Alap. (Felső és Alsó) Alap község Fehérmegye déli részén Sár-Szent-Miklós és Czecze között fekszik. Két rászből áll u.m. Alsó- és Felső Alapól, azonban és e két részt összefoglalom és együtt tárgyalom. Magára a községre vonatkozólag nagyon kevés adatom van, s így nem is annyira a községgel fogok foglalkozni, mint inkább egy család, az alapi Salamon család történetével, mely eredetét és előnevét is inne vette, és azt századokon keresztül bírta. E családról igen sok adat van birtokomban, részint pedig boldog emlékezetű alapi Salamon Vincze szívességéből, részint pedig saját kutatásom folytán. A család története szoros összefüggésénél fogva magára a községre vonatkozólag is érdekes adatot tár elénk, azért tehát én a család történetéhez, mint főtárgyamhoz fogom a többi idevágó adatot fűzni. 1893-ban a Fejérmegyei és Székesfejérvár városi történelmi és régészeti egylet évkönyvében egyízben már ismertettem a család levéltárából több oklevelet, s elmondottam a család származását is. Ezen adatokat használom most ismét, kiegészítve több, úgy a családra, mint különösen a községre vonatkozó adattal. E név Alap, mint személynév, már a legrégibb oklevelekben is előfordul így 1251-ben említtetik egy Olup, mint Mikus fia (Fejér. Cod. Dipl, VII.1.295. 1.), majd pedig később 1320-ban is előfordul e név. (Hazai okmtár V. 95.1.) Valószínűnek vehető, hogy ezen Olup név viselői tekinthetők a későbbi Alapi család őseinek, melyből azután kisarjadzott, az alapi Salamon család. A Salamon családra vonatkozó első adat 1263-ból való. Egy 1263. szeptember 7-én kelt oklevél tanúsága szerint Salamon, Gál fia a Durugcha nemzetségből, - de genere Durugcha Danich fiaival, Danich és Guruzlóval, ugyszinte Juro fiával Bransával sümegi várjobbágyokkal, kikkel már előzőleg Moys mester előtt tárgyalták ez ügyet a csázmai káptalan előtt Sümeg megyében fekvő Predemih birtok iránt abban egyeznek meg, hogy Salamon Gál fia, megtartja Predemih birtokot örök tulajdonul, Danich fiainak és Bransának pedig három márkát fizet, melyből tíz pensát azonnal le is fizetett. (Rég. Évkönyv. 1893.) 1272-ben is említés tétetik a Salamon családról. Sixtus esztergomi lector és Gil Gergely fia V. István király által kiküldött bírák, midőn Thotyban a földet szétosztják, említik mint ottani birtokosokat a nobiles de cognacione Salamon, azaz Salamon családbéli nemeseket. (Fejér. Cod. Dipl. VII.4. 146. 1.) A fent említett Salamon azonban, ki a diplomában magyar nemzetiségűnek Salamon hungarusnak mondatik, egy későbbi oklevél szerint, mely 1273 márcz. 1-én kelt, de a melyben át van véve IV. Béla 1264. és V. István 1270. évi oklevele is, elhalt örökös nélkül; Predemich birtok pedig IV. Béla királyra szállt. Azonban IV. Béla Moys sümegi és bihari főispán kérésére nevezett birtokot egy másik Salamon fiának, Simonnak adományozta 1264. április 10. De Simon csak alig tíz évig bírta Predemicht. 1275. évi augusztus 20-án ugyanis, Székesfejérvárott, ahol IV. László és ország rendei országgyűlést tartottak, új lázadás tört ki a király kormánya ellen, olyan, a minőt előbbi évben t.i. 1274. szeptember 30-án Fövény falú és Somlyó hegy között tiportak össze. Csakhogy akkor a lázadás élén Joakhim tárnok mester, és Németujvári Henrik, tótországi bán állott az ő fiával; leverte pedig őket a király szeme láttára a rettenthetetlen Csák Péter, ki megölte a csatában Németujvári Istvánt is; most pedig a lázadást Moys mester, Moys egykori nádor fia, anyjáról a király vérrokona, és a Csák nemzetség egy másik tagja, t.i. Csák Ugrin, Pusa fia idéztek elő, hihetőleg azért, hogy az ingatag király ellenségeiből a kormányra jutott, és a királyi hatalmat bitorló Joakhim tárnok mestert, és a Fövénynél elesett Németujvári Iván fiait, Miklós nádort és Iván tótországi bánt a kormányról letaszítsák. 2
És Moyssal tartott a lázadásba Simon is, Salamon fia, minélfogva mindketten hűtlenségbe estek, s IV. László megfosztotta őket Zólyomban év nélkül augusztus 20-ike, de biztosan 1275 évre tehető oklevélben birtokaiktól, Simont Predemihtől, Moyst pedig Juretina és Musuna birtokoktól, és adta azokat Belusnak, Belus fiának. A Durugcsai Salamonok horvátországi birtoklása ezzel úgy látszik megszűnt, s csakis 1359-ben találkozunk velők Fejérmegyében, de már a de genere Drugcha nemzetségi név nélkül. (1893. Évkönyv) Ezen Fejérmegyét szorosan nem érintő, de a Salamon család eredetére fényt vető néhány adat után, van számos oly adat is, melyek már mint alapi birtokosokat említi a Salamon családot. E családot megelőzőleg azonban amennyire a névből lehet következtetni Alapot Romandynfi család bírhatta, mert úgy szerepel mint Alapi Romandinfi. (Anjoukori okm. III. 395. 1.) 1359-ben már megjelennek a Salamonok Fejérmegyében, ez évben ugyanis a fejérvári keresztesek konventje azt mondja egy oklevélbe, hogy Alapi Chydur fia András, és másik fia Salamon és ezek unokája Barnabás, Mihály testvérük fia, Alapi Chydur András Salamon Mihály Barnabás a konvent előtt megjelenvén, Alapi Chydur fia András élőszóval kifejezte, hogy Alapon lévő, s kizárólag őtet illető Gálfölde és Chetfölde (Ezt a Ceth valfy Cech földét a mai Czecze községnek lenni vélem.) nevű részbirtokait, testvérének Salamonnak és Barnabásnak Mihály fiának és utódainak örökül odaadományozza, azon kikötéssel, hogy ott helyben való eltartásáról gondoskodni tartoznak. Észre vehetjük, hogy ezen okmányban kétségen kívül Salamon család tagjai magukat Alapiaknak nevezik. Lehet, hogy miután a következő okmány már Felső Alapról beszél, Alapnak mai Alsó Alap részét, mely talán azelőtt, mint föntebb láttuk Gál földének neveztetett, a család egy másik ága bírta, s ez nevezte magát Salamonnak, s ettől való megkülönböztetés végett nevezték magukat az említett okmánybeliek csupán Alapiaknak. Annyi azonban bizonyos, hogy az Alapi Chydur leszármazottjai valamennyien a Salamon nemzetség tagjai. (1893. Évkönyv) 1376-ban két oklevélben is találkoztunk az Alapi család tagjaival, ugyanis a fejérvári keresztesek és literatus Tamás fejérvári polgár között Diósra nézve fennforgott perben a nádor parancsára Dióst megbecsülik; a kiküldöttek között van Johannes filius Nicolai de Alap, (Fejér. Cod. Dipl. IX. 5. 123. 1.) Ugyanezen ügyet literatus Simon kértére, és a nádor rendeletéből a veszprémi káptalan újra vizsgálja, s ekkor is a kiküldöttek között említtetik Johannes filius Blasii de Alap. (U. o. 192. 1.) 1382-ben már egész nagy számú családdal találkozunk, de ezek meg éppen csak felső alapi nemeseknek íratnak, és csak egy neveztetik így: Johannes, Salamon dictus. De lássuk először is a családtagokat: Tekke de eaden Alap Kozma Mihály Péter Jakab nobilis de Superiori Alap Mihály Vincze Miklós Márton János Salamon dictus János 3
