TÁJHOZ KÖTŐDŐ ÉRTÉKEK

Átírás

1 TÁJHOZ KÖTŐDŐ ÉRTÉKEK KÖZÖSSÉGI GYŰJTÉSE M Ó D S Z E R T A N I K É Z I K Ö N YV

2 Készítette: Herman Ottó Intézet Természetmegőrzés, Tájfenntartás és Közösségi Fejlesztések Igazgatósága Monspart-Molnár Zsófia Pécsi Zsófia Vágány Zoltán felelős szerkesztő: Eperjesi Tamás olvasószerkesztő: Pusztai Edit Zsófia grafika: Dávid Ildikó Közreműködő szakértők: Balog Ágnes 1, Böröcz Lívia 2, Danyik Tibor 2, Dósa Henrietta 3, Farkas Anna 2, Horváth Janka 4, Horváth Viola 5, Jánossy László 2, Kandikó Rita 6, Kemencei Zita 2, Kiss Gábor 7, Kovács Erzsébet 2, Máté Klaudia 8, Meszesán Péter 8, Módosné Bugyi Ildikó 8, Molnár Zsolt 9, Nagy Dénes 2, Prommer Mátyás 2, Rézműves Melinda 2, Siklósi Rozália 4, Szelényi Balázs 2, Tar Gyula 2 1 Forster Gyula Nemzeti Örökségvédelmi és Vagyongazdálkodási Központ, 2 Herman Ottó Intézet, 3 Földművelésügyi Minisztérium, 4 Magyar Idegenforgalmi és Területfejlesztési Egyesület, 5 Veszprém megyei Közművelődési Intézet, 6 Fekete Sereg Ifjúsági Egyesület, 7 Zöldutak Módszertani Egyesület, 8 Budapesti Corvinus Egyetem - Tájépítész Kar, 9 Magyar Tudományos Akadémia - Ökológiai és Botanikai Intézet Budapest 2015

3 Tartalom 1. BEVEZETŐ... 5 A KÉZIKÖNYV CÉLJA, FELÉPÍTÉSE ÉS ELŐZMÉNYE A TÁJHOZ KÖTŐDŐ ÉRTÉKEK MEGŐRZÉSÉNEK FELADATAI TÁJHOZ KÖTŐDŐ ÉRTÉKEK TÁJHOZ KÖTŐDŐ ÉRTÉKEK GYŰJTÉSÉNEK FOLYAMATA A HELYI KÖZÖSSÉG SZEREPE AZ ÉRTÉKGYŰJTÉSBEN A TÁJHOZ KÖTŐDŐ ÉRTÉKEK ÖSSZEGYŰJTÉSÉNEK ÉS SZÁMONTARTÁSÁNAK MENETE AZ ÉRTÉKGYŰJTÉS ELŐKÉSZÍTÉSE TEREPI GYŰJTÉS INTERJÚKÉSZÍTÉS ÉRTÉKGYŰJTÉS KÖZBEN AZ ÉRTÉKEK HELYSZÍNI DOKUMENTÁCIÓJA AZ ÖSSZEGYŰJTÖTT ADATOK FELDOLGOZÁSA A TÁJHOZ KÖTŐDŐ ÉRTÉKEK, ÉRTÉKTÁRAK UTÓGONDOZÁSA GYAKORLATBAN MEGVALÓSULT PÉLDÁK A TÁJHOZ KÖTŐDŐ ÉRTÉKEK KÖZÖSSÉGI GYŰJTÉSÉRE ÉS MEGŐRZÉSÉRE A TÁJHOZ KÖTŐDŐ ÉRTÉKEK KÖZÖSSÉGI GYŰJTÉSÉNEK JELENTŐSÉGE FELHASZNÁLT FORRÁSOK MELLÉKLETEK...39 M1. ADATLAP MINTÁK - TÁJHOZ KÖTŐDŐ ÉRTÉKEK DOKUMENTÁLÁSÁHOZ...39 M2. MINTA ADATLAP - Interjúnapló kitöltésére...47 M.3. FOGALOMTÁR FÜGGELÉK - Tájhoz kötődő értékek, értéktárak Az egyedi tájérték Az egyedi tájértékek hivatalos nyilvántartása - Természetvédelmi Információs Rendszer (TIR) A TÉKA adatbázis Természeti örökség - védett természeti területek és értékek A védett természeti területek és - értékek nyilvántartása Kulturálisörökség-védelem A kulturális örökség tárgyi elemei Kulturális örökség értékeinek adatbázisai Az UNESCO által alkalmazott Világörökség védettség kategóriái Szellemi kulturális örökség...63

4 10.4. A nemzeti értékek és a hungarikumok A nemzeti értékek és a hungarikumok A nemzeti értékek szakterületenkénti kategóriái Nemzeti értékpiramis rendszere...66 TÁJHOZ KÖTŐDŐ ÉRTÉKEK GYŰJTÉSÉHEZ JAVASOLT ADATLAP...68 INTERJÚNAPLÓ...69

5 1. BEVEZETŐ A táj a benne élő közösségek tágabb értelemben vett otthona, élettere, a szülőföldhöz és lakóhelyhez kötődés meghatározó eleme, fizikai, lelki, szellemi jóllétük forrása, táplálója. A táj kulturális értelemben önálló egység, ugyanakkor az egyetemes ökológiai rendszer része. A táj gondozása Magyarország Alaptörvénye és az Európai Táj Egyezményhez való csatlakozásunk alapján állami, önkormányzati valamint a fenntartható fejlődés megvalósításához szükséges társadalmi felelősségvállalás alapján össztársadalmi, nemzeti feladatunk. Ugyanakkor közösségeink felelősséggel tartoznak a rájuk bízott tájakért, amely helyi szinten megvalósítható feladatot jelent számunkra. Hatvani nyilatkozat (2015) A táj mint az emberi környezet meghatározó összetevője, a természeti és a kulturális örökség sokféleségének kifejezője és az önazonosságunk egyik alapja. A táji örökség igen gazdag, változatos és sokrétű, amelynek az épített, a természeti, a kulturális örökség elemei, a szellemi értékek mind részét képezik. A táji örökség megőrzésével táj-, természet- és kulturális örökségvédelmi területek is foglalkoznak. Ugyanakkor a tájhoz kötődő értékek kapcsán még ennél is jóval több szakterület válik érintetté. A jövő öröksége a ma értéke. A tájhoz kötődő értékek megőrzése pedig elsősorban a gondozás és a használat általi fenntartást jelent, ezért jelen kézikönyv tartalmi felépítésében a közösségi részvétel kiemelt elemként jelenik meg. Hiszen, ha nincsen az adott értéknek szerepe, jelentősége a közösség életében, akkor annak megőrzése, fenntartása is kérdésessé válik. Európában intézményesen is ösztönzik, erősítik a helyhez, környezethez, tájhoz való kötődést. Felismerték ugyanis, hogy a valós lokális identitás amelynek leghatározottabb kerete maga a táj, mint az érzelemre is ható közeg, vizuális élmény, személyes, illetve közösségi tapasztalat életminőséget javító erőket szabadít fel. A kisközösségtől a kontinentális szintig pozitív szerepe van a társadalmi fejlődésben. Az Európai Táj Egyezmény megállapítja: a táj minősége az európai polgárok jólétét, az európai identitást erősítő kulcsfontosságú tényező. A táj hozzájárul a helyi kultúra formálásához és alapvető tényezője Európa természeti és kulturális örökségének. Elősegíti az emberi jólétet és az európai identitástudat erősítését. A táji változatosság megőrzése és a történelmi gyökerek ápolása egyaránt kifejeződik a tájhoz kötődő értékek védelmében. A települések és helyi közösségek egy része jogszabályi háttér és kötelezettség nélkül is fontosnak tartja, ezáltal óvja a táji örökségét. Az emberek egy része a tájat saját léte, élettere részeként éli meg, ha ez nem is tudatosul minden esetben. Ugyanakkor számos olyan történelmi esemény és változás adódhat egy-egy település életében, amely alapvetően megváltoztatja a tájhoz, a táj értékeihez fűződő viszonynkat. A második világháborút követő földtulajdon-változás, a társadalmi, települési változások, a kultúra és a hagyományos tájhasználati formák átalakulásai új feladatokat jelentenek számunkra. Az elidegenedés, identitásvesztés, érdektelenség, a népesség elvándorlása, a társadalom elöregedése, a helyi szakértelem hiánya mind problémaként jelent meg az ország különböző térségeiben. A változások következtében az örökölt tudás, a környezettudatosság, a helyismeret, a tájat formáló, a tájhoz kötődő értékekre való fogékonyságunk is jelentősen átalakult. Magyarország táji, természeti, kultúrtörténeti és egyéb értékeinek védelme a társadalom és a döntéshozók számára kiemelt feladat kell, hogy legyen annak érdekében, hogy azok a következő generációk számára is elérhetők, megismerhetők maradjanak. A táj és az azt formáló közösség történetéről hazánk táji öröksége mesél a legtöbbet, amelynek fontos összetevői azok az értékes tájelemek, szellemi örökség, valamint helyi tudás, amelyekre a társadalom kiemelt figyelmet fordít és megőrzésre érdemesnek tart.

6 Ajánlás A Tájhoz kötődő értékek közösségi gyűjtése módszertani kézikönyv a sikeres közösségi értékgyűjtés előkészítését, megvalósítását, a tájhoz kötődő értékek rendszerezését, számontartását segíti, továbbá a gyűjtött értékek gondozásához, megőrzéséhez, felelős használatához szeretne támpontként szolgálni. Az útmutató egy ajánlott módszertant mutat be az értékgyűjtés folyamatára, szem előtt tartva a közösségi értékgyűjtés fontosságát, valamint a dokumentációt követő megőrzést és közösségi utógondozást, gondozást is. Ugyanakkor fontos kiemelni, hogy minden közösség és település más, ezért a javasolt módszerek is másképpen működhetnek a különböző értékőrzési tevékenységek során. A módszertani kézikönyv alapvetően a településért felelősséget érző döntéshozóknak, illetve egyénnek és csoportnak is szól, legyen az önkéntes alapon szerveződött csoport vagy valamilyen közintézmény (iskola, óvoda, önkormányzat). A kézikönyvet kiemelten ajánljuk IKSZT- (Integrált Közösségi és Szolgáltató Tér), óvoda-, iskola- és könyvtárvezetőknek. A módszertan leginkább kisebb (5000 fő alatti) településeken alkalmazható: egyben ezek azok a települések, ahol kevés forrás esik közösségfejlesztésre, kulturális rendezvények szervezésére, ezért sok kreativitásra van szükség. Reméljük, hogy a kézikönyv számukra új ötletekkel tud szolgálni közösségi programok kidolgozásában. Az útmutató több gyakorlati példát és ötletet sorol fel, amelyek kiindulási pontot jelenthetnek a közösségi értékfeltárás megvalósítására, erősítve ezzel a települések közösségi összetartozását, a szülőföldhöz való kötődést.

7 A KÉZIKÖNYV CÉLJA, FELÉPÍTÉSE ÉS ELŐZMÉNYE A táj magába fogadja az őt művelő közösség hatásait, bizonyos értelemben emberi alkotássá, kultúrát hordozó közeggé válik, és viszont, az ember egy életre szóló élményként fogadja magába szülőföldje, otthona, környezete tájképeit. Egymás nélkül nem értelmezhető oda-vissza hatásban formálódik a táj és a közösség története, s e visszaható folyamat felfedezése által érthetjük csak meg igazán az önmagunkért való és a Földért való felelősség közös alapját. Ars Topia: Alkotás a tájban (2004) Jelen kézikönyv legfőbb célja, hogy: - a korábban létrejött tájhoz kötődő érték fogalomkörét és gyűjtési módszereit áttekintse; - a tájban megjelenő materiális, illetve táji összefüggéseket hordozó, tájhoz kapcsolódó immateriális vagyis tájelemként nem megjelenő, de anyagi és szellemi valóságában egy tájegység, egy adott táj hangulatát, kultúráját visszatükröző értékek összegyűjtését támogassa; - segítséget, kiindulási alapot adjon egy közösségi alapú értékgyűjtéshez, a települések tájhoz kötődő értékeinek feltárásához és megőrzéséhez; - egységes és átfogó gyakorlati módszertant ajánljon, amely mintaként szolgál bármely település számára a tájhoz kötődő értékek összegyűjtéséhez, vagy akár a települési értéktárak elkészítéséhez; - a helyi közösség aktív közreműködésével olyan egységes értékgyűjteményt lehessen létrehozni, amely erősíti a fiatalok szülőföldhöz kötődését, továbbá a lokális identitást, felhívja a figyelmet a települések értékgazdagságára, és amely alkalmas lehet arra, hogy a későbbiekben a táji értékek megőrzésének és a hagyományok élővé tételének alapjául szolgáljon. A tájhoz kötődő értéket mint egyfajta gyűjtőfogalmat használjuk. A tájhoz kötődő értékek a tájhoz szorosan kötődő kulturális, szellemi és természeti örökségi elemeket foglalják magukba. Ugyanakkor nem beszélünk intézményes örökségi értékekről, hiszen ezen értékek jelentősége sokkal inkább lokális, az adott közösség múltjának és jelenének lenyomata. Így az egymással szorosan összefüggő értékek és fogalmi rendszerek között következetesen a tájhoz kötődő értékek fogalmát használjuk a módszertan leírása során. Leírjuk a tájhoz kötődő értékek gyűjtésének folyamatát, az előkészítési feladatokat és a terepi gyűjtés módszertanát. Ez utóbbinak egyformán hangsúlyos eleme az interjúkészítés és a terepi adatfelvételezés. A kézikönyv befejező részében pedig a felmért értékek gondozására, az értékek megőrzésére szeretnénk néhány jó gyakorlatot bemutatni. Emellett már megvalósult jó példákat is felsorakoztatunk konkrét projekt leírásokkal hazai és nemzetközi viszonylatban egyaránt. Kitérünk arra is, hogy a helyi közösségek életében milyen szerepet tölthet be egy-egy értékfeltáró, értékőrző kezdeményezés. A módszertani kézikönyv függelékében a tájhoz kötődő értékek csoportosítását (nemzeti értékek, kulturális örökség, természeti örökség, egyedi tájértékek), jogszabályi hátterét, illetve a fontosabb fogalmakat, meglévő módszertanokat, értéktár-rendszereket mutatjuk be. A módszertani kézikönyv rengeteg hivatkozást, azok közül is rengeteg internetes hivatkozást tartalmaz. Sok esetben ezek a weboldalak adatforrásként szolgálhatnak egy előzetes értéktár összeállításához, ezért minden olvasót arra biztatunk, hogy bátran használják a felsorolt hivatkozásokat, hogy minél szélesebb körű ismerettel fogjanak neki a gyűjtéshez. A kézikönyv módszertana alapvetően kistelepülések közösségi részvételű, tájhoz kötődő értékeinek a gyűjtéséhez készült, nagyobb városok esetében tematikusan így például tematikus értékőrző csoportok vagy kis közösségek esetében alkalmazható.

8 Cserhát Mintaprogram Mi, a Herman Ottó Intézet munkatársai (jogelődje: Nemzeti Agrárszaktanácsadási, Képzési és Vidékfejlesztési Intézet), a Magyar Idegenforgalmi és Területfejlesztési Egyesülettel, valamint a Cserhát Natúrpark Közalapítvánnyal közösen tájkutató tábort szerveztünk a Cserhát Natúrpark és egyúttal a Cserhát Zöldút településein. A 2015 júniusában induló Cserhát Mintaprogram keretében a települések egyedi tájértékeit, természeti értékeit, épített és kulturális örökségét, szellemi értékeit gyűjtöttük. A kutatás során a terepbejárások, a helyiekkel folytatott interjúk és beszélgetések, közösségi programok és tájséták során nyílt lehetőségünk az értékek megismerésére. Az egyhetes kutatás szorosan támaszkodott a helyi értékgyűjtőkre, tudásőrzőkre, akikkel közösen tártuk fel a tábor ideje alatt négy település tájhoz kötődő értékeit. A terepi gyűjtést a helyi tudásőrzőkkel készített interjúk és beszélgetések egészítették ki. A terepi értékfeltárást kiterjedt háttérkutatás előzte meg, amely során levéltári anyagokat, korábbi felméréseket (pl. TÉKA, TIR adatbázis, Cserhát Natúrpark gyűjtése, Bükki Nemzeti Park anyagai), szakmai anyagokat, történeti térképeket, település- és tájtörténeti elemzéseket is áttekintettünk. A Cserhát Mintaprogram tekinthető jelen módszertani kézikönyv gyakorlati megalapozásának, a kézikönyvben felsorolt szerzők és közreműködők jelentős része résztvevője és szakmai támogatója volt a program megvalósulásának. A Mintaprogramról készült rövid film elérhetősége:

9 2. A TÁJHOZ KÖTŐDŐ ÉRTÉKEK MEGŐRZÉSÉNEK FELADATAI Nincs két egyforma táj a Földön. a tájak egyéniségek, individuumok Teleki Pál (1936) Magyarország táji öröksége európai összehasonlításban is kiemelkedő jelentőségű. A tájhoz kötődő értékek igen változatosak lehetnek, így azok gyűjtése sokféle területet érint. Az értékőrzésre számos jogszabály, szakmai anyag jött létre, és sok jó gyakorlat is ismert. A tájhoz kötődő értékek kapcsán az érintett szakterületek, a fogalmi rendszerek és a jogszabályi háttér egymással átfedésben lehetnek, számos párhuzamosság alakulhat ki az értékőrző törekvésekben. A tájhoz kötődő értékek kapcsán a korábban létrejött legfőbb értéktípusok és értéktárak a következők: - egyedi tájértékek; - természeti örökség (védett természeti területek és értékek); - tárgyi és szellemi kulturális-örökségvédelem; - nemzeti értékek és értéktárak. Ezen rendszerek részletes bemutatását a függelék tartalmazza, pontos fogalmi definíciókkal és hivatkozásokkal. A tájvédelem a meglévő táji adottságok megőrzésére irányuló tevékenység, a sokoldalú tájhasználat lehetőségének fenntartásával, a táj kultúrtörténeti emlékeinek megőrzésével, valamint a hagyományos tájkarakter és a kedvező tájképi adottságok védelmével foglalkozik (Csima 2008). Az Európai Táj Egyezmény (A Firenzében, október 20-án kelt Európai Táj Egyezmény kihirdetéséről szóló évi CXI. törvény elfogadásával, február 1-jén hazánkban is hatályba lépett. A továbbiakban: Tájegyezmény) szerint a táj az ember által érzékelt terület, amelynek jellege természeti tényezők és/vagy emberi tevékenységek hatása és kölcsönhatása eredményeként alakult ki. A hazai gyakorlatban a tájvédelmi intézkedések jogi alapját is a természet védelméről szóló évi LIII. törvény (továbbiakban: Tvt.) adja, amelyben a tájvédelem külön fejezetet kapott (6-7. ). A Tvt.-ben megjelenik az egyedi tájérték fogalma is. A Tvt. alapján a tájvédelmi tevékenység legfőbb feladatai: - meg kell őrizni a tájak természetes és természetközeli állapotát; - biztosítani kell a táj jellegének, esztétikai, természeti értékeinek, a tájakra jellemző természeti rendszereknek és egyedi tájértékeknek a megóvását a történelmileg kialakult természetkímélő hasznosítási módok figyelembevételével; - biztosítani kell a jellegzetes tájképi elemek fennmaradását. A táji örökség védelmével a fentiek (Tvt., Tájegyezmény) mellett számos egyéb jogszabály is foglalkozik. Kulturális örökségünk hazánk múltjának és jelenének pótolhatatlan, egyedi és meg nem újítható forrása, amelyet a évi LXIV. törvény a kulturális örökség védelméről foglal magába. Emellett Magyarország már 1978-ban ratifikálta az UNESCO Világörökség Egyezményét, majd 2006-ban megjelent a szellemi kulturális örökség megőrzéséről szóló XXXVIII. törvény is ben pedig hatályossá vált a magyar nemzeti értékekről és hungarikumokról szóló XXX. törvény (továbbiakban: Htv.), amely rendelkezik a nemzeti értékek felméréséről és ún. értéktárakba sorolásáról.

