SZERELEM SZEMÉVEL Kenéz Heka Etelka ábrándos szerelmes versei 1
SZERELEM SZEMÉVEL Kenéz Heka Etelka ábrándos szerelmes versei Felelős kiadó: Kenéz Heka Etelka Nyomdai munkák: Norma Nyomdász Kft. Hódmezővásárhely ISBN: 963 460 252 5 2
Előszó Tudós emberek könyvtárnyi bizonyítékot találtak arra, hogy milyen körülményeknek köszönhető az emberré válás. Ezek közül a szerelmet ritkán emlegetik. Nem egy fajnál ismert az udvarlás, és az élet végéig tartó hűség. Ezeket a magatartásformákat a hormon diktálta ösztön készteti, akárcsak nálunk, de van egy alapvető különbség is köztünk, amely csak ránk jellemző, hogy ti. az állat párzik, az ember pedig érzelemmel szeret. Az érzékek tüzelését humanizálni tudtuk, és lelki értéket teremtettünk belőle, amely kihat a szellemre is. Nem véletlen, hogy a művészetekben két nagy és összefüggő érzésről, a boldogságról, illetve a fájdalomról, vagyis a szerelemről és a halálról formálták a legtöbb, a legszebb alkotásokat. E két gondolat, mint forgatható homokórában a kvarcszemek, egyik zárt tölcsérből a másikba áramlik, ahogy fogy az élet, és a múlandóság elhárítására segítségül hívja a szerelmet, amely kultúrtörténelmünkben a Boldogság Kék Madaraként megfoghatatlanul csapong előttünk. Ha kalickába zárjuk, fogolyként elpusztul, ha szárnyalni hagyjuk, végleg elröpül. Amikor a szerelem beteljesül, a vágyat és az epekedést eltakarja a nagy lángolás hamuja. De a költészet mindezt árnyaltan tudja kifejezni. Kenéz Heka Etelka epigramma-tömörségű szerelmes verseiben amelyekkel két kötetben jelentkezett meggyőződhetünk minderről. Az érzelem központjának tartott Szív -ről e címszóval jegyzett versében így fogalmazott: A szívnek Tavaszán, / a Nyárnak araszán / a szerelem egy délután / mint a madár elszáll! Fájdalmasan keresi, majd kérdést tesz föl önmagának és a világnak: Miért van úgy, hogy a szeretetre / várni és vágyni kell, / miért van, hogy a boldogság / magát sose éri el! ( Gondolat. ) Az a nő, aki elveszítette régi barátait, szerelmeit és az igaz párját, akivel a világa megtelt, és nélküle kiüresedett körülötte, Sóhaj c. versében nem adja föl a reményt. Gondolatszikrát csihol, amelynél fény fakad: Ha rád gondolok / a sötétben akkor is látok / fénylő szemed gyújt / reám világot. 3
Akik ismerjük Kenéz Heka Etelkát, tudjuk, hogy ebből a nagy szívből pattant reménysugárból mindenki asztalára mécsest állít, aki csak elolvassa és befogadja verseit, hogy a mélyből fölhozza az éjbezuhant, de új csóvát vetett szerelmet. Szenti Tibor 4
Szív Szívem selyem húrja bánatos búsuló borúja Nem jön elő fénye a napra ég a szívünk-lelkünk Rabláncba estünk Így járunk ha szeretünk. Vágy Fénylő tested éke csábít Ajkad csókja vonz, kábít! Szemed fénye vidámít Pillámon Pillád rezdül érzem lüktetésed rajta keresztül mind Tavaszi harmat a szívünk enyhül mámoros Illatodra a Testem s lelkem Vágyódást küld. Erő Ikererő mozgat bennünket hárman Vagyunk ha fogjuk kezünket szemünk szánk ihletre gyúlnak Testünk lelkünk Együtt virulnak Szívünk mint Szerelmesek összebújnak 5
Feledés Ha egyszer feledni akarlak ami volt a szépet és a rosszat siratom a bánatomat Több óra hosszat! Jobb lesz ha a szívemen lassítom a lüktetést mely néked dobban! Így könnyebb lesz a csalódás fájdalom és a Vágy szomjam! Imádat Ha a szem a száj Vigasztalást talál lehet hogy Imádottá vál a nagy ő lesz az Ideál szereted mint a bálványt lelked küldi az égnek a kiáltványt. Szemek Sugárzó szemed fénylő arcod, s fejed beleszőttem gondolatomba hogy veled legyek: Így el nem felejthetem bárhol is leszek! 6
Pillanat Egy szédült Pillant ha körülvesz s bennem ég! Ez lenne ami szép az elrabolt Vágyaimért? E törvénytelen kárpótlék! elszáll mint a szappanbuborék. Elmúlás Ha majd éltem elmúl lelkem szirtje Vissza fordul De ajkam már nem mozdul érzelmem reád hull Itt hagyott fejékem Virágos hajtűm Kebledre borul érzelmi Bizonyítékul. Szerelem Ha szerelmi hírt hallasz felszökken a Tested láza mert lelked a szerelem háza szerelmes levelet vársz Várva úgy érzed szíved a szádba óh milyen boldoggá Tehet egyetlen postaláda. 7