Ezek közül Miklós és Mihály, Jakab fiai, ez utóbbi úgy saját, mint Vince testvére fiának Jánosnak is, - ki Salamonnak hivatik - nevében egy részről, más részről pedig János Márton fia, és Mihály, Tekke fia előadják: hogy miután bizonyos felső alapi ülésük sessio 1 - melyet a győri káptalan egy másik levele szerint még atyáik Mihály és Miklós, Jakab fiai és azoknak elhunyt testvérei kaptak adományul, a benne való tartózkodásra és lakásra nézve nagyon szűknek bizonyult, Jakab fiaival úgy egyeztek meg békességesen, hogy János Márton fia ezen telekt, mely különben őtet illeti, Mihálynak Tekke fiának és Péternek Kozma fiának és azok utódainak adja, Mihály pedig és Miklós, Jakab fiai, János Márton fia, Mihály Tekke fia és Péter, Kozma fia iránti kölcsönös szeretetből, Jánosnak, Márton fiának azt a kúriális telket adják, melyben most maga János lakik; ha pedig ez a telek tőlük t.i. Mihálytól és Miklóstól, Jakab fiaitól idő múltával idegen kézre menne, ez esetben Mihály azt az ülést adja Jánosnak, mely az ő kúriája mellett délre fekszik. (VIII. okl. 1893 Évkönyv.) 1391-ben Joannes, filius Blasii de Alap egy oklevélben, melyben a fejérvári keresztesek Iszka elfoglalása ellen tiltakoznak, mint a keresztesek procuratora szerepel (Fejér Cod. Dipl. X.1. 732. 1.) 1392-ben is szerepel az Alapi család. Fejér megye előterjesztést tesz a keresztesek Izka birtokában Szentgyörgyi Imre által okozott károkról, s vizsgálatra kiküldi Alapi János megyei szolgabírót. (Fejér. Cod. Dipl. X.2. 86.) Ugyanezen Alapi Jánost említi Teleki is a Hunyadiak kora czímű művében, hol Alapról, mint helységről is megemlékezik midőn Fejérmegyét ismerteti. (Teleki Hunyadiak Kora VI. 143. 1.) Fejér Codex Diplomaticusában a Fáncsi család leveleit közli, s e levelekben számos vonatkozást találhatni az Alapi családra; így 1394-ben Fejérmegye főispánja felterjesztést tesz Zsigmond királynak, hogy Alapi István fiai, Péter, Kelemen és Demeter Fáncsi Mátyás fiának Balázsnak és nejének Margitnak alapi birtokrészét elfoglalták. (Fejér. Cod. Dipl. VII. 5. 296. 1.) 1359-ben ugyancsak a Fáncsi család leveleiben említtetik Alapi Dombó szolgabíró. (Fejér. Cod. Dipl. VIII. 5. 295. 1.) Ugyanezen évben Zsigmond királynak egy beigtatást elrendelő levelében találkozunk az Alapi család tagjával Alapi Péterrel, Miklós fiával. (Hazai okmtár II. 159. 1.) 1398-ban a már többször említett Fáncsi család iratai adnak ismét felviágosítást az Alapiakról. Fáncsi Mátyás fia Balázs neje Margit és fia Balázs nevében Alapi István fiait Kelement, Pétert és litoratus Demetert, valamint Alapi Gergely fiát Jánost alapi részbirtokának elfoglalásától eltiltja. (Fejér. Cod. Dipl. VIII. 5. 297. 1.) 1 Régi oklevelek szerint a latin sessiot magyarul ülés -nek is, meg teleknek is írták. Sessio, ülés volt a kisebb nemesi birtok, melybe a tulajdonos bele ült, rajta megtelepedett, benne lakott. A mai sessio, vagy telek, melyet a régi uri bérért csak jobbágyok bírtak, nem felel meg a hajdani nemesek ülésének, sessiojának, vagy telkének. 4
Szerepel a család ismét 1432-ben, szinte Alapon. Egy ez évben kelt oklevél szerint ugyanis Alapi Salamon fiának Jakabnak fia István, ki Durowi Moys Lászlóval Zsigmond király udvari emberével, kit a király ellen föllázadt florencziak meggyilkoltak, Zsigmond kiséretében volt német- és olaszországi útja alatt, megkapja Zsigmondtól a Fejérmegyében fekvő alapi birtok részt, melynek már ő és testvérei, meg elődei is birtokában voltak, s vele együtt kapják István atyja Jakab, testvére Péter, János, Lőrincz fia Benedek, Tamás fia, valamennyien Alapiak és osztályos atyafiak. Családfájuk ez: Alapi Salamon Jakab István Péter János István Benedek dictus Bessenyő. Bendek, György Lőrincz János Tamás Benedek Végre 1464-ben Garai László nádor parancsára a fejérvári káptalan előtt beiktatja Alap birtokába Alapi Lukács fiát Istvánt, s ennek fiait Istvánt, Antalt és Mihályt, t.i. Alapi Lukács István István Antal Mihály Eddig terjednek a Salamon családot érdeklő oklevelek. Már most az a körülmény, hogy a legelső diplomák ugyanazon egy családról, a Durugcsai Gál fiáról Salamonról és másik Salamon fiáról Simonról s ezeknek ugyanazon birtokáról Sümeg megyében fekvő Predemihről szólnak, a mindkettőben ugyanazon Moys mester szerepel, akivel Simon oly szoros viszonyban volt, hogy őt még lázadásban is követte; továbbá az a körülmény, hogy az 1274-ik évi átiratban Predemih határai szóról szóra az 1263. évi oklevélből vannak leírva, végre az a tény, hogy azon oklevelek, melyek szorosan a Salamon családot tárgyalják, mint az ősöktől átöröklött beszélő emlékek máig is Alapi Salamon család birtokában őriztetnek: mindezen körülmény kell, hogy kezességet nyújtson annak bizonyosságára nézve, miszerint az az 1263-ban szerepelt Salamon, Gál fia, valamint az 1264-ben Moys mester kérelmére az előbbi Salamonnak birtokával Predemih-vel megadományozott Simon, Durugcsai nemzetségbeli Salamon fia, a mai fejérmegyei Alapi Salamon család ősei voltak. Hogy magyar nemzetségbeliek valának, bizonyítja az oklevél azon kitétele, hogy Danich fiai Predemih birtokukat Salamoni hungaro adták el. Nemzetségi előkelőségükre nézve pedig elvitathatatlan bizonyíték az, hogy az adományozó diplomában Salamon fiát Simont a király de genere Durugcha, majd ismét de genere Durugcha, tehát Durugcsai nemzetségből származottnak mondja, amit pedig nem mondott volna, ha az illető előkelő család nem lett volna. Nagy Iván azt mondja 2 : hogy Salamon nevű genus is volt, de hogy ezzel összeköttetésben állt-e az Alapi Salamon család, az okleveles kimutatást vár. 2 Magy. Orsz. Család. III.k.13. 1. 3. jegyzet 5
Azt mondja Ipolyi 3, midőn az Eszterházyaknak a Salamon nemzetségből de genere Salamon való származását vitatja, hogy ez a Salamon nemzetség a honfoglaló nemzetségek egyike volt. És hogy Alsó- és Felső-Csallóközben Pozsony és Komárom között már a XI. században való birtoklásuk okmányokkal kimutatható. A XII. században pedig a Salamon nemzetségbeliek, mint királyi emberek, szabad vitézlő nemesek, közispánok és főnökök említtetnek Komárom vára alatt az aranyosi és örkényi, az esztergomi érseki nemesek ersekléli és vajkai, pozsonymegyei vattai és magyarivárjobbágyok földjei közt messze és mindenfelé elterülve. Ama hosszú földterület Felső-Csallóközben, mely mintegy Vásáruttól és Kürttől kezdve a Kis Dunaág mentében Vattáig és Magyarig felnyúlik, volt a Salamonok egyik ősi fészke. Itt állottak a család Salamon Vatha nevű székelyei, és a különféle Salamon nevű helységek, melyeknek létezését már csak oklevelekből ismerjük. Csallóköz lassan szűknek bizonyult az elszaporodott és birtokban meg is apadt nemzetség tagjainak, tehetősb ágai tehát átszármaztak a Dunántúlra, Veszprémbe, Sopronba, Vasba és Esztergomba, hol már a XII. században találunk Salamon nemzetségbelieket, kik újabb székhelyeket alapítottak Salamonfalván és Salamonvárrt. Ugyan ezen Salamon nemzetségbelieknek mondja IV. Béla egy oklevele (Cod. Dipl. IV. 1. 149.) Sivákot, Tivadart, Izsákot és Miklóst, - viri nobiles de genere Salamon, kik a pozsonyi várjobbágyokkal, akik a Salamon nemzetség Vatha és Salamon helységeik mellett fekvő részeket, névszerint Általutallya nevűt megtámadták, a király rendeletére kopja viadalra kelnek, s a király és főnemesek szemeláttára mint győztesek hagyják el a porondot. Igaz ugyan, hogy ezen adatok kétségen kívüli tényenek bizonyítják azt, hogy létezett egy ősi Salamon nemzetség, -genus- és hogy az ott bírta ősi fészkeit Csallóközben a neveztt helyen, de egyetlen okleveles adattal sem bizonyítja azt a tételt, hogy ebből a Salamon nemzetségből származtak le az Eszterházyak, holott ha oly határozottsággal állította, utána kellett volna kutatni Lehoczky 4 közlemény nyomán, vajjon az Eszterházy család 21-ik fokozatán álló Márton, ki első volt a Szerházi nevet fölvenni, abban a perben, melyet a veszprémmegyei Salamonok okiratai nyomán, a mag nélkül kihalt Tankházy Ábrahám Vatha és Salamon nevű birtokaiért megindított, mi alapon, minő hiteles oklevelek nyomán azt, hogy László fia, ez Balázsé, ez Miklósé, ez Jánosé, ez pedig a Salamon nemzetségbeli Péteré? Mert ha ez az állítás oklevelek által igaznak bizonyul, úgy tény, hogy az Eszterházyak a Salamon genusból erednek. De Ipolyi ezt nem kísérelte meg, sőt állításánál még Lehoczky ezen adatáról sem tett említést, holott csakis ezen közleményekből terjedt el a vélemény, hogy az Eszterházyak a Salamon genus leszármazottjai. Tény, hogy volt Salamon genus, de hogy viszonyban áll-e ez az alapi Salamonokkal, talán a jövő fogja kideríteni.