak nyomok. A T-alak a későbbi ábrázolásokban azonban használhatatlan volt, mert emlékeztetett a görög nagybetűre és az élet egyiptomi hieroglifájára (ankh), szimbolikusan a mózesi rézkígyóra is. Valószínű, hogy a valódi kereszt formáját a középkorban már elfelejtették. A templomos lovagok azonban közvetlen felvilágosítást kaphattak róla Palesztinában. Ezért szerepelhet köpenyük jobb oldalán a Tau. Külön rendjük is volt a Firenzéhez közeli Altopascióban. Piero della Francesca Szent Bernát ábrázolásán is szerepel. A lándzsaszúrás helye is akkor valóságos, ha a felfeszített a függőleges oszloppal szemben helyezkedett el. Valójában a szegycsonttól a test bal oldala felé kellett volna szúrni, a 3-4. borda közé. Sok apróságot lehetne még említeni, de erre nincs szükség. Az evangéliumi szövegek leírják, noha erre semmiféle különleges okuk nem volt, hogy Jézus nagyon hamar meghalt. Feltehető, hogy kómába került, hiszen a lepel vizsgálatánál élő testből származó nyomelemek találhatóak. A lándzsaszúrást követő vér és víz is inkább tüdőszúrásra enged következtetni, és az nem halálos. Bár ez csak az amúgy is kétes János szövegben olvasható. Ha így történt, a feltámadás utáni események sokkal későbbiek. Jézusnak fel kellett épülnie valamennyire. El is terjedt a hiedelem (Mt 27, 64), hogy a tanítványai elvitték a testet. Ezek a tanítványok azonban nem lehettek a 11 közül valók (ahogy az emmausziak sem azok lehettek). Féltek. Akik közvetlenül Jézus köréhez tartoztak, elrejtőztek, illetve visszatértek Galileába, a többiek tudomásul vették, hogy a próféta - mint sok más előtte - meghalt. A további történetek - ha valóban megtörténtek - az elrejtőzött tanítványokkal 10

kapcsolatosak. Az emmauszi esemény szinte annak bizonyítéka, hogy az általános értetlenségben a tanítás folytatásának - elrejtőzöttek - hol van az útja. A Jézus halálához kapcsolódó egyéb történetek (égbe emelkedés, stb.) mitikus elemek, nincs közük a tanításhoz. Ez Pál legnagyobb tévedése, amelynek hatása még mindig tart. Elkötelezi az egyházat: Ha nincs feltámadás, akkor Krisztus sem támadt fel. Ha pedig Krisztus nem támadt fel, nincs értelme a mi tanításunknak, s nincs értelme a ti hiteteknek sem. (1Kor 13-14). Pál szerint a feltámadás ténye kulcskérdés. Ez a kereszténység (pl. a protestantizmus) örök problémája. Mi több, a tanítás végrehajtása az emberi életben, vagy a feltétlen odaadás Isten iránt? Úgy látszik, hogy a keresztényeknek transzcendens bizonyíték kell a hithez. Ezt Jézus nem nagyon kedvelte (ld. 67.). Kétezer év alatt bebizonyosodott, hogy Jézusnak igaza volt abban, hogy a törvény valódi szellemét akarta újraéleszteni. Az ebioniták evangéliuma ezt írja: amit lerombolt, nem tartozott a törvényhez. (Eb 3,51). A törvény például azt mondja, hogy a maradék tejet az istálló kövére kell önteni. Ez teljesen indokolt volt abban az időben. Ma egy ortodox háztartásban egy lapos követ tesznek a tejes edénybe, így eleget tesznek a törvénynek. Én szabad akarattal vállalom, hogy a tevékenységemet kívánom jobbá tenni, a személyiségemet fejleszteni bizonyos tiszteletteli távolságtartással Istentől. A tekintélyelvű megközelítést előbb-utóbb bizonytalanság követi. Jézus korának idejéhez alkalmazta a törvény parancsait. A természeti törvény előbbre való, mint az isteni törvény (ld. kalásztépés, szombati gyógyítás). De amit a törvényben az elődök könnyítésként bevezettek, annak eredeti tartalmát állítja helyre. A mai vallásgyakorlat sajnos formális. Szegényes az a hit, amelynek az alapja nem a meggyőződésből fakadó tudás. De semmiképpen sem ítélem el a reményre építő hitet, csak kevésnek tartom. A tanítás értelme és haszna magában a tanításban van. Semmi szükség csodákra, éppen elég maga a tanítás. Engem még zavar is, ha valaminek 11