Búcsú könny Óh Virágfüggönyök közt alvó lélek vár márvány ékkő nékem már kihűlt a lélek félek könnyemből lett ékek mint gyöngyfüggöny védnek bennem eltemessem? Nem tehetem, hogy nem látom, hisz élek még! Így az ég hullajtja szomorú könnyét. Madár Egyszer beszélgettünk eskü szót tettünk hogy segítünk egymásnak ha bajban leszünk, mint barátnak egyik kéz a másiknak két összeforrt erő ágak Közös röpte két félszárnyú madárnak. Úszás Úszom a szemed Tükrében Te meg az enyémben mindketten elbűvölésben csodálatos érzelem Tán egy túlvilági Kegyelem? akár itt lennél a keblemen Bájital vagy az eszemen elvarázsolt szerelem. 8
Észrevétlenség Nem veszed észre bennem ami jó! Csak azt látod ami nem neked való és ami téged bántott úgy érzed, hogy a belsőm rád kiáltott ezzel az éned nékem ártott mert lelkem fázott és felhúzta magára a Téli kabátot és a hideg valóságról ébren álmodott eloltotta a lámpást, aludni még sem tudott Se megnyugodni s Tovább ébren álmodott. Rózsa Rózsáról a harmat Reggel elered s mint a könny pereg. Így a lelkemben áramló könnyek árja a szememnek ködös árnya a szívnek fájdalmas tövismadara. Tűnődés Megfelezem Veled a fekete fénylő hajamból ékem fele neked, fele nekem ha majd nem leszek ez lesz hűség arányul arányom oh mily lidérces álom süthet a nap, akkor is fázom! 9
Őszi gondolat Az agyam jár ha Te is arra gondolnál amire én: összeszövődne a gondolatszál: ősz volt kissé hideg már a madár is elköltözött tán a levelek lehulltak beborították a Teret mint cifra szőnyegek ők hulláknak is szépek. Télen ridegek a képek De meg tudja szépíteni a lélek ha sodródik akár a vízár Felbukkan két szempár! S a hidegben összefonódott két öröknyál boldogan szövődik s eggyé vál ezüstösen fénylik: ezt nézve nem vesztheti el senki a reményét mert az útjukat együtt élik és együtt mérik. 10
Angyal Te vagy a lelki segély angyalom. Tiltott gyümölcs az édenfa lombon Elérhetetlen közeli jó barátom mosolyod ablak a házon. Ha messze is vagy Tőlem de azért imádott Zivatar Hulljon reám a a szerelem zivatara mint hajnali harmat a virágokra a lelkem felüdülve boldogságtól Illatozna szívem meggyógyulna szemem mosolyogna. Tenger Szerelem tengerében éget a szerelmi láng, a víz nem oltotta el a Tüzet, átterjedt mireánk Tűzzel-vízzel harcolva S megmaradt egy életen át! Óh szerelem te óriási láng az ki a világot gyújtod ránk aztán ellobban egy perc alatt sötét hamva marad. 11
Érzelem Benned süpped a szemem Ujjul a sejtem A lényedben mint virág szétfeslem. 12
Lélek Lelkem szerelmet szülni vágy De a sors néki érzelmet nem ád mert csakis a Tisztaságra vár őt elsodorta tőlem a halál kusza növények ezüstös csigaházak szövik át a lelkem rácsos kapuját. Őrület pillanata Szenvedélyek őrült pillanatában sodródunk az érzelmek hullámában Gyöngyöző pára a Suttogásod a levegőben szálla sóhajod Vágya a szerelem zivatara születendő Ragyogásban az égen a szivárványban gondolatban veled vagyok pedig még élni akarok. Őrült pillanat Vannak őrült pillanatok amikor csak sírni szeretek meg kell állítani a földet hogy utánad mehessek e forgatagos létben nélküled úgy érzem elveszek! 13
Szerelem De jó volna egy kis tűz hogy égjen a lelkem: nem is tudom már milyen! rég elfelejtettem. Tüzel a szív, tüzel a Test nem leszek rest, mielőtt elégnék, eljátszom a szerelmest. Fáklya A Szemedben fáklya lángja ég Testemben lelkemben érzem a Tűznek melegét régóta várom én a Szerelem mezején, hogy égő fáklyával jöjj felém! Szív Szívem oh te szívem mily forró benned az érzelem lehet hogy sok a vas a véremben azért tüzelsz Ily hevesen milyen szív az melyet nem mardos az érzelem? 14
