telep néhány pillanattal késõbb életre kelt, hogy aztán lakói a rájuk jellemzõ vidám nyugalommal töltsék mindennapjaik.

I. Jeffrey Holland az Orchard Roadon nézelõdött a szingapúri piac ezerszín kavargásában, és újfent megállapította, hogy a kikötõ a lehetõ legjobb választás volt kényszerszabadsága eltöltéséhez. A százféle nációból összekeveredett nép hangosan hullámzott körülötte, miközben õ ámulva figyelte a szokatlanul sokszínû és tarka kínálatot. Ha csak körbenézett, tucatnyi sosem látott tengeri állat tekergett szemei elõtt, és nem kellett sokat keresgélnie akkor sem, ha valami igazán különlegesre vágyott. Polipok, aprócska cápák, megannyi rákféle és sosem látott fajtájú halak feküdtek jégbefagyottan. A Maláj-félsziget déli pontján elterülõ milliós kikötõváros - az elõtte végigfutó, alig tizenöt kilométer széles természetes csatornán - egyedül bonyolította le Nyugat és Kelet teljes hajóforgalmát. így hát a jogász cseppet sem volt meglepõdve az utca grandiózus méretein, de mivel pihenni és csodát látni jött, hagyta, hogy a színpompás világ elvarázsolja. Már egy hete volt Szingapúrban, a Malajzia szívébe beékelõdõ városállamban, ám még mindig nem tudott betelni a csodáival. Elsõként persze Kuala Lumpurba érkezett, és mint lelkiismeretes turista, azzal a szándékkal szállt le a repülõrõl, hogy elsõ dolga lesz felkeresni az ikertornyokat, amelyek a világ egyik legmagasabb épületei közé tartoznak, és a Briliáns Csapda címû filmnek is forgatási helyszínéül szolgáltak. Az elsõ meglepetésre azonban nem kellett addig várnia. Még ki sem tette a lábát, a minden elõkelõség nélkül piszkos víznek elnevezett fõváros légkondicionált repterének épületébõl, amikor máris megérkezett értük a vezetõ nélküli elektromos vasút, és elszállította õket a vad rendezetlenséggel rohanó liftek és mozgólépcsõk világába. Miután Jeffrey mindkét

szállítóeszköz szolgáltatásait kiélvezte és eljutott a szabadfelszínre, megcsapta a forró, párás, nehéz levegõ, amely oly jellemzõ a trópusi éghajlatra, és amely az európai ember számára csak nehezen elviselhetõ. Ám ezúttal mindehhez hozzácsapódott még valami kellemes, azonnal ható, nyugalmat keltõ tespedt gyönyörûség is, és ahogy Jeffrey lábát a meleg betonra tette, mosolyogva hallgatta a mellette haladó turistacsoport idegenvezetõjének szavait: "Just calm down! No stress, people! No huny!" A Petronas Twin Towers 452 méter magas épülete, középtájon a két tornyot öszszekötõ vékony híddal, mind valószínûtlenebb méreteket öltött, ahogy Jeffrey busza, az õrült forgalomban utat törve magának közeledett hozzá. Amikor aztán mellette állva, egészen közelrõl megnézhette magának a fém szörnyeteg oldalát, az elsõ dolog, ami feltûnt neki, az acélszerkezeten pihenõ gekkók serege, melyek a fényre és a melegre vágyva elözönlötték az épület külsõ felszínét. A monumentális tornyok oldalában állva Jeffrey elõbb elámult az emberi építészet és erõfeszítés eme nagyszerûségén, majd néhány pillanattal késõbb elborzadt saját kicsinységébe belegondolva, és egy pillanatra megértette a középkori Európa egyszerû vazallusait, ahogy a templomok hajóiba lépve kénytelen-kelletlen rádöbbentek saját maguk por mivoltára. A szédítõ magasságban tett kirándulás közben Jeffrey mindent megtett, hogy "rendes" turistához méltón a lehetõ legtöbbet kamatoztassa a rendelkezésére álló lehetõségekbõl. Megnézte magának Malajzia fõvárosának csodás látképét, végigsétált a két épületet összekötõ vékony hídon, és kimeredt szemekkel leste a filmbõl ismerõsnek tûnõ momentumokat, különös tekintettel a szellõzõnyílásokra. Amikor a friss élményektõl halálfáradtan ágyba bújt a szállodában, semmi másra nem vágyott, csak hogy zavartalanul aludhassa végig az éjszakát, és némi öniróniával tekintett a tükörbõl visszanézõ gyûrött arcú képmására. A látvány egyértelmûvé tette, hogy szabadságon lenni legalább akkora megterhelést jelentett számára, mint életeket menteni az afrikai dzsungelben, vagy beépített ügynökként tevékenykedni Argentínában. A reggel aztán újabb meglepetéssel várta. Az ötcsillagos hotel közvetlen szomszédságában deszkákból összeeszkábált, bádogtetõs építmények egész telepe állt. Az idõeltolódás miatt korán kelt, és a luxusszálloda ablakából lehetõsége nyílt rá, hogy végignézze, miként ébred a város. Elsõként a gyerekek jelentek meg, amikor a nap fénye még nem vágott utat magának az eget borító vastag felhõrétegen, de a varázslatos fénytörésnek köszönhetõen már mindenütt lassan világosodott. Õket követték a vödrökkel és lavórokkal felszerelkezett asszonyok, majd nem sokkal késõbb a mezítlábas férfiak is megjelentek viskóik ajtajában. A telep néhány pillanattal késõbb életre kelt, hogy aztán lakói a rájuk jellemzõ vidám nyugalommal töltsék mindennapjaik.

Jeffrey ezt követõen megjárta a kínai negyedet, felmászott a híres hindu szentéjhez, a Batu barlanghoz, - megmászva mind a kétszázhetvenkét lépcsõfokot - végighallgatta a rikítószínû ruhákba öltözött asszonyok hangos imáit, élvezte a mezítlábas, meztelen felsõtetû férfiak kínálta tej és gyümölcs mézédes zamatát, és ha egy pillanatra becsukta a szemét, hogy ne lássa hol van, az illatok akkor is megsúgták neki, hogy Ázsia varázslatosan idegen világában tölti jól megérdemelt szabadságát. Végigjárta az egy hektár kiterjedésû virágparadicsomot, megcsodálta az orchideákat, amelyekbõl - lévén az ország nemzeti virága - ötszáz különbözõ fajtát neveltek. A legszebb élménye mégis ahhoz a pillanathoz fûzõdött, amikor a számtalan parkok egyikében járva, csodálta az ott szabadon élõ pávák, flamingók és gólyák csoportjait. Hirtelen egy óriáspillangó szállt a kézfejére, és megörvendeztette kitárt szárnyainak gyönyörû mintázatával, ami leginkább egy hatalmas, vadul tekergõ kígyóra emlékeztette Jeffreyt. Ami eztán következet, az maga volt a hamisítatlan paradicsom, amit az ember álmaiban ugyan képes felidézni, de amikor személyesen találkozik vele, be kell látnia, milyen szegényes marad a fantázia a valóság gyönyörûségeivel szemben. A szigetet Langwai-nak nevezték, és elég közel volt az egyenlítõhöz, hogy annak forrongó vitalitását minden apró darabkájában magában hordozza. A szállót Sheraton Perdana névre keresztelték, és a meseszép kertben álló, teraszos épülete a második varázslatos meglepetés volt, amely a reptérrõl kilépve érte õt. Az elsõ az Andamán-tenger verõfényes partvidéke, a hihetetlenül kék tenger látványa, és a megszámlálhatatlan, kicsi, mégis magas sziget látványa, amely zöld szeplõként pettyezte be a végeláthatatlan kiterjedésû, óriás víztömeget. A szállodába érve a személyzet nedves, hûsítõ kendõkkel várta õket, egy kellemesen enyhe trópusi koktél társaságában. Ahogy Jeffrey végignézett a vászontetõvel fedett, hatalmas ventillátoroktól kavart levegõjû terasz öblös bambuszfotelein, egyetlen pillanat alatt elkapta a fülledt trópusi hangulat, amely arra kényszerítette, hogy a szo- bájába rohanjon, mihamarabb ruhát váltson, majd mielõtt még a sürgetõ érzés tovább fokozódhatott volna, átvágjon a kerten a pálmafák és a kristálykék tükrû medencék között, ki a hófehér homokra. Törülközõjét csak futtában dobta a földre, és már rohant is egyenesen a vízbe. A tenger szokatlanul meleg volt, és kellett néhány pillanat, mire Jeffrey megértette, hogy ott, ahol minden százszázalékos erõbedobással üzemel egész évben, az élet forrása sem lehet kivé tel ez alól. Néhány pillanattal késõbb elfogta valamiféle varázslatos nyugalom, és megérezte, hogy minden jó, úgy ahogy van. Maga sem tudta mennyi idõvel késõbb azon kapta magát, hogy a parton fekszik a homokban, a tengert és a pálmafákat nézi, kezét egy kagylón nyugtatja, és várja, hogy hullámok lágyan körbeöleljék a testét.

