Gyermeksorsok, gyermekfilmek gyermekbarát televízió. Tanulságos tanácskozás a Békatanodában

Gyermeksorsok, gyermekfilmek gyermekbarát televízió Tanulságos tanácskozás a Békatanodában

Gyermeksorsok, gyermekfilmek gyermekbarát televízió Tanulságos tanácskozás a Békatanodában Meghívó 2 Kié a képernyô? Kérdések Hanti Vilmoshoz, a Magyarországi Gyermekbarátok Mozgalmának országos elnökéhez 3 Egy intendáns naplója Süveges Gergô 12 Elmondom hát mindenkinek Halák László 18 Retro Rigó Béla 22 Milyen legyen a gyermekbarát televízió? Pinczésné Kiss Klára 23 A gyermekbarát televíziózás feltételeinek megteremtése sokunk feladata Szerémy Andrea 28 A jótevô vagy megrontó televízió dr. Huszár András 30 A dramatikus mûsorokról Zahora Mária 31 Lesz gyerekbarát televízió!(?) Bóka László 34 A láthatatlan vendég: Jankovics Marcell 38 Végül 40 Szerkesztô: Rigó Béla Felelôs kiadó: a Magyarországi Gyermekbarátok Mozgalma Székhelye: 1196 Budapest, Zrínyi utca 97. Honlapja: www.gyermekbarat.hu Nyomdai elôkészítés: graphoman Készült: a Vasas-köz Kft. nyomdájában. A kiadvány megjelenéséhez jelentôs mértékben az NCA Demokrácia- és Partnerségfejlesztési Kollégiuma járult hozzá. Megjelent 2011. május 9-én, Európa napján. 1

A MAGYARORSZÁGI GYERMEKBARÁTOK MOZGALMA ELNÖKÉTÔL Levélcím: 1701 Budapest, Pf. 244. Tel./ fax: 282-3852 Mobil: 06/20/922-6664 E-mail: vilmos@hanti.hu www.gyermekbarat.hu Az Európai Közösség Családszervezete, a Szocialista Nevelési Internacionálé teljes jogú tagja Alapítva: (1917.) 1992. Az NCA Demokrácia- és Partnerségfejlesztési Kollégiuma támogatásával Társadalmi Tanács a Gyermekbarát Televíziózásért Milyen gyermekcsatornát szeretnénk az MTV-ben? Tisztelettel értesítjük, hogy a Társadalmi Tanács a Gyermekbarát Televíziózásért következô programja keretében Milyen gyermekcsatornát szeretnénk az MTV-ben?" címmel sajtónyilvános beszélgetést szervezünk. Bevezetôt tartanak: Cs. Szerémi Andrea rendezô, TV-szerkesztô, Halák László egykori ifjúsági mûsorok szerkesztôje, a MÚOSZ Etikai Bizottsága elnöke, Dr. Huszár András, a Házi Gyermekorvosok Országos Egyesülete elnöke, Keszei Sándor, a Magyar Szülôk Országos Egyesülete elnöke, Simonyi Gyula, a BOCS Alapítvány elnöke, Hanti Vilmos, a Magyarországi Gyermekbarátok Mozgalma elnöke. A gyermekcsatorna tervei: Süveges Gergô, az MTV intendánsa. A program helyszíne: Józsefvárosi Békatanoda, Budapest, VIII. Bérkocsis u. 41. Kezdési idôpont: 2011. február 3-a, 15 óra. A beszélgetésre tisztelettel meghívjuk. Kérjük, szíveskedjék részvételi szándékát jelezni a vilmos@hanti.hu e-mail címen. Hanti Vilmos, a Magyarországi Gyermekbarátok Mozgalma elnöke, a MÚOSZ választmányi tagja Kérjük, hogy adójuk 1%-a felajánlásával családtagjai, ismerôsei is támogassák a Magyarországi Gyermekbarátok Mozgalmát. Adószámunk: 18022445-1-43 2

Kié a képernyô? Kérdések Hanti Vilmoshoz, a Magyarországi Gyermekbarátok Mozgalmának országos elnökéhez A modern gyermek tévé kapcsolatról az egész világon végtelennek és áttekinthetetlennek tûnô közbeszéd folyik. Az alaptételek már mindenütt közhelyek lettek. A tévé egyrészt jó, kitágítja a gyermek gondolatvilágát. A Spektrum típusú csatornák több és árnyaltabb információt közvetítenek környezetünkrôl, mint az eszközhiányos régi iskolák. Másrészt a gyerek elveszhet ebben az információbôségben, ha nem kap hozzá külsô segítséget. Megint egyrészt: soha nem volt a társadalomnak ennyi lehetôsége az emberi kultúra értékeinek ilyen nagyságrendû közvetítésére. Másrészt ez az érték eltûnik a kultúrmocsok áradatában. A tévé egyrészt számtalan pozitív példát kínál a gyerekeknek: A Szakszervezeti Világszövetség (WFTU) kongresszusán Athénben (2011. április 6 9.) 3

