A klímaváltozás hatásai és a közegészségügyi szektorban használt alkalmazkodási módszerek Veszprémben, illetve Budapest XIII. kerületében Beszámoló

A klímaváltozás hatásai és a közegészségügyi szektorban használt alkalmazkodási módszerek Veszprémben, illetve Budapest XIII. kerületében Beszámoló Dr. Páldy Anna, PhD 1

Bevezetés A klímaváltozás a 21. század legnagyobb globális egészségügyi kihívása. Ez az alapgondolata annak a jelentésnek, amely a The Lancet című orvosi hetilap és a University College London (UCL) Globális- Egészségügyi Intézetének (Institute for Global Health) az egy éves, közös munkája nyomán adtak ki 2009- ben. A megállapításban szereplő tényt mind a kutatási eredmények, mind a megfigyelések egyre nagyobb valószínűséggel támasztják alá. A globális átlaghőmérséklet 0,76 C- kal nőtt a tizenkilencedik század közepe óta. Az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (Intergovernmental Panel on Climate Change, IPPC) 2007- ben kiadott, Negyedik Értékelő Jelentése szerint az 1995 és 2006 közötti tizenkét évből tizenegy az 1850 óta mért legmelegebb 12 év közé tartozik a felszíni megfigyelések alapján. Igencsak valószínű, hogy a huszadik század közepe óta tapasztalt globális átlaghőmérséklet- emelkedés nagymértékben antropogén eredetű, vagyis a légköri üvegházhatású gázok feldúsulásának a következménye amint ezt a modellszámítások eredményei meggyőzően támasztják alá. A klímaváltozás lehetséges alakulását különféle társadalmi- gazdasági fejlődési pályákat figyelembe vevő éghajlatváltozási forgatókönyvek segítségével próbálják megbecsülni (1. ábra). Két szélsőséges esetet vesznek figyelembe: a) a jelenlegi energiafogyasztó társadalom folyamatos gazdasági növekedését ( minden marad a régiben ); b) áttérést a környezetbarát, fenntartható fejlődési pályára. 2

Gazdaság-szempontú Globális integráció Régió-szempontú Környezet-szempontú 3

Forrás: Az IPPC Negyedik Értékelő Jelentése (4th Assessment Report), 2007 1. ábra: A különböző társadalmi- gazdasági fejlődési pályák és a várható globális felmelegedés GazdaságiRegionálisKörnyezeti Globális A1 forgatókönyv Világ: piacorientált A2 forgatókönyv B1 forgatókönyv B2 forgatókönyv Földi átlagos melegedés a felszínen ( C) A2 A1B B12000. évi állandó koncentrációk 20. század 1900 2000 2100 Terményhozam- előrejelzés Csökkenés Növekedés 0,74 C emelkedés az elmúlt 100 évben Emissziós forgatókönyvek Lehetséges maximális eltérés a modellek között a hőmérséklet- emelkedés értékében (kb. 2 C) Növekedésalapú, globalizált világ (*3) Növekedésalapú, lokalizált világ Növekedésalapú, globalizált világ (*2) Környezetbarát, lokalizált világ Növekedésalapú, globalizált világ (*1) Környezetbarát, globalizált világ *1 nem- szénalapú energiaforrások *2 kiegyensúlyozott energiaforrás felhasználás *3 szénalapú energiaforrások 4

Mindkét szcenáriópár az A1 és a B1, illetve az A2 és a B2 is a globalizációs folyamatok felgyorsulása, illetve a régiókénti fejlődés mentén prognosztizálják a jövőt. A modellek szerint a földi átlag- hőmérséklet a 21. század végéig előre láthatóan 1,4 5,8 C- kal növekedne. Még a legkedvezőbb emissziós szcenárió megvalósulása esetén (a legalacsonyabb szén- dioxid- kibocsátás mellett) is 2 C körüli hőmérséklet- emelkedéssel kell számolni, sőt a legrosszabb esetben a növekedés meghaladhatja az 5 C- ot is. Az EU Alkalmazkodás a klímaváltozáshoz című Zöld Könyve szerint Európa legsérülékenyebb területe Dél- Európa és a Földközi- tenger teljes medencéje, ahol a jelentős hőmérséklet- emelkedés, valamint a csökkenő csapadékmennyiség együttes hatása olyan területeken jelentkezik, amelyek már most is vízhiánnyal küzdenek. Magyarország e régió határán van. A fentiek figyelembevétele új, interdiszciplináris és a többi ágazati politikával összehangolt a nemzetközi ügynökségek, az akadémikusok, valamint a nem- kormányzati szervezetek (NGO- k) együttműködésével kidolgozott, illetve gyakorlatba ültetett közegészségügyi politikát igényel mind nemzeti, mind nemzetközi szinten. Nagy szükség van arra, hogy a klímaváltozás hatásainak megelőzése és enyhítése beépüljön az összes ágazati politikába amint ezt az Európai Unió Horizont 2020 elnevezésű keretprogramja is hirdeti. Ennek a szempontnak kell tükröződnie a tudományos kutatási pályázati felhívásokban, az alapítványok tevékenységében, a tudományos publikációkban és végül, de nem utolsósorban az oktatási kerettantervekben az óvodától a középiskoláig. E folyamatok nyomon követéséhez, valamint az alkalmazott módszerek hatásainak és hatékonyságának az értékeléséhez megfelelő mutatók kidolgozására van szükség. A klímaváltozási mitigáció nemzetközi szinten elsőrendű prioritás; a nemzeti szintű alkalmazkodás ellenben kormányzati szintű támogatást igényel. Ez a két szint természetesen nem választható el egymástól. A különféle intézkedések megtervezésekor figyelembe kell venni a társadalmi- gazdasági helyzetet, és a társadalmi egyenlőtlenségek enyhítésére alkalmas politikai intézkedéseket kell kilátásba helyezni. Ez mind része az alkalmazkodási stratégiák gyakorlatba ültetésének. Nagyon fontos a helyi önkormányzatok, valamint a helyi közösségek támogatása annak érdekében, hogy felfogják az éghajlatváltozás globális és lokális kockázatait, illetve ennek köszönhetően képesek legyenek a környezeti hatások csökkentésére alkalmas helyi intézkedések megtételére. A közegészségügyi szakértők szerepe is fontos ebben a folyamatban; az ő feladatuk a tudatosság növelése, a helyi vezetők, az NGO- k és a jövő nemzedékek képviselőinek a felkészítése. A fenntartható fejlődés elvét országos és helyi szinten egyaránt el kell fogadni. Magyarországon számos eredményt született már ezen a téren: lezajlott az éghajlatváltozás várható egészségi hatásainak a felmérése (például a hőhullámok hatásainak a nyomon követése; az állati hordozók [vektorok], az élelmiszer és a víz útján terjedő betegségeknek; valamint az allergén növények elterjedésének, illetve a virágzási szezonok változásának a vizsgálata stb.) Az utóbbi években tapasztalható időjárási változékonyság ráirányította a figyelmet a hőhullámokkal, a hideg időszakokkal, valamint az árvizekkel kapcsolatos megelőzési tevékenységek és intézkedések fontosságára. 5

