A komáromi Selye János Egyetem Tanárképző karán működő Történelem tanszék évkönyve

ACTA HISTORICA DANUBIENSIA 1 A komáromi Selye János Egyetem Tanárképző karán működő Történelem tanszék évkönyve Ročenka Katedry histórie Pedagogickej fakulty Univerzity Jána Selyeho v Komárne 2007

ACTA HISTORICA DANUBIENSIA 1

ACTA HISTORICA DANUBIENSIA 1 A komáromi Selye János Egyetem Tanárképző karán működő Történelem tanszék évkönyve Ročenka Katedry histórie Pedagogickej fakulty Univerzity Jána Selyeho v Komárne 2007 Szerkesztette Zostavil Simon Attila Pelikán Nyomda Selye János Egyetem 2007

Acta Historica Danubiensia 2007 Kiadja a Selye János Egyetem Történelem tanszéke Vydáva Katedra Histórie Univerzity J. Selyeho v Komárne Szerkesztőbizottság Redakčná rada Múcska Vincent, PhD. Simon Attila, PhD. felelős szerkesztő zodpovedný redaktor Szarka László, CSc. Vajda Barnabás, PhD. Prof. Dr. János J. Varga, DSc. Recenzálta Recenzoval Popély Árpád, PhD. A kötet megjelenését támogatta Zborník vyšiel vďaka finančnej podpore MTA Határon Túli Magyar Tudományosságért Ösztöndíjprogram

Előszó helyett Előszó helyett A Selye János Egyetem Tanárképző Karának Történelem tanszéke 5 Egy új oktatási intézmény, így egy egyetem vagy akár egy egyetemi tanszék megalapítása sohasem lehet öncélú folyamat, hanem valós társadalmi igényekből kell születnie. A Selye János Egyetem (SJE) Tanárképző Karán 2005 szeptemberében az első hallgatóit fogadó történelem tanszék esetében, úgy érzem, ezek az igények világosan kirajzolódtak. A szlovákiai magyar iskolai történelemoktatás már évtizedek óta komoly gondokkal küzdött, ami elsősorban a megfelelően képzett pedagógusok hiányából fakadt. Egy 2003 2004-ben a Fórum Kisebbségkutató Intézet és a Történelemtanárok Társulása által elvégzett kérdőíves felmérés eredményeként megszületett tanulmányomban kimutattam, hogy a szlovákiai magyar iskolákban (beleértve a közoktatás minden szintjét) a történelmet tanító pedagógusoknak csupán nem egész 50%-a volt szakképzett, míg a másik fele történelemtanári oklevél nélkül oktatta a tantárgyat. Ez pedig a szlovákiai magyar közoktatás viszonyai közepette, a magyar iskolák számára készülő külön kerettantervek és történelemtankönyvek hiányában egyértelműen az oktatás színvonalának rovására ment. Gondot azonban nem csak ez okozott, hanem az is, hogy még az olyan kiváló egyetemi tanszékek, mint amilyenek a pozsonyi Komenský Egyetemen, vagy épp az ELTE-n működnek, sincsenek berendezkedve arra, hogy a hallgatóikat mindazokkal az ismeretekkel ellássák, amelyeket egy kisebbségi iskolában folyó történelemoktatás megkövetel. Ezek és más itt helyszűke miatt fel nem sorolt igények tették indokolttá azt, hogy 2005. szeptemberében tanszékünk megkezdhette működését. Egy új tanszék elindítása sohasem egyszerű feladat, hatványozottan így van ez akkor, amikor maga az egyetem is csak a kezdőlépéseit teszi. Ilyenkor számtalan problémával meg kell küzdeni: a hagyományok és kapcsolatok hiányával, az infrastruktúra kiépítetlenségével, a fejkvótarendszerben rejlő buktatókkal, de meg kellett és máig meg kell szenvednünk a tapasztalatlanság hibáit is. Az első akadémiai év sikeres teljesítését követően optimista ember lévén mondhatnám azt is, immár a kezdeti nehézségek után vagyunk. Óvatos emberként azonban nem mondom ezt, hiszen futballkedvelő ember lévén azt is tudom, hogy a magasabb osztályba feljutott újoncoknak sohasem az első év jelenti a nehézséget, hiszen akkor még tart a lelkesedés. A gondok a második, harmadik évben jelentkeznek. Vagyis egyetemi nyelvre lefordítva, az előttünk álló évek ugyanolyan nehezek lesznek, mint az első, amely már mögöttünk van. Hiszen a feladatunk nem kevés. Előttünk áll a magiszteri képzés akkreditációja, a teljes ötéves struktúra kiépítése, amely során évről évre több hallgató, s több oktató kerül majd a tanszékre. Mi, akik jelenleg a tanszék oktatói gárdáját alkotjuk, azonban bízunk a sikeres folytatásban. De az előző sorok alapján nehogy azt higgye az olvasó, hogy csupán túlélni akarunk. Korántsem. Azt szeretnénk, ha a SJE-n működő történelem tanszék a szlovákiai s egyben a magyar tudományosság (kisebbségi jelzők nélkül) egyik fontos szellemi központjává válna, s rangot vívna ki a történelem tanszékek sorában. Rangot azonban csak kiváló oktatók, komoly tudományos eredmények, s kitűnő hallgatók adhatnak. Tudjuk, hogy ezt elérni, nem lesz könnyű, s nem is fog sikerülni egyik napról a másikra. Ha azonban nem hinnénk a sikerben, nem is kezdtük volna el a munkát. Tudnunk kell azonban a helyünket. Új intézményként természetesen nem mérhetjük magunkat több évtizedes múlttal rendelkező tanszékekhez, de igenis, hogy megcélozhatjuk azt, hogy egyszer beérjük őket. A mai világban az egyetemek és tanszékek között nemcsak együttműködés, hanem verseny is folyik: verseny minél jobb oktatókért, a hallgatókért, a pályázati pénzekért. Ebbe az egészséges versengésbe mi is bekapcsolódunk, s elsősorban abban