10 Ezen törvények hatálya alá eső elemek mellett hazánkban még számos olyan tájhoz kötődő érték található, amely kiemelkedő jelentőségű, fontos eleme a tájnak, része a hagyományoknak, kiemelkedő szerepet kap a helyi közösség életében. A táj fontos közérdekű szerepet tölt be kulturális, ökológiai, környezeti és szociális téren, és a gazdasági tevékenységeket segítő erőforrásként működik (pl. egy tájegység védjegy ereje vagy a természeti értékekre, helyi gasztronómiára épülő turizmus is erőforrást jelenthet). A táj védelme a táj jelentős vagy jellemző sajátosságainak megőrzésére és fenntartására vonatkozik, örökségi értékét a táj természeti adottságai és/vagy az emberi tevékenységek révén kialakult elemeinek jellemző összetétele adja. Ezért sokszor az adott táj védelme csak a tájban élő közösség tevékenységi formáinak fenntartása által történhet meg. Például a szőlőművelés felhagyása vagy a legeltetés megszűnése drasztikusan megváltoztathatja az adott táj jellegét, elveszítheti évszázados karakterét. A tárgyi örökségvédelemmel tehát a tájban megjelenő értékek védelemével párhuzamosan kiemelt figyelmet kell kapniuk a tájhoz kötődő szellemi, kulturális értékeknek, mint például a tájban élő emberek, közösségek ökológiai tudásának, az úgynevezett hagyományos ökológiai tudásnak. A hagyományos ökológiai tudás nem más, mint az a több évtizedes személyes természeti, gazdálkodói tapasztalaton alapuló, de évszázados, közösségi tudáselemeket is őrző a társadalmi élet rítusaihoz is kötődő tudás. A tájat használó, kezelő, a biodiverzitását napjainkig fenntartó ismeretekről van szó. Az ember és a növényvilág sokrétű kapcsolata, mint a hagyományos kultúra szerves része, magába foglalja a természetes flórára és vegetációra vonatkozó ismereteket is. A népi növényzet- és tájismeret a helyi kultúra része, úgyis mint hagyományozódott viselkedési forma, és mint az ember által megalkotott szimbólumok (fogalmak, nevek) világa. A helyi ökológiai tudás megismerése a tájak védelmét, a fenntartható tájgazdálkodást teszi lehetővé, azáltal, hogy olyan elvekre és technikákra alapozva lehet kifejleszteni és működtetni a kezelési feladatokat, amelyek az adott tájat évszázadok óta alakítják. Ehhez a helyi emberek tudása, a hagyományos használati módok és a hozzájuk kapcsolt, kulturálisan beágyazott, helyileg adaptált hagyományos ökológiai tudás adhatja meg az alapot. Mivel a tradicionális jellegű gazdálkodás folyamatosan változik, a ma élő emberektől gyűjthető ökológiai tudás is eltér a XIX. századi és elődeink tudásától. Meg kell ismernünk tehát a helyi, népi ismeretanyagot, és adaptálnunk kell a megváltozott táji és társadalmi környezethez. Ugyanis a helyi viszonyokhoz alkalmazkodó, rugalmasabb táj- és természetvédelmi, valamint agrárszabályozás és támogatási rendszer a hagyományos ökológiai kultúra fennmaradásának is egyik záloga. (Molnár 2014)

11 3. TÁJHOZ KÖTŐDŐ ÉRTÉKEK A tájhoz kötődő érték fogalma egyfajta gyűjtőfogalomként értelmezhető az értékvédelmi meghatározások (természetvédelem, kulturális örökségvédelem stb.) között, amely a táji örökséghez tartozó elemeket, azaz a tájhoz szorosan kötődő kulturális és természeti örökség elemeit foglalja magába. A tájhoz kötődő értékek egyaránt lehetnek tájban megjelenő anyagi (materiális) és tájhoz kötődő nem anyagi (immateriális) értékek, amennyiben az adott táj, az emberi közösség, a történelem kapcsolatát tükrözik és meghatározzák az adott hely egyediségét, karakterét, melyek egyaránt lehetnek egyedi tájértékek, természeti értékek, épített vagy kulturális örökség elemei. A táji örökség sokszínűsége miatt a terepi gyűjtés és a dokumentálás komplex látásmódot kíván. Az általunk vázolt kategóriák támpontot adnak egy lehetséges rendszerezéshez, mintegy javasolt tematikái lehetnek az értékgyűjtésnek. Ugyanakkor az egyes értéktípusok rengeteg esetben szerves összetartozást mutatnak, nehéz emiatt kategorizálni, csoportosítani őket. Például egy kápolna értelmezhető épített, vagy szakrális értékként is, viszont a kápolna építésének története már egy szellemi érték része, a kápolna húsvéti látogatása, virágokkal való feldíszítése pedig egy hagyomány, ami külön megjelenhet szellemi értékként. Ezért mi azt tartjuk iránymutatónak, ha megjelenik egy-egy kategória a lehetséges rendszerezés kedvéért, de javasoljuk, hogy az adott értékelemnél, például a kápolnánál mint épített értéknél egyúttal jelenjenek meg a kapcsolódó szokások, ünnepek, helytörténeti események is. A tájhoz kötődő értékek kritériuma lehet: értékes művi, természeti elemek vagy szellemi értékek; társadalmi, néprajzi, nemezetiségi jelentőségük van; a közösség, egy csoport vagy egyes esetekben egyének azonosságtudatának szerves részét képezik, identitásképző elemek; kifejezik az ember és a táj kapcsolatát, táji folyamatok lenyomatai; meghatározzák a táj karakterét (jellemző tájkarakter -, tájkép- vagy látványelemek), illetve településképben betöltött, azt befolyásoló szerepük van; történeti, tájtörténeti vonatkozásuk és hagyományőrzésben betöltött szerepük van; hagyomány, monda, legenda fűződhet hozzájuk; ökológiai, esztétikai, tájképi jelentőségük van; hitelesség (történelmi autentikusság), természetesség, természetközeliség, tájbaillesztettség jellemző rájuk; adott tájra jellemző ritka/egyedi/különleges elemek PÉLDÁK A TÁJHOZ KÖTŐDŐ ÉRTÉKEK GYŰJTÉSÉHEZ A tájhoz kötődő értékek gyűjtéséhez kapcsolódóan, az egyes értékek további pontosítására példákat sorolunk fel. Valamely értéknek természetesen nem szükséges a fent felsorolt kritériumok mindegyikének megfelelnie. Tájgazdálkodással kapcsolatos értékek történelmileg kialakult, hagyományos tájhasználat és tájszerkezet: legelő, kaszálórét, kaszálógyümölcsös, hagyományos művelési szerkezet és azok elemei, régi teraszolás, sáncolás, kőbástyák, kőgátak, fokgazdálkodás elemei, szalagparcellák, teraszírozás, tanyás térség, marhazongora, marhacsapás, csordaút; hagyományos állattartás elemei: méhes, itatóhely, galambdúc;

12 hagyományosan termesztett növényállományok: gesztenyés, levendulás, komlós, gyümölcs tájfajták amelyek hosszú évek alatt alkalmazkodtak a táji adottságokhoz és azok csoportos megjelenése gyümölcsösként (változatos fajta összetétel, nem igényel növényvédelmet, öntözést - legjelentősebb az alma- és a körtefajták tekintetében) vagy gyümölcsfa csoportokként, erdei elegyfaként (gyümölcsényként); gazdálkodás, illetve egyéb gazdasági tevékenységek során keletkezett értékes növényállományok: mezővédő erdősávok, fásított legelők, véderdők, csatorna menti fásítások, fasorok, majorfásítások, kettős fasorok, tanyafásítások, szélvédő sövények, utak menti fásítások, ültetett emlékfa, út menti, mezővédő fásítás, hagyásfák, facsoport, nevezetes idős fa, jelesfa; jellegzetes tájkarakter elemek és tájképi elemek: karakterértékű természeti területek, kedvező tájképi adottságú területek, kilátópontok, rálátások, hagyományos településkép, utcakép, tájés településszerkezet. Természeti értékek élettelen természeti értékek: barlangok, ásványok, földtani értékek, ex lege értékek (forrás, földvár, kunhalom, láp, szikes tó, víznyelő), földtani képződmény és annak feltárulásai (pl. valamikori bányászati tevékenység által), táji léptékben megjelenő földtani emlékek; élő természeti értékek: védett vagy fokozottan védett fajok; természetvédelmi szempontból értékes, fészkelő és táplálkozóhelyként szolgáló élőhelyek: extenzív legeltetéssel kezelt gyepek, fás területek, vonulási útvonalakhoz kapcsolódó ideiglenes gyülekező-, pihenő és táplálkozóterületek (pl. gólyafészek, denevér-telelőhely), mesterségesen kialakított élőhelyek; táj- és természetvédelmi szempontból értékes zöldfelületek: közpark, arborétum, kastélykert, vadaspark, kúriakert, emlékliget, villakert, várkert, gyűjteményes kert; történelmi eseményekkel összefüggő természeti tájértékek: emlékfák (Hétvezér, millenniumi emlékfa), emlékligetek (Erzsébet-ligetek). Épített és tárgyi értékek épített örökség elemei: népi építészeti emlék, falumúzeum, tájház, tájegységre jellemző hagyományos lakóház, kúria, kastély, csárda, vámház, tűzoltószertár, tanyasi iskola; hagyományos tájhasználattal, gazdálkodással összefüggő épített és tárgyi értékek: erdészház, erdőőrház, vadászház, régi major, istálló, terménytároló, présház, borház, pincesor, pincefalu, pincetelep, itatóhely, legelői gémeskút, hídmérleg, öntözőmű, halastó, csőszkunyhó, agrártörténeti emlékmű, műhely, pajta, kemence, aszaló, szárító, majorság, tanya, sörfőzde, csűr, pince, zsizsikelő, szeszfőzde, magtár, növényház, mezőőr ház, kenderáztató, verem, fűszerkert, fészer, mázsaház, kukoricagóré; vízzel és vízgazdálkodással kapcsolatos tájhoz kötődő értékek: csatorna, zsilip, gát, tározótó, áteresz, szivattyútelep, víztorony, holtág, kubikgödör, gátőrház, szivattyúház, bukógát, hordalékfogó gát, árvízi emlék, vízügyi emlékmű, forrásfoglalás, forráskút, forrásház, forrás mosóval, mosóhely, mosóház, ásott kút (fedeles kút, kerekes kút, gémes kút), artézi kút, köztéri ivókút, csurgó; gazdasági és ipari épített elemek: üzemépület, vashámor, vaskohó, huta, szénégető, mészégető, malom, malomárok, malomtó, vágóhíd, ipartörténeti emlékhely, bányatáró, ereszke, horpamező, külszíni bánya, fúrótorony, aknatorony, bányászati emlékmű, szállítópálya, sikló, rakodó, dúsító, őrlő, törő; hagyományos mesterségekhez tartozó épített és tárgyi elemek: fazekasház, pénzverő, ötvösműhely, malom (kovácsmalom, posztóverő malom, szárazmalom, gabonaőrlő, papírmalom, fűrészmalom, taposómalom), üzemépület (nyomda, öntöde, tejüzem, vágóhíd, gépház, sólepárló, salakhányó, fonoda, kőtörő), szerszámok, kismesterségek eszközei; mindennapi élethez kapcsolódó tárgyi elemek: jellegzetes bútorok, háztartási eszközök, használati tárgyak, főző-, tárolóedények; hagyományos tájhasználathoz kötődő tárgyi eszközök: halászat, vadászat, földművelés, építkezés eszközei, gazdálkodás eszköze; történelemmel, helytörténettel kapcsolatos, történelmi eseményekkel összefüggő épített értékek, valamint régészeti értékek: csatahelyszín, pestis-szobor, táborhely, gyűléshely, honfoglalási emlékmű, történelmi

13 eseménnyel kapcsolatos nevezetes fa, legendával, népmondával kapcsolatos emlékhely, hősi emlékmű, világháborús hősi emlékmű, kivándorlási, kitelepítési, betelepítési emlékmű, településtörténettel kapcsolatos emlékmű (alapítás, egyesítés), helyi mondabeli nevezetes helyszín, es szabadságharc emlékműve, háborús tömegsír, sírmező, ismeretlen katona emlékhelye, történelmi személlyel, híres emberrel kapcsolatos emlékhely, történelmi személy, híres ember szobra, emlékműve, emlékoszlopok; ütegállások, géppuskafészkek, földvárak, árokrendszerek (lövészárok, vizesárok), sáncok; hadsereg-, vonulások-, halálmarsok nyomvonalai; csataterek-, ütközetek helyszínei, táborhelyek, országgyűlések, tragédiák színhelyei, lőterek, gyakorló terek; közlekedéssel kapcsolatos épített értékek: vasút (lóvasút, kisvasút stb.), régi postaút, vasútállomás, vámház, bakterház, útkaparóház, közúti híd, közúti alagút, kereskedelmi út, hajcsárút, mélyút, útkaparóház, régi kilométerkő, löszmélyút, viadukt, erdei vasút, állomás épület, őrház, vasúti üzemi épület, raktárépület, vasúti híd, vasúti alagút, lóvasútpálya, lóvasúthíd, vasúttörténeti emlékmű, rév, komp, kikötő, hajódokk, hajózási emlékmű, légi közlekedési emlékmű; birtokjel, határjelek, régi földmérési jel: települési határjel, megyehatárjel, országhatárjel, határkő, határdomb, határhalom, határút, határárok, szintezési főalappont, ősjegy; védelemmel, harcászattal kapcsolatos épített értékek: erőd, vár, erődrom, várrom, vártorony, bástya, városfal, városkapu, őrtorony, sánc, árok, vizesárok, harcászati építmény, bunker; tűzvigyázó torony, tűzoltó harangtorony, tűzoltólaktanya, tűzoltószertár, hadiút; szakrális építmények: feszület, kegyszobor, kereszt, fejfa, kálvária, kápolna, templom, imaház, kolostor, monostor, kálváriadomb, harangtorony, harangláb, rendház; temetkezéssel kapcsolatos értékek: régi temető, ravatalozóhely, sírjel, sírjel-gyűjtemény, fejfa, híres ember sírja; temetői harangláb, temetői feszület, kazamata, katakomba; templomkert, kolostorkertek, remeteségek, remetelak, remetebarlang; szakrális helyek és utak: zarándokút, Mária út, búcsúhely, búcsúút, kegyhely, szentély; vallási szobrok: védőszentek szobra, Szentháromság szobor, jeleskő, szerkő, képes oszlop, képesfa; Szellemi örökség tájhoz kötődő értékei helyi mondák, regék, mesék, irodalmi alkotások (pl. régies elnevezések, dűlőnevek, élőhelyként definiálható megnevezések vagy növénynevek, állatnevek; az adott tájról szóló irodalmi alkotások (pl. Vajda János: A vaáli erdőben c. verse), közmondások, szólások, igaztörténetek, szüreti versek; hagyományos ökológiai tudás, helyi szaktudás és gazdálkodási ismeret, amely a tájak kialakításához vagy műveléséhez elengedhetetlen: hagyományos tájhasználatra vonatkozó ismeretek és gyakorlatok; házépítés hagyományos technológiája, tájgondozás, tájfenntartás ismeretei, vetés, betakarítás, feldolgozás ismerete, hagyományos ismeretek a legeltetésről, kaszálásról, élőhelyek, állat-, növényfajok és -fajták megnevezései; társadalmi gyakorlatok, rituálék és népszokások, hagyományos életmód elemei, viselkedési szokások, ünnepek, étkezési szokások, hiedelem, babona, az emberélet fordulóihoz kapcsolódó szokások, születés, leányés legénybúcsú, temetés, halottkultusz, lakodalmi szokások, mátkaság, menyegző; tájhoz, tájegységhez kötődő népviseletek, öltözködési szokások: ruházat, fejkötők, anyaghasználat, díszítés (amelyekben közös jellemzők is megfogalmazhatóak); helyi gasztronómia, helyi termékek és feldolgozási eljárások, amelyek helyi alapanyag felhasználással jöttek létre (pl. besztercei szilva, vagy mint elkészítésmód: szatmári szilvalekvár); tájhoz kötődő, népművészeti alkotások, kézművesség: tájhoz, tájegységhez köthető anyaghasználat, formavilág, motívumok; tájhoz kötődő zenék, énekek, táncok, népköltészet, játékkultúra, tradíciók és kifejezések; tájhoz kötődő vallási ünnepek, néphit, népi vallásosság, rítus és ünnep.

