Tájhoz kötődő értékek közösségi gyűjtése. Módszertani kézikönyv

Tájhoz kötődő értékek közösségi gyűjtése Módszertani kézikönyv

Tájhoz kötődő értékek közösségi gyűjtése módszertani kézikönyv

Kiadja: Herman Ottó Intézet Természetmegőrzés, Tájfenntartás és Közösségi Fejlesztések Igazgatósága www.hermanottointezet.hu Monspart-Molnár Zsófia Pécsi Zsófia Vágány Zoltán felelős szerkesztő: Eperjesi Tamás olvasószerkesztő: Pusztai Edit Zsófia grafika: Dávid Ildikó Közreműködő szakértők: Balog Ágnes 1, Böröcz Lívia 2, Danyik Tibor 2, Dósa Henrietta 3, Farkas Anna 2, Horváth Janka 4, Horváth Viola 5, Jánossy László 2, Kandikó Rita 6, Kemencei Zita 2, Kiss Gábor 7, Kovács Erzsébet 2, Máté Klaudia 8, Meszesán Péter 8, Módosné Bugyi Ildikó 8, Molnár Zsolt 9, Nagy Dénes 2, Prommer Mátyás 2, Rézműves Melinda 2, Siklósi Rozália 4, Szelényi Balázs 2, Tar Gyula 2 1 Forster Gyula Nemzeti Örökségvédelmi és Vagyongazdálkodási Központ, 2 Herman Ottó Intézet, 3 Földművelésügyi Minisztérium, 4 Magyar Idegenforgalmi és Területfejlesztési Egyesület, 5 Veszprém megyei Közművelődési Intézet, 6 Fekete Sereg Ifjúsági Egyesület, 7 Zöldutak Módszertani Egyesület, 8 Budapesti Corvinus Egyetem - Tájépítész Kar, 9 Magyar Tudományos Akadémia - Ökológiai és Botanikai Intézet Budapest 2015

5 Tartalom 1. BEVEZETŐ...................................... 7 A kézikönyv célja, felépítése és előzménye..................... 9 2. A tájhoz kötődő értékek megőrzésének feladatai.... 12 3. Tájhoz kötődő értékek.......................... 15 3. 1. Példák a tájhoz kötődő értékek gyűjtéséhez................. 16 4. TÁJHOZ KÖTŐDŐ ÉRTÉKEK GYŰJTÉSÉNEK FOLYAMATA...... 31 4.1. A helyi közösség szerepe az értékgyűjtésben................ 31 4.2. a tájhoz kötődő értékek összegyűjtésének és számontartásának menete...................................... 32 4.3. Az értékgyűjtés előkészítése.......................... 35 4.4. Terepi gyűjtés.................................. 41 4.4.1. Interjúkészítés értékgyűjtés közben.................. 42 4.4.2. Az értékek helyszíni dokumentációja................ 49 4.5. Az összegyűjtött adatok feldolgozása.................... 53 5. A TÁJHOZ KÖTŐDŐ ÉRTÉKEK, ÉRTÉKTÁRAK UTÓGONDOZÁSA.. 54 5.1. Ajánlott gyakorlatok a közösségi értékgyűjtésre, értékőrzésre...... 54 5.2. Gyakorlatban megvalósult példák a tájhoz kötődő értékek közösségi gyűjtésére és megőrzésére........................... 59 6. a TÁJHOZ KÖTŐDŐ ÉRTÉKEK KÖZÖSSÉGI GYŰJTÉSÉNEK JELENTŐSÉGE................................... 64 7. FELHASZNÁLT FORRÁSOK........................... 67

Tájhoz kötődő értékek közösségi gyűjtése 6 8. MELLÉKLETEK................................... 72 M1. Adatlap minták - Tájhoz kötődő értékek dokumentálásához... 72 M2. ADATLAP - Interjúnapló kitöltésére.................... 81 M3. Fogalomtár................................ 84 9. Függelék Tájhoz kötődő értékek, értéktárak....... 92 9.1. Az egyedi tájérték................................ 92 9.1.1. az egyedi tájértékek hivatalos nyilvántartása - Természetvédelmi Információs Rendszer (TIR)........... 94 9.1.2. A TÉKA adatbázis............................ 95 9.2. Természeti örökség - védett természeti területek és értékek....... 95 9.2.1. A védett természeti területek és értékek nyilvántartása....... 99 9.3. Kulturális örökségvédelem..........................100 9.3.1. A kulturális örökség tárgyi elemei.................. 100 9.3.2. A kulturális örökség adatbázisai................... 103 9.3.3. az UNESCO által alkalmazott Világörökség védettségi kategóriái..........................103 9.3.4. Szellemi kulturális örökség...................... 105 9.4. A nemzeti értékek és a hungarikumok................... 106 9.4.1. A nemzeti értékek szakterületenkénti kategóriái..........107 9.4.2. A nemzeti értékpiramis rendszere..................108 9.5. Tájhoz kötődő értékek gyűjtéséhez javasolt adatlap............109 köszönetnyilvánítás............................ 110

7 1. BEVEZETŐ A táj a benne élő közösségek tágabb értelemben vett otthona, élettere, a szülőföldhöz és lakóhelyhez kötődés meghatározó eleme, fizikai, lelki, szellemi jóllétük forrása, táplálója. A táj kulturális értelemben önálló egység, ugyanakkor az egyetemes ökológiai rendszer része. A táj gondozása Magyarország Alaptörvénye és az Európai Táj Egyezményhez való csatlakozásunk alapján állami, önkormányzati valamint a fenntartható fejlődés megvalósításához szükséges társadalmi felelősségvállalás alapján össztársadalmi, nemzeti feladatunk. Ugyanakkor közösségeink felelősséggel tartoznak a rájuk bízott tájakért, amely helyi szinten megvalósítható feladatot jelent számunkra. Hatvani nyilatkozat (2015) A táj mint az emberi környezet meghatározó összetevője, a természeti és a kulturális örökség sokféleségének kifejezője és az önazonosságunk egyik alapja. A táji örökség igen gazdag, változatos és sokrétű, amelynek az épített, a természeti, a kulturális örökség elemei, a szellemi értékek mind részét képezik. A táji örökség megőrzésével táj-, természet- és kulturális örökségvédelmi területek is foglalkoznak. Ugyanakkor a tájhoz kötődő értékek kapcsán még ennél is jóval több szakterület válik érintetté. A jövő öröksége a ma értéke. A tájhoz kötődő értékek megőrzése pedig elsősorban a gondozás és a használat általi fenntartást jelent, ezért jelen kézikönyv tartalmi felépítésében a közösségi részvétel kiemelt elemként jelenik meg. Hiszen, ha nincsen az adott értéknek szerepe, jelentősége a közösség életében, akkor annak megőrzése, fenntartása is kérdésessé válik. Európában intézményesen is ösztönzik, erősítik a helyhez, környezethez, tájhoz való kötődést. Felismerték ugyanis, hogy a valós lokális identitás amelynek leghatározottabb kerete maga a táj, mint az érzelemre is ható közeg, vizuális élmény, személyes, illetve közösségi tapasztalat életminőséget javító erőket szabadít fel. A kisközösségtől a kontinentális szintig pozitív szerepe van a társadalmi fejlődésben. Az Európai Táj Egyezmény megállapítja: a táj minősége az európai polgárok jólétét, az európai identitást erősítő kulcsfontosságú tényező. A táj hozzájárul a helyi kultúra formálásához és alapvető tényezője Európa természeti és kulturális örökségének. Elősegíti az emberi jólétet és az európai identitástudat erősítését.