6 ACTA HISTORICA DANUBIENSIA 1 2007 kívánunk jobbak lenni másoknál, amihez adottságaink vannak. Közép-európai, a Dunától a valóságban is csupán néhány méterre lévő egyetemként küldetésünk világos: elsősorban a régió, a Duna mentén élő népek történelmét szeretnénk az oktatás középpontjába állítani. S mivel Közép- Európában máig megoldatlan problémát jelent a nemzeti kisebbségek kérdése, természetesen ez is prioritásként kell, hogy megjelenjen a tanszékünk programjában. Az pedig természetes, hogy képzési programunkban megfelelő helyre került a szlovákiai magyarok történetének oktatása is. A tanszéken jelenleg magyar nyelvű képzés folyik. Nem célunk azonban a nyelvi gettóba való zárkózás, s a magiszteri képzésben lehetővé kívánjuk tenni a hallgatók számára, hogy egyes diszciplínákat szlovák (ezt elsősorban szlovák kollégák bevonásával igyekszünk biztosítani), vagy akár angol nyelven is hallgathassanak. A sikeres tanszéki munkához nemcsak szép célok, de számos más feltétel is kell: megfelelő infrastruktúra, színvonalas oktatók és elsősorban elegendő hallgató. Helyzetünk ebben a tekintetben felemás. Kiépülő egyetemként még korántsem áll mögöttünk olyan infrastruktúra, mint a nagy egyetemeken van, ám mindez pótolható s ezen a téren szinte szabad szemmel is láthatók a folyamatos változások. Műszaki, informatikai felszereltségünk kielégítő, a frissen átadott egyetemi és a kiépülés alatt lévő tanszéki könyvtár is előrelépést jelent. Oktatói gárdánk kicsi, de dicsekvés nélkül mondhatom kiváló szakemberekből áll, amelyben a hazai (szlovákiai) oktatókat jól egészítik ki a magyarországi kollégák. Betűrendben Múcska Vince, Simon Attila, Soós István, Szarka László, Vajda Barnabás, Varga J. János oktatták, oktatják hallgatóinkat. Remélhetőleg ez a névsor a hallgatói létszám bővülésével párhuzamosan gazdagodni fog. A Selye János Egyetem Tanárképző karán működő történelem tanszéknek óráit a két évfolyamban összesen jelenleg közel száz hallgató látogatja a nappali képzésben, s ettől némileg több levelezős képzési formában. Ez pedig nem kis szám. Valamennyien kétszakos tanári képzésben vesznek részt: többségük magyar nyelv és irodalom történelem szakos, de vannak angol, német, matematika, informatika és katechetika szakos hallgatóink is. Döntő többségük Szlováki déli részén él, Pozsonytól Királyhelmecig, ám immár néhány magyarországi hallgatónk is van, s remélhetőleg számuk a következő években emelkedni fog. Egy modern egyetemi tanszék számára az oktató munka csak az egyik lábat jelenti, szilárdan csak akkor fogunk állni, ha ehhez a másik lábunkat is használjuk, vagyis a kutatási feladatokat is ellátunk. A már említett kiváló oktatói gárda eleve garancia erre, noha legtöbben közülünk még más intézményekben megkezdett kutatásainkat folytatjuk, finalizáljuk. Szeretnénk azonban önálló kutatási programokkal is megjelenni, s az első lépéseket már megtettük ebben az irányban. Remélhetőleg ebben a törekvésünkben partnerekre találunk más felsőoktatási intézményekben. Az egyetemek és tanszékek közötti határon átnyúló kapcsolatok amúgy is az alfáját és ómegáját jelentik mindannak, ahogyan a 21. században az egyetemi életet elképzeljük. Jelen évkönyvünket is annak reményében bocsátjuk ki, hogy egyrészt számot adjunk létezésünkről, s megtegyük az első lépést a más műhelyekben dolgozó kollégák felé. Írásom végén sok-sok köszönetet kellene mondanom mindazoknak, akik segítették tanszékünk megszületését és munkáját. A helyszűke miatt azonban nem kezdem el a felsorolást. A leginkább azonban azoknak a szülőknek és hallgatóknak szeretnék köszönetet mondani, akik egyetemünket és ezen belül tanszékünket választották. Részükről megelőlegezett volt ez a bizalom, mi pedig igyekezni fogunk kiérdemelni azt. Simon Attila, PhD. tanszékvezető

Namiesto predslovu Namiesto predslovu Katedra histórie Pedagogickej fakulty Univerzity Jánosa Selyeho 7 Založenie novej vzdelávacej inštitúcie, tak univerzity ako aj čo len jednej univerzitnej katedry, nemôže byť samoúčelným procesom, ale musí vyplynúť zo skutočných spoločenských potrieb. V prípade Katedry dejepisu Pedagogickej fakulty Univerzity Jánosa Selyeho, ktorá v septembri 2005 prijímala svojich prvých poslucháčov, nadobudli tieto potreby, myslím, jasné kontúry. Vyučovanie dejepisu na maďarských školách na Slovensku už po celé desaťročia zápasilo s vážnymi problémami. Základnou príčinou tohto stavu bol nedostatok primerane vzdelaných učiteľov. V štúdii, ktorá vznikla na základe dotazníkového prieskumu, vykonaného v rokoch 2003 2004 Fórum inštitútom pre výskum menšín a Združením maďarských učiteľov dejepisu, som jasne doložil, že na školách s vyučovacím jazykom maďarským na Slovensku (vrátane všetkých stupňov a typov škôl) bolo len necelých 50% učiteľov vyučujúcich dejepis kvalifikovaných, kým ich zvyšná časť vyučovala predmet bez potrebnej kvalifikácie. Tento fakt pôsobil na úroveň vyučovania v podmienkach maďarského školstva na Slovensku, kde školám chýbajú tak samostatné rámcové učebné osnovy, ako aj vlastné dejepisné učebnice, jednoznačne negatívne. Problém však nespôsobovala len táto skutočnosť, ale aj to, že ani také vynikajúce univerzitné katedry, aké pôsobia na bratislavskej Univerzite Komenského či na budapeštianskej ELTE, nie sú zariadené na to, aby svojim poslucháčom poskytli všetky poznatky, ktoré si vyžaduje vyučovanie dejepisu na menšinovej škole. Tieto príčiny a ešte aj viaceré iné, na ktorých uvedenie však pre obmedzený priestor rezignujem, zdôvodnili opodstatnenosť toho, že v septembri 2005 naša katedra začala svoju činnosť. Spustenie činnosti novej katedry nie je nikdy jednoduchá úloha. Ešte viac to platí pre prípad, keď aj sama univerzita, na ktorej sa katedra nachádza, robí len svoje prvé kroky. Treba zápasiť s nespočetnými problémami: s nedostatkom tradícií a kontaktov, s budovaním infraštruktúry, s nástrahami skrytými v systéme študentských kapitačných kvót. Zároveň sme zaplatili a vlastne dodnes platíme nemalú daň za chyby z neskúsenosti. Keďže som optimista, azda by som po úspešnom zavŕšení prvého akademického roka mohol povedať, že počiatočné ťažkosti máme už za sebou. Ako opatrný človek to však radšej nepoviem: ako futbalový nadšenec totiž viem aj to, že pre nováčikov, ktorí sa dostali do vyššej súťaže, prvý rok nepredstavuje vážne problémy vtedy ešte trvá nadšenie. Problémy sa prihlásia v druhom, treťom roku. Čiže, povediac to jazykom univerzity, roky, ktoré sú pred nami, budú práve také ťažké ako ten prvý, ktorý už máme za sebou. Čaká nás totiž nemálo úloh. Máme pred sebou akreditáciu magisterského stupňa štúdia, vybudovanie úplnej päťročnej vzdelávacej štruktúry, pričom na katedru bude z roka na rok pribúdať viac a viac poslucháčov a aj vyučujúcich. My, ktorí v súčasnosti tvoríme kolektív vyučujúcich katedry, však veríme v úspešné pokračovanie. Nech si však po prečítaní predchádzajúcich riadkov čitateľ nemyslí, že chceme len prežiť. Ani náhodou. Chceli by sme, aby sa katedra dejepisu na UJS stala jedným z významných centier slovenskej a zároveň aj maďarskej (bez menšinového prívlastku) vedy, a aby zaujala rešpektované postavenie medzi katedrami histórie. Takéto postavenie môžu vytvoriť len vynikajúci učitelia, hodnotné vedecké výsledky a výborní poslucháči. Vieme, že dosiahnuť to nebude ľahké, a že sa to nepodarí zo dňa na deň. Keby sme však neverili v úspech, našu prácu by sme ani neboli začali. Musíme však vedieť, kde je naše miesto. Ako nová inštitúcia sa sa-

