A 80 éves TF az edzôképzés és továbbképzés szolgálatában

2005/3 MAGYAR EDZŐ 3 A 80 éves TF az edzôképzés és továbbképzés szolgálatában Az edzôképzést stratégiai feladatként kezelik a versenysportban elôre lépni törekvô országok. Ha a hazai sport irányítói célul tûznék ki a közeljövôben a magyar edzôk tevékenységének hatékonyabb segítésére a sportszakemberek szakmai-tudományos felkészítésének húzó ágazattá fejlesztését, tulajdonképpen követnék a jól felismerhetô nemzetközi tendenciákat, és egyúttal fontos feltételt teremtenének a jelenlegi hanyatlás, stagnálás felszámolásához számos sportágban. Nincs új a nap alatt! TÖRTÉNETEK, EMLÉKEK, TANULSÁGOK A sikeres berlini olimpiát követôen kulcsszerepet szántak a sportszövetségi vezetôk a siker-kovácsok szakmai továbbképzésének. A korabeli sajtó tudósít arról, hogy a vezetôk az olimpiai bajnokokat, ismert sportszakértôket, orvosokat, pszichológusokat az edzôk továbbképzésének segítésére kérik fel. Példaként említem késôbbi kedves tanáromat, dr. Csík Ferencet, aki anatómiát, gyorsúszás-technikát tanított. Berti László, Kárpáti Károly, mindketten a TF tanárai, a vívó, illetve a birkózó sportágban gazdagították az edzôk szakismereteit. A harmincas évek végén a TF orvosai (Baitz, Kereszty) országos hatáskörrel látták el a sportorvosi ellenôrzés feladatait. Történelmi tény, hogy a múlt század harmincas-negyvenes éveiben, a II. világháború kitöréséig a sportszövetségek a TF tanárainak, hallgatóinak közremûködésével, a TF infrastruktúrájának igénybevételével szervezték képzô-, továbbképzô tanfolyamaikat, s a TF-re telepítette a sportkormányzat a Sportmester Vizsgáztató Bizottság mûködését is. Másodéves hallgatóként a vitorlázás sportág meghívott versenybíróinak 1943/44. tanévi továbbképzésén egy kb. ötven kilós írásvetítôvel vetítettem a gyakran elôforduló, kritikus versenyhelyzeteket, miközben az elôadók: dr. Aujeszky László fômeteorológus, Heinrich Tibor mérnök, legjobb hazai jégvitorlázónk, és egy fiatal gyermekgyógyász a Bókay klinikáról, ismertették a helyes döntéseket az adott versenyhelyzetekben. A londoni kitûnô olimpiai szereplés ismét arra figyelmeztette a magyar sportért felelôs állami és társadalmi vezetôket, hogy a továbblépéshez, az elért eredmények megszilárdításához több tudásra, magasabb szakmai felkészültségre van szükség. A felismerés eredményeként, a TF szakmai támogatásával három hónapos, bentlakásos tanfolyamot rendezett három sportszövetség 1950 nyarán. Röplabdázásban, tornában és vízilabdázásban, volt válogatott sportolók bevonásával, oklevelet is adó képzést kaptak a hallgatók. Áttörést jelentett ez a tanfolyam azért is, mert az Országos Testnevelési- és Sportbizottság (OTSB) vállalta a képzés költségeit, az elôadóknak tantervet és jegyzeteket kellett készíteniük. Az elméleti és gyakorlati foglalkozások a Nemzeti Sportcsarnokban voltak. El nem múló élményem, hogy Herpich Vali néni, Sárkány István, Kerezsi Endre, Pataki Ferenc, Prohászka László, Spányik József, Rajki Béla, Brandy Jenô, Kereszty Alfonz, továbbá számos ismert szakember, olimpiai bajnok társaságában Edzéstervezés, edzésellenôrzés címen elôadhattam gondolataimat, Györfy Murci, válogatott vízilabdázó nyomdai kapcsolatai révén pedig csinos kis füzettel lephettem meg a vizsgára készülô hallgatóimat. Intézményes edzôképzés és -továbbképzés A hatvanas évektôl már intézményesen folyt a TF-en az edzôk képzése, és egy ideig kötelezô! továbbképzése. Az 1962/63. tanévben harmadéves, tehát végzôs szakoktatók leckekönyvében szerepelt az Edzéselmélet és módszertan tantárgy. 1963 márciusában kissé megkésve felkért a TF igazgatója, hogy tartsam meg az elmaradt elôadásokat, és gondozzam a tantárgyat, azon kívül készítsek jegyzetet. A jegyzet nyomdai elôállítását Kispéter Mihály, az évfolyam rangelsôje, titkára, a Bp. Kinizsi (FTC) edzôje, a felejthetetlen egyéniség vállalta, majd adta át sporttársainak, személyes ajándékként. Amikor, tehát a hatvanas évek elején, az edzôképzés bekerült a TF programjába, egyidejûleg felmerült az intézményes továbbképzés szükségessége is. Ezért hozta létre az Országos Testnevelési és Sporthivatal (OTSH) a Testnevelési Fôiskola Továbbképzô Intézetét (TFTI). Az intézet vezetôinek és munkatársainak ötletes, új megoldásokat keresô tevékenysége ma is jelentôs szerepet játszik a sportszakemberek felkészültségének erôsítésében. Az intézet a mai napig több mint húszezer oklevelet adott ki a végzett hazai és külföldi hallgatóknak. Terjedelmi meggondolások miatt ezen a helyen csupán egy mondatban kívánom megemlíteni a Testnevelési Tudományos Kutató Intézetet (TTKI) és annak 1969-ben alakult jogutódját, a Testnevelési Fôiskola Kutató Intézetét (TFKI), amelyek tudományos tevékenységükkel és számos sportágnak nyújtott diagnosztikai szolgáltatásaikkal kétségtelenül hoz-

4 MAGYAR EDZŐ 2005/3 zájárultak a magyar sport eredményességéhez, a sportkultúra fejlesztéséhez és a sportszakemberek ismereteinek gyarapításához. És természetesen meg kell említenem a Magyar Edzôk Társaságának (MET) igen értékes közremûködését a sportszakemberek továbbképzésében. Mivel a rendszerváltozás után, a kilencvenes évek elején az állam már nem támogatta az intézményes továbbképzést, az 1993-ban alakult szakmai-érdekvédelmi szervezet alapszabályában felvette feladatai közé a sportszakemberek felkészültségének karbantartását, korszerûsítését is. A társaság konferenciáin rendszeresen részt vesz 300-500 fô, a témák idôszerûsége, az elôadó elismertsége és nem utolsó sorban az edzôk ismeret-éhsége, tudásvágya következtében. A jövô útja nem ismeretlen Visszatérek kiinduló gondolataimhoz. Egy jól mûködô sportszakember-képzés, benne az edzôk képzése, továbbképzése a következô, felismerhetô jegyeket viseli magán: akkreditált tanagyag és tanári kar, a képzés és továbbképzés, valamint a kutatás-fejlesztés feladatainak megoldására; szervezeti és tartalmi kapcsolat az érintett sportszövetségekkel az edzôképzés, továbbképzés területén, garantált, általában ko-finanszírozott anyagi feltételek. Nem véletlen tehát, hogy az edzôképzés szerte a világon a tudásközpontokhoz igazodik és csatlakozik. A sportszövetségek ugyanis helyzetükbôl adódóan Kiemelkedô aranykovácsunk: dr. Bay Béla nem képesek megteremteni és átadni az edzôi tevékenységhez nélkülözhetetlen interdiszciplináris mûveltségtartalmakat. Jelentôs befolyással, hosszú ideig tartó tárgyalásokkal szerezték meg a német Dobóatlétáink legsikeresebb mestere: dr. Koltai Jenô sportszövetségek a Trainer Akademie céljára a kölni Sport-Hochschule melletti telket, még a nyolcvanas évek elején. Ezzel a megoldással már csak kaput kellett nyitni az Akadémia hallgatóinak, hogy a világhírû oktatási intézmény könyvtárához, tanszékeihez, laboratóriumaihoz és sportpályáihoz jussanak. A két intézmény a kölcsönös elônyök és méltányos teherviselés alapján mûködik együtt ma is, személyes tapasztalataim szerint. De így van ez a sportvilág több jelentôs tudásközpontjában is: Párizs, Róma, Barcelona, Colorado Springs, Szöul példáit említem, vendégtanárként szerzett tapasztalataim alapján. Térjünk vissza tehát az évtizedeken át bevált hazai és nemzetközi gyakorlathoz! Támogassa az állam, és természetesen támogassák a sportszövetségek is (legalább szakmailag!) a TF oktató-tudományos hátterének fejlesztését, a kölcsönös elônyök tudatában. Legyen a magyar Testnevelési Egyetem az alapképzés és továbbképzés tekintetében is nemzetközi tudásközpont. Tapolca, 2005. október 15. Dr. Nádori László professzor emeritus Semmelweis Egyetem Testnevelési és Sporttudományi Kar

2005/3 MAGYAR EDZŐ 5 A sportszakma és a 110 éves Magyar Olimpiai Bizottság Nem kell kutatni, felesleges statisztikákat böngészni, adatokat gyüjteni. Edzô egyéniségeink döntôen meghatározó szerepe a magyar olimpiai mozgalomban, s legfôképpen a játékokon elért rendkívüli sikereinkben egyértelmû és önmagáért beszél. Illusztrálásként elegendô, ha csupán a Magyar Edzô idei második számát vesszük elô. Címlapján - az öt színes olimpiaira emlékeztetôen - karikában foglalt arc-képek tekint ránk, az idén megkülönböztetô Mesteredzôi címmel kitüntetett edzôink fényképei. Kásás Zoltán, aki a Sydneyben, majd tavaly Athénban is aranyérmet szerzett vízilabda válogatott kapitányának, Kemény Dénesnek máig elsôszámú segítôje. Komlódy Zsolt, a mindössze 38 éves székesfehérvári öttusaedzô, olimpiai bajnokunk, Vörös Zsuzsa mestere. A pécsiek ukrán származású remek úszó edzôje, az athéni paralimpiai úszóbajnok Pásztory Dóra mentora, Anatolij Petrov, azután az ugyancsak a görög fôvárosban remekelt férfi kézilabda válogatott karmestere, Skaliczki László és végül a váciak evezôs fônöke - világbajnokaink, Petô Tibor és Hirling Gábor felkészülésének irányítója - Rapcsák Károly. A Magyar Olimpiai Bizottság idén ünnepli megalakulásának 110-ik évfordulóját, s amint a fenti közvetlen és idôben hozzánk igen közeli példa is igazolja, ez az immár több mint évszázados siker történet nem bontakozhatott volna ki fényes dicsôségekben oly gazdagon, mint ahogyan ez - tehetséges, találékony és felkészült edzô nemzedékeinknek köszönhetôen - valamennyiünk büszkeségére és a nemzetközi sportvilág csodálatától kísérve végül bekövetkezett Az ösztönös érzék elengedhetetlen kelléke a világszínvonalú edzôi munkának, ugyanígy a kitartás, a tévedhetetlen kiválasztás, az emberismeret és még sok más egyéb a lélektantól az önképzésig, a sporttudomány alkalmazásáig. Edzôink legkiemelkedôbb egyéniségeit azonban mindezen felül különösképpen az különböztette még meg kollégáiktól, hogy képesek voltak elôre, a jövôbe látni. Úttörôként elébe menni, megelôzni módszereikkel, ötleteikkel a korukat, hogy csak a levegôjáték bevezetését kiötlô Komjádi Bélát, a vízilabdázók reformerét, Iharosék, a közép- és hosszútávfutók edzôjét, Iglói Mihályt, vagy a tavaly ESTERHÁZYGRÓFTÓL CSANÁDIN ÁT KÁSÁSIG elhunyt úszó pápát, Széchy Tamást, vagy mellette a dobóiskolát teremtô Koltai Jenôt említsük kapásból a szerencsénkre bizonyára hosszú felsorolás helyett. Mielôtt tovább mennénk, vessünk egy pillantást a távolabbi múltba. Érthetô, hogy még mielôtt az modernkori olimpiai játékok 1896-ban elkezdôdtek, majd gyökeret vertek a huszadik század elején, a sportágaknak - elsôsorban az alapvetônek tekithetô atlétika, torna és vívás esetében - megfelelô minôségi szintet és népszerûséget kellett elérniök Angliában, az Egyesült Államokban és mindenekelôtt Európában (a brit szigeteket akkor még nem tekintették Európa részének - maguk a britek sem). Igaz, nem lehet célunk ezúttal hosszas történelmi utazást tenni vissza az idôben. Egy pillanatra azonban tisztelettel adózhatunk annak a két felvilágosult és csupaszív honfitársunknak, akik a sportszakmai képzésért, fontosságának elismertetéséért és a mindezekhez fontos publikálásáért talán a legtöbbet tették. Esterházy Miksa gróf (1837-1883) diplomataként beutazta nem csak az öreg kontinenst, hanem Angliát és az Egyesült Államokat is, kifejezett megszállottja volt a sportnak, elsôsorban az atlétikának, de ô tanította meg például a tatai kisiparosokat is egyebek között a különféle labdajátékokra. Ôt tekinthetjük a sportszakirodalom elsô avatott, a témában igen felkészült képviselôjének, a Vadász és Versenylap 1874. április 22.-i számában Viator álnéven közzétett Athletika címû írását pedig egyfajta kiinduló pontnak: Kell, hogy (a sportot) nemzeti hittanná emeljük Magyarországon, hogy neki iskoláinkban, tanintézeteinkben, érettebb korú férfiúkörökben, nemzeti instutióink templomában oltárt emeljünk. Hû szerzô társától, mindenesétôl, barátjától-titkárától, a rendkívül termékeny Molnár Lajostól tudjuk (Athletika -1875) hogy Hazánkban a nemzet áldására és jótéteményére már meghonosodott az atletika. Eddig mi, magyarok vagyunk az elsô kontinentális nemzet, mely az atletikát modern alakjában, mint önálló intézményt mûveli. A kifejezett edzôi munkaköri leírásnak megfelelô hivatásos képzett szakemebereket legelôbb természetesen nem a labdajátékok, vagy netán az úszás, atlétika, evezés térségeiben kell keresnünk, hanem a vívásban, ahol a katonatisztek képézésében ez a mûfaj elengedhetetlen része volt a kiképzésnek és a rendszeres foglalkoztatásnak. Minden esetre bizonyos elônnyel indultunk tehát Molnár megállapítása szerint már az újkori olimpiai játékok kezdetei idején, amikor azért jellemzô és megszokott volt a sokoldalú, autodidakta módon képzett, számos sportágban otthonos úgynevezett all round sportember gyakori megjelenése, szereplése. Az athéni játékok kétszeres úszó gyôztese, Hajós Alfréd, tudjuk, válogatott labdarúgóként is szerepelt, Tapavicza Momcsillo elindult az athéni olimpián súlyemelésben és bronzérmes lett teniszben, de atlétaként is ismert volt itthon, Mannon Miltiadesz nem csak remek evezôs, hanem kiváló atléta, kerékpáros, de ugyan így Lauber Dezsô is, aki a golf mellett atlétizált, teniszezett, lovagolt. A Magyar Olimpiai Bizottság (azaz helyesen: Olimpiai Játékokat Elôkészítô Magyar Bizottság, amely érthetôen jogelôdként jelölhetô meg) 1895 évi decemberi megalakulását különösképpen az tette idôszerûvé, hogy minden elôzetes gyakorlat és tapasztalat hiánya ellenére megbirkózzunk az olimpiai elôkészületekkel, szervezzük, rendezzük a válogató versenyeket, felelôs közösség jelölje ki az utazókat, illetve viselje lehetôleg gondjukat az események színhelyén, s igyekezzen az állami szervekkel a finanszírozást illetôen is megállapodni. Az athéni játékokat követôen azonban alapító atyáink, Kemény Ferencék (elsô NOB tagunk 1894-tôl) nyomban felismerték, hogy egyfelôl folyamatos tevékenységet igényel a négyévenként ismétlôdô - és reményeik szerint gyorsan fejlôdô - nemzetközi ötkarikás újdonság, az olimpia. Másfelôl a NOB alapszabálya szerint maga az olimpiai eszme világhódító útját sem lehet megszakításokkal lassítani, akadályozni, az kifejezett és állandó törôdést, mindennapos tevékenységet feltételez, amelyre a nemzetközi szervezet megszervezése, folyamatos munkája, tagjainak felelôssége és szerepe is utal - mindegyikük számára saját hazájukban. Az állandóság biztosításának igényével alakult tehát újjá azután 1899 novemberében a MOB (Országos Olimpiai Nagybizottság néven).

