A SZOLIDARITÁS MAKRO- ÉS MIKROSZINTŰ ASPEKTUSAI KIKET ÉS MILYEN MÓDON TÁMOGAT ÉS TÁMOGATNA MAGYARORSZÁG LAKOSSÁGA ITTHON ÉS KÜLFÖLDÖN?
Tartalomjegyzék Vezetői összefoglaló... 2 Módszertani tudnivalók (adatfelvétel módja, mintavétel, minta bemutatása)... 5 Részletes eredmények... 6 Hazai és nemzetközi közügyek iránt való érdeklődés... 6 Adakozási hajlandóság... 7 Az adományozás formái... 9 A segítségben való részesedés jellemzői... 14 A segítségben való részesedés formája... 16 Az adakozásban és az adományokban való részesedésben való részvétele alapján kirajzolódó lakossági csoportok... 17 Globális segítségnyújtás... 19 Magyarország nemzetközi szolidaritási szerepvállalása... 22 Ismeretek és attitűdök... 22 A segítségnyújtás célcsoportjai... 26 A fejlesztési célokkal kapcsolatos attitűdök... 29 A potenciálisan segítő szervezetek megítélése... 31 Magyarország segítségnyújtásával kapcsolatos attitűdök... 32 További információ, kapcsolat... 34 1
Vezetői összefoglaló Akutatáscélja Módszertan Hazaiésnemzetközi közügyekiránti érdeklődés Adakozási hajlandóság Azadakozásformái A kutatással arra a kérdésre kerestük a választ, hogyan vélekedik a magyar felnőtt lakosság a szolidaritásról, hogyan vesz részt a társadalmat átszövő közvetlen mikroszolidaritásirendszerben(egymásnakvalóközvetlensegítségnyújtás),valamint hogy mit gondol a szolidaritás egyik makroszintű aspektusáról, az intézmények segítségével közvetített nemzetközi segítségnyújtásról és fejlesztéspolitikáról. A mikroszintű részvétel intenzitásáról a klasszikus szociogdemográfiai karakterjegyek mellett azt feltételeztük, hogy érdemben befolyásolja azt, hogy az emberek miként vélekednekmagyarországnakanemzetköziszolidaritásihálóbanbetöltöttszerepéről. Akutatásikérdésekreegytelefonoskérdőívesadatfelvételsegítségévelválaszoltunk. A kutatást 2013 júliusában a Publicus Intézet végezte. A 734 fős minta korcsoport, nem és iskolai végzettség mentén jól reprezentálja az ország felnőtt lakosságát. A teljes mintában a mintavételi hiba 3,7 százalék (azaz átlagosan körülbelül ekkora eltérése várható az egyes mért százalékértékeknek akkor, ha az összes lehetséges mintábólbecsléstadnánkazadottértékre).akutatásiösszefoglalócsakaszignifikáns eltéréseketmutatóösszefüggéseketemlítimeg. A kutatás eredményei alapján a megkérdezettek nagyobb arányban mutatnak érdeklődéstahazai,mintanemzetköziközügyekiránt.előbbitízbőlkörülbelülnyolc, utóbbi tízből mindössze 5 ember érdeklődésére tart számot. Mind a hazai, mind a külföldi közéleti ügyekre igaz, hogy a magasabb iskolai végzettségű, dolgozó, jobb anyagihelyzetűcsoportokérdeklődéséretarthatnakinkábbszámot. Aszolidaritásirányáttekintveelmondható,hogyjellemzőenahozzánkközelállóknak segítünk elsősorban: a kutatást megelőző 1 évben a felnőtt lakosság fele segített valamelyik közelebbi családtagjának. Valamilyen ismert segélyszervezetnek a válaszadók ötöde adományozott. Hajléktalannak vagy ismeretlen rászorulónak 17 százalékadottvalamilyensegítséget,barátnak15,távolabbicsaládtagnak14százalék. Valamilyen egyháznak 12 nyújtott támogatást. Saját bevallása alapján csupán a lakosság15százalékanemsegítettsemmilyenszemélynekvagycsoportnak. Avalamilyencsoportnakvagyszemélyneksegítőklegnagyobbhányada(72százalék) pénzt adományozott. 44 százalék jelezte, hogy ruhákat, háztartási és egyéb eszközöketadott.aválaszadókharmadasajátmunkájávalsegített,22százalékpedig ételt és/vagy italt készített. A saját munkájukkal segítők jókora többsége saját 2