14 4. TÁJHOZ KÖTŐDŐ ÉRTÉKEK GYŰJTÉSÉNEK FOLYAMATA A gyűjtés során törekednünk kell az adott település vagy tájegység teljes közigazgatási áttekintésére. A kül- és belterületekre egyaránt kiterjedő gyűjtésnek a helyben található természeti, kultúrtörténeti és szellemi értékek egyaránt tárgyát képzik (lásd 3.1. fejezet). A tájhoz kötődő értékek gyűjtése több fázisra bontható, ezek közé tartozik a terepi gyűjtés előkészítése, interjúkészítés a helyi tudásőrzőkkel, a terep bejárása és maga az érték adatainak rögzítése. Az értékek jegyzése azonban önmagában nem elégséges, a gyűjtés során kiemelt jelentőséggel bír a helyi közösségek szerepvállalása, különös tekintettel az alulról jövő kezdeményezésekre. A közösség tagjainak az értékgyűjtésbe és az értékóvásba való bevonása időigényes és nagy körültekintést igénylő folyamat, ugyanakkor a fenntartható értékőrzés szempontjából elsődleges jelentőséggel bír A HELYI KÖZÖSSÉG SZEREPE AZ ÉRTÉKGYŰJTÉSBEN A táj természeti, kultúrtörténeti értékei, azok sajátosságai és elevensége csak az ott élő emberek tevékenysége által tartható fenn, őrizhető meg. Ars Topia: Alkotás a tájban (2004) A tájhoz kötődő értékek megőrzése és megbecsülése a helyi közösségek aktivitásán múlik, a lakosság értékőrző munkája során óvja meg az adott táj karakterét és az adott táji közeg kulturális és szellemi értékeit a jövő nemzedékei számára. A megőrzés eredményessége azon múlik, hogy sikerül-e érdekeltté tenni és motiválni az adott tájban élő helyi közösséget. A hatékony és fenntartható értékőrzés a közösség tagjainak bekapcsolódása által valósul meg. Az értékek összegyűjtése és megőrzése során a helybeliek között olyan kapcsolatok jönnek létre, melyek a vidékfejlesztés és a közösségfejlesztés egyéb területein is hasznosulnak. A táji örökség nem használt elemeinek állaga hamar romlásnak indul, elveszítik a közösség életében betöltött szerepüket, majd feledésbe merülnek. A tájhoz kötődő értékek összegyűjtése és számontartása ezért erősíti a közösségnek a tájhoz, a településhez való kötődését, de egyúttal javítja az életminőséget is. A közösségi gyűjtése lehetővé teszi továbbá a helyi tudás jelenleginél nagyobb mértékű hasznosítását és megteremti a helyi erők mozgósításának alapját is. A gyűjtött értékek fontos szerepet játszanak a helyi szimbólumok megalkotása során és a közösségi identitás megerősödésében. A gyűjtés sikeressége, az értéktárak továbbélése nagymértékben függ a helyi közösség elkötelezettségétől. Az elköteleződés mértéke függ az érintettek szerepvállalásától, éppen ezért lehetőséget kell biztosítani számukra, hogy mind a gyűjtési, mind a fenntartási feladatokban részt vegyenek. Ha a helyben lakók magukénak érzik a tájat, akkor hajlandóak is felelősséget vállalni érte. Szükséges tehát a rendelkezésre álló eszközökkel növelni a tájjal kapcsolatos fogékonyságot és tudatosságot lokális szinten. Az értékek tudatosítása elősegíti az értékmegőrző viselkedésformák kialakítását, mivel azok a helyi lakosság közös múltjához kapcsolódnak, ezért alkalmasak a társadalom tagjait összekötő történelmi emlékek felidézésére. Mindezek együttesen pedig megerősítik a személyes kötődést. A gyűjtés során a közösség tagjai sokoldalú kapcsolatba kerülnek egymással. Különböző hátterű emberek ismerik meg egymás értékeit. Ezáltal erősödik a közösségen belüli ismeretségi háló, együttműködési lehetőségek alakulnak ki. A közösségi kapcsolatok számának gyarapodásával és a közösségi összetartozás élményének megélésével jelentős mértékben nő a csoporton belüli összetartás. Amennyiben a helyi közösség tagjai az értékgyűjtés során

15 együttműködnek, a különböző hátterű és érdeklődésű csoportok ugyancsak megismerhetik egymás értékeit, és közös javaslatok születhetnek az értéktárak és az értékek jövőjéről. Kiemelt figyelmet kell azonban fordítani a különböző társadalmi csoportok bekapcsolódására: tagjaikat a helyi viszonyoknak megfelelő arányban kell szerepeltetni a közösségi értékmegőrzés folyamatában. Fontos, hogy a különböző társadalmi csoportok között is létrejöjjenek kapcsolatok, amelyek egymástól elkülönülő, távolabbi embereket kötnek össze (Sain 2010) A TÁJHOZ KÖTŐDŐ ÉRTÉKEK ÖSSZEGYŰJTÉSÉNEK ÉS SZÁMONTARTÁSÁNAK MENETE Az értékek gyűjtésének folyamata alapvetően négy egységre tagolható: 1. előkészítési munka; 2. terepi munka (része lehet egyszeri értékmentő akció is); 3. adatfeldolgozás; 4. utógondozás. A számontartás eredménye pedig a gondozás, amely már a sikeres értékgyűjtő folyamat hosszútávú eredménye, ezért túlmutat azon. A közösségi gyűjtés során kiemelten fontos a helyi szereplők jelenléte már az előkészítő fázisban, különben nem fognak részt venni a gondozásban, mivel nem fogják magukénak érezni az eredményeket. A helyi közösségek gyűjtési folyamatba való bekapcsolása Az értékgyűjtés során a közösségépítés akkor lesz hasznos és hosszútávú, ha a már működő kisközösségeket, helyi szerepvállalókat megtalálva, a közösségeket működtető embereket szólítjuk meg először. A helyi lakosok részvételéhez a helyi érintett csoportok megszólítása nagy erőfeszítést, időráfordítást is igényel, többszöri nekifutás után lesz csak sikeres. Az értékgyűjtés előkészítéséhez, a folyamat elején külső, elfogulatlan segítségre, így például valamely szintetizáló, táji ismeretekkel rendelkező szakember koordinálására van szükség. Az értékgyűjtés csapatmunka, közösségi összefogás keretében, akár több szakterület (például néprajz, agrár, helytörténész, ökológus) képviselőinek részvételével érdemes végezni. Lényeges, hogy a közösségi részvételen alapuló felmérés során a bevont (külső) szakember inkább facilitátorként (támogatóként/moderátorként/animátorként) és a folyamat elindítójaként legyen jelen aki szisztematikusan tudja átadni a szükséges módszertani tudást a közösség számára. Ez a szerep úgy érzékeltethető, hogy a szakember leginkább abban van az emberek segítségére, hogy a már meglévő tudásukat és az értékek feltárását segíti kibontakoztatni (Lakatos 2009). A külső (szak)ember ugyanakkor segíthet meglátni azokat az értékeket is, amelyek a helyben lakók akár mert nekik túl egyértelmű, vagy már megszokták nem tartanának fontosnak és megőrzésre érdemesnek. Ő sok esetben kimondatja velük azokat az ismereteket, amelyek számukra nem jelentenek speciális tudást, hiszen sokszor abban a hitben vannak, hogy hát ezt mindenki tudja. Legfontosabb, hogy az értékfeltárásban résztvevő szereplők hasznosnak és motiváltnak érezzék magukat, valamint hogy az értékfeltárás élményszerű legyen. Az értékek sokszínűsége miatt érdemes a gyűjtést csoportmunkában végezni, eredményes gyakorlat lehet, ha egy-egy csoportban más-más terület iránt érdeklődők, más-más ismerettel, háttértudással rendelkezők is jelen vannak. Az ideális csoport létszáma a gyűjtés fázisától függ, például a terepi munkát érdemes kisebb, két-három fős csoportokban végezni, mind az interjú, mind az adatfelvétel tekintetében. A gyűjtési folyamat ajánlott fázisai és javasolt sorrendje Az előkészítési munka elemei: - a feltárandó terület kiválasztása és lehatárolása (pl. települési közigazgatási terület, tájegység); - meglévő értékleltárak, korábbi gyűjtések felkutatása; - háttéradatok, szakmai anyagok beszerzése (online adatbázisok, tájhoz kötődő adatbázisok áttekintése, stb.);

16 - a település történetének megismerése (helytörténeti leírások, táj- és településtörténet áttekintése, történeti térképek beszerzése, levéltári adatok, könyvtárazás stb.); - archív fényképek, képeslapok felkutatása; - térképek beszerzése (nyílt forrású alaptérképek, turista térképek stb.), helységnévgyűjtés; - közösségi részvétel tervezése: résztvevők, önkéntes gyűjtők toborzása; - értékőrzéssel foglalkozó szervezetek felkeresése; közintézmények megkeresése (pl. középiskolák, Iskolai Közösségi Szolgálat (IKSZT), koordinátor pedagógus bevonása); - helyi önkormányzat felkeresése; - lehetséges helyi tudásőrzők felkutatása, interjúidőpontok egyeztetése; - előzetes értéklista készítése (amennyiben rendelkezésre áll, akkor már a legfőbb tulajdonságok, helyszín, főbb adatok stb. rögzítése); - előzetes terepbejárás (amennyiben nem vagyunk ismerősek a területen); - bejárási útvonal tervezése és egyeztetése a helyi résztvevőkkel; - közösségi gyűjtési akciók és közös tájséták tervezése. A terepi gyűjtés elemei: - személyes interjúk készítése (beszélgetések), interjúnaplók készítése; - területbejárás, közös tájséta a település kül- és belterületén az előzetes értéklista, valamint az interjúk, beszélgetések alapján; - az előzetesen összegyűjtött értéklistán szereplő értékek tisztázása, kiválogatása a terepi tapasztalatok alapján; - a feltárt érték helyszíni dokumentálása (adatlapok kitöltése, leírások és fényképek készítése, térképen történő rögzítés stb.); Az adatfeldolgozás elemei: - a gyűjtött adatok rendszerezése; - a leírások tisztázása, adatlapok rendszerezése; - terepen készített fényképek és a háttérgyűjtésből feltárt archív képek kiválogatása; - hang- és videófájlok válogatása; - az értékek térképen való feltüntetése vagy a koordináták rögzítése; - interjúkivonatok, vázlatok tisztázása, az értékekhez kötődő történetek, információk (forrás, adatközlő megnevezésével) leírása, a feltárt értékek adatlapjainak kiegészítése; - az összegyűjtött értékek feldolgozása, egységes adatbázisba történő dokumentálása; - az elkészült értéktár visszamutatása a településnek, az értékfelmérésben résztvevőknek. Az utógondozás elemei: - az értékmegőrzés tervezése; - közösségi alapú értékőrzés lehetséges gyakorlati módjainak kidolgozása; - potenciális veszélyeztető tényezők elhárításának lehetőségei; - értékek bemutatásának lehetőségei AZ ÉRTÉKGYŰJTÉS ELŐKÉSZÍTÉSE A közösségi értékgyűjtés során a terepi gyűjtést minden esetben meg kell, hogy előzze egy előkészítő munka, amely nemcsak az előzetes háttérkutatást, gyűjtőmunkát (kutatóhelyek, könyvtárak, múzeumok felkeresése, levéltári források tanulmányozása stb.) jelenti, hanem a területen működő értékőrző szervezetek, önkormányzatok, helyi és térségi szereplők megkeresését, a velük való kapcsolatfelvételt is magába foglalja. Az interjúk készítéséhez már az előkészítés fázisában érdemes felkeresni a lehetséges tudásőrzőket (telefonon, esetleg személyesen egyeztetni az alkalmas időpontot, elővetítve a beszélgetés érintett témáit és hosszát). A

17 közös felmérés érdekében pedig közös bejárást, tájsétákat kell szervezni, ahol felkelthetjük a helyi lakosok, értékőrzéssel foglalkozó szervezetek, civilek érdeklődését. Előzetes adatgyűjtés Az adatgyűjtés során támaszt jelentenek a területhez köthető szakirodalmi és egyéb források (pl. helytörténeti leírások, tájmonográfiák, egyháztörténeti dokumentumok, néprajzi gyűjtések, régi fényképek, képeslapok), de az előzetes felmérésben fontos szerepet kapnak a helyi közösségek, a vidékfejlesztés hálózati szereplői (pl. LEADER Helyi Akciócsoport), civil kezdeményezések (natúrpark munkaszervezetek, zöldutak, környezeti neveléssel és természetvédelemmel foglalkozó civil szervezetek, hagyományőrző csoportok). Célszerű az előkészítés fázisát a megyei, helyi könyvtáraknál lévő tudástárakra és értéktárakra, valamint a helyi közösségi infrastruktúrára építve elvégezni. Az előzetes adatgyűjtés során szükséges beszerezni a rendelkezésre álló (topográfiai, turistatérképek stb.) alaptérképeket, történeti leírásokat, meglévő értékkatasztereket is. Az előzetes adatgyűjtés során érdemes felhasználni a települési és térségi terveket (településrendezési, megyei tervek), tájtörténeti elemzéseket, helytörténeti írásokat (pl. település összeírások, falukrónikák, helyi gazdaságtörténet, önéletírások, naplók, levelezések, levelezőlapok, hadifogolynaplók, visszaemlékezések), történeti térképeket, tematikus útvonalakat, helyi múzeumok és gyűjtemények forrásait, néprajzi gyűjtéseket, képeslaptárakat. A felsoroltakon kívül fontosak lehetnek a helyi intézmények saját iratanyagai, a képviselőtestületi jegyzőkönyvek, a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) adatai, de a szociográfiai és a szépirodalmi művek is. Ajánlott adatforrások egy előzetes értéklista készítéséhez Az előzetes adatgyűjtés változatos forrásokból meríthet: - egyedi tájértékek: n egyedi tájérték-kataszterek (pl. nemzetipark-igazgatóságok, településrendezési tervek, önkormányzatok), TÉKA adatbázis ( n települési értéktárak: n ágazati, települési, megyei, tájegységi, külhoni értéktárak (megyei, települési önkormányzatok, civil szervezetek), értékőrzéssel foglalkozó civil szervezetek, natúrparkok adatai (pl. Cserhát Natúrpark). - kulturális örökségvédelem: n műemlékek (történeti kertek, műemléki területek: történeti táj, régészeti lelőhelyek; stb.): Forster Központ ( műemléki jegyzék ( koh.hu), települési műemléki lista ( n nemzeti és történelmi emlékhelyek: Nemezeti Örökség Intézete ( n világörökségi helyszínek ( n szellemi örökség: Nemzeti Jegyzék elemei ( n Néprajzi Múzeum Etnológia Adattára ( neprajz.hu); n Folklór Adatbázis ( n Kulturális utak: Cultural routes ( - természeti örökség (védett természeti területek és értékek): n országos jelentőségű védett természeti területek listája: (Védett Területek Törzs könyve ( n helyi jelentőségű védett természeti területek: Védett Területek Törzskönyve ( ; települési önkormányzatok, Pro Vértes Természetvédelmi Közalapítvány ( n védett természeti területek térképes adatbázisa az Országos Környezetvédelmi Információs Rendszer részeként ( n Natura 2000 területek ( n védett és fokozottan védett fajok, élettelen védett természeti értékek, védett ásványok, ex lege értékek ( n nemzetipark-igazgatóságok adatszolgáltatása (

18 n országos ökológiai hálózat elemei ( n természetvédelmi civil szervezetek (pl. - régi térképek, gyűjtemények: n Hungaricana Közgyűjtemény Portál ( n régi képek, képeslapok ( ( n tájtörténeti elemzések, helytörténeti irodalom, történeti térképek ( régi térképek ( n Habsburg Birodalom tájtörténeti térképei ( n helyi múzeumok, gyűjtemények, népi hagyománygyűjtések, levéltárak: Magyar Levéltár Archívuma ( n helytörténeti monográfiák, tanulmányok, publikációk, térkép és fényképgyűjtemények; - turistatérképek, tematikus túraútvonalak (pl. kéktúra leírások és térképek; - terület- és településrendezési tervek: n Országos fejlesztési tervezést támogató információs rendszer: ( n Lechner Nonprofit Kft., Építésügyi Dokumentációs és Információs Központ tervtára ( n települési és megyei önkormányzatok; - topográfiai térképek, légifelvételek ( - településtörténeti leírások: n települési könyvtárak, irattárak; n helytörténeti monográfiák, tanulmányok; n Magyar Elektronikus Könyvtár ( n Néprajzi Atlasz, Magyar Néprajz kötetei; - értékőrzéssel foglalkozó tematikus oldalak, blogok: (pl Az összegyűjtött adatok alapján már a terepi bejárást megelőzően egy előzetes értéklistát és bejárási útvonaltervet lehet összeállítani, amelyet érdemes akár már térképeken (pl. turistatérkép, topográfiai térkép), illetve előzetesen kitöltött adatlapon is rögzítenünk TEREPI GYŰJTÉS Az előkészítési munkát az értékek terepi feltárása követi. Az értékek számbavételére terepbejárások, tájséták során nyílik lehetőségünk. A közösségi értékgyűjtés során terepbejárás és az interjúkészítés egyaránt fontos, de két különböző eszköze az értékgyűjtés folyamatának. Sorrendileg érdemes az interjúval kezdenünk, mert ott olyan információkat is kaphatunk, amelyek befolyásolhatják a terepi bejárást. Ugyanakkor amennyiben a gyűjtés egy hosszan elnyúló folyamatot jelent (nem pedig egy-két napos gyűjtőakciókról van szó) érdemes a két különböző tevékenységet párhuzamosan végeznünk. Két külön csapat esetén viszont a folyamatos információcsere elengedhetetlen. Az előzetes értéklista és bejárási útvonalterv kiegészíthető az interjúk alapján, így a terepi értékfeltárás megalapozottabb és pontosabb információkkal gazdagodik. Az interjúzáson túl a helyi lakosságot a terepbejárásokra is érdemes elhívni. A tájat, a táj történetét jól ismerő adatközlőkkel, tudásőrzőkkel, helyi lakókkal folytatott közös tájséta fontos eleme a gyűjtésnek. A terepi gyűjtés ajánlott eszközei: digitális fényképezőgép, adatlapok (lásd e kézikönyv mellékleteként), jegyzetfüzet, hangrögzítő, alaptérképek, GPS (vagy helyrögzítésre alkalmas telefon), íróeszközök, távcső.

