A Dél-Alföldi Régió Területfejlesztési Koncepciója II. kötet Helyzetértékelés a Magyar Tudományos Akadémia Regionális Kutatások Központja Alföldi Tudományos Intézet Békéscsaba Kecskemét Szeged, 1999. március
Szerkesztők: Dr. Timár Judit Velkey Gábor Szerzők: Bajmócy Péter Dr. Baukó Tamás Dr. Csatári Bálint Dr. Csordás László Gaborjákné Vydareny Klára Dr. Gurzó Imre Kanalas Imre Kiss János Kósa Beatrix Dr. Kugler József Dr. Márton János Dr. Mezősi Gábor Dr. Nagy Erika Dr. Nagy Gábor Dr. Nagy Imre Pál Viktor Dr. Pálfai Imre Dr. Rácz Lajos Dr. Rakonczai János Dr. Timár Judit Szarvák Tibor Dr. Vadász István Velkey Gábor
TARTALOMJEGYZÉK TARTALOMJEGYZÉK... 3 ELŐZMÉNYEK... 7 A DÉL-ALFÖLDI RÉGIÓ TERMÉSZETI ERŐFORRÁSAI ÉS KÖRNYEZETI PROBLÉMÁI... 9 A TERMÉSZETI ERŐFORRÁSOK A TÉRSÉG BELSŐ ADOTTSÁGAINAK ALAPJA...9 Földtani adottságok... 10 Vízföldtani, vízrajzi adottságok... 11 Vízhasznosítás... 12 Talajadottságok... 14 Éghajlat... 14 Tájökológiai adottságok, természetvédelem... 14 A természeti erőforrások hasznosításával együtt járó tendenciák, jövőkép...15 A KÖRNYEZETTERHELÉS FORRÁSAI ÉS A KÖRNYEZETKÍMÉLŐ SZOLGÁLTATÁSOK...16 A KÖRNYEZETI ELEMEK ÁLLAPOTA... 19 Levegőszennyezettség...19 A vizek minősége...20 Zajterhelés... 22 TERÜLETFELHASZNÁLÁS, FÖLDHASZNOSÍTÁS... 22 AZ EMBERI TÉNYEZŐK ÉS A HUMÁN INFRASTRUKTÚRA JELLEMZŐI A DÉL-ALFÖLDÖN... 25 A NÉPMOZGALMI FOLYAMATOK ALAKULÁSA... 25 Területi, belső szerkezeti különbségek...27 A NÉPESSÉG EGÉSZSÉGI ÁLLAPOTA ÉS AZ EGÉSZSÉGÜGYI ELLÁTÁS... 29 A régió népességének egészségi állapota... 29 Az egészségügyi rendszer helyzete, időbeli és térbeli vonatkozásai...30 A LAKOSSÁG JÖVEDELMI HELYZETE, MUNKANÉLKÜLISÉG, SZOCIÁLIS ELLÁTÁS... 34 Munkanélküliség... 34 A szociális helyzet bemutatását szolgáló egyéb adatok... 37 Szociális ellátás... 38 AZ OKTATÁS, KÉPZÉS INTÉZMÉNYRENDSZERE... 39 Óvoda, iskolarendszerű oktatás, képzés...39 Munkaerő-piaci képzések...42 A képzés, szakképzés, munkaerő-piaci képzés várható átalakulása, feladatai...42 FELSŐOKTATÁS, TUDOMÁNYOS KUTATÁS ÉS KUTATÁS-FEJLESZTÉS...44 Felsőoktatás...44 Tudományos kutatás, kutatás-fejlesztés... 45 A kutatás és a gazdaság kapcsolatai... 46 KULTÚRA, KÖZMŰVELŐDÉS...47 A régió kulturális hagyományai... 48 ÖNTEVÉKENY TÁRSADALMI SZERVEZETEK... 50 A DÉL-ALFÖLD GAZDASÁGA... 55 A GAZDASÁG ÉS A GAZDASÁGI SZERVEZETEK ÁLTALÁNOS JELLEMZŐI...55 ÉLELMISZERGAZDASÁG... 59 A régió agrárágazatának szerepe a nemzetgazdaságban... 59 Folyamatok, változási tendenciák az agrárágazatban... 61 Térségi differenciák... 63 A régió agrárpotenciáljának hasznosítása... 64 A DÉL-ALFÖLD IPARA... 64
Ágazati szerkezet... 66 Térszerkezet meghatározó nagyvállalatok... 69 Ipari parkok, vállalkozói övezetek... 70 Minőségbiztosítás... 71 Telephelyek... 72 SZOLGÁLTATÁS, KERESKEDELEM... 73 A régió szolgáltató szektorának szerkezeti és szervezeti sajátosságai... 74 Beruházások... 75 Térszerkezeti sajátosságok... 76 TURIZMUS, IDEGENFORGALOM... 79 A régió idegenforgalmi vonzereje, adottságai... 79 A régió helye az ország turizmusában... 79 A rendszerváltás óta ható folyamatok és a régión belüli különbségek... 80 Változások a Dél-Alföld turisztikai forgalmában... 81 Várható trendek... 82 A MŰSZAKI INFRASTRUKTÚRA ÁLLAPOTA ÉS JELLEMZŐI A DÉL-ALFÖLDÖN... 85 A KÖZLEKEDÉS FELTÉTELEI ÉS A KÖZLEKEDÉSI INFRASTRUKTÚRA... 85 Közúti közlekedés... 85 A határátkelők helyzete... 90 Vasúti közlekedés, szállítás... 91 Tömegközlekedés... 93 Vízi és légi közlekedés, kombinált áruszállítás... 95 ENERGIAELLÁTÁS... 96 Villamosenergia-hálózatok... 96 Az energiaellátottság jellemzői... 98 KOMMUNIKÁCIÓS SZEKTOR... 100 Távközlés... 100 Mobil telefónia... 101 Fejlett kommunikáción alapuló programok... 102 Helyi, regionális médiumok... 102 Elektronikus média... 103 Számítástechnika... 104 A DÉL-ALFÖLDI RÉGIÓ INFORMATIKAI ÁLLAPOTA... 105 Az informatika infrastrukturális háttere... 105 Az informatika társadalmasítása... 107 A DÉL-ALFÖLD TÉRSZERKEZETE ÉS TÉRFOLYAMATAI... 