Tájhoz kötődő értékek közösségi gyűjtése 8 A táji változatosság megőrzése és a történelmi gyökerek ápolása egyaránt kifejeződik a tájhoz kötődő értékek védelmében. A települések és helyi közösségek egy része jogszabályi háttér és kötelezettség nélkül is fontosnak tartja, ezáltal óvja a táji örökségét. Az emberek egy része a tájat saját léte, élettere részeként éli meg, ha ez nem is tudatosul minden esetben. Ugyanakkor számos olyan történelmi esemény és változás adódhat egy-egy település életében, amely alapvetően megváltoztatja a tájhoz, a táj értékeihez fűződő viszonynkat. A második világháborút követő földtulajdon-változás, a társadalmi, települési változások, a kultúra és a hagyományos tájhasználati formák átalakulásai új feladatokat jelentenek számunkra. Az elidegenedés, identitásvesztés, érdektelenség, a népesség elvándorlása, a társadalom elöregedése, a helyi szakértelem hiánya mind problémaként jelent meg az ország különböző térségeiben. A változások következtében az örökölt tudás, a környezettudatosság, a helyismeret, a tájat formáló, a tájhoz kötődő értékekre való fogékonyságunk is jelentősen átalakult. Magyarország táji, természeti, kultúrtörténeti és egyéb értékeinek védelme a társadalom és a döntéshozók számára kiemelt feladat kell, hogy legyen annak érdekében, hogy azok a következő generációk számára is elérhetők, megismerhetők maradjanak. A táj és az azt formáló közösség történetéről hazánk táji öröksége mesél a legtöbbet, amelynek fontos összetevői azok az értékes tájelemek, szellemi örökség, valamint helyi tudás, amelyekre a társadalom kiemelt figyelmet fordít és megőrzésre érdemesnek tart. Ajánlás A tájhoz kötődő értékek közösségi gyűjtése módszertani kézikönyv a sikeres közösségi értékgyűjtés előkészítését, megvalósítását, a tájhoz kötődő értékek rendszerezését, számontartását segíti, továbbá a gyűjtött értékek gondozásához, megőrzéséhez, felelős használatához szeretne támpontként szolgálni. Az útmutató egy ajánlott módszertant mutat be az értékgyűjtés folyamatára, szem előtt tartva a közösségi értékgyűjtés fontosságát, valamint a dokumentációt követő megőrzést és közösségi utógondozást, gondozást is. Ugyanakkor fontos kiemelni, hogy minden közösség és település más, ezért a javasolt módszerek is másképpen működhetnek a különböző értékőrzési tevékenységek során. A módszertani kézikönyv alapvetően a településért felelősséget érző döntéshozóknak, illetve egyénnek és csoportnak is szól, legyen az önkéntes alapon szerveződött csoport vagy valamilyen közintézmény (iskola, óvoda, önkormányzat). A kézikönyvet kiemelten ajánljuk IKSZT- (Integrált Közösségi és Szolgáltató Tér),

1. Bevezető 9 óvoda-, iskola- és könyvtárvezetőknek. A módszertan leginkább kisebb (5000 fő alatti) településeken alkalmazható: egyben ezek azok a települések, ahol kevés forrás esik közösségfejlesztésre, kulturális rendezvények szervezésére, ezért sok kreativitásra van szükség. Reméljük, hogy a kézikönyv számukra új ötletekkel tud szolgálni közösségi programok kidolgozásában. Az útmutató több gyakorlati példát és ötletet sorol fel, amelyek kiindulási pontot jelenthetnek a közösségi értékfeltárás megvalósítására, erősítve ezzel a települések közösségi összetartozását, a szülőföldhöz való kötődést. A kézikönyv célja, felépítése és előzménye A táj magába fogadja az őt művelő közösség hatásait, bizonyos értelemben emberi alkotássá, kultúrát hordozó közeggé válik, és viszont, az ember egy életre szóló élményként fogadja magába szülőföldje, otthona, környezete tájképeit. Egymás nélkül nem értelmezhető oda-vissza hatásban formálódik a táj és a közösség története, s e visszaható folyamat felfedezése által érthetjük csak meg igazán az önmagunkért való és a Földért való felelősség közös alapját. Ars Topia: Alkotás a tájban (2004) Jelen kézikönyv legfőbb célja, hogy: - a korábban létrejött tájhoz kötődő érték fogalomkörét és gyűjtési módszereit áttekintse; - a tájban megjelenő materiális, illetve táji összefüggéseket hordozó, tájhoz kapcsolódó immateriális vagyis tájelemként nem megjelenő, de anyagi és szellemi valóságában egy tájegység, egy adott táj hangulatát, kultúráját visszatükröző értékek összegyűjtését támogassa; - segítséget, kiindulási alapot adjon egy közösségi alapú értékgyűjtéshez, a települések tájhoz kötődő értékeinek feltárásához és megőrzéséhez; - egységes és átfogó gyakorlati módszertant ajánljon, amely mintaként szolgál bármely település számára a tájhoz kötődő értékek összegyűjtéséhez, vagy akár a települési értéktárak elkészítéséhez; - a helyi közösség aktív közreműködésével olyan egységes értékgyűjteményt lehessen létrehozni, amely erősíti a fiatalok szülőföldhöz kötődését, továbbá a lokális identitást, felhívja a figyelmet a települések értékgazdagságára, és amely alkalmas

Tájhoz kötődő értékek közösségi gyűjtése 10 lehet arra, hogy a későbbiekben a táji értékek megőrzésének és a hagyományok élővé tételének alapjául szolgáljon. A tájhoz kötődő értéket mint egyfajta gyűjtőfogalmat használjuk. A tájhoz kötődő értékek a tájhoz szorosan kötődő kulturális, szellemi és természeti örökségi elemeket foglalják magukba. Ugyanakkor nem beszélünk intézményes örökségi értékekről, hiszen ezen értékek jelentősége sokkal inkább lokális, az adott közösség múltjának és jelenének lenyomata. Így az egymással szorosan összefüggő értékek és fogalmi rendszerek között következetesen a tájhoz kötődő értékek fogalmát használjuk a módszertan leírása során. Leírjuk a tájhoz kötődő értékek gyűjtésének folyamatát, az előkészítési feladatokat és a terepi gyűjtés módszertanát. Ez utóbbinak egyformán hangsúlyos eleme az interjúkészítés és a terepi adatfelvételezés. A kézikönyv befejező részében pedig a felmért értékek gondozására, az értékek megőrzésére szeretnénk néhány jó gyakorlatot bemutatni. Emellett már megvalósult jó példákat is felsorakoztatunk konkrét projekt leírásokkal hazai és nemzetközi viszonylatban egyaránt. Kitérünk arra is, hogy a helyi közösségek életében milyen szerepet tölthet be egy-egy értékfeltáró, értékőrző kezdeményezés. A módszertani kézikönyv függelékében a tájhoz kötődő értékek csoportosítását (nemzeti értékek, kulturális örökség, természeti örökség, egyedi tájértékek), jogszabályi hátterét, illetve a fontosabb fogalmakat, meglévő módszertanokat, értéktár-rendszereket mutatjuk be. A módszertani kézikönyv rengeteg hivatkozást, azok közül is rengeteg internetes hivatkozást tartalmaz. Sok esetben ezek a weboldalak adatforrásként szolgálhatnak egy előzetes értéktár összeállításához, ezért minden olvasót arra biztatunk, hogy bátran használják a felsorolt hivatkozásokat, hogy minél szélesebb körű ismerettel fogjanak neki a gyűjtéshez. A kézikönyv módszertana alapvetően kistelepülések közösségi részvételű, tájhoz kötődő értékeinek a gyűjtéséhez készült, nagyobb városok esetében tematikusan így például tematikus értékőrző csoportok vagy kis közösségek esetében alkalmazható. Cserhát Mintaprogram Mi, a Herman Ottó Intézet munkatársai (jogelődje: Nemzeti Agrárszaktanácsadási, Képzési és Vidékfejlesztési Intézet), a Magyar Idegenforgalmi és Területfejlesztési Egyesülettel, valamint a Cserhát Natúrpark Közalapítvánnyal közösen tájkutató tábort szerveztünk a Cserhát Natúrpark és egyúttal a Cserhát Zöldút településein. A 2015 júniusában induló Cserhát Mintaprogram keretében a települések egyedi