Ha itt az Orchard Road-on állva visszagondolt azokra a feledhetetlen pillanatokra, maga sem tudta igazán, hogy valóság vagy álom volt az a néhány felejthetetlen nap, amit a szigeten töltött. Aztán csak elég volt körülnéznie a körülötte kavargó ezerarcú, ezerszínû embertömegen, beleszagolnia a levegõbe, hogy tudja, alig néhány száz kilométer választja el a paradicsomtól. Már most biztos volt benne, hogy szingapúri kirándulását követõen visszatér még a csodás szigetre. Nem mintha a világ ötödik legnagyobb kikötõvárosa nem nyûgözte volna le a maga csodáival. Az elsõ napokon hamar túlesett a "kötelezõ" turistalátványosságok végigjárásán. Kezdte a Parlament épületével, következett a Városháza, majd a helyi kínai negyed, a Sri Mariamman Templom, a Faber hegy, és az elmaradhatatlan Orchidea Kert, ahol ismét rácsodálkozhatott a természet végtelen sokszínûségére. Ami a sok csoda után mégis egy másfajta élménnyel örvendeztette meg, az a Sentosa-szigetre tett kirándulás volt. A libegõ magasából az alatta elterülõ város a csoportosan, gombamód égbeszökõ toronyházaival, és hatalmas öbleivel, hídjaival, valamint a kikötõnegyed végeérhetetlen dokkjaival maga volt számára a kibogozhatatlan káosz. Bármerre tekintett az új és a régi keveredését látta, a szegénység és a mérhetetlen gazdagság egymás mellett élésével együtt. A sziget azonban, az ott álló Sentosa Történeti Múzeummal együtt, valóban feledhetetlen élmény volt. A maláj, angol, indiai és kínai kultúra ilyen fokú keveredése sehol máshol a Földön nem tapasztalható, nem is beszélve a Második Világháborúban itt uralkodó japánok behatásáról. Jeffrey zúgó fejjel, kavargó gondolatokkal, ám tapasztalatokkal gazdagon tért vissza a Baharu névre keresztelt szállodájába, hogy aztán az egyik recepciós ajánlatának engedve biciklitaxit béreljen, és azzal járja be a Kis-India nevû kerületet. Templomok, piacok, bevásárlóközpontok képe szökött a szemei elé, ahogy a kavargó tömegben lassan haladtak elõre. Idõvel önmagukat kínáló lányok tûntek fel az utcák mellett, akikrõl sofõré idõvel elárulta, hogy egytõl egyig fiúk. Az élményt megelégelve Jeffrey takarodót fújt, és intett az élõ motornak, hogy vegye az irányt a szálloda felé. Megittasulva az élmények sokaságától a jogász álomba merült, és dacára az idõeltolódásból adódó megvadult érzékeinek, kis híján átaludta az elkövetkezõ napot. A délután azonban már itt találta az Orchard Road-on, és az árusok közt állva egy pillanatig sem bánta, hogy déli ébredését követõen nem engedett a csábításnak, hogy visszabújjon az ágyba. Az illatok a meleg, a mindent kitöltõ kavargás ismét megrészegítet-te, és egyszer csak azon kapta magát, hogy lázas ügybuzgalommal veti bele magát a körülötte hullámzó színrengetegbe, és meg sem áll, amíg az utolsó bódé csábítónál-csábítóbb portékáit szemügyre nem vette. Mire kifújt a benne tomboló vásárlási láz, nemcsak a saját, de az idõközben felfogadott kísérõjének a karjai is tömve voltak mindenféle egzotikus gyönyörûségekkel. Holland élvezettel gondolt a pillanatra, amikor szállodai szobájába érve, egyesével veheti majd szemügyre újonnan szerzett kincseit.

A történet azonban, - ahogy az már csak lenni szokott - nem az elképzelései szerint, folytatódott tovább. Az elsõ kellemetlen jel a Baharu szálloda recepcióján tûnt fel. A szolgálatot teljesítõ alkalmazott a szobakulcsa mellé egy aprócska üzenetet továbbított felé. Jeffrey, optimista hangulatára jellemzõ módon, elõbb nem gyanakodott, és vendéglátóinak újabb kedvességét sejtette a diszkréten összehajtogatott fejléces lapocska mögött. A homloka csak akkor komorodott el valamelyest, amikor a papírt kinyitva egy aprócska üzenet bontakozott ki a szemei elõtt. Dr. Holland kérem, bocsássa meg, hogy ismeretlenül megzavarom a vakációját! Tudom, milyen kellemetlen, amikor a kikapcsolódásra szánt idõnket megrövidítik, ám Ön az egyetlen, akihez kényes helyzetemben érdemben fordulhatok. A bárban várom. Kérem, ne utasítsa el a találkozót! Tisztelettel: prof. Matt Byrne Holland végzett a levéllel, és a portás felé fordult. - Mikor hozták az üzenetet? - Úgy két órája járt itt egy idõs úriember. Õ hagyta itt önnek - felelte a szokásos készségességgel, és mosollyal az arcán a recepciós. - Látta elmenni? - A bár felé távozott, uram, azóta nem vettem észre, hogy kijött volna onnan. - Köszönöm! - biccentett a mesztic férfi felé Holland, aztán intett a szálloda hordárának, hogy vegye át a kísérõjétõl a csomagokat, és vigye a szobájába. Az elsõ londinernek végül még két segítõje érkezett, ám miután mindent összeszedtek, Jeffrey elégedetten állapította meg, hogy új szerzeményei hiánytalanul elindultak rendeltetési céljuk felé. Igazából nem bízott benne, hogy az üzenet küldõjét még a bárban találja, sõt, nem kevéssé reménykedett abban, hogy megunva a várakozást odébb állt. Ám hogy lelkiismerete megnyugodhasson elindult az üzenetben megjelölt helyszín felé. Csalódnia kellett. Alig lépett be a bár hûvös félhomályába, az egyik bokszban felállt egy õsz hajú, kissé esettnek tûnõ idõs férfi, és felé intett