hôsöket, hôstetteket stb. Másrészt még a pozitív példákban is rengeteg az agreszszió. A pozitív hôs (jó fiú, most már jó kislány is) az agresszív ellenség felett csak még nagyobb agresszió árán tud diadalmaskodni. A pszichológusok szerint egyrészt ez az agresszió részben nélkülözhetetlen a gyermeki szorongások feloldásához, másrészt ez az agresszió az oka a gyermekbûnözés agresszívabbá válásának. Ennyit dióhéjban. Mindezt az olvasó is tudja, sôt, lehet, hogy unja is. Az viszont már nem ilyen szokványos körülmény, hogy ezt a problémakört miért pont ott, akkor és azok tárgyalták meg újra, akik február 3-án összegyûltek a józsefvárosi Békatanodában a Magyarországi Gyermekbarátok Mozgalmának hívására, a Társadalmi Tanács a Gyermekbarát Televíziózásért programja keretében. Kezdjük ott, mi az a Békatanoda? A Józsefvárosi Békatanodában együtt mûködve az Éhezô Gyermekekért Alapítvánnyal azokkal az igen szegény gyerekekkel, illetve családjaikkal foglalkozunk, akik ott körülöttünk élnek. Létrehoztunk egy, régen a tüzelô tárolására használt szuterénbôl egy igazán esztétikailag is élményt nyújtó közösségi teret. Eleve azért ott, mert azt mondtuk: oda kell az orvos, ahol a beteg van. Józsefvárosnak ezen a részén sok szegény család él, sokan közülük cigányok. Alapvetô szándékunk, hogy az itt élô gyerekek ne az utcán csavarogjanak, s ne az ebbôl a létbôl eredô negatív élmények alapján szocializálódjanak. Legyen egy olyan hely, ahova szívesen mennek, barátokra találnak. Ahol számukra igényes programokat tudunk biztosítani. Tevékenységünk gerince egyébként egy az iskolai munkát segítô tanodaprogram. Egyszerûen kimondva, amolyan délutáni napközi, korrepetálás. Ez nagyon hasznos a sokféle szempontból lemaradással küszködô gyerekeknek. De azt nem remélhetjük, hogy éppen ôk tolongani fognak, hogy délutánonként újra iskolába járhassanak. A legnagyobb energiánkat pontosan az köti le, hogy idecsalogassuk ôket, megszervezzük rendszeres egyaránt vonzó és hasznos foglalkozásaikat. Ezer szállal kell ôket kötnünk magunkhoz közösségi élményekkel, szeretettel, magatartásuk iránti soksok megértéssel, családgondozási elemekkel, egyénre, a családi háttérre szabott nevelési programmal, nyári táborozással, de a hét számítógép, a nagy képernyôs tévé a rendszeres bôséges uzsonna, a gyakori ruha-, élelmiszerosztó akció is vonzó. Igazságtalan lennék, ha nem említeném a programban dolgozó Szili-Darók Ildikó lelkes, igazán tapasztalt személyiségét, s a sok kollégát, akik Ügynek tekintik ezt az igazán nehéz, de nagyon nemes, szép feladatot. Amikor a munkánk eredménye egy-egy gyermek sikeres elôbbre jutásában, a jó közösségi hangulatban mérhetô le, de 4

