A jelenlegi tűzoltó járműállomány megfelelősége a XXI. század eleje várható beavatkozási feladatainak A járműtechnika fejlesztésének szükséges irányvonalai Az elmúlt évek statisztikai adatai rámutatnak arra a tényre, hogy a tűzoltóságok feladatkörében szinte azonos arányban jelennek meg a tűzoltással és a műszaki mentéssel kapcsolatos feladatok. Ebből következően mind a tervezőknek, mind a gyártóknak figyelembe kell venniük, hogy a felhasználói, tűzoltói társadalom a speciális, különleges gépjárművek kivételével, olyan tűzoltótechnikára tart igényt, mely lehetőleg mindkét területen biztosítja a hatékony beavatkozást. Ma már kiállítások sokasága bizonyítja, hogy a kínálat óriási. A gyártók és forgalmazók számos ajánlattal bombázzák a felhasználókat. A dolog érdekessége, hogy a tűzoltóság az elmúlt évtizedek során mindig is ellátta feladatát, a ma már elavultnak minősített technológia is az adott szinten kielégítette a kívánalmakat. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy a tűzoltótechnika fejlesztése hátradőlhet. Tehát a piacon túlkínálat van. Ha valaki ma megvizsgálja, hogy káreseteknél egy feladat megoldásához hányféle eszköz áll rendelkezésre, megbizonyosodhat róla, hogy ma már nem az a kérdés, hogy mivel, hanem, hogy melyikkel. Magyarország ipari, közlekedési, építészeti fejlődése számos új, nehéz feladat elé állítja a tűzoltó társadalmat. A veszélyes anyagok egyre nagyobb jelenléte, az egyre intenzívebb tranzit forgalom, továbbá a gomba módra épülő magas irodaházak kikényszerítik a technika fejlődését. A tízemeletes panelépületek jelenlétéig megelégedtünk a maximum 42 m-es magasból mentő gépjárművek rendszerbeállításával, azonban az Árpád-híd pesti hídfőjének toronyházai láttán,
már a nemrég beszerzett 53 m-es emelőkosaras jármű sem oldja meg minden problémánkat. A két évvel ezelőtti a fővárost is jelentősen sújtó viharos időjárás a megszokottnál is jobban igénybe vette az állományt és a technikát. Budapesten 4 nap alatt több mint 1000 helyszínre vonultak a fővárosi tűzoltók. A viharkárok felszámolásához nagy számban kellett magasból mentő gépjárműveket alkalmaznunk, azonban ezek a munkálatok nagy arányban 15-25 méteres magasságban történtek. A káresetekhez leriasztott létrák és emelőkosaras járművek alkalmazása rávilágított, hogy nem tarthatunk ki a mellett az állításunk mellett, hogy ha egy emelővel 40 m-es magasságban dolgozni tudunk, akkor 40 méter alatt nem lehet probléma. Az elhárítás során az alábbi nehézségek merültek fel: az átlag 40 m-es létrák, emelők a szükséges alváznagyság és kitalpalási terület miatt nem tudták megközelíteni a helyszíneket, vagy nem tudtak megtelepülni. Különösen a szűk utcákba való bejutás, vagy az ingatlanon belüli mozgás jelentett gondot, mivel ezek a nagy magasságban dolgozni képes járművek igen drágák, ezért még a főváros sem rendelkezik korlátlan számban
velük, így számos esetben komoly várakozási idő telt el, míg felszabadult egy-egy ilyen jármű, a felszámolásban a feladatokhoz a túlzottan drága technikát alkalmaztuk. Ez a tény felvet jó néhány gazdaságossági kérdést is. Összegezve tehát elmondhatjuk, hogy szükségünk lenne kimondottan tűzoltói beavatkozásokhoz fejlesztett, max. 25 méter munkamagasságú gépjárművekre, melyeknél ki tudnánk használni, hogy kis helyen elférnek, fordulékonyak, üzemeltetésük relatíve olcsóbb. Természetesen rendelkeznének a megfelelő málhatérrel (dobozok, tárolók), ahol a különböző kéziszerszámok, kötelek, motoros fűrészek kerülnének elhelyezésre. Az elmúlt évek során nőtt a főváros környékén előforduló erdőtüzek száma. Kiemelkedő szerepet játszik ebben a pilisi térség. De nem elhanyagolható a főváros peremkerületeinek szomszédságában lévő erdős, bozótos területeken kialakult tűzesetek száma sem. Ezen káresetekkel kapcsolatos problémakörbe sorolom továbbá, hogy megnőtt a magasabb terepviszonyokon épült családi házak, nyaralók, faházak tüzeinek száma is. A felszámolás során a helyszín megközelítéséhez elengedhetetlenek a gépjárművek terepjáró tulajdonságai. Minden ilyen esetben számolhatunk vízhiánnyal, így a vizet vagy a helyszínre kell szállítanunk ingázással, vagy nagy távolságban, jelentős szintkülönbség mellett kell táplálóvezetéket kiépítenünk, mely olykor hosszú időt vesz igénybe. Hiányt pótolna, illetve megkönnyítené a beavatkozást számunkra egy olyan gépjármű, mely teljesen terepjáró lenne, minimum 2-3 ezer liter vizet szállítana, táplálását önmaga kifektetné. Elvi szinten felmerült annak a lehetősége, hogy a táplálását saját dobjára feltekert (a magasnyomású gyorsbeavatkozó