111 KÜLSŐ FELTÉTELEK: NEMZETKÖZI, ORSZÁGOS TÉRFOLYAMATOK...111 A DÉL-ALFÖLD BELSŐ TERÜLETI EGYENLŐTLENSÉGEINEK ALAKULÁSA...113 A TÉRKAPCSOLATOK RENDSZERE... 116 A városi terek/települések kapcsolatrendszere... 116 Vonzáskörzeti (város-falu) kapcsolatok... 118 Horizontális településkapcsolatok, kistérségi szerveződések...121 A DÉL-ALFÖLD TELEPÜLÉSHÁLÓZATÁNAK JÖVŐKÉPE...122 A TERÜLETFEJLESZTÉS ESZKÖZ- ÉS INTÉZMÉNYRENDSZERE A DÉL-ALFÖLDÖN... 125 NEMZETKÖZI ÉS ORSZÁGOS TENDENCIÁK... 125 A regionális szint a hazai jogi szabályozásban... 125 A regionális szint várható szerepe az EU-csatlakozás fényében... 128 4 MTA RKK Alföldi Tudományos Intézet
A DÉL-ALFÖLDI RÉGIÓ MŰKÖDÉSE...129 Régióépítés a Dél-Alföldön... 129 Vélemények a Dél-Alföld fejlesztéséről...134 A Phare Regionális Kisérleti Program a Dél-Alföldön... 137 ERŐSSÉGEK... 139 GYENGESÉGEK... 140 LEHETŐSÉGEK... 141 VESZÉLYEK... 142 A TERÜLETI FEJLŐDÉS LEHETSÉGES IRÁNYAI... 145 POLARIZÁLT FEJLŐDÉS...145 KÖZEPESEN KONCENTRÁLT FEJLŐDÉS...147 DEKONCENTRÁLT FEJLŐDÉS...149 FELHASZNÁLT IRODALOM... 153 Könyvek, tanulmányok, kéziratok... 153 Fejlesztési dokumentumok, egyéb források... 155 Adatbázisok... 156 5
ELŐZMÉNYEK Az Európai Unió két évtizedes regionális politikájának eredményeként Nyugat- és Dél- Európa korábban fejletlen, számos gazdasági és társadalmi problémával küszködő térségei a korábbiaknál sikeresebben kapcsolódtak be az európai területi munkamegosztásba. Ezért is fontos a hasonló problémákkal rendelkező Magyarország számára az EU elvárásaihoz illeszkedő regionális politika meghonosítása. A Dél-Alföld több szempontból úttörő szerepet tölt be a hazai regionális szerveződések terén. 1997 június 19-én Ópusztaszeren alakult meg a Dél-Alföldi Regionális Fejlesztési Tanács, amely az országban elsőként hozott létre önálló, állandó operatív munkaszervezetet (DARFT Kht.). A Phare Regionális Kísérleti Program elindítása egyrészt önmagában segítette a regionális összefogást, másrészt pénzügyi keretet és továbbvihető ismereteket biztosított a konkrét fejlesztési tevékenység számára. A Dél- Alföld modellértékű új regionális szervezetei (DATTE, DAREK, DARIB) bizonyították, hogy a közös érdekek felismerése, a konszenzuskeresés, az együttműködés új perspektívákat nyithat az egész térség és annak kisebb részterületei számára is. Ahhoz, hogy a magyarországi viszonylatban is peremhelyzetű Dél-Alföld új fejlődési pályára állhasson, elengedhetetlenül fontos az uniós alapelveket figyelembe vevő regionális területfejlesztési alapdokumentumok kidolgozása. E helyzetértékelő kötet a fejlesztési koncepció megalapozását szolgálja, ennek értelmében szintetizálja, felújítja, és új kutatási eredményekkel egészíti ki a régióról felhalmozott, területfejlesztési szempontból fontos ismereteket, köztük az országos, megyei, kistérségi tervezési dokumentumok értékeléseit. Így feltárja, összegzi és értékeli: a régió külső környezetének, a nemzetközi és hazai fejlődési irányoknak a legfontosabb elemeit, a jövőben várható alakulásukhoz való alkalmazkodás helyi esélyeit, az e változásokban rejlő lehetőségeket és korlátokat; a térség belső erőforrásait, a természeti környezet, társadalmi adottságok, gazdasági körülmények, infrastrukturális helyzet, térszerkezet, területfejlesztési eszköz- és intézményrendszer helyi viszonyainak erősségeit és gyengeségeit, eddigi, térfolyamatokat elindító és módosító változásainak külső és belső, a régió sajátosságaiból következő, s a jövő számára tanulságokat hordozó okait; a térfolyamatok, a területfejlesztéshez rendelkezésre álló helyi adottságok jövőbeni alakulásának lehetséges irányait. Ezen ismeretekből áll össze az a tudásanyag, amely nélkülözhetetlen kiindulópontját jelenti, szerves részét képezi a régió önerőre támaszkodó területfejlesztési politikájának. E kötet a vonatkozó jogszabályokat, tartalmi követelményeket figyelembe véve csupán az elemzések szövegét tartalmazza. Az ennek alapjául szolgáló fontosabb összehasonlító adatok, táblázatok, ábrák, térképek az e kötethez szorosan kapcsolódó kiegészítő kötetben találhatók. Az elemzések során abból indultunk ki, hogy a régió kerete, területe adott, így magával a lehatárolás kérdésével szándékosan nem foglalkoztunk. Mindvégig törekedtünk arra, hogy a széles közvélemény számára is érthető, értelmezhető információkat közöljünk. Az anyag belső aránytalanságai, az