6 MAGYAR EDZŐ 2005/3 Az anyagi háttér, a szervezés tekintetében már a kezdetektôl igen hatásos munkát fejtett ki a MOB, abban a szakmai munkában azonban, amely végtére is egyik legfôbb és meghatározó tényezôje lett a huszadik század magyar sportsikereinek, csak az elsô világháborút követôen alakult ki a patinás magyar sport társadalmi szervezet keretei között. Korszakos változást idézett elô az 1921. évi sporttörvény, amelynek eredményeként 1925-ben létrejött a Magyar Királyi Testnevelési Fôiskola, vele egyetemben a szakemberképzés, amely a magyar sport sikerei alapjának tekinthetô - tegyük hozzá - mindmáig. Kovács Etele, Keresztesi Katalin, Kovács István tanulmányából. (A magyarországi edzôképzés helyzete, fejlesztési feladatai - 2005) ismert, hogy a tanintézményben az egyszakos középiskolai testnevelô-tanárképzés mellett az edzôképzés az alapítástól kezdôdôen jelen volt. Jóllehet a fôiskolai szintû, államilag elismert szakképzés csak a 60-as évek elején indult. Így a magyar felsôoktatás struktúrájában immár több mint 40 éve jelen van a fôiskolai végzettséget és szakképzettséget adó szakedzôi kar. A szak az indulás kezdeti éveiben fôleg a magyar szempontból nagymultú és sikeres olimpiai sportágakban indította szakirányait, amely az évek során újabb és újabb sportágakkal egészült ki. A TF és a Magyar Olimpiai Bizottság együttmûködése ennek következtében egyértelmû és elengedhetetlen feltételévé vált versenysportunk fejlesztésének. Látványos kifejezôje és szimbóluma ennek a TF fôbejáratához közel elhelyezett hatalmas márványtábla, amely az intézet olimpiai bajnokainak állít maradandó emléket. Ennek az együttmûködésnek - ugorjunk át történelmi korszakokat egy szökkenéssel - különös értelmet adott az 1989-es rendszerváltást követô másfél évtized, amelynek során hazánk sportélete számos megpróbáltás ellenére is a legelôkelôbb hagyományokhoz hûen volt képes helytállni az olimpiai játékokon egészen 2004-ig. Nem véletlen, hogy a nehézségekkel és a magyar sport általános elszegényedése következtében elôállt ínséges esztendôk még csak szorosabb együttmûködésre ösztönözték a MOB-ot és mindazokat, akik a szakemberképzéssel foglalkoznak. A TF és a MOB között immár hosszú évek óta gondosan kidolgozott kölcsönös együttmûködési megállapodás van érvényben, sôt a MOB hathatós közremûködésének köszönhetôen indulhatott be - a Nemzetközi Olimpiai Bizottság rendszeres anyagi támogatásável, segítségével - a nemzetközi sportszakember képzés en. Mr. Water Polo, alias Rajki Béla Tagadhatatlan, hogy a rendszerváltást követôen a sportfinanszírozásban bekövetkezett kedvezôtlen jelenségek hátrányai nyomában elkerülhetetlenül megcsappant az edzôi szakma anyagi és erkölcsi megbecsülése, veszített jelentôségébôl ez a szép pálya, számos kiváló szakember kényszerû okokból kénytelen volt eltávolodni eredeti hivatásától, ráadásul tragikusan csökkent az utánpótlás nevelés jelentôsége is. A szövetségekre, egyesületekre nehezedô elviselhetetlen anyagi terhek, fizetésképtelenség miatt úgyszintén remek utánpótlás nevelô specialisták távoztak százával a sportból. Ami a sport szakmai irányítását illeti, immár évek óta nem tekinti közvetlen feladatának ezt a területet a kormányzat sportvezetô hivatala. A MOB - érezve ezt a hiányt - már a kilencvenes évek végétôl kezdôdôen igyekezett megerôsíteni saját szakember bázisát, s mind jelentôsebb szerepet vállalni a szakemberképzés fontos részének tekinthetô országos kongresszusok és továbbképzô konferenciák megszervezésében, támogatásában. Ugyanezt az elvet igyekszik megvalósítani a szakmai fórumok, kiadványok megsegítésében is. Ennek érzékelésére érdemes egy pillantást vetni a 2004-es évre, amikor is a NOB és a Nemzeti Sportszövetség támogatásának köszönhetôen a Magyar Edzôk Társasága az alábbi országos jellegû eseményeket rendezhette meg a TF-en: A magyar sport az EU-csatlakozás és az olimpia elôtt. Nôk a sportban. Athén - 2004 - a magyar olimpiai csapat teljesítményének értékelése. A siker és a kudarc anatómiája. Fûzzük hozzá: annak érdekében, hogy a szakmai elôadások anyaga hozzáférhetôvé váljon edzôtársadalmunk egésze számára, legalábbis mind szélesebb Dr. Csanádi Árpád, a NOB sportigazgatója körben, valamennyi fontos elôadás közlését vállalta rendszeresen megjelenô kiadványunk, a Magyar Edzô. A Magyar Olimpiai Bizottság megalakulásának 110 éves évfordulója alkalmából szinte lehetetlen vállalkozás lenne felsorolni mindazon szakemebereket, edzôket, akik itthon - és közülük természetesen sokan külföldön is - a legtöbbet tették sportáguk fejlesztéséért, a kiemelkedô olimpiai eredmények eléréséért, a magyar sport hírének erôsítéséért. Megkülönböztetett tisztelettel adózunk Dr. Csanádi Árpádnak, a NOB hajdani sportigazgatójának, Páder Jánosnak, kosárlabda mesteredzônek, a sporthivatal hajdani fôosztályvezetôjének, késôbbi elnökhelyettesének, a Ferencváros és a magyar olimpiai labdarúgó válogatott szakvezetôjének,. Lakat Károlynak, Mr. Water Polonak, azaz Rajki Bélának, a tavaly elhunyt Koltai Jenônek és Széchy Tamásnak, az utolérhetetlen Adler Zsigának, Papp László mesterének, Bay Bélának, vívóink atya-mesterének, Granek Istvánnak, a kajak-kenú sport túl korán örökre eltávozott világhírû szakemberének, Matura Mihálynak, a magyar birkózás legendás vezéralakjának. Nagyszerû, halhatatlan olimpiai örökséget hagytak ránk, s bár roppant nehézségekkel kell szembe néznünk a sport mai világában, megnyugtató tudni, hogy ezzel pontosan tisztába van a Magyar Olimpiai Bizottság. Erre enged következtetni igyekezete a szakma megbecsülésének, tekintélyének helyreállításában és általában a sportszakma értékeinek megfelelô kezelésében. A Magyar Edzôk Társasága és lapunk - magától értetôdôen - minden tekintetben partnernek vallja, érzi magát ebben a jeles, fontos és jövôt építô igyekezetben. Gallov Rezsô

2005/3 MAGYAR EDZŐ 7 Nem válságkezelésre, hanem új alapokra lenne szükség BESZÉLGETÉS A MOB 110 ÉVES SZÜLETÉSNAPJA ÜRÜGYÉN MOLNÁR ZOLTÁN IGAZGATÓVAL Nem akármilyen évfordulót ünnepel 2005-ben a Magyar Olimpiai Bizottság: megalakulásának 110. évfordulóját. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság 1894. június 16-án, Párizsban volt megalakulását követôen alig egy esztendôvel a Magyar Olimpiai Bizottság is megalakult. A közben eltelt száztíz esztendô során mindig igen fontos szerepet töltött be Magyarország életében. A jubileum kapcsán Molnár Zoltán úrral, a MOB ügyvezetô igazgatójával a szervezet múltjáról, jelenérôl és jövôjérôl beszélgettünk. - A MOB számára rendkívül fontos, hogy az emberek miként gondolkodnak az olimpiai mozgalomról kezdte Molnár Zoltán. A társadalom részérôl folyamatos igények, elvárások merülnek föl velünk szemben, amelyeknek eleget kell tennünk. Igazolja ezt az a közelmúltban megejtett közvéleménykutatási adat is, amely szerint az emberek 90 százaléka Magyarország olimpiai sikereire a legbüszkébb. Ez a megnyilvánult szimpátia is mutatja, hogy az eddig elvégzett munka és az elôttünk álló feladatok sikeres megoldása valóban mennyire fontos! Persze ezeknek a sikereknek, a 157 arany-, a 139 ezüst és a 162 bronzéremnek komoly következményei is vannak. Minden évben fiatalok tízezrei rugaszkodnak neki azzal a konkrét elhatározással, hogy egyszer ôk is belekerülhessenek a magyar olimpizmus aranykönyvébe, hogy az ezzel járó tiszteletet ôk is megkaphassák. Miközben tíz- és tízezreknek ez az álma, a sportpályákon eltöltött idô során szinte észrevétlenül más emberekké válnak. - A fejlôdô korban lévô fiatalokra a sport óriási hatást tud gyakorolni, a személyiségük formálásában nagy szerepet játszik, képes annak alapvetô megváltoztatására is. A sportnak a felnövekvô nemzedékek nevelésében betöltött szerepe mással nem pótolható; óriási adomány a társadalom számára. Felvetôdik a kérdés: mit kap vissza a Magyar Olimpiai Bizottság, a sport ügyéért fáradozók sokezres, nagy csapata? Ami a legfontosabb: az emberek szeretetét, megbecsülését. Azt, hogy a legnagyobbakról stadionokat, sportlétesítményeket neveznek el, hogy az országban mintegy harminc iskola vette fel valamelyik olimpiai bajnokunk nevét. A magyar olimpiai mozgalom erôfeszítéseit, elért eredményeit a NOB vezetése is figyelemmel kíséri és folyamatosan kitüntetéseinek adományozásával is elismeri. - Meggyôzôdésem, hogy minden NOB-tagország a maga módján és lehetôségei szerint hozzájárul a NOB óriási sikereihez. Több mint kétszáz ország tartja ezt fontosnak. A NOB az elmúlt évtizedek során sokféle módon járult hozzá az emberek gondolkodásának formálásához (például Jesse Owens megjelenése az 1936-os, berlini olimpián), vagy az apartheid felszámolásához, a politikai feszültségek csökkentéséhez (a két Korea közös zászló alatti felvonulása), hogy csak néhányat említsek. Az olimpiai mozgalom olyan kérdések megoldásához is képes érdemben hozzájárulni, amelyek a politikusok erejét is gyakran meghaladják. A sport segítségével számos alkalommal akkor is sikerült létrehozni a békét, amikor az már elérhetetlennek tûnt. Az ókori olimpiák részvevôit éppen úgy ez a megbékélést szolgáló szándék vezette, mint a NOB jelenlegi vezetését, élén Jacques Rogge elnök úrral. A küzvélemény mindig is értékelte és igényelte a kiemelkedô olimpiai szereplést, ez mind a mai napig igen fontos hangulatformáló tényezô. - Bizonyos, hogy a késôbbiekben is meglesz erre a társadalmi igény, s ezt meg kell érteniük, át kell érezniük a politikai döntéshozóknak! Ezt a sok értéket, amit a magyar olimpiai mozgalom az eltelt 110 év során létrehozott, egyszerûen nem lehet mással pótolni, ôrködni felette mindannyiunk felelôssége. Ehhez képest a sport termelô üzemei, az egyesületek, a klubok, a szakosztályok évtizedek óta válságban vannak. A mûködtetô háttér átalakult, s miközben az állam kifarolt a sportfinanszírozásból, a helyettesítô erôk sokkal kevesebb támogatást adnak. Nagy árat fizetünk, ha többszázezer fiatal egyre kevésbé találja majd meg a sportolási lehetôségeket. Ezt a tényt nem lehet elhallgatni! A MOB igazgatója azt is hangsúlyozta: téves dolog a sport felszabdalása, mivel szerinte csak egyfajta sport létezik, amely rendszeres képzés keretében, folyamatos kontrollal és megfelelô versenyfeltételek között mûködik. Fontos kritérium a teljesítményre való törekvés, de természetesen azt mindenkinek a saját szintjéhez viszonyítva kell megítélni. - Rendkívül fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy mindez nem mûködik tudatos felkészülés, megfelelô edzôk nélkül. Az ugyanis, hogy valaki hetente egyszer lemegy a játszótérre és ott belerúg néhányat a labdába, az nem sport, legfeljebb a szabadidô hasznos eltöltése. Az edzôkre, szakemberekre mindenképpen szükség van. Nem csak azért, hogy bajnokokat neveljenek, hiszen a csúcsra csak kevesen juthatnak fel. Az edzô azonban mindenkit nevel, formál, mindenkinek magyaráz, mindenkit megismertet a sport szépségeivel, s ez által minden egyes rábízott fiatal egyéniségét-jellemét alakítja. Itt felemlíteném saját, pozitív példámat is. Annak idején a Nyár utcai iskolában Pócziné Keresztesi Katalin amikor magával vitt a Központi Sportiskolába, a sorsom egyidejûleg kódolva is lett. Ott ugyanis nem csak az idôt kellett