Ifjúkori esti románc Tűznek lángja, csók a szájra Kettőnk szíve égő fáklya lángja összecsap szemünk fénye mint a kardok keménysége Lassan mélyből, lüktető Lázas szerelmes éjből pezsdítő Összeolvadt szenvedélyből Nyughatatlan vágyat rejtő Büszke vérünk dacot ejtő. Gyönyör Lényem gyönyörbe olvad Ha szemed reám Tekint Kéjbe ringat mindig S ég és föld között reám tüzet hint Lebegünk megint! Szív A szívnek Tavaszán a Nyárnak araszán a szerelem egy délután mint a madár elszáll! 15
Fény Nem csillog rég a szememben a fény. Pörölyös szénrakás a szívem közepén. Kialudt benne a Tűz, a bánat magához fűz. Könnyet nevelő Ha nincsen szerető Átkozott szerelem mit hoztál énnekem bánatot, zűrzavart. Nézem az októberi szélben a sárguló avart. Magány Minden este Társalgok a magánnyal meghív engem legyek az ő barátja. Nagy örömmel fogadom megölne az unalom. Nélküle az estéim a szobámban szomorú és árva csöndben tőle megkérdem merre tart az életem. Az útjaim szemlélem én és a magányos vendégem. Kedves barátom, neked is jobb énvelem. 16
Baranyai dombok Gyermekkoromban Baranyában álltam. Dimbes-dombos hegyvidéken jártam-keltem, játszottam a szélben, s a végtelen hegyeket néztem ha megéheztem epret eszegettem, forrásvizet ittam. Tőle felüdültem. Tükör helyett magamat a forrásvízben néztem. Színek Piros szín jelenti nékem a szerelmet és az égen a napot, a reggeli pirkadatot, a sárga szín a féltést és a vágyat mely benned olykor kiálthat. A kék a szemed színét és fényét s a tengert, mely oly kék akár az ég! A Narancs színt a Budhista láma kabátja mely a lemenő nap hasonmása a szép zöld szín beborítja a földet és feléje int s reményt hint színek csokra virág hasonmása szívnek szeretet virága! 17
Híd Karjaim hídja alatt elvonulsz mint a vízáradat emlékül magamba iszom arcodat belsőmbe szívom Kedves hangodat a gondolatra felszökken a szívem vérnyomása lelkem belül a szerelem kalodája Ha elvisz tőlem a viharos áradat Megmarad bennem e vésett gondolat! Szív Szerelmes szív ostoba szép gyermekmesék hona rajta van a megrontott szerelmi átkos babona. Ilyenkor a fájdalom uralja a szemre gördül a lidérc fátyola egy kis szerelemért a szív rabszolga. 18
Virág Óh szerelem virága egy csokorban az előszobában mereng egyedül az elmúlásban száraiban a vére szikkadásban reá nézek, benne rejlik szívem szomorúsága Gyökerei is elvágva szerelem virága lelkemen érzem elítélt a Halálra! Szerelem Parancsszóra szeretni nem lehet hogyha a szív nem találja kit szeret egyedül él Titkolja az érzelmet boldogtalan nehezen viseli az életet. 19
Láng Szemünkben hévvel égett a láng Teremtő e tüzet gyújtotta ránk égő fáklya lett az életfánk forró hévvel átterjedt mireánk parazsa izzik örökre: Vigyázva ránk. Igaz szerelem Vártam reád igaz szerelem megsuhint, és elmegy mellettem Úszom az érzelem Tengerben a szenvedélye él bennem majd csak reám talál, egy napon, ez az őrült szerelem. Semmi Nincs semmim sem mert, Van mindenem Nyugodtan élem életem mégis nagy bennem a félelem mert, elhagyott a hűséges szerelem. 20
Éj Az éjben reám hullt egy szerelmi álom mintha fáról hullt volna le a szerelem virágom e csodálatos varázs álom meleget árasztó mámor Bejött hozzám. Dermesztő havat hozó éjszakákon. Vers és könny Ma mutatom be a Verses könyvem Elsíratott sok-sok Könnyem Ettől lesz a lelkem könnyebb Ha elsírhatom a világnak hogy a versek szívből jönnek! Álom Álmok mezején Találkozunk Te meg én szerelmed fényözönén lelkemre szálló ábrándos örömén álmomban elsuhansz mellettem engem Te meg nem ismervén fájdalmam az égig ér. 21
Vágy Vágyad rejted hisz úgy is sejted a Holdfényénél magam benned szíved lüktet, szemed perzsel az ég alatt játszom veled Fölöttünk a csillag sereg jól látom nem kesereg Vágyódásom Hozzád vezet. Temetés Beletemetkezem a két kezembe hisz a lelkem élve eltemetve a könny is elapadt a két szememben nem hiszek a szerelembe csalfa hamis útra vezetne Inkább a lélek élve eltemetve! Könnyeimből gyöngyöt fűzve: Egy rózsafüzérre. Tűz Téged megismervén lángoltam szemed fénylő perzselő tüzén. Izzott a fény az égen én meg a szemed tüzében reszketve féltem majdnem elégtem s végül gyémánttá égtem. Ez az örök hűségem. 22
