Iskolázatlan szülők gyermekei és roma fiatalok a középiskolában

BUDAPESTI MUNKAGAZDASÁGTANI FÜZETEK BWP 2010/3 Iskolázatlan szülők gyermekei és roma fiatalok a középiskolában Beszámoló az Educatio Életpálya-felvételének 2006 és 2009 közötti hullámaiból KERTESI GÁBOR - KÉZDI GÁBOR MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA KÖZGAZDASÁGTUDOMÁNYI INTÉZET BUDAPESTI CORVINUS EGYETEM, EMBERI ERŐFORRÁSOK TANSZÉK BUDAPEST, 2010

Budapest Working Papers On The Labour Market Budapest Munkagazdaságtani Füzetek BWP 2010/3 Iskolázatlan szülők gyermekei és roma fiatalok a középiskolában Beszámoló az Educatio Életpálya-felvételének 2006 és 2009 közötti hullámaiból Magyar Tudományos Akadémia Közgazdaságtudományi Intézet Budapesti Corvinus Egyetem, Emberi Erőforrások Tanszék Szerzők: Kertesi Gábor tudományos tanácsadó Magyar Tudományos Akadémia Közgazdaságtudományi Intézet E-mail: kertesi@econ.core.hu Kézdi Gábor tudományos főmunkatárs Magyar Tudományos Akadémia Közgazdaságtudományi Intézet associate professor Közép-európai Egyetem E-mail: kezdig@ceu.hu 2010. július ISBN 978 615 5024 04 7 ISSN 1785 3788 Kiadja a Magyar Tudományos Akadémia Közgazdaságtudományi Intézete - 2 -

Iskolázatlan szülők gyermekei és roma fiatalok a középiskolában Beszámoló az Educatio Életpálya-felvételének 2006 és 2009 közötti hullámaiból Kertesi Gábor - Kézdi Gábor Összefoglaló A tanulmány az Életpálya-felmérés 2006 és 2009 közötti első négy hulláma alapján vizsgálja magyarországi fiatalok középiskolai pályafutását. Kimutatjuk, hogy három és fél évvel a 8. évfolyam befejezése után a fiatalok kilenc tizede található nappali tagozatos iskolában, háromnegyedük a folyamatos továbbhaladást jelentő 12. évfolyamon. A roma fiataloknál ezek az arányok mindössze 60 és 40 százalékosak. A lemorzsolódás és az évismétlés különösen magas arányú a szakiskolások között és esti tagozaton, gyakoriak az iskolatípusok közötti váltások, és az esti tagozatra került vagy lemorzsolódott tanulók számára gyakorlatilag nincs visszaút. A nyolcadikos kompetenciaeredmények szoros összefüggésben állnak a továbbtanulási irányokkal és a későbbi lemorzsolódással, de az alacsony iskolázottságú és a roma taulók között az összefüggések eltérőek, ami egyéb mechanizmusok szerepét valószínűsíti. Tárgyszavak: roma kisebbség, középiskolai lemorzsolódás JEL: J15, I20 Köszönetnyilvánítás: Köszönettel tartozunk az OTKA-68523K projektnek kutatásunk támogatásáért. - 3 -

Children of Roma and Uneducated Parents in Hungarian Secondary Schools Gábor Kertesi - Gábor Kézdi Summary The paper looks at secondary school attendance and grade retention after 8th grade in Hungary. It makes use of panel data of the Hungarian Life Course Survey from 2006 through 2009. Three and a half years after finishing 8th grade, ninety per cent of the children are in school, three quarters on the continuous track in 12th grade. The corresponding figures for Roma children are only 60 and 40 per cent, respectively. Dropouts and grade retentions are especially frequent in vocational training schools and evening schools; quite a few students switch between tracks; and drop-outs and evening school students do not have a second chance on the regular track. Standardized test scores in 8th grade are strong predictors of secondary school career, but the relation is different among the children of Roma and uneducated families, indicating the importance of other factors. Keywords: Roma minority, secondary school drop-outs JEL: J15, I20 Acknowledgement: Funding from OTKA-68523K project is gratefully acknowledged. - 4 -

BEVEZETŐ Magyarország két évtizede nem tud megbirkózni az ország súlyos foglalkoztatási gondjaival. A rendszerváltást közvetlenül megelőző és az azt követő években több mint egymillió munkahely megszűnt, és az aggregált foglalkoztatás zuhanásszerűen lecsökkent. Az ezredfordulót megelőző fél évtizedben némileg növekedett ugyan a foglalkoztatás, az azt követő évtizedben azonban alapvetően stabilizálódott az ország jelentős mintegy 10 százaléknyi foglalkoztatási lemaradása az Európai Únió átlagához képest (EU27: 65, Magyarország: 55 %). 1 A 2009. évi európai úniós adatok szerint Magyarország ugyan minden iskolázottsági csoportban le van maradva az únió átlagától, a foglalkoztatás képzettségigénye szerint azonban igen komoly különbségek vannak. A lemaradás nagy része az iskolázatlanok körében keletkezik: amíg a munkaképes korú (25-64 éves) korcsoportban a felsőfokú végzettségű munkaerő lemaradása 6,5 %, a középfokú iskolai végzettségűeké pedig 12,3 %, addig a csupán alapfokú iskolázottsággal rendelkező munkavállalóké már csaknem eléri az ötven százalékot (pontosan 48%). A jelek arra utalnak, hogy a társadalom alacsony iskolázottságú alsó rétegeinek foglalkoztatása igen komoly akadályokba ütközik. Mindez nem kizárólag a múlt öröksége. A munkaerőpiacon levő fiatal (20-35 éves), nappali tagozaton már nem tanuló népesség esetében is hasonló helyzetet tapasztalunk (lásd 1. ábra): az érintett korcsoport mindössze egy százalékát kitevő, teljesen iskolázatlan (8 osztályt sem végzett) csoportban a foglalkoztatás esélye egészen elenyésző (15-20 % körüli), a csak általános iskolát végzettek körében ők már a korcsoport 12,5 százalékát teszik ki! pedig csak 50 %. Azon fiatalok többségének, akik a mai Magyarországon nem tudnak valamilyen középiskolai végzettségre szert tenni, tartósan munkanélküli létre vagy rendszertelen foglalkoztatásra kell berendezkedniük. Ilyen kilátásokra számítva, igen nehéz társadalomba beilleszkedő életformát kialakítani. A foglalkoztatási esélyek szerint éles választóvonal rajzolódik ki a társadalomban a középiskola 2 valamelyik formáját elvégezni képes, illetve azt elvégezni nem képes rétegek között. A legalább középiskolai végzettségű fiatalok foglalkoztatása (bármelyik csoporté!) már az elfogadhatónak tekinthető 70-80 %-os tartományban mozog. 1 http://epp.eurostat.ec.europa.eu/portal/page/portal/employment_unemployment_lfs/data/ main_tables 2 A középiskola szót a tanulmányban végig úgy használjuk, hogy a középfokú képzés mindhárom formáját a szakiskolát, a szakközépiskolát és a gimnáziumot egyaránt beleértjük. - 5 -