leginkább saját lelkiismeretünk tisztaságában. Nagyon nehéz ehhez a szülôk együttmûködô támogatását megszereznünk. Még több problémánk van a közvetlen környezet civil társadalmával. A Békatanoda látogatóinak 4/5 része cigánygyerek. Józsefvárosi tapasztalatok nyomán tulajdonképpen meg kellett értenünk, hogy kezdetben a társasház lakói (a tulajdonostársak) barátságtalanul, némi szorongással figyelték kezdeményezésünket. Legjobb védekezés a támadás alapon a legkülönfélébb ürügyekkel állandóan feljelentgettek bennünket, azt mondták, nem akarnak oda még egy Dankó utcát. De meg kell mondani, bár lassan, nagyon lassan, mégis változik az elôre bekódolt rossz kép rólunk. Sikerül talán megértetnünk: a legszegényebbekhez való odafordulás minden tehetôsebb ember ügye kell hogy legyen. Felelôsségünk van embertársainkért. Fôleg, ha valaki kereszténynek mondja magát. Fôleg ha olyan pozícióban van, hogy van lehetôsége a jelenlegi helyzeten változtatni. A Magyarországi Gyermekbarátok Mozgalmáról sokféle szempontból lehet beszélni. Most csupán néhány kérdésünkre várunk Tôled választ. Sok évtizedes (lassan már évszázados) tradícióitokból mit tartasz fontosnak, elôdeid közül kit tartasz példaképnek? A mai jog már nem ismeri a törvénytelen gyermek fogalmát. Ugyanakkor a hátrányos helyzetû gyerekek száma, aránya inkább növekszik. Milyen gyerekeket, csoportokat, mi ellen kell védeniük a mai gyerekbarátoknak? A Magyarországi Gyermekbarátok Mozgalma folytatja azt a tradíciót, amelyet elôdszervezete már az 1917-es megalakulástól követett, sokszor felvállalva az üldöztetést is. Nem véletlenül jött létre éppen a I. világháború vége felé. A társadalom ebben az idôben szó szerint kivérzett. A frontok emberveszteségei következtében szaporodtak a csonka családok, a hadigazdálkodásban nem jutottak erôforrások szociális célokra. Mindennek következményei leginkább a gyermekeket sújtották. Ez folytatódott a Trianont követô menekültáradat idején. A Horthy-korszak konszolidációja az úri gyerekeknek sok minden meg tudott adni, ám a legszegényebbeknek semmi sem jutott belôle. Ôket fokozottabban védeni kellett. Nemsokára már nem csupán a nyomor, hanem származásuk bélyegének következményei elôl is. Büszkék vagyunk elôdeinkre azért is, hogy amikor a II. világháború szörnyûségei még csak elkezdôdtek, az egykori gyermekbarátok árpádföldi üdülôjükben bújtatták a menekült lengyel zsidó családokat, szembeszállva az akkori szélsôjobbra tolódó hivatalos magyar politikával. Manapság többször szóba kerül Kéthly Anna, a kiváló szociál- 5

demokrata politikus, Nagy Imre államminisztere, de ilyenkor rendszeresen elfelejtkeznek megemlíteni, hogy mint a gyermekbarát egyesület vezetôje, milyen sokat tett a gyermekekért is. Mindennapi munkám során egyik kedvenc mondása engem is vezérel: ne a születés véletlene döntsön a gyermeki sorsok alakulásában, hanem egy igazságosabb társadalom széleskörû lehetôsége De sok példaképet találhatunk még mozgalmunkban. Közülük most Dege mamát említeném, aki a szeretet természetességével etette a legkisebbeket, programokat szervezett nekik a Hûvösvölgybe A rendszerváltás hajnalán ezekre a tradíciókra alapozva kezdtük el felújított mûködésünket. Sajnálatunkra, azóta semelyik politika nem karolta fel tevékenységünket, így hát inkább vegetálunk, lehetôségeinken sokszor összeszorított fogakkal is túllépve mûködünk tovább. Mindenre számítottunk húsz éve, arra is, hogy nehéz lesz. Arra azonban végképp nem gondoltunk, hogy két évtized alatt ugyan a tôke magas színvonalra emeli saját maga szükségszerû mûködését, de nem alakul ki vele szemben az embert védô erôs opponáló rendszer. Ma már ott tartunk, hogy a pénz uralma alá helyezôdik minden, a legvédtelenebbekrôl pedig minden politikai hatalom igyekszik elfeledkezni, mert belôlük rövidtávú haszna nincs, csupán költségei vannak. A nyomorgók nem mennek el szavazni, gyermekeik sem fognak, ha nem tudjuk kiemelni ôket a nyomorból. Ez a tendencia alig változott, sôt az utóbbi idôszakban inkább felerôsödött. Mintha visszamennénk a múltba legalább 90 évvel. Sajnos így a gyermekbarátoknak szinte ugyanazokért a célokért kell küzdeniük, mint elôdeiknek. Egyben azért reménykedünk, a múlt nem mindenben ismétlôdik meg. Bennünket nem fognak betiltani, mint tette azt a gyermekbarát egyesületettel a közveszélyességre hivatkozva 1944-ben a nyilas belügyminiszter. Miért a gyermekbarátok emelik fel a szavukat a gyermekbarát televíziózásért? Miért tarthatják mások is fontosnak az ô kezdeményezésüket? Konkrétan: miért szakított szerinted idôt az idejövetel- A Józsefvárosi Békatanoda felnôtt növendékei 6

