Parasit. Hung. 6. I'm. A Kisbalaton és a Velencei tó nyugati partszegélvének siphonapterologiai viszonyai SZABÓ István Természettudományi Múzeum Állattára, Budapest "Siphonapterological Status of Kisbalaton and Western Poreshore of Lake Velence" - Szabó, I. - Parasit. Hung. 6. 89-04. 973. The flea fauna of two water-side, reedy, moist meadowlands located at a distance of about 0 km from each other is comparatively analysed. One region (Kisbalaton) was found more abundant in flea species than the other (lake Velence). This can be explained by the less favourable conditions of the lake Velence region for repopulation by flea species following inundation in contrast to the Kisbalaton region. In the lake Velence region only Sorex-specie s, capable of maintaining themselves in biotops of high humidity, can permanently survive. A vadonélő gerinces-állatok parazita-faunájának feltárása során célszerű előnyben részesíteni azokat a területeket, melyeket legkevésbé érintett az erdő- ás mezőgazdasági kultúra terjeszkedése, vagy más emberi beavatkozás. Ezért esett választásunk - többek között - már korábban a Kisbalaton és a Velencei tó nyugati partjának természetvádelem alatt álló részeire. A Kisbalaton területén két alkalommal volt módunk többnapos gyűjtőmunkát végezni; a Velencei tó védett területén csak egyízben gyűjthettünk több napig" ", míg további négy esetben a rezervátummal közvetlenül határos kisebb területen egészíthettük ki a kisemlősfajokra vonatkozó parazitológiai vizsgálatainkat. + Sajnálatos, hogy az Országos Természetvédelmi Hivatal annakidején mindkit helyen megakadályozta vizsgálataink folytatását.
I. Kisbalaton Gyűjtéseinket a Felső-Diás-szigeten és közvetlen környékén végeztük. Területünk gazdagon tőzeges-humuszos talaját gyepek, zsombéko30k, nádasok és fűzrekettyések borítják; a botanikusok megállapításai szerint i t t még ma is számo3 ősi növénytársulás található. Ezen a területen SZUNYOGHY János 95. és 958.őszén gyűjtött már kisemlősöket: Neomys, Microtus, valamint Sorex fajokon talált 4 fajt képviselő néhány bolhát, melyek saját későbbi gyűjtéseink során is előkerültek. Saját gyűjtéseinket 963.október 3-tól 8-ig és 964.december 5-től 9-ig végeztük; e két alkalommal előkerült 374 gazdaállat faj szerinti megoszlását és bolhával való fertőzőttségét az.táblázat mutatja. A globális fertőzöttség az első alkalommal 0,9%, a második alkalommal,6% volt. (Kisbalatoni gyűjtéseinket még nem elevenfogó csapdával végeztük, ezért feltehető, hogy az eredeti fertőzöttség valamivel magasabb lehetett a megadott százalék-értékeknél, mert - bár a csapdákat naponta több alkalommal átvizsgáltuk - feltehető, hogy a kihűlő állatokról a bolhák egy része már szétszéledt.) A két gyűjtés közötti nagy fertőzöttségi különbség oka minden bizonnyal az 963«évi tavaszi magas vízállással magyarázható, amikor a megáradt Zala folyó elöntötte gyűjtőterületünk nagy részét. Ha a kisemlősök élőhelyeit elönti a víz, azok ösztönösen a magasabban fekvő részekre menekülnek, és így jórészük megmenekül az elpusztulástól. Földalatti járataikat, fészkeiket és azok rovarvilágát azonban - természetesen a bolhákat is - elpusztítja a víz. A bolhák nagyobbrésze nem a gazdaállatokon, hanem azok állandó lakó- és fészkelő-helyein tartózkodik, így 963-ban az árvíz után alaposan megcsappanhatott a terület bolha-állománya. A képek jegyzéke: l ) Kisbalaton, ) Velencei tó nyugati partvidéke Legends to figures: l ) Kisbalaton, ) Western Foreshore of Lake Velence