19 INTERJÚKÉSZÍTÉS ÉRTÉKGYŰJTÉS KÖZBEN A személyes beszélgetések során nagy hangsúlyt kapnak a társadalomtudományoktól átvett interjúzási technikák. Az interjúzás során érdemes felkeresni a helyi tudásőrzőket (pl. helyi gazdálkodó, mesterember, kézműves, hagyományőrző, tanító, népművelő, pap), illetve a területet ismerőket (pl. civil szervezetek tagjai, illetékes tájegységvezető, természetvédelmi őr, nemzeti parki munkatárs, képviselő, falugondnok, falugazdász), és természetesen a bölcs időseket, akik általában nagy örömmel mesélnek a település történetéről, régi időkről, elfeledett emlékekről. A település történetét a legélményszerűbben a helyi idősek élettörténeteiből, elbeszéléseiből ismerhetjük meg. Az interjú célja a kapcsolatfelvétel, a bizalomépítés, hogy a helyi társadalom életében cselekvő részvételre is sarkallja a közösség tagjait. Az interjúkészítés előnye, hogy egy-egy beszélgetés sokkal részletesebb és személyesebb, az adatgyűjtő megértési és tanulási folyamatát is hatékonyan segíti. Nemcsak a tájban megjelenő, alapvetően kultúrtörténeti értékekhez ad információkat egy beszélgetés, hanem a településen még élő szokásokról, ismertekről is, amelyek fontos és értékes elemei a gyűjtésnek. Kiemelten értékes információk a tájelemekhez, földrajzi helyekhez fűződő helyi hagyományok, gazdálkodási ismeretek, tapasztalatok, mondák, szokások, elnevezések (településrész megnevezések és népi élőhelynevek). Fontos kihangsúlyozni, hogy szükség van azoknak a helyi embereknek a tudására, emlékeire, történeteire, akik a tudományos vagy történeti tényeket kibővítik, emberközelibbé és élőbbé teszik. A helyi tudás hasznosítása fontos szerepet kap az értékmegőrzésben is, elősegíti a település lakóinak a tájhoz kötödését, lakóhelyüknek mint természeti és kulturális közegnek a megbecsülését. Mindez életben tarthatja a hagyományokat, a közös emlékezetet, és egyben közelebb viheti a helyi embereket a szülőföldjük, otthonuk közvetlen környezetéhez, ezenfelül pedig a közösség összetartozását is erősíti. A helyi lakosokkal, helyi tudásőrzőkkel készített interjúkat rögzítenünk szükséges hanganyag, illetve interjúnapló formájában. Emellett az interjú készítése közben is érdemes fényképeket készíteni. Az interjúkészítés eszközei: interjúnapló, diktafon, fényképezőgép, íróeszközök, illetve egyéb segédeszközök (pl. térképek, fényképek). A beszélgetések egyaránt történhetnek szabadtéren, vagy a tudásőrzők otthonában, de legcélszerűbb, ha az interjúkat terepen, az adott érték környezetében végezzük. Természetesen, ha erre nincs mód, úgy a tudásőrzőket a saját otthonukban is felkereshetjük (ebben az esetben mindig szükséges előzetesen időpontot egyeztetnünk). Az interjúkészítés menete A helyi tudásőrzőkkel folytatott interjúk során egy előre kinyomtatott interjúnaplót (adatlapot), illetve egy úgynevezett interjúfonalat érdemes használni. Próbáljunk ne általánosságban beszélni a településről, az értékekről: kérdéseinkkel mindig igyekezzünk szem előtt tartani, hogy mely témakörről, milyen értékről folyik a gyűjtés. A tapasztalatok úgy mutatják, hogy a személyes beszélgetésekre érdemes már egyfajta előzetesen tudással, konkrét ismeretekkel érkezni, hogy az adatközlőknek ne csak általános kérdéséket tudjunk feltenni. Amennyiben nem vagyunk helyben ismerősek, az interjúzást minden esetben érdemes egy előzetes terepbejárással kezdeni. Az előzetes adatgyűjtésnek, helyismeretnek jelentős szerepe lehet az interjúkérdések összeállításában. Interjúkészítés előtt érdemes időt szentelni a táj felfedezésére, a földrajzi nevek megtanulására (új és régi térképekről). Sokkal többet mesélnek annak, akin látszik, hogy volt már a területen, ismeri annak fontos helyszíneit. Az interjúzás során a válaszok rögzítése mellett szükséges adatok a következők: az interjúalany neve, kora, foglalkozása, elérhetősége; interjú helyszíne, időpontja, interjú témája, interjúkészítő neve. A bemutatkozás után tapasztalatok szerint, ha már kívülről jövő személy készíti az interjút, akkor a még tanuló fiatalokkal nyitottabbak, kevésbé feszélyezettek a beszélgetések, mint ha valaki egyből szakemberként

20 mutatkozik be, ez esetben inkább a személyes kapcsolódás okát érdemes elmesélni, de még a beszélgetés megkezdése előtt érdemes rögzíteni a kereteket, tisztázni az interjú célját és körülményeit, további felhasználását. Ezért a következő kérdésekre mindenképpen sort kell keríteni, még mielőtt belekezdenénk a beszélgetésbe, nehogy később bármilyen félreértés felmerülhessen. - Névvel vagy név nélkül kerülhetnek feldolgozásra az elmondottak? - Használhatunk-e diktafont vagy más hangrögzítő eszközt? (Nagyon sok esetben gátja a felszabadult beszélgetésnek, mégis a hiteles interjúleiratok készítésének alapeszköze. Itt érdemes mérlegelni, vagy ha már meg-megakad a beszélgetés, érdemes felajánlani a diktafon kikapcsolását.) - Készíthetünk-e fényképeket? - Mennyi idő áll rendelkezésünkre? (Nem szabad visszaélni beszélgetőtársunk idejével, főleg, ha az interjút hétköznap készítjük, nehogy kibillentsük a dolgos hétköznapok rendjét. Itt érdemes felhívni a figyelmet arra, hogy sokszor nagyon nagy odaadással és szeretettel fogadják a kíváncsi érdeklődőt a helyi tudásőrzők, mégis az időkeretet is fontos az elején megszabni és ehhez tartani magunkat.) Az interjúkészítés főbb szempontjai: - A beszélgetés során az értő figyelésen van a hangsúly, nem a mi gondolataink lényegesek, hanem az interjúalanyé. Kerüljük a hosszas megjegyzéseket, mert az kizökkentheti a beszélőt, ugyanakkor bizonyos helyzetekben a saját hasonló élmények biztathatják is a kérdezettet, ezekre viszont érdemes kitérni, de csak említés szinten. - Az interjú részünkről egy tudatos, irányított dialógus, míg az interjúalany részéről egy természetes, barátságos, akár bizalmas párbeszéd; az interjú nem egy közvélemény-kutatás, ez egy beszélgetés, ahol a cél az, hogy megértsük beszélgetőtársunkat, tanuljunk tőle. - Amennyiben a beszélgetőtárs nagyon elkanyarodik a témánktól, akkor két lehetőségünk van: vagy megismételjük a legutóbbi témába vágó, érdekes mondatát, vagy újra feltesszük azt a kérdést, amitől elkalandoztunk, esetleg más szavakkal megfogalmazva ugyanazt a kérdést. - Ne minősítsük az elhangzottakat, ne javítsuk ki, ha esetleg más álláspontot képviselünk az adott kérdésben. Az egyik kulcsa a sikeres és informatív beszélgetésnek a megértés, és ezt talán legegyszerűbb a helyesléssel, egyetértő visszajelzésekkel kifejezni. Véletlenül se vágjunk az interjúalany szavába, de ne is ijedjünk meg a csendtől, és semmiképp se siettessük beszélgetőtársunkat például egyéb teendőinket emlegetve. Megbecsülendő az idő és a figyelem, amit ránk, az interjú készítőire fordít. - Ne használjunk idegen szavakat: rövid, tömör kérdéseinket próbáljuk meg minél közelebb hozni beszélgetőtársunk nyelvezetéhez. A cél valahol az is, hogy megtaláljunk egy közös nyelvet. - Ne tegyünk fel komplikált, hosszadalmas, bonyolultan megfogalmazott kérdéseket, és egyszerre csak egy kérdést intézzünk hozzá, az egyszerűségre és a közérthetőségre törekedjünk. - Bátorítsuk beszélgetőtársunkat, legyünk elfogadóak és nyitottak, ne erőltessük a válaszadást (bármi lehet a zavar hátterében). - Az interjúzást mindig kiegészíti a megfigyelés, amely során a verbális és nonverbális jelekre is tudatosan figyelünk, mint például az interjúalany szóhasználatára, a helyi, jellegzetes kifejezésekre, a hangulati, érzelmi megnyilvánulásokra. - A lezárást határozottan érdemes levezényelnünk, amennyiben azt érezzük, hogy egyik félben sincs hiányérzet a beszélgetéssel kapcsolatban, megköszönjük a segítségét és az idejét. Az interjúfonal és a javasolt témakörök Az interjúfonal segít minket abban, hogy a megfelelő irányba tereljük a beszélgetést. Ez egyfajta vezérfonala az érintendő témáknak, amihez nem szükséges mereven ragaszkodni, sőt ajánlott a beszélgetőpartnerhez igazodni az interjú pillanatnyi helyzetében. A kérdezéstechnika változhat annak megfelelően, hogy egy külsős személy (pl. kutató) vagy helyi lakos, fiatal vagy idősebb vezeti a beszélgetést. A beszélgetések során nem szükséges minden egyes témakört körbejárni. Fontos a témákat és a kérdéseket a felkeresett tudásőrző személyes tapasztalataihoz, ismeretéhez illeszteni, különben egy-egy interjú ideje ettől olyan mértékben megnő, hogy már az adatközlő beszélgetőtársaink számára megterhelő lehet. Másrészt pedig,

21 ha minden egyes interjú közel azonos mértékben, közel azonos témákat járna körül, akkor sok egybevágó, de felszínes információt kaphatnánk, míg ha egy-egy témával tudatosan keressük fel a tudásőrzőket, akkor lehetőség nyílik alaposabb információk gyűjtésére, elmélyültebb értékfeltárásra. Az interjú során javasolt témakörök és a hozzájuk tartozó legfőbb kérdések Ismerkedő, bemutatkozó kérdések (helyzetfeltárás interjú irányának keresése) Itt született, vagy később költözött ide? Ha később, akkor hogyan került ide? Mióta él itt? Saját maga választotta a települést lakhelyéül? Ha helyi, a jövőjét is a településen képzeli el? - Mi a foglalkozása? Van-e valamilyen egyedi tudása, kedvelt tevékenysége? (pl. muzsikus, tánc, kismesterségek, amely nem fő tevékenysége, de az élete része, pl. faragás, bútorfestés, stb.) jelen: Hogyan látja a település mai helyzetét, sokat változott az utóbbi években/évtizedekben? Szeret itt élni? Meg tudja azt fogalmazni, hogy miért szeret itt élni, mi az, ami a településhez/a térséghez/az itteni tájhoz köti? Milyen lehetőségek vannak helyben (munka, kikapcsolódás, tanulás/kultúra stb.)? múlt: Milyen volt itt az élet (100) éve, mit meséltek erről a szülei, hogyan emlékszik vissza? Milyen kedves gyerekkori emlékeket idéz fel legszívesebben a településről? Hogyan éltek régen? Ebből mi az, ami ma is él? Mi az, amit már teljesen máshogy csinálnak? Tájhoz köthető értékekre vonatkozó kérdések Mi az, amire büszke a településén? Mitől különb lakhelye a környező településeknél? Van-e különleges kötődése (helyhez, tárgyhoz, emberekhez, viselkedéshez)? Milyen helyi események befolyásolták a település történetét/ történelmét (pl. árvíz, tűzvész, nagyobb építkezések)? Hogyan kapcsolódik a családja helyi történetekhez, fontosabb eseményekhez? Milyen értékeket sorolna fel a településen általánosságban? Milyen érdekes vagy régen használt településrész, dűlő megnevezéseket ismer? (Térképen be tudja esetleg határolni ezt a területet?) Ismeri-e a területének a természeti értékeit, meg tudja nevezni azokat? Hol kirándult gyerekként, kijárt a természetbe? Milyen állatokkal, növényekkel találkozott ott, voltak esetleg kedvesebb helyszínei (rét, mező, patakpart)? Milyen emlékeket (esetleg csínytevéseket) tud innen felidézni? Honnan nyílik a legszebb kilátás a településre, hol lehet belátni a térséget, környező településeket? Van-e kedvenc kirándulóhelye? Ismer-e növényeket, gyógynövényeket, gombát a környéken, szoktak-e gyűjteni ezekből? Hogyan gazdálkodtak régen? Fel tud-e sorolni használati eszközöket, termesztett helyi jellegzetes növényeket, állatokat, ami máshol nem fordul elő, mások nem ismerik, vagy ha igen, akkor sem pont ebben a formában? Ha igen, mitől különb az itteni? Miből állt egy napjuk, hogyan zajlottak a hétköznapok? Mit evett egy család (hagyományos feldolgozási módszerek, ételek, italok, receptek)? Van-e olyan kedvenc étele, amit ma már csak ritkán, vagy nem is készítenek? Van-e olyan zöldség, gyümölcs, ami már nincs is a településen (tájfajták megnevezése)? Tud-e valamilyen helyben termelt vagy helyben megtalálható mezőgazdasági növényről (szőlő, gyümölcs, kapásnövény, gabona, zöldség), amit itt nagyra becsülnek? Tud-e a településen, a település környékén gyűjtött ehető, gyógyító növényről (pl. gomba, gyógynövény, erdei növény)? Illetve ismer-e ehhez kapcsolódóan helyszíneket, lelőhelyeket, vagy olyan személyt, aki tudja hol-merre érdemes gyűjteni? Ismer-e olyan kézművest, mesterembert, iparost (ácsmester, fafaragó, szövő, fazekas, kötélkészítő, hangszerkészítő, kosárfonó, kovács, stb.), aki ma is megbecsült ember a faluban (munkájában, termékeiben egy régi, hagyományos tudást - szaktudást, technológiát visz tovább)? Megbecsült, különleges épületeket/építményeket meg tud-e nevezni (szobor, templom, kápolna, malom, pince, pálinkafőző, szőlőprés, kemence, kút, magtár, állattartó telep, ipari épület, kastély, kúria, út stb.)? Milyen volt a szülei háza, milyen anyagokból építkeztek? Ismer-e helyi mesét, mondát, szokást, hagyományt (pl. ének, zene, tánc, vers, igaztörténet, szólás, közmondás), vannak-e olyan fortélyok, ismeretek (pl. kaszálás, kenyérsütés, lekvárfőzés, veteményezés,

22 állattartás, ételek, hímzésminta), amit még az utókornak is át szeretne adni, szeretné, ha ez a tudás tovább élne a településen? Mindezekhez van-e személyes régi fotója, rajza, leírása, helyi újságban megjelent cikke? Szerepvállalás, közösségi élet Fontos-e önnek ezen értékek őrzése, fenntartása? Kinek lenne a feladata? Kik tehetnek az értékek megbecsüléséért, számontartásáért? Kik a kulcsemberek? Kik a település húzóemberei, kik a hangadói? Ki, milyen szerepet vállal a helyi közösség életében? Kik irányítják és kik maradnak ki inkább a közösségi programokból? Hogyan látja az itteni közösséget, van-e összefogás? Hólabda módszer (személyes ajánlás) Az interjúk végén kérdezzük meg, hogy kit érdemes még felkeresni és megkérdezni, így a helyi lakosok ajánlanak további interjúalanyokat, tudásőrzőket. Kit tudna még ajánlani, akit hasonló kérdésekkel megkereshetünk? Segédeszközök az interjúkészítés során Az interjúkészítés során számos segédeszközt használhatunk az értékek számbavételéhez. Ezek közé tartozik például a szabadkézi mentális térkép készítése, a régi képek, térképek, valamint az előzetes háttérmunka során beszerzett, vagy a szóbeli beszélgetések során előkerült előzetes értéklista. A mentális térképezés egy régóta használt, több területen alkalmazható társadalomtudományi módszer. Lényege, hogy a válaszadók fejében lévő elképzelések, gondolatok térbeli lenyomata kerüljön ábrázolásra. A mentális térképezést használják a pszichológiától, a geográfián át a terület- és településfejlesztésig. Az értékfelmérés során a helyiek saját lakóhelyükről alkotott képét szeretnénk kirajzolni, érzékeltetve a saját értékítéletüket. A számukra fontos helyi értékeket szeretnénk, hogy a saját látásmódjuk szerint adják vissza, helyezzék el egy rajzolt térképen. A mentális térképezésen belül a leggyakrabban használni kívánt módszer a free-recall vagy szabadkezes rajzolás. Itt egy üres lapot és rajzeszközt adunk a válaszadónak és arra kérjük, hogy rajzolja le a települését a számára fontos helyekkel, illetve azokkal, amiket megmutatna egy ideérkező érdeklődőnek, amire a helyben lakók büszkék lehetnek. Ilyen formán konkrét információkat kapunk a településről, de ennél is fontosabb az a pozitív externália, ami a lokális identitás erősödésében, a környezet értékeinek megbecsülésében nyilvánul meg. A mentális térképek készítése közben a személyes és a közösség emlékezetében őrzött történetek is könnyebben a felszínre kerülhetnek, felidéződhetnek. A feldolgozás során az előforduló értékek gyakorisága a legbeszédesebb adat, ebből kiolvasható az, hogy egy-egy érték, történet, szokás mennyire él, és mennyire szerves része ma is az adott közösségnek, a település életének. Interjúnapló A beszélgetések során feltárt információkat a legkönnyebben a hangrögzítés mellett egy előre kinyomtatott interjúnapló formájában tudjuk rögzíteni. A beszélgetésekhez emellett érdemes a fentebb tárgyalt interjúfonalat, illetve a témakörnek megfelelő kérdéseket is magunkkal vinni, így strukturált interjúkat készíthetünk. Interjúalany adatai Az interjúalany neve, elérhetősége, kora, foglalkozása. Interjú helyszíne, dátuma Interjúkészítő adatai Az interjú készítés helyszíne (település, településrész vagy pontos cím), dátuma. Az interjú készítő neve, elérhetősége (foglalkozása).