8 ACTA HISTORICA DANUBIENSIA 1 2007 mozrejme nemôžeme prirovnávať ku katedrám s tradíciami siahajúcimi na desaťročia do minulosti, no môžeme si vytýčiť cieľ, že ich raz dobehneme. V dnešnom svete neprebieha medzi univerzitami a katedrami len spolupráca, ale aj súťaž: súťaž o čo najlepších učiteľov, poslucháčov, o peniaze z príslušných fondov. Do tejto zdravej súťaže sa zapojíme aj my a chceme byť lepší predovšetkým v tom, na čo máme danosti. Ako stredoeurópska univerzita, ktorá je nielen obrazne, ale aj v skutočnosti vzdialená len zopár metrov od Dunaja, máme svoje poslanie jasne definované: do centra našej výučby by sme chceli umiestniť dejiny regiónu, dejiny podunajských národov. A keďže v strednej Európe je dodnes problémom nevyriešená otázka národnostných menšín, je prirodzené, že v programe našej katedry sa i ona musí stať prioritnou témou. A je len samozrejmé, že v našom vzdelávacom programe primeranú pozornosť dostane aj vyučovanie dejín Maďarov žijúcich na Slovensku. V súčasnosti prebieha na katedre vyučovanie v maďarskom jazyku. Naším cieľom však nie je uzavrieť sa do jazykového geta. V rámci magisterského štúdia chceme poslucháčom umožniť, aby jednotlivé disciplíny mohli absolvovať v slovenskom (čo chceme zabezpečiť prizvaním slovenských kolegov) alebo aj v anglickom jazyku. Pre úspešnú prácu katedry sú však potrebné nielen pekné ciele, ale aj splnenie viacerých podmienok: existencia vhodnej infraštruktúry, prítomnosť výborných vyučujúcich a najmä, dostatok poslucháčov. V tomto ohľade je naša situácia rozličná. Ako univerzita vo výstavbe ešte ani zďaleka nemáme vybudovanú takú infraštruktúru ako veľké univerzity. Toto všetko sa ale dá nahradiť a na tomto poli sú aj voľným okom viditeľné neustále zmeny. Naša vybavenosť potrebnou technickou (počítače, moderné učebné pomôcky,...) je dostatočná, nedávno odovzdaná univerzitná knižnica a aj postupne budovaná knižnica katedry sú tiež krokom vpred. Zbor našich vyučujúcich je počtom malý, no sú v ňom zastúpení a to môžem vyhlásiť bez toho, aby som bol chválenkár z vynikajúcich odborníkov. Domácich slovenských vyučujúcich dobre dopĺňajú kolegovia z Maďarska. Našich poslucháčov vyučovali či vyučujú títo kolegovia (podľa abecedy): Vincent Múcska, Attila Simon, István Soós, László Szarka, Barnabás Vajda, János J. Varga. Dúfame, že tento menoslov sa bude paralelne so zvyšujúcim sa počtom poslucháčov obohacovať. Prednášky učiteľov Katedry dejepisu Pedagogickej fakulty Univerzity Jánosa Selyeho navštevuje v súčasnosti v dvoch ročníkoch spolu približne sto poslucháčov denného štúdia a o niečo vyšší počet študentov je zapísaných na diaľkovej forme štúdia. Zjavne to nie je malé číslo. Všetci poslucháči študujú dejepis ako učiteľské štúdium v kombinácii s ďalším odborom: väčšina z nich je zapísaná na kombináciu maďarský jazyk a literatúra dejepis, ale máme aj študentov anglického či nemeckého jazyka, matematiky, informatiky a katechetiky. Väčšina našich študentov žije na južnom Slovensku v pásme siahajúcom od Bratislavy až po Kráľovský Chlmec, no máme už aj niekoľko poslucháčov z Maďarska a dúfame, že ich počet sa v budúcnosti bude zvyšovať. Pre modernú univerzitnú katedru je vyučovanie len jedným z pilierov, o ktoré sa opiera. Pevnú pozíciu budeme mať však len vtedy, keď využijeme aj jej druhý pilier výskumnú prácu. Plné využitie oboch opôr garantuje už spomínaný kolektív výborných odborníkov, aj keď väčšina z nás ešte pokračuje aj v už skôr začatých bádateľských programoch v iných inštitúciách, resp. finalizuje ich. Chceli by sme sa však prezentovať aj so samostatnými výskumnými programami a v tomto smere sme už aj urobili prvé kroky. Dúfame, že k týmto našim snahám nájdeme vhodných partnerov v iných vysokoškolských inštitúciách. Vzťahy medzi univerzitami a katedrami vrátane tých medzinárodných sú beztak alfou a omegou toho, čo si v 21. storočí predstavujeme pod slovným spojením univerzitný život.

Namiesto predslovu 9 Preto aj súčasnú ročenku vydávame s nádejou, že jednak ňou dáme vedieť o svojej existencii a jednak, že skrze ňu robíme prvý krok ku kolegom pracujúcim na iných pracoviskách. Na konci svojho príspevku by som mal vysloviť úprimnú vďaku všetkým, ktorí stáli pri zrode našej katedry a pomáhali jej v práci. Pre nedostatok miesta však nezačnem s vymenúvaním. Najviac by som sa však chcel poďakovať tým rodičom a poslucháčom, ktorí si vybrali našu univerzitu a v rámci nej našu katedru. Oni nám dali do zálohu svoju dôveru a my sa budeme snažiť, aby sme si ju zaslúžili. Attila Simon, PhD. vedúci katedry

10 ACTA HISTORICA DANUBIENSIA 1 2007 Tanulmányok Štúdie

Múcska Vincent: Cirkevné zákony Štefana I. Svatého 11 MÚCSKA VINCENT CIRKEVNĚ ZÁKONY ŠTEFANA I. SVATÉHO Právo uhorského štátu 11. storočia má v porovnaní s ostatnými krajinami strednej a východnej Európy mimoriadne postavenie. Ani z Čiech a ani z Poľska sa totiž z tohto obdobia nezachovali právne pamiatky v čistej podobe zápisu kráľovských zákonníkov, ako je to v prípade Uhorska. 1 Právne normy upravujúce cirkevné záležitosti v Uhorsku 11. storočia sú súčasťou zákonníkov, ktoré sa viažu k menám niektorých arpádovských panovníkov 11. storočia a sú v nich uvedené zároveň s normami svetského práva. (Výnimkou je tzv. I. ostrihomská synoda, ktorej kánony sa venujú výlučne úprave cirkevných záležitostí.) O akomsi pôvodnom a ucelenom uhorskom cirkevnoprávnom systéme teda ťažko hovoriť, najmä ak si uvedomíme tesné vzájomné previazanie dobového svetského i cirkevného práva. Uhorský kráľ podobne ako aj germánski či slovanskí králi raného stredoveku vystupoval ako rozhodujúci tvorca práva a aj ako najdôležitejší garant jeho dodržiavania. V časoch kristianizácie a následného budovania cirkevnej organizácie teda stanovoval rovnako svetské, ako aj cirkevné právne normy. Cirkev ho zase vedomo podporovala a podieľala sa na legislácii. Išlo vlastne o vytváranie nového právneho systému, ktorý mal v duchu kresťanstva transformovať, prípadne úplne nahradiť normy pohanského zvykového práva. (Táto kráľovská legislatívna aktivita nepochybne súvisela aj s výnimočným sakrálnym charakterom úradu kresťanského kráľa.) V uhorských podmienkach je to zrejmé predovšetkým vo svätoštefanskom zákonodarstve, najmä v jeho trestnoprávnych normách. Kresťanské zákonodarstvo totiž posudzovalo trestný čin zároveň aj ako hriech, teda urážku Boha, a preto ku svetskej sankcii pripájalo i sankciu cirkevnú. Z hľadiska právneho vývinu to znamenalo výrazný posun: prostredníctvom kánonického práva sa do uhorského právneho systému dostalo verejnoprávne ponímanie trestného činu. Kým v predošlom právnom systéme sa poškodený, resp. jeho príbuzenstvo snažili, najčastejšie prostredníctvom pomsty, len o súkromnú nápravu krivdy, kresťanské štátne právo trestalo vinníka už nielen za spáchanie trestného činu, ale stanovený trest mal už aj preventívne poslanie. Štát prostredníctvom kráľovského kresťanského zákonodarstva už teda realizoval svoje štátno-právne zámery. 2 Z 11. storočia sa nám v Uhorsku zachovali dva zákonníky Štefana I. Svätého, tri zákonníky Ladislava I. Svätého, dva zákonníky kráľa Kolomana Učeného a zápis kánonov synod uskutočnených počas Kolomanovho panovania, ktoré reprezentujú prvú čisto cirkevnú legislatívu v Uhorsku. 3 Ich texty sa zachovali len v neskorších odpisoch a v nich nie je, okrem jednej výnimky, žiaden priamy odkaz na presné datovanie ich vzniku. Pri svätoštefanských 1 V týchto krajinách boli zákonodarné aktivity súdobých panovníkov zaznamenané len sekundárne v kronikárskych záznamoch Kosmasa, resp. Galla Anonyma. Por. MALLÝ, K.: Dějiny českého a československého práva do roku 1945. Praha 1997, s. 80 81. a ŽELEZKOVÁ, G. BLAHO, P. ČARVAGA, V.: Všeobecné dejiny štátu a práva. I. a II. časť. Bratislava: Univerzita Komenského 4 1997, s. 114 115. 2 BÓNIS, Gy.: Szent István törvényének önállósága. Századok 72, 1938, s. 438 a n., najmä s. 462 467. 3 Uhorské zákonníky z 11. storočia boli už mnohokrát vydané. Za najlepšiu edíciu sa však dodnes pokladá ZÁVODSZKY, L.: A Szent István, Szent László és Kálmán korabeli törvények és zsinati határozatok forrásai. (Függelék: A törvények szövege). Budapest 1904. Toto dielo používame v našom texte aj my.