A Dél-Alföldi Régió Területfejlesztési Koncepciója 1999. elemzések mélységében tapasztalható különbségek a rendelkezésre álló, hozzáférhető adatok, adatbázisok különbségeivel függ össze elsősorban. A kötet terjedelmét tudatosan korlátoztuk, hiszen minden egyes részfejezet önmagában elegendő témát ad egy-egy önálló, több száz oldalas monográfia elkészítéséhez. Az ebből következő tartalmi szelektálást úgy próbáltuk elvégezni, hogy az elemzések regionális szintű megközelítésben is releváns információkra, a legfontosabb jellemzőkre, a változások irányaira és a területi folyamatokra, különbségekre koncentráljanak. 8 MTA RKK Alföldi Tudományos Intézet
A DÉL-ALFÖLDI RÉGIÓ TERMÉSZETI ERŐFORRÁSAI ÉS KÖRNYEZETI PROBLÉMÁI A TERMÉSZETI ERŐFORRÁSOK A TÉRSÉG BELSŐ ADOTTSÁGAINAK ALAPJA A természeti adottságok, erőforrások reális értékelése a területfejlesztési stratégiák kidolgozásának elengedhetetlen feltétele. Ebben figyelembe kell venni a külső folyamatokat (pl. egyes alapanyagok nemzetközi cserearányainak alakulását), valamint a társadalom természettel is kapcsolatos értékrend-változásait. Éppen ezért egy-egy terület természeti adottságainak komplex értékelését a mindenkor aktuális új szempontok szerint rendszeresen célszerű újraelvégezni. A Dél-Alföldet a természeti erőforrások tekintetében hazánk legjobb adottságú területének minősítették 1. Ennek fő okai a következők: Itt található az ország legjelentősebb szénhidrogén-vagyona, ami az ásványi nyersanyagok készlet- és érték-összehasonlításában első helyet jelentett a megyék rangsorában. Jelentős adottságot képviselnek a régió keleti felének kiváló talajai (Békés megye, Csongrád megye). Domborzatilag a régió területe az Alföld 20 kistáján helyezkedik el, melyek közül néhány meghatározó jellegű. A Duna menti síkság kistájai 88 143 méter tengerszint feletti magasságú, ártéri szintű síkságokkal jellemezhetők, amelyeket ártéri és szikes laposok, délen belvízveszélyes árterek, morotvák és morotvaroncsok tagolnak. A térség növényzete egy Duna menti észak dél irányú zöldfolyosó területét képezheti. A Duna Tisza közi hátság kistájainak területe enyhén hullámos felszínű, döntően szélhordta, homokkal fedett egykori hordalékkúp-síkság (90 150 méter tengerszint feletti magasság), amely a felszíni képződmények miatt a régió legkisebb termőképességű és leginkább defláció-veszélyes része. A Duna menti zöldfolyosóval párhuzamos zöldfolyosó alakítható itt ki, amelyre a Duna Tisza köze összefüggő természetvédelmi területei kapcsolódhatnak. Kis reliefű sík a Dél-Tiszavölgy ártér, az ország legmélyebb (77 91 m) kistája, amelyet a folyószabályozásokig a Tisza intenzív feltöltése formált. A kis terepesés miatt a mélyártéri részeken sok a lefolyástalan, időszakosan vízzel borított terület. A vidék fiatal, öntéses képződményei miatt a talajok termőképessége legfeljebb közepes. Az ár- és belvizek Csongrád megyében leginkább ezt a kistájat veszélyeztetik. E tájegység Jász-Nagykun-Szolnok megye felé nyújt összeköttetést, s itt alakítható ki a Duna menti és a Duna Tisza közén húzódó zöldfolyosókkal egységet képező észak dél irányú Tiszai-zöldfolyosó, amely a Körösök és a Maros völgyén keresztül további (határon is átnyúló) kapcsolatokkal jellemezhető. A Tisza-völgy felé lejtő, kis reliefű, döntően kiváló talajokkal jellemezhető kistáj a Csongrádi-sík szerves kapcsolatban van a Békés megye déli részét uraló Maros- 1 Rétvári L. (szerk.) 1983: Kiinduló helyzetkép természeti erőforrásainkról. Elmélet módszer gyakorlat 27. Budapest: MTA Földrajztudományi Kutató Intézet.
