12. tanulmány MÁRCIUS 12 18. A természet világa az egészség forrása SZOMBAT DÉLUTÁN E HETI TANULMÁNYUNK: 1Mózes 1:27 2:25; 3; Jeremiás 10:12-13; Zsoltár 19:2-8; Zsoltár 104; Máté 6:25-34 Az egek beszélik Isten dicsõségét, és kezeinek munkáját hirdeti az égboltozat. Nap nap nak mond be szé det; éj éj nek ad je len tést (Zsolt 19:2-3). Isten a saját képére teremtette Ádámot és Évát. Mi lehetne ennél tökéletesebb örökség? Az Éden kertjében helyezte el õket. Létezhet ennél tökéletesebb környezet? Örökségüket és a környezetüket is olyan egyensúlyban tartotta, ami a tökéletes fizikai és lelki egészség, ill. annak megõrzése szempontjából a legjobb. Sajnos azonban a bûn mindent tönkretett, és már a második generáció idejére meg fer tõz te a föl det az irigy ség, a gyû lö let és az erõ szak. A ter mé szet vi lá ga sem kerülhette el ennek azonnali következményeit, és amikor a bûn már elviselhetetlenné vált, az özönvíz gyökeresen megváltoztatta a bolygó képét. Ám a természetben még mindig sok jóság és szépség található. A föld erõforrásai továbbra is biztosítják alapvetõ szükségleteinket. Örömünkhöz, boldogságunkhoz és jólétünkhöz hozzájárul a természet, némiképp ellensúlyozva a bûn okozta bajokat. Az idõnként bekövetkezõ iszonyatos, emberéleteket követelõ katasztrófák ellenére a természet világa ma is fizikai és lelki egészségünk forrása lehet. Általa egyre közelebb kerülhetünk Teremtõnkhöz, akitõl minden jó ered: Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék felülrõl való, és a világosságok Atyjától száll alá (Jak 1:17). 94
március 13. VASÁRNAP TÖKÉLETES KÖRNYEZET Ma, a bûntõl szennyezett és megrontott világban élve csak elképzelni tudjuk, milyen le he tett az el sõ em ber pár éle te az Éden ben. Nem volt bûn, nem lé te zett szen - ve dés és ha lál sem mi nem oko zott szo mo rú sá got és fáj dal mat. Mi azon ban már jól ismerjük ezeket az érzéseket. Bizonyos értelemben hozzászoktunk, sõt, talán meg is feledkezünk arról, hogy e hívatlan betolakodók nem képezték a teremtés, az ere de ti terv ré szét, és Is ten ígé re te sze rint egy nap majd örök re el tûn nek. Mi lyen kép tá rul elénk 1Móz 1:27 2:25 sza ka szá ból az éde ni élet rõl és környezetrõl? Mennyiben különbözik ettõl világunk ma? Is ten az em ber párt ab ba a kert be he lyez te, amit Õ ma ga ala kí tott ki (1Móz 2:8). A bibliai beszámoló ugyan tömör, mégis valamennyire fogalmat alkothatunk segítségével arról, milyen is lehetett. Hiszen az Édenkertbõl ered, amit a természet ma kí nál, a cso dá la tos bõ ség, a ter mé nyek gaz dag vá lasz té ka. Ádám és Éva elé káprázatos látvány tárult, olyan hangokkal, ízekkel, érzésekkel és aromák - kal ta lál koz hat tak, ame lyek nagy öröm mel és jó ér zés sel töl töt ték el õket. Va - lósággal a Paradicsomban éltek. A környezet világa a lehetõ legjobban megfelelt az elsõ emberpár számára. Minden megadatott nekik, méghozzá bõséggel, ami fizikai, érzelmi és lelki szükségleteikhez kellett. Ismeretlen volt elõttük pl. a bizonytalanság, az aggodalom és a szorongás lelkiállapota, mert semmi nem létezett, ami ilyesmit válthatott volna ki. A Teremtõ olyan környezetet választott õsszüleinknek, amely a legjobban szolgálta egészségüket és boldogságukat. Nem