12 ACTA HISTORICA DANUBIENSIA 1 2007 zákonoch sa v modernom bádaní v súvislosti s časom ich vzniku stretávame s nasledovným časovým vymedzením: 4 Prevláda názor, že Štefan vydal dva zákonníky 5 prvý na začiatku svojho panovania, kým druhý zase po potlačení Vazulovho sprisahania, teda po rokoch 1031/1032, resp., podľa iného názoru po roku 1009, keď Štefan porazil Ajtoňa. Vychádza sa pritom z najstaršej dochovanej formy záznamu Štefanových zákonov v Admontskom kódexe z 12. storočia. 6 Pravdepodobnejší je však predpoklad dnes už žiaľ nežijúcej Móniky Jánosiovej, že v prípade svätoštefanských zákonníkov sa nedá presne určiť, kedy ktorý z nich vznikol, ale že je správnejšie hovoriť len o čase, kedy boli jednotlivé kráľovské zákony spísané do podoby jednotného zákonníka. Zákony sa totiž prijímali počas chronologicky bližšie nezaraditeľnej série zasadaní kráľovskej rady (v zákonoch spomínaný senatus), a to počas celej Štefanovej vlády a do jednotných zákonníkov boli zostavené až dodatočne. 7 Tak možno potom vysvetliť aj pochybnosti o piatich prvých zákonoch I. svätoštefanského zákonníka, o ktorých časť historikov predpokladá, že sú neskoršou interpoláciou. Týchto päť kapitol totiž pojednáva napospol o reglementácii cirkevných záležitostí a je pravdepodobné, že pri záverečnej redakcii boli zaradené na čelné miesto v zákonníku na popud kléru. 8 Hoci aj my sa prikláňame k tomuto názoru, v našom texte budeme Štefanove zákonníky rozlišovať podľa tradičného delenia. Robíme to však len kvôli prehľadnosti poznámkového aparátu takéto delenie uvádza totiž kritické vydanie zákonníkov, ktoré citujeme. Svätoštefanské zákony sú bezo sporu originálnou legisláciou. Na druhej strane je však rovnako jasné, že pri ich vytváraní, zvlášť pri tých cirkevných, uhorskí zákonodarcovia kráľ i v zákonoch niekoľkokrát spomínaný senatus postupovali podľa zahraničných vzorov. Pre nás je v tomto príspevku zaujímavá práve otázka možných zahraničných vplyvov, resp. vzorov. Z právnych noriem, ktoré sa viažu k jeho menu nás v prvom rade zaujímajú tie, ktoré sa priamo alebo nepriamo dotýkajú cirkevných záležitostí. Takýchto právnych noriem je z ich celkového počtu 55 takmer polovica (22) a tieto tvoria vlastne prvý súbor uhorského partikulárneho cirkevného práva. Z dvadsiatich dvoch cirkevnoprávnych zákonov v poradí prvých päť spomínali vyššie a v poznámke číslo 8. 4 Vychádzame pritom prevážne zo zistení maďarskej historičky JÁNOSI, M.: Törvényalkotás a korai Árpádkorban. Szeged 1996. (Szegedi Középkortörténeti Könyvtár 9.) Por. aj našu recenziu tejto knihy v Historickom časopise 45, 1997, č. 3, s. 531 534. Ďalšie názory na túto problematiku možno nájsť napr. v prácach MA- GYARORSZÁG TÖRTÉNETE I/2 (Előzmények és magyar történet 1242-ig) Budapest 1984, s. 901 a n., 960 a n. (Autorom príslušných častí je Gy. Györffy). MAKK, F.: Magyarország a 12. században. Budapest 1986, s. 36 a n., 73 a n. Ku Kolomanovej zákonodarnej aktivite pozri aj ADRIÁNYI, G.: Die ungarischen Synoden. Annuarium Historiae Conciliorum 8, 1976, s. 541 575.; JÁNOSI, M.: Az első un. esztergomi zsinati határozatok keletkezésének problémái. ACTA UNIVERSITATIS SZEGEDIENSIS DE ATTILA JÓZSEF NOMI- NATAE Acta historica T. LXXXIII. Szeged 1986, s. 23 30.; WALDMÜLLER, L.: Die Synoden in Dalmatien, Kroatien und Ungarn. (Konziliengeschichte, Hrsg. von Walter BRANDMÜLLER, Reihe A: Darstellungen), Paderborn München Wien Zürich 1987, s. 126 a n. 5 Sancti Stephani decretorum liber primus (SSI). In: ZÁVODSZKY, c. d., s. 141 152; Sancti Stephani decretorum liber secundus (SSII). In: ZÁVODSZKY, c. d., s. 153 156. 6 Szent István törvényeinek XII. századi kézirata az Admonti kódexben [Hasonmás kiadás]. A kisérőtanulmányt Györffy György, a bevezetést a magyar fordítást és a jegyzeteket Bartoniek Emma készítette. 7 JÁNOSI, c. d., s. 90 a n. 8 SSI/1 De statu rerum ecclesiasticarum; SSI/2 De potestate episcoporum super res ecclesiasticas eorumque convenientia cum laicis; SSI/3 Quales debeant esse accusatores et testes clericorum; SSI/4 Item de eodem; SSI/5 De labore sacerdotum.