Tenger Tévelygek a Szerelem Tengerén nem jön felém igaz szerelem szenvedélye él bennem hogy egy napon e lélekvesztő életen sodródik felém egy mélyebb érzelem. Férjemnek Csuporba rakom könnyem a Göncölszekérre ott esőként reád hull a magas égben beborítja lelked csillogó fénye. 23
Lelkem Lelkem nyomát követem Jössz, követsz, érzem Illatod beborít a boldogít. 24
Délibáb Nem kell nékem délibábos szerelem én csak a mélységet szeretem a sorstól ilyet kapni kegyelem ezért én a régit nehezen feledem. Felhő Mennyi felhő van az égen legalább annyi érzelem a szívben gondolatim fehérek meg sötétek akárcsak a fellegek a bánattal könny gurul a Szerelemtől felvidul szívem lelkem kipirul Ha reám a szerelemzápor hull. Tél Hideg ködös téli este fűtöm a szobámat s mégis úgy érzem kint vagyok a hidegben. Nem érzem a tüzet Mert nem lehetek veled Így nem vagyok más: vállalom csak egy magányosan roskadozó rom, melyet a havas tél szánalmasan összenyom. 25
Gyűrű Karikagyűrűm drága bilincsem levetnélek én már, De te vagy e világon az egyetlen hűséges Kincsem. Öröm Mosolyod a szemem öröm ajtaja Elindulok más határra Nem láthatom mosolyod a Homályban a bensőm mélysége azt súgja fény legyek mint valaha Viruljak s ne maradjak árnyékban. Szerelem Szerelem járja át a lelkem sóhaját. Vágyak gyötörnek, gondolatim a te képed szövi reám az erényed szívemnek napsugár, az egekben száll hibáid napfogyatkozás! de nekem benne álmodozás 26
Túlvilági szerelem A nap aranylepellel borítja a vizet, a mezőt Édesem neked aranylepel a szemfedőd a lelkemből csináltam a könnyemnek keszkenőt, állok a sírod előtt Hisz te messzi jársz Tőlem Távol a csillagok közt: az égi árnyon Fényes napvilágon: láttad-e már oda fenn a mennyországot? Üzend meg hogy menjek utánad azt kívánod? égi létrát fonok mezei virágból felmegyek én hozzád szerelmes virágom. Idegen Büszke a homloka mélységes a tekintete meleg a mosolya menése csupa zsongás arca ha reánézek pirongás! Ki maga? Felbukkan a semmiből megérint és meggyötör hangja csupa muzsika szívemnek Harmónia. 27
Fogadd Fogadd meg mindörökre az én örömömre, bárhol is jársz egy földön kívüli bolygón hogy megmented a süllyedő hajóm mely még látható Nehéz tőled a búcsúszó szívemnek elsirattató Könnyeim el nem apadó. Fogadd örökbe szívemet Nélküled élni nem lehet mindent megpróbáltam már, hogy felejtselek. Régóta várok rá hogy hozzád mehessek Ha megpillantom az eget abban is csak téged kereslek Kérdem én Netán őrült lehetek Hogy annyi év után csak téged szeretlek. 28
Szív Elszakadt a szerelemem lánca szívemnek rácsos kapujába elszáradt virágok csüngenek ablakába, mintha nem lenne otthon a gazdája. Kihűlt volna szíve tája, hisz nem lehet bejutni hozzája csak az előcsarnokába ott se marasztal, se vigasztal Kialudt a mécses, Sötétség van És zűrzavar. Olvadó hó Kint olvad a hó szívem is olvadni vágyó Téged Imádó fénylik a napban a létsík szerelmi vágy visz az elolvadásig. Te és én Reám szőtt téged a mulandó idő folyama, összenőttünk mint az ének és futama! Oh rég múlt Idők lelkem nem hagyva nem menekülhetnek tőlük őrületben kergető álmok Tébolya Kesernyés lett a virág illata életem elégett, szétcsorgott gyertya csonkja. 29
Illúzió Nézek elém bután mint meglopott gyermek a bábok után: se szívem se gondolatom nem enyém már. meg nem térül a lelkemben a kár elszunnyadnék karjaidban örökre mielőtt Időm lejár! Erdő Télen a boróka megérve a Fehér hóra hull szemed Tüze éget szemem arcom kigyúl s beteríti a lényem boldogul! Gondolat Vágyad rejted, nem is sejted, de én tudom, látod magad bennem gondolatink egyben nélküled temetem. 30