1. Bevezető 11 tájértékeit, természeti értékeit, épített és kulturális örökségét, szellemi értékeit gyűjtöttük. A kutatás során a terepbejárások, a helyiekkel folytatott interjúk és beszélgetések, közösségi programok és tájséták során nyílt lehetőségünk az értékek megismerésére. Az egyhetes kutatás szorosan támaszkodott a helyi értékgyűjtőkre, tudásőrzőkre, akikkel közösen tártuk fel a tábor ideje alatt négy település tájhoz kötődő értékeit. A terepi gyűjtést a helyi tudásőrzőkkel készített interjúk és beszélgetések egészítették ki. A terepi értékfeltárást kiterjedt háttérkutatás előzte meg, amely során levéltári anyagokat, korábbi felméréseket (pl. TÉKA, TIR adatbázis, Cserhát Natúrpark gyűjtése, Bükki Nemzeti Park anyagai), szakmai anyagokat, történeti térképeket, település- és tájtörténeti elemzéseket is áttekintettünk. A Cserhát Mintaprogram tekinthető jelen módszertani kézikönyv gyakorlati megalapozásának, a kézikönyvben felsorolt szerzők és közreműködők jelentős része résztvevője és szakmai támogatója volt a program megvalósulásának. A Mintaprogramról készült rövid film elérhetősége: https://www.youtube.com/watch?v=sjgrs8glrxi

Tájhoz kötődő értékek közösségi gyűjtése 12 2. A tájhoz kötődő értékek megőrzésének feladatai Nincs két egyforma táj a Földön. a tájak egyéniségek, individuumok Teleki Pál (1936) Magyarország táji öröksége európai összehasonlításban is kiemelkedő jelentőségű. A tájhoz kötődő értékek igen változatosak lehetnek, így azok gyűjtése sokféle területet érint. Az értékőrzésre számos jogszabály, szakmai anyag jött létre, és sok jó gyakorlat is ismert. A tájhoz kötődő értékek kapcsán az érintett szakterületek, a fogalmi rendszerek és a jogszabályi háttér egymással átfedésben lehetnek, számos párhuzamosság alakulhat ki az értékőrző törekvésekben. A tájhoz kötődő értékek kapcsán a korábban létrejött legfőbb értéktípusok és értéktárak a következők: - egyedi tájértékek; - természeti örökség (védett természeti területek és értékek); - tárgyi és szellemi kulturális-örökségvédelem; - nemzeti értékek és értéktárak. Ezen rendszerek részletes bemutatását a függelék tartalmazza, pontos fogalmi definíciókkal és hivatkozásokkal. A tájvédelem a meglévő táji adottságok megőrzésére irányuló tevékenység, a sokoldalú tájhasználat lehetőségének fenntartásával, a táj kultúrtörténeti emlékeinek megőrzésével, valamint a hagyományos tájkarakter és a kedvező tájképi adottságok védelmével foglalkozik (Csima 2008). Az Európai Táj Egyezmény (A Firenzében, 2000. október 20-án kelt Európai Táj Egyezmény kihirdetéséről szóló 2007. évi CXI. törvény elfogadásával, 2008. február 1-jén hazánkban is hatályba lépett. A továbbiakban: Tájegyezmény) szerint a táj az ember által érzékelt terület, amelynek jellege természeti tényezők és/vagy emberi tevékenységek hatása és kölcsönhatása eredményeként alakult ki. A hazai gyakorlatban a tájvédelmi intézkedések jogi alapját is a természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvény (továbbiakban: Tvt.) adja, amelyben a tájvédelem külön fejezetet kapott (6-7. ). A Tvt.-ben megjelenik az egyedi tájérték fogalma is. A Tvt. alapján a tájvédelmi tevékenység legfőbb feladatai: - meg kell őrizni a tájak természetes és természetközeli állapotát;

2. A tájhoz kötődő értékek megőrzésének feladatai 13 - biztosítani kell a táj jellegének, esztétikai, természeti értékeinek, a tájakra jellemző természeti rendszereknek és egyedi tájértékeknek a megóvását a történelmileg kialakult természetkímélő hasznosítási módok figyelembevételével; - biztosítani kell a jellegzetes tájképi elemek fennmaradását. A táji örökség védelmével a fentiek (Tvt., Tájegyezmény) mellett számos egyéb jogszabály is foglalkozik. Kulturális örökségünk hazánk múltjának és jelenének pótolhatatlan, egyedi és meg nem újítható forrása, amelyet a 2001. évi LXIV. törvény a kulturális örökség védelméről foglal magába. Emellett Magyarország már 1978-ban ratifikálta az UNESCO Világörökség Egyezményét, majd 2006-ban megjelent a szellemi kulturális örökség megőrzéséről szóló XXXVIII. törvény is. 2012-ben pedig hatályossá vált a magyar nemzeti értékekről és hungarikumokról szóló XXX. törvény (továbbiakban: Htv.), amely rendelkezik a nemzeti értékek felméréséről és ún. értéktárakba sorolásáról. Ezen törvények hatálya alá eső elemek mellett hazánkban még számos olyan tájhoz kötődő érték található, amely kiemelkedő jelentőségű, fontos eleme a tájnak, része a hagyományoknak, kiemelkedő szerepet kap a helyi közösség életében. A táj fontos közérdekű szerepet tölt be kulturális, ökológiai, környezeti és szociális téren, és a gazdasági tevékenységeket segítő erőforrásként működik (pl. egy tájegység védjegy ereje vagy a természeti értékekre, helyi gasztronómiára épülő turizmus is erőforrást jelenthet). A táj védelme a táj jelentős vagy jellemző sajátosságainak megőrzésére és fenntartására vonatkozik, örökségi értékét a táj természeti adottságai és/vagy az emberi tevékenységek révén kialakult elemeinek jellemző összetétele adja. Ezért sokszor az adott táj védelme csak a tájban élő közösség tevékenységi formáinak fenntartása által történhet meg. Például a szőlőművelés felhagyása vagy a legeltetés megszűnése drasztikusan megváltoztathatja az adott táj jellegét, elveszítheti évszázados karakterét. A tárgyi örökségvédelemmel tehát a tájban megjelenő értékek védelemével párhuzamosan kiemelt figyelmet kell kapniuk a tájhoz kötődő szellemi, kulturális értékeknek, mint például a tájban élő emberek, közösségek ökológiai tudásának, az úgynevezett hagyományos ökológiai tudásnak. A hagyományos ökológiai tudás nem más, mint az a több évtizedes személyes természeti, gazdálkodói tapasztalaton alapuló, de évszázados, közösségi tudáselemeket is őrző a társadalmi élet rítusaihoz is kötődő tudás. A tájat használó, kezelő, a biodiverzitását napjainkig fenntartó ismeretekről van szó. Az ember és a növényvilág sokrétű kapcsolata, mint a hagyományos kultúra szerves része, magába foglalja a természetes flórára és vegetációra vonatkozó ismereteket is. A népi növényzet- és tájismeret a helyi kultúra része, úgyis mint hagyományozódott viselkedési forma,