8 MAGYAR EDZŐ 2005/3 ellötyögni, hanem folyamatosan követelményeket támasztottak velem szemben. Neveltek, formáltak; Szekeres Sándornak és Fôzô János bácsinak, majd Jeszenszky Lászlónak is nagyon sokat köszönhetek. Ôk figyelemmel kísérték a civil pályafutásomat is, folyamatosan bíztattak vagy - ha kellett le is toltak. Az edzôim által vezetett rendszeres sportolás teremtette meg számomra az alapokat ahhoz, hogy leérettségizzek, hogy két diplomát is megszerezzek. Nélkülük egészen biztosan másként alakult volna az életem. A MOB feladatai az ismert nehézségek közepette egyáltalán nem könnyûek. Különösen akkor, ha tudjuk, mennyire szerteágazó az a tevékenység, amit az olimpiai bizottság apparátusának át kell fognia. - Sajnos nagyon sokan hatalmas tévedésben vannak a mi megítélésünket illetôen hangsúlyozta Molnár Zoltán. Sokan ugyanis a MOB tevékenységi körét hajlamosak egyenlôvé tenni annak a néhány, az érdeklôdés középpontjában álló sportembernek, például jelen esetben az athéni nyolc aranyérem részvényeseinek az ügyei intézésével, a róluk való gondoskodással. Pedig a helyzet alapvetôen más. Ennek bizonyítására kézenfekvô példa az a csapatgyûlés, amelyre Jacques Rogge, a NOB elnökének magyarországi látogatása idején, a Nemzeti Sportcsarnokban került sor, ahol a 2008-as olimpiára készülô jelöltek 960 fôs serege vett részt. Ma ugyanis még mind a 960 fiatalnak van esélye a pekingi kiküldetés kiharcolására, tehát a MOB-nak valamennyiük számára esélyt kell biztosítania. S ha ehhez még hozzávesszük azt a két-háromezer fiatalt, akik közvetlenül a kilencszázhatvan fiatal mögött igyekeznek, s akik közül Pekingbe vagy Londonba számosan odaérhetnek, de mindegyikük elôtt ott lebeg az olimpiai szereplés reménye, akkor egészen más kép alakulhat ki a MOB tennivalóiról. Az olimpiai sportágak népszerûsége vitathatatlan. Akik viszont más sportágat választanak, sokszorosan kisebb az esélyük arra, hogy valami nagy dolgot produkáljanak. Ám azt sem szabad elhallgatni, hogy az olimpiai sportágakra is számos veszély leselkedik. - A legnagyobb gondot a különbözô doppingszerek folyamatos megjelenése, illetve térhódítása jelenti folytatta az igazgató. A sport ugyanis mindig a becsületes játékról szólt, s rengeteg markáns példa van arra, hogy a legkiélezettebb küzdelemben is meg lehet maradni embernek. Az is tény viszont, hogy az utóbbi évtizedekben az olimpiai bajnoki cím sokszorosára felértékelôdött: elnyerôi aránytalanul nagyot ugorhatnak elôre a civil életükben. A doppingot használók, a szabályokat megsértôk iszonyatos kárt okoznak! Mást ne mondjak, az athéni öt magyar doppingesetbôl ha csak egy lett volna, az is szétrombolja a sport legfontosabb üzenetét, amely szerint fair play alapon is lehet nyerni. A dopping ellen egyre nagyobb harcot kell folytatni, s teljesen nyitott: a sport hogyan tud megbirkózni ezekkel a romboló tényezôkkel. Az is biztos, hogy a mai élsportban csak megfelelôen irányított és koordinált, tudományos alapokra is építô edzésmunkával lehet az élen csatázni, sok ember együttmûködését feltételezve, s mindehhez ma már alapvetô kellék az iszonyatos anyagi háttér. Az angolok például az atlantai csôdöt követôen alapvetôen változtattak az állami támogatás mértékén, s a háromszorosára emelt összeg meg is tette a hatását. Most pedig a londoni jó szereplés érdekében újabb évi 40 milliárd forintnak megfelelô póttámogatást kaptak. A magyar élsportra ez idô tájt évi kétmilliárd forint jut. Elmondhatom, hogy a rendszerváltást követô kormányok alatt kurzusoktól függetlenül mindig is ugyancsak szerény volt az olimpiai felkészülés anyagi megbecsülése. Látni kell, hogy nagyon komoly gondok között létezik a magyar sport, amelynek nem válságkezelésre, hanem új alapokra történô helyezésre lenne szüksége. Kép és szöveg: Jocha Károly

2005/3 MAGYAR EDZŐ 9 Munkában a Nemzeti Utánpótlás-nevelési Intézet AZ EGYSÉGES ÉS ÁTFOGÓ RENDSZER KIALAKÍTÁSA Versenysportunk eredményességét elemezô írásokat és nyilatkozatokat figyelve, már évek óta egyszólamú borúlátással találkozunk: Csak a meglévô értékek megmentése lehet a reális cél Folyamatosan vékonyodik a hátország, hagyományos eredményességünk már nem tartható fenn sokáig Évek óta olyan mértékben teljesít erôn felül versenysportunk, hogy racionális érvekkel azt szinte már nem is lehet megmagyarázni A világversenyeken szereplô küzdôtársaink, ellenfeleink nagyságrendekkel jobb háttérrel rendelkezve sokkal jobb körülmények között készülhetnek stb. Amennyiben idôtényezô mentén vizsgáljuk mindezt, valóban az állapítható meg, hogy a versenysport pozíciói a rendszerváltást követô idôszakban összességében folyamatosan romlanak. Különösen igaz ez az utánpótlás-nevelésre, amely a rendszerváltást követôen a legnagyobb veszteségeket szenvedte el. Éppen ezért különösen örömteli az az építkezési folyamat, mely az utánpótlásnevelés területét az utóbbi években jellemzi. Az Ifjúsági és Sportminisztérium 2000- ben készített elemzése feltárta az utánpótlás-nevelés térvesztésének okait, dimenzióit: nagyfokú szervezeti és szakmai erózió az anyagi források folyamatos csökkenése a fiatalok sport iránti érdeklôdésének csökkenése egyes sportági kivételektôl eltekintve, a különbözô korosztályokban a minôségi sport igényével foglalkoztatott sportolók számának csökkenése utánpótlás-nevelésben sok a lyukas évfolyam és korosztály, sok esetben szakágak szûntek meg a szétzilálódott szerkezet, a sportegyesületek helyzetének folyamatos romlása a leghatékonyabb edzésmódszerek és eszközök általános alkalmazásának hiánya a szerkezeti és tartalmi kérdések együttes kezelésére, az ellenôrzés megvalósítására alkalmas közép- és hosszú távú utánpótlás-nevelési koncepció hiánya Az elemzés ugyanakkor számba vette a meglévô értékeket és elôre mutató törekvéseket is: a markáns sportszövetségi törekvéseket saját helyzetelemzésük alapján a középtávú sportágfejlesztési programokon belül az utánpótlás-nevelés megfelelô hangsúlyozására országszerte alakuló és újjáalakuló sportiskolai rendszerû képzést folytató nevelési-oktatási intézmények, elsôsorban a helyi önkormányzatok áldozatvállalására épülve az állami sportirányítás és a MOB közös szervezésével megvalósuló Sydney 2000-, majd az Athén 2004-program az iskolai sport, az atlétika, a labdarúgás és a kosárlabda sportágfejlesztési programjai Az elemzésbôl kiindulva egyértelmûvé vált, hogy ezen a területen a korábbinál fokozottabb állami szerepvállalás szükséges, az utánpótlás-nevelésre vonatkozó átfogó stratégia kidolgozása kezdôdött meg. Világossá vált, hogy az utánpótlás-nevelés problémáját nem lehet leszûkíteni csupán a képzési, nevelési körülmények javítására, széles körû, társadalmi méretû intézkedésekre van szükség. Az utánpótlás-nevelési stratégia megalkotásához, újragondolásához az alapvetô szakmai, sportági problémákon kívül, általános kérdésekkel is foglalkozni kell. Nem kerülhetô meg a tehetséggondozás hatékony formáinak kidolgozása, az utánpótlás-nevelés egészének szerkezeti változtatása, az iskola és a minôségi utánpótlás-nevelés kapcsolati rendszerének szabályozása, a finanszírozási rendszerek, támogatási formák kialakítása, a szellemi élet lehetôségének biztosítása, a sport más területeivel kompatibilis, átfogó informatikai rendszer létrehozása, a tudomány és sportegészségügy lehetôségeinek kihasználása és még sok más aktuális feladat. Mindezek alapján a következô célkitüzések fogalmazódtak meg: Egységes és átfogó utánpótlás nevelési rendszer kialakítása, melyhez kapcsolódni tudnak a sportiskolai rendszerû képzést folytató iskolákat fenntartó illetve a sportot kiemelten támogató önkormányzatok, a sportági szakszövetségek, egyesületek. A magyar sport nemzetközi eredményességének hosszútávú biztosítása. Struktúrális és tartalmi keretek létrehozása már rövid távon is a versenysport utánpótlás-nevelés hatékonyabbá tételére, a legmodernebb felkészítési folyamat általános lehetôségének biztosítására. A meglévô programok és munkaformák összekapcsolása, köztük az átjárhatóság biztosítása. Olyan egységes mérési és értékelési rendszer kialakítása, mely megfelelô alapot jelent különbözô szintek és programok közötti továbblépéshez. Hozzájárulni a sportágfejlesztési programok tehetséggondozási feladatainak hatékonyabb, koordinált ellátásához. A sportági alapok szélesítése érdekében 6 éves kortól kezdôdôen minél több gyermek bevonása a rendszeres sporttevékenységbe, esélyegyenlôség biztosítása a sportban tehetséges fiatalok számára. Lehetôséget adni a tehetséggondozási folyamatok ellenôrzésére, dokumentálására és elemzésére. A serdülô, ifjúsági és junior korosztály számára egy olyan áttekinthetô, széles körben hozzáférhetô informatikai rendszert mûködtetni, amelyben a sportolók felkészítése, segítése, támogatása, a központilag jól kézben tartható, ellenôrizhetô. A sportágfejlesztési programok a minôségi utánpótlás szempontjából történô elemzése, a Héraklész Bajnokprogrammal való összehangolása, egymásra épülésének kimunkálása. A sportiskolai rendszerû képzést folytató intézmények helyzetének vizsgálata, a sportiskolákra vonatkozó szakmai követelményrendszer a sportiskolai rendszer továbbfejlesztési lehetôségeinek kidolgozása. A Nemzeti Utánpótlásnevelési Intézet létrehozása Az utánpótlás-nevelés terén elindított új programok megfelelô irányítása, szakmai felügyelete a korábbi szervezeti keretek között már nem volt hatékonyan megvalósítható. Ezért az Ifjúsági és Sportminisztérium 2002. januárjától egy önálló költségvetési intézményt Nemzeti Utánpótlás-nevelési Intézet -et (NU- PI) hozott létre. A NUPI fô feladata a Nemzeti Utánpótlás-nevelési Stratégia elméleti hátterének biztosítása, célkitûzéseinek megvalósítása, a Héraklész Te-