Lüktetés Szívemben lüktet a hő Nem tudom honnan jő Nem veszi észre hogy ő vakmerő S csak a szerelmi ital lehet az enyhítő Lázban égő álmaim szédítő. Csend Köztünk a csend Világít Látom mindig a fénylő pupilláid a Némaság Ajkadon a szerelemtől virágzik gondolatunk egymáshoz száll a Tenger mélyén is összetalál Szív Ülök a szobámban Írok Valami szépet csak a szívem ment el megkeresni téged csak ne járnál vissza álmaimban éjjel mintha mi se fájna olyan könnyen mész el. 31
Szerelem Szerelem gyere haza Vár reád a szívem hona Érzelem nélkül mehetek bárhova nem lesz a szerelemnek otthona Eshet a hó egy ideig megmarad a nyoma A mi szerelmünk nem múlhat el soha. Köd Ködös az Idő Pedig várunk a kikeletre homály ült újra a két szemre zsarnok rajta ül olykor homálytól eltévedve a kilátástalanság is néz megdöbbenve, Az idő is netán kinevetne? sugallata a Véremben mondogatja hamarosan kiteszlek a végtelenbe üres kézzel jöttél vendégségbe gondolj reá a végzetedre unalom nincs érdemrendben a föld mérgében ettől rábillen a balsors tengelyére 32
Érzelmek Bennünk a szerelem erjed minden részünkre kiterjed mégis úgy érzem becsapsz Kár az őszinteségem Nem könnyű ezzel élnem ha így van, szólhatnál úgy érzem hogy ne pocsékoljam a Tiszta érzelmem jobb lenne hogy életem éljem érzelem nélkül csak szenvedélyben s a valóságra reá eszmélve Tiszta fejjel látni kéne merre billen az őszinteség mérce! 33
Vonzalom Valami vonz engemet hozzád vonzó erővel Nagy titokzatos sejtés szellem kezekkel melynek másol a hazája Túlvilági márvány palotába Kijátszanám én őt, nem lehet hiába a Vonzalom hozzád kettőnk mágiája. Magány Mióta elmentél egyedül élem éltem árvaságban megpróbáltam mindent ami elveszett, meg nem Találtam hiába keresem, kutatom e sötét világban bolyongok a magányban mint egy bolygó üstökös a tüzes önpusztulásban. Sóhaj Habkoronák csókolóznak a Kéklő Tenger vizén sóhajomtól összerogynak az álmodozó habos csókok szívén: simogatók úgy érzem én a gondolatom mezején. 34
Elmenés Majd ha egyszer elmegyek Testem helyett árnyékom leszek Így majd mindenhova elmehetek árnyékok az éjben kísértenek engem már régóta lesnek legalább lelkileg nem szenvedek. Törvény Szeretnék ott élni Hol nincsenek Törvények előírják a Tisztességet! az emberben él a becsület velem született kiírtani nem lehet Hol van olyan ország Hol tisztelik az erényeket Hisz a nagy Törvény csak büntet De úgy lenne igaza ha a jóságért megdicsér és Kitüntet Hol van az a föld, hol a lelki Törvényemért Istenien kitüntetnek a Földi Istenek. 35
Vihar Vihar dúl bennem Érzem boldogan jössz szembe S megfogod kezem. 36
Csúnya és szépség Szépség- és a csúnya elem mindkettő a szívében élő szellem a szépség: báj, kéjelgés tükörben a csúnya önmagával perel a rút fájdalmas förtelem mindkettő egy ugyanazon kebelen szépség és csúnya elem. Egyszerre: égető tüze féktelen És Dermesztő jégverem. Mindkét Indulat egy ágon Terem De mindkettőben él a szerelem. Tükör A szívemet darabokra Törtem nézegettem hosszan magam a Tükörben nem látok semmi szépet benne. Nem fénylik a szemem fénye Ha nézem a csoda tükörben Oly gyakran magamat nem nézem összetöröm a Tükrömet mielőtt összetör még engem. 37
Tévelygés Én nem tudom mi ez Szeretsz vagy nem szeretsz szívemhez tévelyegsz Lelkem falán átlesel Varázsod melege rám lehel gondolatim velem perel de szívem válaszul énekel lelki világod fénye reám borul a sötétben. Tűz Szemünkben forrón égett a láng Isten ki a Tüzet gyújtottad ránk égő fáklya lett az életfánk Forró hévvel átterjedt mireánk Parazsa izzik örökre örökre kiterjedt Szemek Lehetek messze tőled édesem vagy a Te közeledben vagy a hegyeken túl a végtelenben csak szemeid kutatom s a fényét rajtam keresem csillogón mindig érzem a nap helyett melegét szívemen. 38