a kezével. Jeffrey elindult az irányába, és fogadta a felé lépõ alak meleg, kissé reszketeg kézfogását. -Annyira örülök, hogy találkoztunk Dr. Holland! - Találkoztunk már? - nézett rá csodálkozva a jogász. - Személyesen még nem, de Dr. Mary Stedman annyi jót mesélt már magáról, hogy biztos voltam benne, csak is maga lehet az! - Hát persze, Dr. Mary Stedman! - gondolta magában bosszúsan Jeffrey, ahogy fõnöke szigorú arcvonásai megjelentek az arca elõtt, de hangosan csak annyit mondott: - Professzor Byrne, részemrõl a megtiszteltetés! A plusz kilókkal küszködõ, feje tetején teljesen kopasz és májfoltos férfi szemmel láthatólag zavarban volt, ám a jogász kellõképp neheztelt a világra megszakított szabadsága miatt, és nem próbálta meg oldani a feszültséget. - Kérem, üljön le! - mondta a professzor néhány másodpercnyi kínos hallgatást követõen, és hogy jó példával járjon elõl, azonnal helyet is foglalt a hangulatos, elzárt bokszban. Jeffrey követte a férfit, és még meg sem gyûrõdhetett alatta rendesen a finom bõrborítású szék, máris megjelent mellette a pultból kilépõ bárpincér. A szakértõ rendelt, és látta, hogy a kis közjáték mennyire jó idõben érkezett a gondolataival bajlódó õsz embernek. Végül mégis õ volt az, akinek a szíve megesett a határozatlanságában is kedves férfin, és megtörte a kettejük között feszülõ csendet. - Tehát milyen ügyben keresett meg, Dr. Byrne? - A feleségem tegnap délután meghalt - kezdett bele a professzor, aztán abban a pillanatban el is akadt a hangja, és a könnyeivel küszködve képtelen volt tovább folytatni a mondandóját. - Sajnálom! - nyögte Jeffrey Holland megilletõdve, és már most a pokolba kívánta Mary Stedmant, amiért hozzá küldte a fájdalommal teli embert. - Mit tehetnék önért? - Egy egyszerû epekõmûtéten esett át - szedte össze magát valamelyest a professzor, és kezdett hozzá története elmeséléséhez. - A beavatkozás közben minden a legnagyobb rendben ment, és akkor sem jelez- tek semmi rendellenességet, amikor visszakerült a kórterembe. Aztán néhány óra elteltével egyszerûen elaludt az én Mohdám. Az orvosa szerint, álmában megállt a szíve. Egészséges életerõs asszony volt, és én természetesen azonnali, teljes felülvizsgálatot kértem, amit nem tagadhattak meg tõlem, már csak azért sem, mert tanszékvezetõ vagyok a George Machesfield Tudományos Egyetemen, és a kórházigazgató valamikor a tanítványom volt - állt meg a szeme sarkában meggyûlõ könnyeit kitörölni a professzor. - És találtak valamit? - kérdezte együttérzõn Jeffrey, aki már rengeteg hasonló történettel találkozott, amikor egy-egy egészségügyi dolgozó nem tudott beletörõdni

valamely közeli hozzátartozója halálába, és minden egyes apró kis részletbe belekötve megpróbált felelõst találni a történtekért. Pedig nekik kellett volna a legjobban tudniuk, hogy olykor vannak olyan esetek, amikor az egyedüli felelõs csak a természet. - Ami azt illeti, a boncolás szörnyû eredménnyel zárult - biccentett elkeseredetten Dr. Byrne. - Szegény feleségem vérében olyan mennyiségben találtak túladagolt fájdalomcsillapítókat, hogy még egy elefántot is leterítettek volna a lábukról. - Ezek szerint emberi mulasztás történt? - döbbent meg Jeffrey a nem várt fordulat hallatán. - Eleinte mi is így gondoltuk, ám amikor a boncolás eredményét összevetettük a lázlapon található eredményekkel, rájöttünk, hogy gyilkosság történt. Valaki nemcsak átírta a lázlapon a morfiumszármazékok dózisát, de hogy kizárja az éber nõvérek közbeavatkozását, hatalmas mennyiségû morfint injektált vénásan szegény Mohdám testébe - tört össze a professzor, és magába roskadva sírni kezdett. Jeffrey jó néhány megroppant embert látott már életében, ám ahogy az ültében, lehajtott fejjel hangtalanul síró idõs embert nézte, minden élettapasztalata csõdöt mondott, és megrendülten figyelte a kiszolgáltatott ember szenvedését. - Gyilkosság történt? - kérdezte végül döbbenten, amikor a torkát fojtogató keserû íz szólni engedte. - Biztosak vagyunk benne! - biccentett fáradtan Dr. Byrne. - A lázla- pon a morfin adagolási utasítása mellett egy elsõre olvashatatlannak tûnõ aláírást találtunk, amit a történtek fényében ismét megvizsgáltunk, és ekkor már sikerült rájönnünk a jelentésére. - Mi állt a lázlapon? - Csupán egyetlen szó, MEDIKUS! - mondta fájdalomtól rekedtes hangon az idõs egyetemi tanár. - MEDIKUS? - süppedt még mélyebben a székébe a jogász. - Talán ismer valakit ilyen gúnynévvel? - Sohasem hallottam még senkivel kapcsolatban sem - rázta a fejét csüggedten az õsz férfi, aki most a legkevésbé sem tûnt a katedra túlsó oldalán álló rendíthetetlen tudósnak, akinek emberi sorsok nyugodtak a kezében. - Megengedi, hogy megkérdezzem, honnan ismeri Dr. Mary Stedmant? - kérdezte rövid hallgatás után Jeffrey. - Bocsásson meg! - törölte ki a könnyeit vöröslõ szemébõl Dr. Byrne. - Dr. Stedman évfolyamtársam volt az Oxford Egyetemen. Onnan az ismeretség. Évekkel korábban hallottam, hogy a WHO-nál helyezkedett el, és amikor megtörtént a katasztrófa,

felhívtam, hogy tanácsot kérjek tõle, hogy mit tegyek. Õ ajánlotta önt, mint azt az embert, akinél a legjobb kezekben lehet a dolog. Azt mondta, hivatalosan vajmi keveset tehet, ám ha sikerül elnyernem a maga támogatását, nincs ember a földön, aki többet tehetne az ügy megoldásának érdekében. - Nem tisztem, hogy ilyeneket gondoljanak rólam - nyögte rosszkedvûen Jeffrey, mert Mary Stedman szavaiból megérezte mennyire fontos a szigorú arcú irodavezetõnek, hogy a probléma megoldást nyerjen. -Mindenesetre utánanézek, hogy tehetek-e valamit az ön érdekében. - Hálásan köszönöm! - szorította meg a kezét a férfi. Jeffrey bosszúsan gondolt a fõnökére, és maga sem tudta miért, de kezdte nagyon rosszul érezni magát. - Ez nem azt jelenti, hogy gyógyírt találok önnek a fájdalmaira, mindössze annyit, hogy meglátom mit tehetek! - figyelmeztette a professzort. - Természetesen, Dr. Holland, ennél többet hogyan is kívánhatnék öntõl! -Járt már a rendõrség a helyszínen? - kérdezte a jogász valamelyest megnyugodva. - Igen, amint kiderült, hogy nem mûhiba, hanem szándékos visszaélés történt, azonnal értesítettük a hatóságokat, akik rögvest kivonultak a helyszínre. Személyesen is találkoztam a nyomozást vezetõ felügyelõvel, a neve Mahathir Azzman. Ha a megérzéseim nem csalnak kínai szülõk leszármazottja lehet, ami errefelé meglehetõsen elfogadott tekintve az ázsiai kényszerbevándorlók magas számát. - Talán nem bízik a munkájában, azért mert nem maláj, vagy európai? - Szó sincs ilyesmirõl, egyszerûen csak az ázsiaiak hajlamosak arra, hogy az európai, amerikai, bárki, aki nem ázsiai, problémáját kevésbé vegyék tragikusan. - Azért csak lefolytatták a kihallgatást? - Természetesen, de ha jól tudom, nem sok eredménnyel. - Mit sikerült megállapítaniuk? - A teljes jelentést nem adták a kezembe. Annyit mégis sikerült megtudnom az egyik maláj rendõrtiszttõl, hogy a szolgálatban lévõ rezidens tagadja, hogy bármi köze lenne a történtekhez. Idõvel kiderült, hogy a mûtétet követõen nem is járhatott a feleségemnél, és mivel a boncolást végzõ orvos megtalálta a tûszúrás okozta sebet a karján, kiesett a lehetséges gyanúsítottak listájáról. - Kihallgatták a szolgálatban lévõ személyzetet?