Tájhoz kötődő értékek közösségi gyűjtése 14 és mint az ember által megalkotott szimbólumok (fogalmak, nevek) világa. A helyi ökológiai tudás megismerése a tájak védelmét, a fenntartható tájgazdálkodást teszi lehetővé, azáltal, hogy olyan elvekre és technikákra alapozva lehet kifejleszteni és működtetni a kezelési feladatokat, amelyek az adott tájat évszázadok óta alakítják. Ehhez a helyi emberek tudása, a hagyományos használati módok és a hozzájuk kapcsolt, kulturálisan beágyazott, helyileg adaptált hagyományos ökológiai tudás adhatja meg az alapot. Mivel a tradicionális jellegű gazdálkodás folyamatosan változik, a ma élő emberektől gyűjthető ökológiai tudás is eltér a XIX. századi és elődeink tudásától. Meg kell ismernünk tehát a helyi, népi ismeretanyagot, és adaptálnunk kell a megváltozott táji és társadalmi környezethez. Ugyanis a helyi viszonyokhoz alkalmazkodó, rugalmasabb táj- és természetvédelmi, valamint agrárszabályozás és támogatási rendszer a hagyományos ökológiai kultúra fennmaradásának is egyik záloga. (Molnár 2014)

15 3. Tájhoz kötődő értékek A tájhoz kötődő érték fogalma egyfajta gyűjtőfogalomként értelmezhető az értékvédelmi meghatározások (természetvédelem, kulturális örökségvédelem stb.) között, amely a táji örökséghez tartozó elemeket, azaz a tájhoz szorosan kötődő kulturális és természeti örökség elemeit foglalja magába. A tájhoz kötődő értékek egyaránt lehetnek tájban megjelenő anyagi (materiális) és tájhoz kötődő nem anyagi (immateriális) értékek, amennyiben az adott táj, az emberi közösség, a történelem kapcsolatát tükrözik és meghatározzák az adott hely egyediségét, karakterét, melyek egyaránt lehetnek egyedi tájértékek, természeti értékek, épített vagy kulturális örökség elemei. A táji örökség sokszínűsége miatt a terepi gyűjtés és a dokumentálás komplex látásmódot kíván. Az általunk vázolt kategóriák támpontot adnak egy lehetséges rendszerezéshez, mintegy javasolt tematikái lehetnek az értékgyűjtésnek. Ugyanakkor az egyes értéktípusok rengeteg esetben szerves összetartozást mutatnak, nehéz emiatt kategorizálni, csoportosítani őket. Például egy kápolna értelmezhető épített, vagy szakrális értékként is, viszont a kápolna építésének története már egy szellemi érték része, a kápolna húsvéti látogatása, virágokkal való feldíszítése pedig egy hagyomány, ami külön megjelenhet szellemi értékként. Ezért mi azt tartjuk iránymutatónak, ha megjelenik egy-egy kategória a lehetséges rendszerezés kedvéért, de javasoljuk, hogy az adott értékelemnél, például a kápolnánál mint épített értéknél egyúttal jelenjenek meg a kapcsolódó szokások, ünnepek, helytörténeti események is. A tájhoz kötődő értékek kritériuma lehet: értékes művi, természeti elemek vagy szellemi értékek; társadalmi, néprajzi, nemezetiségi jelentőségük van; a közösség, egy csoport vagy egyes esetekben egyének azonosságtudatának szerves részét képezik, identitásképző elemek; kifejezik az ember és a táj kapcsolatát, táji folyamatok lenyomatai; meghatározzák a táj karakterét (jellemző tájkarakter -, tájkép- vagy látványelemek), illetve településképben betöltött, azt befolyásoló szerepük van; történeti, tájtörténeti vonatkozásuk és hagyományőrzésben betöltött szerepük van; hagyomány, monda, legenda fűződhet hozzájuk;

Tájhoz kötődő értékek közösségi gyűjtése 16 ökológiai, esztétikai, tájképi jelentőségük van; hitelesség (történelmi autentikusság), természetesség, természetközeliség, tájbaillesztettség jellemző rájuk; adott tájra jellemző ritka/egyedi/különleges elemek. 3. 1. Példák a tájhoz kötődő értékek gyűjtéséhez A tájhoz kötődő értékek gyűjtéséhez kapcsolódóan, az egyes értékek további pontosítására példákat sorolunk fel. Valamely értéknek természetesen nem szükséges a fent felsorolt kritériumok mindegyikének megfelelnie. Tájgazdálkodással kapcsolatos értékek történelmileg kialakult, hagyományos tájhasználat és tájszerkezet: legelő, kaszálórét, kaszálógyümölcsös, hagyományos művelési szerkezet és azok elemei, régi teraszolás, sáncolás, kőbástyák, kőgátak, fokgazdálkodás elemei, szalagparcellák, teraszírozás, tanyás térség, marhazongora, marhacsapás, csordaút; hagyományos állattartás elemei: méhes, itatóhely, galambdúc; hagyományosan termesztett növényállományok: gesztenyés, levendulás, komlós, gyümölcs tájfajták amelyek hosszú évek alatt alkalmazkodtak a táji adottságokhoz és azok csoportos megjelenése gyümölcsösként (változatos fajta összetétel, nem igényel növényvédelmet, öntözést - legjelentősebb az alma- és a körtefajták tekintetében) vagy gyümölcsfa csoportokként, erdei elegyfaként (gyümölcsényként); gazdálkodás, illetve egyéb gazdasági tevékenységek során keletkezett értékes növényállományok: mezővédő erdősávok, fásított legelők, véderdők, csatorna menti fásítások, fasorok, majorfásítások, kettős fasorok, tanyafásítások, szélvédő sövények, utak menti fásítások, ültetett emlékfa, út menti, mezővédő fásítás, hagyásfák, facsoport, nevezetes idős fa, jelesfa; jellegzetes tájkarakter elemek és tájképi elemek: karakterértékű természeti területek, kedvező tájképi adottságú területek, kilátópontok, rálátások, hagyományos településkép, utcakép, táj- és településszerkezet. Természeti értékek élettelen természeti értékek: barlangok, ásványok, földtani értékek, ex lege értékek (forrás, földvár, kunhalom, láp, szikes tó, víznyelő), földtani képződmény és annak feltárulásai (pl. valamikori bányászati tevékenység által), táji léptékben megjelenő földtani emlékek; élő természeti értékek: védett vagy fokozottan védett fajok; természetvédelmi szempontból értékes, fészkelő és táplálkozóhelyként szolgáló élőhelyek: extenzív legeltetéssel kezelt gyepek, fás területek, vonulási útvonalakhoz