külső megerősítésre van szüksége. Ezzel nem térek el Jézustól, ő maga is így gondolta. Tanításának súlya teljesen független attól, hogy isteni természettel ruházzuk-e fel vagy sem. A transzcendens tekintély csak a földi hatalom szempontjából fontos. Meggondolandó, hogy az Atya minden további nélkül kicserélhető az Egy (pl. a Brahman) szóval. Jézus szavaival kapcsolatban a bizonyíthatóan eredeti szövegekből mindössze két helyen érthető személyesnek, abból is az egyik kétséges (Getszemáni kert), a másik idézet (a kereszten). A többi esetben stiláris eszköz, hiszen hallgatói nem értették volna másképpen. Az egy paternalista társadalom volt. Amennyiben Jézus kómába esett, és úgy látta, hogy tanításának terjesztésére nincs meg a lehetőség, akkor nyilván eltűnt a nyilvánosság elől, és tanítványainak figyelmét (mintegy búcsúzásként) felhívta az emlékezés szükségére. Jézus korában a martirológia ismeretlen volt, erre senkinek sem volt indíttatása. Haláljóslatainak hitelessége kétséges, bár Jónásra gondolva nem zárható ki. Lehetséges, hogy önmagát élő áldozatnak tekintette. Az is lehet, hogy menekült a zélóták elől. Olvashatjuk, hogy a közeli és a távoli tanítványok szétszéledtek. Új szervezőmunkára volt szükség, amelynek viszont nem ismerjük az okát. De Jézus testvére Jeruzsálemben kötelezőnek érezhette magára nézve. Van utalás arra, hogy Jézus utódjának tekintette Jakabot. Amikor a Templom elpusztítása után a zsidóság nagy része szétszóródott, könnyen találtak hallgatókat a legképtelenebb nézeteket vallók is. Mivel nagy diaszpóra élt Alexandriában, Spanyolországban és Rómában is, a meggyilkolt Jézus tanítására sok helyen lehetett vevőt találni. A többi mitológia. Mondják, hogy az evangéliumok történeti eredetiségének bizonyítéka lehet az, hogy sokszor elég elítélő képet fest a tanítványokról. Ez jól hangzik, de nem eléggé közvetlen. Írhatták az evangéliumokat olyanok is, akik szemben álltak a tanítványokkal. De ez nem fontos. Jézus tanítása így is kihüvelyezhető, mert logikus egység. 12

Az tény, hogy Jézus életének 20-23 évéről nincs információnk, viszont Kasmírban máig őriznek egy sírt, amelyre az van írva, hogy Jézus sírja. A torinói leplen is találtak feliratokat. Amit ebből ismerünk, annak alapján a felirat(ok) írója Jézust nazarénusnak tartotta. Mivel már korábban sem volt különlegesség keletre utazni (lásd a három tudós/király történetét), sőt igen élénk kereskedelem folyt Indiával Perzsián keresztül, van, aki azt gondolja, hogy Jézus ott tanult, és bukása után oda tért vissza. Jánosnak az az állítása, hogy Jézus még sok mást is cselekedett, nem zárja ki fiatal korának Izraelen kívüli tevékenységét, sőt. Például feltehető, hogy ismerte a kopt nyelvet, amennyiben gyermekkorát Egyiptomban töltötte. Ez közvetett bizonyíték. Vannak, akik azt tartják, hogy Rómában volt. Akkor pedig tudnia kellett latinul, de legalább görögül, amire szintén nincs bizonyíték. Az írás-olvasás készsége biztos, hiszen felolvasónak hívták a zsinagógában. Az arám mellett tehát ismerte a klasszikus hébert. Az indiai elképzelés szerint Jézus (Issza) bár micvája után, hogy ne kelljen megnősülnie, a Pandzsábba utazott, majd Dzsagannáth Puriba. Issza hat évet töltött Puriban, Rádzsgirban és Benáreszben. Ezután még hat évet tanult több nepáli kolostorban (Nikolas Notovitch: The Unknown Life of Jesus Christ 1894). Nyikolaj Röhrich hosszan írt Jézus utáni kutatásairól (The Heart of Asia). A legrészletesebb ismertetést Elizabeth Clare Prophet: The Lost Years of Jesus című könyvében nyújtja. Nagy Akbár (1542-1605) feliratot is készíttetett Jézus egy mondásáról, de ismerve a mogul vallási toleranciát, ennek semmi bizonyító ereje nincs. Talán a Dél-Indiában tanító Tamástól származik. Ha igaz. Taxilától hetven kilométerre Murree városában van egy kelet-nyugat tájolású sír. Felirata: Mária anyánk nyugvóhelye. A kelet-nyugati sírtájolás ismeretlen volt Indiában. Srínagartól 60 km-re Bidzsbihara falunál van egy barlang, Aishmuquam (Aish/Issza pihenőhelye). A barlangok természetes meditációs helyek voltak, s ma is azok. Az iszlám prófétának tartja Jézust, s ez a hely nincs lerombolva. A kasmíri Mullah Nadiri művében (Tarikh-al-Kasmir) megem- 13