- Gondolom igen, de mint ahogy azt mondtam, Mr. Azzman nem engedett betekintést a lapjaiba. - Valamit nem értek. Ha a gyilkos vénásan olyan mennyiségû morfint juttatott a felesége testébe, hogy az már magában is halálos volt, akkor mi szüksége volt rá, hogy a lázlapon is megerõsítse a szer további adagolását? - Nem ön az egyetlen, akiben felmerült a kérdés - csóválta meg a fejét az idõs ember. - Nem ígérek semmit, de meglátom, mit tehetek - állt fel az asztaltól Jeffrey. - A szállodában mindig elér, de arra az esetre, ha valami sürgõs közlendõje akad, itt a névjegykártyám, megtalálja rajta a mobilszámomat. - Már van helyi telefonja? - tette el Jeffrey lapocskáját a professzor, és nyújtotta át a sajátját a jogásznak. - Munkahelyi ártalom! - legyintett bosszúsan Jeffrey, és egy rövid kézfogást követõen magára hagyta Dr. Byrnet. A szobájába ment, és mielõtt még nekilátott volna, hogy szétszortírozza az ágyra pakolt ajándékok tömegét, felemelte a telefont, és tárcsázta a recepciót. - Igen, Dr. Holland! -jelentkezett a korábbi készséges hang gazdája. - Kérem, hívjon fel nekem egy New York-i számot, és ha felvették kérje Andreou Phelan felügyelõt! - diktálta le gyorsan telefonja kijelzõjérõl a számsort. - Amint vonalban van, azonnal kapcsolhatja! - hagyta meg utoljára, és egy fáradt mosollyal az arcán nekilátott, hogy rendbe tegye a halmokban álló bevásárló táskákat. II. - Doktor úr! - köszönt felé egy ismeretlen arc a testén feszülõ fehér orvosi köpenyt látva, és kitért az útjából, hogy helyet engedjen a nálánál sokkal fontosabb személyiségnek. Egy pillanatig eltûnõdve nézte a nálánál alacsonyabb emberi kategóriába tartozó egyedet, aztán megállapította, hogy a viselkedésével minden rendben van, és megelégedve haladt tovább a folyosón. - Uram - engedte maga elé a liftnél várakozó idõs férfi, és õ hanyag eleganciával vette tudomásul az újabb figyelmességet. Beszállt az elöregedett elevátorba, és megnyomta a második emelet gombját. A régi fémszerkezet halk nyikorgással vette tudomásul a parancsot, majd a tõle telhetõ készségességgel vágott neki a magasságnak.

A MEDIKUS eltûnõdve figyelte a fülkében utazó betegek és ápolók gyülekezetét. Egyértelmûen õ volt közöttük a legértékesebb. Malájok, meszticek, kínaiak és néhány, a második világháborúból itt maradt japán õskövület leszármazottai. Egyedül az õ ereiben folyt tisztán amerikai vér. Egyedül az õ mûveltsége jött a kultúra bölcsõjébõl, Európából, és egyedül õ lehetett letéteményese azoknak a felfedezéseknek, és ezeréves tapasztalatoknak, melyek a fehér ember kútfõjébõl származtak. A többi szemét, akik a liftben igyekeztek a lehetõ legnagyobb kényelmet biztosítani neki, és még csak véletlenül sem érinteni makulátlan orvosi köpenyét, csak arra volt jó, hogy õ segíthessen rajtuk. Hogy leereszkedhessen hozzájuk, és megédesíthesse nyomorgó mindennapjaikat. Különben még annyit sem érnének, mint a kuka, amelyikbe dobják õket, miután véget ért nyomorúságos kis életük. A lift megállt, az ajtó kinyílt, és õ barátságosan rábiccentett a neki utat nyitó emberek arctalan masszájára. Tudta, hogy megérdemli a felõlük áradó tiszteletet, elvégre az életük múlik rajta, hogy miként dönt majd a mûtõben, vagy az ágyuk mellett állva. Kilépett a kórház folyosójára, és egy pillanaton belül körülvette a halk zsibongás, a fertõtlenítõ csípõs, semmivel össze nem téveszthetõ illata, és a rá szegezõdõ ámuló tekintetek kereszttüze. Ezekben a pillanatokban tudta, hogy megérte. A fáradozás, a küszködés az egyetemi évek alatt, az embert próbáló erõfeszítések amíg a gyakorlatban is beletanult mindabba, amit a professzorai kértek tõle számo n a katedráról, és az azóta is tartó folyamatos feszültség, amivel napról-napra kellett megfelelnie az elõtte álló szakmai és emberi kihívásoknak. De õ magasan vett minden akadályt. Megállta a helyét a kollégák árgus, kutató szemei elõtt, a betegek aggódó pillantásainak kereszttüzében, és az osztály mindennapjaiban is. Sõt talán nem volt már olyan messze a pillanat, amikor végre a várva-várt mûtõ is az övé lesz, és ezúttal felügyelet nélkül vezetheti le az operációt. Kimondhatatlanul várta már a pillanatot! Amikor végre egyedül áll majd élet és halál között, amikor szikével a kezében nem lesz senki, aki beleszólna hogyan, és hol ejtse meg az elsõ vágást, amikor élõ ember fekszik elõtte, aki õt találja méltónak a bizalmára, hogy beletekintsen a legszentebb szentségbe, ami embernek megadatott: a saját testébe. Elborzadó gyönyörûséggel és fájdalomig kéjes várakozással gondolt bele az eljövendõ izgalomba, amit a hús szakadásának hangja okoz majd. Addig azonban várnia kell még, és jól teljesíteni, hogy a körülötte nyüzsgõ, furakodó embertömeg alkalmasnak találja a feladat elvégzésére. És mindenek elõtt rejtõzködnie! A kívülállók nem láthatják meg a benne rejtezõ valódi szépséget, amit csakis a magánbetegeinek tart fenn. Mint amilyen Mohd Byrne is volt. Ó, hogy az a nõ,