palotába helyezte õket, nem is mesterkélten díszített, fényûzõ környezetbe, amilyenre ma oly sokan igyekeznek szert tenni A kertben, amit Isten otthonként készített gyermekeinek, mindenfelõl gyönyörû bokrok és finom rajzolatú virágok köszöntötték õket. A fák minden változatát meg lehetett a kertben találni. Sok fa roskadozott az illatos és ízletes gyümölcsöktõl. Ágaikon madarak zengték dicsõítõ éneküket. Árnyékukban a szárazföldi teremtmények mit sem félve együtt játszadoztak (Ellen G. White: A Nagy Or vos láb nyo mán. Bu da pest, 1998, Ad vent Ki adó. 182. o.). Pró bál juk meg ma gunk elé kép zel ni, hogy mi lyen le he tett az Éden kert! Gondoljunk a látványra, az illatokra, az ízekre, mindenre, amit Isten pontosan úgy tervezett, hogy érzékeinkre hasson! Mire következtethetünk tehát az zal kap cso lat ban, hogy a tes tünk jó, és Is ten az öröm te li élet re te rem tett? 95
HÉTFŐ március 14. A BŰN ÉS A TERMÉSZET VILÁGA A ter mé szet vi lá gá nak ma két fé le ar cát lát juk. Igaz, hogy még most is cso dá la - tos, lenyûgözõ, de mással is szembesülnünk kell: éhínséggel, földrengésekkel, járványokkal és betegségekkel. Valami tagadhatatlanul elromlott. Olvassuk el Mózes elsõ könyve 3. fejezetének beszámolóját a bûnesetrõl! A bûn miatt milyen azonnali következmények sújtották az embereket, és egyúttal a természetet is? A bûn egybõl fizikai és lelki következményekkel terhelte az emberi életet. A természetben legalább három téren jelentkeztek gyötrõ hatásai: 1) A föld átok alá ke rült (1Móz 3:17). Mi u tán Ádám és Éva el hagy ta az Éden kertjét, azonnal szembesülniük kellett a földmûvelés nehézségeivel. A talajból tövis és bogáncs kezdett nõni. A növények egészséges fejlõdését valószínûleg már akkor megzavarták különféle kártevõk, az özönvíz pusztítása után pe dig még to vább rom lott a hely zet. 2) Az emberek jelentõs változásokat tapasztaltak. A fáradtság és a fájdalom az élet realitásává vált. A férfi és a nõ kapcsolata sem maradt változatlan. A fejezetbõl arra következtethetünk, hogy Isten terve szerint a szülés eredetileg nem járt vol na fáj da lom mal. Meg vál to zott Ádám kap cso la ta is a föld del, és attól kezdve a munka sokkal fáradságosabb, nehezebb lett, mint azelõtt. Nem tudni, hogyan hatott az elsõ emberpárra közeledõ haláluk tudata, de bizonyára megváltoztatta életképüket. 3) A bûn az emberek és az állatok viselkedését egyaránt befolyásolta. A gyûlö let, az irigy ség, az ön zés, az erõ sza kos ság stb. egy más sal és az ál la tok kal szemben is kegyetlenkedéshez vezetett. A környezet károsításának egyéb formái (talán a ma elõfordulókhoz hasonlítható esetek) is megjelenhettek, amelyekrõl már nincs tudomásunk. Az állatok is egymás ellen fordultak, úgy a táplálékszerzés, mint uralmuk biztosítása érdekében. Amint Mózes elsõ köny ve 3-6. fejezeteiben olvashatjuk, olyan mértékûvé vált az erõszak és a romlás, hogy Isten megbánta földi teremtését. Bárhol legyünk, nézzünk körül, és keressük a természet csodálatos dolgait! Milyen nyomait láthatjuk még ma is az eredeti teremtésnek? Milyen reménységgel tölthetnek el a jobb élet ígéretére elõremutató bizonyságok? 96