3. A tájhoz kötődő értékek 17 kapcsolódó ideiglenes gyülekező-, pihenő és táplálkozóterületek (pl. gólyafészek, denevér-telelőhely), mesterségesen kialakított élőhelyek; táj- és természetvédelmi szempontból értékes zöldfelületek: közpark, arborétum, kastélykert, vadaspark, kúriakert, emlékliget, villakert, várkert, gyűjteményes kert; történelmi eseményekkel összefüggő természeti tájértékek: emlékfák (Hétvezér, millenniumi emlékfa), emlékligetek (Erzsébet-ligetek). Épített és tárgyi értékek épített örökség elemei: népi építészeti emlék, falumúzeum, tájház, tájegységre jellemző hagyományos lakóház, kúria, kastély, csárda, vámház, tűzoltószertár, tanyasi iskola; hagyományos tájhasználattal, gazdálkodással összefüggő épített és tárgyi értékek: erdészház, erdőőrház, vadászház, régi major, istálló, terménytároló, présház, borház, pincesor, pincefalu, pincetelep, itatóhely, legelői gémeskút, hídmérleg, öntözőmű, halastó, csőszkunyhó, agrártörténeti emlékmű, műhely, pajta, kemence, aszaló, szárító, majorság, tanya, sörfőzde, csűr, pince, zsizsikelő, szeszfőzde, magtár, növényház, mezőőr ház, kenderáztató, verem, fűszerkert, fészer, mázsaház, kukoricagóré; vízzel és vízgazdálkodással kapcsolatos tájhoz kötődő értékek: csatorna, zsilip, gát, tározótó, áteresz, szivattyútelep, víztorony, holtág, kubikgödör, gátőrház, szivatytyúház, bukógát, hordalékfogó gát, árvízi emlék, vízügyi emlékmű, forrásfoglalás, forráskút, forrásház, forrás mosóval, mosóhely, mosóház, ásott kút (fedeles kút, kerekes kút, gémes kút), artézi kút, köztéri ivókút, csurgó; gazdasági és ipari épített elemek: üzemépület, vashámor, vaskohó, huta, szénégető, mészégető, malom, malomárok, malomtó, vágóhíd, ipartörténeti emlékhely, bányatáró, ereszke, horpamező, külszíni bánya, fúrótorony, aknatorony, bányászati emlékmű, szállítópálya, sikló, rakodó, dúsító, őrlő, törő; hagyományos mesterségekhez tartozó épített és tárgyi elemek: fazekasház, pénzverő, ötvösműhely, malom (kovácsmalom, posztóverő malom, szárazmalom, gabonaőrlő, papírmalom, fűrészmalom, taposómalom), üzemépület (nyomda, öntöde, tejüzem, vágóhíd, gépház, sólepárló, salakhányó, fonoda, kőtörő), szerszámok, kismesterségek eszközei; mindennapi élethez kapcsolódó tárgyi elemek: jellegzetes bútorok, háztartási eszközök, használati tárgyak, főző-, tárolóedények; hagyományos tájhasználathoz kötődő tárgyi eszközök: halászat, vadászat, földművelés, építkezés eszközei, gazdálkodás eszköze; történelemmel, helytörténettel kapcsolatos, történelmi eseményekkel összefüggő épített értékek, valamint régészeti értékek: csatahelyszín, pestis-szobor, táborhely, gyűléshely, honfoglalási emlékmű, történelmi eseménnyel kapcsolatos nevezetes fa,

Tájhoz kötődő értékek közösségi gyűjtése 18 legendával, népmondával kapcsolatos emlékhely, hősi emlékmű, világháborús hősi emlékmű, kivándorlási, kitelepítési, betelepítési emlékmű, településtörténettel kapcsolatos emlékmű (alapítás, egyesítés), helyi mondabeli nevezetes helyszín, 1848-49-es szabadságharc emlékműve, háborús tömegsír, sírmező, ismeretlen katona emlékhelye, történelmi személlyel, híres emberrel kapcsolatos emlékhely, történelmi személy, híres ember szobra, emlékműve, emlékoszlopok; ütegállások, géppuskafészkek, földvárak, árokrendszerek (lövészárok, vizesárok), sáncok; hadsereg-, vonulások-, halálmarsok nyomvonalai; csataterek-, ütközetek helyszínei, táborhelyek, országgyűlések, tragédiák színhelyei, lőterek, gyakorló terek; közlekedéssel kapcsolatos épített értékek: vasút (lóvasút, kisvasút stb.), régi postaút, vasútállomás, vámház, bakterház, útkaparóház, közúti híd, közúti alagút, kereskedelmi út, hajcsárút, mélyút, útkaparóház, régi kilométerkő, löszmélyút, viadukt, erdei vasút, állomás épület, őrház, vasúti üzemi épület, raktárépület, vasúti híd, vasúti alagút, lóvasútpálya, lóvasúthíd, vasúttörténeti emlékmű, rév, komp, kikötő, hajódokk, hajózási emlékmű, légi közlekedési emlékmű; birtokjel, határjelek, régi földmérési jel: települési határjel, megyehatárjel, országhatárjel, határkő, határdomb, határhalom, határút, határárok, szintezési főalappont, ősjegy; védelemmel, harcászattal kapcsolatos épített értékek: erőd, vár, erődrom, várrom, vártorony, bástya, városfal, városkapu, őrtorony, sánc, árok, vizesárok, harcászati építmény, bunker; tűzvigyázó torony, tűzoltó harangtorony, tűzoltólaktanya, tűzoltószertár, hadiút; szakrális építmények: feszület, kegyszobor, kereszt, fejfa, kálvária, kápolna, templom, imaház, kolostor, monostor, kálváriadomb, harangtorony, harangláb, rendház; temetkezéssel kapcsolatos értékek: régi temető, ravatalozóhely, sírjel, sírjel-gyűjtemény, fejfa, híres ember sírja; temetői harangláb, temetői feszület, kazamata, katakomba; templomkert, kolostorkertek, remeteségek, remetelak, remetebarlang; szakrális helyek és utak: zarándokút, Mária út, búcsúhely, búcsúút, kegyhely, szentély; vallási szobrok: védőszentek szobra, Szentháromság szobor, jeleskő, szerkő, képes oszlop, képesfa; Szellemi örökség tájhoz kötődő értékei helyi mondák, regék, mesék, irodalmi alkotások (pl. régies elnevezések, dűlőnevek, élőhelyként definiálható megnevezések vagy növénynevek, állatnevek; az adott tájról szóló irodalmi alkotások (pl. Vajda János: A vaáli erdőben c. verse), közmondások, szólások, igaztörténetek, szüreti versek; hagyományos ökológiai tudás, helyi szaktudás és gazdálkodási ismeret, amely

3. A tájhoz kötődő értékek 19 a tájak kialakításához vagy műveléséhez elengedhetetlen: hagyományos tájhasználatra vonatkozó ismeretek és gyakorlatok; házépítés hagyományos technológiája, tájgondozás, tájfenntartás ismeretei, vetés, betakarítás, feldolgozás ismerete, hagyományos ismeretek a legeltetésről, kaszálásról, élőhelyek, állat-, növényfajok és -fajták megnevezései; társadalmi gyakorlatok, rituálék és népszokások, hagyományos életmód elemei, viselkedési szokások, ünnepek, étkezési szokások, hiedelem, babona, az emberélet fordulóihoz kapcsolódó szokások, születés, leány- és legénybúcsú, temetés, halottkultusz, lakodalmi szokások, mátkaság, menyegző; tájhoz, tájegységhez kötődő népviseletek, öltözködési szokások: ruházat, fejkötők, anyaghasználat, díszítés (amelyekben közös jellemzők is megfogalmazhatóak); helyi gasztronómia, helyi termékek és feldolgozási eljárások, amelyek helyi alapanyag felhasználással jöttek létre (pl. besztercei szilva, vagy mint elkészítésmód: szatmári szilvalekvár); tájhoz kötődő, népművészeti alkotások, kézművesség: tájhoz, tájegységhez köthető anyaghasználat, formavilág, motívumok; tájhoz kötődő zenék, énekek, táncok, népköltészet, játékkultúra, tradíciók és kifejezések; tájhoz kötődő vallási ünnepek, néphit, népi vallásosság, rítus és ünnep.