mennyire megbízott benne! Hogy itta a szavait! Talán még a férjénél, az öreg professzornál is jobban! Pedig õ csak azt súgta a fülébe, amit a maláj nõ hallani akart. Nem halandzsált rutinmûtétekrõl, minimális kockázatról, vagy hogy mióta végzik már ezt a fajta beavatkozást, egyszerûen csak megígérte neki, hogy mindenre odafigyel majd a mûtõben, és megkereste neki az orvos nevét, aki elvégzi majd az operációt. Talán a név, talán a figyelem, vagy csak a köztük kialakult személyes kapcsolat volt az, ami meggyõzte róla az idõs asz-szonyt, hogy jó kezekben lesz, nem tudhatta, de amikor túladagolta neki a morfint, mindennél jobban gyûlölte a professzort. Egy pillanatra még az is megfordult a fejében, hogy visszakozik a tervétõl, és más módon keres enyhülést a sebeire, de elég volt egyetlen pillanatra megérez-nie magában a fájdalmat, hogy tudja, miféle kínokat fog kiállni az ostoba vénember. Ekkor megacélozta akaratát, és további kétkedés nélkül szúrta a tût Mohd karjába. Az asszony hálásan mosolygott rá, és a MEDIKUS lágyan megsimogatta az arcát. - Most már jobb lesz! - ígérte, és hagyta, hogy az utolsó arc, amit a nõ életében látni fog, az övé legyen. Közel egy hetet töltött a II. Erzsébet klinikán, hogy feltûnés nélkül bevégezhesse, amit eltervezett. A belvárosi, központi kórház biztonsági és személyi felelõsség tekintetében is messze elõtte járt a nyomornegyedben álló, nemzetközi segélyekbõl üzemelõ, kicsinyke intézménynél. Ha Mohd Byrne ide kerül, aminek az esélyei persze a nullával vol- tak egyenlõk, akkor egyetlen napot sem kellett volna vesztegetnie rá, hogy a halálos dózist beadhassa. Az emberi élet itt korántsem bírt olyan értékkel, mint a gazdag negyedek elitjének számító II. Erzsébetben. Náluk úgy haltak az emberek gyógyszer, vagy elegendõ orvos hiányában, mint máshol az elfekvõben. Az életük persze kevesebbet is ért azokénál, akik megfelelõ ellátást kaptak. De mégiscsak emberek voltak mind, egytõl-egyig, és õ orvos, akit arra kötelezett az esküje, hogy megmentse az életüket. Ráadásul a nyomornegyed kórházaiban töltött évek nem számítottak rossz referenciának a késõbbiekre vonatkozóan. Ha nem is kapkodtak két kézzel az innen jövõ szakemberek után, de mindenképpen tisztelettel kezelték az erõfeszítéseket, amelyeket itt, a lehetetlen körülmények között tettek. Pedig profán adatokban kifejezve, alig néhány kilométer lehetett a távolság élet és halál között. Elhessegette magától az õrült gondolatot. Megvolt a saját baja, és nem ért rá morális kérdéseken elmélkedni. - Jó reggelt, doktor úr! Örülök, hogy visszatért hozzánk! - mosolygott rá a kellemes megjelenésû ügyeletes nõvér, és a MEDIKUS elégedetten vette tudomásul a szemében látható kihívó szikrát, ami nem is annyira a megjelenésének szólt, mint sokkal inkább a koponyája mögött lévõ tudásnak és a társadalmi pozíciónak, amit betöltött.

-Jó reggelt, Seri! - fogadta a köszönést, és ismét megnyugodva vette tudomásul, hogy a "kezes, kis maláj jószág" elvörösödik. Végigment a repedezett falú folyosón, egészen az ügyeleti szobáig, és belépett, hogy átöltözzék. Odabent az egyik rezidens állt félbehagyva a köpeny felvevésének mozdulatát. - Doktor - biccentett felé, mielõtt folytatta volna. - Ayad - szólította a nevén a férfit, és annak ellenére, hogy tisztában volt vele, a rezidenseket már megilleti a doktor megszólítás, mégsem csinált problémát magának az ügybõl. Elvégre õ már szakvizsgázott orvos volt, míg a másik ilyen szempontból csak a gyakornoki éveit töltötte. Tegyen ellene, ha tud! - Hogy állnak a betegeim? - kérdezte, amikor a rezidens az ajtó felé indult, és távozni akart. - Remélem, mindent a legnagyobb rendben talál majd! Igyekeztem mindent a lehetõ legjobban intézni, amíg távol volt. Nem is kérdeztem még, hogy sikerült a kirándulás? - Minden rendben volt - biccentett, és maga is nekilátott az átöltözésnek. A rezidens néhány pillanatig még zavartan téblábolt az ajtóban, aztán megunva a várakozást távozott. A MEDIKUS fanyarul elmosolyodott, amikor magára maradt. Intellektusával ismét sikerült lehetetlen helyzetbe kényszerítenie a nála alacsonyabb rendû maláj férfit, könyvelte el magának. Magára húzta a fehér köpenyt, nyakába tette a sztetosz-kópját és érezte, ahogy hatalmának jelvényei új erõvel ruházzák fel. Kivette a szekrényébõl a kitûzõjét, és egy ünnepélyes mozdulattal a mellére csíptette. Egy pillanatra patetikus hangulat uralkodott el rajta, és ismét átélte az orvossá válás mennyei élményét. Szerette; nem, imádta ezeket a pillanatokat. Fõként akkor, ha egyedül volt a váróban. Ilyenkor a maga teljességében élhette meg ezeknek a perceknek a gyönyörûségét. Ekkor vált igazán azzá, ami egész életében lenni akart! MEDIKUS lett! Ura életnek és halálnak, az elnyomottak segítõje, a rászorulók gyámolítója, különleges erõ birtokosa, akibe az emberek elsõ látásra a bizalmukat helyezik, és akinek önszántukból fedik fel minden titkukat. Valószínûtlenül kéjes volt a beteljesülés! Mint egy ezerszeres erõvel megélt orgazmus, mint egy tökéletes éjszakán rárontó, brutális endorfin hullám. Mindez egyetlen pillanat alatt, minden egyes napon! Mint ma. Mint egy héttel ezelõtt. Mint minden áldott reggel, amikor magára ölti a köpenyt. Itt és bárhol máshol, ahová bejárása van. Lüktetett a halántéka a gyönyörûségtõl, ahogy kilépett az ajtón a betegektõl, ápolónõktõl és orvosoktól nyüzsgõ folyosóra. Köszönt az elõtte elrobogó osztályvezetõ fõorvosnak, és fogadta az üdvözlõ szavakat. Míg másoknak maga a gyötrelem volt a kórházi hierarchia, az egymást követõ lépcsõfokokkal, õ csak az

elõrelépés lehetõségét látta benne, és a felettesei felé tanúsított mindennapi megfelelést is mindössze álcája részeként élte meg. "Az álcája részeként". Magában csak nevetett az õt körülvevõ bolondokon. Nem is sejtették ki õ valójában! Nem tudták, milyen gyönyörû elme rejtezik az agyát körülvevõ csontok és szövetek mögött! Nem láttak mást csak az orvos arcát, az orvos szakértõ kezeit, és nem tudhatták, hogy mindezt a MEDIKUS irányítja odabentrõl. Belépett a felügyelete alá tartozó kórtermek egyikébe. Betege az ablak melletti harmadik ágyon feküdt. Érkeztére mosoly ült ki az idõs mesztic nõ arcára, és nehézkesen ülõ helyzetbe tornázta magát. - Neya - lépett hozzá, és megsimogatta a felé nyújtott májfoltos kezet. - Doktor úr, már nagyon hiányzott nekem! - simultak hálásan a tenyerébe a puffadt ujjak. - Sokat gondoltam ám magára! - Maga olyan aranyos, egy ilyen vén öregasszonyhoz, mint én, hogy meg sem érdemlem! Sokszor járt maga is a fejemben, elhiheti! - De azért ugye, meg volt elégedve a helyettesemmel? - Kedves kis orvoska persze, de a nyomába sem érhet magának! Nagyon örülök, hogy megint itt van! - Van valami panasza, Neya? - Olyan duzzadtak a kezeim, meg a lábaim - mutogatta felpuffadt ujjait a beteg. Az orvos végignézett a töpörödött kis nõn, és biccentett. Neya öregkori csontritkulással volt náluk. A folyamat sajnos nagyon elõrehaladott állapotban volt, és az itteni felszerelésekkel csak nehezen tudta lassítani a leépülés folyamatát. Ennek ellenére minden tõle telhetõt megtett. A mesztic asszony egy ideje már infúzión volt, mert egy korábbi mûtét következtében eltávolították a fél gyomrát, és õ nem akarta kockára tenni a maradék emésztõszerveket. Sok mindennel próbálkozott, noha tisztában volt vele, hogy a legjobb esetben is csak lassítani tudja a nõ szenvedéseit. A felpuffadt végtagok azonban egyértelmûen nem tartoztak a betegség tüneteihez. A hosszas infúziós kezelés következtében megbomlott vér és nyirok ionkoncentrációjának volt köszönhetõ, ami persze az elgyengült vese mûködési funkcióinak zavarára vezethetõ vissza. - Estére már jobban lesz, Neya! - ígérte és az ágy végén lévõ lázlapra feljegyezte az infúzióba adagolandó nátrium ionok és vízhajtó mennyiségét. A biztonság kedvéért persze nem ártott volna elvégeznie egy vizsgálatot arra vonatkozóan, hogy vajon

