Zelliger Erzsébet ny. egyetemi docens, ELTE A rovásemlékek művelődéstörténeti szerepe A korai rovásemlékek három különböző, egymással előzmény-következmény viszonyban levő írásrendszert képviselnek. Az írásrendszerek összetartozásának történelmi, földrajzi és nyelvi kritériumait számba véve az emlékek művelődéstörténeti helyét, szerepét vizsgáljuk meg. 2014. március 5. 16.00 17.30 ELTE BTK, Múzeum krt. 4/A. III. emelet 336.
Szentgyörgyi Rudolf egyetemi tanársegéd, ELTE A rovásírás kutatásának tudománytörténete Az előadás áttekintést kíván adni a rovásírásra, illetőleg a rovásírásos emlékekre vonatkozó kutatások elmúlt száz esztendejéről. A múlt nagy tudósai közül megidézzük többek között Sebestyén Gyulát, Jakubovich Emilt, Pais Dezsőt, Harmatta Jánost, Györffy Györgyöt és Vékony Gábort. Virtuálisan felkeressük azokat a kutatókat, akiket meghívtunk, ám előrehaladott koruk, illetve betegségük okán nem tudták vállalni a személyes előadást: Erdélyi Istvánt és Ráduly Jánost. Az előadás harmadik részében megismerkedünk sorozatunk előadóinak vonatkozó munkásságával. 2014. március 12. 16.00 17.30 ELTE BTK, Múzeum krt. 4/A. III. emelet 336. Minden érdeklődőt szeretettel várunk!
Tóth Endre a Magyar Nemzeti Múzeum ny. főosztályvezetője, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem docense, az MTA doktora A hun magyar rokonság historiográfiája A köztudatban ma is él, sőt egyre inkább terjed a hun magyar rokonságra, illetve leszármazásra vonatkozó vélekedés. A történészek és régészek körében ugyanakkor általános ennek a nézetnek az elutasítása. Az előadás arról szól, hogyan alakult ki, hogyan jött létre a rokonság és leszármazás nézete, mennyire és meddig volt meghatározó a nemzeti múlt megismerésében, és hogyan alakult ki a kettősség, mikor és miért vált el a történészek véleménye a közfelfogásban uralkodó vélekedéstől, és lett állásfoglalásuk éles tagadás. Az előadás sorra veszi és értelmezi azokat az adatokat, amelyek a hun magyar rokonság vélekedésének kialakulásához vezettek. 2014. március 19. 16.00 17.30 ELTE BTK, Múzeum krt. 4/A. III. emelet 336. Minden érdeklődőt szeretettel várunk!
Vásáry István egyetemi tanár, az Eötvös Loránd Tudományegyetem professzora, az MTA levelező tagja A székely írás helye és kapcsolatai az eurázsiai rovás írások között Az előadás azt kívánja bemutatni, hogy a székely írás eredetére csak akkor tudunk valószínűsíthető választ adni, ha nem elszigetelten, önmagában vizsgáljuk, hanem az eurázsiai rovás írások egészének rendszerében próbáljuk meg értelmezni. Keleten az 552-ben birodalmat alapító keleti türkök írásával kezdjük, bemutatjuk annak különböző változatait (orhoni, jenyiszeji, altáji és talaszi), majd lehetséges eredetét vizsgáljuk meg. Utána a nyugati türkökhöz több szállal kapcsolódó kelet-európai kazár birodalom írását vesszük szemügyre, végül a Kárpát-medence két különálló rovás írás rendszerét, a későavar kori írást (nagyszentmiklósi és szarvasi feliratok), és a székely írást nézzük meg. E négy írásrendszer keletkezésének és 7 10. századi elterjedésének magyarázatára teszünk kísérletet, előrebocsátva, hogy míg a türk és székely írást nagy biztonsággal tudjuk azonosítani és törökül illetve magyarul olvasni, addig a kazáriai és későavar kori írások értelmezése nem lépett túl a hol megalapozott, hol megalapozatlan hipotézisek világán. 2014. március 26. 16.00 17.30 ELTE BTK, Múzeum krt. 4/A. III. emelet 336.
Sándor Klára a Szegedi Tudományegyetem docense Székely írás és identitás A környezetben használttól eltérő ábécék ugyanúgy alkalmasak identitás jelzésére, mint bármely csoportra jellemző szimbólum. A székely írás ma ismert legkorábbi emlékeinek születése idején a magyar nyelv lejegyzésére már a latin ábécét alkalmazták, és úgy tűnik, a székely írás használata már ebben a korai időszakban is identitásjelzés, vagy identitásjelzés is volt. A későbbi korokban is mindvégig megmaradt, sőt erősödött a székely írásnak ez a funkciója, de a jelölt identitások közben módosultak. Az előadás ezeket a szimbólumértékváltozásokat mutatja be. Figyelem! Az előadás a megszokottnál korábban, 15.45-kor kezdődik! 2014. április 2. 15.45 17.15 ELTE BTK, Múzeum krt. 4/A. III. emelet 336.