Segítségbenvaló részesedés Szolidaritási tipológia Magyarország szerepének megítélésea nemzetközi fejlesztésben bevallása szerint évente több mint 5 alkalommal segített. A valamilyen segélyszervezetnek, egyháznak vagy hajléktalanoknak pénzzel segítők átlagosan 25300 forintot adakoztak az elmúlt 1 évben. A pénzadománnyal segítők leggyakrabban valamilyen segélyvonalat hívtak, készpénzt adtak a rászorulónak, az adójuk 1 százalékát ajánlották fel vagy közvetlenül pénzt utaltak. A pénzbeli segítségnyújtástól tartózkodók közel fele anyagi lehetőségük korlátozottsága miatt hagytakieztasegítségnyújtásiformát,továbbiötödüketbizalmatlanságtartjatávola pénzbeliadományozástól. Amegkérdezettektöbbmintfelesemmilyenanyagisegítségetvagytámogatástnem kapottakutatástmegelőző1évben.aválaszadókharmadarészesedettsegítségben valamelyik közeli családtagjától. A valamilyen formában segítséget kapók leggyakrabban pénzbeli, anyagi támogatásban részesültek (61 százalék), 39 százaléknak munkával segítettek, 27 százalék pedig ruhát, háztartási és egyéb eszközöketkapott. A segítségnyújtásban és a támogatásokban való részvétel alapján különböző csoportokba soroltuk a megkérdezetteket. A válaszadók közel fele (45 százalék) az elmúlt 1 évben csak másokat támogatott, miközben ő maga nem kapott segítséget másoktól.akérdezettek22százalékanagyobbrészbenmásokatsegített,miközbenő maga is részesült támogatásban. 10Gből 1 megkérdezett többnyire maga szorult támogatásra,miközbenőistámogatott,és1százalékottettekkiazok,akiksenkinek sem segítettek, csak őket támogatták. 13 százalék maradt teljesen ki a szolidaritási rendszerből:őknemistámogattakmásokat,ésőketsemtámogattasenki. Aválaszadókötödeszerintazországnetámogassonmásokat,mertmagaissegítségre szorul. További 45 százalék már valamivel engedékenyebb, és úgy véli, hogy bár inkább segítségre szorul, de másokat is támogathat. A kérdezettek negyede szerint egyértelműentámogathatmásokatmagyarország. 10Gből 7 ember hallott arról, hogy az ország segítséget szokott nyújtani bizonyos katasztrófahelyzetekben lévő más országok számára. Ezt a kérdezettek 71 százaléka támogatja is. Arról már kevesebben (10Gből 4Gen) hallottak,hogymagyarországa katasztrófahelyzeteken túl, fenntartható módon is szokott más, fejlődő országokat segíteni.akérdezettek14százalékaszerintajelenleginéltöbbel,38százalékaszerint a jelenlegi szintnek megfelelő összeggel kell a rászoruló országokat támogatni. 30 százaléksokalljaegyértelműenajelenlegiilyencélúkiadásokat. A különböző attitűdállítások közül a legnagyobb arányban azzal értettek egyet a kérdezettek, miszerint az országnak először a saját problémáit kellene megoldania, aztán segíthet majd másoknak. Ugyancsak magas annak a támogatottsága, hogy az országban túl sok a szegény ahhoz, hogy más országokban élőket támogassunk. 3
Asegítségnyújtás földrajziés szektorálisiránya Anemzetközi fejlesztésben érintett szervezetek támogatottsága Mindemellett a lakosság körülbelül fele így is elkötelezett amellett, hogy Magyarországnakelőkellsegítenieahátrányoshelyzetűországokfejlődését. Aszegénységbenélő,illetvekatasztrófasújtottaországokabszolútprioritástélveznek a válaszadók szemében, ha segítségnyújtásról van szó. Elenyésző a környező országoknakésakülpolitikaistratégiaipartnereksegítésénektámogatottsága. Akülönbözőterületekközülazegészségügyre,azoktatásraésagazdaságfejlesztésre fordítanának a kérdezettek leginkább, ha a külföldi országoknak adott támogatás felettrendelkezhetnének.azún.millenniumifejlesztésicélokszinteabszolútésstabil támogatottságotélveznekafelnőttmagyarlakosságkörében.egyedülanemekközti egyenlőségelőmozdítása,ésafenntarthatógazdaságpolitikatűnikvalamivelkevésbé fontosnakaközvéleményszámáraatöbbinél. Akülönbözőnemzetköziésegyéb,anemzetközifejlesztésbenéssegítségnyújtásban érintettszervezetekközülaválaszadókszerintazenszésazeuazakétintézmény, amely a leghatékonyabban képes segíteni a fejlődő országokat. A dobogó harmadik fokára a Világbank lépett fel, Magyarország kormányáról 6 százaléka gondolta azt, hogyazegyikalkalmasszervakérdésben. 4