. táblázat A kisbalatoni gazdaállatok faj szerinti megoszlása és bolhával való fertőzöttsége Table Host animals from the region Kisbalaton: species distribution and rate of infection with fleas Gazdaállat Host species 963. október 3-8-ig 964. december 5-9-ig gyűj tött gyűjtött fertőzött fertőzött collected infected collected infected Apodemus agrárius Apodemus sylvaticus Arvicola terrestris Clethrionomys glareolus Micromys minutus pratensis Microtus agrestis Microtus arvalis Microtus oeconomus méhely Mus musculus spicilegus Heomys anomalus milleri Heomys fodiens Hyctalus noctula Sorex araneus Sorex minutus Talpa europaea 86 5 3 58 4 6 3 9 8 5 33 5 3 59 5 5 0 8 6 Összesen - Total 93 8 y -4 Az előkerült bolhák f a j i és ivari megoszlását gazdafajonként a. táblázat mutatja. Bolhafaunánk ismeretében várható volt e fajok előfordulása a Megabothris walkeri (Rothschild) kivételével, amelyet először i t t sikerült gyűjteni és más területről azóta sem került elő hazánkból. Leggyakoribb volt a Ctenophthalmus agyrtes bosnicus Wagner. Az ország más vidékein is rendszerint valamelyik C. agyrtes alfaj dominál, az alfajok el- 9
terjedése által jól elhatárolható területeken (SMIT és SZA BÓ, 967). A viszonylag csekély vizsgálati anyag nem nyújt lehetőséget a gazda-specifitásra vonatkozó következtetésekre, de az irodalmi adatokkal és korábbi saját tapasztalatommal (SZABÓ, 97) egyezően i t t is megfigyelhető volt a Palaeopsylla soricis rosickyi Smit gyakori előfordulása a Soricidákon. A Ctenophthalmus assimilis assimilis (Taschenberg) viszonylag nagy számban és több gazdafajon való előfordulása feltehetően annak következménye, hogy az ún. "pocok-gradációk" idején e faj a Microtus arvalis közvetítésével elterjedt a területen, majd a gradáció összeomlása után a többé-kevésbé specifikus gazdájáról más fajokra kényszerült átvándorolni.ha módunk lett volna a következő években folytatni kisbalatoni vizsgálatainkat, minden bizonnyal megállapíthattuk volna, hogy a C. assimilis képes-e a nem megszokott gazdaállatokon több generáción keresztül a megállapított mennyiségben fennmaradni. A területnek viszonylag magasabb páratartalmú mikroklímája teszi lehetővé a nedvességkedvelő két Megabothris-faj (és részben a P. s. rosickyi) jelenlétét a Kisbalaton faunájában. Az egérféléken kívül további két kisemlősfajról sikerült bolhákat gyűjteni. Egy alkonyati repüléskor lőtt denevéren (Nyctalus noctula) az l3chnopsyllus elongatus (Curtis) faj egyetlen nőstény példányát találtam. Ezenkívül a gyűjtött három Talpa europaea közül kettőről előkerült a vakond ritkább specifikus bolhájának (Palaeopsylla kohauti Dampf) egy hím és két nőstény példánya, melyet hazánk területéről mostanáig csak a Bakonyhegység (Iharkút) és a Pilis-hegység (Deszkás-puszta) egy-egy pontjáról sikerült kimutatni (SZABÓ, 967). A vakond gyakoribb bolhája a P. similis similis Dampf. Egy gazdaállat-egyeden több bolhafajnak egyidőben való ú.n. társas előfordulását itt is több esetben megfigyeltem. E társulások összetétele a. táblázatban látható. A leggyakoribb faj (C. agyrtes bosnicus) majdnem valamennyi társulásban szerepel. Az. számú társulás kivételével valamennyi társulás csak 9