Mivel a mi régiónkban a klímaváltozás legfontosabb, legnagyobb jelentőségű egészségi következményei a hőhullámok által kiváltott hatások voltak, ezért az alábbiakban ezeket a hatásokat ismertetjük. A klímaváltozás hatása az egészségre Az éghajlatváltozással összefüggésbe lévő egészségi hatásokat illetően négy fő csoportot lehet megkülönböztetni. Az első csoportba olyan direkt, azonnali hatások tartoznak, amelyeket közvetlenül időjárási okokra vezethetünk vissza. Ezek közül a legfontosabbak a hőhullámok és a szélsőséges időjárási események. Indirekt, közvetett hatásoknak számítanak a vektorok és az élelmiszerek hordozta, valamint a levegőben terjedő allergének által kiváltott megbetegedések. Az utóbbi esetekben részben az éghajlatra érzékeny környezeti rendszerek változása idézi elő a különféle betegségek hordozóinak megváltozott térbeli és időbeli eloszlását. Egyre több bizonyíték támasztja alá, hogy a klímaváltozás befolyásolja az emberi egészséget, hiszen jelenleg is világszerte hozzájárul a globális betegségteherhez és az idő előtti halálozáshoz. Az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület Negyedik Értékelő Jelentése szerint az éghajlatváltozás emberek millióinak befolyásolja majd az egészségét, különösen azokét, akik rossz alkalmazkodási képességgel rendelkeznek. A legsúlyosabb globális problémák a következők: az alultápláltság és az abból következő rendellenességek fokozódása, a gyermekek növekedésének és fejlődésének a zavarait is beleértve; növekvő halálozási, megbetegedési és sérülési arány a hőhullámok, az árvizek, a viharok, a tűzesetek és az aszályok következtében; a maláriával kapcsolatos vegyes hatások: egyes övezetekben a betegség földrajzi elterjedése beszűkül, míg máshol kiterjed, illetve meghosszabbodik a betegség terjedésének az időszaka; a hasmenéses megbetegedések fokozódó nehézségei; néhány fertőző betegség hordozóinak (vektorainak) megváltozott térbeli eloszlása; a szív és érrendszeri, valamint a légzőszervi megbetegedések fokozódó gyakorisága az éghajlatváltozással összefüggő magasabb talajszinti ózonkoncentrációk miatt; az allergiát okozó pollen fajták időszakonként változó eloszlása; és a hőhullámok okozta elhalálozások fokozott kockázata. Az Európai Bizottság (EB) a 2007- ben megjelent Zöld Könyvben elismeri, továbbá a 2009- ben kiadott Fehér Könyvben megerősíti, hogy az éghajlatváltozás káros hatásai gyorsan és veszélyes méretekben erősödnek. Európára vonatkozóan az EB a klímaváltozás okozta magas hőmérsékletek által előidézett, vagyis a hőséghullámokkal kapcsolatos többlethalálozást és megbetegedéseket tekinti a legnagyobb kockázatnak. Hasonlóan jelentős kockázatként tartja számon a vektorok, az ivóvíz és az élelmiszerek által közvetített megbetegedések elterjedésében bekövetkezett változásokat, valamint az eltérő légköri 6

viszonyok miatt a levegőben keringő allergének elterjedésében előálló módosulásokat, továbbá az ultraibolya sugárzásból származó kockázatokat, amelyek azért lépnek fel, mert az éghajlatváltozás késlelteti az ózonréteg újjáalakulását a sztratoszférában. 7

A test hőháztartása és a hőség okozta betegségek Forrás: Heat- health Action Plan s guidance (Matthies et al, 2008) 2. ábra: Az emberi szervezet hőszabályozását befolyásoló tényezők és a hőséggel összefüggő megbetegedések kockázata Az emberi szervezet hőszabályozását befolyásoló tényezők és a hőséggel összefüggő megbetegedések kockázata A viselkedést érintő tényezők: Fizikális vagy kognitív károsodások Pszichiátriai betegségek Gyermekek Fokozott hőtermelés: Testmozgás Szabadtéri fizikai aktivitás Gyógyszerszedés Keringést befolyásoló befolyásoló tényezők: Szív- és érrendszeri betegségek Gyógyszerszedés 8