Módszertani tudnivalók (adatfelvétel módja, mintavétel, minta bemutatása) A telefonos kérdőíves adatfelvételre 2013 júliusában került sor. A válaszadók a kérdésekre telefonon keresztül, közvetlenül a kérdezőbiztosnak válaszoltak. A mintába 734 megkérdezett válaszai kerültek be. 84 százalékukat mobiltelefonon, 16 százalékukat vezetékes telefonon keresztül sikerült utolérni. A minta nem, életkor és iskolázottság szerint reprezentálja a felnőtt magyarországi lakosságot. A teljes mintában a mintavételi hiba becsléséül szolgáló standard hiba +/- 3,7 százalék, vagyis 95 százalékos valószínűséggel körülbelül ekkora eltérése várható az egyes mért százalékértékeknek akkor, ha az összes lehetséges mintából becslést adnánk az adott értékre. Jelen kutatási összefoglaló csak azokról az összefüggéseket mutatja be, amelyek szignifikánsak. 5
Részletes eredmények Hazai és nemzetközi közügyek iránt való érdeklődés A válaszadók nagyobb hányada érdeklődik a hazai, mint a külföldi közéleti események iránt (1. ábra). Míg a megkérdezettek 78 százaléka nyilatkozott úgy, hogy nagyon vagy inkább érdekli, miként alakulnak a köz ügyei Magyarországon, addig a külföldi közügyekkel kapcsolatban csupán a kérdezettek 47 százaléka nyilatkozta ugyanezt. 1. ábra A hazai közéleti események iránt leginkább a 45-59 évesek, a magasabb iskolai végzettségűek, a foglalkoztatásban lévők és a nyugdíjasok érdeklődnek, de még a legkevésbé érdeklődő munkanélküliek, illetve legfeljebb 8 osztállyal rendelkezők körében sem csökken kétharmad alá az érdeklődők aránya. 6
A nemzetközi események iránt a diplomások, a dolgozók, valamint a jobb anyagi helyzetű háztartások lakói érdeklődnek. Legkevésbé a hónapról hónapra vagy nélkülözések között élők, a nyugdíjasok, valamint a legfeljebb 8 általánossal rendelkezők érdeklődnek. Úgy tűnik tehát, hogy az adatokból megerősítést nyert az a feltevés, miszerint a külföldi hírek felé való orientálódás a magasabb státusú, a nagyvilág dolgai fele nyitottabb társadalmi rétegekre jellemző inkább. Mind a hazai, mind a külföldi események iránti érdeklődésre igaz továbbá, hogy a kormánypárti szavazók között a legmagasabb az érdeklődést mutató válaszadók aránya. A hazai ügyek iránti érdeklődés esetében a különböző szavazói csoportokon belül mért érdeklődési százalékértékek meglehetősen közel esnek egymáshoz, míg a külföldi közéleti események esetében határozottabb a kormánypárti szavazók érdeklődési előnye. Adakozási hajlandóság A válaszadók leggyakrabban valamilyen közelebbi, nem a háztartásban élő családtagnak nyújtottak segítséget az elmúlt egy évben: a megkérdezettek egészen pontosan fele nyilatkozott így (2. ábra). A második leggyakrabban megsegített csoportot a különböző ismert, országos vagy nemzetközi segélyszervezetek jelentik: a kérdezettek több mint ötöde (22 százalék) segített ilyen szervezetnek a kutatást megelőző egy évben. Nem sokkal marad el ettől az árvízkárosultak megsegítése; a válaszadók 21 százaléka jelezte, hogy segített nekik. A képzeletbeli dobogóról már lecsúszik a hajléktalanok vagy ismeretlen rászorulók megsegítésének gyakorisága, hiszen a megkérdezettek 17 százaléka említette, hogy az elmúlt egy évben ő vagy közvetlen családtagjai közül valaki segített ezen csoport valamely tagján. A barátok, távolabbi családtagok, rokonok megsegítésére a válaszadók 14-15 százalékának életében volt példa az elmúlt egy évben. Valamilyen egyházat 12, szomszédot 11 százalék segített meg. Mindössze 2 százalékot tett ki azon megkérdezettek aránya, akik egyéb csoportnak segítettek. Az összes megkérdezett között 15 százalékot tettek ki azok, akik az elmúlt egy évben semmilyen csoportnak és semmilyen személynek nem nyújtott semmilyen segítséget vagy anyagi támogatást. 7