(évkönyv 1893.) Boldogult Alapi Salamon Vincze is érdeklődéssel foglalkozott a család történetével, de mielőtt áttérnék az ő adataira, még két a család származására vonatkozó véleményt kell ismertetnem. Dr. Thallóczy Lajos, bécsi közös pénzügyi levéltár igazgatója, olvasva a Fejérmegyei régészeti egylet 1893. évi évkönyvében a Salamon családra vonatkozó közleményemet, barátságos jóindulattal 1894 július 15-én hozzám intézett levelében egész alapossággal kifejtette, hogy a Durugchai genus slavoniai eredetű s nem jelent szükségképen ős származást, felemlíti, hogy Slavoniában 1526-ig erősen szerepeltek a Kis Horváthiak, kiket horvátosan Halapcsicsoknak hívtak. Ezek a Halapcsicsok magyarok, ők magukat magyarul Alapiaknak nevezték, ez a diplomatikus nevök s kérdést intéz hozzám, hogy a rendelkezésemre álló 3 Magy. Tört. Életrajzok, 1880. Bedegi Nyári Krisztina 4 Stemmatograph II. 8. és 123. 1. 6
okmányokból nem lehet-e valami összeköttetést kimagyarázni ezen horvát család és az Alapi család között. Egy másik jóbarátom Nagy Géza, múzeum őr, összevetve a Salamon család Durugchai leszármazását az 1359-ben élt alapi Chydur név bessenyő jellegével inkább hajlandó a Salamon családot bessenyőktől származtatni annyival is inkább, minthogy van egy oklevelünk Róbert Károlytól 1352-ből, amelynek tanusága szerint Róbert Károly az összes fejérmegyei besenyőket, a hozzá folyamodó Alapi Tamás, Tombó fia és Kanch János fejérmegyei besenyők kérésére, valóságos nemesekké tette, és a fejérmegyei főispén bíráskodása és joghatósága alá helyezte. Ez oklevelet később Zsigmond király át is írta. 5 A felvetett kérdésben határozott véleményt mondani nem tudok. A Durugchai nemzetségbeli származtatást egyedül annak tulajdonítottam, hogy a Durugchai féle oklevelek az Alapi Salamon család birtokában vannak, ami biztosan némi összeköttetésre vall. A bessenyőktől való származtatás szinte lehetséges, de azért még bizonyításra szorul és így is igen régi család, mert a bessenyők már Szent István idejében jöttek be és III. Béla 1193. évi oklevelében, melyben a fejérvári keresztes vitézeket javadalmazza Czeczét, mely szinte ősi bessenyő telep úgy említi, mint Czecze comes birtokát. Alapi Salamon Vincének már előbb említett a családra vonatkozó fontosabb adatai nyomán a család folytatólagos történetét a következőkben adhatom: Az Alapyak Salamon ága, hogy mely időben vette fel a Salamon nevet és ki után? Bizonytalan; a korábbi adatokból következtetve ez ág a XVI-ik században már határozottan a Salamon nevet viselheti, de már a XIV-ik században élt Alapi Vincze Salamonnak is neveztetik; 1464. évben a már 1432. és 1436. évben is előfordul Alapi István, mint nádori emberjelölt szintén alapi Salamon István néven szerepel, holott ugyan ezen okmányban később csak mint Alapi István szerepel. Midőn 1514. évben a fejérvári keresztesek theberi Istvánffy Benedek kir. emberrel Keszy Imre budai alvárnagyot és testvérét Pált magvaszakadt szentágotai Istvánffy Demeter alapi részbirtokába igtatják keleti szomszédul Salamon fiai említtetnek. A Salamonok minden valószínűség szerint Chydurnak Salamon fiától származnak, mert ezen ágra vonatkozólag maradt meg néhány eredet okmány a család birtokában. 1514-től a nemsokára bekövetkezett török uralom folytán több mint száz évig mit sem tudunk róluk 1628-ig, midőn Alapra új adományt kérnek és kapnak. 1628 Salamon János, András és István, miután régi adomány leveleik igen elrongyolódtak, új nádori adományt kapnak a török uralom alatti Alapra, melyet egy azon korabeli záloglevél rácz falunak és Mező Alapnak is nevez. Jánostól származnak az összes alapi Salamonok. Andrástról csak annyi emlékezet maradt, hogy 1650. évben alapi részre újabb 25 magyar forintot vesz fel Csajághy Gergely Komáromvármegye pénztárnokától és feleségétől Konkolyi Borbálától. Az adományos Istvánnak fia János 1671. évben Pázmándon lakott Győrvármegyében, különböző időben 29 magyar forintot vesz fel Csajághy Gergelytől és feleségeitől Konkolyi Borbála és Sidó Katalintól alapi részére, ezen Jánosnak fia volt István, kiről nevénél egyebet nem tudunk. Az adományos Jánosról még ismeretes, hogy anyja Tekenyey Demeter leánya egy régi zalavármegyei családból és hogy 1632. évben elzálogosított Alapot Farkas Krisztina, Szalai Istvánné és Farkas Erzsébet, Fiáth Ferencznétől, miután a fennt említett hitelező Csajághy Gergely unokája Csajághy László zálogjogát 1696. évben 358 forintért átruházza Fiáth János Győr és Komárom vármegyék alispánjára és Farkas Mihály győri kir. Postamesterre; 5 Károly János, Fejérm. Tört. I. 180. 1. 7
ugyancsak 1696. évben Alapy Mihály elzálogosítja alapi részét Farkas Mihálynak 418 magyar forintért. Salamon Farkas volt az első családtag, ki 1731. táján Alapra költözött, a vasvármegyei Balosáról, hol Sámuel, Zsigmond és Ferencz is laktak. Midőn a család Alap birtokába jut, Szekeres István volt kurucz ezredes neje Szalay Katalin (Szalay István udvari ágens leánya) és vejök Fördős Mihály gazdálkodtak Alapon. Ugyanis 1717. évben Alapy Gábor és Lászlótól zálogba vették 1500 forinton alapi és lóki részeiket, miután egyéb tulajdonosai azon időben nem jelentkeztek, háborítattlanul bírták Szekeresék az egész pusztát 1/32 rész helyett. 1734. A veszprémi káptalan Hőgyészy András kir. emberrel beigtatja a Salamonokat egész Alap birtokába. Salamon Farkas 1743. évben a fejérmegyei insurgensek hadnagya, majd kapitánya, unokája Salamon Ferencz mint nyugalmazott őrnagy e század harminczas éveiben Székesfejérváron halt el. Ifj. Sámuel 1731-ben vasvármegyei táblabíró, fia János 1753-ban elcseréli alapi birtokát Inkey Boldizsár kis- és nagy récsei birtokai és 5850 forintért, Inkeytől azonban Salamon László és felesége Rátky Rozália adósok Inkeynek 10798 forinttal, később még Zsigmond és Sándor, különösen a Sámuel ágbeliektől több részt megvásárolva a század végén mintegy 6400 holdat bírnak Alapból. Salamon Ferencznek felesége Győry Rozália Győry Pál és salamonfalvai Rátky Borbála leánya, egy fia János 1756-ban elhalván, miután mind a zálogos összeget, mind egyéb beruházásokat felesége pénzével tette, kinek vagyonából mér azelőtt is többet elhasznált, végrendeletileg leányainak hagyja alapi részét; így jutottak Alapba a Horváthok, Borsitzkyak, Zlinszkyek, lidértejedi Nagyok és általok egyéb családok. A múlt század 50-60-as évei körül Alapból bírtak: Salamon László 3467 hold 557 négyszögöl; Salamon József és György 1525 hold 462 négyszögöl; Salamon János 1526 hold 149 négyszögöl; Salamon Farkas és érdektársai 3261 hol 458négyszögölt, ezenfelül az 1/16 részt az Alapyak. A Salamon család számos más előkelő családdal jött rokonságba házasság révén így Rátky, a széplaki Botka, a Meszleny, br Ghillányi, farádi Vörös, Modrovich, Fiáth családokkal. A családtagok közül néhányat a Salamon László által 1749. évben Felső-Alapon épített kápolnában nyugszanak. A Salamon család tagjai jözül itt csak néhányat említek meg, így 1742-ből Lászlót és fiait Zsigmondot, Sándort és Józsefet. Zsigmond fiai voltak Ferencz és