23 Interjúleirat Az interjú során feltárt főbb információk vázlatos (az értékekre vonatkozó főbb adatok, történetek, település-, családtörténet stb.) leírása. Az interjú során érintett értékek A feldolgozás megkönnyítésére érdemes kiemelten felsorolni a beszélgetés során érintett értékeket, kulcsfogalmakat. Kitöltött minta interjúnapló a mellékletben található. A beszélgetések során feltárt információkat minden esetben vissza kell kapcsolni a terepi gyűjtésünk eredményeihez. A tényleges terepi bejárást és adatrögzítést az interjúzás, illetve a háttérkutatás (pl. irodalmazás, történeti térképek és források elemzése) során előkerült további információkkal, kapcsolódó történetekkel és helyi ismeretekkel tudjuk kiegészíteni AZ ÉRTÉKEK HELYSZÍNI DOKUMENTÁCIÓJA A tájhoz kötődő értékek terepen történő egységes rögzítésére, leírására adatlap kitöltését javasoljuk. Az adatrögzítés kiemelt elemei: állapotleírás, az érték környezetének leírása; pontos helymeghatározás, az érték elhelyezkedésének térképen (koordinátákkal) történő rögzítése; fénykép/videó hangfájl készítése; lejegyzés az értékekhez fűződő történetről, elbeszélésekről, legendáról (akár hangfelvétel formájában is). A helyszíni dokumentáció során a feltárt értékről több képet készítsünk. A fényképeket érdemes különböző látószögekből, a feltárt értéket pedig a környezetében is ábrázolva, illetve keretet kitöltve felvennünk. Olyan képeket is készíthetünk, ahol az értékhez köthető személyek, a használat közbeni funkció és a közösségi szerep egyaránt felismerhetővé válik. Emellett érdemes részletképeket is megörökíteni (amennyiben felirat, egyéni ábrázolás vagy egy-egy díszítőelem is található az értéken, érdemes azt is külön, olvasható formában rögzíteni). A képeken lehetőség szerint ne legyenek zavaró elemek (pl. jármű, vagy eszköz). Minden esetben érdemes azt a pozíciót megkeresni, ahonnan legjobban befogadható a feltárt érték karaktere. A tájhoz kötődő értékek állapotát számos veszélyeztető tényező befolyásolhatja. Ezek lehetnek természeti vagy antropogén eredetűek, amelyeket a felmérés során legjobb tudásunk szerint rögzítsünk. A tájban megjelenő értékek felvétele lehet csoportos is, amennyiben az elemek egységesen kezelhetők, vagy egy helyszínen több érték fordul elő (pl. régi temető, kastélykert idős fái, pincesor elmei). Előfordulhat, hogy egy-egy érték átnyúlik, esetleg kívül esik a közigazgatási területen, ugyanakkor az adott település lakói mégis magukénak érzik, számon tartják az értéket, ebben az esetben javasoljuk felvételét az adott településhez. A közösség számára nehezen elérhető vagy megközelíthető (pl. zárt, magánterületen előforduló) értékek feltárása során mérlegeljük az értékek társadalmi, közösségi jelenőségét (lásd a 3.1. fejezeteben felsorolt kritériumok alapján). Tájban megjelenő értékek adatlapja A következő kitöltési leírást és adatlapot a tájban megjelenő értékek helyszíni dokumentálásához ajánljuk (pl. épített értékek, természeti értékek). település Az érték megnevezése - törekedni kell a helyben használt elnevezés megadására.

24 típus, kategória A típus megadása (tájgazdálkodással kapcsolatos, épített, tárgyi, természeti, szellemi), segítheti a későbbi csoportosítást, majd a tematikus bemutatását az egyes értékeknek. Ezért érdemes a típusok mellett saját kategóriákat is jegyeznünk (pl. a gyümölcsészet értékei, szakrális értékek), ahol egyszerre lehet jelen tárgyi, épített vagy szellemi érték is. helységnév, pontos helyszín Település, tájegység hivatalos megnevezése ahova kötődik az adott érték; települési belterületen célszerű megadni a településrész megnevezését és a közterület nevét. koordináták*: pontos helyszín megadása (a feldolgozás során utólag pontosítható) HRSZ: a helyrajzi szám megadása a földhivatali nyilvántartás szerint történik (amennyiben van hozzá adat). keletkezés, kor leírás védettség tulajdonos/kezelő aktuális állapot, kezelés, veszélyeztetettség veszélyeztető tényezők** adatforrás, adatfelvételezés ideje A létesítés/ megjelenés pontos évszámát vagy annak becsült idejét adjuk meg. A tájérték pontos és-, az érték általános leírása (például annak mérete, színe, formája és anyaga), valamint említést kell tennünk a keletkezés körülményeiről, hasznosításáról; ki kell térnünk az érték környezetének és a környező tájjal való kapcsolatának bemutatására; fontos kiemelnünk, hogy miben, hogyan kötődik az adott tájhoz, területhez. A fennálló védettségi kategóriát adjuk meg (országos jelentőségű védett természeti terület/ helyi jelentőségű védett természeti terület/ Natura 2000 terület/ országos jelentőségű műemlék/ helyi védelem alatt álló építészeti örökség/ védetté nyilvánított régészeti lelőhely/ nem védett); illetve ha a tájban megjelenő érték környezetében más védett érték található azt ide soroljuk (pl. védett fajok: gyöngybagoly, denevér populáció, gólya- és fecskefészkek kifejezetten kötődhetnek épített értékeinkhez, padlástérhez, idős korhadt faegyedekhez). Állami/magán/egyéb tulajdonos/nem áll rendelkezésre információ. A terepi felmérés során tapasztalt állapot; a veszélyeztető tényezőket adjuk meg (veszélyeztetettség mértéke: erősen veszélyeztetett, kis mértékben veszélyeztetett, közepesen veszélyeztetett, nem veszélyeztetett). Mezőgazdálkodás/erdőgazdálkodás/vadgazdálkodás,/ipari tevékenység/közlekedés/turizmus, rekreáció/egyéb tevékenység/ természetes folyamatok/nem veszélyeztetett. A legfontosabb szakirodalmi források és a helyszíni adatközlők. Az adat felvételezés ideje, adatfelvevők neve és elérhetősége. koordináták: A különböző földrajzi koordináták átváltása megoldható, ugyanakkor a feldolgozás megkönnyítésére érdemes egy adott felmérés során azonos rendszert használni; pl. a Természetvédelmi Információs Rendszer adatbázisába az értékek adatai EOV koordinátákkal kerülhetnek be (pl , ); míg a TÉKA adatbázis Google Maps alapú helymeghatározást (úgynevezett WGS koordinátákat) használ (pl , ). A földrajzi helymeghatározáshoz alkalmazhatunk például ingyenesen letölthető mobilalkalmazásokat (pl. okostelefonra a Mobil Topographer). Fontos megjegyezni azonban, hogy a különböző helymeghatározási eszközök pontossága nagyon eltérő lehet. ** veszélyeztető tényezők - mezőgazdálkodás (agrokemikáliák használatából adódó környezetterhelés, -szennyezés; állattartással kapcsolatos környezetterhelés, -szennyezés; egyéb mezőgazdálkodással kapcsolatos tevékenység; gyep

25 cserjésedése, beerdősülése a legeltetés, kaszálás elmaradása miatt; gyepfeltörés; mezőgazdasági létesítmény kedvezőtlen tájképi hatása; mezőgazdasági munkákból adódó talajerózió, talajtömörödés); - erdőgazdálkodás (egyéb erdőgazdálkodással kapcsolatos tevékenység; erdészeti kiközelítés, faanyagszállítás; erdőgazdasági létesítmény kedvezőtlen tájképi hatása; erdőtelepítés; véghasználat, tarvágás); - vadgazdálkodás (egyéb vadgazdálkodással kapcsolatos tevékenység; túltartott vadállomány és az általa okozott mezőgazdasági, erdészeti, természetvédelmi vadkár;; vadgazdálkodási létesítmény; vadgazdálkodási létesítmény kedvezőtlen tájképi hatása); - ipari tevékenység (bányászat, anyagkitermelés; egyéb iparral kapcsolatos tevékenység; ipari eredetű környezetterhelés, - szennyezés; ipari létesítmény kedvezőtlen tájképi hatása) - közlekedés (egyéb közlekedéssel kapcsolatos tevékenység; közlekedési eredetű környezetterhelés, - szennyezés; útépítés, - felújítás); - turizmus, rekreáció (egyéb turizmussal kapcsolatos tevékenység; gyalogösvény-erózió; gyűjtés: ásvány, vadvirág stb.; taposás; terepautózás; terepmotorozás); - egyéb tevékenység (egyéb célzott gyűjtő tevékenység; egyéb, máshová nem sorolható emberi tevékenység; építési, bontási tevékenység, beépítés; illegális ásatás, leletkeresés; illegális favágás, fakitermelés; illegális hulladék elhelyezés; karbantartás, ápolás elmaradása; közvetlen emberi zavarás; tereprendezés; tűzrakás; gazdátlanság; funkciónélküliség; az elfeledés; tudatos rongálás (vandalizmus); fejlesztések pusztító hatásai) - természetes folyamatok (egyéb természetes folyamat; inváziós faj terjedése; szélerózió; természetes talajerózió); - nem veszélyeztetett. Kitöltött adatlap minta a mellékletben található. Tájban nem megjelenő, tájhoz kötődő értékek adatlapja A következő kitöltési leírást a tájhoz kötődő, de a tájban nem megjelenő értékek (pl. tárgyi emlékek, szóbeli hagyományok és kifejezési formák, szokások, rítusok és ünnepi események, hagyományos kézművesség, gasztronómia, tájhasználatra vonatkozó gyakorlatok, vagy más kulturális örökségi elemek) dokumentálásához ajánljuk. település típus helységnév, pontos helyszín keletkezés, kialakulás kora leírás tulajdonos/kezelő Az érték megnevezése - törekednünk kell a helyben használt elnevezés megadására A típus megadása Település vagy tájegység hivatalos megnevezése, ahova kötődik az adott tájérték; földrajzi elhelyezkedés és elterjedés; települési belterületen célszerű megadnunk a településrész megnevezését és a közterület nevét; külterület esetén pedig a megközelíthetőséget. Amennyiben van pontos helyszín, akkor a koordináták felvétele. Az érték kialakulásának korát vagy annak becsült idejét adjuk meg. Az érték pontos leírása, az érték általános jellemzése; térjünk ki az érték fontosabb tulajdonságaira; mindazokra a társadalmi és kulturális funkciókra, amelyeket az érték a jelenben betölt, továbbá az örökség hordozóinak és gyakorlóinak jellemzőire, az értük felelősséget viselő egyének szerepére. Szerepeljenek az érték formai és tartalmi sajátosságai, a térbeli és időbeli viszonyai, és a mai körülmények között betöltött szerepe. Rögzítsük az érték keletkezésének, használatának leírását; fontos kiemelnünk, hogy miben, hogyan kötődik az adott tájhoz, területhez az adott érték. Legyen információnk arról, hogy ki tartja fenn az adott értéket (pl. állami; magán; egyéb tulajdonos; nem áll rendelkezésre információ); az értéket használó érintett közösség(ek), csoport(ok) vagy egyén(ek) megnevezése.

26 aktuális állapot, veszélyeztetettség veszélyeztető tényezők adatforrás, adatfelvételezés ideje A felmérés során tapasztalt állapotot rögzítsünk (pl. használatban lévő tárgy); szerepeljen az állapot leírásban, hogy az érintett közösség, csoport vagy egyén a közelmúltban vagy jelenleg milyen lépésekkel biztosította vagy biztosítja az érték fenntarthatóságát. Illetve ha van, akkor az érintett önkormányzat(ok), szakmai szervezetek vagy civil szféra által az érték megőrzése érdekében tett beavatkozások leírását is rögzítsük. Adjuk meg a veszélyeztető tényezőket (veszélyeztetettség mértéke: erősen veszélyeztetett, kis mértékben veszélyeztetett, közepesen veszélyeztetett, nem veszélyeztetett). Rögzítsük azon külső vagy belső (pl. gazdasági, technikai, jogi) akadályokat, tényezőket, amelyek az adott érték fennmaradását veszélyeztetik (pl. használaton kívül helyezett érték, rongálás, elfeledés). Legfontosabb szakirodalmi források (pl. kutatómunkák, gyűjtések, publikációk) és a helyszíni adatközlőket soroljuk fel; az adat felvételezés idejével, adatfelvevők nevével és elérhetőségével. Kitöltött adatlap minta a mellékletben található. A terepen történő adatrögzítést segítheti, ha az adott érték felmérése közben észrevételeinket, az adatlap kitöltéséhez szükséges információkat diktafonra felmondva (is) rögzítjük. Ennek egyik előnye, hogy minden részletet és megfigyelést rögzíteni tudunk, amelyről a későbbiekben is eldönthető, hogy mi kerüljön feljegyzésre a végső adatlapon, emellett a feldolgozást más is elvégezheti, amennyiben visszahallgatja az adott értékhez tartozó hangfelvételt AZ ÖSSZEGYŰJTÖTT ADATOK FELDOLGOZÁSA Az adatfeldolgozást az előzetes szakirodalmi és egyéb források, a helyszíni dokumentáció információi, adatlapjai, fényképei, illetve az interjúnaplók alapján kezdhetjük el. A terepi gyűjtés során rögzített adatokat, a külső jegyek leírását kiegészítjük az interjúztatás, illetve a háttérkutatás (pl. irodalmazás, történeti térképek és források elemzése) során előkerült további információkkal, kapcsolódó történetekkel, helyi ismeretekkel. Az értékleírások során törekedjünk a megszerzett ismeretek összekapcsolására, vagyis az előzetes háttérmunkákból, szakirodalomból ismert adatok megfelelő hivatkozásokkal, illetve a helyszíni feltárás során gyűjtött adatok összehangolására. Az adatfeldolgozás során a legfőbb célunk az összegyűjtött értékek feldolgozása egységes adatbázisba, majd ezt követően az értékek egységes nyilvántartásba történő rendezése. A tájhoz kötődő értékek feldolgozása során a következő szempontokat vegyük figyelembe: a felmérések ne csak az értékek megnevezését, felsorolását, hanem azok ismertetését, leírását, ill. fényképes (vagy filmes) bemutatását is tartalmazzák; a felmért adatok (adatlapok, interjúnaplók, fényképek, videók stb.) mindenki számára elérhetőek, publikusak; hozzáférhetőek, nyílt elektronikus adatbázisba rendezve; online, nyílt forráskódú térképek használata, ill. a tájértékek koordinátáinak egységes rögzítése térképi megjelenítéshez, ábrázoláshoz; az elkészült adatbázis készítése során fontos, hogy a gyűjtemény bővíthető legyen; a felmért értékeket érdemes a feldolgozás után a helyi közösséghez visszajuttatni, bemutatni, akár helyben, akár külső segítséggel, együttműködéssel történt a gyűjtés. A visszacsatolásra alkalmas lehet egy kiadvány, rendezvény, kiállítás, szervezése.

27 5. A TÁJHOZ KÖTŐDŐ ÉRTÉKEK, ÉRTÉKTÁRAK UTÓGONDOZÁSA A fejlődés nem a javakkal kezdődik, hanem az emberekkel, az emberek tanultságával, szervezettségével és fegyel mé vel. E három nélkül minden erőforrás rejtett, kiakná zat lan, puszta lehetőség marad. Ernst Friedrich Schumacher (1973) Az értékek ismerete, felismerése minden esetben az első lépés a megőrzéshez. Az értékek nyilvántartásba vételével nem tekinthetjük az értékfeltárást lezártnak, további feladatunk az értéktárak elemeinek folyamatos számontartása, megóvása, ápolása. A tájhoz kötődő értékek védelme nem valósulhat meg a helyi lakosság értékmegőrző, értékmentő munkája, életmódja, hagyományápolása nélkül. Az értékmegőrzés kapcsán a legoptimálisabb, ha akár párhuzamosan is minél többféle eszközt tudunk az utógondozásra fordítani. Legyen szó gyakorlati eszközökről (építés, helyreállítás, kezelés, környezetalakítás stb.), szabályozási eszközökről (pl. jogszabályi előírások, védettség létrehozása), valamint pénzügyi eszközökről (támogatások, ösztönzés, pályázati források, adókedvezmények stb.) AJÁNLOTT GYAKORLATOK A KÖZÖSSÉGI ÉRTÉKGYŰJTÉSRE, ÉRTÉKŐRZÉSRE A szerények kincse a legmélyebbre ereszti gyökereit történelmünkben. Maeterlinck (1919) A következőkben felsorolt példák lehet, hogy az általunk leírt értékgyűjtő-módszertannak csak egy-egy szeletét foglalják magukba, de mégis támpontot, kiindulást jelenthetnek az értékgyűjtés előkészítése során vagy az értékmegőrzés kapcsán. Sem a kézikönyv felsorolásai, sem az ajánlott eszközök nem követelmények, sokkal inkább javaslatok, ötletek. A vázolt témákat, gyakorlatokat egyfajta lehetőségként mutatjuk be, amelyből a települések, helyi erők kiindulásként maguk szemezgethetnek érdeklődésük, hozzáértésük és támogatóik függvényében. A tájhoz kötődő értékek közösségi gyűjtése mint a környezeti nevelés és szemléletformálás lehetséges eszköze A táji örökség ismeretének beépítése az oktatásba, kiemelten fontos feladatunk az utógondozás során. Értékes ismeretterjesztő anyagokat állíthatunk össze a gyűjtött értékekről figyelembe véve, hogy milyen korosztálynak szólhat majd a tudásátadás. Az értékgyűjtésre, megőrzésre irányuló kezdeményezésekkel nagymértékben hozzájárulhatunk a társadalmi értékrend és a környezettudatos szemlélet formálásához. Megfelelő felkészültséggel a környezeti és természeti nevelés egyik kiváló gyakorlati eszköze lehet a terepi értékgyűjtés. Az értékfeltárások során törekedjünk arra, hogy szervezett formában, a gyermek korcsoport is aktívan vegyen részt a helyszíni feltáráson, terepbejáráson. Az ilyen célzott kirándulások, barangolások erősíthetik a gyermekekben azt a veleszületett kíváncsiságot, amelyet a világ jelenségei iránt tanúsítanak. A gyermekekkel együtt végzett terepi értékfeltárás eredménye az ismeretterjesztés mellett a természetszeretet érzésvilágának megfelelő kialakulása is. Célunk, hogy a gyermekek érezzék a felfedezés örömét, izgalmát, amikor új, ismeretlen dolgokkal találkoznak, és kialakuljon bennük az együttérzés, a csodálat, a szeretet érzése: felfigyeljenek a természet szépségeire.