Példák tájértékekre Épített értékek 1 2 3 1. Harmos-Kiss kúria, Varsány 2. épülethomlokzat életfamotívummal és kereszttel, Gyergyószárhegy 3. hagyományos palócház, Nagylóc 4. fából épült székelyház, Gyergyószárhegy 4

Épített értékek Példák tájértékekre 1 2 3 1. pincesor, Nógrádsipek 2. borospince, Nógrádsipek 3. magtár, Nagylóc 4. kőgázló, Rimóc 4

Példák tájértékekre Tájgazdálkodással kapcsolatos értékek 1 2 3 4 5 1. szénagyűjtés, Orotva - Gyergyóditró 2. kaszálás (kisparcellás gazdálkodás), Gyergyóditró 3. szénapakolás, Gyergyócsomafalva 4. agroteraszok, Orotva - Gyergyóditró 5. kaszálórét, Libántelep - Gyergyóújfalu

Tájgazdálkodással kapcsolatos értékek Példák tájértékekre 1 3 4 5 2 1. marhazongora, Nagylóc 2. lovaskocsi, Orotva - Gyergyóditró 3. szénaszállító lovasszekér, Gyergyóremete 4. méhészet, Gyergyóremete 5. marhacsapások, Orotva - Gyergyóditró

Példák tájértékekre Tájgazdálkodással kapcsolatos értékek 1 2 3 4 1. tehenészet, Varsány 2. jellegfa, Rimóc 3. erdei kút, Varsány (kép: Csomós Zsófia) 4. felhagyott szőlő, Rimóc

Tájgazdálkodással kapcsolatos értékek Példák tájértékekre 1 2 3 1. előkert, Gyergyószárhegy 2. Kenderáztató tó, Zsúnypuszta - Nagylóc 3. felhagyott, beerdősült gyümölcsös, Nagylóc 4. gyógynövénykert, Orotva - Gyergyóditró 5. konyhakert, Gyergyószárhegy 4 5

Példák tájértékekre Tájhoz kötődő építmények, szerkezetek 1 1 1. tűzoltókocsi, Nógrádsipek 2. ványoszló (szőnyeg és gyapjú mosó szerkezet), Gyergyóremete 3. Doboskút (forráskút), Nógrádsipek 4. tradicionális építési technológia (vakolt faépület, szegelet nélkül), Gyergyószárhegy 5. lakóház oromdísze, Nagylóc 4 2 3 5 3

Természeti értékek Példák tájértékekre 1 2 1. Kőzúgó (kisebb vízesés), Gyergyócsomafalva 2. Oromlyuk (gyurgyalag telep), Rimóc 3. Veres-oldali cserjesáv, Nagylóc 4. famatuzsálem grádicsokkal, Rimóc 5. nagy Hepetó (csuszamlások által létrejött mélyedés), Rimóc 3 4 5

Példák tájértékekre Szakrális épített értékek 1 1 4 2 1. régi sírok, Nógrádsipeki temető 2. mária-fülke lakóház homlokzatán, Rimóc 3. kápolna, Rimóc 4. feszület, a Tábi-tó partján 5. Lourdi-barlang, Rimóc 3 5

Tájképi értékek Példák tájértékekre 1 2 3 1. hagyományos utcakép, Nagylóc 2. kilátás a Veresvirág kilátóról, Gyergyócsomafalva 3. településkép, Nógrádsipek 4. településkép, Rimóc 5. rálátás Rimócra és a Sajgóra, Varsány 4 5

Példák tájértékekre Tájhot kötődő szellemi értékek 1 1. szoborpark, Gyergyószárhegy 2. kortárs találkozó (Negyven évesek köszöntése), Gyergyószárhegy 3. főkötő feltétel, Varsány 4. rimóci viselet 3 4 2

31 4. TÁJHOZ KÖTŐDŐ ÉRTÉKEK GYŰJTÉSÉNEK FOLYAMATA A gyűjtés során törekednünk kell az adott település vagy tájegység teljes közigazgatási áttekintésére. A kül- és belterületekre egyaránt kiterjedő gyűjtésnek a helyben található természeti, kultúrtörténeti és szellemi értékek egyaránt tárgyát képzik (lásd 3.1. fejezet). A tájhoz kötődő értékek gyűjtése több fázisra bontható, ezek közé tartozik a terepi gyűjtés előkészítése, interjúkészítés a helyi tudásőrzőkkel, a terep bejárása és maga az érték adatainak rögzítése. Az értékek jegyzése azonban önmagában nem elégséges, a gyűjtés során kiemelt jelentőséggel bír a helyi közösségek szerepvállalása, különös tekintettel az alulról jövő kezdeményezésekre. A közösség tagjainak az értékgyűjtésbe és az értékóvásba való bevonása időigényes és nagy körültekintést igénylő folyamat, ugyanakkor a fenntartható értékőrzés szempontjából elsődleges jelentőséggel bír. 4.1. A helyi közösség szerepe az értékgyűjtésben A táj természeti, kultúrtörténeti értékei, azok sajátosságai és elevensége csak az ott élő emberek tevékenysége által tartható fenn, őrizhető meg. Ars Topia: Alkotás a tájban (2004) A tájhoz kötődő értékek megőrzése és megbecsülése a helyi közösségek aktivitásán múlik, a lakosság értékőrző munkája során óvja meg az adott táj karakterét és az adott táji közeg kulturális és szellemi értékeit a jövő nemzedékei számára. A megőrzés eredményessége azon múlik, hogy sikerül-e érdekeltté tenni és motiválni az adott tájban élő helyi közösséget. A hatékony és fenntartható értékőrzés a közösség tagjainak bekapcsolódása által valósul meg. Az értékek összegyűjtése és megőrzése során a helybeliek között olyan kapcsolatok jönnek létre, melyek a vidékfejlesztés és a közösségfejlesztés egyéb területein is hasznosulnak. A táji örökség nem használt elemeinek állaga hamar romlásnak indul, elveszítik a közösség életében betöltött szerepüket, majd feledésbe merülnek. A tájhoz kö-