Az alkalmi tanári kar re a minimum kettôs terhet cipelô négygyermekes családapa, Süveges Gergô, hogy közénk jöjjön, miközben már tudta, valószínûleg nem vállalhatja el az új gyermek és családi profilú csatorna intendánsának szerepkörét? (Nekünk elmondta, milyen leküzdhetetlen akadályokat lát maga elôtt, ezek távozása óta sem hárultak el az ügyet továbbvinni szándékozók elôl.) A Gyermekbarát Mozgalom még 1998-ban indította el kampányát az erôszakos televíziómûsorok ellen. Úgy véltük, az alapvetô humanista-demokratikus értékeket veszélyezteti az a világlátásmód, amelyet az erôszakos mûsorok sugallnak: ha vélt vagy valós sérelmed van, jogosult vagy fellépni ellene ugyancsak erôszakkal. Hova vezet a világ, ha ezen értéken szocializálódik a jövô generációja? Ha a rendôrség tehetetlen, jogosult vagyok én föllépni. De ki ellen? Milyen mértékben? Ez az önbíráskodáshoz vezetô út. Ugye ismerôs ez a mára már jelentôs erôvé vált gondolkodás? Elôször csak a médiaerôszakkal foglalkoztunk, majd a sok-sok segítôvel együtt még az internetes világot is bekapcsolva bôvítettük elvárásaink körét, mivel nemcsak tagadni akartunk, hanem a szerintünk értékes gyermekmûsorok körére ajánlatokat is tettünk. Az elsô korhatárjelölés a képernyôn a mi stábunk eredménye, mert azt mondtuk, hogy egy mûsorszám címébôl még nem lehet következtetni annak tartalmára. A szülôt, a gyermekéért felelôs felnôttet pedig pontosan kell informálni. Az elsô kísérlet bevált. Ezt paradox módon az is igazolja, hogy a konkrét megjelöléseket nagyon sok kritika érte, vagyis odafigyeltek rájuk. Aztán jött az önálló(skodó) hatóság, amely indokolatlanul, talán hatalmi gôgbôl velünk már nem akart konzultálni. Van is a jelenlegi jelöléssel elég gondunk. Süveges Gergôt én mint televíziós személyiséget kiváló embernek ismertem meg. Ô is tud munkánkról, hiszen három éve, amikor az MTV-vel tartottunk egy igen magas színvonalú konferenciát, azt ô vezette. Kezdettôl fogva úgy gondolkodott ami nyugaton is bevált, de a mi értékrendünknek is megfelelt, hogy sokkal eredményesebben lehet egy közszolgálati gyermekcsatornát mûködtetni, ha az érintetteket bevonják a munkába. Vélhetôen ezért jött el hozzánk. A megfelelôen kiválasztott partnerek közötti párbeszéd viszont azt is feltételezi, hogy nyíltan kell beszélni nemcsak céljainkról, vágyainkról, hanem azoknak anyagi, tárgyi, személyi feltételeirôl is. Úgy tûnik, erre a párbeszédre még nem értek meg a feltételek az MTV-nél, de bízom benne, hogy egyszer mégis meglesznek. 7

Az én két évtizede kristályosodó véleményem szerint a gyermekek helyzetét illetôen ellentmondásos társadalomban élünk. A civil társadalom gyermekbarát, idônként a mesterségesen fejébe vert fogyasztói értéktudat jóvoltából gyermekbolond. Számtalan statisztika igazolja, hogy a felemelkedési versenyt még vállaló középrétegekben a gyerekek magasabb életszínvonalon élnek szüleiknél. (Márkásabb öltözék, használati tárgyak, fizetett továbbképzés, szabadidôprogramok stb.) Ez persze nem igaz a nagyon gazdagokra és a nagyon szegényekre. Ugyanakkor az állam egyre kevesebbet törôdik a társadalom jövôjének zálogával. Az ô nevelésük, képzésük költségeit áthárítja a szülôkre, akik közül inkább a gazdagokat támogatja. (Ebben a kérdésben kétségtelenül vannak árnyalati különbségek a különbözô politikai erôk között, de nem elég markánsak.) A Te szervezeted egyik feladata a nyomorszintre jutott gyerekek segítése. Úgyhogy bôven lehet tapasztalatod és ezen alapuló véleményed errôl a témáról. Ám a nyomor többféle formában jelentkezik. Éhe a kenyérnek, éhe a szónak, / éhe a szépnek hajt titeket. Ady Endre nem sokkal mozgalmatok alapítása elôtt így fogalmazta meg a magyar proletárok tetteinek motivációját. Ez ma is érvényes. A gyermekkultúra mûvelôi most is úgy érzik, hogy ôk a rendszerváltás vesztesei. A pártállam (bár nem vitte túlzásba) minden területen támogatta a gyermekkultúrát. (Politikailag nem voltak vele különösebb problémái, sôt ide lehetett deportálni a politikailag problematikus alkotókat is, csökkentve bizonyos feszültségeket, amelyeket elhallgattatásuk keltett) A rendszerváltás óta eltelt idôszak súlyos veszteségi statisztikákat produkált. Különösen szembetûnô ez a gyermeklapok területén (Pajtás, Kölyök, Piros pont stb.). És bármelyik pillanatban a megszûnt elôdök sorsára juthat az általam szerkesztett Kincskeresô. A gyermekkönyvek terén már elértük a gödör alját, most emelkedôben vagyunk. Az iskolai ének-zeneoktatás kultúrpedagógiai csôdje, hogy sikerült a világhírû Kodály módszert kiirtani úgy, hogy a helyére senki nem tudott semmi jobbat kitalálni. De a leglátványosabb vereséget a magyar gyermekfilm szenvedte el. Ennek a semmivel nem indokolható kártételnek jóvátétele lehet az új gyermekcsatorna legnagyobb érdeme. Ha visszamegyünk idôben harminc évet, akkor olyan szintre jutunk el, ahonnan elôre is léphetünk egy gazdagabb jövô felé. Mindenesetre furcsa ez a kanyar. A szabadságból a puha diktatúra koráról nosztalgiázunk. Igen, furcsa, de jobban meggondolva logikus. A különbözô népi demokráciák a gyerekeket érintô kérdéseket nagyon erôteljes marketingfogásként kezelték. Ez a jelenség a gyerekek szemszögébôl igen szerencsésnek mondható, mert biztosítja, hogy a gyerekek széles körben jussanak hozzá a mûvelôdés lehetôségéhez, ennek a mûvelôdésnek tartalma is figyelemre méltó. Részben politikai elvárásoknak tesz eleget. Ám túlnyomó részben kulturális értékeknek ad teret. Nemcsak azzal biztosítja jelenlétüket, sôt dominanciájukat, hogy filmeket, mûsorokat készít értékes mûvek alapján, hanem azzal is, hogy cenzori hatalmát használva tiltja a mûvészileg értéktelent, a pedagógiailag, pszichológiailag károsat. Ez Magyarországon is így volt 1990-ig. Aki valamilyen módon gyermekekkel foglalkozik, az tapasztalatai révén jól látja a gyermekérdekûség jelentôs visszaszorulását az elmúlt húsz évben. Ez igen fájdalmasan érint engemet is. Egy-egy kulturális közösség megszüntetése egy pillanat mûve, de annak a felépítése (esetleg késôbb) több év, ha nem évtized. Sajnos nem akadt olyan politikai erô, amely visszaállította volna az eddigi nemzeti kincseinknek számító gyermekérdekû mûhelyeket, legyenek azok gyermeklapok, gyermekfilmek alkotó közösségei. Nagy csapás a gyermekkultúrára, hogy az igen színvonalas MTV-s gyermekosztályt is megszüntették. Mindezeket látva amolyan Don Quijote szerû harcot folytatunk. Lehet, hogy eljárásunk nemes, de az eredmény már kevésbé biztató. Végül mit vársz, mit remélsz és mit próbálsz tenni az elkövetkezendô idôkben céljaidért, pontosabban közösen vállalható céljainkért? 8