víztúlterhelésre, vagy megnövekedett vértérfogatra utalnak a tünetek, ám õ e nélkül is meg volt gyõzõdve diagnózisa helyességérõl, és hogy a mostani esetben mindkét ok jelen van. - Köszönöm, doktor úr! - mosolyodott el megnyugodva a beteg, és egyértelmûen látszott rajta, hogy készpénznek veszi az imént hallottakat. - Most már nincs más dolga, minthogy pihenjen! - Tudtam, hogy maga képes lesz meggyógyítani! - dõlt hátra elégedetten a mesztic asszony. - Az én doktorom, mindenre képes! - Ez sajnos nem igaz, csak igyekszem minden tõlem telhetõt elkövetni! - simogatta meg a beteg haját az orvos, és az ajtó felé indult. Lám, nem olyan nagy ördöngösség meglátni a nagyra hivatottságot! - gondolta belül elégedetten a MEDIKUS, miközben a folyosón haladt a következõ kórterem felé. - Csak akarat és szem kell. hozzá. Csak tiszta tudat, hogy hagyja beszivárog ni a bennem élõ színtiszta erõt! Jogos büszkeség töltötte el, ahogy az imént elvégzett feladatra gondolt. Ha nem avatkozik közbe, idõvel a felbomlott vízháztartás végeredményeképpen a folyadék meggyûlhetett volna a mellkasban, a hasüregben és a lábszár alsó részein, sõt extrém esetben akár az agysejtek alkalmazkodóképességén túlmutató behatást is okozhatott volna, ami tudatzavart, izomgörcsöket, vagy akár kómát is eredményezhet. Ám mindezekre már biztosan nem kerül sor, hála neki. Még idõben képes volt felismerni a fenyegetõ veszélyt, megelõzni a bajt, és ezzel megmentette egy emberi lény életét. Olyan volt akár az isten. Már a létezésével jelenlétével életet adott azoknak, akiknek megadatott a szerencse, hogy a közelében élhettek. Hogyan is nem látták mindezt azok az ostobák? Szándékos vakságukban becsukták szemük, befogták fülük, hogy semmiképp se érezhessék meg nagyságát! Elveszejtették tehetségét, vagy feláldozták volna begyepesedett gondolkodásuk védelmében! De õ nem hagyta. Sõt, tegnapi tettével visszavágott nekik. Ráadásul nem is akármilyet. A vénemberbõl már sohasem lesz újra egész férfi! A nõ, Mohd; nos, igen, õ tartotta a lelket abban a szánalmas emberi roncsban, aki saját erkölcsi téveszméinek rabságában élt, és aki képtelenné vált a tisztánlátásra. A fájdalma mindennél tisztább gyönyörûséggel kényeztette a lelkét. Mindannak a földi rettenetnek a beteljesülése volt, amit a kín éveiben kívánt neki. Csak az asszonyt sajnálta. Õ nem érdemelte meg, amit kapott. Elsõ pillantásra meglátta benne a szépséget, és nem volt elvakult, hogy elfordítsa fejét a fényesség elõl. Kár, hogy meg kellett halnia! Kár, hogy rossz társat választott magának! Kár, hogy arra a férfira áldozta az életét, aki nem érdemelte meg õt!

Az õ halála is felkerül a benyújtandó számlára, a mellé a rengeteg szenvedés mellé, amit a fájdalom éveiben neki kellett átélnie! És a számláknak az a rendeltetése, hogy elõbb, vagy utóbb benyújtják õket. A tulajdonosoknak pedig fizetniük kell, ha tetszik nekik, ha nem! Õ mindent feljegyzett. Nem felejtett ki semmit sem. Egy napon pedig mindegyiküket felkeresi, ahogyan azt tegnap tette, és visszaadja nekik mindazt a szenvedést, amit tõlük kapott. Ez a nap pedig minden egyes perccel közelebb került. III. A boncolási jegyzõkönyv meglehetõsen alapos volt. Jeffrey biztosra vette, hogy nincs az az igazgató, legyen az a világ legeldugottabb szegletében is, aki örömmel venné, ha efféle botrány történne a kórházában. A II. Erzsébet pedig nagyon is központi helyen volt ahhoz, hogy ilyesmi észrevétlenül történjen a falai között. - Morfin túladagolás orálisan, és vénásan - olvasta fel motyogva a jegyzõkönyv tartalmát a jogász. A gyilkosság idején szolgálatot teljesítõ ügyeletes fõnõvérre várt, és hogy ne unatkozzon, míg az ideér, a meglévõ anyagok áttekintésével múlatta az idõt. Andreou felügyelõ révén, aki egy ideje a nemzetközi kapcsolatokért felelõs rendõrtiszt szerepét töltötte be a New York-i irodában, komoly támogatásra talált a helyi karhatalmi szerveknél. Az igazat megvallva, korábban nem is számított rá, hogy a világ különbözõ felén dolgozó rendfenntartó szervezetek között ilyen jó a kapcsolat. A helyi felügyelõ, valami kimondhatatlan nevû alak, akinek az ereiben jócskán folyt a kínai bevándorlók vérébõl, a létezõ összes rendõrségi eredményt a rendelkezésére bocsátotta, sõt, ha Jeffrey megérzései nem tévedtek, még valamelyest hálás is volt a kívülrõl jött segítségért. -...orális, és vénás formában - rágta át újból a szavakat, hátha valami újabb ötlete támad. Annyit már most látott, hogy a nõ halála semmiképp sem lehetett véletlen, sõt, talán valamiféle jelzésnek szánták. Már csak arra kellett rájönnie, hogy kinek és mit akartak a tudomására hozni ezzel a gyilkossággal. A lista kellõképpen hosszú volt. A kórház vezetése, és ezzel együtt mindaz, amit létezésével képviselt, a professzor családja, vagy az ezer más felmerülõ lehetõség között akár a beteg kezelõorvosa is szerepelhetett okként. Jeffrey semmiben sem lehetett biztos, kivéve azt, hogy az áldozat megbízott a gyilkosában. Hisz nemcsak elfogadta tõle a gyógyszereket, de hagyta, hogy a halálos anyagot a szervezetébe pumpálják.