líti, hogy a renovált Salamon templom bejárati lépcsőjének falára ezt a szöveget vésték: Ezen oszlopokat Bihiszthi Zagar tervezte 54-ben. Khwadzsa Rukun, Murdzsan fia építette őket. Juz Aszaf ekkor, ötvennégyben hirdette prófétai elhivatottságát. Jézus Ő, Izrael gyermekeinek prófétája. Srínagar óvárosában, Khandzsar negyedben van egy sír, amelyet Rauza bal-nak, a próféta sírjának neveznek. Szintén kelet-nyugat tájolású. Iszlám kegyhely. Amennyiben ez valóságos lehet, akkor Jézus ismerhette az urdu és a tibeti nyelvet is. Ennek semmi nyoma. Az azonban kétségtelen, hogy a kor keleti vallásaival csak a tanítás részleteit illetően van köze. Keleten az Atya-Isten elképzelés teljesen ismeretlen. Ahol valamilyen személyes felsőbbséget képzelnek el (pl. japán Amateraszu), az legtöbbször nőnemű. Jézusnál viszont nem fedezhető fel sem az átman-purusa-brahman szemlélet, sem a megszemélyesített jelenségek istenségei. De az is igaz, hogy az Atya nélküli transzcendens világkép a zsidóktól volt idegen. Mivel Jézus zsidó volt, egész tanítása a zsidó hitre épült, az Ószövetség ismerete nélkül abból sok minden félreérthető. Tanításában számos alkalommal említi, hogy a változatlan törvény híve, de annak megújítója. Ezért nem elképzelhetetlen az isteni megtestesülés. Ez azt jelenti, hogy Isten rendbe akarta hozni az évezredek során kibicsaklott rendet. A törvény szellemét akarta visszahozni, és lebontani a történelmi felesleget. Az Isten megtestesülése valamilyen cél érdekében ősi hiedelem. Jézus tanítása azonban lényegileg különbözik a Tórától. A ma embere a mindenkori mai ember. Ezért ez a vizsgálódás nincs befejezve, töredékes, de nem is akarom befejezni. Célja annak a meggyőződésemnek kifejezése, hogy Jézus nem úgy volt Isten Fia, ahogy azt az egyházak tanítják, nem alapított hierarchikus szervezetet, csodái beleilleszkednek korának szokásrendjébe, általában véve is szinte mindenben kora embere volt. A különbség a tanítás újszerűségében van, amely más kulturális háttérrel és másképpen előadott formában megjelent már sokkal korábban is. 14