A Dél-Alföldi Régió Területfejlesztési Koncepciója 1999. hordalékkúppal. Éppen ezért nem csupán mint mezőgazdasági terület fontos, hanem jelentős szerepe van az ivóvízkészlet utánpótlásában, védelmében. A Békés Csanádi hát kedvező természetföldrajzi adottságokkal, így kiváló termőképességű mezőségi talajokkal rendelkezik. Ez a kistáj a Dél Alföld egyik legkevésbé süllyedő része, a szénhidrogén felhalmozódások ismert területe, s egyúttal a Maros-hordalékkúp jó vízbeszerzési lehetőségei alapján a regionális vízellátó rendszer legfontosabb területe is. A Dévaványai-sík és a Kis-Sárrét kistájakat magába foglaló terület kedvezőtlen talajadottságú (szikesek), rossz vízbeszerzési lehetőségekkel és árvízvédelmi gondokkal küzdő terület. A fentebb sorolt tájföldrajzi egységek hasonló talajtani, vízrajzi, éghajlati adottságokkal rendelkeznek, többé-kevésbé hasonló a területhasznosításuk szerkezete, illetve általában hasonló környezeti menedzsmentet igényel kezelésük is. Földtani adottságok A dél-alföldi régió mai felszíne az ország legmélyebb területe. Ezen túlmenően a medencealjzat jelentős süllyedésének eredményeként itt található az Alföld egyik legnagyobb süllyedéke is, az ún. Makó Hódmezővásárhelyi-árok. Ebbe a süllyedékbe több ezer méter vastagságú tengeri, majd folyóvízi üledék rakódott le. A medencealjzat relatív kiemelkedéseihez kapcsolódó földtani csapdákban halmozódtak fel hazánk legjelentősebb szénhidrogénkészletei. A természeti adottságok értékelése során a régióban feltehetően még 1 2 évtizedig ezeknek a telepeknek a szénhidrogén-termelése minősíthető a legfontosabbnak. Ezek a telepek az elmúlt három és fél évtizedben is a hazai termelés meghatározó részét biztosították, sőt a fokozatosan csökkenő hazai termelésben a még valószínűsíthető 15 30 millió t szénhidrogén-egyenérték a kitermelés növekvő nehézségeinek és költségeinek dacára továbbra is meghatározó szerepet kaphat. A földtani adottságok között új szempont, hogy egyes kimerült telepek kiválóan alkalmassá tehetők föld alatti gáztárolásra, aminek jelentős gazdasági értéke lehet. A porózus üledékek a szénhidrogéneken kívül igen nagy mennyiségű hévízkészletet tárolnak. Ezek hasznosítása már hosszabb idő óta folyik a régióban (lakások, üvegházak fűtése). Becslések szerint a Dél-Alföldön található a hazai hévízkészlet 2 kb. 39%-a. Hozzávetőlegesen 180 termálkút üzemel Csongrád megyében, 17 Bács-Kiskun megyében és 70-nél is több Békés megyében. A kutak általában 50 70 m 3 /óra kapacitással rendelkeznek. Területileg a régió Tiszától keletre eső részén kedvezőbbek a termálvizes adottságok (melegebb, bővebb vízhozamú rétegek). A régió ásványi nyersanyagai között említésre érdemes még a jelentős mennyiségű folyami homok, valamint az ipari célokra jól hasznosítható agyagféleségek (téglagyártás, fazekas ipar). 2 Az arány tájékoztató jellegű és a hetvenes évek hévízkitermelésének Csongrád megyei adatai alapján készült 10
Helyzetértékelés Természeti erőforrások Vízföldtani, vízrajzi adottságok Az elkövetkező évtizedek során egyre inkább fel fog értékelődni a víznek mint nyersanyagnak a szerepe. Éppen ezért fontos, hogy a Dél-Alföld ezen a téren is aránylag kedvező adottságokkal rendelkezik. A rétegek vízszolgáltató képessége ugyan területenként és mélységtartományonként is változó, de a többszáz méter vastagságú folyóvízi üledéksor a régió nagyobb részén lehetővé teszi a kellő mennyiségű és jó minőségű felszín alatti vizek kitermelését. Az elmúlt évek víztermelési és nyugalmivízszint-adatai arra engednek következtetni, hogy ez a jelentős rétegvíz-készlet átgondolt (kissé csökkenő mértékű) hasznosítás mellett nagyobb részben újrapótlódik, ami körültekintő igénybevétellel a jelenlegi vízkészletek tartós hasznosítását teszi lehetővé. A talajvíz különböző okok folytán a régió több területén is feszítő gond. A felszínhez közeli talajvíz komoly környezeti problémákat eredményezhet, szerepe lehet a belvizek kialakulásában is, a mélyre süllyedt talajvizek