Múcska Vincent: Cirkevné zákony Štefana I. Svatého 13 Zvyšné možno podľa ich obsahu rozdeliť do štyroch skupín: Do prvej, tvoriacej celú tretina z ostávajúceho počtu, patria tie, ktoré reglementujú kultové záležitosti: sú to známe zákony, ktoré nariaďujú svätenie nedele, 9 zákon o dodržiavaní pôstu počas kántrových dní (quattuor tempora) 10 a v piatok, 11 ďalej zákon o tom, ako sa ľudia majú správať v kostoloch pri omšiach, 12 o tom, ako sa má potrestať ten, kto zanedbáva, resp. odmieta kresťantvo 13 a o tom, ako sa treba zachovať, ak niekto zomrie bez toho, aby kňazovi pred smrťou vyznal svoje hriechy. 14 Do druhej skupiny cirkevných zákonov sv. Štefana možno zaradiť právne normy, ktoré stanovujú takpovediac práva žien: zaručujú ochranu vdov a sirôt, 15 práva opustených manželiek, 16 stanovujú tresty za únos dievčat 17 a vyslovujú zákaz sobášov medzi slobodnými a neslobodnými. 18 Tretia skupina obsahuje ustanovenia namierené proti mágii a bosoráctvu 19 a do štvrtej možno zaradiť zákony potierajúce kriminálne delikty ako vraždu a krivú prísahu. 20 Do poslednej skupiny zaraďujeme dve právne normy, ktorých úlohou bolo zabezpečiť hospodársku základňu fungovania cirkvi v Uhorsku: ide o nariadenia, podľa ktorých každých desať dedín má postaviť kostol 21 a hospodársky ho zabezpečiť a potom stanovenie povinnosti desiatku. 22 Teraz k otázke zahraničných vplyvov, resp. predlôh. Tento problém zamestnáva historikov vlastne už 1741, keď Karol Péterffy vydal svoje slávne dielo o uhorských konciloch, 23 v ktorom okrem iného identifikoval zahraničné predlohy niektorých uhorských právnych noriem. Aj bádatelia po Péterffym 24 sa zväčša uspokojili s osvetlením bezprostredných zahraničných paralel k jednotlivým zákonom takto sa podarilo vykázať súvislosti napríklad so súpisom bavorského práva Lex Baiuvariorum 25 a podobne. Pri cirkevnoprávnych normách no nielen pri nich však musíme mať na zreteli inú otázku. Podľa nás totiž v tomto ohľade nie je veľmi účelné hľadať izolované zahraničné pendaty k uhor- 8 SSI/1 De statu rerum ecclesiasticarum; SSI/2 De potestate episcoporum super res ecclesiasticas eorumque convenientia cum laicis; SSI/3 Quales debeant esse accusatores et testes clericorum; SSI/4 Item de eodem; SSI/5 De labore sacerdotum. 9 SSI/8,9 De observatione dominici diei. 10 SSI/10 De observatione IIII. temporum. 11 SSI/11 De observatione sexte ferie. 12 SSI/19 De conventu ad ecclesiam et de his, qui murmurant vel locuntur in ecclesia hora misse.. 13 SSI/13 De observanda christianitate. 14 SSI/12 De his, qui sine confesione moriuntur. 15 SSI/26 De viduis et orphanis. 16 SSI/30 De his, qui extra regnum suas fugiunt uxores. 17 SSI/27 De raptu puellarum. 18 SSI/29 De his, qui petunt sibi ancillas in uxores. 19 SSI/33, 34 De strigis; De maleficis. 20 SSI/14, 15, 16, 17 De homicidiis; De his, qui suas uxores occidunt; De evaginatione gladii; De periuris. 21 SSII/1 De regali dote ad ecclesiam 22 SSII/18 De decimacione. 23 PÉTERFFY, C.: Sacra Concilia Ecclesiae Romano-Catholicae in Regno Hungariae celebrata. I. Posonii MDCCXLI. 24 K nim patria napríklad BATTHÁN, I.: Leges ecclesiasticae Regni Hungariae et provinciarum adiacentium. Albae Carolinae MDCCLXXV; KARÁCSON, I.: A XI. és XII. századbeli magyarországi zsinatok és azoknak a külföldi zsinatokhoz való viszonya. Györ 1888. 25 MADZSAR, I.: Szent István törvényei és a Lex Bajuvariorum. Történeti szemle, 8, 1919, s. 48 75.

14 ACTA HISTORICA DANUBIENSIA 1 2007 ským cirkevnoprávnym normám tak, ako ich možno nájsť napríklad v dodnes hojne citovanom diele Levente Závodszkého. Tento spôsob totiž hneď vyvolá ďalšiu otázku, totiž, že ako je možné, že uhorské partikulárne cirkevné právo recipovalo z právnych prameňov najrozličnejších období napríklad z koncilových kánonov zo 4. storočia, zo zákonov z justiniánovského korpusu zo 6. storočia, z franských kapitulárov a koncilových, resp. snemových uznesení a podobne. Odpoveďou na to je konštatovanie, že uhorskí zákonodarcovia používali nejakú zahraničnú príručku cirkevného práva, podľa ktorej formulovali aj normy uhorského partikulárneho cirekevného práva. Doterajší výskum sa k možnosti identifikovať túto príručku staval pomerne skepticky: vynikajúci znalec uhorského stredovekého práva György Bónis sa k tejto otázke vyjadril napríklad v tom zmysle, že za takúto predlohu možno hľadať v ktorejkoľvek cirkevnoprávnej zbierke, ktorá vznikla v období od Pseudoizidorských dekretálií až po zbierky Iva z Chartres, teda v období od polovice 9. storočia až do konca 11. storočia. 26 Za týchto približne dvestopäťdesiat rokov vznikli v latinskej cirkvi približne štyri, desiatky cirkevnoprávnych zbierok. Z nich však širší, nadregionálny dosiahol len tucet. Vzhľadom na svätoštefanské zákonodarstvo musíme z nich vylúčiť tie, ktoré vznikli po polovici 11. storočia, teda všetky tzv. reformné zbierky. 27 Takto sa nám počet relevantných zahraničných cirkevnoprávnych zbierok obmedzí v podstate na štyri: na Preudoizidorské dekretály, 28 zbierku pripísanú milánskemu arcibiskupovi Anselmovi, zbierku Regina z Prümu 29 a zbierku biskupa Burcharda z Wormsu. 30 Z nich mala najmenšie rozšírenie Anselmova zbierka, ktorá vznikla v severnej Itálii (asi v Miláne). Dnes je z nej známych len šesť, prípadne sedem exemplárov. Okrem toho zatiaľ nie je ani edovaná a tým je pre širší okruh bádateľov de facto nedostupná. Pozrime sa teraz bližšie na zostávajúce tri zbierky: v súvislosti s viacerými svätoštefanskými zákonmi môžeme sledovať buď až doslovné prevzatia z nich, alebo aspoň obsahovú príbuznosť. Pokiaľ ide o doslovné, alebo takmer doslovné prevzatia, tak sa už od Péterffyho 26 BÓNIS, Gy.: Középkori jogunk elemei. Római jog, kánonjog, szokásjog. Budapest 1972, s. 21. 27 Tie vznikli ako jeden z produktov obrodného hnutia v západnej cirkvi v druhej polovici 11. storočia. Pre reformátorov boli jedným z prostriedkov na presadenie cieľov reformy. Preto v porovnaní so staršími zbierkami boli tieto zostavované so zámerom vytvoriť jednotné právo, ktorého najvyššiu autoritu predstavoval Apoštolský stolec. Por. FUHRMANN, H.: Das Reformpapsttum und die Rechtwissenschaft. In: Investiturstreit und Reichsverfassung. Hrsg. von. J. Fleckestein. Sigmaringen 1973 (= Vorträge unf Forschungen Bd. XVII) s. 101. MORDEK, H.: Kanonistik und Gregorianische Reform. Marginalien zu einem nicht-marginalem Thema. In Reich und Kirche vor dem Investiturstreit. Vorträge beim wissenschaftlichen Kolloquium aus Anlass des achtzigsten Geburtstag von Gerd Tellenbach. (Hrsg. von K. Schmid) Sigmaringen 1986, s. 71 a n. 28 Decretales Pseudo-Isidorianae et Capitula Angilramni. Ad fidem librorum manuscriptorum recensuit fontes indicavit commentationem de collectione Pseudo-Isidori praemisit Paulus Hinschius. Lipsiae 1863. Pozri aj FUHRMANN, H.: Einfluß und Verbreitung der Pseudoisidorischen Fälschungen. Von ihrem Auftauchen bis in die neuere Zeit. I. III. Stuttgart 1973. (Schriften der Monumenta Germaniae Historica Bd. 24, I. III.) 29 Reginonis abbatis Prumensis de ecclesiasticis disciplinis et religione christiana libri duo. Patrologiae Cursus Completus. Series secunda (Latina). Accurante J.P. Migne. (PL) T. 132. Lutetia Parisiorum 1853, col. 175 455/484. [Reg] Pozri aj BUŠEK, V.: Prameny poznání historie práva církevního. Bratislava 1933, s. 31. KURTSCHEID, B. WILCHES, F.A.: Historia iuris canonici. I. Historia fontium et scientiae iuris canonici. Romae 1943, s. 151 153. BÁNK, J.: Kánoni jog I. Budapest 1960, s. 168 169. PLÖCHL, W. M.: Geschichte des Kirchenrechts I. Wien München 2 1962, s. 449. ERDŐ, P.: Az egyházjog forrásai. Történeti bevezetés. Budapest 1998, s. 135 136. 30 Burchardi Wormaciensis episcopi decretorum libri viginti. PL 140, col. 537 1058. [Bur] Pozri aj Bušek, Prameny, s. 32. Kurtscheid Wilches, s. 153 156. Bánk, s. 169 171. Plöchl, s. 450. Lexikon des Mittelalters II. München Zürich 1982, s. 946 951. Erdő, Az egyházjog, s. 138 141.