Vásáry István egyetemi tanár, az Eötvös Loránd Tudományegyetem professzora, az MTA levelező tagja Telegdi János Rudimentá -ja (1598) és ami utána jött: a székely írás utóélete a 17 18. században Egy Telegdi János nevű szerző, akinek életéről nem sokat tudunk, 1598-ban készítette el a székely írás alapjait és szabályait tárgyaló latin nyelvű kis értekezését ( Rudimenta ). A mű számos kéziratban maradt fenn, s valószínűleg sohasem jelent meg nyomtatásban. Telegdi munkája kulcsfontosságú a székely írás történetének kutatásában, mert művét egy olyan történeti pillanatban készítette el, mikor ennek az írásnak az élő ismerete már csak pislákolt és áthagyományozása már majdnem megszűnt. De Telegdi nemcsak rögzített sok értékes ismeretet erről az utolsó előtti fázisról, hanem elindította magyar értelmiségi körökben a székely írásnak egyfajta tudós újjáéledését, melyet az írás utóéletének nevezhetünk. A 17 18. században tucatjával készültek hosszabb-rövidebb bejegyzések, melyek sokszor az ábécét is újra közölték. Mindezek az írásemlékek Telegdi művének hol korábbi, hol későbbi másolataira támaszkodtak, s így tudós körökben fenntartották a székely írás ismeretét. Az előadás Telegdi Rudimentá -járól és az azt követő emlékekről s filiációjukról szól, mint a magyar művelődéstörténet egy sajátosan érdekes fejezetéről. 2014. április 9. 16.00 17.30 ELTE BTK, Múzeum krt. 4/A. III. emelet 336-
Benkő Elek az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Régészeti Intézetének igazgatója, az MTA doktora A székely írás középkori és kora újkori emlékei Erdélyben Régészeti és történeti kérdések Az előadás címében szereplő székely írás terminus arra utal, hogy ez a fajta (rovás)írás a középkorban és a kora újkorban alapvetően a székelyek írása volt, szoros összefüggésben a székelyeknek a magyarság többi részétől némiképp eltérő korai történetével. A ma ismert középkori Kárpát-medencei rovásemlékek döntő többsége a Székelyföldön került elő, vagy a történeti Magyarország olyan területein, ahol a történeti és nyelvi adatok székelyek hajdani ott-tartózkodását sejtetik. Az elmúlt évtizedek során több új (13 15. századi) emlék vált ismertté (Dálnok, Gelence, Székelydálya, Vargyas stb.), amelyek végleg megdöntötték azt a felfogást, hogy ez az írásfajta csak a humanizmus korának terméke lenne; több felirat még a 13 14. század folyamán keletkezett. A középkori feliratok nem egyenletes eloszlásban kerülnek elő a Székelyföldön, ami esetleg arra utal, hogy az Árpád-kori ország különböző peremterületein megszállva az egyes székely csoportok előtörténete is bizonyos mértékig eltérő lehetett. 2014. április 23. 16.00 17.30 ELTE BTK, Múzeum krt. 4/A. III. emelet 336.
következő előadásai: Róna-Tas András a Szegedi Tudományegyetem professor emeritusa, az MTA rendes tagja A székely rovásírás írástörténeti háttere I. A székely rovásírás írástörténeti háttere II. Az első előadás az írástörténet alapfogalmaival és módszertanával foglalkozik. Szólni fog a jel és írásjel, a betű és gráf, a graféma és az allográf viszonyáról, a betű- és a hanggyakoriság összefüggéseiről, a grafotaktika, a térbetöltés és térkihasználás módjairól, az információközlés íráshoz hasonló más módjairól (pl. csomóírás, pásztor-, adó-, leltárrovás), a technika, eszköz és hordozó (pálmalevél, bőr, papír stb.) viszonyáról, az írások fajtáiról, az írások kialakulásának és változásának általánosítható útjairól, az írások kialakulási helyeiről és okairól, végül az összehasonlító és történeti írástudomány legújabb eredményeiről és feladatairól. Az előadás néhány nagy íráscsalád (egyiptomi, kínai, indiai-tibetikoreai) kialakulásának és elterjedésének rövid áttekintésével és a sémi írások kialakulásának és elterjedésének bemutatásával fejeződik be. A második előadás Eurázsia néhány rovásírásával kezdődik. Tárgyalni fogja az etruszk írást, annak kelta elágazását. Ismerteti a franciaországi Glozel írástábláinak problematikáját. Bemutatja a germán rovásírás a Futhark történetét, az angol és a skandináv rovásírások kialakulását. Tárgyalja a keleti türk rovásírás eredetét. Bemutatja a kazár rovásírás egyetlen hosszabb emlékét. Ezután áttér a görög, glagolita és cirill írásokra, mint a székely rovásírás szomszédaira. Majd következik az Aethicus Isternek tulajdonított ábécével kapcsolatos legújabb kutatások eredményeinek bemutatása. Az előadás végén kísérletet teszünk arra, hogy rekonstruáljuk a proto-székely írást, vagyis elválasszuk a székely rovásírás elsődleges és másodlagosan kialakult jeleit. Figyelem! A két előadásra egymás után, folytatólagosan kerül sor! Az előadások időpontja: 2014. április 30. 16.00 17.30, majd (rövid szünet közbeiktatásával) 17.30 19.00 ELTE BTK, Múzeum krt. 4/A. III. emelet 336.