Céljainkat tudjuk, közösen alakítottuk ki. Nagyon fontosnak tartom, hogy akik eljöttek a konferenciára, azok, s mindenki más, aki felelôsséget érez gyermekeink humanista neveléséért, össze tudjanak fogni, idôrôl-idôre fel tudjunk lépni. Ezt a cselekvési készséget kell fenntartanunk egy nehezebb idôszakban is. Az egykori gyermekbarátok erre nekünk igazán jó példát adnak. Az interjú legelején példaképnek is vállalható elôdeidrôl is kérdeztelek. Most mondhatnál néhány mondatot azokról, akiket munkád során ismertél meg, akikkel öröm volt (lesz) együtt dolgozni. Sok konkrétum nem fér be ide, de egyvalakirôl nem feledkezhetünk el. Három éve magam is elmentem a spanyolországi El Caminóra, a gyalogos ôsrégi zarándokútra. Öt hét alatt 800 km-t gyalogoltam. Sok találkozás, elválás jelezte az utat. Mindannyian egy célért mentünk. Jó volt találkozni, megbeszélni a tapasztalatokat. Majd a véletlen elválasztott bennünket. Van akivel tartom még a kapcsolatot, van akivel több napot mentem együtt, s egy pillanatnyi eltûnés után máig nem találkoztam. Kicsit ilyen a mi közös ügyünk is a gyermekek televíziózása tekintetében. Sok lelkes gyermekbaráttal találkoztam, ideig óráig együtt dolgoztunk, jönnek újabbak, s bizony távoznak is. Van aki örökre. Amikor indult a kampányunk, sok pszichológus ellenünk volt, hogy hagyjuk a gyerekek erôszakigényét kielégíteni. Ranschburg Jenô pszichológus professzor mellénk állt: nem lehet általánosítani, minden gyermek, minden helyzet más. Csatlakozott ahhoz a megfogalmazásunkhoz, hogy a gyermek igenis a tévés élményeit elraktározza, s késôbb egy szükséges helyzetben elôhívja. A látott minta befolyásolja a késôbbi életében. Ezért is nagy a felelôsségünk, hogy milyen példát nyújtunk gyerekeinknek. Professzor úr már nem lesz velünk a továbbiakban személyesen. Nem régen temettük el. Egy régi plakát új változata, Brenner György rajza 9