. táblázat A Kisbalaton területéről gyűjtött kisemlősök bolháinak Table f a j i és ivari megoszlása Species and sexual distribution of fleas collected from small mammals in the region Kisbalaton Gazdaállat Host species Ctenoph. ig.bosnic. Ctenoph. assimil. Hystrich talp. or Megab. turbid. Megab. walkeri Palaeops. kohauti Palaeops. Ischnops. sor. ros. elongatus Apodemus agrárius Clethrionomys glareolus Microtus agrestis Microtus arvalis Microtus oecon.méhely Mus musculus spicilegus Heomys anomalus milleri Heomys fodiens Hyctalus noctula Sorex araneus Sorex minutus Talpa europaea 7 0 0 3 3 3 34 0 Összesen - Total 03
egyetlen esetben fordult elő ezen a területen, de több olyan társulás is akadt, melyeket határainkon belül már másutt is megállapíthattam (3«, 4«táblázat). A társulások feltételezhető okaira vonatkozólag korábban már megkíséreltem magyarázatot keresni (SZABO, 969); az i t t vizsgált, viszonylag csekély anyag álapján mindössze annyi állapítható meg, hogy e társulások némelyike már másutt is előfordult, leggyakrabban az 5- számú, amely most már négy lelőhelyről, három gazdaállatfajról kilenc alkalommal vált ismertté. II. A Velencei-tó nyugati partszegélye Mindkét velencei gyűjtőhelyünk közvetlenül a partszegélyen volt. A rezervátum területén egyetlen gyűjtésünket az Országos Természetvédelmi Hivatal kutatóháza környékén végeztük a Dinynyés-Pákozd közötti műút és a vízpart közötti területen, néhány csapdánk csak pár napra volt kihelyezve a műúton túl a Császárpatak mindkét partján. A tó nyugati partja i t t láprét, mely a vízhez közeledve sásos-nádasban folytatódik. Jellegzetes növénye a tó más részein nem található széleslevelű gyékény (Typha latifolia L.). - Négy további tóparti gyűjtésünket a CHERNÉL István madárvárta közvetlen környékén végeztük." " E terület talaja harmad-negyedosztályú nedves szikes, amelyet legtöbb helyen sűrű nád borít. Gyűjtőterületünk 5-0 évvel korábban még gyérnövényzetű szikes volt és a nád ezen a helyen csak azóta terjeszkedett; ma már a kutatóház körüli bekerített részt is nagyrészt ellepte. Az említett gyűjtőhelyeken 50-00 elevenfogó csapdával gyűjtöttük a kisemlősöket, ezért az innen származó gazdaállatok fertőzési százalék-adatai a valóságos helyzetet mutatják (5. táblázat). I. és I I. velencei gyűjtésünk fertőzöttség! százaléka elég alacsony; a tavaszi magas vízállás mindkét alkalommal elborította I t t mondok köszönetet RADETZKY Jenő ny. tanfelügyelő fúrnak,a kutatóház tudományos vezetőjének, aki vendégszeretetével és munkánk önzetlen támogatásával mindig nagy segítségünkre volt. 94
3. táblázat A kisbalatoni kisemlősökö'n talált társas előfordulások Tablp 3 J Common occurrences of flea species of small mammals in the region Kisbalaton Sorszám Egy-egy gazdállaton egyidőben előfordult bolhafajok Gazdaállatfaj Esetszám Ser No. Common occurrences of flea species Host species Ho. of cases Ctenophthalmus agyrtes bosnicus " assimilis assimilis Microtus oeconomus méhely Clethrionomys glareolus " agyrtes bosnicus " assimilis assimilis Megabothris walkeri 3 Ctenophthalmus agyrtes bosnicus " assimilis assimilis Palaeopsylla soricis rosickyi 4 Ctenophthalmus agyrtes bosnicus Hystrichopsylla talpae orientális 5 Ctenophthalmus agyrtes bosnicus Megabothris turbidus 6 Ctenophthalmus agyrtes bosnicus Megabothris walkeri Palaeopsylla soricis rosickyi 7 Ctenophthalmus agyrtes bosnicus Megabothris walkeri 8 Ctenophthalmus agyrtes bosnicus Palaeopsylla soricis rosickyi 9 Ctenophthalmus assimilis assimilis Megabothris turbidus 0 Ctenophthalmus assimilis assimilis Palaeopsylla soricis rosickyi Hystrichopsylla talpae orientális Megabothris walkeri Clethrionomys glareolus Sorex araneus Mus musculus spicilegus Microtus agrestis Heomys fodiens Microtus oeconomus méhely Microtus agrestis Apodemus agrárius Heomys fodiens Microtus oeconomus méhely