1. ábra Foglalkoztatási arányok Magyarországon a nappali tagozaton már nem tanuló 18-35 éves népesség körében, a 2006-2009 közötti években, százalékban százalék 0 20 40 60 80 15 20 25 30 35 életkor 0-7 osztály 8 osztály Szakiskola Gimnázium Szakközépiskola Főiskola, egyetem Forrás: KSH munkaerő-felvételek, 2006-2009 közti 16 hullámának egyesített egyéni adatbázisa. Egy megfigyelés: egy aktivitási (foglalkoztatotti versus nem foglalkoztatotti) szakasz. A helyzet azonban ennél bonyolultabb. A szakiskolai végzettségű, számarányában igen jelentős nagyságú (a fiatal korosztály 26 százalékát kitevő) csoport 70-75 % közötti foglalkoztatási esélye csak igen nyomott kereseti színvonal mellett tartható fenn. Mint a 2. ábra bal oldali paneljéből kiderül, a szakiskola négy évének elvégzése a 8 általános elvégzéséhez képest, még 10-15 évnyi munkatapasztalat után, a szakiskolát végzettek átlagában sem nyújt plusz 20 %-nál magasabb kereseteket. Az átlagosan meglehetősen alacsony hozam igen komoly belső heterogenitást takar. Mint a legfrissebb kutatásokból 3 kiderül, a szakiskolát végzett foglalkoztatottak zöme (60 százaléka) egyáltalán nem a saját szakmájában dolgozik. Közülük is igen sokan semmilyen szakképesítést nem feltételező segéd-, illetve betanított munkán dolgoznak. Mint Köllő (2009) kimutatta: a kilencvenes évek közepe óta eltelt időszakban egy sor képzetlen alapjában 8 osztállyal is ellátható foglalkozáson belül nagy arányú munkaerő-cserélődés ment végbe: az általános iskolát végzettek munkahelyeit több iskolai osztályt végzett, de döntően nem a saját szakmájukban dolgozó szakmunkások foglalták el, olyan dolgozók, akik maguk sem nagyon találtak munkát az átalakuló gazdaságban, és komoly bérengedmény mellett hajlandók voltak gyakorlatilag szakképzetlen munkát vállalni. A szakmunkások benyomu- 3 Kézdi Varga (2007), Kézdi, Köllő és Varga (2008). - 6 -

lása a képzetlen foglalkozásokba nem azt jelentette, hogy az illető foglalkozások képzettségigénye megemelkedett (bár némely foglalkozásokban ez is előfordult), hanem döntően azt, hogy a szakiskolát végzetteknek, nyomott keresetek mellett, szakmájuktól távoli munkakörökben sikerült csak megőrizniük a foglalkoztatásukat úgy, hogy ezzel párhuzamosan nagy számban szorítottak ki a szóban forgó állásokból és általában a foglalkoztatásból csak általános iskolai végzettségű dolgozókat. A szakképzettséget igénylő (ipari, összeszerelő, gépkezelői stb.) foglalkozásokban ugyan nem tapasztalhatók ilyen jellegű munkaerőpiaci kiszorítási hatások e foglalkozásokban egyaránt jelen vannak érettségivel nem rendelkező szakmunkások, illetve érettségivel rendelkező szakképzett munkavállalók, a bérek tekintetében azonban hasonló tendenciák tapasztalhatók. A szakközépiskolai végzettek, azonos szakmacsoporton belül is jelentős (20-25 %-nyi) tiszta bérelőnyt könyvelhetnek el maguknak a szakiskolai végzettségűekhez képest. 4 2. ábra Bruttó havi átlagkeresetek Magyarországon a 20-35 éves foglalkoztatottak körében, a 2006-2009 közötti években, ezer forintban (vállalati és költségvetési szféra, teljes és részmunkaidős foglalkoztatottak) 100 120 140 160 180 20 25 30 35 életkor 8 osztály Szakiskola Szakközépiskola Gimnázium 100 150 200 250 300 350 20 25 30 35 életkor Szakközépiskola Főiskola, egyetem Gimnázium Forrás: ÁFSZ bértarifa-felvételek, 2006-2009. Az adott évekre számított adatok, korévenként és iskolai végzettségi kategóriánként a négy évre átlagolva. 4 Lásd Köllő János előadását: http://www.mszt.iif.hu/documents/szakk%c3%a9pz%c3%a9s_2009_kollo.ppt. - 7 -

A középiskolai végzettség tehát meghatározó jelentőségű a stabil foglalkoztatás szempontjából, a középiskola típusa pedig fontos alakítója az elérhető kereseteknek. A hátrányos helyzetű fiatalok, különösen pedig a roma fiatalok egészen a legutóbbi évtizedig elenyésző eséllyel jutottak szakiskolánál magasabb iskolai végzettséghez, sokan pedig semmilyen középfokú végzettséget sem szereztek. (Havas Kemény Liskó ((2002), Liskó (2002), (2005), Kertesi Kézdi (2005)). Mindennek az az oka, hogy a középfokú oktatási intézmények számottevő lemorzsolódási veszteségekkel működnek. Hiába az a helyzet, hogy a nyolc osztályt sikerrel teljesítő fiatalok túlnyomó többsége folytatni kívánja a tanulmányait beadja a jelentkezését valamilyen középfokú oktatási intézménybe, és többségében meg is kezdi a tanulmányait a fiatalok egy része lemorzsolódik, és 20 éves korára középfokú képzettség nélkül marad. Az is sejthető, hogy a hátrányos helyzetű és a roma fiatalok az átlagnál lényegesen nehezebben tudnak akár szakképzettséget is nyújtó képzés mellett érettségit szerezni. Igen nagy jelentősége van annak, hogy pontosan értsük a középiskolai lemorzsolódás és a munkaerőpiacon értékes érettségi megszerzésének mechanizmusait, illetve lássuk, hogy az oktatáspolitika és a jóléti ellátó rendszer intézményei milyen módon képesek a lemorzsolódáshoz vezető folyamatokat megfordítani, illetve az érettségit adó képzés felé terelni a fiatalokat. A megfelelő társadalompolitikai beavatkozások megtervezéséhez elengedhetetlen a középiskolai kudarcokhoz vezető folyamatok pontos ismerete. E probléma súlyát és jelentőségét felismerve, az Educatio Kht. a 2006. évtől a középiskolai kudarcok mechanizmusainak feltárása céljából egy nagyméretű követéses vizsgálatot indított el. A kutatás egy olyan univerzumról igyekszik részletes információkat szerezni, amelyről korábban kevés megbízható ismerettel rendelkeztünk. A kutatás során véletlenszerű kiválasztásra került 10.000 nyolcadikos fiatal, aki a 2005/2006-os tanévben fejezte be általános iskolai tanulmányait. A panelvizsgálat az ő egyéni életpályájukat követi nyomon a tervek szerint a középiskolai pályafutásukon át egészen a munkába lépésükig. Ebben a tanulmányban az Életpálya-felmérés 2006 és 2009 közötti első négy hulláma alapján vizsgáljuk a fiatalok középiskolai pályafutását. Mivel az iskolai kudarcok által különösen veszélyeztetett csoportoknak számítanak, külön figyelmet fordítunk az iskolázatlan szülők gyermekeinek, illetve a roma fiataloknak a sorsára. A középiskolából történő lemorzsolódás mellett számba vesszük az iskolatípusok közötti váltásokat, az évismétléseket és a lemorzsolódottak visszajutási esélyeit is. Részletesen megvizsgáljuk azt is, hogy e folyamatokban milyen szerepet játszanak azok az alapkészségek, amelyeknek átadása az általános iskola feladata volt. - 8 -

