Talbot kezdeti fényképezési technikája Története William Henry Fox Talbot angol utazó és polihisztor volt a 19. század elején. Szerette volna megörökíteni az utazásai során látottakat, de tehetségtelen rajzoló volt. Élethű látképek rajzolásához ekkoriban a camera obscurát használták. Ez lényegében egy nagy sötét doboz, amelynek egyik oldalán egy apró lyuk van. A lyukon át beáramló fény a doboz szemközti oldalán kirajzolja a lyuk előtti táj képét. Noha a kapott kép fej tetőn áll, és a jobb és bal oldala is fel van cserélve, teljesen alkalmas arra, hogy a vonalait követve egy papírlapra felvázolja az ember. Magát a szerkezetet már ezer éve ismerték, a reneszánsz óta közkedvelt eszköz volt. Talbot számára azonban nem jelentett kielégítő megoldást. Ő nem akart a félhomályban ceruzával pepecselni, magukat a fény- sugarakat szerette volna rajzolás ra bírni. A zseniális felismerése az volt, hogy ha a camera obscurába fényérzékeny papírt helyez, akkor azon magától rögzül a kép, nem kell rajzolgatni. De ekkoriban még nem léteztek érzékeny fotográfiai nyersanyagok, bár néhány vegyü letről már tudták, hogy fény hatására megváltoznak a tulajdonságai. Talbot ezüstsókkal kísérletezett, ún. sópapírt készített. A mai fotográfiai filmeken az ezüstsókat zselatinemulzióba ágyazzák, és akár 8-12 rétegből is állhatnak. Talbot sópapírján semmilyen emulzió nem volt, a sókristályok kötőanyag nélkül, a papír rostjai között tapadtak meg. Eleinte ezüst-kloridot használt, aztán később rájött, hogy az ezüst-jodidos papír érzékenyebb. Közvetlenül felvétel előtt ezüst-nitrát, ecetsav és galluszsav keverékével még fokozta az érzé kenységet. Az ilyen papírral néhány perces expozícióval lehet dolgozni. A felvétel elkészülte után galluszsavas ezüst-nitrátban kell előhívni a képet, majd nátrium-tioszulfáttal fixálni. Talbot eleinte tömény sóoldatot használt a fixálásra, de az nem bizonyult megbízhatónak, ezért váltott át a nátrumtioszuifátra, ami aztán a mai napig használatban maradt mint fixírsó". Az ilyen képek, az ún. talbotípiák negatívok, azaz a kép ott lett sötét, ahol a téma világos volt, és fordítva, ahol a látvány sötét volt, ott a kép világosabb lett. Ha a negatívra egy másik sópapírt helyeztek, majd a szendvicset együtt átvilágították, akkor a kép megint megfordult, és egy pozitív másolat született. Szokás volt, hogy a negatívot együtt állították ki a pozitívval. Az
ilyen képeken nagyítóval látszanak az ezüstszemcsék, és a papír rostjai a pozitív másolaton is jól kivehetők. Ezért a kép életlenebb, szemcsésebb, mint a valamivel később megjelent dagerrotípiák. A talbotípiát leginkább Angliában, Franciaország ban használták, főleg tájképek, épületfotók készítésére, de ha marosan kiszorította Niépce és Daguerre módszere. A sópapír azonban később is felbukkant, a modernebb eljárásoknál pozitív képek készítésére használták. A papírt általában valamilyen módon enyvezték, nehogy a fényérzékenyítő oldatot túlságosan mélyen beigya, ami rontotta volna a kép kontrasztosságát. Enyvezésre keményítőt, zselatint, kazeint használtak. Az érzékenyí tett jódezüstös papír Talbot elvárása szerint rögzítette a camera obscura képét. Ha a lyuk helyett egy nagyítólencsét szereltek a dobozba, akkor az sokkal több fényt gyűjtött össze, és a szüksé ges expozíciós idő rövidebb lett. Ám az első ezüst-kloridos papí rok még nem voltak ilyen érzékenyek, ezért Talbot eleinte nem használt kamerát, hanem egyszerűen fogta a tárgyakat, például növényeket, és egy fényérzékenyített lemezre fektette őket. Aztán kirakta a napra, és hagyta, hogy a növény árnyéka szépen lefényképezze magát. Ezt a módszert követjük most mi is. A sópapír hozzávalói (hozzávalók) Szükségünk lesz alkalmas papírra, ezüst-nitrátra, konyhasóra és fixírsóra. Az enyvezést megússzuk, ha tintasugaras nyomtatók hoz való papírt választunk. Ezek vízálló, mikropórusos tintafelvevő bevonattal vannak ellátva, ami alkalmas arra is, hogy az ezüst- sóoldatot felvegye.az olcsóbb fotópapírok most jobbak, ugyanis a prémiumminőségűek egytől egyig UV-védő réteggel vannak ellátva, amely megvédi a fakulástól a nyomtató festékét, de esetünkben rontja a sópapír érzékenységét. Ha egy bankjegyvizsgáló lámpával megnézzük a papír felületét, akkor az UV-védősnek csak a hátulja világít, az eleje nem, míg a nekünk való olcsó papírnak mind a két fele egyformán ragyog az UV-lámpa fényében.