ugyanakkor a mezőgazdasági termelést károsítják. A talajvízszint csökkenése a szárazodási folyamat következménye. Ez a régión belül az egyes területeken eltérő mértékben jellemző, a régió nyugati, homokhátsági területein három méternél is több, a hátság peremén, a Duna és a Tisza menti síkságokon pedig egy méternél is kevesebb. A talajvizek erősen szennyeződésérzékeny tárolókőzetben találhatók, és általában a keleti területeken kedvezőtlenebb minőségűek. Lényeges regionális különbségek ezzel együtt nem tapasztalhatók, a szennyezések pontszerűek. A régió adottságaiban a felszíni vizek szempontjából meghatározó a Duna és a Tisza jelentősége. Hazánk első két folyója aszimmetrikusan osztja ketté a régiót. Szerepük a mai felszín kialakításában is meghatározó volt, napjainkban pedig az évente átlagosan szállított 100 milliárd m 3 -nyi vízmennyiség jelentős erőforrásnak számít. Komoly problémát jelent ugyanakkor a folyók meglehetősen szélsőséges vízszállítása, ami folyamatosan potenciális árvízveszélyt is jelent. Ez a szélsőségesség megmutatkozik az éves mennyiségben (Tisza: 12 54 milliárd m 3 /év), de még inkább az egyes rövidebb vízjárástól, meteorológiai körülményektől függő időszakok vízszállításában (Duna: 610 8010 m 3 /sec, Tisza: 95 4100 m 3 /sec). A probléma a Tiszán és a Körösökön épített duzzasztókkal mérséklődött ugyan az elmúlt évtizedekben, de a vízjárás így is jelentős ingadozásokat mutat, ami a vízhasználat mennyiségi lehetőségein túl számottevő minőségi változásokat is okoz. Hasonlóan szélsőséges vízjárás jellemző a régió déli részén a Marosra, az északin pedig a Hármas-Körösre. A Dél-Alföld területének mintegy harmadát veszélyeztetik a nagyobb folyók, vagyis a Duna, a Tisza, a Körösök (a Berettyóval) és a Maros árvizei. A régió árvízvédelmi infrastruktúrájának legfontosabb részét a folyók menti árvízvédelmi töltések (beleértve a töltésekben elhelyezett különféle műtárgyakat, a kapcsolódó egyéb építményeket és berendezéseket is), más szóval az elsőrendű védvonalak alkotják, melyek összes hossza (a városi partfalakkal együtt) 783 km. A töltések védképessége a Körösök vízrendszerét és a Tisza Szeged alatti szakaszát kivéve általában a százévenként átlagosan egyszer előforduló árvizek ellen is megfelelőnek minősíthető. A Körösök esetében az árvízvédelmi biztonságot több szükségtározó fokozza, de ezek és egyes kritikus töltésszakaszok bővítésre, illetve erősítésre szorulnak. A Fehér-Körös menti és a Szeged alatti töltésfejlesztési munkálatok már folyamatban vannak. Pénzhiány miatt 11
A Dél-Alföldi Régió Területfejlesztési Koncepciója 1999. általános gond a töltések és az azokat keresztező műtárgyak állagának folyamatos óvása, a rendszeres karbantartási és felújítási munkák elvégzése, valamint a védképesség fenntartását szolgáló folyószabályozási munkálatok, part-helyreállítási munkák végrehajtása. A települések és ipartelepek fokozott biztonságát szolgáló másodrendű védvonalak összes hossza kb. 250 km. Állapotuk elhanyagolt, csakúgy, mint a folyók hullámterében lévő úgynevezett nyári gátaké, amelyek csak a közepes árvizek ellen nyújtanak védelmet s tulajdonosi és kezelői viszonyaik is rendezetlenek. A Dél-Alföld területének közel felét veszélyeztetik a belvizek, vagyis az időszakos vízborítások. Ezek rendszerint a folyók menti mélyebb fekvésű, ritkábban a hátsági jellegű területeken jelentkeznek. A belvizek előfordulása igen szeszélyes, a belvizes periódusokat hosszú, több éves száraz időszakok követik. A régió vízgyűjtő-egységenként kialakított belvízvédelmi rendszerei (összesen 28) belvíz-főcsatornákból, kisebb-nagyobb mellékcsatornákból, belvízátemelő szivattyútelepekből, esetenként belvíztározókból, az előzőekhez kapcsolódó egyéb építményekből és berendezésekből állnak. A fő létesítmények (3800 km belvízcsatorna, 120 belvízi szivattyútelep, 15 nagyobb belvíztározó) kizárólagos állami tulajdonban és vízügyi igazgatósági kezelésben vannak. A létesítéskor fönnálló vízszállító képességük az