Múcska Vincent: Cirkevné zákony Štefana I. Svatého 15 čias, teda vyše dvestopäťdesiat rokov vie, že 1. a 2. kapitola I. svätoštefanského zákonníka sú vlastne miernym pozmenením znenia kánonov franskej ríšskej synody z roku 847 v Mainzi. Schiller 31 roku 1910 zasa poukázal na to, že 3., 4. a 5. kapitola či paragraf I. zákona sv. Štefana má svoju takmer doslovnú predlohu v Pseudo-Izidorovi. Zároveň treba upozorniť, že ide napospol o tie zákony, ktoré časť bádateľov považuje za neskoršiu interpoláciu. Pokiaľ ide o tzv. obsahovú príbuznosť, tak sme na základe porovnávania materiálu zo spomínaných zahraničných cirkevnoprávnych zbierok so svätoštefanskými zákonmi dospeli k nasledujúcim zisteniam. Zo siedmich cirkevnoprávnych noriem zaradených do prvej skupiny, t.j. z tých, ktoré hovoria o kultových záležitostiach, sme obsahové koreláty našli pri všetkých. Najviac z nich je z Burchardovej zbierky v absolútnom počte k siedmim spomínaným zákonom je ich na dve desiatky, kým z Regina šesť. 32 V druhej skupine, kam sme zaradili štyri svätoštefanské zákony o právach žien sme takýchto prípadov obsahovej súvislosti našli opäť ku všetkým pričom z Reginovej zbierky je identifikovateľných dvanásť a z Burchardovej sedemnásť. 33 Zákony sv. Štefana, ktoré obmedzujú magické a bosorácke praktiky, majú viaceré svoje obsahové koreláty u Regina i Burcharda. 34 Pri skupine zákonov, ktoré pojednávajú o kriminálnych činoch ako vražda a krivá prísaha, máme v ich sankčnej časti do činenia s kombinovanou sankciou. Svetská sankcia spočíva podobne ako germánskom práve v majetkovej kompenzácii rodine zavraždeného. Cirkevná sankcia zasa v bližšie neurčenom pokání, pričom obraz o ňom si môžeme urobiť na základe dobových príručiek cirkevného práva, kde sa za vraždu predpisuje až sedemročné pokánie, ktoré delikvent mal vykonávať pod dohľadom svojho biskupa. Opäť teda nachádzame obsahové paralely medzi domácimi a zahraničnými právnymi normami 35 tak, ako aj v našej poslednej skupine svätoštefanských zákonov, ktoré pojednávajú o majetkovom zabezpečení cirkvi. Ide v nich o povinnosť veriacich hospodársky zabezpečiť novozaložený kostol, ako aj o povinnosti odvádzať desiatok. 36 Vráťme sa po tomto stručnom prehľade priamych a nepriamych paralel medzi svätoštefanskými cirkevnými zákonmi a zahraničnými cirkevnoprávnymi príručkami k otázke, ktorú sme nastolili v úvode nášho príspevku, t. j., či je možné nájsť tú zahraničnú zbierku cirkevného práva, ktorá by bola slúžila ako predloha pri formulovaní noriem uhorského partikulárneho cirkevného práva svätoštefanského obdobia. Ponúka sa nám totiž už na prvý pohľad zjavná odpoveď, že touto predlohou by na základe množstva preukázateľných obsahových paralel či korelátov mohla byť zbierka Burcharda z Wormsu. Na vyslovenie takejto hypotézy však rozhodne nepostačuje len mechanické vypočítanie mnohosti či málosti vzájomných prevzatí či obsahových korelácií. Preto ju chceme podoprieť aj ďalšími argumentmi. 31 SCHILLER, F.: Das erste ungarische Gesetzbuch und das deutsche Recht. In: Festschrift Heinrich Brunner. Weimar 1910, s. 403 404. 32 Reg I, 56, 69, 70, 128, 277, 279; Bur II, 67, 71, 81 86; III, 80, 81, 82, 87; V, 10; XI, 51, 52; XIII 2, 4, 5; XIX, 68. 33 Reg II, 32, 35, 76, 124, 135, 155, 156, 158 162; Bur II, 27; VIII, 44; IX, 3, 4, 18, 26, 27, 29, 34, 35, 36, 37, 38, 39, 54. 34 Reg II, 347, 348, 349, 353, 355; Bur X, 5, 6, 23, 28, 31, 51. 35 Reg II, 6, 10, 25, 311, 314; Bur II, 2, 17, 18, 19; VI 1, 2, 3, 4, 13, 15; XIX 5. 36 Reg I, 23, 26, 27, 42, 52; Bur III, 6, 7, 37,134, 154.

16 ACTA HISTORICA DANUBIENSIA 1 2007 Vychádzame pritom z nasledovného zistenia: Keď sme porovnávali celý korpus uhorských cirkevnoprávnych noriem z 11. storočia, ktorý obsahuje viac ako dvesto zákonov 37 s už spomínanými zahraničnými zbierkami cirkevného práva, vyšli nám približne rovnaké údaje, ako sme uviedli v predchádzajúcej časti nášho príspevku, to jest, že prevážnu väčšinu obsahových korelátov precentuálne sa to pohybuje okolo 70 80 % sme našli v zbierke Burcharda z Wormsku. A to napriek tomu, že pri porovnávaní právnych noriem z obdobia sv. Ladislava a Kolomana sme už pracovali s tými cirkevnoprávnymi príručkami, ktoré vznikli v druhej polovici 11. storočia, teda s tzv. reformnými zbierkami (zbierkou Anselma z Luccy, zbierkou kardinála Atta a zbierkami Iva z Chartres). Toto zistenie je o to zaujímavejšie, že pri takomto rozšírenom porovnávaní sme teda museli vziať do úvahy veľké reformné procesy, ktoré zasiahli latinskú cirkev v druhej polovici 11. storočia. Pritom v historiografii až do súčasnosti prevláda mienka, že uhorská cirkev druhej polovice 11. storočia reflektovala na zmeny v latinskej cirkvi a teda že rešpektovala požiadavky rímskych reformátorov. Ani uhorské partikulárne cirkevné právo z tohto obdobia a ani ostatné pramene nám však nedovoľujú vysloviť takýto jednoznačný úsudok. 38 Ďalším argumentom v prospech hypotézy o rozhodujúcom vplyve Burchardovej príručky na tvorbu uhorského partikulárneho cirkevného práva je tento fakt: Wormský biskup dopracoval definitívnu verziu svojej zbierky okolo rokov 1023 1025. 39 Už koncom prvého desaťročia 11. storočia však mal hotovú prvú redakciu rukopisu. Burchard z Wormsu sa v novembri roku 1007 zúčastnil na ríšskej synode vo Frankfurte. Medzi účastníkmi tejto synody je ale podpísaný aj + Anastasius + Ungrorum archiepiscopus. 40 Burchard teda mohol svojmu uhorskému kolegovi v priebehu druhého desaťročia 11. storočia zaslať odpis staršej redakcie svojej zbierky. Táto tak mohla mať potom vplyv už aj na svätoštefanskú legisláciu, najmä, ak si pripomenieme že zákony sv. Štefana boli do podoby zákonníka či zákonníkov spísané až dodatočne a neboli celé naraz prijaté a vyhlásené v tej podobe, ako ich poznáme dnes. Spoľahlivé verifikovanie tejto tézy si však rozhodne vyžaduje ešte ďalší výskum. 37 Sú to približne dve tretiny celkového počtu právnych noriem vzniknuvších v období panovania sv. Štefana, sv. Ladislava a Kolomana Učeného. 38 Pozri MÚCSKA, V.: Uhorsko a cirkevné reformy 10. a 11. storočia. (= Acta Historica Posoniensia IV Monographiae I) Bratislava 2004, passim. 39 Por. pozn. č. 30. 40 Diplomata Hungariae Antiquissima I. (1000 1131). Edendo operi praefuit G. GYÖRFFY. Budapestini 1992, č. 6, s. 42 43,20,35.