28 A közösségi értékgyűjtés meghatározhatja egy adott közösség fejlődési irányait és lehetőségeit, nagymértékben hozzájárulhat annak helyi szerepvállalásához. Az értékfeltárás a fentieken túl lehetőséget biztosít a fiatalság hasznos és értelmes szabadidős elfoglaltságára is. Mindez történhet a helyi intézményekkel való együttműködés keretében. Akár saját helyismereti tantárgy bevezetésével, ahol tárgyak, eszközök készítése vagy beszélgetések során ismerkedhetnek meg a fiatalok az őket körülvevő értékekkel. Jó példa erre a hollókői iskolákban működő Hollókő tantárgy, de a helyi oktatási tantervekbe való beépítésen túl más környezeti nevelési eszközök is alkalmazhatók az értékőrzés során (pl. értékőrző táborok, tematikus kirándulások, erdei iskola jelleggel tangazdaság működtetése, ott élő idősek tanítják a népdalokat, kézművességet, ünnepi szokásokat, helyi hagyományokat). Kérdezd meg a nagymamát és a nagypapát! A kézikönyvben leírt módszertan egyik legfontosabb gondolata, hogy a sikeres értékfelmérés során a szóbeli és a látott információk egymást kiegészítve adjanak egy teljes képet a feltárt értékről. Ugyanakkor e módszernek az időigényesebb és előzetes szervezést kívánó része maga az interjúkészítés, az interjúalanyok, vagyis a helyi tudásőrzők felkeresése, interjúidőpontok egyeztetése. Miközben a települési értékfeltárás során rengeteg hasznos tudásanyagot gyűjthetnek össze a helyi iskola tanulói is nagyszüleiktől. Először az iskolás tanulókkal egy tematikus tanóra keretein belül a pedagógusokkal együtt, esetleg az értékgyűjtésben közreműködő szakemberekkel beszéljük át az érdekes témákat, kérdéseket (lásd fejezet). Ezután ők fogják az immáron saját érdeklődésüket is elnyerő kérdésekkel megkeresni nagyszüleiket, idősebb rokonaikat, akik biztosan örömmel mesélnek majd a régi időkről, feltárva ezáltal a helyi hagyományokat, elfeledett történeteket, helyszíneket. Mesélnek az átalakult tájról, életformáról, elfeledett helyekről. Az iskolások által összegyűjtött értékeket érdemes versenyeztetnünk, hogy ezáltal a települési értékgyűjtést összefogó csoporthoz könnyűszerrel visszajuthassanak az adatok (a legrégibb történet, legelfeledettebb helyszín, a legrejtőzködőbb érték, stb. díjazása által). Fotó-, rajzpályázatok A tájhoz kötődő értékek megjelenítésének kiváló eszköze a képi ábrázolás. A felmérési dokumentációnak lényeges pontja, hogy fényképes dokumentációt is készítsünk a feltárt értékről. Egy fotó- vagy egy rajzpályázat keretében viszonylag rövid idő alatt képet kapunk arról, hogy melyek azok az értékek, amelyek ténylegesen a helyi közösség szemében is értékként jelennek meg. Egy ilyen pályázat akár arra is rámutathat, hogy melyek azok az értékek, amelyek jelen vannak a településen, de mégsincsenek kellőképpen megbecsülve, nem igen tartják számon a település lakói azokat. A pályázatokkal kiírásuktól függően több korosztályt is megszólíthatunk. A pályázat terjesztése és díjazása történhet a közoktatási intézmények közreműködésével, de akár egy online felület is alkalmas lehet a meghirdetésére, ahol az oldal látogatói maguk is dönthetnek arról, hogy mely pályaműveket ítélik a legjobbnak. A rajzpályázatok során a grafikai ábrázolás egyfajta interpretációt is jelent. Az ilyen grafikai ábrázolásokat érdemes az adott érték dokumentációjába is beillesztenünk a fényképek mellett. Fogadj örökbe egy táji értéket! - közösségi érték-helyreállítások, közösségi téralkotás, építés A Fogadj örökbe egy táji értéket kezdeményezés a közösségen belüli felelősség megosztását támogatja azáltal, hogy az egyes értékek mellé egy-egy gondozót jelöl, aki az adott tájhoz kötődő érték gazdája lesz, legyen az egyén vagy csoport. Az értékgyűjtés után a közösség megállapíthatja, mely értékek szorulnak jelentősebb beavatkozásra. Ezek megújítása, karbantartása adhatja a közösségi program alapját. Az örökbefogadók biztosítják az értékek rendszeres gondozását, számontartását és a közösség többi tagja, illetve a látogatók felé történő bemutatását. Köztéri alkotások esetén például ők tartják rendben a tájhoz kötődő érték környezetét, de ők lehetnek azok is, akik az értékhez kapcsolódó eseményekhez megemlékezést, vagy például egy-egy külterületi érték esetén kirándulást, sétát szerveznek egy szélesebb kör számára is. Az állagmegóvás mellett a közösség akár új értékeket is (pl. faültetés, közösségi téralkotás, szoborkészítés) létrehozhat. Értéktárak bemutatása, nyilvántartása

29 Az elkészült értékek bemutatása, mintegy visszacsatolásként elmaradhatatlan feladatunk az utógondozás során. Ekkor a gyűjtési munkában, tájsétán, interjúkban részt vevőknek mutatjuk vissza az elért eredményeket. Ez történhet például tematikus estek (pl. mesterségbemutatók), kiállítás vagy kiadvány által. Emellett fontos a már feltárt érték-nyilvántartások hozzáférhetőségének biztosítása (pl. online adatbázis létrehozása). A feltárt értékek bemutatására alkalmas lehet a helyi médiamegjelenés, (pl. portréfilmek, bemutató kisfilmek készítése, külön tematikus közösségi oldal, blog stb.). Tudásőrzők bemutatása, közös tájestek szervezése Az interjúzások során sokszor külön élményt jelent a helyi tudásőrzők történeteinek meghallgatása, amelyek elmesélésére nem is biztos, hogy egy interjúszituáció a legkedvezőbb. Az interjú mégis csak egy szűkebb időtartamú műfaj, ezért nagy élményt jelent a szélesebb körben történő beszélgetések szervezése is. A beszélgetéseknél a legnagyobb kihívást a helyi tudásőrzők meggyőzése jelenti arról, hogy valóban van elég érdekfeszítő és izgalmas története, amelyet mások is szívesen és érdeklődéssel hallgatnának. Ezért az ilyen jellegű közösségi esték megszervezése feltételez egyfajta bizalmi viszonyt is. Itt legfőbb feladatunk a bátorítás, bíztatás, a közszereplés okozta aggodalmak elhárítása. Tematikus útvonalak, zöldút Mindenképpen érdemes a helyhez kötött értékek bemutatásához egy útvonalat is tervezni. Ilyen útvonaltervezési elv lehet egy-egy tematikus út vagy akár zöldút megtervezése, amelyek kialakítása során nem csupán az értékek útvonalra való felfűzését, de más fenntartási szempontokat is érdemes figyelembe venni. Maga a zöldút is egyfajta motormentes közlekedési útvonalat jelent, ahol előnyt élveznek a biciklisták, gyalogosok vagy akár a lóháton, lovaskocsin közlekedők is. Ilyen zöldút-hálózat létezik az országban már több helyen, például a Cserhátban, Cserhát Zöldút néven, ahol a zöldút kialakítói és mindazok, akik fontosnak tartják a zöldutat maguk is közösséget alkotnak, alulról szerveződő társadalmi összefogást valósítanak meg. Ilyen útvonalkialakítási módszernek nevezhetjük a tematikus útvonalakat is. Magyarországon Cultural routes néven több tematikus útvonal is áthalad, amelyet az európai közösség felkarolt, ilyen például az Európai Termálfürdők útja, az Európai Zsidó Örökség útja, vagy az Európai Szecesszió útja. ( Helyi kalendárium, falukönyv készítése A helyi kalendárium, falukönyv készítése alkalmas a helyi emlékezet feltárására és megőrzésére, a közelmúlt eseményeinek megörökítésére. Ez a módszer alkalmat ad régi szokások felelevenítésére, hagyományok ápolására, helytörténeti kiállítás rendezésére, falugyűjtemény kialakítására. Helyi tudástár létrehozása A helyi tudástár létrehozása, a helybéliek nevének, címének feltüntetése bemutatja mindazokat a helybéli tudásokat, témákat, amelyekhez értenek, és ezt a jártasságukat magánúton az érdeklődőknek szívesen átadnák. Ez egyfajta közösségi névjegyzék létrehozását jelenti, ahol gyakorlati és elméleti tudásátadásra kerül sor megszervezett tanulókörökkel. Szívesség-szolgálatok, önkéntes szolgálatok Amelyik közösségben az emberek bizalommal vannak egymás és az intézményeik iránt, együttműködnek és szolidárisak, az gazdaságilag is eredményesebb. Az önszervezőköri módszerek is hozzájárulnak a gazdaságilag is erősebb közösségek létrejöttéhez. Ez a rendszer alkalmas lehet a tájak, táji értékek gondozására, rendbetételére; régi tudások, hagyományok átadására (pl. építkezési módszerek, tájhasználati, művelési módok). Emberi környezethez kötődő (védett, fokozottan védett) fajok felmérése A tájhoz kötődő értékek gyűjtése során kiemelt figyelmet érdemel az emberi környezethez kötődő értékes fajok közösségi feltérképezése is, így például a madármegfigyelés vagy -gyűrűzés is. Védett, fokozottan védett fajok felmérése során végezze azt állami vagy civil szervezet, esetleg egy-egy fajcsoport tudományos kutatója gyakran pont azok a fajok maradnak adathiányosak, amelyek szorosan emberi környezethez kötődnek (pl.

30 gyöngybagoly, épületlakó denevérek, gólya- vagy fecskeállomány). Közös bennük, hogy előszeretettel választják padlásainkat, templomtornyainkat lakóhelyül. Ezen fajok élőhelyét tekintve ez nem is csoda, felmérésük a velük együtt (gyakran egy épületben élő) emberek segítsége nélkül nem is lehetséges. A felmérés célterületei elsősorban kevéssé karbantartott épületek, így például templomtornyok, templompadlások, közintézmények (iskolák, polgármesteri hivatalok), régi polgári vagy paraszti házak padlásai. Ezeken a helyeken fokozottan ügyelnünk kell a biztonságra. Minden esetben megfelelő ruházatban, munkavédelmi sisakban és megfelelő világítóeszközökkel induljunk a felmérésnek! Konzultáljunk a bejutást biztosító személlyel (plébános, gondnok stb.) a potenciális veszélyekről, illetve a területileg illetékes nemzetipark-igazgatósággal (praktikusan a helyi természetvédelmi őrrel). Az értékőrzés anyagi támogatása a vállalati szféra bevonásával Franciaországban létezik az Örökségi Alap (Fondation Patrimoine), amelynek célja a nem védett, vidéki, úgynevezett közeli örökségek megőrzése és tudatosítása. A francia Alap segíti a köztulajdonosokat (pl. önkormányzatok, intézmények), a közösségi, valamint magántulajdonosokat anyagi támogatással (rész, vagy teljes finanszírozás) a projektjeik megvalósításban azért, hogy ne saját anyagi terhük legyen az örökség megőrzése. Mindezt úgy, hogy a szükséges forrásokhoz cégeket mozgósít és von be az Alapot kezelő szervezet. A kulturális miniszter által alapított Örökségi Alap megjelenik az országos szintű jogi szabályozásban is, egyben elismerve a magánszektor anyagi részvételét a védelmi feladatokban. Az Örökségi Alapból származó forrásokért viszont a civil szféra vállal felelősséget, egyesületek pályázhatnak az örökségi védelmet biztosító projektek megvalósítására. Mindez kiváló példája a jó kormányzás elvének is, amikor maguk a civilek képesek állami feladatokat ellátni (good governance). A francia Örökség Alapról bővebben: GYAKORLATBAN MEGVALÓSULT PÉLDÁK A TÁJHOZ KÖTŐDŐ ÉRTÉKEK KÖZÖSSÉGI GYŰJTÉSÉRE ÉS MEGŐRZÉSÉRE Pannon Ifjúsági Értékőr Hálózat A Pannon Térség Fejlődéséért Alapítvány keretében létrejövő Ifjúsági Értékőr Hálózat összefogásában helyi fiatalok gyűjtik saját és környezetük településeinek értékeit. Az értékőrök által összegyűjtött települési értékeket, a Veszprém megyei értékleltár adatait egy virtuális adattárba a Szeresd a magyart! portál foglalja össze. Azóta az a példa, miszerint a felnövekvő generációra bízzák a települések múltjának, örökségének, hagyományainak felmérését, más szervezetet is ösztönzött, így jött létre a Nivegy-völgyi értéktár kezdeményezés. A Pannon Térség Fejlődéséért Alapítvány honlapja ( Mesés Hetés - Hetési mintaprogram a tájértékek megőrzésére A Mesés-Hetés elnevezésű program és fejlesztés egyik célja volt a Hetés néprajzi tájegység értékes természeti és kultúrtörténeti tájelemeinek felmérése a helyi szereplők bevonásával, a helyi közösség részvételével, a helyi tudásra támaszkodva. Nem csupán értékőrzésre, hanem a kezelésre, fenntartásra és együttes hasznosításra is lehetőséget teremtett a megkezdett munka. A mintaprogram további célja a táji értékek turisztikai hasznosítását is lehetővé tevő zöldút kialakítása. A zöldút-mozgalomban szerte a világban helyi közösségek vesznek részt a környezeti és gazdasági szempontból is fenntartható társadalom kialakítása és az egészséges életmód elterjesztése érdekében. A zöldutak ideális keretet (fizikai és egyben szellemi) biztosítanak a közösségi kezdeményezéseknek, a természetvédelemmel, kulturális örökségvédelemmel, a fenntartható turizmussal és a motormentes közlekedéssel kapcsolatos fejlesztéseknek. A program eredményeként megszületett a Mesés Hetés Zöldút nyomvonala igazodva a terület

31 táji értékeinek elhelyezkedéséhez különböző fórumokon, beszélgetéseken keresztül egy hosszabb folyamat eredményeként alakult ki, amely során a helyi vezetők és civilek együttesen vitathatták meg elképzeléseiket. A Mesés Hetés honlapja ( Kincskereső értékösvények - Magosfa Alapítvány Csoportos, családi helyismereti programként a települések (pl. Verőce, Kismaros, Börzsönyliget) kulturális és természeti értékeit fűzik össze a kincskereső értékösvények. A kincskereső útvonalakhoz egy-egy rejtvény is kapcsolódik, de a megfejtéshez mindenképpen szükséges végigjárni az adott értékösvényt. A Magosfa Alapítvány honlapja ( Székelyföldi Fürdő és Közösségépítő Kaláka Mozgalom - Ars Topia Alapítvány A Kaláka Mozgalom, amely 2001-ben indult Székelyföldön, népi gyógyfürdők felújítására és környezetük tájhoz méltó kialakítására vállalkozott a helyi közösségek, a Kárpát-medence és a világ különböző helyeiről ideérkező fiatalok részvételével, önkéntes munkával. A kalákák középpontjában a vizek védelme, a régi gyógy- és fürdőhelyek újjáélesztése áll. A fürdők felújítása a Székelyföldre jellemző hagyományos közösségi munkaformában, a kalákában valósulnak meg. A kaláka lényege, hogy mindenki azt adja a közösbe, amire ereje, tehetsége és jószíve van, a gyermekektől az idősekig: faanyagot, fuvart, szerszámot, élelmet, szállást, pénzt, kétkezi munkát. A helyi önkormányzat, közbirtokosság és műhelyek biztosítják a faanyagot, építőanyagot és az élelmezést, a helyiek pedig szállást adnak otthonaikban. Az Ars Topia Alapítvány honlapja ( Délegypercesek - Kulturális Örökség Menedzserek Egyesülete A projekt a Kulturális Örökség Menedzserek Egyesülete (KÖME) munkatársai vezetésével valósult meg. A program első szakaszában helytörténeti anyagokat és a szájhagyomány útján fennmaradt emlékeket gyűjtöttek az Egyesület tagjai. A második szakaszban pedig egy köztéri játék segítségével igyekezték a helyieket kicsit közelebb vinni egymáshoz: kapcsolatokat, beszélgetéseket generálni az értékőrzés mentén. Ennek keretében a helyiek a saját történeteiken keresztül kaphatnak választ arra, hogy közösségi összefogással hogyan lehet az együttélést megkönnyíteni, közös célokat előmozdítani. A projekt gyakorlati eleme volt, hogy a település egy frekventált helyszínére kihelyezték a falu kincses térképét. A köztéri játék részeként felállítottak egy-egy történetmesélő padot, ahol a helyben gyűjtött történeteket interpretáltak a közösség tagjai mint amatőr színészek. Mindennek kézzelfogható eredményeként, kataszterként egy úgynevezett sztoriatlaszt is kiadtak, amely a jövőben akár a helyi általános iskolában is terjeszthető, a tanításba beépíthető a helytörténeti ismeretanyag feldolgozásaképpen. A Kulturális Örökség Menedzserek Egyesületének honlapja: (haritagemanagment.hu) Nagyapám háza mester-inas program - Falufejlesztési Társaság A Falufejlesztési Társaság Építész Tagozata, a Magyar Nemzeti Vidéki Hálózat támogatásával dolgozta ki a Nagyapám háza mester-inas képzést a népi építészet iránt érdeklődőknek. A kiválasztott inasok egy-egy mester mellé kerülnek, és részt vesznek egy műemléki épület, tájház, malom vagy parasztház felújításán. Olyan hasznos alkotómunkát végeznek, amellyel gyarapíthatják tudásukat, közvetlen tapasztalatot gyűjthetnek a házépítés népi módszereiről, a hagyományos kőműves munkákról. A négy hétig tartó gyakorlat során