Jézus humanitása és egyértelműen szoros kapcsolata az Istennel (az oszthatatlan Eggyel) azonban különleges. Életében kiemelkedő tanító volt, halála utáni transzcendens léte kiemelkedik azok sorában, akik szintén természetfeletti példaképekké, talán szellemi segítőinkké váltak. Ugyanakkor semmi kifogásom az ellen, ha valaki úgy éli meg a transzcendensben való hitét, hogy antropomorfizálja az Istent (bár Jézusnak ettől eltérő véleménye volt). Csak ez éppen csekély értékű. Meg vagyok győződve arról (részben tapasztalatból, de logikailag is bizonyíthatóan), hogy vannak az embernél magasabb szellemiségű létezők. Ennek fölismerése (többek között) lineáris következménye a tudatosulás fokának, de létezik hirtelen megvilágosodás is. A kézzelfogható bizonyíték hiánya nem cáfolat, sőt. A valóság élménye mindig személyes és kifejezhetetlen. Ezért valószínűleg ilyen létező az Isten is. De semmiképpen sem a végső ok. Hogy nagy úr, azt az Ószövetségből tudjuk, de hogy apa volna, az a világ ismeretében kétséges. Valószínűleg nagy gondot okoz majd a jövőben, hogy amíg a zsidó és a keresztény teológia képes Isten létezését testetlenként értelmezni, az iszlám lényege az antropomorfikus, és végső okként kezelt isteni személy. Ugyanakkor az Istent egy nagyobb összefüggésbe helyezni, így a személy tudati fejlődésében megkerülni, minden tételes vallással ellentétes. De Jézus apa-képét szó szerint értelmezni (ld. az abba = papa értelmezést) nevetséges. Sokkal többről van szó. A folyamatos olvasást zavarná a jegyzetelés, a változatok pontos bejelölése. Nem ez a cél. Bővíteni, finomítani fogom, amíg tudom. Ugyanakkor szükség lenne arra - ha volna rá idő és képesség -, hogy összevetés történjen az eredeti nyelvű szövegek és a hozzájuk kapcsolódó irodalom között. Különösen értékes lenne a szemantikai szövegelemzés. Több forrás, alaposabb és részletesebb ismeret árnyaltabbá tenné a Jézus-képet, de valószínűtlen, hogy lényegesen változtatna rajta. Hiszen tudható, hogy a három szinoptikus evangélium hellyel-közzel összeilleszthető, jobbára csak az elejük, a végük, a sa- 15

ját történeteik és a szóhasználatuk különböző. János evangéliuma azonban teljesen egyedi mű, sokszor kerül ellentmondásba a szinoptikusokkal. Az egyház dogmatikája pedig elsősorban Pál nézeteire épül. Az itt következő szöveg két műfaj keveredése, ami nem állná ki a tudományos elemzés kritikáját, noha az összevonások és a tényekre vonatkozó állítások bizonyíthatóak vagy bizonyítva vannak. Semmiképpen sem tudományos igényű hermeneutika. Tudományos munka Vermes Géza könyve (Jézus hiteles evangéliuma), de abból még kevésbé áll össze egy újabb evangélium. Nekem azonban csak arra van szükségem, hogy saját magam számára megnyugtató magyarázatot kapjak, az egyházak ellenére, Jézus tanításáról. Az a célom, hogy lehántsam a Jézus-képről és tanításáról a rárakódott zavaró rétegeket. Úgy találom, hogy Jézus tanítása ebben a formájában is összefüggő egész. Figyelembe vettem a teljes Újszövetséget, de az apokrifokból csak azokat a részleteket, amelyeket Jézus valódi tanításának vélek. A János Jelenéseinek Jézus-szövegei nem tekinthetők hiteleseknek. Így ez a szöveg egyik ismert fordítással sem egyezik, de nem is különbözik tőlük. Elemezni kell még a tanítások pontos értelmét a Tízparancsolat szemszögéből. Össze kellene vetni más világvallások parancsolataival, és megnézni, melyek azok a parancsolatok, amelyeket az egyházak kétezer év alatt - nem mondva ki, de - megváltoztattak. Kérdéses, hogy egyáltalán parancsolatokról van-e szó, vagy megkerülhetetlen életmódbeli szabályokról. Meg kellene még nézni, hogy Jézus tanítása mennyiben felel meg annak a fogalomnak, amely önálló vallást jelent. Gondolhatják egyesek, hogy ez egy ötödik evangélium. Pedig csak a Q (Quelle) eredeti szövegének feltételezhető mondanivalóját igyekszem rekonstruálni, ami persze lehetetlen vállalkozás. A Jézusi szöveg nagyon sok esetben nem egyezik meg az ismert kiadások szövegeivel. Az ismétlések elkerülhetetlenek. A sorrend eltér a kanonikus szövegtől. Tartalmában azonban hiteles. A hiteles gondolat kihalászása talán lehetséges. Mivel nem tudomá- 16

nyos munkáról van szó, nem közlöm az idézett helyeket. Ez már azért is nehéz volna, mert az összevonások miatt olyan részletes magyarázatokra volna szükség, amely meghaladná ennek az írásnak a terjedelmét. Jézust választom példaképnek, aki nem megszüntetni, hanem megújítani akarta a törvényt. A források rövidítése: Mt Mk Lk Jn ApCsel Log Tam PétAp Nik Máty Héb Eb Egy Agr Evangélium Máté szerint Evangélium Márk szerint Evangélium Lukács szerint Evangélium János szerint az Apostolok cselekedetei Logion-forrás Evangélium Tamás szerint Péter apokalipszis töredékei Nikodémus evangélium Mátyás evangéliuma a Héberek szerinti evangélium az Ebioniták evangéliuma az Egyiptomiak szerinti evangélium Agrapha. Jézus ismeretlen mondásai. 17