Híd Sóhajok Hídja, lelkemtől a szívemig ér, Ha felhúznám a hidat a Térségben már bele nem fér sóhajok sokasága felgyülemlett bennem egyedül lenni, még a sóhajnak sem sokat ér! Hisz csakis az együttes sóhajtás Az ami a célhoz vezet és ér! Vonzalom Vonzalmak Berkein Találkoztak szemeink érzelemsíkunk csúcsán eggyé váltak gondolataink Egyszerű, mert egy Hullámhosszon vannak áramlásaink Így vonzalmad Mágnesesen magához Int! S együtt sodródnak érzelmeink. Sepsei nagyanyám Nagyanyámhoz jártam vakációra az udvarában akkor érett a nyári Alma ha tehettem ott csüngtem rajta reá gondolok nekem ő a mesebeli aranyalma. Nem fürödtem Tejben-vajban, csokoládé mámorokban De a lelkem mégis ott maradt az Almafa alatt. 39
Szemed A vér duzzad A szív pattanni készül Elvesznék szemed fénye nélkül. 40
Baranyai dombok Gyermekkoromban Baranyában életem Dimbes-dombos hegyvidéken jártam-keltem játszottam a szélben s a végtelen hegyeket néztem megéheztem epret eszegettem forrásvizet ittam tőle felüdültem Tükör helyett magamat néztem A Tiszta forrás vizében. Szenvedély Kijátszom egyszer én Vérnek forrómezején, Lelkem Büszke Bilincse a szívnek rejtett kilincse Délceg fiú egyszer Köszöntelek A szíved a szívemben virágot ültetett Hozzám az Isten Küldhetett Lehulló börtönöm bilincsén Újra az őrjöngő szenvedélyen él. Kaland Éhező kalandor a vágy! Kergető szerelmem vár éjjeli börtön az ágy nem alszom, napokig álmodom ébren hajnalig rövid kis verseim lelkemen nyíló virágaim egy-egy sírhalmon! 41
Szellő Fuvalmak fuvoláznak mesélnek a fa ágának a Tó vize unatkozik Kíváncsian hallgatózik Szellő szárnyán, szerelem száll Boldog Tőle víz, fa, madár ők hívják a szellő Királyt Természet szelleme Nékik szerető szerelmet ád! Tűnődés Az énem húrja megszólít Azt gondoltam nem vagy Itt Nem játszol a Hangszeren mi történik most velem elhagyott a szerelem az életed éled ridegen. Szíved húrja megszakad Bánatában érzelem nélkül kiapad! Szerelem Hulló csókok Ti szóljatok reám Ha hallgat a szám Ha a csók nem méltó hozzám: Az Imádottam Imádnám akkor is ha Hibái szólna reám melankóliám hever a szerelem nászágyán! 42
Művészet Szerelem és művészet egy gyökérről étkeznek mindkettő akarja a győzelmet szellemi erővel, játszani a győztest. Szerelem Forró a szerelem mint a Perzselő nyár elég tőle az ember ha a heve száll lángoló a szerelmi láng kéje szikráik szállnak az éjben szerelem lángjában elég az ember. Szerelem Vakító szerelemben a csúnya is szép. boldogságtól elolvadék, ábrándos szavakat Ismételék Oh! Ki ez a gyönyörűség Netán földre ejtette az ég! a Trónok-Trónján is ő az ékesség. Angyalok Angyalok mámora édes Tisza nedű puttonya mennyei Hárfák zenéje Igaz mámor keltők az ember szívében. 43
Szerelem Divatját múlt a szerelem Ha azt mondom hogy szeretem ezzel magam kinevettetem a Rohanó Idő azt mondja hogy nem lehet Határon túlra helyezte az érzelmeket az elfásultság Villog kéjeleg jobb lesz hogyha a határon túlra megyek. Álom I. Nem tudom mi lehet álmomból fölébredek hogy valaki szólítja a nevemet lüktetek beleremegek álomból jövő hangok vagy túlvilági létek ezek melyek szólítanak engemet s hallom hogy Ismerős hang kimondja a nevemet. Gondolat Gondolatom kettőnkért lelkünkben összeér s meggyújtja a gyertyát Tiszta fénnyel lángol Érzem rajta Isten akaratát sorsom vezet hozzád s a lábad hozzám talál. 44
Őskori álom Lehet hogy valaha Az Idő másik ezredén Veled éltem én Terített álmok Rejtekén ösztönöm őrző ösztönén Tudaton Túli ébredés Lehanyatlott korból felkelés szemedben égett a fekete csillogó fény Rád ismertem S a hangod, a nevem szólította a nevén s kéz a kézben forrásvizet kerestünk te meg én! Te mondtad hogy menjünk keressük a rejteken ez a kép nékem megmarad Felejthetetlen élmény. 45