10 MAGYAR EDZŐ 2005/3 hetséggondozó Program különbözô alprogramjainak mûködtetése. A közvetlen kutatási feladatokat ellátó Nemzeti Sportmódszertani és Kutató Intézet és a KSI SE feladatait és státuszait is a NUPI vette át. A Nemzeti Utánpótlásnevelési Intézet céljai Közremûködés (sport-)koncepcionális kérdések kidolgozásában Tudományos szintû mérések és vizsgálatok, az adatgyûjtés, adatfeldolgozás megszervezése, végrehajtása és integrációja a felkészítés folyamatában Közremûködés az edzésmódszerek kidolgozásában és alkalmazásában, az oktatásban és a továbbképzésben A hatékony és korszerû edzésmódszerek elterjesztésének segítése Információs hálózat kialakítása és mûködtetése Az edzésmunka magas színvonalú feltételeinek biztosítása, a szakmai segítségadás megszervezése a tehetséggondozó programok résztvevôi részére, illetve a sportági szakszövetségek számára A Héraklész programok kidolgozása, irányítása-mûködtetése és felügyelete További feladatok Sportra való kiválasztás és felkészítés, az oktatás-nevelés kérdései a 6-tól 23 éves korig terjedô életszakaszban Térszervezôdés megismerése a sportágak jelenlegi helyzetének, minôségének feltérképezése Fejlesztési produktumok kimunkálása, terjesztése (szakmai anyagok, szervezeti modellek, szervezési formák) Új dokumentációs és információs kultúra kialakítása, elterjedésének segítése A jelenleg már futó és a most induló programok összetevôinek kimunkálása, értékelése A szakmai összetevôk elôtérbe kerülése, a felkészülési folyamat mérési eredmények alapján történô irányítása. Az utánpótlás-nevelési rendszer legfontosabb elemei Az új rendszer elsô elemeként indult el a Héraklész Bajnokprogram, melynek legfontosabb célja a tradicionálisan eredményes, illetve a dinamikusan fejlôdô olimpiai sportágakban azoknak a serdülô, ifjúsági korú sportolóknak a látókörbe vonása, gondozása, akik a magyar sport jövôbeli eredményességének zálogát jelentik. A program jól definiálható szakmai feladata szerint a felnôtt kor küszöbére olyan versenyzôket kell felnevelnünk, akik elérik a korosztályos nemzetközi színvonalat. Ennek hiányában nem képzelhetô el a felnôtt nemzetközi élmezônyben való eredményes szereplés. Ezt a feladatot az egyéni sportteljesítmény növekedésének szenzitív idôszakában a 14-18 éves kor között lehet leghatékonyabban megvalósítani. A sportági szövetségek ezt a célt kivétel nélkül visszaigazolták, egyetértenek vele. A program ennek megvalósításához kínál olyan tervezhetô, szervezett, központi feltételrendszert, amely csupán szövetségi szerepvállalással nem képzelhetô el. Már a Héraklész Bajnokprogram indításakor is erôteljesen megfogalmazódott a sportolói pályafutás alapozó szakaszának, megerôsítése érdekében a Héraklész Alapprogramnak a megalkotása. A kiválasztás folyamata, a sportba bekerülés csatornáinak kimunkálása, a sportiskolai rendszer újraépítése, az edzésközpontok, területi (regionális) bázisok létrehozása, a szakmai háttér felépítése olyan feladatot jelentenek, amelyek a sportágazat, az oktatásügy, az államigazgatás, az önkormányzatok érdekeinek összehangolását igénylik.

2005/3 MAGYAR EDZŐ 11 Sport XXI. Sportági Sportiskolák Héraklész Héraklész utánpótlás-fejlesztési (ASI) Bajnokprogram Csillagprogram programok Állami támogatás-2005 (e Ft) 780 000 70 000 640 000 2006-tól tervezve Költségviselôk NSH, szövetségek, 2005:NSH NSH, szövetségek A Héraklész Alapprogramban olyan rendszert kívántunk létrehozni, amely messze túl mutat a sport utánpótlás-nevelésének problémáin. A középpontban a gyermek áll, a tehetségek kiválasztása és foglalkoztatása mellett azonban a legfiatalabb korosztályok jelentôs arányának biztosítja a testkultúrális pallérozottságot, a rendszeres testedzés és sportolás életre szóló megkedveltetését, életmód elemmé alakítását, az életminôség javítását, így általános társadalmi értéket képvisel. A Héraklész Bajnokprogram A program indulásakor sikerkritériumként a sportágak hosszútávú eredményességének megalapozása, a versenyzôi pályafutások maximalizálását segítô képzési folyamat biztosítása, illetve az az igény fogalmazódott meg, hogy kezdetben a korosztályos, évek múltán pedig a felnôtt világversenyek helyezettjeinek zöme a program tagjai közül kerüljön ki. A program által alkalmazott munkaformák A program mûködési elvei az indulástól kezdôdôen változatlan formában érvényesültek: A program, ahol lehetséges, normatív módon kialakított kereteket biztosít a sportágak számára. A sportági létszámok és programok a sportágak vezetôivel folytatott személyes megbeszéléseken alakultak ki. A keretek felhasználása során valamennyi fontos szakmai döntést a sportági szakszövetségek hoznak meg. A sportágak számára biztosított létszámok alapján, illetve az egyeztetett elvek (korosztály, eredményesség) figyelembe vételével a szakszövetségek választják ki a programban résztvevô sportolók és edzôk személyét. A szakszövetségek a központilag biztosított lehetôségekre építve éves (féléves) sportági szakmai programokat, illetve értékeléseket készítenek. önkormányzatok, szülôk Késôbb közoktatási intézmények normatív finanszírozása Célok, feladatok sportági alapok bôvítése, az új típusú sportiskolai folyamatos sportolói sport megszerettetése, rendszer beindítása, hosszútávú képzés, pályafutás sokoldalú képességfejlesztés, minôségi képzés, nemzetközi folyamatosságának kiválasztás, kiválasztás eredményesség biztosítása minôségi képzés megalapozása Sportágak száma 10 kb. 20 20 15 A NUPI közvetlenül finanszírozza a sportágakat (edzôtáborok, központi edzések, edzôi juttatások, tudományos és egészségügyi vizsgálatok, események egyedi elbírálású támogatása). A szövetségek már az indulásnál is kedvezôen fogadták a program mûködési elveit, melyek alapján, folyamatos és harmonikus munkakapcsolat alakult ki a szövetségek vezetôi és a programot irányító NUPI között. Sportolói létszámok, a kerettagok kiválasztása A szövetségek az elôzetesen egyeztetett szempontok alapján önállóan jelölhették ki a programban résztvevô sportolókat. A sportolók kiválasztására vonatkozó követelmények összhangban voltak az alapvetô célkitûzésekkel, az eredményességgel, a képességek fejlôdésével, a motivációval, a továbbfejlôdés lehetôségeivel. Az elsô év akadozásait követôen a szövetségek kialakították azokat a munkaformákat, melyek alapján a sportág szakmai közvéleménye elôtt ismert, nyitott módon, idôben választják ki a programban résztvevô sportolókat. A sportolók kiválasztása az évrôl-évre egyre tudatosabbá és megalapozottabbá vált. Arra ösztönöztük a szövetségeket, hogy amennyiben lehetséges, a kerettagok kiválasztása során alkalmazzanak, illetve az egész éves folyamatos felkészülésbe építsenek be sportág specifikus felméréseket, motoros teszteket. A sportágak egyre bôvülô körben élnek ezzel a lehetôséggel (pl. asztalitenisz, atlétika, kajak-kenu, torna, evezés, kosárlabda, triatlon, birkózás). A keretek kialakítása érdekében egyre több sportág tervszerûen kezdett foglalkozni a program alatti korosztályokkal is. Egyes esetekben ehhez a munkaformákhoz a program is biztosított kiegészítô forrásokat. (pl. asztalitenisz reménységek keret táboroztatása, labdajátékok kiválasztó táborai). A sportolói keretet igyekeztünk stabilizálni, az év közbeni cserék mértéke alig haladta meg az 5 %-ot. Fôfoglalkozású és szerzôdéses munkaviszonyú edzôk foglalkoztatása A sportági szakszövetségekkel történt egyeztetés alapján minden sportágban legalább egy fôállású munkatárs került alkalmazásra, aki egyben sportágvezetôi feladatot is ellát. Ezek a vezetô szakemberek a sportági szakszövetségek felelôs döntése alapján a hazai utánpótlásnevelés elitjét képviselik, egész éves odaadó munkájuk garanciát jelent a program szakmai irányítására, sportági felügyeletére. A közvetlen szakmai feladatok ellátása mellett (éves programok készítése, edzések, edzôtáborok vezetése, felmérések, ellenôrzések) olyan szellemi mûhely jött létre, amelyre a hazai utánpótlás-nevelés történetében még nem volt példa. A fôállású edzôk mellett szerzôdéses munkaviszonnyal további edzôk alkalmazására került sor. A szerzôdéses edzôk sportágankénti létszáma a sportág vezetôivel a program indulása elôtti megbeszéléseken, a sportág szakmai programjával összhangban alakult ki. A csapatsportágakban például kézenfekvô volt a korosztályonkénti és/vagy nemenkénti (pl. labdajátékok, torna), míg más sportágaknál a szakágankénti és/vagy területi elvek alapján történô munkamegosztás (pl. atlétika, vívás). Az edzôknek biztosított jövedelmek mértéke ösztönzônek bizonyult. A program a Gerevich ösztöndíjjal párosulva az utánpótlás-nevelés évtizedes gondját megoldva a legfelkészültebb szakemberek pályán tartását és foglalkoztatását is elôsegítette, a szövetségek értékelése szerint rangot jelent a programban dolgozni. A szerzôdéses munkaviszonyú edzôk munkaterhelésének elemzése azonban nagy hullámzást mutat. A sportágak nagy részében a program jellegébôl adódóan gyakran elôfordul, hogy ezen a kollegáknak hosszabb ideig nincs közvetlenül a Héraklész keretek felkészítéséhez köthetô feladata.