Mindez persze felvetett egy másik kérdést is. Vajon milyen érzelmi, értelmi állapotban volt a gyilkos, amikor nem egyszer, de legalább háromszor ítélte halálra a mûtét után lévõ, tehetetlen, beteg asszonyt? A jogász érezte, hogy nem volt közömbös számára a nõ halála. Szóba sem jöhetett a hideg profizmus, vagy a bérgyilkosság. A tettesnek saját indítékai voltak a nõvel szemben, vagy azzal, akinek a halálával üzenni kívánt. Hogy a tett végcélja nem feltétlenül Mohd Byrne volt, mindössze halvány megérzésként motoszkált Jeffrey agyában. A gyilkosság módja szerinte erre utalt. Amennyire a halál módja kíméletes volt, a végrehajtás legalább annyira üzenet értékû. Ráadásul a jogász a nyakát tette volna rá, hogy egy orvosnak szólt. Talán épp a boncolást végzõ Dr. Alatasnak, vagy professzor Byrnenek, esetleg a kórházigazgató Dr. Bedinek. Mintha csak a hozzáértõk számára olvasható tintával lett volna felírva a halott homlokára: "Lám, itt voltam,, és meglettem azt, ami a legszörnyûbb rémálmotok!". Ráadásul a gyilkosnak igaza volt. Elvégre misem lehet szörnyûbb egy jó hírére vigyázó orvosnak, minthogy a tudást, amivel rendelkezik, a saját kórházában használják fel a betegei ellen? A következõ felismerés, ugyanebbõl a gondolatból származott. A gyilkos értett a gyógyszerek adagolásához, beadásához, sõt olyan kapcsolatokkal rendelkezett a kórház személyzetében, ami lehetõvé tette az ápoltakkal való jó kapcsolat kialakítását. A gyanúsítottnak tehát vagy orvosnak, vagy egészségügyi végzettséggel rendelkezõ személynek kellett lennie. Jeffrey belelapozott a rendõrségi aktákba. Elég volt egyetlen pillantást vetnie a sorrendbe állított fejléces papírokra, hogy tudja, Azzman felügyelõ meglehetõsen alapos ember. A jelentés ennek ellenére meglehetõsen kevés konkrétumot tartalmazott. A jogásznak volt alkalma beszélni a rendõrtiszttel, és egy cseppet sem csodálkozott a mutatkozó hiányosságokon. A kínai vonásokkal rendelkezõ maláj nevû férfi némi távolságtartással szemlélte a kórházban lejátszódó eseményeket. Jeffrey egyelõre nem tudta eldönteni, hogy mindez, a Byrne professzor által emlegetett antiszemitizmusnak, vagy egyszerûen csak az egészségügy iránt érzett idegenkedésének köszönhetõ. Mindenesetre a jegyzõkönyvek tanúsága szerint, a hivatalos utasításoknak teljes mértékben eleget tett, ám ezt követõen a kisujját sem mozdította. Amikor a jogász beszélt vele, nehezen megmagyarázható idegenkedés töltötte el. Benyomásai leginkább egy kígyót juttattak eszébe, azonban hogy a hideg szemek mögött a bölcs nyugalom szülte megfontolás várakozik-e, vagy esetleg a számító ragadozó kíméletlensége, nem tudta eldönteni. A kihallgatott nõvérek vallomásaiból kiviláglott, hogy a gyilkost tovább már hiába keresi a kórházban. Eleinte elgondolkodott rajta, hogy ismételten behívja az osztályon dolgozó összes ápolót, és orvost, hogy mégegyszer kihallgassa õket, ám mivel tekintettel kellett lennie a töré-

keny bizalomra, amire Andreou felügyelõ segítségével tett szert, inkább lemondott a közel negyven ember újbóli abajgatásáról. Helyette azt akarta elõvenni, akinek hivatalból mindenrõl tudnia kellett, ami az osztályon történik. Tengku Datuk fõnõvér, kétgyerekes családanya, több mint hét éve dolgozott a kórháznak, és ezidáig teljes elkötelezettségérõl tett tanúbizonyságot. Fõnökei maximálisan meg voltak elégedve vele, és lelkiismeretes munkájával. Jeffrey remélte, hogy a nõ néhány hasznos benyomással tudja majd gazdagítani az elõtte fekvõ papírok száraz anyagát. Azon tényekét, melyek egy fiatal rezidensrõl számoltak be, aki alig egy héttel korábban tûnt fel a belgyógyászaton, és aki a halál beálltának felfedezésével egy idõben tûnt el onnan. Egy férfi, aki orvosnak vallotta magát, aki beépült az osztály életébe, és aki soha egyetlen nyilvántartásban sem szerepelt. Olyan volt, mint egy fantom. A semmibõl bukkant fel, majd dolga végeztével nyom nélkül eltûnt ugyanott. A nõvérek és orvosok beszámolójából kitûnt, hogy mind víg kedélyû, kellemes embernek ismerték meg, aki az elsõ naptól fogva színfoltja volt a kórház egyébként komor egyhangúságának. Jeffrey olvasta a személyzeti osztály vezetõjének vallomását, és a férfi nehezen értelmezhetõ megnyilvánulásaiból arra következtetett, hogy a hivatalnok még ma sem tudja pontosan, hogy vajon adminisztrációs zavarból adódik-e a papírok hiányossága, vagy tényleg nincs mit keresgélnie. "- Tudják milyenek ezek az orvosok? Reménytelen õket pontos munkára szorítani, ha ''nem a gyógyításról van szó! Ráadásul fõleg nem fognak elfogadni utasításokat egy olyan embertõl, aki nem végzett orvosi egyetemet! Én már régóta mondogatom, hogy nem lesz jó vége ennek, és most, tessék, megvan a baj! Persze ilyenkor ujjal mutogatnak rám, hogy én vagyok a felelõs, de hát mit tehettem volna egymagam?!" - olvasta Jeffrey az asztalon fekvõ jegyzõkönyvben. Az ajtó kinyílt és egy makulátlanul fehér, térdig érõ köpenyben a fõ-nõvér lépett be a szobába. Az arcán szándékolt nyugalom ült, de a szemeit izgatottan jártatta körbe, amikor aztán csak a jogászt fedezte fel az elterülõ íróasztal másik oldalán, Jeffrey mintha egy kis megkönnyebbülést vélt volna kiolvasni belõlük. "Nálam rosszabbra számított, ennek ellenére még mindig tart tõlem,." - gondolta magában Holland, miközben hellyel kínálta a nõt. Törékeny rendõrségi kapcsolata mellett, Jeffrey nemcsak Byrne professzor támogatását élvezte, de rajta keresztül a kórház vezetésének bizalmát is. Nem csoda hát, hogy Miss Tengku Datuk megijedt, amikor egyedül õt kérte fel személyes beszélgetésre. Fordított esetben talán õ is így érez.