a gyűjtőterületeket, ezért a kisbalatoni első gyűjtésünkhöz fűzött magyarázat erre a két esetre is vonatkozik. A I I I. és a IV. gyűjtésünk alkalmával tapasztalt fertőzöttség a kisemlősökkel kapcsolatban mostanáig megállapított országos átlaggal (35,4 %) azonos mértékű, míg az V. gyűjtés nagyobb mértékű fer- tőzöttsége minden bizonnyal az előző két év kedvező időjárásiés vízállási viszonyaival magyarázható. A velencei öt gyűjtés alkalmával előkerült bolhák f a j i és ivari megoszlását gazdafajok szerint a 6. táblázat tartalmazza. Első gyűjtésünk eredményeképpen a rezervátum területéről kizárólag a Palaeopsylla soricis rosickyi Smit került kézre Sorex araneus, Micromys minutus pratensis és Neomys anomalus milleri példányokról; az agárdi területen is ez volt az uralkodó bolhafaj, a másik két faj alig egyhetede a Palaeopsylla példányoknak. Várható volt, hogy ahol a cickányfélék ilyen nagy számban élnek, ott többé-kevésbé specifikus bolhájuk lesz a leggyakoribb. Az viszont meglepő, hogy ezen kívül csak két faj került elő; az egyik kevés, a másik pedig csak egyetlen példányban. A faj szegénység következménye, hogy lehetett megtalálni: csak az alábbi társulásokat Ctenophthalmus assimilis Nosopsyllus fasciatus Apodemus flavicollis-on Ctenophthalmus assimilis Palaeopsylla soricis rosickyi Neomys anomalus milleri-n és Sorex araneus-on, mindegyiket l - l esetben;a második társulás a kisbalatoni anyagban is előfordult egy alkalommal a Neomys fodiens-en. A velencei faunisztikai adatokat néhány madárbolha-faj előfordulásával kell kiegészíteni. Kérésemre ugyanis SCHMIDT Egon több madárfaj elég szépszámú fészkét gyűjtötte be a rezervátum területéről és közvetlen környékéről" "; továbbá egy molnárfecs- ezúton i s hálás kö + Munkámhoz nyújtott önzetlen segítségéért szönetet mondok. 96
4. táblázat A kisbalatoni társas előfordulások, amelyek az ország más lelőhelyein is j elentkeztek Table 4 Common occurrences of flea species found at the Kisbalaton and also other regions of Hungary ke-fészket kaptam Agárdról (7. táblázat). A fészkek 44,4- %-a. volt fertőzött; a mostanáig megállapított országos átlag 35,0%. Egyetlen fészek anyagának kivételével az előkerült bolhák Ceratophyllus garei Rothschild példányok voltak, csak a Delichonfészekből került elő a molnárfecske specifikus bolhája a Ceratophyllus hirundinis (Curtis). Wem meglepő, hogy a vízhez köze- Társulás Lelőhely Gazdaállat száma + Locality Host species Esetszám No. of cases Balatonleilei halastavak Clethrionomys glareolus 4 Németbánya Hicrotus arvalis 5 Őriszentpéter Apodemus flavicollis Zajk "N Szalafő [ Clethrionomys glareolus Őriszentpéter í 5 8 Németbánya Neomys anomalus milleri Kaposmérő Talpa europaea 0 Velencei tó Neomys anomalus Sorex araneus milleri + E számok a 3. táblázat sorszámaira való hivatkozások. These figures refer to serial numbers of Table 3. 97