Múcska Vincent: Cirkevné zákony Štefana I. Svatého 17 MÚCSKA VINCE SZENT ISTVÁN EGYHÁZI TÖRVÉNYEI Rezümé A szerző tanulmányában abból indul ki, hogy a Szent István-kori egyházi törvények megfogalmazásában a magyar törvényhozók az egyházjog valamilyen külföldi segédanyagára támaszkodtak. Ezzel kapcsolatban felteszi a kérdést, hogy a kor melyik külországbeli egyházjogi gyűjteményei befolyásolhatták döntő mértékben Szent István egyházi törvényeinek a kialakítását. Szent István egyházi törvényeinek, valamint a prümi Regino és a wormsi Burchard ide vonatkozó normáinak az összevetése után arra a következtetésre jut, hogy a legnagyobb valószínűség szerint ez a forrás a wormsi püspök munkája lehetett. Az említett gyűjteményben és a Szent István-féle törvények között nagy számban kimutatható tartalmi megegyezésen kívül e feltételezést az a tény is alátámasztja, hogy a wormsi Buchard püspök és Asztrik (Anasztazius) magyar érsek valószínűleg személyi kapcsolatban is álltak. Ennek az állításnak az igazolásához azonban további kutatásokra lesz szükség.

18 ACTA HISTORICA DANUBIENSIA 1 2007 VARGA J. JÁNOS A BÉCSI KORMÁNYZAT TELEPÍTÉS- ÉS VALLÁSPOLI- TIKÁJA MAGYARORSZÁGON A 17 18. SZ. FORDULÓJÁN Amikor Kollonich Lipót gróf győri püspök, a Magyar Királyság új berendezésének kidolgozásával megbízott udvari bizottság elnöke 1689 őszén a bécsi kormányzat elé terjesztette az Einrichtungswerk des Königreichs Hungarn című reformtervezetet, Magyarország felszabadítása a török uralom alól lényegében befejeződött. Badeni Lajos császári fővezér csapatai a sikeres balkáni hadjárat után már az Al-Dunánál rendezték be téli szállásukat, és a Temesköz várait nem számítva, mindössze három körülzárt magyarországi erősségben várta sorsának beteljesedését ellenséges őrség. 1 Az új katonai és a Habsburgok örökös királyságának elfogadása (1687) után megváltozott politikai helyzetben szükségszerűen felvetődött a kérdés: hogyan alakuljon a Királyság élete a török kiűzése után? Kollonichék öt fejezetre tagolt, 500 kéziratoldalnyi tervezetükben a legsürgetőbb közigazgatási, jogi, vallásügyi, belpolitikai, katonai és gazdasági tennivalókat tárgyalták. Az emlékirat szerzői a dunai monarchia részének tekintették Magyarországot, amiből egyenesen következett, hogy a másfél évszázados török uralom idején mélypontra jutott Királyságot az örökös tartományok szintjére felemeljék. A Politicum című fejezet bevezető soraiban így vélekedtek erről: A szorosabb értelemben vett belpolitika (...) általánosságban olyan helyes országos és helyi politikai berendezkedés bevezetését jelenti, amely által a közjó, vagyis az egész közösség s külön-külön minden egyes ember java előmozdítható, károsodásuk pedig elhárítható; egyedi értelemben pedig a Magyar Királyságra és arra vonatkoztatva, hogy itt a jelenkorban mi mindent kell e tekintetben az égető szükség miatt és célszerűen bevezetni,... 2 A monarchia érdeke vélekedtek a szerzők, hogy valamennyi tagországa képes legyen eltartani önmagát, s arra a Magyar Királyság is alkalmassá váljék. A cél eléréséhez - a modern kormányzati eszközök alkalmazása mellett az ország középső, elnéptelenedett területének, a korábbi Hódoltságnak egykorú kifejezéssel az újszerzeményi területnek az újratelepítését sürgették. A paraszti telepesek, akiket a javaslat készítői szerint önkéntesen és szabadon kell behívni és befogadni az országba, nem örökös jobbágyok lennének, hanem szolgáltató rendű lakosok, azzal a szabad költözési joggal, amelyet a magyarországi törvények előírnak. A pusztán maradt telket és tartozékait térítésmentesen és örökjogon, sőt az elidegeníthetés jogával kapnák meg, mert így elkerülhető, hogy a földesúr elfoglalja vagy elcserélje újjáépített házukat, megművelt földjüket. Talpon maradásukat a magyaroknak három, a távolabbról érkező idegeneknek öt évre szóló adó- és robotmentességgel kívánják előmozdítani. A töröktől visszavett, egykori szabad királyi városok és mezővárosok betelepítése érde- 1 Kanizsa 1690. április 13-án, Várad 1692. június 5-én, Gyula 1695. január l2-én került a császáriak kezére. 2 Magyar Országos Levéltár (MOL.) P 1568. Baranyai hagyaték 7. cs., az Einrichtungswerk des Königreichs Hungarn tördelt korrektúrája (K.) 6l. A Politicum című fejezet Magyarország betelepítésére vonatkozó részletét magyarul l. Magyar történeti szöveggyűjtemény 1526-1790 II/2. Szerk.: Sinkovics István. Budapest, 1968. 704-712. A teljes Politicum Kenéz Győző fordításában jelent meg: Bürokrácia és közigazgatási reformok Magyarhonban. Szerk.: Csizmadia Andor. Budapest, 1979. 39-65. Az Einrichtungswerk további fejezetei: Iustitiarium, Ecclesiasticum, Militare, Camerale mind ez ideig nem láttak napvilágot. A kiadásra előkészített kézirat megjelenéséig a fenti jelzeten - szöveghiányokkal-hozzáférhető.