március 15. KEDD ISTEN AJÁNDÉKAI A TERMÉSZETBEN A természet világa Isten létezése mellett hatalmáról is tanúskodik. Sajnos azonban az emberek (Sátán ösztönzésére) elfordultak az élõ Istentõl, és a Teremtõ helyett a teremtett dolgokat kezdték imádni, amint Pál apostol is megfogalmazta (lásd Róm 1:19-25). Jer 10:12-13 verseiben milyen képet láthatunk Isten teremtõ hatalmáról és a természeti jelenségekben való szerepérõl? Mit tudhatunk meg Isten jellemérõl a világot szemlélve? Tudjuk jól, a természet idõnként ellenünk fordul, rettegést keltve a földrengések kel, vul kán ki tö ré sek kel, ára dá sok kal stb. Hogy mi ért, mi kor és hol súj ta nak ilyen ka taszt ró fák? Nos, e kér dé sek re most nem ta lál juk a vá laszt. Amit vi szont tudunk, hogy Jób könyvének elsõ néhány fejezete utal az Isten és Sátán közötti nagy küzdelem valóságos voltára. Sátán is képes felhasználni a természeti erõket gonosz szándékai véghezvitelére. Ám e rettentõ csapások ellenére Isten jósága még mindig megmutatkozik a természet világában. Olvassuk el Zsolt 19:2-7 verseit, majd fogalmazzuk meg saját szavainkkal a fõ mondanivalóját! A természet világát hagyományosan Isten második nagy könyvének tekintjük. Ha alázattal és a Szentlélek befolyására nyitottan figyeljük, tanulmányozzuk, akkor elmélyül Isten iránti hitünk és bizalmunk, valamint még jobban megértjük az Úr szeretetét. Ez kimondottan vigasztaló lehet szellemi és lelki téren egyaránt. Elõfordulhat, hogy amikor semmi más nem segít, a természet szépsége beleértve mindazt, amit Istenrõl megtudhatunk belõle megvigasztal, reménnyel tölt el. Mit válaszolnánk, ha valaki a szökõárakra, földrengésekre, éhínségekre és hasonló csapásokra utalna, amikor éppen Isten jóságát próbáljuk be - mu tat ni a ter mé szet vi lá ga ál tal? E ter mé sze ti ka taszt ró fák va ló sá ga mi - lyen határok közé szorítja azt, amit a természet bemutathat Istenrõl? 97
SZERDA március 16. ISTENNEL TALÁLKOZNI A TERMÉSZETBEN Vegyétek eszetekbe a mezõ liliomait, mi módon növekednek: nem munkálkod nak, és nem fon nak (Mt 6:28). Egy fi a tal em ber a hú szas évei ele jén tért meg, elõt te nem hitt Is ten lé te zé sé ben. Ezután néhány hónapig vidéken élt. Gyakran sétált az erdõben, és csodálattal nézte a gyönyörû teremtményeket. Azelõtt is észrevette a természet szépségét, de at tól fog va a vi lág cso dái ál tal már a Te rem tõ jel le mé re is fel fi gyelt. Er rõl az élményérõl így szólt: Mintha életemben elõször nyílt volna ki a szemem. Új hí võ ként ek kor is mer te meg iga zán az Urat. Jézus szavai szerint mit tanulhatunk a természetet szemlélve? Mt 6:25-34 A teremtett világot vizsgálva sok értékes lelki tanulsággal találkozunk. A termé szet azon ban más szem pont ból is hasz nál a lel künk nek. Lk 5:16 ver sé bõl megtudjuk, hogy Jézus félrevonula a pusz ták ba, és imádkozék. Ellen White is ír ja ró la, hogy ezt gyak ran meg tet te. Idõn ként szük sé günk van rá, hogy fél - revonuljunk a világtól, és a természetben egyedül legyünk Istennel. Más nem tud úgy a szí vünk re és az ér tel münk re hat ni, mint a ter mé szet szép sé ge, vi gasz - talása, békéje és nyugalma. Talán nem kapunk váratlan kinyilatkoztatást valami lyen új igaz ság ról, és nem ér tünk meg job ban egy bi zo nyos igaz sá got vagy