5. táblázat A Velencei tónál gyűjtött gazdaállatok faj szerinti megoszlása és bolhával való fertőzöttsége Table 5 Host animals from the region lake Velence: species distribution and rate of infection with fleas Gazdaállat Host species P á k o z d I. 966.X.4-8. gyűj- fertőt t tőzött coll. inf. I I. 97.IX.-5. gy coll. A g á r I I I. 97.IX.4-6. f. gy. f. inf. coll. inf. IV. gazdaállatok száma - Humber of host 97.III.8-30. gy coll. f. inf. animals V. 97.VII.5-8 gy coll. Apodemus flavicollis _ Apodemus sylvaticus 5-3 - - - - Arvicola terrestris - - - - - - - - Clethrionomys glareolus - - - - - - - - Crocidura leucodon - - - - - - - Crocidura suaveolens - 4 - - - - - Micromys minut. pratensis 3 8 7 - - Microtus arvalis - 5 5 7 - - - - Mus musculus spicilegus - - 3-3 - - Heomys anomalus mill. 5 - - Pitymys subterraneus 4 - - - - - - - Rattus norvegicus - - - - - - ' - - Sorex araneus 9 5 9 3 4 7 8 a 37 0 Sorex minutus 7-6 5 7 5 Összesen - Total 5 7 0 3 40 4 9 i l 65 37 gyűjtésekénti átlagos fertőzöttség 7,9%,7% 35,0% 37/ Jfo 56,9% f. inf.
I i magasabb páratartalmú környezetben a C. garei ilyen nagy mennyiségben fordult elő, mert e faj hazánk területéről előkerült valamennyi példánya álló- és folyóvizek környékéről vagy nedvesebb biotópokból származik. Ez az elterjedt madárbolha nemcsak a palearktikus régió egész területéről ismert - kivéve a délibb részeket -,hanem a nearktikum néhány pontjáról is előkerült és mint az i t t közölt néhány adatból is megállapítható, egyetlen gazdaállatfajhoz sem ragaszkodik különösképpen.. ábra: A vizsgált anyag gyűjtési helyei Pig. : Localities of the examined material III. A vizsgált területek bolhafaunájának összehasonlítása A kisbalatoni gyűjtőhelyről előkerültek azok a fajok, amelyek hasonló természeti adottságokkal és kisemlősfaunával rendelkező területekről várhatók voltak.nem várt érdekesség a már említett Megabothris walkeri, míg a genus másik faja (M. turbidus /Rothschild/) jellegzetesen előfordul minden hazai nedvesebb élőhelyen. Különös, hogy a nagyszámú cickányféléről a vártnál keves e b b Palaeopsylla soricis rosickyi példány került elő. A legnagyobb számban talált Ctenophthalmus agyrtes bosnicus újabb b i- 99
zonyítéka annak, hogy kisemlősfaunánk leggyakoribb bolhafaja az agyrtes valamelyik alfaja. Nedvesebb élőhelyeken gyakori még a Hosopsyllus fasciatus (Bosc), itteni hiánya leggyakoribb gazdafajának, az Apodemus flavicollis-nak a hiányával magyarázható. A Velencei tó környékéről mindössze három emlős-bolhafaj került elő, ami csak ritkán tapasztalható faj szegénységet tanúsít. A Kisbalaton faunájában hiányolt Hosopsyllus egy példánya i t t előfordult, igaz, hogy gazdafajának,az Apodemus-nak néhány példánya is jelen volt. A sok gazdafajon, de nem túl nagy példányszámban gyűjtött Ctenophthalmus assimilis i t t is az elmúlt években lezajlott pocok-gradációk maradványa lehet. A három előfordult faj közül szembeszökően magas a Palaeopsylla soricis rosickyi példányok száma - az összes gyűjtött bolhák számának 87,%-a, ami azonban természetes,ha figyelembe vesszük,hogy az i t t gyűjtött kisemlősök 87,3%-a cickányféle volt, vagyis e bolhafaj szokott gazdaállata. Hasonló összefüggés a kisbalatoni állatoknál is felfedezhető; ott ugyanis az összes gazdaállat 9,5%-a volt a cickányféle, a P. soricis rosickyi példányok pedig a gyűjtött bolhák 7,5%-át tették ki. A két területről gyűjtött gazdaállatok száma (K:374; V:387) és fajokban való gazdagsága (K:5; V:4) csaknem megegyezik, azonban, míg a Kisbalatonon a legtöbb gazdafajt több példány képviseli, addig a Velencei tónál csak a cickányfélekből és a törpeegérből