Havas éj Álomban az új hold arca szerelmet ígér! Ez mit ér, mikor szemem álom nélkül él! A Havas téli éj Vadludak hangját hozza felém szomorúság költözik belém Hiába repülnek az ég tetején Hidegben rajtuk kéjeleg a szenvedés. Élet Távoli évezredek gondolatimban nálatok nem tudom mit is keresek Ködös legendát? Pókhálós elvarázsolt helyeket elsüllyedt világot, mely rémében kiáltott s az ehó hosszan hallatszott, míg ma is ének a mítoszok melyek megmaradnak mint mesebeli titkok. Köpenyét kiteríti a szél s a múltnak ide fújja szellemét hozzánk a sivatagból és hozza a szétszórt homokszemet ahol az ember legősibb nyelven beszélt. 46
Hallgatás Te meg én ha együtt Vagyunk némán hallgatunk. mindketten egyre gondolunk egy résnyit szívünkben kinyitunk a Pillantást lesik keresik a szemek mely az égbe vihet az ember mégis a sárba csak egy helyen Tipeg. Pillanatnyi érzelem Melyből lehet végtelen. Oh! Mily szép ha úgy érzed boldog vagy a gondok körül a ráncok kisimulnak, lelkedben Ünnep van a gyertyafények kigyúlnak szürke ködben is látod odafent a csillagokat Oh! Maradna örökös A boldog pillanat! Boldogító csend Csend szövi az álmot csendben szívedben odabent nyílnak a virágok csendben gondolatomban nőnek a zöld remény ágak csendben mondod el az esteli Imádat! 47
Ábránd Ki vagyok mi vagyok az élettől sokat várok mindig ábrándozok Nélküled a lelkem szárnya összefagyott Jobb lesz ha égi úton elballagok... Emlék Emléked bennem él Itt vagy vélem lelkem ösztönén A félig holt sorsom élem én Bánat ül a nap lehunyt szemén Emléked velem Itt maradt Az vet reám sápadt sugarat ebből élek, csak ennyi maradt... Töredék szavakban Az életem töredék s úgy érzem mintha szenvednék magányosságomban senkise félt... s úgy érzem senki sem ért! Magányosságom csak nekem fáj, Nem megyek mégse emberek közé, csak ha muszáj. szeretnék Tündöklés terében élni a földet, az éggel kicserélni, egy percre élni a szerelem végtelenben utána elmúlni a két szemedben s elmenni a reménytelenbe. 48
Szív Szívem érted meddig ontsam? Készen a szív, hogy éltem Érted odadobjam. 49
Vágyak Élni a Vágyban olyan mint járni a Tündérországban Télben vagy nyárban élni a vágyban a hihetetlen ámításban de mégis szép világban. Arany A nap arany leple borítja a vizet s mezőt Neked drágám arany lepe a szemfedőd Lelkemből varrtam könnyemnek keszkenőt. Itt állok a sírod előtt, hisz te messzi jársz Tőlem távol a csillagok között. Az égi árnyon, édes napvilágom, Láttad-e már odafent a mennyországot Üzend meg hogy menjek utánad azt kívánod? Égi létrát fonok mezei virágból felmegyek és hozzád, Szerelmes virágom! Lét Az örök lét aranya szője be lelkemben zengő varázs szóval fényesővel arany gyapjúval Isten lehelete adjon erőt nékem. Egyedül a szívem árva meggyógyul a lelkem Isten szent szavára Isten oltalmával. 50
Élet Reám szállt a melankolikus Világ gondolatim elenyésző sivár Bánatosan szárnyra kelek mint őszkor a vadlibák, hallom árnyak sóhaját. Adósom az élet majd lerója a másvilág. Pillanat Egy fényes pillanat a sötét ég alatt úgy érzed nem vagy magad és az utad szabad De egy eltévedt mozdulat S a lelked ott marad A Csillag kő alatt. Szivárvány Berobbantál szívembe annak is a kellős közepébe egy csokor virággal azóta is szememben a Hét színű szivárvány van mire magamra eszméltem eltűnt a szivárvány a színek nem pillanatnyi föllobbanás olyan mint az áramkimaradás szappanbuborékos álmodozás. Nyoma vesztő kápráztatás. 51
Az idő Csak ennyi nélküled hetekig egyedül lenni Néked Velem lenni egy pillanatnyi kaland mely tova halad! Szalad az élet. Szalad az Idő Te is szaladsz. Nálam pillanatra megállsz. De máris Rohansz, mert a feladat vár Te meg mint Idő-futár mert, Valaki mindig vár az én Időm meg nem vár. Vágy Forró a vágy, mint a nyár süt a napsugár. A levegő áll Belefullad a Tikkadó határ Szerelmed reám száll mint Tisztás tóra a madár. Túlvilág Ragyogásod még mindig nem kopik A lámpa fényéért Imádkozik Túlvilágon Tündökölni reménységben várakozik megérni elmúlani örökké a túlvilágon fényben élni. 52