Elhunyt Tamás Amaryllis újságíró Tragikus körülmények között elhunyt csütörtök reggelre virradóra Tamás Amaryllis tájékoztatta a film.hu-t a család. Nagyon sokoldalú tehetség volt: színész, fotós, szerkesztô, riporter, filmkritikus, könyvszerkesztô. Tamás Amaryllis alakította Dárday István és Szalai Györgyi Átváltozás címû filmjében Pásztor Wandát, amelyért 1984-ben nívódíjat kapott a Magyar Filmszemlén. 1986-tól publikál, ír, szerkeszt, fordít: Gyermekünk, Filmvilág, Magyar Narancs (Színház rovat vezetôje 1992 1993), Amaro Drom, Cigányfúró (lapalapító, rovatvezetô 1993 1998), Beszélô (1997), Horizon (angol magyar), Jump, Premier, Dublin, www.filmkultura.hu, artitura.hu, Dunatükör, Napi Gazdaság Kulturális Melléklet, film.hu, MÉDIAMIX (olvasószerkesztô), InfoRádió. A Filmvilág szerkesztôségi titkára volt 1984 és 1992 között, 1993 2002 között pedig a korrektora. És persze cikkek, kritikák, interjúk szerzôje a film.hu-n is. Emellett fotózott is: 1999-tôl máig kiállítások Szegeden (Grand Café Mozi) és Budapesten (Cirkogejzír, Szindbád, Örökmozgó), Csillaghegyi Derdák-vezette Banán Klubban, Csepelen: a Nagy Imre Mûvelôdési Központban fotográfiáiból, fotografikáiból. 2006 nyarán a Szindbád Mozi felkérésére annak galériáján: Szindbád tekintetével címmel, a JÖVÔ HÁZA meghívására annak Csiga Galériáján Budapesti Képek, Szavak Fényre és Árnyékra címmel nyílt kiállítása. A család péntek reggel értesítette a sajtót, hogy Tamás Amaryllis újságíró csütörtökre virradó éjjel tragikus körülmények között elhunyt. Nyugodjék békében. Találkozásunkra Veled együtt sokan várták Tamás Amaryllist Én is vártam. Meghívtuk, visszajelzett, hogy örömmel jön. Aztán hiányoltuk, ô pedig halálhírével igazolta távolmaradását. Félbeszakadt életmûvével együtt közénk tartozik. Minden csapatunk, amelyben fontos ügyekért harcoltunk, egyre inkább megtelik halottakkal. Feladataink, kötelességeink közé tartozik, hogy életmûvüket ébren tartsuk. Kit tudnál fegyvertársaid közül megidézni? Akkor mondok egy idézetet: Sokan nem tudják, hogy a szabad ember a legkötöttebb. Az erkölcsi normák parancsai szerint kell viselkednie mindig. Ezért az önkéntes kötöttségért a jutalom: a szolgálat jó érzése, a közösség megbecsülése. Sánta Ferenc 1989. 09. 16-án. Ezt a még nem publikált szövegét kérésemre írta mintegy ajánlásképpen a rendszerváltáskor, amikor eljött hozzánk a Pestszentlôrincen szervezett Népfôiskolámra elôadást tartani. Tanulságos gondolat talán a mi dolgainkhoz is kapcsolódik. Akár ehhez az interjúhoz is, kötôdik, mivel két évtized után 10

éppen ezt az emberi tartást hiányoljuk, mert mûködésükben ellehetetlenültek azok a kultúrát közvetítô közegek, amelyek hatással tudnának lenni meghatározó mértékben a gyerekekre és szüleikre. Súlyos hiba, ha az erkölcsi normák átadását csupán csak az egyházakra bízza a hatalom. Egyrészt a szekularizáció idôszakában az egyházakhoz nem minden ember jut el, másrészt fôleg egyes egyházak farizeus magatartása sem növeli a követési vágyat. S az is felmerülô kérdés, hogy mi a jó erkölcsös magatartás Mit is jelent az? Milyen erkölcs kell a társadalomnak? Kit tekintsünk gyermekeink példaképének? Ezt eldönti, kinek tapsolunk manapság? A Pál utcai fiúk regénybôl jól ismert Nemecsek Ernônek-e, aki a hazájáért felelôsséget vállaló kisember önfeláldozó hôsies bátorságának jelképe, akit társai nem értettek meg, félreszorítottak és megszégyenítettek,de mégis a történet végén a grund hôseként hal meg? Vagy inkább a Pásztor testvéreknek, akik sikeresek, mert erôszakosak, gátlás nélkül einstaindolnak, Nemecsek kezébôl is kicsavarják az üveggolyókat? ( góbé ) 11