sikerült nagyobb mennyiséget gyűjteni (ráadásul utóbbi faj közismerten "rossz" bolhagazda; országos viszonylatban is alig -% fertőzöttségét tapasztaltam, itteni 5,%-os fertőzöttsége az eddig tapasztalt legmagasabb érték). Jóllehet a gaz^daállatok száma alig különbözik, bolhával való fertőzöttségük meglehetősen eltérő: a Kisbalatonon faj 6 példányáról 03 bolhát,míg a Velencei tónál 8 faj 0 példányáról 0 bolhát sikerült gyűjteni; ennek ellenére a kisbalatoni anyag fajokban sokkal gazdagabb, mint a velencei (l.,. és 6. táblázat). A vizsgált terület talajminőségének és növénytakarójának összetétele - jelen esetben - nem befolyásolta döntően bizonyos 00
6. táblázat A Velencei tó nyugati partszegélyéről előkerült bolhák f a j i és ivari megoszlása Table 6 Species and sexual distribution of fleas collected from the western shore of lake Velence Gazdaállat Host species Ctenophth. assimilis" " 3 <? Hosops. fasciat. Palaeops. sor. ros. â 9 Apodemus flavicollis - - i - - Apodemus sylvaticus - - - - - Clethrionomys glareolus - - - - - Micromys minutus pratensis - - - - Microtus arvalis 7 - - - - Heomys anomalus milleri - - - 6 Sorex araneus 5 - - 67 43 Sorex minutus - - - 0 4 Összesen - Total 6 0 ~6 i i 04 _ J 9 83 0 bolhafajok jelenlétét vagy hiányát; ilyen vonatkozásban legfeljebb a klimatikus viszonyoknak lehet néha jelentősége, de a két terület meteorológiai adatai közül csak az évi csapadékátlag (K:650 mm; V: 550 mm), mutat alig számottevő eltérést (Országos Meterológiai Intézet, I960). A gazdaállat-, a bolhafajszám és ezek összetételének különbözősége a két kutatott területen feltehetően csak a gyűjtőhelyek távolabbi környezetével magyarázható. + A Ctenophthalmus assimilis példányok kétharmada a C.assimilis assimilis (Taschenberg), egyharmada pedig a Ç.assimilis erectus (Smit & Rosicky) és a C. assimilis assimilis x assimilis erectus alfajhoz tartozónak bizonyult. 0
7. táblázat A Velencei tó nyugati partszegélyén gyűjtött madárfészkek bolhával való fertőzöttsége Table 7 Rate of infection with fleas of bird nests collected from the western shore of lake Velence Fészkek száma Bolhák M a d á r f a j Number of nests száma Bird species gyűjtött fertőzött No. of collected infected fleas Anas platyrhyncha - - Carduelis carduelis - Chloris chloris - - Delichon urbica 9 Emberiza schoeniclus - - Locustella luscinioides 9 Luscinia svecica 9 0 Lusciniola melanopogon 5 4 33 Motacilla flava 89 Oenanthe oenanthe - - Panurus biarmicus 0 0 35 Összesen - Total 45 0 505 Kisbalatoni gyűjtőterületünk a Zala folyó felőli délkeleti ol dal kivételével minden irányban hatalmas műveletlen és részbenművelt területekkel érintkezik. Ezért ha a területek bizonyos részeit - vagy akár az egész területet - időnkint elárasztja a kiömlő folyó vagy a belvíz, a kisemlősökkel való ájranépesülésének több oldalról van lehetősége. Ha nem túl magas az áradás, úgy a Diás-sziget és környéke magasabban fekvő részein és a folyó gátrendszerén bizonyára sok állat talál menedéket. Távolról sem ilyen kedvező a helyzet a Velencei tónál. Gyűjtőhelyeinket 0