2. ábra A különböző csoportok támogatottsága a következőképpen alakul a társadalom egyes szegmenseiben. A közelebbi családtag támogatása a 44 évesnél fiatalabbakra jellemzőbb az átlagosnál. A valamilyen országos vagy nemzetközi segélyszervezetet inkább a nők, a 30 éven felüliek, a diplomások és a jó anyagi helyzetűek támogattak az elmúlt egy évben. Az árvízkárosultak a diplomások, a fővárosiak, a nyugdíjasok és a jó anyagi helyzetűek támogatására számíthattak a többi társadalmi csoporthoz képest nagyobb arányban. Hajléktalant vagy ismeretlen rászorulót leginkább a 30-44 év közöttiek, a diplomások, a foglalkoztatottak, valamint a jó anyagi helyzetben lévők támogattak az átlagosnál gyakrabban. A barátokat a fiatalabbak, az érettségizettek, a dolgozók és a jó anyagi helyzetűek támogatták az elmúlt egy évben a többi csoporthoz képest jobban. A távolabbi rokon támogatása a 44 évesnél fiatalabbakra, a legalább érettségizettekre és az nyugdíjasokon és munkanélkülieken kívüli egyéb inaktívakra jellemzőbb. Valamilyen egyházat a diplomások és a jó anyagi helyzetű háztartásban élők támogatnak nagyobb arányban. A senkinek nem segítők aránya az iskolai végzettség növekedésével csökkenő tendenciát mutat - vélhetően a rendelkezésre álló több anyagi erőforrás miatt. A különböző gazdasági 8
aktivitású csoportok közül hasonló okokból kifolyólag a munkanélkülieken belül a legmagasabb és az aktívakon belül a legalacsonyabb a senkinek sem segítők aránya. Még látványosabb az anyagi helyzet és a segítségnyújtástól való tartózkodás közti összefüggés, ha a háztartás szubjektív anyagi helyzete mentén kirajzolódó különbségeket figyeljük meg: a hónapról hónapra vagy nélkülözések között élők közel negyede, míg a kifejezetten jó anyagiak között élők 8 százaléka vallotta, hogy senkinek sem segített az elmúlt egy évben. A különböző pártpreferenciájúak között a vallási szervezetek és az árvízkárosultak megsegítésének gyakoriságában mutatkozik különbség: a kormánypárti szavazók szignifikánsan nagyobb arányban támogatták ezeket a szervezeteket, rászorulókat. Figyelembe véve az árvíz idején történt adományozás központosítására tett kísérleteket és az azt övező adományozási kampányokat, úgy tűnik, hogy ezeknek a segítségével jelentős hatásokat lehet elérni legalábbis a kormánypárti szavazók körében. Összességében véve az összes lehetséges adományozott vagy megsegített 9 csoport közül átlagosan 1,6-nak segítettek a megkérdezettek. A különböző társadalmi csoportok közül átlagosan a legtöbb csoportnak a 30-44 évesek, a diplomások és az anyagi gondok nélkül vagy beosztással jól kijövők segítettek, vagyis kirajzolódik az a tendencia, miszerint az erőforrásokban gazdagabb társadalmi csoportok tudnak inkább segíteni. Az adományozás formái Azok, akik segítettek akár egy csoportnak is (az összes megkérdezett 83 százaléka), leggyakrabban pénzt adományoztak: a legalább egy csoportnak segítséget nyújtók 72 százaléka adományozott pénzt (3. ábra). A segítők közel fele, 44 százaléka ruhákat, háztartási és egyéb eszközöket adományozott. A segítséget adók 33 százaléka saját munkájával segített, 22 százalék pedig azt jelezte, hogy ételt, italt adott azoknak, akiket megsegített. 9
3. ábra A pénzadományozás a legalább érettségizettek, a jó anyagi helyzetűek, valamint az ellenzéki szavazók csoportjára volt nagyobb arányban jellemző. Ruhákkal, háztartási eszközökkel a 30-44 évesek, a munkanélkülieken és nyugdíjasokon kívüli egyéb inaktívak és a diplomások segítettek a többi csoporthoz képest nagyobb arányban Saját munkájával a 18-59 évesek, az aktívak és a munkanélküliek valamint a hónapról hónapra vagy nélkülözések között élők segítettek nagyobb arányban. Ételt, italt pedig jellemzőbb módon a nők adományoztak. A hajléktalanoknak vagy ismeretlen rászorulóknak, a valamilyen országos vagy nemzetközi segélyszervezetnek, illetve egyháznak saját munkájával segítők, akik kevesebb, mint a megkérdezettek 10 százalékát tették ki, 70 százaléka több mint 5 alkalommal segített az elmúlt egy évben, további 28 százalékuk pedig 2-5 alkalommal nyújtott segítséget (4. ábra). 10