bibliaszöveget, viszont szavakkal ki nem fejezhetõ módon megláthatjuk annak a szeretetét és hatalmát, aki mindent teremtett. Egyénileg tehát így is tapasztalatot szerezhetünk az Úrral. Testünk és lelkünk gyógyulását szolgálja, ha egye - dül vagyunk a természetben és Istent keressük. Mindazoknak, akik Istentõl tanulnak, szükségük van egy-egy csendes órára, a természettel való kapcsolatra, a saját szívükkel és az Istennel való bensõséges beszélgetésre. Általuk egy olyan életnek kell megmutatkoznia, amely szokásaiban, életformájában egészen más, mint a világé. Ezért személyes tapasztalatból kell megismernünk Isten akaratát. Személy szerint kell meghallanunk, amint szívünkhöz szól. Amikor min den más zaj elül, és el csen de sül ten vá runk az Úr ra, a lé lek eb ben a csendben jobban megérti Isten szavát (Ellen G. White: A Nagy Or vos láb nyo - mán. Bu da pest, 1998, Ad vent Ki adó. 34. o.). Mi kor for dult elõ utol já ra, hogy a ter mé szet ben ke res tük az Urat? Ha lehetõségünk adódik rá, igyekezzünk ezt megtenni! Talán néhányan meglepõdve tapasztalják majd, hogy lelkük felüdül. 98
március 17. CSÜTÖRTÖK ZSOLTÁR 104 A XIX. században népszerû irányzat, a deizmus hívei azt állították, hogy Isten megteremtette a világot, majd magára hagyta. E szerint az elgondolás szerint tehát Isten létezik, de nem kíván foglalkozni a világ dolgaival. A Biblia azonban mást ta nít. Is ten nem úgy járt el, mint az órás mes ter, aki fel húz ta a szer ke - ze tet, majd en ged te, hogy min den a ma ga me ne tén ha lad jon. A Bib lia sze rint Isten jelen van a földi eseményekben. Gondoljunk csak a keresztre, amikor közvetlenül beleavatkozott az emberek dolgaiba! Ol vas suk el a 104. zsol tárt, és imád koz va gon dol koz zunk el ró la! Mit tud - hatunk meg belõle Isten szerepérõl a teremtés munkájában és a természetben? A 104. zsol tár sza va i ból árad a lel ke se dés és a cso dá lat. A zsol tá ros öröm mel beszél az Úr teremtõ és fenntartó hatalmáról. Szinte halljuk, amint fennhangon kiáltja az Istent dicsõítõ szavakat. Isten valóságát látja a természet világának napi eseményeiben. Ebben a zsoltárban sem a deisták által elképzelt istennel találkozhatunk! Istenünk részt vesz mindenben, ami itt történik. Bármilyen nehézségekkel is kellett a zsoltárosnak küzdenie, vigasztalást és reményt talált az Úr hatalmára gondolva. Természetesen nem oldódtak meg napi problémái, amikor fészkelõ madarakra és prédára lesõ oroszlánokra figyelt, de a természet világában meglátott olyan dolgokat, amelyek Isten jóságáról, hatalmáról árulkod nak, és ez re ményt éb resz tett ben ne. A természet testünkre, lelkünkre és értelmünkre is gyógyítóan hathat. Sok esetben fizikailag és szellemileg is szinte csodát tehet velünk a friss levegõ, a napfény, a víz és az egész sé ges ét rend. A ter mé sze tes gyógy mód ok to vább ra is nagyszerû eszközei az egészséges életmódnak és a gyógyításnak. Orvosok gyakran azt tanácsolják pácienseiknek, hogy szakadjanak el a munkától, a stresszhelyzetektõl, és pihenjenek valamilyen természetes környezetben. Tudományos vizsgálatok is igazolják a természet és a természetes környezet jótékony hatását az ember fizikai és szellemi képességeire. Inkább hat ránk egy liliommezõ, mint a parkoló aszfaltja. A természet Isten egyik csodálatos ajándéka. Tegyünk meg mindent, ami tõlünk telik, hogy élvezzük áldásait! Soroljuk fel, hogyan tudnánk még inkább élni a természet kínálta lehetõségekkel! 99