32 hagyományos környezetben, élőben tanulhatják meg a régi ácsmesterség alapjait, a tetőfedés fortélyait, elsajátíthatják a vályogvetést, paticsfalak tapasztását, a zsúpfedést és nádazást. Gyógyító táj; Gyógyító emberek A Gyógyító táj; Gyógyító emberek című projekt célja volt, hogy megkeressék az együttműködés útjait a vidéki térségeink népességeltartó képességének javítása érdekében. A projekt emellett arra is törekedett, hogy bemutassa a Dunakanyar, a Pilis, a Börzsöny és a Szentendrei-sziget fokozottan védett tájainak értékeit. A természet adta lehetőségekkel, a megszerzett ismeretekkel, az együttműködések révén egyre több ember számára nyílhat lehetőség értelmes, maguk és mások számára is hasznos, megélhetést nyújtó munkára. A projekt harmadik célkitűzése a generációk közötti tudásátadás megteremtése volt. A Gyógyító táj, gyógyító emberek projekt honlapja: Ökoporták kialakítása Az ökoporta cím a falusi szolgáltatókat érintő egységes minőségbiztosítást jelentő védjegyrendszert jelenti, célja a komplex falusi turisztikai kínálat minőségi kialakítása. A Falusi és Agroturizmus Országos Szövetsége (FATOSZ) által elismert ökoporták esetében az alapvető szolgáltatás, hogy az ideérkező vendég testközelből ismerheti meg a hagyományos gazdálkodást, a termőföldtől az asztalig szemmel tarthatja a zöldségek és a gyümölcsök útját. A szálláshelyhez minden esetben kapcsolódnia kell ökológiai gazdaságnak gyümölcsös- és fűszerkerttel. A házban és a gazdaságban energia- és víztakarékos eszközöket használnak, a komposztálás és a szelektív hulladékgyűjtés alapvető fontosságú a vendéglátók számára. A gazdaságban és a háztartásban kerülni kell a vegyi anyagok túlzott használatát, ehelyett hagyományos tisztítási eljárásokat alkalmaznak. Ezeken a kötelező elemeken kívül egyéb szolgáltatásokkal színesíthető a kínálat: háziállatokat, baromfit, nyulat is tarthatnak az ökoportán, törekedve a hagyományos gazdálkodásra. Az ökoporta egyszerre mutathat be tájegységre jellemző berendezési tárgyakat, tájjellegű és helyi termékeket és azok készítési eljárását, a falusi életmódhoz és agrárkultúrához kapcsolódó tevékenységeket, hagyományos népi kézművesmesterségeket, őshonos állatok tartását. (MNVH 2013) Itt vagyok otthon kiadvány - Örökségünk: Alpokalja Fertőtáj Az Itt vagyok otthon című közérthető kiadvány különféle szempontokból ismerteti röviden a tájat. Az olvasók információhoz juthatnak a térség történetéről, földrajzáról, településeiről, világörökségi értékeiről. A kiadvány bemutatja a Fertő-part rejtett kincseit, foglalkozik a térség természeti szépségével, egyedi tájértékeivel, de az olvasók megismerkedhetnek a fertőszéplaki templomban található Szűzkép legendájával, egy, a településről származó népdallal, a fertőhomoki dióünneppel, Hegykő nevének történetével vagy Sarróddal, a halászfaluval. A leírásokat többek között a települések egymáson tréfálkozó versei színesítik. A témakörökhöz minden fejezetben ellenőrző kérdések tartoznak, segítve, hogy az ismeretek könnyebben és mélyebben rögzüljenek, és a szövegek között is különféle feladatok járulnak hozzá az anyag közös feldolgozásához. (MNVH 2013) Az Itt vagyok otthon kiadvány elérhetősége ( Dél-Borsod értéktára - Dél-borsodi LEADER Egyesület A Dél-Borsod Értéktára című kezdeményezés egy hatosztatú gyűjtemény, amelybe a Dél-borsodi LEADER Egyesület területéhez tartozó 37 település lakosainak bevonásával gyűjtötte és folyamatosan gyűjti össze a térség erőforrásait, legyen szó tájvédelmi körzetről, épített örökségről, hagyományőrző csoportokról vagy akár mesteremberekről. A gyűjtés célja az értékorientált szemléletformálás, valamint a térségbe érkező turisták informálása. A különböző kategóriákban tartalmas leírásokkal és fotókkal mutatják be a helyi értékként elfogadott erőforrásokat (népi mesterségeket űző kézművesek, néptánccsoportok, kastélyok stb.) Az

33 értéktár adatbázisának építése által a Dél-borsodi Leader Helyi Akció Csoport több mint 90 szereplővel van napi kapcsolatban, akikkel közös céljuk a térségi identitás erősítése. A Dél-Borsod Értéktár honlapja ( Tündérkertek - Mozgalom a gyümölcs-tájfajták megmentéséért A mozgalmat a hazai gyümölcs-tájfajták megőrzéséért indították. A tündérkertek tulajdonképpen olyan génbankok, ahol az adott település, térség környékén fellelhető régi gyümölcsfák (gyümölcs-tájfajták) oltványait nevelik. A már nemzetközivé vált mozgalom Zalából indult útjára 2009-ben, azóta szerte a Kárpátmedencében már több mint 120 tündérkertet alapítottak, ahol kétezernél is több régi fafajtát sikerült eddig megőrizni. Az értékmentés, gyümölcsészeti hagyományok mentése mellett a tündérkertek közösségépítő szerepe is számottevő, a közösség saját táji és kulturális hagyatékát őrzi. A mozgalom segít átörökíteni a régi tudást. Táj - Építészet - Közösség Alkotótáborok A Magyar Tudományos Akadémia Veszprémi Területi Bizottság (MTA VEAB) Népi Építészeti Munkabizottságának kezdeményezésére indult program, a Magyar Építész Kamarával és a Szent István Egyetem Ybl Miklós Építéstudományi Karával együttműködve. A program célja, hogy diákok és helyi emberek olyan épületeket és gazdaságokat mentsenek meg és adjanak esetleg új funkciót azoknak, amelyek kiemelkedő értékkel bírnak, de a felújításukra jelenleg nincs remény. A program előzményeként nyári gyakorlatok keretében építészhallgatók foglalkoztak azzal, hogy a népi építészet emlékeit felmérjék, és dokumentálják. Sajnos azonban ezen épületek jelentős része azóta eltűnt. Így kiemelkedősen fontos, hogy a felméréseket állagmegőrzéssel és felújítási munkákkal is bővítsék, lehetőleg helyi mesterek bevonásával. Így az épületek megmentése mellett a fiatalok és más érdeklődők megismerhetik a hagyományos építés és gazdálkodás módszereit, a helyi mesterek munkához jutnak, és nem utolsó sorban a környék lakosságának is felhívják a figyelmét ezekre a helyi értékekre.

34 6. A TÁJHOZ KÖTŐDŐ ÉRTÉKEK KÖZÖSSÉGI GYŰJTÉSÉNEK JELENTŐSÉGE A táj fontos közérdekű szerepet tölt be kulturális, ökológiai, környezeti és szociális téren, és a gazdasági tevékenységeket segítő erőforrásként működik, amelynek védelme, kezelése és tervezése új munkahelyeket teremthet; elősegíti a helyi kulturális fejlődést és alapvető eleme az európai természeti és kulturális örökségnek; hozzájárul az emberek jólétéhez és az európai identitás megerősítéséhez; egyformán fontos része az emberek életminőségének mindenhol: városon és falun, leromlott és kiváló állapotú területeken, a különlegesen szépnek tartott és ilyen adottság nélküli helyeken. Európai Táj Egyezmény, Preambulum (2000) A tájhoz kötődő értékek gyűjtése és megőrzése olyan konstruktív tevékenység, amely amellett, hogy a résztvevő egyén, illetve csoport számára hasznos és építő jellegű, egyúttal az egész közösség és társadalom fejlődése szempontjából hosszabb távon is sikeres és eredményes. A tájhoz kötődő értékek feltárása és megismertetése fontos eszköz abban, hogy az ember értse és értékelje, megbecsülje lakóhelyének múltját és jelenét. Nemzeti érdekünk, hogy összegyűjtsük és megőrizzük múltunk tájban megtalálható és a tájhoz fűződő emlékeit, amelyek a társadalom, a gazdaság és a környezet együttes fejlődésének lenyomatai. Mindezen törekvések létjogosultságát alátámasztja maga az Alkotmány is, hiszen az Alaptörvény egyértelműen kimondja: A természeti erőforrások, különösen a termőföld, az erdők és a vízkészlet, a biológiai sokféleség, különösen a honos növény- és állatfajok, valamint a kulturális értékek a nemzet közös örökségét képezik, amelynek védelme, fenntartása és a jövő nemzedékek számára való megőrzése az állam és mindenki kötelessége. A tájhoz kötődő értékek gyűjtése során az egyes településeknek nemcsak a megóvás lehet a távlati célja, hanem a táji örökségi elemeket felismerve, továbberősítve az értékek és a társadalmi, gazdasági, ökológiai célú fejlesztések közötti összhang megteremtése is. A táj önmagában is vonzerő, az értékgyűjtés segíti a települések gazdasági és kulturális fellendülését azáltal, hogy növelik a terület értékét, vonzerejét. A közösségi alapú értékgyűjtés a helyi gazdaság, a helyi közösség fejlődése a magasabb életminőség elérésének egyik eszköze. A közösen (újra) felfedezett és átélt hagyományok hozzájárulnak a közösségek életben tartásához. Az értékőrzésből adódó feladatok közös célokat jelentenek, aktivizálják a közösség tagjait, lehetőséget teremtenek a valós találkozásokra, kapcsolatok kialakítására. Ezért a helyi szintű értékfeltárást elősegítő közösségi kezdeményezések támogatása kiemelten fontos feladatunk. Az értékek a helyi települési identitást, közösségi kohéziót erősíthetik. A helyi szereplők megalapozott, értékalapú döntéseket hozhatnak, fejlesztéseket valósíthatnak meg. A társadalmi célokon túl az értékleltárak felhívják mind a helyben élő közösségek, mind az odaérkező látogatók, turisták figyelmét a helyben meglévő értékekre, illetve arra, hogy a táji örökség értékeinek megfelelő ismerete és használata kézzelfogható előnyöket nyújtanak települési, vagy akár vállalkozási szinten is. A tájhoz kötődő értékek számbavétele segítséget jelent az önkormányzatoknak, illetve a tervezőknek is a települések fejlesztési, rendezési terveinek, stratégiai programok elkészítéséhez, megalapozva a települések fenntartható fejlesztését. Emellett a tájhoz kötődő értékek pontos ismerete, a feltárások eredményei a hétköznapokban is jól hasznosíthatóak, elsősorban turisztikai, nevelési-oktatási szempontból.

35 A táji örökség tehát közvetlenül vagy közvetetten szellemi, anyagi, gazdasági erőforrás. Meglátásunk szerint a tájhoz kötődő értékek helyi erőforrásokra alapozott felmérése és megőrzése jelentős szerepet játszhat: a táji-térségi, illetve helyi identitás erősítésében, újraélesztésében; a helyben élők, a helyi intézmények tájhoz fűződő kapcsolatának és felelősségének erősítésében; a lakosság aktivizálásában a helyi és térségi érdekérvényesítés és döntéshozatal folyamatában, a táji örökség megóvására irányuló tudatosság kialakításában; a helyi örökségi értékek védelmére életre hívott, a hagyományokra támaszkodó civil kezdeményezések támogatásában; elzárt közösségek közötti kapcsolatok újraélesztésében; a különböző szinteken megjelenő szabályozások, tervezések, hatósági és önkormányzati intézkedések megalapozásában; területrendezési és településrendezési tervek tájvizsgálati szakági munkarészének megalapozásában, az adottságok feltárásában; rendezési tervek készítése során, az adott táj, település adottságaihoz, léptékéhez igazodó, tájhoz kötődő értékfeltárásra alapozott táji örökségvédelem megvalósításában; fejlesztések során a táji adottságokat, a hagyományos tájhasználatot, a településszerkezetet, a táji értékek védelmét figyelembe vevő döntés-előkészítések megalapozásában; fejlesztések során a táji, környezeti, természeti és egyéb helyi adottságoknak megfelelő tájhasználati módok előnyben részesítésében; települési, térségi együttműködés fejlesztésében; a lakosság helyben tartásában, a társadalmi egyenlőtlenségek csökkentésében; oktatási, művelődési és kulturális intézmények értékgyűjtéshez történő szerves integrálásával a tájhoz kötődő értékek oktatásba, környezeti nevelésbe való beépítésben, helytörténeti ismeretek bővítésében; tájrendezési, környezetalakítási, kezelés-fenntartási javaslatok megalapozásában; természeti örökségi elemek veszélyeztető tényezőinek feltárásában, helyreállítási lehetőségeinek megtalálásában; az adott táj állapotának, vonzó tényezőinek, tájképi megjelenésének erősítésében; települések és térségek turisztikai vonzerejének növelésében, az értékek vonzerejére alapozott szelíd turizmus fejlesztések megalapozásában; a hagyományos építészet, kézművesség és gazdálkodási módok fennmaradásának elősegítésében, a hagyományos mesterségek felélesztésében, értékké alakításában, az ezekre alapozott piacteremtésben; helyi piacok működésének ösztönzésében a megújuló alapanyagok felhasználásával és ezek helyben történő, értéknövelő feldolgozásával és minőségi termékként való előállításában; a táji és helyi adottságok előtérbe helyezésével a megújuló erőforrások és alapanyagok hasznosításának ösztönzésében, a nem megújuló erőforrások értékmegtartó hasznosításában; a tájhoz kötődő értékekre, táji adottságokra alapozott fejlesztések megvalósításában (pl. természetközeli gazdálkodási módszerek, hagyományos tájhasználatok újraélesztésében, tájhoz kötődő értékek bemutatásában, ökoturizmus, szolgáltató- és bemutatóközpontok kialakításában).

36 7. FELHASZNÁLT FORRÁSOK Kiadványok, folyóiratcikkek, kéziratok: - Illyés Zs. (szerk.) (2004): Alkotás a tájban, Ars Topia Alapítvány, Budapest. pp Baráz Cs. - Kiss G. - Holló S. (2011): Szakrális kőemlékeink. Kaptárkövek Magyarországon. Vidékfejlesztési Minisztérium Környezet- és Természetvédelmi Helyettes Államtitkársága, Budapest. pp Berkes, F. (1999): Sacred Ecology: Traditional Ecological Knowledge and Resource Management. Taylor & Francis, Philadelphia. - Berkes, F., Colding, J., Folke, C. (2000): Rediscovery of Traditional Ecological Knowledge as Adaptive Management. Ecological Applications 10: pp Czétényi P. - Vukov K. (2009): Örökségvédelmi fogalomtár. Magyar Építészkamara. Műemlékvédelmi Tagozat, Budapest. - Csemez A. - Mőcsényi M. (1983): Egyedi Tájértékek. Az általános tájvédelem alapjául szolgáló tájértékelési módszer. KÉE-Tájrendezési Tanszék, Budapest (kézirat). pp Csemez A. - Kollányi L. (2010): Az egyedi tájértékektől a táji értékek kataszterezéséig. in: Falu-Város-Régió. 2-3 szám. Budapest pp Csima P. (2003): Kultúrtörténeti egyedi tájértékek típusai és vizsgálata. In: A Lippay János-Ormos Imre- Vas Károly Tudományos Ülésszak előadásai. BKÁE. TVFK. Budapest. pp Csima P. (2008): Tájvédelmi szabályozás a településrendezési tervekben In: Csorba P. Fazekas I. (szerk.) Tájkutatás tájökológia. Meridián Alapítvány, Debrecen.. pp Csima P. (2011): Gondolatok a tájvédelemről, az egyedi tájértékekről és a tájkarakterről. In. Sallay Á.: Tájértékek szerepe a tájkarakter meghatározásában (elsősorban a budapesti agglomeráció településeinek példáján). Tudományos Konferencia november 19. Budapest. pp Csima P. - Mezősi G. - Gallé L. (1998): Az egyedi tájértékek körének megállapítása és kataszterezésük módszertanának kidolgozása. (kutatási jelentés) - Csonka-Takács E. (2013): A szellemi kulturális örökség nemzeti jegyzéke és jó megőrzési gyakorlatok. Szabadtéri Néprajzi Múzeum, Szentendre - Csőszi M. - Duhay G. - Kincses K. (2014): Tájvédelmi Kézikönyv. Tájvédelmi szempontok vizsgálata a hatósági eljárásokban. Vidékfejlesztési Minisztérium Környezet- és Természet megőrzési Helyettes Államtitkárság Budapest. - Európa Tanács (2003) European rural Heritage Observation Guide CEMAT Európa Tanács, Strasbourg. - Európa Tanács (2013) Glossary Of The Council of Europe Information System of the European Landscape Convention. Európa Tanács, Strasbourg. - Felföldi L. (2010): Örökségünk van. Mit kell tudni róla? A Szellemi Kulturális Örökségvédelemről. Muharay Elemér Népművészeti Szövetség. - Fejérdy T. (2013): A történeti táj, mint örökség. A történeti táj védelme és az Európai Táj Egyezmény, A táj mint kulturális örökség tájgazdálkodás / örökséggazdálkodás. (konferencia előadás). - Hatvani Nyilatkozat (2015). - Hoppál M. (1982): Természetismeret. In: Ortutay Gy. (szerk.): Magyar Néprajzi Lexikon V. Akadémiai Kiadó, Budapest, pp Kiss G. (2014): Tájértékek - Nemzeti értékek. (háttéranyag problémafelvetés tájértékeink, nemzeti értékeink közösségi részvétellel történő rendszerezése és megőrzésére, kézirat.) - Kiss G. - Tóth Sz. - Sikabonyi M. - Farkas R. (2011): Mindennapi kisemlékeink megőrzéséért. Útmutató az egyedi tájértékek kataszterezéséhez. Vidékfejlesztési Minisztérium Környezet- és Természetvédelmi Helyettes Államtitkársága, Budapest. pp Kiss G. - Babus F. (2011): Magyar táj - magyar örökség. A tájkarakter védelmétől az egyedi tájértékek megőrzéséig. Vidékfejlesztési Minisztérium Környezet- és Természetvédelmi Helyettes Államtitkársága, Budapest. pp. 28