Zsigmond, Ferencznek több gyermeke volt, így Ferencz, György és László a leányokat mellőzve, s így tovább amint az a származási táblán látható (XI. okl.) A család tagjai, úgy a közügyek terén, mint katonai téren egyaránt kitűntek. Így Mihály, mint vértesszázados, 1794- ik francia háborúban, Belgiumban, Baurelingnies mellett négy ágyút, Chaslessynál nyolc ágyút, 24 lőszer ls tíz hadi kocsit foglal el, 1796. évben pedig Reuchen mellett kilencven katonával öt óra hosszat tartja vissza az ellenséget, mindez érdemeiért kapja 1801. évben a Mária Terézia rendet 1809. évben mindkét nembeli utódaival magyar báróságra emeltetett, meghalt Dunaföldváron. A családnak czímer levele nincs, elkallódhatott, de közhasználatban a következő czímer van (ámbár a XVII. És XVIII. században találunk más czímert használókra is) Kék mezében zöld halmon ágaskodó arany oroszlán, jobb első lábában arany markolatú kivont kardot tart, melyre levágott vérző törökfej vab szúrva, sisakdísz a kinövő oroszlán, takaró: aranykék, ezüstvörös. (Leírás egy régi heraldikailag metszett pecsétnyomó után.) A bárói czímerben a mező vörös, a takaró vörösarany, a többi változatlan. (Alapi Salamon Vincze feljegyzései.) 8
A Salamon család történetének és eredetének letárgyalása után, magára a közösségre nézve akarok még néhány aprólékos, de mégis érdekes adatot felemlíteni. Az Árpádkori okmánytárban találtam egy év nélküli oklevelet, melyben a keresztesek fejérvári konventje bizonyítja, hogy Theek Lőrincz és esküdtársai Olup helységre vonatkozó perben az esküt nem tették le. (Árp.kor.okmtár. X.444.1.) Még ilyen adatom van 1367-ből Tatátteleki Miklós, Móricz fia végrendeletében fordul elő a község neve, a többi hagyományok és rendelkezések között előfordul az is, hogy az alapi plébánia javítására hagy a végrendelkező két ökröt.(fejér Cod. Dipl. IX.7. 560-561. 1.) 1464-ből is van Alapra vonatkozólag némi adat, mely arról tanúskodik, hogy Mátyás király Alapi László fiága kihalván, Alapot Pázma Mihálynak és általa Szentes (dictus Serény) Balásznak és alapi Simon Gergelynek adja. (Alapi Salamon Vincze feljegyzései) Széchenyi buzdítására a negyvenes években hazánk több helyén alakult lóversenyző társaság. Így van adatunk arról, hogy megyénkben Alapon 1842-ben alakult meg az alapi lóversenyző társaság. Alap így a környékbeli nemesek gyülhelye lett, s itt vitatták meg a politikai és hazafias kérdéseket, a közgyűléseket, s így kerültek a megye gyűlésekre. Első nyilvános versenyét 1842 október 4-én tartotta a társaság. A társaság tagjai voltak: Aichmajer József, Bernrieder József, Csapó Vilmos, Dőry Lajos, Dőry Miklós, Csapody Pál, Fiáth Ferencz, Fiáth István, Gróf Festetich Sándor, Forster Ernő, Horváth Vincze, Gaál Eduárd, Gaál Lajos, Kurcz György, Gróf Lazsánsky, Mérey Móricz, Ifj. Pázmándy Dénes, Br. Rudnyánszky János, Ritter József, Salamon Alajos, Salamon Elek, Salamon György, Salamon Imre, salamon Lajos, Salamon Zsigmond, Tecus Adolf, Gróf Zichy Aladár, Fiáth Pál. Verseny szabályok: a pesti gyepen létezők. Tisztviselők: Intéző Salamon György; Elítélő: Dőry Miklós; Bírák: Bernriender József, Csapody, Mérey Móricz, Fiáth István; Idnító: Pázmándy Dénes, br. Rudnyánszky Iván, Kurcz György; mázsamester: Tecus Adolf. A lovasok a szokásos színes jockey öltönyt viselték. Ezen adat is az akkori társadalmi viszonyok fejlettségét és élénkségét igazolja, egyuttal megyénk azonkori viszonyairól is sok érdekes felvilágosítást nyújt. Alap Vajta filialisa volt; a plébánia 1860. állíttatott, a templom Szent Imre herczeg tiszteletére van szentelve. Plébános Reitmann Venczel, Kolonics Károly, Aczél Lajos. (Pauer János, Hist.eccl.) Amint már a Salamon család történeténél említettem, Salamon László és neje salamonfai Rátky Rozália Felső Alapon kápolnát építettek 1749-ben. E kápolnában a vajtai plébános tartozott minden szombaton isteni szolgálatot tartani és ezért bizonyos javadalmazást huzott. Birtokomban van azon szerződés másolata, melyet Rátky Rozália és az akkori vajtai plébános Szigethy György kötöttek. (XII. okl.) Alsó-Alap nagyközség Fejérmegy sárbogárdi járásában 2370 magyar lakosa, posta állomással. Van keserűvíz forrása, mely a forgalomban nem szerepel azonban fürdőjét, amely még csak kezdetleges használják. Felső-Alap puszta kiegészítő része Alsó-Alapnak ennek keserű vize már a forgalom tárgyát képezi. 9
Fejér. Cod. Dipl. VII.4. 146. 1. Nos Magister Sixtus Lector Strigoniensis Ecclesiae, Judex super terris Udvarnicorum a sua sertte Regia Stephani Electi Regis Hungariae per totum regnum suum pro tempore constitutus, et Gregorius filius Gil homo Domini Moysis Comitis Palatini, significamus universis presencium per tenorem, quod dominus rex nobis per suas dedit litteras in mandatis, quod terras nobilium et populorum ducalium de Thotÿ in Comitatu Zaladien., quas cum Udvarnicis de eadem villa communiter habebant, deberemus justicia mediante separare, et quod hoc preceptum de parcium processerit voluntate. Nos igitur accessimus personaliter super faciem terrarum predictarum, et comperimus certo certius, presentibus vicinis et commetaneis, quod in predicta villa Thoty terras possidebant predicti nobiles de cognacione Salamon, homines ducales Udvarnici et Capitulum Ecclesiae Jauriensis communiter et pro indiviso pro aequali portione, unanimiter inter ipsos divisionem hujusmodi duximus faciendam. Ita quod medietatem earum terrarum de parte occidentali predictis Vdvarnicis certis metis distinctam curavimus assignare, reliquam medietatem earundem terrarum dictis hominibus ducalibus et Capitulo Jauriensi pro integrali porcione similiter relinquendo. Ita quod dominium vinearum omnium et singulorum ipsorum penes unumquemque remaneat eo jure, quo hactenus possedisse noscuntur, cum hujusmodi vineae jure hospitum censeantur secundum regni nostri consuetudinem, approbatam. Metae autem per 147nos erectae hoc ordine distinguuntur. Incipit ex parte meridiei cum metis duplicatis, congestis in dumo quercus? ubi commetanea est terra villae Thoty vergens ad septentrionem et pervenit ad quendam locum Buckagaga vocatum, et ibi sunt duae metae, inde vero ad arborem nucis et pomi et sub qualibet earum est meta juxta vineas. Inde vadit ad conjuncturam duarum viarum ad modum crucis et ibi sunt duae metae. Inde vadit ad duas metas positas super puteum lapideum prope Ecclesiam Sancti Martini de Villa Thoty ex parte meridiei, inde directe debet pertrahi linea per medium Ecclesiae et vertitur ad metas duas positas prope dictam Ecclesiam ex parte septentrionali, inde vadit ad viam fori, et ibi sunt duae metae. Inde ad duas metas vadit positas sub castro Chobancz, et ibi commetanea est terra Udvarnicorum de Keszy. In cujus rei munimen et memoriam litteras praesentes concessimus sigilli nostri munimine confirmatas. Datum in festo purificationis Beatae Virginis Anno Domini millesimo ducentesimo septvagesimo secundo. (1272. die 2. Febr.) E litteris confirmatoriis Ladislai (III.) Regis d. a. 1274. in collectione sua (in copia) existentibus communicavit Joannes Czech Judex Jaurinensis. Fejér. Cod. Dipl. VII.4. 148. 1. Ladislaus (III.) confirmat litteras Magistri Sixti Lectoris Strigoniensis et Gregorii filii Gil Judicum per Regem Stephanum constitutorum super separatione terrarum villae Thoty anno 1272 editas. d. a. 1274. Ladislaus Dei gratia Hungarie etc. Rex Ad universorum notitiam tenore presencium volumus pervenire, quod accedentes ad nostram presentiam Ladislaus filius Nicolai de cognacione Salamon, et Tyburtius filius Apsa condam com. Udvarnicorum de villa Thoty exhibuerunt nobis patentes litteras sigillo magistri Sixti Lectoris Strigoniensis Ecclesie et Gregorii filii Gil bonae memoriae super separatione terrae eorum confectas, rogantes nos cum instantia, ut easdem ratas habere et nostro dignaremur privilegio confirmare, quarum tenor talis est (sequuntur litterae magri Sixti et Gregorii filii Gil Judicum regiorum d. a. 1272). Nos igitur petitiones eorum justas esse attendentes et legitimas predictas litteras de verbo ad verbum 10