Egy intendáns naplója Süveges Gergô 2011.02.03. Konferenciák A múlt csütörtöki konferencián tartalmi, szervezeti és elvi kérdésekrôl is szó esett. A sajtóban több interpretáció is megjelent, szerintem a valósághoz legközelebb az elôbb linkelt MTI-összefoglaló áll, ehhez közelebb már csak az alábbi, mert ebben én foglalom össze azt, amit ott elmondtam.:) A menetrend az volt, hogy minden résztvevô szervezet képviselôje néhány percben elmondta, mit tartana fontosnak egy majdani gyermek-, ifjúsági és családi csatorna kínálatában, szellemiségében, megjelenésében. Ezeket a hozzászólásokat az idézett összefoglalónál bôvebben nem ismertetném, mert érzésem szerint a tudósítás a fôbb pontokat kiemelte. Hat pontban reagáltam a felvetésekre. 1. A közmédia rendszerérôl. Megpróbáltam összefoglalni, milyen keretek között, milyen szervezeti struktúrában mûködik január 1-jétôl a közszolgálati médiarendszer. Az egyes Zrt-knek (Duna, MTV, MR, MTI) nincs pénzük, ôk megrendelôk. Munkaerejük sincs, ebbôl a szempontból is megrendelôk. A pénz és a munkatársi gárda, valamint az eszközpark az Alapnál van, ôk azok, akik teljesítik a megrendeléseket. A tartalomért ugyanakkor a Zrt-k felelnek. Ekkor tette fel a kérdést egy úr az elsô sorban: mi van akkor, ha az MTV valamit megrendel, az Alap pedig azt mondja, nem adja azokat a munkatársakat (szerkesztôket, operatôröket, rendezôket mûsorvezetôket stb.), akiket kér, valamint azt mondja, pénz sincs rá annyi, amennyit kér. A következô hónapok fognak választ adni erre a kérdésre. 2. Az erôszakról. Sokan beszéltek róla, sokan ellenezték, sokan féltették tôle a gyerekeket. Alapvetô kérdés persze, mit nevezünk erôszaknak. Mint ahogy az is alapvetés, hogy nyilván senki nem gondolhatja komolyan, hogy egy televíziós csatorna majd megfordít bármiféle trendet. Vajon hol a határa az erôszaknak? Mi számít erôszaknak? Mindannyian érzünk valamit, de képletekbe önteni lehetetlen. Ne vetítsünk kalandfilmeket? Ne vetítsük A púpost, A három testôrt, Zorrót? Mindegyikben van erôszak. Kardoznak, lônek, verekszenek. Ugyanakkor lovagiasságra, bajtársiasságra, becsületre tanítanak. Fürdôvíz, gyerek, hadd ne folytassam. 3. Az elôítéletekrôl. Hajlamosak vagyunk azt mondani és el is hinni, hogy az új mesék rettentôek. A nyugatiak borzalmasak. A régi magyarok meg remekek. Szeretném az elôítéleteinket megvizsgálni, és ezekbôl a klisékbôl kilépni. Nem hiszem, hogy nyugati = rossz. Nem hiszem, hogy új = rossz. Nem hiszem, hogy magyar = jó. Nem hiszem, hogy régi = jó. 12

Számos régi mese van, amely csapnivaló, és legalább ugyanennyi, ami új, nyugati (sôt: amerikai), amelyik meg jó. A konferencián csak két példát mondtam, Thomas gôzmozdonyt és Sam tûzoltót, de nyilván lehet sorolni bôven; itt a blogon is sokan megtették már. Emellett persze, hogy kell adnunk a régiekbôl is, fogunk is nyilván. De nem azért, mert azok a jók, hanem azért, mert azok is jók. 4. A nosztalgiáról. Az elôzô gondolatmenethez kapcsolódik, hogy az én korosztályom meg a szüleink korosztálya nyilván szívesen emlékszik a saját gyerekkorára, és még szívesebben az akkor látott filmekre, mesékre. És azt mondják, hogy a gyerek tabula rasa, tehát ha ô is ezt kapja, az majd neki is jó lesz. Valahogy úgy érzem, mint amikor a rendszervátozás után újraindították a cserkészmozgalmat. A nagy öregek szerették volna onnan folytatni, ahol négy-öt-hat évtizeddel korábban abbamaradt. Nem lehet onnan folytatni. Kénytelenek vagyunk észrevenni, hogy eltelt néhány évtized. Tegyük fel, hogy a megszületô gyermek tiszta lap (egyébként nem az, hiszen minimum a szülei hatását hozza magával), de az elsô pillanattól fogva egészen más impulzusok érik, mint egy húsz vagy harminc évvel ezelôtti újszülöttet. Márpedig ehhez alkalmazkodnia kell a televíziónak is. 5. A feladatról. Mi lehet a feladata egy gyermek-, ifjúsági és családi televíziónak? Családot kell pótolnia? Gyermekfelügyeletet kell vállalnia? Szórakoztatnia kell? Nevelnie kell? Oktatnia kell? Persze könnyen bólintunk: is, is, is, is, is. Hogyne. De vajon nem várunk-e többet tôle, mint amit teljesíthet? Dehogynem. Megint csak azt kérdezem: ugye senki nem gondolja komolyan, hogy egyetlen televíziócsatorna képes lehet megfelelni mindezen elvárásoknak egyszerre és differenciáltan is? 6. A kor kihívásairól és a jövôrôl. A kor kihívásai alatt elsôsorban technikai változásokra gondolunk. De a kornak legalább ugyanilyen kemény kihívása a széthulló családok ügye, a magányosan felnövô gyerekek, a kételyeikkel, kérdéseikkel csak magukra vagy csak kortársaikra számító kamaszok, a célt nem találó fiatalok ügye Ezek talán a kor legkeményebb kihívásai. És persze a technika is. Mert miközben kinôjük a Földet, kinôjük a televíziót is: hogy pontosan mi fog történni, még nem tudjuk, de hogy változni fog, az már látszik. Internet, digitális televízió, saját összeállítású csatornák, más felületekre átkígyózó tartalmak és így tovább. Ezért tervezünk nagyon erôs internetes jelenlétet a tévé képernyôje mellé. Talán ezek voltak a legfontosabb gondolatok, amelyeket elmondtam. Szerdán, február 9-én az Otthon Segítünk Alapítvány szervez egy nemzetközi konferenciát, amelyen Keresztes Ilona vezet kerekasztal-beszélgetést. Részt vesz rajta a Nagycsaládosok Országos Egyesülete, az Egyrôl a Kettôre Alapítvány, az Együtt az Életért Egyesület, és Ilona meghívott engem is. Beszámolok majd. - Frissítés - Mivel új információ nem hangzott el, errôl a beszélgetésrôl külön bejegyzés nem lesz. Lesz helyette más. :) 13