Tájhoz kötődő értékek közösségi gyűjtése 32 tődő értékek összegyűjtése és számontartása ezért erősíti a közösségnek a tájhoz, a településhez való kötődését, de egyúttal javítja az életminőséget is. A közösségi gyűjtése lehetővé teszi továbbá a helyi tudás jelenleginél nagyobb mértékű hasznosítását és megteremti a helyi erők mozgósításának alapját is. A gyűjtött értékek fontos szerepet játszanak a helyi szimbólumok megalkotása során és a közösségi identitás megerősödésében. A gyűjtés sikeressége, az értéktárak továbbélése nagymértékben függ a helyi közösség elkötelezettségétől. Az elköteleződés mértéke függ az érintettek szerepvállalásától, éppen ezért lehetőséget kell biztosítani számukra, hogy mind a gyűjtési, mind a fenntartási feladatokban részt vegyenek. Ha a helyben lakók magukénak érzik a tájat, akkor hajlandóak is felelősséget vállalni érte. Szükséges tehát a rendelkezésre álló eszközökkel növelni a tájjal kapcsolatos fogékonyságot és tudatosságot lokális szinten. Az értékek tudatosítása elősegíti az értékmegőrző viselkedésformák kialakítását, mivel azok a helyi lakosság közös múltjához kapcsolódnak, ezért alkalmasak a társadalom tagjait összekötő történelmi emlékek felidézésére. Mindezek együttesen pedig megerősítik a személyes kötődést. A gyűjtés során a közösség tagjai sokoldalú kapcsolatba kerülnek egymással. Különböző hátterű emberek ismerik meg egymás értékeit. Ezáltal erősödik a közösségen belüli ismeretségi háló, együttműködési lehetőségek alakulnak ki. A közösségi kapcsolatok számának gyarapodásával és a közösségi összetartozás élményének megélésével jelentős mértékben nő a csoporton belüli összetartás. Amennyiben a helyi közösség tagjai az értékgyűjtés során együttműködnek, a különböző hátterű és érdeklődésű csoportok ugyancsak megismerhetik egymás értékeit, és közös javaslatok születhetnek az értéktárak és az értékek jövőjéről. Kiemelt figyelmet kell azonban fordítani a különböző társadalmi csoportok bekapcsolódására: tagjaikat a helyi viszonyoknak megfelelő arányban kell szerepeltetni a közösségi értékmegőrzés folyamatában. Fontos, hogy a különböző társadalmi csoportok között is létrejöjjenek kapcsolatok, amelyek egymástól elkülönülő, távolabbi embereket kötnek össze (Sain 2010). 4.2. A tájhoz kötődő értékek összegyűjtésének és számontartásának menete Az értékek gyűjtésének folyamata alapvetően négy egységre tagolható: 1. előkészítési munka; 2. terepi munka (része lehet egyszeri értékmentő akció is); 3. adatfeldolgozás; 4. utógondozás. A számontartás eredménye pedig a gondozás, amely már a sikeres értékgyűjtő folyamat hosszútávú eredménye, ezért túlmutat azon. A közösségi gyűjtés során

4. A tájhoz kötődő értékek gyűjtésének folyamata 33 kiemelten fontos a helyi szereplők jelenléte már az előkészítő fázisban, különben nem fognak részt venni a gondozásban, mivel nem fogják magukénak érezni az eredményeket. A helyi közösségek gyűjtési folyamatba való bekapcsolása Az értékgyűjtés során a közösségépítés akkor lesz hasznos és hosszútávú, ha a már működő kisközösségeket, helyi szerepvállalókat megtalálva, a közösségeket működtető embereket szólítjuk meg először. A helyi lakosok részvételéhez a helyi érintett csoportok megszólítása nagy erőfeszítést, időráfordítást is igényel, többszöri nekifutás után lesz csak sikeres. Az értékgyűjtés előkészítéséhez, a folyamat elején külső, elfogulatlan segítségre, így például valamely szintetizáló, táji ismeretekkel rendelkező szakember koordinálására van szükség. Az értékgyűjtés csapatmunka, közösségi összefogás keretében, akár több szakterület (például néprajz, agrár, helytörténész, ökológus) képviselőinek részvételével érdemes végezni. Lényeges, hogy a közösségi részvételen alapuló felmérés során a bevont (külső) szakember inkább facilitátorként (támogatóként/moderátorként/animátorként) és a folyamat elindítójaként legyen jelen aki szisztematikusan tudja átadni a szükséges módszertani tudást a közösség számára. Ez a szerep úgy érzékeltethető, hogy a szakember leginkább abban van az emberek segítségére, hogy a már meglévő tudásukat és az értékek feltárását segíti kibontakoztatni (Lakatos 2009). A külső (szak)ember ugyanakkor segíthet meglátni azokat az értékeket is, amelyek a helyben lakók akár mert nekik túl egyértelmű, vagy már megszokták nem tartanának fontosnak és megőrzésre érdemesnek. Ő sok esetben kimondatja velük azokat az ismereteket, amelyek számukra nem jelentenek speciális tudást, hiszen sokszor abban a hitben vannak, hogy hát ezt mindenki tudja. Legfontosabb, hogy az értékfeltárásban résztvevő szereplők hasznosnak és motiváltnak érezzék magukat, valamint hogy az értékfeltárás élményszerű legyen. Az értékek sokszínűsége miatt érdemes a gyűjtést csoportmunkában végezni, eredményes gyakorlat lehet, ha egy-egy csoportban más-más terület iránt érdeklődők, más-más ismerettel, háttértudással rendelkezők is jelen vannak. Az ideális csoport létszáma a gyűjtés fázisától függ, például a terepi munkát érdemes kisebb, két-három fős csoportokban végezni, mind az interjú, mind az adatfelvétel tekintetében. A gyűjtési folyamat ajánlott fázisai és javasolt sorrendje Az előkészítési munka elemei: - a feltárandó terület kiválasztása és lehatárolása (pl. települési közigazgatási terület, tájegység); - meglévő értékleltárak, korábbi gyűjtések felkutatása;

Tájhoz kötődő értékek közösségi gyűjtése 34 - háttéradatok, szakmai anyagok beszerzése (online adatbázisok, tájhoz kötődő adatbázisok áttekintése, stb.); - a település történetének megismerése (helytörténeti leírások, táj- és településtörténet áttekintése, történeti térképek beszerzése, levéltári adatok, könyvtárazás stb.); - archív fényképek, képeslapok felkutatása; - térképek beszerzése (nyílt forrású alaptérképek, turista térképek stb.), helységnévgyűjtés; - közösségi részvétel tervezése: résztvevők, önkéntes gyűjtők toborzása; - értékőrzéssel foglalkozó szervezetek felkeresése; közintézmények megkeresése (pl. középiskolák, Iskolai Közösségi szolgálat (IKSZT), koordinátor pedagógus bevonása); - helyi önkormányzat felkeresése; - lehetséges helyi tudásőrzők felkutatása, interjúidőpontok egyeztetése; - előzetes értéklista készítése (amennyiben rendelkezésre áll, akkor már a legfőbb tulajdonságok, helyszín, főbb adatok stb. rögzítése); - előzetes terepbejárás (amennyiben nem vagyunk ismerősek a területen); - bejárási útvonal tervezése és egyeztetése a helyi résztvevőkkel; - közösségi gyűjtési akciók és közös tájséták tervezése. A terepi gyűjtés elemei: - személyes interjúk készítése (beszélgetések), interjúnaplók készítése; - területbejárás, közös tájséta a település kül- és belterületén az előzetes értéklista, valamint az interjúk, beszélgetések alapján; - az előzetesen összegyűjtött értéklistán szereplő értékek tisztázása, kiválogatása a terepi tapasztalatok alapján; - a feltárt érték helyszíni dokumentálása (adatlapok kitöltése, leírások és fényképek készítése, térképen történő rögzítés stb.); Az adatfeldolgozás elemei: - a gyűjtött adatok rendszerezése; - a leírások tisztázása, adatlapok rendszerezése; - terepen készített fényképek és a háttérgyűjtésből feltárt archív képek kiválogatása; - hang- és videófájlok válogatása; - az értékek térképen való feltüntetése vagy a koordináták rögzítése; - interjúkivonatok, vázlatok tisztázása, az értékekhez kötődő történetek, információk (forrás, adatközlő megnevezésével) leírása, a feltárt értékek adatlapjainak kiegészítése; - az összegyűjtött értékek feldolgozása, egységes adatbázisba történő dokumentálása;