nostris litteris inseri fecimus duplicisque sigilli munimine roborari. Datum per manus magistri Benedicti Strigoniensis Ecclesiae electi, locique ejus Comitis perpetui, praepositi Orodiensis (cop. ht. Buden.) et aulae nostrae vice-cancellarii Anno Domini millesimo ducentesimo septuagesimo quarto regni autem nostri anno secundo, sexto cal. Junii. Venerabilibus patribus Stephano Colocensi et Joanne Spalatens. Archiepiscopis Lamperto Agrien., Joanne Quinqueecclesien., Paulo Veszprimiensi, aulae nostrae Cancellario, Philippo Vacien. aulae dominae Reginae charissimae consortis nostrae Cancellario, Lodomerio Varadiensi, Thimotheo Zagrabien., Dionysio Jaurien. et Petro Transilvanensi Eppiscopis Ecclesias Dei feliciter gubernantibus. Dionysio Palatino Comite 149de Oklich Judice Cumanorum, Henrico Bano totius Sclavoniae, Nicolao Waywoda Transilvan., Comite de Zonuk, Ivachimo Magistro Tavernicorum Comite de Pilis, Herbordo Magistro Agasonum Comite de Barona, Joanne Comite Supruniensi, Moÿs Magro Thavernicorum dominae Reginae Charissimae consortis nostrae Comite Sümeghiensi, Dedalo Comite Zaladien., et aliis quam plurimis dignitates tenentibus regni nostri et honores (1274. die 27. Maii). Fejér. Cod. Dipl. VII.5.? Ladislaus R. H. literas diuisionales Sixti Lectoris Strigon. pro Uduarnicis de Thoti datas, transumit. A. 1274. Ladislaus Dei gratia Hungariae etc. Rex. Ad vniuersorum notitiam tenore praesentium volumus peruenire: quod accedentes ad nostram praesentiam Ladislaus, filius Nicolai, de cognatione Salamon, et Tyburtius filius Apsa, condam Comes Vduarnicorum de villa Thoty, exhibuerunt nobis patentes literas sigillo magistri Sixti Lectoris Strigoniensis Ecclesiae et Gregory fily Gil bonae memoriae Super separatione terrae eorum confectas, rogantes nos cum instantia, vt easdem ratas habere et nostro dignaremur priuilegio confirmare, quarum tenor talis est: Nos magister Sixtus (V. ad annum 1272. supra) Nos igitur petitiones eorum iustas esse attendentes, et legitimas, praedictas literas de verbo ad verbum nostris literis inseri fecimus, dupplicisque sigilli munimine roborari. Datum per manus magistri Benedicti Strigonien. Ecclesiae Electi locique eius Comitis perpetui, Praepositi Orodiensis (Budensis) et aulae nostrae V. Cancellary. Anno Domini Millesimo ducentesimo septuagesimo quarto, regni autem nostri anno secundo. Sexto cal. July, Venerabilibus Patribus Stephano 396Colocensi et Joanne Spalatensi Archiepiscopis, Lamperto Agriensi, Joanne Quinqueecclesiensi, Paulo Vesprimiensi, Aulae nostrae Cancellario, Philippo Vaciensi, aulae dominae reginae charissimae consortis nostrae Cancellario, Lodomerio Varadiensi, Thimotheo Zagrabiensi, Dionysio Jauriensi, et Petro Transyluaniensi Episcopis, Ecclesias Dei feliciter gubernantibus. Dionysio Palatino, Comite de Oklich, Judice Cumanorum, Henrico bano totius Sclauoniae, Nicolao Waiuoda Transyluan. Comite de Zonuk, Joachimo Magistro Tauernicorum, Comite de Pilis, Herbordo magistro Agazonum, Comite de Barana, Joanne Comite Suproniensi, Moys Magistro Thauarnicorum, Dominae reginae charissimae consortis nostrae, Comite Sümeghiensi, Dedalo Comite Zaladiensi et aliis quam plurimis dignitates tenentibus regni nostri et honores. E simplici copia archiui Capituli Jaurinensis Joannes Czech. 11
Fejér. Cod. Dipl. IX. 5. 123. 1 An. Ch. 1376 Nicolaus de Gara Palatinus terram Diós inter Conuentum Crucigerorum de Alba, et Thomam litteratum, ciuem Albensem, controuersam aestimari iubet. Amicis suis reuerendis Capitulo Ecclesiae Albensis, Nicolaus de Gara, regni Hungariae Palatinus et Iudex Cumanorum, Amicitiam paratam cum honore. Noueritis, quod cum Dominus Ladislaus Dux, praedicti similiter regni Hungariae Palatinus, ad petitionem Magistri Albertini Praeceptoris domus hospitalis Ecclesiae Beati regis Stephani de Alba, vna cum Michaële, filio Petri, regio et Martino litterato Ecclesiae Scepusiensis hominibus Paulum, filium Nicolai, hominem suum ad recaptiuationem et statutionem possessionis Dios vocatae faciendam, de congregatione sua generali vniuersitati Nobilium Comitatus Albensis, feria secunda proxima post festum Natiuitatis B. Iohannis Baptistae in anno Domini M. CCC. LXXII. prope Ciuitatem Albam celebrata transmissiset, demum iidem ad ipsum Ladislaum Palatinum reuersi eidem, prout per litteras eiusdem Domini Ladislai Ducis informabamur, concorditer retulissent, quod ipsi feria quarta proxima, videlicet 123decimo die congregationis praefati Domini Palatini praedictae ad faciem Dios vocatae, vicinis et commetaneis legitime conuocatis accessissent, et dum eandem nomine iuris praedictae Ecclesiae B. regis Stephani recaptiuare, et eidem Ecclesiae B. regis Stephani statuere voluissent, Thomas litteratus, Ciuis Albensis, in sua, ac Magistri Simonis litterati, quondam Iudicis Albensis ibidem adhaerendo, ipsos a recaptiuatione et statutione possessionariae portionis praedictae Ecclesiae B. regis Stephani in dicta possessione Dios vocata habitae, ipsi Ecclesiae B. regis Stephani facienda prohibuisset (exponit rationem prohibitionis praestitam, seriemque processus, ac decreuit): Pro eo vestram amicitiam praesentibus petimus diligenter quatenus vestros mittatis homines pro vtrisque partibus pro testimoniis fide dignos, quibus praesentibus Ioannes, filius Nicolai de Alap, vel Petrus, filius Dessev aut Nicolaus, filius Michaëlis de Nogthelek, an Georgius, filius Petri, siue Nicolaus, filius Michaëlis, Nobiles de Chala, seu Philippus, sin Markus, filii Sebe, quondam Iudicis Albensis, seu Iohannes de Solye, pro parte praedicti Simonis litterati, in causam attracti, item Emericus de Sancto Georgio, vel Petrus litteratus de Chor, aut Nicolaus, filius Georgii de Moh, an Iohannes, filius Eliae de Thomay, seu Iohannes, filius Chuth, de Aba, sin Iacobus, filius Francisci de Dinnya, pro parte praedicti Albertini Actoris, aliis absentibus homines nostri, in octauis festi Beati Stephani regis proxime praeteriti, ad faciem dictae possessionis Dios, quondam Iohannis, filii Iacobi, vicinis et commetaneis suis vniuersis legitime conuocatis et praesentibus vel eorum legitimis Procuratoribus 124praesentibus accedendo, visa sui qualitate, quantitate, vtilitate, fructuositate et valore, regali mensura, si mensurari poterit, mensurando, vel visu considerando, Deum habendo prae oculis, vna cum aliis probis viris aestiment, regni consuetudine requirente, et post haec ipsius possessionariae aestimationis seriem ad octauas festi beati Michaëlis Archangeli, similiter nunc venturi, nobis amicabiliter rescribatis. Datum in Wyssegrad vigesimo die termini praenotati. Anno Domini M. CCC. LXX. sexto. L. S. Orig. in archivo Camerali. Dipl. Crucig. Tom. III. p. 284 9. Similes reambulatoriae ac aestimatoriae ibid p. 289 297. habent inter statuentes homines Palatinales: Iohannes de Goya, seu Magister Georgius, quondam sigillator Domini regis vel Gallus litteratus de Chuth etc. etc. 12