1. AZ ÉLETPÁLYA-FELVÉTELRŐL ÉS AZ ETNIKAI HOVATARTOZÁS MÉRÉSÉRŐL Az Életpálya-felmérés tízezer fiatal életét követi nyomon 2006. őszétől évi rendszerességgel. 5 A felmérés alapja a 2006 májusában 8. osztályos tanulók sokasága, akik kitöltötték az országos kompetenciamérés szövegértés és matematika tesztjeit, valamint családi háttérkérdőívét (a sokaság kiegészült a kompetenciatesztet nem, vagy más formában kitöltő sajátos nevelési igényű tanulókkal). A kiinduló minta tízezer fős. Mivel a felmérés egyik legfontosabb célja a középiskolai lemorzsolódás és általában az iskolai hátrányok elemzése, a mintában országos arányukhoz képest felül vannak reprezentálva az alacsonyabb kompetenciaeredményű és a sajátos nevelési igényű tanulók. Az elemzések során ezt az aránytalanságot megfelelő súlyok használatával kezeljük. Mintánk azt a 7929 tanulót foglalja magában, akik a felmérés mindegyik hullámában részt vettek. Az Életpálya-felmérés első, 2006-os hullámának középpontjában a család szerkezetére és anyagi helyzetére, a megkérdezett tanulók kisgyermekkorára, egészségtörténetére, iskolatörténetére és középiskolai továbbtanulására irányuló kérdések álltak. A további adatfelvételi hullámok elsősorban az iskolai pályafutásra, illetve az iskolai lemorzsolódás mechanizmusaira összpontosítottak. Az Életpálya-felmérés a tervek szerint még legalább négy évig folyik, minden év őszén ugyanazon fiatalok és családjaik megkérdezésével. A roma fiatalok pályafutásának vizsgálatához szükséges az etnikai hovatartozás mérése, ám ez a mai Magyarországon problematikus és kényes kérdés. A 2001. évi népszámlálás adatai szerint a hazai roma nemzetiségű népesség lélekszáma 190 046 fő, ami a teljes népesség 1,9 százalékát jelenti (a 15 39 éves korosztályban az arány 2,3 százalék). A népszámlálásban romának tekintették azt a személyt, aki a nemzetiségére irányuló kérdésre a roma/cigány nemzetiség megjelölésével válaszolt. A legfrissebb társadalomtudományi kutatási eredmények alapján azonban jól ismert, hogy ez az adat durván alulbecsüli a hazai roma népességet, amely a legutóbbi megbízhatónak tekinthető célzott felmérés alapján 600 ezer főre, azaz a népesség 6 százalékára tehető (Kemény Janky Lengyel (2004)). Mivel a romák körében a gyermekek száma lényegesen nagyobb, az időseké pedig lényegesen kisebb, mint a népesség egészében, a romák részaránya a fiatalabb korcsoportokban a 8-12 százalékot is elérheti. Az Életpálya-felmérés a megcélzott korosztályra nézve országosan reprezentatív felvétel, így a romákra fókuszált célzott kutatások módszertanát nem követhette. 5 A felmérés 2006 és 2009 közötti eddigi négy hullámát a TÁRKI Társadalomkutatási Intézet Zrt. kérdezte le. - 9 -

Az etnikai hovatartozást ezért egyszerűen és a népszámláláshoz hasonlóan a nemzetiségi-etnikai hovatartozás megkérdezésével mérte, az első és a második hullámban is. A kérdőív két ponton is eltért a népszámlálási módszertől. A kevésbé jelentős eltérés a megfogalmazásban volt: az etnikai hovatartozásra külön felhívta a figyelmet. A 2001. évi népszámlálás megfogalmazásában a kérdés így hangzott: Mely nemzetiséghez tartozónak érzi magát? Az Életpálya-felmérésben pedig így: Országunkban az emberek sokféle nemzetiséghez vagy etnikumhoz tartoznak. Ön milyen nemzetiségűnek tartja magát elsősorban? A fontosabb eltérés abban állt, hogy az Életpálya-felmérés a magyarországi nagymintás adatfelvételek közül először lehetővé tette a kettős identitás vállalását, rákérdezve a másodsorban vállalt nemzetiségi identitásra is. Az eredményeket az 1. táblázat mutatja. 1. táblázat Az elsősorban vagy másodsorban önmagukat romának tartó szülők aránya az Életpálya-felmérés 1. és 2. hullámában, 2006-2007 (%) Etnikai identitás Anya Apa Anya vagy apa Elsőként jelölte meg a roma identitást az 1. hullámban 2,4 2,6 3,0 Másodikként jelölte meg a roma identitást az 1. hullámban 3,4 3,6 3,4 Csak a 2. hullámban jelölte meg a roma identitást, ott elsőként 0,5 0,5 0,5 Csak a 2. hullámban jelölte meg a roma identitást, ott másodikként 0,9 0,8 1,0 Egyik esetben sem jelölte meg a roma identitást 91,1 74,4 92,2 Nincs szülő vagy annak minden nemzetiségi-etnikai adata hiányzik 1,7 18,2 0,0 Összesen 100,0 100,0 100,0 Jól látható, hogy a másodsorban vállalt identitás alapján a roma szülők aránya magasabb, mint az elsősorban vállalt identitás alapján, a második adatfelvételi hullámban pedig további 2 százaléknyi tanuló szülei között volt olyan, aki romának tekintette magát első- vagy másodsorban. A kettős identitás vállalásának lehetősége tehát az önmagukat romának tekintő szülők számát legalább megkétszerezi, az újbóli kérdezés pedig további egyharmaddal növeli. A kettős identitás tartalma, az identitás, illetve a mérés időbeli stabilitása, valamint a családok etnikai összetétele olyan kérdések, amelyekkel ebben a tanulmányban nem foglalkozunk. A továbbiakban azokat a tanulókat tekintjük romának, akiknél legalább az egyik szülő (ha csak egyszülős a család, akkor az egyetlen együtt élő szülő) elsősorban vagy másodsorban romának tartotta magát az első vagy a második adatfelvételben. Az ilyen tanulók száma az összesen 7929 fős elemzési mintában kezdeti 734 fő volt, ami a megfelelő súlyokkal tekintve, 7,8 százalékos roma arányt jelent. - 10 -

Ez az arány alatta marad az előzetes becslések alapján várt aránynak 6, de csak kismértékben, és esetszámban is részletesen elemezhető mintát ad. 2. TOVÁBBTANULÁS, LEMORZSOLÓDÁS, ÉVISMÉTLÉS A mintánkban szereplő tanulókat etnikai hovatartozás és a szülők iskolai végzettsége alapján két-két alcsoportra bontottuk. A roma tanulókhoz megfelelő kontrollcsoportot keresvén, iskolázatlan és nem iskolázatlan szülők által nevelt tanulókat különböztettük meg. Iskolázatlannnak azt a szülőpárt tekintettük, amelyben egyik szülő iskolázottsága sem magasabb 8 osztálynál. Nem iskolázatlannak pedig azt, ahol legalább az egyik szülő iskolázottsága magasabb annál. 7 Ez a meghatározás nagyjából a halmozottan hátrányos helyzetű tanulókat határolja körül, azzal a különbséggel, hogy itt az államigazgatási gyakorlattól eltérőn a rendszeres gyermekvédelmi támogatás hiányát vagy meglétét figyelmen kívül hagytuk. Mintánk etnikai hovatartozás és szülői iskolázottság szerinti összetételét az 1. táblázat mutatja, reprezentatív és teljeskörűsítő súlyokkal a 2006. májusi országos kompetenciamérés eredeti sokaságára felsúlyozva, illetve százalékos megoszlásban. 2. táblázat A 2006. májusi országos kompetenciamérésen részt vett 8. évfolyamos tanulói népesség összetétele az Életpálya-felvétel 2006 őszi adatai alapján, reprezentatív teljeskörűsítő súlyokkal felsúlyozva Etnikai hovatartozás Iskolázatlan szülők * Nem iskolázatlan szülők * Összesen Roma, fő (%) 5 582 (64) 3 118 (36) 8 700 (100) Nem roma, fő (%) 9 641 (9) 92 619 (91) 102 260 (100) Összesen, fő (%) 15 223 (14) 95 737 (86) 110 960 (100) * Iskolázatlan szülők : ha egyik együttélő szülő iskolai végzettsége sem magasabb 8 osztálynál 6 A fent idézett Kemény-Janky-Lengyel (2004) tanulmány mellett az Országos Kompetenciamérés iskola-igazgatói becslései alapján is megbecsülhetjük a roma nyolcadikosok arányát abban az évben, amikor az Életpálya minta fiataljai nyolcadikosak voltak. Az igazgatói válaszok alapján az 1-8. évfolyamos roma tanulók arányára 12 százalékot becsülhetünk. Ha figyelembe vesszük a roma demográfia sajátosságait és az általános iskolán belüli lemorzsolódást, akkor a 8. évfolyamos roma tanulók körülbelüli arányára 10-11 százalékos becslést adhatunk. 7 Egyszülős háztartások esetén értelemszerűen az együttélő szülő iskolázottsága a mérvadó. - 11 -