Vérplazma- csökkentő tényezők Hasmenés Már létező vesebetegségek és anyagcserezavarok Gyógyszerszedés Izzadást befolyásoló tényezők Kiszáradás Idős kor Cukorbetegség, szisztémás sclerosis (scleroderma) Cisztás fibrózis Gyógyszerszedés Viselkedéskontroll Bőr hőmérséklet: 32 37 C Belső testhőmérséklet 36,3 37,1 C T bőr - T körny Sugárzás Vezetés Áralmás Párolgás (Izzadás) Külső hőmérséklet Az emberi szervezet (36,1 és 37,8 C közötti) normális hőmérsékletét a hipotalamusz tartja fenn, amely folyamatosan szabályozza a hőtermelést és a hőleadást. A környezettel szembeni hőveszteség forrásai: (1) az infravörös sugarak formáját öltő elektromágneses hullámok; (2) a bőrön keresztüláramló víz vagy levegő révén megvalósuló konvektív hőátadás; (3) a bőrrel közvetlenül érintkező hidegebb tárgyak által elvezetett hő és (4) az izzadság elpárologtatása. A hősugárzásnak, a hőáramlásnak, valamint a hő elvezetésének egyaránt feltétele a bőr és a környezet közötti hőmérsékletkülönbség, a párologtatást pedig a vízgőzök nyomásában jelentkező különbség teszi lehetővé. A túlzott hőség komoly megterhelést jelent a szervezet, különösen a szív- és érrendszer számára. Amikor a környezet melege túlterheli a test hőleadó mechanizmusát, a belső testhőmérséklet megemelkedik. A bőr, valamint a mélyebben található szövetek és szervek hőreceptorai már 1 C- os hőmérséklet- emelkedést is azonnal észlelnek. A hőreceptorok továbbítják az információt a hipotalamusz által irányított hőszabályozó központnak, amely a fokozott hőleadás 9

érdekében két erőteljes választ vált ki. Egyfelől a bőr vérkeringése, másfelől pedig a szív teljesítménye fokozódik a további fontos szervek működésének a rovására. Amikor a külső hőmérséklet magasabb, mint a bőr hőmérséklete, az egyetlen rendelkezésre álló hőleadási mechanizmus a párologtatás (izzadás). Következésképpen bármilyen párologtatást gátló tényező mint a környezet páratartalma, a légáramlás hiánya (a szélcsend; a túl szűk,testhezálló öltözék) vagy az antikolinergikus hatású (az acetilkolin lebomlását akadályozó) gyógyszerek a testhőmérséklet emelkedését okozzák, ami az érzékeny egyéneknél életveszélyes hőgutához vagy a már meglévő krónikus bántalmak súlyosbodásához vezethet. Az enyhébb és mérsékeltebb túlmelegedések melegkiütéseket, ödémát, ájulást, görcsöket és kimerülést okozhatnak. A klímaváltozás hatása a napi halálozásra Európa legfőbb gondját ebben a tekintetben az évi átlaghőmérséklet emelkedésével és a szélsőségesen magas hőmérsékletekkel kapcsolatos elhalálozások, illetve megbetegedések jelentik, jóllehet e fejleményeket a népesség növekedéséből, valamint elöregedéséből adódó társadalmi- gazdasági változások is befolyásolják (EU Adaptation Strategy, 2013). A becslések szerint az Európai Unió tagállamaiban minden 1 C- os hőmérséklet- emelkedés a halálozási ráta 1 és 4% közötti növekedését eredményezi, ami azt jelenti, hogy a szélsőségesen magas hőmérsékletek miatt bekövetkező halálozások száma 2030- ig évente akár 30 000- rel is megnövekedhet; ez a szám 2080- as években pedig 50 000 és 110 000 közötti értékre is emelkedhet. A Klímacsapda Projekt az elhalálozások éves növekedését 2035 tájékára (a figyelembe vett forgatókönyv függvényében) 1,25 1,45%- ra becsülte. A tanulmányozott országokban a légzési zavarokkal kapcsolatos kórházi beutalások várható száma az előző mondatban szereplő növekmény részeként 2035- ben0,08 0,76%- os többlethalálozást jelent. A környezeti hatásoknak tulajdonítható halálokesetek számos övezetben hangsúlyosan megjelennek. Az időseket, akiknél a testhőmérséklet ellenőrzésének és szabályozásának a képessége lecsökkent, érinti a legnagyobb mértékben a szív és - érrendszeri, a vese- és légzőszervi bántalmak, valamint az anyagcserezavarok, illetve szélsőséges esetekben a hőguta miatt bekövetkező halálnak a kockázata (Matthies et al., 2008). Míg az elhalálozások teljes száma szorosan összefügg a népesség számával, a halálozási ráták változása sokkal magasabb lehet az olyan régiókban, ahol az éghajlati körülmények erőteljesebb felmelegedést eredményeznek. A legtöbb ilyen jellegű elhalálozás Közép- és Dél- Európában várható (D Ippoliti et al., 2010, 1. táblázat). A klímaváltozás várható egészségi hatásainak vizsgálatára egyre nagyobb szükség van a megfelelő környezetpolitikai intézkedések kialakításának az érdekében. A 2011- ben kiadott legfrissebb, 14 eredeti közlemény adatai alapján készült szakirodalmi elemzés hangsúlyozta, hogy az éghajlatváltozás jelentős mértékben meg fogja növelni a szélsőségesen magas hőmérséklet terhére róható többlethalálozást. Az elemzés felhívja a figyelmet arra, hogy az éghajlatváltozás terhére róható hatások becsléséhez ismerni kell az adott területre vonatkozóan visszamenőlegesen a hőmérséklet- halálozás összefüggését, a klíma jellegét, a lakosság számbeli és korcsoportos összetételének változását, valamint az adaptációs képességet. Továbbá a társadalmi- gazdasági 10