12 MAGYAR EDZŐ 2005/3 Edzôtáborok A program legfontosabb szakmai törekvése a kiválasztott sportolók foglalkoztatásában a hosszú távú, folyamatos képzés feltételeinek megteremtése, amelynek érdekében jelentôs mennyiségû átlagosan kb. évi harminc nap/fô edzôtábori nap finanszírozása tervezhetô. Ezt a lehetôséget a sportágak egységes rendszer alapján vehetik igénybe: a szövetség sportági éves szakmai programot készít, amely az edzôtáborokat is tartalmazza; a sportági referens az erre a célra kialakított formanyomtatványon - idôpont, helyszín, sportolók névsora stb. leadja a következô edzôtábor megrendelôjét a NUPI-nak; a NUPI megrendeli az edzôtábort; a teljesítést a sportági referens igazolja; a NUPI kiegyenlíti a tábor számláit. Ez a rendszer a gyakorlatban azt eredményezte, hogy egyrészt személyre bontott pontos adatbázis alakult ki az igénybe vett edzôtábori napokról, másrészt csak a valós, kizárólag a kerettagokra, illetve a felkészítésükben résztvevôkre vonatkozó költségek kerültek kifizetésre. Az edzôtáborokra biztosított források megfelelô mértékûnek bizonyultak. Biztosították az egész éves képzés megvalósítását. A szövetségi forrásokkal kiegészülve a legtöbb sportágban olyan arányú edzôtábori napot teljesítettek és annyi központi edzésen vettek részt a legtehetségesebb versenyzôk, ami az iskolai elfoglaltságukat is figyelembe véve optimálisnak mondható. Az edzôtáborok zömében céltudatos, a korosztály követelményének megfelelô mennyiségû és minôségû munka folyt. Napi terhelések például asztalitenisz 7-8 óra, evezés 2-3 edzés, kézilabda alapozáskor 4-5, versenyidôszakban 3 edzés, torna 6-7 óra. Az edzôtábori foglalkoztatások mellett több sportág egész évben, állandó idôrend szerint szervezte a közös keretedzéseket (pl. birkózás heti 2 alkalom, atlétika szakáganként, röplabda, vízilabda, judo regionálisan, vívás heti 2 alkalom szakáganként, sportlövészet). Együttmûködés az egyesületekkel A Héraklész edzôket folyamatosan arra ösztönözzük, hogy fektessenek nagy súlyt a kerettagokat adó egyesületekkel, illetve a kerettagok klubedzôivel való folyamatos együttmûködésre. Minden sportág igyekezett kialakítani azokat a munkaformákat, melyek biztosították a klubedzôkkel való együttmûködést: sportolók felmérési eredményeinek mielôbbi eljuttatása az egyesületekhez rendszeres munkamegbeszélések, programegyeztetések, a klubedzôk részvétele a Héraklész programokon. A program hatására többnyire erôsödött az együttmûködés, a szakmai konzultáció az edzôk között (ezt kiemelte az asztalitenisz, evezés, kajak-kenu, kosárlabda, torna, triatlon). Esetenként elôfordultak szakmai féltékenységek, melyek következtében egyes sportolók nehezebben jutottak el a közös programokra, vagy szélsôséges esetben kimaradtak a keretbôl. A program edzésein és edzôtáboraiban alkalmazott módszerek követendô példát jelentettek, visszahatottak az egyesületi munkára is. Több sportágban egységes edzéstervezés és követelményrendszer kialakítását is elôsegítette a program. Az egyéni és a csapatsportokban is megerôsödött az egyéni képzés igénye és lehetôsége, melynek részleteit az egyesületi edzôkkel közösen alakították ki. Újra megjelentek az egyéni edzésnaplók (kosárlabda, röplabda). Nemzetközi eredményesség A program nyújtotta lehetôségek révén, a korábbi idôszakhoz viszonyítva fiatalabb korosztályoknál kezdôdhetett meg a részben központosított képzés. A képzés folyamatában több, rendszeresebb és tudatosabb munkát tudtak a sportolók elvégezni. Mindez kiegészülve a korábbinál sokoldalúbb gondoskodással, a vártnál is nagyobb mértékben növelte az eredményességet. A korosztályos Európa és Világbajnokságokon a program ideje alatt a legtöbb sportágban érezhetôen nôtt az érmes és pontszerzô sportolók száma: Az eredmények vizsgálatakor azt is figyelembe kell venni, hogy a különbözô versenyek eltérô gyakorisággal ismétlôdnek, illetve a 2002. évi 30 és a 2003. évi 35 világversennyel szemben 2004-ben az olimpia évében mindösszesen 28 korosztályos Európa- és világbajnokságot rendeztek meg. Valamennyi sportágban egyre növekszik a világversenyeken pontszerzô sportolókon belül a Héraklész programban készülôk aránya. Évrôl évre egyre több, a programból kiöregedô sportoló kerül be a felnôtt válogatott keretbe. Jó példa erre, hogy az Athéni Olimpián 20 olyan sportoló vett részt, aki korábban volt, illetve még jelenleg is a program résztvevôje.. Tudományos mérések, kutatások és vizsgálatok Az utánpótlás korú élvonalbeli sportolók kiválasztásához, minôségi edzésmunkájuk és eredményes versenyeztetésük megteremtéséhez elengedhetetlenül szükséges a tudományos háttér. A versenyzôk sportkarrierjét segítô feladatok közül a NUPI Humánbiológiai Munkacsoportja az alkati és pszichológia területet gondozza. A programban résztvevô valamennyi sportoló számára kötelezô részt venni ezen a programokon, melyek eredményeit igyekszünk a lehetô legrövidebb idô alatt a felkészítést végzô edzôkkel közösen értékelni. Az optimális teljesítményt és ideális versenyformát a fejlôdô sportoló csak megfelelô testfelépítéssel tudja hosszú idôn át fenntartani. Az antropometriai mérések és az érési adatok alapján feltárhatók az adott sportágra jellemzô karakterisztikus alkati jegyek, valamint elôre jelezhetô a felnôttkori testmagasság, a testi akceleráció vagy retardáció mértéke, a mozgatórendszer fejlôdésének iránya és a hízásra való hajlam. A fejlôdési mintázatot figyelembe véve így ügyelni lehet az edzésmunkára és a terhelések megfelelô adagolására is. A pszichológiai vizsgálatok célja a kiemelkedô sportteljesítmények hátterében álló személyiség tényezôk feltárása, a kimagasló sportteljesítményre képes egyének karakterisztikus személyiségjellemzôinek azonosítása, a különbözô sportágakban eredményhozó személyiség mutatók megtalálása. Ennek megbízható ismeretében eredményesebben tervezhetôk fejlesztési céljaink és kijelölhetôk azok a jegyek, amelyek a sportági kiválasztásnál preferálhatók. A Héraklész Bajnokprogrammal összefüggésben alapvetô feladatnak jelöltük meg a gyermek és ifjúsági sport társadalmi helyzetének, beágyazottságának vizsgálatát.

2005/3 MAGYAR EDZŐ 13 A sportolóvá válás különbözô szakaszaiban történô vizsgálatok, amelyek a mikro-, és makro környezet hatásait írják le. A sport, mint társadalmi alrendszer funkcióinak vizsgálata, különös tekintettel a gazdasági, jogi környezetre. Magyarország sporttérképének elkészítése, amely a döntések (struktúra építése) meghozatalában nyújt segítséget. A kistérségi audit rendszerû kutatás, amely a lokális erôforrásokat (pénzügyi, szellemi, létesítmény, stb.) tárja fel. A hátrányos helyzetûek sportjának vizsgálata. Olyan információs adatbázis létrehozása, amely alkalmas a sportági, államigazgatási adatok elkezelésére. Ennek érdekében revízió alá kerül a kötelezô OSAP információgyûjtô rendszer. A Nemzeti Utánpótlás-nevelési Intézet Terhelés-élettani Laboratóriuma folyamatosan figyelemmel kíséri a Héraklész programban szereplô sportágak egy részében a fiatalok élettani jellemzôit, fejlôdését. A Labor modern eszközökkel vizsgálja a nagy élettani energiaszolgáltató rendszerek aktuális állapotát, diagnózis állít fel sportolóink felkészültségérôl. A terheléses vizsgálatok lehetôséget nyújtanak az edzésmunka korrekciójának végrehajtására, az adaptáció mértékének megítélésére, a prognózis megfogalmazására. Tapasztalataink arra utalnak, hogy sikersportágaink megfelelô figyelmet fordítanak az alapvetô képességek fejlesztésére, fiataljaink kellô alapot kapnak a felnôttkori csúcsterhelések elviselésére. Úgy ítéljük meg, hogy számos sportágban a képzési rend megváltoztatása küszöbön áll, az edzésmunka életkoronkénti hangsúlyainak korrekciójára sor kerül. A Labor vizsgálati eredményei folyamatosan arra hívják fel a figyelmet, hogy a nagy mennyiségû és intenzitású munka támogatásának tudományos eszközeit hatékonyabban kell igénybe venni. Különleges, halmozott problémát jelent az anémiás gyermekek nagy száma. A pályamérések közvetlen visszajelzést adnak edzôink felé az egyes felkészülési szakaszok hatékonyságára vonatkozóan. A Labor kiváló felszereltségének és módszereinek köszönhetôen aktívan részt vesz a Semmelweis Egyetem Doktori Iskolájának képzésében, helyet ad a hallgatók elméleti és gyakorlati képzésére. A sportágak javaslatai a program módosítására A sportági értékelések a program által alkalmazott munkaformákat és azok finanszírozási arányait alapvetôen jónak, hatékonynak ítélik meg. A program eddigi mûködése során folyamatosan, illetve a szakmai évértékelô anyagokban újabb igényeket, javaslatokat fogalmaztak meg. Héraklész Csillagprogram - A programból kikerülô legtehetségesebb sportolók további menedzselése a sportágak jelentôs körében nem biztosított. Ezért a felnôttkori beválás esetlegessé válik, a Bajnokprogram erôforrásainak hatékonysága erôsen csökken. Az évek óta tervezett Csillagprogram (U 23) bevezetését több sportág is visszatérôen javasolja (atlétika, birkózás, judo, kajak-kenu, öttusa, férfi torna, triatlon). Nemzetközi versenyeztetés - A programban kialakított munkamegosztás szerint a kerettagok nemzetközi versenyeztetését a szövetségek biztosítják. A szûkülô források miatt azonban egyre többen kérik, hogy ehhez a feladathoz is járuljon hozzá a program (asztalitenisz, birkózás, triatlon, tenisz). Külföldi edzôtáborok - A program a belföldi edzôtáborokat finanszírozza. Egyes sportágak, elsôsorban magaslati vagy meleg égövi alapozás érdekében, külföldi edzôtáborokhoz is kérnek támogatást (atlétika, evezés, kajak-kenu, triatlon). Az ilyen igényeket rendkívül indokolt esetben, egyedi megítélés alapján már eddig is támogatta a program. Eszköz és sportfelszerelés vásárlása (asztalitenisz, ökölvívás, öttusa, férfi torna, triatlon). Orvosi ellátás, sportorvosi szûrés, orvos-csoport mûködtetése (atlétika, evezés, judo, kézilabda, vízilabda). Belföldi utazás - A Héraklész edzôtáborokba és központi edzésekre történô utazás jelentôs anyagi terhet ró a kerettagokat adó egyesületekre, illetve a szülôkre, ezért kérik a belföldi utaztatás támogatását. A tapasztalatok összegzése A Héraklész Bajnokprogram nagy erénye, hogy a jelentôs központi állami források révén már több mint négy éve kiszámítható, biztos keretet biztosít a legtehetségesebb fiatal sportolók számára A program hamar népszerûvé vált, mind a sportolók, mind az edzôk körében rangot jelent a programhoz tartozni. Az edzôi kör stabilizálódott, bár a szövetségeknek lehetôsége volt a cserére, évente csupán egy-két alkalommal éltek ezzel a lehetôséggel. A szerzôdéses munkaviszonnyal foglalkoztatott szakemberek felkészültsége összességében megfelelô, ugyanakkor munkájukat a program irányítóinak nehezebb áttekinteni. Az edzôk részére biztosított jövedelmek mértéke ösztönzônek bizonyult. A program edzôi javadalmazása a Gerevich ösztöndíjjal párosulva az utánpótlás-nevelés évtizedes gondját megoldva a legfelkészültebb szakemberek pályán tartását és foglalkoztatását segítette elô. Középpontba kerültek a legtehetségesebb sportolók, az egész éves, rendszeres, tervszerû és folyamatos képzésük az optimálishoz közelítô mértékben biztosított. Nagy hangsúlyt fordítódott a sportolókkal és a környezetükkel való közvetlen kapcsolattartásra. A sportágak jelentôs része az utánpótlás-nevelés átfogó rendszerét kialakítva a teljes korosztályos vertikumot igyekszik gondozni. Megoldott a sportolók munkájának, képességeiknek és eredményeiknek folyamatos számítógépes nyilvántartása. A programban résztvevô korosztályok nemzetközi eredményessége a vártnál is gyorsabb mértékben javult, a programból kiöregedô sportolók nagy számban kerültek be a felnôtt válogatott keretekbe. Az utánpótlás-nevelésben megélénkült a szellemi élet, megerôsödtek a szakember továbbképzés formái. Héraklész Alapprogram Sport XXI. utánpótlás-nevelési programok 1999-tôl különbözô idôpontokban indultak el sportágfejlesztési programok, melyek köre 2004-tôl, illetve 2005-tôl újabb három-három sportággal bôvült. A kezdetben önállóan indított és mûködô programok tapasztalatait 2003 végén elemezve megállapítható volt, hogy a sportágfejlesztési programokban érintett sportágaknak kezdetben nem volt kiforrott koncepciója, így: a szakmai célkitûzések nem alkottak koherens rendszert, az alkalmazott munkaformák elfogadhatóak voltak ugyan, de nem kapcsolódtak egymáshoz, nem épültek kellôképpen egymásra, a felhasznált pénzeszközök hatékonyságának vizsgálatára nem alakult ki egységes módszertan, az idôközben bevezetésre kerülô Héraklész Bajnokprogram és az utánpótlásfejlesztési programok között sem alakult ki érdemi szakmai együttmûködés. A tapasztalatok indokolták, sôt szükségszerûvé tették az eltérô cél- és feladatrendszerekkel mûködô sportágfejlesztési programok egységes utánpótlás-fejlesztési programokká történô átalakítását, szûkítését. Ennek megfelelôen a korábban beindított és az ezekhez újólag csatlakozó