(ha csak egy együttélő szülő van, akkor az övé nem magasabb 8 osztálynál). Minden egyéb esetben nem iskolázatlan szülőknek tekintjük a szülőket. Az iskolázatlan szülők által nevelt tanulók száma a teljes sokaságban több mint 15 ezer fő, arányuk 14 százalék. A roma tanulók körén belül ez az arány lényegesen magasabb: a roma fiatalok csaknem kétharmada ebbe a nagyon hátrányos helyzetű csoportba tartozik. Összehasonlításként: a nem romák körében ez az arány valamivel 10 százalék alatt van. Az iskolázatlan szülők által nevelt tanulók zöme (csaknem kétharmada) nem roma tanulókból és valamivel több mint egyharmada roma tanulókból áll. Ha adatainkat a 7,8 százaléknyi roma tanuló arányról a reálisabb 11 százalékra korrigálnánk úgy, hogy közben romaként azonosított tanulói csoport iskolázottság szerinti szülői összetételét rávetítenénk a hiányzó 3,2 százalékra, akkor az iskolázatlan szülők által nevelt tanulók etnikai összetételére nagyjából 50-50 százalékos megoszlást kapnánk. Hogyan vette ez a tanulói évfolyam a középiskola akadályait? Milyen arányban vannak benn a középiskolában? Milyen arányban kellett a tanulók egy-egy részének évet ismételni? A 3. ábra a minta egészének pályafutását követi nyomon. Továbbhaladás a középiskolában (a 2006 tavaszán 8. évfolyamos tanulók százalékában) 3. ábra 100,0 90,0 80,0 70,0 60,0 50,0 40,0 30,0 20,0 10,0 0,0 2006 tavasz 2006 ősz 2007 ősz 2008 ősz 2009 ősz Vastag vonal: nappali tagozaton (szakiskolában, szakközépiskolában vagy gimnáziumban) tanul. Vékony vonal: nappali tagozaton tanul, és nem ismételt egyszer sem évet. - 12 -

Hogy az érintett kohorsz hány százaléka nem tanul tovább nappali rendszerű képzésben, azt a nappali tagozatos középiskolai rendszerben bent levők mindenkori arányát jelző vastag vonal és a 100 %-ot jelző vonal közti távolság mutatja. A nyolcadik évfolyam befejezése után másfél százaléknyi tanuló kivételével mindenki továbbtanul. A lemorzsolódások zöme az első és második középiskola tanév közé esik, utána a görbe ellaposodik. A 2009/10-es tanév első félévére az induló nyolcadikos kohorsz 91,6 százaléka maradt benn a rendszerben. A középiskolai aggregált lemorzsolódási 8 ráta 7 százalékos a 2006 őszén középiskolába beiratkozottak százalékában. Az évismétlések aránya a vastag és a vékony görbe által jelzett százalékos arányok különbözeteként olvasható le az ábráról. Az évismétlők aránya a 2006 tavaszán nyolcadik évfolyamra járó tanulói népességhez viszonyítva 2009 őszére 16,7 százalékot tesz ki. Összességében tehát a induló nyolcadikos állomány mindössze 75 százalékáról mondhatjuk el, hogy négy évvel a nyolcadik évfolyam befejezése után, nappali képzésben bent van a középiskola valamilyen formájában, és egyszer sem kellett évet ismételnie. A hiányzó 25 százalékkal súlyos gondok vannak: vagy nincsenek bent az iskolában, vagy pedig bukdácsolva veszik az akadályokat. 8 Itt lemorzsolódásnak tekintjük azt az eseményt is, ha egy tanuló a nappali tagozatos képzésből átkerül esti vagy levelező képzésbe vagy magántanuló lesz. - 13 -

4. ábra Továbbhaladás a középiskolában szülői iskolai végzettség és etnikai hovatartozás szerint (a 2006 tavaszán 8. évfolyamos tanulók százalékában) Roma tanulók Nem roma tanulók 100,0 90,0 80,0 70,0 60,0 50,0 40,0 30,0 20,0 10,0 0,0 2006 tavasz 2006 ősz 2007 ősz 2008 ősz 2009 ősz 100,0 90,0 80,0 70,0 60,0 50,0 40,0 30,0 20,0 10,0 0,0 2006 tavasz 2006 ősz 2007 ősz 2008 ősz 2009 ősz Roma tanulók, iskolázatlan szülők Nem roma tanulók, iskolázatlan szülők 100,0 90,0 80,0 70,0 60,0 50,0 40,0 30,0 20,0 10,0 0,0 2006 tavasz 2006 ősz 2007 ősz 2008 ősz 2009 ősz 100,0 90,0 80,0 70,0 60,0 50,0 40,0 30,0 20,0 10,0 0,0 2006 tavasz 2006 ősz 2007 ősz 2008 ősz 2009 ősz Vastag vonal: nappali tagozaton (szakiskolában, szakközépiskolában vagy gimnáziumban) tanul. Vékony vonal: nappali tagozaton tanul, és nem ismételt egyszer sem évet. A 4. ábra etnikai és társadalmi csoportok szerint megbontva mutatja be ugyanezeket a folyamatokat. Jól látható, hogy a nappali tagozatos képzésben való részvétel tekintetében hatalmas különbség van a roma és nem roma tanulók között, akár kontrolláljuk a szülői iskolai végzettség szerinti különbségeket, akár nem. Amíg a roma tanulók 7-8 százaléka nem tanul tovább a nyolcadik osztály elvégzése után, addig ez az arány a nem roma tanulók körében 1 százalék alatt van. Az iskolázatlan szülők által nevelt tanulók körén belül csaknem ugyanilyen nagy különbséget találunk: romáknál 10 százalék, nem romáknál 2-3 százalék. Még ennél is nagyobb szakadékszerű különbségek nyílnak meg roma és nem roma tanulók között a lemorzsolódás tekintetében. A nyolcadik osztályos induló roma - 14 -