fejlődés, az adaptációs stratégiák, a földhasználat és a légszennyezettség mélyreható elemzése, valamint a halálozások rövid és hosszú távú változási jellemzőinek az ismerete is szükséges ebből a célból (Huang C et al., 2011). A klímaváltozás hatása a napi sürgősségi mentőhívásokra Viszonylag kevés adat jelent meg a hőhullám és a mentőhívások közötti kapcsolatról. Néhány tanulmány az egészségügyi ellátást biztosító intézmények adatait elemzi, főként a sürgősségi kórházakba történő beutalások számát, ami összefüggésben állhat a mentőszolgálatokhoz érkezett hívások számával. A nem fatális megbetegedéseket regisztráló statisztikák igen ritkák. Egy vizsgálat szerint, amelyet az Egyesült Államokban végeztek, a hőhullámok hatására egyértelműen megnövekedett a napi sürgősségi kórházi betegfelvételek száma. Ez az arány az 1995- ös chicagói hőhullám idején 11%- kal nőtt a teljes lakosság körében, a 65 évnél idősebbeknél pedig 35%- kal (Semenza et al., 1996). A betegfelvételek 59%- a a hőmérséklettel kapcsolatos kórképek miatt következett be (kiszáradás, hőkimerülés és hőguta) olyan egyéneknél, akik valamilyen krónikus betegségben szenvedtek. A kórházi betegfelvételek számának csekély mértékű növekedéséről számoltak be az 1976- os birminghami hőhullám idején is (Ellis et al. 1976). Az ugyancsak 1995. évi londoni hőhullám idején viszont nem jegyeztek fel növekedést (Kovats et al., 2004). 2003- ban Londonban a sürgősségi kórházba kerülések száma 16%- kal nőtt a 75 év felettiek korcsoportjában (Johnson et al., 2005). Hasonló összefüggésről számoltak be Spanyolországban is (Cajoto et al., 2005): a beutalások 40%- át lehetett a hőmérséklet- növekedéssel magyarázni, habár hőgutát nem diagnosztizáltak. Franciaországban, ahol a legerőteljesebb volt a hőhullám, a kórházak zsúfolásig megteltek, és számos esetben állapítottak meg hőgutát is (Vanhems et al., 2003; Gremy et al., 2004). A napi kinti hőmérséklet és a kórházi betegfelvételek száma közötti összefüggést vizsgáló idősoros elemzések meglepő eredményekhez vezettek. A londoni adatok elemzése csupán bizonyos megbetegedések esetében tudta igazolni a hőmérséklet- növekedéssel kapcsolatos kockázatokat: a krónikus vese- és légzőszervi elégtelenségek miatti beutalások a 75 év felettiek korcsoportjában voltak gyakoribbak (Kovats et al., 2004). Az európai országok adatainak a vizsgálata nem támasztotta alá azt a feltételezést, miszerint a szív- és érrendszeri betegségekkel kapcsolatos kórházba kerülések számának a megnövekedése összefüggene a hőmérséklettel (Kovats et al., 2004; Panagiotakos, 2004), bár az Egyesült Államokban végzett vizsgálatok találtak ilyen összefüggést (Schwartz et al., 2004). Ennek részben az a feltételezés lehet a magyarázata, hogy a kórházba kerülések az egészségügyi rendszerek sajátosságai miatt nem mutatják megbízhatóan a betegségek gyakoriságát; a sürgősségi felvételek küszöbértékei például időben és országonként változhatnak. 11

Bármely okból bekövetkezett (természetes) elhalálozások arányszámai Légzőszervi megbetegedések okozta elhalálozások arányszámai Szív- és érrendszeri megbetegedések okozta elhalálozások arányszámai Agyi érrendszer megbetegedései okozta elhalálozások arányszámai város %- os növeked és (90%- os konfidenci a- intervallu m) %- os növeked és (90%- os konfidenci a- intervallu m) %- os növeked és (90%- os konfidenci a- intervallu m) %- os növeked és (90%- os konfidenci a- intervallu m) Athén 21.6 (18.5-24.8) 34.5 (24.6-45.2) 28.4 (24.0-33.0) 33.0 (25.9-40.4) Barcelo na 15.6 (11.0-20.4) 41.3 (26.4-57.9) 21.4 (14.0-29.4) 25.1 (12.4-39.3) Budape st 21.1 (17.3-24.9) 20.6 (2.6-41.7) 24.1 (19.3-29.1) 24.6 (15.6-34.4) London 10.4 (8.6-12.2) 18.0 (13.4-22.8) 9.3 (6.6-12.1) 10.6 (5.2-16.3) Milánó 33.6 (28.5-39.0) 92.5 (72.3-115.1) 39.2 (31.2-47.6) 49.8 (35.6-65.6) 12

Bármely okból bekövetkezett (természetes) elhalálozások arányszámai Légzőszervi megbetegedések okozta elhalálozások arányszámai Szív- és érrendszeri megbetegedések okozta elhalálozások arányszámai Agyi érrendszer megbetegedései okozta elhalálozások arányszámai város %- os növeked és (90%- os konfidenci a- intervallu m) %- os növeked és (90%- os konfidenci a- intervallu m) %- os növeked és (90%- os konfidenci a- intervallu m) %- os növeked és (90%- os konfidenci a- intervallu m) Münche n 7.6 (3.8-11.5) 3.9 (- 0.8-30.8) 8.2 (2.8-13.9) 14.7 (2.4-28.6) Párizs 11.4 (10.0-12.9) 27.7 (19.4-36.6) 12.3 (8.5-16.2) 19.7 (12.1-27.8) Róma 26.8 (23.4-30.4) 66.9 (51.9-83.3) 37.8 (32.5-43.3) 48.0 (38.0-58.8) Valencia 8.5 (1.2-16.3) 32.4 (9.1-60.7) 20.1 (7.9-33.6) 1.4 (- 17.4-24.4) 1. táblázat: A hőhullámoknak tulajdonítható, város- specifikus többlethalálozások (%- os növekedés és 90%- os konfidencia- intervallum) a 65 év feletti lakosság halálokai szerint Forrás: D Ippoliti D. et al. (2010): The impact of heat waves on mortality in 9 European cities: results from the EuroHEAT project. Environ Health. 9: 37. Az egészségügyi hálózat hőségriadó rendszere fontos szerepet játszhat a hőmérséklet- növekedés veszélyes hatásainak a megelőzésében (Tan et al., 2004; Pascal et al., 2006; Ebi et al., 2004). Az első 13