Fejér Cod. Dipl. X.1. 732. 1. An. Ch. 1391. Stephanus Palatinus super prohibitione, contra occupatores possessiones Crucigerorum Izka vocatae, interposita testimoniales dat. Nos Stephanus, regni Hungariae Palatinus et Iudex Comanor., memoriae commendamus, quod in congregatione nostra generali vniuersitati Nobilium Comitatus Albensis, feria sexta proxima post festum Beatorum Petri, et Pauli Apostolorum prope ciuitatem Albensem celebrata, Iohannes, filius Blasii de Alap pro Conuentu Cruciferorum domus hospitalis Ecclesiae B. regis Stephani de Alba, cum procuratoriis litteris eiusdem de medio aliorum exsurgendo, in persona eiusdem Conuentus Emericum, filium Petri de Sancto Laurentio, Emericum, Thomam, Iohannem, Benedictum et Valentinum, filios eiusdem Emerici, filii dicti Petri, ac Iobbagiones eorumdem de eodem Sancto Georgio, nec non vniuersos ciues Albenses, ac populos seu hospites de Chor, item ingenuum Nicolaum, filium Nicolai Konth, quondam Palatini, ac populos in villa Moha residentes, ab occupatione possessionum eiusdem Conuentus Izka et Bark vocatarum, ab vtensione, vsuumque et vtilitatum quarumlibet earumdem perceptione ac percipi factione, nec non in facie earumdem possessionum, signanter in vineis, venatione, factis vel faciendis prohibuit et interdixit, publice et manifeste coram nobis, testimonio praesentium mediante. Datum decimo octauo die congregationis nostrae praedictae in loco memorato. Anno Domini M. CCC. XCI. L. S. Origin. in arch. Cam. Dipl. Crucig. Tom. III. p. 390. Fejér. Cod. Dipl. X.2.86. An. Ch. 1392. Conuentus Monasterii S. Aegidy de Simigh castrum Tihany cum pertinentiis Georgio Abbati S. Aniani de eadem, quarta vice sine contradictione statutum ad nouum Palatinum de Ilsua refert. Magnifico Domino Leustachio de Ilsua, Regni Hungariae Palatino, et Comiti Zolien. Domino et Amico eorum honorando, Conuentus Monastery S. Aegidy de Simighio, Amicitiam paratam cum honore. Nouerit Vestra Magnificentia nos litteras Serenissimi Principis Domini Sigismundi, Dei gratia inclyti Regis Hungariae, Dalmatiae, Croatiae, etc. Marchionisque Brandenburgici ac Domini nostri nobis directas, suprema cum obedientia recepisse in haec verba: Sigismundus, Dei gratia, Rex Hungariae, Dalm. Croat. ctc. Marchioque Brandenburgen. etc. Fidelibus suis Conuentui Ecclesiae Simighiensis salutem et gratiam. Noueritis, quod nobis in festo B. Martini Confessoris, honore Palatinatus Regni nostri vacante, vna cum Praelatis ac Baronibus, Regnique nostri Proceribus in sede nostra Iudiciaria sedentibus, vir religiosus 71Dominus Frater Georgius Abbas Ecclesiae Tykonien. in nostrae Maiestatis personaliter veniendo praesentiam, litteras magnifici viri Domini Stephani, pridem praescripti Regni Palatini vobis loquentes super legitima et iuridica recaptiuatione castri Tykoniensis et suarum pertinentiarum, per ipsum Dominum Abbatem sibi et praescriptae Ecclesiae suae Tykonien. facta confectas, nostro iudiciario culmini praesentauit hunc tenorem continentes: Amicis suis reuerundis, Conuentui Ecclesiae Simighiensis, Stephanus, Regni Hungariae Palatinus, et Iudex Comanorum, amicitiam paratam cum honore. Noueritis, quod nobis XXVIII. die octavarum festi Natiuitatis Virginis gloriosae vna cum Regni Proceribus in sede nostra iudiciaria sedentibus, causalesque processus quorumlibet coram nobis litigantium iusto iuris tramite discutientibus, Michaël, filius Laurentii, pro religioso viro Domino Fratre Georgio Abbate Tychoniensi, cum procuratoriis litteris nostris in nostram veniendo praesentiam, quasdam sex litteras, tres 13
scilicet vestras recaptiuatorias pariter et citatorias, nobis ad nostram amicabilem litteratoriam petitionem rescriptas, tenoremque litterarum nostrarum vobis directarum verbaliter in se habentes, et totidem tres nostras iudiciales, anno in praesenti, in diuersis terminis emanatas nostrum produxit in conspectum, declarantes inter cetera: Quod cum primo et principaliter praefatus Dominus frater Georgius Abbas acceptis Stephano de Menchel nostro et fratre Petro Sacerdote, Vestro hominibus, feria quarta proxima post Dominicam Inuocauit proxime praeteritam, ad faciem cuiusdam castri Tyhonvara nominati, ac possessionum 72ac portionum possessionariarum, nec non vtilitatum quarumlibet ad idem castrum Tyhonvara pertinentem, vicinis et commetaneis eiusdem vniuersis inibi legitime conuocatis ac praesentibus accedendo idem castrum Tyhonvara cum praedictis suis omnibus vtilitatibus legitime recaptiuando, se per eosdem nostrum et vestrum homines in dominium eiusdem castri ac praedictarum suarum pertinentiarum perpetuo statui voluisset; mox Thomas castellanus eiusdem castri, in personis Magistrorum Ioannis, fily Petri de Somos; et Stephani dicti Urdung de Prodawicz, ac Nobilis Dominae Consortis Magistri Stephani, contradictionis obstaculo obuiassent. Quos quidem Magistros, Ioannem, Stephanum, et Nobilem Dominam, ydem noster et vester homines die et loco in praefixis contra annotatum Dominum fratrem Georgium Abbatem ad octauas diei mediae quadragesimae tunc venturas nostram in praesentiam citauissent; rationem praemissae contradictionis eorum reddituros. Ad quas quidem octauas praenotati Magistri Ioannes, Stephanus, et Nobilis Domina per Petrum dictum de Szala legitimum procuratorem eiusdem Domini fratris Georgy Abbatis, congruis diebus octauarum earumdem coram nobis expectati nostram in praesentiam non venissent, nec misissent; et cum secundo praefatus Dominus frater Georgius Abbas receptis Ioanne literato de Taus nostro, et fratre Blasio Sacerdote Vestro hominibus, feria quarta proxima post festum Natiuitatis B. Ioannis Baptistae, proxime elapsa, ad faciem eiusdem castri Tyhonvara appellati, ac possessionum, et portionum possessionariarum, nec non vtilitatum et pertinentiarum eiusdem quouis nomine 73vocitatarum, vicinorum et commetaneorum eiusdem legitimis conuocationibus factis et praesentibus accedendo, idem castrum et pertinentias suas legitime recaptiuando, se per praedictos nostrum et vestrum homines in dominium eiusdem statui facere procuraret; tunc Thomas Castellanus de Tychonio in personis Magistrorum Ioannis, fily Petri de Somos, et Stephani dicti Urdung de Prodawitz, ac Nobilis Dominae Consortis eiusdem Stephani contradictionis velamine obuiasset; propter quam ipsi noster et vester homines ibidem, et eodem die ipsos Magistros Ioannem, Stephanum et Nobilem Dominam contra annotatum Dominum fratrem Georgium Abbatem ad quindenas festi diuisionis Apostolorum tunc venturas, nostram in praesentiam citauissent. Ad quas quidem quindenas praenominati Magistri Ioannes, Stephanus et Nobilis Domina per Sebastianum litteratum, legitimum Procuratorem dicti Domini Abbatis, congruis diebus earum quindenarum coram nobis expectati, nostram in praesentiam non venissent, neque misissent. Cumque tertio et vltimo volens praefatus Dominus frater Georgius Abbas ipsum castrum Tichoniense, possessiones et portiones possessionarias, et vniuersas vtilitates ad idem castrum spectantes in suam, et Ecclesia suae, Sancti Aniani Confessoris in insula Tichoniensi constructae conuertere proprietatem, habitis Blasio filio Stephani de Tulvar, nostro et fratre Petro Sacerdote, vestro hominibus Sabbatho proximo ante festum Beati Aegidy Abbatis nouissime elapso, ad faciem nominati castri Tychoniensis, possessionum et portionum possessionariarum, et cunctarum vtilitatum, ad idem castrum pertinentium, vicinis et 74commetaneis suis vniuersis inibi legitime conuocatis et praesentibus accedendo, et easdem legitime recaptiuando, et per praedictos nostrum et vestrum homines ad dominium eiusdem castri, et praedictarum suarum pertinentiarum, perpetuo possidendarum, statui facere anthelasset. Tunc Michaël, villicus de Apáthy, in personis Magistrorum Ioannis, fily Petri de Somos, et Stephani dicti Urdung, de Prodanicz, et Nobilis Dominae Consortis 14