népességnek mindössze 62 százalékát találjuk a középiskola negyedik évében nappali tagozaton az iskolában, a nem roma tanulók 95 százalékos adatával szemben. Ugyanez a különbség az alacsony iskolai végzettségű szülői csoportban 65, illetve 80 százalék. A középiskolák tiszta veszteségét kifejező lemorzsolódási ráták értéke között hasonlóan nagy különbségeket találunk: 33 % (romák), 4-5 % (nem romák), 40 % romák, iskolázatlan szülők), 18 % (nem romák, iskolázatlan szülők). Az évismétlés tekintetében meglevő társadalmi és etnikai különbségek ennél kisebbek. Összességében a roma tanulók kevesebb mint 40 százalékáról mondhatjuk el, hogy bent van a középiskolában és évet sem kellett ismételnie, míg ugyanez az arány a nem roma tanulók esetében valamivel kevesebb, mint 80 százalék. Az iskolázatlan szülők gyerekeire szűkítve a sokaságot, ugyanezek az arányok nagyjából 30 és 60 százalékosak. 3. TOVÁBBTANULÁSI IRÁNYOK A kohorsz iskolatípusok szerinti középiskolai továbbhaladásáról tájékoztat a 3. táblázat. A táblázat adatai becsült állományi adatok. Azt mutatják, hogy az adott általános iskolai végzős évfolyam ezer véletlenszerűen kiválasztott tanulójából hányat találunk egy, két, három, négy tanév elteltével a különböző iskolatípusok egymást követő évfolyamain, illetve, hogy hánynak nem sikerült nappali tagozatos középiskolásnak maradnia. A nyolcadik osztály elvégzése utáni továbbtanulás domináns iránya az érettségit adó képzés. Ilyen osztályba iratkozik be a végzős évfolyam több mint háromnegyede, és valamivel több mint 20 százalék megy szakiskolába. Az érettségit adó képzésen belül mintegy 5 százalékkal többen tanulnak tovább szakmát is adó szakközépiskolában, mint gimnáziumban. A nappali tagozatos középiskolai képzésből való lemorzsolódás viszonylag csekély, az évismétlés viszont meglehetősen gyakori. Az évismétlők többsége egy évfolyammal jár alacsonyabb osztályba kortársainál. Négy évvel a középiskola megkezdése után, az iskolatípusok szerinti 2009 őszi állományi létszámokhoz viszonyítva a legtöbb évismétlő diákot a szakiskolákban (28 %) találjuk, lényegesen kevesebbet a szakközépiskolában (18%), még kevesebbet, de mégsem elhanyagolható számút a gimnáziumokban (10-11 százalék). - 15 -

3. táblázat Ezer, 2006 tavaszán véletlenül kiválasztott nyolcadik évfolyamos tanuló iskolai pályafutása a 2006/7 2009/10 közötti tanévekben, az első félévek végén (ősszel), főben Évfolyam 2006 2007 2008 2009 Gimnáziumba járt, nappali tagozaton 12. évf. 319 11. évf. 336 35 10. évf. 345 21 3 9. évf. 357 17 1 0 9-12. évf. 357 362 358 357 Szakközépiskolába járt,nappali tagozaton 12. évf. 299 11. évf. 326 59 10. évf. 354 41 7 9. évf. 412 35 6 1 9-12. évf. 412 389 373 366 Szakiskolába járt, nappali tagozaton 12. évf. 144 11. évf. 177 46 10. évf. 190 32 9 9. évf. 217 29 7 2 9-12. évf. 217 219 216 201 Estin, középiskolában tanult * 1 7 8 10 8. évfolyamra járt 4 8 10 0 Nem járt semmilyen iskolába 8 16 35 66 Összesen 1000 1000 1000 1000 * Estin, levelezőn, magántanulóként összesen. A 4. és az 5. táblázat az egész sokaságot, illetve az iskolázatlan szülők által nevelt diákokat roma és nem roma tanulókra megbontva mutatja ezeket az arányokat. A szülői iskolai végzettséggel kontrollálatlan adatok hatalmas különbségeket mutatnak. A nyolcadik évfolyam befejezése utáni továbbtanulást tekintve mérsékelt különbség tapasztalható a szakközép-iskolai beiskolázás arányaiban, nagyon nagy különbség mutatkozik azonban a két szélső póluson: a szakiskolai, illetve gimnáziumi beiratkozások terén. - 16 -

4. táblázat Ezer-ezer, 2006 tavaszán véletlenül kiválasztott nyolcadik évfolyamos roma, ill. nem roma tanuló iskolai pályafutása a 2006/7 2009/10 közötti tanévekben, az első félévek végén (ősszel), főben Roma tanulók Évfolyam 2006 2007 2008 2009 Gimnáziumba járt, nappali tagozaton 12. évf. 54 11. évf. 72 23 10. évf. 76 24 5 9. évf. 87 30 4 2 9-12. évf. 87 106 100 84 Szakközépiskolába járt,nappali tagozaton 12. évf. 144 11. évf. 184 56 10. évf. 196 45 7 9. évf. 332 51 3 1 9-12. évf. 332 247 232 208 Szakiskolába járt, nappali tagozaton 12. évf. 194 11. évf. 309 106 10. évf. 387 89 20 9. évf. 503 83 13 8 9-12. évf. 503 470 411 328 Estin, középiskolában tanult * 6 24 34 22 8. évfolyamra járt 6 27 21 0 Nem járt semmilyen iskolába 67 125 204 359 Összesen 1000 1000 1000 1000 * Estin, levelezőn, magántanulóként összesen. Nem roma tanulók Évfolyam 2006 2007 2008 2009 Gimnáziumba járt, nappali tagozaton 12. évf. 342 11. évf. 358 36 10. évf. 368 21 3 9. évf. 380 16 1 0 9-12. évf. 380 384 380 381 Szakközépiskolába járt,nappali tagozaton 12. évf. 312 11. évf. 338 60 10. évf. 368 40 7 9. évf. 419 34 7 1 9-12. évf. 419 402 385 380 Szakiskolába járt, nappali tagozaton 12. évf. 140 11. évf. 166 41 10. évf. 173 27 8 9. évf. 193 24 7 2 9-12. évf. 193 197 200 191 Estin, középiskolában tanult * 1 5 6 9 8. évfolyamra járt 4 6 9 0 Nem járt semmilyen iskolába 3 7 20 41 Összesen 1000 1000 1000 1000 A roma fiatalok fele szakiskolában tanul tovább, és 10 százaléknál is kisebb arányban tanul tovább gimnáziumban. Az érettségit adó képzésben való részvétel alacsony foka, illetve a gimnáziumi továbbtanulási forma mérsékelt aránya a szakközépiskolával szemben, a felsőfokú továbbtanulási tervek igen korlátozott mértékét jelzi. Jelentős eltéréseket figyelhetünk meg az iskolázatlan szülők által nevelt tanulók csoportján belül is. Amíg az iskolázatlan családokban felnövő roma fiataloknak csak egyharmada tanult tovább érettségit adó képzésben, addig az iskolázatlan családok nem roma gyermekeinél ez az arány 50 százalék. A lemorzsolódottakat és évismétlőket leszámítva, 2009 őszén, négy évvel a középiskolai beiratkozás elteltével mindössze 11 százaléknyi érettségi előtt álló 12. évfolyamos gimnazista vagy szakközépiskolás roma tanulót találunk az iskolázatlan roma szülők gyermekei között, szemben a hasonló, szintén iskolázatlan szülők által nevelt nem roma tanulók 30 százaléknyi arányával. A lemorzsolódottak arányát tekintve pedig (mint azt a 4. ábrán is láthattuk) a különbség valóban drámai mértékű: az iskolázatlan szülők által nevelt tanulók csoportján belül több - 17 -