4. ábra Az ugyanezeknek a csoportoknak pénzbeli adományt adók átlagosan 25.300 forintot adományoztak az elmúlt egy évben. A különböző társadalmi csoportok közül a diplomások és a kifejezetten jó anyagi helyzetű háztartások lakói emelkedtek ki az adományozott összeg átlagos mértékével (5. ábra). A legmagasabb iskolai végzettségűek átlagosan 42.300, a nagyon jó anyagiak között élők 33.800 forintot adományoztak saját becslésük szerint a kutatást megelőző teljes naptári évben. 11
5. ábra Az említett csoportoknak pénzt adományozók (az összes megkérdezett 34 százaléka 1 ) közül a legnagyobb arányban (42 százalék) segélyvonalat tárcsázva segítettek, 40 százalék készpénzt adott valamilyen egyéni rászorulónak, 39 százalék adójának 1 százalékát ajánlotta fel, 38 százalék pénzt utalt a támogatandó félnek, 25 százalék pedig készpénzt adományozott valamilyen szervezetnek (6. ábra). 1 Ez az arány azért magasabb, mint az 5. ábrán szereplő elemszám összes megkérdezetthez viszonyított aránya, mert az átlagos adomány becslését csak azokra a válaszadókra végeztük, akik maguk is képesek voltak becslést adni az általuk adományozott összeg nagyságára. Összesen 249 válaszadó adott pénzt hajléktalannak, hazai vagy nemzetközi szervezetnek, egyháznak, és ebből 176 tudott becslést adni ennek mennyiségére vonatkozóan. 12
6. ábra Egyéni rászoruló számára készpénzt a legfiatalabbak, az aktívak és az egyéb inaktívak adtak nagyobb arányban az összes pénzt adományozóhoz képest. Az adó 1 százalékának felajánlása az aktív korúak (18-59 évesek), az aktívak, a munkanélküliek és az egyéb inaktívak csoportjára jellemzőbb. Pénzt utalni a nők, a 60 év felettiek, a jó anyagi helyzetűek, valamint a bizonytalan pártpreferenciával rendelkezők szoktak nagyobb arányban. Azok, akik segítettek ugyan, de nem pénzben (7. ábra), leggyakrabban azért tartózkodtak a pénzbeli adakozástól, mert nincs rá lehetőségük (46 százalék). A második leggyakrabban említett indok volt a bizalmatlanság: 21 százalék nem bízik abban, hogy adománya jó helyre kerül. Mindössze 2 százalék jelezte, hogy az tartotta vissza az adományozástól, hogy nem tudja, miként lehet adni. 13
7. ábra Az anyagi lehetőségek hiányára a legfeljebb 8 osztályt végzettek és a szakmunkások, a munkanélküliek és a nyugdíjasok, valamint a közepes és rosszabb anyagi helyzetű háztartások tagjai hivatkoztak nagyobb arányban. A bizalom hiánya leginkább a nyugdíjasokon és munkanélkülieken kívüli egyéb inaktívakat jellemzi az átlagosnál nagyobb arányban. A segítségben való részesedés jellemzői A kérdezettek leggyakrabban, az esetek harmadában valamilyen közelebbi, nem a háztartásban élő családtagtól kaptak segítséget, akár anyagi támogatást az elmúlt egy évben (8. ábra). Ettől erőteljesen leszakadva említették a második leggyakoribb segítségforrást: az államot és az önkormányzatot a kérdezettek 7 százaléka jelölte meg. Távolabbi családtagtól, rokontól 6 százalék, valamilyen segélyszervezettől 2 százalék kapott segítséget. A válaszadók abszolút többsége, 57 százaléka senkitől sem kapott segítséget vagy anyagi támogatást a kutatást megelőző egy évben. 14
8. ábra Valamelyik közelebbi családtagtól a 18-44 évesek, az aktívak és az egyéb inaktívak, valamint a közepes és kifejezetten rossz anyagiak között élők kaptak nagyobb arányban segítséget az elmúlt egy évben. Az államtól vagy az önkormányzattól a 30 és 44 év közöttiek, a munkanélküliek és az egyéb inaktívak, valamint a hónapról hónapra vagy nélkülözések között élők kaptak nagyobb arányban támogatást. Távolabbi rokontól a legfiatalabbak és az egyéb inaktívak kaptak nagyobb arányban segítséget. A semmilyen támogatást vagy segítséget nem kapók aránya a 45 év felettiek, a nyugdíjasok és a jó anyagi helyzetű háztartásokban élők között magasabb. A különböző szavazói csoportokhoz tartozók között nincs érdemi eltérés abban, hogy részesednek-e különböző forrásoktól segítségben, és abban sem, hogy általában véve mekkora hányaduk kap bármilyen segítséget. Az összesen hatféle szondázott segítségi forrás közül a válaszadók átlagosan nem egészen egy forrásból kaptak segítséget. A különféle társadalmi csoportok közül a legfiatalabbak és a rossz anyagiak között élők átlaga magasabb a megkérdezettek főátlagánál, vagyis ők kaptak az átlagosnál több forrásból is segítséget. 15