Versírás Andalító szerelem a vers nekem Valaki Idegen valamit súg nekem Valaki Titkosan fogja a kezem s leírom mily szép e titkos Költői érzelem. Szárnyaló vágy Vágyódásim suhan, mint nesztelen éj. Valami megfoghatatlan misztikust Ismervén, Gondolatim ott száll, mint a madár egy Ismeretlen Vezércsillag reám Vár Homályok Homályában rejlő Törvények Törvényén túli erő Vonzás Kísérteties Körén Túláradó hatalmas a fény S engem magába ölelve E világtól örökre elrejtvén. Zsongás Zsong az erdő Vonz mint a Szerető Suttog az éjszaka, szerelmem nappala Pusztító magánya a szív Kőbálványa. Lehullott virág Ölel az örök álom sóhajom küldöm jázmin virágon, nem hallod néma vagy, Te vagy a legszentebb áldozat virágom. 53
Alkony Élete alkonyatán szívében borong az ember engem alkonyat vágya ölel. Művészet a szerelem magányosan a végzetem vonzalmi érzelem fékezhetetlen Nedűjét ha nem iszom Fantáziám leírja versekben. Költő Azt mondják melankolikus a költő szárnyra kelő repkedő Fantasztikus szerető Isten őt szereti, átöleli. Üzenetek jönnek-mennek, közvetíti, A Versek Hűséges szerelmei... Édesanyám Édes gyökér volt anyám két keze ölébe véve itatott anyatejével engem a végtelenségben Három éves lehettem még mindig az anya édes tejét kerestem áldott legyél édesanyám! Röviden éltél énvelem de a Tested legesleg-közelében. Anyám itatott ölében... És én erre még emlékezem! 54
Lábnyomok Lehetnek szerelmi Titkosok szívedbe belopakodott, álnokok, Legjobb az Imádott lábnyomok, melyek örökre a szívedbe otthagyja a nyomot. Magyar Anyaföldön születni nem elég ennyi a szellemi faj magot bele kell az Ifjúba Ültetni szeresse hazáját, minden porcikáját Bárhol is él tartsa meg Szíve magyarságát! Szerelem A szerelem életképessége rövid és nem átlátszó énje fölszépített képek szétfoszlás veszélye hasonló beállítottságok a szerelem fogságában is megmarad isteni hangszereléssel. 55
Vihar Recseg az ég Viharozik, legalább a Természet megnyugszik eső után a nap mosolyodik Viharok mezején szívem álmodozik! Gyémánt Az elmúlás gondolat, szomorkás Hihetetlen olyan mint egy álom Széthull az ember, mint az elhervadt virág az ágon a Test az elenyész, vagy elég mint a gyertyaszál s hamuvá vál, a lélek Titokzatos Helyre elszáll s fényes csillogó gyémánttá vál. Érzelmek Némelykor úgy érzem hogy virágok nyílnak a lelkemben Némelykor úgy érzem, Tövisek bújtak a Szívembe e kettős érzelem, szenvedély énnekem Tövisek a virággal megférnek keblemben elárasszák lelkem csatornáit az érzelmeim, Tollat ragadva kiírom belőlem. 56
Szellem Elszálló szellemem Felkeres nesztelen megkérdi észrevétlen gondoltál-e reám az éjjelen. Vísszhang Valakire várok Valakit Imádok Valakit keresek, gondolatim tudják nevedet Ha hívlak, a visszhang hozzám vezet S a távolságtól mégsem érinthetem kezed. Sóhaj Sóhajtásom, mint a szellő hozzád száll lehetsz bárhol a végtelenben rád talál megérzed majd az ajkamnak Illatát Ilyen módon elmegyek én Tehozzád ha nem vagy velem Ha rád gondolok a sötétben akkor is látok fénylő szemed gyújt reám világot. 57
Vágy Kezeid remegő vágya Kezemmel fonódva Fájdalom búcsúkor a kibontakozása. 58
Titkok titka Ne tudd szívem Mit óhajt a lelkem Ne mutasd szemem hogy őtet keresem Ne szólj szám hogy gondolatomban ő velem Az agyban Titkon felfedeztem Bennem leleplezem Titkok Titkát élvezem pedig szenved tőle egész lényem. Életem karma Álmodom rólad, a hangod olyan mint a szózat állok az esőben S keresem arcodat elvitt tőlem az est, a Hajnalcsillag mosdat az enyészet az Idő engem összeroskaszt ellenem dolgozik e mostani korszak! Ki vagy Ki vagy? Kérdem magamtól az életben boldognak látszol S mégis mosolyod ámít megszoktam, már nem számít! Nem vagyok játékszer a szívem Drága ékszer Ha más útjaid lesznek Akkor is reá emlékszel, Hisz teli van a szívem igazgyönggyel! 59