Jézus élete (valószínűleg; eltér a Dánielre hivatkozó hagyománytól) i. e. 23. (22?) - Mária születése (i. e. 22-ben volt a Hold, Jupiter, Vénusz, Szaturnusz és a Szűz csillagkép α-jának együttállása) i. e. 11. - Máriát átadják Józsefnek i. e. 8. március-április - Keresztelő (Bemerítő) János születésének hírüladása i. e. 8. augusztus-szeptember - Jézus születésének hírüladása i. e. 7. december-január - Keresztelő (Bemerítő) János születése i. e. 7. március 16. - Jézus születése. Ez volt a Jupiter és a Szaturnusz együttállása a Halak csillagképben; előtte i. e. 860-ban volt ilyen. A Jupiter királyi csillag, Szaturnusz a zsidó nép védője (Samuel Sarza -1368: A Mars csillag ellenségünk, a Szaturnusz oltalmazónk.) A Halak Szíria, Fönícia és Júdea területe a keleti asztrológiában. Ekkor lépett be a tavaszpont a Halak csillagképébe. (mások szerint i. e. 7. május 11-én volt Jézus fogantatása, amikor Jupiter és Szaturnusz együttállás volt; Jézus születésekor Mária 16 éves volt) i. e. 7. március 22. - Jézus körülmetélése i. e. 7. április 30. - Jézust felviszik Jeruzsálembe i. e. 6. november 12. - A napkeleti bölcsek látogatása i. sz. 4. április eleje - József visszatér Izraelbe i. sz. 5. április - Jeruzsálemben húsvétkor i. sz. 5-től i. sz. 27-ig nincs tudomásunk Jézus életéről i. sz. 27. október 1.- 28. szeptember 30. - Keresztelő (Bemerítő) János működése i. sz. 27-28 fordulóján - Jézus megkeresztelése i. sz. 28 végén - Jézus elkezd tanítani i. sz. 29. pünkösd - Felmegy Jeruzsálembe. Beteszda-fürdő.

i. sz. 29. október - Jeruzsálembe megy tanítani i. sz. 29. december - Ismét Jeruzsálemben. A Templomszentelés ünnepe. i. sz. 30. április 1. szombat - Betániában a leprás Simon házában i. sz. 30. április 2. vasárnap - Bevonulás Jeruzsálembe i. sz. 30. április 3. hétfő - A Templomban i. sz. 30. április 4. kedd - Betániából ismét a Templomba. Az utolsó vacsora. i. sz. 30. április 5. szerda - Jézus elfogása i. sz. 30. április 6. csütörtök - Pilátus előtt i. sz. 30. április 7. péntek - Elítélése és kivégzése i. sz. 30. április 7. péntek, délután 3 körül - Jézus halála i. sz. 30. április 8. szombat - Jézus a Pokolban i. sz. 30. április 9. vasárnap - Feltámadása i. sz. 30. május 19-e körül - Mennybemenetele i. sz. 30. május 29. - Pünkösd Evangélium = jóhír, az Isten országa = mennyei ország. A Jézusi szavak kövérítve vannak. A Szellem szót használom a lélek helyett. A Szellem önálló tudati entitás. Lehet jó és lehet rossz indulatú, és lehet végtelen erejű. A lélek a testhez kötődő nem anyagi személyiség. 3