PÉNTEK március 18. TOVÁBBI TANULMÁNYOZÁSRA: Õsszüleink otthonának példaképül kellett szolgálnia gyermekeiknek a föld benépe sí té se kor. Az az ott hon, ame lyet Is ten ke ze tett szép pé, nem volt fény ûzõ hely. A büszke ember pompás és drága építményekben talál gyönyörûséget, és saját keze mun ká já val kér ke dik; Is ten azon ban egy kert be he lyez te Ádá mot. Ez a kert volt a la ká sa. A kék ég volt a bol to za ta; a pom pás vi rá gok kal, élõ zöld szõ nyeg gel dí - szített föld a padlózata, és a gyönyörû fák levéldíszes ágai vontak mennyezetet az ágy fölé. Falain a legpompásabb díszek függtek a legnagyobb mûvész keze munkái. A szent párt körülvevõ dolgok örökérvényû tanulságul szolgálnak arra tanítanak, hogy az igazi boldogság nem a pompában és fényûzésben található, hanem az Istennel való közösségben, amely teremtett munkáin keresztül ápolható. Ha az ember kevesebb figyelmet szentelne a mesterséges dolgoknak, és egyszerûbben élne, sokkal jobban megfelelne teremtése mennyei céljának (Ellen G. White: Pátriárkák és próféták. Bu da pest, 1993, Ad vent Ki adó. 23. o.). Az élet titkával és a természet kedvességével való állandó kapcsolat, valamint a gyöngédség, amit az Isten teremtésének e gyönyörû tárgyaival való munka eredményez, mind az elme megnyugtatására, a jellem felüdítésére és nemesítésére szol gál (El len G. White: Boldog otthon. Bu da pest, 1998, Ad vent Ki adó. 121. o.). BESZÉLGESSÜNK RÓLA! 1. Hogyan lehetünk biztosak abban, hogy a természet szeretetébõl nem csa punk át an nak imá da tá ba? Mi ért mond hat juk, hogy ezt nem is olyan könnyû mindig eldönteni? A természet világa valóban csodálatos, de nem ment het meg, és ez zel tisz tá ban kell len nünk. Ar ra csak a természetet megalkotó Isten képes. Miért olyan fontos erre gondolni? 2. Adventistaként hogyan viszonyuljunk a környezetvédelem kérdéséhez? Ta ní tá sunk ban mi az, ami fon tos és szük sé ges e té má val kap cso - latban? Hogyan reagáljunk a következõ gondolatra: Tudjuk, hogy ha ma ro san el jön az Úr, és el pusz tul a föld. Is ten azon ban majd min - dent újjáteremt. Akkor mi szerepe lenne a környezetvédelemnek? 3. A tudományos és természeti ismeretek óriási fejlõdése láttán miért növekedhet Isten iránti szeretetünk és hatalma iránti csodálatunk? Gondoljunk csak arra, hogy mennyi mindent ismerhettünk meg a természet dolgaiból, amirõl az ókorban élõknek fogalmuk sem volt! Hatalmas az elõnyünk velük szemben, hiszen még inkább rácsodálkozhatunk az Úr teremtõ erejére. Soroljunk fel néhány olyan dolgot, amit jobban ismerhetünk elõdeinknél! 100
PÁSKULYNÉ KOVÁCS ERZSÉBET: SZERETNÉM, HA TAVASZ LENNE Szeretném, ha tavasz lenne mindig. Rigófüttyös, mosolygó tavasz. Szeretném, ha az álmok útján el is érném az álmaimat. Szeretném a földet átölelni, meghallgatnám dobbanó szívét. Szeretném egy holdvilágos estén ellopni a nefelejcs színét. Hallgatni a csöndes éjszakában, mirõl beszélnek a csillagok, megkeresni sûrû erdõ mélyén a csend útján surranó titkot. 101