Hosszú Gábor a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem docense Írásfejlődési kutatások számítógépes paleográfiai eszközei Az előadás bemutatja a számítógépes paleográfia, mint alkalmazott informatikai diszciplína kapcsolódását egyéb tudományterületekhez. Ismertetésre kerülnek azok a mérnöki modellező és matematikai adatelemző eljárások, amelyek segítségével legalább részben leírhatóvá válik az írások fejlődése. A mérnöki modellezés körébe tartozik a többszintű grafémamodell megalkotása, a grafémaalakok jellegzetességeinek mérésére szolgáló grafémaalak-összetettségi mutató bevezetése, a grafémaalakok fejlődésének leírása kitüntetett szerepű topológiai transzformációk sorozataként és egy hierarchikus adatbázis létrehozatala a grafémaalakok eltérésének leszármazási lánconként vett minimalizálásával. A matematikai adatelemzésbe tartozó kontingenciatábla és különböző kontingenciamutatók segítségével egy-egy íráson belül különböző altípusokat lehet elkülöníteni, továbbá klaszteranalízis alkalmazásával írásemlékek közötti rokonsági kapcsolatokat lehet feltárni. 2014. május 7. 16.00 17.30 ELTE BTK, Múzeum krt. 4/A. III. emelet 336.
Sándor Klára a Szegedi Tudományegyetem docense Mítoszok, hiedelmek és problémák a székely írás kutatásában A székely írás mai, elsődlegesen szimbolikus használata polarizálja a közbeszédet, ez nehezíti azt, hogy a nem szakemberek eligazodjanak a székely írással kapcsolatos kérdésekben. A polarizált közvélemény ellentétes mítoszokat alakít ki: vannak, akik a világ legősibb írásának tartják, mások megkérdőjelezik, hogy egyáltalán létezett a 15. század előtt. Nemcsak a közbeszédben, hanem időnként tudományos igényű kézikönyvben is hiedelmeket olvashatunk róla, a közismert internetes forrásokban ellenőrizetlen információk és megalapozatlan magánvélemények forognak azt a látszatot keltve, mintha valamiféle konszenzus eredményeképp kerültek volna oda. Az előadás a leggyakrabban emlegetett mítoszok és hiedelmek bemutatása után azokat a problémákat, amelyekkel a székely írás kutatása közben szembesülünk. Figyelem! Az előadás a megszokottnál korábban, 15.45-kor kezdődik! 2014. május 14. 15.45 17.15 ELTE BTK, Múzeum krt. 4/A. III. emelet 336.
záró előadása: Hosszú Gábor a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem docense Korai magyar nyelvű feliratok számítógépes paleográfiai vizsgálata A grafémák fejlődésének modellezése segítségével lehetőség nyílik egy-egy régi felirat olvasatának a nyelvi ellenőrzésen túl a számítógépes paleográfiai vizsgálatára is. Ennek lényege, hogy a feliratot alkotó egyes jelek grafémákkal történő azonosítását grafémafejlődési modellekkel kíséreljük meg alátámasztani, amivel az olvasat megbízhatósága növelhető. A vizsgált feliratok közé tartozik többek között a Kárpát-medencei rovásírásba tartozó nagyszentmiklósi és szarvasi feliratok, továbbá a székely-magyar rovásírással készült bodrog-alsóbűi, vargyasi, homoródkarácsonyfalvai és erdőszentgyörgyi felirat. 2014. május 21. 16.00 17.30 ELTE BTK, Múzeum krt. 4/A. III. emelet 336.