1. (szüleinek a Templomban) Miért kellett engem keresnetek? Nem tudjátok, hogy nekem azzal kell foglalkoznom, ami Atyámé? Azért is természetes volt Jézus viselkedése, hiszen elsőszülött volt. Nehezen érthető, hogy szülei ezt nem fogták fel. Jeruzsálemben, az őslakó jebúszí nép már a zsidók előtti korban is feláldozta isteneinek elsőszülött fiúgyermekeit. Azt a völgyet, ahol az elsőszülöttek temetője volt, a jebúszíak első nagy királyuk gyermekéről Gé ben Hinomnak (Hinom király fiának völgye), vagy röviden Gé-Hinomnak nevezték. A Dávid korától Jeruzsálembe érkező zsidók elborzadtak ennek gondolatától, és soha nem települtek le ebben a völgyben. Az irtózatos hely félelemmel töltötte el őket. Nem véletlenül, a Gé-Hinom kifejezésből lett a gyehenna, mint a pokol képzete, vagy a keresztény legendában a pokol tornáca. Később az elsőszülött feláldozása változott egyházi szolgálattá. A egyes szám első személy Jézus különleges viszonyát fejezi ki Istenhez. A mi csak Máténál (Mt 6) fordul elő, Márknál egyszer (Mk 12), de mindkét esetben ószövetségi utalásként, mint természetes, általánosan elfogadott megfogalmazás. De nem valószínű, hogy Jézus Atyjaként beszélt volna Istenről, legföljebb a szokásos (Isten embere) módon. Bár az Atya és általában a nép és az Isten családcentrikus felfogása a legkorábbi elemek egyike (Ex 4,22). Az Ószövetségben csak a király fordul Istenhez Atya megszólítással (89. zsoltár), de ez Dávidra vonatkozik, legfeljebb a jövő idő tételezi fel a jövendölést, a zsoltár tartalma nem. Az Atya semmiképpen sem férfi, hiszen nem létezik Anya. Az Atya a teljes szellemiség, ahogy Pál írja (Jézus után): Az Úr ugyanis szellem. (2Kor 3,17). Jézust csak a feltámadása utáni szövegekben nevezik az Úr -nak, máskor ugyanazt jelenti, mint ma. Ha Jézus önmagát Úr -nak nevezi, annak értelme tanító vagy mester. A zsidók többféle kifejezést használtak ere, amit görögre mind az Úr (Küriosz) szóval fordítottak. Pál Jézust Isten képmásának mondja, ahogy Ádámot is. Csak az i. sz. I. században írt, Pálnak tulajdonított, levelek (Efezusiaknak, 4

Kolosszeieknek és a Zsidókhoz) tekintik egyértelműen Istennel azonosnak, a kezdetektől fogva létezőnek Jézust. Ezekben a szövegekben jól látható a János-evangélium bevezetőjének hatása. Az úr megszólítás általános volt a latinitásban (Dominus et Deus noster), de még magyarban sem szokatlan az apámuram. Az Istennel kapcsolatban állókra gyakran használták és keverték az úr ('adon) és a mester (mare) szavakat. A szinoptikusoknál egyszer sem, Jánosnál egyszer (félreérthetően) kapcsolódik az Úr megszólítás Istenhez. Nehezen érthető, hogy a Lukács által leírt előzmények után Mária és József miért nem értette Jézus szavait. Talán már ekkor kiválasztották a zélóták Messiásuknak. Már most fel kell hívni az olvasó figyelmét arra, hogy öt tévúton lehet eltévedni Jézus személyiségének megismerésében. Az első az, ha valaki mind a négy evangéliumot egységesnek, a teljes Jézusi kép ábrázolásának tartja. A második, ha valaki különválasztja a szinoptikus evangéliumokat és Jánost. Ebben az esetben a három szinoptikust kell összevetni egymással, amiből feltételezhető egy korábbi evangélium is (Quelle). De ilyet nem ismerünk. A harmadik az, ha valaki csak János alapján képzeli el a Jézusi gondolatot. János ugyanis három nemzedékkel Jézus után már egy többé-kevésbé kialakult szervezeti rendet képvisel, eléggé távol a mindennapi tapasztalattól. Az eddig ismert kéziratok alapján írása i. sz. 100-110 közötti időre tehető. (Az első kézirattöredék i. sz. 125-ből való.) A negyedik az, ha valaki Pál Jézus-képét tekinti hitelesnek. Meg kellene vizsgálni, hogy János és Pál hogyan hatott egymásra. Az ötödik pedig, ha valaki a négy evangélium kiválasztását túl kanonikusnak tekinti, és csak az apokrifokra hagyatkozik. Ilyen olvasó valószínűleg kevés van, de nem zárható ki ez az egyoldalúság sem. A helyes út a részletekbe menő elemzés, minden egyes szövegrész összevetése a hozzá kapcsolódó többivel és a szöveg történelmi környezetével. 5