A konyhasóból (nátrium-klorid) 3%-os oldatot készítsünk úgy, hogy 3 gramm sót oldjunk 1 dl desztillált vízben. Pontosan 97 grammban kellene, de kicsire nem adunk, fontosabb, hogy tényleg desztillált vízzel dolgozzunk, ne csapvízzel. Az ezüst-nitrátból négyszer olyan tömény oldatot használjunk, mint a konyhasóból, vagyis 12%-osat. Ezt az anyagot receptre lehet kapni gyógyszertárakban, ezért legjobb, ha eleve oldatban kérjük, 50 ml 12%-os oldat nekünk bőven elég. Az ezüst-nitráttal való munkához mindig húzzunk eldobható gumikesztyűt, és vegyünk védőszemüveget! Nemcsak mert ez az anyag mérgező (hányingert, szédülést, hasmenést okoz, a bőrt kissé égeti), hanem főként azért, mert nagyon fog. Amihez hozzáér, azon lemoshatatlan feketésbarna foltot hagy. Ha megfogja a kezünket, akkor ne is próbáljuk lemosni, úgysem sikerülne bőrsérülés nélkül, inkább legyünk türelmesek, egykét hét alatt lekopik. Ügyeljünk arra, hogy még az apró kristályokat se szórjuk szét a lakás ban, mert igen kellemetlen meglepetést okozhatnak. A fixírsó, vagyis a nátrium-tioszulfát régebben mindennapos cikk volt a fotóboltokban, de ma már ritkán látni, hiszen a digitálishoz nem kell. Gyógyszertárakban is kapható vény nélkül, de legtöbbször készleten nem tartanak, csak rendelésre. Folteltávolításra is jó, nem baj, ha töb bet veszünk, és marad belőle. A kép fixálásához 25-30%-os oldatot készítsünk. A sópapír elkészítése (papír előkészítése) Amikor készen vannak az oldatok, jöhet a sópapír elkészítése. Egy olcsó konyhai műanyag tálca aljába fektessük a tintasugaras nyomtatóhoz való papírt, bevonatos felével felfelé. Először a konyhasóoldatot hordjuk fel erre az oldalára, aztán hagyjuk azt megszáradni. Felhordáshoz használhatunk puha, széles ecsetet vagy hengert, de nekem a legjobban a kozmetikai vattapárna vált be. Bemártva az oldatba, majd kissé kinyomkodva szép egyenletes rétegben lehet felhordani vele a vegyszert, szálat sem hagy, és el dobható. A megszáradt papírra ugyanezzel a módszerrel vigyük fel az ezüst-nitrát oldatot. Nagyon fontos, hogy egyenletes, vékony rétegben kenjük, ne tocsogósan, mert akkor foltos lesz a kép. A papír először halványsárga lesz tőle, ami könnyíti a munkát, mert látszik a felhordott anyag. Az előzőleg felvitt
nátrium-klorid és az ezüst nitrát reakciójából keletkezik az ezüst-kloridcsapadék, amely fényérzé kennyé teszi a papírt. Az ezüst-klorid vízben nem oldódik, csak úgy tud juk a papír anyagába juttatni, hogy ott állítjuk elő. Az ezüst-nitrát felhordásakor mar csak gyenge fénynél dolgozzunk. Nem kell sötétkamralámpa, de egy 40-es villanykörténél több ne világítson. A fényérzékenyített papírt hagyjuk a tálcában, és tegyük egy sötét fiókba száradni. Fontos, hogy rendesen megszáradjon, máskü lönben ragadni fog. A száradáshoz néhány óra elegendő. Lehetőleg egyből használjuk fel, és egy napnál tovább ne tároljuk a lapot. A fénykép elkészítése A fényképezendő tárgy lehet egy-két lepréselt levél vagy növényke, esetleg tárgyakból összeállított kompozíció. Rakjuk rá közvetlenül a papírra, és tegyük ki a tűző napra exponálódni. Felhős időben nem éles a tárgyak árnyéka, hanem elmosódott, ezért jobb verőfényben, tiszta időben dolgozni. A legmegfelelőbb időszak a kb. 11-14 óra közötti, amikor a legerősebb az ultraibolya sugárzás, és a nap a legmagasabban jár. Ha 20-30 fokkal megdöntjük a tálcát, akkor gyakorlatilag merőlegesen süti a lapot. A teljes