egy oldalról a víz határolja, míg a többi irányban a műutakon és a vasúti töltésen túli intenzív művelés alatt álló mezőgazdasági területek és sűrűn beépített települések szabnak határt a természetes élőhelyeknek. Érthető, hogy az említett körülmények következtében nincsen bázisa az újranépesülésnek.bizonyos, hogy az áradások kritikus periódusait a cickányfélék (Sorex- és Heomys-fajok) és a törpeegér (Micromys) vészelik át viszonylag kevesebb veszteséggel. A cickányok a nedvesebb és átázott talajon sem könnyen pusztulnak el, ha elég táplálékot találnak; a törpeegér pedig jól kapaszkodik a magas nádra, ahol a talajtól egy méternél is magasabbra épített fészkében könnyen menedéket talál. A víz visszahúzódása után ennek a néhány kisemlősfajnak életbenmaradó egyedein természetesen az e fajokhoz legjobban ragaszkodó bolhafajoknak van legtöbb lehetőségük a fennmaradáshoz. Minden bizonnyal az elmondottakkal magyarázható a Velencei tónál tapasztalt fajszegénység és a cickányfélék specifikusriak mondható bolhájának uralkodó előfordulása. SZABÓ,.; Siphonapte'rological Status of Kisbalaton and Western Foreshore of Lake Velence The Parasitological Staff of the Hungariar ( Natural History Museum has been examining the external and internal parasites of wild vertebrates living in Hungary from faunistical, systematical, ecological and coenological points of view for more than a decade. Accordingly they visit with particular care nature preservation areas where animals can be found nearly in their original environment and composition even today. So, among others, they organized collections also in the Kisbalaton and lake Velence reservations.the author examined the fleas collected from these two territories.this paper shows in Tables -4 the number of hosts and their fleas, the sexual rate of the latter, the percentage of infection and the cases of co-inhabit ing flea species par different host. I t is stated that thoung the number of fleas collected at the Kisbalaton is hardly half of that at Lake Velence and though the percentage of infection is also lower, the former is considerably richer in species, notwith-
standing the fact that the environmental factors - primarly climatic conditions - hardly differ in the two areas. Concerning the reason of the greatly differing specific numbers in the two regions the author presumes, that owing to the partial or complete inundation of both territories only fleas of hosts surviving the critical times can also survive, whereas the majority, being in underground passages and nests, perishes. At the Kisbalaton, the possibilities of resettling of the populations are good because the investigated areas directly adjoin extensive uncultivated,and only partly cultivated, territories. Around Lake Velence this possibility is considerably delimited because the immediate neighbourhood of the study area is either under agricultural cultivation or about to densely built settlements. The survival of host and flea species depends on those outlasting inundations, especially the shrews. Irodalom Országos Meteorológiai Intézet: Magyarország éghajlati atlasza. Budapest, pp. 0+78. I960. SMIT, P. - SZABÓ,I. : The distribution of subspecies of Ctenophthalmus agyrtes in Hungary (Siphonaptera: Hystrichopsyllidae). - Ann. Hist.-nat. Mus. Hat. Hung., 5_9> 345-35. 967. SZABÓ, I. : A magyarországi emlősállatok bolhái. - Állatt. Közlem. 5_4_. 5-60. 967. SZABÓ, I. : On the coexsistence of fleas (Siphonaptera) on mammals in Hungary. - Parasit. Hung.. 79-8. 969. SZABÓ, I. : A hazai bolhafajok és gazdaállataik viszonyai. - Áll a t t. Közlem. 5_9-36-48. 97. Érkezett: 973- febr. 5. SZABÓ, I. Természettudományi Múzeum Állattára 088 Budapest, Baross u. 3-