átlagosan tízévenként előforduló belvizek zavartalan elvezetésére felel meg, de a csatornák tényleges vízszállító-képessége a növényzettel való erős benőttség és a feliszapolódás miatt a legtöbb helyen jócskán elmarad a névleges értéktől annak helyenként csak 40 60%-át teszi ki. Viszonylag jobb állapotban vannak a kettős hasznosítású csatornák, tehát azok, amelyeket a belvízelvezetésen kívül öntözővíz-szállításra is igénybe vesznek. A folyóktól távol fekvő települések szennyvizeit a tisztítótelepektől mindenütt belvízcsatornákon vezetik tovább, s ez nagymértékben rontja a belvízcsatornák állapotát, nehezíti, és költségesebbé teszi fenntartásukat. A fő létesítményekhez kapcsolódó mellékcsatornák egy része (mintegy 6000 km) főleg a tulajdonviszonyok megváltozása, illetve rendezetlensége miatt elhanyagolt, gazdátlan állapotban van. Vízhasznosítás Egy 1988-as felmérés szerint a felszíni vízkészlet kihasználtsága a régió Duna menti területein 40%-os, a Duna Tisza közi területen 80%-os, a régió keleti területein 60%- os volt, míg a felszín alatti vízkészleté az egész régió területén 20%-os (a Körös menti kistájakon 60%). Az artézi kutak terhelése a Duna menti kistájakon 30 40% között alakult, a régió többi részén pedig 60%-os volt, kivéve a Kis-Sárrét és a Körös mentisík területét, ahol ez az érték megközelítette a 100%-ot. A Körösök, illetve a Maros vizének mértékadó részét (70 illetve 65%-ot) külföldön kötik le. A Dél-Alföld lakosságának mintegy 90%-a közműves vízszolgáltatásban részesül. Közüzemi vízmű, illetve vízhálózat minden településen van. Egyedi kutas vízbeszerzésre csak a külterületi lakosság szorul. A lakásoknak alig kétharmadánál van lakáson belüli vízvételezési lehetőség, sok helyen udvari, sőt helyenként utcai kifolyókból hordják a vizet. E tekintetben különösen Békés és Bács-Kiskun megye van elmaradva. Bács-Kiskun megye Duna menti részén a Duna parti szűrésű vízkészletére támaszkodva kisebb regionális vízellátó rendszereket alakítottak ki, 12
Helyzetértékelés Természeti erőforrások Békés megyében pedig a Maros hordalékkúpjának jó minőségű vízkészletére alapozva hozták létre a Közép-Békési Regionális Vízellátó, valamint több kistérségi vízellátó rendszert. A Dél-Alföldön lévő közüzemi vízművek összes kapacitása kb. 0,5 millió m 3 /nap, aminek fele (0,25 millió m 3 /nap) kerül kitermelésre. Az éves átlagos víztermelés 80 millió/m 3 körüli (korábban 30%-kal több volt), melynek visszaesését a drasztikus vízdíjemelés és az ipari termelés csökkenése okozta. A régió vízellátottsága és a csatornázottság közötti közműolló nagyon tág, a keletkező szennyvizeknek csak kis hányada kerül tisztítva a befogadókba, vagyis azok az amúgy is rossz minőségű talajvizet tovább szennyezve kerülnek elszikkasztásra. A tisztítás nélküli vagy kellően meg nem tisztított szennyvizek folyóink vízminőségét is számottevően rontják. Példaként említhető, hogy a szegedi szennyvíztisztító hiánya a Tisza jugoszláviai területen történő duzzasztásával együtt többször is jelentős vízminőségi problémákat okozott a folyóban. Az ipari üzemek vízszükségletük kétharmadát saját vízműveikből, egyharmadát közüzemi vízműről szerzik be. A mezőgazdasági vízhasználatok közül az öntözés igényli a legtöbb vizet. Az öntözésre berendezett és vízjogilag engedélyezett terület a 90-es években tapasztalható és főként a mezőgazdasági nagyüzemrendszer fölbomlásával magyarázható visszaesés után mintegy 85000 ha. Vízellátásuk, akárcsak a közel 10000 ha összterületű halastavaké, az itteni folyók vízkészletére támaszkodó öntözőrendszerek keretében történik. Mivel a Körösöknek nyáron nagyon csekély a vízhozama, a Békés megyei öntözések számára a Berettyón és a Hortobágy-Berettyón keresztül vezetnek át vizet a Tiszából, mégpedig a tiszalöki és a kiskörei öntözőrendszer segítségével. Az átvezetett víz tározását és szétosztását szolgálják a Körösökön lévő duzzasztóművek (a békésszentandrási, a békési és a körösladányi duzzasztó, illetve korábban a bökényi