37 - Kollányi L. (2009) Táji értékek kataszterezése a TÉKA projekt keretében. Lippay János Ormos Imre Vas Károly Tudományos Ülésszak előadásainak és posztereinek összefoglalói Budapest. pp Kollányi L. (2010): Tájértékek kataszterezésének metodikája. in: 4D Könyvek Tájépítészeti tanulmányok. II. kötet. Budapesti Corvinus Egyetem Tájépítészeti Kar, Budapest. pp Lakatos K. (2009): A képessé tétel folyamata. Az érdekérvényesítés esélyeinek növelése a szociális és közösségi munkában. Parola-füzetek. Közösségfejlesztők Egyesülete, Budapest. pp Máté Zs. - Kollányi L. (szerk. 2011): Rejtőzködő Kincsek, TÉKA tájértékek Magyarországon. Magyar Nemzeti Múzeum - Nemzeti Örökségvédelmi Központ, BCE Tájépítészeti Kar, Budapest. pp Mikházi Zs. Szilvácsku Zs. (2010): Országos tájérték adatbázis A magyarországi vonzerők gyűjteménye. in: Turizmus Bulletin. XIV. évf. 3. szám. - MNVH (2013): Magyar Nemzeti Vidéki Hálózat Jó gyakorlatok a vidékfejlesztésben. - Molnár Zs. (2014): A hagyományos ökológiai tudás etnotájökológiai értékelése. MTA doktori. MTA Ökológiai Kutatóközpont. Vácrátót. pp Mőcsényi M. (1968): A táj és a zöldterület fogalmi problémái a tájrendezés nézőpontjából. in: Településtudományi Közlemények. 21. sz. pp Mőcsényi M. (2013): Egyedi tájérték. Mőcsényi esszék 14. in: Építészfórum. - NBS : Nemzeti Biodiverzitás Stratégia. A biológiai sokféleség megőrzés közötti időszakra szóló nemzeti stratégia. - Per Blomberg (2015): Handbook on participative landscape planning (Prepared in the framework of the LIFEscape Project and referring to the European Landscape Convention) pp Teleki P. (1936): A gazdasági élet földrajzi alapjai II., Centrum, Budapest. - Tóth Sz. - Szijartó Á. - Kiss G. (2012): Az egyedi tájértékek nyilvántartásának tájvédelmi szempontú elemzése. in: Tájökológiai Lapok 10 (1): pp Sain M. (2010): Területfejlesztési Füzetek (1). Segédlet a közösségi tervezéshez. VÁTI. HKA-ONLINE. pp. 90. : fd0/$FILE/TF_fuzet_(1)_Segedlet_a_kozossegi_tervezeshez.pdf - Schumacher, E. F.L (1973): Small is Beautiful. Blond and Briggs Ltd. London - Tbiliszi Nyilatkozat (2000): Tbiliszi Nyilatkozat Zárójelentése. Magyar Környezeti Nevelési Egyesület, Budapest. pp Vercseg I. (2004): Közösségfejlesztő leckék kezdőknek és haladóknak (Módszertani füzet). Parola füzetek. Közösségfejlesztők Egyesülete. Budapest. pp ?OpenDocument Jogszabályok, szabványok: - Magyarország Alaptörvénye évi XLII. törvény a nemzetközi jelentőségű vadvizekről, különösen mint a vízimadarak tartózkodási helyéről szóló, Ramsarban, február 2-án elfogadott Egyezmény és annak december 3-án és május 28.-június 3. között elfogadott módosításai egységes szerkezetben történő kihirdetéséről évi LIII. törvény a környezet védelmének általános szabályairól évi LIII. törvény a természet védelméről évi LXXVIII. törvény az épített környezet védelméről és alakításáról évi LXIV. törvény a kulturális örökség védelméről évi XXVI. törvény az Országos Területrendezési Tervről évi XXXVIII. törvény a szellemi kulturális örökség megőrzéséről szóló, Párizsban, év október hó 17. napján elfogadott UNESCO Egyezmény kihirdetéséről évi CXI. törvény a Firenzében, október 20-án kelt Európai Tájegyezmény kihirdetéséről évi LXXVII. törvény a világörökségről évi XXX. törvény a magyar nemzeti értékekről és a hungarikumokról évi 21. törvényerejű rendelet a világ kulturális és természeti örökségének védelméről szóló, az Egyesült Nemzetek Oktatási, Tudományos és Kulturális Szervezete Általános Konferenciájának ülésszakán Párizsban, november 16-án elfogadott egyezmény kihirdetéséről

38 - 13/2001. (V. 9.) KöM rendelet a védett és a fokozottan védett növény- és állatfajokról, a fokozottan védett barlangok köréről, valamint az Európai Közösségben természetvédelmi szempontból jelentős növény- és állatfajok közzétételéről - 275/2004. (X. 8.) Korm. rendelet az európai közösségi jelentőségű természetvédelmi rendeltetésű területekről - 31/2007. (II. 28.) Korm. rendelet a területfejlesztéssel és a területrendezéssel kapcsolatos információs rendszerről és a kötelező adatközlés szabályairól - 14/2010. (V. 11.) KvVM rendelet az európai közösségi jelentőségű természetvédelmi rendeltetésű területekkel érintett földrészletekről - 303/2011. (XII. 23.) Korm. rendelet a történelmi emlékhelyekről - 315/2011. (XII. 27.) Korm. rendelet a világörökségi kezelési tervről, a világörökségi komplex hatásvizsgálati dokumentációról és a világörökségi várományos helyszínekről - 393/2012. (XII. 20.) Korm. rendelet a régészeti örökség és a műemléki érték védelmével kapcsolatos szabályokról - 114/2013. (IV. 16.) Korm. rendelet a magyar nemzeti értékek és a hungarikumok gondozásáról - MSZ : 1990 Általános tájvédelem. Fogalom meghatározások - MSZ 20381:2009 Természetvédelem. Egyedi tájértékek kataszterezése - Recommendation CM/Rec(2008)3 of the Committee of Ministers to member states on the guidelines for the implementation of the European Landscape Convention 3C3&BackColorIntranet=EDB021&BackColorLogged=F5D383 Internetes hivatkozások - TÉKA adatbázis: - Magyarországi természetvédelem hivatalos honlapja: - Herman Ottó Intézet: - Hungaricana Közgyűjtemény Portál: - Magyarországi Natura 2000 területek hivatalos honlapja: - Természetvédelmi Információs Rendszer (TIR): Világörökség Magyarországon: Szellemi kulturális örökség Magyarországon: szellemiorokseg.hu - Pro Vértes Közalapítvány. Helyi jelentőségű védett területek adatbázisa: Kulturális Örökség Menedzserek Egyesülete: - Forster Központ: - Zöldutak Módszertani Egyesület: - Folklor Adatbázis: - Szellemi Örökség. Népművészet mesterei egyesített jegyzék: - Európai kulturális utak:

39 8. MELLÉKLETEK M1. ADATLAP MINTÁK - TÁJHOZ KÖTŐDŐ ÉRTÉKEK DOKUMENTÁLÁSÁHOZ M.1.1. MINTA ADATLAP - ÉPÍTETT ÉRTÉK Nógrádsipek típus Nagy Sándor kúria Régi kúria, épített tájérték helységnév, pontos helyszín Nógrádsipek, Árpád út 3. koordináták , HRSZ: 9 keletkezés, kor 1820-as évek leírás, főbb jellemzők, kapcsolódó történetek Egykori Balás-kúria, amely között Nagy Sándor háza volt. A XIX. század elején Balás Ignác háza volt, 1820 körül épült az a két empire stílusú hengeres kályha amelyekből egy még 1950 táján is látható volt, ma csak a kályhafülkék jelzik helyüket. A sipeki birtokrészt és a házat Balás Gyula örökölte, aki a század végén tönkrement. Új birtokosa Deutsch Adolf szécsényi bankár lett, aki biztosan csak 1929 után értékesítette a branyitskai Nagy családnak, mert Balás Károly 1929-ben megjelent könyvében még nem említi a Nagy családot. A XX. század második felében a Kemény Huszárhoz címzett kocsma kapott helyet benne. Nagyméretű telken, szabadon álló, L alaprajzú, földszintes, 9 pilléres épület, hosszabbik szárán kontytetővel, rövidebbiken nyeregtetővel, törtívű oromfallal. A hosszabbik szár DNy-i és DK-i homlokzata előtt árkádos nyitott folyosó, félköríves nyílásokkal. A hosszabbik szárny kéttraktusos, a rövidebbik egytraktusos. A tornác és a két szárny közötti közlekedő dongaboltozatos. A rövidebbik szárny teknőboltozatos, kályhahelyekkel, a hosszabbik szárny helyiségei síkmennyezetesek, újabb közfalakkal. Pincéje két dongaboltozatos helyiség, a rövidebbik szárny alatt található lejárata az ÉNy-i homlokzatról, nyeregtetős kis építményből vezet le. Padlásfeljárat a hosszabbik szárny végén, befalazott árkád mögött helyezkedik. Épült 1820 körül, 1930-ban bővítették, ezt a bővítést később elbontották. A telken egy téglalap alaprajzú, földszintes, fölülkontyolt cseréppel fedett, DK-i végén felső csonkakontyolt tetős épület is áll, amely korábban pálinka főzdeként használtak. Az épület megjelenésében hasonló a Sipeken található Balás-kúriához. meglévő védettség Műemlék: azonosító: 6747, törzsszám: 5920 tulajdonos/kezelő Magántulajdon. aktuális állapot, kezelés, veszélyeztetettség Az épület állapota közepesen leromlott, az oldalsó, külső fal külső megtámasztásra szorul, a vakolat omladozik.

40 veszélyeztető tényezők adatforrás, adatfelvételezés ideje További állapotromlás, átalakítás. Terepi helyszínelés június. Balás család története Műemlékem.hu M.1.2. MINTA ADATLAP SZAKRÁLIS ÉPÍTETT ÉRTÉK Rimóc tipizálás Rimóci Fogadalmi kápolna Tájhoz kötődő szakrális tájérték, épített emlék, kápolna helységnév, pontos helyszín keletkezés, kor Rimóctól nyugatra, az István király útja folytatásában, Nógrádsipek/Varsány felé vezető földúton. Feltehetőleg az 1700-as évek. koordináták , leírás, főbb jellemzők, kapcsolódó történetek meglévő védettség tulajdonos/kezelő aktuális állapot, kezelés, veszélyeztetettség veszélyeztető tényezők A Nógrádsipek fele vezető földút mellett épült a fogadalmi kápolna, melyet az 1700-as években lezajlott pestis járványt követően építettek. Helyi lakosok által látogatott és karbantartott hely. Búcsúk helyszínéül is szolgál. Szép környezetben, a Sajgó lábánál található kápolna, körülötte a Millennium tiszteletére, 1896-ban ültetett hársfák (Tilia cordata) vannak. Keletkezési legendája: A falu plébánosa lovon ment át a pestisjárvány idején a szomszédos Nógrádsipekre misézni, mikor is a lova útközben megállt és letérdelt, és csak azután volt hajlandó tovább indulni, miután a pap is letérdelt. Ezt háromszor megismételte, majd közös megegyezés alapján, a plébános megfogadta, ha elmúlik a járvány, ide kápolnát építtet. A járvány elmúlt, a plébános pedig betartotta fogadalmát. Nem védett. Római katolikus egyház. Jó állapotú, nem veszélyeztetett. Környezetével együtt a tájképet gazdagító értékes elem. Nem veszélyeztetett.

41 adatforrás, adatfelvételezés ideje Helyszíni felmérés és adatközlés; irodalmi kutatás Adat felvétel: június. M.1.3. MINTA ADATLAP - TERMÉSZETI ÉRTÉK Rimóc típus helységnév, pontos helyszín Orom-lyuk gyurgyalag-fészkelőhely értékes élőhely Rimóc község déli határában, megközelíteni az István király útja folytatásában lévő földútról lehetséges koordináták , keletkezés, kor leírás védettség tulajdonos/kezelő aktuális állapot, kezelés, veszélyeztetettség veszélyeztető Ismeretlen, a homokbánya feltehetőleg a XX. század végén lett felhagyva. Az értékes fészkelőhely, amely egy egykori homokbánya, majd lőtérként használt bánya falában alakult ki. A m magas homokfalban kb pár fokozottan védett gyurgyalag fészkel, ami a faj legnagyobb ismert előfordulási helye Nógrád megyében. A területen továbbá több értékes faj is előfordul: imádkozó sáska, európai fecskefarkú-pillangó, európai kardos pillangó, atalanta-lepke, nappali pávaszem, sok pöttyös boglárka, zöld gyík, fürge gyík, cigánycsuk, karvalyposzáta, tövisszúró gébics, mezei veréb sordély. A növényzet jellemző élőhelyei: kötött talajú sztyeprétek, xerotherm cserjések. Helyi jelentőségű védett természeti terület - elfogadásra vár. Önkormányzat Környezete erősen cserjésedik, a megközelítő út mentén inváziós fajok (aranyvessző, parlagfű) is találhatók. Az utóbbi években a környéken felszaporodott terepmotorosok a bányát pályaként kezdték használni, a falakon is utakat taposva, amely a madarak költését zavarta, emiatt tiltó táblát helyeztek ki. Zavarást tiltó tábla jelenleg (költési időszak!) azonban a felmérés idejében nem volt látható, de a helyi lakosok elmondása szerint rendszeresen kiteszik. Látogatók zavarása, inváziós fajok, élőhely cserjésedése.

42 tényezők adatforrás, adatfelvételezés ideje Terepi bejárás, június. Szóbeli adatközlő (természetvédelmi őr). M.1.4. MINTA ADATLAP - TÁJGAZDÁLKODÁSSAL KAPCSOLATOS ÉRTÉK Nagylóc típus Marhazongorák Hagyományos tájhasználattal összefüggő érték helységnév, pontos helyszín Nagylóc, külterület, Kutya-hegy és Őrhegy közötti völgy koordináták , keletkezés, kor Feltehetőleg 1900-as évek leírás A hagyományos legeltető állattartás nyomán kialakult sajátos felszínmorfológiai képződmény. Rendszeresen legeltetett hegyoldalakon alakul ki. A rendszeresen azonos útvonalon kihajtott lábasjószág taposása nyomán apró teraszok képződnek, amik már messziről jellegzetes, tájkaraktert meghatározó elemként jelennek meg a tájban. védettség tulajdonos/kezelő aktuális állapot, kezelés, veszélyeztetettség veszélyeztető tényezők adatforrás, adatfelvételezés ideje Nem védett. Magántulajdon Jó állapotú, használatban lévő tájérték. A legeltetés megszűnése, földcsuszamlás. Terepi bejárás, helyszíni felmérés június 05.

43 Rimóc tipizálás helységnév, pontos helyszín Rimóci rezesbanda Tájhoz kötődő szellemi kulturális érték Rimóc keletkezés, kor 1922 leírás, főbb jellemzők, kapcsolódó történetek tulajdonos/kezelő aktuális állapot, kezelés, veszélyeztetettség veszélyeztető A Rimóci rezesbanda az 1920-as években alakult, azóta kisebb-nagyobb változásokon ment keresztül mind hangzásban mind pedig az általuk játszott repertoárban. A zenekar a környékbeli rendezvények rendszeres szereplőjévé vált az utóbbi években, de rengeteg megyén, sőt határon túli fellépést is elkönyvelhettek már. A banda repertoárjában megtalálhatóak a lassú illetve gyors csárdások, lagzis nóták, indulók, de keringőket és foxokat is előszeretettel játszanak. Fellépnek falunapokon, szüreteken, néptánccsoportok kísérésén, valamint egyházi rendezvényeken, körmeneteken. Legendás zenekari tagok: Bobák János, Bablena család tagjai, Benkó család tagjai. Rimóci rezesbanda A Rezesbanda a mai napig aktív, fellépő zenekar. Folyamatosan bővülő tagokkal és rendszeres éves fellépésekkel Problémát jelenthet, hogy a zenekar repertoárja átalakul a hagyományos

44 tényezők adatforrás, adatfelvételezés ideje rezesbanda dalokból. helyi szóbeli adatközlők (XY), Rimóci rezesbanda hivatalos oldala adat felvétel: június; XY A rezesbanda hivatalos oldala. Hang- és videó anyagok: 1., 2. Nógrádsipek típus Sisa Pista nógrádsipeki legendái Tájhoz kötődő szellemi örökség, régi betyár legenda helységnév, pontos helyszín keletkezés, kor Nógrádsipek 1900-as évek leírás, főbb jellemzők, kapcsolódó történetek Sisa Pista, anyakönyvezett nevén Benkó István (Zsunypuszta vagy Bátka- Dióspuszta, augusztus 9. Bernecebaráti, november 15.) juhász, nógrádi betyár, majd élete alkonyán vadőr volt. A Sisa név Nógrádban a vásott kölykök elnevezése volt. Az utolsó nógrádi betyár élete valóban kalandos volt ben cimborái bíztatására ellopott, de az is lehet, hogy elveszített valahogyan 12 darab birkát ilinyi keresztapja nyájából, aki ezért feljelentette őt a zsandároknál. A nógrádsipeki Balázs Sándor pandúr durván megkínozta őt a vallatásnál, amiért a juhászbojtár később kegyetlen bosszút állt: 1873-ban juhászkésével szó szerint lefejezte az akkor már sorozatos kegyetlenkedési miatt a testülettől el is küldött egykori pandúrt, Balázs Sándort. Ehhez fűződő sipeki legenda így hangzik: november 4-én Nógrádsipeken mulatoztak a betyárok Palicza Ferenc számadónál, amikor megjelent Sisa egykori megkínzója, Balázs Sándor volt pandúr őrmester. Sisa bosszút állt egykori megkínzóján, ittas állapotában juhászkésével szó szerint lefejezte az egykori pandúrt. A következő levelet írta, és a temetésre szánt 50 forinttal együtt elhelyezte a holttesten: Tisztelem a tekintetes csendbiztos Urat én sisa Pista a sipeki sándor nyakát én

45 tulajdonos/kezelő - vágtam le, mert azt motat hatvanhatba mikor fogva votam én écsaka a csenbiztos Kiménébe felakasztottak és mikor jajgatam hát azt monta ez e huncut Sándor hogy nej az Istent kérjem az Istennek mert őja az isten hát most araeset gyüvésem és be mentem egy hereboroznyi hát Sándor épen oda gyüt hát biz énparancsoltam neki elkisértem haza fele pórázon és az után nyakon csaptam hát most segyenubó sepepig sehogyan se szenvegyen érte senki mert meg szen veten én még hatvanhatban 12 órakor écaka a hasára pedig egy ötvenest tetem á temetésére hát legyen szíves tekintetes csendbiztos úr megtunynyi hogy oda ták-e akik rájakatak egy 1873-ba it vol Benkó Istvány Sisa.- ne csudájják hogy ilyen írást kütem, mert boncom volt az asztal Tekintetes csenbiztos urnak szolbujákba. aktuális állapot, kezelés, veszélyeztetettség veszélyeztető tényezők - Nincs. adatforrás, adatfelvételezés ideje Terepi helyszínelés, szóbeli adatközlők, ill. a Magyar Nemzeti Levéltár. Nógrád Megyei Levéltár június. Magyar Nemzeti Levéltár. Nógrád Megyei Levéltár. Rimóc típus helységnév, pontos helyszín keletkezés, kor leírás Rimóci Máriás lányok Hagyomány, régi szokás Rimóc község 1957 óta élő hagyomány 1956-ban meghurcolták a rimóci lakos, Laczkó Feri bácsit, aki fogadalomként azt

46 tulajdonos/kezelő - vállalta, hogy ha megmenekül, készíttet egy Mária-szobrot. Egy évvel később teljesítette ígéretét, és azóta folyamatosan a vállukra veszik a rimóci máriás lányok rimóci viseletben a Könnyek Anyja nevű fogadalmi szobrot. A régi hagyomány alapján azok lehetnek máriás fiatalok, akik elkötelezett keresztényként élik életüket, ennek egyik megnyilvánulása, hogy lelki értelemben vett tisztasággal, azaz szüzességgel készülnek a házasságra. aktuális állapot, kezelés, veszélyeztetettség veszélyeztető tényezők adatforrás, adatfelvételezés ideje A hagyományt minden évben megtartják. A Nagyboldogasszony napi búcsún is részt vesznek Mátraverebély - Szentkúton (augusztus 15). Nincs. Helyszíni adatfelvétel, szóbeli adatközlők. Rimóci Újság 2011/9 szám június. A hagyományról készült kisfilm (Máriás lányok)