14 MAGYAR EDZŐ 2005/3 utánpótlás-nevelési programok 2004. évtôl, egységes rendszerben, a Sport XXI. program keretében zajlanak. Az egységesítésre a programok közötti átjárhatóság biztosítása, a normatív és egycsatornás finanszírozás bevezetése, a rendelkezésre álló erôforrások minél gazdaságosabb felhasználása, valamint a programok hatékonyságának, eredményeinek nyomon követése érdekében került sor. Általános szakmai célkitûzések A rendszeresen sportoló 6-10 éves fiatalok számának emelése. A különbözô programokba bevont fiatalok sportos életmódjának kialakítása. A legjobbak folyamatos kiválasztásának biztosítása, átfogó teljesítménymérési rendszer alkalmazása. A kiválasztott sportolók folyamatos képzésének megvalósítása. A sportszakember-képzési, -továbbképzési rendszer megújításával a programok szakember-feltételeinek biztosítása. Egységes versenyrendszerek mûködtetése. Szervezeti célkitûzések Egységes utánpótlás-nevelési rendszer létrehozása, melyben a különbözô programok és munkaformák átfedések nélkül épülnek egymásra, illetve kiegészítik egymást. Egységes informatikai rendszer létrehozása, mely valamennyi, a programban résztvevô sportoló és sportszervezet alapadatait rögzíti. A programokban érintett szervezetek közötti szabályozott együttmûködések kialakítása. A normatív támogatási forma mind szélesebb körû alkalmazása a központi költségvetési források részletes nyomon követése és hatékony felhasználása érdekében. A rendszerben a teljesítménymérés és szakmai-pénzügyi monitorozás mechanizmusának kiépítése. A rendszer fôbb jellemzôi Háromszintû szakmai modell általános érvényesítése: Alapfokon: 6-10 éves korosztályban alapvetô feladat a testedzés, a sport megszerettetése, a sokoldalú képességfejlesztés, mely döntôen az iskolai színtéren valósul meg. Középfokon: a 10-14 éves korosztályban alapvetô feladat a minôségi képzés, mely döntôen az egyesületi színtéren valósul meg. (Egyes sportágaknál a hosszabb kiválasztási folyamat érdekében 10-14 éves korosztály esetében indokolt a kettôs iskolai és egyesületi szervezetrendszer támogatása.) Természetes átjárhatóság biztosítása az adott utánpótlás-fejlesztési program színterei és a különbözô sportágak között. A szintek közötti átmenetet (kiválasztást) objektív teljesítménymérésnek kell segítenie. A képzési szintek között a minôségi követelmények és a megfelelô finanszírozás biztosítása érdekében középtávra tervezett meghatározott arányú létszámszûkítés szükséges. A programok mûködtetését, finanszírozását, elszámoltatását a nyilvánosság számára látható szakmai normák szerint kell elvégezni. A támogatások mértéke alapfokon 5-10 eft/fô/év (sportáganként differenciált módon) a heti kétszeri rendszerességgel sportoló diákok után, Középfokon 18-40 eft/fô/év a 10-14 éves korosztályban leigazolt sportolók után. Az egyes programokra biztosított állami támogatáshoz viszonyítva az érintett szülôknek és az önkormányzatoknak minimálisan 10-10% kiegészítô támogatást kell biztosítaniuk. A programban bevezetett regisztrációs és nyilvántartási rendszer sok kísérleti, jellegû, újszerû elemet tartalmaz. Meghatározott szerkezetben nyilvántartja a versenyzôk, testnevelôk, edzôk, nevelési-oktatási intézmények és sportszervezetek adatait. Az Interneten keresztül elektronikus, kétirányú adattovábbítással mûködik. Alkalmas elôre meghatározott szempontok szerinti lekérdezésekre sportáganként, földrajzi egységenként, életkori bontásban, szervezeti típusonként úgy, hogy szintenként és szakterületenként a hozzáférés csak az arra illetékeseknek átadott kódokkal lehetséges. Lehetôvé teszi a szakmai-szervezetifinanszírozási célkitûzésektôl eltérô duplikációk kiküszöbölését. Lehetôvé teszi a versenyzôkhöz kötôdô mérések nyilvántartását, teljesítményeik összehasonlítását, hosszmetszeti vizsgálatát. Nyomon követhetôvé teszi a versenyzôk sportolói életútját, lehetôséget adva a tehetségeket felkutató, ôket az alapképzés és a középfokú képzés idôszakában nevelô-oktató szakemberek utólagos elismerésére. Központi segítséget nyújt a rendszer különbözô szintjein jelentkezô adminisztratív feladatok ellátásához. Meghatározó bázist jelent a Sport XXI. programban szereplô versenyzôk számára a különbözô sportágak közötti átjáráshoz, mobilizációhoz. A program mûködésének ellenôrzését a NUPI munkatársai nem tudják teljes mértékben megoldani, egyrészt az ellenôrizendô támogatott egységek száma, másrészt a földrajzi elhelyezkedés miatt. Igyekeztünk egy olyan rendszert kialakítani, amelynek segítségével le tudjuk fedni az országos kiterjedésû rendszer egyes elemeit. Adódott a lehetôség a kistérségi struktúra mentén létrehozni azt az adminisztratív és részben szakmai ellenôrzô hálózatot, amely figyelemmel tudja követni a támogatott iskolákban, egyesületekben folyó munkát. Ennek érdekében alakítottuk ki a kistérségek csoportjait, figyelembe véve a demográfiai adatokat, a települési hálózatot. Általában megyénként két kistérségi csoportot sikerült létrehozni. Az 54 fô kistérségi megbízottak pályáztatás útján - figyelembe véve a megyék, megyei jogú városok idevonatkozó javaslatait - kerültek kiválasztásra. Mûködési tapasztalatok 2004-2005 A 2004 elejétôl bevezetett egységes rendszer több ponton elôrelépést jelentett, néhány területen azonban nem váltotta be a hozzá fûzött reményeket, illetve a körülmények és a feltételek lényeges módosulása miatt nem lehetett az eredeti elképzelések szerint mûködtetni. Kedvezô tapasztalatok és változások Konkrét sportági programokat kell készíteni az érintett szövetségeknek, a bevont iskolák és egyesületek pontos listáját, illetve a foglalkoztatni kívánt sportolók számát is megjelölve Valamennyi szervezettel a NUPI köt szerzôdést, mely alapján tevékenységük, a bevont létszámok és a központi források felhasználása a korábbi rendszernél sokkal részletesebben nyomon követhetô, kontrolálható. A sportági szövetségeket sikerült rászorítani arra, hogy a támogatás legalább 90 %-át csak normatív alapon tudjuk folyósítani. A szerzôdések alapján lényegesen javult az egyes sportágon belül az iskolák és az egyesületek kölcsönös informáltsága, ennek köszönhetôen helyenként az együttmûködésük. A legfiatalabb korosztályt érintô foglalkoztatási rendszerek épülhettek ki, illetve a meglévôk biztos háttérhez jutottak. Az egyre átfogóbb informatikai rendszer kiépülése a folyamatok nyomon követése mellett elemzések készítésére is egyre inkább alkalmas. A 2004 közepén indított instruktori rendszerben foglalkoztatott 53 szakember kisebb változtatásokat követôen al-

2005/3 MAGYAR EDZŐ 15 kalmas a sportágfejlesztési programok kontrolálására és elemzésére. Kedvezôtlen jelenségek Az általános szakmai célkitûzésekkel szemben - különösen a nagyobb létszámokkal tervezett alapszinten - nem lehetett a tervezett sportolói létszámokat foglalkoztatni. Ennek legfôbb oka a források lényeges beszûkülése volt, a sportágak nagyobb részében ugyanakkor a folyamatosan csökkenô összegnek megfelelô létszámokat is nehezen tudták az új feszesebb, szigorúbb követelményeknek megfelelôen regisztrálni és foglalkoztatni. Az egyesületekben még az évek óta mûködô sportágfejlesztési programok esetében sem nôtt érzékelhetôen az igazolt sportolók száma és felkészültségük színvonala, nem javult felkészültségük színvonala sem. A sportágak legtöbbjében olyan indokolt, szakmai feladatok jelentek meg a szövetségi programokban, melyek az egyesületeken, vagy iskolákon keresztül nem finanszírozhatóak. (pl.: sporteszköz beszerzés; központi táborok szervezése; szakmai, módszertani anyagok készítése és sokszorosítása.) Az alapszinten támogatott iskolák egy részében a sportágfejlesztési program átfedésbe került a tanórai testneveléssel, illetve a diáksport foglalkozásokkal, így helyenként kettôs finanszírozás valósult meg. A programban támogatott iskolák eloszlása jónak tûnik, hiszen különösebb halmozódás vagy hiány nem figyelhetô meg. A térkép alapján elmondható, hogy a támogatás elterjedtsége valójában országos. A támogatott egyesületek kevesebb, mint nyolcvan településen mûködnek. Ez azt is jelenti, hogy viszonylag alacsony számú település van, ahol a hét sportág minôségi képzése folyik. Stratégiai kérdés, hogy a továbblépést a támogatott egyesületek számának növelése, vagy a meglévô támogatottak minôségi munkájának fejlesztése jelenti-e. A program fontos, a szerzôdésekben rögzített, kötelezô eleme az iskolák és az egyesületek együttmûködése a tehetséges fiatalok kiválasztásában és foglalkoztatásában. A térképrôl világosan leolvasható, hogy sok esetben, a programban részt vevô iskolák és a felvevô egyesületek távolsága túlságosan nagy. Ez azt jelenti, hogy amennyiben a támogatott iskolában nem lehet megteremteni a magas szintû minôségi képzés feltételeit, a tehetségek felfelé áramoltatása csak nehezen oldható meg. Sportági vonatkozásban ez a fajta ábrázolásmód még tanulságosabb. A Sport XXI program korrekciója, korszerûsítése A Sport XXI. Utánpótlás-nevelési Program két alapvetô folyamatot foglal magába. Az egyik az élsport, minôségi sport igényeit próbálja kielégíteni, a másik inkább a szabadidôs tevékenység szférájába sorolható. A célokat tekintve a minôségi sportot szolgáló folyamat jól elhelyezhetô a hazai utánpótlás-nevelés vertikumában, hiszen a kimenetek kapcsolódhatnak a Héraklész Bajnokprogramhoz és az alacsonyabb szintû versenysporthoz. A minôségi sport esetében a versenyzôk kiválasztása, mint folyamat jól kezelhetô és ehhez egy sor funkció jól hozzárendelhetô. Ilyen konkrét terület például az információs rendszer, a személyiségi és adatvédelmi jogügy, az emberi erôforrások, a kutatás-fejlesztés, a pénzügy stb. A másik alapvetô folyamat bizonytalan képet mutat. A legfiatalabb korosztályok sportágankénti olyan foglalkoztatása, mely egyaránt szolgálja a sport, a rendszeres testedzés megszerettetését, illetve az utánpótlás-nevelés megkívánta kiválasztás lehetôségének biztosítását, számos kérdést vet fel, amelyekre a közeljövôben kell megszerezni a helyes választ. Az alapvetô folyamatok javításának egyik elengedhetetlen feltétele a teljesítmény mérésének bevezetése. Nem vitatható, hogy a minôsítéshez feltétlen szükség van a hatásosság és hatékonyság megítélésére. A Sport XXI. Utánpótlás-nevelési Program esetében jelen pillanatban a hatékonyság megítélésére szûk mozgástér adódik. Sportiskolai rendszer A múlt és a jelen A sportiskolák mûködése nagy hagyományokra tekint vissza Magyarországon, fôleg a rendszerváltozás elôtti idôszakban. Kiérdemelt tradíciókkal, továbbá komoly tanulmányi és sporteredményekkel büszkélkedhetnek azok az iskolák és a hozzájuk kapcsolódó egyesületek, akik részesei voltak ennek a rendszernek. Néhány példa a sok közül: a Csanádi Árpád Általános Iskola és Gimnázium (Bp.), a Csik Ferenc Általános Iskola és Gimnázium (Bp.), a Központi Sport- és Ifjúsági Sportegyesület (Bp.), a nôi torna iskola (Békéscsaba), a TÁSI (Pécs), Bercsényi Miklós Középiskola (Gyôr) stb. Az 1990-es éveket követô társadalmi, gazdasági, oktatási, sport stb. változások hatására kártyavárként omlott össze a sportiskolák hálózata is. A közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény a tagozat fogalmát is megváltoztatta, és helyette az emelt szintû képzést legitimálta. Ezzel a klasszikus és széles körben is jól mûködô testnevelés tagozatos iskolarendszer elkezdett sorvadni. Az emelt szintû és élsportolói iskolai programokat indító iskolák és az érintett tanulók létszáma nagymértékben csökkent, jelenleg ez csak 4 %-a az összes közoktatási intézménynek, és az érintett diákok aránya a 2 %-át sem éri el teljes tanulói populációnak. Az oktatás ügyét is jellemzô bizonytalanság, és a sport helyzetének kilátástalansága, továbbá egyéb társadalmi hatások következtében az iskola-egyesület együttmûködési szerzôdések folyamatosan megszûntek, majd a tartalmi munka elemei is leépültek. Az iskolák jelentôs része profilt váltott, elsôsorban idegen nyelvekkel és informatikával váltották fel a korábbi sportirányultságukat. Az egyesületek száma folyamatosan csökkent, a megmaradtak legtöbbje pedig, szûkítette feladatkörét. E szûkítés áldozata leginkább pedig, az utánpótlásnevelés lett. A NUPI munkatársai, a sportkormányzat megbízásából, 2002 nyara óta vizsgálják a sportutánpótlás és a közoktatás kapcsolatát, ami felvetette a sportiskola funkciójának és újragondolásának kérdését is. Elemezték továbbá a kialakult korábbi sportiskolai rendszert és hagyományokat is. Arra a megállapításra jutottak, hogy a sportiskola fogalmát a múltban és a jelenben egyaránt mindenki úgy értelmezte, ahogy akarta, de alapvetôen két nagy típusa alakult ki, az egyik az ún. közoktatási típusú sportiskola, a másik az ún. egyesületi (vagy nem közoktatási) típusú sportiskola: A közoktatási típusú sportiskolában az utánpótlás-nevelést, ami korcsoportos formában történik az alsó és/vagy középfokú közoktatási intézmény végzi. Ebben az intézménytípusban az alapvetô feladat a közoktatási (alap)szolgáltatás, függetlenül attól, hogy milyen iskolafok-