Varga J. János: A bécsi kormányzat telepítés- és valláspolitikája... 19 kében a polgári mesterségeket, mint a hús- és bormérést, a gabonaőrlést, a kenyérsütést, a sörfőzést, a hal-, az élőállat- és a mézkereskedést, továbbá a vendéglők kezelését kizárólag a polgárság számára tartanák fenn. 3 Az ipart idegen kézművesek behívásával, részükre polgárjog és céhkiváltság adományozásával, továbbá manufaktúrák alapításával lendítenék fel. 4 A felszabaduló Magyarország népessége oly vészesen megcsappant az elmúlt másfél évszázadban a szomszédos országokéhoz és tartományokéhoz mérten, 5 hogy a gyéren lakott vidékek spontán betelepülése, a törököt kiűző seregek nyomában szinte azonnal elkezdődött. Az egykori végvári vonalon túlra szorult magyar parasztokat vonzotta az Alföld síkságának és a Délkelet-Dunántúl szelíd dombjainak pihent és gazdátlan földje. S ahogyan a középső és déli területeket körülölelő országrészből egyre beljebb húzódtak, fokozatosan megüresedő helyükre, többnyire a volt végvárvonal széléig nyomult előre a Kárpát-medence peremvidékének nem magyar nyelvű lakossága. Dél-délnyugat felől horvátok és szlovének jöttek, míg a viszonylag sűrű népességű nyugati tájakról az Ausztriával szomszédos vármegyék német nyelvű lakossága a határon túlról érkezettekkel gyarapodva terjeszkedett kelet felé. A Felföldről délre húzódó szlovákok a 17. század végén főképpen Nyitra, Bars, Nógrád és Kishont vármegye területén tolták ki etnikai határukat a magyarok rovására, s a 18. század elején folytatódó vándorlásuk tovább mélyítette ezt a folyamatot. A magyarok helyváltoztatásához hasonlóan a horvátok és a szlovákok terjeszkedése csupán a népesség országon belüli kiegyenlítődését jelentette, de a mozgékony pásztor életmódot folytató rutének előrenyomulása északkelet felől, a Kárpátokon túlról már Magyarországba irányuló mozgást eredményezett. Fokozatosan érvényes ez a románokra: a korábban érkezettek egyre erősebb utánpótlást kaptak Moldvából és Havasalföldről, így az 1730-as években már mintegy 550 ezer főre becsülhető az Erdélyben és a Partiumban élő románok száma, de jelentős csoportjaik telepedtek le a Bánságban, Arad, Szatmár s kisebb számban Ugocsa megyében is. 6 Az ország déli határát átlépő szerbek már a 15-16. században megjelentek: az akkor rácként emlegetett etnikum a törökök elől menekülve, illetve a nyomában járva érkezett a Magyar Királyságba. A folyamat a felszabadító háború eseményei következtében felerősödött. Amikor a császári csapatok a balkáni területeket feladva Üszkübőt (a mai Skopjét), Niat és Belgrádot elveszítve 1690 őszén visszavonultak, Arsenije Cernojevi ipeki (pei) patriárcha püspökeivel, a belgrádi polgárokkal és a Szerbia különböző részeiből Belgrád környékén gyülekező, a török elleni elbukott felkelésben részt vett híveivel - több ezer családdal - együtt Magyarországra menekült. I. Lipót király (1657-1705) lehetővé tette számukra a letelepedést és kiváltságlevélben biztosította (1691), hogy továbbra is ortodox egyházi és világi vezetőik irányításával éljenek. Fegyverforgató elemeikből szervezték meg 3 MOL. P 1568. Baranyai hagyaték 7. cs. K. 64-66. 4 A gyermekcipőben járó magyarországi manufaktúraipar reprezentánsa, a Szelepcsényi György által valószínűleg az 1670-es évek végén a Pozsony megyei Gombán alapított posztóműhely, legkésőbb Kara Musztafa és Thököly Imre 1683. évi Bécs elleni felvonulása idején megszűnt. Heckenast Gusztáv szíves közlése. 5 A 17. század végi Magyarország átlagos népsűrűsége nem haladta meg a 12 főt négyzetkilométerenként. Ugyanakkor a Német Birodalomé 28 fő/km2, Franciaországé 34 fő/km2, Németalföldé 40 fő/km2, Itáliáé 80 fő/km2 volt. Taba István: A XVII. század végének telepítéspolitikája. Történetírás, 1938 február, 84.; Magyarország története 1686-1790 IV/1. Szerk.: Ember Győző-Heckenast Gusztáv. Budapest, 1989. 28.; Font Márta-Oborni Teréz-Ágoston Gábor-Varga J. János: A Kárpát-medence etnikai és demográfiai viszonyai a honfoglalástól a török kiűzéséig. Pécs, 1998. 58. 6 Ember-Heckenast: i.m. 47., 60.

20 ACTA HISTORICA DANUBIENSIA 1 2007 1702-ben az erdélyi határtól a Tisza és a Maros folyó mentén Szlavóniáig húzódó Szerb Határőrvidék katonai alakulatait. 7 A természetes szaporodás és az önkéntes beköltözés sem hozhatta helyre a török uralom és a háborús évek során elszenvedett népesség veszteséget. A Habsburgok birodalmi koncepciója viszont azt kívánta, hogy az ország lakossága a monarchián túlról, első- sorban a Német Birodalomból, célszerűen irányítva, szervezetten és mielőbb gyarapodjék. 8 Ezt sietett előmozdítani Kollonich Lipót, amikor 1689 augusztusában kibocsátotta, a később királyi megerősítést nyert betelepítési pátenst. A felhívás elsősorban a Birodalom nyugati tartományaiban talált visszhangra: a Mainzi-, Trieri- és Kölni Választófejedelemségben, a Hessen-Darmstadti Hercegségben, a Svábföldön, Pfalzban, Elzászban és Lotaringiában. Így már az 1690-es években érkeztek svábok Buda környékére, valamint Veszprém, Tolna és Baranya megyébe. Betelepülések a karlócai békekötés (1699) után is folytatódott, de csakhamar elakadt, sőt a Rákóczi-felkelés idején (1703-1711) a hadi események martaléka lett településeik java része. 9 Kollonichék reformterve akkor jó időre feledésbe merült és csak a szatmári békekötés (1711) után éledt újjá szellemisége. A király (1711-től III. Károly) és a rendek kiegyeztek egymással, és az ország erőit az újjáépítés szolgálatába állították. Az 1712-1715. évi országgyűlés 12 reformbizottságot hozott létre. Az úgynevezett Systematica Commissióra 10 bízták a később Systema politico-oeconomico-militare címen ismertté vált javaslat elkészítését. Forrásadatokkal ugyan nem igazolható, hogy a Bizottság felhasználta az Einrichtungswerket, de az bizonyos, hogy Csáky Imre bíboros, a Commissio elnöke kérte a tervezetet Bécsből, és annak számos gondolata megjelent az 1722 tavaszán-nyarán megfogalmazott Systemában, 11 sőt továbbfejlesztve megvalósult az 1723. évi törvényekben. A Rendszeres Bizottság a gyéren lakott területek benépesítését a Kollonich-féle ajánlással megegyezően vagy külföldi telepesekkel vagy az ország népesebb régióinak szétköltöztetésével kívánta megoldani. Ennek megfelelően érkeztek svábok a Dunántúl délkeleti szegletébe (Schwäbische Türkei), és szlovákok Pest-Pilis-Solt megyébe, ahol általuk korábban sosem lakott területen hoztak létre település-szigeteket. Az idegenek megnyerésére hat évi állami 12 és megegyezés szerinti földesúri adómentességet helyeztek kilátásba, s minden módon igyekeztek elősegíteni boldogulásukat: a telepesek gyakran műveltek 30 hold szántóföldet, nyolc kaszás rétet, olykor 16 kapás parlag szőlőt, s jutottak ingyen épület- és tűzifához, kölcsöntőkéhez, visszatérítendő vetőmaghoz, élelemhez, igavonó jószághoz és termelőeszközhöz a földesúri gazdaságból. 13 Bécs állami telepítéspolitikája, a Bánság 1718-ban bekövetkezett visszavételétől, közvetlenül erre az uralkodói birtoknak tekintett területre összpontosult. Claudius Florimund Mercy gróf kormányzó irányításával 1722-től 1726-ig érkezett ide a katolikus német telepesek első 7 Nagy Lajos: Rácok Budán és Pesten (1686-1703). Tanulmányok Budapest Múltjából XIII. Budapest, 1959. 62-64.; Hóman Bálint-Szekfű Gyula: Magyar történet IV. Budapest, 1935. 258-262. Hodinka Antal: Ami a karlócai békekötésből kimaradt és következményei. Hadtörténelmi Közlemények 1935. 159-213. 8 Ember-Heckenast: i.m. 49 9 Szilágyi Mihály: Az újratelepülő Tolna megye 1710-1720. In: Tanulmányok Tolna megye történetéből X. Szerk.: K. Balog János. Szekszárd, 1983. 44-45., 48. 10 Magyar törvénytár, 1657-1740. évi törvénycikkek. Szerk.: Márkus Dezső. Budapest, 1900. 455. 11 Kónyi Mária: Az 1715-22. évi rendszeres bizottság javaslata. In: A Bécsi Magyar Történeti Intézet Évkönyve. Budapest, 1932. 13-14., 17-18., 23., 28., 30. 12 L. az 1723:103. törvénycikket, Márkus: i.m. 645. 13 Kónyi: i.m. 34.; Ember-Heckenast: i.m. 5l.; Hóman-Szekfű : i.m. 254.