hőségriadó- tervet Lisszabonban dolgozták ki 1981- ben, ahol a szóban forgó év júniusában egy 43 C- oscsúcshőmérsékletű hőhullám következtében 1906 személy vesztette életét (többlethalálozás). 1995- ben hasonló hőségriadó- terv lépett életbe Philadelphiában (az USA- ban), amikor a hőhullámok gyakoribbá váltak (Smoyer et al 2001, Koppe et al, 2004). A magyarországi hőségriadó rendszert a PHEWE ( Az időjárás egészségügyi hatásainak vizsgálata és a káros hatások megelőzése Európában Prevention of acute health effects of weather conditions in Europe, PHEWE 2003-2005) program keretében dolgozták ki. Budapest volt az egyike annak az öt városnak, ahol a Birminghami Egyetem Meteorológiai Tanszéke ilyen rendszert alakított ki (Páldy et al., 2006). A hőségriadó rendszert a napi halálozási arányszámokra és a budapesti meteorológiai adatokra alapozták. Mivel a hőhullám fogalmát sem a Meteorológiai Világszervezet, sem az Egészségügyi Világszervezet (WHO) nem határozta meg, a magyar kutatócsoport olyan három fokozatú hőségriadó rendszert dolgozott ki, amely az 1970 és 2000 közötti budapesti adatok idősoros elemzése során meghatározott küszöbértékeken alapul. Elsőfokú hőségriadó (belső használatra): az előrejelzések szerint a napi középhőmérséklet 1 napig meghaladja a 25 o C- ot, ami a halálozás kb. 15%- os növekedését valószínűsíti. Másodfokú hőségriadó: az Országos Meteorológiai Szolgálat által előre jelzett napi középhőmérséklet legalább három egymást követő napon eléri (vagy meghaladja) a 25 o C- ot, (kb. 15%- os növekedés várható a napi halálozásban). Alternatív feltétel: legalább egy napra eléri (vagy meghaladja) a napi középhőmérséklet a 27 o C- ot, ami kb. 30%- os napi halálozás növekedésnek felel meg. Harmadfokú hőségriadó: az Országos Meteorológiai Szolgálat által előre jelzett napi középhőmérséklet legalább három egymást követő napon eléri (vagy meghaladja) a 27 o C- ot, ami napi kb. 30%- os napi halálozás növekedésnek felel meg. A klímaváltozással kapcsolatos kutatások a 2000- es évek elején kezdődtek Magyarországon. Megtörtént az éghajlatváltozás várható egészségi hatásainak a felmérése; a hőség/hőhullámok hatásainak valós idejű egészségi adatok alapján történő állandó jellegű nyomon követése pedig azóta is folyik. Továbbá az állati hordozók (vektorok) által terjesztett betegségekkel kapcsolatban is végeztek vizsgálatokat. Az allergén növények elterjedésének és a virágzási szezonok változásának a vizsgálata is fontos közegészségügyi feladat. A szokatlanul nagy mennyiségű csapadék, valamint az egyre gyakrabban előforduló árvizek ráirányították a figyelmet a sérülékeny ivóvízbázisok fokozott védelmére, illetve az árvizekkel kapcsolatos komplex megelőzési és elhárítási tervek kidolgozásának a fontosságára. A 2007 és 2011 között eltelt időszak ráirányította a figyelmet az időjárás és a hőmérséklet fokozott változékonyságára. Még a mérsékelt szárazföldi éghajlatú országokban is, mint amilyen Magyarország, fel kell készülni a jövőben várható szélsőségesen hideg időszakaszokra. A 14

felsorolt kutatások eredményei, valamint a nemzetközi tapasztalatok is megerősítik a klímaváltozáshoz való alkalmazkodás szükségességét. A magyarországi vizsgálatok legfontosabb eredményeinek összefoglalása A Nemzeti Környezet- Egészségügyi Akcióprogram (NEKAP) keretében megállapították, hogy a Kárpát- medencét érintő legsúlyosabb egészségi kockázat a hőmérséklet és a szélsőséges meteorológiai események hatása (Páldy et al., 2004). A részletes elemzések (Páldy et al, 2005) azt is kimutatták, hogy a napi halálozást jelentősen befolyásolja a meteorológiai paraméterektől függő hőmérséklet. Az 1970 és 2000 közötti 31 éves időszak budapesti hőmérsékleti és napi halálozási adatok idősor analízise azt mutatja, hogy a 18 C feletti napi átlaghőmérséklet 5 C- os növekedése következtében 10,6%- kal emelkedik a mortalitási arányszám (95%- os konfidencia- intervallum: 9,7 14,0). Amint az a 3. ábrán látható, 18 C az ideális hőmérséklet, ebben az esetben a legalacsonyabb a napi halálozási arány. Az összes lehetséges okból bekövetkezett halálozás enyhe emelkedése figyelhető meg a 25 26 C- os küszöbértékig, majd e fölött egy még erősebb növekedés figyelhető meg. Hasonló kapcsolat írható le a szív- és érrendszeri betegségek miatti halálozás növekedésében is. 3. ábra: A napi átlaghőmérséklet és a napi összhalálozás kapcsolata nyáron, Budapest 1970 2000 A vizsgálat megállapította, hogy a relatív páratartalom növekedése csupán a téli időszakban növeli meg a légzőszervi halálozás kockázatát. A légnyomás emelkedése viszont kedvezőbb, a magasnyomású légtömegek esetén szignifikánsan csökken a halálozás kockázata Budapesten. A hőmérséklet- változásnak a hatása a városi lakosságra jól ismert. A kisebb települések vonatkozásában ellenben kevesebb adatot publikáltak. Egy további idősoros elemzés a hőmérsékletnek a napi halálozásra kifejtett hatását veti össze a fővárosban mért adatok, illetve egy szomszédos megye adatai és egy másik, dél- magyarországi város (Szeged), valamint a hozzátartozó megye (Csongrád- megye) adatai alapján. A napi többlethalálozás 12 16%- kal nőtt azokon a napokon, amelyeken az átlaghőmérséklet 25 o C feletti volt, ez évente 200 esetet jelentett. E vizsgálat a 15