16 MAGYAR EDZŐ 2005/3 ról és típusról van szó (általános iskola, gimnázium, szakközépiskola, szakiskola). Az egyesületi (vagy nem közoktatási) típusú sportiskolában az utánpótlás-nevelést szintén korcsoportos formában végzik, de ebben az intézménytípusban a tankötelezettség nem teljesíthetô, továbbá alapmûveltségi és érettségi vizsga sem tehetô le. A sportiskolák mindkét formációjában vannak tisztázatlan kérdések. A közoktatási típusú sportiskola, a közoktatás szempontjából jogilag jelenleg illegitim, továbbá nem tisztázott a tartalmi szabályozás kérdése sem a közismereti tantárgyak és a testnevelés-sport arányait tekintve. Az egyesületi típusú sportiskoláknál teljes mértékben tisztázatlan, hogy hogyan mûködhetnek, kik lehetnek a fenntartók, kik finanszíroznák, továbbá sportszakmai szempontból is nehezen átlátható az itt folyó utánpótlás-nevelô munka, nem beszélve a folyamatos pénzhiányról, klubbezárásokról, helyi konfliktusokról stb. A távoli jövô: alapfokú sportoktatási intézmény (ASI) és a sport szakközépiskola A közoktatási intézményhálózat és a sportiskolai rendszer vizsgálata során újabb, eddig nem létezô utánpótlás-nevelô intézménytípus létrehozásának szükségessége rajzolódott ki. Az óvodától az általános és középiskolákon át, a kollégiumokig és a gyógypedagógiai jellegû közoktatási intézményekig szükséges megvizsgálni, hogy a meglévô intézménytípusok milyen mértékben tudnak részt vállalni, aktívan közremûködni az egységes és átfogó utánpótlás-nevelési rendszer eredményes és hatékony kialakításában. Tagadhatatlan, hogy sok kiaknázatlan lehetôség van még a rendszerben, de a jelenlegi jogi és tartalmi szabályozás bizonyos variációknak gátat szab. Ezért szükségesnek látszik megalapítani egy új, sportspecifikus közoktatási intézménytípust: az alapfokú sportoktatási intézményt (ASI), továbbá bôvíteni a szakközépiskolai képzési profilt egy új szakiránnyal: a sport szakközép-iskolával. Ez a két intézménytípus nem teljesen újszerû a magyar közoktatás rendszerében, mivel ezekhez hasonló intézménytípusok már mûködô változatai megtalálhatóak a mûvészeti képzésben, az alapfokú mûvészetoktatási intézmény és a mûvészeti szakközépiskola formájában. Az alapfokú sportoktatási intézmény (ASI) létrehozásának célja kettôs: az egészségtudatos magatartásformák fejlesztése, a testmozgás, a sport megszerettetése, új mozgásformák tanításával a sport világát kinyitni és vonzóvá tenni az utánpótláskorúak minél szélesebb körében; az verseny- és az élsport szervezeti és tartalmi fejlesztése, az utánpótlás-nevelés érdekében. Az ASI-ban sportjellegû nevelés és oktatás folyna. Az alapfokú sportoktatás megalapozná a sportolók tanulók szomatikus mûveltségét (testnevelési, egészségnevelési, edzéselméleti, sportági stb. kultúráját), továbbá elôkészítené és felkészítené a versenysportban történô részvételre és/vagy a szakirányú továbbtanulásra. Az ASI-ban a tankötelezettséget nem lehetne teljesíteni, mivel ezekben a sportiskolákban csak sportágspecifikus tevékenységekben folyna képzés, tehát nem tanítanának semmilyen közismereti tantárgyat (magyart, matematikát stb.), illetve a tanulók nem készülhetnének fel sem az alapmûveltségi vizsga, sem az érettségi vizsga letételére. Az ASI egy teljesen újfajta közoktatási intézménytípus lenne, amely mûködésében leginkább a klasszikus egyesületi típusú sportiskolához hasonlítana, de alapítására és fenntartására ugyanazok a jogi normák vonatkoznának, mind a már meglévô és mûködô közoktatási intézményekre. Továbbá minden egyéb kérdésben analógiát alkalmaznánk a már évtizedek óta jól mûködô alapfokú mûvészetoktatási intézményekkel. Az ASI-ban az Alapfokú sportoktatás követelményei és tantervi programjaiban meghatározottak szerint a képzés évfolyamos és/vagy korosztályos formában történne. A tanuló (sportoló) sportiskolai elôrehaladását az évfolyamos és/vagy korosztályos vizsgák keretében teljesítené, az Alapfokú sportoktatás követelményei és tantervi programjai alapján. Az alapfokú sportoktatási intézményekben, csak a sportáganként kidolgozott sportágfejlesztési programok segítségével, az akkreditált sportági tantervek alapján, egységes tananyag szerint, napi rendszerességgel valósulna meg a sportági fejlesztés. A sportszakközép-iskolákban ellentétben az ASI-val nem csak sportfejlesztési programok szerint folyna a munka, hanem közismereti tárgyak és sportszakmai programok oktatása is megvalósulna. Ebben az esetben az analógiát a mûvészeti szakközépiskolai képzés nyújtaná. A sportiskolák rendszerének mûködéséhez szükséges fedezetet a közoktatás rendszerének megfelelô más intézménytípusokhoz hasonlóan az állami költségvetés alapján járó normatív támogatás (ún. fejkvóta) és a fenntartó kiegészítô hozzájárulása biztosíthatná, ahogy már részben most is biztosítja, amelyet a tanuló által igénybe vett szolgáltatás díja és a közoktatási intézmény más, saját bevétele egészíthet ki. A rendszer finanszírozása tekintetében a mindenkori költségvetési törvény lenne az irányadó, ezért a megalapítandó új sportspecifikus közoktatási intézménytípusra, az ASI-ra is ki kellene terjeszteni a fejkvótaszerû állami normatív finanszírozást. Természetesen jól tudjuk, hogy ezt az elképzelést szakmai szempontból az Oktatási Minisztériumnak, míg finanszírozási szempontból a Pénzügyminisztériumnak kellene támogatnia. A közoktatás finanszírozási rendszerén belül, a normatív állami támogatásban (fejkvóta) részesülô alapfokú sportoktatási intézmény (ASI) megalapítása és mûködtetése áttörést jelentene mind az iskoláskorú fiatalok testkultúrájának megalapozásában, mind pedig, az egységes és átfogó utánpótlás-nevelési rendszer feltételeinek stabilizálásában. Az alapfokú sportoktatási intézmény várható eredményeit felsorolásszerûen próbáltuk megfogalmazni: A sportiskolai rendszer kiépítésének tervezésekor több tíz új intézmény létrejötte valószínûsíthetô. Várakozások szerint a szabadidejüket sportolással töltô gyermekek száma akár megtöbbszörözôdhet a kínálat folyamatos növekedése révén. A szabadidô mozgásos eltöltése nemcsak a nagyvárosokban, de a kistelepüléseken is elérhetôvé válhatna. Minél több gyermek környezetét le-

2005/3 MAGYAR EDZŐ 17 hetne ingergazdagabbá tenni a sport segítségével, aminek következtében többen kezdenének el sportolni, így nagyobb lenne a verseny- és élsport kiválasztási lehetôsége is. Hosszú távon átalakulna a hazai egészség- és sportkultúra. Hosszabb távon egészségesebb lenne a magyar társadalom. A közeli jövô: a közoktatási típusú sportiskolai módszertani központok és a sportiskolai kerettanterv Mivel a sport-, az oktatási és a pénzügyi kormányzat financiális okok miatt egyelôre nem látja megvalósíthatónak rövidtávon az alapfokú sportoktatási intézmény (ASI) és a sport szakközép-iskola koncepcióját, ezért újabb megoldást dolgoztak ki a NUPI szakértôi. A sportkormányzat részérôl a megrendelés a közoktatási típusú sportiskolák megújítását jelölte meg célként. Ennek tartalmi keretét az Oktatási Minisztérium javaslata alapján - a közoktatási típusú sportiskolai kerettanterv kidolgozása lenne. Ez a készülô tanterv a testnevelést és sportot helyezi a tartalmi fejlesztés középpontjába, és ehhez igazítja a sportoló tanuló közismereti jellegû nevelését-oktatását. A NAT-ra épülô sportiskolai kerettanterv alapján az egyes közoktatási intézmények elkészíthetik a saját iskolájukra vonatkozó Helyi pedagógiai programjukat (HPP). Ezeknek a HPP-nek kellene tartalmazniuk az adott közoktatási intézmény sajátos és speciális szakmai programját (közismereti és testneveléssport tartalmait és követelményeit). Ez a fajta tartalmi szabályozás alkalmat adna Új MET tagok Babits László sportlövészet Debrecen Dr. Bácsalmási László kosárlabda Kovács Szilveszter labdarúgás Kiss András labdarúgás Gerencsérné Bojtor Ildikó aerobik Szombathely Takács Gabriella kézilabda Kazár Viktória íjász arra, hogy a sportban tehetséges gyermekek minôségi neveléséhez-oktatásához-képzéséhez szükséges hátteret a közismereti jellegû közoktatási és sportintézményekben folyó munka összehangolásával, komplexebben lehetne biztosítani. A sportiskolai kerettantervek alkalmazására sportkormányzat jelenlegi szándéka alapján csak közoktatási intézményben lesz lehetôség. Ez a kerettanterv jogilag legitimálja az ún. élsportolói vagy versenysportolói osztályokat indító iskolákat. Terveink szerint, ezt a kerettanterv lehetne alkalmazni a most megszervezésre került megyei módszertani központokban is. Ezeknek a módszertani központoknak lenne a feladata a megyében mûködô olyan iskolák sportszakmai összefogása, koordinálása akik szívesen bekapcsolódnának egy szervezettebb utánpótlás-nevelési rendszerbe. Terveink szerint, a közoktatási típusú sportiskolai kerettanterv alkalmazása nem csak jogi kereteket biztosítana a sportiskolák egy körének legitim mûködéséhez, hanem a sportoló gyerekek és fiatalok adekvátabb fejlesztését lehetôvé tevôbb pedagógiai eljárásmódok alkalmazását is támogatná. Erre azért lenne szükség, mert az iskolarendszerbe járó sportolók egyébként is komoly idôzavarban vannak az intenzív fizikai leterhelés miatt. Az iskolában eltöltött idôt a lehetô leghatékonyabbá kellene tenni, mivel az iskolán kívüli és otthoni tanulásra csak korlátozott mértékben van lehetôsége az intenzíven sportoló tanulóknak. A tanuláspszichológiai és tanulás-teljesítménytani vizsgálatok is egyértelmûen alátámasztják azt, hogy ezekben a sportiskolai kerettantervet alkalmazó módszertani központokban a tevékenykedtetô, képességfejlesztô és differenciálpedagógiai szemlélet- és eljárásmódok minél szélesebb körben történô alkalmazása lenne célszerû. A sportiskolai kerettanterv kidolgozására közbeszerzési pályázati eljárás keretében a Csanádi Árpád Általános Iskola és Gimnázium kapott felhatalmazást a NUPI-tól. A közoktatási típusú kerettanterv 13 évfolyamra történô teljes ki-

18 MAGYAR EDZŐ 2005/3 dolgozása 2005. december végére várható. A kerettanterv akkreditációs eljárásra történô benyújtásának várható idôpontja 2006 tavasza. Az eljárás közel egy évet vesz igénybe, így a kerettanterv alapján átdolgozott Helyi pedagógiai programok felmenô rendszerben történô indítása a megyei módszertani központokban a 2006-07-es tanévtôl válik lehetségessé. A NUPI dokumentációk alapján szerkesztette: Tóth József