- Köszönöm, hogy idõt szakított rám! - ült le Jeffrey is, miután a vele szemben lévõ asszony helyet foglalt. - Néhány kérdést akarok feltenni önnek a kórházban történt incidenssel kapcsolatban, és már most megnyugtathatom, hogy mindössze néhány személyes benyomást szeretnék szerezni arról az emberrõl, aki az önök kórházában dolgozott néhány napig. - Szívesen állok a rendelkezésére, de meg kell jegyeznem, hogy rengeteg munkát ró rám a kijelölt feladatköröm, és nem sok idõm van komolyabb figyelmet szentelni az újonnan érkezõkre - kezdett bele azonnal a védekezésbe a fõnõvér, és a jogászban felmerült a gondolat, hogy aki ilyen hevesen védekezik, annak talán valóban van takargatni valója. - Csak néhány egyszerû kérdés Miss Datuk - próbálta oldani a feszültséget a férfi, láthatólag nem sok sikerrel. -A tanúvallomásokban az áll, hogy az idegen, alig néhány nappal a gyilkosságot megelõzõen jelentkezett az osztályukon. Hogyan kerülhetett valaki önökhöz anélkül, hogy igazolnia kellett volna a kilétét? - Ami azt illeti, nem érkezett minden elõrejelzés nélkül - kezdett bele egy ideges nyelés után a fõnõvér. - Az érkezésének reggelén kaptam egy e-mailt Dr. Beditõl, a kórházigazgatótól - tette hozzá Jeffrey értetlen képét látva. - A levél tájékoztatott róla, hogy egy új rezidens érkezik még aznap az osztályunkra a patológiáról. Tudja, kicsit furcsálltam a dolgot, mert Dr. Bedi nem szokott e-mailben érintkezni velünk, de mivel a patológiát elég sûrûn hagyják el a rezidensek, ráadásul sürgõsen, nem gyanakodtam semmi rosszra. Azt hittem, a szokatlan forma a sietségnek szól. Néhány órával késõbb aztán jelentkezett egy John Martens nevû rezidens, annak rendje szerint, és megerõsítette a levélben írottakat. Tudja, hétfõ reggel minden a feje tetején áll! A nagyvizit elõtt az összes orvos feszült, mindenkinek meg van a saját dolga, és senki sem szeret ilyenkor az újoncokkal foglalkozni. Nekem is meg volt a magam dolga, és a hátam közepére sem kívántam a jövevény pesztrálá-sát, de ez a fiatalember nagyon könnyen feltalálta magát. Rögtön keresett magának feladatot, és olyan könnyen illeszkedett be a rendbe, hogy délutánra, már majdnem õ mutatott be az osztályvezetõ orvosnak! - De a patológiáról származó hivatalos papírjait ugye nem adta le magának? - Nem, tényleg nem - csücsörített idegesen az ajkaival a fõnõvér, olyan hatást keltve ezzel Jeffreyben, mintha mindjárt átvetné magát az asztalon, hogy szájon csókolja. - Tudom, hogy hibáztam, de valamit meg kell értenie! Dr. Alatas, a patológia vezetõ orvosa hírhedt arról, hogy mindenféle papírmunkát mélységesen megvet, és ezzel együtt azokat is, akik efféle hivatással keresik a kenyerüket. Ez a John nevû férfi olyan hihetõen adta elõ, hogy a hivatalos dokumentumai még az alagsori osztályon vannak, hogy egy pillanatig sem jutott eszembe gyanakodni. Minden olyan szépen összevágott! A fiú kedves, és figyelmes volt, elsõ látásra lerítt róla, hogy nem való boncorvosnak. A papírok késése megszokott volt arról az osztályról, hétfõn reggel érkezett a legnagyobb hajtásban, és hát az igazgató levele is megerõsítette a

történetét. Persze egy-két héten belül mindenképpen lebukott volna, de amikor szerdán rákérdeztem, hogy hol késnek az akták, még könnyen megnyugtatott azzal, hogy az ügyelet után személyesen megy le a patológiára, és addig nem lesz hajlandó eljönni onnan, amíg meg nem kapja az aktákat. - Meg se próbálta felkeresni õket? - Személyesen nem, ami pedig a nõvéreket illeti..., senki sem szeret lemenni a patológiára. A halottak látványát nagyon nehéz megszokni, és hát az ottani hangulat nem éppen mesés, szóval, ha nem muszáj, nem küldök oda senkit. - És a telefon? -Jobbára csak szerencse kérdése, hogy felveszik-e, de többnyire nem. Az pedig, hogy Dr. Alatast el lehessen érni, csak a kiválasztott keveseknek lehetséges. Szóval jobbnak láttam, ha a rezidens egyedül intézi a papírjait. - És másnap reggel? - Odajött hozzám a mûtétek elõtt, és megkérdezte, hogy mikor hozhatja be a papírjait. Persze én már a bemosakodás elõtt voltam, és nagyon siettem, úgyhogy azt mondtam neki, délután ráér. Azután találkoztunk még a folyosón, a mûtétek után, és megkérdeztem, hogy sikerült-e hozzájutni az aktáihoz, mire azt mondta, hogy keményen küzdött értük, akár egy oroszlán. Erre mind a ketten nevettünk, és mentünk a dolgunkra - engedtek fel akaratlanul is az élmény hatására a fõnõvér fagyos vonásai. - Néhány órával késõbb aztán megölte Mohd Byrnet - summázta a történteket Jeffrey. - Igen, - keményedett meg ismét a barna maláj arc - néhány órával késõbb megölte azt a szerencsétlen asszonyt. Érthetetlen! Magas, vékony, szõke fiatalember volt, olyan érzelmes kék szemekkel, hogy ha felidézem az arcát, még mindig nem tudom elhinni, hogy ilyesmit tett volna. - Pedig a tények ellene vallanak. - Igen. Egyszerûen csak olyan megnyerõ volt, hogy egy pillanatig sem gyanakodtam. Eszembe sem jutott, hogy hazudhat. Ráadásul láttam, hogy máris milyen jó viszonyt alakított ki a betegekkel, különösképpen Mohd Byrnet-vel. - Az õ betege volt? - Szó sincs róla! Kezdõk semmiképp sem kaphatnak beteget az elsõ héten, sõt utána is az osztályvezetõ felelõssége eldönteni, hogy érettnek tartja-e õket a feladatra. - Mit gondol, - emelte fel a tekintetét a papírokból Jeffrey - õ megkapta volna az engedélyt?

- Mindenképpen. Rezidens létére kiválóan végezte a munkáját, és komoly gyakorlati tapasztalatai voltak. Meg is kérdeztem tõle, hogy mi- ért választotta a patológiát, amikor ilyen kiváló érzéke van a gyógyításhoz, mire azt felelte, meg akarta elõzni, hogy a következõ ember is ugyanabban haljon meg, mint az elõzõ. - Hihetetlenül humanista szemlélet egy boncolóorvostól! - Csak látnia kellett volna azokat a meggyõzõ szemeket, ahogy rám meredtek, és kigyúlt bennük a lelkesedés fénye! - Talán az õrületé volt - vonta fel a szemöldökét a jogász. - Talán. Nem vagyok pszichiáter, nem tisztem eldönteni mit is kellett volna látnom - vonta meg a vállát a fõnõvér. - Mikor találkozott vele utoljára? - Akkor, a mûtétek után. Még mondott valamit az egyik frissen érkezett betegünkrõl, és utána elment a dolgára. - Mit mondott arról a betegrõl? - Csak figyelmeztetett, hogy a hosszas otthoni ápolástól felfekvések alakultak ki az idõs férfi lapockája körül, amit eltakar a mellkasi kötés, és ha nem alkalmazunk speciális masszázst, akkor könnyen elveszíthetjük a beteget. - Igaza volt? - Teljesen - biccentett egy fanyar grimasz kíséretében az ápolónõ. -A gyenge vérkeringés már nem tudta vérrel ellátni az ágyhoz támaszkodó szöveteket, és lassan megindult a szövetek elhalása. - Mennyire volt veszélyes a dolog? - Egy legyengült szervezetnél akár halállal is végzõdhet. - Mennyire volt legyengülve a beteg? - Nagyon. Hosszas betegség után esett át egy komoly mûtéten. - Akkor, ha szigorúan nézem, megmentette a beteg életét? - Sarkítva a tényeket, elképzelhetõ - biccentett a fõnõvér. - Köszönöm, hogy rám szánta az idejét! - állt fel a székérõl Jeffrey, jelezve, hogy részérõl véget ért a beszélgetés. Tengku Datuk egy pillanatig még habozni látszott. - Talán mondana még valamit? - igyekezett megkönnyíteni a nõ dolgát a jogász. - Csak annyit, hogy az a férfi, biztosan nem volt kókler! Úgy ismerte