duzzasztó is, utóbbit néhány éve üzemen kívül helyeztek). A Dél-Alföldön 30 öntözőrendszer van, az öntözővizet szállító főcsatornák hossza beleértve a kettős hasznosítású csatornákat is mintegy 800 km, a folyami vízkivételi művek kapacitása közel 8,6 millió m 3 /nap. Az évente megöntözött terület (kb. 50 napig tartó öntözés) és a kiszolgáltatott vízmennyiség az időjárástól függően tág határok között változik, az utóbbi száraz években a halastavi vízpótlással együtt meghaladja a 200 millió m 3 /évet. Az öntözőrendszereket részben a területileg illetékes vízügyi igazgatóságok, részben a vízgazdálkodási társulatok üzemeltetik. A vízszolgáltatás terén különösebb gondok nincsenek, a vízszolgáltatási díj Bács-Kiskun megyében a gravitációs vízfolyásoknak köszönhetően viszonylag alacsony, Békés és Csongrád megyében viszont a szivattyúzási költségek miatt az országos átlagnál magasabb. Az öntözőtelepek megfelelő üzemeltetését (a kapacitások kihasználását) a mezőgazdasági nagyüzemek egy részének felbomlása érezhetően befolyásolta. A Dél-Alföld homokhátsági területén és a Maros-hordalékkúpon mivel ide az öntözőrendszerek nem terjednek ki csak a talajvízből történő öntözésre van lehetőség (igen korlátozott mértékben), mert a rétegvízkészletet az ivóvízellátás céljára kell fenntartani. A dél-alföldi folyók mentén 46 jelentősebb (5 hektárnál nagyobb) kiterjedésű holtág van. A holtágakat rendszerint több célra is használják (belvíztározás, öntözővízszállítás, horgászat, vízi sportok, természetvédelem, stb.). Fokozatos elöregedésük 13
A Dél-Alföldi Régió Területfejlesztési Koncepciója 1999. (feliszapolódásuk, vízi növényzettel való túlzott benőttségük) további hasznosításukat és ökológiai értékeiket veszélyezteti. Talajadottságok A régió közel 1,8 millió ha termőterületének ugyan majd 60%-a szántó, de a földek értéke nagyon változatos képet mutat. A talajok minőségét vizsgálva jelentős egyszerűsítéssel a régió négy részre osztható. A Duna völgyében a réti öntéstalajok alacsony termőképességi kategóriának felelnek meg, míg a homokhátsági területeken már a deflációval veszélyeztetett talajok (futóhomok, humuszos homok és csernozjom típusú homokféleségek) a számottevők. A Tisza árteréhez kapcsolódó középső területen savanyú réti és öntéstalajok dominálnak, de a folyóvölgytől keletre a Körös Maros közén, a löszös üledéken keletkezett, többnyire kiváló és jó termőképességű (III.) mészlepedékes csernozjomok találhatók. Észak-Békés területét a Körösök vidékén a talajvízhatás miatt képződött szikesek, rossz termőképességű (VI.) réti talajok jellemzik. A nyugati homokvidéken 10 aranykorona alatti, a középső, ártéri vályogos talajokkal fedett felszíneken 10 körüli, a keleti löszös vidéken pedig 16 20 aranykorona értékű termőföldek találhatók. Ezek átlagértékek, egy település területén előfordul 20 aranykorona különbség is. Éghajlat A Dél-Alföld területén az országos viszonyokhoz hasonlóan kontinentális éghajlat jellemző. A legfontosabb elemek tekintetében a régió helyzete különbözőképpen alakul: a napfénytartam itt a legkedvezőbb (nyugati felén meghaladja a 2100 órát évente, a keleti részen viszont alig lépi túl a 2000 órát), a 10,2 11 o C-os évi középhőmérséklet is a legmagasabbak között van. Az igen szélsőségesen változó évi csapadék tekintetében a régió az ország hátrányos részei közé tartozik. A Duna-völgy déli részén (Mohácsi-sziget) számított 610 630 mm átlag a régió középső részein 530 570 mm-re csökken, keleti vidékein pedig ismét 560 590 mm a mértékadó érték. Ez az erősen aszályra hajló klíma fejezi ki azt, hogy itt az éghajlat típusa száraz. A csapadék esetében ráadásul jól kimutathatóan érvényesül a globális felmelegedéshez köthető szárazodás is. A múlt század utolsó harmadához viszonyítva például Szegeden több mint 110 mm-rel csökkent a csapadék mennyisége, ami a régióra jellemző 100 150 mm éghajlati vízhiányt tovább fokozza. Ez pedig már nemcsak aszályra utaló hajlam az egész agrárgazdaságban célszerű figyelemmel lenni rá. Emellett a hosszabb ideig tartó szárazabb és nedvesebb időszakok váltakozása a mezőgazdaságot, az egyre kiszámíthatatlanabb rendkívüli csapadékok pedig a vízügyi ágazatot teszik rendszeresen próbára. Tájökológiai adottságok, természetvédelem A környezet tájökológiai adottságai szempontjából meghatározó érték a Duna, a Tisza és a hozzá kapcsolódó folyók, holtágak, védett területek rendszere, amely egyrészt kiváló lehetőséget teremt a zöldfolyosó-rendszerek kialakítására, másrészt jelentős rekreációs potenciált is képvisel. 14