budapesti vizsgálat eredményeihez hasonló megállapításokhoz vezetett, amiből azt a következtetést lehet levonni, hogy a hőmérséklettel kapcsolatos többlethalálozások adatai az egész országra vonatkozóan is igen nagy valószínűséggel érvényesek (Bobvos and Páldy, 2009). A nyári hőmérsékleti extrémitások szempontjából a 2007. év volt a valaha jegyzett legkiemelkedőbb; három hőhullám is sújtotta Magyarországot. Az első és a harmadik hőhullám alatt a többlethalálozás nem érte el az 5%- ot. Július 16- a és 24- e között, öt napig mértek az országban 30 o C feletti átlaghőmérsékletet. Következtetni lehetett a magas hőmérsékletnek a napi halálozási esetszámra gyakorolt hatására; a meleggel összefüggő többlethalálozás a kórházakban magasabb volt, mint máshol. A második, tíz napos hőhullám idején a többlethalálozások aránya alacsonyabb volt, mint a 2003- as franciaországi hőhullám alatt, de az öt legmelegebb napon a többlethalálozás százalékos aránya 57% volt. A Közép- Magyarországi Régió esetében felállított összefüggések alapján a többlethalálozás 600-800 személyt érinthetett (Páldy Bobvos, 2008). Az 1970 és 2000 között mért adatok idősoros elemzése alapján 30 o C fölötti napi átlaghőmérséklet esetén alacsonyabb többlethalálozási rátát prognosztizáltak, ellenben ez alatt a hőmérséklet alatt magasabb halálozási arányszám volt várható, mint amit 2007- ben mértek. Mivel a 2007. év és az azt megelőző évek többlethalálozási arányszámainak összehasonlítása érdekében a kutatók néhány alapfeltételezésből indultak ki, az eredményeket óvatosan kell kezelni. Az eredményeknek az egész országra történő extrapolációja hasonló bizonytalanságokkal jár. Az összefüggések minősítéséhez pedig a validált halálozási adatok további értékelésére van szükség. Megállapították, hogy a hőségriadó idején mostanáig alkalmazott módszerek mérsékelni tudják a 25 29 o C- os átlaghőmérsékletű hőhullámok hatását; a szélsőségesen meleg napokon viszont a többlethalálozások aránya jelentősen nőtt. A 2007- es hőhullámok hatását kistérségi napi halálozási adatok segítségével újravizsgálták (NUTS4, Nomenclature of Territorial Unit for Statistics). A vizsgálat arra a következtetésre jutott, hogy a napi átlagos mortalitási ráta (344 eset országos szinten) a hőhullámok idején jelentősen megnövekedett. Július 20- án 63%- os maximális növekedést mértek (547 esetet). A hőhullámok alatt az országban 1158 többlethalálozás eset történt, ami az egész népességet illetően 36%- os növekedést jelentett (a férfiak esetében 33,2%, a nők esetében pedig 36,4% volt). A fiatalabb korosztálynál (0-64 év) 20,2%, míg az idősebbek esetében (65+ év) 41% növekedést mutattak ki. Kevés adat áll rendelkezésre a társadalmi- gazdasági tényezők és az emberek éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodási képességének az összefüggéséről. Egy további vizsgálat azt kutatta, hogy a hőségnek az halálozásra kifejtett térbeli hatását befolyásolja- e a szegénység, a népsűrűség, valamint az idősebbek aránya. A kockázatelemzést az 50 évesek és az 50 év feletti korosztály tekintetében végezték el, a társadalmi- gazdasági helyzetre és a népsűrűségre vonatkozó adatok figyelembevételével. A hőhullámok hatása a többlethalálozásra (a másik két változót rendre 16

kontrollálva) erősebb és szignifikánsabb volt az ország szegényebb területein (77%- os növekedés), mint a legmagasabb életszínvonalú területeken (14%- os növekedés) (Páldy et al., 2011). Az elmúlt években az időjárás változékonyságának a fokozódását tapasztaltuk. Ezért a hőhullámoknak a többlethalálozásra kifejtett hatását 2011 és 2012 között is vizsgálták Magyarország tekintetében, Budapesten és a hét régióban, mint a napi elhalálozások különbségét a 25 o C- nál magasabb hőmérsékletű napokon (másodfokú hőségriadó), valamint a 27 o C- nál magasabb hőmérsékletű napokon (harmadfokú hőségriadó) az átlagos napi halálozásnak a 25 o C- nál alacsonyabb hőmérsékletű napokon a 2011. és a 2012. év nyári június1- jétől augusztus 31- ig tartó időszakában mért adataival összehasonlítva. Meghatározták a teljes többlethalálozást, illetve a korosztályonkénti, valamint a nők és a férfiak esetében külön- külön mérhető többlethalálozást a másod és harmadfokú hőségriadók időszakában. A 2011. év során két alkalommal, 2012- ben pedig négy alkalommal került sor hőségriasztásra. 2011- ben a többlethalálozás országos szinten 5,4%- os volt a másodfokú hőségriadó idején, a harmadfokú hőségriadó alatt pedig 17,4%- os. A legmagasabb többlethalálozást (22%- ot) az Észak- Magyarországi Régióban mérték a másodfokú hőségriadó idején, a Közép- Magyarországi Régióban pedig a harmadfokú hőségriadó alatt 23%- ot. Összesen 593 többlethalálozási esetet jegyeztek fel a 2011- es hőségriadók idején. 2012- ben a fővárosban 33%- kal több haláleset történt a (13 napig tartó) harmadfokú hőségriadó idején, országos szinten a többlet 27% volt. A négy hőségriadó 26 napja alatt összesen 1666- tal több haláleset történt. A nők körében bekövezett halálozási arány mindkét évben valamennyivel magasabb volt, mint a férfiak körében, a különbség a harmadfokú hőségriadó idején volt a legnagyobb. Ami a különböző korcsoportokat illeti: a 0 és 64 év, valamint a 65 és 74 év közöttiek halálozási aránya között alig volt eltérés. A legidősebbek korcsoportjában csaknem kétszer annyian haltak meg a hőségriadók idején, mint a fiatalabb korosztályokban. A hőségriadók ellenére a hőhullámok alatt az elmúlt tíz évben mindig jegyeztek fel többlethalálozást: számuk 2012- ben volt a legmagasabb (1666 eset). E tények arra utalnak, hogy a jövőben hatékonyabb módszereket kell kidolgozni a hőség okozta többlethalálozások megelőzésének az érdekében (Páldy and Bobvos, 2012). A hőmérséklet és a sürgősségi mentőhívások kapcsolata Magyarországon A budapesti mentőszolgálat napi adatai alapján elemezték a sürgősségi mentőhívások és a napi átlaghőmérséklet összefüggéseit az 1998 és 2004 közötti évek nyári féléveiben (április szeptember). Három korcsoportban 0 14 év, 15 64 év, illetve 65 év felett vizsgálták az összes hívást, valamint a szív- és érrendszeri betegségek, a hőguta, valamint az általános rosszullétek miatti hívásokat (Páldy et al., 2007). A vizsgált időszakban 474 500 hívást regisztráltak, ami naponta 217 esetet jelent. A hívások oka az esetek megközelítőleg 30%- nál nem volt pontosítva, viszont a hívások 18,5%- ban szív- és érrendszeri okok, 3,7%- ban légzőszervi problémák, 9,4%- ban pedig általános rosszullét miatt történt. A görbe 17