A segítségben való részesedés formája Az összes megkérdezett 43 százalékát teszik ki azok, akik a felsoroltak közül legalább egy forrásból kaptak segítséget. A segítséget kapók abszolút többsége, 61 százaléka említette, hogy pénzbeli, anyagi jellegű támogatást kapott. 39 százalék jelezte, hogy a kapott segítség munka formájában érkezett hozzá (9. ábra). A segítségben részesülők 27 százaléka pedig ruhákat, illetve háztartási vagy egyéb eszközöket kapott segítségül. Egyéb módon 7 százaléknak segítettek. 9. ábra Pénzzel a munkanélkülieknek és az egyéb inaktívaknak, valamint a kifejezetten rossz anyagi helyzetű háztartásokban élőknek segítettek mások nagyobb arányban. Munkával a foglalkoztatott válaszadóknak segítettek a többi csoporthoz képest nagyobb arányban. Azok a válaszadók, akik segítséget is adnak és kapnak is, az összes megkérdezett 38 százalékát teszik ki. Ezeknek a válaszadóknak az abszolút többsége (58 százaléka) nyilatkozott úgy, hogy inkább másokat támogat, míg 22 százalékuk úgy érezte, hogy inkább őt támogatják mások (10. ábra). 16
10. ábra A különböző szocio-demográfiai változók egyike mentén sem rajzolódott ki szignifikáns különbség a társadalmi csoportok között a kérdés megítélésében. Az adakozásban és az adományokban való részesedésben való részvétele alapján kirajzolódó lakossági csoportok Ha az összes megkérdezett adományozási hajlandóságát és az adományokban való részesedését nézzük, öt különféle csoportot tudunk érdemben meghatározni (11. ábra). A lakossági relatív többsége, abszolút arányait tekintve közel fele azok közé tartozik, akik csak segítenek másoknak, de adományokat nem kapnak. További 22 százalékot tesznek ki azok, akik jellemzően inkább másokat támogatnak, miközben ritkábban, de ők is részesednek valamifajta segítségből. Tízből egy megkérdezett tartozik azon válaszadók csoportjába, akik inkább másoktól kapnak segítséget, de néha ők is segítenek másokon. Egy százalékot tesz ki azok aránya, akik nem képesek másoknak segíteni, és teljesen mások segítségére szorulnak. Azoknak az aránya pedig, akiknek nem segítenek, és ők maguk sem nyújtanak 17
segítséget másoknak, vagyis teljesen kívül maradnak a mikroszintű szolidaritás rendszeréből, 13 százalékot tesz ki. 11. ábra A csak támogatók aránya a 45 év felettiek, a diplomások, a nyugdíjasok, valamint a jobb anyagi helyzetben élő válaszadók csoportjában magasabb. Azok, akik a segítségben való részesedés mellett inkább másokat támogatnak, a 18-29 évesek, a szakmunkások és az aktívak körében találhatóak meg nagyobb arányban. Azok, akik mások segítése mellett inkább maguk kapnak több segítséget, a munkanélküliek és nyugdíjasokon kívüli egyéb inaktívak csoportjában képviseltetik magukat nagyobb arányban. A szolidaritási rendszerből teljesen kimaradók a 60 év felettiek, a legfeljebb 8 osztályt végzettek és a munkanélküliek köréből kerülnek ki a szokásoshoz képest magasabb arányban. 18
Globális segítségnyújtás Az összes megkérdezett relatív többsége, 45 százaléka szerint Magyarország inkább külföldi segítségre szorul, de azért másoknak is segíthet (12. ábra). További 22 százalék ennél is szigorúbban vélekedik, és azt állítja, hogy egyértelműen segítségre szorul az ország, és ne támogasson másokat. 14 százalék gondolja úgy, hogy inkább másokat segítsen az ország, bár egyes esetekben maga is segítségre szorul. Mindössze 10 százalék vélte úgy, hogy elég fejlett már Magyarország ahhoz, hogy másokat segítsen, nincs szüksége segítségre. 12. ábra A kérdés megítélésében szignifikáns különbségek rajzolódnak ki a különböző korúak, iskolai végzettségűek, lakhelyűek, gazdasági aktivitásúak és szubjektív anyagi helyzetűek között. A különböző korúak közül a legfiatalabbak és a 45-59 évesek között a legmagasabb azok aránya, akik szigorúan nullára csökkentenék Magyarország egyéb országoknak történő segítségnyújtását, mivel szerintük maga az ország szorul segítségre. A 18-44 év közöttiek között a legmagasabb azok aránya, akik szerint inkább segítségre szorul az ország, de ha tud, segíthet más államoknak. A legidősebbek között a legmagasabb azok aránya, akik szerint az ország már fejlett és bátran támogathat más, kevésé fejlett országokat. 19