mint 25 százalékponttal nagyobb valószínűséggel több mint kétszer akkora eséllyel sodródnak ki a roma (46 %), mint a nem roma fiatalok (20 %) a nappali tagozatos iskolarendszerből. 5. táblázat Ezer-ezer, 2006 tavaszán véletlenül kiválasztott nyolcadik évfolyamos, iskolázatlan szülők által nevelt roma, illetve nem roma tanuló iskolai pályafutása a 2006/7 2009/10 közötti tanévekben, az első félévek végén (ősszel), főben Roma tanulók, iskolázatlan szülők Évfolyam 2006 2007 2008 2009 Gimnáziumba járt, nappali tagozaton 12. évf. 29 11. évf. 47 24 10. évf. 51 21 0 9. évf. 54 31 6 3 9-12. évf. 54 82 74 56 Szakközépiskolába járt, nappali tagozaton 12. évf. 82 11. évf. 139 51 10. évf. 131 33 3 9. évf. 278 48 2 2 9-12. évf. 278 179 174 138 Szakiskolába járt, nappali tagozaton 12. évf. 190 11. évf. 322 120 10. évf. 412 104 26 9. évf. 558 99 13 7 9-12. évf. 558 511 439 343 Estin, középiskolában tanult * 9 31 35 27 8. évfolyamra járt 5 29 17 0 Nem járt semmilyen iskolába 95 168 261 436 Összesen 1000 1000 1000 1000 * Estin, levelezőn, magántanulóként összesen. Nem roma tanulók, iskolázatlan szülők Évfolyam 2006 2007 2008 2009 Gimnáziumba járt, nappali tagozaton 12. évf. 74 11. évf. 76 12 10. évf. 93 7 4 9. évf. 84 11 2 0 9-12. évf. 84 104 85 90 Szakközépiskolába járt, nappali tagozaton 12. évf. 222 11. évf. 266 53 10. évf. 304 32 11 9. évf. 407 40 20 6 9-12. évf. 407 344 318 292 Szakiskolába járt, nappali tagozaton 12. évf. 318 11. évf. 382 79 10. évf. 407 62 16 9. évf. 482 74 20 3 9-12. évf. 482 481 464 416 Estin, középiskolában tanult * 1 17 11 15 8. évfolyamra járt 5 11 26 0 Nem járt semmilyen iskolába 21 43 96 188 Összesen 1000 1000 1000 1000 A jelenség okainak feltárása mélyebb elemzést igényel. Az azonban már a rendelkezésre álló ismereteink alapján is nyilvánvaló, hogy nem elégedhetünk meg az ún. sajátos etnikai viselkedési mintákra való felületes hivatkozással mint az manapság gyakran megtörténik. Elegendő, ha arra az ismert tényre hivatkozunk, hogy a rendszerváltást követő foglalkoztatási leépülés milyen egyenlőtlenül érintette azonos iskolai végzettség mellett is a roma és a nem roma népességet. A 8 osztály végzettségű - 18 -

férfi népességet és azon belül bármely korcsoportot alapul véve, szakadékszerű mintegy 25 százaléknyi foglalkoztatási különbség nyílt meg a teljes népesség és a roma munkavállalók között a rendszerváltást követő pár évben, ami azután tartósan meg is maradt. Az 5. ábrán a példa kedvéért az 1984-ben 20-24 éves férfi korcsoport teljes népességre és romákra megbontott foglalkozási élettörténetét mutatjuk be, amely nagy valószínűséggel az Életpálya-felmérés mintájához tartozó tanulók apáinak élettörténetét reprezentálja. Az Életpálya-felmérésben a szülők átlagos életkora a panel induló évében (2006-ban) 43 év volt, a nyolcadik évfolyamos gyerekek többsége ekkor 15 éves volt. Az apák 1984-ben átlagosan 21 évesek, a mintánkhoz tartozó fiatalok születésekor (1990-92 között) pedig 26-28 évesek voltak. Ezek voltak éppen azok a születési évjáratok, amelyek ha megtapasztalhatták már születésüktől fogva, egész kis gyermekkorukon át, folyamatosan megtapasztalták, hogy mit jelent tartósan állástalan vagy rendszertelen jövedelmekből megélni kényszerülő családokban felnőni. 5. ábra Az 1984-ben 20-24 éves, nyolc osztályt végzett férfi munkavállalók foglalkoztatási életpályája 1984 és 2003 között (az 1984-ben 20-24 éves korcsoport ennyi százalékának volt az 1984 és 2003 közötti években állása) százalék 0 20 40 60 80 100 1984 1988 1991 1994 1997 2000 2003 2006 teljes népesség romák Források: romák esetében a 1993/4. és 2003. évi reprezentatív romafelvételek (az 1993/4. évi romafelvételnél egyéni visszatekintő munkatörténeti információk), a teljes népesség esetében az 1984. évi KSH mikrocenzus, az 1987., 1989. 1991. évi háztartásfelvételek, az 1990. évi népszámlálás, illetve az 1992-1994., valamint a 2003. évi munkaerő-felvétel egyéni mintáiból összeállított kvázi-paneladatok. - 19 -

A szülők tartós állástalanságának és a családok tartós szegénységének intergenerációs hatásairól rendelkezésünkre álló hazai becslések (Kertesi-Kézdi (2005), (2007)) a kilencvenes évek derekán középiskolába jelentkező és felvett korcsoportoknál, tíz év szülői tartós munkanélküliség esetén minden egyéb feltétel változatlansága mellett nagyjából 20-25 százaléknyi továbbtanulási lemaradást jeleztek előre. Ezek a hatások nyilvánvalóan másként érvényesülnek tíz év elmúltával, amikor a tankötelezettség határát 18 évre emelték. A magasabb tankötelezettségi életkor rezsimjében a tartóssá váló szegénység hatásai máshová tevődnek át: az iskolázatlan szülők gyermekei közül azok, akiknek a családja állástalanságban és nagy szegénységben él, nagyobb valószínűséggel fog szakiskolában továbbtanulni, nagyobb eséllyel morzsolódik le a középiskolából, középiskolai pályafutása alatt kisebb eséllyel vált át szakiskolából érettségit adó iskolatípusba, illetve nagyobb eséllyel vált át érettségi adó iskolatípusból szakiskolába. Noha ezek a megfontolások nyilvánvalóan nem helyettesíthetik a probléma módszeres vizsgálatát, értelmes munkahipotézisként támpontokat adhatnak a további elemzésekhez. 4. ISKOLATÍPUSONKÉNTI LEMORZSOLÓDÁSI VESZTESÉGEK Az egyes iskolatípusok nettó lemorzsolódási veszteségeiről úgy kaphatunk képet, ha kizárólag azoknak a tanulóknak az iskolai pályafutását követjük nyomon, akik 2006 őszén egy bizonyos iskolatípusba beiratkoztak. Az adott tanévekre számított állományi adatok ugyanis torzított képet adnak a lemorzsolódási trendekről, hiszen az iskolatípust váltó (és ezzel együtt évet ismétlő vagy nem ismétlő) diákok számának egyenlegét is magukban foglalják. A 6. táblázatban szereplő becslések kiküszöbölik ezeket a torzításokat. - 20 -