Helyzetértékelés Természeti erőforrások A potenciális természetes növénytakaró nyomai nagyon kis területen tanulmányozhatók a régióban, mert azt az intenzív tájhasználat egységes arculatú, a nyugati részen szőlőnek és gyümölcsösöknek, a keleti részen szántóknak helyet adó kultúrsztyeppé formálta. Az egykori természetes növénytakaró erdős sztyeppként rekonstruálható. A homokvidéken a potenciális erdőtársulás pusztai tölgyes, sziki tölgyes, de jelentős kiterjedésűek a homokpusztarétek és a homoki legelők is. A komplex melioráció részeként megépült vízelvezető rendszerek különösen nagy kárt okoztak a természeti értékekben gazdag szikes pusztákon. A csökkenő csapadékmennyiség hatására a gyepek kiszáradtak, majd értelmetlenül feltörték őket. Az elmúlt időszakban problémát okozott, hogy az erdőfoltok, fasorok, erdősávok felszámolásával egyrészt ökológiai folyosók törtek szét, és ezzel az elkülönült életközösségek sebezhetősége megnőtt, másrészt a táj sivárosodott. Ezt az állapotot nem pótolta az erdőterületek földterületi arányának 1980 és 1997 közötti minimális növekedése (9,9 11,3%) sem. A megyei bontást figyelembe véve: Békés megye földterületének csupán 4%-a erdőterület, míg Bács-Kiskun megyében ez az arány a három megye közül a legnagyobb, 9,3%. A táj csak a régió nyugati homokvidékén őrizte meg kiegyensúlyozottságát a változatos szőlő-, gyümölcs-, kert- és erdőhasznosítással. A természetes vegetáció több megmaradt foltjának biztosítanak védelmet a különböző szintű védett területek. A dél-alföldi régió területének 6,4%-a áll természetvédelem alatt (Duna-Dráva Nemzeti Park, Kiskunsági Nemzeti Park és Körös-Maros Nemzeti Park). Az országos jelentőségű védett területek együttes nagysága 114 ezer ha, ami az országos érték közel 25%-a. Szerkezetében a nemzeti parkok 80%-kal, a tájvédelmi körzetek 18%-kal, a természetvédelmi területek pedig 2%-kal vesznek részt. A helyi védettségű területek 5401 ha-t tesznek ki, ami a régió területének 4,6%-a. A természetvédelmi korlátozások feszültségeket okoznak a gazdálkodásban és a területfejlesztésben is. Az illetékes természetvédelmi hatóságok azonban kompromisszum készséget mutatva az érintett települések fejlesztési igényeit is igyekeznek elősegíteni. A természeti erőforrások hasznosításával együtt járó tendenciák, jövőkép A jelenleg feltételezett szénhidrogénvagyon mintegy két évtizedig még lehetővé teszi a termelést, azonban a jobb hatékonyságú kihozatal megdrágítja magát a kitermelést, és bizonyos fokú környezetszennyezési kockázattal is jár (pl. olajos víz visszasajtolása a rétegekbe). A termeléssel folyamatosan keletkező nagy mennyiségű fúrási iszap ártalmatlanítása már a közeli jövő megoldandó kérdése, a későbbiekben pedig jelentős feladatot jelent majd a művelés befejezése után a kutak és a feleslegessé váló termékvezetékek környezetének rekultiválása. A hévízkutakból származó energia a köztudatban ingyen energiának számított, s ennek következtében a vele való gazdálkodás is pazarló volt. Ez azt eredményezte, hogy nem egy helyen a szükségesnél többet termeltek ki, a vizek hőenergiáját nem használták ki kellően, a rétegekből kitermelt vizet pedig a felszíni vizekbe engedték. A vizek magas (össz)só-, de főként nátriumtartalma, a magas kémiai oxigénigény, a kutak egy részénél tapasztalható fenol-, kátrány- vagy ammóniatartalom miatt már napjainkban is jelentős vízminőségi problémát jelent a kitermelt termálvizek 15