4. A tájhoz kötődő értékek gyűjtésének folyamata 35 - az elkészült értéktár visszamutatása a településnek, az értékfelmérésben résztvevőknek. Az utógondozás elemei: - az értékmegőrzés tervezése; - közösségi alapú értékőrzés lehetséges gyakorlati módjainak kidolgozása; - potenciális veszélyeztető tényezők elhárításának lehetőségei; - értékek bemutatásának lehetőségei. 4.3. Az értékgyűjtés előkészítése A közösségi értékgyűjtés során a terepi gyűjtést minden esetben meg kell, hogy előzze egy előkészítő munka, amely nemcsak az előzetes háttérkutatást, gyűjtőmunkát (kutatóhelyek, könyvtárak, múzeumok felkeresése, levéltári források tanulmányozása stb.) jelenti, hanem a területen működő értékőrző szervezetek, önkormányzatok, helyi és térségi szereplők megkeresését, a velük való kapcsolatfelvételt is magába foglalja. Az interjúk készítéséhez már az előkészítés fázisában érdemes felkeresni a lehetséges tudásőrzőket (telefonon, esetleg személyesen egyeztetni az alkalmas időpontot, elővetítve a beszélgetés érintett témáit és hosszát). A közös felmérés érdekében pedig közös bejárást, tájsétákat kell szervezni, ahol felkelthetjük a helyi lakosok, értékőrzéssel foglalkozó szervezetek, civilek érdeklődését. Előzetes adatgyűjtés Az adatgyűjtés során támaszt jelentenek a területhez köthető szakirodalmi és egyéb források (pl. helytörténeti leírások, tájmonográfiák, egyháztörténeti dokumentumok, néprajzi gyűjtések, régi fényképek, képeslapok), de az előzetes felmérésben fontos szerepet kapnak a helyi közösségek, a vidékfejlesztés hálózati szereplői (pl. LEADER Helyi Akciócsoport), civil kezdeményezések (natúrpark munkaszervezetek, zöldutak, környezeti neveléssel és természetvédelemmel foglalkozó civil szervezetek, hagyományőrző csoportok). Célszerű az előkészítés fázisát a megyei, helyi könyvtáraknál lévő tudástárakra és értéktárakra, valamint a helyi közösségi infrastruktúrára építve elvégezni. Az előzetes adatgyűjtés során szükséges beszerezni a rendelkezésre álló (topográfiai, turistatérképek stb.) alaptérképeket, történeti leírásokat, meglévő értékkatasztereket is. Az előzetes adatgyűjtés során érdemes felhasználni a települési és térségi terveket (településrendezési, megyei tervek), tájtörténeti elemzéseket, helytörténeti írásokat (pl. település összeírások, falukrónikák, helyi gazdaságtörténet, önéletírások, naplók, levelezések, levelezőlapok, hadifogolynaplók, visszaemlékezések),

Tájhoz kötődő értékek közösségi gyűjtése 36 Előzetes terepi bejárási útvonalterv és a településen feltárt tájhoz kötődő értékek (Nagylóc település esetén)

4. A tájhoz kötődő értékek gyűjtésének folyamata 37 történeti térképeket, tematikus útvonalakat, helyi múzeumok és gyűjtemények forrásait, néprajzi gyűjtéseket, képeslaptárakat. A felsoroltakon kívül fontosak lehetnek a helyi intézmények saját iratanyagai, a képviselőtestületi jegyzőkönyvek, a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) adatai, de a szociográfiai és a szépirodalmi művek is. Ajánlott adatforrások egy előzetes értéklista készítéséhez Az előzetes adatgyűjtés változatos forrásokból meríthet: - egyedi tájértékek: egyedi tájérték-kataszterek (pl. nemzetipark-igazgatóságok, településrendezési tervek, önkormányzatok), TÉKA adatbázis (http://tajertektar.hu); települési értéktárak: ágazati, települési, megyei, tájegységi, külhoni értéktárak (megyei, települési önkormányzatok, civil szervezetek), értékőrzéssel foglalkozó civil szervezetek, natúrparkok adatai (pl. Cserhát Natúrpark). - kulturális örökségvédelem: műemlékek (történeti kertek, műemléki területek: történeti táj, régészeti lelőhelyek; stb.): Forster Központ (http://forsterkozpont.hu), műemléki jegyzék (http:// koh.hu), települési műemléki lista (http://muemlekem.hu); nemzeti és történelmi emlékhelyek: Nemezeti Örökség Intézete (http://nori.gov.hu); világörökségi helyszínek (http://vilagorokseg.hu); szellemi örökség: Nemzeti Jegyzék elemei (http://szellemiorokseg.hu); Néprajzi Múzeum Etnológia Adattára (http:// neprajz.hu); Folklór Adatbázis (http://folkloredb.eu); Kulturális utak: Cultural routes (http://culture-routes.net). - természeti örökség (védett természeti területek és értékek): országos jelentőségű védett természeti területek listája: (Védett Területek Törzskönyve (http://termeszetvedelem.hu); helyi jelentőségű védett természeti területek: Védett Területek Törzskönyve (http://termeszetvedelem.hu) ; települési önkormányzatok, Pro Vértes Természetvédelmi Közalapítvány (http://provertes.hu); védett természeti területek térképes adatbázisa az Országos Környezetvédelmi Információs Rendszer részeként (http://okir.hu) Natura 2000 területek (http://natura.2000.hu); védett és fokozottan védett fajok, élettelen védett természeti értékek, védett ásványok, ex lege értékek (http://termeszetvedelem.hu); nemzetipark-igazgatóságok adatszolgáltatása (http://magyarnemzetiparkok.hu);

Tájhoz kötődő értékek közösségi gyűjtése 38 országos ökológiai hálózat elemei (http://okir.hu); természetvédelmi civil szervezetek (pl. http://mme.hu). - régi térképek, gyűjtemények: Hungaricana Közgyűjtemény Portál (http://hungaricana.hu); régi képek, képeslapok (http://fortepan.hu), (http://postcards.hungaricana.hu); tájtörténeti elemzések, helytörténeti irodalom, történeti térképek (http://arcanum.hu), régi térképek (http://oldmapsonline.org); Habsburg Birodalom tájtörténeti térképei (http://mapire.eu); helyi múzeumok, gyűjtemények, népi hagyománygyűjtések, levéltárak: Magyar Levéltár Archívuma (http://mnl.gov.hu); helytörténeti monográfiák, tanulmányok, publikációk, térkép és fényképgyűjtemények; - turistatérképek, tematikus túraútvonalak (pl. kéktúra leírások és térképek; http://turistautak.hu). - terület- és településrendezési tervek: Országos fejlesztési tervezést támogató információs rendszer: (http://teir.hu; http://terport.hu); Lechner Nonprofit Kft., Építésügyi Dokumentációs és Információs Központ tervtára (http://hunteka.lltk.hu); települési és megyei önkormányzatok; - topográfiai térképek, légifelvételek (http://fomi.hu; http://tajertektar.hu) - településtörténeti leírások: települési könyvtárak, irattárak; helytörténeti monográfiák, tanulmányok; Magyar Elektronikus Könyvtár (http://mek.oszk.hu); Néprajzi Atlasz, Magyar Néprajz kötetei; - értékőrzéssel foglalkozó tematikus oldalak, blogok: (pl. http://dendromania.hu; http://vizimalmok.hu; http://geocaching.hu; http://openstreetmap.hu; http://egykor.hu; http://kozterkep.hu; http://mariaut.hu). Az összegyűjtött adatok alapján már a terepi bejárást megelőzően egy előzetes értéklistát és bejárási útvonaltervet lehet összeállítani, amelyet érdemes akár már térképeken (pl. turistatérkép, topográfiai térkép), illetve előzetesen kitöltött adatlapon is rögzítenünk.