eiusdem Stephani, contradictionis velamine obuiasset. Obquam inhibitionem ydem noster et vester homines die et loco in praefixis eosdem Magistros Ioannem et Stephanum, ac Nobilem Dominam contra annotatum Dominum, fratrem Georgium Abbatem, ad quindenas festi praedicti Beati Aegidy Abbatis, nostram in praesentiam citauissent. Ad quas quidem quindenas memorati Magistri Ioannes, Stephanus, ac Nobilis Domina per annotatum Michaëlem, filium Laurenty, legitimum Procuratorem ipsius Domini Abatis congruis diebus quindenarum earumdem coram nobis expectati nostram in praesentiam modo simili non venissent, neque misissent; se in quolibet praedictorum trium terminorum molibus iudiciorum opprimi permittendo. Dehinc memoratus Procurator ipsius Domini fratris Georgii Abbatis volens praedictum castrum Tihanvara, possessiones et portiones possessionarias, ac vniuersas vtilitates ad idem oastrum Tihoniense pertinentes eidem Ecclesiae S. Aniani Confessoris et per consequens dicto Domino Abbati omni iure pertinere debere declarari: Quasdam quatuor litteras, vnam Domini Andreae, olim Regis Hungariae, ac secundam Capituli Ecclesiae Albensis et tertiam Domini Ladislai quondam similiter 75Regis Hungariae, omnino priuilegiales; quartam siquidem et vltimam Bullam Sanctissimi in Christo Patris, ac Domini Clementis Papae quarti, nostrum produxit in conspectum. Quarum prima videlicet ipsius Domini Andreae Regis littera, anno Incarnationis Domini Millesimo, ducentesimo, vndecimo exorta, confirmans in se litteras privilegiales quondam Domini Andreae, similiter illustris Regis Hungariae, progenitoris sui, ad instantem petitionem quondam Vroz praelati dictae Ecclesiae Tychoniensis, propter vetustatem ipsius priuilegy renouatas, et dotationes ipsi Ecclesiae Tikoniensi factas, in eodem priuilegio contentas, inter cetera declarabat, quod praefatus quondam Dominus Andreas Rex peaedecessor ipsius Domini Andreae Regis inter ceteras suas donationes quandam insulam Tikon vocatam, ac possessiones Cuvesd, Euriminus, Udvari, Dergecze, Pechel, Aszofeu, Fired, et Keek vocatas, et portiones possessionarias, nec non Iobbagyones et praedia, in eodem priuilegio expressas, et contenta, sub conditionibus et articulis, litteris in eisdem specificatis, cum earum vtilitatibus, pro remedio animae suae, Ecclesiae Beati Aniani Confessoris, in eadem Insula constructae, in perpetuum dedisset, et contulisset. Alterius vero littere, videlicet ipsius Domini Ladislai Regis, priuilegialis continentia Anno Christi M.CCLXXXIII. Regni autem sui anno duodecimo, exortae, tenorem quarumdem aliarum litterarum suarum patentium, anno verbi Incarnati M. CCLXXVI. Albae in octauis B. Virginis emanatarum, de verbo ad verbum transcriptum exprimebat: Quod idem Dominus Ladislaus Rex inter ceteras Regni sui Ecclesias, Monasterium suum de 76Tykon, per sanctos progenitores suos in honore S. Aniani Confessoris fundatum, in quo fratres Ordinis S. Benedicti, diuinae laudis organum iugiter decantarent, quadam speciali praerogatiua amplexando, hanc eidem gratiam benigniter duxisset faciendam, quod quaedam villa ipsius Monastery Apathy nuncupata, in eadem insula, vbi ipsum Monasterium esset construcum, situata, ab omni genere cuiuslibet collectae in Regno suo siue denariorum siue victualium, quocunque titulo emergentis, existeret absoluta, et omnimode expedita; ita quod nullus collectorum, vel Iudicum, ad factum memoratae villae se intromittere auderet vel presumeret. Si autem aliqui contra huiusmodi gratiam suam benigniter factam, venire aliquatenus nenire intenderent, omnipotentis Dei, et consequenter suam indignationem se sentirent merito incurisse. Continentia quoque praescriptae tertiae litterae priuilegialis, vt puta ipsius capituli Albensis, feria secunda proxima post festum ascensionis Domini Anno eiusdem M.CCC.XCII. exortae explicabat inter alia, quod idem capitulum Albense ad praeceptum Domini Regis Sigismundi quaedam duo priuilegia in eorum sacristia seu conseruatorio Ecclesiae ipsorum factum iurium possessionariorum ipsius Monastery S. Aniani Confessoris tangentia, fideliter requirendo, reperissent, eaque de verbo ad verbum praescriptis litteris ipsorum priuilegialibus transcribi et inseri faciendo, iuxta praeceptum Domini nostri Regis ipsi Domino Georgio Abbati 15
concessissent ad cautelam, quorum vnum videlicet olim Domini Karoli, felicis recordationis Regis Hungariae contineret hunc tenorem: Carolus (v. ad an. 1327). Alterius vero, 77vtpote Venerabilis capituli Ecclesiae Vesprimien. littera priuilegialis verbalem seruabat consimiliter hunc tenorem: Capitulum Vesprimiensis Ecclesiae (v. ad an. 1231). Quarta vero littera et vltima, vt puta Bulla praelibati Sanctissimi in Christo Patris ac DD. Clementis Papae Viterby Anno Dominicae Incarnationis M.CCCLX. sexto. Pontificatus vero sui anno secundo exorta, post confirmationem castri insulae Tihan vocatae, ac omnium possessionum et pertinentiarum eorumdem, bulla in eadem conscriptarum, per eundem Sanctissimum in Christo Patrem Clementem Papam ipsi Monasterio Sancti Aniani Confessoris ac Abbati et fratribus Monasterio in eodem Deo iugiter famulantibus factam, haec clausula, de verbo ad verbum reperiebatur: Decernimus ergo, vt nulli omnino hominum liceat praefatum Monasterium temere perturbare, aut eius possessiones auferre, vel ablatas aliqualiter minuere, seu quibuslibet aggrauationibus fatigare; sed omnino integra conseruentur, et pro quorum gubernatione et sustentatione concessa sunt, vsibus omnimodis profutura, salua sedis Apostolicae auctoritate, et Dioecesani Episcopi canonica iustitia. Si qua igitur in futurum Ecclesiastica, secularisque persona hanc nostrae constitutionis paginam sciens contra eam temere venire tentauerit, secundo tertioue commonita, nisi reatum suum congrua satisfactione correxerit, potestatis, honorisque sui careat dignitate, reamque se diuino iudicio existere, de perpetrata iniquitate cognoscat, et a sacratissimo corpore, et sanguine Dei et Domini redemptoris nostri Iesu Christi aliena fiat, atque in extremo examine districtae subiaceat vltioni. Cunctis autem eidem 78loco sua iura seruantibus sit pax Domini nostri Iesu Christi, quatenus et hic fructum bonae actionis percipiant, et apud discretum Iudicem praemia aeternae pacis inueniant. Amen. Quarum litterarum exhibitionibus factis praefatus procurator ipsius Domini Georgii Abbatis, eidem in praemissis per nos iuris aequitatem postulauit elargiri. Verum quia praefatus Dominus frater Georgius Abbas terminis in praefixis ad faciem praenotati castri Tihanvara nominati, ac possessionum et portionum possessionariarum, et vniuersarum vtilitatum ad idem castrum pertinentium vicinis et commetaneis suis vniuersis legitime conuocatis et praesentibus accessisse, et easdem legitime recaptiuando se per praedictorum nostros et vestros homines in