6. táblázat Mi történt a 2006. őszén a különböző iskolatípusokba nappali tagozaton beiratkozott tanulókkal 2009 őszére? (i = szakiskola, k = szakközépiskola, g = gimnázium, %) 2009 őszi állapot? Teljes sokaság Roma tanulók Nem roma tanulók Szakiskolás 2006 őszén Iskolázatlan szülők roma tanulók nem roma tanulók Szakiskolás nappalin, 12. évf. 53,0 30,4 58,0 27,9 49,8 Szakiskolás nappalin, évismétlő 15,1 19,4 14,1 19,9 11,8 Iskolatípust váltott: i k 10,5 5,5 11,6 4,0 9,8 Iskolatípust váltott: i g 1,0 0,0 1,3 0,0 1,1 Estis, levelezős, magántanuló lett 1,4 2,2 1,3 2,4 1,8 Lemorzsolódott 19,0 42,5 13,8 45,7 25,7 Összesen 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 Szakközépiskolás 2006 őszén Szakközépiskolás nappalin, 12. évf. 66,3 40,2 68,1 25,4 47,1 Szakközépiskolás nappalin, 12,7 12,0 12,7 15,7 11,3 évismétlő Iskolatípust váltott: k i 12,2 21,3 11,6 24,7 27,5 Iskolatípust váltott: k g 4,1 2,4 4,2 1,3 3,6 Estis, levelezős, magántanuló lett 3,6 21,7 2,4 29,1 9,0 Lemorzsolódott 1,1 2,4 1,0 4,0 1,5 Összesen 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 Gimnazista 2006 őszén Gimnazista nappalin, 12. évf. 83,5 50,3 84,3 36,2 68,2 Gimnazista nappalin, évismétlő 8,6 23,0 8,3 27,6 13,3 Iskolatípust váltott: g i 1,5 5,9 1,4 11,1 7,6 Iskolatípust váltott: g k 5,2 9,1 5,2 6,5 7,1 Estis, levelezős, magántanuló lett 0,4 10,7 0,2 18,6 3,9 Lemorzsolódott 0,7 1,0 0,6 0,0 0,0 Összesen 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 Az adatokból jól látszik, hogy a magyar középiskolai rendszer, mindenekelőtt a tanulók kb 22 százalékát kitevő szakiskolások esetén, igen nagy lemorzsolódási veszteségekkel működik. Ha lemorzsolódásnak csak az iskolai rendszerű képzésből való teljes kisodródást tekintenénk, és ha csakis a globális adatokra összpontosítanánk, akkor úgy tűnhetnék, mintha az érettségit adó középiskolákban a tanulók megtartása többékevésbé sikeres lenne. Ez azonban távolról sincs így. Majdnem hasonló mértékű társadalmi-etnikai különbségeket találunk a szakközépiskolai és gimnáziumi képzési formákon belül is a lemorzsolódás várható kockázatának nagyon kitett esti, levelező képzésbe átkerülés arányait tekintve. Ha ez utóbbi tényezőt is beszámítjuk, akkor a szakközépiskola esetében a nappali tagozatos képzésből való kikerülés arányaiban 20 százaléknyi vagy annál is nagyobb különbséget találunk a roma és nem roma tanulók között, akár a nyers adatokat, akár a szülői iskolai végzettséggel kontrollált adatokat - 21 -

tekintjük. A gimnáziumban ez a nyers különbség 10 %-ot, az alacsony iskolai végzettségű csoporton belüli különbség pedig csaknem 15 %-ot tesz ki. Az évismétlések az iskolatípusok hierarchiáján felfelé haladva ritkábbak. A társadalmi és etnikai különbségek a gimnáziumban nagyon jelentősek, a szakiskolában is tekintélyesek, a szakközépiskolában nem túl nagyok. Az érettségit adó iskolák iskolatípusváltásból adódó veszteségek a szakiskolába való átiratkozások különösen nagyok a szakközépiskolák esetében. Összességében óriási különbségek vannak az iskolatípusok között a tekintetben, hogy milyen mértékben képesek tanulóikat a középiskola négy éve alatt folyamatos előrehaladást biztosító pályán tartani. A 2006 őszén beiratkozott gimnáziumi diákok 84 százalékát találjuk a gimnázium 12. évfolyamán, a szakközépiskolásoknak már csak a kétharmadát találjuk a szakközépiskola 12. évfolyamán (ezt csak kevéssé korrigálja az 4 százaléknyi tanuló, aki gimnáziumba ment át), a szakiskolásoknak pedig csak 53 százalékát látjuk a szakiskola 12. évfolyamán (jóllehet itt a legnagyobb a felfelé irányuló mobilitásból adódó korrekció: 11,5 %). A társadalmi, s még inkább a szülői iskolázottsággal kontrollált etnikai különbségek nagyon jelentősek. Az utóbbiak a felfelé irányuló mobilitásból adódó korrekciók nélkül a szakiskolában és a szakközépiskolában 22 százalékot, a gimnáziumban pedig már 32 százalékot tesznek ki! Ha e korrekciókat is számításba vesszük, akkor ez az eltérés a szakiskolában még nagyobb: 28 %. A középiskola bármelyik formája bár iskolatípustól eltérő mértékben igen kevéssé képes folyamatos előrehaladást biztosító pályán tartani az iskolázatlan szülők gyermekeit, és különösen gyenge hatásfokon képes ezt tenni az iskolázatlan családokban élő roma fiatalokkal. 5. MÁSODIK ESÉLY? A továbbiakban megvizsgáljuk, milyen valószínűséggel történik meg tanulóinkkal egy-egy kedvező vagy kedvezőtlen esemény középiskolai pályafutásuk során. A 7. táblázatban megadjuk azoknak a tanulóknak az arányát a teljes sokaságban, illetve társadalmi és etnikai alcsoportokon belül, akikkel a szóban forgó események legalább egyszer megtörténtek a középiskola négy évében. A táblázatban szereplő számok feltételes valószínűségek, melyekben az esélyek az adott esemény feltételeinek százalékában vannak kifejezve. Az évismétléssel, illetve a magasabb, illetve alacsonyabb fokozatú iskolatípusra váltás esélyeiben hasonló arányokat látunk, mint az előzőekben. Jobban látszik viszont itt az a tendencia, hogy amíg a nem roma tanulók összességében sokat nyernek a középiskolai évfolyamok közötti iskolatípus-váltásokon, addig a roma tanulók (nagyjából ugyanolyan - 22 -

arányokban) sokat veszítenek az érettségit adó és érettségit nem adó képzési típusok közti váltásokon. Ennek a diszparitásnak a zöme azonban összetételhatás: az iskolázatlan szülők gyermekei akár romák, akár nem romák egyaránt veszítenek az iskolatípusok közötti váltásokon, jóllehet a mértékek különböznek: a roma fiatalok veszteségei nagyobbak, mint a nem roma fiataloké. Elszomorító jelenség a második esély szinte teljes hiánya. Aki valamilyen formában kisodródik a rendszerből, az nagy eséllyel kint is marad. A táblázat (7)-(10)-as soraiban kurzív betükkel jelöltük a kisodródás csatornáit, a (11)-(13)-as sorokban pedig álló betükkel az iskolarendszerbe való visszakerülés csatornáit. Jól láthatók a tendenciák: ahol a nappali képzésből iskolán kívülre kerülés esélye kicsi (4-5 %) mint a nem roma tanulók esetében és a tanulók teljes mintájánál ott a közvetlen visszakerülés valószínűsége is kicsi (14-19 %). Ahol pedig valódi tétje lenne a dolognak a roma tanulóknál s még inkább az iskolázatlan szülők által nevelt roma tanulóknál, akiknek az esetében a nappali képzésből iskolán kívülre kerülés esélye nagy (28-34 %), ott a közvetlen visszakerülés valószínűsége teljesen elhanyagolható (8-9 %). E kerülőutakat megjáró tanulók (tehát a kisodródó és utána visszakerülő) diákok aránya egyetlen esetben sem haladja meg a 3 százalékot. 9 7. táblázat Azoknak a tanulóknak az aránya, akikkel az alábbi események legalább egyszer megtörténtek, az adott események definíciójában megadott feltételek százalékában (feltételes valószínűségek) Esti = esti vagy levelező képzés, illetve magántanulóvá nyilvánítás Események Teljes sokaság Roma tanulók Nem Roma Iskolázatlan szülők gyermekei közül a tanulók roma tanulók nem roma tanulók (1) Évismétlés * 18 30 17 31 23 (2) Saját iskolatípusban évismétlés * 15 25 14 26 19 (3) Érettségit adóból Szakiskolába 13 30 12 34 30 (4) Szakiskolából Érettségit adóba 25 13 28 11 19 (5) Gimnáziumból Szakközépiskolába 11 17 10 12 19 (6) Szakközépiskolából Gimnáziumba 8 6 9 4 6 (7) Nappaliból Iskolán kívülre 5 28 4 34 15 (8) Nappaliból Estibe 2 6 1 6 2 (9) Estiből Iskolán kívülre 45 78 30 84 68 (10) Iskolán kívülről Iskolán kívülre 82 89 76 90 88 (11) Iskolán kívülről Nappaliba 14 8 19 9 12 (12) Iskolán kívülről Estibe 4 2 5 2 2 (13) Estiből Nappaliba 37 15 47 10 12 * Ugyanannak a tanulónak az esetleges többszöri évismétlése esetén is csak egy évismétlővel számoltunk. Évismétlés (ill. saját iskolatípusban való évismétlés) esetén a referenciahalmaz a nappali tagozaton tanulók sokasága. 9 A legalacsonyabb értékű a nem roma tanulók esetében (0,7 %), a legmagasabb értékű az iskolázatlan szülők által nevelt roma tanulók esetében (3,0 %). - 23 -