meredekségét minden kiváltó okra és korcsoportra vonatkozóan meghatározták, a viszonylagos kockázatot pedig az adott nap hőmérsékletének (lag0), illetve az előző három nap átlaghőmérsékletének (lag1-3) az összefüggésében is kiszámolták. A napi átlaghőmérséklet 10 o C- os emelkedése szignifikánsan növelte a szív- és érrendszeri megbetegedések miatti hívások számát a középkorúak korcsoportjában (6%- kal), a teljes lakosság körében pedig 2%- kal. A legnagyobb hatást a rosszullétek miatti hívásoknál lehetett kimutatni, minden korcsoportban 30%- os kockázatnövekedés tapasztalható. A mentőhívások esetszámai a napi átlaghőmérséklettel közel lineáris kapcsolatot mutatnak. (4. ábra). Rosszul meghatározott tünetek miatti hívások növekedése (%) ill defined symptoms (%) 50 40 30 20 10 0-10 S0L0 S0L1 S0L2 S0L3 S15L0 S15L1 S15L2 S15L3 S65L0 S65L1 S65L2 S65L3 SL0 SL1 SL2 SL3 4. ábra: A sürgősségi mentőhívások számának növekedése a nyári időszakban Budapesten a napi átlaghőmérséklet 10 o C- os emelkedésének hatására (1998-2004) Az 1998 és 2004 közötti időszakra vonatkozó budapesti vizsgálat során megállapítottuk, hogy a hőmérséklet 10 o C- os növekedése 10,6%- kal emeli a mentőhívások számát. A 2007- es adatok országos elemzése 8,9%- os növekedést mutatott (Páldy et al., 2008). Mindkét összefüggés szignifikáns, bár a konfidencia- intervallumok átfedik egymást. Megállapíthatjuk tehát, hogy a két vizsgálat eredményei nem különböznek, így az összefüggés országos szinten is modellezhető. A klímaváltozás várható hatása a napi többlethalálozásra és a sürgősségi mentőhívásokra 2021 és 2050, valamint 2071 és 2100 között Az A1B emissziós forgatókönyvet használó RegCM (Regional Climate Model) regionális klímamodell alapján becsülték a klímaváltozás terhére írható napi többlethalálozás és sürgősségi mentőhívások számának az alakulását. A RegCM modell alapján az éves középhőmérséklet a referencia időszak 10,0 o C- os értékéhez képest 2021 és 2050 között 1,09 o C- kal emelkedik, míg 2071 és 2100 között a növekedés mértéke 3,08 o C értéket érhet el. Az EU által rögzített 2 C- os 18

átlaghőmérséklet emelkedés valamikor 2050 és 2070 közé prognosztizálható. A RegCM modell által előre jelzett országos havi átlaghőmérsékletek alapján megállapítható, hogy a 2021-2050 közötti időszakban az évi átlagosnál nagyobb felmelegedés az első félévekben (január és június között) jelentkezik. Ehhez az időszakhoz képest 2071 és 2100 között a hőmérséklet emelkedése inkább az évek második felében (július- december) lesz az átlagosnál magasabb. A meteorológiai paraméterek közül nyáron elsősorban a hőmérséklet hatása befolyásolja legnagyobb mértékben a napi halálozást. A napi halálozás jellegzetes mintázatot mutat az év folyamán. Mértéke nyáron az éves átlaghoz képest 10%- kal alacsonyabb, míg télen hasonló értékkel magasabb, 2007- ben naponta 344 esetet jegyeztek fel. A hőmérséklet emelkedése miatt várható halálozási többlet meghatározásához egy linearizált összefüggést használtak, amely 4,9%- os halálozás növekedést mutat 1 C- os hőmérséklet emelkedés esetén. A halálozás aránya a kórházban, illetve az otthon történt halálesetek között háromszoros, azonban a hőmérséklettel arányos százalékos növekedés hasonló mértékű. Az éghajlatváltozásnak tulajdonítható többlethalálozás becslése során megállapították, hogy a referencia időszakhoz képest a küszöbérték feletti átlaghőmérsékletű napok aránya (hőségriadó küszöbértékét jelentő) 25 o C- nál magasabb átlaghőmérsékletű napok hányada 2021-2050 között 45,5%- kal nőhet, míg 2070-2100 között ez a növekedés 373,1%- ra is rúghat. A referencia- időszakban e napok száma 167 volt. Az 25 C feletti átlaghőmérsékletű napoknak tulajdonítható többlethalálozás a napok számának és intenzitásának növekedésével emelkedik. A RegCM modell alapján a referencia időszakban éves szinten átlagosan 121 esetszám 2021-2050 között mintegy 121%- kal 267 esetszámra emelkedik, 2071-2100 között a növekedés 778%- os szintet ér el, ami évi 1060 esetszámot feltételez. Az éghajlatváltozás sürgősségi mentőhívásokra gyakorolt hatásának a vizsgálata során a növekedés küszöb hőmérsékletét (a nyár eleji időszakra vonatkoztatva) 12 o C napi átlaghőmérsékletnél állapították meg a RegCM klímamodell referencia- időszakának napi görbéje alapján (a modellezésnél ezt az időszakot vették figyelembe). A 12 o C feletti átlaghőmérsékletű napok Celsius- fokonként 1,06%- kal növelik a sürgősségi mentőhívások számát. A 12 o C feletti átlaghőmérsékletű napok aránya a referencia időszakhoz viszonyítva 2021 és 2050 között várhatóan 11%- kal nő, 2071 és 2100 között pedig 24%- kal. Az ilyen napok száma a referencia időszakban, harminc év alatt, 4546 volt. A modell alapján a referencia időszakban éves szinten a 12 C feletti hőmérsékletű napok alatt (nyári időszak) átlagos 295 ezer mentőhívás 2021 és 2050 között mintegy 6,4%- kal (19 ezer többlethívás) 314 ezer esetszámra emelkedik, 2071 és 2100 között a növekedés 9,2%- os (27 ezer többlethívás) szintet ér el, ami évi 322 ezer sürgősségi mentőhívást feltételez. (Páldy és Bobvos, 2011). A korábbi magyarországi tanulmányok összegzése A többlethalálozások és a hőmérséklet összefüggésének hazai vizsgálata az 1970 és 2000 közötti 31 éves időszak budapesti hőmérsékleti és napi halálozási adatok idősor analízisén alapszik. A vizsgálatban megállapították, hogy a relatív páratartalom és a légnyomás nem módosította szignifikáns mértékben a halálozás és a hőmérséklet közötti összefüggést. Az éghajlatváltozás 19