dominium eiusdem castri et suarum pertinentiarum statui facere voluisse, statutionique eiusdem nullius alterius, nisi semper in personis praelibatorum Magistrorum, Iohannis, Stephani, et Nobilis Dominae contradictio facta extitisse, ob quam prohihitionem ydem Magistrii Iohannes, Stephanus et Nobilis Domina contra ipsum Dominum fratrem Georgium Abbatem ad tres terminos, ipsis iuridice assignatos, viua voce citati, ad reddendam praemissae inhibitionis eorum rationem nostram in praesentiam venire, vel mittere recusasse, sed se in qualibet praescriptorum trium terminorum ipsis iuridice assignatorum molibus indiciorum opprimi permisisse, ex praemissis comperiebatur: Consuetudinaria autem huius Regni lege ab antiquo approbata sanciente, quicunque in facto alicuius iuris possessionary, vel castri, per quempiam terno numero recaptiuati, contradictionem fecerint et ad ipsam inhibitionem ad terminorum ipsis 79iuridice assignatorum, in praesentiam iudicis eorum ordinarii venire vel mittere renuerint, et se in quolibet praescriptorum trium terminorum oneribus iudiciorum aggrauari permiserint, tales amplius statutioni huiusmodi iuris possessionary contradictione non valent obuiare: sed requisitores talium iurium possessionariorum, contradictione talium inhibitorum et aliorum quorumlibet non obstante in dominium huiusmodi iurium possessionariorum, contradictione talium inhibitorum et aliorum quorumlibet non obstante in dominium huiusmodi iurium possessionariorum statui solent atque introduci: pro eo vestram amicitiam praesentibus petimus diligenter, quatenus Vestrum mittatis hominem pro testimonio fide dignum, quo praesente Magister Martinus de Vzsa Protonotarius noster de curia nostra per nos ad id specialiter destinatus ad facies praenominati castri Tykonvara nominati, et per consequens 16
praedictarum possessionum Apathy, Kewesd, Ewrminy, Udwary. Dergecze, Pechel, Azofeu, Fired et Kekü vocatarum, et pertinentiarum earumdem vicinis, et commetaneis suis vniuersis inibi legitime conuocatis et presentibus, accedendo statuat ipsum castrum Tyhanvara appellatum, et praedictas possessiones ad idem pertinentes, cum cunctis suis vtilitatibus et pertinentiis quibuslibet praefato Domino fratri Georgio Abbati, et per eum dictae Ecclesiae S. Aniani Confessoris, iure ipsis incumbente, perpetuo possidendas, contradictione praefatorum Magistrorum Ioannis, Stephani, et Nobilis Dominae, ac aliorum quorumlibet, eo quod temporibus praemissarum recaptiuationum ipsius castri et possessionum, nullius alterius, praeterquam in personis praefatorum 80Magistrorum Ioannis Stephani, et Nobilis Dominae, obuiarat contradictio, non obstante. Et post haec ipsius castri et possessionariae statutionis seriem, vt fuerit expediens, ad octauas festi beati Martini Confessoris, nunc proxime imminentis, nobis amicabiliter rescribatis. Datum in Wyssegrad secundo die termini praenotati. Anno Domini MCCCXCII. Quibus quidem litteris ipsius Domini Palatini praesentatis idem Dominus Abbas allegatuit eo modo: quod quia nostra Maiestas dictum honorem Palatinatus a praefato Domino Stephano medio tempore abstulisset; ideo praescripta statutio castri praedicti et pertinentiarum suarum, iuxta formam praemissae iudiciariae commissionis ipsius Domini Palatini, per hominem eiusdem praenominatum sibi et praescriptae sanctae Ecclesiae fieri et effectui mancipari nequiuisset; petens his dictis praefatus Dominus Abbas, vt sibi et dictae Ecclesiae suae, super praemissis de remedio prouidere dignaremur oportuno. Verumquia praescripta adiudicatio annotati Domini Stephani Palatini, in facto praedicti castri et suarum pertinentiarum, modo praehabito facta, iuste, et iuridice, ac iuxta Regni nostri antiquam consuetudinariam legem probata exstitisse, ex continentiis prescriptarum litterarum eiusdem Domini Palatini Adiudicatoriarum, per nos, ac praefatos Praelatos Barones, Dominosque Proceros, quoad omnes suas clausulas examinata, agnoscebatur; ex eoque idem castrum cum suis pertinentiis eidem Ecclesiae Tihanensi, et ipsi Domino Abbati statui debere cernebatur; pro eo fidelitati Vestrae fideliter precipiendo mandamus: quatenus Vestrum mittatis hominem pro testimonio fide dignum, quo praesente Martinus de Usa vel Antonius de Hemhaza, aut Iacobus, 81filius Dominici de Vaczka, alys absentibus homo noster, de curia nostra ad id specialiter transmissi, ad facies praenotati castri Tyhanvara nominati et per consequens praedictarum possessionum Apati, Kuwesd, Ewrminus, Udwari, Dergecze, Pechel, Azofeu, Fired et Kéku vocatarum, et pertinentiarum earumdem, vicinis et commetaneis suis vniuersis inibi legitime conuocatis et praesentibus accedendo statuat ipsum castrum Tihanvara appellatum, et praedictas possessiones ad id pertinentes cum cunctis suis vtilitatibus et pertinentiis quibuslibet praefato fratri Georgio Ahbati, et per eum dictae Ecclesiae S. Aniani Confessoris, iure ipsis incumbente, perpetuo possidendas, contradictione praefatorum Magistrorum Ioannis, Stephani, et Nobilis Dominae, ac aliorum quorumlibet, eo quod temporibus praemissarum recaptiuationum ipsius castri et possessionum nullius alterius, praeterquam in personis praefatorum Magistrorum Iohannis, Stephani, et Nobilis Dominae obuiaret contradictio, non obstante. Et post haec ipsius castri et possessionariae statutionis seriem, vt fuerit expediens, ad octauas festi Epiphaniarum Domini nunc venturas, Regni nostri futuro Palatino more solito rescribatis. Datum Budae XII. die termini praenotati. Anno Domini M. CCC. XCII. Praesentes autem propter celerem expeditionem aliarum causarum regnicolarum nostrorum, sigillis venerabilis in Christo Patris Domini Ioannis A. Episcopi Strigonien. aulae nostrae Cancellary iussimus consignari. Datum vt supra. Vnde nos mandatis eiusdem Domini nostri Regis in omnibus obedire cupientes, vt tenemur, vna cum praefato Magistro Martino de 82Usa, Curiae Regiae Notario, de curia sua ad hoc specialiter transmisso, nostrum hominem, videlicet fratrem Blasium Sacerdotem, vnum ex nobis, ad praemissa peragenda pro nostro testimonio transmisimus, fide dignum. Qui demum ad nos exinde reuersi nobis concorditer 17
retulerunt, quod ipsi in vigilia festi B. Andreae Apostoli proxime praeteriti ad facies praenotati castri Tyhanvara nominati, et per consequens praedictarum possessionum Apati, Kwesd, Ewrminüs, Uduari, Dergecze, Pechel, Azofeu, Fyred, et Keku vocatarum, et pertinentiarum earumdem, vicinis et commetaneis suis vniuersis, inibi legitime conuocatis et praesentibus accessissent, statuissentque ipsum castrum Tyhanvara appellatum et praedictas possessiones ad id pertinenses cum omnibus vtilitatibus suis et pertinentiis quibuslibet praefato Domino Fratri Georgio Abbati, et per eum dictae Ecclesiae S. Aniani Confessoris iure ipsis incumbente, perpetuo possidendas, contradictione praefatorum Magistrorum Ioannis, Stephani, et Nobilis Dominae, ac aliorum quorumlibet, eo quod temporibus praemissarum recaptiuationum ipsius castri et possessionum nullius alterius, praeterquam in personis praefatorum Magistrorum Ioannis, Stephani, et Nobilis Dominae obuiarat contradictio, non obstante. In cuius rei memoriam, perpetuamque firmitatem praesentes concessimus litteras nostras priuilegiales, pendentis et authentici sigilli nostri munimine roboratas. Datum XII. die statutionis praefatae, anno supra dicto. Ex autographo. Coll. Heuenesi Tom. XXI. pag. 103. et sqq. 18