tömlőjéhez hasonló) merev tömlőn keresztül lehetne ellátni. Természetesen megfelelő nyomással ezt egy másik fecskendő táplálná, így pótolva az átmérő csökkenéséből adódó veszteséget. A nyomó oldalon mind C, mind B tömlős alapvezeték kiépítésére mód lehetne, így a bokrok, fák között a tűzoltó könnyebben tudna manőverezni egy D sugárral, illetve - ha az eset megkívánja - más alternatíva is választható lenne. A magasból mentő gépjárművekhez hasonló problémák jelentkeznek daruinkkal kapcsolatban. Kiváló minőségű, korszerű darukkal rendelkezünk, melyekkel 30-50 tonnás súlyokat tudunk megemelni. A darus riasztások többségénél azonban max. 15 tonnás teherbírású gépjárművek is el tudnák látni a feladatot. Ma a már említett komolyabb technika vonul azon káresetekhez is, ahol kisebb furgonokat, személygépkocsikat, vagy viharkár esetén egy-egy fát kell kiemelni. Természetesen ezek a szerek igen drágák, fenntartásuknak komoly költségvonzatuk van, így itt is felmerül a költség-hatékony beavatkozás kérdése. Darus gépjárműveink átlag 12 méter hosszal rendelkeznek, ennek következtében szintén nehézkes velük a vonulás, fordulás, szűk utcákban való közlekedés.
Régebbi CS 744-es mentőszereink rendelkeztek KCR emelőszerkezettel, azonban ezeknél a gépjárműveknél a rövid emelőtávolság korlátozta az alkalmazási lehetőségeket. A megoldást valahol a KCR és a 30 tonnás darus gépjármű között képzeljük el, mely technika rendelkezne csörlővel és egy kisebb, fürgébb, könnyebben irányítható alvázon, olcsóbb üzemelés mellett funkcionálna. Veszélyes anyagokkal kapcsolatban a közvetlen életveszély elhárításához rendelkezünk az alapvető felszerelésekkel. Ma a fővárosban, ha veszélyes anyagot szállító gépjármű megsérül, a problémát nem az anyag szétfolyásának megakadályozása jelenti, hanem a közvetlen veszélyhelyzet megszüntetését követően az összegyűjtött veszélyes anyagok, illetve a sérült tartályok elszállítása. Felmerül a kérdés, hogy ez tűzoltói feladat-e, azonban számos múltbéli káreset bizonyítja, hogy más nem nagyon oldja meg ezt a helyzetet, még akkor sem, ha van olyan cég, amely az anyagot befogadná. Szintén veszélyes anyagokkal kapcsolatos káreseteknél felmerülő gond, hogy nincs a helyszínen az anyagmozgatáshoz megfelelő technika. Többször találkozhattunk olyan esettel, hogy a folyékony veszélyes anyagokat tároló 1 m 3 - es műanyag tartályok a szállító gépjárműről leborultak, a visszahelyezésüket a szűk utca lehetőségei miatt darus gépjárműveinkkel megoldani nem tudtuk, a feladat végrehajtásához elég lett volna azonban egy targonca is. Megoldást jelenthetne a már korábban említett kisebb darus gépjármű, vagy a kamionos fuvarozásban már elfogadott, akár gépjárműfecskendő felépítményéhez alternatívan rögzíthető targonca, melyet a jelzés értékelése alapján vagy a mentésvezető kérésére lehetne a helyszínre juttatni. Budapestet előbb-utóbb körbefogja az M0-ás körgyűrű, így halaszthatatlan lesz a beszerzése olyan országúti gyorsbeavatkozó, terepjáró tulajdonsággal
rendelkező gépjárműnek, mely elősegíti a jelentős forgalmi dugókon keresztül a gyors helyszínre érkezést, és mind az oltás, mind a műszaki mentés területén a hatékony és halaszthatatlan, elsődleges beavatkozást. Jelenleg a Fővárosi Tűzoltóparancsnokság nem rendelkezik ilyen típusú gépjárművel. Természetesen tudjuk, hogy ezen problémák megoldására a gyártók és forgalmazók többnyire fel tudnak ajánlani különböző alternatívákat. Ennek a prezentációnak célja az, hogy mind a fejlesztőkhöz, mind a szükséges döntési kompetenciával rendelkezőkhöz eljussanak azok az információk, melyek meghatározhatják a jövő beszerzéseit. Hangsúlyozni szeretném, mi tűzoltók is tisztában vagyunk azzal a kialakult helyzettel, melynek mottója az lehet: Nem az a kérdés, hogy mivel, hanem hogy melyikkel?! Palotai Zs. Gábor tű. őrgy. tűzoltási osztályvezető