expozícióhoz 5-10 perc szükséges. Ha üveglappal fedjük a papírt, akkor ennek többszöröse is szükséges lehet, mert az üveg elnyelheti az UVsugárzást. Figyeljük meg, hogyan alakul ki a kép! Kevéske klórgáz felszabadulása közben az ezüst-klorid lassan bomlik, és kiválik a fémezüst. A papír fedetlen részei elsötétednek, a kezdeti halványbarnás alapszínből mély ibolyásbarnába váltanak. Amikor már elég sötét, készen vagyunk, jöhet a fixálás. Talbot későbbi, jódezüstös papírjánál és a mai fotóanyagoknál exponáláskor nem válik ki az összes ezüst, hanem csak mikro szkopikus kristálycsírák születnek. A filmen vagy papíron semmi nem látszik ebből, a kép még rejtett. Az előhívó vegyszer indítja be az ezüstszemcsék növekedését, és a látensből valódi képet hoz létre. A mi módszerünkkel rögtön létrejön a negatív kép, nincs szükség előhívóra, de éppen ezért érzéketlen is a sópapírunk. Amikor a fényképünk elkészült, töltsünk egy nagyobb tálcába tiszta vizet. Mossuk benne a papírt 2 percig. Egy másik tálba töltsük ki a fixírsóoldatot, és áztassuk benne a fotót 10 percig. A nátrium-tioszulfát vízben oldható komplexet képez a papíron maradt ezüst-kloriddal, ami így már ki mosható a papírból. Tegyük át a lapot egy tiszta vízzel teli tálba, és mossuk benne 20-30 percig. Közben finoman lötyögtessük, vagy a csapból lassan csorgassuk rá a vizet. Ha nem mosnánk ki a papírból az ezüstsót, akkor idővel az magától elbomlana, a papír teljes felülete egyenletesen be feketedne, és a kép eltűnne. A mosással egyúttal a fixírsót is eltávolítjuk, ami egyébként sárgásbarna foltokat okozna a papíron.
Sópapírunkat fényképezőgépbe, lyukkamerába tölteni nem lehet. Egyszerűen annyira érzéketlen, hogy még fényerős, jó objektívvel is évekig kellene exponálni, hogy kép jelenjen meg rajta. Talbot is ezért folyamodott eleinte a közvetlen napfényhez, és rakta a tárgyakat a papírra. Ez a módszere máig használatban maradt. A 70-es, 80-as években divatos fotogrammok is így készültek, de már modern fotópapírokat használtak, és a sötétkamrában, a nagyítógép lámpájával világították meg őket. A legújabb divat az, hogy síkágyas szkennerbe tesznek különféle tár gyakat, beszkennelik őket, majd a kapott részképekből komponálják meg az alkotást Photoshopban (Ilyen lesz a végeredmény.) Kiegészítő anyag: Talbotípia készítése Photoshoppal 1. lépés Keressünk egy olyan tárgyat ami erőteljes körvonalakkal rendelkezik, (pl. evőeszközök, olló) és helyezzük scannerbe, és készítsünk róla egy leképezést. 2. lépés Az elkészített képet importáljuk a Photoshopba, vagy más képszerkesztő szoftverbe. 3. lépés A 'Magic Wand Tool' eszközzel jelöljük ki a kép hátterét ami jelen esetben egy színű kell, hogy legyen. Majd a 'Gradient Tool' Eszközzel fessük le a hátteret. (Próbáljunk vöröses, barnás színeket választani) 4. lépés Ismét jelöljük ki a hátteret, és fordítsuk meg a kijelölést a Ctrl + Shift + I kombinációval. Most maga a tárgy van kijelölve a képünkön. Készítsünk a kijelölt területről egy rétegmásolatot, ezután a rétegmásolaton fogunk dolgozni. 5. lépés Az új rétegen jelöljük ki ismét a tárgyat, és a 'Magic Wand Tool' eszközzel fessük le a kijelölt területet (a kijelöléshez válasszunk sárgás/ vaj színű
árnyalatot). A végső lépésként a réteg áttetszőségét (Opacity tulajdonságát) állítsuk kb. 70%-ra. 6. lépés Egyesítsük a rétegeket és mentsük az elkészült képet. (Az eredeti kép és a módosított változat)