A különböző iskolai végzettségű csoportok közül a legkevésbé iskolázottak között a legmagasabb azok aránya, akik szerint Magyarország inkább segítségre szorul, és nem kellene másokat támogatnia. A diplomások abszolút többsége (51 százalék) véli úgy, hogy az ország inkább segítségre szorul, de azért másokat is támogathat, ezzel a különböző iskolai végzettségűek között ők jelölték ezt a választ meg a legnagyobb arányban. A diplomások mellett a szakmunkásképzőt végzettek körében magasabb annak a véleménynek a támogatottsága, miszerint Magyarországnak inkább más országokat kell segítenie, miközben néha-néha maga is rászorul a támogatásra. Pár százalékpontos különbséggel, de a szakmunkások azok, akik a legnagyobb arányban vélik úgy a különböző iskolai végzettségűek között, hogy az ország már elég fejlett ahhoz, hogy másokat segítsen és nincs szüksége támogatásra. Az eltérő régiókban élők között is kirajzolódnak különbségek abban, hogy miként ítélik meg Magyarország nemzetközi szolidaritásban betöltött szerepét. A fővárosiak vélik úgy a legnagyobb arányban (27 százalék), hogy az ország ne támogasson más államokat, hiszen maga is segítségre szorul. A kelet-magyarországi megyékben élők közel fele volt azon a véleményen, hogy bár inkább segítségre szorul az ország, azért másokat is támogathat, és ezzel ez a régió az, ahol a legnagyobb támogatottságot szerezte ezt a vélemény, melyet legkevésbé a fővárosiak támogattak. A Dunántúlon élők között a legmagasabb azok aránya, akik szerint inkább másokat segítsen az ország, de azért egyes esetekben maga is segítségre szorul. A segítségnyújtást tekintve leginkább optimista véleményen a fővárosiak között voltak a legnagyobb arányban. A különböző gazdasági aktivitásúak közül a munkanélküliek között a legmagasabb azok aránya, akik határozottan elutasítják, hogy Magyarország segélyezőként vagy segítőként részt vegyen a nemzetközi szolidaritási foyamatokban. A maga is segélyezett csoport tagjai, az egyéb inaktívak több mint fele (62 százalék) osztja a leginkább azt a vélekedést, miszerint az ország inkább segítségre szorul, de ennek ellenére másokon is segíthet. A legnagyobb arányban a nyugdíjasok látják kellően fejlettnek az országot ahhoz, hogy mások segítségére nem szorulva támogatni tudjon más országokat. A háztartás szubjektív jövedelme alapján az emelhető ki, hogy a szubjektív jóllét érzékelésével egyenesen arányos a rászoruló országok támogatásával való egyetértés: minél rosszabb a háztartás anyagi helyzete, annál inkább ellenzik a kérdezettek, hogy Magyarország segítsen. A hónapról hónapra élők közel harmada, míg a jó anyagiakkal rendelkezők hatoda vélte úgy, hogy az ország segítségre szorul, és így ne támogasson másokat. Az anyagi gondok nélkül vagy beosztással jól kijövők harmada látta úgy, hogy az ország többnyire már inkább vagy teljesen segíthet, semmint támogatást várjon a 20