hatásvizsgálatát, abból a feltételezésből kiindulva, hogy hőmérséklet hatása hasonlóképpen fog változni 2021 és 2050, illetve 2071 és 2100 között, mint az elmúlt negyven évben, az egész országra kiterjesztették. A két korábbi vizsgálatból azt a következtetést lehetett levonni, hogy a többlethalálozás 20%- a valószínűleg a felnőtt korú, dolgozó lakosságot fogja érinteni. A többlethalálozás döntő hányada várhatóan a 65 éven felüliek körében fog jelentkezni. Az aktív és inaktív dolgozó korú népességen belüli többlethalálozási rátát nem sikerült felmérni, jóllehet ez az arányszám az alkalmazkodást illetően fontos lenne. A szóban forgó adatok magánélet- védelmi okokból nem érhetők el. Ennek ellenére azoknak a betegségeknek az azonosítása, amelyek a hőmérsékletnövekedés esetében magas kockázattal járnak, segíthet a kérdés megválaszolásában. A leginkább veszélyeztetett csoportok a szív- és érrendszeri, valamint a légzőszervi megbetegedésekben, az anyagcserezavarokban (elhízásban, diabéteszben), továbbá a mentális zavarokban, illetőleg az önellátás és a mobilitás csökkenésében szenvedők. Magyarországon 2000- ben a 60 éven felüliek aránya elérte a 20,4%- ot (vagyis a 2 milliót), 61%- uk pedig nő volt. A 60 éven felülieknek több mint 50%- a 70 évnél is idősebb, 12%- uk pedig fogyatékkal élő (mozgáskorlátozott, látás- és/vagy halláskorlátozott) volt. Az idősek 27%- a egyedül élt, 35%- a egy másik idős személlyel, és csupán 44 000 fő tartózkodott szociális gondozóintézetben vagy kórházban. A magyar felnőtt népesség 60%- a, illetve a 15 és 20 év közöttiek 20%- a túlsúlyos (KSH2001). Megemlítendő, hogy egyre több adat utal a cukorbetegek és az anyagcserezavarban szenvedők csökkent hő- tűrőképességére (Curtis et al.,2011; Colleen et al., 2009). Ezeknél a betegeknél az alacsony iskolázottsági szint, a szegénység, az elszigeteltség és a városi zöldterületek hiánya is növeli az halálozás kockázatát. A 20 és 69 év közötti cukorbetegek száma 2006- ban 507 000 volt Magyarországon. A betegség gyakoriságának jelentős növekedése várható: 2025- ben Magyarországon minden tizedik személyt fogja érinti (Diabetes Atlas, 2006). A hőguta kockázata Magyarországon a dolgozók 27%- át érinti; a csoporton belül a közlekedésben foglalkoztatottak, illetve a postai és távközlési alkalmazottak száma 32 227 (Molnár, 2002). A bizonytalanság további tényezője a magyarországi népesség számának és korfájának a várható változása. A vizsgálat során feltételezték, hogy ezek a paraméterek nem változnak, habár ez a hipotézis jelentősen befolyásolja az eredményt. A magyarországi népesség korfája már most is az elöregedés jeleit mutatja. A gyermekek hányada folyamatosan csökken: az 1968. évi 22,3%- os arány 2008- ra 14,7%- ra zuhant, ezzel egy időben 65 évesnél idősebbek aránya 2008- ra 15,7%- ra emelkedett az 1986- os 12,3%- ról. A 65 évesnél idősebbek hányada 2005- ben lépte túl először a gyermekekét, és most már jelentősen magasabb. A születések számának csökkenő arányát figyelembe véve azt feltételezhetjük, hogy ez a kedvezőtlen tendencia tovább folytatódik, vagyis az idősek aránya tovább nő (Páldy et al,. 2011). A sérülékenységet tovább növeli a népességben észlelt alaphalálozási arányszám. Magyarország a nem fertőző betegségek következtében előkelő helyet foglal el az európai országok halálozási rangsorában. A halálesetek több mint 90%- a a halálokok öt legjellemzőbb csoportjára vezethető vissza (szív- és érrendszeri megbetegedések, rosszindulatú daganatok, emésztőrendszeri és légzőszervi bántalmak, valamint külső okok). Noha az öt fő okra visszavezethető halálozás nem nőtt 20