2005/3 MAGYAR EDZŐ 19 Az edzésterhelés mérése Az edzés intenzitás gyakorlatban történô ellenôrzése az edzôi munka kritikus része. Az intenzitásra vonatkozó utasítások, mint lassú, laza, közepes, erôs stb. csak szubjektíven ellenôrizhetô, mint ahogy az utasítás is az. Viszont az edzésmódszerek eredményességéhez feltétlenül szükséges az objektív visszajelzés a végzett munkáról. Az edzésterhelés mérésekkel történô ellenôrzése olyan visszajelzéseket szolgáltat az edzô részére, amelyek felhasználásával tovább javíthatja munkáját. Gyakorlati tapasztalatait a kapott információk felhasználásával tovább fejlesztheti, sôt a vizsgált sportoló is megismerheti az ellenôrzés tartalmát, lényegét. Ezáltal tudatosan vehet részt az edzésmunkában. Az ellenôrzômunkában felhasználhatók a szívfrekvencia és a vér laktát tartalmának mérésére alkalmazható technikai eszközök, amelyekrôl egyes szakirodalmakban már több szerzô cikke is megjelent. Az említett eszközök számítógépes háttérrel megbízható adatokat szolgáltatnak az egész edzés, vagy igény szerint annak egyes részeinek terhelési adatairól Megállapítható az edzésen eltöltött összes idô, rész idôk, valamint EKG pontossággal a tényleges pulzusok. A pulzusadatokat kiegészítve a vér tejsavtartalmának mért adataival megállapítható a helyes terhelés. Több szakember részérôl is megfogalmazódott, hogy az edzésterhelést leghelyesebb az EGYÉNRE megállapítani, majd a terhelést az egyes intenzitás zónákban töltött idôk alapján értékelni. A sportolók, játékosok NEM EGYFORMÁK! Sôt, az egyéni képességeik is az évek során változnak. A rendszeresen végzett Conconi-teszt eredmények a játékosok, sportolók közötti maximális pulzus, anaerobküszöb pulzus, anaerobküszöb sebesség különbözôségre hívják fel a figyelmet. A mért eredmények igazolják az egyéni képességek változásait és az egyének közötti eltéréseket. Az egyének közötti különbségek feltárása és az edzésterhelés egyénre szabott gondolata volt a motiváció az alábbi futóteszt elvégzésére. Három azonos korú labdarúgóval 18 évesek 30 percet futtattunk a következôk szerint. Egyszerre indultak, tetszés szerinti iramban haladtak, de az egymás közötti távolság nem haladhatta meg az 5 métert. Azaz, együtt kellett haladniuk, biztosítva ezzel az azonos sebességet és a 30 perc alatt megtett azonos távolságot. A teszt ellenôrzésére a szívfrekvencia mérését alkalmaztuk, amit Polár- Sportteszterrel mértünk. A kapott eredmények: 1. Versenyzô: Pulzus maximum: 134 P.átlag:121 2. Versenyzô: Pulzus maximum: 142 P.átlag:128 3. Versenyzô: Pulzus maximum: 178 P.átlag:167 Az értékeléshez az elôzôleg elvégzett Conconi-teszt eredményeket használtuk fel, amit az 1.táblázat tartalmaz. Ha a futás adatait a maximális pulzusból - 220 életkor - számított Intenzitás-zóna táblázatba helyezzük - a vizsgált sportolók 18 évesek - pulzusátlagok alapján a 2.táblázat eredményeit kapjuk Azaz: az 1-es versenyzô regeneráló, a 2-es versenyzô aerob, míg a 3-as versenyzô anaerob intenzitás zónában teljesítette a 30 perces futást. A táblázat szerinti különbségekre utalnak a Conconi-teszt eredmények is. Az 1-es versenyzô 13.66 km/óra sebessége - jó eredmény - viszont a 2-es versenyzô csak 11.78 km/óra sebességre volt képes. Ez jelentôs különbségnek tûnik, de ô ezt 175-ös pulzussal teljesítette, ami csökkentette a jelentôsnek tûnô különbséget. A 2-es és 3-as versenyzôk 11.78 illetve 11.73 km./óra sebességeik alacsonyak. Közöttük az a különbség, hogy a közel azonos sebességet a 2-es versenyzô 175-ös pulzussal a 3-as versenyzô 191-es pulzussal teljesítette a Conconi-teszt során! A sebességek jelentôségébôl következtethetô, hogy egy adott pulzushoz tartozó sebesség az edzettségi állapot kifejezôje, illetve a sebesség az edzettség relatív végterméke. (Relatív végterméken az értendô, hogy az anaerob-küszöb sebesség követelmény szintje sportáganként, sôt azon belül, pl. rövid-, közép- vagy hosszútávfutó stb. különbözô) Két versenyzô közül, aki 150-es pulzuson nagyobb sebességgel rendelkezik, annak jobb az edzettségi állapota. Társa sebességéhez neki alacsonyabb pulzusra van szüksége - alacsonyabb a terhelése - illetve azonos pulzuson ô a gyorsabb. A fenti megállapítások három sportolóra vonatkoznak, de ezek a különbségek az egyénre is érvényesek. A sportolók munkájuk során sérülésnek, betegségnek és egyéb olyan hatásoknak vannak kitéve, ami az edzések kihagyására kényszerítheti ôket. Az edzések elmaradása az edzettségi állapotban bekövetkezô visszaesést eredményezheti, pl. az adott pulzushoz tartozó sebesség csökkenhet. Alábbi példa azt kívánja bizonyítani, hogy tartósabb edzés kihagyás milyen hatással van az edzettségi állapotra, illetve hogyan változnak a pulzusok és a hozzájuk tartozó sebességek. Az egyén állapotának felmérésére a gyakorlatban legkönnyebben elvégezhetô és általánosságban is elfogadott Conconiteszt -et, alkalmaztuk, eredményeit a 3. táblázat tartalmazza. A kontrollált sportoló 2002. tavaszi szezonban sérülés miatt nem, vagy alig edzett, a nyári felkészülést követôen problémamentes volt. Megfigyelhetô, hogy a felépülés után végzett munka hatására az alsó pulzustartományban megnôtt a sebessége. A teszt 5. percében mért 136-os pulzussal 10.50 km/óra sebességet ért el, bár az anaerobküszöb pulzus nem változott, de a küszöbhöz tartozó sebesség megnôtt az elôzô méréshez viszonyítva. Az állóképesség fejlôdésére utal, hogy már az alacsony pulzustartományban megnövekszik a sebesség. A következô példában szereplô N.R. junior korú sportoló 2004.07.17 és 2004.11.01.között kénytelen volt az edzésekrôl távol maradni. Sportolói elôélete alapján fizikai állapotára vonatkozó folyamatosan mért adatokkal rendelkezik, amit a 4.táblázat tartalmaz. Az edzések kihagyása - amint a 2004. 11. 03.-án végzett Conconi-teszt adatai bizonyítják - azt eredményezte, hogy az anaerobküszöb pulzus 207-re emelkedett (P.max. 215 volt) a hozzá tartozó sebesség pedig 12.18 km/órára csökkent. Alacsony tartományban a pulzusok nagyon megemelkedtek, 10.50 km/órás sebességhez 181-es pulzusra volt szüksége, azaz percenkénti 30 ütéssel több, mint a felmérés elôtti, majd utáni állapotban! A két személyes példa bizonyítja az egyén fizikai állapotában bekövetkezô változásokat, amit az edzésmunkában ajánlatos figyelembe kell venni! Ismételten megfigyelhetô, hogy az állóképességben bekövetkezett változásokra már az alacsony pulzustartományban lévô sebességek utalnak! A fenti példákban szemléltetett változások az intenzitás zónák szerkesztésére is kihatással vannak. Az eddigi gyakorlat szerint a maximális pulzusból történt az intenzitás zónák számítása. Azaz: 220 életkor = maximális pulzus. A számítás hiányossága, hogy a fenti példákban szereplô különbségeket nem veszi figyelembe, minden azonos korút és

20 MAGYAR EDZŐ 2005/3 1.táblázat: A három versenyzô Conconi-teszt eredményei. 1. Versenyzô: P.maximum: 199 P.anaerobküszöb: 187 Anaerobk.sebesség: 13.66 km/óra 2. Versenyzô: P.maximum: 198 P.anaerobküszöb: 175 Anaerobk.sebesség 11.78 km/óra 3. Versenyzô: P.maximum: 202 P.anaerobküszöb: 191 Anaerobk.sebesség 11.73 km/óra edzettségi állapotot egyformának tekint. Nem tartalmazza a nagyon fontos anaerob-területet, ami az egyénre meghatározott edzésmunka alapja. Az anaerob-terület kialakításához ismerni kell az egyén fizikai állapotát. Megállapítása a pályán, legmegbízhatóbban a Conconi-teszt elvégzésével érhetô el. A teszt során kapott legfontosabb adat a P.anaerobküszöb érték, ami a 4 mmol/l. szint és ezt kell területté alakítani. Meg kell állapítani az anaerob intenzítás-zóna alsó és felsô határát, majd az így képzett területbôl a többi intenzitás-zóna alsó és felsô határokat. Az anaerob terület kialakításához segítséget nyújt az anaerobküszöb 100 %-hoz viszonyított terhelhetôség, amit az 5. táblázat tartalmaz.(1) Az intenzitás zóna alapját képezô anaerob terület - a táblázat szerint a 3. 5-6. 0 mmol./l. lak-tát - a P.anaerob-küszöb értékbôl számolandó ki. Részletkérdés, hogy a táblázatban foglaltakat fogadjuk el, vagy mérési tapasztalatok alapján némi módosítással szerkesztjük meg az anaerob-zónát, majd ehhez igazítva a többi zónákat. Jelen esetben az anaerob-zóna alsó határa a P.ak. 95%, a felsô határa P.ak.102-103%. Az egyénre szabott edzésterv indoklására és az intenzitászónák szerkesztésére az 1-es számú melléklet edzésfelvétel - adatai szolgálnak alapul. A 40 perces terhelés három intenzitás-zóna alapján kerül elemzésre. 1. a tényleges: P.anaerob-küszöb: P.191 (1.sz.melléklet.) 2. egy példa: P.anaerob-küszöb :P.180 (2.sz.melléklet.) 3. P.max.-bólszámolva: 220-20=P.180 (3.sz.melléklet.) Az elemzés adatait a 6. táblázat tartalmazza. Idô perc-sec. értékek az egyes zónákban eltöltött tényleges idôket jelenti, ami a mellékleteken %-os arányban van kifejezve. Edzés után 3 perccel mért laktát érték: 9. 1 mmol/l., ami egy kissé magasabb az elfogadható 6-8 mmol/l. értéknél, de magyarázható a kedvezôtlen idôjárással (szeles idô, jeges pálya) valamint a terhelés terjedelmével! A táblázatok adatai a következôkre adnak választ: az 1-es és 2-es példa az edzettségbeli eltéréseket szemlélteti, melynek oka lehet a két sportoló közötti és lehet az egyének állapotában bekövetkezett változás. A 3-as példa az egyformaságra utal és csak az életkort veszi figyelembe, nem tesz különbséget az edzettségi állapotok között. A példa alapját képezô edzést az 1. sportoló maximális terhelés nélkül 2. sportoló az edzésidô 30.1%-át 3-as példában szereplô sportoló az edzésidô 36.4% teljesítette maximális zónában. Az aerob-zónában csak az 1. sportoló teljesített, a 2-es és 3- as példában szereplôk teljesítménye nem értékelhetô! A terhelésbeli különbségek egyértelmûen az egyénre szabott edzésterhelés szükségességét bizonyítják. 2. táblázat: Életkorból számított intenzítás-zónák. Összefoglalás: Az edzésterhelés objektív mérhetôsége a technikai eszközök használatával megvalósítható. Használatukkal az edzésmódszerek ellenôrizhetôk, a visszajelzések objektívek és felhasználhatók az egyéni edzésterv készítéséhez. A példák bizonyítják, a személyek között különbségek vannak, és az egyén fejlôdésében változások mennek végbe. Az intenzítás zónák variációi az anaerobterület szerkesztésének szükségességére utalnak, mivel a legjobban alkalmazható az egyén aktuális fizikai állapotához és terhelhetôségéhez. A fentiekkel kapcsolatosan még sok kérdés merülhet fel, de a válaszok várhatóan megerôsítik, hogy: 1. az edzésterhelést mérni kell 2. az edzésterhelést az egyén fizikai állapotára kell megállapítani, 3. a P.anaerobküszöböt területté kell anaerob-zóna alakítani. A tudomány és technika eszközeit, az edzônek saját szolgálatába kell állítani. Ezek az eszközök az edzôk tevékenységében csak mellékszereplôk nem helyettesítik az edzôt, a fôszerep és a felelôsség továbbiakban is a gondolkodó, alkotó edzôé! Irodalom: 1.Peter G. J. M. Janssen, 1995. Training, Lactate, Pulserate.Polar Elektro Oy. Finland. 175 old. 2.Mónus András /szerkesztésében/ 2000. A futás varázsa és tudománya.. Babinyecz József 80.- 87 old. Molnár Sándor 110 113 old. Harsányi László 123 130 old. Zakariás Géza 146 147 old. 3.Istvánfi Csaba 1986. Sportjátékok edzése.. 254 old. 4.Európai Tanács Sportfejlesztési Bizottsága.1993.A fizikai fittség mérésének európai tesztje.strasbourg. 5.Ueli Schweizer 2005.04.14. Elôadás: Laktát tolarencia és laktátküszöb. Bp. Alkotás u. 44. Németh Lajos labdarúgó szakedzô Intenzítás-zónák: 1.versenyzô. 2.versenyzô. 3.versenyzô. Max.zóna 202 182 202 182 202 182 Anaerob zóna 181 162 181 162 181 162 Staedy-Staet zóna 161 142 161 142 161-142 Aerob zóna 141 122 141 122 141 122 Regeneráló zóna 121 102 121 102 121-102

2005/3 MAGYAR EDZŐ 21 3-as táblázat: D.B. ifjúsági sportoló anaerobküszöb adatai. 2001.12.hó: P.anaerobküszöb: 181 Anaerobküszöb sebesség 12.52 km/óra 1-2-3-4-5. percek végén mért pulzusok:119 131 137 141 151 : 10.50 km/óra 2002.07.hó: P.anaerobküszöb: 175 Anaerobküszöb sebesség 11.25 km/óra 1-2-3-4-5. percek végén mért pulzusok: 126 138 144 151 152: 10.50 km/óra 2002.12.hó: P. anaerobküszöb: 174 Anaerobküszöb sebesség: 12.22 km/óra 1-2-3-4-5. percek végén mért pulzusok: 118 120 127 131 136: 10.50 km/óra 4-es táblázat: N.R. junior korú sportoló anaerobküszöb adatai. 2004.07.16. P. anaerobküszöb: 190 Anaerobküszöb sebesség: 13.85 km/óra 1-2-3-4-5. percek végén mért pulzusok:133 138 142 144 150 10.50 km/óra 2004.11.03. P. anaerobküszöb: 207 Anaerobküszöb sebesség: 12.18 km/óra 1-2-3-4-5. percek végén mért pulzusok:156 164 170 173 18 10.50 km/óra 2004.12.27. P. anaerobküszöb: 191 Anaerobküszöb sebesség: 13.93 km/óra 1-2-3-4-5. percek végén mért pulzusok: 128 135 139 140 149 10.50 km/óra 5-ös táblázat: Az anaerobküszöb 100%-hoz viszonyított terhelések. Laktátszint: Terhelés: Munka jellege: 1.5 mmol/l Regeneráló Tartós, alacsony intenzítás. 1.5-2.5 mmol/l. Aerob terhelés Nagy terjedelmû. 85-90%. 2.5-3.5 mmol/l. Staedy-Staet Intenzív. 90-97%. 3.5-6.0 mmol/l. Anaerob terhelés Ext.ismétléses, intervall,tempó futás 97-102/103% Csekély savasodás. 6.0-12 mmol/l. Maximális terhelés Intenzív ismétléses,intervall, tempó futás 102/103-110% Közepes savasodás. 12 mmol/l fölött Extrém terhelés Relatíve rövid terhelési idô. 110% fölött. Erôs savasodás. 6.táblázat: Elemzés három intenzítás-zóna alapján. Intenzítás-zóna: 1.példa. 2.példa. 3.példa. Maximális 195 185 180 Idô:perc-sec. 0.00 12.05 14.35 Anaerob 194 181 184 171 179 160 Idô:perc-sec. 14.35 4.50 18.45 Staedy-Staet 180 161 170 151 159 140 Idô:perc-sec. 12.25 22.50 6.30 Aerob 160 141 150 131 139 120 Idô:perc-sec. 12.50 0.10 0.10 Regeneráló 140 121 130 111 119 120 Idô:perc-sec. 0.15 0.10 0.05