nemzetközi szolidaritás rendszerében, miközben ugyanezen a véleményen a nélkülözők ötöde áll. Hatással van a kérdés megítélésére a kérdezett pártpreferenciája is. Az ellenzéki szavazók és a bizonytalan pártpreferenciájúak között magasabb azok aránya, akik vagy teljesen, vagy nagyobb részben tartózkodnak más országok támogatásától. Ezzel párhuzamosan a kormánypárti szavazók nem látják ennyire szigorúan a helyzetet, és nagyobb arányban támogatják azt, hogy Magyarország más országoknak nyújtson segítséget. A szolidaritási tipológia alapján kirajzolódó csoportok közül a kizárólag vagy inkább segítséget kapók között magasabb a más országok támogatásától elzárkózók aránya. Azok, akik a segítségkapás mellett inkább segítenek másoknak, a legnagyobb arányban vélik úgy, hogy bár Magyarország segítségre szorul, de támogathat másokat. A szolidaritási rendszerből kimaradók között pedig azok találhatóak meg a legmagasabb arányban a többi szolidaritási csoporthoz képest, akik szerint az ország már elég fejlett ahhoz, hogy más, rászoruló országokat segítsen. A kérdés megítélésére jellemzően annak is van hatása, hogy a kérdezett adott-e közvetlenül személyes ismerőseinek vagy családtagjainak az elmúlt 1 évben valamilyen segítséget, támogatást. A nemzetközi segítségnyújtástól az ország anyagi helyzetére való hivatkozással történő elzárkózás inkább azokra jellemző, akik nem adtak közvetlenül, személyesen támogatást, míg azok között, akik adtak, azoknak volt magasabb az aránya, akik szerint az ország inkább segítségre szorul, de azért másokon is segíthet. 21
Magyarország nemzetközi szolidaritási szerepvállalása Ismeretek és attitűdök 10-ből 7 ember hallott arról, hogy Magyarország katasztrófahelyzetben pénzzel és egyéb erőforrásokkal rendszeresen segíti az arra rászoruló országokat (13. ábra). 13. ábra Ennek a ténynek az ismerete a 45 év felettiek, valamint az aktívak és a nyugdíjasok között a legmagasabb arányú, legkevésbé pedig a munkanélküliek és az egyéb inaktívak, valamint a 18-29 éves kor közötti megkérdezettek voltak ezzel tisztában. Összességében pozitívan vélekedik a lakosság Magyarország segítségnyújtásáról. A megkérdezettek fele (51 százalék) támogatja, további 20 százalék inkább támogatja Magyarország ilyen jellegű szerepvállalását (14. ábra). 22
14. ábra Leginkább az aktívak és a munkanélkülieken, valamint a nyugdíjasokon kívüli egyéb inaktívak támogatják azt, hogy Magyarország katasztrófa helyzetben segít más, bajba jutott országokon. A nyugdíjasok és a munkanélküliek között azok aránya magasabb a többi gazdasági aktivitási kategóriához képest, akik nem támogatják a segítségnyújtást. A különböző anyagi helyzetű háztartások lakói közül is a leginkább jó anyagiakkal rendelkezők a leginkább támogatók. A különböző pártpreferenciájú csoportok közül a kormánypárti szavazók támogatják a legnagyobb arányban az ország ilyen jellegű szerepvállalását, míg legkevésbé a bizonytalan pártpreferenciájúak. A valamilyen szervezeten keresztül az elmúlt egy évben segítséget adók között szintén magasabb a nemzetközi segítségnyújtást támogatók aránya azokhoz képest, akik nem segítettek ilyen módon rászorulókon. Fontos még kiemelni, hogy azok között, akik hallottak Magyarország ilyen jellegű nemzetközi szerepvállalásáról, magasabb a támogatók aránya, mint azok között, akik nem. 23
A katasztrófahelyzeten túli egyéb, az adott országok tartós felemelkedését fenntartható módon segítő magyar támogatásról már kisebb arányban szereztek ezidáig ismereteket a kérdezettek. Tíz válaszadóból mindössze négy jelezte, hogy tud Magyarország ilyen módon történő segítségnyújtásáról (15. ábra). 15. ábra A különböző társadalmi csoportok közül a férfiak, a 45 év felettiek, a legfeljebb szakmunkásképzőt végzettek és a nyugdíjasok értesültek arról, hogy az ország szokott felzárkóztatásban is támogatást nyújtani. Legkevésbé a fiatalok, a nők, és az érettségizettek vagy diplomások tudnak erről. Fontos azt is kiemelni, hogy akik értesültek Magyarország katasztrófák idején való segítségnyújtásáról, jelentősen nagyobb arányban szereztek ismereteket a felzárkóztató jellegű egyéb segítségnyújtásról azokhoz képest, akik nem tudtak erről. A megkérdezettek relatív többsége, 38 százaléka szerint pont jó, hogy Magyarország a korábban vállalt 0,3 százalék helyett a GDP 0,1 százalékát fordítja külföldi országok támogatására (16. ábra). 15-15 százalék azoknak a válaszadóknak az aránya, akik sokallják, 24