Egy intendáns naplója Süveges Gergô 2011.02.08. Kis lépések, nagy lépések Már egy hete csak az új bejegyzésen töröm a fejem, és közben gyûlnek, gyûlnek a mesélnivalók. Rengeteg terv született, némelyik elindult a megvalósulás felé de haladjunk sorban. 1. Legtávolabbi tervek Elsô és legfontosabb fegyvertény: megszületett az ôszi alapstruktúra, vagyis a koncepció, hogyan is fog felépülni az új gyermek-, ifjúsági és családi csatorna egy napja, hete, hétvégéje: az élete. Ez a koncepció teljesíti azokat az elvárásokat, amelyeket magunkkal szemben támasztottunk: kiszámítható, állandó sávokkal dolgozik, figyelmebe veszi, mikor melyik korosztály nézhet jó eséllyel tévét, tele van ötletekkel, interaktív, nézôket résztvevôvé alakító lehetôségekkel. Az utolsó bólintásra várok, és várhatóan február elején meg tudom mutatni, mit hegesztettünk. Aztán lehet cincálni. :) Második tény ezzel kapcsolatban, hogy minden álom csak akkor valósulhat meg, ha van mibôl megvalósítani. Mivel a törvényalkotók, a döntéshozók szándéka eddigi tudomásom szerint az, hogy legyen gyermek-, ifjúsági és családi csatorna, remélem, azt is tudják, hogy ehhez pénzre van szükség. A célcsoport, nagyjából 2 millió 400 ezer ember (0-24 éves korig), vagyis Magyarország lakosságának durván 24 százaléka. Meg a szüleik Ehhez képest a mûsorkészítésre a teljes közszolgálatra fordított pénz 10 százaléka elegendô lenne. 24 százaléknak 10 százalék. Ez nem telhetetlen igény, ugye? Harmadik gondolatom, inkább kérdésem az indulással kapcsolatban, hogy mikor is startol a csatorna. A hivatalos kommunikáció 2011 ôszérôl, szeptemberrôl beszél, és mi is arra készülünk. Ugyanakkor vannak hangok, amelyek januárt emlegetnek. Ezeket a hangokat egyelôre nincs kedvem meghallani. Egy biztos: az indulást grandiózus nyitófesztivállal ünnepeljük majd, ahol a gyerekprogramok mellett lesz filmvetítés, játék, találkozási lehetôség: egyszóval igazi családi együttlét. Negyedik, egyben utolsó terv hosszú távra: az átpozícionálásnak egyik elemeként szeretném, hogy a csatorna neve is megváltozzék. Van is már ötletünk, de még titkos, és korántsem végleges.:) Ami azt is jelenti, hogy a kreatív agyak még kreatívkodhatnak, szívesen veszek ötleteket. Sajnos a névváltozás pillanatában a blog címe értelmét veszti majd, de több is veszett Mohácsnál Ezek tehát a távolabbi tervek, nézzünk közelebbre. 2. Félközeli tervek Az eddigiekbôl következik, hogy szeptemberig még nem lesz gyermek-, ifjúsági és családi csatorna az m2-bôl. Viszont addig is lesz m2. Valamit érdemes lenne tehát kezdeni vele. 14