Pontosan ugyanezt látjuk a második esélyt szolgáló közbülső csatornán az esti vagy levelező képzésen, illetve a magántanulói státuson áthaladó tanulók esetében. Az esti, levelező képzési formába átkerülés esélye a nappali képzésből általában kicsi (1-2 %). Ez voltaképpen nem okoz túl nagy problémát a tanulók átlagánál, ahol a iskolarendszerből való kikerülés kockázata is kicsi (4-5%). Ahol viszont ez a kockázat különösen nagy mint az iskolázatlan szülők által nevelt nem roma tanulók, a roma tanulók s még inkább az iskolázatlan szülők által nevelt roma tanulók esetében (sorrendben: 15, 28, 34 %) ott igazán szembetűnő, mennyire nem látja el második esélyt biztosítani hivatott feladatát az esti és levelező képzés (súlya mindössze 2, 6, 6 %). S ha végül egy tanuló ritka eseményként a teljes kisodródás helyett mégis bekerülne egy második esélyt kínáló esti vagy levelező képzésbe, akkor nagy valószínűséggel az lesz a sorsa, hogy onnan végérvényesen lemorzsolódik. Ennek a kockázata a veszélyeztetett csoportokban, sorrendben: 68, 78, 84 %. 6. A SZELEKCIÓ MINTÁZATAI Mivel az Életpálya-felmérésben szereplő nyolcadik évfolyamos diákokat a 2006. májusi országos kompetenciamérésben részt vevő tanulók sokaságából választottuk ki, mintánk előnyös Magyarországon egyedülálló, és nemzetközi összehasonlításban is ritka tulajdonsága, hogy a mintában szereplő valamennyi diák esetében ismerjük a teszteredményeket. Az SNI tanulók esetében csak az olvasás-szövegértési teszteredményeket, a többi tanuló esetében pedig a matematikai-logikai teszteredményeket is. Ennek a középiskolai iskolaválasztást megelőző információnak az ismerete lehetővé teszi, hogy részleteiben megvizsgálhassuk a mért alapkészségek szerinti szelekció mintázatait a középiskolai pályafutás sorsdöntő eseményeiben: a továbbtanulási irányok megválasztásában, az iskolatípusok szerinti lemorzsolódásban, az évismétlésben és az iskolatípus-váltásokban. A teszteredmények közül az olvasás-szövegértési teszteredményeket használjuk, hogy ne veszítsük el a minta körülbelül 9-10 százalékát kitevő SNI diákokat sem. 10 A olvasás tesztek sztenderdizált eloszlását a 6. ábra mutatja. A roma nem roma teszteredmények eloszlásait a teljes mintában, illetve a iskolázatlan szülők által nevelt tanulók almintájában a 7 ábrán mutatjuk be. 10 Az ebben a fejezetben szereplő összes számítást elkészítettük az olvasás és matematika teszteredmények átlagára is az SNI tanulókat nem tartalmazó szűkített mintára. E kompozit mutató alapján kapott eredmények nem különböztek lényegesen az olvasás-szövegértés teszteredmények alapján kapott eredményektől. - 24 -

6. ábra A 2006. évi 8. évfolyamos olvasás-szövegértési kompetencia-teszteredmények eloszlása a teljes mintában (átlag / szórás = 0.08 /1.02) Density 0.1.2.3.4-3 -2-1 0 1 2 3 Sztenderdizált olvasás teszteredmény kernel = gaussian, bandwidth = 0.1531 7. ábra A 2006. évi 8. évfolyamos olvasás-szövegértési kompetencia-teszteredmények eloszlásai társadalmi és etnikai csoportonként Teljes minta átlag / szórás roma: 0.93 / 0.90, nem roma: 0.01 / 1.00 Iskolázatlan szülők átlag / szórás roma: 1.11 / 0.83, nem roma: 0.70 / 0.88 0.1.2.3.4.5 0.1.2.3.4.5-3 -2-1 0 1 2 3 Sztenderdizált olvasás teszteredmény -3-2 -1 0 1 2 3 Sztenderdizált olvasás teszteredmény roma nem roma iskolázatlan szülő, roma iskolázatlan szülő, nem roma A roma - nem roma olvasás-szövegértési teszteredmények különbsége, a teljes mintára számolt szórás százalékában 90 %. Az itt nem tárgyalt matematikai teszteredményeknél a roma tanulók lemaradása nagyjából egy teljes szórásegység. 11 Összehasonlításként: 12 az Egyesült Államokban a fekete és fehér bőrű diákok közti 11 A roma - nem roma teszteredmények különbségeinek okait egy másik tanulmányunkban (Kertesi - Kézdi (2010) elemezzük részletesebben. 12 Lásd a Phillips, Crouse és Ralph (1998) tanulmányának 258-261. oldalon szereplő 7A-1 táblázatot. - 25 -

teszteredmény-különbség a megfelelő NAEP 13 tesztek szórásának százalékában a nyolcvanas évek elején a 8. évfolyamra járó tanulók esetében szinte pontosan ekkora volt (matematikából 1,02, olvasás-szövegértésből 0,91 szórásegységnyi). Az iskolázatlan szülők által nevelt tanulók almintáján belüli különbség ennél lényegesen (átlagosan fél szórásegységgel) kisebb, de még mindig elég tekintélyes (0,4 szórásegységnyi). Három problémát fogunk részletesebben megvizsgálni: (i) Milyen mértékben szabályozzák a nyolcadikos teszteredmények a középiskolai továbbtanulás irányainak megválasztását? (ii) Milyen eséllyel morzsolódnak le, ismételnek évet, illetve váltanak magasabb vagy alacsonyabb iskolatípusra a 2006 és 2009 között eltelt négy év során a különböző teszteredményű tanulók? (iii) Milyen eséllyel találjuk a különböző nyolcadikos teszteredményű tanulókat négy évvel az általános elvégzése után a középiskola különböző iskolatípusaiban, illetve a nappali tagozatos iskolarendszeren kívül? 8. ábra 2006 őszi továbbtanulási esélyek, iskolatípus szerint és a 8. évfolyamos olvasás-szövegértési kompetenciateszt-eredmények függvényében (teljes minta, nemparametrikus regressziók) % 0 10 20 30 40 50 60 70 80 90 100-2.5-2 -1.5-1 -.5 0.5 1 1.5 2 2.5 Sztenderdizált olvasás teszteredmény Az ábrán nem szerepelnek azok a tanulók, akik ±2,5 szórásegységgel átlag alatt, illetve átlag felett teljesítettek. Folytonos, vékony vonal: Nem tanult tovább Szaggatott, vékony vonal: Szakiskolában tanult tovább Szaggatott, vastag vonal: Szakközépiskolában tanult tovább Folytonos, vastag vonal: Gimnáziumban tanult tovább Az összefüggéseket nemparametrikus ( lowess ) regressziókkal becsültük, ami az adott kompetenciaeredményhez tartozó százalékos továbbtanulási valószínűségeket függvényforma megkötése nélkül mutatja be. A nemparametrikus regressziók eredményeit grafikus formában közöljük. A 8. és 9. ábra grafikonjai azt mutatják, hogyan változnak a 13 NAEP = National Assessment of Educational Progress. - 26 -